//Apai kötelesség//
*Noha még csak most érnek haza apjukkal a kicsiny gyermekek, nem sokáig tart nyugalmuk.*
~El kell mennem hozzá. Ezt diktálja a becsület, na meg a kardja is kell az öregnek.~
*Testvéreiről, a Zygendar család örököseiről keveset tud, de Zaras joggal sejtheti, hogy mivel hírüket egy hős költemény se hozta, ő lesz a leszármazottak közül a legrátermettebb, hogy a legendás pengéket elnyerje apjuktól. Ami pedig a kicsiket illeti, elf vér, nemesi elf vér, a saját vére, még ha anyjuké hígítja is ezt, így pedig kötelessége nekik megmutatni nagyapjukat és a hont. Ezt diktálja a hagyomány. Egy másik pedig az, ami miatt most levelet szegez ki Synmira egyik falára. A Zygendar etikett szerint ugyanis egy látogatás, mely kétszáz napnál rövidebb, sértő, mitöbb párbajra adhat okot.*
~Bár az lesz így is, meg úgy is.~
*Díszes aláírást rittyent lapjának aljára.
“Kedves Worenth!
Ősi szokásaink szerint, melyek ugyan ódivatúak, de egy nemesi család újonnan sarjadó ágának fejeként nem figyelmen kívül hagyhatóak, kötelességem gyermekeimet bemutatni családom fejének. Sokáig maradtok el, így személyesen búcsúzni nem tudok. Tudnotok kell, hogy egy ilyen látogatás akár évekig is tarthat, így ezalatt méltatlannak érezném, hogy a szövetség nevét ajkamra vegyem, így, hogy nem teszünk érte semmit. Köszönöm, az eddigieket. Vigyázzatok magatokra, amint visszatérek a kicsikkel, jelentkezem!
Zaras”
Ezzel meg is volna. Felmegy holmijáért, a gyerekeknek pokrócokért. Étket majd a Kikötőben vesz nekik, ott úgyis kalamajka lesz még a hajósokkal az útirányt illetően. Gyermekeit jó erősen tartva az ezüsthaj Zaras elhagyni készül hát a kontinenst.*