Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-08-07 09:37:51
Üzenet elküldve: 2018-08-07 09:37:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmirán//
//Mindenki//
*Sosem értette, mit és hogyan gondolnak a nők, de nem is nagyon foglalkozott vele, hogy ez másképp legyen. Fogalma sincs most sem, hogy miről is van szó, de örül, hogy nem kell visszabaktatnia a barbárok közé.*
~ Főleg lovon, még mit nem. Így is fáj a seggem. ~ *ekkor elsuhan mellettük Nell, mint egy puffogó, vörös kis gombóc.*
- Héééj Nell! *kiabál utána, de hasztalan.*
- Ezek a tündérek... mindig csak a baj van velük. *tárja szét bocsánatkérően a kezét, de arra biztosan jó lesz a hátán pörgő tündérlány, hogy előkeresse Taitos mestert, ha az Synmirán tartózkodik.*
- Menjünk akkor beljebb.
*Ő lép be elsőnek a főépületbe, de csak mert gyanítja, nincs itthon senki.*
- Hahóóó! Hahóópiheeee!!! *érdeklődik (benn)fenn(tes)hangú rikoltással, de egyelőre nincs válasz.*
- Üljetek le. Itt jó hűvös van. Hozok limonádét! Vaaagy valami erősebbet? Van jó sörünk, sűrű alé! Esetleg pálinka, házi?
//Mindenki//
*Sosem értette, mit és hogyan gondolnak a nők, de nem is nagyon foglalkozott vele, hogy ez másképp legyen. Fogalma sincs most sem, hogy miről is van szó, de örül, hogy nem kell visszabaktatnia a barbárok közé.*
~ Főleg lovon, még mit nem. Így is fáj a seggem. ~ *ekkor elsuhan mellettük Nell, mint egy puffogó, vörös kis gombóc.*
- Héééj Nell! *kiabál utána, de hasztalan.*
- Ezek a tündérek... mindig csak a baj van velük. *tárja szét bocsánatkérően a kezét, de arra biztosan jó lesz a hátán pörgő tündérlány, hogy előkeresse Taitos mestert, ha az Synmirán tartózkodik.*
- Menjünk akkor beljebb.
*Ő lép be elsőnek a főépületbe, de csak mert gyanítja, nincs itthon senki.*
- Hahóóó! Hahóópiheeee!!! *érdeklődik (benn)fenn(tes)hangú rikoltással, de egyelőre nincs válasz.*
- Üljetek le. Itt jó hűvös van. Hozok limonádét! Vaaagy valami erősebbet? Van jó sörünk, sűrű alé! Esetleg pálinka, házi?
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-08-06 20:03:39
Üzenet elküldve: 2018-08-06 20:03:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
//Egy csipet fűszer//
*Taitos is boldog. Az ilyen sikerek azok, amiket a Zöldfülű mérföldkőként élhet meg életében.*
-Mozognak, nézd, döfködik is egymást!
*A lánnyal ellentétben ő fellök egyet, nézi, ahogy a morzsalábak kalimpálnak.*
-Háh, az ég kegyelméből kardom lesújt rád, Piszkos Kurafi!
*Vinnyogja a felborultnak nekieső ellenséges katona.*
-Opsz, azt hiszem ő lehetett a vezér.
*Csillogó szemekkel fordul a lányhoz, megfogja a kezét.*
-Sikerült.
*Örömében pedig nem igazán tudja türtőztetni magát. A cincogók csatazaját teljesen elfeledve igyekszik tüzes csókba borítani Nava ajkait. Koplaló farkas éhségével veti magát rá, ha a lány is felenged kicsit, és derekán átkulcsolva.*
//Nel is//
*Már éppen belefeledkezne, mikor egy ismerős tündér hangja üti meg fülét.*
~Jajj, ne már!~
*Panaszkodna, egyrészt azért, mert úgymond lebuktak, másrészt azért, mert úgy tűnik újra dolga lesz.*
-Mhm, mhi?
*A pillanatból kicsit későn szakad ki, már megdöbbenéséhez képest.*
-Ő volt az, aki azt a furcsa játékot is játszotta?
Ki ez, hova zárt be?
*Navára néz.*
-Ilyen az élet.
*Mondja szinte hangtalanul, aztán ellép tőle.*
-Nyugodtan megeheted őket.
*Biccent oldalra.*
-Ha... Bármi kellene, tudod hol az irodám.
*Igyekszik burkoltan célozni arra, hogyha már semmilyen őrültet nem fognak el a környéken, akkor egy újabb légyottal megadhatná a lánynak azt, amivel lóg neki, hiszen fogadást vesztett.*
~Nem felejtettem el.~
*Gondolja, míg füttyent Ragronnak.*
-Nel, az ajtó mellett van a botom, hozd ide kérlek! Aztán mesélj el mindent részletesebben. Ragronnal megyünk.
*Leseper magáról némi port, hagymahéjat, majd a rémséges hátashoz fordul.*
-Most nem lesz nyereg. És sietnünk kell.
*Vakargarja meg a lény állát, ahogy eszébe ötlenek a régi szép emlékek, mikor még szőrén ülte meg vándortársát.*
-Nel, siess, ha ez tényleg egy mágus, mint aki legutóbb elkapott, akkor csak remélni merem, hogy Thargarod még áll, mire odaérünk.
*Pánikol be kissé. Tudta, hogy ide is begyűrűzik majd a káosz, de nem számított rá, hogy már ma este.*
//Egy csipet fűszer//
*Taitos is boldog. Az ilyen sikerek azok, amiket a Zöldfülű mérföldkőként élhet meg életében.*
-Mozognak, nézd, döfködik is egymást!
*A lánnyal ellentétben ő fellök egyet, nézi, ahogy a morzsalábak kalimpálnak.*
-Háh, az ég kegyelméből kardom lesújt rád, Piszkos Kurafi!
*Vinnyogja a felborultnak nekieső ellenséges katona.*
-Opsz, azt hiszem ő lehetett a vezér.
*Csillogó szemekkel fordul a lányhoz, megfogja a kezét.*
-Sikerült.
*Örömében pedig nem igazán tudja türtőztetni magát. A cincogók csatazaját teljesen elfeledve igyekszik tüzes csókba borítani Nava ajkait. Koplaló farkas éhségével veti magát rá, ha a lány is felenged kicsit, és derekán átkulcsolva.*
//Nel is//
*Már éppen belefeledkezne, mikor egy ismerős tündér hangja üti meg fülét.*
~Jajj, ne már!~
*Panaszkodna, egyrészt azért, mert úgymond lebuktak, másrészt azért, mert úgy tűnik újra dolga lesz.*
-Mhm, mhi?
*A pillanatból kicsit későn szakad ki, már megdöbbenéséhez képest.*
-Ő volt az, aki azt a furcsa játékot is játszotta?
Ki ez, hova zárt be?
*Navára néz.*
-Ilyen az élet.
*Mondja szinte hangtalanul, aztán ellép tőle.*
-Nyugodtan megeheted őket.
*Biccent oldalra.*
-Ha... Bármi kellene, tudod hol az irodám.
*Igyekszik burkoltan célozni arra, hogyha már semmilyen őrültet nem fognak el a környéken, akkor egy újabb légyottal megadhatná a lánynak azt, amivel lóg neki, hiszen fogadást vesztett.*
~Nem felejtettem el.~
*Gondolja, míg füttyent Ragronnak.*
-Nel, az ajtó mellett van a botom, hozd ide kérlek! Aztán mesélj el mindent részletesebben. Ragronnal megyünk.
*Leseper magáról némi port, hagymahéjat, majd a rémséges hátashoz fordul.*
-Most nem lesz nyereg. És sietnünk kell.
*Vakargarja meg a lény állát, ahogy eszébe ötlenek a régi szép emlékek, mikor még szőrén ülte meg vándortársát.*
-Nel, siess, ha ez tényleg egy mágus, mint aki legutóbb elkapott, akkor csak remélni merem, hogy Thargarod még áll, mire odaérünk.
*Pánikol be kissé. Tudta, hogy ide is begyűrűzik majd a káosz, de nem számított rá, hogy már ma este.*
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-08-06 18:24:32
Üzenet elküldve: 2018-08-06 18:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
//Egy csipet fűszer//
*Kissé hátrébb lépve távolabbról is megszemléli a művét, ami a szokatlan feladat ellenére is egész jól sikerült. Mikor azonban már azt hihetné, végzett, kiderül, hogy még egyvalami hátra van.*
- Köszi! *veszi el a fiútól a szalmaszálat, majd módszeresen elkezdi félbetörni, negyedelni, nyolcadolni, és így tovább, míg végül elengedő darab lesz ahhoz, hogy mindenkinek jusson egy. A katonaság felfegyverezését követően pedig az izgalom és az aggodalom különös keveréke járja át, hiszen végre rátérnek a dolog lényegi részére, amiért ezt az egészet csinálták, ám most már sokkal kevésbé biztos benne, hogy a továbbiakban is a fiú hasznára lehet, és nem fogja-e inkább csak hátráltatni őt a jelenléte. Mindenesetre lehunyja a szemét, és erősen próbál katonákat képzelni a kenyérfalatok helyére. Egy idő után azonban kezdi kényelmetlenül érezi magát, így egyik szemét résnyire kinyitva igyekszik megszemlélni környezetét, sokat azonban így sem lát. Már épp azon van, hogy megkérdezze, mi is történik most pontosan, azonban nem akarja megzavarni a fiút a koncentrálásban, amikor pedig a mormolást is meghallja, újra szorosan összecsukja inkább a szemét, és az eddigieknél is jobban igyekszik, hogy katonákat képzeljen a falatkák helyére. A mormolás épp elég sokáig tart ahhoz, hogy kételkedni kezdjen benne, sikerrel járnak-e, nemsokára azonban új hangocskák ütik meg a fülét, amiket korábban még nem hallott. A kiáltások hallatán egy csapásra kipattan a szeme, és döbbenten mered a köveken sétáló kis alakokra.*
- Sikerült? *suttog vissza a fiúnak. Még mindig nem képes teljesen elhinni, hiába tekint újra a kövekre, hogy meggyőződjön róla, nem csak képzelte az előbbi hangokat. Hogy jobban szemügyre vehesse őket, közelebb is lép a kis lényekhez. ~Milyen aranyosak!~ fut át agyán a gondolat, ahogy nézi őket, ezt azonban nem igazán érzi helyénvalónak, így végül csak ennyit mond hangosan:*
- Ez elképesztő! Megcsináltad! Tényleg sikerült! *lelkesedik most már sokkal jobban, hogy megbizonyosodott róla, valóban léteznek a fel-alá mászkáló kis katonák. Mosolyogva hajol közelebb, és már nyújtja is az egyik mutatóujját, hogy megérintsen egy katonát, ám végül mégsem teszi meg, hisz nem tudja, szabad-e vagy hogy mit szólna hozzá a katona. A nagy nézelődésben azonban feltűnik neki egy furcsaság, ami eddig nem tudatosodott benne.*
- De miért harcolnak? *kérdezi a fiúra pillantva. ~Oké, hogy katonák, de akkor is...~ töpreng magában, hisz nem igazán világos számára, ha valaki épp most kelt életre, miért az az első dolga, hogy másokra támadjon. ~Tényleg, valaki vagy valami?~ jut eszébe egy elvontabb kérdés, hogy hogyan is tekintsen a kis lényekre, ezt azonban egyelőre megtartja magának. Vidám nézelődésének nemsokára egy újabb ismeretlen hang vet véget, és kíváncsian tekint az új érkezőre. A tündér szavai nyomán ugyanakkor lelkesedése jócskán alábbhagy és zavartan tekint hol a fiúra, hol a tündérre. ~Elfogták? Bezárták? Mi történt?~ próbálja értelmezni a szűkszavú történetet, ám nem igazán jár sikerrel.*
//Egy csipet fűszer//
*Kissé hátrébb lépve távolabbról is megszemléli a művét, ami a szokatlan feladat ellenére is egész jól sikerült. Mikor azonban már azt hihetné, végzett, kiderül, hogy még egyvalami hátra van.*
- Köszi! *veszi el a fiútól a szalmaszálat, majd módszeresen elkezdi félbetörni, negyedelni, nyolcadolni, és így tovább, míg végül elengedő darab lesz ahhoz, hogy mindenkinek jusson egy. A katonaság felfegyverezését követően pedig az izgalom és az aggodalom különös keveréke járja át, hiszen végre rátérnek a dolog lényegi részére, amiért ezt az egészet csinálták, ám most már sokkal kevésbé biztos benne, hogy a továbbiakban is a fiú hasznára lehet, és nem fogja-e inkább csak hátráltatni őt a jelenléte. Mindenesetre lehunyja a szemét, és erősen próbál katonákat képzelni a kenyérfalatok helyére. Egy idő után azonban kezdi kényelmetlenül érezi magát, így egyik szemét résnyire kinyitva igyekszik megszemlélni környezetét, sokat azonban így sem lát. Már épp azon van, hogy megkérdezze, mi is történik most pontosan, azonban nem akarja megzavarni a fiút a koncentrálásban, amikor pedig a mormolást is meghallja, újra szorosan összecsukja inkább a szemét, és az eddigieknél is jobban igyekszik, hogy katonákat képzeljen a falatkák helyére. A mormolás épp elég sokáig tart ahhoz, hogy kételkedni kezdjen benne, sikerrel járnak-e, nemsokára azonban új hangocskák ütik meg a fülét, amiket korábban még nem hallott. A kiáltások hallatán egy csapásra kipattan a szeme, és döbbenten mered a köveken sétáló kis alakokra.*
- Sikerült? *suttog vissza a fiúnak. Még mindig nem képes teljesen elhinni, hiába tekint újra a kövekre, hogy meggyőződjön róla, nem csak képzelte az előbbi hangokat. Hogy jobban szemügyre vehesse őket, közelebb is lép a kis lényekhez. ~Milyen aranyosak!~ fut át agyán a gondolat, ahogy nézi őket, ezt azonban nem igazán érzi helyénvalónak, így végül csak ennyit mond hangosan:*
- Ez elképesztő! Megcsináltad! Tényleg sikerült! *lelkesedik most már sokkal jobban, hogy megbizonyosodott róla, valóban léteznek a fel-alá mászkáló kis katonák. Mosolyogva hajol közelebb, és már nyújtja is az egyik mutatóujját, hogy megérintsen egy katonát, ám végül mégsem teszi meg, hisz nem tudja, szabad-e vagy hogy mit szólna hozzá a katona. A nagy nézelődésben azonban feltűnik neki egy furcsaság, ami eddig nem tudatosodott benne.*
- De miért harcolnak? *kérdezi a fiúra pillantva. ~Oké, hogy katonák, de akkor is...~ töpreng magában, hisz nem igazán világos számára, ha valaki épp most kelt életre, miért az az első dolga, hogy másokra támadjon. ~Tényleg, valaki vagy valami?~ jut eszébe egy elvontabb kérdés, hogy hogyan is tekintsen a kis lényekre, ezt azonban egyelőre megtartja magának. Vidám nézelődésének nemsokára egy újabb ismeretlen hang vet véget, és kíváncsian tekint az új érkezőre. A tündér szavai nyomán ugyanakkor lelkesedése jócskán alábbhagy és zavartan tekint hol a fiúra, hol a tündérre. ~Elfogták? Bezárták? Mi történt?~ próbálja értelmezni a szűkszavú történetet, ám nem igazán jár sikerrel.*
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-08-06 15:35:10
Üzenet elküldve: 2018-08-06 15:35:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Synmirán//
- Mondtam, már tárgytalan. *Ajkai halvány mosolyra húzódik, szinte lehetetlen leolvasni most arcáról mire is gondolhat, valójában maga sem tudja, hogyan érezzen ezzel kapcsolatban. Illetve de, dühös és csalódott, de azt viszont elvei diktálják már, hogy nem lehet ennyire önző. Inkább örülnie kellene, hogy Alenia biztonságban van, legalábbis együtt éreznie és nem saját sebeit nyalogatni. Mégsem tud így tenni, bármennyire is akarna.*
- Látom. *Az ezt követő megjegyzésen már meg sem tud lepődni, csak mosolyogva forgatja szemeit.*
- Elképzelésem sincs, Kriyon... *Mondja nagyot sóhajtva, mintha csak egy rossz kisgyerek butaságait hallgatná.
Lova kantárját az egyik őr kezébe nyomja, ő pedig a mágus mellé lép.*
- Jól esne, köszönöm! Ugyan leginkább nem limonádé... *A másik testőre felé pillant.* Végül is az is jó, ha maga megy el! Majd értesítsen, ott találta-e őket!
*Rasatielnek nem mondd semmit, elvégre nem az ő parancsait teljesíti, hanem Aleimordét.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.06 15:35:25
- Mondtam, már tárgytalan. *Ajkai halvány mosolyra húzódik, szinte lehetetlen leolvasni most arcáról mire is gondolhat, valójában maga sem tudja, hogyan érezzen ezzel kapcsolatban. Illetve de, dühös és csalódott, de azt viszont elvei diktálják már, hogy nem lehet ennyire önző. Inkább örülnie kellene, hogy Alenia biztonságban van, legalábbis együtt éreznie és nem saját sebeit nyalogatni. Mégsem tud így tenni, bármennyire is akarna.*
- Látom. *Az ezt követő megjegyzésen már meg sem tud lepődni, csak mosolyogva forgatja szemeit.*
- Elképzelésem sincs, Kriyon... *Mondja nagyot sóhajtva, mintha csak egy rossz kisgyerek butaságait hallgatná.
Lova kantárját az egyik őr kezébe nyomja, ő pedig a mágus mellé lép.*
- Jól esne, köszönöm! Ugyan leginkább nem limonádé... *A másik testőre felé pillant.* Végül is az is jó, ha maga megy el! Majd értesítsen, ott találta-e őket!
*Rasatielnek nem mondd semmit, elvégre nem az ő parancsait teljesíti, hanem Aleimordét.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.06 15:35:25
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-08-05 23:13:03
Üzenet elküldve: 2018-08-05 23:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
*Ha nagyobb lenne és erősebb, joggal mondhatnánk, hogy Nell beront Synmirára, de így csak úgy néz ki, mint egy puffogó kis, vörös gombóc.*
- Sziasztok!
*Hadarja gyorsan a kint állóknak, meg sem nézi, hogy kicsodák, már rohan is be az épületbe.*
- Taitos mester!
*Kiabálja rögtön. Nem is igazán tudja, hogy merre induljon el, és hogy hol találja a mágusmestert, ha egyáltalán itthon van természetesen, mert sosem lehet tudni.
Körbejárja az egész épületet, de semmi. Ekkor már eléggé izzad, mert bizony nem akar a bűnös helyett szenvedni, ha a mester nincs itthon.
Kiszalad az udvarra és ott is a nevet kiabálja, mikor valami csoda, megpillantja az ismerős arcon.*
- Taitos mester!
*Szalad oda, majd lihegve a térdén támaszkodik meg.*
- Amon Ruadhon elfogták a férfit, aki Artheniorban bezárt abba a pincébe, és azt mondták, hogy most azonnal oda kell mennie.
*Ha nagyobb lenne és erősebb, joggal mondhatnánk, hogy Nell beront Synmirára, de így csak úgy néz ki, mint egy puffogó kis, vörös gombóc.*
- Sziasztok!
*Hadarja gyorsan a kint állóknak, meg sem nézi, hogy kicsodák, már rohan is be az épületbe.*
- Taitos mester!
*Kiabálja rögtön. Nem is igazán tudja, hogy merre induljon el, és hogy hol találja a mágusmestert, ha egyáltalán itthon van természetesen, mert sosem lehet tudni.
Körbejárja az egész épületet, de semmi. Ekkor már eléggé izzad, mert bizony nem akar a bűnös helyett szenvedni, ha a mester nincs itthon.
Kiszalad az udvarra és ott is a nevet kiabálja, mikor valami csoda, megpillantja az ismerős arcon.*
- Taitos mester!
*Szalad oda, majd lihegve a térdén támaszkodik meg.*
- Amon Ruadhon elfogták a férfit, aki Artheniorban bezárt abba a pincébe, és azt mondták, hogy most azonnal oda kell mennie.
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-08-05 15:27:13
Üzenet elküldve: 2018-08-05 15:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
//Egy csipet fűszer//
*Míg Taitos az étel mágiáján ügyködik, újdonsült tanítványa szépen felvágja a zöldségeket. Taitos egy féloldalas pillantást vet rá.*
~Jó, ügyesen csinálja!~
*A pontosság fontos a mágiában, egy rosszul kiejtett szó, egy kósza gondolat és vadmágia szabadulhat fel, jó esetben pedig csak nem sikerül.*
~A mi igéinket gondosan megfontolták. Visszájára nehezen sülnek el, de ezek.~
*Egy verítékcsepp azért lecsurog arcán, hiszen ha véletlenül elvétett volna valamit egy nyers mágikus góc mellett így, hogy új igével próbálkozott, lehetett volna még itt baj.*
~Mondjuk nem adtam bele sok energiát.~
*Egy mana lövedéknyit se, az igazat megvallva. Nézi, ahogy a félvér lány ügyködik az öltözéken.*
-Nagyon jó!
*Egy lecsúszott hagymadarabot megigazít, aztán egy kicsit hátrábbról is megszemléli a két sereget.*
-Igen, jó lesz így.
*Bólogat továbbra is.*
-Akkor már csak fegyverek kellenek nekik!
*A Szilánkok háza nem olyan drága, hogy fogvájó pálcikákat tartsanak otthon ilyen esetekre, de cserébe van kertjük, a kertben pedig a majdnem teljesen tökéletes kiégett fűfélék sokasága. Két szalmaszál bőséggel elegendő ahhoz, hogy mindkét seregnek legyen fegyvere. Taitos elkezdi a gyepet pásztázni, majd felvesz egyet, Nava is kap egy hasonlót.*
-Ezt tördeljük szét. Ez lesz a kardjuk.
*Kis képzelőerő azért szükséges ehhez. Miután Taitos végzett a maga tizedével, megvárja, míg a lány is beszúrkodja a falatokba a szalmadarabokat, innen pedig már csak a befejezés van hátra. Újabb igét kell alkotni.*
-Jó. Akkor most varázsolni fogunk!
*Jelenti ki direkt többesszámot használva.*
-Segítened kell. Nézd meg őket jó! Csukd be a szemedet, aztán idézd fel a képet magadban, utána pedig képzelj a kenyér helyére katonákat, olyan erősen, ahogy csak tudsz!
*Adja ki az első utasítást. A részletekbe még azonban nem megy bele, csak ezt adja ki elsőre. Innen övé a feladat. Megint igét kell alkotnia. Most a kerubik idézésének módján elmélkedik el, valamint azon, hogy hogyan is kéne életre kelteni egy tárgyat. Egy a közös bennük, a hold mágiáját használják. Egy olyan entitást hívnak elő, akinek kiindulópontja az elme. *
~Előbbi ugyan rendelkezik testtel, de az is az eszme kivetülése.~
*Elemzi magában a varázslatot.*
~Ám a második, ott csupán egy elmét hívunk, hogy foglaljon helyet a testben.~
*Taitos most pedig egyetlen dolgot szeretne, hogy harcias, de egyszerű tudat kerüljön minden kis "katonába", és szakadjon ki belőle, mikor ajkak, vagy fogak, netán nyelv érinti.*
~Lássuk csak.~
*Egy kicsit még ül csendben, majd tenyerét a majdnem kész étel fölé emeli. Kicsit mormol, most sem meri az általa használt nyelven tenni ezt. Inkább majd csak akkor, ha már egyszer sikerült. Merít a kövek jelenlétéből és elkezdi mormogni ütemesen az igét.*
-Fahell, zut-nijchol. Lutoriss tolen mahar.
*Megint valami kissé lefordíthatatlant mond, de közember számára az ige valahogy így hangzana:
"Harcra fel, büszke hold-fi, légy dicső, míg el nem emésztenek!". Jó két percen keresztül mormol, eleinte a hangsúly még nem az igazi, de később már csak arra kell figyelnie, hogy mit is akar csinálni. Lehunyt szemmel álldogál így, sőt, még Ragron is mögéjük telepszik. Persze az ilyen alantas konyhás szolganéphez nem jön közel az Erdők Királya, de félrebiccentett fejjel, kissé lihegve, mint egy szfinx, úgy várja mi is lesz ebből.*
-Kardot kiii!
*Vékony cincogás hasítja félbe a csendet. Taitos pedig döbbenten nyitja ki szemét.*
-Gyémánt alakzatbaa!
*Vinnyog továbbra is valami odalent. Egy kenyérkocka úgy tűnhet hadvezérnek nevezte ki magát.*
-Hagyma Hadosztály, előre!
*Hangzik a túloldalon, majd az apró szalmaszállal egymásra rontó seregek mozgásba is lendülnek, apró, bogárhoz hasonló kenyérlábakon masírozva.*
-Siker!
*Súgja oda Taitos a lánynak, majd megszemléli az alkotást. Többnyire jól sikerült. Az apró kis lényecskék peckesen kocognak egymás felé. Az egyik csapat még vékony "Hüpp-hüpp!" csatakiáltásokat is hallat, amik inkább "Hipp-hipp"nek hangzanak. Persze van némi selejt is. Egy-két disszidens vinnyogva esik le a kövekről, hogy odalent a fűben fejen állva próbáljon meg megmozdulni. Egynek sikerül is meglépnie.*
~Hadd menjen!~
*Gondolja Taitos, hiszen úgysem tehetnek kárt senkiben, csak az ellenséges kenyérkatonák legyőzésére képesek fejben, már ha minden jó sikerült. Büszkén nézi odalent az alkotásukat, ahogyan a két sereg vékony csatazaj mellett összecsap.*
-No, mit szólsz, siker!
*Néz vigyorogva a félvér lányra.*
//Egy csipet fűszer//
*Míg Taitos az étel mágiáján ügyködik, újdonsült tanítványa szépen felvágja a zöldségeket. Taitos egy féloldalas pillantást vet rá.*
~Jó, ügyesen csinálja!~
*A pontosság fontos a mágiában, egy rosszul kiejtett szó, egy kósza gondolat és vadmágia szabadulhat fel, jó esetben pedig csak nem sikerül.*
~A mi igéinket gondosan megfontolták. Visszájára nehezen sülnek el, de ezek.~
*Egy verítékcsepp azért lecsurog arcán, hiszen ha véletlenül elvétett volna valamit egy nyers mágikus góc mellett így, hogy új igével próbálkozott, lehetett volna még itt baj.*
~Mondjuk nem adtam bele sok energiát.~
*Egy mana lövedéknyit se, az igazat megvallva. Nézi, ahogy a félvér lány ügyködik az öltözéken.*
-Nagyon jó!
*Egy lecsúszott hagymadarabot megigazít, aztán egy kicsit hátrábbról is megszemléli a két sereget.*
-Igen, jó lesz így.
*Bólogat továbbra is.*
-Akkor már csak fegyverek kellenek nekik!
*A Szilánkok háza nem olyan drága, hogy fogvájó pálcikákat tartsanak otthon ilyen esetekre, de cserébe van kertjük, a kertben pedig a majdnem teljesen tökéletes kiégett fűfélék sokasága. Két szalmaszál bőséggel elegendő ahhoz, hogy mindkét seregnek legyen fegyvere. Taitos elkezdi a gyepet pásztázni, majd felvesz egyet, Nava is kap egy hasonlót.*
-Ezt tördeljük szét. Ez lesz a kardjuk.
*Kis képzelőerő azért szükséges ehhez. Miután Taitos végzett a maga tizedével, megvárja, míg a lány is beszúrkodja a falatokba a szalmadarabokat, innen pedig már csak a befejezés van hátra. Újabb igét kell alkotni.*
-Jó. Akkor most varázsolni fogunk!
*Jelenti ki direkt többesszámot használva.*
-Segítened kell. Nézd meg őket jó! Csukd be a szemedet, aztán idézd fel a képet magadban, utána pedig képzelj a kenyér helyére katonákat, olyan erősen, ahogy csak tudsz!
*Adja ki az első utasítást. A részletekbe még azonban nem megy bele, csak ezt adja ki elsőre. Innen övé a feladat. Megint igét kell alkotnia. Most a kerubik idézésének módján elmélkedik el, valamint azon, hogy hogyan is kéne életre kelteni egy tárgyat. Egy a közös bennük, a hold mágiáját használják. Egy olyan entitást hívnak elő, akinek kiindulópontja az elme. *
~Előbbi ugyan rendelkezik testtel, de az is az eszme kivetülése.~
*Elemzi magában a varázslatot.*
~Ám a második, ott csupán egy elmét hívunk, hogy foglaljon helyet a testben.~
*Taitos most pedig egyetlen dolgot szeretne, hogy harcias, de egyszerű tudat kerüljön minden kis "katonába", és szakadjon ki belőle, mikor ajkak, vagy fogak, netán nyelv érinti.*
~Lássuk csak.~
*Egy kicsit még ül csendben, majd tenyerét a majdnem kész étel fölé emeli. Kicsit mormol, most sem meri az általa használt nyelven tenni ezt. Inkább majd csak akkor, ha már egyszer sikerült. Merít a kövek jelenlétéből és elkezdi mormogni ütemesen az igét.*
-Fahell, zut-nijchol. Lutoriss tolen mahar.
*Megint valami kissé lefordíthatatlant mond, de közember számára az ige valahogy így hangzana:
"Harcra fel, büszke hold-fi, légy dicső, míg el nem emésztenek!". Jó két percen keresztül mormol, eleinte a hangsúly még nem az igazi, de később már csak arra kell figyelnie, hogy mit is akar csinálni. Lehunyt szemmel álldogál így, sőt, még Ragron is mögéjük telepszik. Persze az ilyen alantas konyhás szolganéphez nem jön közel az Erdők Királya, de félrebiccentett fejjel, kissé lihegve, mint egy szfinx, úgy várja mi is lesz ebből.*
-Kardot kiii!
*Vékony cincogás hasítja félbe a csendet. Taitos pedig döbbenten nyitja ki szemét.*
-Gyémánt alakzatbaa!
*Vinnyog továbbra is valami odalent. Egy kenyérkocka úgy tűnhet hadvezérnek nevezte ki magát.*
-Hagyma Hadosztály, előre!
*Hangzik a túloldalon, majd az apró szalmaszállal egymásra rontó seregek mozgásba is lendülnek, apró, bogárhoz hasonló kenyérlábakon masírozva.*
-Siker!
*Súgja oda Taitos a lánynak, majd megszemléli az alkotást. Többnyire jól sikerült. Az apró kis lényecskék peckesen kocognak egymás felé. Az egyik csapat még vékony "Hüpp-hüpp!" csatakiáltásokat is hallat, amik inkább "Hipp-hipp"nek hangzanak. Persze van némi selejt is. Egy-két disszidens vinnyogva esik le a kövekről, hogy odalent a fűben fejen állva próbáljon meg megmozdulni. Egynek sikerül is meglépnie.*
~Hadd menjen!~
*Gondolja Taitos, hiszen úgysem tehetnek kárt senkiben, csak az ellenséges kenyérkatonák legyőzésére képesek fejben, már ha minden jó sikerült. Büszkén nézi odalent az alkotásukat, ahogyan a két sereg vékony csatazaj mellett összecsap.*
-No, mit szólsz, siker!
*Néz vigyorogva a félvér lányra.*
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-08-05 10:47:06
Üzenet elküldve: 2018-08-05 10:47:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*A mogorva testőr már leszáll róla, és ez őt is fesztelenebbé teszi. Egy kicsit.*
- Aha. Hát, szívesen segítünk, de asszem... most senki nincs itthon. Valószínűleg valahol ügyködnek. *ehhez mondjuk nem kell doktorátus.*
- Amon felé? Öhmm... hát ott jöttünk el mellette. Az a nagy domb az, ott ni. Látod? A tornyuk innen is látható. *elvigyorodik.*
- Fogalmam sincs, mit kompenzálnak vele, hehehe. *kacsint egyet, mert hát mégiscsak illik ilyenkor kacsintani, mert hát Nairada még azért nem elég képzett, hogy egyből leessen neki a vicc.*
- Előbb nem akartok felfrissülni vagy hasonló? Van egy klassz konyhánk, talán még limonádé is.
*A mogorva testőr már leszáll róla, és ez őt is fesztelenebbé teszi. Egy kicsit.*
- Aha. Hát, szívesen segítünk, de asszem... most senki nincs itthon. Valószínűleg valahol ügyködnek. *ehhez mondjuk nem kell doktorátus.*
- Amon felé? Öhmm... hát ott jöttünk el mellette. Az a nagy domb az, ott ni. Látod? A tornyuk innen is látható. *elvigyorodik.*
- Fogalmam sincs, mit kompenzálnak vele, hehehe. *kacsint egyet, mert hát mégiscsak illik ilyenkor kacsintani, mert hát Nairada még azért nem elég képzett, hogy egyből leessen neki a vicc.*
- Előbb nem akartok felfrissülni vagy hasonló? Van egy klassz konyhánk, talán még limonádé is.
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-31 22:11:06
Üzenet elküldve: 2018-07-31 22:11:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
*Kriyon szavaira bólint, hisz nyilván ez így már érthető. Ő nem szokta meg, hogy bármit is rejtegetni kelljen, sőt! Pont hogy igyekszik - és úgy általában minden nemes rajta kívül - a világ tudtára adni, neki mennyi vagyona és milyen különlegesebbnél különlegesebb holmija van.*
- Szóval ez lenne Synmira... Aleimord akart ide küldeni valakit, hogy segítséget kérjen, csak hát... *Száját elhúzza, arcára kellemetlen fintor ül ki.* ... megoldódott közben máshogy a dolog.
*Körbepillant a területen amíg Kriyon beszél és nagyjából vázolja, mi merre.*
~Milyen kis szerény...~
- Gondolom te is itt élsz a többi mágussal. Egyébként nagyon kis otthonos.
*Megindul az istálló felé, ahol kikötheti a lovát, de pár lépés után hirtelen megtorpan.*
- Kriyon...? Mielőtt lepoklnák, nem mutatnád meg az utat Amon felé? Aleimordék elvileg oda tartanak, és meg szeretném nézni, hátha megérkeztek már.
*Annak örülne a legjobban, ha el is kísérné, mert kétséges, hogy visszatalálna-e ide még egyszer, de nem akarja erre megkérni. Egyrészt már így is sokat segített neki, másfelől meg nem tudja, hányadán állnak a reggeli után.*
- Rasatiel, te maradj nyugodtan! Biztosan rádfér egy kis pihenés már, itt meg nagy gond nem lehet.
*Megerősítésképp a nőre mosolyog. Egyébként is ott van vele a másik két testőre is.*
*Kriyon szavaira bólint, hisz nyilván ez így már érthető. Ő nem szokta meg, hogy bármit is rejtegetni kelljen, sőt! Pont hogy igyekszik - és úgy általában minden nemes rajta kívül - a világ tudtára adni, neki mennyi vagyona és milyen különlegesebbnél különlegesebb holmija van.*
- Szóval ez lenne Synmira... Aleimord akart ide küldeni valakit, hogy segítséget kérjen, csak hát... *Száját elhúzza, arcára kellemetlen fintor ül ki.* ... megoldódott közben máshogy a dolog.
*Körbepillant a területen amíg Kriyon beszél és nagyjából vázolja, mi merre.*
~Milyen kis szerény...~
- Gondolom te is itt élsz a többi mágussal. Egyébként nagyon kis otthonos.
*Megindul az istálló felé, ahol kikötheti a lovát, de pár lépés után hirtelen megtorpan.*
- Kriyon...? Mielőtt lepoklnák, nem mutatnád meg az utat Amon felé? Aleimordék elvileg oda tartanak, és meg szeretném nézni, hátha megérkeztek már.
*Annak örülne a legjobban, ha el is kísérné, mert kétséges, hogy visszatalálna-e ide még egyszer, de nem akarja erre megkérni. Egyrészt már így is sokat segített neki, másfelől meg nem tudja, hányadán állnak a reggeli után.*
- Rasatiel, te maradj nyugodtan! Biztosan rádfér egy kis pihenés már, itt meg nagy gond nem lehet.
*Megerősítésképp a nőre mosolyog. Egyébként is ott van vele a másik két testőre is.*
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-29 15:50:25
Üzenet elküldve: 2018-07-29 15:50:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*Mire erre a részre érnek, annyira már nem fixírozza az élen lovagló párost, már csak azért sem, mert jobban figyel arra, amit a gebe magyaráz a hely mibenlétéről, mint konkrétan a férfira meg Nairadára. Szeretné eszébe vésni a részleteket, ha bármikor szüksége lenne az információkra, hogy eltaláljon innen, vagy visszataláljon ide.*
~Mint egy kifli, aham.~
*Kissé szórakoztatja a férfi szóhasználata, arcán viszont ennek semmi nyoma. Csak a szokásos, morcos szoborszerű kifejezés, mely külső szemlélőnek akár flegmának is tűnhet. Megérkezésükkor azonban egyelőre nem száll le a lóról, inkább csak közelebb lépett Nairadához, és rá bízza a döntést, hogy hogyan tovább. Természetesen utána szemmel fogja tartani, ha kell akár testközelből is, mert Aleimord "parancsát" igen is komolyan fogja venni. Elvégre tőle kapja a csengő aranyakat, és pont ezért szeretne jó munkát is végezni.*
*Mire erre a részre érnek, annyira már nem fixírozza az élen lovagló párost, már csak azért sem, mert jobban figyel arra, amit a gebe magyaráz a hely mibenlétéről, mint konkrétan a férfira meg Nairadára. Szeretné eszébe vésni a részleteket, ha bármikor szüksége lenne az információkra, hogy eltaláljon innen, vagy visszataláljon ide.*
~Mint egy kifli, aham.~
*Kissé szórakoztatja a férfi szóhasználata, arcán viszont ennek semmi nyoma. Csak a szokásos, morcos szoborszerű kifejezés, mely külső szemlélőnek akár flegmának is tűnhet. Megérkezésükkor azonban egyelőre nem száll le a lóról, inkább csak közelebb lépett Nairadához, és rá bízza a döntést, hogy hogyan tovább. Természetesen utána szemmel fogja tartani, ha kell akár testközelből is, mert Aleimord "parancsát" igen is komolyan fogja venni. Elvégre tőle kapja a csengő aranyakat, és pont ezért szeretne jó munkát is végezni.*
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-27 21:40:44
Üzenet elküldve: 2018-07-27 21:40:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*A nemesi kisasszony kezdi felvenni az utólagos megbánás mocskában fetrengő pályakezdő királylányok hisztériás rohamait, Kriyon viszont nagyon nem akar így gondolni rá, ezért jelzésértékű állkapcsát megfeszítve hallgat. Nagyokat pislog mellé, hogy ne szóljon vissza valami keményet.*
~ Keményet, mint tegnap a faszom, te... ~ *szívja fel magát, de szerencsére beérnek a Ligetbe, és Kriyon idegei úgy simulnak ki, mint a hülyegyerek agyhullámai.*
- Meg minden ork, rabló, koldus és széltoló is, he? *veti pillantását Nairadára, belesűrítve egy amolyan "mit tudhatsz te a burkodból?" üzenetet is.*
- Azért vagyunk elrejtve, hogy nyugtunk legyen. Aki méltó, illetve akit itt akarunk látni, az úgyis megtalálja. *mint például ő.*
*Mikor végre a főépület elé érnek, rögvest leszáll a nyeregben.*
- Vééégre... a tököm. *nyüsszögi bele a nyeregtakaróba, mikor végre a földön áll. Nagyot sóhajt, majd a többiekhez fordul.*
- Üdv Synmirán. Az istálló arra van, ez meg itt a Kifli. Mert hogy pont olyan az alakja, mint egy... mindegy. *nem olyan fontos.*
- A Vízkertben van egy forrás. *az ám, a Vízkert. Most, hogy ennyire menő már a tűzmágiában, akár megépíthetnék végre a Tűzpagodát is.*
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.27 21:56:11
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmaz//
*A nemesi kisasszony kezdi felvenni az utólagos megbánás mocskában fetrengő pályakezdő királylányok hisztériás rohamait, Kriyon viszont nagyon nem akar így gondolni rá, ezért jelzésértékű állkapcsát megfeszítve hallgat. Nagyokat pislog mellé, hogy ne szóljon vissza valami keményet.*
~ Keményet, mint tegnap a faszom, te... ~ *szívja fel magát, de szerencsére beérnek a Ligetbe, és Kriyon idegei úgy simulnak ki, mint a hülyegyerek agyhullámai.*
- Meg minden ork, rabló, koldus és széltoló is, he? *veti pillantását Nairadára, belesűrítve egy amolyan "mit tudhatsz te a burkodból?" üzenetet is.*
- Azért vagyunk elrejtve, hogy nyugtunk legyen. Aki méltó, illetve akit itt akarunk látni, az úgyis megtalálja. *mint például ő.*
*Mikor végre a főépület elé érnek, rögvest leszáll a nyeregben.*
- Vééégre... a tököm. *nyüsszögi bele a nyeregtakaróba, mikor végre a földön áll. Nagyot sóhajt, majd a többiekhez fordul.*
- Üdv Synmirán. Az istálló arra van, ez meg itt a Kifli. Mert hogy pont olyan az alakja, mint egy... mindegy. *nem olyan fontos.*
- A Vízkertben van egy forrás. *az ám, a Vízkert. Most, hogy ennyire menő már a tűzmágiában, akár megépíthetnék végre a Tűzpagodát is.*
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.27 21:56:11
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:30:20
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:30:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira felé//
~Sajnálhatom...?~
*Nem sajnálja. Kicsit sem. Azt sajnálja, hogy megtörtént.*
- Jól van, legyen így. Téptünk egy jót... *bólint rá, mintha ennyivel el lenne intézve és felejtve minden. Közben szúrós pillantást vet Kriyonra, nem érti, miért kell sértődöttet játszania. Tisztán emlékszik rá, hogy azt mondta neki még az elején, ez az első és utolsó alkalom. Pontosan tudta, hogy ez lesz. Ő pedig senkinek nem fog könyörögni, úgyhogy részéről ennyivel be is fejezte, nem akar erről beszélni. Illetve nem akarna, de Kriyon elejt egy olyan mondatot, amire kinyílik a zsebében a bicska. Arcáról leolvad minden érzelem, hangja hűvös lesz.*
- Neked talán nem. Ellenben engem van, aki vár otthon, és vagyonilag is több forog kockán, mint amennyi pénzt te valaha is láttál.
*Teljesen jogtalan kifakadása, hisz ő legalább ugyanannyira akarta ezt, mint Kriyon, de hát általános dolog, hogyha másra hárítod a felelősséget, azzal saját lelkeden sokat könnyítesz. Persze ő ebből jelenleg csak annyit fog fel, hogy emlékezteti Kriyont, hol a helye, meg hogy tudja, kivel is beszélget éppen, azonban az igazság az, hogy belső indíttatása még csak nem is közelít ehhez a gondolathoz.
Továbbiakban csendben battyog lován Kriyon mellett, hallgatva a kis idegenvezetését. Járt már korábban párszor itt, de akkor nem ebből az irányból érkezett, hanem Artheniorból, és nem Synmira felé tartott.*
- Miért kell rejteni? Nem az a lényeg, hogy akinek szüksége van rátok, az megtaláljon titeket?
~Sajnálhatom...?~
*Nem sajnálja. Kicsit sem. Azt sajnálja, hogy megtörtént.*
- Jól van, legyen így. Téptünk egy jót... *bólint rá, mintha ennyivel el lenne intézve és felejtve minden. Közben szúrós pillantást vet Kriyonra, nem érti, miért kell sértődöttet játszania. Tisztán emlékszik rá, hogy azt mondta neki még az elején, ez az első és utolsó alkalom. Pontosan tudta, hogy ez lesz. Ő pedig senkinek nem fog könyörögni, úgyhogy részéről ennyivel be is fejezte, nem akar erről beszélni. Illetve nem akarna, de Kriyon elejt egy olyan mondatot, amire kinyílik a zsebében a bicska. Arcáról leolvad minden érzelem, hangja hűvös lesz.*
- Neked talán nem. Ellenben engem van, aki vár otthon, és vagyonilag is több forog kockán, mint amennyi pénzt te valaha is láttál.
*Teljesen jogtalan kifakadása, hisz ő legalább ugyanannyira akarta ezt, mint Kriyon, de hát általános dolog, hogyha másra hárítod a felelősséget, azzal saját lelkeden sokat könnyítesz. Persze ő ebből jelenleg csak annyit fog fel, hogy emlékezteti Kriyont, hol a helye, meg hogy tudja, kivel is beszélget éppen, azonban az igazság az, hogy belső indíttatása még csak nem is közelít ehhez a gondolathoz.
Továbbiakban csendben battyog lován Kriyon mellett, hallgatva a kis idegenvezetését. Járt már korábban párszor itt, de akkor nem ebből az irányból érkezett, hanem Artheniorból, és nem Synmira felé tartott.*
- Miért kell rejteni? Nem az a lényeg, hogy akinek szüksége van rátok, az megtaláljon titeket?
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-26 14:39:41
Üzenet elküldve: 2018-07-26 14:39:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira felé//
*A révész épp a túloldalról tart feléjük, így Kriyon is lassabbra veszi a lovát. Minek rohanjanak?*
- Nem emlékszel? *pillant röviden Nairadára.*
- Kár. Sajnálhatod. *ő ugyanis mindenre emlékszik, és még életében nem élvezett ekkorákat. Alaposan el is raktározza, mert sajnos abban is biztos, hogy innentől megint a bokorban matyizás következik.*
- De ha nem emlékszel, talán meg sem történt. Téptünk egy jót, hmm? *próbál mosolyogni, de nem igazán sikerül élethűre. Ő maga sem érti egyébként, hogy min hisztizik, mert ebben a dologban nem is volt benne ennél több, soha.*
~ Szedd már össze magad, te gyík. ~ *rázza meg magát, majd megpróbál úgy helyezkedni, hogy leharcolt férfiassága minél kevésbé érintkezzen a nyereggel.*
- Nekem nem kellemetlen, kisasszony. *vallja meg őszintén, rövid kacsintással.*
- De itt a révész.
*Miután átkelnek a többiekkel együtt, tart egy kis idegenvezetést.*
- Arra, északra van az, ami Artheniorból maradt. Ez a nagy döher erőd itt a puklin Amon Ruadh, a Vashegy. Általában tele van szőrös barbárokkal, meg mindenféle vérivó szerzettel, de épp emiatt van itt a környéken nyugi. Arra van Synmira! *mutat dél felé, bár közben továbbra is Nairadával ketten mennek az élen.*
- Oda tartunk. Meglátjátok, pofás egy hely! *lassan elhaladnak a Vaskorsó Taverna mellett.*
- Itt a kocsma. Jó kis hely. *kacsint hátra az őrökre, de Rasáról gyorsan elkapja a tekintetét.*
- Itt lassan... nehéz észrevenni, mert rejtjük, amennyire tudjuk... erre! *vezeti a társaságot az ösvényre, ami a Szilánkok tisztására vezet.*
- Hahó!
*A révész épp a túloldalról tart feléjük, így Kriyon is lassabbra veszi a lovát. Minek rohanjanak?*
- Nem emlékszel? *pillant röviden Nairadára.*
- Kár. Sajnálhatod. *ő ugyanis mindenre emlékszik, és még életében nem élvezett ekkorákat. Alaposan el is raktározza, mert sajnos abban is biztos, hogy innentől megint a bokorban matyizás következik.*
- De ha nem emlékszel, talán meg sem történt. Téptünk egy jót, hmm? *próbál mosolyogni, de nem igazán sikerül élethűre. Ő maga sem érti egyébként, hogy min hisztizik, mert ebben a dologban nem is volt benne ennél több, soha.*
~ Szedd már össze magad, te gyík. ~ *rázza meg magát, majd megpróbál úgy helyezkedni, hogy leharcolt férfiassága minél kevésbé érintkezzen a nyereggel.*
- Nekem nem kellemetlen, kisasszony. *vallja meg őszintén, rövid kacsintással.*
- De itt a révész.
*Miután átkelnek a többiekkel együtt, tart egy kis idegenvezetést.*
- Arra, északra van az, ami Artheniorból maradt. Ez a nagy döher erőd itt a puklin Amon Ruadh, a Vashegy. Általában tele van szőrös barbárokkal, meg mindenféle vérivó szerzettel, de épp emiatt van itt a környéken nyugi. Arra van Synmira! *mutat dél felé, bár közben továbbra is Nairadával ketten mennek az élen.*
- Oda tartunk. Meglátjátok, pofás egy hely! *lassan elhaladnak a Vaskorsó Taverna mellett.*
- Itt a kocsma. Jó kis hely. *kacsint hátra az őrökre, de Rasáról gyorsan elkapja a tekintetét.*
- Itt lassan... nehéz észrevenni, mert rejtjük, amennyire tudjuk... erre! *vezeti a társaságot az ösvényre, ami a Szilánkok tisztására vezet.*
- Hahó!
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-18 00:22:13
Üzenet elküldve: 2018-07-18 00:22:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
//Egy csipet fűszer//
*Ahogy arra számított, most sem kap választ a kérdésére, így csak egy kis nevetést és nyelvnyújtást enged meg magának, mintha csak azt mondaná, ~Unalmas vagy!~, az érdekes titkok azonban kellőképpen felcsigázzák ahhoz, hogy végül ne mondja ki hangosan, ami átfut a fején. Pedig az ingoványban való elsüllyedéshez is lenne egy-két szava, a büntetéshez meg több is. Nem akarja azonban túlfeszíteni a húrt, így egyelőre ennyiben hagyja inkább a témát, az ételkészítés amúgy is közelebb áll hozzá.*
- Kenyérkatonák? *kérdez vissza, mert bár tudja, miről van szó, kicsit aggódni kezd, talán más fogalmaik vannak róla, mit is takar ez az ételnév. Mindenesetre vidáman indul meg a konyhába, ahol még éppen megpillantják a távozó ismeretlent.*
- Nell? *ismétli meg megint a hallottakat, miközben emlékeiben kutat* Vele, azt hiszem, még nem találkoztam... *jegyzi meg, inkább csak magának, miután másodjára sem tűnik neki ismerősnek a név. Töprengés helyett azonban segédkezik inkább összepakolni a szükséges holmikat, majd elindul az ajtó felé.*
- Köszönöm! *mosolyodik el pillanatnyi döbbenet után, hiszen nem igazán van hozzászokva az ilyen udvarias gesztusokhoz, ám határozottan jól esik neki a figyelmesség. Kilépve ő is megáll egy kicsit, majd lassan körbefordul, hogy minden irányból magába szívhassa a táj szépségét.*
- Gyönyörű! *bólogat lelkesen az égboltot szemlélve, majd miután kibámészkodta magát, elindul a fiú után, hogy segítsen neki. Igyekszik pontosan megjegyezni a furcsábbnál furcsább instrukciókat, miközben próbál inkább bele se gondolni, mi fog kisülni ebből a végén, ugyanis képzelete már ennyi információtól is igen képtelen területekre nyargal. ~Nem, az nem lehet...~ igyekszik elhessegetni a gondolatait, miközben hozzálát a zöldségek felszeleteléséhez. Az irányából egy ideig nem is hallatszik más hang, mint a kés ütemes koppanása, ahogy gyakorlott mozdulatokkal aprít, majd a pillanatnyi szünet, míg megtörli a kést, és közelebb húzza magához az új alapanyagot, hogy aztán újrakezdje a darabolást. Miután végzett, csinos kis kupac van előtte répából, káposztából, salátából, valamint paszternákból, céklából és hagymából, mind gondosan elkülönítve egymástól, hogy véletlenül se érintkezzenek, még felvágott állapotukban sem. A nagy munka közepette fél füllel hallja a különös szavakat, amiket a fiú mormol, míg a kenyérrel van elfoglalva, az értelmüket azonban nem ismeri. Kíváncsian vár tehát, hátha erről hall valami bővebb magyarázatot, ám csak egy újabb különös feladattal és egy bókkal találja szemben magát. Bár az előbbi már szinte meg sem lepi, az utóbbitól viszont még mindig zavarba jön és elpirul kissé, ám reménykedik benne, ez nem túl észrevehető.*
- Felöltöztetni? *kérdez rá azért a biztonság kedvéért még egyszer a feladatra, miközben óvatosan közelebb lép a felaprított zöldségekkel, a kenyerek egyik felét kidíszítve répával haj, káposztával felső, és salátával alsó rész gyanánt, míg a másik felük paszternák hajkoronát, cékla felsőt és hagyma nadrágot kap.*
- Mit szólsz? *kérdezi, hátralépve egy lépést, hogy távolabbról is megszemlélhesse a művét, miközben fejét kissé oldalra billenti, állát pedig egyik tenyérében nyugtatja. ~Egész jó lett... ~ ismeri el magában, majd tekintetével a fiú után kutat, további utasításokra várva, hogyan is folytassák tovább.*
//Egy csipet fűszer//
*Ahogy arra számított, most sem kap választ a kérdésére, így csak egy kis nevetést és nyelvnyújtást enged meg magának, mintha csak azt mondaná, ~Unalmas vagy!~, az érdekes titkok azonban kellőképpen felcsigázzák ahhoz, hogy végül ne mondja ki hangosan, ami átfut a fején. Pedig az ingoványban való elsüllyedéshez is lenne egy-két szava, a büntetéshez meg több is. Nem akarja azonban túlfeszíteni a húrt, így egyelőre ennyiben hagyja inkább a témát, az ételkészítés amúgy is közelebb áll hozzá.*
- Kenyérkatonák? *kérdez vissza, mert bár tudja, miről van szó, kicsit aggódni kezd, talán más fogalmaik vannak róla, mit is takar ez az ételnév. Mindenesetre vidáman indul meg a konyhába, ahol még éppen megpillantják a távozó ismeretlent.*
- Nell? *ismétli meg megint a hallottakat, miközben emlékeiben kutat* Vele, azt hiszem, még nem találkoztam... *jegyzi meg, inkább csak magának, miután másodjára sem tűnik neki ismerősnek a név. Töprengés helyett azonban segédkezik inkább összepakolni a szükséges holmikat, majd elindul az ajtó felé.*
- Köszönöm! *mosolyodik el pillanatnyi döbbenet után, hiszen nem igazán van hozzászokva az ilyen udvarias gesztusokhoz, ám határozottan jól esik neki a figyelmesség. Kilépve ő is megáll egy kicsit, majd lassan körbefordul, hogy minden irányból magába szívhassa a táj szépségét.*
- Gyönyörű! *bólogat lelkesen az égboltot szemlélve, majd miután kibámészkodta magát, elindul a fiú után, hogy segítsen neki. Igyekszik pontosan megjegyezni a furcsábbnál furcsább instrukciókat, miközben próbál inkább bele se gondolni, mi fog kisülni ebből a végén, ugyanis képzelete már ennyi információtól is igen képtelen területekre nyargal. ~Nem, az nem lehet...~ igyekszik elhessegetni a gondolatait, miközben hozzálát a zöldségek felszeleteléséhez. Az irányából egy ideig nem is hallatszik más hang, mint a kés ütemes koppanása, ahogy gyakorlott mozdulatokkal aprít, majd a pillanatnyi szünet, míg megtörli a kést, és közelebb húzza magához az új alapanyagot, hogy aztán újrakezdje a darabolást. Miután végzett, csinos kis kupac van előtte répából, káposztából, salátából, valamint paszternákból, céklából és hagymából, mind gondosan elkülönítve egymástól, hogy véletlenül se érintkezzenek, még felvágott állapotukban sem. A nagy munka közepette fél füllel hallja a különös szavakat, amiket a fiú mormol, míg a kenyérrel van elfoglalva, az értelmüket azonban nem ismeri. Kíváncsian vár tehát, hátha erről hall valami bővebb magyarázatot, ám csak egy újabb különös feladattal és egy bókkal találja szemben magát. Bár az előbbi már szinte meg sem lepi, az utóbbitól viszont még mindig zavarba jön és elpirul kissé, ám reménykedik benne, ez nem túl észrevehető.*
- Felöltöztetni? *kérdez rá azért a biztonság kedvéért még egyszer a feladatra, miközben óvatosan közelebb lép a felaprított zöldségekkel, a kenyerek egyik felét kidíszítve répával haj, káposztával felső, és salátával alsó rész gyanánt, míg a másik felük paszternák hajkoronát, cékla felsőt és hagyma nadrágot kap.*
- Mit szólsz? *kérdezi, hátralépve egy lépést, hogy távolabbról is megszemlélhesse a művét, miközben fejét kissé oldalra billenti, állát pedig egyik tenyérében nyugtatja. ~Egész jó lett... ~ ismeri el magában, majd tekintetével a fiú után kutat, további utasításokra várva, hogyan is folytassák tovább.*
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-16 22:50:40
Üzenet elküldve: 2018-07-16 22:50:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
//Egy csipet fűszer//
*Taitos oktatáspolitikája legtöbbször meghozza gyümölcsét. Ez az alma azonban meglehetősen zölden, savanykásan és keményen koppan fején.*
-Hm?
*Foglalja össze kezdeti gondolatait.*
~Ennél azért több kell, hogy meggyőzz!~
*Néz a "bedurcizás" lehetőségét felvető szőkeségre.*
-Akkor soha nem tanulsz meg varázsolni, és nem mutatok meg neked egy rakat érdekes titkot.
*Felel most inkább őszintén. Nem híve a fenyegetőzésnek, ez nem is az, csupán egyszerű következmény.*
-A mágia olyan, mint egy ingovány. Aki nem tanult meg benne elsüllyedni, az biztosan belefullad, amint megcsúszik.
*Mert bizony keveseknek elég csak rápillantaniuk egy tekercsre. Nem, ez ennél sokkal több.*
-De ha gondolod kaphatsz érte valami komolyabb büntetést is.
*Ölt nyelvet a konyhába menet. Miután felsorolja az összetevőket, érthető, hogy a Zöldfülű már nagyon is tudja, hogy mit szeretne, egyedül Tina ráncolhatja homlokát.*
-Oh, igen. Ismered a kenyérkatonákat? Olyanokat fogunk csinálni.
*Jelenti ki, mielőtt még kétségbeeshetne.*
-Nem tudom ki lehetett az. Tündérnek, vagy egy sovány gnómnak tűnt, de... Elsőre nem Nell volt, rajta kívül pedig más elvileg nem kéne, hogy erre császkáljon. Ő is még messze lehet.
*Vállat von.*
-Biztos Ragron kergette be, mert erre ugrált a fák tövében. Ha szeretne valamit majd visszajön, addig meg úgysem tudunk mit tenni vele.
*Elindul kifelé, kezében a kenyérrel, késsel, némi zöldséggel. Az ajtóban előreengedi a lányt.*
-Csak a kisasszony után!
*Biccent, ahogy az alkony kapujában állnak. A dolmenekre mutat.*
-Azokon fogunk főzni.
*A mágikus jelentőségüket egyelőre meghagyja holnapra. Végül kell majd még mese, amit elmondhat, ha kicsit közvetlenebbre vált a hangulat. Felnéz az égre. A két hold és a nap is a fák alatt vannak még.*
-Véres narancsból az éj kékjébe. Szép, nem?
*Szippant egyet az erdei illatokból, majd lepakol egy alacsonyabb kiálló sziklarészre.*
-Na akkor, most már csak a megfelelő eljárást kell követnünk.
Lássuk csak.
*Láthatóan pörögnek a kerekek.*
-Egy szeletből lesz egy sereg, nem?
Egy zöldségből is egy. Először ezeket kell szétválogatni és szétvágni. Ha eggyel végeztünk, a kést megtörölni, aztán vágni csak a másikba. A kenyér lesz a csont, a vaj a vér, a zöldség a ruha és a haj.
*Kezdi helyére tenni a dolgokat.*
-Az életet pedig igével szolgáltatjuk.
*Húzódik széles vigyorra a szája.*
-Akkor lássunk neki. Enyém a kenyér!
*Nyúl egyből a vekniért, majd a kőre támasztja. Becsukja szemét, merít az Emlékező Kövek mágikus gócából, ahogyan azt a könyvtárban olvasta és Abogr mestertől tanulta és hagyja, hogy tudatában szándékának, odabent megfogalmazódjon egy ige.*
-Aren hetra gzofdi heti.
*Mormolja.*
~Seregek csontját szeli most az isteni kard.~
*Fordít magában, de egyelőre az ősi írások kacifántos nyelvtörő nyelvén folytatja, ahhoz jobban kötődik a mágia. Párszor még elmormolja ezt, míg levágja a két-két szeletet, majd két csapatra bontja őket.*
-Jó, most te jössz, melyik katona milyen legyen? Az egy oldalon állóknak hasonlítania kell egymásra.
*Hangsúlyozza a lényeget.*
-Öltöztesd fel őket is olyan szépen, ahogy te szoktál.
*Kihasználja kicsit az alkalmat, hogy szenvtelenül lesheti a lányt szemétől a vállán át, bokájáig.*
~Szinte már le se venném róla, pedig...~
*Az összkép gyönyöre persze nem vonhatja el figyelmét, nem hagy magának sem sok időt, visszafordul a sziklákhoz. Majd bámulják még egymást, ha a katonák már elkészültek.*
//Egy csipet fűszer//
*Taitos oktatáspolitikája legtöbbször meghozza gyümölcsét. Ez az alma azonban meglehetősen zölden, savanykásan és keményen koppan fején.*
-Hm?
*Foglalja össze kezdeti gondolatait.*
~Ennél azért több kell, hogy meggyőzz!~
*Néz a "bedurcizás" lehetőségét felvető szőkeségre.*
-Akkor soha nem tanulsz meg varázsolni, és nem mutatok meg neked egy rakat érdekes titkot.
*Felel most inkább őszintén. Nem híve a fenyegetőzésnek, ez nem is az, csupán egyszerű következmény.*
-A mágia olyan, mint egy ingovány. Aki nem tanult meg benne elsüllyedni, az biztosan belefullad, amint megcsúszik.
*Mert bizony keveseknek elég csak rápillantaniuk egy tekercsre. Nem, ez ennél sokkal több.*
-De ha gondolod kaphatsz érte valami komolyabb büntetést is.
*Ölt nyelvet a konyhába menet. Miután felsorolja az összetevőket, érthető, hogy a Zöldfülű már nagyon is tudja, hogy mit szeretne, egyedül Tina ráncolhatja homlokát.*
-Oh, igen. Ismered a kenyérkatonákat? Olyanokat fogunk csinálni.
*Jelenti ki, mielőtt még kétségbeeshetne.*
-Nem tudom ki lehetett az. Tündérnek, vagy egy sovány gnómnak tűnt, de... Elsőre nem Nell volt, rajta kívül pedig más elvileg nem kéne, hogy erre császkáljon. Ő is még messze lehet.
*Vállat von.*
-Biztos Ragron kergette be, mert erre ugrált a fák tövében. Ha szeretne valamit majd visszajön, addig meg úgysem tudunk mit tenni vele.
*Elindul kifelé, kezében a kenyérrel, késsel, némi zöldséggel. Az ajtóban előreengedi a lányt.*
-Csak a kisasszony után!
*Biccent, ahogy az alkony kapujában állnak. A dolmenekre mutat.*
-Azokon fogunk főzni.
*A mágikus jelentőségüket egyelőre meghagyja holnapra. Végül kell majd még mese, amit elmondhat, ha kicsit közvetlenebbre vált a hangulat. Felnéz az égre. A két hold és a nap is a fák alatt vannak még.*
-Véres narancsból az éj kékjébe. Szép, nem?
*Szippant egyet az erdei illatokból, majd lepakol egy alacsonyabb kiálló sziklarészre.*
-Na akkor, most már csak a megfelelő eljárást kell követnünk.
Lássuk csak.
*Láthatóan pörögnek a kerekek.*
-Egy szeletből lesz egy sereg, nem?
Egy zöldségből is egy. Először ezeket kell szétválogatni és szétvágni. Ha eggyel végeztünk, a kést megtörölni, aztán vágni csak a másikba. A kenyér lesz a csont, a vaj a vér, a zöldség a ruha és a haj.
*Kezdi helyére tenni a dolgokat.*
-Az életet pedig igével szolgáltatjuk.
*Húzódik széles vigyorra a szája.*
-Akkor lássunk neki. Enyém a kenyér!
*Nyúl egyből a vekniért, majd a kőre támasztja. Becsukja szemét, merít az Emlékező Kövek mágikus gócából, ahogyan azt a könyvtárban olvasta és Abogr mestertől tanulta és hagyja, hogy tudatában szándékának, odabent megfogalmazódjon egy ige.*
-Aren hetra gzofdi heti.
*Mormolja.*
~Seregek csontját szeli most az isteni kard.~
*Fordít magában, de egyelőre az ősi írások kacifántos nyelvtörő nyelvén folytatja, ahhoz jobban kötődik a mágia. Párszor még elmormolja ezt, míg levágja a két-két szeletet, majd két csapatra bontja őket.*
-Jó, most te jössz, melyik katona milyen legyen? Az egy oldalon állóknak hasonlítania kell egymásra.
*Hangsúlyozza a lényeget.*
-Öltöztesd fel őket is olyan szépen, ahogy te szoktál.
*Kihasználja kicsit az alkalmat, hogy szenvtelenül lesheti a lányt szemétől a vállán át, bokájáig.*
~Szinte már le se venném róla, pedig...~
*Az összkép gyönyöre persze nem vonhatja el figyelmét, nem hagy magának sem sok időt, visszafordul a sziklákhoz. Majd bámulják még egymást, ha a katonák már elkészültek.*
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-12 14:05:51
Üzenet elküldve: 2018-07-12 14:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
//Egy csipet fűszer//
*A wargra vonatkozó megjegyzésen ő maga is elmosolyodik, az épületbe érve pedig lelkesen érdeklődik a tanulás iránt, hangulata azonban hamarosan ijesztő mélységbe zuhan. A várakozást illető kérdést elengedi a füle mellett, ám mivel továbbra sem kap kielégítő magyarázatot, kénytelen újra próbálkozni, hiszen kíváncsisága nem hagyja nyugodni*
- És mi lenne, ha azt mondanám, addig nem csinálom meg, míg nem árulod el, miért is kéne megtennem? *vet már-már kihívónak nevezhető pillantást és mosolyt a fiúra, majd igyekszik felölteni legártatlanabb arckifejezését, mint a szorgalmas tanuló, aki csak úgy issza oktatója minden egyes szavát. ~Ha tanárbácsisat akar játszani, legyen, de ahhoz tanítani is kell... ha azt hiszi, bármit megteszek, csak mert azt mondja, nagyon téved~ gondolja magában, bár valójában koránt sem olyan magabiztos, mint amilyennek mutatni próbálja magát, és erősen az az érzése, így sem fog rendes választ kapni. ~Egy próbát azért megér~ vonja meg képzeletben a vállát, míg a feleletre vár. A találd fel magad részt mindenesetre örömmel hallja, jól esik neki, hogy a fiú így vélekedik róla, még ha ő maga korántsem ilyen biztos a dolgában. A feladat már előre aggodalommal tölti el, de egyelőre igyekszik nem foglalkozni vele, figyelmének elterelésében pedig nagy segítségére van az új kutatás és az asztalon heverő könyv. Részletes magyarázatot azonban itt sem kap, így csak fejét kissé oldalra biccentve fürkészi kíváncsian a fiút, vajon mi is az, amit szeretne. Ha bővebb ismertetést nem is, gyakorlati bemutatót azonban úgy tűnik, már most kapni fog, így izgatottan indul meg a konyha felé.*
- És ezek mihez is kellenek? *kérdezi menet közben, ám a konyhába érve megtorpan egy pillanatra, ahogy a kisurranó árnyat szemléli, egy ideig még utánameredve, így a kérdésre is csak egy kis hatásszünet után válaszol.*
- Nem... azt hiszem, akárki is volt ez, még nem láttam itt korábban... *feleli végül, bár korántsem biztos a dolgában, hisz Soynarát se látta olyan sokszor, így akár ő is lehetett volna, aki az imént távozott, ugyanakkor fogalma sincs, mi oka lenne a lánynak elmenni, ha tényleg ő lett volna az. Ahogy arról sincs elképzelése, hogy ha nem Soynara volt itt az előbb, akkor mégis ki ment ki a konyhából, az azonban határozottan megnyugtatja, hogy nem csak ő látta a távozó alakot.*
- Te se tudod, ki lehetett az? *kérdez rá azért, hátha a fiú tud valami magyarázattal szolgálni, bár a korábbi kérdésből sejti, hogy az övé valószínűleg felesleges volt*
- Na, szóval mit és hogyan csinálunk? *tér kissé magához az ismeretlen alak távozásából, majd közelebb lép, megszemlélve az előkészített ételeket és eszközöket.*
//Egy csipet fűszer//
*A wargra vonatkozó megjegyzésen ő maga is elmosolyodik, az épületbe érve pedig lelkesen érdeklődik a tanulás iránt, hangulata azonban hamarosan ijesztő mélységbe zuhan. A várakozást illető kérdést elengedi a füle mellett, ám mivel továbbra sem kap kielégítő magyarázatot, kénytelen újra próbálkozni, hiszen kíváncsisága nem hagyja nyugodni*
- És mi lenne, ha azt mondanám, addig nem csinálom meg, míg nem árulod el, miért is kéne megtennem? *vet már-már kihívónak nevezhető pillantást és mosolyt a fiúra, majd igyekszik felölteni legártatlanabb arckifejezését, mint a szorgalmas tanuló, aki csak úgy issza oktatója minden egyes szavát. ~Ha tanárbácsisat akar játszani, legyen, de ahhoz tanítani is kell... ha azt hiszi, bármit megteszek, csak mert azt mondja, nagyon téved~ gondolja magában, bár valójában koránt sem olyan magabiztos, mint amilyennek mutatni próbálja magát, és erősen az az érzése, így sem fog rendes választ kapni. ~Egy próbát azért megér~ vonja meg képzeletben a vállát, míg a feleletre vár. A találd fel magad részt mindenesetre örömmel hallja, jól esik neki, hogy a fiú így vélekedik róla, még ha ő maga korántsem ilyen biztos a dolgában. A feladat már előre aggodalommal tölti el, de egyelőre igyekszik nem foglalkozni vele, figyelmének elterelésében pedig nagy segítségére van az új kutatás és az asztalon heverő könyv. Részletes magyarázatot azonban itt sem kap, így csak fejét kissé oldalra biccentve fürkészi kíváncsian a fiút, vajon mi is az, amit szeretne. Ha bővebb ismertetést nem is, gyakorlati bemutatót azonban úgy tűnik, már most kapni fog, így izgatottan indul meg a konyha felé.*
- És ezek mihez is kellenek? *kérdezi menet közben, ám a konyhába érve megtorpan egy pillanatra, ahogy a kisurranó árnyat szemléli, egy ideig még utánameredve, így a kérdésre is csak egy kis hatásszünet után válaszol.*
- Nem... azt hiszem, akárki is volt ez, még nem láttam itt korábban... *feleli végül, bár korántsem biztos a dolgában, hisz Soynarát se látta olyan sokszor, így akár ő is lehetett volna, aki az imént távozott, ugyanakkor fogalma sincs, mi oka lenne a lánynak elmenni, ha tényleg ő lett volna az. Ahogy arról sincs elképzelése, hogy ha nem Soynara volt itt az előbb, akkor mégis ki ment ki a konyhából, az azonban határozottan megnyugtatja, hogy nem csak ő látta a távozó alakot.*
- Te se tudod, ki lehetett az? *kérdez rá azért, hátha a fiú tud valami magyarázattal szolgálni, bár a korábbi kérdésből sejti, hogy az övé valószínűleg felesleges volt*
- Na, szóval mit és hogyan csinálunk? *tér kissé magához az ismeretlen alak távozásából, majd közelebb lép, megszemlélve az előkészített ételeket és eszközöket.*
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-10 18:03:04
Üzenet elküldve: 2018-07-10 18:03:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
//Egy csipet fűszer//
-Igen, ezzel kevesen vannak másként.
*Neveti el magát. Persze azért Taitos kicsit kivétel talán. Azt nem mondhatja, hogy Ragronnal egy test és egy lélek párost alkotnak, de azért az összhang bőségesen megvan már egy-egy erdei vágta alatt.*
~És egyre többször beleszámolja a magasságába az én fejemet is.~
*Gondol arra, hogy alacsonyabb fák gallyait már nem érzi védekezésnek feltartott kezén koppanni, a nagyobbakat meg talán soha nem is kellett védenie, azokat Ragron kikerülte már a legelején is.
Taitos tanárságát illetően a kezdeti öröm hamar alábbhagy, amit a fiú meg is mosolyog.*
-Várod még?
*Kuncog magában.*
~Szeretnéd tudni, mi?~
*Úgy dönt nem lövi le a poént előre.*
-Elmondom, ha kiálltál eggyel.
*Tudja le egy kis titokzatoskodással a magyarázat részét.*
-Találd fel magad, menni fog az.
*Bátorításnak mondjuk ez édes kevés, de többet a Zöldfülű sem tehet az ügy érdekében. Rendes mágust fog faragni a lányból, ezt már elhatározta, ahhoz pedig nem elég csupán azt a zsáknyi aranyat összekalapolni.*
~Sőt, itt olyanra nem is sok szükség lesz.~
*Örül meg annak, hogy ezzel már nem is kell foglalkoznia az ifjaknak így. Már amennyire Taitos ifjaknak tekinthet bárkit is, a maga szűk két tucat telével.*
-Nos, remélhetőleg csak az fog, amit szeretnék.
*Kacsint, majd elkezdi becsukni a könyvet, visszarendezni a lapokat, hogy zsákjába tehesse azt az ígért vacsora előtt.*
-Tudod mit? Kezdjük már ma.
*A konyhába indul.*
-Kell egy kis kenyér, zöldségek, retek, uborka, zsír, vagy vaj.
*Előbbiekből talál is, kenhetőből csak vajat. A hússütés ötletét pedig el is veti, ahhoz most nincs kedve, és hamar sötét lesz odakint is.*
-Ez így jó?
*Kérdezi a lányt, ahogy deszka és kés után néz.*
-Segíthetsz majd vagdosni!
*Jelenti ki, aztán ha nincs más hátra, akkor az étel készítésének első részével meg is vannak. Előkészültek. Szeme sarkából lát még egy elsuhanó, de valamennyire ismerős alakot odabent. Elég rémültnek és eltűnni akarónak látszik, így Taitos nem szól a fekete hajú apróság után.*
-Ő volt Soynara?
*Kérdezi inkább fojtott hangon a szőke félvért, ha már vele társalog.*
//Egy csipet fűszer//
-Igen, ezzel kevesen vannak másként.
*Neveti el magát. Persze azért Taitos kicsit kivétel talán. Azt nem mondhatja, hogy Ragronnal egy test és egy lélek párost alkotnak, de azért az összhang bőségesen megvan már egy-egy erdei vágta alatt.*
~És egyre többször beleszámolja a magasságába az én fejemet is.~
*Gondol arra, hogy alacsonyabb fák gallyait már nem érzi védekezésnek feltartott kezén koppanni, a nagyobbakat meg talán soha nem is kellett védenie, azokat Ragron kikerülte már a legelején is.
Taitos tanárságát illetően a kezdeti öröm hamar alábbhagy, amit a fiú meg is mosolyog.*
-Várod még?
*Kuncog magában.*
~Szeretnéd tudni, mi?~
*Úgy dönt nem lövi le a poént előre.*
-Elmondom, ha kiálltál eggyel.
*Tudja le egy kis titokzatoskodással a magyarázat részét.*
-Találd fel magad, menni fog az.
*Bátorításnak mondjuk ez édes kevés, de többet a Zöldfülű sem tehet az ügy érdekében. Rendes mágust fog faragni a lányból, ezt már elhatározta, ahhoz pedig nem elég csupán azt a zsáknyi aranyat összekalapolni.*
~Sőt, itt olyanra nem is sok szükség lesz.~
*Örül meg annak, hogy ezzel már nem is kell foglalkoznia az ifjaknak így. Már amennyire Taitos ifjaknak tekinthet bárkit is, a maga szűk két tucat telével.*
-Nos, remélhetőleg csak az fog, amit szeretnék.
*Kacsint, majd elkezdi becsukni a könyvet, visszarendezni a lapokat, hogy zsákjába tehesse azt az ígért vacsora előtt.*
-Tudod mit? Kezdjük már ma.
*A konyhába indul.*
-Kell egy kis kenyér, zöldségek, retek, uborka, zsír, vagy vaj.
*Előbbiekből talál is, kenhetőből csak vajat. A hússütés ötletét pedig el is veti, ahhoz most nincs kedve, és hamar sötét lesz odakint is.*
-Ez így jó?
*Kérdezi a lányt, ahogy deszka és kés után néz.*
-Segíthetsz majd vagdosni!
*Jelenti ki, aztán ha nincs más hátra, akkor az étel készítésének első részével meg is vannak. Előkészültek. Szeme sarkából lát még egy elsuhanó, de valamennyire ismerős alakot odabent. Elég rémültnek és eltűnni akarónak látszik, így Taitos nem szól a fekete hajú apróság után.*
-Ő volt Soynara?
*Kérdezi inkább fojtott hangon a szőke félvért, ha már vele társalog.*
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:45:34
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:45:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Miután kisírta magát úgy dönt, hogy nem vesztegeti felesleges dolgokkal az időt. Elpakol maga után, majd felmegy a szobájába. Ott tesz-vesz egy ideig, takarítgat, pakolgat, olvasgat, de nem igazán találja a helyét. Megmosakszik, ezzel is elbíbelődik egy kicsit. Miután végez kimegy a lovához, vele is foglalkozik egy kicsit, de hiába, még mindig idegennek érzi magát a környezetben. Végül visszamegy a szobájába, egy kis táskába összepakol pár dolgot, majd úgy dönt, hogy a nyakába veszi az erdőt. Fogalma sincs, hogy hova akar menni, hogy mennyi idő megy el, de ha más nem, egy jó kis séta után visszajön éjszakára.*
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-08 18:38:54
Üzenet elküldve: 2018-07-08 18:38:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Nem nagyon lehet találkozni vele, mintha nem is itt élne. Mostanra kiismerte az épületet, így remekül ért hozzá, hogy elkerülje a nem kívánt találkozásokat. Márpedig számára minden találkozás a nemkívánatos kategóriába esik. Naphosszat csak olvas, kivéve, mikor előóvakodik a szobájából visszavinni egy könyvet és elhozni egy másikat, vagy megvsinálni a házimunka egy részét, amit magában az ittléte bérének tekint. Na, nem, mintha erről bárkivel is megegyezett volna. Az viszont biztos, hogy ha csak nem kimondottan őt keresi valaki, mondjuk a szobájában, akkor igen nehéz összeakadni vele. Kicsit olyan, mint a gyerekmesékben a házi szellemek.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:31:57
Üzenet elküldve: 2018-07-04 22:31:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Taitos//
//Egy csipet fűszer//
- Igen, azért ide. *mosolyodik el ő is, hisz eszébe jut, mit is beszéltek korábban egy esetleges újbóli találkozás kapcsán, ám egyelőre nem hozza szóba a dolgot, kíváncsi, vajon a fiú is emlékszik-e rá. Hamarosan amúgy is érezhetően szomorúbb lesz a hangulat, ahogy az eltűnt tanítvány szobáját ürítik ki*
- Ha csak egy mód van rá, nem is szeretném! *válaszol a wargot illető megjegyzésre, továbbra is tartva tőle a tisztes távolságot, majd örül, mikor végre visszamennek az épületbe. Odabent aztán kíváncsian figyel a további kérdésekre és magyarázatokra a mágiát illetően*
- Már alig várom! *mosolyodik el újra annak hallatán, ki lesz majd a tanára. Na persze nem mintha a többiektől ne tanulna szívesen, mégis úgy véli, könnyebben megy majd a dolog, hisz már valamennyire ismerik egymást. Mosolya azonban hamar lehervad az első feladata hallatán*
- Egy thargot? Párbajra? *kérdez vissza döbbenten* Ez őrültség! Egyáltalán minek és mivel? *pislog sűrűn, miközben próbál értelmet keresni az egészben, hisz egyáltalán nem jeleskedik a fegyverforgatásban, a mágiában pedig még annyira se. Mindazonáltal nem is azzal van problémája, hogy biztosan veszítene, hiszen ha logikusan végiggondolja a dolgokat, belátja, hogy garantált ez a végkimenetel. Az sokkal jobban aggasztja, hogy valószínű mindenki sült bolondnak fogja nézni, ha ezzel odaállít, és azt se igazán látja egyelőre, mit is tanulhatna ebből az egészből, hiszen a végeredmény már előre tudott, így a tényleges megvalósításnak sem látja sok értelmét. A másik, bőrszíjakat illető kérést bár hallja, reagálni csak egy rövid fejbiccentéssel tud rá, hisz gondolatait még mindig a feladat első része foglalja le. Mikor azonban a kutatásra kerül a sor, igyekszik félretenni korábbi aggodalmait és jobban figyelni a fiú szavaira, majd közelebb húzódva kíváncsian kukkant bele az asztalon fekvő könyvbe is*
- És mit is vársz pontosan, mi fog változni? *vet egy pillantást a fiúra, miközben magában az imént elhangzottakon tanakodik. ~ Vajon azt várja, az étel fog változni? De az elején mondottak alapján annak lenne értelme, ha csak a bogrács változna, nem? Egyáltalán, mire is jó ez?~ morfondírozik magában, ám a félelem, hogy valami hatalmas butaságot mondana, visszatartja attól, hogy hangosan is kimondja, ami az eszébe jutott. Gyorsan vissza is tekint inkább a könyvbe, hátha abból megtudhat még valamit a kutatást illetően, miközben csak bólogat a napkeltei kezdés ötletére, így fejezve ki, hogy ha szükség van rá, akkor ő is szívesen segít a kísérletben, részéről rendben van a terv. Ám egyelőre a vacsora ötlete sokkal jobban leköti, hisz itt a sok evéssel kapcsolatos téma közepette ébred csak rá, milyen éhes is jelenleg.*
- Meg. De csak ha segíthetek! *mosolyodik el az ajánlat hallatán, kiegészítve azt a saját feltételével, majd meg is valósítandó az elképzelést, elindul a konyha felé.*
//Egy csipet fűszer//
- Igen, azért ide. *mosolyodik el ő is, hisz eszébe jut, mit is beszéltek korábban egy esetleges újbóli találkozás kapcsán, ám egyelőre nem hozza szóba a dolgot, kíváncsi, vajon a fiú is emlékszik-e rá. Hamarosan amúgy is érezhetően szomorúbb lesz a hangulat, ahogy az eltűnt tanítvány szobáját ürítik ki*
- Ha csak egy mód van rá, nem is szeretném! *válaszol a wargot illető megjegyzésre, továbbra is tartva tőle a tisztes távolságot, majd örül, mikor végre visszamennek az épületbe. Odabent aztán kíváncsian figyel a további kérdésekre és magyarázatokra a mágiát illetően*
- Már alig várom! *mosolyodik el újra annak hallatán, ki lesz majd a tanára. Na persze nem mintha a többiektől ne tanulna szívesen, mégis úgy véli, könnyebben megy majd a dolog, hisz már valamennyire ismerik egymást. Mosolya azonban hamar lehervad az első feladata hallatán*
- Egy thargot? Párbajra? *kérdez vissza döbbenten* Ez őrültség! Egyáltalán minek és mivel? *pislog sűrűn, miközben próbál értelmet keresni az egészben, hisz egyáltalán nem jeleskedik a fegyverforgatásban, a mágiában pedig még annyira se. Mindazonáltal nem is azzal van problémája, hogy biztosan veszítene, hiszen ha logikusan végiggondolja a dolgokat, belátja, hogy garantált ez a végkimenetel. Az sokkal jobban aggasztja, hogy valószínű mindenki sült bolondnak fogja nézni, ha ezzel odaállít, és azt se igazán látja egyelőre, mit is tanulhatna ebből az egészből, hiszen a végeredmény már előre tudott, így a tényleges megvalósításnak sem látja sok értelmét. A másik, bőrszíjakat illető kérést bár hallja, reagálni csak egy rövid fejbiccentéssel tud rá, hisz gondolatait még mindig a feladat első része foglalja le. Mikor azonban a kutatásra kerül a sor, igyekszik félretenni korábbi aggodalmait és jobban figyelni a fiú szavaira, majd közelebb húzódva kíváncsian kukkant bele az asztalon fekvő könyvbe is*
- És mit is vársz pontosan, mi fog változni? *vet egy pillantást a fiúra, miközben magában az imént elhangzottakon tanakodik. ~ Vajon azt várja, az étel fog változni? De az elején mondottak alapján annak lenne értelme, ha csak a bogrács változna, nem? Egyáltalán, mire is jó ez?~ morfondírozik magában, ám a félelem, hogy valami hatalmas butaságot mondana, visszatartja attól, hogy hangosan is kimondja, ami az eszébe jutott. Gyorsan vissza is tekint inkább a könyvbe, hátha abból megtudhat még valamit a kutatást illetően, miközben csak bólogat a napkeltei kezdés ötletére, így fejezve ki, hogy ha szükség van rá, akkor ő is szívesen segít a kísérletben, részéről rendben van a terv. Ám egyelőre a vacsora ötlete sokkal jobban leköti, hisz itt a sok evéssel kapcsolatos téma közepette ébred csak rá, milyen éhes is jelenleg.*
- Meg. De csak ha segíthetek! *mosolyodik el az ajánlat hallatán, kiegészítve azt a saját feltételével, majd meg is valósítandó az elképzelést, elindul a konyha felé.*
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:56:50
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:56:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Konyhában//
*Amint megfőzi magának a sötételf azt az izét, és eszik belőle, el is megy.*
~Lehúzós.~
*Pufog magában egy kicsit, mert megteheti. Legalább addig nem volt rossz kedve, amíg itt volt az idegen, de most, hogy elmegy, a lányon újra eluralkodik az a rossz érzés, hogy őt itt nem igazán szereti itt senki. Talán Taitos mester.
Ha szeretnék, akkor miért vernék meg?
Ahogy ücsörög magában a konyhában, és issza a teáját, - amiből még mindig van egy nagy fazékkal - egyre jobban eluralkodik rajta a bánat.
Csakis Lapu jár a fejében, ahogyan a lány nekirontott, és az az idióta tűzmágus, ahogyan ott állt, és nem csinált semmit. Csak ott nézett ki a fejéből, és a nemes nőnek udvarolt, amíg Nellarát egy őrült meg akarja verni.
Néhány perc múlva azt veszi észre, hogy patakokban folynak a könnyei, és hangosan sír. Rádől az asztalra, és így próbál elmerülni az önsajnálatban.*
*Amint megfőzi magának a sötételf azt az izét, és eszik belőle, el is megy.*
~Lehúzós.~
*Pufog magában egy kicsit, mert megteheti. Legalább addig nem volt rossz kedve, amíg itt volt az idegen, de most, hogy elmegy, a lányon újra eluralkodik az a rossz érzés, hogy őt itt nem igazán szereti itt senki. Talán Taitos mester.
Ha szeretnék, akkor miért vernék meg?
Ahogy ücsörög magában a konyhában, és issza a teáját, - amiből még mindig van egy nagy fazékkal - egyre jobban eluralkodik rajta a bánat.
Csakis Lapu jár a fejében, ahogyan a lány nekirontott, és az az idióta tűzmágus, ahogyan ott állt, és nem csinált semmit. Csak ott nézett ki a fejéből, és a nemes nőnek udvarolt, amíg Nellarát egy őrült meg akarja verni.
Néhány perc múlva azt veszi észre, hogy patakokban folynak a könnyei, és hangosan sír. Rádől az asztalra, és így próbál elmerülni az önsajnálatban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519