Amon Ruadh - Senki Földje
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Tharg birtokok (új)
Senki FöldjeAmon Ruadh (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 211. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

211. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-05-15 15:32:03
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Nem kerüli el figyelmét Shai fáradt és szomorú tekintete, némiképp akár magára is ismerhetne, bár az óriás sokkal inkább beletörődött és kedvtelen. Furcsa dolgok történnek mostanság, melyre Zaxdor nem ismeri a válaszokat, sokszor eszébe jut a csendes üldögélés egy hasadék szélén, miközben törzsére vigyázva volt őr. Az átvirrasztott éjszakák, s a kínzó magány érzete bizony nehézzé teszi az óriáslelket, de a megmagyarázhatatlan ismeretlen miatti tétovaság még inkább. Valami hasonlót vél felfedezni a lányban is, bár tudja, hogy szánalmára Shai nem szorul. Főként, hogy a további magyarázatba már ismerős név is vegyül, még, ha nem is mindkettőt, bár utóbbi kapcsán bizonytalan.*
- Leandana... a thargok szellemjárója... ott voltam a halotti toron, Kagan mellett. *Sóhajt fel, s emlékeiben kutat. Annyi bizonyos, hogy a rég kialudt máglya mellett ébredt, hátán fekve néhány öblös boroshordó mellett, hasogató fejfájással.* A kúriai csatában veszítettük el, őt akartuk megmenteni. *Foglalja össze röviden.* De a felkelők elkapták és földbe tiporták. *Ingatja meg fejét.* Nem értünk oda időben. Hrothgaar, Kagan, Daewe, Krestvir és még sokan mások. *Sorolja hirtelen a neveket, melyek eszébe jutnak.*
- Gondolod, hogy egy ekkora melák elférne a fejedben? *Kocogtatja meg saját halántékát ismét halkan felkuncogva.* Segítek. De előbb a vacsora. *Áll fel hirtelen, majd csak biccent, hogy hamarosan jön. Csapdái nincsenek messze, legalább az egyikben csak van valami, régen kihelyezte már a hurkokat. Betér a sűrűbe, gyors léptekkel, most nem akar lopakodni, s bár az elsőben semmit, a másodikban egy közepes méretű nyulat talál. A harmadikban megint csak semmi, de ez már kettejüknek elég lesz, majd ő nem eszik annyit, amennyit szokott. A lány rosszabb állapotban van. Visszatérő léptei hasonló sebességűek, s mosolyogva mutatja lábánál lefelé lógatva zsákmányát.*
- Mielőtt megkérdeznéd, hogy akkor miért etettem veled kukacokat, nem számítottam rá, hogy találok vadat. *Húzódik mosolyra a száj, majd kissé már közelebb a lányhoz ismét helyet foglal, s tőrével hasítja végig, majd nyúzza meg az állatot.*
- Honnan ismerted Leandanát? *Kérdezi fel sem nézve, a lány nem tűnik barbárnak, de olyannak sem, aki annak készül.* Reggel a város felé vezesselek? Vagy más a cél? Arra... *Mutat a homloka közepére a lánynak.* hol kezdjünk magyarázatot keresni? *Kérdezi visszafordulva a nyúl felé, melynek kizsigerelésénél tart immár.*


210. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-05-14 20:56:37
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Ahogy az óriás visszakérdez, csak fáradtan és szomorúan bólint. Az átok elég tág fogalom ahhoz, hogy az ő baja is beleférjen. Egyáltalán nem ért a mágiához, de abban is biztos, hogy ami aznap elhagyta annak az embernek – vagy annak tűnő valaminek – a testét, és fekete pontot égetett a közelben tartózkodók homlokára, nem e világi teremtmény volt. Elkeseredett szavaira azonban újból olyan válasz érkezik, amit nem állhat meg egy mosoly nélkül. A férfi jó érzékkel mutat rá a helyzet kritikusabb értelmezésére, amire Shaiyama még leharcolt állapota ellenére is vevő. A nehéz helyzeteket legjobb egy kis sötét humorral elütni.*
- És mennyire igazad van... ezek a fogadók... teljesen kiszámíthatatlanok. *Nevet fel kissé keserűen, de őszintén, ugyanis nem ez az egyedüli kellemetlenség, ami Arthenior kocsmáiban érte őt. Az idő sokat tompított a Harath-tal való első találkozás emlékén; még mindig borzalmas, de legalább már nem jut mindennap eszébe.*
- Ha ez nem lenne *mutat a fekete pöttyre, kezét épp csak megemelve* - eszem ágában sem lenne visszamenni oda. *Fűzi még hozzá jelentőségteljes hanghordozással, majd útjára engedi a másikat, hogy hamarosan takaros kis tűz mellett folytathassák a beszélgetést.
Egy órával korábban álmodni sem mert volna arról, hogy lesz lehetősége megmelegedni, így a lehető legközelebb próbál húzódni a tűzhöz. Elgémberedett kezeit a lángokhoz emeli, de annyira remegnek, hogy inkább visszaejti őket ölébe. *
- A Pegazusban kaptam az átkot. Leandanával és Harath-tal mentünk oda... ők is thargok voltak. *Most nem nevet, tekintete megélénkül, hangja pedig arról tanúskodik, hogy nagyon ő se hiszi el azt, amit mond. Vajon mennyi esély van arra, hogy az óriás, akivel egy erdő közepén összefut, pont azokról a thargokról kezd el beszélni, akik közé rövid ideg, de maga is tartozott?*
- Ismerted őket? *Kérdi erejéhez mérten izgatottan, Zaxdor tekintetét fürkészve.
A következő kérdésre nagyot sóhajt. Jól jönne a segítség, ez nem is kérdés, de ki tudja, mikor kezd el újból hallucinálni... mielőtt elfogadja, talán tisztáznia kellene a kellemetlenebb részleteket is.*
- Mindennél jobban akarom tudni az igazságot... de azt hiszem, nagyon nehéz út vezet oda. Rémeket látok, sok mindenre nem emlékszem... rólad is azt hittem, hogy csak a fejemben létezel... míg el nem tetted a kardjaidat. *Tekintete eddig a távolba révedt, de most újból Zaxdorra pillant.*
- Ha így is segíteni akarsz, bolond lennék visszautasítani. *Egy árnyalatnyi mosoly azért megjelenik ajkai szegletében.*


209. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-05-06 20:07:37
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Akad még egy kis idő, mielőtt elindulna, ez pont elég, hogy tisztázzanak néhány részletet életükből. A különös pontra Zaxdor korábban nem figyel fel, talán különleges ismertetőjegynek tartja, ami a lány sajátja, az meg sem fordul fejében, hogy idegen és nem odaillő, bár tény, hogy soha hasonlót sem látott.*
- Átok? *Húzza fel szemöldökét, de nem látszik rajta, hogy különösebben megbotránkozna. A félhomályban kissé előrébb hajol, hogy közelebbről vehesse szemügyre, majd csak megcsóválja a fejét.*
- Ebben a világban már nem csodálkozom semmin. *Szemei kissé huncutabbra váltanak, mielőtt szája is mosolyra húzódna.* Ha már egy fogadóban is ennyi mindent összeszedhet az ember, magam az erdőre szavazok. *Buggyan ki belőle egy apró nevetésmorzsa, hogy aztán csak kezét feltéve kérjen elnézést és komolyodjon el. Lesz még kérdése persze, de első a tűz, kezd hűvös lenni már az este. Így nem teketóriázik, ha már felvállalta a lány sorsát nem komótosan dolgozik. Hamar megfordul, s egy jó nyaláb fát átölelve érkezik, s ha semmi nem akadályozza meg, hamarosan pattogó tűz mellett ülhetnek, immár talán kissé közelebb egymáshoz, a tűz mellett.*
- Arthenior... *Mondja merengve a tűz lángjaiba figyelve.* Amikor legutóbb ott jártam éppen a Pegazust igyekeztek felgyújtani, szerencsére nem történt ilyen. Lázadás zajlott, nem is kicsit. *Vonja meg a vállát.*
- A thargokkal jöttem, de Kagan eltűnése után nekem sem volt maradásom. Nem illek közéjük, bár van, ki számomra kedves. *Gondol hirtelen Kagaenaere, s a varászlók közül Krestvirre.* Mindegy. *Vaskos mutatóujjával a lány homloka felé bök.*
- Meg akarod tudni az igazságot? Ami azt illeti éppenséggel semmi dolgom. *Ismét vállat von.* A végére járhatunk, ha szeretnéd. *Mondja csendesen.*
- De elébb a nyulak. *Kuncog fel.* Farkaséhes vagyok. *Induláshoz készülődik ismét, a tűz már nagy lánggal ég, persze előtte megvárja még, mit szól a lány mondandójához.*


208. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-05-04 18:18:26
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Talán magát is meglepi azzal, mennyire felszabadultan képes viselkedni az óriás társaságában, félretéve mindazt, amin az utóbbi pár órában (napban?) keresztül ment. Mosolyog, erőtlenül nevetgél a másikkal együtt, és egy pillanatig sem játssza meg magát szavainak következményeitől tartva. Nem érzi szükségét.
Mindaddig ki is tart ez a viszonylagos jó kedv, míg Zaxdor rá nem kérdez állapotának okára. Pár pillanatig komoly tekintettel réved a távolba - azon merengve, vajon mit is válaszolhatna erre a kérdésre - majd mutatóujját lassan a homlokán lévő fekete pontra helyezve újból a férfira néz. Most nyoma sincs arcán mosolynak.*
- Azt hiszem... itt. Valamiféle átok... *Mondana ő többet is, ha tudna... de nem tud. "Sérülése" látszólag csak egy apró bőrelváltozás, a vele járó extrákat csak ő tapasztalta... azokról viszont nem igazán akaródzik beszélni. Nem akar őrültnek tűnni.*
- A városban szereztem... egy fogadóban. *Felsejlik előtte az a régi nap; igen tisztán emlékszik rá, de ez mégis kevés ahhoz, hogy elindulhasson a megoldás felé. Nem tudja, merre keresse, kihez forduljon, csak abban biztos, hogy meg kell szabadulnia attól a pöttytől. Ha most épp nem is lát rémeket, nem nyugodhat meg, hisz ki tudja, mikor "vicceli meg" újra az elméje. Épp csak az a bökkenő, hogy azok közül, akik aznap ott voltak vele, az egyik halott, a másik meg olyan útra indult, ahonnan szintén nem tér vissza. Volt egy harmadik is... ~Taitos~... Talán őt kellene megkeresnie.*
- Rendben. *Bólint rá az óriás szavaira, de amíg az fát gyűjt, a lány csendben marad. Szemét lehunyva hallgatja a közeli motoszkálást, miközben azon gondolkodik, mihez kezd majd, ha valóban erőre kap... hogyan találja meg a mágust, akiről a nevén kívül semmi egyebet nem tud. Egy darabig elrágódik a lehetséges opciókon, aztán viszont fáradtan engedi el az egész gondolatmenetet. Ez most nem tervezgetésre alkalmas időszak.
Mikor a férfi visszatér, azért kinyitja szemeit, jelezve, hogy még életben van. Kicsit feljebb tornássza magát ültében, hogy ne akadályozza a tűzrakást, ha már segíteni nem tud. Csendesen nézi a másik ténykedését, majd szinte megbabonázva figyeli a felcsapó lángokat. Közelebb is húzódik, amennyire tud, hisz valóban kezd hűvösödni az éjszaka közeledtével.*
- Nagy reményekkel érkeztem Artheniorba... menekülnöm kellett, és azt hittem, itt majd új életet kezdhetek. De azt hiszem, a szerencse nem pártolt mellém... *Keserédes mosoly jelenik meg ajkai szegletében, pillantását még mindig a lángok között nyugtatja.*
- Itt is többnyire csak halállal és szenvedéssel találkoztam... az emberek vadak módjára gyilkolták egymást...*Hangjában mély megvetés csendül, nem is folytatja, mert már az is felforgatja a gyomrát, ha ideérkezésének napjára gondol.*


207. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-28 09:04:13
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Furcsa módon megkönnyebbül, talán a régen benntartott szavak és azok jelentése szakadnak így ki belőle. A csend kínzóan hosszúra nyúlt, s a lány tökéletesen alkalmasnak tűnik arra, hogy megossza vele ezt. Külsőleg nem hasonlítanak, de belsőleg mégis, érdekes módon sok bennük a közös. Talán az élet hozta így, vagy egyszerűen hasonló helyzetbe kerültek, nem lehet tudni, mindenesetre, hosszú idők óta először kuncog, majd nevet őszintén.*
- Jogos! *Mutat a lányra bumszli mutatóujjával. Igazából semmi keresnivalója Artheniorban, meg úgy általában sehol sem, ha tehetné más városba menne, de nem teheti, arra még kevésbé ismerős.*
- De egyelőre jó lesz. *Jegyzi meg csendesen, s ölébe ejti kezeit. Aztán persze a bemutatkozásra már előrébb dől, a lány apró kezét óvatosan fogja meg, vigyázva arra, erre is feltör belőle egy apró kuncogás, a szituáció groteszksága megkérdőjelezhetetlen, de nem bánja, egyáltalán nem bánja.*
- Shai. *Ejti ki a dallamos nevet, kedvére való, miképp a lány kisugárzása is és humora.* Hol sérültél meg? *Kérdezi, miközben lassan feltápászkodik és csak kuncog a megjegyzésen. Látja, hogy sérült a lány, ami szomorú, ellenben egyáltalán nem látszik rajta, hogy elhagyná magát, ha korábban így is volt, hát mostanra lelkének összeszedte. Kutatóan néz végig a lány testén, majd bólint.*
- Hűvösödik, hallani fogom, amit mondasz, de hozok fát. *Mondja csendesen, majd egy kissé belép a sűrűbe, igyekszik hangot is kelteni, hogy Shai hallhassa, nem hagyja magára. A környék teli van gyújtóssal és nagyobb szárazabb ágakkal is, így hamar megtalálja, amit keres. A bozót ugyan sűrű, néhány karcolást is beszerez, de rövidesen visszatér, így, ha a lány inkább megvárná, míg látja is maga előtt a férfit, az sem jelent problémát, az egész nem tart tovább egy fertályóránál.*
- Itt is vagyok. *Mondja, majd a faágakat összekészítve rendezi el, hogy aztán kovakővel szikrát csiholjon, s néhány apró fújás után már barátságos kis tűz lobogjon előttük.*
- Hamarosan elmegyek a csapdákat is megnézem. Akkor lesz mit kisütnünk... akkor rendes ételt is adok neked. *Ül vissza a fa tövébe és acélkék tekintetét ismét a lányra emeli.*
- Mi a múltad, Shai? *Kérdezi, közben szemei a távoli tájat is fürkészik, de minduntalan a lány esőfelhő tekintetére tér vissza. Talán már oldódik korábbi borongósabb hangulata mindkettejüknek.*


206. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-27 20:04:34
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Egyetértően pislog egyet, amint az óriás visszautasítja a felajánlott segítséget. Valóban nincs abban az állapotban, hogy érdemben lehessen rá számítani, de ez idővel bizonyosan változni fog. Ugyan a lárvákból egyelőre nem merített túl sok erőt, de az említett normális élelem és a tűz, ami mellett utazóruháját is lenne módja megszárítani, sokat lendíthet a helyzetén. Most el kell fogadnia, hogy Zaxdor jóindulatán múlik tulajdonképp minden. Más szituációban ez bizonyosan nehezére esne, de jelenleg kicsit sem zavarja a dolog. Egyrészt, mert más választása nagyon nincs, másrészt tényleg van valami bizalomgerjesztő az óriásban.
Kilátástalan jövőjére gondolva elkomorul, de amint meghallja és észreveszi, hogy a másik hogyan reagál a keserű szavakra, neki is mosolyognia kell.*
- A fenéket a legjobb... *Hangja lemondó, de szemei nevetnek* - De más ötletem nincs.
*Ha több ereje lenne, talán kifejtené bővebben is a véleményét, most azonban nem fogja magát a város ócsárolásával fárasztani. Ennyiből is egyértelmű, hogy egyikük sem vágyik oda igazán. Az eddigiek alapján úgy tűnik, több közös vonásuk van, mint azt bárki gondolná elsőre; talán ezért is értik meg egymást szinte szavak nélkül.
Ahogy Zaxador felé nyújtja a kezét, kicsit előrébb hajolva belehelyezi sajátját, ami nevetségesen kicsinek tűnik az óriás tenyerében.*
- Shaiyama Namdey. Shai. *Mosolyodik el újból, majd kezet ráz a másikkal, remélve, hogy megússza ujjtörés nélkül. Utána visszadől az eddig támasztott fának, a férfi további terveire pedig csak bólogat. Most, hogy viszonylagos nyugalomban érzi magát, és már nem viszi őt előre a túlélés ösztöne, eléggé erőt vesz rajta a fáradtság. *
- Nagyszerűen hangzik... én pedig... ígérem, addig nem megyek sehová. *Próbál viccet űzni saját magából, ha már hasznos nem tud lenni. A halk megjegyzésre Zaxdor felé pillant fürkészőn; kíváncsi lenne, mi mondatja ezt az óriással, de úgy érzi, még korai lenne rákérdezni. Talán majd a tűz mellett.*


205. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-25 20:12:02
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Aprót szélesedik a mosoly mosolyra, valóban elég meglepő találka ez, itt az erdő közepén. A lánynak szerencséje volt Zaxdorral. Valójában már maga sem emberevők közül származik, csupán egy hegyi törzsből, de bizonyára ez még odébb lesz, hogy elmesélje. Egy darabig az idő a csendes mosolygásé és a lágyan fák lombja közé bekúszó szellőé, valamint a lemenő nap sugarainak aranyszínné válásának ideje.*
- Nem kell. Megcsinálom. *Legyint az óriás, miközben hátát egy fának támasztja kényelmesen, s valahová a lány háta mögé néz merengve, mintha itt sem járna, gondolataiba temetkezik, csak a szelíd mosoly marad ajka szegletében. Rég volt már, hogy társasága akadt, s azok is inkább a harsányak közül valók. A cinizmusra visszapillant, s érdeklődés csillan tekintetében, a lány mintha hasonlóan vélekedne a jelenlegi életéről, mint maga. Mielőtt kiegészítené a saját maga által visszakérdezést, közbevág egy mondattal.*
- Akkor... ugyanoda tartunk... *Kezdi egy pillanatnyi csend után az elébb csak lágyan rázkódó néma, majd halkan erősödő, mélyről jövő kuncogást, mi lassan jóízű nevetéssé válik. Még szemeit is törölgeti, mire lassan abbahagyja, vidám és huncut tekintettel figyeli a lányt, akivel az imént kukacot faltak, egy esteledő, csendes erdei világban.*
- Artheniorba... *Megvonja a vállát.* Tőlem! *Még egyszer megvonja, majd egy halkat ismét felnevet.* Az lesz a legjobb nekünk... *Vigyorodik el, hogy agyarnak is beillő fogazata kivillan ajkai között. Aztán hirtelen előredől és hatalmas, lapát kezét nyújtja a lány felé.*
- Zaxdor Karag. Zax. *Biccent, majd kérdőn húzza fel szemöldökét.* Hát neked, elveszett lány? *Lágyan mosolyodik el, majd ismét kényelmesen hátradől.*
- Lassan elmegyek fáért és tüzet rakunk. Az éjszakát itt töltjük, reggel indulhatunk, ha akkor is úgy gondolod. Segítek. *Néz ki oldalra a fák közé ismét réveteg tekintettel.*
- Nekem pont annyira számít, amennyire láthatóan neked. *Jegyzi meg csendesen.*


204. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-24 21:05:17
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Az óriás elismerő pillantása őszintén megmosolyogtatja. Fel is kuncog halkan, teli szájjal, hisz tökéletesen tisztában van a helyzet abszurditásával. Aztán csak csendesen folytatják az evést, aminél megnyugtatóbb és harmonikusabb pillanatokat most nem is kíván magának a lány. Ennyi megpróbáltatás, és halálközeli élményekkel tűzdelt szenvedés után nincs is jobb, mint egy vadidegen óriással osztozkodni egy kupac lárván és kukacon.
Miután befejezték a lakomát, mivel az elfogyott vagy elmászott, ő is leöblíti a kellemetlen utóízt; ezúttal saját kulacsából iszik, amit aztán vissza is tesz a batyujába. A tábor és a normális élelem említése láthatóan felkelti figyelmét. Enyhén csodálkozón néz a férfira, és hirtelen nem is tudja mit mondjon. Korábban hallott már arról, hogy az óriások népe alapvetően barátságos, de azt nem gondolta, hogy ez a gyakorlatban is ilyen szépen beigazolódik. Lehet, hogy túlontúl naiv ehhez a világhoz, de nem tudja elképzelni, hogy jótevőjét hátsó szándék vezérelné, nem... Shaiyama szemében Zaxdor igazi jóságos óriássá avanzsál. El is határozza, hogy egyszer még valahogy meghálálja neki, amit érte tesz.*
- Nem tudok túl sok mindenben segíteni... de amiben igen, abban fogok is. *Válaszolja halkan, erőtlenül viszonozva a mosolyt.*
- Hogy hová tartok? *Ismétli meg a kérdést enyhén gúnyos felhanggal, de ez a gúny egyértelműen saját magának szól. Fogalma sincs, hogy hogyan tovább. A városba csak azért akart eljutni, hogy kevéske megmaradt pénzéből túléljen valahogy... hogy legyen ideje kitalálni, mihez is fogjon. Mit kezdjen azzal a talán szó szerint átkozott fekete pöttyel a homlokán, ami kis híján megölte.*
- Azt hiszem, Artheniorba... *Hangjában érződik a bizonytalanság, s valamiféle nemtörődömség is. Mintha mindegy lenne...*
- Mi a neved?


203. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-23 17:08:37
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Maga is komoran leül, csak a korhadt kéreg felé mutat újból, sokkal inkább azt gondolja, hogy úgy kell majd beleplántálnia a nőbe az egyébként nem túl bizalomgerjesztő falatokat. Más történik. A lány, ha evés közben feltekint a közvetlen előtte összefűzött lábbal helyet foglaló óriásra, arcán átsuhanó elismerő tekintetet tapasztalhat, talán még egy apró félmosoly árnyéka is megjelenhet, azonban ez hamar elenyészik. Nincs túl sok kedve beszélni, de ahogy elnézi a lánynak meg ereje nincs hozzá. Nem baj. Vándornak tűnik, rutinos vándornak. Hogy eltévedt? Az mindenkivel előfordul. Aprót biccent a köszönetre, s maga is a kéreg felé nyúl, hogy egy kisebbet kiválasszon, majd eltüntessen. Korábban vadászott, de miért ne venne részt ezen a különös étkezésen.*
- Senki földje. *Mondja csendesen, majd karba fonott kézzel nézi a lányt.* Itt könnyű elveszni. *Suhan át egy mosoly ismét.* Estére jobb, ha tábort verünk. Hozok normális élelmet. Raktam ki korábban néhány csapdát. *Máris többet beszélt, mint az elmúlt hatokban. Valóban készült, céltalan vándorlása során többször kerengett ő is, jóllehet szándékosan, mert fogalma sem volt, hogy hová akar tartani. Időközben megismerve a helyet, néhány vadcsapás mentén hurkokat is kihelyezett, talán az egyikben akad egy nyúl.*
- Hová tartasz? *Kérdezi egy leheletnyi szünet után, s tekintve, hogy a lány a vizes tömlőre igényt nem tart, így inkább átveszi, s maga öblíti le a kukacot, ami azért nem tartozik a kedvenc eleségei közé.*


202. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-22 19:58:01
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Jó ideig elálldogálnak hát némán, egymást méregetve, amiben tulajdonképp semmi meglepő nincsen. Ezen a vidéken valóban nem nagyon jár a vadakon kívül más, így ennek a találkozónak a létrejöttéhez biztosan rengeteg csillagnak és bolygónak kellett együtt állnia. Nem mintha hinne a hasonló jövendölésekben és igazságosztásban; olykor a véletlen is lehet kegyes.
Ahogy az óriás elteszi fegyvereit, majdhogynem hangosan felsóhajt, akkora kő esik le a szívéről. Most már biztos lehet abban, hogy a másik nem csak élénk fantáziájának szülöttje, hisz akkor már régen feldarabolta volna őt a két karddal, vagy valami hasonló. A felszólításra, és a remélhetőleg viccnek szánt folytatásra azonnal kiejti kezéből a tőrt, minta soha nem is lett volna vele dolga.*
- Én csak...*Kezd bele alig hallhatóan valamiféle magyarázatba, de szomorúan kell tapasztalnia, hogy még a beszéd is lehet megerőltető. Újrakezdené, azonban a férfit elnézve rá kell, hogy jöjjön; ő nem vár indoklást.
Vet egy pillantást a lábához dobott vizes tömlőre, és már szólna is, hogy „köszönöm szépen, vizem nekem is van, inkább éhen halni készülök” de jótevője már kicsit távolabb kutat valami után. Végig követi őt tekintetével, és próbálja kitalálni, mire megy ki a játék, miközben azért húz pár kortyot a vízből. Persze csak azután, hogy megszagolta, nem-e valami más rejtezik a tömlőben; régi berögződés.
A első ütés hangjára úgy rezzen össze, mint a nyárfalevél, de legalább megérti, mit keresgélt eddig a férfi. Neki is eszébe juthatott volna, hisz annak idején már fanyalodott ilyesmi élelemre, csak ő éppen kidőlt, régen korhadó fák törzséből szedegette ki a lárvákat. Még azt is tudta, melyik az, amelyiknek csirkére emlékeztet az íze. Nem éppen a legszebb emlékek, s merte remélni, hogy ezt tudást már nem kell használnia élete során, de legalább már tudja, mire számíthat.
Az újabb utasításnak is szót fogad, leül szépen a batyuja mellé, majd figyeli, mit csinál a másik. Ahogy elé tárul a nyüzsgő sokaság, arca még csak meg sem rezdül; azt a zöldes fejű, fehér lárvát keresi, ami emlékei szerint nem olyan borzalmas, mint a többi. Mivel olyan persze nincs, találomra választ egyet, majd habozás nélkül bekapja. Még hallani is, ahogyan roppan a fogai alatt. Nem a legjobb, amit életében evett, de a célnak tökéletesen megfelel. Eszik még néhányat, miközben egy halovány mosolyt megejt a férfi felé hálája jeléül.*
- Köszönöm. *Mondja, miután lenyelte az aktuális falatot. Mielőtt a kérdésre is válaszolna, elcsíp még néhány kövér kukacot a vesztüket megérző menekülők közül.*
- Nem tudom, hogy kerültem ide. *Vallja be töredelmesen.* - Vissza akarok jutni a városba, de még csak egy rohadt utat sem találok... *Látszik, hogy ez az egész helyzet meglehetősen bosszantja, hiszen még ilyen erőtlen állapotában is kipirul a dühtől.*
- Itt se kéne lennem... azt sem tudom, hol van az az itt.



201. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-20 13:26:47
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Feszesen áll, s mered lefelé az előtte álló láthatóan megtört és elveszett lányra. Ha a lány nem mozdul, hát hosszú ideig nem történik semmi, ugyanis néma csendben figyel, felméri őt. Régen találkozott élő teremtménnyel, hacsak a múlt haton elejtett nyúl nem számít annak. Fejét félrefordítva fürkészi, de semmi ellenségeset nem lát rajta, talán az a kezében lévő fogpiszkáló méretű csonttőr, melyet vékony csuklójával tart. Hangosan fújtat egyet, hát ismét megtörténik, mint már annyiszor korábbi vándorútjai során. Előbb Lesha, aztán Krestvir, igaz, Krestvir sérüléseit maga okozta, aztán Aenae, az elveszett, ki ki tudja merre jár már. Most egy újabb. Lemondóan ereszkedik meg válla, majd lassan csóválja meg fejét. Két határozott mozdulattal tűzi vissza előbb az egyik, majd a másik kardját hátára a hüvelyekbe, majd a tőrre mutat.*
- Tedd el... ma már ettem embert. *Vonja meg a vállát még mindig fejét csóválva, nem tudni viccel-e, vagy csak gúnyolódik, majd oldalához nyúl, hogy vizes tömlőjét vegye elő, s a lány lábához dobja.*
- Igyál! *Folytatja egyszerűen, majd immár a fák törzsét kezdi fürkészni. Nincs nála élelem, a lány sebesült, fázik és talán éhes is, vízzel egyszerűbb szolgálni, élelemmel már kevésbé. Nem foglalkozik azzal, hogy a nő mit csinál, nem megy messzire, csak korhadt fatörzset keres. Amint megtalálja, határozott mozdulattal vág rá ököllel mindaddig míg le nem válik egy jókora kéregdarab. Kezét lerázva veszi fel, majd, ha a lány ivott, megint csak megszólal.*
- Ülj le! *A hatalmas kéregdarabról lehántja a felső részt, hogy feltáruljon a maga nyüzsgő természetes valósága. Kukacok. Vastagok, fehérek, nyúlósak, izgő-mozgó egymásba tekeredett kuszasága.*
- Nyüh. Pajor, lárva, féreg. Mindegy hogy hívod. Fehérje. Hús. Egyél! *Morran rá a lányra orra alá tolva a kérget ellentmondást nem tűrően.*
- Na! Nincs jobb. Egyél! Mit keresel erre, ahol veszélyes vadállatok járják az erdőt? *Hideg acélkék tekintet és morcos ábrázat, egy mosoly annyi nem sok sem olvasható le róla. Akárha egy magányos óriás, szakálla vastagon serken, régen beszélt már.*


200. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-20 09:54:23
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Ahhoz képest, amit az imént átélt a folyóparton, útja egészen eseménytelenül telik. Nem hall és nem is lát semmi megmagyarázhatatlan dolgot, a látomások úgy tűnik, elkerülik. Bánatos gondolatok persze még mindig motoszkálnak benne, vegyítve sok-sok másikkal, amelyek mind a miért kérdéskör köré rendeződnek, de alapvetően megnyugtatja az erdei közeg. Ha nem lenne olyan fájóan éhes, talán nem is érezné olyan sürgetőnek, hogy visszatérjen a városba. Igyekszik azért nyitott szemmel járni, hátha ehető növényt vagy ehető bármit talál, de a kora tavaszi erdő nem sok könnyű falatot kínál.
Félvér révén valamivel jobb a hallása, mint egy átlagos embernek, így sokkal előbb meghallja, hogy valami nagy közeledik felé a sűrű növényzeten keresztül, minthogy meglátná. Kevéske erejét meghazudtoló gyorsasággal dobja földre a batyuját, hogy elővegye belőle egyetlen fegyverét; a csont markolatú tőrt. Azzal nem igen törődik, hogy ezzel mekkora zajt csap, mivel a találkozás elkerülhetetlennek tűnik. Nincs már idő elrejtőzni, és talán értelme sem lenne ezzel próbálkozni. Túlságosan gyorsan és határozottan közelednek azok a léptek. Annyit tehet, hogy a tőrt szorongatva várja, mi bukkan elő az erdő sűrűjéből.
Amikor megpillantja az óriást, szemei elkerekednek, s bizonyosan könnyen kiolvasható az arckifejezéséből, hogy ez nem éppen az, amire számított. Nem mintha számított volna úgy igazán bármire is, de ez hallucinációnak talán furcsábbnak hatna, mint valóságnak. Végigméri a kivont kardokat, de tekintete végül a férfi arcán állapodik meg. Bár ott van kezében a tőr, testhelyzete egyáltalán nem fenyegető, és valószínűleg azt sem nehéz észrevenni, hogy elég ramaty állapotban van. Az, hogy valamit mondjon, hirtelen eszébe sem jut, annál sokkal zavartabb és meglepettebb.*


199. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-18 19:08:42
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Úgy csörtet át a sövényen, mint egy dúvad, vagy megtermett vadkan. Már nem dühös és nem elkeseredett, bár időközben rájött valójában soha nem volt az. Zaxdor azon típusú szerzetek közé tartozik, kik helyüket nehezen találják. Így alakult korábban is, mikor a tharg földet elhagyva indult vándorútjának, ki tudja mióta és miért. Azóta már csökkent a lendület, s irdatlan mennyiségű mérföld után immár visszafelé tart. Nem a thargokhoz igyekszik, azt a népet már elhagyta, sokkal inkább más célja van, és azt igyekszik megtalálni. Szitkozódva hajtja félre az ágakat maga előtt, fejét gyakran veri az alacsonyabb fák lombjába.*
- Rohadt életbe! *Szűri ki fogai között, gyakorlatilag ogreként lépdel, nem nézve hová lép, természetesen nem véletlenül. Esze ágában sincs azt gondolni, hogy valaki ebben a sűrűben az útjába vetődik. Ereje töretlen, ahogyan kitartása is, s mikor már az ismerős csapások környékén halad, azért egy pillanatra megáll, s egyik karján támaszkodva sóhajt fel.*
- Ismerős szagok... *Szippant a levegőbe. Korábban már megtette ezt jó párszor, most azonban mélyebben és jólesőbben teszi. Fülei nem túl élesek, most mégis félrekapja fejét a zajra.*
- Mia... ?! *A közeledő gallyak törése, az esetlen mozgás vagy egy sebesült őzgida lesz, vagy pedig más. Nos, elbújni nem fog, ahogyan meglapulni sem, így csak csendesen rántja elő hátáról másik kardját is, hogy óriásit döndülve csapdossa a pengéket egymáshoz. Azonnal elindul a zaj irányába, Zaxdor nem az ijedős fajta, hát nem most fog berezelni. Megpróbálja becserkészni áldozatát, s ha már most sikerül megpillantania, egyenes tartással, kivont kardokkal és szúrós tekintettel várja. Morogni még nem morog, az általában csak a vágás után szokott, ugyanis akkor kérdez.*


198. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-18 18:37:07
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Ötlete sincs, mennyi ideje bolyonghat az egyébként festői szépségű tájon. Időérzékét már elég rég elvesztette, a tájékozódás meg soha nem tartozott az erősségei közé, így csak megy, amerre a vadak által kitaposott ösvény vezeti. Léptei lassúak és esetlenek, gondolatai zaklatottak, gyomra pedig érzésre egy közepes nagyságú szilva méreteire zsugorodott össze. Nagyjából ölni tudna egy falat ételért, de valószínűleg ahhoz sem lenne elegendő ereje. Vagy megsegíti a szerencse, és hamarosan ember által épített és használt útra talál, vagy itt, az erdőben fog éhen pusztulni. Eszébe jut, hogy egyszerűbb lett volna fel sem kelni a természetellenesen hosszúra nyúlt álomból, vagy csak simán belefulladni a folyóba, hiszen ezek gyorsabb és kevesebb szenvedéssel járó formái a kimúlásnak, de azzal a lendülettel el is veti ezeket a gondolatokat. Igenis élni akar, enni, inni és ágyban aludni, forró fürdőt venni, és egyszer talán még énekelni is a népeknek, hisz az az egyetlen dolog, amihez igazán ért.
Újból erőt vesz magán, és folytatja az erőltetett menetet, néha meg-megállva, hátha a közelben kanyarog a városba vezető út. Keresését egyelőre nem koronázza siker, de nem adja fel, megy tovább, ügyelve arra, hogy tartsa az irányt. *



197. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-07 20:05:06
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Pontatlan emlékek//
//Epilógus//

*Kezd kifejezetten ijesztővé válni a helyzet. Eddig sem volt leányálom, de a folytatást elnézve korábbi szarkasztikus mosolya is eltűnik szája sarkából. Marad helyette valami egészen kétségbeesett és tehetetlen arckifejezés, némi halálra rémültséggel vegyítve, amikor a nevét is meghallja. Ez bizonyosan őrület... vagy valami rossz gombát evett, és majd attól fog szépen pár órán belül kimúlni... vagy talán tényleg a homlokára égett fekete pötty tehet mindenről, ahogy álmában "látta". Más magyarázat egyszerűen nem jut eszébe, ami helytállónak tűnne jelen helyzetben.
Amennyire lehet, igyekszik megőrizni nem létező nyugalmát, de nehezített pályán mozog. A hallucinációk, vagy isten tudja mik, minden egyes alkalommal elhitetik vele, hogy most jött el a vég... hogy aztán tökéletesen idiótának érezhesse magát, amikor az egészből nem lesz semmi. Végül csak valami furcsa, ismeretlen eredetű, ám annál mélyebb szomorúság marad lelkében. Mintha olyasvalakit vesztett volna el, akinek élete már régóta összefonódott az övével. Épp csak az a különös, hogy fogalma sincs, kiről lehet szó... pedig még meg is siratja. Vagy talán magáért hullajtja előre azokat a könnyeket?
Mélabús gondolataiból a hirtelen elérhető közelségbe került pergamendarabok billentik ki. Tulajdonképp csak ki kell nyújtania a kezét, hogy megkaparinthassa őket, amit meg is tesz. Miután az utolsó darabot is sikeresen kihalássza, gondolkodás és mindenfajta vizsgálódás nélkül a part irányába indul.
Némi nézelődés után a batyuját is megtalálja, amit azonnal bontogatni kezd, hiszen száraz ruhát kell vennie mihamarabb. A vizesektől igyekszik minél gyorsabban megszabadulni, azzal pedig egy pillanatig sem törődik, hogy valaki netán meglátja a folyóparton meztelenül. Egy vastagabb anyagból készült alsóruhával nagyjából megtörölközik, majd jobb híján a kék estélyi ruhába bújik bele, amit még Harath vett neki a piacon. Nem éppen így képzelte első alkalommal viselni, de legalább köpönyege egészen elrejti, amit a ruha nem takar.
Amint mindezzel megvan, egy fokkal talán jobban érzi magát, de megnyugodni nem tud. Erőtlenül huppan le, hátát egy fa törzsének támasztva, hogy végre szemügyre vegye a folyóból kihalászott darabokat. Egyenként teszi le őket maga elé, próbálva értelmet találni a szavak között. Beletelik egy kis időbe, mire megfelelő sorrendbe illeszti a pergamendarabokat, de ha már láthatatlan farkasok üldözték bele a folyóba, hogy kiszedje ezeket az átkozott kis fecniket, ennyit igazán megtehet.
Az üzenet azonban ugyanolyan semmitmondó, mint azok a könnyek amiket az imént hullajtott. Ugyan érzi a bánatot, mintha valami nagyon fontosat veszített volna el, de semmi több ennél. Egyetlen egy részlettel tud valamit is kezdeni; "a jel a bőrödbe égett". Nem mintha könnyebb lenne azzal a tudattal élni, hogy egy homlokára égett fekete pont miatt lát rémeket, mintha csak úgy általánosságban őrült volna meg. ~Talán van rá gyógyír...~
Ahogy a nap melengetni kezdi, egy kicsit az élet is visszatér belé. Jó darabig ücsörög ott, néha kortyolva egyet kulacsából, míg rászánja magát az indulásra. Vissza kell térnie a városba, és összeszedni magát, bármennyire is lehetetlen feladatnak tűnik most mindez. Hisz azt sem tudja, merre kellene mennie... csak azt az egyet tudja, hogy innen el.*


196. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-02 17:44:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

//Pontatlan emlékek//
//Epilógus//

*Az üvöltés hangos, eleinte csak elnyújtott, mint egy kínzó, fájdalommal terhes farkas üvöltése éjszaka, aztán már inkább határozott és dühös, akárha láncát akarná letépni. A tó vize bőszen fodrozódik, s a Shaiyama felé közelítő tarajos hullámok tornyosulnak. Az utolsó pillanatban, mikor már azt gondolná minden bizonnyal lerántják a mélybe, vagy hegyes agyarak marnak lábikrájába, azonban a víz hirtelen elcsendesül, nem mozog tovább. Lágyan ringatózik, ahogyan egy elhagyatott csónak, fűzfa törzséhez kötve a lassan kiszáradó tóparton. Shaiyama érzései hirtelen ragadják el, bánat, szomorúság és elveszettség érzése, persze uralni tudja, de csak megítélése szerint, néhány apró könnycsepp azonban elhagyja szemének sarkát, hogy remegő arcán kússzon végig. A pergamendarabok csendesen táncolnak a víz tükrén, majd egy pillanat alatt hitelen egy helyre rendeződnek a lány körül, aki így el tudja őket érni. A nádas nem mozog tovább, fenyegetőt nem érez, persze a szomorúság zavarhatja, fájhat neki, de a part elérhető közelségben és semmi sem akadályozza meg, hogy kievickéljen. Kell egy kis idő, míg szárad a pergamen, ez amint letelik a kis darabok összeilleszthetők, s suttogó hangon kúsznak a leírtak a lány fülébe:

""Shaiyama..."
"... a találkozás me..."
"gtörtént. A jel..."
"bőrödbe égett. Talán..."
"a beszélg..."
"etésünk... rávilá..."
"gított, hogy..."
"azt gondoln..."
"ánk, van remény! A..."
"láp szenny..."
"...e mentén, a pos..."
"...vány szívében vár..."
"...ok rád, szerelmem!"

Tizenhárom pergamen. Tizenhárom apró fecni. Tizenhárom részlet, mi homályosabb egy párás ablaknál a hajnalban felkelő nap derengésében. Talán utat mutat. Talán nem. Ezt már a lánynak kell eldöntenie, kit a fokozatosan melegedő nap fénye ölel körbe, s szárít meg, ezért cserébe nem kér semmit.*
- Vigyázz magadraaaaa... Sssshaiyamaaaaaaa... *Az utolsó elnyújtott suttogás, mit hall, kérlelő, szinte könyörgően keserves. Az út nyitva áll, talán célt is kapott, persze ki tudja mi várja a posványban? Talán szerelem. Talán halál. Talán más. Az útra immár ha akar, egyedül vállalkozik, a történetíró, a fejében szakadt csuhában regélő bárd, letészi lantját, s nem zenél tovább. Utolsó akkordjai elhalnak a szélben, mintha sohasem lettek volna, oly csendesen.*


195. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-01 19:01:02
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 316
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*Kettő szomorú ténnyel kell szembesülnie. Az egyik, hogy üres a pohara, már megint, így kénytelen újra töltenie magának rumot. A másik az, hogy felettébb unatkozik. Időnként eszébe jut, hogy aggódjon Intathért, és testi épségét remélje, máskor pedig a gyűrött, mocskos levelet veszi elő, hogy újra és újra elolvassa bizonyos mondatait, amik jobban tetszenek neki. Például kifejezetten örömmel látja azt, hogy a férfi mellkasába vésett jelet szívesen használja, mint szignót, vagy felkelti még figyelmét valami Kikötő emlegetése. Végül elhatározza magát. A levelet gondosan összehajtja, és elteszi párnája alá. Ezután ráérősen elindul, hogy megtisztálkodjon, majd magára kapja bőr felsőjét, lovaglónadrágját és vékonyabb kabátját. Elvégre itt a jó idő, így már elkezdhet kicsit lengébben öltözni. Lova felszerszámozása is egyre rutinosabban megy már neki, ahogy a lovaglás sem fárasztja úgy el, és még a feneke is formásabb lett tőle.*

A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.01 19:16:49


194. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-31 13:49:24
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Bozont végén bütyök//

*Már azon jár az agya, mit is hazudjon Alyonak, elvégre nem volna valami bölcs dolog elmondani neki, hogy tolvaj. Kihasználva viszont, hogy időközben vendégek érkeznek, kikerüli a válaszadást.*
-Én járok egyet.
*Szól a félvér után, na persze nem biztos, hogy az hallja is. Nem akarja megzavarni a fontosnak tűnő tanácskozást, na meg most nem igazán érdekli miről is van szó.
Unottan sétálgat hát a folyó partján, közben szemléli a tájat és azon elmélkedik mihez is kellene kezdenie. Nem élősködhet itt tovább, viszont Amonra sem szívesen térne vissza, még úgy sem, hogy Renegát valószínűleg még mindig ott van.
Egész távol járva már az épülettől visszapillant, s látja ahogy házigazdája az idegen alakok kíséretében elhagyja a senki földjét. Megfordul a fejében, hogy talán vissza kellene mennie és elemelnie amit el tud, lemondva viszont a lehetőségről inkább a birtokok felé veszi az irányt. Ennél jobb alkalma ugyanis nem lesz arra, hogy minden indok nélkül lelépjen.*



193. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:34:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 491
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

//Pontatlan emlékek//

- Shaiyamaaaa... *Elnyújtott suttogás száll a széllel, fülébe kúszik, megül ott, s nem halad tovább.* Shaiyamaaaa... *Ismét felhangzik, akárha őt szólítanák folyton, a dermesztő víz hidege, lassan gerincén kúszik fel, apró pontokban pettyeződve bőrén. Remeg, akár a nyárfalevél, de a lány kitart, erős és a lelke hajtja. Ahogy előrenéz, a víz felszínén változatos távolságokra egymástól. Úgy ringanak szelíden, mintha vásott kölykök hajtogattak volna apró hajócskákat, s engedték volna útjára őket, hogy az árral haladjanak.*
- SHAIYAMA! *Hangzik fel egy üvöltés, mely felrázhatja mákonyos álmából és merengéséből, rögtön ezt követően a nádas ismét iszonytató táncba kezd, s hullámzó taraj indul meg a víz alatt a lány felé. Az üvöltésről nem lehet megállapítani, hogy férfitől, vagy nőtől származik, s ebben a pillanatban, utolsó kacsapásainak egyikével sikerül megragadnia egy táncoló pergamendarabot, melyet szeméhez tartva olvashatja el egy pillanat alatt. "gtörtént. A jel..." Szinte szokásához híven sóhajthat fel, bizony ez sem túl sok információ, mindeközben a taraj közelít, s egyben a következő darab is csábíthatja. Szépen sorakoznak, még jó néhány akad belőlük, megadva a reményt, hogy kiderüljön, vajon mi történt, azon az ominózus éjszakán, vagy éjszakákon?*


192. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-24 18:35:54
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Pontatlan emlékek//

*A csobbanások hangja megtorpantja néhány pillanatra. Tekintetét rögtön a feltételezett forrás irányába kapja, de a felszálló madarakon kívül semmi mást nem lát. Hitetlen, rosszmájú és meglehetősen szarkasztikus mosoly kúszik ajkai sarkába. Most már komolyan fontolóra kell vennie annak lehetőségét, hogy megőrült. Persze a madarak reakciója azt sugallja, nem csak ő sejt farkasokat a környéken, de az is meglehet, hogy a madarak is csak az ő fejében léteznek. Nincs bizonyosság.
Valóban megoldást, vagy legalábbis magyarázatot remél a vízfelszínről megkaparintott pergamendarabka képében. Valami olyasmit, ami legalább egy aprócska kapaszkodót jelentene ebben az álomnak tűnő valóságban.
Ahogy kiolvassa a semmitmondó szavakat, hirtelen sokkal hidegebbnek érzi a vizet. Mit is gondolt... de ezzel most nincs ideje foglalkozni. A nádasból érkező hangok és a szeme sarkából elkapott mozgás irányába fordul, "felkészülve" a borzalmas végre, de ehelyett újból valami érthetetlen történik. Hosszú pillanatokig bámulja mozdulatlanul a helyet, ahol az imént még vad táncot járt a nádas... bámulná tovább is, de a víz metszően hideg, a veszély pedig úgy tűnik, nem valós. Ki kell jutnia a partra. Körbenéz, hogy megtalálhassa a legrövidebb utat, ekkor lesz figyelmes a közelben úszkáló további pergamendarabokra.
Újból elmosolyodik, ezúttal is kínjában természetesen. Ez nem lehet más, csak valami nagyon ízetlen tréfa, vagy maga az őrület. Egyik sem túl vonzó magyarázat, de attól még lépnie kell, mielőtt a darabok szépen elcsordogálnak a folyóval. Már úgy is mindegy alapon elég hamar a kirakós további darabjai mellett dönt, de előbb a folyó sekélyebb része felé indul. Persze közben igyekszik nem szem elől téveszteni a pergamendarabokat, ha már egyszer az összegyűjtésüket választotta. Kevéske erejéhez mérten még sietni is próbál, de közben egyre csak ott motoszkál benne a gondolat; az egészet teljesen feleslegesen csinálja.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 192-211