//Vízkert//
*Jobb lett volna, ha a fehérvérű nem kerül ismét a közelükbe. Nem tudja miért is ment el korábban, ahogy azt se miért jött vissza. Úgy látszik a feladatokat elég rugalmasan kezeli, szemben vele akit már az első alkalommal meg akart ölni. Persze Zarast sem a legelső pillanatban veszi észre, sokkal érdekesebb dolgot talált odakint a parton mint a féltékeny ficsúr. Találatakor pedig, a játékban, vadászatban, és a hölgy előtt való tetszelgésben aratott győzelem különös mámoros keveréke hatja át, majd nemsokára az ezekért járó trófeával is meggazdagszik, az ágak közül kezébe pottyanó kis tündér formájában. A dolog persze nem ment egészen a tervek szerint, a kis lény látszólag megsérült az oldalán ami már cseppet sem vicces helyzet, inkább kínos, hogy már megint egy kegyetlen vérszívónak kell tűnnie. Természetesen ő egy kegyetlen vérszívó, de ezt mégse írhatja ki a homlokára. Elkapni legalább puhán sikerült, és az itteniek biztos az oldalát is helyrehozzák semmi perc alatt.*
-Áh, valóban nem. *Sétál ki az árnyékból, már a tündérlánnyal a karján, és látszólag egyáltalán nem szégyenkezve megjelenése miatt. Vidám élettel teli és nem törődik a feléje szegezett vassal. Ahhoz az elf még messze van. Különös kis teremtés a mai fogás. Még tündérhez mérten is kicsi, ellenben a mélységi sem az az égimeszelő kategória. Alig fél méterrel magasodik a másik fölé, illetve ennyire bírja azt elemelni a talajtól. Ami pedig kulinárissá teszi az a virágöltözék. Nem igazán érti, mégis mi módon van az ráerősítve.*
-Persze, máris megyek vissza, csupán egy kis virágot szedtem le a hölgynek. -Mellesleg, ha már Isurii, hozzám osztotta be, igazán hozhatna egy üveg bort a jobb fajtából, attól valahogy jobban alszom. *És az első szavak elhangzásával már indul is vissza, elsősorban azért, hogy a kis lényt némi vízzel életre hívja, másrészt mert a tó közepén nehezen fog elfekkel párbajozni.*
-Nos? *Fordul a lány felé, hátha neki is van valami hozzászólása a dologhoz.* -Talán egy kicsit elragadtattam magam. *Igyekszik aggodalmas arcot vágni, nehogy már valami tuskóként maradjon meg Aryna emlékeiben.* -Sokszor leskelődik utánad, vagy én vagyok ennyire szerencsés?
*Kérdezi, feltételezve, hogy a fehérvérű lány ismeri a tündérkét. Mikor már derékig ér a vízbe, a tó tükrére fekteti a kis teremtést, hadd látszódjon úgy mint valami tavi lótusz, persze alulról még mindig az ő két keze az ami tartja a tündért. Majd egy lassú mozdulattal felemeli a vízfelszín fölé onnan térdre esve visszaejti bele.* ~Ébresztő.~ *Látszólag tudja mit csinál, de valójában majd megeszi az ideg. Semmi oka azt feltételezni, hogy a virágruhás tündérlány nem Isurii egyik hétköznapi tanítványa, akit ő balga módon megsebesített. A vízbe ejtés közismerten jó módja az ájult vagy alvó emberek, orkok, óriások meg minden egyéb szerzetek felébresztésére, legtöbbet még az ájulásból és kábulatból is kihozza, de ha ez továbbra is ájult marad és ne adják az istenek megfullad. Egy tóban ahol ő úgy ahogy múlatta az idejét... hát nem adna sokat a saját életéért, és még kevesebbet a bájitalbizniszért.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.12 17:31:28