//Vízkert//
*Öklendezve köpi ki a vizet maga elé. Nem tudja pontosan mennyi ideig volt eszméletlen, mi történ, vagy épp mi nem történt az alatt csupán azt hogy sok vizet nyelt, fája a feje, és valami mód ismét a szárazra került, mert maga alatt ezúttal nem a tavi iszapot, hanem finom szemcséjű homokos talajt érez maga alatt. Nagy nehezen némileg az oldalára fordul és lihegve bámulja még mindig zöld és krokodilbőrű kezeit.* -Hülye vicceitek vannak.
*Mondja már jóval gyengébb hangon a közelében lévő Arynának, majd még egy nagyobb adag vizet köp ki a földre. Gondolatait próbálja rendezni és valami módon túllépni a kezdeti sokkon. Nem lehet tudni mindezt a változás okozta e nála. Hisz maga az érdes és nem túl barátságos bőr még messze nincs az élen a fura dolgok listáján.* ~Volt rosszabb is.~ *Próbálja nyugtatni magát.* ~Teleportáltál, átöltöztettek, megbolondítottak, leitattak, most meg ez.~
*A kezdeti sokkot sokkal inkább a felismerés okozta miszerint képes efféle őrültségekre, de ahogy a sokk úgy a felismerés csírái is elhagyták. Tudata lázasan próbálja másra hárítani a felelősséget, főleg a vele lévő egyetlen és mellesleg pont mágikus hatásokkal bíró személyre. Ismét végigsimítja az arcát, miközben rá kell ébrednie, hogy a varázslat hatására minden szál haja kihullott, eltűnt, vagy épp visszahúzódott a fejébe. Annyira talán mégse jó ez a dolog, nem tudja meddig tart, társaságba nem mehet vele, a ruháit, pedig nyilván hamar elnyűné, mint valami fűrész.*
-Rendben. *Ül föl némileg rendezettebb arckifejezéssel, és gyenge közepes értékű nyugalommal, hogy ismét a lányra tekinthessen.* -Most te jössz.
*Persze szeretne visszaváltozni, de ha már egyszer túl van ezen a bizonyos átalakuláson nem állhatja meg, a másikat is felkérni rá, hisz tőle még nem látott komolyabb mágikus lépéseket.* -Én már átalakultam, ~Egy igen drága bőrtáskává.~ most lássuk neked megy e a dolog.
*Némileg nem igazán tudja mit higgyen. Az ő szemszögéből nem lehet lehetetlen vállalás egy mágus számára, ha valaki másra gyíkbőrt szeretne húzni, természetesen jó lenne minél hamarabb kibújni belőle vissza a sajátjához, csak ugye, ha ilyesmivel jönne akkor gyengének tüntetné fel magát. Bár ezt az az előbbi sokkos ájulás is megtette.* -És ha már itt tartunk nekem is át kéne ugrani valami kedvesebb formába.
*Mondja mikor látja a mágustanonc mennyire eltávolodott tőle. A lány ruhája pillanatnyilag az ő közelében van, már épp eleget mozgott, ha azt akarja, ne legyen a feje alatt, de még mindig nála van, ez pedig elég nagy fegyvertény, amit a lány esetleges bűntudata mellett talán ki kéne használni, talán épp itt az ideje, hogy úriemberré váljon. Ugyanis a másik elf, nyilván vissza fog érkezni valamikor a közeljövőben.* ~Úri elf, legyek?~ *Kérdezi magától és felemeli a földről a ruhát, de nem indul meg felé, csupán vár a kezdeti reakcióra. Az erdő sűrű és a tüskés bozót szinte áthatolhatatlan ellenben az ő bőrének meg se kottyanna a dolog. Ha most elfutna és maga után csalná esetleg elkerülhetnék a bosszantó elf ficsúrt. Ez a gondolat kissé durva az eddigi hozzáállásához képest, és különben sem érti miért olyan türelmetlen, mint egy málészájú ember. Ők hosszú életűek, van idejük.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.