//Nell, Voka és aki jelen van//
*Alig lépnének be az épületbe, hirtelen nagy nyüzsgés támad odabent. Pontosabban két aprósággal találja magát szemben. Igaz, ez a jelző relatív, azt már régen megszokta, hogy olyan testmagassággal van megverve, hogy mellette, az óriásokat leszámítva, szinte mindenki apróságnak tűnik.*
- Üdvözöllek itthon!
*Mosolyodik el szélesen és kedvesen, ahogy Nellara köszönti.*
- Képzeld, a többiek még nem tértek vissza a Mágustoronyból. Remélem nem esett semmi bajuk. De hát Krestvir sem kezdő mágus, Taitos pedig mester, szóval inkább az járna pórul, aki ártani akarna nekik.
*Legyint egyet, hiszen Nellara alig érkezett meg és máris mindenfélével traktálja. Inkább elindul befelé.*
- Mi is épp be akartunk menni.
*Tesz egy kézmozdulatot a fehér hajú félelf felé, és kicsit zavarba jön, mert nem tudja bemutatni, hiszen még maga sem tudja a nevét. De ami késik, talán nem múlik és ez is kiderülhet. Odabent aztán Nellara a kezébe nyom egy fiolát, amiben fekete, enyhén áttetsző folyadék lötyög. Szeme elé emeli, kicsit a fény felé fordulva.*
- Ejha, ez nem mindennapi bájital. A feketéknek különleges hatásuk van, van aki nem is foglalkozik velük, mert ami egy fehér mágusnak a fekete mágia, az egy szelíd lelkületű alkimistának a fekete varázsital.
*Elneveti magát.*
- De ez persze egy kis túlzás, még ezeknek is lehet hasznunkat venni. Köszönöm szépen, de remélem nem verted magad költségekbe!
*Amikor Nellara bemutatja a másik tündért, Daewe egy pillanatra el is csodálkozik. Ezen a vidéken szinte alig látni hímnemű tündért. Annyira, hogy sokan szinte el is hiszik a meséket, miszerint az apróságok kisbabáit a virágok alatt szokás találni.*
- Nagyon örülök, Daewe Syl'dor.
*Mutatkozik be ő is, kicsit előrehajolva nyújt kezet.*
- Nem hiszem, hogy bárkinek kifogása lenne Nellara vendége ellen.
*Neveti el magát, aztán amikor az egyébként meglehetősen direkt célzást megérti, kicsit el is vörösödik. Első gondolata az, hogy nem is olyan rég még maga is tanult, hogy is okíthatna másokat? De kénytelen belátni, hogy múlik az idő, gyorsabban mint néha szeretné, és bizony most már olyan recepteket is ismer, olyan italokat is elő tud állítani, ami tényleg csak nagyobb tudással lehetséges. Furcsa. De csak röpke pillanatig az, valójában nem lenne ellenére, hogy tudását megossza másokkal.*
- Szép elhatározás, az alkímia a legszebb és legérdekesebb tudomány a világon. Persze a mágia is ott van mellette.
*Kacsint Nellarára, nem akarná megbántani azzal, hogy az ő szakterületét hátrább sorolná, azán visszafordul Vokattähoz.*
- Csak a legtöbb alkimista féltékenyen őrzi nehezen megszerzett tudományát és nem szívesen osztja meg másokkal. Vagy ha mégis, komoly tandíjat követel. De vannak kivételek.
*Mosolyogva tárja szét kicsit a karjait, jelezve, hogy itt magára gondol.*
- Persze még Worenth mesterrel is meg kell beszélnem, ha komolyan gondolod. Jut eszembe, nem vagytok éhesek? Biztos hosszú út áll mögöttetek.