Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:01:59
Üzenet elküldve: 2017-04-14 20:01:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Ejha! Daewe milyen kis indulatos, ha Zaras kardjáról van szó. Nem is gondolta volna, hogy ilyen védő. Jól esik ezt hallani ennyi pech és kárörvendő poén után. *
- Ahhoz azért gyakorolni kell még egy kicsit, jó uram!
* Villantja rá vigyorát a komolytalan fenyegetőzést hallva.
Teljesen érthető a felfokozott idegállapot, és a halálfélelem egy ilyen ötletnél. Sőt, inkább a halál. Valószínűleg Laor is átérzi a helyzet súlyosságát, elvégre ő is férfi, és kizárt, hogy ne képzelte volna magát, ha csak egy pillanatra is, Zaras helyébe.
Az ezt követő borús pillanatok és pszichopata ötletek könnyeket csalnak a szürkehajú szemeibe.
Lábai megremegnek, ahogy a diagnózist végző nő végül a megoldást ecsetelni kezdi. Ki is nyúl, hogy megkapaszkodjon Daeweben. *
- Nem akarom...
* Nyüszít kínjában, de ahogy egy lépést hátrál, szépen lassan mégiscsak leül a fűben. *
- M-muszáj? Biztos, nincs más mód?
* Hangja remeg, csak úgy, mijt nyárfalevélként viselkedő teste, könnyeit visszatartja, amennyire tudja, de egy könnycsepp csak legördül. Most kéne egy Daewe a fiú mögé, hogy ölébe fektesse és megnyugtassa, simogassa arcát. *
~ Miért kell ezt, istenek?!? Nem szenvedtem eleget?!? ... Nem? Akkor rohadjatok meg! ~
- L-Leandana... Lea... Lea, ugye? M-muszáj, igaz? De... De utána jó lesz? Mint régen?
* Lassan hatalmába keríti a sírógörcs, de azért még tartja magát. Egy gyengébb hím már rég bőgne, vagy ájultan heverne a hírtől. Ez is mutatja, Zaras milyen erős. *
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Ejha! Daewe milyen kis indulatos, ha Zaras kardjáról van szó. Nem is gondolta volna, hogy ilyen védő. Jól esik ezt hallani ennyi pech és kárörvendő poén után. *
- Ahhoz azért gyakorolni kell még egy kicsit, jó uram!
* Villantja rá vigyorát a komolytalan fenyegetőzést hallva.
Teljesen érthető a felfokozott idegállapot, és a halálfélelem egy ilyen ötletnél. Sőt, inkább a halál. Valószínűleg Laor is átérzi a helyzet súlyosságát, elvégre ő is férfi, és kizárt, hogy ne képzelte volna magát, ha csak egy pillanatra is, Zaras helyébe.
Az ezt követő borús pillanatok és pszichopata ötletek könnyeket csalnak a szürkehajú szemeibe.
Lábai megremegnek, ahogy a diagnózist végző nő végül a megoldást ecsetelni kezdi. Ki is nyúl, hogy megkapaszkodjon Daeweben. *
- Nem akarom...
* Nyüszít kínjában, de ahogy egy lépést hátrál, szépen lassan mégiscsak leül a fűben. *
- M-muszáj? Biztos, nincs más mód?
* Hangja remeg, csak úgy, mijt nyárfalevélként viselkedő teste, könnyeit visszatartja, amennyire tudja, de egy könnycsepp csak legördül. Most kéne egy Daewe a fiú mögé, hogy ölébe fektesse és megnyugtassa, simogassa arcát. *
~ Miért kell ezt, istenek?!? Nem szenvedtem eleget?!? ... Nem? Akkor rohadjatok meg! ~
- L-Leandana... Lea... Lea, ugye? M-muszáj, igaz? De... De utána jó lesz? Mint régen?
* Lassan hatalmába keríti a sírógörcs, de azért még tartja magát. Egy gyengébb hím már rég bőgne, vagy ájultan heverne a hírtől. Ez is mutatja, Zaras milyen erős. *
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-14 14:03:19
Üzenet elküldve: 2017-04-14 14:03:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Kiöregedett? *néz egy nagyot a határozottan szemtelen megjegyzésen* Csak lassan, kedvesem, mert a végén tényleg egyedi módon segítek a barátodon, és akkor kénytelen leszel beérni egy kiöregedett alakkal.
*A szörnyű fenyegetőzés élét jelentősen enyhíti, hogy képtelen levakarni a vigyort a képéről, a maga részéről ellenállhatatlanul mulatságosnak tartja a helyzetet. Persze valószínű, hogy ha ő kerülne hasonló szituációba, legalább ennyire kétségbe lenne esve, mert tegyük a kezünket a szívünkre: a férfiembernek sok lehet fontos. Eszmék, urak, rengeteg arany vagy akár valamelyik isten. De bármelyiket habozás nélkül adja fel, ha arról a testrészét fenyegeti veszély, amelyikkel gondolkodik.
Legalább ennyiben szolidáris Zarassal, ezért aztán a kardot is hamarosan visszalöki a hüvelyébe. Könnyen belátható, hogy már a meztelen penge látványa is aggasztóan hathat. Még akkor is, ha szerény véleménye szerint a közben valami kis ruhát magára kapott Lea túlzásba viszi a vizsgálatokat: már megint Zarast fogdossa. Azért mindennek van határa! Most már ne ad hangot felháborodásának, de az is biztos, hogy ha a vizsgálat túl sokáig tart, akkor ő is csatlakozik a vizithez, a csizmája orrával. Erre végül nem kerül sor, és bármennyire is rosszallja Lea nagy szakmai igyekezetét, a javasolt kúra megdöbbenéssel tölti el.*
- Egészen biztos vagy ebben? *pislog kettőt* Úgy értem, jó ötlet összevagdosni a farkát? Mert az biztos, hogy én nem fogom bekötözni neki, ha nem akarna elállni a vérzés.
*Legszívesebben hozzátenné, hogy "És te sem fogod bekötni neki", de abban is biztos, hogy erre Lea valami gyógyítós marhasággal felelne, így inkább csak némi részvéttel néz Zarasra. El tudja képzelni, hogy milyen érzés lehet az a tudat, miszerint nemsokára össze fogják vagdosni odalent. Mert hacsak nem szalad el, ez lesz. Lea nem szokott szórakozni.*
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Kiöregedett? *néz egy nagyot a határozottan szemtelen megjegyzésen* Csak lassan, kedvesem, mert a végén tényleg egyedi módon segítek a barátodon, és akkor kénytelen leszel beérni egy kiöregedett alakkal.
*A szörnyű fenyegetőzés élét jelentősen enyhíti, hogy képtelen levakarni a vigyort a képéről, a maga részéről ellenállhatatlanul mulatságosnak tartja a helyzetet. Persze valószínű, hogy ha ő kerülne hasonló szituációba, legalább ennyire kétségbe lenne esve, mert tegyük a kezünket a szívünkre: a férfiembernek sok lehet fontos. Eszmék, urak, rengeteg arany vagy akár valamelyik isten. De bármelyiket habozás nélkül adja fel, ha arról a testrészét fenyegeti veszély, amelyikkel gondolkodik.
Legalább ennyiben szolidáris Zarassal, ezért aztán a kardot is hamarosan visszalöki a hüvelyébe. Könnyen belátható, hogy már a meztelen penge látványa is aggasztóan hathat. Még akkor is, ha szerény véleménye szerint a közben valami kis ruhát magára kapott Lea túlzásba viszi a vizsgálatokat: már megint Zarast fogdossa. Azért mindennek van határa! Most már ne ad hangot felháborodásának, de az is biztos, hogy ha a vizsgálat túl sokáig tart, akkor ő is csatlakozik a vizithez, a csizmája orrával. Erre végül nem kerül sor, és bármennyire is rosszallja Lea nagy szakmai igyekezetét, a javasolt kúra megdöbbenéssel tölti el.*
- Egészen biztos vagy ebben? *pislog kettőt* Úgy értem, jó ötlet összevagdosni a farkát? Mert az biztos, hogy én nem fogom bekötözni neki, ha nem akarna elállni a vérzés.
*Legszívesebben hozzátenné, hogy "És te sem fogod bekötni neki", de abban is biztos, hogy erre Lea valami gyógyítós marhasággal felelne, így inkább csak némi részvéttel néz Zarasra. El tudja képzelni, hogy milyen érzés lehet az a tudat, miszerint nemsokára össze fogják vagdosni odalent. Mert hacsak nem szalad el, ez lesz. Lea nem szokott szórakozni.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-14 13:34:54
Üzenet elküldve: 2017-04-14 13:34:54
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Fordított esetben Lea is nagyon sajnálná magát, és folyton erektáló szerelmét, és ő is nehezményezné, ha kiröhögik. Ugyanakkor egyszerűen nem tud nem-röhögni, mert annyira komédiába illő a jelenet.*
- Ühüm, szóval hím.
*Jobban belegondolva Laor egy igen szerencsés flótás, hogy nem járt ugyanígy a Ziana keverte löttytől. Lea mondjuk akkor is röhögött volna. Aztán mikor kiröhögte magát, akkor megpróbál segíteni.*
- Jól van, mivel ennyire ragaszkodtok a híres villámkardhoz, így azt hiszem, hogy más megoldást kell kiötölnünk.
*Amúgy is csak viccelt a levágással, meg hát Laor is, csak ezek ketten olyan felfokozott idegállapotban vannak, hogy egyből komolyan is vették. Amin Lea szintén jót derül. Mindamellett nem tartotta Zarast vasmarokkal, szóval amaz könnyedén szabadulhat, Laor morgására pedig csak szem forgatva ciccent egyet. Talán ha bekapta volna a lilás szerszámot, vagy ha betuszkolja valamelyik testrésébe, akkor lenne helye a morgásnak, de így vajmi kevés. Arra a kevésre meg tényleg csak szemforgatás lehet a válasz.
Ha meg Zaras már hátraugrott, akkor Lea is megragadja az alkalmat, hogy felöltözzön, vagy legalább, hogy elkezdje azt: felveszi tunikáját, ami nagyjából a feneke alá ér.*
- Hát én azt hiszem, hogy ez a hatás inkább fizikai, nem tud a vér távozni arra, amerre távoznia kellene.
*Már legalábbis ő így okoskodik, de igazság szerint ilyesmit most lát először, és remélhetőleg utoljára is.*
- És ahogy én nézem ez egyre nagyobb és egyre lilább, következésképpen le kell engednünk a vért. Én piócára bíznám, de félek, hogy nincs arra idő, hogy keressünk néhányat.
*míg beszél már felhúzza a nadrágját is, és újra közelebbről vizsgálja a pórul járt ivarszervet. És hiába morog Laor, újra oda fog nyúlni. A tövéhez, egy lüktető érhez.*
- Itt ejtek egy kis vágást, a felesleges vér pedig távozik. Gondolom, hogy fájni fog, de legalább megmarad a szerszámod, ami a szívügyetek.
*Persze tudja ő, hogy a férfiakat különös kapcsolat fűzi össze a vesszejükkel. Az meg, hogy a nőstényt is ilyen kapcsolat fűzi Zaras vesszejéhez? Nos ez cseppet sem érdekli Leát, meg aztán nem is akar álszent lenni, meg a hűség bajnoka és szószólója, annál is inkább mert ugyebár Zarasék in flagranti találták őt valakivel, aki ugyebár nem a hites ura.*
//Hajrá lilák//
*Fordított esetben Lea is nagyon sajnálná magát, és folyton erektáló szerelmét, és ő is nehezményezné, ha kiröhögik. Ugyanakkor egyszerűen nem tud nem-röhögni, mert annyira komédiába illő a jelenet.*
- Ühüm, szóval hím.
*Jobban belegondolva Laor egy igen szerencsés flótás, hogy nem járt ugyanígy a Ziana keverte löttytől. Lea mondjuk akkor is röhögött volna. Aztán mikor kiröhögte magát, akkor megpróbál segíteni.*
- Jól van, mivel ennyire ragaszkodtok a híres villámkardhoz, így azt hiszem, hogy más megoldást kell kiötölnünk.
*Amúgy is csak viccelt a levágással, meg hát Laor is, csak ezek ketten olyan felfokozott idegállapotban vannak, hogy egyből komolyan is vették. Amin Lea szintén jót derül. Mindamellett nem tartotta Zarast vasmarokkal, szóval amaz könnyedén szabadulhat, Laor morgására pedig csak szem forgatva ciccent egyet. Talán ha bekapta volna a lilás szerszámot, vagy ha betuszkolja valamelyik testrésébe, akkor lenne helye a morgásnak, de így vajmi kevés. Arra a kevésre meg tényleg csak szemforgatás lehet a válasz.
Ha meg Zaras már hátraugrott, akkor Lea is megragadja az alkalmat, hogy felöltözzön, vagy legalább, hogy elkezdje azt: felveszi tunikáját, ami nagyjából a feneke alá ér.*
- Hát én azt hiszem, hogy ez a hatás inkább fizikai, nem tud a vér távozni arra, amerre távoznia kellene.
*Már legalábbis ő így okoskodik, de igazság szerint ilyesmit most lát először, és remélhetőleg utoljára is.*
- És ahogy én nézem ez egyre nagyobb és egyre lilább, következésképpen le kell engednünk a vért. Én piócára bíznám, de félek, hogy nincs arra idő, hogy keressünk néhányat.
*míg beszél már felhúzza a nadrágját is, és újra közelebbről vizsgálja a pórul járt ivarszervet. És hiába morog Laor, újra oda fog nyúlni. A tövéhez, egy lüktető érhez.*
- Itt ejtek egy kis vágást, a felesleges vér pedig távozik. Gondolom, hogy fájni fog, de legalább megmarad a szerszámod, ami a szívügyetek.
*Persze tudja ő, hogy a férfiakat különös kapcsolat fűzi össze a vesszejükkel. Az meg, hogy a nőstényt is ilyen kapcsolat fűzi Zaras vesszejéhez? Nos ez cseppet sem érdekli Leát, meg aztán nem is akar álszent lenni, meg a hűség bajnoka és szószólója, annál is inkább mert ugyebár Zarasék in flagranti találták őt valakivel, aki ugyebár nem a hites ura.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:28:40
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:28:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Igazán nem érti az embereket, néha olyan kisszerűek tudnak lenni. Alapvetően nincs semmi baja velük, de gyakran érthetetlenül viselkednek. Mint most is, amikor nagy problémájukkal segítséget kérnek, erre néhány gúnyos megjegyzést és kaján röhögést kapnak. Zaras háta mögül villognak ki dühösen a szemei, mert igazán méltatlannak tartja ezt az egészet.
Aztán amikor az a szemtelen fickó rá is tesz még egy lapáttal, kilép pórul járt szerelmese mögül, ami azért is jó, mert így Zaras nem tapossa le pár perccel később, amikor riadtan hátrálni kezd.*
- Pedig egy ilyen kiöregedett alaknak nagyobb mennyiség sem segítene már.
*Zaras mellett megjön a hangja, mert úgy érzi, hogy a fiú még a mostani, kicsit nevetséges, kicsit sajnálatra méltó állapotában is az a híres és hírhedt bajvívó, aki bárkivel elbánik.*
- Hát... nem.
*Kezd neki kicsit bizonytalanul, amikor Lea arról faggatja, hogy Zarasnak szüksége volt-e serkentőre?*
- Tulajdonképpen nem. Csak arra gondoltam, hogy egy hímen kell kipróbálni a szer hatásosságát. És ő az.
*Néz a szürke hajú fiúra, és ha Lea elég figyelmes, akkor észreveheti a szemében a rajongó csillogást.*
- Meg aztán az sem baj, ha... még inkább hím lesz, nem igaz? Csak kicsit túl erősre sikeredett, és most van egy kis problémánk.
*Lenéz a problémára és úgy tűnik neki, hogy az egyre nagyobb, minden értelemben. Talán már kétségbe is esne, de szerencsére ráakadtak a Szellemjáróra, talán most már minden rendben lesz.
Nincs ideje megnyugodni, mert Lea diagnózisa és Laor fenyegető mozdulata szinte halálra rémíti Zarast, és Daewe-et is.*
- Nem!
*Kiált fel kétségbeesetten, és a hátráló Zaras elé igyekszik ugrani, és tekintete rémülten kapkod ide-oda a másik kettő között.*
- Biztosan van más megoldás is! Hiszen ezzel megölitek. Esetleg egy erősebb lila varázsital segíthet?
*Ez a megoldás már korábban is eszébe jutott és csak azért nem itatott meg a szürke hajú elffel egy ilyen löttyöt, mert sajnos nincs neki. Az előzményeket ismerve pedig az is lehetséges, hogy Zaras sem fogadott volna jó szívvel tőle bármilyen italt.*
//Hajrá lilák//
*Igazán nem érti az embereket, néha olyan kisszerűek tudnak lenni. Alapvetően nincs semmi baja velük, de gyakran érthetetlenül viselkednek. Mint most is, amikor nagy problémájukkal segítséget kérnek, erre néhány gúnyos megjegyzést és kaján röhögést kapnak. Zaras háta mögül villognak ki dühösen a szemei, mert igazán méltatlannak tartja ezt az egészet.
Aztán amikor az a szemtelen fickó rá is tesz még egy lapáttal, kilép pórul járt szerelmese mögül, ami azért is jó, mert így Zaras nem tapossa le pár perccel később, amikor riadtan hátrálni kezd.*
- Pedig egy ilyen kiöregedett alaknak nagyobb mennyiség sem segítene már.
*Zaras mellett megjön a hangja, mert úgy érzi, hogy a fiú még a mostani, kicsit nevetséges, kicsit sajnálatra méltó állapotában is az a híres és hírhedt bajvívó, aki bárkivel elbánik.*
- Hát... nem.
*Kezd neki kicsit bizonytalanul, amikor Lea arról faggatja, hogy Zarasnak szüksége volt-e serkentőre?*
- Tulajdonképpen nem. Csak arra gondoltam, hogy egy hímen kell kipróbálni a szer hatásosságát. És ő az.
*Néz a szürke hajú fiúra, és ha Lea elég figyelmes, akkor észreveheti a szemében a rajongó csillogást.*
- Meg aztán az sem baj, ha... még inkább hím lesz, nem igaz? Csak kicsit túl erősre sikeredett, és most van egy kis problémánk.
*Lenéz a problémára és úgy tűnik neki, hogy az egyre nagyobb, minden értelemben. Talán már kétségbe is esne, de szerencsére ráakadtak a Szellemjáróra, talán most már minden rendben lesz.
Nincs ideje megnyugodni, mert Lea diagnózisa és Laor fenyegető mozdulata szinte halálra rémíti Zarast, és Daewe-et is.*
- Nem!
*Kiált fel kétségbeesetten, és a hátráló Zaras elé igyekszik ugrani, és tekintete rémülten kapkod ide-oda a másik kettő között.*
- Biztosan van más megoldás is! Hiszen ezzel megölitek. Esetleg egy erősebb lila varázsital segíthet?
*Ez a megoldás már korábban is eszébe jutott és csak azért nem itatott meg a szürke hajú elffel egy ilyen löttyöt, mert sajnos nincs neki. Az előzményeket ismerve pedig az is lehetséges, hogy Zaras sem fogadott volna jó szívvel tőle bármilyen italt.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-13 23:31:00
Üzenet elküldve: 2017-04-13 23:31:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
* Kardok, ó kardok. Mennyivel jobban felderítené a kedvét az a rengeteg poén, ami elhangzik, de tényleg más a pálya széléről nézni a szenvedőt, mint önmagunk azzá válni. Pláne egy ilyen kényes ügyben. Így csak rengeteg lesújtó pillantással jutalmazhatja a páros jó kedvének megnyilvánulásait. *
- Óvatosan, fáj.
* Sziszegi, miközben Leandana megvizsgálja a rakoncátlankodó tagot. Az utóbbi egy órában igazából annyiszor elsült az ágyú, hogy gyakorlatilag homok jönne ki a következő alkalomkor. Plusz kedve se nagyon maradt, meg nem is kellemes az, ami művelve van vele. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Leandana nem éppen az az izgató kinézetű nő. A legfőbb baj vele, hogy ember, s ezzel Zaras is tisztában van, még ha nem is annyira nézi le, mint az átlagot, de bizony van legalább egy lépcsőfok köztük.
A rosszindulatú kérdésre szándékosan nem felel, holott büszkén kijelenthetné, meghagyja Daewenek az ecsetelés és a nyílt titkolozás közti választást, hisz elég, ha jobban megnézik a ruháikat.
Laor morgására, hála az elf füleknek, meg csupán egy legalább annyira kárörvendő vigyorral felel, mint amit kapott. Ami aztán lehervad a következő gondolatmenetekre. *
- Mi van?! Ne szórakozz, nem vicces!
* Szinte sikítja, és tesz egy lépést hátra, kicsusszanva a Szellemjáró fogásából. *
- Inkább segíts!
* Vesz pár mély levegőt, hogy lenyugodjon, majd gyorsan hozzáteszi. *
- Kérlek.
* Ezt hallva bizony mindenki tudhatja, mennyire is kétségbeesett az elf. Még saját faja egyedeinek is ritkán mondja ezt őszintén, nem hogy másoknak. *
//Hajrá lilák//
* Kardok, ó kardok. Mennyivel jobban felderítené a kedvét az a rengeteg poén, ami elhangzik, de tényleg más a pálya széléről nézni a szenvedőt, mint önmagunk azzá válni. Pláne egy ilyen kényes ügyben. Így csak rengeteg lesújtó pillantással jutalmazhatja a páros jó kedvének megnyilvánulásait. *
- Óvatosan, fáj.
* Sziszegi, miközben Leandana megvizsgálja a rakoncátlankodó tagot. Az utóbbi egy órában igazából annyiszor elsült az ágyú, hogy gyakorlatilag homok jönne ki a következő alkalomkor. Plusz kedve se nagyon maradt, meg nem is kellemes az, ami művelve van vele. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Leandana nem éppen az az izgató kinézetű nő. A legfőbb baj vele, hogy ember, s ezzel Zaras is tisztában van, még ha nem is annyira nézi le, mint az átlagot, de bizony van legalább egy lépcsőfok köztük.
A rosszindulatú kérdésre szándékosan nem felel, holott büszkén kijelenthetné, meghagyja Daewenek az ecsetelés és a nyílt titkolozás közti választást, hisz elég, ha jobban megnézik a ruháikat.
Laor morgására, hála az elf füleknek, meg csupán egy legalább annyira kárörvendő vigyorral felel, mint amit kapott. Ami aztán lehervad a következő gondolatmenetekre. *
- Mi van?! Ne szórakozz, nem vicces!
* Szinte sikítja, és tesz egy lépést hátra, kicsusszanva a Szellemjáró fogásából. *
- Inkább segíts!
* Vesz pár mély levegőt, hogy lenyugodjon, majd gyorsan hozzáteszi. *
- Kérlek.
* Ezt hallva bizony mindenki tudhatja, mennyire is kétségbeesett az elf. Még saját faja egyedeinek is ritkán mondja ezt őszintén, nem hogy másoknak. *
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-13 22:45:02
Üzenet elküldve: 2017-04-13 22:45:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Önfejűen//
* Az utóbbi pár napban, míg Mírienn hamvai a máglya szenes maradékán hűltek ki, mindent megtett azért, hogy az utolsó, Mírienntől kapott legnagyobb ajándékát kizökkentse az élőholtlétből. Igazi mintaapa lett: megtanulta elkészíteni a legegyszerűbb ételeket, s habár az elején nem jöttek össze, tegnap egész tűrhető lett a tészta. Aztán próbálta felvidítani is, meg beszélgetni vele, hátha siker koronázza célját, de sajnos nem. Mikor a lányka sírva fakadt, ő ott volt, vagy nagyon gyorsan ott termett, hogy vigasztalja, míg ő maga akkor emésztette a veszteséget, mikor senki se látta, hallotta.
~ Mírienn ajándéka... Megígértem neki... Megígértem magamnak... Itt leszek neked. ~
Sugallja a gondolatokat neki szünet nélkül. *
- Persze, azonnal.
* Nem sejt átverést, rohan is a vízért, hogy minél kevrsebb időt töltsenek külön, mégis eltelik pár perc. Olyan öt-tíz.
Mikor aztán visszaér, a kanna is hangosan koppan a földön. *
- Aríwyen?
* Körbejárja a szobát, ahol biztosan hagyta, aztán a házat is, minden egyes szobát átfésülve, miközben a lány nevét ismételgeti. *
- Kincsem, itt vagy??
* Az istállóba is benéz, s habár tudja, mi a helyzet, nem akarja elfogadni. Elrohan a Vízkertbe.
~ A büdös francba! ~
Kardokkal az oldalán, menetre készen pattan fel a paripájára, hogy az ösvényre térjen és nyomokat kutatva haladjon. Annyira nem borzalmas nyomkövető, jól benne van az átlagban, csak észreveszi a jeleket, nem? *
* Az utóbbi pár napban, míg Mírienn hamvai a máglya szenes maradékán hűltek ki, mindent megtett azért, hogy az utolsó, Mírienntől kapott legnagyobb ajándékát kizökkentse az élőholtlétből. Igazi mintaapa lett: megtanulta elkészíteni a legegyszerűbb ételeket, s habár az elején nem jöttek össze, tegnap egész tűrhető lett a tészta. Aztán próbálta felvidítani is, meg beszélgetni vele, hátha siker koronázza célját, de sajnos nem. Mikor a lányka sírva fakadt, ő ott volt, vagy nagyon gyorsan ott termett, hogy vigasztalja, míg ő maga akkor emésztette a veszteséget, mikor senki se látta, hallotta.
~ Mírienn ajándéka... Megígértem neki... Megígértem magamnak... Itt leszek neked. ~
Sugallja a gondolatokat neki szünet nélkül. *
- Persze, azonnal.
* Nem sejt átverést, rohan is a vízért, hogy minél kevrsebb időt töltsenek külön, mégis eltelik pár perc. Olyan öt-tíz.
Mikor aztán visszaér, a kanna is hangosan koppan a földön. *
- Aríwyen?
* Körbejárja a szobát, ahol biztosan hagyta, aztán a házat is, minden egyes szobát átfésülve, miközben a lány nevét ismételgeti. *
- Kincsem, itt vagy??
* Az istállóba is benéz, s habár tudja, mi a helyzet, nem akarja elfogadni. Elrohan a Vízkertbe.
~ A büdös francba! ~
Kardokkal az oldalán, menetre készen pattan fel a paripájára, hogy az ösvényre térjen és nyomokat kutatva haladjon. Annyira nem borzalmas nyomkövető, jól benne van az átlagban, csak észreveszi a jeleket, nem? *
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:57:22
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:57:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Önfejűen//
*A napok pedig egyre csak telnek és telnek a lány számára. Eseménytelenül és változatlanul. A valóságban ez körülbelül négy, esetleg öt napot jelenthet, de Aríwyen nem igen foglalkozik most az idővel. Anyja halála után egy szót sem hajlandó szólni. Ő így gyászol. Az elmúlt éjszakákat mind végig sírta, hol hangosan, hol elfojtva. A napokban akármit is csinált vele Zaras, némán tűrte, mint egy játékbaba, akit etetni, meg itatni lehet. akár még az egyszerűbb utasítások végrehajtására is alkalmas volt, mint az ülj le, maradj, esetleg fekvés. Ha mindezekhez nem vágna annyira egyhangú vagy szomorú fejet, akár mintagyerek is lehetne!
A mai nap is így kezdődött, annyi különbséggel, hogy a sok fájdalom mellett valami dac is megjelenik a tekintetében. Soha nem hitte volna, hogy ennyi könnye lehet, hogy ennyit lehet síri egyhuzamban. Valószínűleg Zaras sem. Most jelenleg teljesen üresnek érzi magát. Mint aki elveszett az anyjával együtt, annyi különbséggel, hogy ő nem szűnt meg létezni.*
~Nem maradhatok itt. Nem tehetem. Nekem itt nem jó!~
*Nem akar itt tartózkodni, ahol Mírienn meghalt. A hely is ahol... egyszerűen nem bír odanézni, mégis mindig oda kell, hogy nézzen, hátha valami csoda folytán megpillantja édesanyját. Eddig azonban minden ilyen pillanatban csalódnia kellett.*
~El kell innen mennem. Sajnálom.~
*Néz fel apjára, ha az éppen a közelben van. Más helyzetben talán örülne neki, de most nem tudja elfogadni, hogy Ő az apja. Nem így képzelte el ezt a találkozást.*
~Akkor is otthagyott. Nem kellek neki. Nem maradhatok itt, mint teher.~
*Ez az elhatározás pedig úgy befészkeli magát a fejébe, hogy tudja, megteszi. Mikor Zaras nem figyel oda, maga mögé önti a vizet, amit nemrégiben a kezébe nyomott az elf.*
- Szomjas vagyok.
*Szólal meg kissé rekedtesen, kissé egér hangon, mint egy elfáradt gyerek. Mást nem mond, még ha kérdeznék is, csendben ül tovább.
Reméli, hogy hirtelen megszólalása elegendő ahhoz, hogy Zaras elrohanjon vízért, Aríwyen pedig az erdőség felé, amint a férfi eltűnik a látószemszögéből.*
*A napok pedig egyre csak telnek és telnek a lány számára. Eseménytelenül és változatlanul. A valóságban ez körülbelül négy, esetleg öt napot jelenthet, de Aríwyen nem igen foglalkozik most az idővel. Anyja halála után egy szót sem hajlandó szólni. Ő így gyászol. Az elmúlt éjszakákat mind végig sírta, hol hangosan, hol elfojtva. A napokban akármit is csinált vele Zaras, némán tűrte, mint egy játékbaba, akit etetni, meg itatni lehet. akár még az egyszerűbb utasítások végrehajtására is alkalmas volt, mint az ülj le, maradj, esetleg fekvés. Ha mindezekhez nem vágna annyira egyhangú vagy szomorú fejet, akár mintagyerek is lehetne!
A mai nap is így kezdődött, annyi különbséggel, hogy a sok fájdalom mellett valami dac is megjelenik a tekintetében. Soha nem hitte volna, hogy ennyi könnye lehet, hogy ennyit lehet síri egyhuzamban. Valószínűleg Zaras sem. Most jelenleg teljesen üresnek érzi magát. Mint aki elveszett az anyjával együtt, annyi különbséggel, hogy ő nem szűnt meg létezni.*
~Nem maradhatok itt. Nem tehetem. Nekem itt nem jó!~
*Nem akar itt tartózkodni, ahol Mírienn meghalt. A hely is ahol... egyszerűen nem bír odanézni, mégis mindig oda kell, hogy nézzen, hátha valami csoda folytán megpillantja édesanyját. Eddig azonban minden ilyen pillanatban csalódnia kellett.*
~El kell innen mennem. Sajnálom.~
*Néz fel apjára, ha az éppen a közelben van. Más helyzetben talán örülne neki, de most nem tudja elfogadni, hogy Ő az apja. Nem így képzelte el ezt a találkozást.*
~Akkor is otthagyott. Nem kellek neki. Nem maradhatok itt, mint teher.~
*Ez az elhatározás pedig úgy befészkeli magát a fejébe, hogy tudja, megteszi. Mikor Zaras nem figyel oda, maga mögé önti a vizet, amit nemrégiben a kezébe nyomott az elf.*
- Szomjas vagyok.
*Szólal meg kissé rekedtesen, kissé egér hangon, mint egy elfáradt gyerek. Mást nem mond, még ha kérdeznék is, csendben ül tovább.
Reméli, hogy hirtelen megszólalása elegendő ahhoz, hogy Zaras elrohanjon vízért, Aríwyen pedig az erdőség felé, amint a férfi eltűnik a látószemszögéből.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:14:24
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:14:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*A kardra semmi szükség, nem haramiák toppantak be a kis tisztásra. Így a kufirc utáni könnyű, levezető jellegű vérengzés elmarad, a kardot leszúrja a földbe, hogy legalább a nadrágját magára cibálhassa. Nem tartozik azok közé, akik betegesen féltik a fegyverük: csak bársonyba bugyolálják, cserzett bőrrel fényesítik és legszívesebben nem is használnák arra, amire való. Leszúrja a földbe, ugyan mi baja lehetne? Legfeljebb kicsorbul valami kőben, de akkor odaadja Hrothgaar mesternek, oszt jó napot!
Közben Lea is feltápászkodik és megvizsgálja Zarast, amivel Laorból kivált egy rosszalló mordulást. Úgy gondolta, hogy a göndör hajú majd szemrevételezi a vörös egy elég furcsa árnyalatában tündöklő szerszámot, ad néhány tanácsot, esetleg valami csodálatos főzetet kotyvaszt a pórul járt hősszerelmesnek. Na de fogdosni?*
- És mi volt az a csodaszer, szentem? *hajol oldalt, hogy bekukucskálhasson Zaras háta mögé, ahol a Szilánkok méregkeverője igyekszik eltűnni.* Lehet, hogy majd én is kérek belőle. Persze kisebb adagban.
*Mostanra már a csizmáit is sikerült felrángatnia, így kellő figyelmet szentelhet Leának és szörnyű diagnózisának.*
- Mennyire szomorú... *jegyzi meg mérsékelt sajnálkozással, ahogy kirántja a kardot a földből és egy csuklómozdulattal megpörgeti. Aztán kicsit tétován néz szét, míg tekintete megállapodik egy tőlük fél tucat lépésre lévő, rég kivágott évszázados fa masszív maradványán.*
- Talán fektesd arra a tönkre! Csak egy pillanat az egész.
*Természetesen nem akarja Zarast megcsonkítani és abban is biztos, hogy ezt Lea sem gondolja komolyan. De ennyi zrikálás igazán belefér. Elvégre nem mindennapos látvány a fura állapotban az erdőben bolyongó elf párocska.*
//Hajrá lilák//
*A kardra semmi szükség, nem haramiák toppantak be a kis tisztásra. Így a kufirc utáni könnyű, levezető jellegű vérengzés elmarad, a kardot leszúrja a földbe, hogy legalább a nadrágját magára cibálhassa. Nem tartozik azok közé, akik betegesen féltik a fegyverük: csak bársonyba bugyolálják, cserzett bőrrel fényesítik és legszívesebben nem is használnák arra, amire való. Leszúrja a földbe, ugyan mi baja lehetne? Legfeljebb kicsorbul valami kőben, de akkor odaadja Hrothgaar mesternek, oszt jó napot!
Közben Lea is feltápászkodik és megvizsgálja Zarast, amivel Laorból kivált egy rosszalló mordulást. Úgy gondolta, hogy a göndör hajú majd szemrevételezi a vörös egy elég furcsa árnyalatában tündöklő szerszámot, ad néhány tanácsot, esetleg valami csodálatos főzetet kotyvaszt a pórul járt hősszerelmesnek. Na de fogdosni?*
- És mi volt az a csodaszer, szentem? *hajol oldalt, hogy bekukucskálhasson Zaras háta mögé, ahol a Szilánkok méregkeverője igyekszik eltűnni.* Lehet, hogy majd én is kérek belőle. Persze kisebb adagban.
*Mostanra már a csizmáit is sikerült felrángatnia, így kellő figyelmet szentelhet Leának és szörnyű diagnózisának.*
- Mennyire szomorú... *jegyzi meg mérsékelt sajnálkozással, ahogy kirántja a kardot a földből és egy csuklómozdulattal megpörgeti. Aztán kicsit tétován néz szét, míg tekintete megállapodik egy tőlük fél tucat lépésre lévő, rég kivágott évszázados fa masszív maradványán.*
- Talán fektesd arra a tönkre! Csak egy pillanat az egész.
*Természetesen nem akarja Zarast megcsonkítani és abban is biztos, hogy ezt Lea sem gondolja komolyan. De ennyi zrikálás igazán belefér. Elvégre nem mindennapos látvány a fura állapotban az erdőben bolyongó elf párocska.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:50:29
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:50:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Az egész jelenet komikus, és nem csak a külső szemlélő számára, hanem Lea is nehezen fojtja el a mosolyát. Végtére is az összegyűlt díszes társaság fele tök pucér és egynegyede meg deréktól lefelé meztelen. Ehhez még hozzájön egy-két-három kivont kard is. Az egyik kard élesre köszörül acél, a másik úgy néz ki, ahogy egy kardnak egy kiadós döngetés után ki kell néznie, és a harmadik ami mindenhogyan kinéz, csak normálisan nem.
Zaras kétségbeesett kérésére felröhint, de rögtön a szája elé kapja a kezét, hogy elrejtse a nyiladozó vigyorát.*
- Bocsánat.
*Eddig olyan jól elfeküdt a hátán, de most már kénytelen lesz feltápászkodni, így aztán hamarosan ott térdel Zaras kórosan kinéző hímtagjával farkasszemet nézve.*
- Azért kicsit megnyugodtam, hogy nem tőlem várod, hogy befejezzem _ezt_.
*Újra elnyomja a kitörni készülő röhögést csak a teste rázkódik meg kicsit, ez a rázkódás meg ugye a rekeszizma irányából indul ki. Persze sajnálja Zarast, mert tényleg elég vacakul néz ki a szerszám.*
- Ugyan Laor, ne siesd el, legalább van egy mintánk, hogy hogyan is kell kinézzen az a jó Zaras villámkardja.
*ezen a ponton van olyan szemtelen, hogy megpaskolja Laor kárszegét. Közben kiderül, hogy mi is okozza Zaras tüneteit. Lea kihajol oldalra Zaras mögül, és szemügyre veszi a nőstényt.*
- Rászorult?
*Igazából a kérdés költői, mert ő is szeret elszívni mindenféle bódító füveket, hogy fokozza a vágyát, meg, hogy intenzívebben élje meg a dolgokat. Szóval ilyesmi miatt nem fog senkire ferde szemmel nézni, játszani akartak egyet, aztán rosszul sült el, megesik. Legközelebb nem próbálkoznak ilyesmivel, vagy ezzel a szerrel nem.*
- És mit is tettetek az ügy érdekében?
*Jó ez a kérdés már pusztán rosszindulatból hangzik el, de bárki feltenné. Közben pedig már nekiáll a vizsgálódásnak, vagyis óvatosan megtapogatja az elf villám kardját. Az a gondolat csak átfut az agyán, hogy ha szemen találja spriccelni, akkor csakugyan beleesik vagy hússzor abban a bizonyos húsvillába.*
- Le kell vágni. Laor?
*Jelenti ki drámai hangon, Laorhoz fordulva rákacsint, majd állával annak kardja - mármint az acélból levő - felé biccent. Száját össze kell szorítsa, hogy fel ne röhögjön. Aztán részéről lassan kiörömködte magát, és rátérhetnek arra, hogy hogyan is segít ezen a lüktető problémán.*
//Hajrá lilák//
*Az egész jelenet komikus, és nem csak a külső szemlélő számára, hanem Lea is nehezen fojtja el a mosolyát. Végtére is az összegyűlt díszes társaság fele tök pucér és egynegyede meg deréktól lefelé meztelen. Ehhez még hozzájön egy-két-három kivont kard is. Az egyik kard élesre köszörül acél, a másik úgy néz ki, ahogy egy kardnak egy kiadós döngetés után ki kell néznie, és a harmadik ami mindenhogyan kinéz, csak normálisan nem.
Zaras kétségbeesett kérésére felröhint, de rögtön a szája elé kapja a kezét, hogy elrejtse a nyiladozó vigyorát.*
- Bocsánat.
*Eddig olyan jól elfeküdt a hátán, de most már kénytelen lesz feltápászkodni, így aztán hamarosan ott térdel Zaras kórosan kinéző hímtagjával farkasszemet nézve.*
- Azért kicsit megnyugodtam, hogy nem tőlem várod, hogy befejezzem _ezt_.
*Újra elnyomja a kitörni készülő röhögést csak a teste rázkódik meg kicsit, ez a rázkódás meg ugye a rekeszizma irányából indul ki. Persze sajnálja Zarast, mert tényleg elég vacakul néz ki a szerszám.*
- Ugyan Laor, ne siesd el, legalább van egy mintánk, hogy hogyan is kell kinézzen az a jó Zaras villámkardja.
*ezen a ponton van olyan szemtelen, hogy megpaskolja Laor kárszegét. Közben kiderül, hogy mi is okozza Zaras tüneteit. Lea kihajol oldalra Zaras mögül, és szemügyre veszi a nőstényt.*
- Rászorult?
*Igazából a kérdés költői, mert ő is szeret elszívni mindenféle bódító füveket, hogy fokozza a vágyát, meg, hogy intenzívebben élje meg a dolgokat. Szóval ilyesmi miatt nem fog senkire ferde szemmel nézni, játszani akartak egyet, aztán rosszul sült el, megesik. Legközelebb nem próbálkoznak ilyesmivel, vagy ezzel a szerrel nem.*
- És mit is tettetek az ügy érdekében?
*Jó ez a kérdés már pusztán rosszindulatból hangzik el, de bárki feltenné. Közben pedig már nekiáll a vizsgálódásnak, vagyis óvatosan megtapogatja az elf villám kardját. Az a gondolat csak átfut az agyán, hogy ha szemen találja spriccelni, akkor csakugyan beleesik vagy hússzor abban a bizonyos húsvillába.*
- Le kell vágni. Laor?
*Jelenti ki drámai hangon, Laorhoz fordulva rákacsint, majd állával annak kardja - mármint az acélból levő - felé biccent. Száját össze kell szorítsa, hogy fel ne röhögjön. Aztán részéről lassan kiörömködte magát, és rátérhetnek arra, hogy hogyan is segít ezen a lüktető problémán.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:11:14
Üzenet elküldve: 2017-04-13 19:11:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Békés, szelíd természet, de Zaras viselkedése csak kihozná a sodrából. Hát milyen hangot használ vele szemben? ~Ezt tartogassa csak a kis cafk...~
Nem jut a gondolat végére, úgy nézi az előtte loholó fiú hátát, mintha most látná először. Hiszen könnyen lehet, hogy Synmira első számú bikájának tényleg csak az. Egy könnyű kaland, valami kis kikapcsolódás a fekete hajú démon mellett. Különben is, csak azért sorolta a részben valóban értelmetlen kérdéseket, mert aggódik. Nem is annyira a helyzet miatt, talán nem akadnak össze pletykásabb népekkel. Zarast félti, igazán nem akart neki fájdalmat okozni, esetleges maradandó károsodást pedig végképp nem. Ebbe nem is gondol bele igazán, ez már tényleg a pechsorozat koronája lenne.
A kis réten aztán már más köti le a figyelmét. Azt ugyan nem gondolja, hogy Lea társa kardélre fogja hányni őket, igazán nem látszódhatnak veszélyesnek. Csak Zaras nem vár, lekapja magáról az eddig áldásosan takaró lepedőt és ott áll a Szellemjáróék előtt minden harsogó férfiasságával. Beharapja az ajkát, és tesz egy fél lépést oldalra is, hogy lehetőség szerint Zaras takarja őt. Nincs is itt, köszöni szépen, semmi köze az egészhez. Sajnos erről még magát sem tudja meggyőzni, így egy vékony hang szólal meg Zaras háta és ágaskodó hímtagja mögül.*
- Én tehetek róla. Kipróbáltunk... kipróbáltattam vele egy potencianövelő szert. Azt hiszem, kicsit erősre sikerült.
//Hajrá lilák//
*Békés, szelíd természet, de Zaras viselkedése csak kihozná a sodrából. Hát milyen hangot használ vele szemben? ~Ezt tartogassa csak a kis cafk...~
Nem jut a gondolat végére, úgy nézi az előtte loholó fiú hátát, mintha most látná először. Hiszen könnyen lehet, hogy Synmira első számú bikájának tényleg csak az. Egy könnyű kaland, valami kis kikapcsolódás a fekete hajú démon mellett. Különben is, csak azért sorolta a részben valóban értelmetlen kérdéseket, mert aggódik. Nem is annyira a helyzet miatt, talán nem akadnak össze pletykásabb népekkel. Zarast félti, igazán nem akart neki fájdalmat okozni, esetleges maradandó károsodást pedig végképp nem. Ebbe nem is gondol bele igazán, ez már tényleg a pechsorozat koronája lenne.
A kis réten aztán már más köti le a figyelmét. Azt ugyan nem gondolja, hogy Lea társa kardélre fogja hányni őket, igazán nem látszódhatnak veszélyesnek. Csak Zaras nem vár, lekapja magáról az eddig áldásosan takaró lepedőt és ott áll a Szellemjáróék előtt minden harsogó férfiasságával. Beharapja az ajkát, és tesz egy fél lépést oldalra is, hogy lehetőség szerint Zaras takarja őt. Nincs is itt, köszöni szépen, semmi köze az egészhez. Sajnos erről még magát sem tudja meggyőzni, így egy vékony hang szólal meg Zaras háta és ágaskodó hímtagja mögül.*
- Én tehetek róla. Kipróbáltunk... kipróbáltattam vele egy potencianövelő szert. Azt hiszem, kicsit erősre sikerült.
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-13 00:06:48
Üzenet elküldve: 2017-04-13 00:06:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Daewe legalább annyira lefárad a Zaras utáni sietésben, mint Zaras a buta kérdések megválaszolásában. *
- Remélem. Nem tudom, kit érdekel, a lényeg, hogy segítsen. És... majd te bemész érte, kihívod a kapu elé, addig én elrejtőzve várok rá.
* Ha valaki ezt hallaná, joggal hihetné, hogy meg akarják merényelni a thargok Szellemjáróját. Ami valamilyen szinten igaz, mert hogy ebbe a napba bizony rengeteg agysejtje fog szörnyet halni, az is biztos. De vigasztalja a tudat, hogy Zarasnak is a már most félrerakott becsülete is csorbát szenved.
De végül nem kell kivont, lila karddal várnia Leandanára, hiszen mit adnak az Ősök? Hát nem beléjük botlanak!
Daewe föld alá süllyedésére talán még az is rádob egy lapáttal, hogy Zaras éppen magasról tesz arra, ki mit gondol róla, róluk, a helyzetről, meg úgy bármiről. Egyet akar: hogy a tioli penge végre olyan legyen, mint régen.
Ebből az állapotából zökkenti ki a korábban kardot ragadott Laor, akinek egyet grimaszol, de azért biccent. Persze, gondolhatnánk, hogy Zaras visszatolat a kard látványától, de az pont annyira érdekli, mint Daewe szégyenérzete.
A válaszra térve... Nem kertel, egyszerűen lerántja a leplet a nyílt titokról. *
- Hát ez...
* A bíborszín hímtag kőkemény és fájdalmasan lüktet. *
- Csinálj vele valamit kérlek!
* A nap leghihetetlenebb kérését hallhatja a nő. *
- Mi próbáltuk, de nem kókad le, és már vagy egy órája ilyen...
* Hangjának érzéketlensége átvált a kétségbeesettbe, és szinte könyörög azért, hogy Leandana feltápászkodjon s megvizsgálja. *
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Daewe legalább annyira lefárad a Zaras utáni sietésben, mint Zaras a buta kérdések megválaszolásában. *
- Remélem. Nem tudom, kit érdekel, a lényeg, hogy segítsen. És... majd te bemész érte, kihívod a kapu elé, addig én elrejtőzve várok rá.
* Ha valaki ezt hallaná, joggal hihetné, hogy meg akarják merényelni a thargok Szellemjáróját. Ami valamilyen szinten igaz, mert hogy ebbe a napba bizony rengeteg agysejtje fog szörnyet halni, az is biztos. De vigasztalja a tudat, hogy Zarasnak is a már most félrerakott becsülete is csorbát szenved.
De végül nem kell kivont, lila karddal várnia Leandanára, hiszen mit adnak az Ősök? Hát nem beléjük botlanak!
Daewe föld alá süllyedésére talán még az is rádob egy lapáttal, hogy Zaras éppen magasról tesz arra, ki mit gondol róla, róluk, a helyzetről, meg úgy bármiről. Egyet akar: hogy a tioli penge végre olyan legyen, mint régen.
Ebből az állapotából zökkenti ki a korábban kardot ragadott Laor, akinek egyet grimaszol, de azért biccent. Persze, gondolhatnánk, hogy Zaras visszatolat a kard látványától, de az pont annyira érdekli, mint Daewe szégyenérzete.
A válaszra térve... Nem kertel, egyszerűen lerántja a leplet a nyílt titokról. *
- Hát ez...
* A bíborszín hímtag kőkemény és fájdalmasan lüktet. *
- Csinálj vele valamit kérlek!
* A nap leghihetetlenebb kérését hallhatja a nő. *
- Mi próbáltuk, de nem kókad le, és már vagy egy órája ilyen...
* Hangjának érzéketlensége átvált a kétségbeesettbe, és szinte könyörög azért, hogy Leandana feltápászkodjon s megvizsgálja. *
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-12 22:05:58
Üzenet elküldve: 2017-04-12 22:05:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A maga részéről épp nem gondolkodik. Ez általában akkor fordul elő vele, amikor épp elalszik. És most már félálomban van, Lea szívének mostanra megnyugvó kalapálása, a könnyű tavaszi szellő, a madárfütty mind-mind kellemes zsongássá olvad össze a fejében és ahogy a göndör hajú simogatja, igazán nem lenne ellenére az sem, ha valaki végezne vele. Ennél jobb már úgysem lesz. Ebbe a tökéletes pillanatba robban bele módfelett tapintatlanul valaki, egy harsány kiáltással. Szinte azonnal felébred, és ahogy legördül Leáról, már rá is fog jobb kezével a kard markolatára, amit még ilyen szabadidős tevékenységek során sem hagy messze magától. Noha Zarasék ugyancsak szaporázzák, mire odaérnek, Laor már talpon van, jobbjában a meztelen pengével és egyébként is anyaszült meztelenül. Egyik elfet sem ismeri, bár sejti, hogy a szürke hajú fickó ugyanaz lehet, aki Synmirán fegyverrel óvja a mágusokat és akinek nemrég születtek ikrei. A vörös hajú meg bizonyára Loka, a gyerekek anyja. Nagyjából ennyi pletykát csípett el a Vashegyen a közelmúltban történt elf szaporulatról.
Mivel a páros alaposan kétségbe van esve, legalábbis úgy látszik, valószínű, hogy komoly dologról lehet szó, mégis kuncogni kezd. Mi mást tehetne? Itt áll pucéran, karddal a kezében, vele szemben egy szemlátomást tettre kész hegyesfülű és piruló mátkája. Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy itt az ágyékkötőnek használt lepedő alatt ágaskodó testrész diszfunkcionalitásáról lehet szó, vagy régebben kukkolnak a tisztás szélén, mint illene. Laor van annyira gonosz, hogy ne ártatlan dolgokra gondoljon elsőre. Derékzsába... ugyan már!*
- Mi talán felöltöznénk. *jegyzi meg még mindig vigyorogva* Elég ha a beteg tárja fel problémás testrészét, nemde?
*Nagyon kell küzdenie, hogy hangosan röhögni ne kezdjen, hiszen elég arra gondolni, ahogy Lea hümmögve és szakértő szemmel vizsgálgatja Zaras betegesen meredező répáját és máris vesztésre áll ebben a küzdelemben.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.12 22:08:29
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A maga részéről épp nem gondolkodik. Ez általában akkor fordul elő vele, amikor épp elalszik. És most már félálomban van, Lea szívének mostanra megnyugvó kalapálása, a könnyű tavaszi szellő, a madárfütty mind-mind kellemes zsongássá olvad össze a fejében és ahogy a göndör hajú simogatja, igazán nem lenne ellenére az sem, ha valaki végezne vele. Ennél jobb már úgysem lesz. Ebbe a tökéletes pillanatba robban bele módfelett tapintatlanul valaki, egy harsány kiáltással. Szinte azonnal felébred, és ahogy legördül Leáról, már rá is fog jobb kezével a kard markolatára, amit még ilyen szabadidős tevékenységek során sem hagy messze magától. Noha Zarasék ugyancsak szaporázzák, mire odaérnek, Laor már talpon van, jobbjában a meztelen pengével és egyébként is anyaszült meztelenül. Egyik elfet sem ismeri, bár sejti, hogy a szürke hajú fickó ugyanaz lehet, aki Synmirán fegyverrel óvja a mágusokat és akinek nemrég születtek ikrei. A vörös hajú meg bizonyára Loka, a gyerekek anyja. Nagyjából ennyi pletykát csípett el a Vashegyen a közelmúltban történt elf szaporulatról.
Mivel a páros alaposan kétségbe van esve, legalábbis úgy látszik, valószínű, hogy komoly dologról lehet szó, mégis kuncogni kezd. Mi mást tehetne? Itt áll pucéran, karddal a kezében, vele szemben egy szemlátomást tettre kész hegyesfülű és piruló mátkája. Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy itt az ágyékkötőnek használt lepedő alatt ágaskodó testrész diszfunkcionalitásáról lehet szó, vagy régebben kukkolnak a tisztás szélén, mint illene. Laor van annyira gonosz, hogy ne ártatlan dolgokra gondoljon elsőre. Derékzsába... ugyan már!*
- Mi talán felöltöznénk. *jegyzi meg még mindig vigyorogva* Elég ha a beteg tárja fel problémás testrészét, nemde?
*Nagyon kell küzdenie, hogy hangosan röhögni ne kezdjen, hiszen elég arra gondolni, ahogy Lea hümmögve és szakértő szemmel vizsgálgatja Zaras betegesen meredező répáját és máris vesztésre áll ebben a küzdelemben.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.12 22:08:29
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-12 21:45:08
Üzenet elküldve: 2017-04-12 21:45:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Egyszerűen szereti mikor ellazulva fekszik a férfi alatt, élvezi ahogy amaz ránehezedik, ettől lesz teljes az érzés. Játékosan cirógatja Laor haját, sokáig nem szólal meg, csak elmosolyodik a férfi szavain. Maga is elcsodálkozik saját magán, hogy milyen könnyen kimondta ezt, egy pillanatra persze még az is szöget üt a fejébe, hogy nem gondolt a másik férfire, meg arra, hogy éppen felszarvazza a férjét. Hamar elengedi a gondolatot, és csak a ránehezedő férfire koncentrál. Illetve koncentrálna, ha nem hallaná meg azt, hogy valaki a nevét süvölti. Ez őszintén meglepi, de nem annyira, hogy elkezdjen kikászálódni Laor alól. Hacsak a férfinek nem sürgős, hogy lehengeredjen róla, akkor Leából nem sokat fog látni elsőre a két érkező, annál többet viszont Laor hátsójából. Ami szinte világít a napsütésben. Ha viszont Laornak sürgős a dolog Lea akkor sem mozdul, így aztán fejjel lefelé láthatja meg a kevés ruhát viselő Zarast és a mátkáját. Várjunk csak? Nem ez a nő volt az, aki az ikreket szülte! Ezen a tényen - főleg a lepedő miatt - ugyan felvonja a szemöldökét, de nem tesz megjegyzéseket. Csak tenyerével árnyékolja szemeit, hogy ne vakítsa ki annyira a napsütés.*
- Miféle baleset?
*Feltűnik neki az ágyéktájt dudorodó lepedő, de egyelőre nem tulajdonít ennek különösebb jelentőséget. Megrándult derékra előbb gondol, mint állandósult erekcióra. Abban mondjuk Zaraséknak őrült mázlijuk van, hogy a pihegésen kívül nem rondítottak bele másba, mert akkor aztán tényleg baleset érhetné őket, mégpedig Lea által. Vagyis Lea teljesen ártatlan lenne, hogyan is tehetne olyasmiről, hogy Daewe meg Zaras beleesik háttal egy-egy húsvillába? Ráadásul vagy hússzor egymás után?*
//Hajrá lilák//
*Egyszerűen szereti mikor ellazulva fekszik a férfi alatt, élvezi ahogy amaz ránehezedik, ettől lesz teljes az érzés. Játékosan cirógatja Laor haját, sokáig nem szólal meg, csak elmosolyodik a férfi szavain. Maga is elcsodálkozik saját magán, hogy milyen könnyen kimondta ezt, egy pillanatra persze még az is szöget üt a fejébe, hogy nem gondolt a másik férfire, meg arra, hogy éppen felszarvazza a férjét. Hamar elengedi a gondolatot, és csak a ránehezedő férfire koncentrál. Illetve koncentrálna, ha nem hallaná meg azt, hogy valaki a nevét süvölti. Ez őszintén meglepi, de nem annyira, hogy elkezdjen kikászálódni Laor alól. Hacsak a férfinek nem sürgős, hogy lehengeredjen róla, akkor Leából nem sokat fog látni elsőre a két érkező, annál többet viszont Laor hátsójából. Ami szinte világít a napsütésben. Ha viszont Laornak sürgős a dolog Lea akkor sem mozdul, így aztán fejjel lefelé láthatja meg a kevés ruhát viselő Zarast és a mátkáját. Várjunk csak? Nem ez a nő volt az, aki az ikreket szülte! Ezen a tényen - főleg a lepedő miatt - ugyan felvonja a szemöldökét, de nem tesz megjegyzéseket. Csak tenyerével árnyékolja szemeit, hogy ne vakítsa ki annyira a napsütés.*
- Miféle baleset?
*Feltűnik neki az ágyéktájt dudorodó lepedő, de egyelőre nem tulajdonít ennek különösebb jelentőséget. Megrándult derékra előbb gondol, mint állandósult erekcióra. Abban mondjuk Zaraséknak őrült mázlijuk van, hogy a pihegésen kívül nem rondítottak bele másba, mert akkor aztán tényleg baleset érhetné őket, mégpedig Lea által. Vagyis Lea teljesen ártatlan lenne, hogyan is tehetne olyasmiről, hogy Daewe meg Zaras beleesik háttal egy-egy húsvillába? Ráadásul vagy hússzor egymás után?*
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-12 19:52:58
Üzenet elküldve: 2017-04-12 19:52:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Zaras tényleg kétségbeejtően viselkedik. Gyakorlatilag félig pucéran vág neki az útnak és neki magának is csak futtában sikerül magára kapkodnia a ruháit. Mosakodásról persze szó sem lehetett, és érzi, hogy a lassan rászáradó nedvességbe beleragadnak a ruhadarabjai. Valahogy viszolyogtató érzés, de most sokat nem tehet ellene. Mint ahogy arra sincs ideje, hogy bármit magához vegyen, szinte egy szál ruhában szalad ki az épületből a fiú után. No meg a lepedővel, amit csak sikerül a dereka köré tekernie, bár láthatóan még ez is komoly fájdalmat okoz neki. Semmi kifogása nincs az ellen sem, hogy Zaras nem a szekérúton akar menni Amon Ruadh-ig, bizonyos, hogy mindenki megbámulná a fura párocskát. Ehhez pedig semmi köze. Most inkább az aggasztja, hogy a Vashegyen mi lesz?*
- Gondolod, hogy a thargok Szellemjárója tud segíteni? Alkimista? Vagy vajákos? Vagy csak valami gyógyító? Mindegy is, csak tudjon segíteni. De a városban mi lesz? A kapun hogy jutunk túl így? Nagyon fáj?
*Szinte levegőt sem véve hadarja a kérdéseit, nem igazán hagyva időt Zarasnak a válaszokra. Nagyjából itt tartanak, bár lehet, hogy a fiú már letorkolta a locsogásért, amikor kiérnek egy kis tisztásra, ahol már nincsenek kettesben. Erre abból jön rá, hogy Zaras felkiált mellette, amitől majdnem orra bukik ijedtében. Most már neki is feltűnik a fűben heverésző párocska, akik a jelek szerint a természet szépségeit élvezni érkeztek a rengetegbe. A nőt akkor is megismerné, ha Zaras nem nevezte volna nevén. Ő segítette világra a tündéri ikreket, és éppen hozzá indultak. A férfit pedig még sohasem látta. Zaras azonnal a tárgyra tér, Daewe pedig a bokájáig elvörösödik, legszívesebben itt süllyedne a föld alá.*
- Egy kis baleset történt.
*Teszi hozzá magyarázóan Zaras szavaihoz, bár ez valószínűleg kevés lehet a Szellemjárónak ahhoz, hogy segíteni tudjon.*
//Hajrá lilák//
*Zaras tényleg kétségbeejtően viselkedik. Gyakorlatilag félig pucéran vág neki az útnak és neki magának is csak futtában sikerül magára kapkodnia a ruháit. Mosakodásról persze szó sem lehetett, és érzi, hogy a lassan rászáradó nedvességbe beleragadnak a ruhadarabjai. Valahogy viszolyogtató érzés, de most sokat nem tehet ellene. Mint ahogy arra sincs ideje, hogy bármit magához vegyen, szinte egy szál ruhában szalad ki az épületből a fiú után. No meg a lepedővel, amit csak sikerül a dereka köré tekernie, bár láthatóan még ez is komoly fájdalmat okoz neki. Semmi kifogása nincs az ellen sem, hogy Zaras nem a szekérúton akar menni Amon Ruadh-ig, bizonyos, hogy mindenki megbámulná a fura párocskát. Ehhez pedig semmi köze. Most inkább az aggasztja, hogy a Vashegyen mi lesz?*
- Gondolod, hogy a thargok Szellemjárója tud segíteni? Alkimista? Vagy vajákos? Vagy csak valami gyógyító? Mindegy is, csak tudjon segíteni. De a városban mi lesz? A kapun hogy jutunk túl így? Nagyon fáj?
*Szinte levegőt sem véve hadarja a kérdéseit, nem igazán hagyva időt Zarasnak a válaszokra. Nagyjából itt tartanak, bár lehet, hogy a fiú már letorkolta a locsogásért, amikor kiérnek egy kis tisztásra, ahol már nincsenek kettesben. Erre abból jön rá, hogy Zaras felkiált mellette, amitől majdnem orra bukik ijedtében. Most már neki is feltűnik a fűben heverésző párocska, akik a jelek szerint a természet szépségeit élvezni érkeztek a rengetegbe. A nőt akkor is megismerné, ha Zaras nem nevezte volna nevén. Ő segítette világra a tündéri ikreket, és éppen hozzá indultak. A férfit pedig még sohasem látta. Zaras azonnal a tárgyra tér, Daewe pedig a bokájáig elvörösödik, legszívesebben itt süllyedne a föld alá.*
- Egy kis baleset történt.
*Teszi hozzá magyarázóan Zaras szavaihoz, bár ez valószínűleg kevés lehet a Szellemjárónak ahhoz, hogy segíteni tudjon.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-12 01:46:59
Üzenet elküldve: 2017-04-12 01:46:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Daewe lassan hányingert keltő részletességgel meséli, hogy nilyen is egy ork nőstény. Zarasnak meg jó a fantáziája, sajnos. De hogy ebbe a másik hogy képes belegondolni, és nem Zaras mellkasára okádni, na az az igazi kérdés! *
- Előbb tenném be egy lónak!
* Horkant fel, ezzel lezártnak tekintve a témát. Még libabőrös is lett, mikor a hideg futkozott a hátán.
Nos igen, elfünk akármilyen buta, szoknyavadász, bunkó, egoista, rasszista és lenéző, ő az, aki megteheti, hogy maga alá becsüli ellenfeleit. Egyike azoknak, akiknek technikája párját ritkítja. A valódi gyorsaságát még senki nem látta. Legalábbis már nem él, hogy elmesélhesse. Amit meg a városban rebesgetnek, csak a valóság egs részét fedi le, bizony. *
- Jó...
* Egy pillanatra átfut agyán, hogy a nyelvi problémákra hivatkozzon, de ahhoz máe túl jól beszéli a közös nyelvet, majdnem anyanyelvi szinten, amit Daewe is hallhat, szóval nem állná meg a helyét. Nem úgy a bíboros. Az áll, és minden egyes lépés minden egyes rezdülésekor fájdalomhullám indul útjára. Nem vészes még, de egyértelműen rosszabb, mint pár perccel korábban.
Daewe hangjára sem lassít, így már a nappaliban trappol, mikor utolérik, és ráterítik a lepedőt. Ami nyom. Nem kicsit, nagyon. Morcog is miatta.
Ami viccesebb, hogy még így se tudnak semmit letagadni, mert ruháik is pillanatok alatt átitatódnak a le nem mosott testnedvekkel, hozzáragadnak bőrükhöz, és igen zavaró hidegséggel jutalmazzák az adott területet. Daewenek nagyjából az egész felsőtestét. *
- Kerüljük az utakat.
* Utasítja a lányt, hogy térjenek le. Akármilyen is a helyzet, ennyi időhúzás belefér. Azt mondjuk még nem tudja, Amonra hogyan sunyizik be, mint egy ősi, keleti világ sztereotipikusan fekete ruhában ábrázolt kéme, de csak megoldja valahogy.
Ekkor toppannak a tisztásra, ahol szemmel láthatóan egy párocska van egymáson. Ilyen távolságból nem egyértelmű, hogy végeztek-e már, vagy sem, így próbál a lehető legészrevétlenebben elosonni. Csak mikor közelebb ér, látja meg, kik is azok.
~ Hála az Ősöknek! ~
Laort mondjuk nem ismeri, de hallotta, hogy kiváló kardforgató. *
- Leandana!
* Visít egy kicsit messzebről, jelezve érkeztüket, nehogy meglepetés legyen a dolog. *
- Úgy örülök, hogy itt vagy! Segítened kell, azonnal! Nem várhat!
* Lép közelebb, nem zavarja a meztelen test látványa, egyik sem, látott eleget. Inkább a tudat, hogy kié. A Szellemjáró még nem tudhatja, mi a baj, lepedő takarja, bár így is púposodik kicsit, ez sok mindent jelenthet. *
//Hajrá lilák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Daewe lassan hányingert keltő részletességgel meséli, hogy nilyen is egy ork nőstény. Zarasnak meg jó a fantáziája, sajnos. De hogy ebbe a másik hogy képes belegondolni, és nem Zaras mellkasára okádni, na az az igazi kérdés! *
- Előbb tenném be egy lónak!
* Horkant fel, ezzel lezártnak tekintve a témát. Még libabőrös is lett, mikor a hideg futkozott a hátán.
Nos igen, elfünk akármilyen buta, szoknyavadász, bunkó, egoista, rasszista és lenéző, ő az, aki megteheti, hogy maga alá becsüli ellenfeleit. Egyike azoknak, akiknek technikája párját ritkítja. A valódi gyorsaságát még senki nem látta. Legalábbis már nem él, hogy elmesélhesse. Amit meg a városban rebesgetnek, csak a valóság egs részét fedi le, bizony. *
- Jó...
* Egy pillanatra átfut agyán, hogy a nyelvi problémákra hivatkozzon, de ahhoz máe túl jól beszéli a közös nyelvet, majdnem anyanyelvi szinten, amit Daewe is hallhat, szóval nem állná meg a helyét. Nem úgy a bíboros. Az áll, és minden egyes lépés minden egyes rezdülésekor fájdalomhullám indul útjára. Nem vészes még, de egyértelműen rosszabb, mint pár perccel korábban.
Daewe hangjára sem lassít, így már a nappaliban trappol, mikor utolérik, és ráterítik a lepedőt. Ami nyom. Nem kicsit, nagyon. Morcog is miatta.
Ami viccesebb, hogy még így se tudnak semmit letagadni, mert ruháik is pillanatok alatt átitatódnak a le nem mosott testnedvekkel, hozzáragadnak bőrükhöz, és igen zavaró hidegséggel jutalmazzák az adott területet. Daewenek nagyjából az egész felsőtestét. *
- Kerüljük az utakat.
* Utasítja a lányt, hogy térjenek le. Akármilyen is a helyzet, ennyi időhúzás belefér. Azt mondjuk még nem tudja, Amonra hogyan sunyizik be, mint egy ősi, keleti világ sztereotipikusan fekete ruhában ábrázolt kéme, de csak megoldja valahogy.
Ekkor toppannak a tisztásra, ahol szemmel láthatóan egy párocska van egymáson. Ilyen távolságból nem egyértelmű, hogy végeztek-e már, vagy sem, így próbál a lehető legészrevétlenebben elosonni. Csak mikor közelebb ér, látja meg, kik is azok.
~ Hála az Ősöknek! ~
Laort mondjuk nem ismeri, de hallotta, hogy kiváló kardforgató. *
- Leandana!
* Visít egy kicsit messzebről, jelezve érkeztüket, nehogy meglepetés legyen a dolog. *
- Úgy örülök, hogy itt vagy! Segítened kell, azonnal! Nem várhat!
* Lép közelebb, nem zavarja a meztelen test látványa, egyik sem, látott eleget. Inkább a tudat, hogy kié. A Szellemjáró még nem tudhatja, mi a baj, lepedő takarja, bár így is púposodik kicsit, ez sok mindent jelenthet. *
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-10 20:46:21
Üzenet elküldve: 2017-04-10 20:46:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Természetesen szó sincs arról, hogy túltette volna magát azon, ami heves érzelmi reakciókat váltott ki belőle és amit Lea volt pofátlan hisztikének titulálni. De kénytelen elfogadni a régi igazságot, amit tudós fők hosszas kísérletezéssel a gyakorlatban is bizonyítottak, miszerint széllel szemben nem lehet. Tehát vagy elfogadja a jelenlegi helyzetet vagy elfelejti Leát. Utóbbira az előbbinél is kevesebb hajlandóságot érez, így a göndör hajúval tartott az erdőbe, hogy az erőd gombakészletét örvendetes módon felfrissítsék. Az pedig elhanyagolható részletkérdés, hogy a gombaszedés csupán ürügy volt, elvégre mindketten tudták, hogy ha kettesben maradnak, óhatatlanul egymásba fognak gabalyodni. Így is történt és a természet lágy ölén lezajlott pásztoróra élvezeti értéket csak kis mértékben csökkentette, hogy amikor Lea - szokásához híven - felülre kerekedett, Laor megtapasztalhatta, hogy a pokrócot óvatlanul egy nagyobb hangyaboly tetejére terítették és az apró rovarok meglehetősen ingerülten reagáltak erre a tapintatlanságra. Ez kis vitustáncot eredményezett, melynek során Laor részletesen kitért az összes isten felmenőire és oldalági rokonaira, de ettől eltekintve kellemesen telt az idő.*
- Én is téged. Boszi. *tagolja ő is, miközben hallja a lány kalapáló szívét és ebben a pillanatban úgy érzi, hogy ezt a pillanatot képtelenség elrontani. Csak ők ketten vannak a világon, egy erdei tisztáson és olyan nincs, hogy bárki is rájuk akadhatna.*
//Hajrá lilák//
*Természetesen szó sincs arról, hogy túltette volna magát azon, ami heves érzelmi reakciókat váltott ki belőle és amit Lea volt pofátlan hisztikének titulálni. De kénytelen elfogadni a régi igazságot, amit tudós fők hosszas kísérletezéssel a gyakorlatban is bizonyítottak, miszerint széllel szemben nem lehet. Tehát vagy elfogadja a jelenlegi helyzetet vagy elfelejti Leát. Utóbbira az előbbinél is kevesebb hajlandóságot érez, így a göndör hajúval tartott az erdőbe, hogy az erőd gombakészletét örvendetes módon felfrissítsék. Az pedig elhanyagolható részletkérdés, hogy a gombaszedés csupán ürügy volt, elvégre mindketten tudták, hogy ha kettesben maradnak, óhatatlanul egymásba fognak gabalyodni. Így is történt és a természet lágy ölén lezajlott pásztoróra élvezeti értéket csak kis mértékben csökkentette, hogy amikor Lea - szokásához híven - felülre kerekedett, Laor megtapasztalhatta, hogy a pokrócot óvatlanul egy nagyobb hangyaboly tetejére terítették és az apró rovarok meglehetősen ingerülten reagáltak erre a tapintatlanságra. Ez kis vitustáncot eredményezett, melynek során Laor részletesen kitért az összes isten felmenőire és oldalági rokonaira, de ettől eltekintve kellemesen telt az idő.*
- Én is téged. Boszi. *tagolja ő is, miközben hallja a lány kalapáló szívét és ebben a pillanatban úgy érzi, hogy ezt a pillanatot képtelenség elrontani. Csak ők ketten vannak a világon, egy erdei tisztáson és olyan nincs, hogy bárki is rájuk akadhatna.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-10 20:24:50
Üzenet elküldve: 2017-04-10 20:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Valahol a Vashegy és Synmira között lehetnek félúton egy félreeső erdei tisztáson. Az erdei állatokon kívül itt csak olyanok fordulnak meg, akik nemigen akarnak az úton menni, hisz nem szeretnék ha meglátná őket bárki is.
Ezzel igazából Leáék is így vannak, nem szeretnék kifejezetten, ha bárki meglátná őket, de leginkább azért nem, mert teljesen pucérak. A tavaszi napnak már van annyi ereje, hogy kellemesen melengesse meztelen testüket, viszont a különböző rovarok még nem lepnek el mindent, egyszóval az évszak igen kellemes. A természet lágy öle ilyenkor pont alkalmas arra, hogy ölét élvezhessék, ráadásul annak a minimális esélyével, hogy bárki beléjük tudjon botlani.
Igazán felkészültek a jeles alkalomra, még egy kevésbé szúrós pokrócot is hoztak magukkal, hogy ne legyen a hátsójuk csupa növénytörmelék, meg föld. Előtte még kergetőztek is egyet, kis szerepjátékkal, miszerint Laor a hírhedt szatír, Lea pedig az ártatlan, őzike szemű leányka, aki sikoltozva fut a férfi elől. Természetesen csak félgőzzel csinálta a futást, hogy a férfi biztosan elkaphassa, és a karjaiban vihesse a pokrócra, hogy ott aztán - rendes szatírhoz méltón - maga alá gyűrje. A sikoltozás kacagássá vált, a kacagás pedig kéjes nyögéssé. Mostanra már csak a szíve kalapál.*
- Sze-ret-lek.
*nyögi, miközben magához öleli a férfit, a mellkasára vonja a másik fejét, hogy jól hallhassa a hevesen dobogó szívét.*
//Hajrá lilák//
*Valahol a Vashegy és Synmira között lehetnek félúton egy félreeső erdei tisztáson. Az erdei állatokon kívül itt csak olyanok fordulnak meg, akik nemigen akarnak az úton menni, hisz nem szeretnék ha meglátná őket bárki is.
Ezzel igazából Leáék is így vannak, nem szeretnék kifejezetten, ha bárki meglátná őket, de leginkább azért nem, mert teljesen pucérak. A tavaszi napnak már van annyi ereje, hogy kellemesen melengesse meztelen testüket, viszont a különböző rovarok még nem lepnek el mindent, egyszóval az évszak igen kellemes. A természet lágy öle ilyenkor pont alkalmas arra, hogy ölét élvezhessék, ráadásul annak a minimális esélyével, hogy bárki beléjük tudjon botlani.
Igazán felkészültek a jeles alkalomra, még egy kevésbé szúrós pokrócot is hoztak magukkal, hogy ne legyen a hátsójuk csupa növénytörmelék, meg föld. Előtte még kergetőztek is egyet, kis szerepjátékkal, miszerint Laor a hírhedt szatír, Lea pedig az ártatlan, őzike szemű leányka, aki sikoltozva fut a férfi elől. Természetesen csak félgőzzel csinálta a futást, hogy a férfi biztosan elkaphassa, és a karjaiban vihesse a pokrócra, hogy ott aztán - rendes szatírhoz méltón - maga alá gyűrje. A sikoltozás kacagássá vált, a kacagás pedig kéjes nyögéssé. Mostanra már csak a szíve kalapál.*
- Sze-ret-lek.
*nyögi, miközben magához öleli a férfit, a mellkasára vonja a másik fejét, hogy jól hallhassa a hevesen dobogó szívét.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-10 19:58:58
Üzenet elküldve: 2017-04-10 19:58:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz!//
- Pihenj csak!
*Mosolyog, ahogy Zaras még erősödő fájdalmakra panaszkodva sem akar elszalasztani egy lehetőséget sem. Tényleg nem akarja túlhajszolni, valószínű, hogy az a jobb, ha most kicsit hagyja megnyugodni a fiút. Azt nem akarja elárulni neki, hogy az a lassan bordóba hajló vörös szín sem hat rá igazán izgatóan. Inkább ellenkezőleg, de ezért csak magának tehet szemrehányást. Nagyobb odafigyeléssel kellett volna kevergetnie csodaszerét, esetleg máshol keresni kísérleti nyuszit. Szerencsére a szernek nincs hatása Zaras ízlésére, mert az orkok említésére viszolyogni kezd. Úgy látszik, ismét sikerült közös pontot találniuk, már ami a faji előítéleteket illeti. Daewe alapvetően kedves és barátságos természet, de a félvérekkel szemben fenntartásai vannak, amire csak ráerősített az, hogy megismerte Kryiont. A mélységieket egyáltalán nem szívleli, az orkokat pedig nem is nagyon tartja többre az állatoknál.*
- Miért vagy ilyen?
*Korholja a másikat, láthatóan csak cukkolva.*
- Egy szép, kívánatos ork nőstény, gondolj csak bele! Ahogy rád mászik a bibircsókos, izzadt, pikánsan trágyaszagú testével. Térdig lógó tőgyeivel... Te pedig szerelmesen átöleled, cirógatva a szőrős hátát... Így talán még engem is rá tudnál venni arra, amit annyira szeretnél.
*A gyerekeket érintő kioktatására kapott heves reakció váratlanul éri és meglepi, de örül ennek a meglepetésnek. Ezek szerint Zaras mégsem olyan nagy szélhámos, amilyennek látszik vagy amilyennek láttatni akarja magát. A kiáltásra azonban összerezzen, ez most tényleg nem az a Zaras, akit eddig ismert. Érdekes, hogy egy egyszerű indulatszó is milyen sokat sejtethet a másikról. Daewe most úgy érzi, hogy ez a könnyed, kicsit talán túl könnyed figura nagyon veszélyes is tud lenni, ha úgy hozza a sors. De ezt nem szeretné megtapasztalni.*
- Akkor én is büszke vagyok rád! De a gyerekeket nem kiszedni szokás az édesanyjuk hasából.
*A kiszedni szót rosszalló hangsúllyal nyomja meg.*
- Világra segítik őket. Na jó, az orkoknál lehet használni a kiszedni kifejezést.
*Neveti el magát, elvégre ami egy elfnél csodálatos dolog, és itt a születésre gondol, az egy rücskös bőrűnél sokkal inkább hasonlít az ellésre. Legalábbis így képzeli el.
Aztán csak addig derül Zaras öltözködéssel kapcsolatos problémáin, amíg a fiú úgy nem dönt, hogy nem bajlódik sokáig vele. Mert csak az ingét kapja magára, és a kezében tartott nadrággal, csupasz alsótesttel akar nekivágni a vashegyi útnak.*
- Hé!
*Most rajta a sor, hogy elkerekedő szemmel kiáltson egyet, aztán gyorsan kapkodja magára a még hiányzó ruhadarabokat és az ágyról lekapva a lepedőt kétségbeesetten iramodik meg Zaras után. Még csak az kéne, hogy valaki így találja őket! Ha utoléri, megpróbálja a lepedőt a dereka köré csavarni, ami ugyan csak szükségmegoldás, de a semminél jobb.*
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz!//
- Pihenj csak!
*Mosolyog, ahogy Zaras még erősödő fájdalmakra panaszkodva sem akar elszalasztani egy lehetőséget sem. Tényleg nem akarja túlhajszolni, valószínű, hogy az a jobb, ha most kicsit hagyja megnyugodni a fiút. Azt nem akarja elárulni neki, hogy az a lassan bordóba hajló vörös szín sem hat rá igazán izgatóan. Inkább ellenkezőleg, de ezért csak magának tehet szemrehányást. Nagyobb odafigyeléssel kellett volna kevergetnie csodaszerét, esetleg máshol keresni kísérleti nyuszit. Szerencsére a szernek nincs hatása Zaras ízlésére, mert az orkok említésére viszolyogni kezd. Úgy látszik, ismét sikerült közös pontot találniuk, már ami a faji előítéleteket illeti. Daewe alapvetően kedves és barátságos természet, de a félvérekkel szemben fenntartásai vannak, amire csak ráerősített az, hogy megismerte Kryiont. A mélységieket egyáltalán nem szívleli, az orkokat pedig nem is nagyon tartja többre az állatoknál.*
- Miért vagy ilyen?
*Korholja a másikat, láthatóan csak cukkolva.*
- Egy szép, kívánatos ork nőstény, gondolj csak bele! Ahogy rád mászik a bibircsókos, izzadt, pikánsan trágyaszagú testével. Térdig lógó tőgyeivel... Te pedig szerelmesen átöleled, cirógatva a szőrős hátát... Így talán még engem is rá tudnál venni arra, amit annyira szeretnél.
*A gyerekeket érintő kioktatására kapott heves reakció váratlanul éri és meglepi, de örül ennek a meglepetésnek. Ezek szerint Zaras mégsem olyan nagy szélhámos, amilyennek látszik vagy amilyennek láttatni akarja magát. A kiáltásra azonban összerezzen, ez most tényleg nem az a Zaras, akit eddig ismert. Érdekes, hogy egy egyszerű indulatszó is milyen sokat sejtethet a másikról. Daewe most úgy érzi, hogy ez a könnyed, kicsit talán túl könnyed figura nagyon veszélyes is tud lenni, ha úgy hozza a sors. De ezt nem szeretné megtapasztalni.*
- Akkor én is büszke vagyok rád! De a gyerekeket nem kiszedni szokás az édesanyjuk hasából.
*A kiszedni szót rosszalló hangsúllyal nyomja meg.*
- Világra segítik őket. Na jó, az orkoknál lehet használni a kiszedni kifejezést.
*Neveti el magát, elvégre ami egy elfnél csodálatos dolog, és itt a születésre gondol, az egy rücskös bőrűnél sokkal inkább hasonlít az ellésre. Legalábbis így képzeli el.
Aztán csak addig derül Zaras öltözködéssel kapcsolatos problémáin, amíg a fiú úgy nem dönt, hogy nem bajlódik sokáig vele. Mert csak az ingét kapja magára, és a kezében tartott nadrággal, csupasz alsótesttel akar nekivágni a vashegyi útnak.*
- Hé!
*Most rajta a sor, hogy elkerekedő szemmel kiáltson egyet, aztán gyorsan kapkodja magára a még hiányzó ruhadarabokat és az ágyról lekapva a lepedőt kétségbeesetten iramodik meg Zaras után. Még csak az kéne, hogy valaki így találja őket! Ha utoléri, megpróbálja a lepedőt a dereka köré csavarni, ami ugyan csak szükségmegoldás, de a semminél jobb.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:46:52
Üzenet elküldve: 2017-04-10 10:46:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Erre nem tud mit mondani. Anélkül is fáj, hogy hozzáérnének. Bár valóban kíváncsi rá, mennyire kellemetlen a dolog így. Valamiért tetszik neki a fájdalom mellett a kellemetlenség is. De most már csak a szája jár, nem érzi magát túl jól, a kedve is alábbhagyott. *
- Hát... Ha szükséged lenne rá, összeszorítanám a fogaim.
* Taktikát vált. Tényleg úgy érzi, elég a malackodásból, inkább bókol picit. Erre eztán megkapja, hogy nem tisztességes férfi! Hallatlan! *
- Hékás! Öhm... Attól függ, hogy mit takar a tisztességes.
* Vigyorog. Aztán prüszköl egy nagyot, mikor meghallja, hogy ork nőstényről beszél a lány. Akkor most megtudhatja, Zaras miképp is vélekedik róluk. *
- Fujj, Daewe ez gusztustalan! Állatok mind... Előbb vágnám le a farkam, mintsem egy olyan otromba dögnek adjam.
* Arcán grimasz, mint aki mindjárt rosszul van.
Az ötlete sajnos falnak ütközik, pedig nem nézné, ahogy a férfi másokkal összefekszik, hanem ő is összefeküdne mással. Saját nemének egyik képviselőjével, aki - mint nő - tudja, mi kell a többi nőnek. Ki tudja, lehet, hogy Daewe olyan jól érezné magát, hogy folytonos társaságuk lenne egy másik nő.
A kiborulásra fülét, farkát behúzza. Illetve utóbbit nem tudja, de megpróbálta. De mire a lány a végére ér mondandójának, Zaras is felszólal. *
- Hé!
* A hím hangja sokkal mélyebb, hangosabb, visszhangzik a folyosón is. Ha esetleg valaki rájuk nyitna így, ami nem lenne olyan nagy meglepetés ezek után - már a párocskának - lehet, nem kéne Amon Ruadhra menniük, Loka megoldaná a fütyigondot. *
- Igenis büszke vagyok rájuk és szeretem őket!
* Egy pillanatra elhallgat, és sokkal halkabban, szinte suttogja. Hangjában meg sehol a korábbi ingerültség. *
- De ő szedte ki őket Lokából... Mi mást mondjak?
* Az, hogy nem látta, nem azt jelenti, hogy nem figyel rájuk. Tisztába van vele, és eleget is tesz családfői kötelességeinek. Nem babusgatja őket, az igaz, csupán néha felveszi, megsimigatja őket. De még ezt is úgy, hogy attól tart, összetörnek a karjában, olyan kis törékenyek. Ha Daewe majd egyszer jobban szemügyre veszi környezetét, láthatja, hogy fából faragott állatok vannak a házban. Leginkább a szülői szobában, de itt-ott egy még készülőfélben levő ló, tigris, irbisz is van. Mondjuk nem mestermunka, lehet, hogy picit nehéz lesz felismerni. *
- Te is jössz? Hála az Ősöknek...
* Láthatóan megnyugszik egy picit, bár a fájdalmasan lüktető, vörös és forró hímtag nem hagy sok időt a nyugodtságnak.
Daewe szavaira sértődöttséget színlelve grimaszol egy picit, de valóban nem tudja, mi legyen. Szoknyát biztosan nem vesz fel. Esetleg egy kötényt? De az is nyomná... Meg a szoknya is, bár nem annyira, de nyomná.
Bosszantó dolog. Nagyon. *
- Jó, leszarom, indulunk!
* Morcoskodik kicsit.
~ Aki kiröhög az be is kaphatja. ~
Felkapja magára az ingét, és kezében a nadrággal, nem várva arra, hogy a lány is összeszedje magát szélesre tárja az ajtót és kitrappol. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Erre nem tud mit mondani. Anélkül is fáj, hogy hozzáérnének. Bár valóban kíváncsi rá, mennyire kellemetlen a dolog így. Valamiért tetszik neki a fájdalom mellett a kellemetlenség is. De most már csak a szája jár, nem érzi magát túl jól, a kedve is alábbhagyott. *
- Hát... Ha szükséged lenne rá, összeszorítanám a fogaim.
* Taktikát vált. Tényleg úgy érzi, elég a malackodásból, inkább bókol picit. Erre eztán megkapja, hogy nem tisztességes férfi! Hallatlan! *
- Hékás! Öhm... Attól függ, hogy mit takar a tisztességes.
* Vigyorog. Aztán prüszköl egy nagyot, mikor meghallja, hogy ork nőstényről beszél a lány. Akkor most megtudhatja, Zaras miképp is vélekedik róluk. *
- Fujj, Daewe ez gusztustalan! Állatok mind... Előbb vágnám le a farkam, mintsem egy olyan otromba dögnek adjam.
* Arcán grimasz, mint aki mindjárt rosszul van.
Az ötlete sajnos falnak ütközik, pedig nem nézné, ahogy a férfi másokkal összefekszik, hanem ő is összefeküdne mással. Saját nemének egyik képviselőjével, aki - mint nő - tudja, mi kell a többi nőnek. Ki tudja, lehet, hogy Daewe olyan jól érezné magát, hogy folytonos társaságuk lenne egy másik nő.
A kiborulásra fülét, farkát behúzza. Illetve utóbbit nem tudja, de megpróbálta. De mire a lány a végére ér mondandójának, Zaras is felszólal. *
- Hé!
* A hím hangja sokkal mélyebb, hangosabb, visszhangzik a folyosón is. Ha esetleg valaki rájuk nyitna így, ami nem lenne olyan nagy meglepetés ezek után - már a párocskának - lehet, nem kéne Amon Ruadhra menniük, Loka megoldaná a fütyigondot. *
- Igenis büszke vagyok rájuk és szeretem őket!
* Egy pillanatra elhallgat, és sokkal halkabban, szinte suttogja. Hangjában meg sehol a korábbi ingerültség. *
- De ő szedte ki őket Lokából... Mi mást mondjak?
* Az, hogy nem látta, nem azt jelenti, hogy nem figyel rájuk. Tisztába van vele, és eleget is tesz családfői kötelességeinek. Nem babusgatja őket, az igaz, csupán néha felveszi, megsimigatja őket. De még ezt is úgy, hogy attól tart, összetörnek a karjában, olyan kis törékenyek. Ha Daewe majd egyszer jobban szemügyre veszi környezetét, láthatja, hogy fából faragott állatok vannak a házban. Leginkább a szülői szobában, de itt-ott egy még készülőfélben levő ló, tigris, irbisz is van. Mondjuk nem mestermunka, lehet, hogy picit nehéz lesz felismerni. *
- Te is jössz? Hála az Ősöknek...
* Láthatóan megnyugszik egy picit, bár a fájdalmasan lüktető, vörös és forró hímtag nem hagy sok időt a nyugodtságnak.
Daewe szavaira sértődöttséget színlelve grimaszol egy picit, de valóban nem tudja, mi legyen. Szoknyát biztosan nem vesz fel. Esetleg egy kötényt? De az is nyomná... Meg a szoknya is, bár nem annyira, de nyomná.
Bosszantó dolog. Nagyon. *
- Jó, leszarom, indulunk!
* Morcoskodik kicsit.
~ Aki kiröhög az be is kaphatja. ~
Felkapja magára az ingét, és kezében a nadrággal, nem várva arra, hogy a lány is összeszedje magát szélesre tárja az ajtót és kitrappol. *
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:22:13
Üzenet elküldve: 2017-04-09 21:22:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz!//
*Kis kárörömmel tölti el, hogy sikerült legyűrnie Zarast, még akkor is, ha sejti, hogy a fiú csak ímmel-ámmal tiltakozott. Így a másik választ kaphat a kérdésére a csók közben, ami enélkül is kellemes lenne.*
- Mondd csak, van olyan, hogy elfáradsz? Szerintem már csak attól is ordítanál, ha hozzád érnék.
*Elmosolyodik, ahogy Zaras nem túl burkoltan arra célozgat, hogy el tudna viselni még egy kis kézimunkát.*
- Egyébként az alkímiában nincs olyan alapanyag, amit belőled nyerhetnék. Azt mondják, hogy egyes sötét rituálékhoz szükség van tisztességes férfi spermájára is, szóval te ahhoz sem lennél jó.
*Úgy látszik Zarasnak egyfajta vesszőparipája ez az édeshármas, mert Daewe tiltakozása ellenére is ragaszkodik az ötletéhez.*
- Nem tudom, nem lenne izgalmasabb. Bár talán egy szemrevaló ork nőstény kedvére lenne az úrfinak, hm?
*Nincs tapasztalata a saját nemével, és valahogy ijesztőnek találja a gondolatot. Bár az is igaz, hogy Zaras már olyasmire is rávette, amit eddig nem is gondolt volna. Azt pedig végképp nem fogja bevallani, hogy még az a gondolat is sok neki, hogy Zaras másokkal is összefekszik, nemhogy a jelenlétében csinálja. Most pedig nagyra mered a szeme és komoly nehezteléssel szólal meg.*
- A gyermekeidről beszélsz, semmirekellő! Mi az, hogy kiszedte a kölyköket? Igazán büszke lehetnél az ikrekre, nemhogy így beszélj róluk! Szégyelld magad, remélem, hogy nem rád fognak ütni!
*A két kis fehér hajú csöppség hamar a szívébe lopta magát, igazán nem érti, hogyan lehetnek ilyen tündéri gyermeki ilyen szülőknek. Mert abban valahogy egészen biztos, hogy sem Zaras, sem Loka nem ideális szülő. Bár Loka legalább gondoskodik róluk, de Zarast nem igazán látta Synmirán még a közelükben sem, a szülést leszámítva.
Emlékszik még a bábára, aki az ikrek világrajövetelénél segédkezett, arra jut, hogy ha ehhez ért, akkor talán Zaras problémájával is megbirkózik.*
- Akkor jobb lenne, ha minél hamarabb indulnánk a Vashegyre!
*A harag hamar szertefoszlik, ahogy a fiú lassan bíborba hajló szerszámára néz és átadja helyét a sajnálatnak. Természetesnek tartja, hogy vele tart, hiszen ezért az egészért ő a felelős. Úgy látszik azonban, hogy az indulást egy apróság még hátráltatja.*
- Pedig jó lenne, ha magadra vennél valamit! Ha így jönnél, elég népes közönségünk lenne, mire Amon Ruadh-ra érnénk.
*Vigyorog, ahogy öltözködni kezd, aztán elneveti magát.*
- Ha gondolod, adhatok egy szoknyát. Az nem nyomná, és biztosan nagyon jól állna. A szoknya is.
*Kuncog az utolsó szavaknál, hiszen Zaras ennél jobban már nem is állhatna.*
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz!//
*Kis kárörömmel tölti el, hogy sikerült legyűrnie Zarast, még akkor is, ha sejti, hogy a fiú csak ímmel-ámmal tiltakozott. Így a másik választ kaphat a kérdésére a csók közben, ami enélkül is kellemes lenne.*
- Mondd csak, van olyan, hogy elfáradsz? Szerintem már csak attól is ordítanál, ha hozzád érnék.
*Elmosolyodik, ahogy Zaras nem túl burkoltan arra célozgat, hogy el tudna viselni még egy kis kézimunkát.*
- Egyébként az alkímiában nincs olyan alapanyag, amit belőled nyerhetnék. Azt mondják, hogy egyes sötét rituálékhoz szükség van tisztességes férfi spermájára is, szóval te ahhoz sem lennél jó.
*Úgy látszik Zarasnak egyfajta vesszőparipája ez az édeshármas, mert Daewe tiltakozása ellenére is ragaszkodik az ötletéhez.*
- Nem tudom, nem lenne izgalmasabb. Bár talán egy szemrevaló ork nőstény kedvére lenne az úrfinak, hm?
*Nincs tapasztalata a saját nemével, és valahogy ijesztőnek találja a gondolatot. Bár az is igaz, hogy Zaras már olyasmire is rávette, amit eddig nem is gondolt volna. Azt pedig végképp nem fogja bevallani, hogy még az a gondolat is sok neki, hogy Zaras másokkal is összefekszik, nemhogy a jelenlétében csinálja. Most pedig nagyra mered a szeme és komoly nehezteléssel szólal meg.*
- A gyermekeidről beszélsz, semmirekellő! Mi az, hogy kiszedte a kölyköket? Igazán büszke lehetnél az ikrekre, nemhogy így beszélj róluk! Szégyelld magad, remélem, hogy nem rád fognak ütni!
*A két kis fehér hajú csöppség hamar a szívébe lopta magát, igazán nem érti, hogyan lehetnek ilyen tündéri gyermeki ilyen szülőknek. Mert abban valahogy egészen biztos, hogy sem Zaras, sem Loka nem ideális szülő. Bár Loka legalább gondoskodik róluk, de Zarast nem igazán látta Synmirán még a közelükben sem, a szülést leszámítva.
Emlékszik még a bábára, aki az ikrek világrajövetelénél segédkezett, arra jut, hogy ha ehhez ért, akkor talán Zaras problémájával is megbirkózik.*
- Akkor jobb lenne, ha minél hamarabb indulnánk a Vashegyre!
*A harag hamar szertefoszlik, ahogy a fiú lassan bíborba hajló szerszámára néz és átadja helyét a sajnálatnak. Természetesnek tartja, hogy vele tart, hiszen ezért az egészért ő a felelős. Úgy látszik azonban, hogy az indulást egy apróság még hátráltatja.*
- Pedig jó lenne, ha magadra vennél valamit! Ha így jönnél, elég népes közönségünk lenne, mire Amon Ruadh-ra érnénk.
*Vigyorog, ahogy öltözködni kezd, aztán elneveti magát.*
- Ha gondolod, adhatok egy szoknyát. Az nem nyomná, és biztosan nagyon jól állna. A szoknya is.
*Kuncog az utolsó szavaknál, hiszen Zaras ennél jobban már nem is állhatna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519