Nincs játékban - Sillerforw villa
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Sillerforw villa | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 396. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-03-08 21:36:33
Üzenet elküldve: 2017-03-08 21:36:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Gyakran közbeszólna, néha már nehezen türtőzteti magát, de most magára kell hagynia Meropeát. Egyszer el kell hogy engedjék a kezét, különben soha nem nő fel a feladathoz. És bár néha kezd aggódni az egész tárgyalás kimenetelét és mikéntjét illetően, végül olyat lát, amire nem számított. Leskelődött ugyan néha amikor Liornnal volt órája a Kismacskának, tudja hogy a sok tanulnivaló mellett ilyesmivel is szoktak foglalkozni, de persze az öreg mesterrel szemben, kettesben nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy tényleg így is viselkedjen. Sosem gondolta volna hogy egy idegennel is lesz mersze elővenni ezt az arcát, talán éppen csak az kellett, hogy valaki túlfeszítse a húrt. Kékvérűek? Meglehet, de ebben nőttek fel. Rendkívül büszke másod unokatestvérére, többször majdnem el is mosolyodik miközben nézi és hallgatja, de magára kell erőltesse a komolyságot, attól fél hogy ha Meropea meglátja felfelé görbülni a száját, akkor esetleg elneveti magát, vagy legalábbis kiesik a szerepéből. Az a hálás mosoly is amit Liornnak intéz a kislány, szinte biztos benne Qeron hogy igazából éppen azt köszöni meg, hogy sokat gyakoroltak és megtanította őt az ilyen beszédre és viselkedésre. Szóba kerül aztán a küldetés és a bizonyítás, Qeron pedig egyetértően bólint a pillantásra, de többre továbbra sem hajlandó és már úgy látszik nem is lenne szükséges.*
*Gyakran közbeszólna, néha már nehezen türtőzteti magát, de most magára kell hagynia Meropeát. Egyszer el kell hogy engedjék a kezét, különben soha nem nő fel a feladathoz. És bár néha kezd aggódni az egész tárgyalás kimenetelét és mikéntjét illetően, végül olyat lát, amire nem számított. Leskelődött ugyan néha amikor Liornnal volt órája a Kismacskának, tudja hogy a sok tanulnivaló mellett ilyesmivel is szoktak foglalkozni, de persze az öreg mesterrel szemben, kettesben nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy tényleg így is viselkedjen. Sosem gondolta volna hogy egy idegennel is lesz mersze elővenni ezt az arcát, talán éppen csak az kellett, hogy valaki túlfeszítse a húrt. Kékvérűek? Meglehet, de ebben nőttek fel. Rendkívül büszke másod unokatestvérére, többször majdnem el is mosolyodik miközben nézi és hallgatja, de magára kell erőltesse a komolyságot, attól fél hogy ha Meropea meglátja felfelé görbülni a száját, akkor esetleg elneveti magát, vagy legalábbis kiesik a szerepéből. Az a hálás mosoly is amit Liornnak intéz a kislány, szinte biztos benne Qeron hogy igazából éppen azt köszöni meg, hogy sokat gyakoroltak és megtanította őt az ilyen beszédre és viselkedésre. Szóba kerül aztán a küldetés és a bizonyítás, Qeron pedig egyetértően bólint a pillantásra, de többre továbbra sem hajlandó és már úgy látszik nem is lenne szükséges.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-03-07 23:59:15
Üzenet elküldve: 2017-03-07 23:59:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Kimért, úrnőhöz méltó tartással várja Leon válaszait, amik persze érkeznek is szép sorban egymás után, és ő maga sem rest viszonozni őket.*
- Nemesek házában vagy, és ismeretlenül szívességet kérsz tőlünk. Bár a szolgálataidat ajánlod, a munka pedig munka, de ha nem veszünk fel, találsz-e magadnak máshol kenyeret? Az illem tiszteletet követel, te pedig tiszteletlenül viselkedsz. Mondd, ha apám állna előtted, vele is ilyen bátran beszélnél?
*Egyre jobban beleéli magát a szerepbe amit elvárnak tőle. Ő a Sillerforw ház feje, nem egy kislány, és nem engedheti hogy akként bánjanak vele, különben milyen híre lenne? A patkány, bár kétségkívül szimpatikus neki és más helyzetben valószínűleg vigyorogva játszadozna az állattal, most háttérbe szorul a komolyabb témák fényében. Nem is hagy időt válaszra, nem is várt volna, csak elgondolkodtatónak tette fel a kérdést, folytatja tovább rögtön.*
- Nem a te tiszted eldönteni hogyan kellene viselkednem és hogyan nem. Azzal hogy erre teszel javaslatokat, megsérted a nálad rangban is, és tudásban is feljebb állókat.
*Itt Liornra pillant röviden.*
- Úgy hangzik, mintha bölcsebbnek gondolnád magad a segítőimnél, mintha több, jobb lennél náluk. Nemesek otthonába jössz munkáért, az utcáról, és saját házukban kioktatod őket. Mondd, ha világ életedben pékként dolgoztál volna, egy koldus pedig besétálna és megmondaná hogy dagaszd a kenyered, nem lennél megsértve?
*Kissé feljebb is emeli a fejét a kérdésre, de talán kezdi túlzásba vinni ezt a tőle idegen, fensőbbséges viselkedést. Régóta tanítják már hogyan viselkedjen és hogyan beszéljen, hogy komolyan vegyék, de eleddig enélkül is elboldogult, most viszont szükségét érzi a komolyabb fellépésnek. A férfi Liornhoz intézett kérdésére csak int egyet az öreg felé, fejét le sem emelve Leonról, jelezve hogy nem szükséges válaszolnia.*
- A ház Úrnője itt áll előtted, te pedig mellette eltekintve a segítőjét kérded arról, hogy ő mit szeretne? Bizonyára kényelmes és felhőtlen életet él mindenki ott, ahonnan te származol, de nekünk felelősségünk van, és kötelességeink. Ez a város nem attól lett nagy, hogy mindenki azt csinálta amit akart, ez pedig itt nem baráti csevegés. Kérlek hozzám intézd, ha mondanivalód van, a többiek miattam vannak itt, nem azért hogy velük beszélgess. Tudom, bolondság lenne azt állítanom, hogy nem kell még nagyon sokat tanulnom.
*Ismét Liorn felé pillant röviden és ebbe az újonnan felvett hideg, kimért stílusába beszökik egy halvány, hálás mosoly. Talán egy-két másodpercet el is időzik, mielőtt visszafordul Leon felé, megint komolyságot erőltetve magára.*
- De nagyobb bolondság lenne továbbra is gyermekként kezelned engem.
*Hagy egy kis hatásszünetet, majd megfordul és kényelmesen visszasétál a székéhez. Mostani viselkedése, hangneme, szavai tényleg nem tűnnek gyermekinek, válaszra pedig most sem hagy időt, még a másiknak háttal sétálva folytatja amit mondani szeretne.*
- Bár talán nem tartok a házamban olyan szigorú fegyelmet mint mások, nem követelem meg a felesleges formalitásokat, de van egy határ, aminél többet nem tűrök el. Ha úgy gondolod, hogy képes lennél ezzel együtt élni, akkor talán lenne egy megfelelő küldetésünk a számodra, ahol bizonyíthatod is elkötelezettséged.
*Most Qeronra vet egy röpke pillantást, ő bizonyára tudja mire gondol.*
- A kockázat nagy, az életed vinnéd a vásárra a városért, persze nem egyedül. Vállalnál ilyen veszélyeket?
*A részletekbe nyilván nem most fog belemenni, egyelőre kíváncsi, erre a más hangvételre hogyan reagál majd a férfi.*
A hozzászólás írója (Meropea Kyaried Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 00:24:10
*Kimért, úrnőhöz méltó tartással várja Leon válaszait, amik persze érkeznek is szép sorban egymás után, és ő maga sem rest viszonozni őket.*
- Nemesek házában vagy, és ismeretlenül szívességet kérsz tőlünk. Bár a szolgálataidat ajánlod, a munka pedig munka, de ha nem veszünk fel, találsz-e magadnak máshol kenyeret? Az illem tiszteletet követel, te pedig tiszteletlenül viselkedsz. Mondd, ha apám állna előtted, vele is ilyen bátran beszélnél?
*Egyre jobban beleéli magát a szerepbe amit elvárnak tőle. Ő a Sillerforw ház feje, nem egy kislány, és nem engedheti hogy akként bánjanak vele, különben milyen híre lenne? A patkány, bár kétségkívül szimpatikus neki és más helyzetben valószínűleg vigyorogva játszadozna az állattal, most háttérbe szorul a komolyabb témák fényében. Nem is hagy időt válaszra, nem is várt volna, csak elgondolkodtatónak tette fel a kérdést, folytatja tovább rögtön.*
- Nem a te tiszted eldönteni hogyan kellene viselkednem és hogyan nem. Azzal hogy erre teszel javaslatokat, megsérted a nálad rangban is, és tudásban is feljebb állókat.
*Itt Liornra pillant röviden.*
- Úgy hangzik, mintha bölcsebbnek gondolnád magad a segítőimnél, mintha több, jobb lennél náluk. Nemesek otthonába jössz munkáért, az utcáról, és saját házukban kioktatod őket. Mondd, ha világ életedben pékként dolgoztál volna, egy koldus pedig besétálna és megmondaná hogy dagaszd a kenyered, nem lennél megsértve?
*Kissé feljebb is emeli a fejét a kérdésre, de talán kezdi túlzásba vinni ezt a tőle idegen, fensőbbséges viselkedést. Régóta tanítják már hogyan viselkedjen és hogyan beszéljen, hogy komolyan vegyék, de eleddig enélkül is elboldogult, most viszont szükségét érzi a komolyabb fellépésnek. A férfi Liornhoz intézett kérdésére csak int egyet az öreg felé, fejét le sem emelve Leonról, jelezve hogy nem szükséges válaszolnia.*
- A ház Úrnője itt áll előtted, te pedig mellette eltekintve a segítőjét kérded arról, hogy ő mit szeretne? Bizonyára kényelmes és felhőtlen életet él mindenki ott, ahonnan te származol, de nekünk felelősségünk van, és kötelességeink. Ez a város nem attól lett nagy, hogy mindenki azt csinálta amit akart, ez pedig itt nem baráti csevegés. Kérlek hozzám intézd, ha mondanivalód van, a többiek miattam vannak itt, nem azért hogy velük beszélgess. Tudom, bolondság lenne azt állítanom, hogy nem kell még nagyon sokat tanulnom.
*Ismét Liorn felé pillant röviden és ebbe az újonnan felvett hideg, kimért stílusába beszökik egy halvány, hálás mosoly. Talán egy-két másodpercet el is időzik, mielőtt visszafordul Leon felé, megint komolyságot erőltetve magára.*
- De nagyobb bolondság lenne továbbra is gyermekként kezelned engem.
*Hagy egy kis hatásszünetet, majd megfordul és kényelmesen visszasétál a székéhez. Mostani viselkedése, hangneme, szavai tényleg nem tűnnek gyermekinek, válaszra pedig most sem hagy időt, még a másiknak háttal sétálva folytatja amit mondani szeretne.*
- Bár talán nem tartok a házamban olyan szigorú fegyelmet mint mások, nem követelem meg a felesleges formalitásokat, de van egy határ, aminél többet nem tűrök el. Ha úgy gondolod, hogy képes lennél ezzel együtt élni, akkor talán lenne egy megfelelő küldetésünk a számodra, ahol bizonyíthatod is elkötelezettséged.
*Most Qeronra vet egy röpke pillantást, ő bizonyára tudja mire gondol.*
- A kockázat nagy, az életed vinnéd a vásárra a városért, persze nem egyedül. Vállalnál ilyen veszélyeket?
*A részletekbe nyilván nem most fog belemenni, egyelőre kíváncsi, erre a más hangvételre hogyan reagál majd a férfi.*
A hozzászólás írója (Meropea Kyaried Sillerforw) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.08 00:24:10
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-02-08 21:16:32
Üzenet elküldve: 2017-02-08 21:16:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Tény, hogy semmihez nem ért tökéletesen, de még így is jobb, mintha csak a kardforgatáshoz lenne tudománya, mert azzal békeidőben nem lehet megélni. Az élet hozta úgy, hogy sok dologba belekóstoljon, nem pedig ő maga akarta így. Leon alig tudja magában tartani a nevetést, amikor Liorn mester felháborodását hallgatja, közben pedig megérkezik az ital is, így Leon egy igen széles mosoly kíséretében veszi át azt.*
-Nagyon szépen köszönöm, Hölgyem! *Apró fejhajtás is következik, csak úgy ültében. Nem tudná megszokni, hogy kiszolgálják, de azért jólesik neki ez a figyelmesség. Ha van valami amire lerakhatja a csészét, akkor odateszi, ha pedig nincs, akkor végig fogja, miközben kisállatának tartja a húst, aki apró falatokat harapdál le róla, úgy eszegeti. A büntetés szóra felvonja a szemöldökét.* ~Ha még egyszer fenyegetnek, esküszöm nem állok jót magamért, illem ide vagy oda! Nem egy kutya vagyok!~ *Nos, ezt is megértük, hogy egy gyermek büntetést akar kiróni rá azért mert, miért is? Nem is mondott semmi olyasmit, ami erre adna okot.*
-Úgy vélem az illemmel itt semmi gond nincsen hölgyem, ellenben elmagyarázhatná, akár ön, akár a mester, hogy miért is érdemlek büntetést. Tréfa volt ugyan, de ha nem az lett volna, akkor sem történt semmi. *Hamar hozhatja úgy a helyzet, hogy nem csak a mélységi fog innen elmenni, mert érti ő, hogy itt nemességgel van dolga, de azt is tudja, hogy ebből, hogy egy lány ennyire meg akar felelni az elvárásoknak, csak baj lehet. Az azért kicsit megnyugtatja, hogy Risztin nem marad itt. Elég sok baj érte már a mélységiek miatt, nincs kedve kockáztatni. Jobb, ha távol vannak tőle. eztán a patkányára terelődik a szó, aminek nagyon örül, hiszen ez az ő kis szeme fénye. Leon még véletlenül sem tesz semmi nagyobb mozdulatot, csupán kortyol egyet a teából és utána beszél.*
-Patkánynak hívom. Nem vagyok jó a nevek kitalálásában. Volt egy szamaram, azt Szamárnak neveztem el. *Barátnője, Reydis is megjegyzést tett erre régebben, de nincs mit tenni. Leon egy kalóz, nem pedig tudós, hogy ilyeneken gondolkozzék.*
-Eszemben sincs elmenni, Úrnőm. Szándékaimban pedig biztos lehet, hogy hosszantartóak, biztosak és tiszták! ~Komolyan, mintha csak feleségül kérném!~ *Ezután a lány szemébe néz, és elvigyorodik.*
-A fiam is annyi idős lehet, mint ön, talán egy kicsivel több, de higgye el nekem, hogy a legjobb szándékkal mondom, hogy van ideje még felnőni a feladathoz és nem jó, ha ennyire gyorsan akar egyedüli feje lenni a háznak. Ahogy látom, sok segítője van. *Ezután tekintete Liorn mesterre vetül.*
-Liorn uram! Válaszoljon nekem őszintén! Azt szeretné, ha Meropea Úrnő boldog és kiegyensúlyozott lenne, vagy azt, ha rászakadna a vállára minden teher, ahogyan azt most a kisasszony akarja? *Vissza a lányra.*
-Az ön apjáról hallottam, hisz feleségem nagy tisztelője volt. Ellenben neki volt ideje megtanulni mindent, ön pedig ha nagyon erőlteti ezt, mikor ilyen csodás tanácsadói vannak, csak meg fog keseredni és olyan lesz mint annak a mélységi családnak a lányai. *Akiket talán nem kell bemutatni. Arthenior nemesei férfiak. Többszörösen nehéz helyzetben van ez a lány.*
*Tény, hogy semmihez nem ért tökéletesen, de még így is jobb, mintha csak a kardforgatáshoz lenne tudománya, mert azzal békeidőben nem lehet megélni. Az élet hozta úgy, hogy sok dologba belekóstoljon, nem pedig ő maga akarta így. Leon alig tudja magában tartani a nevetést, amikor Liorn mester felháborodását hallgatja, közben pedig megérkezik az ital is, így Leon egy igen széles mosoly kíséretében veszi át azt.*
-Nagyon szépen köszönöm, Hölgyem! *Apró fejhajtás is következik, csak úgy ültében. Nem tudná megszokni, hogy kiszolgálják, de azért jólesik neki ez a figyelmesség. Ha van valami amire lerakhatja a csészét, akkor odateszi, ha pedig nincs, akkor végig fogja, miközben kisállatának tartja a húst, aki apró falatokat harapdál le róla, úgy eszegeti. A büntetés szóra felvonja a szemöldökét.* ~Ha még egyszer fenyegetnek, esküszöm nem állok jót magamért, illem ide vagy oda! Nem egy kutya vagyok!~ *Nos, ezt is megértük, hogy egy gyermek büntetést akar kiróni rá azért mert, miért is? Nem is mondott semmi olyasmit, ami erre adna okot.*
-Úgy vélem az illemmel itt semmi gond nincsen hölgyem, ellenben elmagyarázhatná, akár ön, akár a mester, hogy miért is érdemlek büntetést. Tréfa volt ugyan, de ha nem az lett volna, akkor sem történt semmi. *Hamar hozhatja úgy a helyzet, hogy nem csak a mélységi fog innen elmenni, mert érti ő, hogy itt nemességgel van dolga, de azt is tudja, hogy ebből, hogy egy lány ennyire meg akar felelni az elvárásoknak, csak baj lehet. Az azért kicsit megnyugtatja, hogy Risztin nem marad itt. Elég sok baj érte már a mélységiek miatt, nincs kedve kockáztatni. Jobb, ha távol vannak tőle. eztán a patkányára terelődik a szó, aminek nagyon örül, hiszen ez az ő kis szeme fénye. Leon még véletlenül sem tesz semmi nagyobb mozdulatot, csupán kortyol egyet a teából és utána beszél.*
-Patkánynak hívom. Nem vagyok jó a nevek kitalálásában. Volt egy szamaram, azt Szamárnak neveztem el. *Barátnője, Reydis is megjegyzést tett erre régebben, de nincs mit tenni. Leon egy kalóz, nem pedig tudós, hogy ilyeneken gondolkozzék.*
-Eszemben sincs elmenni, Úrnőm. Szándékaimban pedig biztos lehet, hogy hosszantartóak, biztosak és tiszták! ~Komolyan, mintha csak feleségül kérném!~ *Ezután a lány szemébe néz, és elvigyorodik.*
-A fiam is annyi idős lehet, mint ön, talán egy kicsivel több, de higgye el nekem, hogy a legjobb szándékkal mondom, hogy van ideje még felnőni a feladathoz és nem jó, ha ennyire gyorsan akar egyedüli feje lenni a háznak. Ahogy látom, sok segítője van. *Ezután tekintete Liorn mesterre vetül.*
-Liorn uram! Válaszoljon nekem őszintén! Azt szeretné, ha Meropea Úrnő boldog és kiegyensúlyozott lenne, vagy azt, ha rászakadna a vállára minden teher, ahogyan azt most a kisasszony akarja? *Vissza a lányra.*
-Az ön apjáról hallottam, hisz feleségem nagy tisztelője volt. Ellenben neki volt ideje megtanulni mindent, ön pedig ha nagyon erőlteti ezt, mikor ilyen csodás tanácsadói vannak, csak meg fog keseredni és olyan lesz mint annak a mélységi családnak a lányai. *Akiket talán nem kell bemutatni. Arthenior nemesei férfiak. Többszörösen nehéz helyzetben van ez a lány.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-02-04 18:17:56
Üzenet elküldve: 2017-02-04 18:17:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
- A gazdáddal? *emeli meg finoman a szemöldökét a lány, ahogyan hallgatja Risztin szavait. Kicsit idegen számára ez a megfogalmazás. Ő rá is mondhatnák ezt, tulajdonképpen... legalábbis így értelmezi a ő szavait. De ő sosem tekintené magát gazdának. Ha úrnőnek úrnő is, akaratán kívül, de ettől még nem válik senki "rabszolga tartójává".*
- Értem. *biccent végül mosolyogva, és ennyivel le is tudja most a sötételf nőt. Egy időre. Következik a férfi, miközben Lyv is megjelenik egy tálca süteménnyel.*
- Köszönöm, Lyvänar. *mosolyog halkan szólva a nőhöz, aki hamar letudja dolgát, és látszólag azért kíváncsian, de engedelmesen kimegy a szobából. Meropea sajnálja. Jó lett volna a lány támogatása is, még ha csak annyira is, hogy ott áll az ajtó mellett. De tudja, hogy mennyi dolga van, főleg a kinevezése óta.
Közben Leonon a sor. Úgy emlékszik, így hívják a férfit. És a következő szavai hallatán Meropea annyira meglepődik, hogy nem tudja, hogy megsértődjön e vagy nevessen. Liorn mester viszont annál inkább, ha Qeron szokatlanul csendben marad is. Ez kezd kissé bosszantó lenni.*
- Már megbocsáss, uram! *háborodik fel az öreg.*- A Sillerforw ház úrnőjével beszélsz!
- Semmi gond, Liorn mester. *inti le mosolyogva a lány. Nem is tudja miért és hogyan, de öreg tanácsadója nem palástolt felháborodását látva valahogy olyan büszkeség, elszántság és erő gyűlik fel benne, mint eddig még soha.*
- De hát úrnőm!
- Nincs baj, mester. Az úr bizonyára tudja, hogy meg kell tartani az illemet. És bizonyára azt is, hogy atyám egy hasonló esetben mivel büntetett. Bizonyára csak tréfa, hiszen komolyan nem mondhatta.
*A mestert látszólag nem nagyon elégíti ki ez a magyarázat. És kissé talán gyerekes is elsőre, de az értelme azért megvan.*
- Úrnőm... ne engedd, hogy ilyen szemtelenül beszéljenek veled! A költségvetésünk egyébként is csak egy zsoldos felvételét engedi meg számunkra a jelenlegi helyzetben.
*Meropea rápillant Liorn mesterre, aztán Qeronra, majd vissza a mesterre, utána pedig le az asztal lapjára.
Most dilemmában van. Helyesen akar cselekedni, de nem tudja, hogy mi lenne az. A szívére kéne hallgatnia? Hiszen az eszére még nem hagyatkozhat teljesen, amíg nincs kellő tapasztalata. Az öreg szemlátomást már most elküldené a férfit... Qeron pedig nem mond semmit. Viszont bármennyire is szimpatikusnak tűnő számára a mélységi nő, még mindig ott zeng a "Vashegy" név a fejében, és tudja, hová tegye ezt a dolgot. Gradak... úgy emlékszik Gradakot mondtak. Ő ajánlotta a zsoldost. Még Arac se volt ilyen szemtelen. Talán tényleg csak nem túl okos. Rossz szándékot nem fedez fel benne. Habár a nőben sem. Ha viszont csak egyet fogadhatnak fel... melyik legyen az? Melyikük maradjon? És ha akit választanak, végül mégsem marad? Nagy szükségük van most katonákra. De talán...
~Nem nyerhetsz csatát kockázat nélkül.~
Atyja szavai zengenek fel a fejében.
Végül felszegi a fejét, és mély levegőt vesz, lassan.*
- Sajnálom Fragora. *pillant a mélységi nőre.*
- Nagyon örülök, hogy felkerestél bennünket, és bizonyára remek harcos vagy. De úgy vélem, nem sokat tudunk a Vashegynél töltött szolgálatodról, és időbe telne utána nézni.
- Úrnőm, ugye... *kezdené Liorn mester a visszakozást, amint megérti mire készül a lány, de Meropea leinti, és folytatja.*
- Mindenesetre azt mondom, hogy küldeni fogunk egy üzenetet oda, hogy megtudjuk, pontosan mi történt, és amint megérkezik a válasz, ami téged hitelesít, nekünk pedig újabb harcosra lesz szükségünk... felkeresünk. De Leonért olyasvalaki kezeskedik, akit régóta ismerünk és tisztelünk. Ugye megérted ezt?
*tart egy kis szünetet, és habár nem pillant se Liornra se Qeronra, azért vár valamiféle megerősítésre. Ám nem történik most semmi.*
- Nagyon köszönöm, hogy betértél hozzánk! Utadat kísérje szerencse! Az ajtón túl vár egy szolgáló, majd ő kikísér a házból. *búcsúzik a nőtől, és addig nem szólal meg, amíg az fel nem áll, és el nem hagyja a termet. Amikor viszont csukódik az ajtó a mélységi mögött, Leonhoz fordul, és elmosolyodik.*
- Szóval, Leon. *mondja, csak, hogy tanulja a férfi nevét, majd feláll a székből. Liorn mester pedig kivételesen nem mond semmit. Ez különös.*
- Aranyos kis állat. Mi a neve? *mutat a patkányra, miközben mosolyogva megkerüli az asztalt, és közelebb megy a férfihoz. Persze nem lép teljesen mellé, nehogy Qeron egyetlen ismeretlen mozdulatra már vetődjön a kardjával.*
- Nos... most, hogy már csak Te maradtál... meg kell kérdeznem, hogy mennyire komolyak a szándékaid? Nem szeretném, hogy Liorn mester egészsége megromoljon, amiért feleslegesen kell idegeskednie bizonyos dolgok miatt. Vagy szeretnél Te is inkább elmenni?
*Úgy érzi, mintha minden szem rászegeződne. Nagyon kényelmetlen érzés. Mintha csak vizsgázna. Az ő szájából pedig olyan szavak hangzanak el folyton, amikhez nagyon nem szokott hozzá.*
- Mit gondolsz... Tán' atyám is karót nyelt lehetett, mikor a ház uraként kellett viselkednie? Hogyan vélekedsz erről? Milyennek kellene lennem szerinted?
- A gazdáddal? *emeli meg finoman a szemöldökét a lány, ahogyan hallgatja Risztin szavait. Kicsit idegen számára ez a megfogalmazás. Ő rá is mondhatnák ezt, tulajdonképpen... legalábbis így értelmezi a ő szavait. De ő sosem tekintené magát gazdának. Ha úrnőnek úrnő is, akaratán kívül, de ettől még nem válik senki "rabszolga tartójává".*
- Értem. *biccent végül mosolyogva, és ennyivel le is tudja most a sötételf nőt. Egy időre. Következik a férfi, miközben Lyv is megjelenik egy tálca süteménnyel.*
- Köszönöm, Lyvänar. *mosolyog halkan szólva a nőhöz, aki hamar letudja dolgát, és látszólag azért kíváncsian, de engedelmesen kimegy a szobából. Meropea sajnálja. Jó lett volna a lány támogatása is, még ha csak annyira is, hogy ott áll az ajtó mellett. De tudja, hogy mennyi dolga van, főleg a kinevezése óta.
Közben Leonon a sor. Úgy emlékszik, így hívják a férfit. És a következő szavai hallatán Meropea annyira meglepődik, hogy nem tudja, hogy megsértődjön e vagy nevessen. Liorn mester viszont annál inkább, ha Qeron szokatlanul csendben marad is. Ez kezd kissé bosszantó lenni.*
- Már megbocsáss, uram! *háborodik fel az öreg.*- A Sillerforw ház úrnőjével beszélsz!
- Semmi gond, Liorn mester. *inti le mosolyogva a lány. Nem is tudja miért és hogyan, de öreg tanácsadója nem palástolt felháborodását látva valahogy olyan büszkeség, elszántság és erő gyűlik fel benne, mint eddig még soha.*
- De hát úrnőm!
- Nincs baj, mester. Az úr bizonyára tudja, hogy meg kell tartani az illemet. És bizonyára azt is, hogy atyám egy hasonló esetben mivel büntetett. Bizonyára csak tréfa, hiszen komolyan nem mondhatta.
*A mestert látszólag nem nagyon elégíti ki ez a magyarázat. És kissé talán gyerekes is elsőre, de az értelme azért megvan.*
- Úrnőm... ne engedd, hogy ilyen szemtelenül beszéljenek veled! A költségvetésünk egyébként is csak egy zsoldos felvételét engedi meg számunkra a jelenlegi helyzetben.
*Meropea rápillant Liorn mesterre, aztán Qeronra, majd vissza a mesterre, utána pedig le az asztal lapjára.
Most dilemmában van. Helyesen akar cselekedni, de nem tudja, hogy mi lenne az. A szívére kéne hallgatnia? Hiszen az eszére még nem hagyatkozhat teljesen, amíg nincs kellő tapasztalata. Az öreg szemlátomást már most elküldené a férfit... Qeron pedig nem mond semmit. Viszont bármennyire is szimpatikusnak tűnő számára a mélységi nő, még mindig ott zeng a "Vashegy" név a fejében, és tudja, hová tegye ezt a dolgot. Gradak... úgy emlékszik Gradakot mondtak. Ő ajánlotta a zsoldost. Még Arac se volt ilyen szemtelen. Talán tényleg csak nem túl okos. Rossz szándékot nem fedez fel benne. Habár a nőben sem. Ha viszont csak egyet fogadhatnak fel... melyik legyen az? Melyikük maradjon? És ha akit választanak, végül mégsem marad? Nagy szükségük van most katonákra. De talán...
~Nem nyerhetsz csatát kockázat nélkül.~
Atyja szavai zengenek fel a fejében.
Végül felszegi a fejét, és mély levegőt vesz, lassan.*
- Sajnálom Fragora. *pillant a mélységi nőre.*
- Nagyon örülök, hogy felkerestél bennünket, és bizonyára remek harcos vagy. De úgy vélem, nem sokat tudunk a Vashegynél töltött szolgálatodról, és időbe telne utána nézni.
- Úrnőm, ugye... *kezdené Liorn mester a visszakozást, amint megérti mire készül a lány, de Meropea leinti, és folytatja.*
- Mindenesetre azt mondom, hogy küldeni fogunk egy üzenetet oda, hogy megtudjuk, pontosan mi történt, és amint megérkezik a válasz, ami téged hitelesít, nekünk pedig újabb harcosra lesz szükségünk... felkeresünk. De Leonért olyasvalaki kezeskedik, akit régóta ismerünk és tisztelünk. Ugye megérted ezt?
*tart egy kis szünetet, és habár nem pillant se Liornra se Qeronra, azért vár valamiféle megerősítésre. Ám nem történik most semmi.*
- Nagyon köszönöm, hogy betértél hozzánk! Utadat kísérje szerencse! Az ajtón túl vár egy szolgáló, majd ő kikísér a házból. *búcsúzik a nőtől, és addig nem szólal meg, amíg az fel nem áll, és el nem hagyja a termet. Amikor viszont csukódik az ajtó a mélységi mögött, Leonhoz fordul, és elmosolyodik.*
- Szóval, Leon. *mondja, csak, hogy tanulja a férfi nevét, majd feláll a székből. Liorn mester pedig kivételesen nem mond semmit. Ez különös.*
- Aranyos kis állat. Mi a neve? *mutat a patkányra, miközben mosolyogva megkerüli az asztalt, és közelebb megy a férfihoz. Persze nem lép teljesen mellé, nehogy Qeron egyetlen ismeretlen mozdulatra már vetődjön a kardjával.*
- Nos... most, hogy már csak Te maradtál... meg kell kérdeznem, hogy mennyire komolyak a szándékaid? Nem szeretném, hogy Liorn mester egészsége megromoljon, amiért feleslegesen kell idegeskednie bizonyos dolgok miatt. Vagy szeretnél Te is inkább elmenni?
*Úgy érzi, mintha minden szem rászegeződne. Nagyon kényelmetlen érzés. Mintha csak vizsgázna. Az ő szájából pedig olyan szavak hangzanak el folyton, amikhez nagyon nem szokott hozzá.*
- Mit gondolsz... Tán' atyám is karót nyelt lehetett, mikor a ház uraként kellett viselkednie? Hogyan vélekedsz erről? Milyennek kellene lennem szerinted?
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-02-04 12:54:31
Üzenet elküldve: 2017-02-04 12:54:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Sietős léptekkel megy vissza a tárgyalóba, kezében a tálcával. Szótlanul lép be, és rögtön az oldalsó asztalhoz viszi a tálcát. Két kupába teát tölt, az egyikbe pár csepp rumot is. Észrevétlen lép Meropea széke mellé, leteszi a kislánynak szánt teát, majd a másik poharat és egy kis tányéron néhány cafat füstölt húst vesz magához. Vár egy pillanatot, hogy ne szakítson félbe senkit.*
~Penge élen táncol ez a férfi. Igen kevés választja el attól, hogy sértően tiszteletlen legyen. Úgy látom nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.~
*Sandít Qeron felé, aki tőle szokatlanul csöndben van, de ez nem jelenti, hogy az apró jelek nem árulják el mire gondolhat. Ahogy Leon befejezi a beszédet, odalép hozzá és kezébe adja az ütős teát és a húst. Finoman elmosolyodik a patkány láttán.*
~Ha másra nem, udvari bolondnak még jó lehet ez a páros.~
*Visszamegy az asztalhoz, a süteményeket és a többi teát a poharakkal az asztalra helyezi, majd az üres tálcával a kezében finoman meghajol Meropea felé. Ha a lány nem szólítja meg, akkor szó nélkül távozik és visszasiet a konyhába, hogy segíthessen Vennának a vacsora előkészületeiben, mert a tárgyalás, vagy inkább meghallgatás végeztével már szinte asztalhoz is ül a ház népe.*
~Hosszú nap volt ez a mai, az egyszer biztos. Kíváncsi leszek megfelel-e bármelyikük. Ha igen, akkor még az ő helyüket is elő kell készíteni.~
*Sietős léptekkel megy vissza a tárgyalóba, kezében a tálcával. Szótlanul lép be, és rögtön az oldalsó asztalhoz viszi a tálcát. Két kupába teát tölt, az egyikbe pár csepp rumot is. Észrevétlen lép Meropea széke mellé, leteszi a kislánynak szánt teát, majd a másik poharat és egy kis tányéron néhány cafat füstölt húst vesz magához. Vár egy pillanatot, hogy ne szakítson félbe senkit.*
~Penge élen táncol ez a férfi. Igen kevés választja el attól, hogy sértően tiszteletlen legyen. Úgy látom nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.~
*Sandít Qeron felé, aki tőle szokatlanul csöndben van, de ez nem jelenti, hogy az apró jelek nem árulják el mire gondolhat. Ahogy Leon befejezi a beszédet, odalép hozzá és kezébe adja az ütős teát és a húst. Finoman elmosolyodik a patkány láttán.*
~Ha másra nem, udvari bolondnak még jó lehet ez a páros.~
*Visszamegy az asztalhoz, a süteményeket és a többi teát a poharakkal az asztalra helyezi, majd az üres tálcával a kezében finoman meghajol Meropea felé. Ha a lány nem szólítja meg, akkor szó nélkül távozik és visszasiet a konyhába, hogy segíthessen Vennának a vacsora előkészületeiben, mert a tárgyalás, vagy inkább meghallgatás végeztével már szinte asztalhoz is ül a ház népe.*
~Hosszú nap volt ez a mai, az egyszer biztos. Kíváncsi leszek megfelel-e bármelyikük. Ha igen, akkor még az ő helyüket is elő kell készíteni.~
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-02-04 01:39:30
Üzenet elküldve: 2017-02-04 01:39:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Qeron mintha itt sem lenne, szép csendesen figyeli az eseményeket. Bele tudna szólni, persze hogy bele tudna, sőt, kifejezetten nehezen türtőzteti magát Leon egy-egy megszólalásán, de el kell hogy engedje Meropea kezét, meg kell szoknia hogy magáról gondoskodjon, és egyedül intézze az ilyen ügyeket. Nem tetszik neki a fickó, kifejezetten ellenszenves, sosem szerette az ilyen "mindenhez értek egy kicsit" embereket, mert általában semmihez sem értenek igazán. Mindenbe belekezdett de semmit nem tudott befejezni? Semmi nem volt elég jó neki, vagy ő nem volt elég jó semmiben? Egyetlen kapaszkodója az, hogy ha tényleg a házuk valamelyik rosszakarója küldte volna, akkor bizonyára sokkal normálisabban viselkedne hogy behízelegje magát. Aki rossz szándékkal, bármi áron be akarna kerülni közéjük, az nem lenne ilyen... ilyen. Ráadásul Gradak kezeskedett érte. Qeronnak ez elég ahhoz hogy megbízzon az idegenben, de csak azért mert elhiszi hogy a legjobb szándék vezérli, még nem fogja kedvelni is. Risztin kicsit más tészta. Valahogy rejtelmesebb, kiismerhetetlenebb. Nem tudja még hová rakni, viselkedésre sokkal szimpatikusabb mint a férfi, de valahogy nem tudna bízni benne, amíg nem bizonyít valahogy. A döntés viszont nem az övé, és bár lennének kérdései, Meropeára hagy minden feladatot. Számára ez kicsit olyan, mintha vizsgáztatná az Úrnőt, majd utólag, négyszemközt fogja megejteni az észrevételeit.*
*Qeron mintha itt sem lenne, szép csendesen figyeli az eseményeket. Bele tudna szólni, persze hogy bele tudna, sőt, kifejezetten nehezen türtőzteti magát Leon egy-egy megszólalásán, de el kell hogy engedje Meropea kezét, meg kell szoknia hogy magáról gondoskodjon, és egyedül intézze az ilyen ügyeket. Nem tetszik neki a fickó, kifejezetten ellenszenves, sosem szerette az ilyen "mindenhez értek egy kicsit" embereket, mert általában semmihez sem értenek igazán. Mindenbe belekezdett de semmit nem tudott befejezni? Semmi nem volt elég jó neki, vagy ő nem volt elég jó semmiben? Egyetlen kapaszkodója az, hogy ha tényleg a házuk valamelyik rosszakarója küldte volna, akkor bizonyára sokkal normálisabban viselkedne hogy behízelegje magát. Aki rossz szándékkal, bármi áron be akarna kerülni közéjük, az nem lenne ilyen... ilyen. Ráadásul Gradak kezeskedett érte. Qeronnak ez elég ahhoz hogy megbízzon az idegenben, de csak azért mert elhiszi hogy a legjobb szándék vezérli, még nem fogja kedvelni is. Risztin kicsit más tészta. Valahogy rejtelmesebb, kiismerhetetlenebb. Nem tudja még hová rakni, viselkedésre sokkal szimpatikusabb mint a férfi, de valahogy nem tudna bízni benne, amíg nem bizonyít valahogy. A döntés viszont nem az övé, és bár lennének kérdései, Meropeára hagy minden feladatot. Számára ez kicsit olyan, mintha vizsgáztatná az Úrnőt, majd utólag, négyszemközt fogja megejteni az észrevételeit.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-31 20:00:51
Üzenet elküldve: 2017-01-31 20:00:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Leon nem nézte volna ki a törékeny mélységiből, hogy harcos. Persze, elhiszi, hiszen miért ne tenné, de az egész jelleme nem olyan, mint egy vérbeli harcosnak, főleg nem olyannak, aki csatát járt már meg. Látta, hogy a sebesültek miként tértek vissza az élőholtak elleni küzdelemből és ez a lány itt, nem tűnik sem rémültnek, sem egyéb jeleit nem mutatja, hogy nehézségeket élt volna át. Leon harcedzett férfi, nem csak egy nő, de még neki is biztos lettek volna rémálmai azok után. Eztán terelődik rá a szó. Annyira szöges ellentétben áll az úrnő egy korabelivel, hogy az valami hihetetlen. Leon pedig hiába tudja, hogy nem lenne szabad, azért mégis tesz egy kis megjegyzést.* ~Talán nem ezen fog múlni, hogy felvesznek-e! Ha meg igen, hát egye kutya!~
-Liorn mester! Jó uram! *Tárja szét karjait miközben beszél.*
-Nyugtasson meg azért, hogy Meropea Úrnő csak miattunk ilyen karót nyelten hivatalos és azért tud fesztelenül beszélgetni! *Ezután vigyorogva fordul az említett hölgyemény felé. Nem lenéző, sokkal inkább apai barátságos vigyorhoz hasonlít ez.*
-Higgye el nekem, Úrnőm, hogy sokkal jobban örülnék, ha elengedné magát. Nem egészséges dolog ez! *Emlékszik, hogy hányszor rászólt fiára is, hogy ne állandóan a könyveket bújja, hanem menjen ki játszani. Megérti ő, hogy rászakadt a világ terhe erre a kislányra, de rossz látni.*
-Persze, ha ezzel megsértettem önt és az etikettet, hát kérem megértését és elnézését! *Hajol meg még ültében is. A bizalom kérdésére elneveti magát és elkezdi patkányát simogatni.*
-Nincs semmi ötletem, amivel bizonyíthatok! *Dobja fel a kis rágcsálót majd el is kapja mielőtt a padlón kötne ki a jószág.*
-Nem vagyok túl okos ember ezt bevallom őszintén. Mindenkinek vannak hibái! Azonban, ha önöknek van ötletük amivel igazolhatom a jó szándékomat, hát állok rendelkezésre!
*Leon nem nézte volna ki a törékeny mélységiből, hogy harcos. Persze, elhiszi, hiszen miért ne tenné, de az egész jelleme nem olyan, mint egy vérbeli harcosnak, főleg nem olyannak, aki csatát járt már meg. Látta, hogy a sebesültek miként tértek vissza az élőholtak elleni küzdelemből és ez a lány itt, nem tűnik sem rémültnek, sem egyéb jeleit nem mutatja, hogy nehézségeket élt volna át. Leon harcedzett férfi, nem csak egy nő, de még neki is biztos lettek volna rémálmai azok után. Eztán terelődik rá a szó. Annyira szöges ellentétben áll az úrnő egy korabelivel, hogy az valami hihetetlen. Leon pedig hiába tudja, hogy nem lenne szabad, azért mégis tesz egy kis megjegyzést.* ~Talán nem ezen fog múlni, hogy felvesznek-e! Ha meg igen, hát egye kutya!~
-Liorn mester! Jó uram! *Tárja szét karjait miközben beszél.*
-Nyugtasson meg azért, hogy Meropea Úrnő csak miattunk ilyen karót nyelten hivatalos és azért tud fesztelenül beszélgetni! *Ezután vigyorogva fordul az említett hölgyemény felé. Nem lenéző, sokkal inkább apai barátságos vigyorhoz hasonlít ez.*
-Higgye el nekem, Úrnőm, hogy sokkal jobban örülnék, ha elengedné magát. Nem egészséges dolog ez! *Emlékszik, hogy hányszor rászólt fiára is, hogy ne állandóan a könyveket bújja, hanem menjen ki játszani. Megérti ő, hogy rászakadt a világ terhe erre a kislányra, de rossz látni.*
-Persze, ha ezzel megsértettem önt és az etikettet, hát kérem megértését és elnézését! *Hajol meg még ültében is. A bizalom kérdésére elneveti magát és elkezdi patkányát simogatni.*
-Nincs semmi ötletem, amivel bizonyíthatok! *Dobja fel a kis rágcsálót majd el is kapja mielőtt a padlón kötne ki a jószág.*
-Nem vagyok túl okos ember ezt bevallom őszintén. Mindenkinek vannak hibái! Azonban, ha önöknek van ötletük amivel igazolhatom a jó szándékomat, hát állok rendelkezésre!
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-28 12:16:40
Üzenet elküldve: 2017-01-28 12:16:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövevények - Tárgyaló//
- Igen!
*Válaszol Meropea költői kérdésére.
A dezertálás szóba sem jöhet Risztin szemében, akkor inkább a halál. (Habár annak általában az a büntetése.)*
~ Kár, hogy annyival nem lehet le tudni, _mert csak_.~
*Sóhajt egy nagyot, és megpróbál egy értelmes választ adni, már ha ez sikerül.*
- Gazdámmal együtt indultunk útnak, hogy harci tapasztalatot szerezzünk, de sajnos végül az útjaink különváltak.
*(Nem halt meg.) A sors keze beleszólt, így már nem volt értelme, hogy ott maradjon céltalanul.
Sajnos arra nem tud mit mondani, hogy mivel tudja bizonyítani, csupán a szavát tudja adni, miszerint nem rossz szándék vezérli az itt létét.
Most nem az úrnő szemébe néz hanem Liorn mester tekintetét keresi. Leginkább őt akarja meggyőzni*
- Semmivel. Ha ártószándékkal jöttem, az úgyis hamar kiderül.
*Ezt az idő fogja megmondani, hogy mennyire lesz megbízható Risztin, meg amúgy is rosszul hazudna, így nem teszi.*
- De ez amúgy sem rajtam múlik, hogy mit hisznek el a történetemből. Én csupán a felkínálkozott lehetőséggel szeretnék élni.
~ Kémnek meg eléggé pocsék lennék.~
*Egy forradást tudna mutatni amit nyílvessző okozott, de az a hátán található, amivel csak azt bizonyítaná, hogy tényleg harcolt. Illetve ha adnak lehetőséget akkor a képességeit is bemutatná. Ám ezzel még a szava hihetőségét akkor sem tudná alátámasztani, mivel a teremben nagy valószínűséggel senki nem rendelkezik telepatikus képességekkel.
Miután végzett a mondókájával, férfi is bemutatkozik.*
~ Jó sok mindenhez ért.~
*Stílusát a lány sem tudja hová rakni, de ez legyen a legkisebb próbléma.*
- Igen!
*Válaszol Meropea költői kérdésére.
A dezertálás szóba sem jöhet Risztin szemében, akkor inkább a halál. (Habár annak általában az a büntetése.)*
~ Kár, hogy annyival nem lehet le tudni, _mert csak_.~
*Sóhajt egy nagyot, és megpróbál egy értelmes választ adni, már ha ez sikerül.*
- Gazdámmal együtt indultunk útnak, hogy harci tapasztalatot szerezzünk, de sajnos végül az útjaink különváltak.
*(Nem halt meg.) A sors keze beleszólt, így már nem volt értelme, hogy ott maradjon céltalanul.
Sajnos arra nem tud mit mondani, hogy mivel tudja bizonyítani, csupán a szavát tudja adni, miszerint nem rossz szándék vezérli az itt létét.
Most nem az úrnő szemébe néz hanem Liorn mester tekintetét keresi. Leginkább őt akarja meggyőzni*
- Semmivel. Ha ártószándékkal jöttem, az úgyis hamar kiderül.
*Ezt az idő fogja megmondani, hogy mennyire lesz megbízható Risztin, meg amúgy is rosszul hazudna, így nem teszi.*
- De ez amúgy sem rajtam múlik, hogy mit hisznek el a történetemből. Én csupán a felkínálkozott lehetőséggel szeretnék élni.
~ Kémnek meg eléggé pocsék lennék.~
*Egy forradást tudna mutatni amit nyílvessző okozott, de az a hátán található, amivel csak azt bizonyítaná, hogy tényleg harcolt. Illetve ha adnak lehetőséget akkor a képességeit is bemutatná. Ám ezzel még a szava hihetőségét akkor sem tudná alátámasztani, mivel a teremben nagy valószínűséggel senki nem rendelkezik telepatikus képességekkel.
Miután végzett a mondókájával, férfi is bemutatkozik.*
~ Jó sok mindenhez ért.~
*Stílusát a lány sem tudja hová rakni, de ez legyen a legkisebb próbléma.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-26 21:18:32
Üzenet elküldve: 2017-01-26 21:18:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Elég jelentéktelen szereplőként teng-leng manapság a villában. Általában igyekszik akkor jönni-menni amikor senki sem látja, a szobájába zárkózva olvasgat vagy éppen a kísérleteit kotyvasztja... Nem sokat látni, csak az étkezéseknél, esetleg futólag ahogy éppen érkezik vagy távozik a házból. Pár kilót talán fel is szedett magára amióta beköltözött, no nem mintha kikerekedett volna, sokkal inkább eddig volt soványabb a kelleténél, de nem csoda ha valaki ilyen ellátás mellett kicsit elszalad magával. Az étel mindig bőséges és kitűnő, fizikai munkát sem kell végeznie, a lépcsőzésen és a sétáin kívül semmi sincs ami formában tartaná. Ő persze nem az a fajta aki ezen keseregne, nagyon is jó neki a kényelemben, pláne télidőben... Most is épp a szobájában gubbaszt, az asztalánál, könyvek és tekercsek felett. Saját kis naplójába körmöli a jegyzeteit és ötleteit, felírja a kísérletei eredményeit még összegzésképpen mielőtt nyugovóra térne.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-25 23:26:14
Üzenet elküldve: 2017-01-25 23:26:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Megérkeznek hát az újak. Hogy maradnak e vagy pontosan mi célból.. hát az még igazán jó kérdés. Ám viszonylag zajtalanul és illedelmesen lépnek be a szobába... azaz, hogy a férfitől nem várt reakciót kap.
Meropea szemöldöke felszalad, de csak kedvesen elmosolyodik, hiszen rossz szándékot nem lát a férfi szavaiban, csak kissé furcsállja ezt a dolgot. Ám amikor megszólal, ahhoz már Liorn mesternek is van szava. Azaz, hogy volna... ha Meropea nem intené le, egészen felnőttesen. Mosolyog de mintha kissé szigorú volna a tekintete.*
- Köszönöm a bókot, uram. Kérlek, foglaljatok helyet nálam.
*Bizonyosan a korát illetően lepődött meg ennyire - gondolja a Kismacska. Na de ha még nem is hallott róla, mi történt a családjával... akkor még lehet remény, hogy hamarabb elterjedjen a jó hírük, mint az, hogy gyakorlatilag egy kislány lett a házuk feje.
Először a mélységi nő kezd el beszélni. Úgy tűnik, a férfi, ahogyan azt illik, hagyja, hogy övé legyen az elsőbbség. Így hát Meropea felé fordul, és hallgatja. Néha biccent egyet, de nem mond semmit, és arca is rezzenéstelen miközben hallgatja a nőt.*
- Tehát Fragora Risztin. *mosolyodik el a sötételf mondandója végén.*
- A Vashegyen szolgáltál? *kérdez vissza, de inkább csak afféle megerősítésképpen, saját maga számára is. Látszik az arcán, hogy ezt azért komoly belépőnek tartja, hiszen még ennyi idősen is tudja, hogy arrafelé edzett harcosok vannak. Ám... többnyire ott is maradnak, ahogyan ő tudja.*
- És miért jöttél el onnan? *teszi is fel a kérdést. Hiszen nem lehet tudni, hogy van e valami furmányosság a dologban vagy sem. Lehet, hogy dezertált például. Akkor pedig ők véletlenül sem akarnának szembeszegülni egy ilyen nagy csoporttal, mint a vashegyiek. Nem valószínű, hogy túlélné ezt a ház.
Aztán a férfira kerül sor. Érdeklődve fordul felé, és most őt hallgatja rezzenéstelen arccal. Úgy tűnik kezd belejönni ebbe az egészbe. Végső soron atyjának igaza volt... gyakorlat teszi a mestert.*
~Biztos Liorn is így lett mester...~
*A férfi beszél. És elnézést kér. Meropea arcán pedig megjelenik egy rövidke mosoly. Aztán be is igazolódik amire gondolt. Valóban a kora miatt történt a döbbenet. De a férfi nyomban szabadkozni is kezd. Meropea pedig tovább mosolyog, kissé talán túl sejtelmesen egy remekhez képest.*
- Sokszor nem tudhatjuk, hogy mire számíthatunk. *mondja, egyfajta kiengesztelődésképpen, habár megsértődni nem mondhatni, hogy megsértődött. Rynizz le "kicsilány"-ozta. Azon már több oka volt felhúznia az orrát. Liorn mester szólt is érte.*
- Tehát sok mindenhez értesz, de főként kardforgató vagy? *kérdezi eztán a férfit. A kenyeres dolgon még széles mosolyt is küld felé.*
- Mindig jól jön a háznál pár segítő kéz. Ha pedig még kardot is forgat... vagy éppen íjjal lő. *küld egy mosolyt Risztin felé is.*- A csak még jobb.
- De honnan tudhatnánk, hogy bízhatunk e benned, uram? *szólal meg ekkor Liorn mester, miután találkozik a tekintetük a Kismacskával, aki biccent felé, hogy beszéljen csak.*
- Éppen ahogyan Te magad mondtad... veszélyes lehet ebben az ármányokkal teli városban. Nem tudhatjuk, hogy bízhatunk e benned. Vagy akár benned. *pillant Risztin felé is.*
- Hallottad Liorn mester. Risztin a Vashegyen szolgált, az úr pedig életével védelmezne engem. *mosolyog a kis úrnő mestere aggodalmán. De Liorn mester látszólag hajthatatlan. Talán azért mert túl nagy a forgalom mostanság náluk, és ez gyanús lehet az öreg számára.*
- Minden hazug szónak a fele igaz, és minden bűbájosnak a fele hamis. *válaszolja a mester, majd visszanéz az érkezőkre.*
- Mivel tudnátok bizonyítani, hogy nem ártó szándékkal érkeztetek az úrnőhöz? *kérdezi a mester.*
*Megérkeznek hát az újak. Hogy maradnak e vagy pontosan mi célból.. hát az még igazán jó kérdés. Ám viszonylag zajtalanul és illedelmesen lépnek be a szobába... azaz, hogy a férfitől nem várt reakciót kap.
Meropea szemöldöke felszalad, de csak kedvesen elmosolyodik, hiszen rossz szándékot nem lát a férfi szavaiban, csak kissé furcsállja ezt a dolgot. Ám amikor megszólal, ahhoz már Liorn mesternek is van szava. Azaz, hogy volna... ha Meropea nem intené le, egészen felnőttesen. Mosolyog de mintha kissé szigorú volna a tekintete.*
- Köszönöm a bókot, uram. Kérlek, foglaljatok helyet nálam.
*Bizonyosan a korát illetően lepődött meg ennyire - gondolja a Kismacska. Na de ha még nem is hallott róla, mi történt a családjával... akkor még lehet remény, hogy hamarabb elterjedjen a jó hírük, mint az, hogy gyakorlatilag egy kislány lett a házuk feje.
Először a mélységi nő kezd el beszélni. Úgy tűnik, a férfi, ahogyan azt illik, hagyja, hogy övé legyen az elsőbbség. Így hát Meropea felé fordul, és hallgatja. Néha biccent egyet, de nem mond semmit, és arca is rezzenéstelen miközben hallgatja a nőt.*
- Tehát Fragora Risztin. *mosolyodik el a sötételf mondandója végén.*
- A Vashegyen szolgáltál? *kérdez vissza, de inkább csak afféle megerősítésképpen, saját maga számára is. Látszik az arcán, hogy ezt azért komoly belépőnek tartja, hiszen még ennyi idősen is tudja, hogy arrafelé edzett harcosok vannak. Ám... többnyire ott is maradnak, ahogyan ő tudja.*
- És miért jöttél el onnan? *teszi is fel a kérdést. Hiszen nem lehet tudni, hogy van e valami furmányosság a dologban vagy sem. Lehet, hogy dezertált például. Akkor pedig ők véletlenül sem akarnának szembeszegülni egy ilyen nagy csoporttal, mint a vashegyiek. Nem valószínű, hogy túlélné ezt a ház.
Aztán a férfira kerül sor. Érdeklődve fordul felé, és most őt hallgatja rezzenéstelen arccal. Úgy tűnik kezd belejönni ebbe az egészbe. Végső soron atyjának igaza volt... gyakorlat teszi a mestert.*
~Biztos Liorn is így lett mester...~
*A férfi beszél. És elnézést kér. Meropea arcán pedig megjelenik egy rövidke mosoly. Aztán be is igazolódik amire gondolt. Valóban a kora miatt történt a döbbenet. De a férfi nyomban szabadkozni is kezd. Meropea pedig tovább mosolyog, kissé talán túl sejtelmesen egy remekhez képest.*
- Sokszor nem tudhatjuk, hogy mire számíthatunk. *mondja, egyfajta kiengesztelődésképpen, habár megsértődni nem mondhatni, hogy megsértődött. Rynizz le "kicsilány"-ozta. Azon már több oka volt felhúznia az orrát. Liorn mester szólt is érte.*
- Tehát sok mindenhez értesz, de főként kardforgató vagy? *kérdezi eztán a férfit. A kenyeres dolgon még széles mosolyt is küld felé.*
- Mindig jól jön a háznál pár segítő kéz. Ha pedig még kardot is forgat... vagy éppen íjjal lő. *küld egy mosolyt Risztin felé is.*- A csak még jobb.
- De honnan tudhatnánk, hogy bízhatunk e benned, uram? *szólal meg ekkor Liorn mester, miután találkozik a tekintetük a Kismacskával, aki biccent felé, hogy beszéljen csak.*
- Éppen ahogyan Te magad mondtad... veszélyes lehet ebben az ármányokkal teli városban. Nem tudhatjuk, hogy bízhatunk e benned. Vagy akár benned. *pillant Risztin felé is.*
- Hallottad Liorn mester. Risztin a Vashegyen szolgált, az úr pedig életével védelmezne engem. *mosolyog a kis úrnő mestere aggodalmán. De Liorn mester látszólag hajthatatlan. Talán azért mert túl nagy a forgalom mostanság náluk, és ez gyanús lehet az öreg számára.*
- Minden hazug szónak a fele igaz, és minden bűbájosnak a fele hamis. *válaszolja a mester, majd visszanéz az érkezőkre.*
- Mivel tudnátok bizonyítani, hogy nem ártó szándékkal érkeztetek az úrnőhöz? *kérdezi a mester.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-17 23:35:21
Üzenet elküldve: 2017-01-17 23:35:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tárgyalóban folyó eseményekről mit sem sejtve lép be a hátsó ajtón, szokásához híven igyekszik kelteni a feltűnést. Első útja most a konyhába vezet hogy kerítsen valami harapnivalót magának, csak valami apróságot, inkább unaloműzésből mint azért mert olyan nagyon éhes lenne. A zsákmánnyal persze rögtön a szobájába oldalog, nem igazán szeret olyan helyiségekben időzni ahol bármikor bárki megfordulhat, még mindig inkább van egymagában minthogy közösségi életet éljen, de már jóval kevésbé érzi magát feszélyezve mint az első napokban.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-15 19:16:23
Üzenet elküldve: 2017-01-15 19:16:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Leon visszabiccent a nő felé mosolyogva, mikor az távozik, hogy hozza a kért italt és húst. Nagyon örül a figyelmességnek, hiszen Patkány a szokottnál is élénkebb. Betudható ez az új környezetnek és ismeretlen szagoknak, valamint alapvető kíváncsiságának is. Ezután pedig már a terem előtt vannak, ahol az Úrnő fogadni fogja őket.* ~Remek, remek. Megadja a módját a kisasszony! A legtöbb helyen nem szokta a hát nemese személyesen elbírálni a dolgot, hanem kisebb intézőket bíz meg ezzel.~ *Egyébként a rágcsáló teljesen nyugodtan üldögél a gazdája vállán, vagy néha belemászik annak tenyerébe egy kis simogatás reményében, de esze ágában sincs eltűnni a házban. Ismeri már az emberek szokásait, és azt, hogy azok szeretik agyonüti fajtársait. Ekkor lépnek be az ajtón. Leon szeme előtt valami teljesen más van, mint amit várt. Persze, hallomásból már ismeri a Sillerforwokat, tudta, hogy nem átlagos nemesi ház, de, hogy egy ilyen kis tünemény legyen az Úrnő, azt nem gondolta volna. Szinte megbabonázottan áll az ajtóban és a végén szemtelenül elvigyorodik, majd egy hihetetlenül mély meghajlás után beljebb is lép a helyiségbe.*
-A macska rúgja meg! *Még füttyentene is hozzá, ha nem ilyen tisztelettudó és formaságokat tökéletesen betartó közegben lenne. Engedi társnőjét beszélni, de előbb hozzáfűzi magáét.*
-Szép napot kívánok Kisasszonyomnak és az úrnak is! Ha megengedi, vigye el a fene Gradakot, hogy nem említette, hogy ilyen kis gyönyörűség a ház feje. Engem az a páncélos nagyon átejtett ám! *Vakargatja meg feje búbját és eztán leül az ülőalkalmatosságra, amit felajánlottak neki, és figyel. Közben pedig vigyorog és gondolkodik, hogy mit is mondhatna, amivel nem rontja tovább a helyzetét.* ~El sem hiszem, hogy tökéletesen megfeleltem ezeknek a szabályoknak. Vajon én is ilyen egyenesen ültem, és lassan kimérten beszéltem évekkel ezelőtt? Áh, biztosan!~ *Ezután, hogy a mélységi elmondta a magáét a kalóz is belekezd a maga monológjába. Próbál nem túl közönséges lenni.*
-Engedje meg, hogy elnézést kérjek az iménti viselkedésemért. Eléggé meglepett kegyed fiatalsága. *Mielőtt bárki is közbeszólna, a két mondat közötti levegővételt is kihagyva folytatja.*
-Nem gondolom, hogy alkalmatlan lenne a pozícióra, sőt! Azonban én nem erre számítottan. Még nem ért el a hír, hogy ön a ház feje. *Megköszörüli a hangját.*
-Csak most, az ajtóban tudtam meg... *Nem fejezi be a mondatot.*
-Ennek fényében, már tökéletesen biztos vagyok abban, hogy itt kell szolgálnom. Hallottam a szörnyű hírt, hogy kevés fegyveresük van. Nos, én harcedzett kardforgató vagyok, Gradak biztosan említette. Békeidőben viszont muzsikus, szakács és szabó munkákat vállaltam el eddig, hogy el tudjam tartani magam. Egyikben sem vagyok tökéletes, de bármikor besegítek, ahol kell. *Ezután a férfiakra néz és elvigyorodik.*
-Le kellett tennem a fegyverem, de higgye el, hogy most arra esküdnék fel, hogy védelmezem önt halálomig. Eléggé veszélyes lehet ebben az ármányokkal teli városban kellő testőrség nélkül kimozdulni. *Eztán pedig az előbbiekben beígért italát várja, tekintetét az ajtóhoz kapja, majd vissza az egybegyűltekre.*
-A kenyerem viszont csodás. Elsőrangú pék vagyok!
*Leon visszabiccent a nő felé mosolyogva, mikor az távozik, hogy hozza a kért italt és húst. Nagyon örül a figyelmességnek, hiszen Patkány a szokottnál is élénkebb. Betudható ez az új környezetnek és ismeretlen szagoknak, valamint alapvető kíváncsiságának is. Ezután pedig már a terem előtt vannak, ahol az Úrnő fogadni fogja őket.* ~Remek, remek. Megadja a módját a kisasszony! A legtöbb helyen nem szokta a hát nemese személyesen elbírálni a dolgot, hanem kisebb intézőket bíz meg ezzel.~ *Egyébként a rágcsáló teljesen nyugodtan üldögél a gazdája vállán, vagy néha belemászik annak tenyerébe egy kis simogatás reményében, de esze ágában sincs eltűnni a házban. Ismeri már az emberek szokásait, és azt, hogy azok szeretik agyonüti fajtársait. Ekkor lépnek be az ajtón. Leon szeme előtt valami teljesen más van, mint amit várt. Persze, hallomásból már ismeri a Sillerforwokat, tudta, hogy nem átlagos nemesi ház, de, hogy egy ilyen kis tünemény legyen az Úrnő, azt nem gondolta volna. Szinte megbabonázottan áll az ajtóban és a végén szemtelenül elvigyorodik, majd egy hihetetlenül mély meghajlás után beljebb is lép a helyiségbe.*
-A macska rúgja meg! *Még füttyentene is hozzá, ha nem ilyen tisztelettudó és formaságokat tökéletesen betartó közegben lenne. Engedi társnőjét beszélni, de előbb hozzáfűzi magáét.*
-Szép napot kívánok Kisasszonyomnak és az úrnak is! Ha megengedi, vigye el a fene Gradakot, hogy nem említette, hogy ilyen kis gyönyörűség a ház feje. Engem az a páncélos nagyon átejtett ám! *Vakargatja meg feje búbját és eztán leül az ülőalkalmatosságra, amit felajánlottak neki, és figyel. Közben pedig vigyorog és gondolkodik, hogy mit is mondhatna, amivel nem rontja tovább a helyzetét.* ~El sem hiszem, hogy tökéletesen megfeleltem ezeknek a szabályoknak. Vajon én is ilyen egyenesen ültem, és lassan kimérten beszéltem évekkel ezelőtt? Áh, biztosan!~ *Ezután, hogy a mélységi elmondta a magáét a kalóz is belekezd a maga monológjába. Próbál nem túl közönséges lenni.*
-Engedje meg, hogy elnézést kérjek az iménti viselkedésemért. Eléggé meglepett kegyed fiatalsága. *Mielőtt bárki is közbeszólna, a két mondat közötti levegővételt is kihagyva folytatja.*
-Nem gondolom, hogy alkalmatlan lenne a pozícióra, sőt! Azonban én nem erre számítottan. Még nem ért el a hír, hogy ön a ház feje. *Megköszörüli a hangját.*
-Csak most, az ajtóban tudtam meg... *Nem fejezi be a mondatot.*
-Ennek fényében, már tökéletesen biztos vagyok abban, hogy itt kell szolgálnom. Hallottam a szörnyű hírt, hogy kevés fegyveresük van. Nos, én harcedzett kardforgató vagyok, Gradak biztosan említette. Békeidőben viszont muzsikus, szakács és szabó munkákat vállaltam el eddig, hogy el tudjam tartani magam. Egyikben sem vagyok tökéletes, de bármikor besegítek, ahol kell. *Ezután a férfiakra néz és elvigyorodik.*
-Le kellett tennem a fegyverem, de higgye el, hogy most arra esküdnék fel, hogy védelmezem önt halálomig. Eléggé veszélyes lehet ebben az ármányokkal teli városban kellő testőrség nélkül kimozdulni. *Eztán pedig az előbbiekben beígért italát várja, tekintetét az ajtóhoz kapja, majd vissza az egybegyűltekre.*
-A kenyerem viszont csodás. Elsőrangú pék vagyok!
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-14 23:12:28
Üzenet elküldve: 2017-01-14 23:12:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Megborzongva csukja be maga után a hátsó ajtót ahogy belép a villába, valahogy jobb szeret errefelé közlekedni. A főbejárat az úrinépnek való, ő inkább csak személyzetként gondol magára, noha többször elmondták már neki hogy igenis megbecsült tagja a háznak. Kipirosodott arccal siet végig az előtéren rögvest fel az emeletre a szobájába, hogy nekiállhasson átöltözni valami kényelmesebbe, aztán rögtön be is veti magát az ágyba a takarók alá. A kandalló túlságosan központi helyszín az ő ízlésének, a forró fürdő túl hosszadalmas és túl macerás, marad hát a vastag dunyháknál, és egy percig tetőtől talpig alá is merül hogy alaposan belehelje a vackát magának. Csak azután bukkan fel ismét hogy már átmelegedett és rögtön az éjjeliszekrényen hagyott könyvért nyúl.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-12 09:13:09
Üzenet elküldve: 2017-01-12 09:13:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Új jövevények - Tárgyaló//
*Mutatják az utat, hogy merrefelé kell menni, és lassan, tárgyalóban találják, magukat. (Azt hogy mit csinál Qeron, az- az ő dolga, nincs a mélységinek hátul szeme.)
Pár pillanat múlva be is toppannak a terembe, és meg látja az úrnőt.*
~ Bűbájos!~ *Semmi rossz sincs a gondolatai között, de egy fél mosoly megjelenik az arcán.*
~ A kor nem számít csak a rang!~
*Nyugtázza magában, volt szerencséje más nemesekkel találkozni, ám a formalitásokat sosem tanulta meg, mondhatni nem volt lehetősége. Még mielőtt helyet foglalna, köszönti. Meropeát. Egy picit meg is hajol, hogy a tiszteletét kifejezze.*
- Üdvözletem, Meropea úrnő! A nevem Fragora Risztin.
*Ahová mutat a kisasszony, odanéz a félvér, először Qeronra, majd Liornra mesterre.
Egy biccentés után le is ül, és máris a lényegre térnek. Miért vannak itt?
Hölgyeké az elsőbbség, így hát megragadja az alkalmat, s Risztin szólal fel elsőként.*
- Külön-külön érkeztünk.
*Most ugrik a majom a vízbe, egy nemesi családban akar szolgálni, s ide akárkit nem vesznek be, főleg nem a két szép szemekért. Félvér mivoltja igencsak rá nyomja a bélyegét. De inkább gondolja magát embernek mintsem mélységinek. (Jó a külseje rácáfol egyből, azonban senki nem lehet tökéletes.)*
- Egyszerű, vadászó íjász lét helyett inkább-
*Megáll, mert a félsötételfnek egy kis változatosság kell, hogy a tátongó űrt hátra tudja adni. Nem fejezi be a mondókáját, majd ők eldöntik, hogy milyen posztra helyezik, neki az sem gond, ha takarító válik belőle. De mindenképp tovább akar lépni a múltján.*
- Harcos vagyok, és a fegyverem az íj. Vashegyen való rövid szolgálatom alatt, volt lehetőségem harcolni az élőholtak ellen, s ezt a tudást akarom felajánlani, mint szolgálat.
*Mellkasához kap, mert nem olyan régen a tüdeje megsérült, azonban jó kezekben volt és ismét a régi önmaga.*
- Én inkább gyakorlatias vagyok, mintsem a szavak _embere_ .
*Elmosolyodik, illem ide vagy oda, de elég ironikus kijelentést tett az a imént, ennek ellenére ezt fontos volt megemlítenie, mert nem szívesen akarna mélységieket szolgálni; a másik nemesi házat. Ezért itt próbál szerencsét.
~ Fejem fölé tetőt, és étel. Én ennyivel ki is békélnék, mint segítség.~
Leginkább egy őrzővédő pozíciót akar betölteni, ám ezt így nem jelentheti ki. Risztin, annak ellenére, hogy tudja, a vele ülő leányzó fiatalabb, igyekszik megadni a tiszteletet, ha látszólag nem is tűnik annak.*
~ Nem a kor határoz meg minket.~
*Ennyit tud magában mondani, mikor látja, milyen büszkén ül az emberleány.*
*Mutatják az utat, hogy merrefelé kell menni, és lassan, tárgyalóban találják, magukat. (Azt hogy mit csinál Qeron, az- az ő dolga, nincs a mélységinek hátul szeme.)
Pár pillanat múlva be is toppannak a terembe, és meg látja az úrnőt.*
~ Bűbájos!~ *Semmi rossz sincs a gondolatai között, de egy fél mosoly megjelenik az arcán.*
~ A kor nem számít csak a rang!~
*Nyugtázza magában, volt szerencséje más nemesekkel találkozni, ám a formalitásokat sosem tanulta meg, mondhatni nem volt lehetősége. Még mielőtt helyet foglalna, köszönti. Meropeát. Egy picit meg is hajol, hogy a tiszteletét kifejezze.*
- Üdvözletem, Meropea úrnő! A nevem Fragora Risztin.
*Ahová mutat a kisasszony, odanéz a félvér, először Qeronra, majd Liornra mesterre.
Egy biccentés után le is ül, és máris a lényegre térnek. Miért vannak itt?
Hölgyeké az elsőbbség, így hát megragadja az alkalmat, s Risztin szólal fel elsőként.*
- Külön-külön érkeztünk.
*Most ugrik a majom a vízbe, egy nemesi családban akar szolgálni, s ide akárkit nem vesznek be, főleg nem a két szép szemekért. Félvér mivoltja igencsak rá nyomja a bélyegét. De inkább gondolja magát embernek mintsem mélységinek. (Jó a külseje rácáfol egyből, azonban senki nem lehet tökéletes.)*
- Egyszerű, vadászó íjász lét helyett inkább-
*Megáll, mert a félsötételfnek egy kis változatosság kell, hogy a tátongó űrt hátra tudja adni. Nem fejezi be a mondókáját, majd ők eldöntik, hogy milyen posztra helyezik, neki az sem gond, ha takarító válik belőle. De mindenképp tovább akar lépni a múltján.*
- Harcos vagyok, és a fegyverem az íj. Vashegyen való rövid szolgálatom alatt, volt lehetőségem harcolni az élőholtak ellen, s ezt a tudást akarom felajánlani, mint szolgálat.
*Mellkasához kap, mert nem olyan régen a tüdeje megsérült, azonban jó kezekben volt és ismét a régi önmaga.*
- Én inkább gyakorlatias vagyok, mintsem a szavak _embere_ .
*Elmosolyodik, illem ide vagy oda, de elég ironikus kijelentést tett az a imént, ennek ellenére ezt fontos volt megemlítenie, mert nem szívesen akarna mélységieket szolgálni; a másik nemesi házat. Ezért itt próbál szerencsét.
~ Fejem fölé tetőt, és étel. Én ennyivel ki is békélnék, mint segítség.~
Leginkább egy őrzővédő pozíciót akar betölteni, ám ezt így nem jelentheti ki. Risztin, annak ellenére, hogy tudja, a vele ülő leányzó fiatalabb, igyekszik megadni a tiszteletet, ha látszólag nem is tűnik annak.*
~ Nem a kor határoz meg minket.~
*Ennyit tud magában mondani, mikor látja, milyen büszkén ül az emberleány.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-11 20:36:07
Üzenet elküldve: 2017-01-11 20:36:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Új jövevények - Tárgyaló//
- Izgulsz, úrnőm?
- Ma már elég sokat gyakoroltam. *mosolyog a lány Liorn mesterre, amikor az öreg egyszerre hozzá fordul, és kérdést intéz felé.*- Inkább csak fáradt vagyok.
- Ez természetes. Sok a dolgod mostanában.
*Ám a beszélgetés nem folytatódhat tovább ily' felhőtlenül, mert szerencsére nem kell skáig várakozniuk, és máris halk kopogás, majd nyílik az ajtó. Lyv lép be rajta, és bevezeti a vendégeket. Egy férfi, és egy sötételf nő. Aztán pedig Qeron. Meropea illendően feláll, és biccent a vendégek felé. És miután Qeron befejezi a mondandóját, a mai nap fordulatosságai miatt már szinte rutinosan szólal meg.*
- Üdvözöllek benneteket. Meropea Kyaried Syllerforw vagyok. *köszönti az érkezőket, és egy mosolygós biccentéssel útjára engedi Lyvet. Nem is kell mondania, mi a dolga, tudja a nő magától, és ez sokban megkönnyíti a Kismacska életét.*
- Qeront már ismeritek, ő a segítőm. Ő pedig itt Liorn mester. *mutatja be az öreget is, aki szintén felállt a lánnyal és a többiek felé biccent.*
- Foglaljatok helyet.
*Azzal ő maga is leül. Mi is volt az érkezők neve? Nem baj, majd megjegyzi, ha szükséges.*
- Együtt érkeztetek? Vagy külön-külön? *kérdezi aztán.*
- Mi járatban vagytok errefelé? Hogyan szeretnétek felajánlani a szolgálataitokat, és miért éppen nekünk? Miben segíthetünk nektek? *kérdezi illemtudóan. Habár egy úrnő talán nem tesz fel ilyen kérdéseket, de ez jellemezheti a lány kedvességét, vagy akár tapasztalatlanságát is. Vagy talán kicsit mindkettőt.
Meropea egyenes háttal, méltóságteljesen ül, és figyeli a jövevényeket.*
- Izgulsz, úrnőm?
- Ma már elég sokat gyakoroltam. *mosolyog a lány Liorn mesterre, amikor az öreg egyszerre hozzá fordul, és kérdést intéz felé.*- Inkább csak fáradt vagyok.
- Ez természetes. Sok a dolgod mostanában.
*Ám a beszélgetés nem folytatódhat tovább ily' felhőtlenül, mert szerencsére nem kell skáig várakozniuk, és máris halk kopogás, majd nyílik az ajtó. Lyv lép be rajta, és bevezeti a vendégeket. Egy férfi, és egy sötételf nő. Aztán pedig Qeron. Meropea illendően feláll, és biccent a vendégek felé. És miután Qeron befejezi a mondandóját, a mai nap fordulatosságai miatt már szinte rutinosan szólal meg.*
- Üdvözöllek benneteket. Meropea Kyaried Syllerforw vagyok. *köszönti az érkezőket, és egy mosolygós biccentéssel útjára engedi Lyvet. Nem is kell mondania, mi a dolga, tudja a nő magától, és ez sokban megkönnyíti a Kismacska életét.*
- Qeront már ismeritek, ő a segítőm. Ő pedig itt Liorn mester. *mutatja be az öreget is, aki szintén felállt a lánnyal és a többiek felé biccent.*
- Foglaljatok helyet.
*Azzal ő maga is leül. Mi is volt az érkezők neve? Nem baj, majd megjegyzi, ha szükséges.*
- Együtt érkeztetek? Vagy külön-külön? *kérdezi aztán.*
- Mi járatban vagytok errefelé? Hogyan szeretnétek felajánlani a szolgálataitokat, és miért éppen nekünk? Miben segíthetünk nektek? *kérdezi illemtudóan. Habár egy úrnő talán nem tesz fel ilyen kérdéseket, de ez jellemezheti a lány kedvességét, vagy akár tapasztalatlanságát is. Vagy talán kicsit mindkettőt.
Meropea egyenes háttal, méltóságteljesen ül, és figyeli a jövevényeket.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2017-01-06 08:47:33
Üzenet elküldve: 2017-01-06 08:47:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Gwador a szokásos teendőivel foglalatoskodik, rendezgeti a fegyvertárat, mikor szembe jön vele egy ismerős pajzs. Három fekete torony díszítette fa pajzs, fém szegély hozzá szegecselve. Elidőzik rajta a tekintete, majd érte is nyúl, hogy közelebbről szemügyre vegye a darabot. Nem egyszerűen ismerős eszköz, pontosan tudja, hogy hogyan kerülhetett ide. Azon 10 fős teljesen jelképes értékű küldöttség egyik tagjának a pajzsa ez, akit Gwador hosszú évekkel ezelőtt küldött Meropea apjának megsegítésére. Ékes példája annak, hogy nem csak háza uraként bukott el, de családját is cserben hagyta, mikor a legnagyobb szükség lett volna rá. Nagyot sóhajt a szakállas férfi, majd elfordítja magától, és háttal előre teszi a többi pajzshoz.*
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:26:30
Üzenet elküldve: 2016-12-28 19:26:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
~Úgy érzem, hogy ez a nap soha nem akar véget érni.~
*Mélyet sóhajt, ahogy leér a konyhába és egy pillanatra megáll az ismerős bútorok között. Szeret itt lenni. Otthonosan érzi magát a sülő ételek, és a mindig melegedő tea gőzében. Most azonban még nincs ideje álmodozni, ezért tálcát készít az asztalra és már indulna a kamra felé, amikor Venna lép a konyhába.*
~A drága Venna... Aki anyám helyett anyám lett.~
*Szeretetteljes, meleg mosoly kúszik az arcára és minden figyelmeztetés nélkül a nőhöz lép, és megöleli azt. Szorosan köré fonja a karjait, és arcát a hajába fúrja, mint gyermek az anyja karjai közt.*
-Úgy örülök, hogy vissza jöttél.
*Csak ennyit mond, és nem is kell többet. Venna finom mozdulattal megsimogatja a hátát, és türelmesen vár, míg Lyv úgy érzi, készen áll, hogy elengedje. Nem sűrűn fordul ez elő, de tudja, hogy a lánynak néha szüksége van erre. Vagy valamiféle anyai szeretetre. Nem is szól semmit, csak vár, és simogatja. Végül nagy sóhajjal Lyv kibontakozik az ölelésből és könnyes szemmel néz a nőre.*
-Köszönöm.
*Mondja halkan, aztán el is fordul és mintha semmi nem történt volna, elkezdi összeszedni a tálcára amiket fel szeretne vinni. Hiányzik az édesanyja, különösen ilyenkor, mikor ennyi minden történik és neki folyton résen kell lennie. És persze nem csak a feszültséget nehéz elviselni. Jó lenne valakinek mesélni Gradakról is. Megbeszélni valakivel, hogy mit érez iránta és a férfi érzéseit is kivesézné. Valakivel, aki megérti, aki szereti, és mellette áll, aki támogatja és tanáccsal látja el. De Venna, bármennyire szereti is, nem az anyja, így Lyvnek minden új érzéssel és tapasztalattal egyedül kell megbirkóznia. Érzi, hogy nem tudja már visszafogni a kósza könnycseppeket, amik kiszöknek a szeme sarkából, ezért megköszörüli a torkát, és háttal állva a nőnek megszólítja, úgy téve, mintha nagyon fontos lenne, amit éppen csinál, és nem tudna felé fordulni.*
-Tudnál hozni valami kis húst? Nem kell nagy, bármilyen jó. Nyers, füstölt, vagy maradék. Köszönöm.
*Míg a nő kimegy, gyorsan letörli az arcát és mire Venna visszatér, már újra derűs mosollyal veszi el a tányért, és egy utolsó ellenőrzés és leltár után vissza indul a tálcával a tárgyalóba, de mielőtt kilép, még hátra szól a válla felett.*
-Mindjárt visszajövök és segítek a vacsoránál.
~Úgy érzem, hogy ez a nap soha nem akar véget érni.~
*Mélyet sóhajt, ahogy leér a konyhába és egy pillanatra megáll az ismerős bútorok között. Szeret itt lenni. Otthonosan érzi magát a sülő ételek, és a mindig melegedő tea gőzében. Most azonban még nincs ideje álmodozni, ezért tálcát készít az asztalra és már indulna a kamra felé, amikor Venna lép a konyhába.*
~A drága Venna... Aki anyám helyett anyám lett.~
*Szeretetteljes, meleg mosoly kúszik az arcára és minden figyelmeztetés nélkül a nőhöz lép, és megöleli azt. Szorosan köré fonja a karjait, és arcát a hajába fúrja, mint gyermek az anyja karjai közt.*
-Úgy örülök, hogy vissza jöttél.
*Csak ennyit mond, és nem is kell többet. Venna finom mozdulattal megsimogatja a hátát, és türelmesen vár, míg Lyv úgy érzi, készen áll, hogy elengedje. Nem sűrűn fordul ez elő, de tudja, hogy a lánynak néha szüksége van erre. Vagy valamiféle anyai szeretetre. Nem is szól semmit, csak vár, és simogatja. Végül nagy sóhajjal Lyv kibontakozik az ölelésből és könnyes szemmel néz a nőre.*
-Köszönöm.
*Mondja halkan, aztán el is fordul és mintha semmi nem történt volna, elkezdi összeszedni a tálcára amiket fel szeretne vinni. Hiányzik az édesanyja, különösen ilyenkor, mikor ennyi minden történik és neki folyton résen kell lennie. És persze nem csak a feszültséget nehéz elviselni. Jó lenne valakinek mesélni Gradakról is. Megbeszélni valakivel, hogy mit érez iránta és a férfi érzéseit is kivesézné. Valakivel, aki megérti, aki szereti, és mellette áll, aki támogatja és tanáccsal látja el. De Venna, bármennyire szereti is, nem az anyja, így Lyvnek minden új érzéssel és tapasztalattal egyedül kell megbirkóznia. Érzi, hogy nem tudja már visszafogni a kósza könnycseppeket, amik kiszöknek a szeme sarkából, ezért megköszörüli a torkát, és háttal állva a nőnek megszólítja, úgy téve, mintha nagyon fontos lenne, amit éppen csinál, és nem tudna felé fordulni.*
-Tudnál hozni valami kis húst? Nem kell nagy, bármilyen jó. Nyers, füstölt, vagy maradék. Köszönöm.
*Míg a nő kimegy, gyorsan letörli az arcát és mire Venna visszatér, már újra derűs mosollyal veszi el a tányért, és egy utolsó ellenőrzés és leltár után vissza indul a tálcával a tárgyalóba, de mielőtt kilép, még hátra szól a válla felett.*
-Mindjárt visszajövök és segítek a vacsoránál.
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-24 23:58:27
Üzenet elküldve: 2016-12-24 23:58:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kertben sétálgat, de nem igazán néz a lábai elé. Még a hídon is úgy megy keresztül hogy észre se veszi, teljesen a gondolataiba merül. Az alkímia bizony nem egy könnyű tudomány pláne nem azoknak, akik úttörő szerepet kívánnak vállalni a szakmában. Még motyog is halkan ahogy próbál megoldást találni a problémára amibe ütközött, pedig elviekben sikerülnie kellett volna a főzetnek amivel manapság kísérletezik, mégis eredménytelenül önthette ki az egészet. De hol hibázott? Mi hiányozhat? Mit ronthatott el? Vagy már az elképzelés, az elmélet is hibás? Újra és újra végigjár minden lehetőséget, még a hidegről is megfeledkezik közben, és csak rója a köröket a még télen is szép rendben tartott hatalmas hátsókertben.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-20 00:34:31
Üzenet elküldve: 2016-12-20 00:34:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Odalent az előtérben, majd fel a Tárgyalóba//
*Inkább nem kommentálja a férfi reakcióját. Vissza tudna vágni, de csak felesleges feszültségkeltés lenne, kötözködés, holott pont azt mondja hogy ő is védené a háznépet.*
- Köszönöm.
*Inkább ennyivel nyugtázza az egészet.*
- Nem szokásunk megmotozni a vendégeinket. És semmi gond, majd visszaszokik.
*Meri feltételezni hogy ha "elszokott", akkor volt olyan idő amikor még ismerte a szokásokat.*
~Kezet is foghatna Araccal...~
*Amíg Lyvanar beszél végigfuttatja tekintetét a mélységin is, legalábbis annak véli, nem találkozott még félvérrel a feketék fajtájából. Hallott a létezésükről és arról is hogy rettentő ritka az ilyesmi, nincs oka feltételezni hogy pont egy keverékkel vetette össze a sors. Első ránézésre máris szimpatikusabb mint Leon, de a csendes-rendes viselkedése miatt egy kicsit gyanús is. Leonnal legalább már tudja hányadán állnak, de a nő még rejtély. Majd odafent Meropea kikérdezi, inkább visszafordítja tekintetét a férfi és a patkánya felé. A maga részéről inkább kutyás, de úri körökben volt már dolga görényekkel és egzotikusabb állatokkal is. Patkányokkal kevés tapasztalata van, leginkább hallomásból, olvasni nem szokott ilyesmit. Jól neveltnek és ápoltnak tűnik, így megtűri egyelőre. Egy karmozdulattal teszi egyértelművé hogy Lyvanart is és a vendégeket is előreengedi a lépcsőn felfelé a tárgyalóba menet, ő hátulról zárja a sort. Igazán nem tart otthonában támadástól, de ettől függetlenül valamivel nyugodtabb így, hiszen mégis ez a sorrend a lehető legbiztonságosabb. A lépcső funkciójából adódóan elkerülhetetlen ilyenkor a szintkülönbség az egyének között és nemesi neveltetés ide vagy oda, önkéntelenül is végignéz a félvéren hátulról. Persze csak annak biztos tudatában hogy leghátul senki sem kaphatja el a tekintetét és még így is csak egy futó pillanat az egész, sokkal inkább szenteli a figyelmét a rágcsálónak, nehogy meglépjen és eltűnjön a villában. Lyvanar intézi odafent a bejelentést, Qeron továbbra is a sor végén várja hogy Meropea behívja őket és ugyancsak utolsóként lép be a terembe amikor ez megtörténik, az ajtót becsukva maga után. Itt azonban nem áll meg, szépen körbesétál a főasztal túloldalára és helyet foglal végre Meropea mellett.*
- A hölgy Fragora Risztin, ha minden igaz íjászként szeretne a ház szolgálatába állni. Az úr pedig Leon Descobrat, Gradak már mesélt róla és kezeskedett érte, ő is a szolgálatait jött felajánlani.
*Röviden azért összefoglalja Meropeának a fontos tényeket, innentől viszont átadja neki a terepet.*
*Inkább nem kommentálja a férfi reakcióját. Vissza tudna vágni, de csak felesleges feszültségkeltés lenne, kötözködés, holott pont azt mondja hogy ő is védené a háznépet.*
- Köszönöm.
*Inkább ennyivel nyugtázza az egészet.*
- Nem szokásunk megmotozni a vendégeinket. És semmi gond, majd visszaszokik.
*Meri feltételezni hogy ha "elszokott", akkor volt olyan idő amikor még ismerte a szokásokat.*
~Kezet is foghatna Araccal...~
*Amíg Lyvanar beszél végigfuttatja tekintetét a mélységin is, legalábbis annak véli, nem találkozott még félvérrel a feketék fajtájából. Hallott a létezésükről és arról is hogy rettentő ritka az ilyesmi, nincs oka feltételezni hogy pont egy keverékkel vetette össze a sors. Első ránézésre máris szimpatikusabb mint Leon, de a csendes-rendes viselkedése miatt egy kicsit gyanús is. Leonnal legalább már tudja hányadán állnak, de a nő még rejtély. Majd odafent Meropea kikérdezi, inkább visszafordítja tekintetét a férfi és a patkánya felé. A maga részéről inkább kutyás, de úri körökben volt már dolga görényekkel és egzotikusabb állatokkal is. Patkányokkal kevés tapasztalata van, leginkább hallomásból, olvasni nem szokott ilyesmit. Jól neveltnek és ápoltnak tűnik, így megtűri egyelőre. Egy karmozdulattal teszi egyértelművé hogy Lyvanart is és a vendégeket is előreengedi a lépcsőn felfelé a tárgyalóba menet, ő hátulról zárja a sort. Igazán nem tart otthonában támadástól, de ettől függetlenül valamivel nyugodtabb így, hiszen mégis ez a sorrend a lehető legbiztonságosabb. A lépcső funkciójából adódóan elkerülhetetlen ilyenkor a szintkülönbség az egyének között és nemesi neveltetés ide vagy oda, önkéntelenül is végignéz a félvéren hátulról. Persze csak annak biztos tudatában hogy leghátul senki sem kaphatja el a tekintetét és még így is csak egy futó pillanat az egész, sokkal inkább szenteli a figyelmét a rágcsálónak, nehogy meglépjen és eltűnjön a villában. Lyvanar intézi odafent a bejelentést, Qeron továbbra is a sor végén várja hogy Meropea behívja őket és ugyancsak utolsóként lép be a terembe amikor ez megtörténik, az ajtót becsukva maga után. Itt azonban nem áll meg, szépen körbesétál a főasztal túloldalára és helyet foglal végre Meropea mellett.*
- A hölgy Fragora Risztin, ha minden igaz íjászként szeretne a ház szolgálatába állni. Az úr pedig Leon Descobrat, Gradak már mesélt róla és kezeskedett érte, ő is a szolgálatait jött felajánlani.
*Röviden azért összefoglalja Meropeának a fontos tényeket, innentől viszont átadja neki a terepet.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sillerforw villa
Üzenet elküldve: 2016-12-09 17:25:28
Üzenet elküldve: 2016-12-09 17:25:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tárgyaló//
*A tárgyaló előtt szembe fordul a vendégekkel és figyelmesen várja a válaszokat.*
-Azonnal hozom.
*Biccent Leon felé, Risztin szavai hallatán pedig még hozzáteszi.*
-A tárgyalóban ha minden igaz, még találtok az asztalon süteményt.
*Ha nem intéznek hozzá további kéréseket, ajtót nyit nekik, és meg is áll az ajtóban. Kissé meghajolva már mondja is határozott hangon a bejelentést.*
-Úrnőm, meghoztam a vendégeinket.
*Egyik kezével széles mozdulatot téve invitálja beljebb az érkezőket, majd ha az Úrnő nem rendelkezik másként, ő maga kilép az ajtón és a konyhába siet, hogy friss vizet forraljon a teának, és húst kerítsen a jószágnak.*
*A tárgyaló előtt szembe fordul a vendégekkel és figyelmesen várja a válaszokat.*
-Azonnal hozom.
*Biccent Leon felé, Risztin szavai hallatán pedig még hozzáteszi.*
-A tárgyalóban ha minden igaz, még találtok az asztalon süteményt.
*Ha nem intéznek hozzá további kéréseket, ajtót nyit nekik, és meg is áll az ajtóban. Kissé meghajolva már mondja is határozott hangon a bejelentést.*
-Úrnőm, meghoztam a vendégeinket.
*Egyik kezével széles mozdulatot téve invitálja beljebb az érkezőket, majd ha az Úrnő nem rendelkezik másként, ő maga kilép az ajtón és a konyhába siet, hogy friss vizet forraljon a teának, és húst kerítsen a jószágnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 377-396