Nincs játékban - Staardhal
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínStaardhalNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

60. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-04-05 14:44:55
 ÚJ
>Vildanae Niviamos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kutyavásár//

*Elég régen nem mozdult ki vásárlási céllal kis otthonából, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy sehol nem találja pénzes szütyőjét. Hosszabb keresgélés után ugyan talál valami hasonlót, de már csak kézbe véve is gyanús, hogy ez nem az, amit keresett. Persze azért szemügyre veszi a tartalmát. ~Ebből még maradt?!~ Az orrához kapja a kis csomagot, hogy beleszagoljon és így is meggyőződhessen első gondolatának helyességéről. Arcán egyből mosoly árad szét, eszébe jutnak a régi szép idők, két fiatalabb bátyja és a hármasban elkövetett csínyek...
Bár a piacra indult, a nosztalgikus érzetek elég hamar felülkerekednek rajta, így inkább a sodrás mellett dönt. Amúgy sem vár túl sokat az utóbbi fél évben szütyője mélyén szárított zöld növényi daraboktól, valószínűleg a vásárlásban sem fogja megakadályozni.
A lakrészéhez tartozó apró verandán ül le, s némi szerencsétlenkedés után még tüzet is képes magának csiholni, hogy rágyújthasson. Mire elnyomja a dekket, ajkai sarkába alig észrevehető, de kifejezetten tartós mosoly költözik, s hirtelenjében sokkal viccesebb ötletnek tűnik a piacra menetel is. Persze nem azonnal, csak néhány percnyi pihenés után.
Visszatér a házba, hogy újból nekilásson a csilingelő érmék felkutatásának, s ezúttal igen hamar szerencsével is jár. Magára kanyarítja a köpönyegét, kezébe fog egy jókora kosarat, iszik még egy korsó vizet, majd nekiindul a régóta tervezgetett útnak.*



59. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-03-15 20:28:37
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 626
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

*Aenae visszaemlékezése hallatán rosszallón megrázza a fejét, de csak úgy magának. Nagyon is tudatában van annak, hogy ez akár vele is megtörténhetett volna akkor, amikor Daranellel volt. Atyja adott is volna neki rendesen. Most valamennyivel másabb a helyzet, hisz ő tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Kagannak mi járt a fejében vele kapcsolatban, és ő pedig ebbe beleegyezett. De Aenae... ~Bizonytalan, és biztosan fél is.~*
- Szóval Briwal tagadja. És még gratulált is. Tipikus.
*Effire is jellemző a hangulatingadozás mostanság. Ha fivére előkerülne, biztosan nagyon könnyen össze tudna veszni vele ezen a témán. A legjobb ezért, hogyha ma nem találkoznak egymással. Át kell még gondolnia ezt a dolgot, bár igaz, hogy ezt valahogyan majd Aenae-nek kell megoldania. Ő csak támasz és barát tud lenni, semmi több.*
- De persze nekem megmondja, mit s hogy kellett volna csinálnom, holott ő is miket művelt! Áh... Hagyjuk, nem is gondolok rá inkább, csak felidegesítem magam.
*Az idegességtől rosszul érzi magát, és ha ő rosszul érzi magát, akkor biztosan a gyerek is, aki a hasában lebzsel. Az meg... Nos, nem jó dolog.*
- Nirs valóban szeret téged. Elég csak ránézni, amikor a közeledben van. Tényleg nem akarsz hozzámenni?
*Aenae kicsit fiatalabb is és más személyiség, mint ő. Neki nem kellett kétszer mondani, hogy Kagan leánykérésénél igent mondjon, s szintúgy Waldranhoz is hozzámegy, ha ezt érdekei úgy kívánják. Talán Aenae-nek nagyobb szüksége van a szabadságra, mint neki, és ezt ő tiszteletben tartja. Nem fogja neki a saját nézeteit traktálni. A kijelentésen csak megrántja a vállát.*
- Lassan túlteszem magam Kaganon. Muszáj volt miatta elvonulnom, na meg Briwal és Tizio is elgondolkodtattak... Mindegy, már kicsivel jobb. Waldrant nem ismerem még, de valahogy bízom benne. Tiszteletem benne azt, hogy Kagan helyett gondoskodik rólam.
*Úgy hiszi, illene már kicsit megnyílnia előtte és leülni vele beszélgetni a közös jövőjükről. Valamikor majd sort kerít rá.*
- Rendben. Nem fogom neki elmondani, hogyha nem szeretnéd. Amúgy sem beszéltem vele sokat mostanság. Nem akarom, hogy azt érezze, elutasító vagyok. Amúgy köszönöm, hogy felnyergelted a lovat.
*Ha Aenae elkészül a saját hátasával, akkor szépen kivezeti a fakó kancát az istállóból, hogy annyi idő után végre egymaga ülhessen a hátára és legyőzze félelmét, míg ellovagolnak a piacig és megkeresik ezt a bizonyos Zianát.*


58. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-03-15 19:44:33
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1051
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

- Nem tudom, hogy értette. Ismerős a nő neve, de nem tudnám pontosan megmondani, hogy honnan.
*Nem lepődne meg azon sem, ha valami köztörvényes bűnöző lenne, már amennyiben lehet hinni Learon szavainak a kétes elemekről.*
- Tudod aznap, mikor megtaláltuk anyámékat. Mondtam, hogy ezek után be akarok rúgni. És hát berúgtunk. Vagy én biztosan. Aztán reggel ott feküdtünk tök pucéran, úgy kellett kimásznom a karja alól. Nem emlékszem semmi konkrétra, de tudod milyen az az érzés. Izé. Tudod, ott lenn. És ha kiszámolom, hogy mikor véreztem utoljára... Hát előtte. Szóval nem lehet Nirsé.
*A terhesség miatt elképesztően szélsőséges hangulatai vannak, az előbb még hisztériázott, de most kifejezetten apatikus, noha gyorsan és kapkodva beszél, jobban mondva csak suttog.*
- Tudják. Te, ők és én. A bátyád tudomást sem vesz róla, sőt még gratulált is. Én meg elmondtam Nirsnek. Folyton megbántom szegényt, nem is értem, hogy mit szeret bennem, hiszen semmi okot nem adtam erre és újra meg újra megbántom valamivel.
*Effy kiválasztotta, hogy melyik hátast is akarja, úgyhogy Aenae nyergelni kezdi, végül is ő tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni, barátnője aligha ért ehhez.*
- Ha nem rúgunk be, akkor sosem nézett volna rám, ezt te is tudod. Csak kicsúszott a kezünkből a gyeplő, vagy nem is tudom. Pedig pár éve mennyire örültem volna ennek.
*Keserűen felnevet, miközben szerszámozza az Effynek szánt lovat.*
- Nem tudom, hogy mit akarok. Őszintén megmondom, hogy örülnék, ha elvetélnék és nem nekem kéne bevenni valamit. És tudod, hogy mi a legrosszabb az egészben? Hogy Nirs még így is feleségül venne, illetve nem is ez, hanem az, hogy nem akarok hozzámenni.
*Nem csak Nirshez, de senkihez. Bár Nirs ésszerű választás lenne, azért is, amit Pyctának mondott, meg azért is, mert megesett lányoknak aligha van más esélyük, mint egy balek, aki vállalja a fattyút, vagy adott esetben nem is tud róla, hogy az nem a sajátja.*
- De bocsáss meg, csak a saját nyomorommal traktállak. Pedig neked se lehet könnyű. De legalább él a bátyád. Nem is tudod, hogy mennyire megkönnyebbültem, mikor megláttam. Nem vagy egyedül. Waldran is milyen rendes veled. Bár Waldran lenne az apám. De Effy.
*Ekkor odavezeti barátnőjéhez a felnyergelt lovat, majd belép a maga lova bokszába, hogy felnyergelje azt is.*
- Waldran erről nem tudhat, jó?


57. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-03-15 18:59:57
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 626
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

- Kétes elemeket?
*Kuncog magában egy sort. Sokat gondolt arra, milyen lett volna, ha sok évig együtt él Kagannal és még jobban megismeri őt. Sejtette azt, hogyha kettejük között lejjebb ad az a fajta fellángolás, amit ő eddigi élete talán legszebb dolgának tart, akkor más nők után vágyakozott volna a férfi. Talán olyanok után, mint ez a Ziana, akit most keresni fognak. De szerencsére, vagy nem szerencsére, a kapcsolatuk idáig már nem juthatott el.*
- Nincs lovam, de már gondoltam rá, hogy egyet ki kellene sajátítanom. Lehetőleg valami kis lomha, nyugodt jószágot.
*Ugyanis nem vágyik több olyan élményre, mint amelynek nem is oly rég részese volt. Még mindig sajog az emlék gondolatára a háta és a bokája. Hanem amikor Aenae hirtelen megtorpan és megöleli Effit, már el is felejti, amire az előbb gondolt, sőt! Nem is igen tud semmire sem gondolni, sem megszólalni a lány vallomása után.*
- Hogy... Hogy mi!? Mármint hogy... Egek.
*És mindig amikor azt hiszi, hogy jobban már nem tudják meglepni, valamivel mindig sikerül. Pislogás nélkül tekint barátnőjére hitetlenkedésében. Egy gyermekáldásnak örömteli hírnek kellene lennie, ehhez képest egyiküknek sem volt az. Az ő esetét Kagan átka tette nehezebbé, s ha az ember gyerekének apja hirtelen eltűnik mellőle, ugyan ki volna felhőtlenül boldog a gyermekkel a szíve alatt? Kétségbeesettség volt az inkább, mintsem öröm. Aenae esetét nem mondaná rosszabbnak, inkább másnak.*
- És Nirs? Briwal és Nirs tudnak erről? Tud bárki más erről rajtunk kívül? És... Biztos vagy abban, hogy nem akarod megtartani?
*Halovány lila gőze sincsen, mit tenne Aenae helyében, és csak tippelni tud, mennyire kétségbe lehet most esve. Tragikomikus helyzet ez. Ő legjobb barátnője kistestvérének fog hamarosan életet adni, Aenae meg... Nos, Ephemia unokaöccsét vagy unokahúgát szülhetné meg, ha akarná. Ha nem volna nyakig benne ebben, megmosolyogná a dolgot.*
- Én tudom, hogy mondani könnyű ezt, de hidd el, hogy bármi történjék is, minden rendbe fog jönni. A te életed is, és az enyém is. Sok dolog történt most egyszerre és túl gyorsan kellett felnőnünk.
*~És túl sok bolondságot is csináltunk, na de ki nem?~ Ajkaira halványka mosoly kúszik. Elkezdhetné most osztani az észt, hogy miért feküdt be Briwal alá, miért nem vigyázott jobban, miért nem ezt, miért nem azt csinálta, de ugyan milyen alapon mondhatná ezeket? Ephemia is tett ilyesféléket és egy fokkal sem jobb ember senkinél. A legjobb amit tehet most, hogy Aenae mellett marad.*
- Na gyere, segíts felnyergelni a lovakat és út közben szépen megbeszélünk mindent.
*Mondja, amikorra magához tért a kezdeti sokkból. Kinéz magának egy alacsonyabb, kicsit öregecske, fakó kancát, mert az elég nyugodtnak tűnik.*
- Ezt a lovat szeretném itt. Remélem, nem lesz baj senkinek, ha elviszem.
*~Na várjál csak Briwal, kerülj a kezem közé...~*



56. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-03-15 17:53:44
 ÚJ
>Kagaenae Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1051
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

- Akkor Pitypangos. Nem emlékeztem. Csak félig figyeltem rá, beszélt össze-vissza. Csomó megjegyzést tett a nőre, hogy Kagan mennyire imádta a hozzá hasonló kétes elemeket.
*Erről nem tud nyilatkozni, lehet, hogy tényleg kedvelte az ilyeneket. Vagy a pásztornak szimplán csak van valami sérelme, ami miatt minden rossznak lehordta a nőt.*
- Nem, tényleg nem sietünk.
*Szíve szerint vissza se jönne, hanem ellovagolna a naplementébe és tényleg keresne valami barlangot, amiben elélne élete végéig anélkül, hogy bárkit megbántana. Ha szerencséje van, akkor a barlangban van egy éhes medve, aki fertályórán belül felzabálja.*
- Biztos vagyok, igen. Van lovad?
*Kagan másokkal sokkal bőkezűbben bánt, mint vele, szóval lehet, hogy Effynek ajándékozott lovat. Azt nem ajánlaná fel, hogy üljön fel az övére, mert az rendkívül komisz jószág és Effyt csak ne vesse le a hátáról, ha valakit ledob, akkor az ő legyen, lehetőleg úgy, hogy menten elvetéljen.
Effy kérdésére megáll, szembe fordul barátnőjével, majd magához öleli. Közben pedig belesuttogja a másik fülébe a nagy titkot arról, hogy kinek a fattya van a hasában, és hogy emiatt Rhéa félelmét kívánja reggeli teának és esti fürdőnek is.*


55. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-03-15 17:34:22
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 626
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Burzsuj lapos-gyapjastevetartó oligarcha//

- Áh, Learon? Úgy hiszem tudom, kiről beszélsz. A Pitypangos majorra csak tippelni tudom, hogy nagyjából merre lehet, de majd megtaláljuk valahogy. Nem sietünk sehová, igaz?
*Legalábbis Ephemia nem. Csak annyi dolga van mostanság, hogy kímélje magát, engedelmes asszony legyen, már Waldran elveszi, és hogy szüljön, amelyek összességében véve nem túl izgalmas dolgok. Kell neki valami, hogy ne savanyodjon meg az erőd falai között, no persze tisztes keretek között. Terhesen például nem túl tanácsos dolog sziklákról tavakba ugrálni, vagy lóháton versenyezni a vágyott izgalom hajszolásáért.*
- Rendben, menjünk oda először. *Homlokát összeráncolja, szemhéjai résnyire húzódnak össze gyanakvása jeléül.* Biztos vagy te ebben? Egyébként igen, talán már nem fogok félni lóháton.
*Ahogy lassacskán elhagyják az erődöt és a Staardhal felé sétálnak, hogy hátasok után nézzenek, csak nem hagyja nyugodni őt barátosnéja fancsali ábrázata.*
- Mondd el, mi bánt. Rég beszélgettünk már kettesben, de tudnod kell azt, hogy nekem bármit elmondhatsz.
*Ami őt illeti, Aenae-n kívül nem igazán tudna mást megnevezni, akire rá merné bízni a titkait. Reméli, hogy a lány is hasonlóképp érez őfelőle.*


54. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-03-12 18:36:56
 ÚJ
>Vildanae Niviamos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kerti munkálatok//

*A néhány órás munka persze megteszi hatását, az utolsó pár tenyérnyi földterületet már igazi kínnak érzi felásni. Sajog a dereka, a vállai és a karjai is, nem beszélve felhólyagosodott tenyeréről, ami jól mutatja, mennyire nincs hozzászokva az ilyesmi munkához. De azért csak megcsinálja, egyszer-kétszer még tán el tudja viselni egy évben.
Miután végzett, vet még egy büszke pillantást egész délelőttös szenvedésének eredményére, elkönyveli, hogy végre ezen is túlesett, majd visszatér saját lakrészébe.
Odabent a szokottnál jóval nagyobb étvággyal lát neki a tegnapi ebédnek, ami után a délutáni alvást sem tudja megállni. De minek is? Nem sok dolga akad ezen a földön, így nyugodtan megengedheti magának a lustálkodást. Persze előtte még bekeni az otthonról hozott "csodakenőccsel" a kezeit, hátha a hólyagokon is segít valamit a "mindenre jó krém".
A sziesztából néhány órácskával később ébred, még mindig fájósan, de egészen kipihenten. A fényviszonyok alapján úgy tűnik, ezúttal még át sem aludta a napot, így hamar összeszedi magát, hogy a délutánt még valami hasznossal tölthesse. Talán elmehetne a piacra végre, vagy tanítgathatná tovább Bötét és Bault, hogy ne akarjanak minden ismeretlent megölni, aki hozzájuk ér... mint az utóbbi pár hónapban minden nap...
Elég hamar a piac mellett dönt.*


53. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2019-03-02 16:29:57
 ÚJ
>Vildanae Niviamos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Kerti munkálatok//

*Ahogy a fagyos napokat enyhébbek, majd olyanok váltják, amikor még a nap is kisüt pár órácskára, Vildát is egyre többször látni, ahogy előmerészkedik házából. Persze a medgolyok körüli mindennapi teendőket eddig is lelkiismeretesen elvégezte, de azon túl leginkább a kandalló vonzáskörzetében tartózkodott.
Mivel ez a mai reggel kifejezetten ígéretesnek tűnik napsütés szempontjából, végre rászánja magát a kerti munkálatok megkezdésére. Sosem a felásás volt a kedvenc része, de az öreget csak nem fogja megkérni, hogy csinálja meg helyette. Mást meg... nem nagyon ismer. Hasznavehetőt még annyira sem. A nagy hidegek beállta előtt úgy is megcsinálta már egyszer... ~ Csak nem lesz olyan nehéz.~
Az ásót vállára támasztva, fütyörészve indul meg a kifutók melletti kis földterület felé, hogy megtegye, amit meg kell tennie a finom és friss zöldségekért, amiket munkája gyümölcseként majd learathat. Baul és Böte persze még az igazak álmát alusszák, de most valahogy nem bánja, hogy nem kell hallgatnia a figyelemfelhívó vijjogásokat. Egyértelműen rosszul tűrik, ha gazdájuk színen van és mégsem velük foglalkozik.
Eiliv a közeli fák egyikéről, csendesen figyeli csak a lány tevékenységét, hogy amikor egy-egy megtermett lárva vagy egyéb finomság kifordul a földből, egy laza szárnycsapással ott teremjen a tálcán kínált reggeliért.
Déltájt, a munkától kimelegedve kicsit neki is vetkőzik, legalábbis a vastag sálat és köpönyeget a kerítésre teríti. Nincs már túl sok hátra, és jó lenne még ebéd előtt befejezni, így minden erejét beleadva folytatja tovább a munkát.*


52. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-12-12 15:11:38
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Menekültek//

*Frandr a hosszúházban ébred, éhesen, és picit összezavartan, hogy hol is van, hogy került oda, és miért nincsenek nála a fegyverei. Pár másodperc kell neki, hogy összerakja, utána felkel az ágyból.*
~Ideje megkeresni ezt a Kancellár fickót~
*Pici időbe telik ezt megtenni, ugyanis a Radkraalban nem találja azt, akit keres. Szerencsére az őr említette az ispotályt is, ha a Tanácsteremben nem lenne ott Habrertus.
A Staardhal felé gyalogolva vállon csípi valami, de ehhez már annyira hozzászokott korábban, hogy észre sem veszi. Mikor aztán odaér a céljához és belép, pár másodpercet eltölt azzal, hogy körülnéz, mi a helyzet. Az első dolog, amit észrevesz, az a sok ember.
Legtöbbjük elgyengült, mind sápadt, és aki észreveszi, hogy bejött, az egy halálra ítélt ember pillantásával néz rá, majd visszatér ahhoz, amit eddig csinált. Többen szalmát hordanak, de van, aki túl gyenge ahhoz, hogy dolgozzon. Pár gyerek is jelen van, ők úgy játszanak, hogy egyértelmű, nem értik a helyzetet.
A kancellár nincs díszes ruhában, de így is valamennyire kitűnik a tömegből. Látszik, hogy igyekszik fenntartani a rendet, és találni egy megoldást a problémára. Frandr elindul felé, és mikor a közelébe ér, megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.*
-Üdv! Frandr'd Gruad vagyok, és valami munkát keresek.
*Nincs körítés, nincs semmi, elmondja, miért van itt, és ki ő. A páncélzatán és a külsején látszik, hogy harcos, és nem is a leggyengébb ember, így ha Habrertusnak lehet elképzelése arról, milyen munka lenne ideális.*
-Az őr mondta a kapunál, az a csuklyás, hogy keresselek meg.
*Fűzi hozzá még magyarázatként, majd megvárja a férfi válaszát.*


51. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-12-10 20:56:31
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Menekültek//

*Természetes, hogy a rossz hírekre sokan kétségbeesve reagálnak. Hubi ismét tehetetlennek érzi magát. Soha nem volt szüksége rá, hogy vigasztaljon másokat, és nem is nagyon érzett rá indíttatást. Most valahogy mégis kínos érzés, hogy nem tud mit kezdeni a jajveszékelőkkel. Szerencsére akadnak néhányan akik ezt a terhet leveszik keshedt vállairól. A hármas ráadásul egészségesebbnek látszik a többinél, láthatóan jó erőben vannak, segítségüknek nagy hasznát veheti. És még kérnie sem kell, önként lépnek oda hozzá.*
- Igen, kezdjük a szalmával. *bólint rá a kérdésre* A szennyezettet minden alkalommal égessétek el a Staardhal mögött, ügyeljetek rá, hogy ne maradjon belőle bent, mielőtt a frisset elterítjük. Ezen kívül ott, ott és mondjuk ott *ujjával mutatja is a megjelölt helyeket* hagyjatok szabad helyet, ne kerüljön oda és közelébe szalma, vagy bármi éghető. Hozatok vas háromlábakat, beléjük parazsat. Hidegek már az éjszakák.
*Neki főleg, hiszen nem szokott ilyen puritán környezethez. De a betegek, akár hozzászoktak a nélkülözéshez, akár nem, biztos rosszabbul viselik a hideget, nem használ az állapotuknak. Közben egy kicsit elréved, a játszó gyerekeket figyeli. Jól van ez így. Amíg erre van erejük, nem saját sorsukon gondolkoznak. És amíg nevetni tudnak, az másoknak is reményt adhat. Legott elhatározza, hogy a szolgáknak szóló napiparancsába - amit az ablakon át fog kikiabálni a biztonság kedvéért - a meleget adó készségek mellett beleveszi azt is, hogy a gyerekek részére hozzanak tejet is, amiben keverjenek némi mézet is. Egyáltalán nem biztos benne, hogy ez bármit is használna, de legalább ártani nem fog.
Amíg a szalma kihordásával foglalkoznak, a Radkraalból magával hozott könyvekbe mélyed. Természetesen nem csillagászati értekezésekről van szó, hanem neves gyógyítók munkái. Csak arra rezzen fel, hogy az egyik mellette elcipelt szalmakötegből kipottyan valami. Összeborzadva mered rá. Egy döglött patkány az. Mindig is idegenkedett ezektől a rágcsálóktól, és nem boldog a gondolattól, hogy ezekkel is osztoznia kell a hajlékán. Ha rajta kívül valaki észreveszi, és felvenné, hogy kihajítsa innen, felkiált.*
- Ne!
*Körülnéz, és az egyik gerendára felakasztva egy hosszú nyelű vas fogót pillant meg. Talán Hrothgaar mesteré, és a lovak patkolásánál használhatta. Semmi oka nincs rá, hogy megtiltsa azt, hogy puszta kézzel érintsék az elhullott állatot, hiszen máskor senki sem finnyáskodik rajta kívül, de ez a helyzet talán túl óvatossá teszi. Felkel, leakasztja a fogót, és azzal csippenti fel a patkányt. Fintorogva viszi ki az épület mögé, hogy a szaporodó szalmakupacra hajítsa, de előtte még szemügyre veszi. Semmi különös. Egy patkány. De valami mégis. Szinte pont ugyanazt látja, mint előző este az egyik meghalt artheniorin. Nyüzsgő kis pontok. Bolhák.*
- Ezek a férgek megérzik a halált. *morogja az orra alá vagy annak, aki esetleg mellette áll* Mintha nem lenne elég bajunk ezek nélk...
*Elakad a mondat közben, mert ismét eszébe jut a jeles lihanechi tudós, Galather Trisran szinte eretnek véleménye.*
- Vagy nem is a halálszagra gyűlnek. Ezek hozzák azt. *dünnyögi* Vagy a patkányok.
*Még mindig nem tudja elképzelni, hogy szemmel szinte alig látható lények lennének felelősek ekkora katasztrófáért. A patkányok legalább kézzel foghatóak. Illetve most fogóval. Behajítja a patkányt a szalma közé, rendelkezik, hogy gyújtsák meg, aztán visszamegy a Staardhalba.*
- Fendar! *hívja magához a férfit, aki mintha Ivor szerepét venné át* Mostantól írtjuk a patkányokat. Egy sem maradhat. Van egy teóriám, kíváncsi vagyok, hogy igaz-e? Ha igazam van, ez segíthet a kórság terjedésének fékezésében. Ha pedig nem... hát, legalább nem harapnak meg minket álmunkban.
*Valamivel később már valóban az ablakban kajabál kifelé, tolmácsolva a szolgáknak utasításait. Ezek közé tartozik az is, hogy a Vashegyen mindenki aki patkányt lát, köteles a jószágot bottal, vagy alkalmas eszközzel agyonverni, és mihamarabb elégetni. Elrendeli továbbá, hogy aki betegnek érzi magát, jelentkezzék az ispotállyá alakított Staardhalban, hogy bajára gyógyírt találjanak. Ez persze azzal a veszéllyel is jár, hogy esetleg egy könnyű náthával érkezik valaki és elkapja a pestist. De ezt járulékos veszteségnek érzi. Elfogadható ár, ha azt tartja szem előtt, hogy a ragályt a helyiek egy kisebb csoportjára korlátozhatja.*


50. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-12-09 10:20:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

//Menekültek//

*Lassan pitymallik, a környező táj élettel telik meg, s a fűszálról némán cseppenő harmat ízébe füttyögő madárdal keveredik. A narancsszínnel megfestett táj, néhol még olykor vérvörös, de csak a szélén, ahol még érződik az éjszaka tovatűnő hidege. A magára ismerő világ sejtelmes kórusába lassan más hangok is vegyülnek, halk köhécselés és kósza nyögések, ahogyan a menekültek csoportja ébredezni kezd, s tompa tekintetük a csak tegnap látott tájra ismer. Habrertus szónoklatára kissé fürgébben ülnek fel, s a mondatokba néhány jajszó is vegyül. Jobb oldalról sírás hangzik fel, majd egy-két hatástalan, csendes nyugtató szó. Van kinek a tekintete semmit sem változik, ugyanolyan kifejezéstelen és beletörődött, mint előző nap, az álom tarka leple nem tüntette el a reménytelenséget. Habrertus másra is felfigyelhet, az pedig egy már felöltözött kis csoport, ki mondhatni délcegen és büszkén mellé áll, az elhangzottak ellenére is. Miközben a kancellár beszél, közülük ketten azokhoz sietnek, kik láthatóan nehezebben viselik a híreket, s a megrázkódtatás vállukra nehezedve veti őket vissza az ágyba, hogy majdnem átadják magukat a hisztérikus szenvedésnek, de a két férfi nem hagyja. Suttogó szavaik lassan a szenvedést átváltják keserves sírássá. Egyedül a gyerekek, azok az ártatlan gyerekek nem értik. Nem foglalkoznak a kancellár szavaival, bár látható, hogy titkon azért ők is figyelnek. Van, ki beteg anyja hajával játszik, s van, ki már a másikukat kergeti, holtsápadt bőrükön kellemesen csillan meg a narancs nap felkelő színezete. Egészségesnek tűnnek, pedig nem azok. A kis Ftitti is futkározik ugyan, de kevesebb erővel és kitartással, mint társaik. Vagy tegnapi rosszulléte viselte meg, vagy már ő is rálépett a hadak útjára, hogy apró kis teste gyötrelmes küzdelembe kezdjen a járvánnyal.*
- Fendar vagyok, kancellár. *Áll a szónoklat végeztével Habrertus mellé egy viszonylag erőteljesebb testalkatú férfi.* Ivor mindent elmondott az éjjel, segíteni fogunk, csak mentsd meg a családomat. *Mutat az ispotály egyik sarkában fekvő asszonyra és két gyerekre.*
- Mi legyen az első dolgunk? *Kérdezi, mikor a másik kettő is visszatér a menekültektől, s karba font kézzel, elszánt arccal, várakozóan veszik körbe a kancellárt.* A szalmát cseréljük ki?


49. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-12-08 17:25:22
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Menekültek//

*Ritka és ünnepélyes pillanat is lehetne: a kancellár meg van rendülve. Mélyen. Ennek okát talán maga sem érti, hiszen túlzás lenne azt állítani, hogy ismerte az artheniorit. Elvégre előző nap látta életében először. Minden bizonnyal szerepe van Hubi érzelmeiben a fenyegetésnek amivel szembe kell nézniük, de valószínűleg hatással volt rá Ivor közvetlen optimizmusa, derűje, és az a tulajdonsága, hogy rossz szituációkban is igyekezett meglátni a pozitívumot. Mivel Hubiból ezek a tulajdonságok nagyjából hiányoznak, most - bizonyára a meghatottság hatására - úgy érzi, hogy akár Ivor is lehetett az ő jobbik fele.*
- Jaj, barátom... *sóhajt fel, miután megbizonyosodott róla, hogy a férfi már nem fog többé felébredni* Pedig most nagy szükségem lenne a segítségedre.
*Ez akár önzően is hangozhatna, de a jó kancellártól, olyan embertől, aki roppant keveseket tart annyira, hogy hozzá felérhetnének. Ráadásul Ivor amolyan lelki támasz is volt neki egy rövid ideig: eszébe jut, amit tegnap este, elalvás előtt halott, és bizony könny szökik a szemébe. Bizonyára nem téved sokat, ha arra gondol, hogy még senki sem nevezte jó embernek. Egy kicsit még nézi a most már nyugodt arcot, aztán ráhúzza a kopott takarót.*
- Barátaim! *kezd egy rögtönzött szónoklatot a menekülteknek, miután a társaság is felébredt* Szomorú hírrel kell kezdenem a napot: az este folyamán sajnos négyen is távoztak közülünk.
*Most sajnálja, hogy a korábban, még a kapunál meghalt menekült, és a később, már a Staarhalban elhunytak nevét nem kérdezte meg Ivortól. Úgy döntött, hogy pontos és részletes naplót fog vezetni a ragályról. Hátha feljegyzései később segíthetnek a jövőbeli járványok leküzdésében. Lám, Ivor hatására valóban jó és önzetlen ember lett. Vagy inkább a halhatatlanság egy formájának tartja, ha nevére évszázadok múltán is emlékezni fognak.*
- Fájdalom, de Ivor is köztük van. Azt kell mondanom, hogy hatalmas szerencse a szerencsétlenségben, hogy ilyen kiváló ember volt a vezetőtök, aki az egyetlen helyre hozott titeket, ahol betegségetekre gyógyírt lelhettek. Segédeim már dolgoznak az orvosságok elkészítésén, ami segíteni fog szenvedéseiteken.
~Legalábbis nagyon remélem!~
- Addig is, fontos néhány dolgot betartanunk.
*És elmondja a menekülteknek is, amit Ivorral már közölt. A rendszeres tisztálkodásról, a nyoszolyaként használt szalma cseréjéról, miegymásról. Ezenkívül közli, hogy minden egyes menekültet személyesen kíván megvizsgálni minden reggel és minden este. Jó bürokrataként pontos kartotékrendszert kíván vezetni, amiben feljegyezheti az egyes betegek állapotában beállott változásokat. Mindjárt az első vizsgálatnál ki is választ egyet közölük, történetesen egy fiatal lányt, akin egyelőre semmi tünetet nem tapasztal. Arra kíváncsi, hogy mennyi idő után észlelhetők az első jelek, és milyen gyorsan súlyosbodnak. Ez segíthet a Dora által készített orvosságok hatásosságának ellenőrzésében is. Egyben elrendeli a fokozott folyadékbevitelt, hiszen annyit még egy olyan, orvoslásban kevéssé képzett tudós is ismer, hogy lázzal járó betegség esetében ez különösen fontos.
Kiválaszt továbbá néhány, láthatóan jó erőben lévő fiatalembert, hogy a szalma eltávolításában, elégetésében, a friss behordásában segédkezzenek. Ők hozzák be az ennivalót is, amit a szolgák a Staardhal előtt hagynak. Ők segítenek neki kivinni Ivor holttestét is, és kellő időt hagy az övéinek, hogy búcsút vehessenek tőle. Hogy aztán ő, a nemesi múltú Ruuhrijehr család sarja, a Vashegy nagyméltóságú kancellárja mélyen meghajoljon egy közrendű halotti máglyája előtt.
Később pedig, mikor végeztek az ezentúl napi rutinná váló reggeli mosdással, ruhacserével, neki is lát első vizitjének, kellő mennyiségű papírral és írószerrel felszerelkezve.*


48. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-12-07 19:09:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

//Menekültek//

- Igen, igen! Igazad van! *Fúj egyet a férfi, amikor semmi különlegeset nem hall a kitüremkedései kapcsán.*
- Pfúú... *Húzza végig kezét homlokán vidáman Habrertusra mosolyogva.* Már megijedtem, hogy súlyosbodott. *Kuncog fel hallhatóan kissé megkönnyebbülten. Akkor is mosolyog, mikor Habrertus kedvesen hátba veregeti, s felemelt fővel, büszkén indul meg előre, hogy a három holttestet valahogy kicsempésszék. Igazából ez gond nélkül sikerül, a csoport tagjai fáradtak, s elcsigázottak. Mindenki az igazak álmát alussza, kivéve az a három, akit szépen kettesben, csendben kicipelnek ágyukból. Ivor visszaigazítja a pokrócot, úgy kevésbé feltűnő, sokan amúgy sem ismerik a másikat, hátha nem lesz így ébredéskor izgatottság. Kíváncsian kukucskál Habrertus miatt, s egyben száját húzza el a látványra, a férfi gyomrát nem erre tervezték. El is fordul, majd immár kissé nyugodtabban tekint vissza mikor Habrertus elteszi a tőrt. Kissé csodálkozva néz a férfira, bár nem kérdez, talán csak azt gondolja, a kancellár kissé gondolataiba réved.*
- A bolhák... *Motyogja maga elé, ezt a részét viszont világosan érti. A többire már csak halványan bólint, bár az élelem és a fürdő hallatán azért felcsillan a szeme. Megemeli kissé kezét, de aztán visszakozik és inkább meghajol.*
- Köszönjük neked! *Mondja csendesen, őszinte tekintettel. Néhány pillanattal később együtt indulnak meg az ispotály felé, hogy elfoglalják nyughelyüket. Ivor azonban még előbb útjára indul. Óvatosan rázza meg egy-két férfi és néhány asszony vállát is, hogy suttogva mondja el nekik az utasításokat. Ha a kancellár odanéz, láthatja, hogy néhány ijedt tekintet rá is figyel, de a férfi nyugtatólag, s mosolyogva teszi vállukra a kezét, majd suttogva mondhat néhány biztató szót, mert hamarosan lassan és bizonytalanul bólintó fejeket látni. Aztán a férfi elfoglalja helyét, s némán fekszik le, aztán pár perccel később suttogva mégis megszólal:*
- Jó éjt... megmentőnk... a legjobb gazdag ember vagy, akit valaha megismertem. *Egy pillanatra halvány felemás szomorú, de hálás mosoly is felsejlik a sötétben, azt a kancellár kiválóan láthatja, mert egy eltévedt holdsugár, a férfi fáradt arcára vetül. Majd Ivor másik oldalára fordul, s néhány pillanattal később kissé sípoló tüdővel ugyan, de elalszik.*

//Napváltás//

*Amonon a nap nem kel korábban, mint Habrertus, talán még sugarait nyújtogatja, mert épphogy csak a néhány vöröslő szempillája bújik át a láthatár megett. Kissé csípős és hűvös a hajnal, de talán ez még inkább a kis csapatnak és a kancellárnak kedvez. Legalább nem izzasztó hőség, bűzzel és verejtékkel. A hamu és a korábban elszenesedett ruhák szaga még terjeng kissé a levegőben, bár egyre inkább elnyomja a néhol apró foltokban megjelenő dér. Ivor úgy fekszik, ahogyan este elaludt, mintha jottányit sem mozdult volna. A kancellár rossz előérzete beigazolódni látszik, mert sem a halk szólításra, sem a vállrázogatásra nem mozdul a férfi. Ellenben vánkosa és pokróca csurom víz, mintha az összes verejtékét kiizzadta volna az éjjel. Ivor többé már nem mosolyog reménykedve. A férfi az éjjel csendben ment el.*


47. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-12-06 20:56:11
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 571
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Menekültek//

*Tulajdonképpen még méltányolja is, hogy Ivor vigasztalni próbálja. Bár a jó kancellárra általában nem nagyon lehet hatni gyermekekkel, hiszen miért is szentelne különösebb figyelmet a sorsuknak, most mégis elmosolyodik egy kicsit. Talán jóleső az a tudat, hogy valami kellemes újdonságot próbálhattak ki neki köszönhetően, mielőtt... mert valahogy biztos benne, hogy sokan fognak meghalni közülük. Talán ő maga is.*
- Olyan, amilyenre számítottam. *ad kitérő választ Ivor kérdésére, miközben a férfi keléseit vizsgálja. És nagyon kell ügyelnie rá, hogy ne remegjen a hangja. A lihanech-i elf tudós sorai lebegnek a szeme előtt: eszerint ha a kór eléri a tüdőt, akkor vége a dalnak. Int, hogy Ivor felöltözhet, majd szinte derűsen nézi a férfi lelkesedését az ötlet3 nyomán. Talán ez is segít. A remény.*
- Azt hiszem, hogy most mindent meg kell próbálni, aminél a leghalványabb reményünk lehet arra, hogy segít, és biztosak vagyunk abban, hogy nem ront a helyzeten. Ha pedig tudunk olyan orvosságot előállítani ami valóban használ, mindenkinek jutni fog belőle. Neked is.
*Meglapogatja Ivor vállát, aki ismét tanúbizonyságát adta önzetlenségének, majd a Staardhalba mennek a halottakért. Próbál óvatosan lépdelni, hogy elkerülje a mindenfelé heverő alvó embereket. Gyászos miliő, annyi bizonyos. Miután kicipelték a három testet a Staardhal mögé, Hubi természetesen megvizsgálja őket. Előhúzza a tőrét, hogy egy kis vágást ejtve az egyik halotton díszelgő bubón, kifakadjon annak tartalma. Talán ha tudja, hogy mi gyűlt fel, ha ezeket a mérgeket a még élőknél is kiengedik, javíthatnak az esélyeken. Aztán visszateszi a tőrt a helyére. Mégsem tartja jó ötletnek az iménti elképzelést. Hiszen ennyi erővel a mérgek kiszabadulása gyorsíthatja is a fertőzés terjedését. Amúgy is van itt még más is.*
- Bolhák... *visszhangozza Ivor szavát maga elé dünnyögve* Hát mégis annak a hegyesfülűnek van igaza.
*Mégsem a romlott levegő terjeszti a ragályt, hanem a vérszívók. Mielőtt teljesen leszállna az este, odacsődít pár szolgát és biztonságos, pár lépesnyi távolságból instruálva őket hevenyészett máglyát rakat, hogy a most rendkívül praktikusnak tűnő tharg szokás szerint vehessenek búcsút a meghaltaktól. További utasításokat is ad, melyeket aztán Ivornak is elmond.*
- A segítségedre lesz szükségem. Gyűjtsd össze a tieid közül azokat, akik jó erőben vannak. *kis grimasz* A körülményekhez képest. Minden nap, minden reggel és minden este friss szalmát fognak hozni nekünk, hogy azon aludhassunk. A régit pedig minden reggel és minden este össze kell gyűjteni, és itt, a Staardhal mögött elégetni. A fürdést is rendszeressé fogjuk tenni, és lehetőségek szerint tiszta ruhát is gyakran fogunk kapni.
*Elhúzza a száját és bólogat.*
- Az egyik legnehezebb dolog, belátni tévedésünk. Minél jobban hittünk korábbi igazunkban, annál inkább.
*Lehet, hogy ezt Ivor nem érti, hiszen nem tudhatta, hogy a kancellár mit hitt eddig a betegség terjedéséről.*
- Mert nagyon úgy fest, hogy ezek a kis dögök nem csupán kellemetlenek. Biztosak persze nem lehetünk benne, hogy nélkülük a betegség is eltűnik, de mint mondtam, mindent meg kell próbálni, mi segíthet.
*Eszébe jut amit Ivor korábban mondott a gyerekekről és a forró fürdőről. Talán a következőt is jó hírnek fogja venni.*
- Intézkedtem, hogy minden nap bőségesen kapjatok enni. Húst is. Kell az erő.
*Közben bizony leszállt az éjszaka, és ha mindennel végeztek, Hubi az alkalmi ispotályba terelgeti Ivort.*
- Pihenjünk le mi is, barátom. Holnap is sok dolgunk lesz, és tudom, hogy holnap is segítségemre leszel. Pihenj jól!
*Valamivel később, a szalmára heveredve nem is hiszi el, hogy itt van. Hiszen tegnap este még saját, mennyezetes, párnás ágyában alhatott, minden szép és jó volt, most pedig egy istállóban, pőre szalmán hever, és nem is ez a legnagyobb baj. Nem is jön egyhamar álom a szemére.*

//Napváltás//

*Minél idősebb lesz a derék kancellár, annál korábban ébred reggel. Most biztosan a szokatlan helyzet és körülmények is szerepet játszanak ebben. Még inkább hajnal, mint reggel van amikor felébred, és hirtelen nem is tudja, hol van. És mik ezek a hangok? Tucatnyi ember szuszogása, nyöszörgése olvad egybe, kancellár pedig riadtan ül fel. Körülnéz, sóhajt egy nagyot. Kipiszkál némi szalmatöreket csapzott szakállából, és mindenekelőtt alaposan végig tapogatja magát ott, ahol eléri. Aztán tíz ujjal úgy-ahogy elrendezi a haját, és majdnem felnevet hangosan. Micsoda ostobaság! Mintha a frizurája számítana ezen a gyászos helyen. Aztán felkászálódik, és Ivort keresi meg. Ha a férfi még alszik, lehajol hozzá, és óvatosan rázza meg egy kicsit a vállát. Fél, hogy nem sikerülne már felébresztenie.*


46. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-10-30 17:47:29
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A bálvány nyomában//

*Hangját halkabbra veszi, nehogy a kancellár meghallja.*
- Azt mondák, mind a kettőt! Hö!
*Persze azt se tudja most, miről beszél. A számok esetében ő is nagyokosan bólogat.*
- Sok az, bizony, sok.
*Ő sem igazán bírja felfogni, hogy az ezer nagyjából úgy mennyi, csak hát annyi fogalma van róla neki is, hogy biztosan nagyon sok.*
- Hááát... Ha gonosz vala, Ammunapi tán akarja, hogy elűzzük őtet. Ha a bálvány jó, akkor tán jót ád nekünk, nim!
*Ő rendületlenül hisz benne, hogy Istennője nem fogja soha félrevezetni. Eddigi tapasztalatai mind megerősítették ebben a hitében.*
- Jer hát!
*Pattan fel és megindul szépen kifelé a Staardhalból, miközben magára veszi nagy batyuját és botját.*
- Kimenni kell Amon Ruadhról, aztán ha mán távol volnánk, le kell ülnöm beszélni Ammunapival. Meg kell mondja, pontosan merre van az út... De nem beszélhetek vele itten. Ahhoz kell tűz, a széna begyúl.
*Felnéz közben Grotgra és elvigyorodik.*
- Úgy ám! Hát csak volna nekem védelmezőm!

*És ezennel meg is kezdődik vándorútja a titokzatos bálvány nyomában.*


45. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-10-29 19:29:01
 ÚJ
>Paraszt Grotg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A bálvány nyomában//

- Nem tudom, hogy mit hajderezik, pernát vagy lucernát. Ilyesmiről nem hallottam. * Vonja meg az óriás a vállát, mert a pernahajder nem tudja mit jelenthet, de a lucernát tudja hogy mi, szóval biztos ahhoz van köze. A megállapításra bólint, mert ő is így gondolja, hogy a csöpp ember homloka a házak ellen nem a leghasznosabb eszköz lenne, és örül neki, hogy ezt a nő is belátja. Legutóbb nem így tűnt. Az invitálásra viszont természetesen követi, fejét behúzva, nehogy nekikezdjen egy olyan harcnak, amitől óvja a másikat. Grotg nagy darab, és a homloka is nagyobb, de valószínűleg ő se tudná vele lebontani a Staardhalt, na nem mintha próbálkozni szeretne. Viszont figyelmesen hallgatja a magyarázatot, és a jelet is kíváncsian nézi meg, sose látott még hasonlót. *
- Ezer év sok idő. * Jelenti ki nagy bölcsen, na nem mintha tudná, hogy az mennyi. Nem fenyegeti a veszély, hogy megszédüljön a számoktól és az időutazástól, mert nem tudja, hogy mennyi ezer meg ezer, de még azt se, hogy az ezer önmagában mit takar. A számokhoz nem ért, egyszerű földműves csupán. A piacon is nehezen igazodik ki, de szerencséjére szoktak segíteni neki, ha valamit fizetni akar. Viszont most nincs ideje ezen merengeni, mert sokkal fontosabb, hogy aggódjon kicsit. *
- Na de ha gonosz ez a bálvány, akkor nem félsz, hogy veszélyes lesz megtaláld? És ide visszahozd, mi lesz, ha a Thargokat is veszély sújtja emiatt? * Teszi fel a kérdést, ami egyből foglalkoztatni kezdte. Persze nem egy istenfélő ember, de azért babonás, és tudja jól, hogy a rossz dolgokat jobb békében hagyni. Viszont azt se engedheti, hogy szegény nő egyedül próbálkozzon. Nem fűlik hozzá a foga, de rábólint az ajánlatra. *
- Nem vagyok túl képzett, de elkísérlek. * Teszi hozzá, ahogy felkel a földről, kissé meglepetten. Észre se vette amikor leült, biztos ösztönös mozdulat volt, főleg azért, mert így könnyebben beszélhetett Tepissel. *
- És beverem mindenki kobabját, aki bántani próbál. * Fűzi hozzá vigyorogva az ígéretet, pedig nem illik hozzá az erőszak, de azért tudja jól, hogy gyakran nem lehet elkerülni a használatát.. *


44. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-10-29 19:16:46
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A bálvány nyomában//

- A jó pernahajder kancellárka, úgy ám?
*Hallotta ám a hírét annak a csirkefogó huncut jószágnak, de hát ki ő, hogy ítélkezzék? Ha reá gondol is, maximum csak megcsóválja a fejét és elröhögcsél eme eltévelyedett lelken.*
- Hohó, aztat a fej nem bírni.
*Koppint a homlokára. Maximum csak akkor vállalkozna ilyenre, ha megint üvöltenének a fejében a szellemek.*
- Hümmm... *Elgondolkodik kicsit, aztán felnéz Grotgra.* Jer be!
*Int kezével, és visszacaplat a szénatárolóra. Ott a földön az egyik sarokban nagy szénahalmon egy szövetdarab van leterítve, hol aludni szokott. Leül reá és mutatja tenyerével, hogy tegyen az óriás is így, aztán magyarázni kezd.*
- Ammunapi, az én Istennőm, küldé nekem jeleket. Hol eztet, hol aztat. Mostan egy bálvány-rúnát küldé nekem.
*Fellapozza könyvecskéjét, melybe le van rajzolva a kackiás rúnácska, mellette a magyarázattal, mely nép ősi nyelvén íródott.*
- Eme rúnát küldé most. *Mutat rá a könyvben.* A népem nem csinála soha bálványt Ammunapinak, ezért különös ez a jel. De! Volt idő, réges-rég, sok-sok éve, mikor még csinála vala neki a régi imádó nép. Talán ezer meg ezer éve!
*Csillan fel a szeme, ahogy gondolatban visszautazik az időben ezer meg ezer évet, egészen addig, míg bele nem szédül.*
- De Ammunapi megbünteté őket, mert gonosz népek lettek azok, ezért büntetésből elpusztítá bálványokat. Azóta nem emelni neki senki bálványt.
*Megrántja vállát és széttárja a kezeit.*
- Ezért értékes lehet ez a bálvány, legyen bármiség is, merthogy ősi. Szobor, oszlop, kőhalom tán? Sok a kérdés. És miért fontos ez most neki? Hmmm... Eztet csak úgy tudom meg, ha elmegyek és megkeresem.
*Felpattan a helyéről és várakozón tekint az óriásra.*
- De védelem nincs nekem, ha egyedül vagyok. Elkísérni engem?


43. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-10-28 17:29:39
 ÚJ
>Paraszt Grotg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A bálvány nyomában//

- A kancellárhoz, meg úgy erre-arra. * Feleli Grotg egyszerűen, miközben elgondolkodva körülnéz. * De alighanem rossz helyen keresem, hacsak nem lett kecske. * Nevet fel, ahogy a szalmákon és hasonlókon hordozza végig a tekintetét. Viszont arra már felhúzza a tekintetét, amit a furcsa szerzet művel. Látott már ilyet a kertjében persze, a tyúkok gyakran mozognak így, de nem gondolta, hogy az embereknél is szokás. Ha lenne nála, alighanem adna egy marék árpát a nőnek, hogy legyen mit csipegessen, mert a levegőben nehezen talál magának kapirgálni és csipegetni valót, de sajnos üresek a zsebei. *
- És mi lenne az a küldetés? Remélem nem a homlokoddal kell lebontanod a város összes házát. * Teszi hozzá, de egyáltalán nem gúnyosan, hanem inkább aggódó hangon. Félti a nőt, akit a szellemek játékszernek használnak, és aki mindent megtesz, amit csak kérnek. *
- És mondjad csak, egy óriás nem tudna segíteni abban a küldetésben? * Teszi fel a következő kérdést, mert ha vele tartana, akkor bizonyosan szemmel tarthatná, és segíthetne, ha kárt akar okozni önmagában. *


42. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-10-27 12:02:51
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A bálvány nyomában//

*Ahogy néz, nézelődik, egyszer csak megpillantja a Kedves Óriást. Arca egészen felvidul, mert hát egy kedves ismerőssel találkozni mindig jó élmény neki.*
- Shalá, kedveském!
*Int neki széles mozdulatokkal és a szokásos bárgyú mosollyal az arcán.*
- Mi járatban erre, hüm?
*Kezeit derekára teszi és úgy hajlong közben, mint egy testes parasztnéni.*
- Tudod-e, jelet küldé nekem megint az Istennőm és én mostan boldog volnék, nim! Úgy bizony.
*Ha kérdezi az óriás, ha nem, ő már csakugyan elmeséli neki terveit.*
- Úgy tűnődik, hogy nemsoká útra kell kélnem egy kicsike időig, hogy teljesítse Tepis az új küldetést.
*És hogy ő ettől milyen boldog!*


41. hozzászólás ezen a helyszínen: Staardhal
Üzenet elküldve: 2018-10-26 21:33:28
 ÚJ
>Paraszt Grotg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

* Hogy mit keres itt az óriás, azt maga se tudja. Mostanában annyit járt Amonon, hogy már rutinszerűen indult el miután végzett a farm körüli dolgokkal, és hát most itt van. Ha már erre ette a fene, akár benézhet a kancellárhoz is, hogy adjon neki papirosokat, hogy a földje jogosan az övé, mert Kagúr odaadta neki. Legalábbis valami ilyesmit emlegettek, amikor dolgozott az Ispotályon, de az is lehet, hogy az óriás csak beképzelte magának a dolgot. Végül is a végén már annyira össze volt zavarodva, azt se tudja, hogy mit építettek.
A lényeg, hogy most itt botorkál, amikor belefut egy ismerős arcba. *
~ Némá, hát ő veregette a fejit a falba múltkor. ~
* Aggódó pillantásokkal közelíti meg Tepist, félti, hogy megint ostromot indít a kobakjával az építmény ellen. *
- Jó reggelt, apróság! * Köszön rá kedvesem, mert talál ha szóval tartja, akkor nem okoz fájdalmat önmagának. Végül is, valami olyasmit beszélt, hogy a szellemek a hangosak, olyat meg Grotg még nem pipált, aki hangosabb tud lenni egy óriás öblös hangjánál. *


1-20 , 21-40 , 41-60