Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-03 17:33:42
Üzenet elküldve: 2018-08-03 17:33:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
- Tudod, ezt hívják úgy, hogy költészet. *Ad túlságosan egyértelmű magyarázatot saját szavaira, melyeket Meronnan porcukros szarnak titulál. A következő szavakra csak mosolyogva csóválja a fejét, mert féltestvére olyanokat mond, amelyek nem valók egy ilyen szép helyre, még akkor sem, ha történetesen igazak.
Nemeseket megszégyenítő módon hajol meg a továbbra is szótlannak mutatkozó fiatal lány felé, hogy úgy tolmácsolja szavait.*
- Kérlek, bocsáss meg testvéremnek, bár igaz, hogy féltestvérem, de nem ő a legélesebb kés a fiókban. Ha érted, mire gondolok. *Gonosz mosollyal egyenesedik fel és méri végig sárga ragadozószemeivel Meronnant.*
- Jó szarul nézel ki, iszol te eleget? *Kérdi, mert bár a férfi jó erőben van, mégis eléggé törődöttnek tűnik.
Alfonzra hagyja, hogy válaszoljon Meronnannak a szajhát illetően, őt nem érdekli innentől ez a vonal. Szavát adta, hogy nem eshet baja a lánynak, innentől ennek megfelelően fog cselekedni.
Ám mielőtt elindulnak, hogy a termetes családtaggal asztalt foglaljon, még a vöröskendős pultos felé fordul.*
- Kérlek, hozz mindent az asztalunkhoz és szólj, ha elfogyott. *Kacsint a pultosra (Mesélő (Nyíl)), majd a pultra szór 200 aranyat.*
- Most már mehetünk. Erre. *Villant farkasmosolyt, majd megindul, vissza az asztalhoz, ahol felszerelését hagyta.
Kényelmesen leül és helyet mutat Meronnannak is. A pohara még ott van, maradt még benne bor és újra csak a fejét kell csóválnia, amikor testvére felpattan, hogy tósztfélét mondjon. Csak megemeli a poharat és kiissza.*
- Ülj már le, a fene vigyen el, nincs kedvem ehhez a színjátékhoz. *Vigyorog, majd amikor a férfi leült, kényelmesen elnyúlik a széken és üres poharát forgatja ujjai között.*
- Wegtorenbe is elértek az itteni hírek és mivel már untam magam, gondoltam, megnézem, mi a helyzet itt. *Véletlen sem azért, mert túl sok tartozása lett egy ismert uzsorásnál és meleg lett a talpa alatt a talaj. De ezt nem fogja Meronnan orrára kötni, pedig ő is tudja, hogyan intézik arrafelé ezeket a dolgokat. Megértené.*
- És ha már itt vagyok, reméltem, hogy összefuthatok veled is. *Biccent fejével bátyja felé. Bár féltestvérek csak, mégis kedveli ezt a nagy mamlaszt és sokszor jól jött egy jókötésű, kemény testvér közbenjárása.*
- De mesélj már. *Hajol közelebb.*
- Kié a legnagyobb szemétdomb most a városban? Kik játszanak a nagyok között és főleg milyen összefonódások vannak? *Sorolja kérdéseit egymás után.*
- És főleg kikre érdemes fogadni, ezekben a zavaros és áldásos időkben. *Bárki nyugodtan nevezheti dögevőnek, csak ne szemtől szemben. De az ilyen alakok, mint ő és Meronnan, előszeretettel halásznak a zavarosban, ha tehetik és a haszon elég nagy. Korábban próbálta már kideríteni a válaszokat, de nem járt sikerrel. Talán most, testvérétől számíthat némi információra.
Közben az újabban érkezett vendégek között ráismer a három gráciára, akikkel a kikötő erdőben futottak össze. A csinos, kellően mély dekoltázzsal ellátott lányt, aki a vezetőnek tűnik a trióban, ha felé fordul, felemelt pohárral, apró fejmozdulattal köszönti, majd visszafordul Meronnan felé.*
- Szóval?
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
- Tudod, ezt hívják úgy, hogy költészet. *Ad túlságosan egyértelmű magyarázatot saját szavaira, melyeket Meronnan porcukros szarnak titulál. A következő szavakra csak mosolyogva csóválja a fejét, mert féltestvére olyanokat mond, amelyek nem valók egy ilyen szép helyre, még akkor sem, ha történetesen igazak.
Nemeseket megszégyenítő módon hajol meg a továbbra is szótlannak mutatkozó fiatal lány felé, hogy úgy tolmácsolja szavait.*
- Kérlek, bocsáss meg testvéremnek, bár igaz, hogy féltestvérem, de nem ő a legélesebb kés a fiókban. Ha érted, mire gondolok. *Gonosz mosollyal egyenesedik fel és méri végig sárga ragadozószemeivel Meronnant.*
- Jó szarul nézel ki, iszol te eleget? *Kérdi, mert bár a férfi jó erőben van, mégis eléggé törődöttnek tűnik.
Alfonzra hagyja, hogy válaszoljon Meronnannak a szajhát illetően, őt nem érdekli innentől ez a vonal. Szavát adta, hogy nem eshet baja a lánynak, innentől ennek megfelelően fog cselekedni.
Ám mielőtt elindulnak, hogy a termetes családtaggal asztalt foglaljon, még a vöröskendős pultos felé fordul.*
- Kérlek, hozz mindent az asztalunkhoz és szólj, ha elfogyott. *Kacsint a pultosra (Mesélő (Nyíl)), majd a pultra szór 200 aranyat.*
- Most már mehetünk. Erre. *Villant farkasmosolyt, majd megindul, vissza az asztalhoz, ahol felszerelését hagyta.
Kényelmesen leül és helyet mutat Meronnannak is. A pohara még ott van, maradt még benne bor és újra csak a fejét kell csóválnia, amikor testvére felpattan, hogy tósztfélét mondjon. Csak megemeli a poharat és kiissza.*
- Ülj már le, a fene vigyen el, nincs kedvem ehhez a színjátékhoz. *Vigyorog, majd amikor a férfi leült, kényelmesen elnyúlik a széken és üres poharát forgatja ujjai között.*
- Wegtorenbe is elértek az itteni hírek és mivel már untam magam, gondoltam, megnézem, mi a helyzet itt. *Véletlen sem azért, mert túl sok tartozása lett egy ismert uzsorásnál és meleg lett a talpa alatt a talaj. De ezt nem fogja Meronnan orrára kötni, pedig ő is tudja, hogyan intézik arrafelé ezeket a dolgokat. Megértené.*
- És ha már itt vagyok, reméltem, hogy összefuthatok veled is. *Biccent fejével bátyja felé. Bár féltestvérek csak, mégis kedveli ezt a nagy mamlaszt és sokszor jól jött egy jókötésű, kemény testvér közbenjárása.*
- De mesélj már. *Hajol közelebb.*
- Kié a legnagyobb szemétdomb most a városban? Kik játszanak a nagyok között és főleg milyen összefonódások vannak? *Sorolja kérdéseit egymás után.*
- És főleg kikre érdemes fogadni, ezekben a zavaros és áldásos időkben. *Bárki nyugodtan nevezheti dögevőnek, csak ne szemtől szemben. De az ilyen alakok, mint ő és Meronnan, előszeretettel halásznak a zavarosban, ha tehetik és a haszon elég nagy. Korábban próbálta már kideríteni a válaszokat, de nem járt sikerrel. Talán most, testvérétől számíthat némi információra.
Közben az újabban érkezett vendégek között ráismer a három gráciára, akikkel a kikötő erdőben futottak össze. A csinos, kellően mély dekoltázzsal ellátott lányt, aki a vezetőnek tűnik a trióban, ha felé fordul, felemelt pohárral, apró fejmozdulattal köszönti, majd visszafordul Meronnan felé.*
- Szóval?
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-02 23:44:40
Üzenet elküldve: 2018-08-02 23:44:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Szemforgatva hallgatja öccsét, majd a következő megjegyzésre elvigyorodik.*
-Hold csillagfényes éjjelen. Édes sötétség. Ez ám az asztali szar porcukorral. Ezek itt baszni vannak, megkapják érte a jussuk. Nem ajvékolásra vágynak.
*Szorítja meg Cha karját üdvözlően, amint a kard a hüvelyébe csúszik.*
-Kiengesztelni, mi?
*Bámul hátra válla felett a pultnál várakozóra, majd harap ajkába.*
~Kis szajha.~
-Jó Alfonz!
*Perdül sarkon és kiált az épp körükből távozni igyekvő férfi után.*
-Azt a szajhát akarom, amelyik az előbb lépre csalt. Azt a szendét. Tetszett. Őt kívánom.
*Int egyet vidoran az öreg után, majd alaposan hátbaveri Cha-t.*
-Igyunk valamit édes ecsém. Van mit megbeszélnünk.
*Azzal megindul az Alfonz által mutatott asztal irányába és lehuppan a székre. Lábát egymásra pakolja az asztalra, úgy néz ki fölüle a férfira.*
-Most ülj le és mond el, mi szél hozott a városomba.
*Csak remélni meri, hogy az incidens előtt rendelt ételmennyiség már a múlté, nem szívesen hagyna itt ennyi aranyat holmi húsért.
Kezébe vesz egy aranyozott poharat az asztalról és szórakozottan körbelögyböli. Meglepetten konstatálja, hogy a pohár még félig teli. Nagy sebbel-lobbal felkászálódik a székből és ünnepélyesen nyújtja a férfi felé a poharat.*
-Hol lónak már nem veszed hasznát,
Hol az élet feladja harcát,
Ott talál rád az igazi otthon,
Mikor föléd kél a hatalmas jégorom.
*Komoran kel énekre mély, érdes hangján és folytatná is a dalt a városról, a fagyott királyról meg miegymásról, de nem emlékszik. Felhajtja inkább helyette a pohár tartalmát és visszasüpped a székbe.*
-Jöhetnek a lányok!
*Harsogja és csapja az asztalra a kiürült poharat.*
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Szemforgatva hallgatja öccsét, majd a következő megjegyzésre elvigyorodik.*
-Hold csillagfényes éjjelen. Édes sötétség. Ez ám az asztali szar porcukorral. Ezek itt baszni vannak, megkapják érte a jussuk. Nem ajvékolásra vágynak.
*Szorítja meg Cha karját üdvözlően, amint a kard a hüvelyébe csúszik.*
-Kiengesztelni, mi?
*Bámul hátra válla felett a pultnál várakozóra, majd harap ajkába.*
~Kis szajha.~
-Jó Alfonz!
*Perdül sarkon és kiált az épp körükből távozni igyekvő férfi után.*
-Azt a szajhát akarom, amelyik az előbb lépre csalt. Azt a szendét. Tetszett. Őt kívánom.
*Int egyet vidoran az öreg után, majd alaposan hátbaveri Cha-t.*
-Igyunk valamit édes ecsém. Van mit megbeszélnünk.
*Azzal megindul az Alfonz által mutatott asztal irányába és lehuppan a székre. Lábát egymásra pakolja az asztalra, úgy néz ki fölüle a férfira.*
-Most ülj le és mond el, mi szél hozott a városomba.
*Csak remélni meri, hogy az incidens előtt rendelt ételmennyiség már a múlté, nem szívesen hagyna itt ennyi aranyat holmi húsért.
Kezébe vesz egy aranyozott poharat az asztalról és szórakozottan körbelögyböli. Meglepetten konstatálja, hogy a pohár még félig teli. Nagy sebbel-lobbal felkászálódik a székből és ünnepélyesen nyújtja a férfi felé a poharat.*
-Hol lónak már nem veszed hasznát,
Hol az élet feladja harcát,
Ott talál rád az igazi otthon,
Mikor föléd kél a hatalmas jégorom.
*Komoran kel énekre mély, érdes hangján és folytatná is a dalt a városról, a fagyott királyról meg miegymásról, de nem emlékszik. Felhajtja inkább helyette a pohár tartalmát és visszasüpped a székbe.*
-Jöhetnek a lányok!
*Harsogja és csapja az asztalra a kiürült poharat.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-02 18:52:22
Üzenet elküldve: 2018-08-02 18:52:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A HÁROM GRÁCIA//
*A gazdagoknak és szépeknek szánt épület mellett megáll és lehuppan a lováról. Halk nyöszörgéssel nyújtózkodik, nem titok, hogy kissé elgémberedtek a végtagjai. Régen lovagolt, akkor is csak a farmon, ahol munkairamúnál többről nem is esett szó. Megpaskolja a ló nyakát, majd száját szóra nyitná, mikor rájön, hogy a nevét sem tudja.*
- Alyosra? *Utolérve a többieket a fattyú felé fordul, újonnan felbátorodva.* Van neve a lónak? *Kérdezi, remélve, nem annyi lesz a válasz, hogy persze. Az ajtónálló kissé haragos tekintettel néz le No'ärára, aki válaszul megütögeti a zsebét, aminek tartalma hálásan csörögni kezd. Odabent csak úgy, mint Alyo, ő is követi az elfet és hagyja, hogy állja az első kört. Amennyiben ő kibírta a szószátyár stílusát, ennyit már megérdemel. Na persze, nincs ezzel baja, csak ezzel nem mindenki érez ugyanígy. Már pedig ez sokszor egy vitát provokálhat ki. Alyosra kérésére csak bólogat, egyetért azzal, hogy az elfnek nem kéne innia, ha nem bírja a piát.*
- Ha tudok segíteni a keresésedben, csak szólj. *Löki oldalba Alyosrát, csak amolyan figyelemfelkeltő erősséggel.*
- És bocs azért, ami a Vaskorsónál volt. *Böki ki és reméli, hogy értékelni fogja legalább egy kicsit is, mert a bocsánatkérés nem az erőssége.*
*A gazdagoknak és szépeknek szánt épület mellett megáll és lehuppan a lováról. Halk nyöszörgéssel nyújtózkodik, nem titok, hogy kissé elgémberedtek a végtagjai. Régen lovagolt, akkor is csak a farmon, ahol munkairamúnál többről nem is esett szó. Megpaskolja a ló nyakát, majd száját szóra nyitná, mikor rájön, hogy a nevét sem tudja.*
- Alyosra? *Utolérve a többieket a fattyú felé fordul, újonnan felbátorodva.* Van neve a lónak? *Kérdezi, remélve, nem annyi lesz a válasz, hogy persze. Az ajtónálló kissé haragos tekintettel néz le No'ärára, aki válaszul megütögeti a zsebét, aminek tartalma hálásan csörögni kezd. Odabent csak úgy, mint Alyo, ő is követi az elfet és hagyja, hogy állja az első kört. Amennyiben ő kibírta a szószátyár stílusát, ennyit már megérdemel. Na persze, nincs ezzel baja, csak ezzel nem mindenki érez ugyanígy. Már pedig ez sokszor egy vitát provokálhat ki. Alyosra kérésére csak bólogat, egyetért azzal, hogy az elfnek nem kéne innia, ha nem bírja a piát.*
- Ha tudok segíteni a keresésedben, csak szólj. *Löki oldalba Alyosrát, csak amolyan figyelemfelkeltő erősséggel.*
- És bocs azért, ami a Vaskorsónál volt. *Böki ki és reméli, hogy értékelni fogja legalább egy kicsit is, mert a bocsánatkérés nem az erőssége.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-02 18:46:38
Üzenet elküldve: 2018-08-02 18:46:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
*A kis baleset után a leány elröppen, mint kósza pillangó, semmi kedve a harcosok elé, mögé, vagy közé állni, Alfonz különben is megold majd mindent. Egyébként is, Meronnan fenyegetése sem túl sok jót ígér, így inkább távozik, a biztonság sokkal fontosabb. A pultos vöröskendős is kissé távolabbról figyeli az eseményeket. A felszólításra Alfonz nem igazán hatja meg magát, keze továbbra is oldalán, de tekintettel arra, hogy Királynak egyelőre csak szóban és nem tettben lakoznak szándékai, várja a fejleményeket, de nem tágít.*
- Sült hal húsz arany, fehérbor tizenhárom, az egészen pontosan harminchárom arany lesz. *Bólint a vereskendős az ifjú leány felé, ki láthatóan nem kér sem a Király, sem senki kegyéből. Markát nem tartja ki azért a pult felett, csak karba tett kézzel figyel, ha a leánynak megfelelő az ár, hát csettint a felszolgálóknak.*
- Az az asztal pont szabad. *Morogja Alfonz a távolból, s fejével egy sarki asztal felé biccent. Jelezvén, hogyha a hölgy kívánja, szívesen oda is kíséri. Végre Cha'yss is megszólal, immár talán magyarázattal szolgálva a történtekre, s a hirtelen felindulásra, melynek talán mégis jó vége lesz.*
- Csak arra figyeljenek, hogy nem sámándob és nem kürt egyikük sem. Ne üssék meg és ne fújják fel. A nő úgy szép, ha napbarnított, vagy hófehér. Kissé telt, vagy vékony. *Halvány mosolyt Cha'yss szavaira immár Alfonz is megenged, ahogyan kezeit is kissé lazábbra veszi. Az utolsó mondatra kissé felszalad a szemöldöke, de immár nyugodtabban szól:*
- A testvérek mindig torzsalkodnak. *Rázza meg fejét.* De, ha tisztelettel kérhetem, inkább odakint. A véres sült és bor harmincöt arany lesz. *Mondja, majd az ifjú leány felé hajol meg:*
- Odakísérhetem az asztalához? *Majd még azért visszafordul.* Amint mindenki fizetett, felszolgálják a kívánt ételt és italt. Szórakozzanak és mulassanak, azért van a hely. *Bólint, s ha a leány követi, asztalához kíséri.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 18:48:11
//Avagy a buja vágyak otthona//
*A kis baleset után a leány elröppen, mint kósza pillangó, semmi kedve a harcosok elé, mögé, vagy közé állni, Alfonz különben is megold majd mindent. Egyébként is, Meronnan fenyegetése sem túl sok jót ígér, így inkább távozik, a biztonság sokkal fontosabb. A pultos vöröskendős is kissé távolabbról figyeli az eseményeket. A felszólításra Alfonz nem igazán hatja meg magát, keze továbbra is oldalán, de tekintettel arra, hogy Királynak egyelőre csak szóban és nem tettben lakoznak szándékai, várja a fejleményeket, de nem tágít.*
- Sült hal húsz arany, fehérbor tizenhárom, az egészen pontosan harminchárom arany lesz. *Bólint a vereskendős az ifjú leány felé, ki láthatóan nem kér sem a Király, sem senki kegyéből. Markát nem tartja ki azért a pult felett, csak karba tett kézzel figyel, ha a leánynak megfelelő az ár, hát csettint a felszolgálóknak.*
- Az az asztal pont szabad. *Morogja Alfonz a távolból, s fejével egy sarki asztal felé biccent. Jelezvén, hogyha a hölgy kívánja, szívesen oda is kíséri. Végre Cha'yss is megszólal, immár talán magyarázattal szolgálva a történtekre, s a hirtelen felindulásra, melynek talán mégis jó vége lesz.*
- Csak arra figyeljenek, hogy nem sámándob és nem kürt egyikük sem. Ne üssék meg és ne fújják fel. A nő úgy szép, ha napbarnított, vagy hófehér. Kissé telt, vagy vékony. *Halvány mosolyt Cha'yss szavaira immár Alfonz is megenged, ahogyan kezeit is kissé lazábbra veszi. Az utolsó mondatra kissé felszalad a szemöldöke, de immár nyugodtabban szól:*
- A testvérek mindig torzsalkodnak. *Rázza meg fejét.* De, ha tisztelettel kérhetem, inkább odakint. A véres sült és bor harmincöt arany lesz. *Mondja, majd az ifjú leány felé hajol meg:*
- Odakísérhetem az asztalához? *Majd még azért visszafordul.* Amint mindenki fizetett, felszolgálják a kívánt ételt és italt. Szórakozzanak és mulassanak, azért van a hely. *Bólint, s ha a leány követi, asztalához kíséri.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 18:48:11
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-02 00:52:07
Üzenet elküldve: 2018-08-02 00:52:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pedig olyan jól indult az este. A sellő ujjai a vállán csodát művelnek, ellazítják a lovaglásban merevedett nyakat, a váll kellemetlenül sajgó izmait, de kénytelen megszakítani ezt a csodás cselekményt. Amikor a halk sikkanásra az ajtónálló felel, a bárd csak egy mosollyal válaszol.*
- Minden nő hangszer, s ha nem játszunk rajtuk, mi végre lennének e világon? *A kérdés egészen költői, hisz a csengő aranyak feledtetik a lánnyal az apró incidenst. A csók édes, mint a méz az ajkán, de dolog van, menni kell.
Mielőtt odaérne Meronnan mögé, hallja a pultnál kibontakozó párbeszédet, melybe fizetett figyelem-elterelője libben be. Csak apró bosszúság, hogy nem végzi jól a munkát a lány, hisz ijedten szól a rendért felelős személyzet felé a történteket látva.
Cha'yss azonban nem mozdul egyelőre, kardja Meronnan hátának közepét cirógatja. A csatabárd nyelére fonódó kézre csak vakkantva felnevet, mire a férfi felemelné azt az ormótlan fegyvert, a zenész kardja már a mellkasán bukkanna ki. De nem is gondol most ilyesmire.*
- A leány semmiről nem tehet. *Kacsint a megszeppent sellőre széles mosollyal.*
- Egyetlen bűne a szépsége, mely igéző, akár a hold csillagfényes éjjelen. Nem eshet bántódása. Erre szavamat adom. *Ejti ki könnyedén a szavakat, mintha csak úri mulatságban volna.*
- Ha a terített asztalra szart teszel és beszórod porcukorral, majd körbeveszed édességgel, az attól még szar marad az asztalon. *Vigyorog. Láthatóan nagyon élvezi a helyzetet és egyáltalán nem izgatja, hogy az ajtónálló is figyeli, s nem csak figyeli, de fel is szólította. Wegtorenben az ilyesmi dolgok mindennaposak, persze Meronnannak igaza van, alig ismeri a helyi szokásokat és nehezen vetkőzi le sajátjait.
Valószínűleg mindenki bolondnak nézi, hogy hagyja megfordulni a megtermett férfit, a vívókard hegye így valóban a mellkasára mutat, oda, ahol a szívnek kell lennie. Sárgás ragadozószemeiben különös fények villannak, ahogy szembenéz a Kikötő önjelölt Királyával.*
- Kisasszony, sajnálom, hogy ilyen kellemetlen élményben kellett részesülnie általa. *Pillant a mögötte álló fiatal lányra. Talán egy pillanattal tovább is fürkészi a topáz szemeket, mint illene, majd tekintete visszafordul Meronnanra, de szavai még a lánynak szólnak.*
- Remélem, később meghívhatom egy italra, hogy kiengeszteljen. *Mosolya most él igazán, sárga ragadozószemeiben szinte lángra lobban derűs jókedve.
Leengedi kardját, majd egy ezüstös ívet leírva a levegőben vele, a kardhüvelybe rejti és közelebb lép Meronnanhoz hahotázva.*
- Mert bár két petákért eladná az anyját, szerintem hármat is megérne az a wegtoreni szajha, ha már mindkettőnket világra hozott.
//Avagy a buja vágyak otthona//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pedig olyan jól indult az este. A sellő ujjai a vállán csodát művelnek, ellazítják a lovaglásban merevedett nyakat, a váll kellemetlenül sajgó izmait, de kénytelen megszakítani ezt a csodás cselekményt. Amikor a halk sikkanásra az ajtónálló felel, a bárd csak egy mosollyal válaszol.*
- Minden nő hangszer, s ha nem játszunk rajtuk, mi végre lennének e világon? *A kérdés egészen költői, hisz a csengő aranyak feledtetik a lánnyal az apró incidenst. A csók édes, mint a méz az ajkán, de dolog van, menni kell.
Mielőtt odaérne Meronnan mögé, hallja a pultnál kibontakozó párbeszédet, melybe fizetett figyelem-elterelője libben be. Csak apró bosszúság, hogy nem végzi jól a munkát a lány, hisz ijedten szól a rendért felelős személyzet felé a történteket látva.
Cha'yss azonban nem mozdul egyelőre, kardja Meronnan hátának közepét cirógatja. A csatabárd nyelére fonódó kézre csak vakkantva felnevet, mire a férfi felemelné azt az ormótlan fegyvert, a zenész kardja már a mellkasán bukkanna ki. De nem is gondol most ilyesmire.*
- A leány semmiről nem tehet. *Kacsint a megszeppent sellőre széles mosollyal.*
- Egyetlen bűne a szépsége, mely igéző, akár a hold csillagfényes éjjelen. Nem eshet bántódása. Erre szavamat adom. *Ejti ki könnyedén a szavakat, mintha csak úri mulatságban volna.*
- Ha a terített asztalra szart teszel és beszórod porcukorral, majd körbeveszed édességgel, az attól még szar marad az asztalon. *Vigyorog. Láthatóan nagyon élvezi a helyzetet és egyáltalán nem izgatja, hogy az ajtónálló is figyeli, s nem csak figyeli, de fel is szólította. Wegtorenben az ilyesmi dolgok mindennaposak, persze Meronnannak igaza van, alig ismeri a helyi szokásokat és nehezen vetkőzi le sajátjait.
Valószínűleg mindenki bolondnak nézi, hogy hagyja megfordulni a megtermett férfit, a vívókard hegye így valóban a mellkasára mutat, oda, ahol a szívnek kell lennie. Sárgás ragadozószemeiben különös fények villannak, ahogy szembenéz a Kikötő önjelölt Királyával.*
- Kisasszony, sajnálom, hogy ilyen kellemetlen élményben kellett részesülnie általa. *Pillant a mögötte álló fiatal lányra. Talán egy pillanattal tovább is fürkészi a topáz szemeket, mint illene, majd tekintete visszafordul Meronnanra, de szavai még a lánynak szólnak.*
- Remélem, később meghívhatom egy italra, hogy kiengeszteljen. *Mosolya most él igazán, sárga ragadozószemeiben szinte lángra lobban derűs jókedve.
Leengedi kardját, majd egy ezüstös ívet leírva a levegőben vele, a kardhüvelybe rejti és közelebb lép Meronnanhoz hahotázva.*
- Mert bár két petákért eladná az anyját, szerintem hármat is megérne az a wegtoreni szajha, ha már mindkettőnket világra hozott.
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-08-01 23:56:21
Üzenet elküldve: 2018-08-01 23:56:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Nincs szüksége túl sok időre ahhoz, hogy rájöjjön; mégsem minden szempontból megfelelő számára a Sellőház. Talán már első látásra is feltűnhetett volna, hisz a lenge öltözetű leányok, akik érthető okokból inkább a férfi vendégek kegyeit igyekeznek keresni, elég egyértelművé teszik a fogadó valódi rendeltetését. Mondhatni, nem neki lett kitalálva a hely, s nem az ő igényeihez szabták az elérhető szolgáltatásokat, de mindez csak egy vállrándítást ér számára. Egy pillanatig sem érdekli, ki mit csinál a fal túloldalán, amíg ő meleg ételt és kényelmes szállást kap az estére. Az persze nem lenne utolsó, ha biztonsága miatt sem kellene aggódnia, de végül is – már amennyire tudja – az ilyen helyeken kényesen ügyelni szoktak a dolgozók és a vendégek testi épségére. Senkinek (de főleg a Sellőház hírnevének) nem tenne jót, ha botrányos történetek kapnának szárnyra a fogadóval kapcsolatban.
Ehhez mérten a pulthoz is lép, a mögötte álló tekintetét keresve, hogy végre rendelhessen magának, de mire épp szólásra nyitná a száját, valaki megzavarja. Vet rá egy pillantást – a férfi nem sokkal utána érkezett meg, szeme sarkából még éppen látta – majd már hagyná is szépen figyelmen kívül, de kéretlen társasága nem könnyíti meg dolgát. Ahogy újból hozzászól, Awaiu újból felé pillant, felhúzott szemöldökkel, mint aki kissé értetlenül áll a helyzet előtt.*
- Köszönöm a kérdést, de pont ott vagyok, ahol lenni szeretnék. *Még egy mosolyt is villant, ami ugyan nem őszinte, de az nagyon is ott van benne, hogy közelebb lépés és a fenyegetésként is értelmezhető szavak nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy kihozzák sodrából. Kicsit azért persze odébb lép, biztos, ami biztos.
A következő kérdést egészen könnyedén engedi el füle mellett, eszébe sincs ugyanis idegen helyen bemutatkozni – nem csak Meronnannak, hanem a többi kíváncsi fülnek sem.
- Igazán? Úgy tűnik? - kérdez vissza arra a kijelentésre, de csak úgy félvállról, unottan, éreztetve, hogy ő nincs annyira elragadtatva ettől a társalgástól. Az itt dolgozó lányokkal bizonyosan sokkal több szerencséje lenne a férfinak.
A húsrendeléssel már nem is igazán törődik, inkább csak kivár, hogy magáénak tudhassa a pultos figyelmét, és elmondhassa végre saját kívánalmait. Míg az érkező sellő elvonja Meronnan figyelmét, meg is próbálkozik vele.
Sült halat és fehérbort kérnék... és ha megoldható, egy külön asztalnál fogyasztanám el mindezt. *Pillantásában és mosolyában ott van, hogy a későbbiekben mindenképp látna abból némi aranyat a pultos is, ha kívánsága teljesül.
A következő dolog, amire figyelmes lesz, már az, hogy eddigi „beszélgetőpartnere” hátának valaki karhegyet szegez. Határozottan meglepi a dolog, sőt valahol szórakoztatja is, de arcára inkább az előbbi ül ki.
- Talán megpróbált... de nem sikerült neki. *Válaszol lassan elmosolyodva „megmentőjének” kérdésére, miközben röpke pillantással őt is felméri. Tekintete elidőzik a sárgás szempáron, de aztán inkább hátrál még egy kicsit, mert semmi kedve beleavatkozni kettejük vitájába. Valamiért egyébként is úgy sejti, inkább csak ürügyet szolgáltatott, mint valódi indokot. Persze, míg asztalához nem vezetik, szemmel tartja a történéseket.*
A hozzászólás írója (Awaiu Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 00:03:27
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Nincs szüksége túl sok időre ahhoz, hogy rájöjjön; mégsem minden szempontból megfelelő számára a Sellőház. Talán már első látásra is feltűnhetett volna, hisz a lenge öltözetű leányok, akik érthető okokból inkább a férfi vendégek kegyeit igyekeznek keresni, elég egyértelművé teszik a fogadó valódi rendeltetését. Mondhatni, nem neki lett kitalálva a hely, s nem az ő igényeihez szabták az elérhető szolgáltatásokat, de mindez csak egy vállrándítást ér számára. Egy pillanatig sem érdekli, ki mit csinál a fal túloldalán, amíg ő meleg ételt és kényelmes szállást kap az estére. Az persze nem lenne utolsó, ha biztonsága miatt sem kellene aggódnia, de végül is – már amennyire tudja – az ilyen helyeken kényesen ügyelni szoktak a dolgozók és a vendégek testi épségére. Senkinek (de főleg a Sellőház hírnevének) nem tenne jót, ha botrányos történetek kapnának szárnyra a fogadóval kapcsolatban.
Ehhez mérten a pulthoz is lép, a mögötte álló tekintetét keresve, hogy végre rendelhessen magának, de mire épp szólásra nyitná a száját, valaki megzavarja. Vet rá egy pillantást – a férfi nem sokkal utána érkezett meg, szeme sarkából még éppen látta – majd már hagyná is szépen figyelmen kívül, de kéretlen társasága nem könnyíti meg dolgát. Ahogy újból hozzászól, Awaiu újból felé pillant, felhúzott szemöldökkel, mint aki kissé értetlenül áll a helyzet előtt.*
- Köszönöm a kérdést, de pont ott vagyok, ahol lenni szeretnék. *Még egy mosolyt is villant, ami ugyan nem őszinte, de az nagyon is ott van benne, hogy közelebb lépés és a fenyegetésként is értelmezhető szavak nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy kihozzák sodrából. Kicsit azért persze odébb lép, biztos, ami biztos.
A következő kérdést egészen könnyedén engedi el füle mellett, eszébe sincs ugyanis idegen helyen bemutatkozni – nem csak Meronnannak, hanem a többi kíváncsi fülnek sem.
- Igazán? Úgy tűnik? - kérdez vissza arra a kijelentésre, de csak úgy félvállról, unottan, éreztetve, hogy ő nincs annyira elragadtatva ettől a társalgástól. Az itt dolgozó lányokkal bizonyosan sokkal több szerencséje lenne a férfinak.
A húsrendeléssel már nem is igazán törődik, inkább csak kivár, hogy magáénak tudhassa a pultos figyelmét, és elmondhassa végre saját kívánalmait. Míg az érkező sellő elvonja Meronnan figyelmét, meg is próbálkozik vele.
Sült halat és fehérbort kérnék... és ha megoldható, egy külön asztalnál fogyasztanám el mindezt. *Pillantásában és mosolyában ott van, hogy a későbbiekben mindenképp látna abból némi aranyat a pultos is, ha kívánsága teljesül.
A következő dolog, amire figyelmes lesz, már az, hogy eddigi „beszélgetőpartnere” hátának valaki karhegyet szegez. Határozottan meglepi a dolog, sőt valahol szórakoztatja is, de arcára inkább az előbbi ül ki.
- Talán megpróbált... de nem sikerült neki. *Válaszol lassan elmosolyodva „megmentőjének” kérdésére, miközben röpke pillantással őt is felméri. Tekintete elidőzik a sárgás szempáron, de aztán inkább hátrál még egy kicsit, mert semmi kedve beleavatkozni kettejük vitájába. Valamiért egyébként is úgy sejti, inkább csak ürügyet szolgáltatott, mint valódi indokot. Persze, míg asztalához nem vezetik, szemmel tartja a történéseket.*
A hozzászólás írója (Awaiu Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.02 00:03:27
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-31 19:39:01
Üzenet elküldve: 2018-07-31 19:39:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
-Ötven?!
*Hüledezik színpadiasan körbekémlelve, szeme egyenként megállapodik a belépő hölgyeken. Bizony, így nem maradhat szégyenben.*
-No nem bánom.
*Nyúl erszénye után, de egy elébe toppanó gyönyörűség hamar feledteti vele a sültet, hovatovább a pultnál ácsorgó fiatal leányzót is. A finom portéka derekáért nyúlna, hogy kezei értő gondoskodásba vehessék a törékeny testet, de a sellő a pultra dől, mintha csak odalökték volna.*
-Mi...
*De már érzi is a lapockái között a pengét. Villámgyorsan fonódik keze a csatabárd nyelére, de tudja, esélye sem lenne kirántani a fegyvert időben. Így csak egy elnyújtott morranás a válasz és egy szemrehányó pillantás a sellőre.*
-Ezt még egymás között lerendezzük, te leány.
*A háta mögött felcsendülő hangra összeszűkül a szeme, majd fejét kissé oldalra fordítja. Nem vitás, a mögötte álló sem rendelkezik sokkal kisebb termettel, mint ő maga.*
-A szemétdombnak is kell egy király.
*Morran fel kelletlenül.*
-Hanem ha dalra vágyom, nem ide jövök.
*Lép egyet előre, hogy megfordulhasson és szembenézhessen a férfival. Alighanem a nekiszegezett penge így mellkasának nyomódik, de legalább kevésbé kényelmetlen a helyzete.*
-Tedd le azt a szart. Elriasztod a hölgyeket.
*Terül szét arcán a sajátos vigyor.*
-Nyugalom, jó Alfonz. Az úr csak most érkezett, még nem ismeri a helyi szokásokat.
*Ez akár még fenyegetően is csenghetne szájából, de elengedi a fegyver nyelét. Sötét tekintetét azonban nem veszi le a férfiéról, ki oly galád módon csalta tőrbe a Királyt.*
//Avagy a buja vágyak otthona//
-Ötven?!
*Hüledezik színpadiasan körbekémlelve, szeme egyenként megállapodik a belépő hölgyeken. Bizony, így nem maradhat szégyenben.*
-No nem bánom.
*Nyúl erszénye után, de egy elébe toppanó gyönyörűség hamar feledteti vele a sültet, hovatovább a pultnál ácsorgó fiatal leányzót is. A finom portéka derekáért nyúlna, hogy kezei értő gondoskodásba vehessék a törékeny testet, de a sellő a pultra dől, mintha csak odalökték volna.*
-Mi...
*De már érzi is a lapockái között a pengét. Villámgyorsan fonódik keze a csatabárd nyelére, de tudja, esélye sem lenne kirántani a fegyvert időben. Így csak egy elnyújtott morranás a válasz és egy szemrehányó pillantás a sellőre.*
-Ezt még egymás között lerendezzük, te leány.
*A háta mögött felcsendülő hangra összeszűkül a szeme, majd fejét kissé oldalra fordítja. Nem vitás, a mögötte álló sem rendelkezik sokkal kisebb termettel, mint ő maga.*
-A szemétdombnak is kell egy király.
*Morran fel kelletlenül.*
-Hanem ha dalra vágyom, nem ide jövök.
*Lép egyet előre, hogy megfordulhasson és szembenézhessen a férfival. Alighanem a nekiszegezett penge így mellkasának nyomódik, de legalább kevésbé kényelmetlen a helyzete.*
-Tedd le azt a szart. Elriasztod a hölgyeket.
*Terül szét arcán a sajátos vigyor.*
-Nyugalom, jó Alfonz. Az úr csak most érkezett, még nem ismeri a helyi szokásokat.
*Ez akár még fenyegetően is csenghetne szájából, de elengedi a fegyver nyelét. Sötét tekintetét azonban nem veszi le a férfiéról, ki oly galád módon csalta tőrbe a Királyt.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-31 18:14:11
Üzenet elküldve: 2018-07-31 18:14:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Ahogy Cha'yss rendelését igazítja, úgy nyílik az ajtó, s lép be a kackiás férfi, ki mindjárt királynak kiáltja ki magát. Szokványos látvány lehet, mert a háttérből hangos, sikkantgatós vihogás hallatszik, vélhetően néhány kedves leány már ismerheti is.*
- Akkor véres lesz Drága, csak ahogy kívánja! *Hallhatja immár Meronnan is a Cha'ysstól ringó csípővel távolodó leánykát.*
- A bor pedig vörös, akár a rózsa!
*Kacsint vissza, de immár a Király is kap egy kedves mosolyt. Hiába a Sellő, az Sellő marad, csak zene híján, egyelőre kacér tekintetekkel csalogat, hogy a csapdába esőket elveszejtse. Legalább egy éjszaka erejéig, néha örök életre. A Cha'yss mellett maradó leány valóban törődő, s az ember válaszára bizony felnevet, azonban először egy kiadós masszázzsal kezdi, magához képest ruhában, de tény, hogy kezei nem először csinálják a mozdulatokat. A megfáradt váll, s az elgyötört tarkó biztos kezekre talál. Ugyan nem sok idő kell, hogy hirtelen a férfi ölébe forduljon, s néma táncot lejtsen, míg csak világ a világ, az idő tán megáll. Persze csak azoknak, kik nem szokták az efféle szórakoztatást. Akadnak olyanok is, kiknek elég egy riszáló mozdulat is, céljaik eléréséhez de a férfi bizonyára nem ilyen. Meronnan döngő léptekkel viharzik el a szórakozó páros mellett, hogy rögtön meg is találja ifjabbik kiszemeltjét, hogy milyen célból, azt még nem tudni, ahogy azt sem, vajon az ifjabbik érdeklődő, épphogy csak sarjadó leány vajon hogyan reagál, ha egyáltalán reagál a felhívásra. Halk sikkantás hallik, de ezt csak Cha'yss és az árgus szemekkel kezeket figyelő ajtónálló hallja, ki morcosan tekint a lányt öléből lependerítő emberre.*
- Csak óvatosan! *Sziszegi fogai között, úgy, hogy a férfi hallhassa.* A lány nem játék... uram!
*Nem hiába, a tisztelet, a Sellőben mindig tisztelet marad, még ha a hirtelen mozdulatra látens fenyegetés is a válasz. Azonban a felszólítással megelégszik, látván, hogy az apró meglepetésen kívül a lánynak nem történt baja. Főleg, hogy amaz, halk tapsikolásba kezd az arany látványára.*
- Úgy lesz szépségem! *Simítja meg Cha'yss állát kezébe fogva kacéran, s a csók után, állát feltolva még az orrára is nyom egy apró puszit. Nagyot kacsint aztán, s a kiszemelt felé megindulva be kívánja teljesíteni, mivel megbízták. Meronnan rendel, s a nyakát vörös kendőbe bugyoláló figura rosszalló tekintettel söpri le a pultot, melyre imént a Király rácsapott.*
- Ötven arany lesz a két sült... uram. *Vagy módosabb vendégekhez szokott a vendéglátás, vagy csak nehezen formálja szájuk az "uram" szót, mindenesetre kérdő tekintete a férfin függ, hogy az ár, vajon megelégedésére szolgál-e? A Sellőház nem olcsó, nem bizony. Mindeközben a megbízott lány odaér, s mielőtt Meronnan elindulna, pont elébe lép, szemből, ahogyan kérték, az ifjú pultot támasztó leány, s Meronnan közé, mintha csak rendelést óhajtana leadni. Ismét egy sikkantás, s a szendeség a pultra dől.*
- Na de kérem? *Kapja két kezét mellkasához, s szinte szemérmesen, hüledezve néz a férfira. Mikor Cha'yss hátulról közelít, csak lopva tekint fel, de megelégedett mosoly és apró kacsintás helyett szájához kapja a kezét, majd mutogatva lép hátrébb:*
- Alfonz! Gond van! *Sipítja, mert úgy érzi itt bizony véres lesz a sült, de lehet teljesen nyersen szolgálják majd fel. Az ajtónállónak sem kell több, egyébként is szemmel tartotta a társaságot, így meglódul a pult felé, ahonnan a vöröskendős hátrébb lép.*
- Uraim! Csak kulturáltan, ha kérhetem. Ha gondjuk van egymással, rendezzék le odakint! *Hangja nem fenyegető, de léptei gyorsak, keze oldalán, szigorú és szúrós tekintetű. Valószínűleg nem ez lesz az első társaság, amelybe beleáll kötelességből. A komorna kinézet megtévesztő lehet. Időközben két új vendég is érkezik, szépségük a bent lévőkkel vetekszik, s ezúttal bizony nem a két férfira kell gondolni. Bár az eseményt észreveszik, beavatkozni nem kívánnak, tán előbb szomjukat oltanák.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.31 18:17:15
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Ahogy Cha'yss rendelését igazítja, úgy nyílik az ajtó, s lép be a kackiás férfi, ki mindjárt királynak kiáltja ki magát. Szokványos látvány lehet, mert a háttérből hangos, sikkantgatós vihogás hallatszik, vélhetően néhány kedves leány már ismerheti is.*
- Akkor véres lesz Drága, csak ahogy kívánja! *Hallhatja immár Meronnan is a Cha'ysstól ringó csípővel távolodó leánykát.*
- A bor pedig vörös, akár a rózsa!
*Kacsint vissza, de immár a Király is kap egy kedves mosolyt. Hiába a Sellő, az Sellő marad, csak zene híján, egyelőre kacér tekintetekkel csalogat, hogy a csapdába esőket elveszejtse. Legalább egy éjszaka erejéig, néha örök életre. A Cha'yss mellett maradó leány valóban törődő, s az ember válaszára bizony felnevet, azonban először egy kiadós masszázzsal kezdi, magához képest ruhában, de tény, hogy kezei nem először csinálják a mozdulatokat. A megfáradt váll, s az elgyötört tarkó biztos kezekre talál. Ugyan nem sok idő kell, hogy hirtelen a férfi ölébe forduljon, s néma táncot lejtsen, míg csak világ a világ, az idő tán megáll. Persze csak azoknak, kik nem szokták az efféle szórakoztatást. Akadnak olyanok is, kiknek elég egy riszáló mozdulat is, céljaik eléréséhez de a férfi bizonyára nem ilyen. Meronnan döngő léptekkel viharzik el a szórakozó páros mellett, hogy rögtön meg is találja ifjabbik kiszemeltjét, hogy milyen célból, azt még nem tudni, ahogy azt sem, vajon az ifjabbik érdeklődő, épphogy csak sarjadó leány vajon hogyan reagál, ha egyáltalán reagál a felhívásra. Halk sikkantás hallik, de ezt csak Cha'yss és az árgus szemekkel kezeket figyelő ajtónálló hallja, ki morcosan tekint a lányt öléből lependerítő emberre.*
- Csak óvatosan! *Sziszegi fogai között, úgy, hogy a férfi hallhassa.* A lány nem játék... uram!
*Nem hiába, a tisztelet, a Sellőben mindig tisztelet marad, még ha a hirtelen mozdulatra látens fenyegetés is a válasz. Azonban a felszólítással megelégszik, látván, hogy az apró meglepetésen kívül a lánynak nem történt baja. Főleg, hogy amaz, halk tapsikolásba kezd az arany látványára.*
- Úgy lesz szépségem! *Simítja meg Cha'yss állát kezébe fogva kacéran, s a csók után, állát feltolva még az orrára is nyom egy apró puszit. Nagyot kacsint aztán, s a kiszemelt felé megindulva be kívánja teljesíteni, mivel megbízták. Meronnan rendel, s a nyakát vörös kendőbe bugyoláló figura rosszalló tekintettel söpri le a pultot, melyre imént a Király rácsapott.*
- Ötven arany lesz a két sült... uram. *Vagy módosabb vendégekhez szokott a vendéglátás, vagy csak nehezen formálja szájuk az "uram" szót, mindenesetre kérdő tekintete a férfin függ, hogy az ár, vajon megelégedésére szolgál-e? A Sellőház nem olcsó, nem bizony. Mindeközben a megbízott lány odaér, s mielőtt Meronnan elindulna, pont elébe lép, szemből, ahogyan kérték, az ifjú pultot támasztó leány, s Meronnan közé, mintha csak rendelést óhajtana leadni. Ismét egy sikkantás, s a szendeség a pultra dől.*
- Na de kérem? *Kapja két kezét mellkasához, s szinte szemérmesen, hüledezve néz a férfira. Mikor Cha'yss hátulról közelít, csak lopva tekint fel, de megelégedett mosoly és apró kacsintás helyett szájához kapja a kezét, majd mutogatva lép hátrébb:*
- Alfonz! Gond van! *Sipítja, mert úgy érzi itt bizony véres lesz a sült, de lehet teljesen nyersen szolgálják majd fel. Az ajtónállónak sem kell több, egyébként is szemmel tartotta a társaságot, így meglódul a pult felé, ahonnan a vöröskendős hátrébb lép.*
- Uraim! Csak kulturáltan, ha kérhetem. Ha gondjuk van egymással, rendezzék le odakint! *Hangja nem fenyegető, de léptei gyorsak, keze oldalán, szigorú és szúrós tekintetű. Valószínűleg nem ez lesz az első társaság, amelybe beleáll kötelességből. A komorna kinézet megtévesztő lehet. Időközben két új vendég is érkezik, szépségük a bent lévőkkel vetekszik, s ezúttal bizony nem a két férfira kell gondolni. Bár az eseményt észreveszik, beavatkozni nem kívánnak, tán előbb szomjukat oltanák.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.31 18:17:15
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-31 14:59:33
Üzenet elküldve: 2018-07-31 14:59:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A HÁROM GRÁCIA//
- Hát nézd, fogd magad kicsit vissza. Terveim szerint nem maradunk sokáig. Iszunk valamit, kérdezősködünk, hogy itt van-e az öregem, iszunk még és lelépünk.
*Végigméri a csajt, igazából ha nem tudná róla, hogy harsány - ez kiderült még az erdőben -, akkor nem gondolná róla, hogy különösebb bajkeverő lehet. Jó, az orra miatt talán gyanítható, hogy tényleg az. Az ajtónálló a csörgő erszények hatására szó nélkül engedi őket be.*
- Ha meg nem bírod a piát, akkor csak vizezett sört igyál, kérlek. Amúgy a fajtád nem bírja, szóval nem szégyen ez.
*Kicsit most talán lesajnáló a tekintete, hiszen Alyo a piálás koronázatlan királynője, több hektolitert is el tud fogyasztani anélkül, hogy sakál-részegre inná magát.
Belépnek hát és Zhera rögtön lép is a pulthoz, Alyo követi. Belépve a döbbenetesen világos tekintet végigszalad a már bent lévőkön. A nagydarabot látták az erdőben, biccent neki, bár nem számít viszonzásra, hiszen éppen egy kocsmai böködés van kialakulóban közte és egy másik férfi között. Alyo a maga részéről nagy ívben elkerül minden pengét és úgy közelít a pulthoz. Észleli, hogy egy lány is álldogál ott, erre rögtön meglódul a fantáziája, hogy a két fickó a nő miatt készül megbicskázni egymást. Végül is szemrevaló bige, valószínűleg nem is helyi dolgozó, mert akkor mélyen dekoltált cuccban, és csípőig sliccelt szoknyában búgna valamelyik férfi fülébe. Nem törődik mindenesetre tovább velük, de mivel egy kard van a képletben, ezért a szeme sarkából figyel.*
- Üdv. Sört és pálinkát.
*Mondja, majd baljával hanyagul felkönyököl Zhera mellé.*
- Hát nézd, fogd magad kicsit vissza. Terveim szerint nem maradunk sokáig. Iszunk valamit, kérdezősködünk, hogy itt van-e az öregem, iszunk még és lelépünk.
*Végigméri a csajt, igazából ha nem tudná róla, hogy harsány - ez kiderült még az erdőben -, akkor nem gondolná róla, hogy különösebb bajkeverő lehet. Jó, az orra miatt talán gyanítható, hogy tényleg az. Az ajtónálló a csörgő erszények hatására szó nélkül engedi őket be.*
- Ha meg nem bírod a piát, akkor csak vizezett sört igyál, kérlek. Amúgy a fajtád nem bírja, szóval nem szégyen ez.
*Kicsit most talán lesajnáló a tekintete, hiszen Alyo a piálás koronázatlan királynője, több hektolitert is el tud fogyasztani anélkül, hogy sakál-részegre inná magát.
Belépnek hát és Zhera rögtön lép is a pulthoz, Alyo követi. Belépve a döbbenetesen világos tekintet végigszalad a már bent lévőkön. A nagydarabot látták az erdőben, biccent neki, bár nem számít viszonzásra, hiszen éppen egy kocsmai böködés van kialakulóban közte és egy másik férfi között. Alyo a maga részéről nagy ívben elkerül minden pengét és úgy közelít a pulthoz. Észleli, hogy egy lány is álldogál ott, erre rögtön meglódul a fantáziája, hogy a két fickó a nő miatt készül megbicskázni egymást. Végül is szemrevaló bige, valószínűleg nem is helyi dolgozó, mert akkor mélyen dekoltált cuccban, és csípőig sliccelt szoknyában búgna valamelyik férfi fülébe. Nem törődik mindenesetre tovább velük, de mivel egy kard van a képletben, ezért a szeme sarkából figyel.*
- Üdv. Sört és pálinkát.
*Mondja, majd baljával hanyagul felkönyököl Zhera mellé.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-31 09:03:21
Üzenet elküldve: 2018-07-31 09:03:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A HÁROM GRÁCIA//
- Nem akarom elrontani az estét, de engem az ilyen flancos helyekre általában be sem engednek. Vagy ha be is jutok, pár kör után kihajítanak. Biztos jó ötlet ez?
*Hangját suttogóra fogja, hisz nem akarja, hogy az ajtónálló meghallja. Mindettől eltekintve azért olyan magabiztossággal sétál, mintha legalább a fél kikötő az övé lenne. Alyo-t követve lép be a Sellőház nevet viselő épületbe. Tekintete, ha nem éppen alaposan, de legalább gyorsan végigsiklik a belső téren.*
- Jól van lányok, az első kör az enyém!
*És már meg is indul a pult felé. Felleghajtója halkan lobog mögötte. Kocsmatöltelékek sokéves gyakorlatával huppan rá egy székre a pult előtt és mire mindkét farpofája landolna, már fel is könyökölt a söntésre. Válla fölött hátratekint, várja a másik két gráciát.*
- Nem akarom elrontani az estét, de engem az ilyen flancos helyekre általában be sem engednek. Vagy ha be is jutok, pár kör után kihajítanak. Biztos jó ötlet ez?
*Hangját suttogóra fogja, hisz nem akarja, hogy az ajtónálló meghallja. Mindettől eltekintve azért olyan magabiztossággal sétál, mintha legalább a fél kikötő az övé lenne. Alyo-t követve lép be a Sellőház nevet viselő épületbe. Tekintete, ha nem éppen alaposan, de legalább gyorsan végigsiklik a belső téren.*
- Jól van lányok, az első kör az enyém!
*És már meg is indul a pult felé. Felleghajtója halkan lobog mögötte. Kocsmatöltelékek sokéves gyakorlatával huppan rá egy székre a pult előtt és mire mindkét farpofája landolna, már fel is könyökölt a söntésre. Válla fölött hátratekint, várja a másik két gráciát.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-31 01:45:22
Üzenet elküldve: 2018-07-31 01:45:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//Awaiu, Meronnan//
*A legjobb helyre kerülnek a dolgai. A köpeny az akasztóra, a bárd egy kényelmes székre, a felszerelése az asztalra és kacér mosolyú, szépséges lány az ölébe. Cha'yss nem tudja, merre járhat a mélységi, de ha ezt kihagyja, akkor sült bolond.
Elégedetten legelteti a szemét a meghajló menyecskén és farkasmosollyal fogadja a szép szavakat. Ezek a lányok tudják, hogyan kell beszélni a férfiakkal és a zenész ezt szereti bennük.*
- Ezt nevezem, lányok. *Hümment gondtalanul, de kénytelen kijavítani a továbbiakat.*
- Véresen szeretem a sültet, a bort pedig vörösen. *De nem tud haragudni két ilyen szemrevaló teremtésre, a kérdésre pedig nem tud nem felelni.*
- Mindenképpen, hosszú út áll mögöttem. *A szendén lesütött szemek tökéletesen elérik a célt, a bárd farkasként morranva fejezi ki tetszését. Bármi is történt az úton, ostoba orkok, festett arcú gnómok és bűzös kikötői utcák, minden szenvedéssel töltött pillanat megtérül százszorosan. Reméli, hogy Aldelran is beéri végre, ha ezt megpillantja, biztosan elfelejti minden problémáját.
A zenészt nem érdeklik a messzi városok festményei, szobrai, a fal színe és a berendezés csillogása, ahogy a szőnyegekre és a fényesre suvickolt gyertyatartókra is köp akkor, amikor ilyen társasága van.
Valami nagyon fontos dolognak kell lennie, ahhoz, hogy mindezt elfeledje. Valami olyannak, ami elvonja a figyelmét a csókos ajkakról, a dekoltázsról és a kívánatos csípőről egyaránt. Ami feledteti vele mindazt, mit e hely kínálhat és visszalopja az utca bűzét az orrába.*
- Mi a picsa. *Mondja halkan, szinte csak magának, majd ha eddig egy lány ült az ölében, most kényszeríti, hogy felálljon, miközben sárga ragadozótekintete a pult felé fordul, lángjában haragos fények csillannak.*
- Drágám, megtennéd, hogy elvonod annak a férfinek a figyelmét? *Szór 20 aranyat az egyik lány (Mesélő (Nyíl)) markába.*
- Indulj, csak ügyesen, szemből. *Kacsintva nyom csókot a kurtizán szájának szélére, ha hagyja, majd amikor a lány megindul és remélhetően teljesíti a kérését, akkor maga is felkel, hogy megközelítse a pultot. Miközben a sellő valószínűleg elvonja a pultnál beszélgető alak figyelmét, megpróbál mögé lopózni és amikor odaért, kivonja vívókarját és egyenesen előre kinyújtva megböki vele Meronnan hátának közepét kardtávolságból.*
- Kisasszony, ez a bugris talán megsértette? *Kérdi a mellette álló fiatal teremtéstől, ajkain széles ragadozómosollyal.*
- Ismerem a fajtáját, nem tudnak viselkedni, Királynak képzelik magukat a saját szemétdombjukon, de két petákért az anyjukat is eladnák. *Folytatja mély, zengő hangon, mintha egy színdarabban volna. Láthatóan elemében van.
Közben persze nem felejti el felmérni a lányt sem, akivel Meronnan szóba elegyedett. Szemrevaló teremtés, aki női bájait oktalan rejti el harcosokra való felszerelés alatt. Ám a napbarnított arcocska és a szeplők, ó, azok a szeplők, kárpótolják mindenért. A hosszúkard az oldalán szép kovácsmunka, bár nem tudja, hogy csinos kiegészítő-e csupán vagy valóban használni is tudja. Ki kell deríteni, dönti el.*
- Mi a mentséged, te semmirekellő. *Böki meg újra termetes férfi hátát, de ajkain valamiért már nem bosszús, inkább derűs, tréfás mosoly ül, várva Meronnan reakcióját.*
//Avagy a buja vágyak otthona//
//Awaiu, Meronnan//
*A legjobb helyre kerülnek a dolgai. A köpeny az akasztóra, a bárd egy kényelmes székre, a felszerelése az asztalra és kacér mosolyú, szépséges lány az ölébe. Cha'yss nem tudja, merre járhat a mélységi, de ha ezt kihagyja, akkor sült bolond.
Elégedetten legelteti a szemét a meghajló menyecskén és farkasmosollyal fogadja a szép szavakat. Ezek a lányok tudják, hogyan kell beszélni a férfiakkal és a zenész ezt szereti bennük.*
- Ezt nevezem, lányok. *Hümment gondtalanul, de kénytelen kijavítani a továbbiakat.*
- Véresen szeretem a sültet, a bort pedig vörösen. *De nem tud haragudni két ilyen szemrevaló teremtésre, a kérdésre pedig nem tud nem felelni.*
- Mindenképpen, hosszú út áll mögöttem. *A szendén lesütött szemek tökéletesen elérik a célt, a bárd farkasként morranva fejezi ki tetszését. Bármi is történt az úton, ostoba orkok, festett arcú gnómok és bűzös kikötői utcák, minden szenvedéssel töltött pillanat megtérül százszorosan. Reméli, hogy Aldelran is beéri végre, ha ezt megpillantja, biztosan elfelejti minden problémáját.
A zenészt nem érdeklik a messzi városok festményei, szobrai, a fal színe és a berendezés csillogása, ahogy a szőnyegekre és a fényesre suvickolt gyertyatartókra is köp akkor, amikor ilyen társasága van.
Valami nagyon fontos dolognak kell lennie, ahhoz, hogy mindezt elfeledje. Valami olyannak, ami elvonja a figyelmét a csókos ajkakról, a dekoltázsról és a kívánatos csípőről egyaránt. Ami feledteti vele mindazt, mit e hely kínálhat és visszalopja az utca bűzét az orrába.*
- Mi a picsa. *Mondja halkan, szinte csak magának, majd ha eddig egy lány ült az ölében, most kényszeríti, hogy felálljon, miközben sárga ragadozótekintete a pult felé fordul, lángjában haragos fények csillannak.*
- Drágám, megtennéd, hogy elvonod annak a férfinek a figyelmét? *Szór 20 aranyat az egyik lány (Mesélő (Nyíl)) markába.*
- Indulj, csak ügyesen, szemből. *Kacsintva nyom csókot a kurtizán szájának szélére, ha hagyja, majd amikor a lány megindul és remélhetően teljesíti a kérését, akkor maga is felkel, hogy megközelítse a pultot. Miközben a sellő valószínűleg elvonja a pultnál beszélgető alak figyelmét, megpróbál mögé lopózni és amikor odaért, kivonja vívókarját és egyenesen előre kinyújtva megböki vele Meronnan hátának közepét kardtávolságból.*
- Kisasszony, ez a bugris talán megsértette? *Kérdi a mellette álló fiatal teremtéstől, ajkain széles ragadozómosollyal.*
- Ismerem a fajtáját, nem tudnak viselkedni, Királynak képzelik magukat a saját szemétdombjukon, de két petákért az anyjukat is eladnák. *Folytatja mély, zengő hangon, mintha egy színdarabban volna. Láthatóan elemében van.
Közben persze nem felejti el felmérni a lányt sem, akivel Meronnan szóba elegyedett. Szemrevaló teremtés, aki női bájait oktalan rejti el harcosokra való felszerelés alatt. Ám a napbarnított arcocska és a szeplők, ó, azok a szeplők, kárpótolják mindenért. A hosszúkard az oldalán szép kovácsmunka, bár nem tudja, hogy csinos kiegészítő-e csupán vagy valóban használni is tudja. Ki kell deríteni, dönti el.*
- Mi a mentséged, te semmirekellő. *Böki meg újra termetes férfi hátát, de ajkain valamiért már nem bosszús, inkább derűs, tréfás mosoly ül, várva Meronnan reakcióját.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-30 19:27:09
Üzenet elküldve: 2018-07-30 19:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Awaiu//
*Ugyan hová mehetne egy a világgal megbékélt, a megannyi munka után a kevéske szabadidejét töltő ragyogó elme? A méltán híres Sellőház lehet csak a válasz.
Hangosan vágódik ki az ajtó és lép be rajta a hatalmas termetű férfi. Mindenkinek széles mosolygás közepette biccent, elvégre a Kikötő Királya érkezett meg, meg kell adnia a módját. A hatalmas, vasalt csizma döng a fényesre pucolt fapadlón, miközben ködös tekintetével fókuszálja be a pultot. Az italos állapot már múlóban, de azért igyekszik úrrá lenni féktelen boldogságán. Mert ma mulatni fog.*
-Nofene.
*Vigyorog a pultra támaszkodva a fiatal leányra. Most, hogy tetőtől-talpig végigmérte annak ruházatát, a hívogatóan gyönyörű arcocska ellenére nem tűnik sellőnek. Inkább amolyan tehetősebb, de jól álcázott kisasszonyka benyomását kelti benne.*
-Eltévedtél gyermek?
*Fúrja bele sötét tekintetét a topáz szempárba és lép egyet közelebb. Karját nyújtaná, hogy megragadja a finom szövésű ruhát, de csak keze rebben egy pillanatra. Elvégre a Sellőházban van, itt nem kelthet sem feltűnést, sem balhét.*
-Mi a neved? Biztos segítségre szorulsz.
*Ereszt meg egy sötét vigyort, majd hirtelen lendülettel a pult felé fordul és rácsap az asztalra, csak úgy kedvesen.*
-Enni szeretnénk. Húst. A leánynak is. Én pedig másféle húsra is pályázom, ugyanis csörög itt némi arany.
*Hajol közelebb utolsó szavainál az előtte állóhoz bizalmaskodóan, majd kacag fel harsányan.*
-Szeretnék bemenni oda, míg várakozom.
*Int kezével sután arra, amerre a vendégeket sejti. Ugyanis kedves, érzékeket érintő szavak szűrődnek ki, ő pedig másra sem vágyik most.*
*Ugyan hová mehetne egy a világgal megbékélt, a megannyi munka után a kevéske szabadidejét töltő ragyogó elme? A méltán híres Sellőház lehet csak a válasz.
Hangosan vágódik ki az ajtó és lép be rajta a hatalmas termetű férfi. Mindenkinek széles mosolygás közepette biccent, elvégre a Kikötő Királya érkezett meg, meg kell adnia a módját. A hatalmas, vasalt csizma döng a fényesre pucolt fapadlón, miközben ködös tekintetével fókuszálja be a pultot. Az italos állapot már múlóban, de azért igyekszik úrrá lenni féktelen boldogságán. Mert ma mulatni fog.*
-Nofene.
*Vigyorog a pultra támaszkodva a fiatal leányra. Most, hogy tetőtől-talpig végigmérte annak ruházatát, a hívogatóan gyönyörű arcocska ellenére nem tűnik sellőnek. Inkább amolyan tehetősebb, de jól álcázott kisasszonyka benyomását kelti benne.*
-Eltévedtél gyermek?
*Fúrja bele sötét tekintetét a topáz szempárba és lép egyet közelebb. Karját nyújtaná, hogy megragadja a finom szövésű ruhát, de csak keze rebben egy pillanatra. Elvégre a Sellőházban van, itt nem kelthet sem feltűnést, sem balhét.*
-Mi a neved? Biztos segítségre szorulsz.
*Ereszt meg egy sötét vigyort, majd hirtelen lendülettel a pult felé fordul és rácsap az asztalra, csak úgy kedvesen.*
-Enni szeretnénk. Húst. A leánynak is. Én pedig másféle húsra is pályázom, ugyanis csörög itt némi arany.
*Hajol közelebb utolsó szavainál az előtte állóhoz bizalmaskodóan, majd kacag fel harsányan.*
-Szeretnék bemenni oda, míg várakozom.
*Int kezével sután arra, amerre a vendégeket sejti. Ugyanis kedves, érzékeket érintő szavak szűrődnek ki, ő pedig másra sem vágyik most.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-30 17:40:56
Üzenet elküldve: 2018-07-30 17:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Bosszús. Kifejezetten bosszús, hiszen a fegyvermester által ajánlott, minden hájjal megkent fogadót sehol nem leli. Ott végképp nem, ahol elvileg lennie kellene, pedig az öreg úgy adta elő magát, mint aki a legutolsó sikátorig ismeri Arthenior városát. A beígért ínycsiklandó ételek és frissen vetett ágy helyett azonban már jó ideje kénytelen éhesen és fáradtan kóborolni az idegen utcákon, magában szitkozódva a kellemetlen helyzet miatt. Paradicsom is nyűgös már, patái egyre lustábban kopognak az utcaköveken, de azért még kitart; nem hagyná cserben gazdáját. Tudja, ha egyszer végre célba érnek, a lánynak gondja lesz az ő megfelelő elhelyezésére.
Ahogy alkonyodni kezd, ló és lovasa is megérzi, hogy most már sürgősen meg kell pihenniük. Talán érdemes lenne valakit megkérdezni a szembejövők közül, merre is van az arra, de Awaiut nem viszi rá a lélek. Az már majdnem olyan, mintha elismerné, hogy eltévedt, így csak szépen, lépésben haladnak tovább arra, amerre az út visz. Persze az előzetes elvárások rohamosan csökkennek, ahogy egyre kilátástalanabbá válik a szituáció; tulajdonképp már azzal is beérné, ha mindketten kapnának valami ehetőt és estére tető lenne a fejük fölött.
Mire a Sellőházhoz érnek, nem sok marad az illatos sült húsok és fehérlő dunyhák álomképéből. Egy kis abrak a lónak, ő meg elalszik majd a szalmában. A díszes kőépület azonban egy pillanat alatt kirántja a reményvesztettségből. Ugyan bizonyosan nem erről a fogadóról mesélt neki Davanul, de ez most egyáltalán nem tudja érdekelni. A bejárattól nem messze leszáll paripájáról, s jelentőségteljes pillantást vet az ajtónállóra. Bár utazóruhát visel, még így is elég egyértelmű, hogy tehetősebb vendég érkezett meg személyében.
Ha minden tervei (és elvárásai) szerint alakul, miután meggyőződött Paradicsom megfelelő elszállásolásáról, és csomagjai is éjszakai szállására kerülnek, végre belép a fogadó ajtaján. Ugyan topázszín szemeiben van még valami a korábbi bosszúságból, vonásai hamar megenyhülnek, ahogy jobban szemügyre veszi a Sellőház belső terét. Első látásra egészen kellemes helynek tűnik; nincs túl sok vendég, a berendezés pedig akár még ízlésesnek is mondható. Az biztos, hogy a szalmakazalnál sokkal hívogatóbb. Megindul a pult irányába, miközben tekintetével olyasvalakit keres, aki kiszolgálhatná. Nincs túl sok tapasztalata arról, hogyan is mennek errefelé a dolgok.*
Ahogy alkonyodni kezd, ló és lovasa is megérzi, hogy most már sürgősen meg kell pihenniük. Talán érdemes lenne valakit megkérdezni a szembejövők közül, merre is van az arra, de Awaiut nem viszi rá a lélek. Az már majdnem olyan, mintha elismerné, hogy eltévedt, így csak szépen, lépésben haladnak tovább arra, amerre az út visz. Persze az előzetes elvárások rohamosan csökkennek, ahogy egyre kilátástalanabbá válik a szituáció; tulajdonképp már azzal is beérné, ha mindketten kapnának valami ehetőt és estére tető lenne a fejük fölött.
Mire a Sellőházhoz érnek, nem sok marad az illatos sült húsok és fehérlő dunyhák álomképéből. Egy kis abrak a lónak, ő meg elalszik majd a szalmában. A díszes kőépület azonban egy pillanat alatt kirántja a reményvesztettségből. Ugyan bizonyosan nem erről a fogadóról mesélt neki Davanul, de ez most egyáltalán nem tudja érdekelni. A bejárattól nem messze leszáll paripájáról, s jelentőségteljes pillantást vet az ajtónállóra. Bár utazóruhát visel, még így is elég egyértelmű, hogy tehetősebb vendég érkezett meg személyében.
Ha minden tervei (és elvárásai) szerint alakul, miután meggyőződött Paradicsom megfelelő elszállásolásáról, és csomagjai is éjszakai szállására kerülnek, végre belép a fogadó ajtaján. Ugyan topázszín szemeiben van még valami a korábbi bosszúságból, vonásai hamar megenyhülnek, ahogy jobban szemügyre veszi a Sellőház belső terét. Első látásra egészen kellemes helynek tűnik; nincs túl sok vendég, a berendezés pedig akár még ízlésesnek is mondható. Az biztos, hogy a szalmakazalnál sokkal hívogatóbb. Megindul a pult irányába, miközben tekintetével olyasvalakit keres, aki kiszolgálhatná. Nincs túl sok tapasztalata arról, hogyan is mennek errefelé a dolgok.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:25:55
Üzenet elküldve: 2018-07-29 21:25:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Az ajtónálló, ki inkább komornyiknak néz ki, csak szigorúan bólint, tetőtől talpig végigmérve a belépőket. Nyilván különösebb kivetnivalót nem lát az érkezőkben, ha másképp lenne, csak kóstolót kapnának a benti látványból. Egy kocsmától eltérően a Sellő más. Már a bent terjengő virágillat elárulja, hogy nem szokványos ivóról van szó, ami rendben is van, hisz nem erre készült. A fémveretes, simára csiszolt ajtótól puha szőnyeg vezeti be az érdeklődőt az asztalokhoz. A fal mentén fogasok sorakoznak, melyen néhány kabát, köpeny is lóg már, no meg egy kalap. A gazdájukat nem látni, bizonyára idejüket múlatják, s kéjes perceikkel pereg ki az arany az erszényükből, mint a homokóra szemei, talán pont olyan gyorsan is. Nem csak az ember néz körül, bizony a Sellő is megnézi magának, mert ravasz figyelő szemek állnak minden sarokban tettre készen, amennyiben egy vendég nem fizetne, vagy az árért túl magas szolgáltatást kívánna igénybe venni. Persze ez ritka, mert az elérhetetlen ezen a helyen csak a halál, egyébiránt minden másra kapható odaadó személyzet várja, hogy elcsábíthassanak valakit. Az emberrel is így tesznek, így mihelyst helyet foglal, egyedül, vagy társával, azonnal két illatorgiába burkolózó szende leány pattan oda, különösen sokat sejtető öltözetben. Bizony a teremtők nem fukarkodtak, sem elöl, sem hátul, ízlésesen formálták a csoda eme két szobrát, s kacér mosolyuktól, a hófödte táj is parázsként izzana. Ó és azok a pillák!*
- Üdvözöljük a Sellőben, drága! *Susogja egyikük, majd egy kissé talán túl mélyen is meghajol, persze arra azért vigyáz, hogy a mélység ne legyen túl ízléstelen, csak épp a sóvárgás első ízét adja meg.*
- Ropogósra sütjük, pont, ahogy szereti! A bor zamatos, mint a hajnali harmat. *Kuncogva leheli a másik, majd ellibben, mint kósza tünemény a tavasz virágzó fái alatt, mintha ott sem lett volna. Az első marad, kissé a háttérbe húzódva, deréktájékon nyugtatott kezeivel.*
- Egy kényeztető törődést esetleg, míg a vacsora meg nem érkezik? *Kérdezi lesütött szemekkel, vagy kezdő még nagyon, vagy praktikái része a szende tekintet, melyre a legtöbben lehet azonnal rárabolnának. Nem messze az asztaltól egy díszes pult, mely mögött bajszos, jól öltözött figura áll, tetőtől talpig fehérben és feketében, nyakában csokorba kötött piros kendővel. A Sellő önmagában megér egy misét, a falon képek, melyek közül néhány, talán a hátsó szobákban megtörtént pillanatokat örökítik meg, de akadnak csodás látképek Arthenior, Lihanech és Wegtoren városkáiról is, ez utóbbin kaftános és fátyolos leányzók hirdetik bájaikat, slendrián módon ége dobott kezekkel. A képek között ízlésesen elhelyezett csillogó gyertyatartók, melyekben hajszálpontosan ugyanakkora égő gyertyák borítják sejtelmes fénybe a fogadót. Persze ezen segít az eléjük nem messze elhelyezett bíbor, de áttetsző fátyol is, ami vöröses-rózsaszín hangulatot kölcsönöz a helynek. Minden adott egy forró éjszakához. Már, ha valaki nem veszíti el rögtön az időérzékét, mert ablak, az nem sok van a helyiségen. Talán nem véletlenül. Rabja lesz a helynek, ki ide betéved, tán sosem szabadul.*
//Avagy a buja vágyak otthona//
*Az ajtónálló, ki inkább komornyiknak néz ki, csak szigorúan bólint, tetőtől talpig végigmérve a belépőket. Nyilván különösebb kivetnivalót nem lát az érkezőkben, ha másképp lenne, csak kóstolót kapnának a benti látványból. Egy kocsmától eltérően a Sellő más. Már a bent terjengő virágillat elárulja, hogy nem szokványos ivóról van szó, ami rendben is van, hisz nem erre készült. A fémveretes, simára csiszolt ajtótól puha szőnyeg vezeti be az érdeklődőt az asztalokhoz. A fal mentén fogasok sorakoznak, melyen néhány kabát, köpeny is lóg már, no meg egy kalap. A gazdájukat nem látni, bizonyára idejüket múlatják, s kéjes perceikkel pereg ki az arany az erszényükből, mint a homokóra szemei, talán pont olyan gyorsan is. Nem csak az ember néz körül, bizony a Sellő is megnézi magának, mert ravasz figyelő szemek állnak minden sarokban tettre készen, amennyiben egy vendég nem fizetne, vagy az árért túl magas szolgáltatást kívánna igénybe venni. Persze ez ritka, mert az elérhetetlen ezen a helyen csak a halál, egyébiránt minden másra kapható odaadó személyzet várja, hogy elcsábíthassanak valakit. Az emberrel is így tesznek, így mihelyst helyet foglal, egyedül, vagy társával, azonnal két illatorgiába burkolózó szende leány pattan oda, különösen sokat sejtető öltözetben. Bizony a teremtők nem fukarkodtak, sem elöl, sem hátul, ízlésesen formálták a csoda eme két szobrát, s kacér mosolyuktól, a hófödte táj is parázsként izzana. Ó és azok a pillák!*
- Üdvözöljük a Sellőben, drága! *Susogja egyikük, majd egy kissé talán túl mélyen is meghajol, persze arra azért vigyáz, hogy a mélység ne legyen túl ízléstelen, csak épp a sóvárgás első ízét adja meg.*
- Ropogósra sütjük, pont, ahogy szereti! A bor zamatos, mint a hajnali harmat. *Kuncogva leheli a másik, majd ellibben, mint kósza tünemény a tavasz virágzó fái alatt, mintha ott sem lett volna. Az első marad, kissé a háttérbe húzódva, deréktájékon nyugtatott kezeivel.*
- Egy kényeztető törődést esetleg, míg a vacsora meg nem érkezik? *Kérdezi lesütött szemekkel, vagy kezdő még nagyon, vagy praktikái része a szende tekintet, melyre a legtöbben lehet azonnal rárabolnának. Nem messze az asztaltól egy díszes pult, mely mögött bajszos, jól öltözött figura áll, tetőtől talpig fehérben és feketében, nyakában csokorba kötött piros kendővel. A Sellő önmagában megér egy misét, a falon képek, melyek közül néhány, talán a hátsó szobákban megtörtént pillanatokat örökítik meg, de akadnak csodás látképek Arthenior, Lihanech és Wegtoren városkáiról is, ez utóbbin kaftános és fátyolos leányzók hirdetik bájaikat, slendrián módon ége dobott kezekkel. A képek között ízlésesen elhelyezett csillogó gyertyatartók, melyekben hajszálpontosan ugyanakkora égő gyertyák borítják sejtelmes fénybe a fogadót. Persze ezen segít az eléjük nem messze elhelyezett bíbor, de áttetsző fátyol is, ami vöröses-rózsaszín hangulatot kölcsönöz a helynek. Minden adott egy forró éjszakához. Már, ha valaki nem veszíti el rögtön az időérzékét, mert ablak, az nem sok van a helyiségen. Talán nem véletlenül. Rabja lesz a helynek, ki ide betéved, tán sosem szabadul.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-29 16:17:15
Üzenet elküldve: 2018-07-29 16:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
- Ez az, látod, ez kell nekem! *Lelkendezik a bárd a patinás épületbe lépve. Aldelran ugyan megint megkukult kicsit, de ettől még ugyanúgy örül annak, hogy végre maguk mögött hagyták a kikötő halolajtól és sótól bűzlő utcáit. Legalább a mélységi nem rontja el a megérkezés örömét valami kelletlen beszólással
A termetes mént, ha teheti, akkor istállós fiú gondjaira bízza, a csomagjait pedig a szobájába kéreti. Csak fegyvereit és mandolinját tartja magánál, amikor belép a Sellőház ajtaján. Pont erre van most szüksége. Egy kis luxus, egy kis kikapcsolódás. A problémákat mind meg lehet oldani, csak meg kell találni rá a megfelelő személyt.
Az ajtóban lehúzza a bőrkesztyűket a kezéről és az övébe fűzi őket, elégedetten futtatja végig sárga ragadozótekintetét a Sellő berendezésein. Micsoda meglepetés, hogy a mocsok kellős közepén egy ilyen remek hely bújik meg. Pompa és kényelem.
Ha nem állítják meg fegyverei és felszerelése miatt, akkor egyenesen egy kényelmes székhez sétál az egyik asztal mellett és komótosan lepakolja dolgait. A számszeríj az asztalra kerül, persze már nem tűzkész és kurta acélvessző sincs a vájatban, így szinte veszélytelen. Persze, ha elegendő erővel vágná hozzá valakihez, biztosan megérezné. De az ilyen barbár módihoz túl értékes és kedves darab a bárd szívének, ahhoz, hogy így tegyen vele. A számszeríj mellé kerülnek a kesztyűk, az egyik székre pedig a mandolin. Körbenéz, majd ha talál erre való személyzetet, akkor a köpenyét felakasztatja egy fogasra, de ha már ilyen puccos helyen van, akkor bizonyosan akad erre valaki.*
- Bort és sültet, két személyre. *Adja le a rendelését, ha teheti, majd leül és megvárja, hogy Aldelran is beérje és helyet foglaljon. Kedvtelve néz végig, megfelelő kurtizánt keresve a szórakozás elmélyítésére és elégedetten dobol ujjaival az asztalon, miközben vadászik a kiszemelni kívánt fehércselédre. Már alig várja, hogy a kiadós vacsora után kellemesen eltelve forró fürdővel mossa le magáról az út porát és szagát, hogy aztán egy csinos nő minden igényét kielégítve ringassa álomba. A gondok ráérnek másnap, egyelőre csak rövidre tervez, a holnap problémáit épp eltemetni készül a mámor és gyönyör halmai alá.*
- Ez az, látod, ez kell nekem! *Lelkendezik a bárd a patinás épületbe lépve. Aldelran ugyan megint megkukult kicsit, de ettől még ugyanúgy örül annak, hogy végre maguk mögött hagyták a kikötő halolajtól és sótól bűzlő utcáit. Legalább a mélységi nem rontja el a megérkezés örömét valami kelletlen beszólással
A termetes mént, ha teheti, akkor istállós fiú gondjaira bízza, a csomagjait pedig a szobájába kéreti. Csak fegyvereit és mandolinját tartja magánál, amikor belép a Sellőház ajtaján. Pont erre van most szüksége. Egy kis luxus, egy kis kikapcsolódás. A problémákat mind meg lehet oldani, csak meg kell találni rá a megfelelő személyt.
Az ajtóban lehúzza a bőrkesztyűket a kezéről és az övébe fűzi őket, elégedetten futtatja végig sárga ragadozótekintetét a Sellő berendezésein. Micsoda meglepetés, hogy a mocsok kellős közepén egy ilyen remek hely bújik meg. Pompa és kényelem.
Ha nem állítják meg fegyverei és felszerelése miatt, akkor egyenesen egy kényelmes székhez sétál az egyik asztal mellett és komótosan lepakolja dolgait. A számszeríj az asztalra kerül, persze már nem tűzkész és kurta acélvessző sincs a vájatban, így szinte veszélytelen. Persze, ha elegendő erővel vágná hozzá valakihez, biztosan megérezné. De az ilyen barbár módihoz túl értékes és kedves darab a bárd szívének, ahhoz, hogy így tegyen vele. A számszeríj mellé kerülnek a kesztyűk, az egyik székre pedig a mandolin. Körbenéz, majd ha talál erre való személyzetet, akkor a köpenyét felakasztatja egy fogasra, de ha már ilyen puccos helyen van, akkor bizonyosan akad erre valaki.*
- Bort és sültet, két személyre. *Adja le a rendelését, ha teheti, majd leül és megvárja, hogy Aldelran is beérje és helyet foglaljon. Kedvtelve néz végig, megfelelő kurtizánt keresve a szórakozás elmélyítésére és elégedetten dobol ujjaival az asztalon, miközben vadászik a kiszemelni kívánt fehércselédre. Már alig várja, hogy a kiadós vacsora után kellemesen eltelve forró fürdővel mossa le magáról az út porát és szagát, hogy aztán egy csinos nő minden igényét kielégítve ringassa álomba. A gondok ráérnek másnap, egyelőre csak rövidre tervez, a holnap problémáit épp eltemetni készül a mámor és gyönyör halmai alá.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-29 11:14:26
Üzenet elküldve: 2018-07-29 11:14:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio elmosolyodik, rendszeresen dolgozik a testén, szereti a bőr alatt feszülő, formás izmokat, ugyanezt nőkben nem kedveli annyira, nők esetében azt szereti, ha van mibe belemarkolni, van mit gyömöszölni. Saját testének szeretetével ellentétben áll az, hogy rendszeresen drogokkal rombolja magát, a drogok az agyának kellenek, így ki tudja kapcsolni, nem az örökös önsajnálatra figyelni, bár néha pont, hogy ettől horgad fel a dühe, olyankor meg jó, ha van egy szajha a közelben, szajhák közelsége megnyugtatja.*
- Igazából csak udvarias akartam lenni. *Tizio ismét elmosolyodik. ~Egyszerre vagy őrjítő és idegesítő, babám! Szerencse, hogy valójában nem tetszel.~ Megosztaná Zianával a forrásait, noha úgy tűnik, hogy a nőnek megvannak a saját forrásai.* - Hát akkor nem szeretnék az ellenséged lenni. *Rúgja őt eleget a fivére, vagy akár az apja, a vörös boszorkány már pont nem hiányzik.*
- Szóval nincs ingatlanod. Akkor a felcserséget is feladtad, vagy csak az ingatlant? *Tizio világosan emlékszik a villára, ki is van írva rá a nő neve, mint felcseré, meg egy másiké, aki parfümkészítő.* - Ezzel a hajszínnel legalább egy csuklyát illene húznod. *Tizio tekintete azonban nem a nő vörös haján, hanem ölén áll meg. ~A vörös bozont őrjítő.~* - Van díj. Legalábbis a plakát szerint. Gondolom azért nem erőltetik meg magukat, a polgárokra bíznák a piszkos munkát. *Ránt egyet a vállán, a vízért nyúl, biccentéssel köszöni meg, laza terpeszben ülve nézi a plafont, miután felhajtotta a vizet, amitől sajnos még mindig nincsen elég nyála. A kérdés úgy éri, mint derült égből a villámcsapás, libabőrös lesz a teste, akaratlanul is felszisszen, mint akinek fizikai fájdalma van.*
- Ott. Ott élt. De már meghalt. *Tizio sosem vallaná be magának, de ez a rajongás életének egyik legnagyobb ostobasága, szabadulni mégsem tud tőle, ahogy attól sem, hogy bátyja az ellensége és nemcsak a lány, hanem minden miatt.* - Ennek a szaga is jobb. *A másik csakugyan szar volt, minden tekintetben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio elmosolyodik, rendszeresen dolgozik a testén, szereti a bőr alatt feszülő, formás izmokat, ugyanezt nőkben nem kedveli annyira, nők esetében azt szereti, ha van mibe belemarkolni, van mit gyömöszölni. Saját testének szeretetével ellentétben áll az, hogy rendszeresen drogokkal rombolja magát, a drogok az agyának kellenek, így ki tudja kapcsolni, nem az örökös önsajnálatra figyelni, bár néha pont, hogy ettől horgad fel a dühe, olyankor meg jó, ha van egy szajha a közelben, szajhák közelsége megnyugtatja.*
- Igazából csak udvarias akartam lenni. *Tizio ismét elmosolyodik. ~Egyszerre vagy őrjítő és idegesítő, babám! Szerencse, hogy valójában nem tetszel.~ Megosztaná Zianával a forrásait, noha úgy tűnik, hogy a nőnek megvannak a saját forrásai.* - Hát akkor nem szeretnék az ellenséged lenni. *Rúgja őt eleget a fivére, vagy akár az apja, a vörös boszorkány már pont nem hiányzik.*
- Szóval nincs ingatlanod. Akkor a felcserséget is feladtad, vagy csak az ingatlant? *Tizio világosan emlékszik a villára, ki is van írva rá a nő neve, mint felcseré, meg egy másiké, aki parfümkészítő.* - Ezzel a hajszínnel legalább egy csuklyát illene húznod. *Tizio tekintete azonban nem a nő vörös haján, hanem ölén áll meg. ~A vörös bozont őrjítő.~* - Van díj. Legalábbis a plakát szerint. Gondolom azért nem erőltetik meg magukat, a polgárokra bíznák a piszkos munkát. *Ránt egyet a vállán, a vízért nyúl, biccentéssel köszöni meg, laza terpeszben ülve nézi a plafont, miután felhajtotta a vizet, amitől sajnos még mindig nincsen elég nyála. A kérdés úgy éri, mint derült égből a villámcsapás, libabőrös lesz a teste, akaratlanul is felszisszen, mint akinek fizikai fájdalma van.*
- Ott. Ott élt. De már meghalt. *Tizio sosem vallaná be magának, de ez a rajongás életének egyik legnagyobb ostobasága, szabadulni mégsem tud tőle, ahogy attól sem, hogy bátyja az ellensége és nemcsak a lány, hanem minden miatt.* - Ennek a szaga is jobb. *A másik csakugyan szar volt, minden tekintetben.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-26 18:53:15
Üzenet elküldve: 2018-07-26 18:53:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kíváncsian pillant a mozduló férfi után, oldalára fordulva, felkönyökölve legelteti szemét. És hát lenyűgöző a látvány, ezt el kell ismerni.*
-Mára pont jó.
*Él az ajánlattal, továbbra is tartva magát az egy éjszakás szabályokhoz. Még sem mozdul, és veti magát a pasira nyomban, marad, és egyre terebélyesedő vigyorral hallgatja amaz szavait, csak néha kotyogva közbe, pontosítva Tiz ismeretein.*
-Nincs szükségem ilyen téren a segítségedre.
*És valóban nincs, nagyon ügyes kislányként képes egyedül is boldogulni, beszerezni, előállítani azt, mitől épp bódulni szándékozik.*
-Nincs villám, sosem volt.
*Se kastélya, palotája, kúriája, házikója. Nem birtokol éppen semmiféle ingatlant, és ez így van jól.*
-Nem vásárolok parasztoktól.
*Vigyorog immár élénken, próbálva megfogalmazni mit is művel ő inkább a parasztokkal, de valahogy egyik kifejezés sem takarja pontosan a miérteket.*
-Azt hiszem csak szeretek oda rúgni, ahol nagyon fáj.
*Igen, talán még ez áll a legközelebb ahhoz, amiért a törvényre hivatkozva kifosztotta Learont.*
-Úgy tűnik, mintha bujkálnék?
*Nevet fel hangosan, és terül el az ágyon hátára fekve, onnan sandítva a nemesre.
Hogy Tizio feladná az csak növeli derűjét, kacag immár hangosan, hosszasan.*
-Kösz.
*Vállát vonva fogadja az elismerést, miszerint az egyik legjobb lenne.*
-Nincs semmiféle díj. És pontosan tudják hol találnak.
*Sandít az ajtó felé, mintha halovány esélye lenne annak, hogy egy tucat városőr ront rájuk a következő percben. Majd tettet szomorúsággal, apró fintorral pillant Tiziora.*
-Azt kell gondoljon, hogy olyan nagyon még sem vágynak a társaságomra.
*Nagy sóhajjal ül fel, hagyja el az ágyat, tényleg pótolni kell valamivel Learon gyenge minőségű füstölni valóját, és szabadulni ízétől sem ártana.*
-Éné egy villában él?
*Teszi fel a kérdést a fickóra sem pillantva miközben visszatér a karosszékhez, és a mellette álló asztalról kapja fel a vizeskancsót.*
-Vagy élt?
*Tölt két pohárral, mohón fogyasztja el az egyiket, sétál vissza a másikkal, és teszi le a pasi keze ügyébe, egy éjjeli szekrénykére.
Széthagyott holmijai közül keresi elő a pipát, tarisznyájából az egyik aprócska bőrszütyőt, a karosszékbe ereszkedve tölti a dohányt akkurátusan a pipába, olykor Tizre pillantva.
Lángot szerez egy gyertyából, nyúlik el, és slukkol mélyeket.
Túl száraz már az ördögvigyor, megjárt háborút, portyákat, hamar le fog égni, de ereje még mindig épp oly páratlan, mint ahogyan azt ára jövendölte.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kíváncsian pillant a mozduló férfi után, oldalára fordulva, felkönyökölve legelteti szemét. És hát lenyűgöző a látvány, ezt el kell ismerni.*
-Mára pont jó.
*Él az ajánlattal, továbbra is tartva magát az egy éjszakás szabályokhoz. Még sem mozdul, és veti magát a pasira nyomban, marad, és egyre terebélyesedő vigyorral hallgatja amaz szavait, csak néha kotyogva közbe, pontosítva Tiz ismeretein.*
-Nincs szükségem ilyen téren a segítségedre.
*És valóban nincs, nagyon ügyes kislányként képes egyedül is boldogulni, beszerezni, előállítani azt, mitől épp bódulni szándékozik.*
-Nincs villám, sosem volt.
*Se kastélya, palotája, kúriája, házikója. Nem birtokol éppen semmiféle ingatlant, és ez így van jól.*
-Nem vásárolok parasztoktól.
*Vigyorog immár élénken, próbálva megfogalmazni mit is művel ő inkább a parasztokkal, de valahogy egyik kifejezés sem takarja pontosan a miérteket.*
-Azt hiszem csak szeretek oda rúgni, ahol nagyon fáj.
*Igen, talán még ez áll a legközelebb ahhoz, amiért a törvényre hivatkozva kifosztotta Learont.*
-Úgy tűnik, mintha bujkálnék?
*Nevet fel hangosan, és terül el az ágyon hátára fekve, onnan sandítva a nemesre.
Hogy Tizio feladná az csak növeli derűjét, kacag immár hangosan, hosszasan.*
-Kösz.
*Vállát vonva fogadja az elismerést, miszerint az egyik legjobb lenne.*
-Nincs semmiféle díj. És pontosan tudják hol találnak.
*Sandít az ajtó felé, mintha halovány esélye lenne annak, hogy egy tucat városőr ront rájuk a következő percben. Majd tettet szomorúsággal, apró fintorral pillant Tiziora.*
-Azt kell gondoljon, hogy olyan nagyon még sem vágynak a társaságomra.
*Nagy sóhajjal ül fel, hagyja el az ágyat, tényleg pótolni kell valamivel Learon gyenge minőségű füstölni valóját, és szabadulni ízétől sem ártana.*
-Éné egy villában él?
*Teszi fel a kérdést a fickóra sem pillantva miközben visszatér a karosszékhez, és a mellette álló asztalról kapja fel a vizeskancsót.*
-Vagy élt?
*Tölt két pohárral, mohón fogyasztja el az egyiket, sétál vissza a másikkal, és teszi le a pasi keze ügyébe, egy éjjeli szekrénykére.
Széthagyott holmijai közül keresi elő a pipát, tarisznyájából az egyik aprócska bőrszütyőt, a karosszékbe ereszkedve tölti a dohányt akkurátusan a pipába, olykor Tizre pillantva.
Lángot szerez egy gyertyából, nyúlik el, és slukkol mélyeket.
Túl száraz már az ördögvigyor, megjárt háborút, portyákat, hamar le fog égni, de ereje még mindig épp oly páratlan, mint ahogyan azt ára jövendölte.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-17 10:26:03
Üzenet elküldve: 2018-07-17 10:26:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio kicsit sajnálja, hogy megállapodásuk csupán egy éjszakára szól, amúgy ő is hamar ráunna a nőre, továbbra sem tetszik neki rajta semmi a haját és bozontját kivéve. A modora a legtöbbször bicskanyitogató, bár mikor kap némi gyönyört, akkor már-már dorombol, illetve Tizio annak fogja fel a kéjes nyöszörgést. Felül, hátát az ágy fejének támasztja, egyik térdét felhúzza és arra támasztja egyik karját, ebben a pózban hasán van két hurka is, szabad kezének hüvelykujjával ezt a két hurkát cirógatja, rosszul lenne ha egyébként is hurkás lenne a hasa, de felhúzott lábbal és ülve ez igazán belefér.*
- Hát babám én csak ezt tudom felajánlani. *Már nem a hurkáin játszik ujjával, hanem karját végigfekteti az ágy fején, a saját testére gondol, mert a szelence tartalmát egyszer már ajánlotta odalenn a nőnek, de azt visszautasította, testét viszont nagyon is élvezte.* - De ez a kecskeszar tényleg szar volt, babám. Máskor fordulj inkább hozzám, azt gondolom, hogy a te villádhoz közelebb van az enyém, mint a kecskeszagú parasztokhoz. Feltéve ha nem bujkálsz valahol a városon kívül. *Tizio nem buta, viszont magán kívül ritkán érdeklik mások, sokszor elég tompa is a drogoktól, ezért a kelleténél lassabban esnek le neki olykor dolgok, ha lejönne a drogról és felhagyna az önsajnálattal, akkor úgy vághatna az eszem, mint a borotva. Ziana azonban elejtett pár megjegyzést, miknek nyomán összeállt benne a kép, összeállt volna hazaérve és kitisztult elmével is.*
- Nem mintha fel akarnálak nyomni, az egyik legjobb numerám vagy. *Ha nem a legjobb, de ezt úgysem vallaná be.* - Szerencsére nem vagyok rászorulva holmi nyomravezetői díjra sem.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio kicsit sajnálja, hogy megállapodásuk csupán egy éjszakára szól, amúgy ő is hamar ráunna a nőre, továbbra sem tetszik neki rajta semmi a haját és bozontját kivéve. A modora a legtöbbször bicskanyitogató, bár mikor kap némi gyönyört, akkor már-már dorombol, illetve Tizio annak fogja fel a kéjes nyöszörgést. Felül, hátát az ágy fejének támasztja, egyik térdét felhúzza és arra támasztja egyik karját, ebben a pózban hasán van két hurka is, szabad kezének hüvelykujjával ezt a két hurkát cirógatja, rosszul lenne ha egyébként is hurkás lenne a hasa, de felhúzott lábbal és ülve ez igazán belefér.*
- Hát babám én csak ezt tudom felajánlani. *Már nem a hurkáin játszik ujjával, hanem karját végigfekteti az ágy fején, a saját testére gondol, mert a szelence tartalmát egyszer már ajánlotta odalenn a nőnek, de azt visszautasította, testét viszont nagyon is élvezte.* - De ez a kecskeszar tényleg szar volt, babám. Máskor fordulj inkább hozzám, azt gondolom, hogy a te villádhoz közelebb van az enyém, mint a kecskeszagú parasztokhoz. Feltéve ha nem bujkálsz valahol a városon kívül. *Tizio nem buta, viszont magán kívül ritkán érdeklik mások, sokszor elég tompa is a drogoktól, ezért a kelleténél lassabban esnek le neki olykor dolgok, ha lejönne a drogról és felhagyna az önsajnálattal, akkor úgy vághatna az eszem, mint a borotva. Ziana azonban elejtett pár megjegyzést, miknek nyomán összeállt benne a kép, összeállt volna hazaérve és kitisztult elmével is.*
- Nem mintha fel akarnálak nyomni, az egyik legjobb numerám vagy. *Ha nem a legjobb, de ezt úgysem vallaná be.* - Szerencsére nem vagyok rászorulva holmi nyomravezetői díjra sem.
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-15 20:01:36
Üzenet elküldve: 2018-07-15 20:01:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*De hát általában mindenki saját magából indul ki, igazán nincs ebben semmi meglepő, vagy érdekes. Már Zia szerint, és mivel Tiz sem forszírozza tovább feltehetőleg szerinte sem.
Ismét érezheti a pasit, úgy igazán, s bár látszólag mozdulatlanul forrnak össze, pusztán Tizio hajol újabb és újabb csókokra, és Zia ujjai szántanak nem túl mély barázdákat a férfi hátán, valójában nem csak ennyi remegteti meg mindkettejük testét időközönként.*
-Igazából pusztán tényszerű.
*Súgja a fickó fülébe válaszát hajába túrva. Az édes közelség foszlik, nem marasztalja a másikat, oldalára fordulva könyököl fel, hogy kéjenc vigyorral szemlélje a remekbe szabott test minden apró mozdulatát.*
-Azzal kell boldoguljak, ami adódik.
*Sóhajt nagyot a kecskeszagú említésére, immár maga is élénken vigyorogva. Gördül vissza hátára az érintés hatására, majd fordul tovább, hogy Tiziot figyelve könyökölhessen újra.*
-Hmm.
*Mereng el picit a lehetőségen, hogy mivel is próbálhatta megváltani magát Learon.*
-Annál azért biztos többre értékelte saját életét, szabadságát. Általában többre szokták.
*Somolyog bele a témába, ennél többet nem nagyon akar elárulni miértekről, és hogyan-okról. Inkább nyúl a pasi felé, hogy ezúttal igazán lágy érintésekkel becézgesse.*
-A lehetőség adott, mutasd mid van, és múld felül a kecskeszagú szajréját.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*De hát általában mindenki saját magából indul ki, igazán nincs ebben semmi meglepő, vagy érdekes. Már Zia szerint, és mivel Tiz sem forszírozza tovább feltehetőleg szerinte sem.
Ismét érezheti a pasit, úgy igazán, s bár látszólag mozdulatlanul forrnak össze, pusztán Tizio hajol újabb és újabb csókokra, és Zia ujjai szántanak nem túl mély barázdákat a férfi hátán, valójában nem csak ennyi remegteti meg mindkettejük testét időközönként.*
-Igazából pusztán tényszerű.
*Súgja a fickó fülébe válaszát hajába túrva. Az édes közelség foszlik, nem marasztalja a másikat, oldalára fordulva könyököl fel, hogy kéjenc vigyorral szemlélje a remekbe szabott test minden apró mozdulatát.*
-Azzal kell boldoguljak, ami adódik.
*Sóhajt nagyot a kecskeszagú említésére, immár maga is élénken vigyorogva. Gördül vissza hátára az érintés hatására, majd fordul tovább, hogy Tiziot figyelve könyökölhessen újra.*
-Hmm.
*Mereng el picit a lehetőségen, hogy mivel is próbálhatta megváltani magát Learon.*
-Annál azért biztos többre értékelte saját életét, szabadságát. Általában többre szokták.
*Somolyog bele a témába, ennél többet nem nagyon akar elárulni miértekről, és hogyan-okról. Inkább nyúl a pasi felé, hogy ezúttal igazán lágy érintésekkel becézgesse.*
-A lehetőség adott, mutasd mid van, és múld felül a kecskeszagú szajréját.
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-07-08 11:40:27
Üzenet elküldve: 2018-07-08 11:40:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahha. Magadból. *Ziana dörgölőzik hozzá, Tizio meg megadja neki azt, amire vágyik, ehhez másik lábával is betérdel Ziana combjai közé, de nem mozdul, csak elmerül a nőben annyira, amennyire csak el tud merülni, görnyedten hajol rá a testére, hogy minél több porcikáját érinthesse a szájával, Tizio nem olyan hajlékony, mint szeretne lenni ezért csak melltől felfelé tudja kóstolgatni.*
- Igazán hízelgő. *Tizio teljesen elégedett önmagával és a teljesítményével, nem kérne tippeket másoktól, neki tökéletes a szituáció és saját vágyának hajszolása, Ziana meg nem szólt, hogy elégedetlen lenne. Tizio egyébként még mindig mozdulatlan, ráadásul egy utolsó slukk után vissza is vonul, hogy a csikket hamutálba, vagy bármibe tegye, ahol nem gyújt fel semmit, a tűzhalál elég nem tartozik a leghőbb vágyai közé.*
- Kecskeszagú parasztoktól szerzed a cuccot? *Tizio olyan harsányan felnevet, hogy az oldala is megfájdul bele, nevetve battyog vissza az ágyhoz, egyik kezét végighúzza Ziana térdétől egészen a válláig, majd mellé heveredik a hátára, kuncog.* - Kecskeszagú paraszt! Örüljünk, ha nem kecskeszart szívtunk. *A nevetést nem tudja abbahagyni, hullámokban tör rá, hol hahotázik, hol csak kuncog, egy idő után már maga sem tudja, hogy pontosan mit is talál olyan viccesnek, de minden bizonnyal azt a gondolatot, hogy a kecskeszagú paraszt ezzel fizetett Zianának a menetért.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahha. Magadból. *Ziana dörgölőzik hozzá, Tizio meg megadja neki azt, amire vágyik, ehhez másik lábával is betérdel Ziana combjai közé, de nem mozdul, csak elmerül a nőben annyira, amennyire csak el tud merülni, görnyedten hajol rá a testére, hogy minél több porcikáját érinthesse a szájával, Tizio nem olyan hajlékony, mint szeretne lenni ezért csak melltől felfelé tudja kóstolgatni.*
- Igazán hízelgő. *Tizio teljesen elégedett önmagával és a teljesítményével, nem kérne tippeket másoktól, neki tökéletes a szituáció és saját vágyának hajszolása, Ziana meg nem szólt, hogy elégedetlen lenne. Tizio egyébként még mindig mozdulatlan, ráadásul egy utolsó slukk után vissza is vonul, hogy a csikket hamutálba, vagy bármibe tegye, ahol nem gyújt fel semmit, a tűzhalál elég nem tartozik a leghőbb vágyai közé.*
- Kecskeszagú parasztoktól szerzed a cuccot? *Tizio olyan harsányan felnevet, hogy az oldala is megfájdul bele, nevetve battyog vissza az ágyhoz, egyik kezét végighúzza Ziana térdétől egészen a válláig, majd mellé heveredik a hátára, kuncog.* - Kecskeszagú paraszt! Örüljünk, ha nem kecskeszart szívtunk. *A nevetést nem tudja abbahagyni, hullámokban tör rá, hol hahotázik, hol csak kuncog, egy idő után már maga sem tudja, hogy pontosan mit is talál olyan viccesnek, de minden bizonnyal azt a gondolatot, hogy a kecskeszagú paraszt ezzel fizetett Zianának a menetért.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043