Amon Ruadh - Synmira
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kikötői erdőség (új)
Tharg birtokok (új)
SynmiraNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3373. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:22:52
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos//

- Én is nagyon remélem - * biccent mosolyogva. *
- Hát persze! Gondoskodónak tűnsz, kedvesnek és testben is olyan vagy mint egy anyuka. Olyan visszafogott és biztos soha de soha nem festenéd a hajadat zöldre - * kuncogja el magát utalva magára.
Csacsogás közben aztán Wymni körbenéz és rákérdez, hogy nem tévedtek-e el, mert habár az ő villájuk azért igaz kisebb, de nem sokkal, s ott olyan gyorsan lehetett közlekedni, hogy az elf lánya pillanatok alatt a pincéből a padláson volt és az istállóból a latrinába és a szobájából Draméba. Már nagyon unja a sétálást, hiába mondogatták neki a tanítók, hogy maga az utazás a legjobb, ilyen esetben a lány nem tud helyeselni velük. Futni kéne, akkor biztosan sokkal hamarabb ott lennének, ám ennyi könyvel nem lehetne olyan szépen és könnyedén, Rheia pedig talán azt sem tudja, hogy kell csinálni a futást. Ezen gondolat közben oldalra is sandít, hogy végigmérje a mellette sétáló nőt. *
~ Nem tűnik annak a futkározós típusnak ~ * állapítja meg a magában már megállapítottat.
Rheia felkiáltása váratlanul éri, mert épp nem arra fókuszál, hogy mi van előtte, ezért hát a válla is jól összerándul meglepetésében, s kell egy jó három másodperc is a nő bámulására, mire felfogja, hogy voltaképp a folyosót kellene nézni.
Két férfi, egyik a földön.
Azonnal leteszi a könyveket ő is, bár Rheiával ellentétben az ő mozdulatában nyoma sincs óvatosságnak, csak minél előbb meg akar szabadulni a tehertől, ami gátolja a kezeit a mozgásban. *
- Hívjak valakit? Bárkiért el tudok rohanni aki itt van - * ajánlja fel kicsit sem próbálva meg kihasználni a helyzetet. *
- Rheia? Jaj ragályos az ájulás? - * kerekedik el a szeme, mikor a mellette lévőre is látszólag ráragad a szédület ami majdnem padlóra küldi. *
- Igen, igen az lesz a legjobb ha lepihensz, egyet se aggódj a könyvekért, majd elviszem magam. Meg ezt is megoldjuk - * int a férfiak felé - * menj csak, majd meglátogatlak később, hogy hogyan vagy jó? Ha szeretnéd hozok valami édességet is, engem az mindig felvidít - * kicsit nehéz ilyen helyzetben nem fecsegnie. S ezt folytatja is mikor már a nő elmegy. *
- Bizonyára én is csak zavarok ugye? Menjek el? Hozzak valamit? Vagy esetleg kell segítség? Él még? Nem kéne valahogy megnézni? Bár volt olyan hallottam egyszer, hogy élve temették el valakit mert azt hitték halott volt, pedig csak részeg. Csak a másikak is akik temették mert feltámadt az elhantolt, hehe...viccesek a földművesek...


3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-07-30 08:00:20
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elvonulóban//

*Lehet a látvány teszi, de az is könnyen lehet, hogy más oka van, aminek következtében Karheiát hirtelen elönti a melegség, és a gyengeség. Időnként még előfordul, hogy múltbéli terhelései miatt rosszabbul érzi magát, fáradtnak, gyengének, vagy fáj a gyomra. Ez is feltehetően még valami ilyesminek az utóhatása. Mivel egy pillanatra el is homályosodik a világ, miközben megszédül egy picit, ennek okán el is ejti a kezében lévő könyveket.*
- Jaj!
*Nyúlna utánuk, és hajol is le értük, ám a hirtelen mozdulat, csak ront rajta. Fejéhez kap, és addig csukva tartja szemeit, amíg el nem múlik végre a szédülés, és a hirtelen szúró érzés gyomor tájékon.*
- Bocsánat.
*Motyogja maga elé, és igyekszik összerendezgetni a kupacot, meg valamelyest megvizsgálni, hogy nem esett baja az értékes köteteknek. Úgy tűnik szerencsére kibírták az esést, ettől kissé megkönnyebbül.*
- Bocsánat. Azt hiszem lepihenek.
*A könyveket el is felejti, és kissé hunyorogva, bátortalanul elindul felfelé. Bűntudata is van emiatt, de úgy érzi szükséges, hogy lepihenjen. Talán ennie is kellene valamit, lehet egyszerűen csak pár falat hiányzik a számára, de ehhez már nincs ereje, sem kedve, így inkább ágya felé menetel.*


3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-07-16 07:49:46
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike és Taitos//

- Ez teljesen érthető, mégiscsak az apád. Remélem találkozol is vele.
*Mosolyog biztatóan a zöld hajú lányra. Kedves teremtésnek tűnik, így őszintén reméli, hogy céljaiban nem akadályozza majd semmi.*
- Úgy gondolod?
*Kérdez vissza, arcán mosolya kiszélesedik, így fogsorát is megmutatva a lánynak. Ezután kissé szégyenlősen leszegi a fejét, de tovább vigyorog. Valamiért az erre irányuló kijelentések mindig olyan jól esnek neki.*
- Köszönöm szépen. Jól esik, hogy így gondolod. Szeretném is, ha belátható időn belül így is lenne. Mondjuk pár esztendő múlva.
*Annyira azért nem siet. Előtte még szeretné ténylegesen megismerni Nozarint, kicsit újra önmagára találni, meg talán egy kicsit élni. Nem is tudja pontosan, hogy milyen önzőnek lenni.*
- Ó ez rendkívül bájos.
*Részben tud ezzel azonosulni, de azt is megállapítja magában, hogy Wymni gondolkodásán is látszik, hogy rettentő fiatal még, és kissé tapasztalatlan. Amivel persze semmi gond nincs, hiszen mindennek eljön majd a maga ideje.
A lány felsorolására csak mosolyogva biccent. Életszerető egyénnek tűnik, és az alapján, hogy mennyire nagyra értékeli a társaságot - köztük Karheiát is - Rheia arra jut, hogy biztos rugalmas, és könnyen alkalmazkodik másokhoz. A kérdésre felkapja a fejét, és körbenéz.*
- Nem hinném, hogy el lehet itt tévedni. Vagy...
*Elbizonytalanodik. Kicsit hümmögve töpreng, majd kiválaszt egy irányt.*
- Menjünk.
*Mondja határozottan, és pont ilyen magabiztosan a vezető szerepébe lép. Döbbenetére hamarosan nem poros könyvespolcokat találnak, hanem két férfit, közülük egyik egy sötételf és a földön fekszik. Karheia igyekszik a könyvek mögül leskelődni. Valamiért rossz érzéssel tölti el a jelenet, talán mert annyira mozdulatlan a földön fekvő, talán csak a megérzése.*
- A szellemekre!
*Hagyja el végül a száját, és a számára idegen Taitos arcár fürkészi. Lassan leguggol és leteszi a könyveket a kezéből.*
- Minden rendben?
*Talán illendő lenne bemutatkoznia, de talán a helyzetre való tekintettel most elnézhető neki a modortalanság.*


3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-07-13 09:22:06
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1734
OOC üzenetek: 344

Játékstílus: Vakmerő

//Krestvir (elmenőben), Ate//

*Krestvir szavai most is igazságot hordoznak magukban. Ilyen tanítvány mellett talán soha nem is érezhetné magát Taitos köpenyes, arannyal átszőtt szakállú tévedhetetlen mesternek. Biccent a lánynak.*
~Tényleg más varázslat lehet. De nem hinném, hogy a templom tud segíteni. Északra kell mennem. Köt az esküm is.~
*Jut eszébe, hiszen takarítania kell a toronyban azért a tudásért cserébe, ami a mágia teljes szövedékét átváltoztatni képes.*
-Én is!
*Felel Krestvirnek, aztán csak hagyja elmenni.*
-Te is.
*Valahol magában komikusnak tartja a helyzetet. Nem tudni, hogy melyikük hal meg előbb, és erre bizony mindkettejük esetében nagy esély van. Taitos ekkor még mit sem tud arról, hogy a halál valami ok folytán elkerüli majd őket és Atehaner vállára ül. Megjegyzi Krestvir minden kérését, aztán a mélységihez fordul. Szavai hallatán hunyorogni kezd.*
-Veszélyes egy dologra tetted fel az életedet, ugye tudod?
*A sötét erő gyűjtésének nem híve, így osztja Krestvir ellenszenvét, de ha nincs más egy élet megmentésére, akkor bizony nincs más út, keresni kell egy olyan verziót, ahol a sötétséget úgy szívhatja magába, hogy nem romlik tovább. A sötét úr megidézésére azért csak felnevet.*
-Na persze. Teysus egyszerű félistene is a jövőbe lát. Mit várnál egy Sötét Démonúrtól, akinek hazudnál?
*Teszi fel a költői kérdést.*
-Inkább a bizonytalan halált választom, mint a biztosat.
*Mondja ki Taitos, ekkor azonban Atehaner szeme fenn akad.*
~Szellemek vezessetek!~
*A férfi mellé térdel.*
-Védelem kell!
*Emlékeztet magát és megpróbál egyik kezével és figyelmének nagyjával elűzni minden gonoszt, míg másik kezének ujjaival a szürke nyakán próbál pulzust kitapintani. De eddigre már teste nem hogy merev, vagy rángana, teljesen élettelen. Megemeli kezét, az a földre esik. Szívverését pedig egyáltalán nem is érzi.*
-Sa'Tereth, légy átkozott.
*Mormolja. Nem sír, nem esik kétségbe. Elveszett lélek csúszott ki végleg kezei közül, de így is vereségnek éli meg az egészet. Mintha a fallal próbálna labdajátékokat játszani.*
~El fogom érni, hogy itt ne legyen hatalmad!~
*Tudja, egyedül egy istent megölni képtelen. De talán egy szigetet megmenthet a világból. Remélhetőleg eddigre növekvő fényvirágával kezében csukja le Atehaner szemeit. Úgy érzi magát, mint azon az éjjelen, mikor fegyverét vette, mi azóta vért is ontott. A gonosz vérét. Lassan emeli el kezét a holttesttől, ahogyan egy könnycsepp valahogy mégis utat talál, hogy utolsó harmatként hulljon egy elkárhozott vérmágusra.*

A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására felfelé tartott tenyerében egy halvány majd egyre erősebben lüktető fényvirág formálódik. A fényvirág feltöltéséhez egy kör szükséges, majd egy erős villanást követően elenyészik. Húsz lépés sugarú körben minden élőlényből elűz minden gonosz entitást, démont, és a leggonoszabb személyek is jámborrá, barátságossá válnak a következő három körre.

3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:51:09
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike//

- Én esetleg az igazi apámhoz ragaszkodnék annyira, hogy egyszer mindenképp szeretnék találkozni vele, bármennyire is rossz híre van - * csak kicsit nehéz belekezdeni a kutatásba úgy, hogy semmit sem tud róla, se nevet, se küllemet, se körülbelüli lakhelyet.
Rheia reakciója után nem felel, csak kicsit méregeti, néhány pillanatig. *
- Belőled igazán remek anyuka válna! - * vigyorodik el. Legalábbis Wym nagyon el tudja képzelni, hogy a másik nő tényleg a mellkasához fogja ölelni a babát, és nem csak azért, hogy tejet adjon neki, hanem azért is, mert szereti, úgy, hogy mindent feláldozna érte és még annál is többet. Wym is ilyen anya akar majd lenni, az pedig csak külön öröm, hogy Dram gyermekeivel lehet ilyen anya majd egyszer. *
- Talán annyira nem, mint a mi családunkban, de igen, a nemesek szeretik a csűrést-csavarást, nélküle elunnák az életüket - * vonja meg a vállát az elf kuncogva. Ismert ő nemeskisasszonyokat akik tényleg már nem tudtak mihez kezdeni magukkal, mert mindenük megvolt, így pedig semmi újra nem tudtak szert tenni. *
- Ez igaz, de én egy perc szerelem után is úgy éreztem, hogy vele akarom leélni az életem - * sóhajtja el magát szerelmesen, a plafonra emelve tekintetét. Szinte kamaszként zsonganak benne az érzelmek, s ezeknek a lány készségesen helyet is ad, meggondoltságnak pedig, ami a felnőtteket jellemzi nem enged terepet. *
- Megnyugtat? - * pillog nagyokat, mert azért ezt mégsem tudja elképzelni a mosogatásról. *
- De a szolgák nagyon tündériek voltak, mindig engedték, hogy beüljek a konyhába, csak hát a kártyajátékok nem mentek nekik, folyton megvertem benne őket - * vigyorodik el. *
-Lehe igazad van. Viszont most itt vagyok, és itt is leszek feltehetőleg egy darabig, Drammal, veled, a manóval meg a lánnyal akinek a hátán ül és a vörös törpével meg mindenki mással aki itt él - * és ez boldoggá teszi, mert szinpatikus neki a környezet is, meg az emberek is, arról nem is beszélve, hogy mióta eszét tudja varázsolni akar. *
- Jaj, hol van már ez a könyvtár? - * sóhajt egy nagyot körbelesve. * - Jó felé megyünk?

A hozzászólás írója (Wymnter Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 12:29:20


3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-07-09 10:54:04
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike//

- Ahj, ez nagyon sajnálatos. Pedig tapasztalataim szerint a lányok jobban ragaszkodnak az édesapjukhoz, ezért fontosabb is nekik, hogy az milyen módon viselkedik velük.
*Bár ahogy elgondolkodik rá kell jönnie, hogy apja az ő életében volt úgy jelen. Egyszerű férfi volt, sajnos rövid élettel, de Karheia szerette őt, és tagadhatatlanul hatással lett arra, hogy milyen párt választott magának. Igaz Nozarin sokkal bolondosabb, és szabad szellemű, megközelítőleg sem olyan hagyománytisztelő, de azzal volt már szerencséje előző férjénél. Megvolt a maga szépsége.*
- Jaj!
*Egyszerre szomorúság és rosszallás költözik arcára. Szemöldökeit összevonva ráncolja homlokát.*
- Hogy mondhat ilyet? Mármint, nem mondom, hogy nem értem meg, de akkor sem szabadna ilyet mondania a gyermekének.
*Ezt nem tudja elfogadni, nem is próbálja leplezni véleményét, ami öntudatlanul megmutatkozik rajta. Egyszerűen az ilyen nőket nem tartja sokra, sőt, majdhogynem semmire. Lehet azért, ahogy nevelték, vagy csak eredendően ilyen anyáskodó típus, de ebből képtelen engedni.*
- Nekem ez nagyon szokatlan, ha nem bántódsz meg. Ilyenkor olyan öregnek érzem magam.
*Megejt egy mosolyt a lány felé.*
- Olyan régimódi a gondolkodásom, meg annyira nem szeretem az ilyen kusza viszonyokat. Ez a nemeseknél elég megszokott, ugye?
*Wymnter érve a jegyességet illetően elég meggyőző, de Karheia mégis talál benne egy kis apró részletet, aminek hangot kell adjon.*
- Igen, ez igaz, az rengeteg idő, de hát nem úgy voltatok együtt negyven évig, hogy szerelemben. Testvérekként. Azért ez akárhogy is nézem, elég nehéz lehet így. Persze a szívnek nem lehet parancsolni, meg váratni sem, ha amaz eldöntött valamit.
*Röviden felnevet. Tudja jól milyen a szerelem, meg milyen az, amikor az ész az érzésekkel hadakozik. Sosem egyszerű a vívódás.*
- Nem, nem sejpített.
*Karheia arca is felragyog.*
- Az bájos lett volna.
*Az elf leány kérdésére megdöbben, szemei el is kerekednek a meglepettség miatt. Természetesen sejti, hogy a nemesek élete milyen más jellegű tud lenni, de így kimondva, és hallva egészen más.*
- Azt nem lehet elrontani, és nem is nehéz. Jó, ha nem mosod el rendesen a tálakat, akkor foltosak maradnak, de csak ennyi. Én szeretem is, megnyugtat.
*Nem minden házimunkával van így, de pont a monotonabbakat jobban kedveli. Azokba bele lehet feledkezni, és valahol még pihentetik is.*
- Azt hiszem megértem. Eléggé rideg helynek hangzik.
*Teszi hozzá, arcán pedig egy együtt érző mosoly formálódik.*
- De mindennap máshol lenni sem jó, szerintem. Talán egy rövid ideig izgalmas lehet.


3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-07-07 23:00:25
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike//

- Apám, apáim, szóval mind a kettő. Azokkal úgy tűnt soha nem volt szerencsém - * Wym ezt már elengedte. Az igazi apját még nem is ismeri, a hírek róla pedig, valahogy túl szavasok és légből kapottak, hogy instant gyűlölni tudja, majd ha egyszer találkoztak, aztán dönti el, hogy hova sorolja az öreget. Dram apukája pedig olyan mint az összes többi nemes. Ebben nevelkedett fel, vagy egy csomó emberről el tudná mondani, hogy a férfi helyében megtette volna ő is épp ugyanazt. *
- Az anyukámmal és a nevelőapukájával él nem messze innen. Földet művelnek és énekelnek. Azt hiszem ők jártak a legjobban, és jobb is, hogy nem vagyok ott. Anyám azt mondta, hogy valószínűleg, mivel megerőszakoltság szüleménye voltam, amúgy se szeretett volna annyira, mint amennyire a félvért szereti. Tehát akkor ez jó nem? Az egyik kapott egy kedves és gondoskodó anyát, a másik egy nem gyűlölhető babát. Én pedig Dramot - * mosolyodik el az utolsó mondatában. Érez keserűséget az anyja iránt és elárultságot is. Ezt még egy jó ideig nem fogja tudni megemészteni, s emiatt elveszett is lesz egy darabig, de Dram, az ő nevét soha az életben nem lesz képes úgy kimondani, hogy ne mosolyodjon el. Minden történet örömteli, ha Drammal zárul. *
- Hiszen már negyven éve ismerjük egymást, minek vártunk volna tovább? - * nem veszi észre a másik kételyeit, helyette selymes kacajával tölti meg a folyosót, amit csak akkor hagy abba, mikor látja, hogy a másik megtorpan, hogy felvegyen valamit. Kicsit ugyan túlmegy Karheián, de azért megáll amint tud, hogy bevárja. *
- Ugyan nemes vagyok...izé voltam, rengetegszer megkaptam már ezt - * legyint, figyelve a lányt aki a földön matat.*
- Karhíja, ez nagyon édes, és sejpített is közben, ahogy mondta? - * kuncogott, mielőtt elterelődött volna a téma a kettejük közötti legnagyobb különbségre. *
- Kíváncsi vagyok, hogy itt kell-e mosogatni. Kicsit izgulok, remélem nem fogom elrontani a mosogatást. Nehéz? - * kérdez rá, mert olyat még nemigen csinált, se más házimunkát. *
- Néha elgondolkodtam azon, hogy milyen volna, ha nem lenne hova hazamennem. Ha mindennap máshol aludhatnék, és nem kellene sem órákra járnom, se leckéket vennem, hanem azt csinálhatnám és olyan hangosan amilyen és ahogyan én akarnám. Nekem a villa kalitka volt, ahonnan nem igen volt szabad kimennem. Akkor is zárkának éreztem, ha minden sarka csillogott a nemesezett festéktől. És nagyon jó érzés nem ott lenni - *sóhajt fel boldogan. *

A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.11 10:08:16, a következő indokkal:
Kerüld az angol kifejezéseket a reagodban.



3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-18 12:06:43
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike//

*Nagyokat pislog a történet hallgatása közben. Teljesen elfehéredik, különösen annál a résznél, amikor egy megerőszakolt anyáról és annak elrabolt gyerekéről esik szó, aki nevezetesen Wymnter lenne. Egyszerre szomorodik el, és háborodik fel.*
- Micsoda gonoszság! Ki képes ilyenre?
*Lemondóan ingatja fejét, és ezen még egy darabig forrong magában, mire sikerül túllépnie rajta, hogy örülhessen a fiatal lány boldogságának. Még előtte azért fel kell tennie egy újabb kérdést, ha már a lány ilyen készségesen megosztotta vele a történetét.*
- És mi lett a félvérrel?
*Mert ahogy kivette a lány szavaiból az a szegény gyermek is elkallódott valamerre, és ez talán nem lehet közömbös valaki számára, akkor is ha csak félig a testvére.*
- Jegyben? Ilyen hamar? Nem semmi.
*Bár mosolyog, de kissé szokatlannak találja a dolgot, amit azért igyekszik megtartani magának, és lehetőleg nem jelét adni, vagy nem túl látványosan tenni.
A lap amit a könyvkupac tetejére tett hamarosan a menetszél miatt leröpül, így kénytelen megtorpanni, és lehajolni érte. Közben azért figyel természetesen a másik lányra.*
- Valóban, eléggé nyelvtörő neved van. Ne vedd zokon.
*Mosolyog felnézve a lányra, miközben a könyveket óvatosan lerakja a földre, és a kósza papírt becsúsztatja az egyik előzékéhez.*
- A Rheia megfelel, bár akad egy helyes kis szőke gyermek, aki Karhíjának szólított.
*Ezen röviden, visszafogottan felnevet.*
- Akár úgy is hívhatsz, nem veszem rossz néven. Egyébként a jegyesed merre jár?
*Kérdezi még mielőtt a házak kitárgyalására térnének, ami élvezettel tölti el. Az ilyen egyszerűnek mondható kérdések foglalkoztatják leginkább. Karheia már csak ilyen egyszerű asszony.*
- Milyen értelemben vett szabadság? A házakat mindenképpen gondozni kell, ha kicsi, ha nagy. De természetesen az a tiéd, azt csinálsz benne, amit jól esik. Idővel azt is megtanulja az ember, hogy a munka megvárja, és a mosatlan is ott lesz holnap, így nagyon izgulni sem érdemes rajta.
*Kicsit elhallgat, és közben gondolkodik. Próbálja megérteni Wymnter helyzetét.*
- Az viszont fantasztikus, hogy van hova hazamenned. Van egy meleg menedék, ami csak a tiéd. Ismered már minden pontját, megvan a kis kényelmes közeged, tudod, hogyha az edényt oda raktad, akkor ott a helye. Ideális esetben az otthon békés is szokott lenni, bár sajnos sokszor hallottam, hogy ennek az ellenkezője érvényesül.


3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-17 13:48:18
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- De nem várattál meg, cicám. ~Vagy csak én nem vettem észre, hogy túl sokáig tollászkodtál volna?~ *Tizionak nemigen tűnnek fel a magányosan töltött percek, élvezi a magányt és ha valakivel együtt él az ember, márpedig arra készülnek, akkor ki kell használni a magány minden morzsáját.* - Szívesen. Hüvelykujj leszorít. *Egyik keze Nava kezén, a másik a derekán, hogy helyes testtartásra bírja, de összehúzott szemöldökkel néz a lányra, mert ezúttal kihallja a bizonytalanságot a hangjából.* - Azt hiszed? Ez mit jelent? ~Bakker, kell szereznem egy nőkhöz való szótárat.~ *Nem tud ilyen fél szavakból olvasni, vagyis tippjei vannak, de nem akar tippelésbe bocsátkozni, mert akkor könnyen rossz nyomra tévedhet és nincs kedve találgatni.* - Elhiheted nekem, hogy ha nem akarnám, akkor nem lennék itt. *A várakozás miatt nem volt türelmetlen, de amiatt, hogy ugyanazt századjára mondja el, viszont már az, szerencse, hogy ez a türelmetlenség most sem látszik az arcán és nem hallani a hangjából, szerencsére megindulnak, így el is fordulhat, hogy hamar elfelejtse, hogy a lány örökös kétkedése néha mennyire bosszantja.*
- Dehogynem. *Navának leesik, hogy egyedül üli meg a lovat és menetrendszerűen pánikba is esik, így Tizio megtorpan és vele Vétkes is.* - Figyelj a testtartásra. Sarok leszorít, laza a könyököd. A kantárszár egyforma hosszú legyen. *Vétkesre pillant, megpaskolja a nyakát.* - Ha elindulnál, akkor mozdítsd a csípőd. Tudod, pont úgy, mint... Khm... ~Mint mikor rajtam lovagolsz.~ Ha gondolod, akkor a sarkaddal is rásegíthetsz. *Nava talán illetlennek találja Tizio érintését, pedig ezúttal a férfi semmi "olyan"-ra nem gondol, csupán mutatni akarja, hogy milyen csípőmozdulata is gondol, aminek nyomán Vétkes már el is indul lépésben, még akkor is, ha a csizmasarkas rásegítés elmarad.* - Ha meg akarsz állni, akkor finoman húzod a kantárt. Finoman. Ha téped a száját, akkor könnyen lepottyanhatsz. Óvatosan, alig észrevehető mozdulatokkal, egyszer jobb, egyszer meg bal kézzel. Érted? *Megy pár lépést a lépdelő ló mellett, aztán újra megtorpan, vállával fordul Vétkes szügye felé, hogy az állat is megálljon.* - Bocs pajti. *Kér elnézést a lótól, mert megmutatja, hogyan is gondolja, hogy felváltva, apró mozdulatokkal kell húzni a kantárt.* - Indulj. *Ha megindult, akkor pár lépés után újra megszólal* - Állj. *Ha ez is sikerült, akkor ez a két utasítás fog ismétlődni egy ideig "indulj" és "állj".* - Ha kanyarodnál, akkor jobb kéz és jobb láb jobbra, bal kéz és bal láb balra. Kézzel húzod, a sarkaddal rásegítesz. Húzd el balra. Aztán meg jobbra. Ezek az alapok. *Mosolyog rá a lányra, akinek kérdésére a fejét rázza.* - Nem. Muszáj kicsit távol lennem tőled, mert még berántalak a pajta mögé, vagy egy szénaboglyába. ~Ez gondolom, hogy érthető.~ Figyelj a lábadra, ha bokáig a kengyelbe csúszik az nem jó.


3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:17:07
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Sajnálom, nem akartalak megváratni! *fejti ki bővebben Tizio kérdésére, hiszen ő a maga részéről biztos benne, elég sok időt töltött odabent ahhoz, hogy a férfi már türelmetlenkedni kezdjen vagy teljesen elunja magát. Úgy tűnik azonban, ezek egyike se következett be, ezért pedig végtelenül hálás neki, ahogy azért is, hogy itt van most vele. Már Tizio puszta jelenléte megnyugtatja kissé, bár a költözést illető aggályaitól mégsem tud teljesen szabadulni*
- Köszönöm. *suttogja, ahogy a férfi felsegíti Vétkes hátára, és csak akkor kap észbe, mikor Tizio ujjait érzi a sajátjain. Meglepetten pillant le a kezére, hisz nem is emlékszik rá, hogy megfogta volna a kantárat. Az elmúlt percek történéseiből már most alig marad meg neki valami, és az az érzése, később még kevesebb fog. Boldognak kéne éreznie magát, mégis annyi minden kavarog benne, hogy jelenleg nem is tudná megmondani, melyik a legmeghatározóbb érzés közülük, bár ha kérdeznék, talán a zavarodottságot mondaná*
- Azt hiszem. *felel bizonytalanul a kérdésre, hiszen jelenleg tényleg nem tudná ennél pontosabban megmondani, jól van-e vagy sem, ám a saját hogyléte nem is érdekli különösebben ebben a pillanatban. Mivel kimondatlan kérdéseire nem sikerült választ kapnia, így magában azon vacillál, vajon szüksége van-e a tetteken kívül szóbeli megerősítésre is, ám végül arra jut, muszáj hallania is a választ, így most rajta a sor, hogy megszorítsa a másik ujjait, és ne engedje el addig, amíg Tizio nem felel a kérdésére*
- És te? Biztos... biztos ezt akarod? *kérdezi aggódva, ahogy lejjebb hajol kissé, hogy közelebbről vehesse szemügyre a férfi arcát. Ő a maga részéről már szinte semmiben se biztos, és Tizio szavaiból szeretne erőt meríteni, nem követ-e óriási hibát azzal, ha most vele tart. Akármi is azonban a válasz, magában ettől függetlenül még továbbra is a számtalan másik kérdésen mereng, amiket nem vagy nem elégszer tett fel, hogy teljesen biztos lehessen bennük, így nem is tudatosodik benne, hogy elindultak és hogy ezúttal egymaga ül Vétkés hátán, míg Tizio rá nem mutat erre*
- Micsoda?! *kérdez vissza, miközben ijedten pislog körbe, hogy felfogja, mi is a helyzet pontosan* Ez... ez így nem lesz jó. Nem tudom, hogy kell bánni vele. *kezd el zavartan fészkelődni a nyeregben, a korábbiakkal ellentétben hirtelen egészen biztossá válva benne, hogy nem jó ötlet őt egyedül egy lóra ültetni, még ha az a ló olyan jól nevelt és nyugodt is, mint Vétkes, hiszen jobban belegondolva az állat kifogástalanul viselkedett az elmúlt percekben. Ennek hála aggodalma is alábbhagy kissé, a helyzetet pedig csak tovább javítja Tizio mosolya, melyet igyekszik hasonlóval viszonozni, még ha az övé kissé erőtlenre sikeredik is. ~Veled azért jobb volt~ gondolja magában szomorkásan, nem is igazán értve, most miért is csak ő ül Vétkés hátán. Úgy dönt azonban, vár még egy kicsit, mielőtt ezt szóvá tenni, hátha csak valamilyen, számára ismeretlen okból kifolyólag a férfi úgy vélné, jobb, ha egyelőre nem száll nyeregbe, míg Synmira területén tartózkodnak és csak utána tervez csatlakozni hozzá. Míg ez be nem következik, addig óvatosan igyekszik egyedül boldogulni, mosolyogva hallva az újabb megjegyzést*
- Az érzés kölcsönös. Igazán pompás csődör vagy. *jegyzi meg, utolsó szavait már Vétkesnek címezve, ahogy előrehajol kissé, hogy megsimogassa az állat nyakát, élvezettel futtatva végig ujjait a fényes szőrszálakon. Meglepve látja azonban, mikor hátrafordul kissé, hogy egy utolsó pillantást vessen az épületre, hogy bizony Synmirát már jócskán maguk mögött hagyták, ám még mindig ő az egyetlen kettejük közül, aki lóháton közlekedik*
- Nem akarsz felszállni? Biztos vagyok benne, hogy még a táskával együtt se lennénk túl nehezek neki, nem igaz? *kérdezi hirtelen kissé bizonytalan hangon, hiszen fogalma sincs, pontosan miért is az a felállás, ami, vagyis hogy míg ő kényelmesen utazik, a férfi inkább marad a sétálásnál. Az utolsó szavait azonban már ismét Vétkesnek szánja, újra megsimogatva párszor, mintha csak valami válaszra várna tőle azt illetően, hogy elbírná-e őket, ha esetleg ez lenne az ok, amiért Tizio inkább úgy döntött, hogy gyalog teszi meg a visszautat.*

A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.16 19:51:36


3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-16 09:03:36
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tizionak nem tűnik fel, hogy Nava sokáig elmaradna, általában nem társas lény, így aztán nincsen baja sem a várakozással, sem a magányos várakozással, ő a maga részéről elpaskolgatja Vétkes nyakát, szippant párat a szelencéjéből és meg sem tudná mondani, hogy ezalatt mennyi idő telik el ténylegesen.*
- Hm? *Vissza is kérdez az újabb bocsánatkérésre, mikor a lány újból csatlakozik hozzá. ~Most épp miért?~ Tizio sokszor nem érti másokat, nem tud olvasni a gesztusaikban, nem vesz fel célzásokat, nem olvas gondolatokban, nem érti a ki nem mondott szavakat, Nava kérdő pillantására is csak pislog és inkább kicsit oldalt lép, hogy felsegíthesse a lányt Vétkes hátára.* - Szívesen. *Ha Nava fenn van a csődör nyergében, akkor Tizio ismét körbejárja az állatot, hogy a kengyelbe rakja a lány lábait, közben kiigazítja a tartását, ha az szükséges, kezébe adja a gyeplőt, nem ül most mögé, a szobában történtek fényében, így tud úriember maradni.* - Jól vagy? *Kérdezi, keze még a lány kezén, nem is ereszti addig, amíg nem kap választ, de aztán moccan és megfogja a kantárt Vétkes álla alatt, hogy megindítsa az állatot.* - Na, nézzenek oda. Teljesen egyedül lovagolsz. *Szól vissza a válla fölött a lányra pillantva. ~És most ess pánikba, mint mindig.~ Egy biztató mosolyt küld neki és egyszerűen eltekint attól a ténytől, hogy csak az első pillanatban fogta a kantárat, már csak ujjainak hegye érinti puhán Vétkes állát.* - Ne aggódj, csak produkálja magát, mondtam, hogy tetszel neki. *Most nem ugrál, mint egy szertelen kiscsikó, hanem szó szerint tipeg és mindezt szép ívbe hajlított nyakkal teszi, ha Nava elég szemfüles, akkor észreveheti, hogy Tizio már percek óta leengedte a kezét, csak sétál a hátas mellett, Vétkes pedig igazodik Tizio tempójához, csak egy orrhosszal előzi meg.*


3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-14 20:07:51
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Ahogy egyre közeledik az indulás pillanata, úgy válik egyre bizonytalanabbá. Aggodalmasan pillantgat körbe-körbe és annyira elmerül a gondolataiban, hogy minden apró gesztus furcsán idegennek tűnik a szemében*
- Köszönöm. *motyogja zavartan, ahogy Tizio a táskájáért nyúl. Nem mondhatni, hogy különösebben nehéz lenne, de mindenképp könnyebbség számára, hogy nem neki kell cipelnie. Azt nem tudja csak, mihez kezdjen az így felszabadult kezével. Egy pillanatig meglepetten mered üres tenyerére, miközben gondolatban teljesen máshol jár, nemsokára azonban megrázza kissé a fejét, és ahelyett, hogy céltalanul bámulna tovább maga elé, inkább Tizio keze után nyúl, hogy összefonja ujjaikat, ha ez a férfinak sincs ellenére, majd egy utolsó pillantást vet az immár szépen rendbe tett és eredeti állapotába visszaállított szobára, hogy aztán az ajtót behúzva tényleg távozóra fogja. Továbbra sem mondhatni, hogy túlzottan beszédes lenne, csak akkor szólal meg újra, mikor a földszintre érnek*
- Mindjárt jövök! *emeli meg kissé a kezében tartott könyveket és int fejével a könyvtár felé, hogy jelezze, mit szándékozik tenni, majd el is indul, hogy megvalósítsa terveit, immáron egyedül. Bár az előbb még hevesen tiltakozott ellene, most mégis úgy érzi, jót tenne neki pár perc magány. Szeretné alaposan és legfőképp logikusan végiggondolni a dolgokat, ez viszont nem nagyon megy neki, ha Tizio a közelében van. A könyvek elrakodása azonban remek alkalmat kínál a csendes merengésre, így nem is kapkodja el a dolgot. Bár kicsit tart tőle, hogy esetleg túlzottan megváratja a férfit, mégsem tud könnyen elszakadni ettől a helytől. Fontos része volt az életének az elmúlt időszakban, és bár továbbra is szeretne gyakori látogatója lenni, tisztában van vele, ha elköltözik innen, semmi sem lesz ugyanaz, mint régen, ez a változás pedig megrémíti. Nem is csak az, hogy itt hagyja Synmirát, de az is, hogy vajon milyen lesz a közös életük Tizioval. Fogalma sincs róla, mire számíthat, vajon most követi-e el élete legnagyobb baklövését, vagy ennek épp az ellenkezője, az aggodalom pedig szinte teljesen megbénítja, így igyekszik odázni a pillanatot, ameddig csak lehet, hogy ténylegesen eldöntse, megy vagy sem. Miután már nem marad több könyv a kezében, amivel húzhatná az időt, csak a sebtiben megírt levelet forgatja az ujjai között. Tisztában van vele, hogy nem lett jó, hogy nem mondja el a lényeget és csak fájdalmat fog okozni vele, így nehéz is megválnia tőle. Sokáig habozik, vajon itt hagyja-e vagy sem, ám úgy véli, csak még nagyobb bajt okozna, ha mindenféle értesítés nélkül távozna, így végül leguggol, hogy az ajtó alatt becsúsztassa a levelet. Mielőtt azonban ezt megtehetné, egy sötét foltra lesz figyelmes a féltve őrzött papíron. Újabb foltok követik az elsőt, mire leesik neki, bizony ő hagyja azokat a nyomokat, ugyanis akaratlanul is hullanak a könnyei. Míg egyik kezével letörli őket, sírós kis nevetést hallat, hiszen biztos benne, igazán szánalmasan festhet. Boldognak kéne lennie, mégse tud feltétlenül az lenni. Aggodalmai és félelmei nem hagyják, hogy élvezze a pillanatot, hiába tudja életében talán először biztosan, mit is szeretne. ~Azzal lenni, akit szeretek~ ismeri be magában, ahogy megnyugszik kicsit. Nem tudja azonban, helyesen cselekszik-e, hiszen eddig sose sült ki semmi jó abból, ha a szívére hallgatott. Ennek ellenére most ismét pontosan ezt teszi, mikor nagy levegőt véve becsúsztatja az ajtó alatt a levelet, és elindul, hogy végleg maga mögött hagyja ezt a helyet. Bár továbbra kissé gondterheltnek tűnik, halvány mosoly kúszik az arcára, ahogy megpillantja Tiziot*
- Bocsánat. *jegyzi meg rögtön zavartan, ahogy a férfi közelébe ér, amiért megváratta őt. Zavara pedig csak tovább fokozódik, ahogy Tizio mellé lép, és önkéntelenül is elpirul kissé. Nincs mersze kimondani, ami átfut a fején, így csak a tekintetével kérdez. ~Biztos vagy benne?~ próbálja üzenni a pillantásával, hisz itt az utolsó alkalom, hogy mindketten alaposan átgondolják, tényleg ezt szeretnék-e. ~Ha elmegyünk innen, akkor már nincs visszaút. Minden megváltozik~ ismeri be magában, miközben a férfi arcát fürkészi a bizonytalanság vagy a kétely bármely apró jele után kutatva, feszülten várva valamiféle válaszra a kimondatlan kérdésre*
- Köszönöm, hogy elkísértél. *jegyzi meg félszegen, mikor már nem bírja tovább a néma várakozást, így jelezve egyben, hogy a maga részéről készen áll az indulásra, persze csak ha Tizio is még mindig ezt szeretné.*


3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-14 11:13:49
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tizio ritkán jön zavarba, bár azért előfordul az ilyesmi, ha meg is történik, akkor sem látszik rajta, mert rezzenéstelen arccal és örökké színtelen hanggal képes palástolni az érzelmeit, így a zavarát is. ~Majd rájössz, hogy mennyire tévesen ítélsz meg.~ Megcirógatja a lány arcát, de ezenkívül mást nemigen reagál arra, hogy Nava éppen piedesztálra emeli, bármennyire is kényelmetlen neki ez, de vitatkozni nem akar arról, hogy valójában igenis gazember, mégpedig a rosszabbik fajtából való. Újfajta helyzet ez Tizio számára, ennél jobban nem tudna kimozdulni a komfortzónájából, amiből a városi csőcselék lázadása már amúgy is kegyetlenül kilökte, abból a pofonból még mindig nem igazán tud magához térni.
Nava szeretné, hogy maradjon, hát ő marad, némán nézi, ahogyan elkészül a rövid levél, aztán a táskát elveszi a lánytól és ezúttal már kifelé veszi az irányt, Vétkest simogatva várja meg odakint, hogy elrendezzen mindent, amit el akar rendezni.*
- Megyünk lassan pajti, nem kell itt ácsingóznod. *Duruzsol a lónak, a táskát a nyeregkápára akasztja, zsebéből pedig előkerül ismét a szelence, ezért mire Nava végez, addigra Tizio kellemes delíriumban van, de most hatványozottan szüksége is van rá azután, hogy a lány incselkedett vele.* - Aztán te mit csinálsz a kacér kancákkal? *Vétkes nyakát átölelve vár a lányra.*


3360. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-11 19:44:33
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Bár a nevetést hallva először csak még inkább duzzogni támad kedve, hamarosan nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el ő is, annyira jó érzéssel tölti el, hogy vidámnak látja a férfit. Mosolya akkor is megmarad, amikor rákerül a fejrázás sora, hiszen meggyőződése, hogy kettejük közül kivételen nem ő az, aki bolondságokat beszél*
- De hát te is adsz ilyeneket, még többet is, mint én valaha tudok. *pillant enyhe szomorúsággal a férfira, ahogy a nem kézzelfogható kerülnek szóba, hiszen úgy véli, a köztük lévő, íratlan adok-kapokban Tizio behozhatatlan előnyre tesz szert azzal, hogy hajlandó őt elfogadni olyannak, amilyen és képes miatta lemondani arról, hogy valaha is igazi családja legyen. De nem csak ebben különbözik a véleményük*
- Szerintem nagyszerű vagy. *ismeri be fülig vörösödve, hiszen ő is észrevette már, hogy a férfi nem szívesen beszél az érzelmeiről, ám ez közel sem jelenti azt, hogy bármilyen téren is hiányt szenvedne. Az, hogy még mindig nem képes teljesen elhinni, Tizio tényleg szereti őt, pusztán saját örökös aggódásának köszönhető, és nem annak, hogy nem kapna erről elég megerősítést a férfi részéről. Igyekszik azonban változtatni ezen a berögződésén, csak úgy, mint az ajándékok elleni berzenkedésén, amikor leesik neki, mennyire fontos is ez Tizionak, hiszen nem szeretné megbántani azzal, hogy visszautasítja a kedvességét. Már csak azt kell kitalálnia, hogyan közölje ezt a férfival anélkül, hogy pont olyan üresfejű, buta libának tűnne, aki nagy kegyesen engedi, hogy körülrajongják, mint amilyentől félt, hogy azzá válik*
- Igazán megtisztelő és jól esik, hogy ennyire törődsz velem. *kezd neki bizonytalan mosollyal, bár szinte biztos benne, nem sikerül majd jól megfogalmaznia, amit szeretne* Boldog vagyok, ha bármit is adni szeretnél nekem, csak... csak szeretném, ha tudnád, hogy nem várok el semmi ilyesmit. *fejezi be kissé sután, de ennél jobban nem tudja kifejezni, hogy természetesen nem fogja visszautasítani, ha Tizio bármit is adni szeretne neki, de tényleg nincsenek ilyen téren bármiféle igényei vagy elvárásai vele szemben, és bár értékeli a gesztust, de nem ezektől fogja még jobban szeretni. ~Már ha ez egyáltalán lehetséges~ teszi hozzá csak magában. Hamarosan azonban rajta a sor, hogy kimutassa, mennyire is szereti a másikat, bár úgy tűnik, ez talán kissé túl jól is sikerül*
- Sajnálom. *motyogja halkan, ahogy alábbhagy lelkesedése és elhúzódik a férfitól, hiszen tényleg nem az volt a szándéka, hogy kínozza őt, csak egy kicsit jól szerette volna érezni magát Tizioval, bár úgy tűnik, sikerült túllőnie a célon*
- Sose tudnék haragudni rád. Vagy legalábbis biztosan nem örökre. *fordul vissza felé félszeg mosollyal, miközben kihátrál az ágyból, így próbálva a férfi tudtára adni, hogy ha esetleg mégse bírt volna úriember maradni, ő akkor sem tiltakozott volna túlzottan a továbbiak ellen. Egy dologban mégis igaza van Tizionak, utána örökre haragudott volna, csak nem a férfira, hanem önmagára, amiért hagyta, hogy megtörténjen a dolog. ~Nem tudok ellentmondani neked!~ sóhajt fel magában, ahogy szeme felcsillan egy pillanatra, és mosolya tovább mélyül a következő megjegyzést hallva, hiszen ő maga is ismer egy nem annyira szőrös, ám annál vonzóbb férfitestet, amihez szívesen tapadna izzadtan, és reméli, erre hamarosan lehetősége is lesz, ha hazaérnek. Nem sokkal később azonban a forró hangulat igencsak lecsendesedik, és félénken bújik meg Tizio óvó karjaiban*
- Köszönöm, hogy szeretsz. *suttogja halkan, miközben a férfi mellkasán játszó keze lejjebb siklik Tizio derekára, ahogy a férfi két kézzel öleli át*
- Ne, maradj még! *vágja rá szinte rögtön, ahogy a távozás kerül szóba, akaratlanul is erősebben szorítva a másikat, ha esetleg megpróbálna elhúzódni. A gondolat, hogy egyedül maradjon, váratlan ijedtséggel tölti el* Ölelj még egy kicsit! *teszi hozzá kérlelőn, miközben lazít kissé görcsösen kapaszkodó ujjain. Természetesen ha Tizio távozni szeretne, akkor nem tartóztatja, de ha még itt marad mellette, akkor pár percig ő sem mozdul, csak kiélvezi a másik közelségét. Nemsokára azonban önként húzódik el egy halk sóhajtás kíséretében, és ül vissza az asztalhoz, hogy végre tényleg megírja búcsúüzenetét. Ezúttal könnyebben megy neki a dolog, hamar végez a levéllel, bár nem mondhatni, hogy sok mindent írna, vagy nagyon részletezné a helyzetet, hiszen úgy véli, jobb, ha ezt majd személyesen beszélik meg. Miután végez, a papírt félbehajtva az asztal közepén hagyja, majd hozzálát, hogy megigazítsa az ágyat, hiszen amennyire csak lehetséges, rendet szeretne hagyni maga után, valamint hogy jegyzeteit is ruhái tetejére pakolja a táskába. Az itteni könyveket azonban nem csomagolja el, hiszen nem szeretné engedély nélkül eltulajdonítani őket, így csak fél kézzel magához szorítja az ősöreg köteteket, hogy levigye őket megfelelő helyükre a könyvtárba, a tetejükre helyezve levelét, miközben másik kezével a táska pántját fogja meg*
- Mehetünk. *fordul bizonytalanul Tizio felé, bár továbbra is aggódva tekintget körbe, attól tartva, esetleg itt felejt valamit. ~Mintha olyan sok holmim lenne... ~teszi hozzá magában gúnyosan, hiszen agyának logikus fele tökéletesen tisztában van vele, minden a táskában van, amivel ideérkezett, így már csak az elhatározásra van szükség, hogy tényleg távozzon.*


3359. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-11 13:58:14
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Halk nevetéssel reagál a lányra, tetszik neki a pillanatnyi duzzogás, tulajdonképpen nincsen a lányon olyan, ami ne tetszene neki, aztán mikor a lány beszélni kezd, hogy megválaszolja a kérdését, akkor a fejét ingatja.*
- Bolondságokat beszélsz. ~Csak egy gazember vagyok.~ Csupa olyan dolgot adsz nekem, ami nem kézzelfogható. És de, azt mondom, hogy vannak dolgok, amik nehezemre esnek. Nem tehetek róla, de ilyen vagyok. ~Talán ha anyám tovább él, akkor megtanulom tőle, hogy hogyan kell elmondani másoknak, hogy mit érzek.~ És azelőtt senkinek nem akartam ajándékot adni. Neked viszont akarok. *Megrántja a vállát, ha a lány ennyire tiltakozik, akkor kénytelen lesz visszafogni magát.* - És nem, nem leszel olyan soha, mint azok az üresfejű, gazdag libák. ~Éééés félre fogod érteni.~ Csak akarok adni neked valamit, valamiket. ~Sokkal tovább fogsz élni, mint én, valami emlékeztessen már rám.~ *Újra megvonja a vállát, nincs kedve most ahhoz, hogy ezt ennél mélyebben kifejtse a lánynak, ahhoz túl jó az alaphangulata, hogy ilyen gondolatokkal elrontsa, még csak huszonhat éves, nem kéne, hogy az elmúlás gondolata foglalkoztassa, pedig az ajándékozási motivációi között ez is szerepel, nem csupán az, hogy milyen jól mutatna Nava nyakában egy nyakék.*
- Be kell látnod, hogy kínzás, ha csak felhúzol. Persze imádom, hogy ezt csinálod, sosem kérném, hogy hagyd abba. Jó de, talán jobb lesz, ha abbahagyod, mert ha nem, akkor nem garantálom, hogy nem teperlek le. ~Lábszárfekély, lábszárfekély, lábszárfekély.~ Azután pedig örökre megharagudnál rám. *Kicsit túldramatizálja ugyan a dolgot, de Nava tényleg próbára teszi az önuralmát, annak utolsó morzsáit őrli fel, tényleg időben száll le róla, Tizio egyébként sosem lenne képes megerőszakolni bárkit is, de jelenleg akkor is azt érzi, hogy hajszál választja el attól, hogy megpróbálkozzon ilyesmivel. ~Lábszárfekély. Lábszárfekély.~* - Én is tudom, hogy nem vonzódom a férfiakhoz. Ki akarna hozzáizzadni egy szőrös férfitesthez? Már a nőket kivéve. ~Szeretem ha hozzáizzadsz a testemhez.~
*Cirógatja a lány hátát, szeretné megnyugtatni, de úgy tűnik, hogy Nava már bemesélte magának, hogy ez valójában egy hatalmas nagy probléma, ráadásul azt meg sem hallja, hogy ha az ő füle mögött vaj van, akkor Tizioé mögött is.*
- Cicám, ha tudod, akkor meg miért vagy magad alatt? Semmi olyat nem tettél, amit meg kéne bocsátanom neked, vagy meg kéne bocsátanod neked, saját magadnak. Igazán nincs mit megköszönnöd. *Két karjával is átöleli a lányt. ~Ha megvernének sem érteném, hogy mi is a probléma pontosan.~* - Akarod, hogy megvárjalak odakint, míg levelet írsz? Kivinném a holmid is. *Ajánlja fel, hátha az segít a lánynak kicsit megnyugodni és megfogalmazni a levelet.*


3358. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-11 11:08:42
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike//

- Ahha, tudod ez elég hosszú történet... testvérek voltunk, aztán kiderült, hogy én igazából örökbe fogadott vagyok, mert Drammy anyukája fél elfet szült és kellett az apukának a teljes elf úgyhogy egy szegény, ha jól vettem ki megerőszakolt anyukától elloptak engem. De Dram és én szeretjük egymást, úgyhogy így, hogy nincs akadálya, majd összeházasodunk nemsokára. Most jegyben járunk - * valószínűleg elég lett volna az utolsó két mondat, de Wym fecsegős szája és még félig kölyök esze nem adta ki azt, hogy esetleg nem kéne mindenkinek elmondania a dolgokat, mert talán a másik indiszkrétnek fogja tartani és csak kellemetlen lesz a részéről.
Boldogan sóhajt fel, mikor fél terhétől megszabadítják, s máris kilát a könyvkupac felett, aminek kifejezetten örül.
Elindul a lépcső felé Karheia tanácsára, s már út közben vonja meg a vállát a név becézési kérdésre. *
- Ahogy jól esik, Wym, Wymni, Wywy, Wymnter. Bár tanácsolom a rövidebbeket, mert azt könnyebb kimondani - * mosolyodik el, visszaemlékezve, hogy a kastélyban mennyire mókás volt, mikor rá akartak szólni a szolgák vagy a dadák, de mire kimondták a nevét, addigra a nyolcadik folyosósoron is túl volt. *
- És téged hogyan becézzelek? - * kérdez vissza,kicsit félvállról, mert a lépcsőzésre koncentrál most nagyon.
A dolog meg is hozza az eredményt, mert gond nélkül lejut s újból tud figyelni társa mondandójára.
Amikor kimondja a gyönyörű szót a másik, Wym automatikusan rávágná, hogy " Ja, tök jó látni valamit, ami ennyire egyszerű a sok cicoma után, ami egész életemben végigkövetett " azonban szerencse, hogy nem vág közbe, mert a következő mondat után azért ez nagyon fennhéjázón hangzott volna, még ha Wym nem is úgy gondolja. *
- Mindig is kíváncsi voltam, a kis házakkal nagyobb szabadság jár? - * kérdez rá, a lány felé fordítva tekintetét. Mert azt már megtanulta, hogy a nemesi sarjaknak nem jár túl sok szabadság. *


3357. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-08 17:34:04
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Nem úgy értettem! *tiltakozik előbb ijedten, majd kissé duzzogva, ahogy rájön, az egész tényleg csak egy rossz tréfa volt a férfi részéről, hogy minél jobban zavarba hozza. Szerencsére azonban nem tart nála sokáig ez az állapot, ahogy elterelődik a téma, úgy nyugszik meg ő is kicsit. Csak egy pillantással jelzi, ezt felesleges is mondani, hiszen Tizio azt kérdez tőle, amit csak akar, nincs olyan, amire ne válaszolna neki. Meglepi azonban, mikor kiderül, még mindig itt tartanak, hisz azt hitte, egyértelműen kifejtette az álláspontját a kérdésben, ám úgy látszik, mégsem adott elég meggyőző magyarázatot. Míg a férfi beszél, nem szól semmit, csak magában hüledezik azon, amit hall. Az, hogy bárki is azt feltételezze Tizioról, hogy a férfiakat kedveli, még nagyobb ostobaságnak tűnik a számára, mint bármi, amit ő maga eddig mondott, pedig nem egy ilyen hagyta el a száját az elmúlt pár órában. Mikor végre rákerül a beszéd sora, lassan megrázza a fejét*
- Nem, ez nem másokról szól. Mások miatt sose mondanék ellent neked. *jelenti ki halk, de határozott hangon. ~Semmiért és senkiért nem mondanék ellent neked. Amúgy is tudom, hogy nem tehetek mindenkinek a kedvére, és lesznek, akik megszólnak majd... ~ sóhajt fel magában, mielőtt folytatná* Ez csak kettőnkről szól. *nagyobb részben a saját ostoba aggodalmairól és kisebb részben a férfiról, aki kiváltja őket és akivel, úgy tűnik, nem tudja megértetni, miért is ellenkezik ennyire a drága ajándékoknak még a gondolata ellen is*
- Tudom, azt mondtad, ez nem kölcsön és hogy az ajándékért cserébe nem vár semmit az ember, mégis... Te már így is annyira csodálatos vagy, sokkal jobb, mint én. Ha még ajándékokkal is elhalmoznál, sose tudnék a nyomodba érni. De ha csak mi vagyunk ketten, ha nincs semmi más, akkor talán van esély, hogy egyenlőek legyünk. *bár teljesen belevörösödik abba, amit mond, hangjából érezni, hogy minden egyes kimondott szót teljesen komolyan gondol, ám még így is tart kicsit tőle, hogy talán nem sikerült érthetője a mondandója. Tényleg úgy véli, a férfi magasan fölötte áll mindenben, és esélyt se látna rá, hogy kicsit is megközelítse, ha folyton csak ő lenne az, aki akármit is kap. Kissé félve pillant Tiziora, hisz számít valami tiltakozásfélére a részéről, hogy mennyire helytelenül is teszi, hogy így gondolkodik, mégse tud tenni semmit ez ellen. Míg magát szánalmasan tökéletlennek látja, addig a másikban semmi hibát nem vél felfedezni*
- Én is... én is szeretnék kérdezni valamit. Több valamit. *folytatja félénken, ahogy Tiziora tekint, van-e valami ellenvetése ez ellen, bár a választól függetlenül is felteszi kérdéseit* Miért akarsz ennyire adni valamit? És ne mondd, hogy azért, mert csak így tudod kimutatni, hogy szeretsz... tudom, hogy ennél sokkal többre is képes vagy! *ereszt meg egy halvány mosolyt a férfi felé. Az az érzése, eddig azt szokta meg, pénzen megvehet mindent, még szeretetet is, így szeretné eloszlatni az ezzel kapcsolatos esetleges félreértéseket. A másik dolog kapcsán azonban tényleg teljesen tanácstalan*
- És miért akarsz ilyesmiket adni? Miért akarsz minél jobban hasonlatossá tenni azokhoz a nőkhöz, akik eddig nem érdekeltek és csak untattak? *tekint tanácstalanul a kék szemekbe, miközben sajátjában aggodalom csillan. ~Talán már rám is rám untál? Azt szeretnéd, hogy csak egy csinos trófea legyek az oldaladon, aki nem szól semmit, csak elvan a drága csecsebecséivel?~ magában már előre fél a választól, szerencsére azonban Tizionak sikerül háttérbe szorítani az aggályait, legalább időlegesen. Ezt követően pedig rajta a sor, hogy szavak helyett tettekkel fejezze ki érzelmeit*
- Ennek pont az ellenkezője lenne a cél. *vigyorodik el, mosolyát a férfi vállába rejtve* Ha csak nem szereted esetleg mégis, ha kínozlak. Úgy rémlik, az előbb mintha azt ecsetelted volna, mennyire élvezed, ha megőrjítelek és az agyadra megyek... *ahogy idáig ér a beszédben, Tizio mellkasán nyugvó ujjait begörbíti kicsit, körmeit az ingen át is a másik bőrébe mélyesztve, elég erősen ahhoz, hogy érezni lehessen, de nem eléggé, hogy igazi fájdalmat okozzon*
- Csak egy szavadba kerül, és abbahagyom... *folytatja tovább, kissé feljebb fordítva a fejét, míg a férfi reakciójára vár. Akár elhangzik azonban a kérés, akár nem, hamarosan magától is kikecmereg az ágyból, bár szinte rögtön vissza is hajol Tizio felé*
- Valaki legalább abban is biztos, hogy nem a férfiakat szereted! *mosolyodik el egy pillanatra, csak hogy nem sokkal később már jóval borúsabb hangulatban üljön vissza ismét az ágyra. Nehezére esik kimondania, ami akar, és fogalma sincs, milyen válaszra számít, bár arra biztos nem, amit végül kap. El se tudja hinni, hogy pusztán ennyi lenne az egész, hiszen egy része bűnhődni és szenvedni akart vélt bűnéért, mielőtt megbocsátást kap, így meglepi, hogy ilyen hamar jön a feloldozás*
- Tudom, de akkor is... *motyogja megtörten, bár inkább elhallgat, hisz egyre kevésbé kezdi jó ötletnek érezni, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Az, hogy a férfi ezek után csak közelebb helyezkedik hozzá és átöleli, még inkább csak azt erősíti meg benne, mennyivel jobb nála a másik. Az utolsó megjegyzésre pusztán egy gúnyos horkantással felel, hiszen még ha igaz is Tizio feltevése, akkor sincs mitől tartania, hiszen nem sok szépség jutott neki, amiben kárt tehetne az aggódás*
- Köszönöm. *suttogja halkan, ahogy szorosan hozzábújik, hogy fejét Tizio mellkasára hajtsa. Hallani szeretné a szívverését, erőt és megnyugvást meríteni a számára oly kedves ritmusból. Ha ez sikerül neki, egy darabig nem is szól semmit, csak hagyja, hogy az egyenletes dobogás kiszorítsa minden negatív gondolatát és ne hagyjon helyet semmi másnak. Míg a férfinak dőlve elveszik saját érzelmeinek zűrzavarában, egyik keze akaratlanul is mozdul, ám egyúttal nem a feltörő vágy készteti erre, csak az őszinte szeretet, ahogy ismét csak Tizio mellkasán barangolnak ujjai. Alig ér azonban hozzá, mintha attól félne, nem lenne igazi és bármikor eltűnhetne mellőle, miközben az inge összes redőjét és ráncát végigsimítja. Nem tudja elhinni, hogy tényleg itt ülnek egymás mellett és önkéntelenül is attól tart, egyszer csak véget ér ez a törékeny idilli. Bár tisztában van vele, hogy lassan indulniuk kéne, mégse bír megmozdulni, egy kis ideig még semmi másra nem szeretne figyelni, csak az ütemes dobogásra, ami már szinte egyfajta meditatív állapotba ringatja.*


3356. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-07 10:50:24
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Semmiben? Az még jobb. Mondjuk mindenkit meg kell majd vernem, aki rád néz, de nem baj. *Most már arcára engedi a vigyort, a lány további szavait meg simán elengedi a füle mellett, anélkül, hogy bármit reagálna rá, szórakoztatja a reakció, bár kicsit lelkiismeret furdalása van, hogy így piszkoskodik. ~Gazember vagy.~* - A vágyaim kiélése rövidtávú dolog. De hadd kérdezzek valamit. *Rögtön folytatja is.* - Azért nem akarsz elfogadni semmit, hogy ne vádolhassanak azzal, hogy kihasználsz? Hidd el nekem, hogy ha nem fogadsz el semmit, akkor is lesznek, akik ezzel vádolnak és összesúgnak a hátad mögött. Vagy törődsz ezzel és hagyod, hogy megkeserítsék az életed. ~Vagy boldoggá teszel engem azzal, hogy elfogadsz ezt-azt.~ Vagy egyszerűen nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Tudod, hogy hányszor hallottam, hogy állítólag a férfiakhoz vonzódom? És miért? Mert sosem udvaroltam senkinek, vagy mutattam a legcsekélyebb jelét annak, hogy bárki is érdekelne. Pedig csak fárasztónak találom az üres fecsegést. ~És inkább fizetek a kielégülésért.~ Viszont nem érdekelt soha, hogy mit mondanak rólam. Szeretném, hogy téged se érdekeljen, és hogy ne utasíts vissza semmit azért, mert azon aggódsz, hogy mások mit gondolnak. *Tizio nem szeret beszélni, ami azt illeti mosolyogni sem igazán, de Nava mindkettőt kihozza belőle, ez pedig zavarja, bár racionális elmeként tudja, hogy Nava valamennyi feloldatlan komplexusát ki kell beszéljék a későbbi feszültségek elkerülése miatt.*
- Gondolod, hogy én rosszabb voltam? Te azután csinálod ezt, hogy leállítottál engem. Mire gondoljak így, ha nem arra, hogy direkt kínozni akarsz? *Felületesen veszi a levegőt, mert Nava csak nem áll le. ~És megint kamaszfiút csinálsz belőlem, olyat, aki beleörül a gatyájába. Lábszárfekély.~ Nyögéssel reagál arra, hogy a lány leszáll róla.* - Valaki legalább. *Hajszálon múlott az önuralma, legközelebb talán nem lesz ennyi. ~Lábszárfekély, lábszárfekély, lábszárfekély.~ Egy perc múlva a lány szavai leforrázzák, az évek során begyakorolt maszk, viszont elfedi ezt az érzést, nem is a történtek miatt, hanem amiatt, hogy Nava hogyan viselkedik.*
- Hé cica, egyrészt akkor nem ígértem neked semmit. Másrészt neki honnan kellett volna tudnia, hogy volt egy kalandod valakivel? Harmadrészt én is verekedtem egy lány miatt azóta. *Kisfiús félmosolyra húzódik a szája. ~Túldramatizálod, cicám.~ Odébb ül és átöleli a lány vállát.* - Sokat aggódsz. Árt a szépségnek.


3355. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-06 21:31:14
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Semmiben! *vágja rá rögtön, ami az eszébe jut, ahogy a selyemruhákra terelődik a szó, és csak későn esik le neki, hogy talán ez mégse volt a legjobb válasz* Mármint akkor nem mennék. De szeretnék, csak... csak nem selyemben. Jók lesznek a mostani ruháim is. *hiába próbálkozik kimagyarázni a helyzetet, úgy érzi, csak még mélyebbre süllyed, és Tizio sem igyekszik épp enyhíteni a zavarán*
- Nem, ezt... ezt nem gondolhatod komolyan! *tiltakozik hevesen a karvastagságú aranyláncok ellen, miközben arca olyan fehérré válik, amit több réteg vakolattal is nehéz lenne elérni. Bár nem tudja eldönteni, a férfi csak viccel-e, vagy sem, őszintén reméli, az egész csak valami rossz tréfa, és nem kell tényleg ennyire kicicomáznia magát. Nem mintha amúgy értene hozzá egy kicsit is, így biztos benne, még ha meg is próbálkozna vele, inkább lenne elborzasztó, mint lenyűgöző a látvány. Határozottan megkönnyebbül, mikor másfelé terelődik a téma, bár az az érzése, ezúttal se épp ugyanazt gondolják, jelen esetben azonban sokkal kevésbé bántja az eltérést, hiszen csak tanulhat belőle*
- És neked vajon nem válik előnyödre, ha kiéled a vágyaidat? Vagy ha jól szórakozol? *kérdez vissza elvörösödve, hiszen egyre kevésbé érti, miről is van szó, és egy kicsit tart tőle, nem beszél-e óriási butaságokat, mint az mostanában oly sokszor megesik vele. Szerencsére azonban van olyasmi is, amiben egyetértenek*
- Akkor jó. *mosolyodik el zavartan, miközben szeretetteljes pillantást vet a férfira. Teljesen odáig van érte, ez pedig a buta szavak mellett buta tettekre is készteti, vagy legalábbis olyasmire, ami korábban meg se fordult volna a fejében, ennek köszönhető, hogy hamarosan újra igencsak közel kerülnek egymáshoz, ám ezúttal a korábbitól eltérő felállásban. Most rajta a sor, hogy kiélje a vágyait és kényeztesse a másikat, már amennyire ez jelen körülmények között lehetséges. Bár elsősorban Tizionak akar örömet okozni, önkéntelenül is a másik tudtára adja, neki mi esne igazán jól, és ennek megfelelően belőle is egy apró sóhaj szakad fel, ahogy nem csak a férfi egyik, de mindkét kezének szorítását érzi*
- Gonosz? Én? Ez közelében sincs annak, amit te műveltél velem az előbb... *ingatja lassan a fejét, óvatosan simítva végig orrával és ajkaival Tizio nyakán két csók között. Bár részéről csak játék az egész, puszta incselkedés, ahogy a férfi közelebb húzza magához, meglepődve tapasztalja, milyen komoly reakciót sikerült kiváltania belőle. ~Na jó, talán most már a közelében van~ ismeri el magában elvörösödve, hisz bár esetében kevésbé van ilyen látványos jele a dolognak, az nem jelenti, hogy őt kevésbé öntette volna el a vágy, mikor Tizio csókolgatta nem sokkal ezelőtt. Számára természetes, hogy ő maga így érez, de az, hogy a férfi sem képes ellenállni neki, még mindig szinte felfoghatatlannak tűnik a szemében*
- Bízom benned! *suttogja halkan, továbbra is Tiziohoz simulva, miközben a mellkasán lévő keze lejjebb siklik kissé a férfi hasára, hogy ott megtámaszkodva tolja el magát a másiktól, és kászálódjon ki az ágyból. Nehezére esik a mozdulat és még inkább nehezére esik, amire ezután készül, nevezetesen a levélírás, így nem is mondhatni, hogy jól halad vele*
- Úgy, hogy nagyon okos és tehetséges. *válaszol kapásból az első kérdésre, bár ha őszinte akar lenni, ennek a történetnek a pontos részleteit ő sem ismeri* Nem hinném, hogy ez lenne a helyzet... vagy ha mégis, akkor nagyon jól alakítja a szerepét. *mosolyodik el halványan, hiszen neki eddig meg se fordult ilyesmi a fejében, de ha tényleg igaz lenne a feltételezés, azt igencsak mulatságosnak tartaná. Kicsit könnyebb szívvel fordul vissza a még el sem kezdett üzenet felé, az üres papírlap azonban akaratlanul is idegessé teszi. Hiába tudja, hogy nincs semmi értelme az egésznek, mégis úgy érzi, el kell mondania valamit Tizionak, mielőtt elhagynák ezt a helyet. Főleg, mert agya egy része, amelyik folyton rémeket lát, attól fél, már nem is fog sor kerülni a költözésre, ha elmondja, amit el kell mondania. Visszamászik az ágyra, kicsit távolabb a férfitól, hiszen úgy érzi, nem méltó az ölelésére, így inkább hátát a falnak veti, lábait felhúzza, és két kezével átkarolja térdeit, miközben meredten néz maga elé*
- Igazad volt az előbb. Tényleg gonosz vagyok. *kezd bele kissé vontatottan, tőle szokatlanul színtelen hangon* Bántani foglak, mégis el kell mondanom valamit. *beszéd közben az íróasztalt bámulja, nem mer Tiziora nézni, hisz fél attól, amit a szemében látna. Kis szünetet is kénytelen tartani, bár nem a hatás kedvéért teszi ezt, csak hogy összeszedje a gondolatait, ám nem mondhatni, hogy ez nagyon jól sikerülne neki*
- A főmágus, Taitos... miután először találkoztunk... me... megcsókolt. Nem tudtam, mit tegyek, olyan hirtelen történt az egész. De nem jelentett semmit, ezért is mondom el, mert nem akarom, hogy azt hidd, azért hallgattam róla, mert jelent valamit. Vagyis mégis jelentett valamit, rájöttem, hogy nem azt akarom, hogy ő csókoljon meg. Azt akarom, hogy te legyél az. Most is azt akarom. *amilyen nehezen találta a szavakat az elején, olyan hadarásba kezdett a végére, mindvégig kerülve Tizio tekintetét, bár az utolsó mondatnál nem bírja megállni, hogy ne vessen rá egy gyors pillantást, vajon ő is hasonlóan gondolja-e még, vagy inkább elhúzódna tőle. Gyors megfontolás után azonban mégse bírja végignézni, ami most következik, így inkább lehajtja a fejét, térdének támasztva homlokát*
- Annyira sajnálom. *motyogja halkan, lehunyt szemmel viaskodva az egyre jobban elhatalmasodó bűntudatával, miközben a megbocsátásra vár. Bár agya egy logikus része azt mondja, nem tett semmi megbocsáthatatlant, egy másik része mégis tisztátalannak érzi magát és úgy véli, az egész kapcsolatuk hazugságra épült volna, ha ezt nem mondja el az elején. ~Csak nehogy romba dőljön, mielőtt igazán elkezdődhetne~ retteg magában, borzasztóan érezve magát, amiért lelkiismerete tisztaságáért, ok nélkül fájdalmaknak teszi ki a férfit. Mégis valahol úgy érzi, ez a helyes döntés, és mindenkit becsapott volna, ha erről hallgat*
- Bár meg nem történtté tehetném... *suttogja, észre sem véve, hogy nem sok gondolatban hangzanak el ezek a szavak, hanem tényleg ki is mondja őket.*


3354. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-06-06 14:12:01
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 389
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tizio jórészt forgatja a kezét, bár csak gondolatban, mert a lányt nagyjából minden szava pánikba ejti, főleg olyan dolgok, amik az ő számára teljesen mindennaposak, legyen az a selyem, vagy egy karperec. ~Legalább tudom, hogy jól választottam és nem csupán egy aranyásó vagy.~*
- Persze, hogy selyem, mégis miben jönnél velem táncolni? *Borítékolja a tiltakozást, de kicsit mulattatja is a dolog, mert Nava annyira görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy ne kapjon semmit.* - Béna tollat is tűznél a hajadba és karvastagságú aranylánc lenne a nyakadban és annyi vakolatot kennél az arcodra, hogy minden pillanatban attól rettegnél, hogy lemállik, ezért merev lenne egész este az arcod. *Mint Tizioé, mikor mindezt elmondja, ugyan viccel, de nála ez ritkán derül ki a hangsúlyból, vagy a mimikából, most sem, és ezúttal sokkal több szándékkal csinálja ezt, mint máskor.* - Nem kedvesem, nem feltétlenül előnyre kell gondolni. Lehet az indok a kéjvágy. ~Vajon először miért vittelek ágyba? Jórészt kéjvágyból.~ Vagy pusztán a szórakozás, mert jól akarom érezni magamat. És tudom, hogy ez sokkal több annál. Hidd el, hogy tudom. ~Én ne tudnám?~
*Igyekszik kiélvezni a helyzetet, hogy a lány felül kerekedik, bár sokkal jobban élvezné, ha mindezt meztelenül tennék, de oka nem lehet a panaszra, mert Nava saját maga húzza Tizio kezét egy nagyon kellemes domborulatra, ez pedig igazán próbára teszi Tizio önuralmát, de sikeres csatát vív önmagával és a vágyaival szemben és csak nyögéssel reagál arra, hogy a lány kóstolgatja, nem pedig azzal, hogy leteperi.*
- Ez mind vagy. Továbbá igazán gonosz is vagy, hogy így kínzol. *Két kézzel markolja a lány fenekét, és kicsit igazítja, hogy Nava érezhesse, hogy miért, mivel is kínozza a férfit, a kínt fokozzák a csókok, az érintések, komolyan zabolázni kell a felbuzgó tettvágyat, hogy ne szegje meg korábban adott szavát és gyűrje maga alá Navát.* - Próbára teszel, hogy az tudok-e maradni. *Hangja rekedtes, pupillája szűk, arcán láthatóan megfeszül egy izom, de ez egy rövid pillanatig tart csupán. ~Szerencséd, hogy abbahagytad, hajszálon múlt, hogy tényleg átmenjek gazemberbe.~ Nézi Navát, ahogy átül az asztalhoz, Tizio eközben próbálja a vérét visszaáramoltatni az agyába.*
- Fiatal fiú? Hogy lehet fiatal fiúkból főmágus? Nem lehet, hogy csak valami öregember, aki egy fiatal fiú külsejét varázsolta magára? *Elmélkedik, még mindig a lányt mustrálva, akit kicsit kapkodónak vél, illetve úgy látja, hogy valami rejtélyes okból, mintha zavarban is lenne.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3354-3373