Amon Ruadh - Synmira
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kikötői erdőség (új)
Tharg birtokok (új)
SynmiraNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3230. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-21 13:29:48
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1722
OOC üzenetek: 342

Játékstílus: Vakmerő

//Mindenki//

*Az ifjú Zöldfülű fogja magát és a lovat is, az ajtó mellé vezeti és ott állítja le, aztán Ragron pofájára tapasztja a kezét.*
-Menj, szaladj egyet Nagyfiú!
*Küldi el a környékről határozottan. Kellemetlen lenne, ha a vendégek lovait csócsálná meg Ragron. Noha a sajátjaikat már nem szokta megbántani, és azok is jól viszonyulnak hozzá. Ragron lassan hullámzik be a fák közé, míg némi morgást hallat, minthogy új jövevények érkeztek. Már mindenki az előtérben tudhatja magát, mikor Taitos visszaér, itt pedig éppen arról folyik a diskurzus, hogy mindenki Krestvirt akarja.*
-Krhm!
*Lép be, majd becsukja az ajtót, ha már nincs több érkező.*
-No, akkor hölgyek, urak! Előkerítem Krestvirt, aztán kérlek magyarázzátok el, hogy mit is szeretnétek a tanítványomtól ennyien!
~Netán ennyi ember készül északnak?~
*Kérdezi kicsit talán kérdőre is vonva a társaságot, de nem annak szánja. Közben megjelent Atehaner is, és ahogy Taitos a konyha felé pillant láthatja, hogy ott még hárman vannak Krestvir társaságában, így beköszön oda is.*
-Üdv! *Tudja le most ennyivel mindenkinek, aztán egyből tanítványához intéz szavakat.*
-Krestvir, gyere egy kicsit, keresnek itt... Egy páran.
*Aztán a vendégekhez fordul.*
-Akkor aki Krestvirrel szeretne beszélni, az velem együtt a tanuló sarokba fáradjon!
*Mutat a balra található székekkel, kényelmes ülőhelyekkel kirakott helyiség irányába. Ha pedig előkerült az ő fekete bárányuk is, akkor neki is adna feladatot.*
-Atehaner! Te pedig kérlek készíts egy kifogásolhatatlan teát a vendégeknek.
*Rendezkedik, ha már ő volna a ház ura.*
-És add át U'sernys En'ard úrnak.
*Idézi fel a nevet Krestvir leveleiből.*
-Hogy addig gondoskodjon a többi vendégről, míg Krestvirrel beszélgetünk itt egy kicsit!
*Kéri, hiszen nem tudja, hogy a bentiek miügyben ültek ott, de a vöröshajú tanoncra már látásból emlékszik, így bátran urazza. Aztán aki bújt, aki nem, ő bizony megmozdítva az ajtó előtti csoportosulást, vagy éppen zárva azt elindul balra, hogy megvárhassák Krestvirt odabent.*


3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-21 13:02:38
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//
//Főbejáratnál//

*Úgy tűnik Quantall rosszul gondolta. A fiú aki fogadja őket csak valamilyen házi szolga. Magában meg is mosolyogja magát amiért az egyik legismertebb mágusnak képzelte egy darabig.*
-Köszönjük az jó lenne. Sjnálnám Ábrándot.
*Gondol a lovára és néz is felé, hogy egyértelmű legyen, hogy róla van szó. A kérdésre Naty válaszol amire Quantall csak bólintani tud.*
-Egy erdei közösség vezetője.

//Észak felé//
//Krestvirt keresve//

*Beljebb érve nem sokat haladnak mikor kiáltás szeli át a levegőt. Persze nem fájdalom vagy félelem által szült és nem is harci. Csak valaki más is megérkezett. Mire fogadóbizottságuk is érkezik egy mélységi személyében. Vagyis nem is annyira mélységi. Quantall szinte elszörnyülködik ahogy felismeri, hogy egy fattyú a másik. Ennek viszont igyekszik nem mutatni a nyomát. Biccent egyet felé és Naty elmondja mi célból érkeztek. Így ő csak bemutatkozik.*
-Quantall.
~Remélem nem ő Krestvir magiszter. Bár ha igen akkor... Úgy tűnik maradt még bennem otthonról.~


3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-21 07:42:23
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 728
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//
//Krestvirt keresve//

*Ő a maga részéről nem egy csacsogós fajta, vagy legalábbis ma nincsen kedve a csevegéshez, ezért aztán csendesen halad Synmira felé Guba hátán, a kordé mögött kicsit lemaradva, egykedvűen. Jó, annak örül kicsit, hogy kimozdul otthonról, meg amúgy is vevő az életveszélyes küldetésekre, különösen azóta, hogy Jazzel nem haltak bele egybe, amibe meglátása szerint bele kellett volna haljanak. Jó, Aoneer fattya belehalt, de emiatt kevés könnyet ejt, Waldran visszatérése és az újbóli egymásra találásuk óta meg Aoneer miatt sem sírdogál már. Sírt miatta eleget.*
- Én majd várok idekint.
*Le sem száll a lováról, csak elnézi, ahogyan Laor lekászálódik a kordéról, majd kopogás után belép.*
- A francért kell óbégass folyton...
*Morogja, de ezt valószínűleg csak ő hallja, mivel Laorral ellentétben ő nem kiabál.*


3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-21 06:42:45
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Főbejáratnál//

*Quantall mindig olyan védelmező. Most is azonnal védené a morgó állattól. Szerencse, hogy a bódító dallamnak nem szab gátat akkor, mikor elé próbál férkőzni, mert Ragron így is lesunyja fülét. Mikor a dallamnak vége, az állat talán kicsit frusztrált lehet, legalábbis abban a néhány másodpercben úgy tűnik, míg Naty rá szegezi pillantását, s nem az őt bámuló fiú felé kénytelen figyelni.
Ismerős neki az az arc, de amikor először látta, olyan kutyafuttában volt, és az érkező túsz is elvonta a figyelmét, hogy egyelőre nem gondol arra a nagy hatalmú mágusra, akit annak idején Aleimord hívott el magukhoz.
Ahogy Taitos ellép az ajtóból, s őket előre invitálja, Natalayda beljebb is lép, de a felhangzó kérdésre az elfről, visszafordul.*
- Az elf, akivel Arthenior templomában küzdöttünk az oltárért. *Natalayda ennyit tud arról a szőke harcosról.
Ha nem hangzik fel további kérdés, ő a korábban elmondottak szerint beljebb lép. Hogy Ragron végérvényesen megharagudott-e rá a bódító dallam miatt, majd kideríti máskor. Amerre a fiú mondta, jobbra fordul, s a konyha határában áll meg, s köszön ha talál ott valakit.*

//Észak felé//
//Krestvirt keresve//

- Üdv... *kezdené, mikor határozott léptek zaja üti meg fülét, majd határozott, kiáltás hasít a levegőbe. Natalayda elfordul, hogy ne legyen háttal sem a benti fehér hajú férfinak, sem az érkezőknek, de valahogy két tűz közé szorulva érzi magát egy teljesen idegen házban. Így ha Quantall is közelében van, hát hozzá húzódik közelebb, mint egyetlen biztos és ismert pont, onnan méri végig szürkészöld átható pillantással az érkezőket, majd fordul Atehanerhez, s kezd bele újra határozottan a jövetele okba.*
- Natalayda Mozecka vagyok, társammal Krestvir Magisztert keressük. *Ugyan azt a strófát mondja, így hallotta a templomban is, és így mondta Quntall is, ezért ő is.*



3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-20 23:09:45
 ÚJ
>Atehaner Nemarek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Két mágustanonc érkezése//

~Sayqueves~
*Hosszú pillanatokig a fülében az idegenek neve.*
- Üdvözöllek titeket. Akkor... Sok sikert meg hasonlók.
~Várj az nem... Nem egy nemesi ház?~
*Atehaner érzi, ahogyan egy szempillantás alatt elmegy az étvágya.*
- Nemesek vagytok? Remek *mordul fel. Nemesek kínozták, verték és dolgoztatták önkívületi állapotig, folyamatosan megalázták csak azért, mert félig sötételf. Ők rondították el az arcát, a hegeket élete végéig hordozni fogja. Nem kér belőlük.* Ah, szuper! Kerüljetek.
*Azzal megejt egy mosolyt, ami Atehanernél egy gonosz, szenvedős vigyornak nézhet ki, majd megfordul, hogy utána... megálljon. Meghallja ugyanis, hogy valaki kiabál.*
- Megyek, megnézem. Úgysincs jobb dolgom a panaszkodáson kívül.
*Ez még igaz is. Rabszolga volt egész életében. Nos, most is az, csak Taitos sosem ad neki feladatot. Idegőrlő. Mégis mit kezdjen a szabadságával? Sosem volt még olyanja.
Láthatóan nem zavarja, hogy ki mit gondol róla, ha kedves, akkor is csak kikötözik, és ájulásig verik, akkor pedig nem mindegy?*

//Észak felé//
//Krestvirt keresve//

*Unottan battyog a hang irányába, amit hall. Hamarosan feltűnik előtte az idegen (vagy idegenek.*
- Üdv! Miben segíthetek?
* Hangja monoton, szemeiből nem nehéz kiolvasni az életuntságot. Bár Atehaner nem Szilánk, Taitos miatt itt van. Úgy mindig. És mágus is.*
~Egy mágus, aki nem használhatja a tehetségét. Hatalmas mágus vagy, mint ne mondjak.~


3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-20 20:51:32
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 842
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//
//Krestvirt keresve//

*A Szilánkok otthona nem esik messze a Senkik földjétől, így hamarosan már az erdőben haladhat a kis csapat. Még szerencse, hogy Laor már járt erre, így legalább annyit tud, hogy az erdei útról egy fehér kaviccsal felszórt ösvényen kell letérni. A hószín kövecskék halkan csikorognak a kordé kerekei és a lovak patái alatt, míg el nem érik a fák között megbújó épületet.*
- Megkeressük Krestvirt, *ugrik le a bakról, ahonnan Ririt is lesegíti, ha erre szükség van* és ha ő is elkészült, indulunk is tovább.
*Arról persze mit sem tud, hogy már Krestvir is joggal tarthat igényt a mester megszólításra. Itt - talán okulva a Senkiknél tapasztalt fogadtatásra - előbb kopog az ajtón, mielőtt benyitna.*
- Üdv a ház lakóinak! *kiáltja el magát odabent, miután a többiek is beértek utána. Most már csak arra kell várniuk, hogy valaki előkerüljön. Kis szerencsével maga Krestvir lesz az.*


3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-20 20:27:09
 ÚJ
>Wymnter Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Két mágustanonc érkezése//

* Már nagyon várja a továbbiakat, a teás csészéje már rég üres teste pedig megfeszül, ugrásra készen, hogy ha szólnak, rögtön indulhasson is cselekedni, tovább haladni a mágia rögös útján.
Kilencedik kap egy kis teát amit mosolyogva figyel, aztán pedig mikor Dram beszél tekintete rá talál és akaratlanul is beleveszik az ajkak mozgásában, semmit nem hall a szavakból, csak a puha, mozgó szájat látja, aminek érintése felelevenedik benne s ettől rögvest szemei csillognak a szerelemtől.
A szoba kiválasztására izgalmasan bólint, legszívesebben azonnal felpattanna és elrohanna, valamerre. Lehetőleg a szobák irányába, de úgyis kiáltanának utána, ha épp nem arra megy. Ám ez kicsit eltolódik, mert idegen lép be. Dram újból megkönnyíti a dolgát, hogy ne kelljen feleslegesen szót fecsérelnie, így újból csak mosolyogva bólint, mikor őt mutatják be.
A férfi által feltett kérdésre ő is kíváncsi, mert most nagy szüksége van a másikra, este nehéz gondolatai félő rá nehezednek, amiktől csak álmatlan éjszakái volnának és kisírt szemecskéi. *


3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-18 13:46:50
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1722
OOC üzenetek: 342

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//

*Ragron a dalocskától abbahagyja a morgást, elszelidül és kék szemét, fejét kicsit oldalra fordítván Natalaydára emeli. Legyezőként csóválva farkát lép előre egyet komótosan, miközben fülei az égnek merednek.*
~Érdekes.~
*Taitos már éppen szót emelne, hogy hű hátasát ne tartsák így sakkban, mikor a hölgyemény éneke abbamarad, Ragron sértődötten morran még párat, de kíváncsian szaglászva közeledik a pároshoz. Közben pedig bemutatkoznak.*
-Oh, micsoda szerencse, még több mágus!
*Biccent egyet, a "Krestvir Magiszter" mellett viszont elsőre nem tud elmenni, így cselt forral.*
~Hát ha magisztert akarnak.~
*Kicsit előrébb is dől.*
-Oh, nem tudtam, hogy a Magiszter Asszony vendégei!
*Közben pedig eljut a felismerésig.*
~A rossznevű nemesi házban Artheniorban!~
*A név és az arcvonások, most helyre is teszik a maguk dolgát.*
~Akkor lehet mégsem sikerül. De legalább az északi ügyben jöttek, ha minden igaz.~
*Jut arra a feltételezésre, hogy a felismerés kölcsönössé is válhat.*
~De egy próbát megér.~
*Úgy dönt a szogafiú szerepét játssza most. Félreáll az ajtóból, a két érkező elé siet. A mélységi férfinak kezet ad, miközben vállait is kissé megrogyasztja.*
-Menjenek csak be, én addig idehozom a lovukat. Ragron kevésbé bátor az ajtó mellett.
*Ajánlkozik.*
-A mágusok, ahogy bemennek jobbra, a konyhában lesznek.
*Fogalmaz úgy, mintha ő nem is lenne az.*
-De megyek én is hamar, nyugodtan menjenek beljebb addig!
*Kissé hamiskás, de segítőkész mosollyal indul hát meg a ló felé.*
-És elnézést, hogy beleütöm az orromat, de Pycta az elf, ő kicsoda?
*Kérdezi, minthogy erről az úriemberről létezésén túl nem sokat tud.*


3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-18 12:51:31
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//

*Épp azon elmélkednek, hogy miképp jelentsék be magukat ugyanis a fiú most jött rá, hogy ők nem várt vendégek itt, mikor is ez a helyzet még komolyabbá válik. A fiú nem nagyon ért a vadállatokhoz, de meglepi, hogy pont itt felbukkan egy farkas. Bár ha ekkora lehet a lovakra pályázott. Vagy ki tudja. A vándorvarázslóra nem kell rászólni. A lány elé áll és egyik keze a kardjára csúszik másik pedig szabadon marad, hogy varázsolhasson. A szőke is hamar reagál. Egy dalba kezd. Mindketten felkészülnek a veszélyre mikor nyílik az ajtó és egy fiatal férfi szól rá a farkasra. Ezen a mélységi meglepődik.*
~Egy fiatal mágus és egy óriás farkas? Hallottam már hasonlót. De csak nem.~
*A lány mutatkozik be előbb és az ő nevét is mondja. Mármint nagyjából. Mikor pedig megérzi a másik tenyerét a hátán akkor Quantall is előrébb lép most a fiú felé.*
-Üdvözletem. Mint mondva volt a nevem Quantall Ackumien Galanodel. Vándorvarázsló vagyok. Pycta az elf javasolta, hogy meglátogassam a magisztert mert úgy véli segíthetjük egymást.


3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-18 06:42:20
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//

*A komornak induló, borongós út, végül a beszélgetés után felszabadult nevetgélésben végződik. Quantall eddig többet feszengett Naty közelében mint amennyire el tudta magát engedni, ezért a jelen felhőtlenség különösen üdítő Natalaydának. Ragadós. Az épület felé sétálva válaszol az ifjú feltett kérdésére.*
- Hát, talán kopogjunk. Az az ajtó főbejáratnak tűnik. Esetleg... *csupán egy szó marad le a mondatból, melyet a túlontúl közeli farkasvonyítás rekeszt a lányba.*
- Cssshh... *csitítja Quantallt bár talán ő sem szól, csak figyel. Amikor a ragadozó feltűnik, a szőke lány nem habozik. Azon az időn túl vannak már, hogy előbb kérdezzen. Hangja búgó dúdolással indul, a váratlan "támadótól" még remegőn, de két hangocska után, ajkai elnyílva engedik szabadjára a csilingelő dallamot. Natalayda az ajtó nyílását csak hallja, mert pillantása a véres pofájú óriásfarkasra szegeződik, annak is a lélektükrök mélyére koncentrál. Akkor hagyja csak abba, amikor mellőle egy fiatalnak tűnő hang hasít a levegőbe. Nem egy hosszúra nyúlt ária, az már biztos, de annak biztonságérzetét adja, hogy ha nem falkáról van szó, akkor talán baj sem lehet.
Bár mellette nem messze az ajtóban áll az idegen, felé csak egy gyors pillantást vet.*
- Üdv. *Pillája vissza is rebben azonnal a vadra, annak ellenére, hogy ismerősnek tűnik az alak. Csak azt nem tudja, hogy honnan. Mintha egy homályos ablakon nézne befelé, nem tudja megmondani, hogy hol látta, csak hogy ez nem az első alkalom.
A fürkésző pillantás viszont karistolja a bőrét, muszáj szürkészöld pillantását a fiúra emelnie újra.*
- Krestvir magisztert keressük *bukik ki válasz Natyból lényegre törőn.*
- Natalayda Mozecka vagyok, társam pedig Quantall Galanodel. *Reméli, hogy nem rontja el Quantall nevét, bár meggyőződése, hogy ismerkedésük idején hosszabbnak tűnt.
Tenyerét Quantall hátára emeli, mintegy jelzésképp, hogy ő volna a társ, de egyben enyhe nyomást is kifejt, míg ő maga hátrébb lép. Így kíván a szőkeség háttérbe vonulni, míg Quantall esetleg bővebben kifejti a jövetelüket. Elvégre, bármennyire azt érzi, hogy a kérdés neki szólt, valójában ő az aki a kísérő szerepet betölti.*


3220. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 20:59:45
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1722
OOC üzenetek: 342

Játékstílus: Vakmerő

//Előtérbe érkezvén//

*Taitos lerobog az előtérbe, némi enyvet, gyantát szorongat egyik kezében, a másikban lapot. Az ajtóra ragasztja üzenetét, aztán a konyhába indulna, mikor Ragron vonyítása hasít a levegőbe, méghozzá közelről, morgással párosulva pedig ez igencsak veszélyes lehet.*

//Új kezdetek//

*A kintiek békésen közeledhetnek az ajtó felé, míg nem jobbról zajra lehetnek figyelmesek. Az egyszeri vendég preferenciájánál legalább kétszer nagyobb farkasfej tűnik fel, arcán némi vérfolt terül el díszként, és a ház mellől les ki. Mikor meglátja az ismeretleneket, az ember magas warg felhúzza szája szélét és kivillantja tőrnyi fogait. Mély torokhangon morogni, aztán magasan vonyítani kezd, jégkék szemeit pedig fenyegetően emeli az utazókra, ahogy néhány fenyegető lépést tesz feléjük, de még mindig ugrótávon kívül marad.
A kintiek szerencséjére hamarosan nyílik az ajtó is, benne egy kissé kócos, kissé szedett-vedett ruhájú ifjú áll. Ezüstszín szemével a wargra néz, majd a két jövevényre. Már-már ismerős nőalak és egy furcsán ismerős kinézetű sötételf áll előtte. Végigméri őket.*
~Vajon honnan?~
*A kisasszonyt még egy másik kinézetében látta egyszer, de ezek az emlékek már fakók, Quantallt pedig szintén csak visszaemlékezésekből, ráadásul nem is a sajátjaiból ismeri, csak a vándorlét legendáiból maradt meg valami.*
~A mélységi, kit nem kerül a fény.~ *Ugrik be neki csak egy mese, amit a férfi látványa juttat eszébe. A benyomás így viszont jó, Taitos nem kezd el hátasához hasonlóan viselkedni. Balját az állat felé nyújtja.*
-Ragron, állj!
*Vakkant rá a két idegenre szegezve tekintetét.*
-Üdv, mi járatban?
*Kérdezi nem mozdulva, míg ki nem derül mi is a helyzet, csak Natalaydát kezdi el fürkészni talán kicsit kellemetlenül is.*




3219. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 19:33:26
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//

*A lány további mókázásán hangosabban kezd nevetni. Ez igazán ritka dolognak számít az általában komoly vagy egyenesen komor mágustól. A Naty jó hatással van rá. Mikor elérnek a házhoz akkor múlik el a fiú nevetése is. Lesegíti a lányt és a kérdésre bólint. Úgy tűnik mást gondolnak a szépségről. Quantall számára az épület túl komor és egyszerű. Persze lehet, hogy téved. Nem lehet minden varázslóiskola olyan különleges mint amilyen régen az amelyik a fák tetejére építkeztek. Miután kikötöttel a lovat elindul az épület felé és bizonytalanul kérdezi a lányt.*
-Szerinted... csak úgy menjünk be? Vagy jobb lenne ha kiabálnék?


3218. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 19:06:47
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//

*Olybá tűnik, átragad Quantallra is a kellemesebb hangulat, és mi más lehetne egy egykori társalkodónő nagyobb érdeme, mint hogy jobb kedvre tudja deríteni beszélgetőpartnerét. Ezen egyébként nem gondolkodik, de régebben biztosan boldog lett volna tőle. Az még most is jó érzéssel tölti el, hogy Quantall elneveti magát.*
- Igen, kedveském! Ahogy mondod, leviunsaa! *válaszol természetesen hibásan, idős asszonyok reszketeg hangját megszégyenítve. Aztán ő maga is elneveti magát. Gyakorlatilag halk kacarászásban van még, amikor Quantall lesegíti a lóról.*
- Itt volnánk? Szép *ad hangot első gondolatának. Nem egy egykori gazdagnegyedi kúria, de a maga nemében nagyon is szép, sőt. Egészen ide illik. Akkor pedig csak szép lehet.*



3217. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 18:24:36
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1722
OOC üzenetek: 342

Játékstílus: Vakmerő

//Hajnalfény//

*A mese végeztével Taitos meglepetten tapasztalja, hogy a lánynak még kérdése is van.*
-Ezt majd elmesélem máskor.
*Mosolyog a lány arcát cirógatva, aki úgy tűnik érintésétől, vagy csak attól, hogy már annyira kimerült, most álomba is süllyed.
Taitos boldogan engedi fel az ajtó kilincsét, miután kisétált. Ma is nagyon boldognak látta újdonsült tanítványát és egyben szerelmét.
Jólesőt sóhajtva el is jut irodájáig, ám nem lép be oda. A napnak lassan vége, így hűséges társa, Ragron nyomába ered. Kilépvén a wargot az ösvények bejáratánál találja hátára pattan és úgy dönt, a mai napot botjával és a harci manőverek begyakorlásával tölti Ragron hátán. Az egyre nyúló árnyak között nyargalnak, ugratnak, kerülgetnek, míg végül mindkét "hős harcos" el nem fárad kissé. Ragron aprót, mélyet vonyítva veti bele magát a vadászatba, ahogy Taitos irodájába tér vissza, hogy egy kis alvás után Synmira teendőinek láthasson.*

//Reggel - Mindenki//

*Taitos korán kel, ám meditációját bent végzi el az egyre enyhülő idő ellenére. Jó okkal tesz így, ugyanis egyből utána papírost ragad, hogy rúnákat vethessen rá.

"Kedves Tanoncok!
Hamarosan eljön a Mezők havának ötödik hatjának második napja. Tudomásom szerint ezen a napon mindkét hold eltűnik majd az égről sötétségbe borítva az eget, ahol csak a csillagok ragyognak. Az új hold új kezdetet jelent, így az Emlékező Köveknél, itt Synmirán számítok mindannyiótok jelenlétére, hogy aki most lépett a mágia rögös útjára, igazi új kezdetben részesülhessen.

Taitos"

A lapot az ajtóra tervezi kitűzni, ám előtte észrevesz még valamit. Krestivr kézírásával két levél.*
~Óriás? A jurtában?!~
*Taitos elcsodálkozik.*
~És Ragron még nem szólt? Rá kell kérdeznem.~
*Igencsak barátságos lény lehet az, akire Ragron nem morog, akár csak Morwon, így Taitos elhatározza, hogy látnia kell. A másik bejegyzés pedig egy új tanonc.*
~Jó, nagyon jó, ha Kriyon megkerül kitaníthatja, de remélhetőleg megbízhatóbb.~
*Taitos örülne, ha mágiahasználó helyett most mestert fogna ki egy újonc személyében. Ilyen gondolatok lözött süllyeszti hát a két levelet fiókjaiba, míg az újonnan írt darabbal elindul az ajtó irányába.*

A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.17 18:49:07


3216. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 18:13:12
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//

*A ló hátán is nagy szerencse volt, hogy a lány nem látta a fiú arcát ugyanis elég vörös volt főleg mikor szorosan hozzábújt. A lóra felsegíti a szőkét majd út közben felteszi a kérdést ami őt is foglalkoztatja. A név kérdésére bólint.*
-Igen Krestvir.
*Arra is bólint, hogy férfi lehet. Ő is így gondolta. A külső leírás is már-már kísértetiesen hasonlít arra ahogy ő elképzelte a mágust. Jó olyan kunkori orrú sarut nem képzelt el, de hihetőnek találja. Mikor arra kerül a sor, hogy nőként milyen lehet akkor is nagyjából hasonlóképp képzelték el. A fiú is ősz hajjal bár nála be van fonva egy vastag fonatba. Mikor a lány utánozza a rikácsolást akkor a mélységi fiú elkuncogja magát.*
-Jaj nekünk. Akkor remélem jól mondom majd. Lejvihonsa?
*A lány mókázását szívesen hallgatja. Az idő is gyorsabban telik tőle. Aztán szép lassan el is érik a Quantall szerint nem túl barátságos épületet. Ott a lovát az egyik közeli fához vezeti és lesegíti a lányt majd ő is leszáll, hogy kiköthesse. Közben nézi a vastag falakat és a lányhoz fordul.*
-Mit gondolsz?


3215. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 17:29:17
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//

*Észreveszi, hogy Quantall zavarba jön, de már késő, a bizalmas érintés már megtörtént. Kicsit korholja magát miatta, mert nyilvánvalóan nem változott a fiú ezen a téren az első találkozásuk óta, és már akkor is észrevette, hogy idegenkedik, hát ez után majd megint jobban oda fog erre figyelni.
Quantall kezét elfogadja, s felül mögé a lóra, de ezután igyekszik odafigyelni a mozzanataira. Kapaszkodni kapaszkodik, de most érzi igazán, hogy jobb lett volna egy külön hátas.*
- A magiszter? *kérdez vissza tűnődőn, közben igyekszik nem mocorogni feleslegesen.*
- A magiszterek szerintem meglehetősen komolyak. Krestvir, jól emlékszem a nevére? *Hangzásra olyan semleges névnek tűnik Natalaydának, de * talán férfi lehet. Biztosan szigorú is. De sosem láttam még ilyen nagy hatalmú varázslót, nem tudom, egy magiszter milyen. Ha férfi *amiben egyre biztosabb.* bizonyára jó hosszú kecskeszakálla van. És fekete palástja, arany hímzéssel.
*Hát fantáziája van, nem hiába szeret meséket gyártani. Most is elragadja a képzelete.* Olyan kunkori orrú saruban felszegett állal lépked a parkban, miközben gondolkodik, és a kecskeszakállát tekergeti.
*Ezzel a kis fantáziajátékkal egészen sokáig elvan, mivel ez csak arra az esetre felemlegetett magiszterleírás, ha férfi az illető.*
- Ha nő, amiben kicsit kételkednék, akkor szerintem idősebb lehet. Őszes göndör haja van, botra támaszkodva biceg. Esetleg, ha dühös, rárikácsol a tanítványira, "- Százszor elmondtam, hogy lejvihonsa, nem leviunsaa!" *hangját torzítja idős hölgyhöz hasonlatossá, míg idéz a kitalált magiszterasszony rikácsolásából.* és bárki aki hallja, nagyon gyorsan iszkol a környékről...
*Ha Quantall nem fűz hozzá semmit, az út végéig folytatja a kitalált magiszterek leírását, mivel egy igazival sem találkozott, így aztán bárhogy kinézhet. Akad köztük bohókás, kedves arcú idős ember, egy fogú boszorka, hegyes bibircsókos orral de abban meg van győződve, hogy idősebb az illető.*


3214. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 12:35:14
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//

*Mosolyog a lánynak. Gondolta, hogy erre még emlékszik. A vándorvarázslói cím az amit a leginkább magához közel érez. Az ötlet, hogy merre haladjanak és hogyan tovább megfelel a lánynak. Mikor meg lesz simogatva az arca akkor Quantall zavarba jön és ezt a megváltozó arcszíne is mutatja.*
-Ugyan! Nem tartasz vissza.
*Közli szemlesütve. Akinek tervei sincsenek, azt hogy akadályozhatná a lány. Meg amúgy is. A fiú érzi, hogy a másik társasága jót tesz neki. Nem utazott még így ismerős társaságba. Csámpással és Ábránddal is tudott beszélgetni, de az azért más volt. A másik hálálkodására is csak szemlesütve válaszol.*
-Ugyan!
*Úgy érzi ő tartozik hálával a lánynak, aki megmentette és vele volt akkor is mikor a tisztáson majdnem meghalt. Mikor a másik elindul a lő felé akkor kicsit késve követi ő is. Kioldozza és felül rá. Majd kezet nyújtva felsegíti a lányt is maga mellé. Ha ez megvan akkor elindul beljebb.*
-Szerinted, hogy nézhet ki Krestvir magiszter?


3213. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 11:14:59
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Hajnalfény//

- Érdekel, persze! *bólint rá határozottan a kérdésre, bár az igazat megvallva kevés olyan dolog van, ami ne érdekelné, vagy ne tudna meg róla szívesen többet. Sajnos azonban az apja pont ezek közé tartozik.*
- Értem! *mereng el a fiú elméletén az elfekkel és a mágiával kapcsolatban, ám magában kissé kényelmetlenül érzi magát a gondolattól, hogy pont apjától örökölte azt, ami ennyi izgalmat és örömöt okoz a számára. Nem akar azonban ezen gondolkozni, jelen pillanatban még ahhoz is túl fáradt, hogy dühösnek vagy bosszúsnak érezze magát, a tényeken pedig amúgy sem tud változtatni, így csak lemondóan törődik bele a feltevésbe, hogy talán mégiscsak félig elf származásának köszönheti, hogy ilyen könnyedén veszi az akadályokat a mágia terén. A kimerültséggel azonban már nehezebben birkózik meg, így hálás érte, amikor segítsége akad.*
- Köszönöm! *suttogja már odafent a szobájában, mikor gondosan betakargatják, majd kissé bentebb húzódik, hogy a fiú is kényelmesen elférjen mellette az ágyon. Eleinte csukott szemmel hallgatja a történetet, halvány mosollyal élvezve a gyengéd simogatást, később azonban, ahogy egyre jobban magával ragadja a történet, fokozatosan nyitja ki egyik, majd másik szemét is, mintha csak ettől jobban hallaná a mesét. Bár továbbra is közel áll hozzá, hogy belevesszen az álmok mély tengerébe, igyekszik elodázni a pillanatot, hiszen kíváncsi, mi lesz a történet vége. Örömmel hallgatja, ahogy a szegény kisgyermek megmenekül és új otthonra talál, ám végül szomorúság lesz úrrá rajta a kapzsiság és a becsvágy ilyen mérhetetlen pusztítása hallatán. Sajnálja a tragikus történet összes szereplőjét, akiknek sorsa mind sokkal jobban is végződhetett volna, de legjobban talán mégis az öreg királyt, akinek saját jótette lett a veszte. ~Milyen kiszámíthatatlan az élet!~ sóhajt fel magában.*
- Uzhgad bánata, milyen szomorú név! *szólal meg halkan, egyik kezével elnyomva egy ásítást* Mi lett utána vele? *kérdezősködik tovább, egyszerre értve a kérdést Uzhgadra és a szigetre. A választ azonban, bármennyire érdekli is, már nem hallja, hiszen végül csak legyőzi őt a fáradtság, és egyre laposabb pislogások után végül teljesen csukva marad a szeme. ~Jó éjt!~ szeretné mondani, mielőtt végleg az álmok világába merül, ám erős a gyanúja, ajkai végül, szándékaival ellentétben, mégsem formálják meg a kívánt szavakat. Így csak oldalára fordulva, kezét feje alá téve alussza az igazak álmát, képzeletben fenséges sárkányok és mindent elborító lángok között sétálva.*


3212. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 09:28:54
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1722
OOC üzenetek: 342

Játékstílus: Vakmerő

//Hajnalfény//

*Az ifjú Zöldfülű még több mosoly ígérete után bólogathat a lány szavaira, kérdéseire. A tengerre kedvesen, a kar visszanövesztésére igenlően. Még az istenekről való mesélésre is rábólint.*
-Persze, ha érdekel.
*Nem olyan csodálatos maga a történet, hiszen mindenki tudja talán mi történt. Csupán a mágusok azok, akik jobban megérzik a helyzetet.*
-Azt mondják az elfek körében elterjedtebb a varázs.
*Pontosít a vér kérdésére, hogy ne hagyja kétségek között a lányt.*
-Szóval, talán akaratlanul is, de kaptál valamit.
*Mutat rá, hogy apjának legalább ezt az örökségét ~Ha a csinosságát nem részben annak tudom be~ megkapta. Aztán odabent úgy tűnik eljön az istenes mese ideje. Talán még hamarabb is, mint Taitos hinné. Karjaiban viszi a lányt szobájába, ahol igyekszik óvatosan ágyára tenni. Nem siet még el, hiszen nem csak úgy van az, hogy a lányokat az ágyra ledobják, aztán sutty. Nem, Taitos ennél kiműveltebb ember. Takarót igazítana éppen, mikor a lány keze az övére zárul. Ujjával végigsimít a kézfején.*
-Persze!
*Kifogása nincs a mese ellen. Szeret mesélni, szereti Tinát is, így gyakorlatilag csak halmozza az élvezeteket. Így viszont, hogy hosszabban időzik, kicsit kényelebe helyezi magát ő is. Derékmagasságban az ágy szélére ül a lány kezét pedig elengedi, inkább arra használja sajátját, hogy a lányt simogassa.*
-Kezdjük akkor az elején. Az első tűzmágus és az utolsó sárkány meséje jön most, ami ezer, meg ezer éve játszódik itt Lanawin földjén. Pontosabban egy szigeten, melyet ma Uzhgad'Ratek-nek hívnak. A sziget uralkodója ekkor a nagy Sárkánykirály Zhgad, kit nem áldott meg tojással az ég. Felesége három volt mind közülük arany pikkelyes, fennséges teremtmény, homlokukon ékkő ragyogott, tűzből pedig soha nem fogytak ki. Egy sárkány széles szárnyú, nagy lény volt, karmuk mint egy tőr, földön állva majd' három ember magasak. Nemes, ám de veszedelmes teremtmények, kik általuk is szentnek tartott tüzükkel szálltak harcba végveszélyben. Pont azért, amiért ezek a lángcsóvák ekkora becsben voltak tartva, vadászathoz alantansak tartották a forró lángorkánt is bevetni. Zhgad király legfiatalabb felesége is éppen egy ilyen vadászaton vett részt, mikor valamit partra mosott a víz. Kosárban talált meg egy majdhogy tojás méretű rózsaszín valamit. Egy elf kölke volt, ám ők ezt akkor még nem tudták. Észrevette, hogy él, mozog, kiragadta a sekély tengerből, hazavitte férjura színe elé. Zhgad király életszerető, bölcs, becsületes ember volt, felesége nagy örömére megtiltotta az ifjú elf gyermek elfogyasztását, a kosarat trónja mellé tetette és onnan figyelte miként mozog, gőgicsél a gyermek. Rendkívül kedvét lelte benne, ám de egy nap sem forgott le, mikor a kisded égtelen sírásba kezdett, sírt, egyre halkabban üvöltött, mígnem a levegőt is szaggatva kezdte venni. A király tudósáért kiáltott. A vén gyíklény, ki a sárkányok közül nem éppen a nagy szárnyak, mint inkább a hevesen lobogó tűz ajándékát kapta, már bottal érkezett. Egy tanítványa támogatta, mikor pedig a gyermek fölé ért egyértelmű lett mi a helyzet.
"Haldoklik, Uram!" Állapította meg, aztán a király lobogó torkára nézett.
"Ha gyermekeddé fogadod, megmentheted." Tért egyből a lényegre. Ugyanis a tojások kikeltetésének egyetlen módja volt. A szülők saját tüzük felét gyermekeiknek kellett, hogy adják. A király kétkedve kérdezett tudósától, nem volt benne biztos, hogy túlélné a furcsa, csupasz lény azt a tüzet, ám a bölcs csak bólintott.
A király ekkor nagyot sóhajtva két karmával szélesre tárta a gyermek száját és vékony sugárban bele vérvörös lángokat fújt. A fiúcska előbb üvölteni kezdett, aztán elhangatott, végül pedig csak csendben szuszogott tovább. Arca fele megégett, ajkai berepedeztek, szeme pedig vérvörös színben kezdett lángolni. Képességekre tett szert. Kezében, mikor csak akarta láng égett, száz évvel később pedig már gondolatával gyújtotta lángra a jeget is. Az öregek így beszélik. Hatalmasabb lett, mint a sárkányok nagyja, még magánál Zhgad királynál is erősebbé vált, a vénülő király pedig örömmel nézte, ahogy cseperedik. Nem így a király főhüllői. Mikor Zhgad király első pikkelye lehullott, mely az új király megválasztásának idejét jelentette, merényletet eszeltek ki a fiú ellen. Minthogy tüzükkel nem sérthették, karmokkal, fegyverekkel, csapdákkal támadtak rá álmában. Azon az estén a király is nyugtalan volt, úgy döntött fogadott fiát felébreszti, a közelgő királyi kinevezését érintő bajos ügyekről beszélni, mikor a merénylők hada áttörte a palotaőrség védvonalát. A vén királyt az ifjú terme előtt kapták el a behatolók, jobb belátásra bírni nem tudta őket, karmaik által szenderült örök álomra. Miután a királyt kivégezték, az öntelt főurak az ifjú királyfi terméhez vonultak, ki a zajokra már felébredt. Látván apja halálát iszonytató haragra gyúlt. A főurak nagyját ott helyben lemészárolta, ám voltak olyanok, akik el tudtak menekülni. Ők álnok híreket kezdtek híresztelni, miszerint az ifjú ölte meg a Zhgad királyt, mert az nem akarta trónra engedni. A következő haton már javában dúlt a polgárháború. A sárkányok a palota ostromába kezdtek, noha azt sokan védték, minden a királyfihoz hű sárkányt lemészároltak, még a király feleségeinek is életére törtek. Az ifjú, ki erejét mindig bölcsen használta, ekkor vesztette el az eszét. Mérgében tűzben pusztította el a sárkányokat. Akkor a tűzben, mely még őket is elemésztette. Egyetlen egyet sem hagyott életben, míg végül csak maga maradt a szigeten. Mérge lecsillapodott, bánata pedig feltört belőle. Sírt, de nem cseppek, hanem lángok folytak szeméből. A sziget csúcsára ment, a Királyok hegyére, mely temetője volt minden felmenőjének. Megérintette a hegy csúcsát, varázslatával rábírta azt, hogy ő is sírjon, sírjon örökké az oktalan, gőgös sárkányok által elveszett egész népért. Könnyei pedig fedjék el a múltat. A hegy azóta is forró, tüzes könnyet ont magából, mely sziklapajzsot von az ősi sárkányok földje fölé. Uzhgad'Ratek, így hívják a hegyet. Uzhgad, a királyi neve, melyet apja, az utolsó sárkánykirály után kapott, Uzhgad'Ratek annyit tesz a legendák szerint a tűzfújó lények nyelvén, mint Uzhgad bánata. Uzhgad volt tehát az utolsó sárkány és az első tűzmágus is. Élete itt nem ért véget, a történetet pedig Zordon mesélte nekem, kinek az apja, akinek az ő apja, egészen vissza Uzhgadig, ahogyan északon tartják.
*Taitos befejezi a mesét, elfárad ő is eddigre. Kicsit gyönyörködik a mellette összekucorodó szépségben.*
~A vacsora várhat, aludj csak.~
*Dönt végül, csókot nyom a lány arcára és halkan igyekszik kiosonni a szobából, hogy irodájában szedhesse rendbe magát, ahogyan a szövetségnek is szüksége lesz erre hamarosan.*
~Mindent a hal fejével kell kezdeni.~


3211. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2019-03-17 08:13:31
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Új kezdetek//
//Quantall, Natalayda//

*Némileg nyugtató, amit a vándorvarázsló elmond. Natalayda megnyugvón bólint, s mosolyodik. Kezében a kulacsot forgatja, míg Quantall tarkóját vakargatja.*
- Tudom. Vándorvarázsló vagy. Emlékszem *Arra is, hogy a templomba menet beszélték, amikor is Naty húgáról is szót ejtett. Azért nem hazudott mindennel kapcsolatban Quantallnak, csak számára ismert tehetségét palástolta el. Azóta Natalayda számára is derültek ki újdonságok, amiket nem tudott önmagával kapcsolatosan, de ha tudta volna, akkor valószínűleg azokat is eltitkolta volna.*
- Rendben, akkor a magiszter után, felkeressük a vashegyet. Utána eldöntjük, merre tovább. *Bólint, majd kinyúl, s megsimítja a fiú arcát.* Tudom, semmi baj. Ha nem egy felé kell mennünk, én nem tartalak vissza, hisz hogyan is tehetném. *Natalayda szerint Quantallnak magasabb rendű dolgok rendeltettek el, mint hogy a barátságuk ennek útjába kerüljön.*
- Tudnod kell, hogy nagyon hálás vagyok neked Quantall. *Még egy simítás az arcán, aztán elhúzza kezét, fel is áll, bontva ezzel a kicsiny táborukat.*
- Keressük meg azt a te magiszteredet. *mosolyodik haloványan, és a ló felé indul, de mielőtt felkapaszkodna, megvárja a mélységi ifjút, előbb ő szálljon lóra.*




1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3211-3230