Nincs játékban - Staardhal
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Staardhal | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
*A Vashegy kopár fennsíkja gyakorta tikkasztó, Kagan nem is mert volna ide ekkora erődöt emelni, ha nem rendelkeznének saját vízforrással. Kevés növényzet található a vasban gazdag sziklaplatón, ezek egyike az az öreg tölgy, ami inkább a hegy oldalából, mint tetejéből nő ki, és a falat gyakorlatilag köré építették. Nem igazán nagy fa, lombozata is nyekenyókább, mint alföldi társaié, de még kitart, és marad is, míg az idő vasfoga, vagy egy ostrom el nem intézi.*
*Kagan a medgolyokat jön ellenőrizni, de mindeképpen beszélni akar a druidával, akit a fa alatt talál meg. Az első druida, aki egy hétnél többet kibírt Amon Ruadhon.*
- Üdv neked, Vildanae! *üdvözli már messziről a gondolataiba merült lányt.*
- Min dolgozol?
1-20 , 21-40 , 41-60
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-08-04 21:16:27
Üzenet elküldve: 2018-08-04 21:16:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis, Tizio//
*Enyhe fejcsóválás mellett, mosolyogva pillant Tepisre, ahogy Tizio válaszát hallgatja a kissé epés hozzászólására. Ő maga ezt már kifejezetten rosszmájú dolognak gondolja saját magától, hisz nem szokása mások életébe beleszólni, megjegyzéseket tenni, hangosan pedig főleg nem, de a vallás témaköre ez alól mindig is kivételt képzett. Számára teljességgel érthetetlen, hogyan és miért válik valakiből hívő, aztán meg (némi balszerencsével) fanatikus. Tepis is egészen jóravaló figurának tűnik, szinte kár érte, hogy Ammunapi imádata ennyire eltorzította a személyiségét. ~Vajon milyen lenne, ha nem hinne benne?~ Gondolkodik el egy pillanatra, de aztán Tizio szavai visszarántják a jelenhez.*
- Vétlen és Vétkes... milyen érdekes névválasztás. *Kijelentése tulajdonképp kérdés, és ez ott is van felemás szemeiben, ahogy tekintete visszatér Tizio szép kékjeihez. Egész jóvágású ifjú, attól eltekintve, hogy elég rezignáltnak tűnik, de ezt betudja az aggodalom okozta kialvatlanságnak.*
- Nem olyan rég érkeztem, ha jól tudom, ő sem. *Sandít Tepis felé, ki éppen eléggé látványosan szereti az istennőjét.*
- De ha minden jól alakul, még sokáig maradok.*Mosolyodik el csak úgy a semmibe, ahogy Tizio kérdése eszébe juttatja az előtte álló nagy feladatot. Ha sikerülne engedelmességre nevelnie a medgolyokat, az meglehetősen sokat lendítene az önértékelésén. *
- Reggel, délben, este, olykor hajnalban vagy alkonyatkor... azt hiszem, mindig tud rá időt szakítani. De ez most kivételes alkalomnak tűnik! *Őt nem zavarja különösképp a dolog, inkább csak nem érti és feleslegesnek találja, no meg enyhén szórakoztatónak a mosolya alapján.*
*Enyhe fejcsóválás mellett, mosolyogva pillant Tepisre, ahogy Tizio válaszát hallgatja a kissé epés hozzászólására. Ő maga ezt már kifejezetten rosszmájú dolognak gondolja saját magától, hisz nem szokása mások életébe beleszólni, megjegyzéseket tenni, hangosan pedig főleg nem, de a vallás témaköre ez alól mindig is kivételt képzett. Számára teljességgel érthetetlen, hogyan és miért válik valakiből hívő, aztán meg (némi balszerencsével) fanatikus. Tepis is egészen jóravaló figurának tűnik, szinte kár érte, hogy Ammunapi imádata ennyire eltorzította a személyiségét. ~Vajon milyen lenne, ha nem hinne benne?~ Gondolkodik el egy pillanatra, de aztán Tizio szavai visszarántják a jelenhez.*
- Vétlen és Vétkes... milyen érdekes névválasztás. *Kijelentése tulajdonképp kérdés, és ez ott is van felemás szemeiben, ahogy tekintete visszatér Tizio szép kékjeihez. Egész jóvágású ifjú, attól eltekintve, hogy elég rezignáltnak tűnik, de ezt betudja az aggodalom okozta kialvatlanságnak.*
- Nem olyan rég érkeztem, ha jól tudom, ő sem. *Sandít Tepis felé, ki éppen eléggé látványosan szereti az istennőjét.*
- De ha minden jól alakul, még sokáig maradok.*Mosolyodik el csak úgy a semmibe, ahogy Tizio kérdése eszébe juttatja az előtte álló nagy feladatot. Ha sikerülne engedelmességre nevelnie a medgolyokat, az meglehetősen sokat lendítene az önértékelésén. *
- Reggel, délben, este, olykor hajnalban vagy alkonyatkor... azt hiszem, mindig tud rá időt szakítani. De ez most kivételes alkalomnak tűnik! *Őt nem zavarja különösképp a dolog, inkább csak nem érti és feleslegesnek találja, no meg enyhén szórakoztatónak a mosolya alapján.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-29 15:36:33
Üzenet elküldve: 2018-07-29 15:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae, Tizio//
*Nagyon szereti Ammunapit, ez nem vitás. Nagyon szeret neki hajlongani, tisztelegni előtte, kimutatni háláját és saját ősi nyelvén imádkozni hozzá. Igazán nem zavarja őt, ha mások elmebajosnak vagy épp őrültnek nézik, mert hát miért is zavarná? Természetes dolog az ilyen. Aki nem érti azt, amit ő ért, és nem látják azt, amit ő lát, akkor ez természetes. Elvégre kevesek jutottak el ilyen lelki mélységekbe, mint ő.*
- Al dussa dal tumpe! Jaaaj! JAAAJ!
*Röhögcsél, jajgat örömében és hajlong még mindig, mint tóparti nádszálak a könnyű hajnali szélben, vagy talán még annál is jobban. Ha valaki közelről megnézi, akkor láthatja, hogy a tekintete is egészen felhős és elvarázsolt s mondhatni nincs is magánál. Maga Tepis persze meg van róla győződve, hogy most ő látja az Istennőt, a maga fényességével, a maga dicsőjével és pompájával. Hát tán nem megint megjelent neki?*
- Látlak!
*Mondja csak úgy magának, hogy szóljon az Idők Anyjának, ő igenis érzékeli a jelenlétét, a jelenlévőkkel ellentétben (nagy valószínűséggel). Még mindig nincs vége a kis hálaadási rituálés rohamnak.*
*Nagyon szereti Ammunapit, ez nem vitás. Nagyon szeret neki hajlongani, tisztelegni előtte, kimutatni háláját és saját ősi nyelvén imádkozni hozzá. Igazán nem zavarja őt, ha mások elmebajosnak vagy épp őrültnek nézik, mert hát miért is zavarná? Természetes dolog az ilyen. Aki nem érti azt, amit ő ért, és nem látják azt, amit ő lát, akkor ez természetes. Elvégre kevesek jutottak el ilyen lelki mélységekbe, mint ő.*
- Al dussa dal tumpe! Jaaaj! JAAAJ!
*Röhögcsél, jajgat örömében és hajlong még mindig, mint tóparti nádszálak a könnyű hajnali szélben, vagy talán még annál is jobban. Ha valaki közelről megnézi, akkor láthatja, hogy a tekintete is egészen felhős és elvarázsolt s mondhatni nincs is magánál. Maga Tepis persze meg van róla győződve, hogy most ő látja az Istennőt, a maga fényességével, a maga dicsőjével és pompájával. Hát tán nem megint megjelent neki?*
- Látlak!
*Mondja csak úgy magának, hogy szóljon az Idők Anyjának, ő igenis érzékeli a jelenlétét, a jelenlévőkkel ellentétben (nagy valószínűséggel). Még mindig nincs vége a kis hálaadási rituálés rohamnak.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-23 17:39:41
Üzenet elküldve: 2018-07-23 17:39:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tepis, Vildanae//
*Tizio nézi Tepist, a nő tulajdon kezét tanulmányozza azután, hogy Tizio megcsókolta, Tizioban erősödik a gondolat a nő teljesen bolond, viszont Tizio ura az arcvonásainak, ugyanolyan közönnyel fogadja a különös imádságot, mint a nő megjelenését nem sokkal előbb. Tizio Tepist nézi, Vildanae meg őt, a kör ezzel bezárult, Tizio ezt is közönyös arckifejezéssel fogadja, Tepis műsorától viszont kezdi kényelmetlenül érezni magát, inkább nem is figyel rá.*
- Szereti. Értem. *Hagyja rá a másikra. ~Teljesen elmebeteg inkább, mind elmebajos, aki hívő~* - Ő Vétkes. *Simogatja meg a férfi az állat nyakát újra, a lovát imádja, jobban, mint az összes családtagját együttvéve, és már majdnem annyira, mint a halott szerelmét, aki iránt csak egyoldalú volt a szerelem. A névadás jellemző Tizio egész életszemléletére, bátyjához fűződő viszonyára, hogy sosem érzi magát elég jónak, hogy semmit nem tud soha úgy megcsinálni, hogy dicsérjék, nem is csoda, hogy drogokba és örömlányokba menekül, a gond meg az, hogy a drog elfogyott és nem tudja, hogy hol szerezhetne itt a környéken utánpótlást.*
- Önök itt laknak, vagy csak átutazóban? *Udvariassági kérdés ugyan, de tekintete a másik felemás tekintetét keresi, varázslatosnak találja ezt a szempárt, nem annyira, mint a sárgát, de azért ez is a kérges lelkéig hatol.* - Ő gyakran ápolja a jó viszonyt az istennőjével? *Váratlan időpontokban ez elég ijesztő, de ha előre meghatározott időközönként teszi, akkor talán hozzá lehet szokni, bár Tizio inkább elásná, semmint meg akarja szokni ezt a hajmeresztő dolgot. ~A félvérek terheltek.~*
*Tizio nézi Tepist, a nő tulajdon kezét tanulmányozza azután, hogy Tizio megcsókolta, Tizioban erősödik a gondolat a nő teljesen bolond, viszont Tizio ura az arcvonásainak, ugyanolyan közönnyel fogadja a különös imádságot, mint a nő megjelenését nem sokkal előbb. Tizio Tepist nézi, Vildanae meg őt, a kör ezzel bezárult, Tizio ezt is közönyös arckifejezéssel fogadja, Tepis műsorától viszont kezdi kényelmetlenül érezni magát, inkább nem is figyel rá.*
- Szereti. Értem. *Hagyja rá a másikra. ~Teljesen elmebeteg inkább, mind elmebajos, aki hívő~* - Ő Vétkes. *Simogatja meg a férfi az állat nyakát újra, a lovát imádja, jobban, mint az összes családtagját együttvéve, és már majdnem annyira, mint a halott szerelmét, aki iránt csak egyoldalú volt a szerelem. A névadás jellemző Tizio egész életszemléletére, bátyjához fűződő viszonyára, hogy sosem érzi magát elég jónak, hogy semmit nem tud soha úgy megcsinálni, hogy dicsérjék, nem is csoda, hogy drogokba és örömlányokba menekül, a gond meg az, hogy a drog elfogyott és nem tudja, hogy hol szerezhetne itt a környéken utánpótlást.*
- Önök itt laknak, vagy csak átutazóban? *Udvariassági kérdés ugyan, de tekintete a másik felemás tekintetét keresi, varázslatosnak találja ezt a szempárt, nem annyira, mint a sárgát, de azért ez is a kérges lelkéig hatol.* - Ő gyakran ápolja a jó viszonyt az istennőjével? *Váratlan időpontokban ez elég ijesztő, de ha előre meghatározott időközönként teszi, akkor talán hozzá lehet szokni, bár Tizio inkább elásná, semmint meg akarja szokni ezt a hajmeresztő dolgot. ~A félvérek terheltek.~*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-23 10:28:05
Üzenet elküldve: 2018-07-23 10:28:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A főhajtásra biccentés a felelet, majd egy kacsintás a madárra. Megállja, hogy tukmálni kezdjen valami rágcsát "Kérsz egy kekszet, kismadár!" felkiáltással, mert ő is utálta, mikor mások etették a vadászkutyáját.*
- Az ilyesmit jól ismerem. *mosolyodik el, az Artheniorral való felesleges tárgyalásaira gondolva, meg arra a rengeteg időre, amit arra pazarolt, hogy jó viszonyuk legyen a várossal.*
- A növényeket? Mármint, hogy... mi szerint? Ezek a fák, azok a virágok? Vagy... ez mérgező, az hasznos? *érdeklődik, mert neki eléggé célzatos világképe van, és mindent a hasznossága vagy haszontalansága alapján rendszerez.*
- Alapvetően azért jöttem, hogy... tanácsodat kérjem. Kutyakölyök témában. Van egy kis keverék, kurtalábú poronty, valamelyik vadászkopó fialta. *elvigyorodik.*
- Igazi kis szimatszatyor, bár futóversenyt sosem fog nyerni, de... megtartom. Ellenben régen neveltem magamnak saját kutyát, gondoltam segíthetnél pár jó tanáccsal.
*A főhajtásra biccentés a felelet, majd egy kacsintás a madárra. Megállja, hogy tukmálni kezdjen valami rágcsát "Kérsz egy kekszet, kismadár!" felkiáltással, mert ő is utálta, mikor mások etették a vadászkutyáját.*
- Az ilyesmit jól ismerem. *mosolyodik el, az Artheniorral való felesleges tárgyalásaira gondolva, meg arra a rengeteg időre, amit arra pazarolt, hogy jó viszonyuk legyen a várossal.*
- A növényeket? Mármint, hogy... mi szerint? Ezek a fák, azok a virágok? Vagy... ez mérgező, az hasznos? *érdeklődik, mert neki eléggé célzatos világképe van, és mindent a hasznossága vagy haszontalansága alapján rendszerez.*
- Alapvetően azért jöttem, hogy... tanácsodat kérjem. Kutyakölyök témában. Van egy kis keverék, kurtalábú poronty, valamelyik vadászkopó fialta. *elvigyorodik.*
- Igazi kis szimatszatyor, bár futóversenyt sosem fog nyerni, de... megtartom. Ellenben régen neveltem magamnak saját kutyát, gondoltam segíthetnél pár jó tanáccsal.
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-21 21:08:13
Üzenet elküldve: 2018-07-21 21:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eiliv károgására kapja fel a fejét, amit csakhamar követ Kagan köszöntése is. Mivel a férfi még viszonylag távol van, bőven van ideje eltenni a könyvet és munkájának egyéb kellékeit, míg odaér hozzá. Miután minden bekerült batyujába, feltápászkodik, valamennyire leporolja magát, majd fejet hajt Vashegy ura előtt.*
- Szép napot! *Villantja a megszokott kedves mosolyt Kagan felé, bár látszik rajta, hogy enyhén meg van illetődve. Nem sokat beszélt eddig a férfival, inkább csak hallott róla ezt-azt, így nem tudja, mire számíthat. Arra most próbál nem gondolni, hogy eddig nem túl sok szerencséje volt feljebbvalók tekintetében... már ami a jó viszony kialakítását illeti.*
- Áh, badarság az egész... *Legyint a levegőbe, de tekintete kissé frusztrálttá válik a kérdés hatására.* - Egy régi elhatározás, ami túl sok időt rabol el, talán teljesen feleslegesen. *Így kimondva még rosszabbul hangzik, mint ahogy eddig érezte. Mindenesetre ha már ennyi felesleges információt sikerült közölnie munkája kapcsán, azért megpróbálja tisztázni a gondolatot a férfi előtt. *
- A növényvilágot próbálnám valahogy egységes rendszerbe sorolni, de valami mindig kimarad... vagy nem stimmel, vagy... Egyszer talán sikerül. *Zárja rövidre, mert Kagan nyilván nem ezért látogatta meg őt ezen a forró délutánon.*
*Eiliv károgására kapja fel a fejét, amit csakhamar követ Kagan köszöntése is. Mivel a férfi még viszonylag távol van, bőven van ideje eltenni a könyvet és munkájának egyéb kellékeit, míg odaér hozzá. Miután minden bekerült batyujába, feltápászkodik, valamennyire leporolja magát, majd fejet hajt Vashegy ura előtt.*
- Szép napot! *Villantja a megszokott kedves mosolyt Kagan felé, bár látszik rajta, hogy enyhén meg van illetődve. Nem sokat beszélt eddig a férfival, inkább csak hallott róla ezt-azt, így nem tudja, mire számíthat. Arra most próbál nem gondolni, hogy eddig nem túl sok szerencséje volt feljebbvalók tekintetében... már ami a jó viszony kialakítását illeti.*
- Áh, badarság az egész... *Legyint a levegőbe, de tekintete kissé frusztrálttá válik a kérdés hatására.* - Egy régi elhatározás, ami túl sok időt rabol el, talán teljesen feleslegesen. *Így kimondva még rosszabbul hangzik, mint ahogy eddig érezte. Mindenesetre ha már ennyi felesleges információt sikerült közölnie munkája kapcsán, azért megpróbálja tisztázni a gondolatot a férfi előtt. *
- A növényvilágot próbálnám valahogy egységes rendszerbe sorolni, de valami mindig kimarad... vagy nem stimmel, vagy... Egyszer talán sikerül. *Zárja rövidre, mert Kagan nyilván nem ezért látogatta meg őt ezen a forró délutánon.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-21 19:14:39
Üzenet elküldve: 2018-07-21 19:14:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis, Tizio//
*Bár nem neki szólnak, azért még elkapja a férfi szavait a városban kitört lázadásról. Persze saját testvérei és családja biztonsága jut először eszébe, de nyugtatja a tény, hogy birtokuk viszonylag távol fekszik Artheniortól. Ha a harcok túl is nyúlnak a város falain, nem valószínű, hogy olyan messzire bárkinek is lenne még kedve elmenni hadakozni, mint ahol ők laknak. Másodsorban persze meg is sajnálja Tiziot, mert könnyedén el tudja képzelni, milyen borzalmas bizonytalanságban leledzhet, ha nem tudja, merre van a húga. Így már a vörös szemeket is jobban megérti; nyilván neki sem lenne egy nyugodt perce sem, ha hasonló helyzetben lenne. Eszébe sem jut, hogy a kialvatlanságon kívül más is hozzájárulhatott a látványos vérerekhez.
A kézcsókot illemnek megfelelően fogadja, enyhe főhajtás kíséretében, hisz ő is megfelelő neveltetésben részesült. Más kérdés, hogy rá nem ragadtak olyan jól az úri dolgok, hogy azoknak megfelelően viselkedjen mindennapjai során. Közben alaposan, mindenféle szégyenérzet nélkül végigméri Tiziot, ahogy úgy általában mindenkivel teszi, aki kicsit is érdekes számára. Pillantása nem ítélkező, sokkal inkább kíváncsi ennek megfelelően. Egy idő után azért megérzi, hogy talán nem lenne szabad - vagy illendő - így bámulni valakit, aki ráadásul nem éppen a legjobb passzban van, így felemásait inkább a lovon nyugtatja tovább. Nyugodt jószágnak tűnik, tulajdonképp a füle botját sem mozdítja arra, hogy Vildanae kicsit megvakarássza evés közben.*
- Van is miért dicsérni... látszik, hogy értő kezek között van. *Mosolyog kedvesen a lóra, majd Vétlent is megnézi magának, amikor rá terelődik a szó. Ebben a pár pillanatban bizonyosan az arcára van írva, mennyire rajong az állatokért.
A bemutatkozásra saját nevével felel.*
- Vildanae Niviamos. *Ezúttal Tizionak szánja a mosolyt, de Tepis különös viselkedése hamar elvonja a figyelmét. Enyhén felhúzott szemöldökkel követi, mit is csinál a nő, bár nem kell túl sok idő, hogy rájöjjön.*
- Nagyon szereti az istennőjét... és azt hiszem, igyekszik minél közelebbi viszonyt ápolni vele. *Bepróbálkozik egy cinkos pillantással a férfi felé, bár nem tudhatja, az hogyan vélekedik vallási kérdésekben. Ő a maga részéről egészen jól megvan felsőbb hatalmakba vetett hit nélkül.*
*Bár nem neki szólnak, azért még elkapja a férfi szavait a városban kitört lázadásról. Persze saját testvérei és családja biztonsága jut először eszébe, de nyugtatja a tény, hogy birtokuk viszonylag távol fekszik Artheniortól. Ha a harcok túl is nyúlnak a város falain, nem valószínű, hogy olyan messzire bárkinek is lenne még kedve elmenni hadakozni, mint ahol ők laknak. Másodsorban persze meg is sajnálja Tiziot, mert könnyedén el tudja képzelni, milyen borzalmas bizonytalanságban leledzhet, ha nem tudja, merre van a húga. Így már a vörös szemeket is jobban megérti; nyilván neki sem lenne egy nyugodt perce sem, ha hasonló helyzetben lenne. Eszébe sem jut, hogy a kialvatlanságon kívül más is hozzájárulhatott a látványos vérerekhez.
A kézcsókot illemnek megfelelően fogadja, enyhe főhajtás kíséretében, hisz ő is megfelelő neveltetésben részesült. Más kérdés, hogy rá nem ragadtak olyan jól az úri dolgok, hogy azoknak megfelelően viselkedjen mindennapjai során. Közben alaposan, mindenféle szégyenérzet nélkül végigméri Tiziot, ahogy úgy általában mindenkivel teszi, aki kicsit is érdekes számára. Pillantása nem ítélkező, sokkal inkább kíváncsi ennek megfelelően. Egy idő után azért megérzi, hogy talán nem lenne szabad - vagy illendő - így bámulni valakit, aki ráadásul nem éppen a legjobb passzban van, így felemásait inkább a lovon nyugtatja tovább. Nyugodt jószágnak tűnik, tulajdonképp a füle botját sem mozdítja arra, hogy Vildanae kicsit megvakarássza evés közben.*
- Van is miért dicsérni... látszik, hogy értő kezek között van. *Mosolyog kedvesen a lóra, majd Vétlent is megnézi magának, amikor rá terelődik a szó. Ebben a pár pillanatban bizonyosan az arcára van írva, mennyire rajong az állatokért.
A bemutatkozásra saját nevével felel.*
- Vildanae Niviamos. *Ezúttal Tizionak szánja a mosolyt, de Tepis különös viselkedése hamar elvonja a figyelmét. Enyhén felhúzott szemöldökkel követi, mit is csinál a nő, bár nem kell túl sok idő, hogy rájöjjön.*
- Nagyon szereti az istennőjét... és azt hiszem, igyekszik minél közelebbi viszonyt ápolni vele. *Bepróbálkozik egy cinkos pillantással a férfi felé, bár nem tudhatja, az hogyan vélekedik vallási kérdésekben. Ő a maga részéről egészen jól megvan felsőbb hatalmakba vetett hit nélkül.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-20 12:21:19
Üzenet elküldve: 2018-07-20 12:21:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae, Tizio//
*Hiába a vöröslő szempár és a kótyagos fej, a férfiben még maradt annyi jelenlét, hogy igencsak udvariasan köszöntse Tepist, majd az újonnan betérő Vildanae-t. Tepis nincsen ehhez hozzászokva, hisz még senki sem csókolt neki kezet. Azt se tudja, mi ez.*
- Fáradt, nim.
*Mondja, miközben az imént megcsókolt kezét tanulmányozza. Tán valami átkot szórtak reája?*
- Fellázadtak, azt mondod?
*Kerekedik el a szeme. Már eszében sincs, hogy megátkozták volna, hanem újra az Istennőre gondol. Állára emeli egyik kezét, úgy tekint a semmibe rángatózó szemeivel.*
- Hjaaaj!
*Kap az arcához megint, aztán se szó, se beszéd, hátrafordul és néhány lépéssel kisomfordál a boxból, távolabb a többiektől. Ott megint letérdel szépen a földre, mint a Tavaszünnep estéjén, és ott hajlong magának a föld felett, hol ráhasalva, hol kiegyenesedve.*
- Hjaaaj, Ammunapi! Megmentéd megint a te Tepsid!
*Mondja, miközben majd' összeakad a nyelve, hisz még a nevét se tudja rendesen kimondani a nagy eufórikus hálaadás közepette. Ezzel a furcsa, de látványos gesztussal megint hálát ad az Idők Anyjának, hogy megmentette az ő életét és nem hagyta a várossal együtt pusztulni. A hajlongás közben halk kis nótákat kántál a saját nyelvén, hogy még jobban kinyilatkoztassa a háláját. Nem igen gondol most arra, hogy mit gondolnak róla a boxban pihenő lovak, de legfőképp Vildanae és Tizio. Ő most épp hálát ad, és ilyenkor más nem létezik.*
*Hiába a vöröslő szempár és a kótyagos fej, a férfiben még maradt annyi jelenlét, hogy igencsak udvariasan köszöntse Tepist, majd az újonnan betérő Vildanae-t. Tepis nincsen ehhez hozzászokva, hisz még senki sem csókolt neki kezet. Azt se tudja, mi ez.*
- Fáradt, nim.
*Mondja, miközben az imént megcsókolt kezét tanulmányozza. Tán valami átkot szórtak reája?*
- Fellázadtak, azt mondod?
*Kerekedik el a szeme. Már eszében sincs, hogy megátkozták volna, hanem újra az Istennőre gondol. Állára emeli egyik kezét, úgy tekint a semmibe rángatózó szemeivel.*
- Hjaaaj!
*Kap az arcához megint, aztán se szó, se beszéd, hátrafordul és néhány lépéssel kisomfordál a boxból, távolabb a többiektől. Ott megint letérdel szépen a földre, mint a Tavaszünnep estéjén, és ott hajlong magának a föld felett, hol ráhasalva, hol kiegyenesedve.*
- Hjaaaj, Ammunapi! Megmentéd megint a te Tepsid!
*Mondja, miközben majd' összeakad a nyelve, hisz még a nevét se tudja rendesen kimondani a nagy eufórikus hálaadás közepette. Ezzel a furcsa, de látványos gesztussal megint hálát ad az Idők Anyjának, hogy megmentette az ő életét és nem hagyta a várossal együtt pusztulni. A hajlongás közben halk kis nótákat kántál a saját nyelvén, hogy még jobban kinyilatkoztassa a háláját. Nem igen gondol most arra, hogy mit gondolnak róla a boxban pihenő lovak, de legfőképp Vildanae és Tizio. Ő most épp hálát ad, és ilyenkor más nem létezik.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-19 11:21:21
Üzenet elküldve: 2018-07-19 11:21:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A Vashegy kopár fennsíkja gyakorta tikkasztó, Kagan nem is mert volna ide ekkora erődöt emelni, ha nem rendelkeznének saját vízforrással. Kevés növényzet található a vasban gazdag sziklaplatón, ezek egyike az az öreg tölgy, ami inkább a hegy oldalából, mint tetejéből nő ki, és a falat gyakorlatilag köré építették. Nem igazán nagy fa, lombozata is nyekenyókább, mint alföldi társaié, de még kitart, és marad is, míg az idő vasfoga, vagy egy ostrom el nem intézi.*
*Kagan a medgolyokat jön ellenőrizni, de mindeképpen beszélni akar a druidával, akit a fa alatt talál meg. Az első druida, aki egy hétnél többet kibírt Amon Ruadhon.*
- Üdv neked, Vildanae! *üdvözli már messziről a gondolataiba merült lányt.*
- Min dolgozol?
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-17 09:45:21
Üzenet elküldve: 2018-07-17 09:45:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tepis, Vildanae//
*Tizio teljesen elmerül abban, hogy cirógassa a lova fejét, a ló békésen ropogtatja az abrakot, felhorkant, mikor meghallja az idegen hangot maga mögött, Tizio is felhorkantana, ha nem kapott volna úri nevelést. Bosszús, hogy megzavarták, arca viszont mindig közönyről árulkodik, most is, az udvarias mosoly ellenére is, bosszús amiatt is, hogy az itteniek számára mennyire nyilvánvaló az, hogy valaki jól érzi magát. Feláll, a szelencét eltünteti a zsebében, leporolja ruháját, s a félvérhez lép, felé nyújtja a kezét és ha igen, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét, Tizio ugyanis kifogástalan úriember.*
- Köszönöm a kérdését hölgyem, nagyon fáradt vagyok, biztos hallotta, hogy a városban fellázadtak a szegények, húgom ekkor eltűnt. *Míg beszél, addig egy újabb nő érkezik, ember fajú, Tiziot meg szíven üti a különleges szeme, a másik nőben van valami zavaró, azon felül, hogy félvér. Tizio a legtöbb félvérrel szemben közönyös, néhányukat megveti, bár nem kevert fajuk, hanem viselkedésük miatt, de Tepistől feláll a szőr a hátán.*
- Köszönöm hölgyem. *Odalép az újabb érkezőhöz is, az ő kezére is odaleheli a kifogástalan kézcsókot, ha a nő nem áll ellen.* - Jól esik neki a dicséret. *Megpaskolja ő is az abrakoló mén pofáját, karjával átöleli az állat nyakát.* - Az ikertestvére. *Mutat oda a szomszéd bokszban álló másik fekete ménre, fivére lova, Vétlen, Tizio imádja a lovakat egyébként, főleg a sajátját, ha dicsérik az olyan, mintha Tiziot dicsérnék.*
- Tizio vagyok.
*Tizio teljesen elmerül abban, hogy cirógassa a lova fejét, a ló békésen ropogtatja az abrakot, felhorkant, mikor meghallja az idegen hangot maga mögött, Tizio is felhorkantana, ha nem kapott volna úri nevelést. Bosszús, hogy megzavarták, arca viszont mindig közönyről árulkodik, most is, az udvarias mosoly ellenére is, bosszús amiatt is, hogy az itteniek számára mennyire nyilvánvaló az, hogy valaki jól érzi magát. Feláll, a szelencét eltünteti a zsebében, leporolja ruháját, s a félvérhez lép, felé nyújtja a kezét és ha igen, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét, Tizio ugyanis kifogástalan úriember.*
- Köszönöm a kérdését hölgyem, nagyon fáradt vagyok, biztos hallotta, hogy a városban fellázadtak a szegények, húgom ekkor eltűnt. *Míg beszél, addig egy újabb nő érkezik, ember fajú, Tiziot meg szíven üti a különleges szeme, a másik nőben van valami zavaró, azon felül, hogy félvér. Tizio a legtöbb félvérrel szemben közönyös, néhányukat megveti, bár nem kevert fajuk, hanem viselkedésük miatt, de Tepistől feláll a szőr a hátán.*
- Köszönöm hölgyem. *Odalép az újabb érkezőhöz is, az ő kezére is odaleheli a kifogástalan kézcsókot, ha a nő nem áll ellen.* - Jól esik neki a dicséret. *Megpaskolja ő is az abrakoló mén pofáját, karjával átöleli az állat nyakát.* - Az ikertestvére. *Mutat oda a szomszéd bokszban álló másik fekete ménre, fivére lova, Vétlen, Tizio imádja a lovakat egyébként, főleg a sajátját, ha dicsérik az olyan, mintha Tiziot dicsérnék.*
- Tizio vagyok.
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-16 18:17:54
Üzenet elküldve: 2018-07-16 18:17:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis, Tizio//
*Iszik pár nagy kortyot kulacsából, majd egy közeli fa árnyékába húzódik az egyre tűzőbb napsütés elől. Kisebb magaslat révén innen egészen jól belátja a környező területet és az istálló épületeit, amerre az imént Tepis eliszkolt. Mivel jó szokásához híven most sem siet sehova, és türelme is leginkább egy nyugodt vizű óceánhoz hasonlatos, kényelmesen elhelyezkedik a puha fűben, hátát a mohos törzsnek támasztva. Alaposan megfigyeli az öreg fát minden részletében; ágai, göcsörtjei és sérülései sok mindent mesélnek az értő szemnek. Közben fél füllel a természet hangjait hallgatja – ebbe vegyül bele hamarost valami igencsak oda nem illő, ritmusos kopogás. Sokféle zajt hallott már kiszűrődni istállókból, olyat is, ami egész biztosan nem odavaló lett volna, de ezt a hangot akkor sem tudja hova tenni. Persze első gondolata az, hogy valamelyik ló nem bír magával, de az egész valahogy nem stimmel. Muszáj lesz utánanézni.
Ráérősen indul meg a Staardhal felé, valamennyire követve a hang feltételezett forrásának irányát, de az hamarabb megszűnik, minthogy Vildának lenne ideje beazonosítani eredetét. Mivel annyit már sikerült megállapítania, hogy a lovak boxai felől érkezett a kopogás, tovább sétál abba az irányba.
Kicsit meglepi, hogy Tepist már ott találja, de ez a tény is csak tovább erősíti benne a gyanút, hogy itt valami nincs rendjén. Nyilván a nő is azért jött ide, mert felfigyelt a furcsa zajra. Közelebb lép maga is, hogy belessen a kérdéses boxba.
Ahogy megpillantja a bent üldögélő Tiziot, önkéntelenül is elmosolyodik. Általában így reagál, ha valami meghökkentőt tapasztal, ez a helyzet pedig most számára tökéletesen kimeríti a meghökkentő fogalmát. Feltűnik neki a kelleténél jóval vörösebb szempár, ahogy az is, hogy a férfi nem tűnik éppen rongyos lovászgyereknek, de ettől még nem jut közelebb a helyzet megoldásához.*
- Szép napot! *Köszönti kedvesen az idegent, majd a gyönyörű hátasra emeli tekintetét.* - Igazán fenséges paripa…*Nyújtja a kezét, hogy kicsit megvakargassa a ló orrát, ha az hagyja. Egyelőre még nem hozakodik elő azzal, amiért egyáltalán ide jött, hátha kiderül magától is.*
*Iszik pár nagy kortyot kulacsából, majd egy közeli fa árnyékába húzódik az egyre tűzőbb napsütés elől. Kisebb magaslat révén innen egészen jól belátja a környező területet és az istálló épületeit, amerre az imént Tepis eliszkolt. Mivel jó szokásához híven most sem siet sehova, és türelme is leginkább egy nyugodt vizű óceánhoz hasonlatos, kényelmesen elhelyezkedik a puha fűben, hátát a mohos törzsnek támasztva. Alaposan megfigyeli az öreg fát minden részletében; ágai, göcsörtjei és sérülései sok mindent mesélnek az értő szemnek. Közben fél füllel a természet hangjait hallgatja – ebbe vegyül bele hamarost valami igencsak oda nem illő, ritmusos kopogás. Sokféle zajt hallott már kiszűrődni istállókból, olyat is, ami egész biztosan nem odavaló lett volna, de ezt a hangot akkor sem tudja hova tenni. Persze első gondolata az, hogy valamelyik ló nem bír magával, de az egész valahogy nem stimmel. Muszáj lesz utánanézni.
Ráérősen indul meg a Staardhal felé, valamennyire követve a hang feltételezett forrásának irányát, de az hamarabb megszűnik, minthogy Vildának lenne ideje beazonosítani eredetét. Mivel annyit már sikerült megállapítania, hogy a lovak boxai felől érkezett a kopogás, tovább sétál abba az irányba.
Kicsit meglepi, hogy Tepist már ott találja, de ez a tény is csak tovább erősíti benne a gyanút, hogy itt valami nincs rendjén. Nyilván a nő is azért jött ide, mert felfigyelt a furcsa zajra. Közelebb lép maga is, hogy belessen a kérdéses boxba.
Ahogy megpillantja a bent üldögélő Tiziot, önkéntelenül is elmosolyodik. Általában így reagál, ha valami meghökkentőt tapasztal, ez a helyzet pedig most számára tökéletesen kimeríti a meghökkentő fogalmát. Feltűnik neki a kelleténél jóval vörösebb szempár, ahogy az is, hogy a férfi nem tűnik éppen rongyos lovászgyereknek, de ettől még nem jut közelebb a helyzet megoldásához.*
- Szép napot! *Köszönti kedvesen az idegent, majd a gyönyörű hátasra emeli tekintetét.* - Igazán fenséges paripa…*Nyújtja a kezét, hogy kicsit megvakargassa a ló orrát, ha az hagyja. Egyelőre még nem hozakodik elő azzal, amiért egyáltalán ide jött, hátha kiderül magától is.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-13 23:52:38
Üzenet elküldve: 2018-07-13 23:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae, Tizio//
*Hasát simogatva, megkönnyebbülten lélegezve lépdel vissza oda, ahonnan az alhasi riasztás elüldözte az imént. Nem tudja, mi rosszat ehetett ő tegnap, de sejti, hogy valami enyhén károsat. Akárhogy is, túl van rajta, de minden esély megvan egy következő körre.
Ahogy sétálgat visszafelé a leányhoz, épphogy csak bepillant az egyik lovasbokszba, máris felfedez ott egy legényt. Nézegeti, nézegeti, kezeit a derekára teszi, aztán no, csak megszólítja.*
- Huhú! Shalá, fiatalúr! Rosszul érzed tán magadat?... *Közelebb megy, aztán észreveszi az úrfi pirosló szemeit.* Vagy tán csak jót érzel?
*Teszi fel az igen helytálló kérdéseket. Ha esetleg zavarná a férfit élvezetei és függőségei kiélésében, akkor persze mindjárt tovább is fog állni, de hát na, azért csak megvárja, kell-e esetleg támogatás neki az életben maradáshoz.*
*Hasát simogatva, megkönnyebbülten lélegezve lépdel vissza oda, ahonnan az alhasi riasztás elüldözte az imént. Nem tudja, mi rosszat ehetett ő tegnap, de sejti, hogy valami enyhén károsat. Akárhogy is, túl van rajta, de minden esély megvan egy következő körre.
Ahogy sétálgat visszafelé a leányhoz, épphogy csak bepillant az egyik lovasbokszba, máris felfedez ott egy legényt. Nézegeti, nézegeti, kezeit a derekára teszi, aztán no, csak megszólítja.*
- Huhú! Shalá, fiatalúr! Rosszul érzed tán magadat?... *Közelebb megy, aztán észreveszi az úrfi pirosló szemeit.* Vagy tán csak jót érzel?
*Teszi fel az igen helytálló kérdéseket. Ha esetleg zavarná a férfit élvezetei és függőségei kiélésében, akkor persze mindjárt tovább is fog állni, de hát na, azért csak megvárja, kell-e esetleg támogatás neki az életben maradáshoz.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:55:50
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:55:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio a lova bokszában ül a tiszta szalmán, hátát az épület falának vetve, a csendesen abrakoló fekete mént nézve, bátyja lovát a szomszéd állásban szállásolta el. Felhúzott térdein támaszkodik, kezében tartja a tubákosszelencét, amiben alig van már valami, ha most elhasználja, akkor ki tudja, hogy mikor szerezhet be újabb adagot? Nagyon fel kéne szippantania, újra előjöttek az elvonási tünetek, szája száraz, keze remeg, szemei véreresek, tarkóját a ütemesen csapkodja a falhoz, annyira fájdalmasan, hogy ép eszén tudjon maradni, megtalálta Effyt és emiatt leeresztett, csak a szelence tartalmára tud gondolni, holott nem kéne arra gondolni. ~Csezmeg Briwal! Ennek is te vagy az oka! Remélem megtalálod apáékat.~
Hangokat hall, nem túl távoliakat, női hangokat, a fekete mén is a hangok irányába fordítja a füleit, felhorkan.*
- Nyugalom pajtás! Nők. Csak nők. Szereted őket, nem? Csinos kancákat. *Beszél az állathoz, aki a hangjára lehajtja fejét Tizio kezéhez, Tizio szórakozottan, remegő kézzel simogatja a fekete mén pofáját, nem tud megnyugodni, csak a másik kezében tartott szelencét figyeli, keze egyre jobban remeg, próbál ellenállni a kísértésnek, de a kísértés erősebb, mint ő. A szelence kiürül, Tizio ambivalens érzésekkel dől újra hátra, idegeit lenyugtatja a drog. ~Na és most honnan szerzel még, te nagyon hülye?!~*
*Tizio a lova bokszában ül a tiszta szalmán, hátát az épület falának vetve, a csendesen abrakoló fekete mént nézve, bátyja lovát a szomszéd állásban szállásolta el. Felhúzott térdein támaszkodik, kezében tartja a tubákosszelencét, amiben alig van már valami, ha most elhasználja, akkor ki tudja, hogy mikor szerezhet be újabb adagot? Nagyon fel kéne szippantania, újra előjöttek az elvonási tünetek, szája száraz, keze remeg, szemei véreresek, tarkóját a ütemesen csapkodja a falhoz, annyira fájdalmasan, hogy ép eszén tudjon maradni, megtalálta Effyt és emiatt leeresztett, csak a szelence tartalmára tud gondolni, holott nem kéne arra gondolni. ~Csezmeg Briwal! Ennek is te vagy az oka! Remélem megtalálod apáékat.~
Hangokat hall, nem túl távoliakat, női hangokat, a fekete mén is a hangok irányába fordítja a füleit, felhorkan.*
- Nyugalom pajtás! Nők. Csak nők. Szereted őket, nem? Csinos kancákat. *Beszél az állathoz, aki a hangjára lehajtja fejét Tizio kezéhez, Tizio szórakozottan, remegő kézzel simogatja a fekete mén pofáját, nem tud megnyugodni, csak a másik kezében tartott szelencét figyeli, keze egyre jobban remeg, próbál ellenállni a kísértésnek, de a kísértés erősebb, mint ő. A szelence kiürül, Tizio ambivalens érzésekkel dől újra hátra, idegeit lenyugtatja a drog. ~Na és most honnan szerzel még, te nagyon hülye?!~*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:27:13
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:27:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis//
*Egy darabig még kémleli a látóhatárt, hátha feltűnik valahol az ismerős fekete alak, de aztán elengedi a dolgot. Nem ez az első alkalom, hogy hosszabb időre elválnak útjaik, s eddig mindig előkerült a madár. Valószínűleg most is Tepisnek lesz igaza, s felesleges lenne ezen aggodalmaskodni.*
- Biztos a gyomra után ment… nagy ínyenc varjú létére. *Fűzi hozzá még szórakozottan, majd figyelme az alvó bestiák felé terelődik.
Mivel úgy tűnik, egyetértenek abban, hogy jelenleg nem túl sok haszna lenne felverni őket álmukból, már épp javasolná is, hogy induljanak el a mindkettejük által preferált úti cél felé, amikor a nőnek halaszthatatlan teendői támadnak. A megfogalmazás persze megmosolyogtatja Vildát, annak ellenére, hogy maga is tudja, a vérhas és az egyéb ilyesfajta betegségek a legkevésbé sem szórakoztatóak. Ha valahol ilyesmi üti fel a fejét, az semmi jót nem jelent.
Mosolya nem is túl hosszú életű, ahogy a lábait meglepő gyorsasággal kapkodó Tepis után tekint. *
- Az istálló mellettihez hamarabb eljutsz! *Kiált még utána, hátha megfogadja jó tanácsát. Hirtelen más egyébbel úgysem segíthet rajta.
Míg a nőre várakozik, azért elgondolkozik rajta, tapasztalt e magán valamilyen intő jelet, amiből arra következtethetne, hogy rá is hasonló sors vár a közeljövőben, de arra jut, hogy tulajdonképp kifogástalanul érzi magát. Persze azt is tudja, hogy ez egyik pillanatról a másikra is megváltozhat, de reméli, hogy ő megússza most ezt a kört.*
*Egy darabig még kémleli a látóhatárt, hátha feltűnik valahol az ismerős fekete alak, de aztán elengedi a dolgot. Nem ez az első alkalom, hogy hosszabb időre elválnak útjaik, s eddig mindig előkerült a madár. Valószínűleg most is Tepisnek lesz igaza, s felesleges lenne ezen aggodalmaskodni.*
- Biztos a gyomra után ment… nagy ínyenc varjú létére. *Fűzi hozzá még szórakozottan, majd figyelme az alvó bestiák felé terelődik.
Mivel úgy tűnik, egyetértenek abban, hogy jelenleg nem túl sok haszna lenne felverni őket álmukból, már épp javasolná is, hogy induljanak el a mindkettejük által preferált úti cél felé, amikor a nőnek halaszthatatlan teendői támadnak. A megfogalmazás persze megmosolyogtatja Vildát, annak ellenére, hogy maga is tudja, a vérhas és az egyéb ilyesfajta betegségek a legkevésbé sem szórakoztatóak. Ha valahol ilyesmi üti fel a fejét, az semmi jót nem jelent.
Mosolya nem is túl hosszú életű, ahogy a lábait meglepő gyorsasággal kapkodó Tepis után tekint. *
- Az istálló mellettihez hamarabb eljutsz! *Kiált még utána, hátha megfogadja jó tanácsát. Hirtelen más egyébbel úgysem segíthet rajta.
Míg a nőre várakozik, azért elgondolkozik rajta, tapasztalt e magán valamilyen intő jelet, amiből arra következtethetne, hogy rá is hasonló sors vár a közeljövőben, de arra jut, hogy tulajdonképp kifogástalanul érzi magát. Persze azt is tudja, hogy ez egyik pillanatról a másikra is megváltozhat, de reméli, hogy ő megússza most ezt a kört.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-06 10:25:30
Üzenet elküldve: 2018-07-06 10:25:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae//
- Áhá, értem én! Nincs meg a madárka, mun amu?
*Körbekémlel, de bizonytalanul rántja meg a vállát.*
- Nem látám sehon se. Biztos megtér nemsoká, nim!
*Újból a leány mellett kullog, mivel dolga egy szál se, s amúgy sem tudna mit kezdeni magával.*
- Pillantást, értem, az jó bizony. Piac, al ampor? *Csillan fel vaksi szeme.* Menjünk hát!
*Közben a medgolyokhoz érnek, akik még jóformán magukhoz sem tértek mély álmukból, és egy ideig úgy tűnik, hogy nem is szándékoznak. Azonban ahogy nézegeti őket, hirtelen mintha vészes alhasi riasztás érkezne elméjébe. Álldogál még egy kicsit, de aztán belátja, itt nincs mire várni.*
- Hohó, gyermek, sürgős dolgom akad vala mielőtt indulunk. Szüksége van rám a latrinának, úgy bizony. Hív engem, nim! *Mondja, miközben már sebesen lohol is elfelé.* Várjál meg itten ahol találkoztunk!
*Nyargal is, mint ahogy azt ilyenkor szokás, hogy sürgősen birtokába vehesse a legközelebbi pottyantóst.
~Ammunapi nevére, hát mit ehettem, hogy ily mód kínoz? Istennő, hol van már az a kakálda!?~*
A hozzászólás írója (Tepis Bavallis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.06 10:29:00
- Áhá, értem én! Nincs meg a madárka, mun amu?
*Körbekémlel, de bizonytalanul rántja meg a vállát.*
- Nem látám sehon se. Biztos megtér nemsoká, nim!
*Újból a leány mellett kullog, mivel dolga egy szál se, s amúgy sem tudna mit kezdeni magával.*
- Pillantást, értem, az jó bizony. Piac, al ampor? *Csillan fel vaksi szeme.* Menjünk hát!
*Közben a medgolyokhoz érnek, akik még jóformán magukhoz sem tértek mély álmukból, és egy ideig úgy tűnik, hogy nem is szándékoznak. Azonban ahogy nézegeti őket, hirtelen mintha vészes alhasi riasztás érkezne elméjébe. Álldogál még egy kicsit, de aztán belátja, itt nincs mire várni.*
- Hohó, gyermek, sürgős dolgom akad vala mielőtt indulunk. Szüksége van rám a latrinának, úgy bizony. Hív engem, nim! *Mondja, miközben már sebesen lohol is elfelé.* Várjál meg itten ahol találkoztunk!
*Nyargal is, mint ahogy azt ilyenkor szokás, hogy sürgősen birtokába vehesse a legközelebbi pottyantóst.
~Ammunapi nevére, hát mit ehettem, hogy ily mód kínoz? Istennő, hol van már az a kakálda!?~*
A hozzászólás írója (Tepis Bavallis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.06 10:29:00
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:48:00
Üzenet elküldve: 2018-07-04 19:48:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szokatlanul perzselő ma forróság, enyhülést ígérő felhőknek nyoma sincs. Ilyen időben nem sok kedve van az embernek mozdulni; Vilda sem sieti el a napi teendőket. Nagyjából déltájban lett elege a hőségből, azóta egy öreg tölgyfa árnyékában hűsöl, nem messze Staardhal épületeitől. Eiliv is egy közeli ágon ücsörög, figyelve a környezetet a lány helyett is, aki egy közepes méretű könyvbe irkál és rajzol felváltva. A könyv bőrkötése már kopott, de láthatóan gonddal készített darab; a sok használat ellenére még egy lap sem hullott ki belőle. Persze az igazi kincs inkább a lapjain rejlik, az idők során felhalmozott információhalmazban, ami ha másnak nem feltétlenül, neki nagyon is érdekes.
Nem nagyon figyel az időre, belemerül az aprólékos munkába. Végül is úgy sincs éppen semmilyen sürgető teendő, ami nem várhat alkonyatig. *
*Szokatlanul perzselő ma forróság, enyhülést ígérő felhőknek nyoma sincs. Ilyen időben nem sok kedve van az embernek mozdulni; Vilda sem sieti el a napi teendőket. Nagyjából déltájban lett elege a hőségből, azóta egy öreg tölgyfa árnyékában hűsöl, nem messze Staardhal épületeitől. Eiliv is egy közeli ágon ücsörög, figyelve a környezetet a lány helyett is, aki egy közepes méretű könyvbe irkál és rajzol felváltva. A könyv bőrkötése már kopott, de láthatóan gonddal készített darab; a sok használat ellenére még egy lap sem hullott ki belőle. Persze az igazi kincs inkább a lapjain rejlik, az idők során felhalmozott információhalmazban, ami ha másnak nem feltétlenül, neki nagyon is érdekes.
Nem nagyon figyel az időre, belemerül az aprólékos munkába. Végül is úgy sincs éppen semmilyen sürgető teendő, ami nem várhat alkonyatig. *
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-04 11:39:56
Üzenet elküldve: 2018-07-04 11:39:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Tizio két lovat hoz, fivére lovának kantárszárát tartja a kezében, az ő fekete ménje pedig a nyeregkápához kötött gyeplő miatt követi őket. Az állatok kimerültek, csakúgy, mint Tizio, de a lovász felajánlott segítségét mégis elhárítja, lovához őszinte kapcsolat fűzi, szereti gondját viselni az állatnak, otthon is idegen helyen még inkább, több szeretettel fordul az állatok felé, mint Effy felé fordult, nem szereti jobban a lovakat, mint a húgát, de állatokkal könnyebben ért szót, mint emberekkel, különösen igaz ez a tulajdon családtagjaira. Leszerszámozza, lecsutakolja a lovakat, a lovász árgusan figyelő tekintetétől kísérve, megetetni már a helyi fogja őket, mert Tizio nem ismeri a járást, nem akar belekontárkodni a dolgokba, az állatok már ropogtatják az abrakot, Tizio pedig letelepszik a fekete mén boxában és újra előveszi zsebéből a tubákosszelencét.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-07-02 21:45:46
Üzenet elküldve: 2018-07-02 21:45:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis//
*Ma reggel még nem találkozott varjával, séta közben is őt keresi tekintetével, így Tepis hangja igen hirtelen éri; nem vette észre őt a nagy keresgélésben.*
- Szép jó reggelt neked is, Tepis. *Mosolyog a nőre kedvesen*
- Hozzájuk indultam, igen... remélve, hogy útközben Eiliv is megkerül. *Pillantását az égre, majd a nem túl messzi fákra emeli. Nem tűnik aggodalmasnak, de bizonyosan megnyugtatná a lelkét az ismerős károgás egy közeli ágról.* - Nem láttad véletlenül?
*Közben együtt ballaghatnak tovább a Staardhal irányába, ha már összetalálkoztak. Ahogy elhaladnak a lovász háza mellett, Vildanae őt is köszönti, igaz csak integetéssel ilyen távolságból.*
- Igazából csak egy pillantást akarok rájuk vetni, aztán úgy terveztem, ellátogatok a piacra. Van kedved velem tartani? *Tekint Tepis felé újból, miközben már látótávolságba kerülnek a medgolyok ketrecei. A fenevadak láthatóan az igazak álmát alusszák még a tegnapi lakoma után, amiben igazán felesleges lenne őket megzavarni.*
- Azt hiszem, kár lenne felébreszteni őket. *Áll meg jó pár lépésnyi távolságra a ketrecektől, tűnődőn figyelve az alvó bestiákat.*
*Ma reggel még nem találkozott varjával, séta közben is őt keresi tekintetével, így Tepis hangja igen hirtelen éri; nem vette észre őt a nagy keresgélésben.*
- Szép jó reggelt neked is, Tepis. *Mosolyog a nőre kedvesen*
- Hozzájuk indultam, igen... remélve, hogy útközben Eiliv is megkerül. *Pillantását az égre, majd a nem túl messzi fákra emeli. Nem tűnik aggodalmasnak, de bizonyosan megnyugtatná a lelkét az ismerős károgás egy közeli ágról.* - Nem láttad véletlenül?
*Közben együtt ballaghatnak tovább a Staardhal irányába, ha már összetalálkoztak. Ahogy elhaladnak a lovász háza mellett, Vildanae őt is köszönti, igaz csak integetéssel ilyen távolságból.*
- Igazából csak egy pillantást akarok rájuk vetni, aztán úgy terveztem, ellátogatok a piacra. Van kedved velem tartani? *Tekint Tepis felé újból, miközben már látótávolságba kerülnek a medgolyok ketrecei. A fenevadak láthatóan az igazak álmát alusszák még a tegnapi lakoma után, amiben igazán felesleges lenne őket megzavarni.*
- Azt hiszem, kár lenne felébreszteni őket. *Áll meg jó pár lépésnyi távolságra a ketrecektől, tűnődőn figyelve az alvó bestiákat.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-06-30 11:20:42
Üzenet elküldve: 2018-06-30 11:20:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae//
*Ahogy sütteti arcát a reggeli napfényben és azon morfondírozik, hogy mit is kellene ma csinálnia, megjelenik Vildanae.*
- Huhú!
*Huhog oda a lánynak, akit szerinte maga Ammunapi küldhetett ide ebben a pillanatban. Kezeit ügyefogyottan kalimpálja a feje felett integetésképp.*
- Shalá! Jó reggelt néked! Tán csak nem a medgolykákhoz igyekszel ilyen sebesen?
*Érdeklődik, amikor már hallótávolságon belülre kerül. Ha egyelőre másban nem is, esetleg az állatok ügyében be tudna segíteni a helyieknek, és erre tökéletes lehetőséggel kecsegtet a Staardhal. Ugyan nem sokat ért ő az állatokhoz, főképp az olyan különleges fajtához, mint a medgoly, de beletanulnia sohasem késő...*
*Ahogy sütteti arcát a reggeli napfényben és azon morfondírozik, hogy mit is kellene ma csinálnia, megjelenik Vildanae.*
- Huhú!
*Huhog oda a lánynak, akit szerinte maga Ammunapi küldhetett ide ebben a pillanatban. Kezeit ügyefogyottan kalimpálja a feje felett integetésképp.*
- Shalá! Jó reggelt néked! Tán csak nem a medgolykákhoz igyekszel ilyen sebesen?
*Érdeklődik, amikor már hallótávolságon belülre kerül. Ha egyelőre másban nem is, esetleg az állatok ügyében be tudna segíteni a helyieknek, és erre tökéletes lehetőséggel kecsegtet a Staardhal. Ugyan nem sokat ért ő az állatokhoz, főképp az olyan különleges fajtához, mint a medgoly, de beletanulnia sohasem késő...*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-06-29 14:33:20
Üzenet elküldve: 2018-06-29 14:33:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis//
*Viszonylag hamar túlteszi magát a ketrecek láttán rátörő indulatos gondolatokon, s igyekszik tiszta fejjel, az előttük - vagyis leginkább előtte - álló feladatra összepontosítani. Egyáltalán nem áll szándékában úgy járni, mint elődei, így szüksége is van a megtöbbszörözött figyelemre.
A kis helyre beszorított, láthatóan nem túl jó kedélyű bestiák már távolról kiszúrták maguknak a feléjük közelítőket. Nehéz eldönteni, hogy párosuk, vagy a kosár tartalmának illata zaklatja fel őket jobban, bár Vilda reménykedik az utóbbiban. Ahogy Tepis tisztes távolságban megáll, ő is megtorpan pár pillanatra.*
- Azt akarom, hogy megszokjanak. *Pillant a szürkés szemekbe, majd a medgolyok felé. Hosszú és valószínűleg igen nehéz út elébe néz most, de megvan benne a kellő elszántság és bátorság, hogy véghezvigye terveit. Magához vesz annyi húst, amennyi a kezeiben elfér, majd lassan közelebb lépdel a ketrecekhez. Ugyanazt a dalt dúdolja most is, amivel délelőtt próbálkozott; akkor hatásosnak bizonyult, így reméli, hogy ezúttal is sikerül vele kissé megnyugtatnia az állatokat. Az egészséges félelem persze benne is dolgozik, így nagyjából karnyújtásnyi távolságnál jobban nem közelíti meg őket.
Eleinte ő maga is csak dobálja a cafatokat, de ahogy lassan elfogy az elemózsia, a medgolyok pedig egyre inkább jóllakott vad módjára kezdenek viselkedni, Böténél megpróbálkozik a kézből etetéssel is. A bestia egy darabig értetlenül szemléli a felé nem dobott húst, majd rémisztő hirtelenséggel kapja ki a lány kezéből a falatot. Nem éppen úgy, ahogy Vilda tervezte, de legalább a keze is megmaradt.
Miután az utolsó húsdarabok is elfogytak a kosárból, egy darabig még elálldogál a ketrecek előtt. Látszik rajta, hogy teljesen lenyűgözi a fenevadak látványa. Tepis javaslata mintha álomból ébresztené.*
- Az étvágyamat nem hozták meg, de talán tényleg nem ártana végre enni valamit... *Mondja szórakozottan, majd még egy utolsó pillantást vet a medgolyok felé, mielőtt visszaindulna a nő oldalán valamiféle vacsora reményében.
Éjszakája mély és nyugtató alvással telik, nem nagyon érdekli, hányad magával kell osztoznia a Hosszúház alvóhelyiségén.*
//Napváltás//
*Kipihenten, szokott jókedvvel ébred, majd miután kisebb bolyongás és kérdezősködés árán a fürdőbe is eljut, tisztán, friss ruhába bújva indul vissza a Staardhal irányába. Már csak valami reggeli hiányozna a tökéletes napindításhoz, de mivel tegnap este alaposan belakmározott, még nem túl sürgető a dolog. Bőven belefér, hogy előtte még meglátogassa újdonsült kedvenceit.*
*Viszonylag hamar túlteszi magát a ketrecek láttán rátörő indulatos gondolatokon, s igyekszik tiszta fejjel, az előttük - vagyis leginkább előtte - álló feladatra összepontosítani. Egyáltalán nem áll szándékában úgy járni, mint elődei, így szüksége is van a megtöbbszörözött figyelemre.
A kis helyre beszorított, láthatóan nem túl jó kedélyű bestiák már távolról kiszúrták maguknak a feléjük közelítőket. Nehéz eldönteni, hogy párosuk, vagy a kosár tartalmának illata zaklatja fel őket jobban, bár Vilda reménykedik az utóbbiban. Ahogy Tepis tisztes távolságban megáll, ő is megtorpan pár pillanatra.*
- Azt akarom, hogy megszokjanak. *Pillant a szürkés szemekbe, majd a medgolyok felé. Hosszú és valószínűleg igen nehéz út elébe néz most, de megvan benne a kellő elszántság és bátorság, hogy véghezvigye terveit. Magához vesz annyi húst, amennyi a kezeiben elfér, majd lassan közelebb lépdel a ketrecekhez. Ugyanazt a dalt dúdolja most is, amivel délelőtt próbálkozott; akkor hatásosnak bizonyult, így reméli, hogy ezúttal is sikerül vele kissé megnyugtatnia az állatokat. Az egészséges félelem persze benne is dolgozik, így nagyjából karnyújtásnyi távolságnál jobban nem közelíti meg őket.
Eleinte ő maga is csak dobálja a cafatokat, de ahogy lassan elfogy az elemózsia, a medgolyok pedig egyre inkább jóllakott vad módjára kezdenek viselkedni, Böténél megpróbálkozik a kézből etetéssel is. A bestia egy darabig értetlenül szemléli a felé nem dobott húst, majd rémisztő hirtelenséggel kapja ki a lány kezéből a falatot. Nem éppen úgy, ahogy Vilda tervezte, de legalább a keze is megmaradt.
Miután az utolsó húsdarabok is elfogytak a kosárból, egy darabig még elálldogál a ketrecek előtt. Látszik rajta, hogy teljesen lenyűgözi a fenevadak látványa. Tepis javaslata mintha álomból ébresztené.*
- Az étvágyamat nem hozták meg, de talán tényleg nem ártana végre enni valamit... *Mondja szórakozottan, majd még egy utolsó pillantást vet a medgolyok felé, mielőtt visszaindulna a nő oldalán valamiféle vacsora reményében.
Éjszakája mély és nyugtató alvással telik, nem nagyon érdekli, hányad magával kell osztoznia a Hosszúház alvóhelyiségén.*
//Napváltás//
*Kipihenten, szokott jókedvvel ébred, majd miután kisebb bolyongás és kérdezősködés árán a fürdőbe is eljut, tisztán, friss ruhába bújva indul vissza a Staardhal irányába. Már csak valami reggeli hiányozna a tökéletes napindításhoz, de mivel tegnap este alaposan belakmározott, még nem túl sürgető a dolog. Bőven belefér, hogy előtte még meglátogassa újdonsült kedvenceit.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-06-27 13:42:14
Üzenet elküldve: 2018-06-27 13:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae//
*Cipelés közben nyögdös egy sort, közben igyekszik válaszolni a kérdésre.*
- Az ám! A jegyeit. Régen rajtam vannak ám, nim. Sokszor volt, hogy megálmodtam Őt, aztán hogy örökké velem maradjon az üzenet, magamra vésettem jeleit. Hehe. Balga voltam és fiatal, ez a sok díszesség is balgaság. De hát nim, legalább jól nézek ki, hehe.
*Kétségtelen, hogy érdekes látványt nyújthatnak a szemlélődőknek. Közben szépen lassan a medgolyokhoz érnek, akik a Staardhalban vannak elszállásolva. Megpillantván őket megmered hátán az összes szőrszál, de ahogy fürkészi a furcsa lényeket, megbékél velük a tekintete és a lelke is.*
- Közelebb menni bizony nem merek. Hát te?
*Tán még leharapják a kezét! Úgy dönt, inkább behajítja hozzájuk a húscafatokat kellő távolságból, ha a lány is beleegyezik. Amennyiben az állatetetésen túl volnának, és a kosárból elfogy az összes hús, úgy cirkáló és izgő-mozgó szemeit Vildaenae-re emeli.*
- Azt mondom én, hogy vigyük vissza ezt a kosarat a helyire, aztán térjünk meg enni. Tegnap óta nem ettem egy jót, mon.
*Mondja, s amennyiben Vilda is beleegyezik, úgy távozik étkezni, maga mögött hagyva a Staardhalt. Az állatetetés és egy új társ megismerése jegyében telik hát el ez a napja is, egy kis meditálással és kántálással, majd alvással lezárva...*
//Napváltás//
*A Staardhalban kel fel, jobban mondva a szénatárolóban. Az ébredés első perceiben nem emlékszik rá, hogy miként is került ide, de aztán beugrik neki: előző este még meglátogatta a lovakat és a szomorú medgolykákat, akikhez ugyan nem mert közel menni, még a ketrechez se nagyon, pusztán távolról figyelgette őket. Vágyott az egyedüllétre és csendre, amelyek a kijelölt szálláson nem mindig adatnak meg a fél-elfnek.*
- A mindenit... Istennő segíts meg!
*Mondja, miközben felkel a szénából megpakolt fekhelyéről. Úgy beállt a dereka, mint annak a rendje. Végül nagy fájdalmak és sziszegések közepette kinyújtózik, letisztogatja ruházatát, aztán batyuját a hátára kapva kislattyog a Staardhal bejárata elé, a szabad ég alá, a friss levegőre. Azon agyal, mihez is kezdjen ma.
~Tán az állatkákkal kéne foglalatoskodni.~
Jegyzi meg magának, miközben eszébe jut Vildanae, aki mennyire a szívén viseli a medgolyok sorsát. Talán jó ötlet volna felkerekednie, és megkeresni őt további teendők ügyében.*
*Cipelés közben nyögdös egy sort, közben igyekszik válaszolni a kérdésre.*
- Az ám! A jegyeit. Régen rajtam vannak ám, nim. Sokszor volt, hogy megálmodtam Őt, aztán hogy örökké velem maradjon az üzenet, magamra vésettem jeleit. Hehe. Balga voltam és fiatal, ez a sok díszesség is balgaság. De hát nim, legalább jól nézek ki, hehe.
*Kétségtelen, hogy érdekes látványt nyújthatnak a szemlélődőknek. Közben szépen lassan a medgolyokhoz érnek, akik a Staardhalban vannak elszállásolva. Megpillantván őket megmered hátán az összes szőrszál, de ahogy fürkészi a furcsa lényeket, megbékél velük a tekintete és a lelke is.*
- Közelebb menni bizony nem merek. Hát te?
*Tán még leharapják a kezét! Úgy dönt, inkább behajítja hozzájuk a húscafatokat kellő távolságból, ha a lány is beleegyezik. Amennyiben az állatetetésen túl volnának, és a kosárból elfogy az összes hús, úgy cirkáló és izgő-mozgó szemeit Vildaenae-re emeli.*
- Azt mondom én, hogy vigyük vissza ezt a kosarat a helyire, aztán térjünk meg enni. Tegnap óta nem ettem egy jót, mon.
*Mondja, s amennyiben Vilda is beleegyezik, úgy távozik étkezni, maga mögött hagyva a Staardhalt. Az állatetetés és egy új társ megismerése jegyében telik hát el ez a napja is, egy kis meditálással és kántálással, majd alvással lezárva...*
//Napváltás//
*A Staardhalban kel fel, jobban mondva a szénatárolóban. Az ébredés első perceiben nem emlékszik rá, hogy miként is került ide, de aztán beugrik neki: előző este még meglátogatta a lovakat és a szomorú medgolykákat, akikhez ugyan nem mert közel menni, még a ketrechez se nagyon, pusztán távolról figyelgette őket. Vágyott az egyedüllétre és csendre, amelyek a kijelölt szálláson nem mindig adatnak meg a fél-elfnek.*
- A mindenit... Istennő segíts meg!
*Mondja, miközben felkel a szénából megpakolt fekhelyéről. Úgy beállt a dereka, mint annak a rendje. Végül nagy fájdalmak és sziszegések közepette kinyújtózik, letisztogatja ruházatát, aztán batyuját a hátára kapva kislattyog a Staardhal bejárata elé, a szabad ég alá, a friss levegőre. Azon agyal, mihez is kezdjen ma.
~Tán az állatkákkal kéne foglalatoskodni.~
Jegyzi meg magának, miközben eszébe jut Vildanae, aki mennyire a szívén viseli a medgolyok sorsát. Talán jó ötlet volna felkerekednie, és megkeresni őt további teendők ügyében.*
1-20 , 21-40 , 41-60