//Nestar//
*A konyhában már jól együtt tudnak működni aminek kézzelfogható jele, hogy elkészül a reggeli, és ízletesre is sikeredik. Ezért aztán gyorsan el fogy. Épp csak egy kevés marad belőle, azt félreteszi Nelnek, hátha a tündért is előcsalogatják a finom illatok.
Miközben a reggeli után rendet rak a konyhában, Nestar felvázolja a hogyan továbbot. Egy kicsit elgondolkodva áll egy konyharuhával a kezében, azután bólint.*
- Jól hangzik. Így tényleg gyorsabban haladhatunk.
*Sejti, hogy a rutinosabb mester egy már kipróbált és bevált módszert ismertetett, és ennek csak örül. Nemcsak az italok keverésének fortélyait helyes ellesnie, de az ilyen praktikákat is.
Miután végzett a konyhában, felkalauzolja Nestart a szobájába, és ha a férfi vele tart, behúzza maguk után az ajtót. Elégedetten és izgatottan dörzsöli össze a két tenyerét. A ládájából kipakol mindent, majd visszacsukva azt, annak fedelén összeállítja alkalmi laboratóriumát. Persze egy nagy tudású alkimista mester csak elnézően mosolyogna, ha hallaná, hogy Daewe a kémcsöveit, üvegcséit, pipettáit, egyéb kis eszközeit, rozoga lepárlóját és forralóját, meg a két borszeszégőt laboratóriumnak nevezi. Lopva Nestar felé is sandít, hogy vajon mit szól mindehhez.*
- Hát...
*Vonja meg a vállát kicsit sután.*
- Mondtam, hogy a felszerelésem bővítésre szorul. De nyugodtan mondd, mire van szükséged!
*Amikor már mindketten készen állnak a munkára, leakaszt egy foltokkal tarkított kötényt az ajtóba vert szegről, nyakába akasztja, a szalagokat a derekán köti össze. Acéllal és kovával tüzet csihol a kanócokra, és nekilát úgy, ahogy Nestar mondta. Zölddel kezdi.
Az első lépésnél szinte oda sem néz, ez igazán egyszerű. Ahogy két világoszöldet óvatosan elegyít, a folyadékban sötétebb csíkok jelennek meg, hogy az egész sötétebb árnyalatot öltsön a végére. Pici hezitálás után a sötétzöld italt tartalmazó mellé állít egy másik zöldes árnyalatú italt. Ez sem különösebben bonyolult, de odafigyelést igényel. Egy rossz mozdulat, és az egész áttetsző, víztiszta lesz, tehát pocsékba megy. A sötétből egy keveset egy pohárba tölt, ezzel elegyíti a másikat, lassan csepegtetve, gyorsan keverve egy üvegpálcával. Eddig jó, most jön az, hogy ezt a keveréket adagolja óvatosan a sötétzöld maradékához, finoman mozgatva az üvegcsét, így kevergetve. Ez sem különösebben bonyolult művelet, de most már azért odafigyel. Még nyelvét is kidugja kicsit ajkai közül, annyira koncentrál. Amikor pedig a két folyadék teljes mennyisége összevegyül, az eddig csillogó anyag homályosodni kezd, aztán egy új árnyalatot ölt.
Huncut mosollyal néz Nestarra, kicsit fel is kuncog. Azt tudja, hogy egy közepesen erős zöld varázsitallal még nem fogja elkápráztatni a mestert, ezért még néhány sötétebb árnyalatú zöld és kék ital kikeverése után gondol egyet. Több világoskék italt tartalmazó üvegcsét állít maga elé, és ezekkel kezd pepecselni. Ha Nestar nem figyel túlságosan a mozdulataira akár arra is gondolhat, hogy erősebb hatású kékekkel foglalatoskodik. Ez tulajdonképpen így is van, és a végén egy kicsit megkönnyebbül sóhajjal néz egy kis üvegpohárra, amiben a kék egy igen szép színében tündöklő folyadék lötyög.
De a neheze még csak most jön, és mivel a ciánkék ital igazán nem az a mindennapi szer, amit nem lenne nagy kár tönkretenni, nagy körültekintéssel kell eljárnia. Kis elfogódottsággal nyúl azon fiolák után, melyek fekete italt tartalmaznak. Ilyesmivel foglalkozott eddig legkevesebbet. Drága is az ilyen holmi, és egykori mestere a fekete italokat inkább a vajákosok repertoárjába valónak tartotta.
Most már annyira belemerül a munkába, hogy ha Nestar nem szól neki, akkor észre sem veszi, hogy a mester esetleg figyeli. Pedig erre lehet esély, hiszen most nem olyasmivel foglalatoskodik, amit megbeszéltek.
A nagy odafigyelésnek meg is lesz az eredménye, kisvártatva egy lombikban olyan sötét fekete italt kap, hogy akár fáklya lángja elé is tarthatná, akkor sem tetszene át rajta a fény. A lombikot egy apró fém háromlábra állítja és alátolja az egyik borszeszégőt. A kék mehet a lepárlóba, annak is alágyújt. A lepárló kivezető csövének végét a lombikba dugja úgy, hogy a fekete folyadékba merüljön. Itt a gőzöknek kell a folyadékkal vegyülnie, ez már elég macerás. Szinte pontosan akkor kell elkezdenie gyöngyözi az egyiknek, amikor a másik is forrni kezd. Ezt végül sikerül jól időzíteni, a pezsgő sötét elixírben kékesen játszó gőzbuborékok törnek fel. Kívülállónak az lehet különös, hogy ezek a buborékok nem pukkannak szét a folyadék felszínén, hanem feloldódnak benne lassan.
Egy kis üvegpálcát dug az edénybe, és olyan közel hajol, hogy az orra szinte hozzáér annak falához. Nagy óvatosan kever néha egy picit a folyadékon. Csak most el ne rontsa!
Amikor végül a várt színt veszi fel az ital, majdnem felsikít örömében. De még idejében kapcsol, nem akarja a megijeszteni Nestart. Ezért csak egy nyikkanás lesz abból a sikításból és gyorsan felkap az egyik kezére egy kesztyűt, hogy a forró lombik meg ne égesse a kezét. Így mutatja Nestarnak az italt, amit a legtöbbek a tudomány varázsitalaként ismernek.*
- Nézd!
*Majd kicsattan nagy örömében, hogy sikerült egy olyan italt előállítania, amivel általában csak a legjobban képzett alkimisták próbálkoznak meg. Nem dicsekedni akar a sikerével, nem is elismerést akar learatni. Csak jólesik megosztania az örömét.
Amit még az sem árnyal nagyon, hogy most jut eszébe, hogy nem pontosan azt csinálta, amit a konyhában megbeszéltek.*
A hozzászólás írója (Daewe Syl'dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.17 23:00:51