// Még a gyűlés estéjén – és reggel //
*Látja a néne, hogyan ne látná azt a szelíd mosolyt Krestvir általában mufurc arcán. ~Hohó, kislány, előlem nem titkolsz el semmit!~ Sokat tudóan bazsalyog vissza a máguspalántára. Aztán ő is elneveti magát.*
- Egyet se félj, bogaram, ha a szükség úgy kívánja, Farinc Hümpüffmüff már repül is, hogy segítsen!
*~ Szóval az ösvénynek nem csak egy szakaszát, az egész átkozott útvonalat megbűvölték. ~*
- Veszélyes hely az erdő, úgy bizony. *Bólogat, és csócsálná pipáját de jaj, a keze üres. Lemondóan legyint, mikor a gépies mozdulat hamvába holtan szakad meg.
Ahogyan a holló hirtelen felröppen a gnóm összerázkódik, de végül nyugodtan állapítja meg, hogy a madár csak útjára indult, nem rontva a helyiség levegőjét sem általános tisztaságát.*
- Jaj, kincsem, dehogy is! *Visítja a nő orrhangon, ami az álmos szervezetre körülbelül egy arcon csapás hatásával van.* Eszem ágában sincs feltartani! Nézd, még ilyet, hogy elrepült az idő! Én mondom neked, azok a lányok akik ilyen későig fennmaradnak, azok, nos, egyik se tisztességes szakmát űz! Kivéve minket. De mi meg már megyünk is aludni, igen, kérem szépen. Nem csodálom, hogy elfáradtál. Bizony, én sem vagyok már mai csirke, nem vetek meg egy jó, kiadós szundítást. Régen még napokat is kibírtam alvás nélkül, de manapság már. Eh! Na de miket is beszélek, alvásról volt szó. Az ágy, ugye? A világért sem túrnálak ki. Köszönöm. Jahj, de jó. De rég aludtam ilyen finom vánkoson. Hmm!
*Miközben lyukad beszél a már kókadozó Krestvir hasába elnyúlik a lány ágyán, ott mocorogva, dörmögve folytatja a vég nélküli csacsogást addig, míg a lány meg nem unja és el nem alszik. Aztán sem lesz békés éjszakája a mágusnak, a gnóm vagy hangos horkolással, vagy értelmetlen álombéli fecsegéssel tölti az éjjelt, hogy aztán kora reggel kipihenten nyújtózkodva, tomporát vakargatva ébredjen.
Nem szeretné felébreszteni az álomszuszékot, ezért hangos csörömpölés, az összes bent lévő bútordarab lokalizálása és egy kis jajgatás után ajtócsapással hagyja el a szobát, hogy reggeli után nézzen. Mikor lent zavartalanul megtömte bendőjét visszasomfordál a szobába, ám Krestvir még mindig aludni látszik. ~Egyemmeg.~
Zacskót kerít s egy kevés Hümpüffmüff-féle keveréket mér ki „tanítványának”, búcsúajándékként hagyva azt az asztalon. Ugyanis a gnóm izgága teremtés, fontos dolgai elszólítják. Hogy milyen fontos dolgai? Nagyon fontosak.
Ha nem állítja meg senki, észrevétlen hagyja el Synmirát. Anélkül, hogy bármit is lenyúlt volna. Mert ennyire kedveli ám a lányt, hogy még erre is képes. Hiába, ahogy múlnak az évek, Farinc Hümpüffmüff is elgyengül.*