Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSynmiraNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-17 07:28:13
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

- Hidd el, nagyon könnyű. Csak nyakadba veszed a lábadat és mész ki a világból. Bár megvannak a maga nehézségei.
*Magyarázza akkurátusan.*
- Például az élelemszerzés. Néha lopni kell, mert a vándornak a pénz olyan, mint hegyi óriásnak a tenger. Egyszer, ha látja életében. A másik nagy gond a viharok, pláne, ha a pusztán ér. Nincs veszélyesebb annál. Azért remélem, ezek nem szegik kedved!
*Mondja kételkedve, hiszen olyan dolgokat sorakoztat fel, amik könnyen lemondásra kényszeríthetik az embert. Kicsit reménykedik benne, hogy Nava tökösebb fajta és nem csak ő képzeli bele a lányba ezt a személyiségjegyet.*
- Ne rágd magad rajta! Még, ha igazuk is van a kettyós hívőknek, akkor sem számítana a múlt. Az a lényeg, hogy most szemlátomást egy igazi kisangyal vagy, aki még a legyet is megsiratja, miután lecsapta.
*Bármennyire erőlködik, nem tudja elképzelni, hogy Nava valaha ártana valakinek. Ahhoz túl ártatlan lélek. Ezt döntő bizonyítéknak veszi a lélekvándorlás ellen, úgyhogy még ha lettek is volna kételyei, az összeset eloszlatta.*
- Semmi trükk. Becsület szavamat adom.
*Vigyorogva elkezdi keverni a paklit, amikor valami fanyar képű faszi toppan be a szobába. Megforgatva a szemeit lerakja a paklit és az idegen elé lép. Kissé veszít a tekintélyéből, mivel lényegesen alacsonyabb a férfinél, de ezt kompenzálván gyilkosan néz a másikra.*
- Oké. Kezdjük előről. Most szépen kimész és bekopogsz. Én beengedlek, utána mondod a panaszod. Csak formaiság, de ettől nem vagyunk barbárok.
*Ujjával fenyegetően az ajtóra mutat. Sosem viselte jól, ha megsértik a személyes terét. Azt meg pláne ki nem állhatja, ha valami közben megzavarják.*




2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-16 21:28:01
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

*Unottan végigjárja Synmirát, és elkönyveli magában, hogy nem sok minden változott. Mivel nem tud mit kezdeni magával, és semmi kedve sincs semmihez - főleg nem élni -, visszamegy az új szobájába, hogy újból csendes magányába fordulhasson, de nem megy neki. Na nem a káosztól a lelkében - bár akár az is lehetne a gond okozója -, hanem mert két nő beszélget, meg viháncol valahol.
Egy ideig tűri, de végül elege lesz. Csendre van szüksége, magányra, és rengeteg meditációra, nem erre. Kiülni valahova nem akar, mert a végén felbukkan valaki, na de hogy a saját szobájában ne legyen nyugta!*
~Régen azért is örültél volna, ha magányos cellát kapsz. Gyorsan hozzászoksz a jóhoz, mi?~
*Feláll, és elkezdi keresni a hang forrását, amit hát... Nem nehéz megtalálni. Ha csukva van az ajtó, akkor lazán benyit, ha nincs, akkor még ezzel sem kell bajlódnia.*
- Nem lehetne halkabban?
*Morogja reszelős hangján.*
- Nem hallom, ahogyan a sarokban szarik a pók.

2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-15 22:45:54
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

- De nem ám! *rázza meg a fejét nevetve. Bizony, ez már csak így van, ha valamit a fejébe vesz, attól nehéz eltántorítani. ~De csak ritkán tévedek nagyot!~ gondolja magában, mindemellett pedig biztos benne, most nem ez az eset áll fenn.*
- Ahogy elmeséled, olyan könnyűnek és izgalmasnak hangzik... *mereng Kitet hallgatva* Félek, mint sok minden másban, a valóság itt is meglehetősen lapos, kiábrándító és hétköznapi. *teszi hozzá, hisz le merné fogadni, Kit sok mindent elhallgat előle az utazgatások árnyoldalaival kapcsolatban, így bár hamar fel tud lelkesülni egy-egy ilyen történet hallatán, igazából nem biztos benne, hogy valóban meglenne hozzá a bátorsága, hogy útnak induljon.*
- Érdekes... *jegyzi meg a lélekvándorlás kapcsán, de inkább csak azért, hogy mondjon valamit, míg magában értékeli a hallottakat* Újjászületni egy másik testben? Ez tényleg elég butaságnak hangzik... és remélem, nem igaz, mert akkor az előző életemben valami nagyon borzasztó dolgot kellett volna elkövetnem, hogy ebbe a testbe kerüljek! *tekint végig akaratlanul is magán, nem is külső megjelenésére értve szavait, inkább múltjára és családi hátterére.*
- Persze, biztosan! *neveti el magát, csodálkozva, hogy vannak emberek, akik tényleg elhiszik a sors akaratáról szóló dumát. Ugyanakkor azt viszont már készségesen el tudja hinni, hogy Kit minden helyzetből ki tudja magyarázni magát, így tartani kezd tőle, neki szóló szavai is csak egy átverés részét képezik*
- Egyáltalán nem annak szántam! *neveti el magát Kit reakcióján* De jó, legyen! Játszunk egyet! *adja be végül a derekát* De csak ha tényleg megígéred, hogy nem lesz semmi trükk! *emeli fel fenyegetőnek szánt mozdulattal egyik mutatóujját, ám szeme csillogása sokat ronthat a fegyelmezési célzaton. A feltételek megbeszélése után kicsit arrébb helyezkedik, hogy kettejük között legyen elég hely az ágyon egy játszmához.*

2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-15 22:04:52
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

- Ejj te nő! Sose győztek meg az ellenkezéséről, mi?
*Fejét csóválva nézi Navát.*
~Fájdalmasan sok benne a jóindulat. Nem akarok neki csalódást okozni...~
*Meglepődik önmagán. Ennyire elpuhult volna az évek során, hogy pár kedves szó így meg tudja hatni. Nem vallaná be, de valójában nem a kedves szavakon van a hangsúly, hanem azon, hogy őszintén ejtik ki őket. Ez még a legszebb bóknál is többet ér. Legalábbis Kittëra számára. Eddigi élete során csak az anyjától kapott igazi, őszinte szeretetet. Talán eljött végre az ideje, hogy új kapcsolatokat alakítson ki. Kezdve Navával, akit ebben a pillanatban barátkezdeménynek avanzsált. Innen már csak nagyjából harmincnyolc lépés a teljes jogú, kifejlett barát.*
- Vannak nehézséges, de hidd el, ha egyszer rákapsz az ízére, soha nem fogod tudni megunni. Az új tájak, az új illatok... még a levegő is újnak hat.
*Megint lelkes lesz. Az utazás legalább olyan fontos számára, mint most az, hogy mágiát tanuljon. Sosem tudna róla lemondani, hiszen annyi hely van még, amit nem látott!*
- A lélekvándorlás egy ritka fura dolog. Az a lényege, hogy a fizikai halál után a lélek nem semmisül meg, hanem attól függően, hogy mennyi jót tettél, újászületsz egy másik testben. Ha például becsületes életet éltél, akkor egy gazdag családba születést újjá, viszont, ha rossz dolgokat tettél, akkor egy tücsök leszel. Érdekes elmélet, ha görcsösen ragaszkodsz az élethez, némi logika is van benne, de én jobb szeretem hinni, hogy a lelkem is eltűnik a testemmel együtt. Elvégre együtt működőképes csak a kettő.
*Próbálja a lehető legjobban átadni a tudást a lánynak, bár a szerzetesek ennél biztos sokkal ügyesebben el tudták volna magyarázni.*
- Először boszorkányságnak hitték, de aztán megnyugtattam őket, hogy ez biztos csak a sors akarata. Bekajálták.
*Igazándiból nagyon élvezte az ott töltött időt. A szerzetesek kedvesek voltak vele, befogadták. Mégsem tudta ott otthon érezni magát, pedig minden jóval elhalmozták. Túl sok volt a kötöttség, túl merev lett volna neki ez az élet. Azért majd egyszer visszamegy. És viszi Navát is, hogy első kézből hallhasson eme különös vallás rejtett misztériumairól.*
- Profi csaló? Ne bókolj annyit! Menten zavarba jövök!
*Az arcca elé kapja a kezét, mintha nem létező pírjét próbálná elrejteni.*
- Naaaaaa! Nava! Csak egy kört! Ígérem, hogy nem csalok! A szerencse kegyes kezébe ajánlom a játék kimenetelét.

2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-15 21:16:35
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

- A-a, határozottan állíthatom, hogy jó lélek vagy! *jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Akármit állít is a lány, volt szerencséje, vagy inkább balszerencséje rossz emberekkel is összeakadni, így biztos benne, hogy Kit, még ha néha nehéz természetű is, alapjában véve egyáltalán nem ártó szándékú, vagy gonosz. A lány következő megjegyzése viszont jócskán letöri jókedvét. Tökéletesen érti, mire gondol Kit. Mielőtt azonban túlságosan elszomorodhatna, újra könnyedebb vizekre eveznek.*
- Félek, nem ez lenne a legriasztóbb dolog, ami ránk vár! *mosolyodik el kissé, hiszen úgy véli, ennél sokkal komolyabb akadályokkal kéne megküzdeniük, ha egyszer elindulnának, és közel sem olyan egyszerű móka egy hosszú utazás, mint ahogy azt most Kit lefesti neki. Azonban érdeklődve hallgatja a lány történeteit arról, hol is járt eddig*
- Ez elképesztő! *kerekedik el kissé a szeme, ahogy halad előre az elbeszélés* Lélekvándorlás? Ezt hogy érted pontosan? *kérdez vissza arra, ami a leginkább megragadta a figyelmét. Bár Kit ostobaságnak festi le, neki több információra van szüksége, hogy osztozhasson ebben a véleményben*
- Hát ezt tökéletesen el tudom képzelni! *kacagja el magát, hisz cseppet sem lepi meg, hogy Kit még egy elzárt vallás híveivel is le tud ülni kártyázni, hogy aztán feltűnés nélkül átverje őket.* Bár azért kicsit sajnálom szegényeket, biztos fogalmuk se volt, miért vesztenek mindig! *mosolyog még magában továbbra is, ahogy lelki szemei előtt megelevenedik a történet, ami talán ismétlésre talál a valóságban is*
- Ó, nem, nem, nem! A kezdők szerencséje semmit nem ér egy profi csalóhoz képest! *tiltakozik hevesen, bár inkább csak a látszat kedvéért* Egy ilyen vallomás után nem gondolod, hogy csak úgy leülök veled kártyázni? Kösz, de én nem szeretnék a szegény hívek sorsára jutni! *neveti el magát, hisz valamennyire tényleg tart tőle, hogy átejtik majd, különös módon azonban ez csak még jobban meghozza a kedvét egy játszmához.*

2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-15 15:13:07
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

- Jó lélek? Én? Megsütött a nap? Esetleg tűrhető. Vagy nem olyan rossz. De semmiképp sem jó.
*Mondja kacagva, habár van egy kis igazság Nava szavaiban. Ettől függetlenül valószínűleg a múltja ellenére is ilyen lenne, hiszen a csipkelődés és a nemtörődöm életmód a vérében van. Mondhatni családi örökség. Állítólag anyai nagyapja is nagy kalandor volt. Folyton bajba került, végül ez okozta a vesztét is, de arról Kittëra inkább nem akar tudomást venni.*
- Az élet kegyetlen, kedvesem. Néha egészen vad dolgokat tud produkálni, ha nagyon unatkozik. Ezekből nekem is bőven kijutott.
*Reagál a lány megjegyzésére, de természetesen semmi konkrétumot nem árul el. Ahhoz nem elég két szép szem és három kedves szó.*
- Ha nem riaszt a bokorba pisilés, akkor oda viszlek, ahova csak menni akarsz.
*Egy pajzán kacsintással fejezi be a mondatot, majd a kérdéseken kezdi törni a fejét. Nem számított rá, hogy beszélgetőpartnere ennyi kérdést zúdít rá hirtelen.*
- Régóta vándorolok, nyilván rengeteg helyen jártam. Mondhatni eddig ez tette ki az életem. Mindenféle érzelmi és fizikai kötöttség nélkül jártam a világot. Egyszer jártam fent a hegyekben. Két hónapot töltöttem ott valami furcsa, misztikus vallás hívei között. Sosem hallottam róluk, véletlenül bukkantam rájuk. Talán az volt a kedvenc utam. Rengeteget tanultam az ottaniaktól, bár volt egy-két ótvaros baromságnak ható tézisük is. Mint a lélekvándorlás.
*Magyarázza lelkesen. Még mutogat is, annyira beleéli magát a témába.*
- Elég begyöpösödött emberek voltak. Képzelheted, milyen sokként érte őket szerény személyem. Annyi előnye volt neki, hogy mindig úgy csaltam kártyában, hogy fel sem tűnt nekik.
*Újabb jóízű kacaj hagyja el ajkait, ahogy felidéződik előtte az emlék. Csak akkor vallotta be nekik a csalást, amikor távozott. Leesett állal tátogtak, mint a halak, hogy mégis hogy cselezte ki őket. Hát igen. Manapság már a csalás is igazi művészetnek számít a romlott körökben.*
- Hát kedvesem, akkor most elkenem a szádat. Vagy te az enyémet. Sose becsüld le a kezdők szerencséjét, ugyebár.
*Elő is húz egy köteg kártyát a zsebéből.*


A hozzászólás írója (Kittëra Razuel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.15 15:48:48

2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-14 16:01:16
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy bukott vérmágus...//

*Ahogyan a dühtől elhomályosult tekintetével végignéz Krestviren, még a vérmágus is képes meglátni annak testtartásán és arcán, hogy a lány bizony tart valamitől. Ebben a helyzetben, és az elmúlt nap eseményeit visszanézve nem nehéz kitalálnia, hogy mitől. Azaz inkább kitől, bár a félvér nem tartja magát annyira, hogy ezt a gondolatot tényleg kijavítsa. Mindig csak egy eszköz volt mások kezében, a születésétől kezdve, ahogyan most is az, ebben a pillanatban, úgy helyes hát, ha akként definiálja magát, ami: eszköz.
Krestvir megteszi, amit Taitos kért tőle, de csak kényszerből, próbál kedves lenni, de nem jön neki össze, túlságosan mélyek ahhoz az ellenérzetei, legalábbis Atehaner ezt így látja. Bár jelenlegi állapotában lehet, hogy a legbékésebb, és a legszeretetteljesebb lényt is csak egyszerű ellenségként definiálná, nem többként.
Egymás mögött haladnak, a lány megmutatja a félvérnek a szobáját, az ételt leteszik az asztalra, és még fürdővizet is készítenek, közösen.*
~Igazán el vagyok kényeztetve. Úgy érzem magamat, mint egy nevetséges regényben, amiben az írónak szórakoznia támadt kedve. Hát mennyire földöntúli, és lehetetlen ez a jelenet?~
*Mikor végeznek, és a lány úgy dönt, hogy elköszön, egy pillanatra találkozik a tekintetük. Atehaner szürke szemeiből még mindig haragot, gyűlöletet és fájdalmat lehet kiolvasni, de mélyen, meglapul mögötte valami más is. Egy pillanatra megfogja a lány kezét, hogy ne menjen el, és még egy dolgot hozzátesz, úgy hogy jeges tekintetét a másikéba illeszti.*
- Taitos kezébe most akkora hatalom került, amit fel sem tudtok fogni.
*A hangja hűvös, érezni lehet belőle, hogy egyáltalán nem a mágusért aggódik.*
- Abogr mester sem véletlenül rejti el a tudása nagy részét, mi sem véletlenül dolgozunk titokban. Az istenek tudják, hogy ki képes kezelni ezt, és ki nem. Taitos lelkét megbélyegezte valami, én a helyedben figyelnék arra, hogy ne éljen vissza a hatalmammal. Egy könnyű ige, és bárkit meg tudok gyilkolni, vagy egy apró érintés, és bárkit meg tudok őrjíteni, ha úgy kívánja. Vigyázz rá, ha az a folt a homlokán az, amire gondolok, akkor már magába engedte a sötétséget. Fékezd vissza benne, ez a ti érdeketek.
*Nem Taitost félti, hanem saját magát. A férfi úgy rángathatja a vérmágust, ahogyan neki tetszik, és ez sok gondot okozhat majd. Ha tényleg halál-bélyeget kapott - bár ebben nem lehet biztos, mert Taitos nem volt hajlandó válaszolni neki -, akkor már megfertőzhette a sötétség a lelkét, ez a felesleges gyilkosságot is megmagyarázná. Van, aki kezelni tudja ezt az egészet, kinek a kezében a sötétség hatalma úgy rezeg, ahogyan azt pengetik. Amint ez az erő olyan kezébe száll, aki nem tudj a húrjain játszani, a feketeség beszennyezi a lelket, és uralkodni fog felette.*
~Ez is a virágod miatt van. Ha az nem lenne, most nem lennék ennyire megkötve.~

//Egyedül//

*Mikor a lány elmegy, a férfi becsukja maga mögött a fürdőszoba ajtaját.*
~Végre egyedül. Ó, ne aggódj barátom, te még mindig az enyém vagy.~
*Egy laza mozdulattal leveti a mocskos ruháit, és gondolkodás nélkül beleül a dézsába.*
~Soha nem fürödtem még ilyenben.~
*Eddig általában csak megmosdott a folyóban - akár nyár volt, akár tél -, vagy vizes ronggyal áttörölgette magát, jobb helyeket volt egy edény, amiben alaposabban megtisztálkodhatott, nagy ritkán szappan is, számára a jelenlegi helyzet elég valószerűtlen. Az egész helyzet, amiben van, olyan, mint egy álom. A harag és a düh még mindig tombol benne, a lelke mélyéről tör elő, akár egy vulkán, és nagyon nehezen tudja leküzdeni.*
~Megtalálni önmagamat.~
*Ismételgeti magában a mágusmester szavait, miközben ismétlődő mozdulatokkal lötyögteti szürke mellkasára a fürdővizet.*
~Segítenie kell összeolvasztani a részeket. Újból bele fogok ebbe őrülni. Nem történhet meg újra. Akkor a Vérúr segített, de most ki fog? Képtelen vagyok egymagam, le fog gyűrni...~
*Valószínűleg csak beképzeli, de mégis hallja a fejében a három másik hangot, üvöltenek mindenféle mocskosságot, és úgy érzi, lassan, de biztosan ki fogják készíteni. A fürdő nem segít, maximum annyiban, hogy nem bűzlik többé, és nincsenek rajta koszfoltok, na nem mintha utóbbiakat észre lehetne venni egy ilyen színű bőrön.
Állítólag az ilyesmi ellazít és megnyugtat, de Ateheren csak nehezen hat ez a gyenge kis terápia.
Úgy érzi, hogy ráér - mégis mi dolga lenne? -, így kihasználja élete első normális fürdését, és addig ücsörög a dézsában, amíg a víz ki nem hűl. És még utána is egy darabig. Próbálja összeszedni a gondolatait, olyan gondolatokat is, mik nem az övéi, de nehezen megy neki. Bár a düh már nem rázza, a lelkében most még hatalmas káosz uralkodik, és nincs az a rab, aki ki tudna ott takarítani.
Mikor a bőre már ráncosabbnál is ráncosabbra szívja magát vízzel, kiszáll a dézsából, nagyjából megtörölközik, majd már rutinosan mossa ki a ruháit. Mikor végez összetakarít maga után, majd kiterítve a vizes ruhákat átmegy új szobájába. Ott leül az ágy mellé - csak a megszokás miatt -, és csak csendben bámul a semmibe. Talán órák telhetnek el, közben átvándorol a fal mellé, nekidönti a fejét, és úgy próbálja tovább elviselni a létezést.
Mindenféle terveken, ötleteken és lehetőségeken gondolkozik, de végül elveti mindegyiket, mert a lánca megtiltja, hogy bármelyiket is elvégezze.
Sokáig csak úgy van, mire erőt vesz magán, és újra elmegy a ruháiért, azok már meg is száradnak.
A szobába visszatérve megpróbál legyűrni magába pár falatot, de a harmadik után úgy érzi, rosszul lesz az egésztől, és inkább visszaül az ágy mellé. Egy idő múlva gondol egyet, felfekszik rá, de a zavarja a puhasága, világ életében földön aludt. Képtelen kényelmesen elhelyezkedni rajta, így végül fogja a takarót, és végelegesen leköltözik a földre. Az egyik felét maga alá teszi, a másikkal pedig betakarózik. Bal kezét használja párna gyanánt, majd újra csak úgy létezik. Próbál elaludni, de nem megy neki.
Akkor sikerül végül lehunynia a szemét, mire a nap első sugarai besütnek az ablakon, és akkor sem alszik túl sokat. A szemei vörösek a fáradtságtól, és mély karikák húzódnak alatta. Leül az asztalhoz, magába erőlteti a vacsorája maradékát - bár még most sem esik jól -, majd visszabugyolálja magát a takaróba, és megpróbál újra aludni egy keveset.*

//Valamikor nap közben//

*Fogalma sincs, hogy mikor ébred fel. A nap már fent van, a többi pedig nem érdekli. Felöltözik, megfogja az üres tányért, majd megpróbálja feleleveníteni magában a konyhába vezető utat. Egy kis kerülővel odatalál, már rutinosan takarít el maga után, hogy vörös, táskás szemeivel, és nyúzott képével együtt céltalanul barangolhasson Synmirán, amíg meg nem unja, és vissza nem megy a szobájába siratni az elrontott életét.*

2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-14 13:36:41
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy bukott vérmágus...//

*Megrémíti, amit Atehaner mond Taitosnak. Meg a férfi viselkedése is, igazából.
Nem tud mit kezdeni a másik feldúltságával és haragjával, főként nem így, hogy számára Atehaner leginkább egy idegen.
Rosszul érzi magát a durva, morgott választól. Küzd benne a meghunyászkodás, az elfogadás és önvédelem. Utóbbi arra sarkallná, hogy tegye szóvá a hangnemet, amit a félelf megenged magának. De nem szedi össze a bátorságát, mert végül jobbnak látja hallgatni. Most inkább a megértést választja.*
- Azért ezt felviszem, hátha később megéhezel... - *pakol a tányérra ezt-azt, majd egyszerűen elindul felfelé a lépcsőn a szobák felé. A véralku kötelezi a férfit, hát bátorkodik a háta mögé engedni. Beszélgetni azonban nem kezd vele, ahhoz túlságosan szorít a mellkasa, nem érzi úgy, hogy meg tudna most szólalni. Ez meg valahogy a testtartásán is látszódhat, leesett vállakkal húzza össze magát és fonja össze maga előtt karjait miután a tányért lerakta. És a férfira is csak hellyel-közzel néz, nincs szüksége most arra, hogy valaki még kiabáljon is vele, úgyhogy inkább békén hagyja a másikat.
Keresnek egy üres szobát, azt kiutalja Atehanernek, majd megmutatja neki, hol tud lefürdeni és segít előkészíteni neki a vizet.
Közben egy fürdőlepedőt magához vesz, Taitosra is gondolva, s mikor minden készen van, biccent búcsúzóul.*
- Én most megyek. - *hozzátenne még mást is, de végül nem tudja, mit mondjon. Úgyhogy egy pillantás után megfordul és tényleg magára hagyja a férfit.*

*Odakint mélyeket lélegzik az esti, hűvösebb levegőből. Próbál újra levegőt kapni és feloldani azt a szorítást a mellkasában. Egyúttal megnyugodni is igyekszik, de az most aligha fog menni.
Elindul hát a vízkert felé...
Ragront szúrja ki elsőnek, mert őt nehéz volna nem észrevenni. Taitos meg eddigre valószínűleg már a vízben van.
Egy pillantással üdvözli a rémfarkast, aztán a fiút is. Majd leül a fűbe, közel a medencéhez, és csak vár. Megfordul a fejében, hogy csatlakozzon, de nem tudja, Taitos meddig akar itt maradni, úgyhogy most nem mászik be a vízbe.
A kérdéseit már föltette, a fiún a sor, hogy válaszokat adjon. Ő vár türelmesen.*

2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-14 12:51:38
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy bukott vérmágus...//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//

- Jól van, akkor ne mondd el, hogy mikor volt! Csak segíteni akartam, de ha halál-bélyeg, legalább beledöglesz!
*Kiabál Taitos után, mikor az szimplán átnéz a kérdésén.*
~Én mindjárt téged talállak meg egy dézsa kibaszott vérben!~
*Tényleg csak a mágusmesteren akart segíteni, de ha nem, hát nem. Nem ismeri még azokat a mágiákat, csak olvasott róluk, de azt tudja, hogy melyiknél mennyi időnek kell eltelnie, még ha a két jelet nem is tudja megkülönböztetni egymástól. Ezek nagyon erős mágiák, és nem volt lehetősége mélyebben utánuk kutatni.
Még mindig rázza a méreg és harag, de elindul Krestvir után.*
- Nem vagyok éhes.
*Morogja a fogai között.*
- Most csak egyedül akarok lenni.
*Igazság szerint nagyon éhes. Egész nap nem kapott semmit, és a gödörben sem látták el túl jól, de nem hiszi, hogy most akár egy falat is el tudna csúszni a torkán. Csak mosdani akar, és egy sötét sarokban belemerülni az önsajnálatba.*

A hozzászólás írója (Atehaner Nemarek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.14 12:52:51

2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-14 12:27:11
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy bukott vérmágus...//

*Ha Atehaner arcára néz, látja, hogy vele sincs minden rendben, de ezt most természetesnek is tekinti ebben az élethelyzetben.
Még mindig viszolyog a félelftől, pontosabban attól, ami: a vérmágustól. De Taitos megkegyelmezett neki, hát ő is próbálja őt elfogadni, s gondolatban befogadni, ha már közéjük fog tartozni.
Biccent mestere kérdésére: előkészíti a szobát, és gondoskodik Atehanerről.
Ugyan nem szívesen engedi el Taitos kezét, s válik el tőle, nagy nehezen mégis megteszi.
Igen, aggódik. Az átok miatt, de leginkább amiatt, ami a fiúval, a fiú lelkében történhetett.
Végül különválnak, s ő elindul befelé, vezetve Atehanert, bár a félelf már ismerheti a járást, hiszen élt már itt.*
- Gyere... keresünk valamit enni. Ha gondolod, fölviheted a szobádba. Én meg, míg eszel, alágyújtok a víznek, ha fürödni szeretnél... - *áll elő egy javaslattal, miközben haladnak a konyha felé. Odabent kipakol mindenfélét és hagyja, hogy Atehaner válasszon, és vegyen abból, amit enne.*


2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-14 09:40:55
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy bukott vérmágus...//

*Taitos is befut végre a hármasban. Koszos, bűzlik, tartása meggyötört, legalább szemében az ezüstös fény csillog még valahol. Teljesen nincs elveszve.*
-Keresel egy üres szobát Atehanernek?
*Kérdezi Krestvirre nézve.*
-És egy vacsora sem ártana tényleg. Én addig elmegyek a vízkertbe. Jól fog esni most a hűvös víz.
*Vándorként annyira nem riad vissza a hideg víztől, néha télen is jégolvadékban mosakodtak odakint. Muszáj. Most még ha nem is, legalább egyfajta megtisztulásként fogja majd fel.*
-Ott megtalálsz.
*Utal rá, hogy szívesen látná a lányt egy válaszokkal feldíszített vízkertben.*
~Tényleg aggódik.~
*Tanítványa tettei kicsit megmelengetik legbelül, így már nem is tűnik olyan fagyosnak a víz gondolata. Tesz pár lépést, aztán visszaszól.*
-Atehaner, ide mindenki önmagát megtalálni jön. Tegyél így te is!

*Ezekkel a szavakkal tűnik el az erdőbe vágott ösvényen, ahol pár perccel később Ragron jeges szeme is megvillan az árnyak között. Prüszköl, morran, sőt, egészen furcsa testtartást vesz fel, és orrával Taitos véres kezét kezdi szaglászni.*
-Ne is mondd. Bűzlök.
*Hagyja, hogy a warg vérízű nyalókának használja jobbját.*
~Ő mindig vért eszik.~
*Csúszik gondolatai közé, hogy Ragron végtére is egy fenevad.*
-Figyelj, te hogy csinálod?
*Kérdez rá a wargnál.*
-Hogy tudsz ölni minden nap? Hogy élvezed a vadászatot?
*Ez a beszélgetés elég egyoldalú, Ragron csak fejét dönti meg kicsit és prüszköl egyet.*
-Egy állat mégis csak más, mint egy ember, ez igaz. Vacsorára kell, nem tehetünk mást, mégis... Egy gyilkos megölése talán ártatlanabb tett, mint egy bűntelen őzé, nem?
*Ragron füleit is billegeti, de wargként aligha tud hozzászólni a témához, legyen bármennyire is okos. Egy arcon nyalásra azért futja tőle. Taitos pedig kizökken, nevetni kezd.*
-Azt mondod így a jó, Nagyfiú?
*Kérdezi, noha valószínűleg a warg semmire sem akart utalni. Megvakargatja kicsit a pajzs méretű pofát.*
-Ám legyen, akkor vissza a gyökerekhez. Segítünk, és védelmezzük a jót, ahol lehet, de csak amíg a szándék egyértelmű.
*A fickó, aki a Gödörben ült, valószínűleg hasonlót akart halála előtt. Már Taitos szerint, mégsem tudná összeegyeztetni szándékait az ő szándékaival.*
-Gyere, menjünk, mossuk le rólam a koszt!
*Szól, hiszen az istenek megjelenése óta saját mocskában vergődik.*
~Letelt a gyászév.~
*Járása ugyan gyenge most, de újra visszatér bele valami ritmus, hű társa, a rémfarkas pedig kissé lomhábban, de hasonlóan hullámzik mellette, míg útban vannak a "medencék" felé.*

2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-11 21:07:48
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

*Kit megjegyzésére kétkedőn vonja fel egyik szemöldökét. Ő a maga részéről nehezen hiszi, hogy tényleg nem volt olyan rossz a dolog, de tiszteletben tartja a lány kérését, és nem kérdezi őt a múltja felől. ~Majd elmondja, amikor készen áll rá!~ gondolja magában, ennyiben hagyva a témát, és inkább egészen másfajta vizekre evez át a beszélgetésben.*
- Kicsit tényleg kezdtél gyanús lenni nekem! *neveti el magát a feltevésen, hogy a gunyoros megjegyzése hiánya esetleg a lány a kedvességét jelzi* De tudod, mit? Szerintem igazából a szíved mélyén te jó lélek vagy, és ez az egész szurkálódás meg gonoszkodás csak azért van, hogy távol tartsd magadtól az embereket. *teszi hozzá továbbra is egy kis mosollyal a szája szegletében, ám az előbbinél sokkal komolyabban gondolva szavait.*
- Csak azt nem tudom, miért tartasz ennyire mindenkitől... *motyogja félhangosan, remélve, hogy szavaival nem sikerült megbántania Kitet. Bár ő se a legközvetlenebb, ha idegenekről van szó, úgy véli, Kit viselkedésének hátterében komoly traumák állhatnak. ~Remélem, egyszer sikerül majd megbékélnie mindennel, ami vele történt...~ tekint ezúttal cseppnyi aggodalommal a lányra, ám továbbra is igyekszik távol tartani magát a nem kívánatos beszédtémáktól, és inkább arra szorítkozik, ami Kitet is érdekli, még ha ő maga nem is sokat ért hozzá.*
- Tényleg? Elvinnél? *lelkesedik fel, mikor odáig jutnak, hogy együtt mennének valamerre. Még azt is elfelejti megemlíteni, hogy mennyire igaza van a lánynak az előző mondatával, annyira magával ragadja az ötlet* Sok helyen jártál már? Merrefelé? Mi volt kedvenced? *érdeklődik izgatottan, remélve, hogy ha az első kérdés esetleg túl sok lenne, legalább arról a helyről megtudhat többet, ahova legszívesebben visszamenne a lány. Lelkesedését a témaváltás sem zavarja meg, sőt, izgalma átragad a kártyázásra is.*
- Egy kicsit. *ismeri be, bár úgy sejti, hogy Kit valami hasonló válaszra számított tőle* Inkább csak azt szerettem nézni, ahogy másik játszanak, nem igazán vagyok az a szerencsés típus... *csóválja meg kicsit a fejét, hogy nyomatékot adjon a szavainak* De azért párszor már kipróbáltam. És te? *kérdez vissza, hiszen Kit felvetése alapján úgy sejti, a lány ebben is nagyobb tapasztalattal bírhat nála. Ennek ellenére azonban kifejezetten kezd kedve támadni pár játszmához, hisz a kérdést nem tudja másképp értelmezni, csak úgy, hogy Kit esetleg szeretne most játszani egy-két kört.*

2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-11 18:40:13
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy bukott vérmágus...//

*A fényvirág hatása semmissé válik, s olyan hirtelen dőlnek rá a negatív érzelmek, hogy úgy érzi, összetörik alattuk a lába. Mintha megszakadna a válla és a háta a tehertől, amit cipelnie kell, a lelke pedig darabokra törik. Újra. Pedig már majdnem sikerült, annyi próbálkozás, annyi meditálás, hogy végre összeforrjanak a sebek, és a három személyiség egy legyen...
Most újra ott zakatolnak a hangok a fejében, szinte sikítoznak, és tudja, hogy ez nem normális. Lassan azt sem érti már, hogy négyük közül éppen melyik ő, vagy kicsoda is valójában. Négy hang, s mind a négy mást üvölt.
A keze ökölbe szorul a fájdalomtól, mintha érezné a lelkében a szakadás nyomait, szinte belé hasít, mint kés a puha húsba. Nehezen kap levegőt, de a belső akarata erős, nem akarja, hogy a pánik újra eluralkodjon rajta. Egyszer már megtörtént, még egyszer nem történhet meg.*

2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-11 18:30:21
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48

Játékstílus: Vakmerő

//Csak egy bukott vérmágus...//

*Hazaérnek végre. Ha el nem szakadtak egymástól, hármasban. Két meggyötört férfialak és egy kisebb, köpönyeges nőalak.
Amennyiben Taitos nem húzta el a kezét, még mindig fogja, s el nem engedné. Ez a kis kapocs is sokat jelent most számára. Ezen az sem változtat, hogy mennyi szörnyűség történt, s hogy a fiú keze is bemocskolódott egy gyilkossággal. Nem érti még teljesen, de bizalma töretlen mestere... barátja felé.*

2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-10 19:44:23
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

- Nem volt olyan rossz, mint hiszed.
*Egy gyors vállrándítással elodázza a dolgot. Nava érintésére egy pillanatra összerándul a gyomra, de aztán megnyugszik, sőt, el is mosolyodik.*
~Egyszer talán mesélek neki a múltamról.~
*Agya tovább pörög az "energia-kivonás elméletén".*
~Erről többet kell megtudnom egy tapasztaltabb mágustól.~
*Feljegyzi magában a feladatot, majd újra Navának szenteli minden figyelmét. Örül, hogy a lánynak van kedve vele elmenni a tisztásra, egyedül olyan unalmas a meditáció. Valószínűleg Kittëra nem lesz a legjobb tanulópartner Nava számára, már ha az a nyugalmat és a csendet szereti, de kit tudja? Az ellentétek elvileg vonzzák és kiegészítik egymást. Lehet ebben a világi bődületben valami, mivel ahhoz képest, hogy Nava kvázi Kittëra teljes ellentéte, meglehetősen szimpatizál vele, sőt, szinte már-már közelít ahhoz, hogy a későbbiekben barátjának nevezze. Ez persze majd csak a jó távoli jövőben történhet meg, hiszen a fattyú lány annál bizalmatlanabb, mintsem, hogy ilyen könnyedén osztogassa ezeket az általa olyan nagy becsben tartott titulusokat.*
- Kedves? Azt hiszem, muszáj újra bedobnom pár gúnyos megjegyzést. A végén még azt kezded gondolni, hogy jó lélek vagyok.
*Mondja kacagva Nava módjára. Közben már el is képzelte, milyen csodálatos órát tartana, ha eljutna a mágusmesteri címig.*
~Á igen, biztos, hogy minden hülyeséget megcsináltatnék velük, hadd szenvedjenek!~
*Természetesen nem gondolja komolyan, de azért biztosan fitogtatná egy kicsit a tanoncok előtt a hatalmát. Na nem olyan megalázó módon, mint, ahogy Kriyon tette vele és hőn szeretett pipájával, de azért kapnának a kölykök. Különösebben nem csalódott, hogy Nava sem tud többet a mágustoronyról, mint ő, viszont azon már megütközik, hogy sosem volt hosszabb úton. Talán azért olyan furcsa ez neki, mert az ő élete eddig szinte csak vándorlásból állt. Állandó fekhely, biztos pont, barátok... Ezek mind kimaradtak az életéből. Talán most. Talán itt újrakezdheti. Talán, ha nem is hosszú időre, de itt otthonra lelhet. Legalább addig, amíg ki nem tanulja a mágia mesterségét. Úgysem tudna a végtelenségig itt maradni. Ahhoz túlságosan hajtja a vére. Talán Navát is magával hívja, ha újabb útra indul.*
~Talán... Micsoda ostoba szó! A tervek mind füstbe mennek, ha túlzottan vágyakozol. Talán...~
*Pillantása dühös, ahogy a másik lányra emeli. Nem szereti, ha valaki magát ostorozza. Főleg, ha ilyen butaságról van szó, mint a világlátottság.*
- Egy embert sosem az élete, hanem a lelke tesz érdekessé. De, ha ennyire zavar, akkor a következő utamra magammal viszlek.
*Mondja ki azt, amin épp az előbb elmélkedett, majd ezzel le is söpri az asztalról a komoly kérdéseket. Újra szertelen személyisége tör elő belőle.*
- Tudsz zsugázni, kislány?


2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-10 15:05:53
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

- Igen, lehetetlen. *produkálja a döbbenet és a düh különös egyvelegét, ahogy felfogja Kit szavait. Elborzad már a gondolatra is, hogy a lány korábban a földön aludt, és hogy mások ezt hagyták. ~Nem voltak rokonai, barátai, akik tiltakozzanak ez ellen és segítsenek neki?~ teszi fel magában a kérdést. Még korábban Kit azt mondta, nem lehetett könnyű a Szegénynegyedben felnőni, de most már kezdi úgy érezni, kettejük közül nem ő az, akinek nehéz gyerekkora volt. Bár Kit nem akar a múltjáról beszélni, és ezt igyekszik is tiszteletben tartani, egyre nő benne a kíváncsiság, vajon honnan származhat a lány. Az ökölbe szorult kezek sem kerülik el a pillantását, így egyik kezével óvatosan megszorítja Kit vállát, hogy kifejezze, itt biztonságban van, nincs mitől félnie. Gyorsan elkapja azonban a kezét, mikor Kit nyújtózkodni kezd, attól félve, esetleg valami olyat tett, amit nem kéne. Kissé távolabbról figyeli inkább a lányt, miközben a mágiáról kezd mesélni neki, örülve, hogy Kit annak ellenére érdeklődve figyel rá, hogy valószínű nem túl sok hasznos és új információt mondhat a számára. A lány újabb kérdései azonban szokás szerint meglepik.*
- Kivonni belőlük? *kérdez vissza, mert bár fogalma sincs, lehetséges-e egyáltalán, valahogy az elképzelés az élőlény fájdalmával társul a fejében* Erre sajnos nem tudom a választ. Ugyanakkor élettelen dolgokat láttam már mágiával életre kelteni, az biztos lehetséges. *igyekszik tudásához mérten a legjobb választ adni a kérdésre. Mikor a meditálásra terelődik a szó, önkéntelenül is elmosolyodik, hisz cseppet sem lepődik meg, hogy Kitnek nehezen megy a meditálás.*
- Jó tervnek hangzik. Együtt biztos könnyebben menne a dolog! *bólint rá lelkesen az ötletre, már előre elképzelve magában, mennyire mulatságos is lenne egy kirándulás a tisztás felé. ~Csak ne lenne olyan közel a városhoz...~ hasít bele a gondolat, úgyhogy egyelőre inkább nem sürgeti a tényleges megvalósítást, előbb egy kis időre van szüksége.*
- Kedves vagy! *jegyzi meg mosolyogva* Bár szerintem belőled sokkal jobb mester lesz majd egy nap! *viszonozza a bókot, komolyan is gondolva, amit mond. ~Biztos vagyok benne, ha úgy alakul, nála sokkal nagyobb lelkesedéssel tanulnak majd az emberek!~ mosolyog magában, hisz ő már rég elfogadta, hogy nem az a túlzottan harsány típus, és félénksége miatt esetleg távolságtartónak tűnhet egyesek szemében. Kicsit irigyli is Kitet könnyed természetéért, amiért látszólag erőfeszítés nélkül megtalálja mindenkivel a közös hangot. Mikor megkapja az engedélyt, ő is leül az ágyra, óvatosan maga alá húzva lábait, miközben akkurátusan elsimítja szoknyáját.*
- A mágustorony... *visszhangozza Kit szavait, miután kényelmesen elhelyezkedett* Minden bizonnyal érdekes hely lehet, ám sajnos én is csak olvasmányaim során találkoztam vele. *ismeri be csalódottan az újabb vereséget, hogy hiába fordult hozzá tanácsért valaki, nem tud segíteni rajta* Eddig nem nagyon jártam sehol, csak Artheniorban. Egyetlen nagyobb utam volt, és az ide vezetett. *ismeri be kissé feszengve, kihagyva a történetből, hogy ezt az utat már kétszer is megjárta.*
- Biztos ennél érdekesebb emberekhez vagy szokva... *jegyzi meg halkan, ruhája szegélyét babrálva. Nem sokat tud a lány múltjáról, mégis azt feltételezi, sokkal izgalmasabb, élménydúsabb, mint az övé, így ha sokáig lesz még rajta a beszéd sora, akkor hamar ki fognak fogyni a témából.*

2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-10 07:10:45
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

*A plafont bámulja, miközben képzeletben a múltba réved. Az utolsó ottani éjszakájára gondol. Az az ágy sokkal elegánsabb és puhább volt, mégsem tudott benne nyugodtan aludni. Mindannyiszor álomba sírta magát. Ahogy erre gondol, védekezésképp ösztönösen ökölbe szorul a keze. Olyan tisztán emlékszik arra az éjszakára, mintha tegnap történt volna. Érzi a vér lüktetését az ereiben, ahogy a félelem és a düh emléke átjárja a csontjait. Nava megütközött hangja rángatja ki a múlt ezen sötét részéből. Ráveti pillantását, majd elvigyorodik.*
- Sár és pókok. Nagyon sokáig csak a földön aludtam. Egészen elképesztően lehetetlen, nem, kedvesem?
*Ad magyarázatot az értetlenkedésre, majd macska módjára nyújtózik egyet végigropogtatva csontjait. Miután végleg kényelembe helyezte magát, Navára koncentrálja minden figyelmét, hiszen amaz elkezd a mágiáról mesélni neki. Vagyis először inkább olyan... navásan szabadkozik.*
- Á, biztos, hogy tudsz nekem tanítani valamit. És, ha rosszul magyarázol, mást nem kétszer tanulok.
*Nem igazán aggódik afelől, hogy a lány tévútra vezetné. Olyan kis okos feje van, állapítja meg magában, miközben tűkön ülve várja az okítást.*
- Mindenhol? Ebbe a mindenholba az élőlények is beletartoznak? Szerinted belőlük is ki lehet vonni energiát, ahogy te mondtad, hogy mágiát képezzek belőle?
*Kérdezi érdeklődőn csillogó szemekkel. Világ életében rossz szokása volt, hogyha megválaszolják egy kérdését, akkor még tízet tesz fel helyette.*
- Igen, áthaladtam ott, amikor ide jöttem. Bár én semmi különöset nem éreztem. Talán nem figyeltem eléggé a semmi és a minden különös egységére a fejemben. Egyszer elmehetnénk együtt és megtaníthatnád, hogy láthatom egyszerre a minden és a semmi nászát.
*A meditáció sajnos Kittëra számára mindig kisebb fejtörést okozott, hiszen az örökké aktív lány ritkán tud sokáig egy helyben maradni. Úgy, hogy közben nyugton is van. Ez is, hogy most itt fekszik az ágyon és Navával koptatja a szót, egy igazi ritka, sőt, különleges pillanatnak számít. Nava talán nem is sejti, mekkora bizalommal van iránta Kittëra, hogy ilyen bensőségesen beszélget vele.*
- A fenét! Szerintem remek mester vagy. Még úgy is, hogy élesben nem használták még mágiát.
*Amikor Nava az ágyra néz, Kittërában először nem tudatosodik a dolog, majd leesik a tantusz. Int és megpaskolja maga mellett a heverőt. Közben törökülésbe szenvedi magát, hogy kényelmesebben elférjenek.*
- Nos... elég gyér a tudásom. De... olvastam valami mágustoronyról. Mesélj arról!

2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-09 21:44:59
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

*Bár nem lepi meg, hogy ő közel sem olyan sikeres a másik megtréfálásában, így is jót nevet, ahogy víz ellen védekező Kitet nézi. Rég volt már, hogy ilyen jól érezte magát bárkivel is, és közben nem kellett aggódnia semmi miatt, mert ugyan még mindig lapul szomorúság a szívében, talán életében először biztonságban érzi magát. Nem kell tartania ártó szándékú egyénektől, és van fedél a feje felett, valamint étel a tányérjában. ~Minden megvan, ami csak kell... vagyis majdnem minden~ gondolja magában, titokban két embert hiányolva. Félreteszi azonban a borongós gondolatokat és inkább arra koncentrál, hogy minél alaposabban bemutassa az épület minden egyes zugát az új érkezőnek. A hálószobába érve azonban nem képes leplezni megütközését*
- Sár? Pókok? *néz döbbenten Kitre, egyrészt nem értve, milyen helyen élt eddig a lány, másrészt azon csodálkozva, minek akarna ide bárki is ilyeneket. Ő a maga részéről nagy ívben elkerüli mindkettőt, ha csak egy mód van rá. A következő kérdés azonban még a sárnál és a pókoknál is jobban meglepi, úgyhogy pár másodpercig csak pislogni tud*
- Én? A mágiáról? *kérdez vissza, csak hogy jól hallotta-e a dolgokat* Nem biztos, hogy jól jársz velem, lehet, több kárt okozok, mint hasznot, ha most összezavarlak azzal, amit eddig tudok... *tör elő ismét aggodalmas oldala, hisz nem akar egyrészt ostobaságot se beszélni, másrészt azt se akarja, hogy valamilyen információt pontatlanul adjon át, és Kitben ez a hibás tudás rögzüljön, ami később nehezítené a megértését bonyolultabb ügyekben. Mindenesetre igyekszik felidézni, amit eddig hallott, és összefüggő választ adni a lány kérdésére*
- Talán csak annyit tudnék mondani, hogy a mágia itt van mindenhol körülöttünk, átjár mindent. Csak azt kell megtanulnod, hogyan tudod használni ezt az... energiát, ha megfelelően koncentrálsz. *csak jobb híján használja ezt a szót, hiszen az ő fejében valahogy így álltak össze a dolgok* De még nekem sincs túl sok gyakorlati tapasztalatom, szóval nemigen tudok mesélni többet... *fejezi be kissé szomorúan, hogy csalódást kell okoznia a lánynak, hiába remélt ennél többet*
- Jártál már Arthenior szélén a tisztáson? *teszi fel hirtelen a kérdést, ahogy eszébe jut első útja, melyre még Kriyon és a többi újonc társaságában ment* Ott igazán könnyű fókuszálni, meditálni kicsit. Egyszerre gondolni semmire és mindenre! *mosolyodik el kissé az utolsó mondat közben, ahogy eszébe jut egy régi beszélgetés a semmiről és a mindenről, és hogy vajon mi a különbség a kettő között. Végül azonban megrázza kissé a fejét*
- Ez így nem megy. Azt hiszem, pocsék mester lennék... *hallat egy rövid, kínos nevetést* Esetleg próbáljuk meg máshogy, mire vagy kíváncsi pontosan? Vagy mit hallottál eddig? *tekint érdeklődve Kitre, majd mivel ez egy hosszabb beszélgetésnek tűnik, vet egy kérdő pillantást az ágyra, majd a lányra, vajon mit szólna hozzá, ha inkább ülve folytatnák a társalgást.*

2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-09 19:59:10
 ÚJ
>Kittëra Razuel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//

*Számítva az ellentámadásra az arca elé kapja a kezét védekezésképp. Így a jéghideg víz csupán a ruháját éri. Kittëra arcán komisz mosoly jelenik meg. Szimpatikus neki Nava gyors reakciója, úgy látszik, már nem olyan feszült a társaságában. Sőt, egészen felengedett. Kíváncsian követi Navát, ahogy amaz körbemutogatja neki a helyiséget. Hála remek memóriájának, mindent az eszébe vés. Kínos lenne eltévedni. A végén még Kriyontól kellene segítséget kérnie, hogy merre is az arra. Azt meg a büszkesége nem engedné, valamint az is sanszos, hogy a férfi rossz iránymutatást adna neki. A szobát látván kiszélesedik rókavigyora.*
~Mikor is aludtam utoljára ágyban? Két éve?~
- Tudod, nekem ez már luxusnak számít. Se sár, se pókok. De majd lesznek!
*Mondja cinkosan az ideiglenes idegenvezetőjére nézve, majd az ágyra veti magát. Puha és kényelmes. Azaz ő annak érzi a sok éves földön eltöltött éjszaka után.*
~Kellemes hely ez a Synmira. Egy ideig maradok.~
- Mondd Nava, mennyit tudsz erről a mágia dologról? Mesélhetnél nekem. Tetszelegj egy kicsit most te a mester szerepében.
*Mondja egy ártatlan kisgyermek hangján, ahogy felnéz a másik lányra, már ha az nem hagyta magára, miközben ő az ágyát tesztelte.*

2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-10-09 12:05:49
 ÚJ
>Kriyon con Althabarad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Eszetlen exek//

*A tűz lassan elhamvad, és Kriyon is képes kicsit gondolkodni.*
- Ühm... mmm... *azonban Nai már ott sincs, rohan átöltözni. Amikor visszaérkezik, Kriyon vigyorogni kezd.*
- Falusi lány őzikéje, merre van a bőrzekéje? *kajánkodik, mert Nairada valóban nem önmaga.*
- Így is gyönyörű vagy! *próbálkozik meg egy bókkal, mert ellentmondani készül.*
- Viszont szerintem csak menjünk fel a barbárokhoz. Taitos mester is ott van, és nekünk sem ártana kicsit összeszedettebbeknek lennünk. Höh... de jó szó! Össze-Szedettebbeknek eleve leve lehetne. Hehe... ööö... vagyis izé. Előbb menjünk oda. *az ő agyában az jár, hogy letarhálja Taitost egy kis pénzzel, hátha.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519