//Loka, gyerekek//
*Úgy látszik jól sejtette, hogy a kezdeti mézesmázos szavakkal csak leplezni akart valamit a másik. Mert attól a hangtól, ahogy megjegyzi, hogy tulajdonképpen nincs is szüksége az apuka segítségére, mert maga is boldogul, hát attól végigfut a hátán a hideg.*
- Jó, én csak arra gondolta, hogy egy gyerekről gondoskodni sem könnyű, pláne egyszerre kettőről. Ezért gondoltam, hogy segítek, ha nincs ellenedre és ha az ikrek apja nem veszi ki a részét ebből.
*Elég félszegen szólal meg, szép lassan szabályos üldözési mániája lesz. Azt nem volt nehéz kitalálnia, hogy Loka nem kedveli túlságosan, amire talán oka is van. De pont ezért próbált segíteni, hogy feledtesse azt az esetet és ne legyen meg ez az ellenségeskedés. Most tovább ringatja Meltont, simogatva a hátát és megcirógatva a kobakját borító bársonypuha hajacskát. Loka viselkedése, természete mit sem változat azon, hogy a babákat elbűvölőnek találja.*
- Szeretőjénél?
*Kérdez vissza meglepetten. ~Persze annyira nem lenne csoda, menekül a jeges lelkedtől.~ Saját magát persze nem sorolja Zaras szeretői közé, eszébe nem jutna bebújni az ágyába. Arról pedig még nem tud, nem is olyan sokára mennyire fog csodálkozni saját magán.*
- Nem tudom, de nem hiszem. Azért mégis most lett apa, és...
*Nem tudja befejezni a mondatot, két okból. Nem ismeri annyira Zarast, hogy ezt el tudja dönteni. Éppenséggel lehet, hogy ha nagy szoknyavadász volt eddig, akkor a két kisfiú érkezése jó irányba változtatja meg. De az is lehet, hogy egy kicsit sem érinti meg a dolog. A másik pedig, hogy ha kiböki azt, ami szerinte ennyire hűvös légkört teremt a szobában, ha Loka és ő egy légtérben tartózkodnak, az talán enyhít valamit a feszültségen. Úgyhogy nekikezd, bár nem minden félsz nélkül.*
- Figyelj, azt hiszem túl kéne lépnünk, lépned azon. Tudom, hogy hiba volt, hogy akkor csak úgy benyitottam, de hidd el, hogy semmi rossz szándék nem volt benne. Lehet, hogy megzavartam valamit, bár nem igazán tudom, hogy mit és talán jobb is így. Ha ez történt, még egyszer elnézést kérek.
*Egy kicsit megtorpan a beszédben, eszébe jut, hogy Loka félreérthet valamit.*
- De most nem azért ajánlottam fel, hogy segítek, mert cserébe azt várnám, hogy ne neheztelj. Akkor is megtenném, ha továbbra is haragszol, de szükséged van rá. Bár nem hiszem, hogy ekkora bűnt követtem volna el.
*Szegény, csupa jóindulat és naivság, egyszerűen nem szereti a haragszomrádot, és próbálkozik. Talán legbelül abban is hisz, hogy Loka sem egy jégcsap.*