//Gyermek adatik//
- Mmm, é-értem. Sajnálom a történteket. - *Mormogja őszinte sajnálattal. Szánja a gyereket, hogy ilyen ifjan már ennyi nehézségen kellett keresztülmennie és menekülni volt kénytelen... Magában már előre megelőlegezi számára a menedéket, ha más nem, a saját szakállára. Már azon gondolkodik, hogy milyen teendők is vannak és hogy lehet, étellel sem ártana megkínálnia a gyereket, mert ki tudja, mióta nem evett, ha ilyen körülmények között zajlott az útja. De előbb azért még kíváncsi, volt-e valami különösebb oka, hogy épp ide jött a fiú, netán ismer-e itt valakit. Ám egyáltalán nem lepi meg, hogy csak szerencsét próbált náluk Morz.
Aztán a gyerek kérdez, s ő már nyitná a száját, de Valuryen megelőzi, s a választ titokzatos köntösbe bújtatja.
Úgy találja, ennyi kis játék nem árthat az ifjoncnak, hadd piszkálja csak az elf egy kicsit a kíváncsiságát.
Szóval marad csöndben, a bajsza alatt Valra somolyogva, s kíváncsian várja a fiú válaszát.
Amivel aztán rendkívül elégedett, gnómokhoz méltóan okosnak ítéli ezt a gyereket.
Kérdésére nem válaszol, helyette az elfre hunyorog, rosszul kacsintva és egy mosollyal biztatja, hogy tartson egy kis bemutatót, cselekvő feleletet adva az ifjoncnak. Alighanem úgyis ráfér egy kis "csoda". És az sem mellékes, hogy ő maga is szívesen látna egy újabb varázslatot, amihez éppen kapóra jön ez az apropó.
Persze, korántsem biztos, hogy az elf elérti a célzását, de ő lelkesen várja, hogy mi fog történni.*