Amon Ruadh - Synmira
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kikötői erdőség (új)
Tharg birtokok (új)
SynmiraNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 167 (3321. - 3340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3340. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-25 10:39:09
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Ne legyen. Nem szeretem, ha aggódsz. *jegyzi meg, miközben hangjában a szokásos aggodalom csendül. ~Nem szeretlek gondterheltnek látni... attól én is aggódni kezdek, akkor pedig már elég, ha egyikünk teszi ezt, nem?~ gondolja magában szomorkás mosollyal. Ha tehetné, minden félelemtől és aggálytól megkímélné a férfit, de mivel ez nem lehetséges, így csak annyit tehet, hogy megpróbálja eloszlatni az esetleges rémképeket. Ennek első lépése, hogy még közelebb húzódik hozzá, mikor kiderül, mindketten szeretnek a másik karjaiban lenni. A közelebb fészkelődésen kívül egy boldog mosollyal válaszol csak a megjegyzésre, bár ez nem látszik, egyrészt, mert Tizio mellkasába rejti az arcát, másrészt mert olyan gyorsan tűnik el mosolya, mint ahogy megjelent, a férfi további szavait hallva*
- Tessék? A szolgáltatás honorálására? *vonja össze haragosan szemöldökét, ahogy hátrébb húzódik kicsit, hogy Tizio szemébe nézhessen. Bár dühösnek tűnhet, ennek csak az értetlenség az oka, és talán egy kis megbántottság, ám szeretné hinni, hogy csak félreértette, amit hallott* Mi... mit gondoltál rólam? Azt hitted, hogy...? *nem bírja befejezni a kérdést, annyira összeszorul a szíve a gondolatra, hogy a férfinak ilyesmi fordult meg a fejében. ~Tudom, kissé hirtelen volt egész. Talán túl sok és túl hamar, de azt hittem, te is az érzed, amit én... ~ gondolja magában szomorúan. Nem akarna olyan nagy szavakkal dobálózni, mint szerelem első látásra, mégis számára tagadhatatlan, szinte azóta érez valamit Tizio iránt, hogy először megpillantotta. Eddig nem vágyott ennyire senkire, és bízott benne, legalább részben valami hasonló fogalmazódott meg a férfiban is, még ha akkor még nem is tudatosodott benne*
- Én nem szoktam ilyesmit csinálni! *igyekszik leszögezni rögtön, bár a hebegése miatt ez a kijelentés közel se sikerül olyan meggyőzőre, mint szerette volna. Álmában se gondolta, hogy Tizio esetleg olyan lánynak tartaná. Bár szeretne haragudni rá, mégsem képes vádolni őt, csak magát tudja okolni, hiszen tényleg nem mondhatni, hogy illendően viselkedett volna. ~Előkelő nemes hölgyek nem igazán tesznek ilyet, ugye? Ez csak a könnyed erkölcsű, ledér nők szokása... ~ tér vissza már megint ahhoz, ami a legjobban megy neki, nevezetesen hogy önmagát hibáztassa. Ennek jeleként meg is rázza a fejét, hátha így sikerül elűznie a kellemetlen gondolatokat belőle, egyben pedig ez feleletként is szolgál a férfinak, jelen pillanatban egyáltalán nem kívánja, hogy bármit is mondjon, korábbi kérdéseire se szeretne választ kapni, hiszen biztos benne, csak még rosszabbul érezné magát, ha hallaná, hogyan vélekedett róla Tizio, mikor először együtt voltak. A további kijelentéseket, miszerint semmi oka nem lenne megbánni korábbi viselkedését, meg se hallja, vagy ha hallja is, nem tudja elhinni, hogy tényleg igazak lennének. ~Talán te is ezt tetted volna? Mi lett volna, ha tényleg megteszed? Vagy ha nem találkozunk újra?~ megannyi aggasztó kérdés fut át agyán, mi lett volna, ha. ~Annyi helyen elszúrhattam már volna, de te mindig itt vagy, hogy megments ettől. Vagy bármi mástól, de legfőképp önmagamtól... ~ vallja be magának legalább, sajnálva, hogy ő nem képes ezt megtenni Tizioért. Egy része még mindig úgy véli, akkor tette volna a legjobbat a férfival, ha kisétált volna az ajtón. ~De már nem menne!~ gondolja, ahogy a kék szemekbe tekint*
- Mindig. *ismeri be kénytelen-kelletlen, ahogy az elálélásra terelődik a szó, bár nehezére esik ezt kimondania. ~Nem jó. Ebből volt a probléma először is. Mindig ebből van~ sóhajt fel magában lemondóan, hagyva magát elveszni a csókok és érintések közt. Nem akar többet gondolkodni és nem is megy neki, ha a férfi a közelében van. Csak érezni akar és elfelejteni minden mást, ami kicsit is aggodalommal tölti el.*


3339. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-24 12:47:53
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Szokásom. ~Azóta főleg, hogy a családom felét megölték.~ De talán igazad van és csak feleslegesen idegesítem magam apróságokon. *Pár pillanatig nem reagál arra, hogy Nava szerint nem okozott neki fájdalmat.* - Szeretlek átölelni. *Régebben nem volt igénye arra, hogy hosszasan ölelkezzen nőkkel, de Nava teljesen elbűvölte és olyan igényei alakultak ki mostanában, amikre sosem gondolt volna úgy egy évvel, vagy akárcsak pár hónappal ezelőtt. ~Ó már megint szabadkozol.~*
- Nézd cicám, nem kell sajnálkozz. Miért tennéd? Ha én ébredek előbb, akkor valószínűleg ugyanezt tettem volna. ~Lehet, hogy csak én aludtam?~ Sőt, lehet, hogy még pénzt is hagyok a komódon, a szolgáltatás honorálására. ~Ezt tényleg kimondtad?! Mekkora fasz vagy.~ Örüljünk inkább annak, hogy úgy alakult a dolog végül, ahogyan. Nem volt hiba, nem kell sajnálkoznod miatta. ~Rutinos kisétálóként már csak tudod, igaz-e Tizio?~ *Ő tényleg csak egy megjegyzésnek szánta, nem gondolta, hogy a lányban ezzel ekkora bűntudatot csinál majd, nem volt a célja és bánja is nagyon, hogy megjegyezte.*
- Nem akarok semmit mondani. De ha szeretnéd, hogy valamit mondjak, akkor csak szólj. *Tizio ezt teljesen komolyan gondolja, tud ugyan nőkkel beszélni, de azt nemigen tudja, hogy az ember mit is szokott mondani a kedvesének. ~Imádom, mikor pipacsszínű lesz az arcod.~* - Ó? Szóval elaléltál. Az jó. *Moccan, így egyik térdével Nava lábai közé férkőzik, Nava csókja szokatlanul heves, de Tizionak cseppet sincsen ez ellenére, sőt nagyon lelkesítően hat rá, olyannyira, hogy egyik kezén ugyan muszáj megtámaszkodnia, de a másikkal igyekszik felfedezni a lány ingbe és nadrágba bújtatott testét, végképp nincs kedve elindulni.*


3338. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-23 20:37:04
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Rémeket látsz. Minden rendben lesz, mikor visszaérünk. *válaszol mosolyogva a férfi aggodalmaira. ~Azt hittem, ennél sokkal nagyobb a baj!~ sóhajt fel magában megkönnyebbülten. Valóban, ő maga is tart tőle kicsit, hogy lassan haza kell menniük, de inkább csak azért, mert nem szeretné, hogy rájuk sötétedjen útközben. Bármennyire is furcsa alak azonban a két öreg és bármennyire is nehezen viselik el egymást, azért egyikről sem tudja elképzelni, hogy megölje a másikat, vagy hogy felgyújtsa a házat, így szokásos aggódását egyelőre háttérbe szorítva annyira mégsem sietteti az indulást*
- Nem okoztál! *igyekszik erről rögtön biztosítani a férfit, ahogy érzi, enyhül a szorítása. ~Talán kicsit erősebb volt, mint általában, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy fájt~ próbálja üzenni pillantásával is* Szeretem, ha átölelsz. *ismeri be elpirulva kissé, nemsokára azonban igencsak hálás lesz az enyhébb szorításért, és meg is próbál hátrébb húzódni kicsit, ahogy első találkozásuk kerül szóba*
- Az... az más volt! *jelenti ki kétségbeesetten, a korábbiakhoz képest teljesen elfehéredve, miközben lesüti a tekintetét, ugyanis nem mer Tiziora nézni. Remélte, a férfi sose fogja ezt felhozni, hiszen utólag visszagondolva ő is tisztában van vele, milyen lehetetlenül viselkedett, és kényelmetlenül érzi magát, amiért ilyen rossz emlékeket hagyott Tizioban. ~Azt hittem, úgy lesz a legjobb mindenkinek... ~ sóhajt fel magában, hiszen akkor még teljesen máshogy indultak neki a dolognak, mint ami végül lett belőle. Nem mintha kicsit is ellenére lenne az események alakulása, de ha ezt előre tudta volna, akkor biztos másképp cselekedett volna*
- Már tudom, hogy hiba volt. Sajnálom, ahogy akkor viselkedtem. *pillant végül mégis a kék szemekbe, miközben hangjában őszinte szomorúság csendül. ~Ostobaság volt, már belátom. Sokszor hozok ostoba döntéseket... Remélem, meg tudsz bocsátani!~ tekint kérlelőn a férfira. Nem szeretné, ha ez a baklövés határozná meg a kapcsolatukat. ~Ezek után tényleg nehéz lehet elhinni, de most már sose hagynálak el, hacsak te nem kérsz erre!~ teszi hozzá magában*
- Nem kell mondanod semmit! Csak ha szeretnél... *igyekszik leszögezni rögtön, továbbra is kellemetlenül érezve magát korábbi viselkedésétől. Ezen pedig csak tovább ront, hogy Tizio láthatóan mindent megtesz azért, hogy a kedvében járjon, miközben ő csak fárasztja őt a folyamatos aggályaival és kérdéseivel* Már azzal örömet okozol, hogy itt vagy mellettem. *ismeri be szégyenlősen, ismét csak elvörösödve. ~Még ha azt se érdemlem meg, hogy veled lehessek!~ gondolja magában szomorúan, hiszen továbbra sem tud napirendre térni első találkozásuk felemlegetése felett. ~Túl kedves vagy velem, én meg csak elrontok mindent!~ kucorodna legszívesebben egy sötét sarokba, minél távolabb a férfitól, hogy megkímélje minden további fájdalomtól, amit akaratlanul is okozhat neki. Annyira elmerül az önsajnálatban, hogy ezek után teljes meglepetésként éri, mikor kiderül, Tizionak egészen másféle gondolatok forognak a fejében*
- Ó! *mindössze ennyivel képes kommentálni a megjegyzést, miközben ismét csak érzi, ahogy arcába szökik a vér. Egy pillanatig még habozik, hátha eszébe jut valami ennél értelmesebb is, mivel azonban ez nem történik meg, úgy dönt, nem gondolkodik tovább és nem elemzi túl a helyzetet, hiszen abból még sose sült ki semmi jó, inkább csak karjait Tizio nyaka köré fonva igyekszik magához vonni a férfit, szokatlanul hevesen csókolva őt, tudat alatt is így próbálva kárpótolni egykori viselkedéséért.*


3337. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-23 11:31:34
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Számtalan dolog aggaszt. Leginkább az, hogy hamarosan haza kell mennünk. ~Az egymást gyilkoló öregekhez és a zsémbes bátyámhoz.~ De az is, hogy a tata meg a mama kinyírták-e már egymást, netán felgyújtották-e a házat. ~De ha te egy álom vagy, akkor ők is.~ *Ebben a pillanatban tudatosul benne, hogy túl erősen szorítja a lányt, ezért a szorítás enyhül, de azért nem ereszti el, de izmai elernyednek, bár a görcsösség megmarad, de ezt már csak ő érezheti.* - Bocsánat, nem akartam fájdalmat okozni. *Szabadkozik és noha zavarba jön attól, hogy fájdalmat okozott a lánynak, ez a zavar mégsem látszik az arcán, vagy nem érződik halk, suttogó hangján.* - Pedig egyszer már megpróbáltál elillanni. *Az első találkozásuk alkalmával pontosan ez történt, de nem akarja Nava szemére vetni ezt. ~Csak mondom, hogy már megpróbáltad, mi lesz, ha máskor is megpróbálod?~ A lány mondandójának a nagy részére csak a fejét mozdítja, bólint. ~Minden nő ennyit beszél? És mind el is várja, hogy én is ennyit beszéljek?~ Morfondírozik magában, ezúttal megrázza a fejét egy kicsit.*
- Mit szeretnél, mit mondjak? Mert tudod nehezen megy nekem az ilyesmi. Pláne nem tudom, hogy mit kell ilyenkor mondani. ~Megáll a tudományom, ha már a megfektettem.~ Nézd el nekem kérlek. ~Már így is bőven többet beszélek magamról, mint kellene.~ Csak szeretnék neked örömöt okozni. Mindennel, amivel csak tudok. ~Pedig a legtöbb elvárásnak nem tudok megfelelni.~ Volt egy illetlen gondolatom és igazából csak azt akartam magamban tartani. A szénakazalról. *Elmosolyodik és már moccan is, hogy a lány fölé kerekedhessen és ezúttal úgy csókolhassa meg. ~Látod mekkora disznó vagyok? Szánt szándékkal zavarba hozlak.~*


3336. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-22 16:09:04
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike//

* Nem akar visszamenni Dramhoz, mert szegény alszik, holnap pedig amúgy is indul. Helyette inkább úgy dönt, hogy meghazudtolva önmagát a délután hátralévő részét a könyvek társaságában tölti. Kicsit azonban elveszett, mert nem ismeri a helyet, nem tudja, hova lehet betérni ekkora rakás okossággal, kipakolni és olvasgatni. *
- Kell, hogy legyen egy könyvtár. Gyerünk Wymnter gondolkodj, ha könyvtár lennél hova bújnál? - * áll a folyosón és nézelődik jobbra balra, merre induljon. Nagy ácsingózását egy másik, számára idegen nő zavarja meg kedélyes mosolyával. * A mosolyt Wym automatikusan lelkes, barátságos mosollyal jutalmazza, amiben még ott vannak a gyermeki élek a kivillanó fogakkal és összeszűkülő szemekkel. *
- Uh még egy tűzágú? - * csillan fel tekintete és máris úgy kezeli a lányt, mintha világ életükben barátnők lennének. Elvégre az érdeklődési körül egy, meg amúgy is ez egy nagy család. A papírra nem igazán vet pillantást, megbízik a nőben, csak épp egy futó felmérést szentel a lapnak, hogy azért ha már le lett firkálva, legalább legyen úgy tűnve, hogy valamennyire átbogarássza. *
- Wymnter ő...ő... leendő Sayqueves - * mutatkozik be, pillanatnyi gondolkodás után. Kicsit furcsa még a szitu, hogy már nem de még nem Sayqueves, tehát jelen pillanatban épp nemigen van vezetékneve. *
- Kérlek vegyél le párat a halom tetejéről, kicsit nehezek - * tekint rá mosolyogva - különben épp a könyvtárba igyekszem, hogy megnézegessem őket, mehetünk együtt ha szeretnéd, több szem többet lát.


3335. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-21 20:44:25
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Bár csókért hajol, hamarosan visszahúzódik inkább, hogy Tizio arcát fürkéssze. Nem tudná megmondani, mi változott meg, vagy változott-e egyáltalán valami, mégis az az érzése, hiába beszéltek eddig is, mégis rengeteg kimondatlan dolog választja el őket egymástól, ettől pedig váratlan feszültség támad a látszólag békés felszín alatt. Hevesebben kezd verni a szíve, ám ezúttal nem a vágytól, hanem a félelemtől, ez pedig csak fokozódik, mikor a férfi olyan erővel szorítja magához, hogy az már szinte fáj. Nem tesz azonban megjegyzést erre, van ennél sokkal fontosabb kérdése is*
- Mi aggaszt ennyire? *suttogja hasonlóan halkan, mint ahogy Tizio beszél. Fél, ha ennél hangosabban beszélne, odalenne a pillanat varázsa, már ha még van neki egyáltalán, hiszen nem tudja leállítani magát, hogy ne aggódja túl a helyzetet*
- Nem fogok elszállni, ha eleresztesz. *jegyzi meg zavart mosollyal, hisz nem tudja mire vélni a férfi viselkedését* Nem fogok köddé válni, ha lehunyod a szemed és nem fogok eltűnni, mire reggel felébredsz! *igyekszik határozottnak tűnni, bár ez nehezére esik, hisz fogalma sincs, mit kellene tennie vagy mondania*
- Húsból és vérből vagyok, akárcsak te! *ragadja meg hirtelen ötlettől vezérelve az őt cirógató kezet, hogy ujjaikat összefűzve szinte egymásnak préselje tenyerüket, hogy így bizonyítsa be, kicsit sem valami égi tünemény, akit óvni és félteni kell mindentől, hanem csak ugyanolyan nő, mint a többi. Továbbra se engedi el Tizio kezét, bár sajátjába fogva azt, a szívére helyezi a férfi tenyerét. ~Érzed, ahogy dobog? Érted~ igyekszik üzenni a pillantásával, hangosan azonban nem meri kimondani a szavakat, hiszen már a gondolatba is belevörösödik*
- Itt leszek melletted, ameddig csak szeretnéd. *beszél tovább halkan, remélve, hogy egyszer csak sikerül valami választ kapnia. Magától nem erőltetné ennyire a beszélgetést, hiszen őt a csend is ugyanolyan boldoggá tudja tenni, mint ha zajlik a társalgás, mégis ahogy Tizio újból és újból szólásra nyitja ajkait, majd mégse mond semmit, nem tudja egyszerűen ennyiben hagyni a dolgot. ~Mi az, amit nem akarsz elmondani?~ fürkészi aggódva a kék szemek mélyét*
- Megpróbálhatsz megóvni a veszélyektől, ha szeretnél, de kérlek... ne próbálj megóvni önmagadtól! *hangjából tisztán kihallatszik az aggódás, bár nem saját maga miatt aggódik, hanem Tizioért. ~Nem tudsz olyat tenni vagy mondani, ami miatt elhagynálak, ha csak te nem kérsz erre. Miért nem tudsz megbízni bennem? Miért nem mondod el őszintén, ha van valami gond?~ sóhajt fel magában, remélve, hogy egyszer majd sikerül elérnie, hogy ne csak hallgatással találja szemben magát, hanem hogy a férfi megossza vele a gondolatait, és ne csak a kellemeseket, de azokat is, melyekről úgy hiszi, nem akarná hallani*
- Mondj valamit! *szólal meg még utoljára kérlelőn, ám ha ezzel sem sikerül szóra bírnia Tiziot, akkor ő maga se szól többet, bár tekintetéből kiolvasható a nyugtalanság. ~Valami rossz dologról van szó, igaz? Nem lehet minden ennyire tökéletes... Mi az, amit nem mersz elmondani?~ szorong magában, hisz biztos benne, előbb-utóbb egy kis ürömnek is kell cseppennie az örömbe, akkor pedig már a maga részéről inkább mihamarabb túl lenne ezen.*


3334. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-21 15:11:51
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Jó. *Hagyja rá a lányra. ~Hiszen ez vagyok én. Sérült, örökre megnyomorodott kisállat, akit az út szélén találtál és hazavittél.~ Ráhagy már mindent, sűrűn ismételve azt, hogy "Jó." ~Pedig ha tudnád, hogy tényleg bemocskoltalak, csak a combod közé akartam jutni. Erre férkőztél a bőröm alá. Boszorka.~ Nem nagyon beszél, csak simogatja a lány arcát és vállát, másik kezével meg szorosan magához öleli, amúgy is szociális analfabéta, nem igazán tud az érzelmeiről hosszasan beszélni és már nagyjából mindent elmondott, amit csak elmondhatott.*
- Mindenhez ragaszkodom. *Tárgyakhoz éppen úgy, mint a szokásaihoz. ~És hozzád.~ Hangja olyan halk, hogy alig hallani.* - Úgy illik. *Hagyja rá ezt is a lányra. ~Ugyan mi olyat adhatnál, amit eddig még ne adtál volna oda?~ Szinte tökéletes ez a pillanat és ezért ragaszkodik hozzá, méghozzá görcsösen, ezzel talán el is rontja, mert attól való félelmében, hogy a tökéletes pillanat eltűnik, erővel szorítja magához Navát, meglehet, hogy fájdalmat is okoz neki és teszi mindezt anélkül, hogy észrevenné. Arca rezzenéstelen, mint mindig, tekintetét a lány arcán pihenteti, be akarja inni a látványt és jól az emlékezetébe vésni, többször is szóra nyitja a száját, de mindig becsukja anélkül, hogy egy szót is szólna. ~Nem vagyok a lányregényeket nevelkedettek álma igaz?~ A romantika nagyon távol áll tőle, pont annyira távol, mint bármi más, ami társas interakciót igényel, két érzés viaskodik benne, az, hogy bámulja-e tovább némán a lányt és az, hogy lehámozza-e róla a ruhát. ~Vagy ebben a sorrendben?~ Egyelőre azonban győz benne az úriember és Nava ruhája alá sem próbál bejutni, de még attól is tartózkodik, hogy illetlenül érintse, viszont van aminek nem tud parancsolni, ezért a szíve eszeveszett tempóban teker és akaratlan szorítása is csak akkor enyhül, ha Nava felhívja rá a figyelmét, hogy fájdalmat okoz neki.*


3333. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-20 21:35:13
 ÚJ
>Atehaner Nemarek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Taitos, Krestvir//

- Lehet, hogy nem az *rántja meg a vállát.* Mint mondtam, erős mágia. Én még nem tudom megcsinálni, és úgy tűnik, nem is fogom tudni *grimaszol egyet. Taitos savanyú mosolya és szemforgatása boldogsággal tölti el, és széles mosolyt varázsol az arcára.
Hallgatja Taitost és Krestirt, a hirtelen jött mosolya gyorsan elmúlik, unottságba vált át, majd hirtelen meglepettségbe, mikor kijelentik, hogy ő is megy.*
- Én is? *pár pillanatig csak sűrűn pislog, a tekintete pedig mintha megváltozna, és Taitos egy kevésbé gonosz és elfajzott képet láthatna meg benne. Ám mindhez, és a múlt eltörléséhez ez kevés, így pár másodperc múlva újra a régi Atehaner pillant rájuk.*
- Megyek... *sóhajtja, majd fordulna is meg, hogy körbekiabálja az egész házat, vagy meghallja mindenki vagy nem alapon, mikor a nő szobahoz valamit. Valamit amiről Atehaner már majdnem elfelejtkezett.*
- Ja, szólok neki *bólint, majd Taitos felé fordul.* Izé, amit Kres az imént mondott... a félelmeimről... *mutatja kezével látványosan az idézőjeleket.* Ha egyik pillanatról a másikra holtan esek össze, akkor ne lepődj meg. Hozzá van kötve a lelkem egy oltárhoz, ez azért jó, mert ha meghalok, az oltáron egy mágus vérmágus vissza tud hozni az életbe. És azért rossz, mert jelenleg nem vagyok az oltár közelében, hogy megvédjem. Nincs a lelkemben annyi sötétség, amennyi az oltárban, az oltárban pedig nincs végtelen mennyiségű hely, hogy beletegye mindenki a lelke egy részét. Ha valaki megtalálja - márpedig elég látványos helyen van -, majd hozzáköti a lelkét, én leszek az első, aki elveszíti a kötést. Ilyenkor az oltár elszív tőled annyi sötét erőt, amennyi benne van, ez szükséges az új kötés létrehozásához. A tanok alapján működik az egész: erős megmarad és irányít, a gyenge szív és elbukik. Ezért veszít a leggyengébb. Ha nincs benned elég sötétség, meghalsz. Bennem nincs, szóval ha valaki úgy gondolja, hogy hozzáköti magát... Meglehet, hogy egy perc múlva holtan esek össze.
*Pár hattal ezelőtt félt ettől, azóta pedig... Nem fél. Nem is lenne olyan rossz dolog meghalni, úgysem kedveli senki, amitől mogorva lesz, a mogorvasága miatt pedig még jobban megutálják.*
- Kressel megpróbáltunk rájönni, hogy hogyan lehetne ezt megoldani, és csak egy lehetőséget találtunk. Van egy mágia, amit igazából nem árt senkinek. Azonnal felszakad a kötésem, és cserébe a környéken lévő összes aktív varázs megszűnik. A fénymágusok nem tudnak varázsolni egy ideig, semmi komoly, elmúlik. Ha most csinálom, automatikus öngyilkosság, ha úgy csinálom, hogy beengedek még több sötétséget a lelkembe, akkor a kötés megszűnik, az eredmény pedig az, hogy nincs bennem sötétség, és nem vagyok oltárhoz kötve. Ki tudja, lehet, ezért vagyok ilyen elviselhetetlen *rántja mg a vállát.* Kresnek nem tetszett ez a megoldás, de te bármit megparancsolhatsz nekem, én képtelen leszek nem megtenni, vagy fordítva. Szóval be tudsz biztosítani, hogy ne csináljak őrültséget. Vagy akár el is engedhetsz hogy vigyázhassak az oltárra.
*Nem hiszi, hogy ebbe Taitos belemegy, de kár lett volna nem elsütni.*
- A démoni mágiára pedig van egy ötletem. A vérúr és a félistene biztos, hogy tudja, miről van szó, csak meg kellene kérdezni. Lehet, hogy elmondaná... Csak azt kellene hazudnod, hogy hívő vagy, nem kellene ténylegesen annak lenned. Én úgysem tudom őt "imádni" a vérkötelékünk miatt. Persze erre is azt fogod mondani, hogy nem, de azért gondoltam, megemlítem ezt a lehetőséget is. Lassan már kötelességemnek érzem.


3332. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-20 21:18:42
 ÚJ
>Karheia Rhagodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zöldike//

*Végül a kulcs is birtokába kerül, amit szükségtelennek érez, egyrészt mert nincs semmi olyan érték amit óvni akarna és emiatt zárnia kellene a szobáját, másrészt ha lenne is, megbízik az itteniekben. Ez a bizalom pedig csak erősebb lehet, ha megismeri őket, legalábbis ideális esetben így kéne lennie, Karheia pedig optimista és nem feltételez egyelőre senkiről rosszat.
Megint megmosolyogtatja a kis manó. Tetszik neki a „Zöldike” megnevezés, mert aranyosnak találja, az összepillantást viszont már nem annyira. Nem tudja megfejteni Krestvir gesztusait, mimikája továbbra is ellenségesnek tűnik a számára, ettől pedig megint kényelmetlenül érzi magát. Főleg azért, mert arckifejezése ellenére a lány segített neki.*
- Rendben, így lesz.
*Ezzel el is veszi a lapot.*
- Köszönöm.
*Halványan mosolyog és elismerése jeleként mélyen biccent egyet a mágusmesternek. Az izgulást lassan átveszi az izgatottság. Annyira el van foglalva magával, hogy el is felejt elköszönni vagy jó utat kívánni, erre már csak akkor eszmél rá, amikor mestere már távolodik tőle.*

*A papírt szorongatva fordul sarkon, amikor a folyosón megpillant valakit. Csodának csodájára pont zöld a haja, így aligha tudná eltéveszteni. Úgy látja, hogy sok könyv van nála. Pár pillanatig habozik csupán, ezt követően pedig elindul, arcán egy erőtlen, de barátságos mosollyal.*
- Üdv!
*Köszönti a lányt és kékjei gyorsan felmérik az elfet.*
- Esetleg segíthetek cipekedni? Ó és Krestvir Drelmel beszéltem, ő küldött, hogy tanuljunk együtt.
*Közben szavahihetőségét bizonyítva Zöldike felé fordítja a lapot. Ha nem is veszi el, de alaposabban megnézheti.*
- Jaj, egyébként Karheia Rhagodar vagyok. A thargoktól érkeztem.
*Teszi hozzá gyorsan, pótolva elmulasztott bemutatkozását.*


3331. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-20 18:15:24
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

- Kedves, hogy ezt mondod! *mosolyodik el zavartan. ~Bár nem hiszem, hogy tényleg így lett volna~ gondolja magában szomorúan, hiszen még ha Tizionak ez nem is fontos, kizártnak tartja, hogy a szülei is olyan könnyen elnézték volna, hogy alacsony sorból származik, ráadásul még félvér is. ~De jól esik, hogy úgy teszel, mintha ez nem lenne gond~ pillant a kék szemekbe, miközben tovább hallgatja a férfit*
- Nem is kell, hogy az legyél. Csak légy önmagad! *rázza meg a fejét mosolyogva, tekintetén látszik, komolyan gondolja, amit mond. ~Túl sokszor bújsz e mögé az álca mögé. Engem nem egy tökéletes úriember érdekel, hanem te!~ igyekszik üzenni a pillantásával. Annyiszor látta már a sokat gyakorolt, kifejezéstelen maszkot a férfi arcán, sokkal jobban szereti, ha bepillanthat mögé és megláthatja az igazi Tiziot, aki képes önfeledten örülni és odaadóan szeretni. Hamarosan azonban szíve szerint ismét csak fejcsóválással fejezné ki helytelenítését, de végül visszafogja magát. ~Egyáltalán nem vagyok tökéletes. A legnagyobb hibámról még mindig megfeledkezel. Talán most még nem érzed a család és a gyerekek hiányát, de pár év vagy évtized múlva rájössz, hogy én vagyok az oka, hogy ebben nem lehetett részed. Rájössz, hogy én fosztottalak meg ettől, hogy rám pazaroltad az életed és meggyűlölsz majd. Már előre félek, mikor jön el ez a perc... ~szorul össze a szíve egy pillanatra, ahogy tovább hallgatja saját tökéletességének ecsetelését. Bár tudja, hogy Tizionak nincs igaza, valahol mégis jólesik neki hallani a kedves szavakat. Mikor azonban hibáira is felhívják a figyelmet, nem tehet róla, akaratlanul is elvörösödik, már attól zavarba jőve, hogy valakinek feltűnt, milyen könnyen teszi ezt meg*
- Rendben, nem próbállak. *hagyja egyelőre ennyiben a dolgot, hisz az érzése, most tényleg nem járna sikerrel, ha ezzel megpróbálkozna. ~Bár mikor tudtalak bármiről is meggyőzni?~ teszi hozzá magában* De csak ha megpróbálod elhinni, hogy te is tökéletes vagy a számomra. Nem rontasz el és nem mocskolsz be. Csak boldoggá teszel. *pillant szeretetteljesen a férfira. ~Nem fogod elhinni, ugye? De azért próbáld meg a kedvemért!~ fohászkodik magában, majd igyekszik enyhíti a témán*
- Én is az agyadra fogok menni az állandó idegeskedéssel, az örökös aggódással. Félteni foglak mindentől és mindenkitől, de nem tehetek róla... *ereszt meg egy bocsánatkérő mosolyt a férfi irányába, már előre az elkövetkező aggályokért, hiszen biztos benne, számtalan lesz még belőlük. ~De csak a javadat akarom, hidd el!~ gondolja magában, nem hagyva szó nélkül a féltékenységet sem*
- Akkor mindennap biztosítalak majd róla, hogy csak téged szeretlek, és semmi okod ilyesmi miatt aggódni. Minden órában, minden percben, ha az kell. *húzódik még közelebb, óvatosan végigsimítva Tizio arcán. ~Hogy is akarhatnék mást, ha itt vagy nekem te?~ gondolja magában*
- Nem is kell több ennél! *mosolyodik el boldogan az utolsó megjegyzést hallva. Bármilyen nehézségekkel kell is szembenézniük, mert abban biztos, hogy lesz pár, úgy érzi, képes megbirkózni mindegyikkel, ha Tizio mellette van. Előbb-utóbb még a csizma ellen is sikerül megnyernie a harcot, csak hogy aztán még szorosabban ölelhesse a férfit. A jó tanácsra csak bólint, ő maga is reméli, hogy később nem jár ilyen hosszadalmas tortúrával, hogy megszabaduljon az említett lábbelitől*
- Remélem, nem csak a ruhadarabjaidhoz ragaszkodsz ennyire! *jegyzi meg tréfálkozva, ismét csak elvörösödve kicsit, ahogy a nyakkendő kerül szóba* Pedig vissza akartam adni, vigyáztam rá, ott van az asztalon... *pillant a mondott irányba, bár az említett tárgy valószínű nem látszik jelen helyzetből, hisz számtalan könyv és pergamen fedi be a bútordarab felszínét. Hiába szereti a rendet maga körül, a tanulnivalói közt sohasem sikerült ezt megvalósítania, bár ha bárki kérdezné, ő a maga részéről rendezett káosznak nevezné, ami ott uralkodik. Ennek is köszönhető, hogy még nem jutott el oda, hogy visszaadja Tizio nyakkendőjét, pedig tényleg szerepelt a tervei között, most viszont kényelmetlenül érzi magát, amiért megfeledkezett erről. A továbbiakat hallva azonban leesik neki, hogy erre már semmi szükség*
- Köszönöm, vigyázni fogok rá! *jegyzi meg zavart mosollyal, ahogy közelebb húzódik, hogy már csak egy vékony légréteg válassza el őket egymástól* Úgy illik, hogy adjak cserébe valamit, nem? *suttogja, mielőtt véget vetve a köztük lévő távolságnak egy csókkal fejezi ki, mennyire hálás a férfinak. ~Nem csak a nyakkendőért, hanem mindenért. Köszönöm, hogy vagy nekem!~ gondolja magában, lehunyva szemeit.*


3330. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-20 10:08:07
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 721
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Taitos, Ate//

*Mestere azt mondja, a többi fegyvert nem tudja elbájolni, ami elég nagy gond, de jobban aggasztja jelenleg, hogy Taitos-al mi van. És erre megjelenik még Atehaner is, hogy vészmadárként károgjon a fülükbe...*
- Hallgattam rád, de ahogy most, úgy akkor sem tudtam, mit kellene tenni. - *Feleli a férfinak szárazon. Hiszen azután, hogy megkapta a félvértől a varázslatok leírását, még kétségesebbé vált, hogy miről is van szó. Ha Halál-bélyeg volna, mestere már rég el kellett volna, hogy vesszen a sötétségben. Persze, továbbra sem tudná kizárni, hogy ez részben már meg is történhetett, hiszen Taitos ölt. Ám ez lehetett a saját akaratából is, nem kell hozzá átok.
Sokat töprengett már ezen, hogy miben is állhat ez az átok, amit Worenth démona szórt a fogadóban lévőkre. Az tagadhatatlan, hogy külsőleg hasonlít a Halál-bélyeghez.*
- Ez nem fog megtörténni. - *Válaszolja Atehaner vészjósló szavaira.*
- Én sem hinném, hogy pontosan ez a varázslat az. De lehetséges, hogy hasonló. Ha egy fajhoz tartoznak, a mágiájuk is hasonlíthat. Ez a varázslat, ha jól értelmezem, egy személyt átkoz el. A Pegazusban többen kaptátok meg egyszerre. Talán gyengített a hatása, lassabban fejti ki magát?... Ez magyarázat volna arra is, a papok miért nem ismerték fel... egyszerűen más ige kellett volna hozzá. De csak találgatok... - *Mondja a végén, hiszen tényleg, semmiben sem biztos. Ebből adódik bizonytalansága is. Pedig fáj azt mondania mesterének, hogy talán jobb volna, ha nem tartana velük északra. Taitos nem csak a varázstudásával nyújtana támaszt a számára, hanem a jelenlétével is. De félti őt, és fél attól is, ami történhetne.*
- Menj el a templomba, kérlek! Legyen ez az első dolgod! - *Taitos sírós tekintete őt is megrémíti. Belegondol, mi volna, ha őt is elveszítené. Már csak ő maradt a szövetségből a régiek közül, s egyben ő a legfontosabb számára.
Nem is akarózik elmennie mellőle, míg nem győződött meg róla, hogy rendben lesz. Ám Taitos indulásra szólítja fel, és valahol be kell látnia, hogy ez most kötelessége, ha nehéz is. És az előre indult csapatot sem hagyhatja cserben.
Mikor mestere tekercseket ad át Kilencediknek, megérti, hogy a férfi miről beszélt... Rövid idő alatt neki is el kellene sajátítania a szükséges varázslatokat. Ez még egy ok, hogy ne vesztegesse az időt.*
- Úgy lesz. - *Biccent Kilencedik, aki úgy tűnik, maga is megérzett valamit a hangulatból, mert megkomolyodik és nem tesz semmi szerinte mókás megjegyzést.
Krestvir meg csak néz, mintha igazán itt sem lenne. Talán mesélnie kellene a manóról, bemutatnia őt. Vagy köszönetet mondhatna mesterének az újabb leckékért... De nem, ő csak bámul, száját összepréselve.
Akkor törik meg a jég, mikor Taitos kinyújtja felé a kezeit. Egy darabig ugyan tétovázik, mert nem biztos benne, hogy mit akar a férfi, de mivel ő is ezt szeretné, végül meggyőzi magát róla, hogy ezek ölelésre tárt karok lesznek.
Közelebb lép hát, és szorosan átöleli mesterét. Még mindig furcsa ez, de a benne tolongó többi érzés és gondolat elnyomja a zavart idegenkedést. Nem tud nem arra gondolni, hogy az is lehet, utoljára van esélye ilyesmire.
Mély levegőt vesz, majd görcsösen fújja ki, mint aki maga is sírással küzd.*
- Köszönök mindent, Taitos! - *Súgja aztán, s talán a férfi is érzi, hogy itt most tényleg nem csak a mai nap nyújtott segítségét köszöni meg, hanem mindent, amit tőle kapott: voltaképpen egész, nagyjából három évnyi életét...
Ebben a hálálkodásban pedig ott cseng a félelem, hogy talán a végső búcsú ez. Krestvir se nem tapasztalt, se nem harcedzett, hogy bátran menjen a veszélyek elébe, s ne merüljenek fel benne a legrosszabb eshetőségek.*
- Vigyázz magadra! - *Mondja még halkan, aztán kibontakozik az ölelésből.
A csomagjáért megy, elrakja a tekercseket, majd a zsák után Kilencediket is visszaengedi a vállára. Aztán még a fegyvereket nyalábolja föl, s ha még mindketten itt vannak, a két férfi felé fordul búcsúzóul.*
- Kérlek, ha találkozol a vörös hajú gnómmal, En'ard-al, mondd meg neki, hogy sajnálom, de nem tudtam tovább várni. - *Szólnak szavai Atehanerhez, mintegy mellékesen, de amit igazán mondani akart, az...*
- Most meg tudod beszélni Taitos-al a te félelmeidet is. Remélem, találtok megoldást, és egyszer biztonságban fogod magadat érezni közöttünk. - *Fejezi be, majd meghajol, s még Taitosra pillant, miközben elindul kifelé. Ha pedig nem tartóztatja senki, akkor távozik is a hátsó kertbe, ahol majd teleportál a vízen át, egészen a toronyig.*


3329. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-20 06:58:07
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1731
OOC üzenetek: 344

Játékstílus: Vakmerő

//Krestvir, Ate//

*Krestvir közeledése kissé megnyugtatja, az, hogy a varázslat sikerrel zárul még jobban a lelkében tomboló szélvihar ellen van.*
-Sikerült.
*Mormogja.*
-Remélem az előbbi csak botlás.
*Csóválja meg fejét.*
~Jobban belegondolva lassan egy éve nem hibáztam.~
*Morfondírozik, hiszen ez nem kis teljesítmény, ideje volt már egy hibának. Fáradt tekintetét Krestvirre emeli.*
-De a többit én nem tudom megcsinálni.
*Közben homloka is kienged lassan, de még gyúrja egy kicsit. Közben pedig ő is, és sötételf "rabszolgatanítványuk" is megjelenik, hogy Taitos halálán aggódjanak, vagy éppen kárörvendjenek. A pergamenre emeli tekintetét.*
-Hasonlít, de nem az lesz.
*Jelenti ki, miközben Atehaner kárörvendésére csak egy savanyú vigyorral és szemforgatással felel. Látszik, hogy habár az isten követését megtiltotta, a jellem lassan változik.*
-Túl sok ideje van rajtam, egy tisztító varázslat közben került rám, a templomiak vizsgálata szerint nagyjából koszfolt is lehetne.
*Egy kicsit elhallgat a most tapasztaltak után.*
-Bár eddig nem okozott gondot. Lehet, hogy tényleg teszek egy kis kitérőt a városba.
*Halántékát tenyerébe téve vesz fel gondolkodó pózt a széken.*
-Démon jele, ez nem vitás. De ez a démon nem Sa'Tereth volt, inkább egyfajta riválisának altisztje lehetett. Ha emberi fogalmakkal kell diskurálnunk. Aztán lehet, hogy lepaktáltak, de északon... Északon az más.
*Kicsit a hideg is kirázza a páncélozott vadmacskák gondolatától. Krestvirre emeli tekintetét.*
-Igazad van, veszélyt jelentenék a csapatra.
*Majdhogynem elsírja magát. Ez valami átok lehet, amit a klánvezér hord magán, de Taitos most, talán végzetesen is, de felsült.*
-Induljatok! Én is igyekszem a tanoncokkal, de csak a toronyig megyek. Reméljük addigra áldani is tudok, habár a fény varázslatok közül párat te is meg tudsz érteni talán.
*Szünetet tart.*
-De attól tartok láthatatlan harcosokat csak én tudok bájolni.
*Feláll a székből, nyújtózkodik egyet.*
-Atehaner, szedj össze mindenkit fentről, aki jönni akar. A pár haton belül érkezetteknek kötelező a séta. Te is jössz.
*Dönt amellett, hogy a bajkeverő tudása még hasznos is lehet. Ezután a tanulóhelység írószerkészletét felhasználva emlékezetből rúnákat kezd vetni egy fecninek is mondható tekercsdarabra.*
-Tessék!
*Nyújtja oda a Kilencediknek.*
-Olvasgasd, súgd a gazdád fülébe, míg utaztok.
*Kacsint, aztán kezeit a lány felé nyújtja, hogy jól megölelhesse mielőtt útjára engedi, és a gonosz erői ismét győzedelmeskednek.*
~Már most nyertek, elpusztították a békénket, harcba hívtak, ezért jöttek erre a világra.~


3328. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-19 22:22:20
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Tizio nem reagál arra, hogy tönkretenné magát, ő nem így látja, neki ez csupán egy olyan dolog, amire szüksége van ahhoz, hogy működni tudjon, különben remeg a keze és rossz a közérzete. ~Jó, néha kirúgok a hámból, mint a múltkor Kriyonnal.~ Vitát nyitni nem fog a dologról sem most, sem pedig máskor, egyszer már beszéltek róla.*
- Biztos kedveltek volna. ~Igazából fogalmam sincs. Anyám talán. De apám nem hiszem.~ *Halvány mosollyal néz a lányra, hangja annak ellenére is meggyőző, hogy ő maga nincsen meggyőződve azok igazságtartalmáról, szeretné megnyugtatni a lányt ezzel kapcsolatban, ennek érdekében pedig beveti ezt a kis kegyes hazugságot.* - Vannak elvárások, ha kicsit is megerőltettem volna magam. Lehetnék én is tökéletes úriember, mint Briwal. De nem vagyok. Soha nem is leszek. *Elmosolyodik újra, teljesen elképzelhetetlen a számára az, amiről beszél. ~Briwal is utálja, csak sokkal jobb színész, mint én vagyok.~* - Számomra az vagy. Tökéletes. És ne is próbálj meggyőzni az ellenkezőjéről, mert úgysem tudsz. Jó, sokat szabadkozol és bármitől el tudsz pirulni, de ezeket imádom benned a legjobban. ~Remélem, hogy most is elvörösödsz.~ Sokat aggódsz, talán többet is, mint kellene, de legalább megteszed helyettem is, mert én nem szoktam. ~De, azon aggódom, hogy bántalak.~ Én csak vigyázni akarok rád. Biztos az agyadra fogok menni. Meg azzal is, hogy féltékeny leszek minden férfira, aki csak rád néz. Azt meg is verem, aki hozzád szól. ~Tizio, te bunyósok gyöngye, te.~ *Félszegen elmosolyodik, ezt a részt talán nem gondolja teljesen komolyan. ~A féltékenységet igen.~* - Ez az elcseszett férfi is téged akar. ~És mikor majd kiábrándulsz belőlem, akkor összetöröd a szívem.~ *Fél szemmel figyeli, ahogyan Nava próbál megszabadulni a csizmájától, fel is ül, hogy esetleg segítsen neki, de addigra a lány megoldja magától is, így Tizio visszaheveredik mellé.*
- Ha jobban kitaposod, akkor könnyebben lejön. Ragaszkodom a holmijaimhoz, addig fogom hordani míg már lefoszlik a lábamról. A nyakkendőimet sem osztogatom el csak úgy. De azt már neked adtam. Becsüld meg, mert az öcséimnek sosem adtam volna oda.


3327. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-19 21:50:33
 ÚJ
>Atehaner Nemarek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Taitos, Krestvir//

*Egy Szürke, unott arc jelenik meg az ajtóban. A félvér pár pillanatig nézi a párost, egykedvű arca egyre érdeklődőbbé válik, "én előre szóltam" mosoly ül ki a képére, és ezt nem is rest hangoztatni.*
- Az egy nagyon erős varázslat, még én sem tudom megcsinálni *közli a szokásos hideg hangján a többiekkel.*
- Én szóltam neked előre *fordul a nő felé.* Emlékszel? Aznap, mikor idehoztatok. Én szóltam előre, de itt senki nem hallgat rám. Mondtam, hogy ha ez a folt az, amire gondolok, akkor már lehet, magába engedte a sötétséget. Ha nem, akkor pedig meghal. Kemény módszer, de hatásos. Már aznap hallgatnod kellett volna rám, ki tudja, mennyi ideje van hátra.
*Sóhajtva megrázza a fejét. Reméli, ennyi elég, hogy máskor hallgassanak rá.*
- Emlékszel, mit mondtam neked? *beszél újra Krestvirhez, mintha Taitos itt sem lenne.* Képzeld csak el, ha a bélyeg miatt gonosszá válik, és azt parancsol nekem, amit csak akar. Egyetlen karcolásodból halálos sebet tudok csinálni, egyetlen érintésemmel a rémálmod hallucinációjába ragadsz. Szerinted mit tettet majd velem, ha elnyeli a sötétség? Én tudom kezelni, de ő nem fogja.
*Lehet, hogy ezzel kicsit alábecsüli Taitost, ám direkt meg akarja ijeszteni a nőt.*
- Nem biztos, hogy a templomnál van a legközelebb fényoltár. Meg tudom mondani nektek egy igével, ha Taitos úgy kívánja.



3326. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-19 18:49:38
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Bár nem akart rá reagálni, ahogy észreveszi, hogy Tizio figyeli őt, mégis kénytelen kommentálni a szelence előkerülését*
- Tönkreteszed magad! Nem akarom, hogy valami bajod essen! *jegyzi meg halkan. A szemében minden egyes szippantás eggyel kevesebb együtt töltött nap, hiszen bár nincs nagy tudása ezen a téren, abban biztos, nem lehet büntetlenül fogyasztani az ilyesmit hosszútávon. Ezért is fél ennyire attól, hogy előbb-utóbb történik valami a férfival, és ezért szeretné, hogy felhagyjon ezzel a rossz szokásával, hogy még sokáig mellette lehessen. ~Miért kell ez neked? Ennyire borzasztó a valóság, hogy menekülnöd kell előle?~ gondolja magában szomorúan, többet azonban nem mond a témával kapcsolatban, nem szeretné tovább rontani a helyzetet, inkább arra koncentrál, amiről Tizio igenis szeretne beszélni*
- Sajnálom, hogy már nem ismerhetem meg őket. *fűzi hozzá szomorúan a család témájához. Ő maga kinézetre apjára hasonlít, akit sosem ismert, így különös módon mindig is lenyűgözte a hasonlóság közeli családtagok közt, ezért is olyan furcsa még a számára, mikor Tiziot és Briwalt egymás mellett látja. Nem csak emiatt sajnálja azonban, hogy nem találkozhatnak. Szívesen találkozott és beszélt volna velük, bár ha őszinte akar lenni magához, kicsit meg is könnyebbül, hogy erre már nincs lehetősége, hiszen egyáltalán nem biztos benne, hogy az érzés kölcsönös lett volna. ~Vajon örültek volna, milyen párt választott a fiuk?~ teszi fel magának a kérdést, ám inkább nem akarja tudni rá a választ*
- Akkor azok rossz elvárások voltak. *rázza meg mosolyogva a fejét, hogy jelezze, szerinte közel se Tizioval van a gond* Nem lehet minden gyereket ugyanúgy nevelni, és mindegyiktől ugyanazt elvárni. *foglalja össze gondolatait, hiszen bár igazán nem mondhatni, hogy nagy szakértője lenne a témának és csak a férfi elbeszélésére hagyatkozhat, mégis az az érzése, ugyanolyan szigorú szabályok és keretek közt próbálták nevelni mindannyiukat, hogy tökéletes úriember legyen belőlük, de ez a nevelési elv alapjaiban kudarcra van ítélve. ~Nem lehet mindenkivel ugyanúgy bánni. Biztos vagyok benne, ha jobban figyeltek volna rád, rájöttek volna, hogy más dolgokban magasan az elvárások fölött teljesítesz!~ mereng magában, őszintén meglepődve, mikor rá terelődik a szó. ~Tényleg azt hiszed, hogy tökéletes vagyok? Amikor épp az előbb ismertem be, hogy ez mennyire nem igaz?~ gondolja döbbenten, majd mosolyogva pillant Tizio szemébe, amikor újra megszólal*
- Tökéletes. Túl gyakran dobálózunk ezzel a szóval. Senki sem tökéletes, én sem vagyok az, ostobaság is lenne ezt elvárni bárkitől. A hibáink ugyanúgy a részeink, mint az előnyös tulajdonságaink. A kérdés, hogy el tudjuk-e fogadni őket? Én el tudlak fogadni a hibáiddal együtt. Te is képes vagy erre? *várakozik feszülten Tizio válaszára, hiszen komolyan gondolta, amit mondott. Talán most még mindketten tökéletesnek látják a másikat, de az az igazság, egyikük se az. Ám nem is ez a fontos, hanem hogy képesek-e együtt élni a másik hibáival. Ő már kinyilvánította a véleményét ebben a kérdésben, és most csak remélni tudja, hogy a férfi is hasonlóképp érez és gondolkodik. A további megjegyzéseket sem hagyhatja azonban szó nélkül*
- Nem tudsz elrontani vagy bemocskolni, hisz te sem vagy romlott vagy mocskos. *jelenti ki határozottan, remélhetőleg eléggé ahhoz, ahogy Tizio is elhiggye* Melletted jobb ember vagyok. Boldogabb. Ha ez elrontás, akkor én kérlek rá, hogy tedd meg! *fürkészi a férfi arcát, így minden más elkerüli a figyelmét. ~Nem tetszik, hogy ezt gondolod... miért hiszed, hogy elrontanál? Egyáltalán nem vagy olyan rossz ember, mint amilyennek tartod magad~ sóhajt fel magában, míg Tizio a tenyerét csókolja*
- Tudod, mi az igazság a férfiról, akit szeretek? Hogy még mindig őt akarom! *mosolyodik el szélesen, mielőtt hozzásimulna. ~Bárcsak te is úgy látnád magad, ahogy én!~ gondolja, mélyen beszívva a férfi illatát*
- Rendben! *bólint rá, hogy maradjanak még, hiszen neki se akaródzik még mennie. Attól is eltekint jelen pillanatba, hogy megjegyezze, a két öreg, akik miatt annyira maradna még, bizony azért várnak rájuk, mert Tizio ezt szerette volna. Ehelyett inkább ő is megpróbálkozik azzal, hogy óvatosan, csak a lábaival leügyeskedje magáról a csizmát, azonban hamar rá kell jönnie, ez korántsem olyan könnyű mutatvány, mint amilyennek hitte. Fogalma sincs, a férfi hogy szabadult meg tőlük ilyen egyszerűen, neki ugyanis minduntalan beakad a sarka, és egyszerűen nem jut tovább a mozdulatban. Ennek ellenére próbál még feltűnés nélkül szenvedni egy picit, bár biztos benne, Tizio figyelmét így se kerülheti el, miben mesterkedik. Hamar feladja végül a küzdelmet, és elhúzódik kissé, hogy előrehajolva két kézzel húzza le magáról az igencsak ragaszkodó lábbelit*
- Látod, még az se megy, hogy levegyem a cipőmet! *tréfálkozik, csak hogy leplezze zavarát, újabb ékes példáját adva tökéletlenségének ügyetlenségével. Miután azonban ezzel a feladattal is sikerült megbirkóznia, visszafekszik korábbi helyére, fejét Tizioé mellé hajtva, hogy zavartalanul gyönyörködhessen benne, miközben lábaik egyre jobban összegabalyodnak.*


3325. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-19 16:05:23
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Észreveszi, hogy Nava hogyan reagál a szelence előkerülésére, azonban nem adja jelét, szokva van az efféle pillantásokhoz, apjától sokszor látta, apja sokat is veszekedett vele emiatt, végül az lett a konszenzus kettejük között, hogy Tizio sosem csinálta sem nyilvánosan, sem pedig apja jelenlétében. A rabja a szernek, függő, de nem érti, hogy ez miért zavar bárkit is addig, amíg őt magát nem zavarja, firtatni viszont nem fogja. ~Zivonnak sokkal elítélendőbb hobbija volt.~*
- Apámra hasonlítok. Gondolom, hogy ezért voltam én anyám kedvence, a többiek mind őrá hasonlítanak. Ephemia a kiköpött mása. Már amennyire emlékszem rá. Már többet éltem nélküle, mint vele. ~A fenébe már, a hangját sem tudom felidézni.~ És olyan tökéletlennek érzem magam, hogy sosem tudtam megfeleli az elvárásoknak. *Maga elé néz, a padló egy hibáját tanulmányozza, aztán a kék szempár Nava arcára siklik.* - De te olyan tökéletes vagy. Félek, hogy elrontalak. Meg bemocskollak. Nem direkt, csak azzal aki és ami vagyok. *Órákig tudná nézni a lányt. ~Lehet, hogy csak álom vagy? Felébredek és nem vagy ott.~ Próbál úgy magába csípni, hogy azt Nava ne vegye észre. ~Még a végén hülyének nézel.~ Egyértelműen nem álmodik, vagy csak nem csípett elég nagyot, de ez utóbbit nem most fogja letesztelni, helyette megfogja a lány kezét, mellyel az ő arcából akarja kihajtani a haját és megcsókolja a tenyerét.* - Sajnálom, de ez az igazság arról a férfiról, akit szeretsz. ~Kevés elcseszettebb fickót találhattál volna.~ Még ne menjünk. Ott a két zsémbes öreg, meg a zsémbes bátyám. Itt csönd van, meg nyugalom. *Tizio a maga részéről inkább maradna még, lerúgja a csizmáit, hogy ezen vágyának nyomatékot adjon, így már a lábát is fel tudja húzni az ágyra, azt is keresztül tudja vetni a lányon, hogy még jobban magához ölelje, még szorosabban hozzá simuljon. ~Nem lehetne, hogy inkább én költözzek ide?~ Persze Tizio utálná, hisz Nava elmondása alapján máskor nagyobb a nyüzsgés, Tizio meg szívből gyűlöli a nyüzsgést maga körül.*


3324. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-19 13:46:29
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Maga se tudja, milyen választ várt az előbbi kis monológjára. Talán legfőképp semmilyent, hisz csak azt szerette volna, hogy a férfi tisztában legyen vele, hogyan érez és mi motiválja. Most az egyszer nem aggódik azon, hogy a másikat mennyire érdekli a mondanivalója, hiszen biztos benne, hogy Tizio szereti annyira, hogy figyeljen rá, ennél több pedig nem is kell neki. ~Sok volt ez egyszerre, igaz? Sajnálom!~ hunyja le a szemét egy pillanatra, ahogy a férfi végigsimít az arcán, remélve, hogy az elhangzottak tükrében nem tartja majd egy komplett érzelmi roncsnak és nem rohan el fejvesztve, csak hogy ne kelljen tovább hallgatnia örökös aggályait. Megkönnyebbülten látja azonban, hogy ez a veszély nem fenyeget, ezért pedig végtelenül hálás neki. Ahogy azonban Tizio is beszélni kezd az érzelmeiről, teljesen megdöbben, hiszen sose gondolta volna, hogy ilyesmi jár a fejében*
- Én is szeretném ezt hinni. *mosolyodik el szomorkásan, ahogy ismét csak előkerül a szelence. Ő maga nem olyan biztos benne, hogy jó hatással van a férfira, vagy hogy van-e rá egyáltalán bármilyen hatással, hiszen mint látható, továbbra se tudja megakadályozni, hogy mindenféle szerekkel kábítsa magát. Ugyanakkor még csak rászólni se mer, hogy jobban örülne, ha nem tenné, hiszen fél, hogy akkor Tizio esetleg eltitkolná előle ezen szokását, ő viszont jobb szeretne tisztában lenni vele, mennyit is fogyasztott éppen. Faramuci helyzet ez, melyből nem látja a kiutat, mégis tudja, nem mehet ez így sokáig tovább. ~Bár magadtól leállnál vele!~ sóhajt fel magában, ahogy eltűnik a kis szelence, figyelmét újra a férfi szavaira fordítva inkább*
- A szüleid nagyszerű emberek lehettek. *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen az már korábban is egyértelmű volt a számára Tizio elbeszéléséből, hogy nagyon szerethették egymást* Sajnálom, ami az édesanyáddal történt, és még inkább, ami az édesapáddal. Sok mindenben hasonlítasz hozzájuk, te is képes vagy ugyanolyan mélyen és kitartóan szeretni, mint ők, de a te szíved még ép és egészséges. Az, hogy rosszul érzed magad, ha egy szeretted veszélyben van, természetes. Nem a gyengeség jele, ha vannak érzelmeid, vagy ha nem félsz kimutatni őket. Biztos vagyok benne, Briwal is és Ephemia is tudják, hogy szereted őket és csak a javukat akarod. Talán nem mindig választod a legjobb eszközöket arra, hogy ezt a tudtukra add, de azért érzik, hidd el. Ha megkérdeznék őket, biztos azt mondanák, jó testvérük vagy. De ha változni akarsz, én itt vagyok, és segítek, amiben csak szeretnéd. *bár igyekszik határozottan beszélni, belül azonban retteg a hallottaktól. Ezt még a házvezetésnél is nagyobb felelősségnek érzi és ebben tényleg nem szeretne hibázni. ~Remélem, tényleg tudlak segíteni az úton, hogy azzá válj, akivé szeretnél!~ aggodalmaskodik magában, ahogy Tiziora tekint. Sosem akart még senki miatta megváltozni, ő pedig szeretne felnőni a feladathoz, szeretne olyasvalaki lenni, akiért megéri küzdeni és változni*
- Van értelme. *mosolyodik el boldogan, ahogy a férfi elmondja, amit el szeretett volna. ~Az az értelme, hogy szereted a testvéreid és szeretsz engem is!~ gondolja magában, és bár érzi, hogy Tizio továbbra is szorosan öleli magához, mégis igyekszik kissé feljebb tornázni magát, hogy egy magasságba kerüljenek és a szemébe nézhessen*
- Kérlek, ne beszélj így! *suttogja halkan, ahogy egyre közelebb hajol hozzá* Ne beszélj így a férfiról, akit szeretek! *nyújtja egyik kezét, hogy óvatosan félresöpörje a kósza hajtincseket Tizio arcából. ~Még akkor is, ha magadról beszélsz. Rosszul esik nekem, ha ilyeneket mondasz!~ szorul össze a szíve egy pillanatra, ahogy a kék szemekbe néz*
- Miattam pedig ne aggódj, nem olyan könnyű megbántani! *húzza félmosolyra ajkait. ~Sok mindent elnézek, ami rosszul esik, vagy jobban örülnék, ha máshogy tennéd, de annak még a közelében sem jártál, hogy megbánts. De ha ezen is változtatni szeretnél, akkor majd dolgozunk rajta közösen!~ gondolja magában, miközben arcát a férfiéhoz szorítja, hogy a fülébe suttoghasson*
- Mit szólnál hozzá, ha hazamennénk? *kérdezi halkan. Még mindig szoknia kell a gondolatot, hogy azt a házat hívja otthonának, mégis ahogy felrémlik előtte közös szobájuk képe, máris sokkal kevésbé feszélyezi a gondolat, hogy visszatérjen. Hiába vetette fel azonban ő az indulás ötletét, mégsem mozdul, előbb Tizio válaszára vár, hisz most végre van lehetőségük zavartalanul beszélni, olyan őszintén, mint talán még soha, és ha bár ő elmondott már mindent, ami a szívét nyomta, megkönnyebbülve, hogy ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy elüldözze maga mellől a férfit, szeretné, ha Tizionak is lenne elég alkalma beszélni bármiről, amiről csak szeretne, hiszen ő örömmel figyel arra, amit meg szeretne osztani vele.*


3323. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-18 23:08:52
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Vannak dolgok, amikre az amúgy szinte kizökkenthetetlen Tizio sincsen felkészülve, ezek közé a dolgok közé tartozik az, hogy beszéljen az érzéseiről, vagy, hogy meghallgassa másokét. ~Bassza meg. Erre most mit mondjak?~ Nézi a lányt, kifürkészhetetlen arccal, de nem szólal meg, a keze azonban kinyúl, hogy megcirógassa Nava arcát. ~Ó cicám, mennyire félreismersz. Ha tudnád, hogy mennyire nem vagyok kedves.~ A lánynak legalább annyi lelki nyomora van, mint neki, csak másból adódik, Navánál kevert véréből, míg Tizionál abból, hogy ő csupán az örök második.*
- Én is szeretném, hogy működjön. Briwal szerint jó hatással vagy rám. Igaza is van, tényleg jó hatással vagy rám. ~Talán az egyetlen, aki van rám bármiféle hatással.~ *Remeg a keze és ennek egy részről a szituáció az oka, más részről pedig az elvonás, a szituációból egyelőre nem tudja, hogy hogyan szabaduljon, az elvonáson viszont könnyedén segíthet, ehhez el kell engedje a lány kezét és elő kell varázsolja zsebéből a szelencét, pár pillanattal később enyhül a kézremegés.* - A szüleim szerették egymást. Az apám szíve megszakadt, mikor meghalt az anyám. És sajnos nem csupán képletesen. Beteg volt a szíve. Rohamai voltak. Valahányszor vitatkozott Ephemiával. Vagy akár velem. Vagy az öcséimmel, a nénénkkel. És mikor azt hittem, hogy Briwal meghalt... Szorít a mellkasom. Remeg a kezem. Azt hittem, hogy elveszítem. *Nem beszélt erről Briwalnak, magának sem igen ismerte be egy pillanatra sem, hogy mennyire megviselte az a pár hat.* - Csak nem akarok többé olyan lenni, mint régen voltam. Szeretnék megjavulni. Apámnak már nem lehetek jó gyereke, de a bátyámnak és a húgomnak lehetek még jó testvére. Jó hatással vagy rám. Te vagy az oka, vagyis az egyik oka annak, hogy nem akarok egy önző fasz lenni, mint eddigi életemben voltam. Van ennek így értelme? ~Vagy most mondtam ki, hogy kihasznállak? Tényleg egy önző fasz vagyok.~ *Nem ereszti a lányt, pedig van egy olyan érzése, hogy talán olyan dolgok is elhagyták most a száját, ami miatt Nava inkább elhúzódna, ha pedig ez a helyzet, akkor elereszti.* - Sajnálom, ha pöcs vagyok. Nem akarlak megbántani. Tényleg nem.

A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.19 00:12:47


3322. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-18 20:02:42
 ÚJ
>Krestvir Drelm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 721
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Indulás előtt//
//Taitos//

*Egyszer csak arra figyel fel, hogy Taitos mintha kizökkent volna a varázslásból, és a férfi láthatóan fájdalom közepette a fejéhez kap...*
- Mi a baj? - *Ugrik fel a székről, de még Kilencedik is abbahagyja a dobálózást és kíváncsian nézi Taitost.*
- Én mondtam, hogy nincs rendben... Mindenkinek a gyenge pontja fáj a legjobban! - *Jegyzi meg vigyorogva, de Krestvir éles pillantására inkább csöndben marad és hányavetin az ujján kezdi egyensúlyozni az egyik pengét, de a szeme sarkából azért figyel.
Krestvir meg egészen közel lép Taitoshoz, mint aki attól fél, hogy mestere mindjárt összeesik. Aggodalmasan nézi őt és felfedezi, hogy a férfi mit is tapogat a fején annyira. Ez aztán egy csomó kérdést felvet benne, de mielőtt feltehetné ezeket, Taitos úgy dönt, még egyszer megpróbálja.
Összezárja hát a száját és csak figyel, nehogy valami baj legyen, illetve természetesen a varázsszavakra is, hiszen tagadhatatlan az érdeklődése az ige iránt.
Aztán úgy tűnik, ezúttal nem történik semmi furcsa és még a varázslat is sikerül. A kard egy pillanatra mintha felizzana, majd ki is alszik.*
- Sikerült? Most már jól vagy? A folt volt az a homlokodon?... Taitos, én aggódok. Atehaner adott nekem egy listát a vérmágia varázslatairól és azok leírásairól... Ez pedig eléggé hasonlít az egyik varázslatra. - *Mutat a fiú homlokára, majd mivel elég közel vannak hozzá, szó nélkül elsiet és a jegyzettel tér vissza a könyvtárból. Az egész nem tart tovább néhány pillanatnál, mert csak pár lépés, és jól tudja, hol van a tekercs, hisz maga rakta oda.*
- Nézd! Ez az, a Halál-bélyeg! Szerintem minél előbb el kellene menned a városba, a Templomba, Eeyr oltárához... - *Mutatja mesterének az erről szóló bekezdést, de közben tovább beszél.*
- És amiatt is aggódok, hogy milyen hatással volna rád, ha visszatérnél velünk a romokhoz. Akár befolyásolhat is ez a... varázslat, amit a homlokodon az a folt jelez.


3321. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-05-18 19:25:01
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Nem szól semmit, míg Tizio beszél, bár figyelmesen hallgat, szinte issza a szavait, nehogy lemaradjon bármiről is, hisz sohasem gondolta volna, hogy valaha is ilyen szépeket fog hallani egy férfitől. Ahogy halad előre a beszélgetés, a szomorúság helyét szép lassan átveszi az öröm, bár az aggodalom továbbra is megmarad benne, így ez talán nem látszik rajta annyira, ajkai azonban boldog mosolyra húzódnak, ahogy végül a férfira pillant. A beszéd elejéhez nincs hozzáfűznivalója, tisztában van vele, hogy Tizionak sok nővel volt dolga előtte, de erről a témáról nem fogja faggatni, ha nem akar önként beszélni róla. Magában úgy véli, talán jobb is, ha nem tud pontos adatokat és részleteket, hisz az csak még jobban aláásná amúgy is ingatag lábakon álló önbizalmát. A többihez kapcsolódóan viszont annál is több mindent szeretne közölni a férfival. Megeshet, hogy mondandójának egy része nem is kapcsolódik a korábbi témához, mégis úgy érzi, hogy meg akarja osztani gondolatait és félelmeit Tizioval*
- Nekem se volt soha senkim és semmim. *kezd bele hasonlóan halkan, nem csak az anyagi javakra értve szavait* Próbáltam mindenkinek segíteni, mindenki mást boldoggá tenni, remélve, hogy ettől én is az leszek. Úgy gondoltam, nekem nem jár több, nincs jogom a boldogsághoz, hisz mégis kinek kellene egy ilyen? *pillant végig saját magán, félvér származására utalva. Ha teljesen őszinte akarna lenni, beismerné, kissé még most is tart ettől, ezért tűnhet olyan szörnyen bizonytalannak néha* De aztán találkoztunk, és... már kevésbé érdekelnek mások, elsősorban téged akarlak boldoggá tenni, mert attól én is az leszek. *nem megy neki könnyen, hogy ilyesmiről beszéljen, így többször meg kell állnia, hogy szünetet tartson. ~Azt akarom, hogy mindenből a legjobbat kapd, de ugyanakkor magamnak is akarlak. Ez önzőség, ugye? Ettől rossz ember vagyok?~ merül el most is a gondolataiban egy pillanatra*
- Egyáltalán nem vagy agybajos, te egy csodálatos férfi vagy, aki okos és határozott, de emellett kedves és gyengéd is. *ismeri be fülig vörösödve* És én nem sokat adhatok neked, sőt talán még annál is kevesebbet... *gondol itt a család, a gyerekek és a házasság hiányára* Mégis szeretnék méltó társad lenni. Még senki nem mondta, hogy engem akar, hogy elég lennék neki, és szeretném, ha nem bánnád meg ezt a döntést, ha tényleg büszke lehetnél rám. Megbirkózom a családoddal és a házvezetéssel is, csak egy kis idő kell hozzá, de ez kevés... Nem tudnék úgy élni, hogy csak a háztartás ügyeivel foglalkozom, miközben te tartasz el. *bár fogalma sincs, a mágiatanulásból mikor tudná eltartani önmagát, mégis úgy érzi, kell valami több neki, mint az otthoni apró-cseprő dolgok intézése, hiszen akkor sosem érezné magát egyenrangúnak ebben a kapcsolatban. Bár számít valami megjegyzésre Tizio részéről, hogy erre semmi szükség, hisz neki van annyi pénze, ami bőven elég kettejüknek, mégsem ez a lényeg*
- Azt szeretném, ha nem kellene szégyenkezned miattam. *folytatja, bár a mondat végére már remeg kissé a hangja, és kell pár mély lélegzet, hogy visszatáncoljon a sírás széléről. ~Tudom, a származásom miatt ez lehetetlen, mégis... ha elismert mágus lennék, talán tudnék valamit javítani ezen~ ismeri be magában szomorúan*
- Nem szeretnék mindig az az elesett kislány lenni, akit a karjaidban vittél haza. Szeretnék az a nő lenni, akivel büszkén jelenhetsz meg bárhol, aki méltó párod lehet. *foglalja össze végül, miért is olyan fontos neki, hogy tovább tanuljon. ~Mert sohase te voltál a sérült állatka, hanem én~ pillant fanyar mosollyal a férfira*
- Csak azt szeretném, hogy ez működjön közöttünk! *suttogja már Tiziohoz simulva, hasonlóan erősen kapaszkodva a másikba* Egyébként pedig mindig tündöklök, ha melletted vagyok! *mosolyodik el, felfelé fordítva kicsit az arcát, hogy a férfira nézhessen. ~Talán nem látszik, de mindig ragyogok, ha veled lehetek!~ gondolja boldogan, élvezve, hogy végre kettesben vannak. Nem akaródzik folytatnia a pakolást, hisz nem akar még visszamenni. Csak feküdni szeretne még egy kicsit, élvezve a másik közelségét, hallva a szívverését, érezve a lélegzetvételét. ~Bárcsak több ilyen pillanat jutna nekünk... ~ sóhajt fel magában*
- Köszönöm, hogy megértesz. Köszönök mindent! *bár csak gondolatban tervezte kimondani a szavakat, tulajdonképpen mégsem bánja, hogy valójában is megtette. Ennél többet azonban nem mond, őt magát kicsit sem zavarja a csend, csak élvezi, hogy egymás karjaiban lehetnek.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340