Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-25 09:40:40
Üzenet elküldve: 2017-03-25 09:40:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szóval én. Mindjárt sejtettem. Na, majd meglátjuk!
*Borzasztó, hogy Zaras flegma stílusával pillanatok alatt fel tudja bosszantani, de most nincs ideje mérgelődni, izgul, hogy esetlen trükkje beválik-e? Nagyot dobban a szíve, ahogy a szürke hajú páciens nem elsőre veszi el a poharat és mintha vizslatóan csillanna a szeme. Aggódik, hogy Zaras gyanút fogott valahogy és megkóstoltatja vele a bort. És fogalma sincs, hogy rá milyen hatása lenne annak a titkos összetevőnek, amivel megfűszerezte az italt, bár sejtése van róla. Ezért sem akarja megkóstolni. De aztán mégis működni látszik a fortély. Egy férfinak elég akár csak homályos célzást tenni arról, hogy hancúrozás lehet kilátásban és máris elfelejtenek minden mást. Ez mindenesetre nagyban megkönnyíti a dolgát.
A szobába érve aztán nyilvánvalóvá válik, hogy Zaras pontosan így értette az invitálást. Ez a nyegle póz, ez a förtelmes önhittség bárkinél hihetetlen irritáló lenne és nem is tűrné el. De ennek a nyikhajnak valahogy még ez is jól áll. Vagy ez áll jól. Óhatatlanul is elvigyorodik arra a gondolatra, hogy mindjárt kiderül, hogy még mi fog jól állni.
Magának is tölt a kancsóból, persze csak tiszta bort.*
- Egészségedre!
*Kortyol bele a pohárba, és annak pereme felett mohó szemmel figyeli, ahogy Zaras szinte egy húzásra gurítja le a torkán az italt. Eddig könnyen ment. Ha minden jól megy, és minden jól számolt, akkor a hatás pár percen belül jelentkezhet. Addig kell csak valahogy húzni az időt, mert a jelek szerint a szürke hajú azonnal szeretne a tárgyra térni.*
- A karoddal mi történt?
*Teszi le a poharát és egy kedves mosollyal érdeklődik a fiú karját ékítő sebhely felől. Amennyire emlékszik, legutóbb ez még nem volt rajta.*
- Szóval én. Mindjárt sejtettem. Na, majd meglátjuk!
*Borzasztó, hogy Zaras flegma stílusával pillanatok alatt fel tudja bosszantani, de most nincs ideje mérgelődni, izgul, hogy esetlen trükkje beválik-e? Nagyot dobban a szíve, ahogy a szürke hajú páciens nem elsőre veszi el a poharat és mintha vizslatóan csillanna a szeme. Aggódik, hogy Zaras gyanút fogott valahogy és megkóstoltatja vele a bort. És fogalma sincs, hogy rá milyen hatása lenne annak a titkos összetevőnek, amivel megfűszerezte az italt, bár sejtése van róla. Ezért sem akarja megkóstolni. De aztán mégis működni látszik a fortély. Egy férfinak elég akár csak homályos célzást tenni arról, hogy hancúrozás lehet kilátásban és máris elfelejtenek minden mást. Ez mindenesetre nagyban megkönnyíti a dolgát.
A szobába érve aztán nyilvánvalóvá válik, hogy Zaras pontosan így értette az invitálást. Ez a nyegle póz, ez a förtelmes önhittség bárkinél hihetetlen irritáló lenne és nem is tűrné el. De ennek a nyikhajnak valahogy még ez is jól áll. Vagy ez áll jól. Óhatatlanul is elvigyorodik arra a gondolatra, hogy mindjárt kiderül, hogy még mi fog jól állni.
Magának is tölt a kancsóból, persze csak tiszta bort.*
- Egészségedre!
*Kortyol bele a pohárba, és annak pereme felett mohó szemmel figyeli, ahogy Zaras szinte egy húzásra gurítja le a torkán az italt. Eddig könnyen ment. Ha minden jól megy, és minden jól számolt, akkor a hatás pár percen belül jelentkezhet. Addig kell csak valahogy húzni az időt, mert a jelek szerint a szürke hajú azonnal szeretne a tárgyra térni.*
- A karoddal mi történt?
*Teszi le a poharát és egy kedves mosollyal érdeklődik a fiú karját ékítő sebhely felől. Amennyire emlékszik, legutóbb ez még nem volt rajta.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-25 01:52:53
Üzenet elküldve: 2017-03-25 01:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Hát igen, a Vízkert, mióta Aryna nem gondozza, bizony itt-ott elburjánzott. Persze nem Loka hibája, aki, mint egyetlen vízmágus a kommunában, magára vállalta a feladatot, hiszen neki ott a két kölyök, akiket null-huszonnégy gondozni kell. Zarasról meg ne is beszéljünk... Legfrissebb szerzeménye egy hegesedett vágás a jobb alkarján, melyet bárki szemügyre vehet, pláne most, hogy nem takarja ing. *
- Mit? Ja...
* Megnézegeti talpait, mintha nem lenne biztos benne, hogy ő a ludas, de csak szélesen vigyorogva annyit mond, hogy... *
- Majd akit zavar.
* Ami azt illeti... De, nagyon is könnyen beválna az "itt egy kis bor, idd már meg" f éle taktika. Ugyanígy a becsalogatással sincsen probléma, elég egyszerűen azt mondania, hogy menjenek szobára. Bár akkor a bor másodlagos szerepet kapna csak, mégiscsak jobb így, hogy a bort lebegteti meg Zaras előtt. *
- Ú, bor, persze.
* Nyúlna érte, de félúton megakad a keze, és Daewe szavait hallva rövid ideig fürkészi a lány arcát, szemeit. Ez eléggé mondvacsinált ürügynek hangzik, hogy becsalogassa a medvét a barlangba. Meg is csillannak azok a szürkék, mint akik tisztában vannak Daewe hátsó szándékával. Nos... azt legalábbis tudják, hogy van hátsó szándéka, még ha tévednek is. *
- Tarts velem, kérlek.
* Feleli, aztán megindul jobbja, hogy elmarja a poharat.
Nem is vár sokat, belép a szobába, és ledobja magát az ágy szélére, jó nagy terpeszben, szinte félreérthetetlen, hogy a gondolt hátsó szándék fonalát felvette az elf. *
- Nos akkor... egészségünkre.
* Emeli fel poharát, amint a lány is kézhez vett egyet, és férfihoz híven ledönti a torkán. *
* Hát igen, a Vízkert, mióta Aryna nem gondozza, bizony itt-ott elburjánzott. Persze nem Loka hibája, aki, mint egyetlen vízmágus a kommunában, magára vállalta a feladatot, hiszen neki ott a két kölyök, akiket null-huszonnégy gondozni kell. Zarasról meg ne is beszéljünk... Legfrissebb szerzeménye egy hegesedett vágás a jobb alkarján, melyet bárki szemügyre vehet, pláne most, hogy nem takarja ing. *
- Mit? Ja...
* Megnézegeti talpait, mintha nem lenne biztos benne, hogy ő a ludas, de csak szélesen vigyorogva annyit mond, hogy... *
- Majd akit zavar.
* Ami azt illeti... De, nagyon is könnyen beválna az "itt egy kis bor, idd már meg" f éle taktika. Ugyanígy a becsalogatással sincsen probléma, elég egyszerűen azt mondania, hogy menjenek szobára. Bár akkor a bor másodlagos szerepet kapna csak, mégiscsak jobb így, hogy a bort lebegteti meg Zaras előtt. *
- Ú, bor, persze.
* Nyúlna érte, de félúton megakad a keze, és Daewe szavait hallva rövid ideig fürkészi a lány arcát, szemeit. Ez eléggé mondvacsinált ürügynek hangzik, hogy becsalogassa a medvét a barlangba. Meg is csillannak azok a szürkék, mint akik tisztában vannak Daewe hátsó szándékával. Nos... azt legalábbis tudják, hogy van hátsó szándéka, még ha tévednek is. *
- Tarts velem, kérlek.
* Feleli, aztán megindul jobbja, hogy elmarja a poharat.
Nem is vár sokat, belép a szobába, és ledobja magát az ágy szélére, jó nagy terpeszben, szinte félreérthetetlen, hogy a gondolt hátsó szándék fonalát felvette az elf. *
- Nos akkor... egészségünkre.
* Emeli fel poharát, amint a lány is kézhez vett egyet, és férfihoz híven ledönti a torkán. *
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:24:40
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:24:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem is kell sokat várni, a szürke hajú hamar előkerül. Szemmel láthatóan fürdőzött, vagyis a Vízkert felől jöhet. Erről rögtön eszébe jut, hogy tervei vannak Symnira azon részével, hiszen nagyon kellemes, hangulatos hely, de még bőven lenne mit csiszolni rajta. Szívesen szöszmötölne ott is, nemcsak üvegcséi mellett, ráadásul mostanában már az idő is kellemesebb. Tulajdonképpen lehetne belőle egy afféle közösségi tér, ahol a mágusok és barátaik összegyűlhetnének, ha valami komoly - vagy kevésbé komoly - megbeszélnivalójuk támad. Persze csak nyári hónapokban, kinek van kedve jeges vízben pancsolni?
Tehát Zaras megérkezik, kevésbé szalonképes öltözékben, de nem ez zavarja- Daewe-et. Sokkal inkább azok a sáros, nedves lábnyomok, melyeket maga után hagy.*
- És ezt ki fogja feltakarítani?
*Bök a szürke hajú háta mögé alig leplezett rosszallással. Ez csak felerészben felháborodás, úgyis tudja, hogy nem Zaras. Részben inkább terelés, mert közben rájött, hogy rosszul indított. Ott áll a folyosón, kezében egy pohár borral. Hogyan itassa meg Zarassal? Azt mégsem lehet, hogy "Itt egy kis bor, idd már meg!", ez könnyen belátható. Muszáj lesz becsalogatnia a szobájába, hogy ő is csatlakozzon egy pohárral. Annyi baj legyen. És talán rá sem mászik Synmira szépfiúja.
~És ha mégis, akkor mi van?~
Ettől a gondolattól meg is hökken. Ilyen sem fordulhatott volna elő nem is olyan régen. Erről is Zaras tehet!*
- Találtam a konyhában egy kis hordóban bort. A rákrétázott felirat szerint valami különlegesség. Én nem értek hozzá, de ha az, akkor kár lenne hagyni megpimpósodni. Megkóstolod?
*Nyújtja az elf felé a poharat és még csak a keze sem remeg meg nagy izgalmában.*
- Én is veled tarthatok, nem kell itt helyben leinnod magad.
*Int a szobája felé, és azonnal érzi, hogy a másik ezt simán veheti felhívásnak keringőre. De nem, most azért sem fog zavarba jönni.*
*Nem is kell sokat várni, a szürke hajú hamar előkerül. Szemmel láthatóan fürdőzött, vagyis a Vízkert felől jöhet. Erről rögtön eszébe jut, hogy tervei vannak Symnira azon részével, hiszen nagyon kellemes, hangulatos hely, de még bőven lenne mit csiszolni rajta. Szívesen szöszmötölne ott is, nemcsak üvegcséi mellett, ráadásul mostanában már az idő is kellemesebb. Tulajdonképpen lehetne belőle egy afféle közösségi tér, ahol a mágusok és barátaik összegyűlhetnének, ha valami komoly - vagy kevésbé komoly - megbeszélnivalójuk támad. Persze csak nyári hónapokban, kinek van kedve jeges vízben pancsolni?
Tehát Zaras megérkezik, kevésbé szalonképes öltözékben, de nem ez zavarja- Daewe-et. Sokkal inkább azok a sáros, nedves lábnyomok, melyeket maga után hagy.*
- És ezt ki fogja feltakarítani?
*Bök a szürke hajú háta mögé alig leplezett rosszallással. Ez csak felerészben felháborodás, úgyis tudja, hogy nem Zaras. Részben inkább terelés, mert közben rájött, hogy rosszul indított. Ott áll a folyosón, kezében egy pohár borral. Hogyan itassa meg Zarassal? Azt mégsem lehet, hogy "Itt egy kis bor, idd már meg!", ez könnyen belátható. Muszáj lesz becsalogatnia a szobájába, hogy ő is csatlakozzon egy pohárral. Annyi baj legyen. És talán rá sem mászik Synmira szépfiúja.
~És ha mégis, akkor mi van?~
Ettől a gondolattól meg is hökken. Ilyen sem fordulhatott volna elő nem is olyan régen. Erről is Zaras tehet!*
- Találtam a konyhában egy kis hordóban bort. A rákrétázott felirat szerint valami különlegesség. Én nem értek hozzá, de ha az, akkor kár lenne hagyni megpimpósodni. Megkóstolod?
*Nyújtja az elf felé a poharat és még csak a keze sem remeg meg nagy izgalmában.*
- Én is veled tarthatok, nem kell itt helyben leinnod magad.
*Int a szobája felé, és azonnal érzi, hogy a másik ezt simán veheti felhívásnak keringőre. De nem, most azért sem fog zavarba jönni.*
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-24 13:49:41
Üzenet elküldve: 2017-03-24 13:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Éppen végez a mindennapi rutinját képező pancsolással a Vízkert egyre elhanyagoltabb tavában, mikor meghallja - hála hegyes füleinek - hogy valaki bizony érte kiált.
Kimászik a hűvös vízből, enyhén sápadt bőrén csillognak a vízcseppek, libabőrös, még akkor is, mikor maga köré csavart törölközővel, vizes és az út mocskától enyhén maszatos talppal trappol végig a házon. *
- Daewe...
* Üdvözli a lányt, és körbenéz a folyosón, mielőtt folytatná. *
- Kicsit túl vagy öltözve, nem?
* Folytatja is, hát az ajtók be vannak csukva, más meg nem járja a folyosókat most, nincs mitől tartani. *
- Te kerestél?
* Éppen végez a mindennapi rutinját képező pancsolással a Vízkert egyre elhanyagoltabb tavában, mikor meghallja - hála hegyes füleinek - hogy valaki bizony érte kiált.
Kimászik a hűvös vízből, enyhén sápadt bőrén csillognak a vízcseppek, libabőrös, még akkor is, mikor maga köré csavart törölközővel, vizes és az út mocskától enyhén maszatos talppal trappol végig a házon. *
- Daewe...
* Üdvözli a lányt, és körbenéz a folyosón, mielőtt folytatná. *
- Kicsit túl vagy öltözve, nem?
* Folytatja is, hát az ajtók be vannak csukva, más meg nem járja a folyosókat most, nincs mitől tartani. *
- Te kerestél?
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-23 19:33:22
Üzenet elküldve: 2017-03-23 19:33:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lassan tényleg igényelnie kéne egy helyiséget laboratórium céljára. Egyelőre kényelmesen el tud pancsolgatni a szobájában is, de egy megfelelően felszerelt műhelyben biztosan sokkal kényelmesebb és talán biztonságosabb is lenne. De ez még a jövő zenéje, még akkor is, ha most olyasmit művel, amit inkább jobb felszereléssel lenne érdemes és okos. Furán is fest közben. Vastag bőrkötényt kötött maga elé, kezeit is kesztyű védi. Lekötötte az amúgy is rövid haját és szája, orra elé is egy fehér kendőt kötött. Ezúttal különféle szárított növényekből főz tinktúrákat, néhány, leginkább gyanús porokat vegyít hozzájuk, majd sokáig főzi fel, hűti le őket, hogy a több pintnyi alapanyagból végül alig annyit pároljon le, ami meg tud tölteni két pálinkás kupicát. Egészen halványkék folyadék, illata nincs, és az íze is csak egy kicsit savanykás. Annyira, hogy a bor még el tudja nyomni. Ami kiváló párosítás, mert az alkohol csak erősíti a hatását. Már ha mindent jól csinált és valóban az lett a végeredmény, amire számított. Hogy erről megbizonyosodhasson, valakin ki kéne próbálnia.
Ahogy a fény felé emeli a kis üvegcsében kavargó folyadékot, lehúzza arcáról a kendőt, az ajtó felé pislant és elmosolyodik. Úgy érzi, meg is találta az ideális jelöltet. Tulajdonképpen senki más nem lenne ilyen alkalmas. Az előre bekészített kancsóból vörösbort tölt egy pohárba és ebbe belekeveri a halványkék folyadék felét. Az hamar elvegyül az italban, aminek színét nem, ízét is legfeljebb annyira változtatja meg. hogy egy borszakértő erőteljesebb tanninról kezdjen beszélni. Lehúzza a kesztyűket, leveszi a kötényt és a pohárra a kezében kimegy a folyosóra. Ha szerencséje van, a kísérleti nyuszi itt van a közelben.*
- Zaras!
*Lassan tényleg igényelnie kéne egy helyiséget laboratórium céljára. Egyelőre kényelmesen el tud pancsolgatni a szobájában is, de egy megfelelően felszerelt műhelyben biztosan sokkal kényelmesebb és talán biztonságosabb is lenne. De ez még a jövő zenéje, még akkor is, ha most olyasmit művel, amit inkább jobb felszereléssel lenne érdemes és okos. Furán is fest közben. Vastag bőrkötényt kötött maga elé, kezeit is kesztyű védi. Lekötötte az amúgy is rövid haját és szája, orra elé is egy fehér kendőt kötött. Ezúttal különféle szárított növényekből főz tinktúrákat, néhány, leginkább gyanús porokat vegyít hozzájuk, majd sokáig főzi fel, hűti le őket, hogy a több pintnyi alapanyagból végül alig annyit pároljon le, ami meg tud tölteni két pálinkás kupicát. Egészen halványkék folyadék, illata nincs, és az íze is csak egy kicsit savanykás. Annyira, hogy a bor még el tudja nyomni. Ami kiváló párosítás, mert az alkohol csak erősíti a hatását. Már ha mindent jól csinált és valóban az lett a végeredmény, amire számított. Hogy erről megbizonyosodhasson, valakin ki kéne próbálnia.
Ahogy a fény felé emeli a kis üvegcsében kavargó folyadékot, lehúzza arcáról a kendőt, az ajtó felé pislant és elmosolyodik. Úgy érzi, meg is találta az ideális jelöltet. Tulajdonképpen senki más nem lenne ilyen alkalmas. Az előre bekészített kancsóból vörösbort tölt egy pohárba és ebbe belekeveri a halványkék folyadék felét. Az hamar elvegyül az italban, aminek színét nem, ízét is legfeljebb annyira változtatja meg. hogy egy borszakértő erőteljesebb tanninról kezdjen beszélni. Lehúzza a kesztyűket, leveszi a kötényt és a pohárra a kezében kimegy a folyosóra. Ha szerencséje van, a kísérleti nyuszi itt van a közelben.*
- Zaras!
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 12:15:55
Üzenet elküldve: 2017-03-20 12:15:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
* Valahogy az az érzése támad ilyenkor mindenkinek, hogy Zaras bármit is tesz, vagy nem tesz, gondol vagy nem gondol, mond vagy nem... Az csak olaj a lány érzelmeinek vad tüzének. De érthető, most mindenki megengedheti magának, hogy háborgó tengerré változzon, ha csak rövid időre is.
Észre sem veszi, hogy páncélját és ingét összekeni a lány, meg hát nem is érdekelné annyira. *
- Jól van, sírd ki magad... Itt vagyok.
* Motyogja neki, miközben nyugtatólag simít bele a tincseibe. Ha most kiadja magából, ami belülről emészt, utána csak jobb lehet. *
- Nem hagylak el többet, ígérem.
* Míriennek is megígérte, hogy vigyázni fog rá, Aríwyen is hallotta, ott volt, de mégis úgy érzi, most ezt el kell, ismételje neki.
Ki tudja, mennyi ideig dermednek kővé így Synmira udvarán, de egy biztos, a nap már áthaladt a zenitjén. *
* Valahogy az az érzése támad ilyenkor mindenkinek, hogy Zaras bármit is tesz, vagy nem tesz, gondol vagy nem gondol, mond vagy nem... Az csak olaj a lány érzelmeinek vad tüzének. De érthető, most mindenki megengedheti magának, hogy háborgó tengerré változzon, ha csak rövid időre is.
Észre sem veszi, hogy páncélját és ingét összekeni a lány, meg hát nem is érdekelné annyira. *
- Jól van, sírd ki magad... Itt vagyok.
* Motyogja neki, miközben nyugtatólag simít bele a tincseibe. Ha most kiadja magából, ami belülről emészt, utána csak jobb lehet. *
- Nem hagylak el többet, ígérem.
* Míriennek is megígérte, hogy vigyázni fog rá, Aríwyen is hallotta, ott volt, de mégis úgy érzi, most ezt el kell, ismételje neki.
Ki tudja, mennyi ideig dermednek kővé így Synmira udvarán, de egy biztos, a nap már áthaladt a zenitjén. *
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 11:50:03
Üzenet elküldve: 2017-03-20 11:50:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*Ha tudná, hogy van olyan, hogy legendás gyorsaság és az apja rendelkezik is ezzel az adottsággal, akkor a körülményekhez képest most még inkább utálná az apját ezért.
Így viszont csak szerencsétlenül kapálódzik a szorításban, hogy engedjék el!*
~Haza akarok menni!~
*Ott még minden rendben volt. Átlátható és egyszerű. Nem önszántából, de az ölelésben ragadva csak még inkább rázendít, összetaknyozva és alaposan összekönnyezve Zaras vállának környékét. Nem sajnálja tőle az ég a sós sajnálatot. Nem foglalkozik vele, de tudatalatt egészen furcsa érzése támad. Egy felnőtt férfi tartja a karjaiban, aki csak úgy lefogta, akár fel is kaphatja, mint egy könnyű zsákocskát. Egy pillanatra egészen biztonságban érzi magát. Talán ösztönös ez a kapocs. Csak az érzelmei nem egyértelműek. Azokat nem tudja rendezni. Most mindenkit utál és siratja magát. Siratja az anyját. Mi lesz vele nélküle?*
*Ha tudná, hogy van olyan, hogy legendás gyorsaság és az apja rendelkezik is ezzel az adottsággal, akkor a körülményekhez képest most még inkább utálná az apját ezért.
Így viszont csak szerencsétlenül kapálódzik a szorításban, hogy engedjék el!*
~Haza akarok menni!~
*Ott még minden rendben volt. Átlátható és egyszerű. Nem önszántából, de az ölelésben ragadva csak még inkább rázendít, összetaknyozva és alaposan összekönnyezve Zaras vállának környékét. Nem sajnálja tőle az ég a sós sajnálatot. Nem foglalkozik vele, de tudatalatt egészen furcsa érzése támad. Egy felnőtt férfi tartja a karjaiban, aki csak úgy lefogta, akár fel is kaphatja, mint egy könnyű zsákocskát. Egy pillanatra egészen biztonságban érzi magát. Talán ösztönös ez a kapocs. Csak az érzelmei nem egyértelműek. Azokat nem tudja rendezni. Most mindenkit utál és siratja magát. Siratja az anyját. Mi lesz vele nélküle?*
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 09:35:42
Üzenet elküldve: 2017-03-20 09:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
* Az egyik az anyja, a másik meg az apja. Még akkor is, ha ezt nem akarja elfogadni. Valóban, egy másik szituációban biztosan máahogy reagált volna arra, hogy van egy lánya, akiről nem tudott, s mostantól mégis vele kell éljen. Még csak az arcát se tanulmányozza át, fontosabb dolga van.
Milyen érdekes... Egy pillanatra érezni a genger sós illatát, amely a semmiből felkerekedő szél hátán lovagol.
~ Minden rendben van... ~
Mírienn elhagyta ezt a világot, nem eshet már baja, biztonságban van... Ők pedig egymásra találtak. Megpróbál kinyúlni a lány kezéért. Vagyis hát ki is nyúl, de csak a levegőt fogja meg. Szívszorító látni Aríwyent, mikor könnye és taknya-nyála egybefolyik. Felkel az élettelenné vált test mellől, de nem lép el. Jelenleg az idősebbik elf is tompa, de az elrohanó lányt azért könnyűszerrel utoléri pár pillanat alatt. Most már tényleg megragadja, a vállainál, megállítja, maga felé fordítja és átöleli. *
* Az egyik az anyja, a másik meg az apja. Még akkor is, ha ezt nem akarja elfogadni. Valóban, egy másik szituációban biztosan máahogy reagált volna arra, hogy van egy lánya, akiről nem tudott, s mostantól mégis vele kell éljen. Még csak az arcát se tanulmányozza át, fontosabb dolga van.
Milyen érdekes... Egy pillanatra érezni a genger sós illatát, amely a semmiből felkerekedő szél hátán lovagol.
~ Minden rendben van... ~
Mírienn elhagyta ezt a világot, nem eshet már baja, biztonságban van... Ők pedig egymásra találtak. Megpróbál kinyúlni a lány kezéért. Vagyis hát ki is nyúl, de csak a levegőt fogja meg. Szívszorító látni Aríwyent, mikor könnye és taknya-nyála egybefolyik. Felkel az élettelenné vált test mellől, de nem lép el. Jelenleg az idősebbik elf is tompa, de az elrohanó lányt azért könnyűszerrel utoléri pár pillanat alatt. Most már tényleg megragadja, a vállainál, megállítja, maga felé fordítja és átöleli. *
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 02:16:55
Üzenet elküldve: 2017-03-20 02:16:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*A beszélgetést hallgatva egyre közelebb és közelebb lépked a pároshoz, akik közül nem mellesleg az egyik a saját édesanyja. Nem érti miért nem segít az idegen az anyján, mikor azt kéne tennie!
Csak... vannak és ákombákomokban beszélgetnek olyan dolgokról, amikről nem most kéne és különben is... valaki csináljon már valamit!
Ebből persze annyi következik be, hogy Aríwyen végül ott térdepel az anyja mellett és tehetetlenségében sír. Ő megteheti. Nem kell visszafognia magát.
Csak tudná hogy...*
~Mi?~
*A döbbenettől még a sírás is megakad. Anyjáról most az idegen férfira kapja szürke tekintetét.*
~Nem.~
*Ösztönből elutasítja ezt a képtelen gondolatot.*
~Nem.~
*Mindig is vágyott egy apára, mert neki nem volt, a többi gyereknek meg igen. Mindig is találkozni akart vele. Sok mindent elképzelt már róla. Minden szürke vagy ezüstös hajú férfiba az apját kereste, most mégsem tudja felfogni a hallottakat.
A figyelem azonban hamar elterelődik róla, pedig most szédül vele a világ. Csak bámul maga elé és... miért lett ilyen csönd.
Az elf férfire... izé, az apjára mered, de amaz sír. Valami mérhetetlen bizonyosság és felismerés hasít ekkor a szívébe.*
~Anya...~
- Anya... Anya! Anyaaaa!
*Csak fogja a karját és hangosan zokog, miközben megpróbálja óvatosan felébreszteni.*
- Anya. Kell fel!
*Hüppögi, de ha Zaras hozzá akarna érni, akkor indulatosan elrántaná tőle a karját.*
- Kell fel!
*Bármit is mond neki az apja, figyelmen kívül hagyja. Nem bírja feldolgozni, hogy itt mi is történt. Ő ezt nem bírja elviselni. Ha Zaras nem fogja meg, felpattan és elfut. Nem akarja ezt látni! Őt becsapták! Soha többé semmi sem lesz rendben! A felnőttek hazugok! Egy szavukat sem szabad elhinni soha!*
*A beszélgetést hallgatva egyre közelebb és közelebb lépked a pároshoz, akik közül nem mellesleg az egyik a saját édesanyja. Nem érti miért nem segít az idegen az anyján, mikor azt kéne tennie!
Csak... vannak és ákombákomokban beszélgetnek olyan dolgokról, amikről nem most kéne és különben is... valaki csináljon már valamit!
Ebből persze annyi következik be, hogy Aríwyen végül ott térdepel az anyja mellett és tehetetlenségében sír. Ő megteheti. Nem kell visszafognia magát.
Csak tudná hogy...*
~Mi?~
*A döbbenettől még a sírás is megakad. Anyjáról most az idegen férfira kapja szürke tekintetét.*
~Nem.~
*Ösztönből elutasítja ezt a képtelen gondolatot.*
~Nem.~
*Mindig is vágyott egy apára, mert neki nem volt, a többi gyereknek meg igen. Mindig is találkozni akart vele. Sok mindent elképzelt már róla. Minden szürke vagy ezüstös hajú férfiba az apját kereste, most mégsem tudja felfogni a hallottakat.
A figyelem azonban hamar elterelődik róla, pedig most szédül vele a világ. Csak bámul maga elé és... miért lett ilyen csönd.
Az elf férfire... izé, az apjára mered, de amaz sír. Valami mérhetetlen bizonyosság és felismerés hasít ekkor a szívébe.*
~Anya...~
- Anya... Anya! Anyaaaa!
*Csak fogja a karját és hangosan zokog, miközben megpróbálja óvatosan felébreszteni.*
- Anya. Kell fel!
*Hüppögi, de ha Zaras hozzá akarna érni, akkor indulatosan elrántaná tőle a karját.*
- Kell fel!
*Bármit is mond neki az apja, figyelmen kívül hagyja. Nem bírja feldolgozni, hogy itt mi is történt. Ő ezt nem bírja elviselni. Ha Zaras nem fogja meg, felpattan és elfut. Nem akarja ezt látni! Őt becsapták! Soha többé semmi sem lesz rendben! A felnőttek hazugok! Egy szavukat sem szabad elhinni soha!*
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 01:47:34
Üzenet elküldve: 2017-03-20 01:47:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*Furcsa dolog a halál. Mindenki úgy fél tőle, pedig nem is tűnik annyira vészesnek.*
~Vigyázni fog rá.~
*Ezt hallja és tudja, minden rendben lesz. Az elf szavai olyanok, akár a szél susogása aznap, a szirten, mikor kicsalta őket a nap egy titkos találkára. Akkor volt ilyen figyelmes, ennyire törődő. Élete egyik legszebb napja volt az a nap. Ketten a fűben, szabadon, felelőtlenül és boldogan.
A másik fontosnak vélt névre már nem is emlékszik.
Nem is fontos. Csak az a bizonyos nap létezik.
Ahogy a szirten áll, hosszú hajába belekap a szél és a messzeségbe megpillant egy hajót. Nem tűnik ismerősnek. A hajóról aztán a nap fele emeli a tekintetét. Ragyogóan süt. Mindent elvakít a fényével. Az eget, a vizet és a lelkét is. A végén ő maga is fénnyé válik. Mosolyog. Van ennél szebb dolog a világon?*
*Furcsa dolog a halál. Mindenki úgy fél tőle, pedig nem is tűnik annyira vészesnek.*
~Vigyázni fog rá.~
*Ezt hallja és tudja, minden rendben lesz. Az elf szavai olyanok, akár a szél susogása aznap, a szirten, mikor kicsalta őket a nap egy titkos találkára. Akkor volt ilyen figyelmes, ennyire törődő. Élete egyik legszebb napja volt az a nap. Ketten a fűben, szabadon, felelőtlenül és boldogan.
A másik fontosnak vélt névre már nem is emlékszik.
Nem is fontos. Csak az a bizonyos nap létezik.
Ahogy a szirten áll, hosszú hajába belekap a szél és a messzeségbe megpillant egy hajót. Nem tűnik ismerősnek. A hajóról aztán a nap fele emeli a tekintetét. Ragyogóan süt. Mindent elvakít a fényével. Az eget, a vizet és a lelkét is. A végén ő maga is fénnyé válik. Mosolyog. Van ennél szebb dolog a világon?*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 01:36:03
Üzenet elküldve: 2017-03-20 01:36:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
* A találgatósdi amúgy is jó móka... Vagyis... Most inkább egy kétségbeesett ember kétségbeesett próbálkozása arra, hogy az életét kilehelő nőt, kit egykor szeretett, megértse. *
- Meg tudok.
* Nem is kellene a további magyarázkodás, Zaras érezte korábban, s most máe tisztában van vele, ki az a Zygendar ott. Arcán egy könnycsepp gördül végig, szája sarka lefelé görbül, de megembereli magát. Ha valamikor, hát most nincsen ideje a sírásnak. Az az a tevékenység, melyet az ég tudja, mikor, talán mikor még gyermek volt, űzött.
Ugyanúgy szabadkozásra sincs szükség. Mosolyt erőltet magára, a vak is látná, hogy nem őszinte. *
- Vigyázni fogok rá. Ígérem.
* Felfogta, mi történik, s hogy semmit nem tehet ellene, így hát megtesz minden tőle telhetőt, hogy átsegítse a nőt. *
- Ne haragudj rám, hogy otthagytalak.
* Eztán már csak egy valamit mond biztatólag: *
- Ni indóme oment ty at adorsaid.
* Ezzel a "Megtalállak odaát"-al és egy búcsúcsókkal köszön el tőle, hiszen az utolsó perceiben ne csak a férfit lássa, aki elhagyta, int hát a lánynak, ha még nem szaladt hozzájuk. *
- Gyere ide.
* A találgatósdi amúgy is jó móka... Vagyis... Most inkább egy kétségbeesett ember kétségbeesett próbálkozása arra, hogy az életét kilehelő nőt, kit egykor szeretett, megértse. *
- Meg tudok.
* Nem is kellene a további magyarázkodás, Zaras érezte korábban, s most máe tisztában van vele, ki az a Zygendar ott. Arcán egy könnycsepp gördül végig, szája sarka lefelé görbül, de megembereli magát. Ha valamikor, hát most nincsen ideje a sírásnak. Az az a tevékenység, melyet az ég tudja, mikor, talán mikor még gyermek volt, űzött.
Ugyanúgy szabadkozásra sincs szükség. Mosolyt erőltet magára, a vak is látná, hogy nem őszinte. *
- Vigyázni fogok rá. Ígérem.
* Felfogta, mi történik, s hogy semmit nem tehet ellene, így hát megtesz minden tőle telhetőt, hogy átsegítse a nőt. *
- Ne haragudj rám, hogy otthagytalak.
* Eztán már csak egy valamit mond biztatólag: *
- Ni indóme oment ty at adorsaid.
* Ezzel a "Megtalállak odaát"-al és egy búcsúcsókkal köszön el tőle, hiszen az utolsó perceiben ne csak a férfit lássa, aki elhagyta, int hát a lánynak, ha még nem szaladt hozzájuk. *
- Gyere ide.
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 01:16:58
Üzenet elküldve: 2017-03-20 01:16:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*Ha elfünk valóban hülye lennem, nem biztos hogy anno olyan jól megértették volna egymást.
Mivel viszont ez nem így van, Mírienn méltán lehetne büszke a másik gyors kapcsolására. Főleg hogy a beszélgetés egyre inkább átmegy találgatósdiba, mivel a veszély elől megszökött elf egyre kevésbé tudja kifejezni mit is akar pontosan.*
- Sajnálom.
*Suttogja el még egyszer, mikor Zaras pillantása a kislányra téved.*
- Remélem... megtudsz bocsátani.
*Ez azért nem kevés teher. Ki tudja akarja e egyáltalán a másik ezt a terhet. Két név cikázik a fejében, mindkettő fontos lenne, de nem tudja melyikkel kezdje. Ekkor azonban, mintha csak elvágták volna, megszűnik a seb okozta fájdalom érzete.*
~Hát ennyi?~
*A szemei csillognak. Megnyugodott. Csak két nevet kell kimondania.*
- A neve, Aríwyen. A lányod. Én...
*Nem tudja mit mondhatna erre. Szabadkozzon? Nem akar. Ha valami jó történt vele, akkor az a lánya. Most is őt keresi a szemével. Látni akarja az arcát, csak ebben a nyomorult ködben elég nehéz. Mik szállt le ez a nagy fehérség? Nem is vette észre.*
*Ha elfünk valóban hülye lennem, nem biztos hogy anno olyan jól megértették volna egymást.
Mivel viszont ez nem így van, Mírienn méltán lehetne büszke a másik gyors kapcsolására. Főleg hogy a beszélgetés egyre inkább átmegy találgatósdiba, mivel a veszély elől megszökött elf egyre kevésbé tudja kifejezni mit is akar pontosan.*
- Sajnálom.
*Suttogja el még egyszer, mikor Zaras pillantása a kislányra téved.*
- Remélem... megtudsz bocsátani.
*Ez azért nem kevés teher. Ki tudja akarja e egyáltalán a másik ezt a terhet. Két név cikázik a fejében, mindkettő fontos lenne, de nem tudja melyikkel kezdje. Ekkor azonban, mintha csak elvágták volna, megszűnik a seb okozta fájdalom érzete.*
~Hát ennyi?~
*A szemei csillognak. Megnyugodott. Csak két nevet kell kimondania.*
- A neve, Aríwyen. A lányod. Én...
*Nem tudja mit mondhatna erre. Szabadkozzon? Nem akar. Ha valami jó történt vele, akkor az a lánya. Most is őt keresi a szemével. Látni akarja az arcát, csak ebben a nyomorult ködben elég nehéz. Mik szállt le ez a nagy fehérség? Nem is vette észre.*
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:59:05
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:59:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
* Valóban nem pont arra gondolt, hogy az útjáról beszéljen, nyilván áthajózott, mert itt van, ez biztos, s hacsak nem növesztett szárnyakat, vagy tanult meg vizen járni, akkor bizony hajóznia kellett.
Abból az egyetlen mondatból, mely valóban válasz a kérdésre, sikerül összeraknia a dolgot: a nő rosszkor volt rossz helyen; mondjuk ha már tíz évvel ezelőtt is itt lett volna, nem történhetett volna meg ez.
Száját egy cifra káromkodás hagyja el, melyet csak azok értenek, akik beszélik a csodálatos elfek csodálatos nyelvét. A szomorúság és aggodalom mellé komolyság, illetve egy kis harag is társul arcának vonásain. De csak Mírienn következő megszólalásáig. *
- Mi-micsodát?
* Keze még mindig a seben, illetve még mindig simogatja a nő arcát, haját, szürkéi a zöldekbe fúródnak. Aztán elpillant Aríwyen felé, majd megint vissza a haldoklóra. Nem hülye az elfünk. Legalábbis nem annyira, mint gondolnánk egy szoknyavadász, egoista elf nemesről, aki csak a kardforgatáshoz ért. *
* Valóban nem pont arra gondolt, hogy az útjáról beszéljen, nyilván áthajózott, mert itt van, ez biztos, s hacsak nem növesztett szárnyakat, vagy tanult meg vizen járni, akkor bizony hajóznia kellett.
Abból az egyetlen mondatból, mely valóban válasz a kérdésre, sikerül összeraknia a dolgot: a nő rosszkor volt rossz helyen; mondjuk ha már tíz évvel ezelőtt is itt lett volna, nem történhetett volna meg ez.
Száját egy cifra káromkodás hagyja el, melyet csak azok értenek, akik beszélik a csodálatos elfek csodálatos nyelvét. A szomorúság és aggodalom mellé komolyság, illetve egy kis harag is társul arcának vonásain. De csak Mírienn következő megszólalásáig. *
- Mi-micsodát?
* Keze még mindig a seben, illetve még mindig simogatja a nő arcát, haját, szürkéi a zöldekbe fúródnak. Aztán elpillant Aríwyen felé, majd megint vissza a haldoklóra. Nem hülye az elfünk. Legalábbis nem annyira, mint gondolnánk egy szoknyavadász, egoista elf nemesről, aki csak a kardforgatáshoz ért. *
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:43:24
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:43:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*Gondolni könnyű, mondani nehéz. Főleg, ha az illetőben fel sem merülnek ezek a válaszok, hiszen maga a kérdés is csak úgy lebeg előtte a semmiben.
Ebből a nézőpontból Zaras kérdése teljes mértékben mellékes.
A hisztérikus hang meg a hangerő azért többé kevésbe megteszi a maga hatását.*
- Igen, áthajóztam! Most jó?
*Még ha a Zygendar nem is erre gondolt. Persze lehet szerencse napja van, mert a kijelentés után Mírienn tovább folytatja, bár egyre sápadtabban. Mintha fokozatosan elhagyná minden életvidám szín a testét, az arcát, a kezeit.*
- Nem maradhattunk ott... elár... elárulták az uralkodót.
*Szabad kezével a seb fele int, hogy ha a másik elég logikás, akkor ennyiből is összerakhassa a helyzetet. Mármint, hogy az árulás meg a seb összetartoznak.
Ekkor valami iszonyúan fontos dolog jut az eszébe.*
- Én... annyira sajnálom.
*Ez van, már megint kezdi, pedig jó maga sem tudná megmondani mikor sírt utoljára. Úgy látszik ezt is most akarja bepótolni.*
- Sajnálom...
*A férfira nézve szinte emészti a bűntudat. A bűntudat, amit egészen eddig magával cipelt mindenhová, 10-11 éven keresztül.*
*Gondolni könnyű, mondani nehéz. Főleg, ha az illetőben fel sem merülnek ezek a válaszok, hiszen maga a kérdés is csak úgy lebeg előtte a semmiben.
Ebből a nézőpontból Zaras kérdése teljes mértékben mellékes.
A hisztérikus hang meg a hangerő azért többé kevésbe megteszi a maga hatását.*
- Igen, áthajóztam! Most jó?
*Még ha a Zygendar nem is erre gondolt. Persze lehet szerencse napja van, mert a kijelentés után Mírienn tovább folytatja, bár egyre sápadtabban. Mintha fokozatosan elhagyná minden életvidám szín a testét, az arcát, a kezeit.*
- Nem maradhattunk ott... elár... elárulták az uralkodót.
*Szabad kezével a seb fele int, hogy ha a másik elég logikás, akkor ennyiből is összerakhassa a helyzetet. Mármint, hogy az árulás meg a seb összetartoznak.
Ekkor valami iszonyúan fontos dolog jut az eszébe.*
- Én... annyira sajnálom.
*Ez van, már megint kezdi, pedig jó maga sem tudná megmondani mikor sírt utoljára. Úgy látszik ezt is most akarja bepótolni.*
- Sajnálom...
*A férfira nézve szinte emészti a bűntudat. A bűntudat, amit egészen eddig magával cipelt mindenhová, 10-11 éven keresztül.*
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:24:37
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:24:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
* Nos... Igen, pontosan mondhatná ezt. Így meg lenne válaszolva pár feltett s fel nem tett kérdés is. Bőven elég lenne dióhéjban, a lényeget elmondani, annyira Zaras sem hülye, hogy ne tudná összerakni a dolgokat. Ami azt illeti... Tudni még nem tudja biztosan, de az első pillanatban, mikor sokkoltan meredt azokra a szürke szemekre, érezte. *
- Ne mondd ezt, inkább segíts.
* Nem a bekötözéssel van a baj, az menne neki is, ha elég hosszú lenne a ruha, így viszont csak rászorítja, jobb ötlete nem lévén. *
- Mit írtál? Majd... majd megkeresed később! Mondd már, mi történt!
* A végére már hisztérikusan emeli fel hangját, elvégre kétszer nem kapott választ arra, miért van eggyel több lyuk Mírienn testén, mint amennyinek lenni kéne.
Az óva intésre meg már tényleg nem tudja, hogy reagáljon, ha nem világosítja fel valaki arról, mi a fészkes fene folyik itt, meg folyt ott. *
- Az Ősök szerelmére, Mírienn, nyögd már ki, mi történt!
* Ha nem lenne éppen elfoglalt mindkét keze, akkor már azokba temetné arcát. Annyira borzalmas érzés, mikor az egyetlen kérdésre, mely nem csak borzolja, egyenesen széttépi az elfet, nem kap választ, hogy szinte már elviselhetetlen. Pláne egy ilyen helyzetben. Mondjuk arra jó, hogy eltorlaszolja a könnycsatornáit, így nem kell több szem láttára a kelleténél is jobban elgyengülnie. *
* Nos... Igen, pontosan mondhatná ezt. Így meg lenne válaszolva pár feltett s fel nem tett kérdés is. Bőven elég lenne dióhéjban, a lényeget elmondani, annyira Zaras sem hülye, hogy ne tudná összerakni a dolgokat. Ami azt illeti... Tudni még nem tudja biztosan, de az első pillanatban, mikor sokkoltan meredt azokra a szürke szemekre, érezte. *
- Ne mondd ezt, inkább segíts.
* Nem a bekötözéssel van a baj, az menne neki is, ha elég hosszú lenne a ruha, így viszont csak rászorítja, jobb ötlete nem lévén. *
- Mit írtál? Majd... majd megkeresed később! Mondd már, mi történt!
* A végére már hisztérikusan emeli fel hangját, elvégre kétszer nem kapott választ arra, miért van eggyel több lyuk Mírienn testén, mint amennyinek lenni kéne.
Az óva intésre meg már tényleg nem tudja, hogy reagáljon, ha nem világosítja fel valaki arról, mi a fészkes fene folyik itt, meg folyt ott. *
- Az Ősök szerelmére, Mírienn, nyögd már ki, mi történt!
* Ha nem lenne éppen elfoglalt mindkét keze, akkor már azokba temetné arcát. Annyira borzalmas érzés, mikor az egyetlen kérdésre, mely nem csak borzolja, egyenesen széttépi az elfet, nem kap választ, hogy szinte már elviselhetetlen. Pláne egy ilyen helyzetben. Mondjuk arra jó, hogy eltorlaszolja a könnycsatornáit, így nem kell több szem láttára a kelleténél is jobban elgyengülnie. *
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:10:57
Üzenet elküldve: 2017-03-20 00:10:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*Ugyan! Mit mondhatna? Hogy odahaza már semmi sem a régi? Kezdje el mesélni, hogy felkelés tört ki a palotában és hogy választania kellett, amivel a rövidebbet húzta? Hogyan mondhatná ezt mind el? Ja és hogy nem mellesleg van egy lányuk. Nem egy utolsó dolog. Lehet ezzel kéne kezdenie, mikor végre leülnek majd kettesben beszélgetni.*
- Hagyjad. Semmi értelme.
*Hárítja el a seb bekötésére letépett ruhadarabot, bár ez az elfet valószínűleg nem túlságosan fogja érdekelni. Ekkor jut eszébe a levél.*
- Én... írtam neked.
~Csak nem küldted el.~
*Egyszer elakarta juttatni a másiknak ezt a levelet, de sosem tette meg. Mindent leírt benne. A felkelést ugyan nem, de ez ebből a szempontból lényegtelen.*
- Itt van... csak nem találom hova tettem.
*Szinte már vicces, hogy emiatt is elsírja magát. Egy hülye levél miatt, amit nem tud megkeresni, mert fáj minden mozdulata.*
- Cssssss! Nem tudsz mit csinálni.
~Hát ennyit jelentettem neki?~
*Nem tud mást csinálni, csak nézi azokat a régi-új vonásokat. Ezt az ismeretlen, mégis oly ismerős arcot.*
- Ne menj haza. Most... semmiképpen... sem.
*Az elsők között lenne, akit megtámadnának, ha a felkelés sikeresnek bizonyult.*
*Ugyan! Mit mondhatna? Hogy odahaza már semmi sem a régi? Kezdje el mesélni, hogy felkelés tört ki a palotában és hogy választania kellett, amivel a rövidebbet húzta? Hogyan mondhatná ezt mind el? Ja és hogy nem mellesleg van egy lányuk. Nem egy utolsó dolog. Lehet ezzel kéne kezdenie, mikor végre leülnek majd kettesben beszélgetni.*
- Hagyjad. Semmi értelme.
*Hárítja el a seb bekötésére letépett ruhadarabot, bár ez az elfet valószínűleg nem túlságosan fogja érdekelni. Ekkor jut eszébe a levél.*
- Én... írtam neked.
~Csak nem küldted el.~
*Egyszer elakarta juttatni a másiknak ezt a levelet, de sosem tette meg. Mindent leírt benne. A felkelést ugyan nem, de ez ebből a szempontból lényegtelen.*
- Itt van... csak nem találom hova tettem.
*Szinte már vicces, hogy emiatt is elsírja magát. Egy hülye levél miatt, amit nem tud megkeresni, mert fáj minden mozdulata.*
- Cssssss! Nem tudsz mit csinálni.
~Hát ennyit jelentettem neki?~
*Nem tud mást csinálni, csak nézi azokat a régi-új vonásokat. Ezt az ismeretlen, mégis oly ismerős arcot.*
- Ne menj haza. Most... semmiképpen... sem.
*Az elsők között lenne, akit megtámadnának, ha a felkelés sikeresnek bizonyult.*
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:51:14
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
* A lányka már akkor megszűnik számára (most csak ideiglenesen persze), mikor megpillantja, vagyis inkább, mikor felismeri a nőt, így nem is foglalkozik azzal, hogy lemarad, megtorpan, értetlenül mered rájuk.
Mírienn szavaira bátortalanul elmosolyodik, s ki tudja, talán a felismerés az, amelytől csillognak szürkéi? Persze nem tétlen, tép egy jókora darabot ingének ujjából, s azt szorítja rá a nő sebére egyik kezével, míg másikkal elengedi az elfét, és simogatni kezdi, amolyan nyugtatásképp. *
- Te sem. Ugyanúgy nézel ki.
* Persze leszámítva a méregtől feketéllő, s felszakadt sebet a hasán, meg azt a tényt, hogy éppen percek választják el a haláltól, melyet a férfi érkezése minden bizonnyal megrövidített. *
- Sss!
* Miután kiköhögte magát a másik, azért sem hagyja, hogy megválaszolatlanul maradjon a kérdés. Vagyis kérdések: *
- Mi történt? Mi... Izé... Tényleg áthajóztál a tengeren?
~ Csak azért, hogy itt halj meg? ~
* A gőgös elfnek soha nem volt még haldokló szerette a lábai előtt, kinek vérétől maszatos a keze, így nem meglepő, hogy úgy reagál rá, amilyennek még senki nem látta Zarast. Talán csak... talán csak ő. *
- Te értesz ehhez, mondd, mit csináljak!
* A lányka már akkor megszűnik számára (most csak ideiglenesen persze), mikor megpillantja, vagyis inkább, mikor felismeri a nőt, így nem is foglalkozik azzal, hogy lemarad, megtorpan, értetlenül mered rájuk.
Mírienn szavaira bátortalanul elmosolyodik, s ki tudja, talán a felismerés az, amelytől csillognak szürkéi? Persze nem tétlen, tép egy jókora darabot ingének ujjából, s azt szorítja rá a nő sebére egyik kezével, míg másikkal elengedi az elfét, és simogatni kezdi, amolyan nyugtatásképp. *
- Te sem. Ugyanúgy nézel ki.
* Persze leszámítva a méregtől feketéllő, s felszakadt sebet a hasán, meg azt a tényt, hogy éppen percek választják el a haláltól, melyet a férfi érkezése minden bizonnyal megrövidített. *
- Sss!
* Miután kiköhögte magát a másik, azért sem hagyja, hogy megválaszolatlanul maradjon a kérdés. Vagyis kérdések: *
- Mi történt? Mi... Izé... Tényleg áthajóztál a tengeren?
~ Csak azért, hogy itt halj meg? ~
* A gőgös elfnek soha nem volt még haldokló szerette a lábai előtt, kinek vérétől maszatos a keze, így nem meglepő, hogy úgy reagál rá, amilyennek még senki nem látta Zarast. Talán csak... talán csak ő. *
- Te értesz ehhez, mondd, mit csináljak!
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:37:04
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:37:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*Képtelen egy helyzet, hogy pont ő akkor bukkan fel a férfi, amikor már fel is adta, hogy megtalálja. Amikor már magában inkább lemondott arról, hogy megkeresse és elmondjon neki mindent. Igen, még az is felmerült benne, hogy talán soha nem kéne megtudnia azt, hogy lett valamijük, ami közös.
Zaras ekkor valaki mástól kérdezi meg, hogy mi történt.*
~Aríwyen?~
*Újra megpróbál feltápászkodni, de ezúttal fele annyira sem sikerül, mint az előbb.
Visszahanyatlik és a küzdelmet feladva, végre belenéz a másik szemébe. Elmosolyodik.*
- Tudod... nem sokat változtál.
*Lehet, hogy a másik nem ezt kérdezte, de neki ezt jutott az eszébe. Tenyerét szelíden a szürke hajú arcához érinti.*
- Tudod én... nem így képzeltem.
*Nevetné el magát kínjába, de megint rátör a köhögés. A sebkötözés ötletére pedig szintén nem figyel. Minek? Úgysem számít. Mint aki végső támaszra vagy fogódzkodóra lelt, úgy kapaszkodik Zarasba. Az élete ugyan nem raja múlik, de Mírienn valami miatt megnyugodott. Már semmi sem lát olyan tragikusnak, mint eleddig.*
*Képtelen egy helyzet, hogy pont ő akkor bukkan fel a férfi, amikor már fel is adta, hogy megtalálja. Amikor már magában inkább lemondott arról, hogy megkeresse és elmondjon neki mindent. Igen, még az is felmerült benne, hogy talán soha nem kéne megtudnia azt, hogy lett valamijük, ami közös.
Zaras ekkor valaki mástól kérdezi meg, hogy mi történt.*
~Aríwyen?~
*Újra megpróbál feltápászkodni, de ezúttal fele annyira sem sikerül, mint az előbb.
Visszahanyatlik és a küzdelmet feladva, végre belenéz a másik szemébe. Elmosolyodik.*
- Tudod... nem sokat változtál.
*Lehet, hogy a másik nem ezt kérdezte, de neki ezt jutott az eszébe. Tenyerét szelíden a szürke hajú arcához érinti.*
- Tudod én... nem így képzeltem.
*Nevetné el magát kínjába, de megint rátör a köhögés. A sebkötözés ötletére pedig szintén nem figyel. Minek? Úgysem számít. Mint aki végső támaszra vagy fogódzkodóra lelt, úgy kapaszkodik Zarasba. Az élete ugyan nem raja múlik, de Mírienn valami miatt megnyugodott. Már semmi sem lát olyan tragikusnak, mint eleddig.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:25:04
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:25:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
*Szerencséje van, segítenek neki és hamar vissza is érnek az anyjához.
Ekkor azonban elveszti a fonalat a dolgok alakulását illetően. Az első hatalmas meglepetés az idegen elf reakciója, ahogy odarohan az Ő édesanyjához. Meg is torpan Aríwyen, mintha kőbálvánnyá változtatták volna. Ha ez még mind nem lenne elég, akkor anyja kijelenti az illetőnek, hogy utálja, majd elsírja magát. Ezt nem lehet épp ésszel felfogni.
Az ember ha utál valakit, nem sírja el magát és nem... nem tud megszólalni. Mármint nem az, aki utál valakit, annak igenis meg kéne tudnia szólalni de még hogyan! Hanem ő. Ő nem jut szóhoz.
Úgy látszik az érzelmek tényleges kimondása nem családi örökség.
Azt azonban látja, hogy az idegen aggódik, ezért egy idő után közelebb lépked, de csak továbbra is áll, mint aki láb alatt van. A kérdésre azonban összerezzen.*
- Nem tudom...
*Ha Zaras hangos, akkor ő nagyon halk. Alig lehet érteni amit mond. Már már motyogásnak minősíthető, amit produkál, de ez van.
Az egyetlen mondat, amibe jelenleg kapaszkodik, az a minden rendben lesz. Szeretne hinni a felnőttekben. Miért hazudnának neki ekkorát? Miért hazudnák saját maguknak azt, hogy minden rendben lesz?*
*Szerencséje van, segítenek neki és hamar vissza is érnek az anyjához.
Ekkor azonban elveszti a fonalat a dolgok alakulását illetően. Az első hatalmas meglepetés az idegen elf reakciója, ahogy odarohan az Ő édesanyjához. Meg is torpan Aríwyen, mintha kőbálvánnyá változtatták volna. Ha ez még mind nem lenne elég, akkor anyja kijelenti az illetőnek, hogy utálja, majd elsírja magát. Ezt nem lehet épp ésszel felfogni.
Az ember ha utál valakit, nem sírja el magát és nem... nem tud megszólalni. Mármint nem az, aki utál valakit, annak igenis meg kéne tudnia szólalni de még hogyan! Hanem ő. Ő nem jut szóhoz.
Úgy látszik az érzelmek tényleges kimondása nem családi örökség.
Azt azonban látja, hogy az idegen aggódik, ezért egy idő után közelebb lépked, de csak továbbra is áll, mint aki láb alatt van. A kérdésre azonban összerezzen.*
- Nem tudom...
*Ha Zaras hangos, akkor ő nagyon halk. Alig lehet érteni amit mond. Már már motyogásnak minősíthető, amit produkál, de ez van.
Az egyetlen mondat, amibe jelenleg kapaszkodik, az a minden rendben lesz. Szeretne hinni a felnőttekben. Miért hazudnának neki ekkorát? Miért hazudnák saját maguknak azt, hogy minden rendben lesz?*
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:08:12
Üzenet elküldve: 2017-03-19 23:08:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szürkületben//
* Még szép, hogy Zaras, ki másnak lenne ilyen hangja? Persze, a fájdalom tönkreteheti Mírienn hallását, abban biztos az elf, hogy nem ő felejtett el hangot képezni, és csak tátog. *
- Igen.
* Feleli, s bólogat hevesen, hátha a látása még jó. Mondjuk ez így egy elég nehézkes, és elcseszett viszontlátás lesz, majd' tíz év után. Nem mintha el lehetne tekinteni a félholtan vérző állapottól.
S ha már témánál vagyunk... Megpróbálja megfogni az erőtlen kezet. Nem ütésnek véli, hanem épp ellenkezőleg. *
- Itt vagyok.
* Az utállak-ot meg sem hallja, legendás a szelektív hallása.
Amint megnézi a sebet, ő is körülbelül olyan sápadt lesz, mint a haldokló. Ha sima szúrás lenne, el tudná látni, de ez valami más, fekete a bőr körülötte. Kérdőn néz lányára. *
- Mi történt vele?!
* Az aggodalom annyira átveszi az irányítást gondolatai felett, hogy észre sem veszi, eléggé hangosan beszél. Aztán visszafordul ahhoz, akit ismer is: *
- Mírienn, mi történt? Hallod? Hm?
* Hiába nem látta több, mint tíz éve a nőt, hiába, hogy talán utálja a férfit, Zaras nem gondol rá másképp, mint egy szívéhez - na meg gyomrához is - közeli személy. *
- Minden rendben lesz...
* Erőtlen szavak, mégis próbálja nyugtatni a sírva fakadó nőt. *
- Be kell kötözni a sebet...
* Leheli maga elé, de valamiért nem tudja rávenni lábait, hogy mozduljanak. Talán már ő maga is tudja, hogy túl késő, csak nem akarja elismerni? *
* Még szép, hogy Zaras, ki másnak lenne ilyen hangja? Persze, a fájdalom tönkreteheti Mírienn hallását, abban biztos az elf, hogy nem ő felejtett el hangot képezni, és csak tátog. *
- Igen.
* Feleli, s bólogat hevesen, hátha a látása még jó. Mondjuk ez így egy elég nehézkes, és elcseszett viszontlátás lesz, majd' tíz év után. Nem mintha el lehetne tekinteni a félholtan vérző állapottól.
S ha már témánál vagyunk... Megpróbálja megfogni az erőtlen kezet. Nem ütésnek véli, hanem épp ellenkezőleg. *
- Itt vagyok.
* Az utállak-ot meg sem hallja, legendás a szelektív hallása.
Amint megnézi a sebet, ő is körülbelül olyan sápadt lesz, mint a haldokló. Ha sima szúrás lenne, el tudná látni, de ez valami más, fekete a bőr körülötte. Kérdőn néz lányára. *
- Mi történt vele?!
* Az aggodalom annyira átveszi az irányítást gondolatai felett, hogy észre sem veszi, eléggé hangosan beszél. Aztán visszafordul ahhoz, akit ismer is: *
- Mírienn, mi történt? Hallod? Hm?
* Hiába nem látta több, mint tíz éve a nőt, hiába, hogy talán utálja a férfit, Zaras nem gondol rá másképp, mint egy szívéhez - na meg gyomrához is - közeli személy. *
- Minden rendben lesz...
* Erőtlen szavak, mégis próbálja nyugtatni a sírva fakadó nőt. *
- Be kell kötözni a sebet...
* Leheli maga elé, de valamiért nem tudja rávenni lábait, hogy mozduljanak. Talán már ő maga is tudja, hogy túl késő, csak nem akarja elismerni? *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519