Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-26 12:51:55
Üzenet elküldve: 2019-06-26 12:51:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány nappal ezelőtt el sem tudta volna képzelni, hogy valaki képes így ránézni. Elvégre bár Lau kedves volt hozzá, ráadásul Mady is egy alkalommal odaadta magát a férfinak, Aleimord úgy érezte, hogy csak a lelki állapota miatt tették, semmi egyébért. Ám most, ahogyan Mady rá néz, amilyen éhséget lát a szemében, amilyen belső vágyat és feszültséget érez a bőre alatt egyre hevesebb játékuk közben, átírja a gondolatait. Így, lefogyva, rossz hírnévvel, az aranya nélkül is kell valakinek, csak tisztán, önmagáért, ilyen talán még nem is történt vele. Elvégre mindig mindenki akar valamit, azaz akart egészen addig, amíg az események láncolata a mélybe nem húzta, és végül egyedül nem maradt. Itt már nincs titok, érdek, pénz és hatalomvágy, csak ők, tiszta, mezítelen valójukban. Nos, hozzá tudna szokni.
Bár Mady egyre vadabbá és vadabbá válik, ez Aleimordot csak még jobban feltüzeli, és bár tudja, hogy egy-két folt biztosa marad utána, ez a legkevésbé sem zavarja, sőt, inkább izgalmasabbá teszi a helyzetet.
Éppen a nő füleit kényezteti, mikor az vörös pírral az arcán Aleimordra néz.*
- Miért kellene bármit is megbocsátanom? *kérdezi, ám ekkor Mady önkényesen is magának tulajdonítja az elfet. Nem kell kétszer mondani neki, hogy támaszkodjon hátra a kezeivel. Hagyja, hogy a félvér azt tegyen vele, amit csak akar, ám éhes szemeit képtelen levenni róla még most is. Elkönyveli magában, hogy Mady ezt túl jól csinálja, mert elég gyorsan kirántja a férfit a borzalmas valóságából oda, ahol már nem fogja fel a környezetét, csak úszik a vággyal és a lelke viharával. Persze a bőrében szunnyadó erős késztetésnek sem tud sokáig ellenállni, így az eddig háta mögött támaszkodó kezei előrenyúlnak, elkapják a félvér izzadt testét, majd az ágyra borítja, hogy átvehesse az irányítást.
Végül még szorgosan levegőt kapkodva pihennek meg egymás mellett az ágyon.*
- Nem kell köszönnöd, inkább nekem kellene *rázza a fejét.* Nem fáj semmim, ne aggódj.
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány nappal ezelőtt el sem tudta volna képzelni, hogy valaki képes így ránézni. Elvégre bár Lau kedves volt hozzá, ráadásul Mady is egy alkalommal odaadta magát a férfinak, Aleimord úgy érezte, hogy csak a lelki állapota miatt tették, semmi egyébért. Ám most, ahogyan Mady rá néz, amilyen éhséget lát a szemében, amilyen belső vágyat és feszültséget érez a bőre alatt egyre hevesebb játékuk közben, átírja a gondolatait. Így, lefogyva, rossz hírnévvel, az aranya nélkül is kell valakinek, csak tisztán, önmagáért, ilyen talán még nem is történt vele. Elvégre mindig mindenki akar valamit, azaz akart egészen addig, amíg az események láncolata a mélybe nem húzta, és végül egyedül nem maradt. Itt már nincs titok, érdek, pénz és hatalomvágy, csak ők, tiszta, mezítelen valójukban. Nos, hozzá tudna szokni.
Bár Mady egyre vadabbá és vadabbá válik, ez Aleimordot csak még jobban feltüzeli, és bár tudja, hogy egy-két folt biztosa marad utána, ez a legkevésbé sem zavarja, sőt, inkább izgalmasabbá teszi a helyzetet.
Éppen a nő füleit kényezteti, mikor az vörös pírral az arcán Aleimordra néz.*
- Miért kellene bármit is megbocsátanom? *kérdezi, ám ekkor Mady önkényesen is magának tulajdonítja az elfet. Nem kell kétszer mondani neki, hogy támaszkodjon hátra a kezeivel. Hagyja, hogy a félvér azt tegyen vele, amit csak akar, ám éhes szemeit képtelen levenni róla még most is. Elkönyveli magában, hogy Mady ezt túl jól csinálja, mert elég gyorsan kirántja a férfit a borzalmas valóságából oda, ahol már nem fogja fel a környezetét, csak úszik a vággyal és a lelke viharával. Persze a bőrében szunnyadó erős késztetésnek sem tud sokáig ellenállni, így az eddig háta mögött támaszkodó kezei előrenyúlnak, elkapják a félvér izzadt testét, majd az ágyra borítja, hogy átvehesse az irányítást.
Végül még szorgosan levegőt kapkodva pihennek meg egymás mellett az ágyon.*
- Nem kell köszönnöd, inkább nekem kellene *rázza a fejét.* Nem fáj semmim, ne aggódj.
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-26 10:48:02
Üzenet elküldve: 2019-06-26 10:48:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vic, Mady//
*Mikor meghallja, hogy a nő csak egy pohár vizet kér, egy pillanatra ránéz és elgondolkodik azon, hogy ez esetleg egy csel vagy trükk-e. Végtére is, legyen bármelyik, ebben a helyzetben nem számít.*
- Öröm hallani.
*Igazából nem örül, de ezt nem hangoztatja. Mindenesetre helyet foglal a pultnál, és kezébe veszi az elé kerülő itallapot. Bár belenéz és futólag átlapozza, nem sokáig válogat. Kér a hölgytől két pohár Bort, majd az asztalra teszi az árát, mind a 18 aranyat.
*
- Nos *mosolyog az őket nagy valószínűséggel kiszolgáló nőre.* Ha már itt vagyunk, megtennéd, és mesélsz nekem egy keveset? Illik tudni egy keveset a helyről, ahol talán dolgozni fogok. Persze csak ha úgy döntötök majd.
*Ha megkapja azt italt, akkor a kezébe fogja.*
- Itt nőttem fel a Kikötőben, annyira nem újak a dolgok persze.
*Mikor meghallja, hogy a nő csak egy pohár vizet kér, egy pillanatra ránéz és elgondolkodik azon, hogy ez esetleg egy csel vagy trükk-e. Végtére is, legyen bármelyik, ebben a helyzetben nem számít.*
- Öröm hallani.
*Igazából nem örül, de ezt nem hangoztatja. Mindenesetre helyet foglal a pultnál, és kezébe veszi az elé kerülő itallapot. Bár belenéz és futólag átlapozza, nem sokáig válogat. Kér a hölgytől két pohár Bort, majd az asztalra teszi az árát, mind a 18 aranyat.
*- Nos *mosolyog az őket nagy valószínűséggel kiszolgáló nőre.* Ha már itt vagyunk, megtennéd, és mesélsz nekem egy keveset? Illik tudni egy keveset a helyről, ahol talán dolgozni fogok. Persze csak ha úgy döntötök majd.
*Ha megkapja azt italt, akkor a kezébe fogja.*
- Itt nőttem fel a Kikötőben, annyira nem újak a dolgok persze.
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-26 08:09:59
Üzenet elküldve: 2019-06-26 08:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld, Khul, Yeza//
*Van valami bájosan mulattató abban, amikor egy Khul-típusú, megtermett férfiember egy kamaszfiú szeppentségével fogadja a női praktikákat. Khul kilóg ebből a szépen komponált közegből, ezt nem nehéz észrevenni. Valószínűleg egészen máshoz szokott korábban. A szavakkal való ádáz párbaja is jól mutatja, hogy még idegen neki ez a terep. Derekasan igyekszik, de még csak most tanulja. Az a másik ellenben. Ó, őbenne nincs se bizonytalanság se megingás. Úgy működik, mint egy finoman hangolt gnóm szerkezet. Oda se kell pillantania, magán érzi a tekintetét, és persze a futóhomokra tévedt kollégán. Akár vissza is számolhatott volna a pillanatig, amikor Darelld közelebb helyezkedik. Yeza szenvtelenül követi a szeme sarkából, de nem fordul utána, amikor kiér a látóteréből. Foglya közben bódul, egyre mélyebbre merül a csábítás édes csapdájában. Szemét lehunyva már-már egészen elveszni látszik Yeza hálójában, aztán történik valami. Az eddig puha vajként kenhető férfijellemen hirtelen elakad a csáberő. A szavak olyan józanul koppannak közöttük, hogy az még a vöröst is meglepi egy pillanatra. Mosolygása viszont nem kókad le, nem ül sértettség az arcára. Ellenkezőleg. A barna szemekben a korábbinál jóval igazibb parázs éled. Mosolygása ezúttal kissé Khuléra hajaz. Féloldalas, gazemberes derű. Őszinte.
Nem ellenkezik, amikor a kezét eltessékelik, de nem is hagyja az asztalon. Hátratűr er rőt tincset. Épp csak egy pillanattal előzi meg Khult, aki rácsodálkozik az idő közben közbelépési pozícióba helyezkedő Darelldre. Biccent a fess komornyikok szolgálatkészségét és szigorú tekintetű parancsnokok éberségét ötvöző férfi felé. A lány arcára van írva a kimondatlan mondat: nem kell aggódni, nem bukott bele a fiú a kihívásba.*
- Itt dolgozni? *kérdez vissza.* - Mint mi? *A barna tekintet minden mosolygását hátrahagyva fordul ismét Khul felé. Komoly, de se felháborodás, se harag nincs benne. Csak az odaszegezett kérdés, minden támpont nélkül.
Nem lepődne meg rajta, ha Khul a tőle megszokott őszinteséggel csípőből válaszolna. Ha viszont sikerülne ismét zavarba hoznia, azt kitartja legalább öt szívdobbanásig, ami veszettül hosszú idő tud lenni egy kínos helyzetben. Aztán persze enged a komolyság az arcán, bárhogy alakul is. Visszafészkeli magát a mosoly a szemébe, az ajka szegletébe.*
- Szóval munkaidő után... *biccenti félre a fejét a kompromisszumra. Némi fenntartás érződik a hangjában.* - És miután itt végeztél, bírni fogod, míg azt nem mondom, elég? *kérdi közelebb hajolva. És ahogy kérdi, abban a buja duruzsolásban benne is van a válasz. De egy ilyen hosszú, cudar nap után ki róna fel ilyesmit? Yeza mosolygása is elnéző.*
- Megtanítalak *mondja.* - Cserébe te is megtaníthatnál a számszeríjjal bánni. Majd ha már nem félted tőlem *kacsint rá.* - És igen. Jól esne még egy sör.
*Ha Khul lesz oly lovag és hoz neki egy újabb italt, Yeza Darelld felé fordul és karba font kézzel de továbbra is a szája szegletén ülő mosollyal méri végig a férfit.*
- Gondolom, te sem vagy eladó.
*Van egy olyan sejtése, hogy nem aratott osztatlan sikert a kis játékával. Épp elég feladat egy ilyen helyen mindent szemmel tartani anélkül is, hogy valaki direkt cibálná az oroszlán bajuszát.*
- Ne aggódj. Nincs rossz szándékom. Elnézést az iméntiért. Csak szerettem volna... körülnézni. Mozgásban érdemes látni a dolgokat, nem igaz? *Bocsánatkérő megadással emeli fel a kezeit.* - Ígérem, jó leszek *mondja. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ismerős közeg neki az itteni és nem feltétlenül vendég minőségben.*
*Van valami bájosan mulattató abban, amikor egy Khul-típusú, megtermett férfiember egy kamaszfiú szeppentségével fogadja a női praktikákat. Khul kilóg ebből a szépen komponált közegből, ezt nem nehéz észrevenni. Valószínűleg egészen máshoz szokott korábban. A szavakkal való ádáz párbaja is jól mutatja, hogy még idegen neki ez a terep. Derekasan igyekszik, de még csak most tanulja. Az a másik ellenben. Ó, őbenne nincs se bizonytalanság se megingás. Úgy működik, mint egy finoman hangolt gnóm szerkezet. Oda se kell pillantania, magán érzi a tekintetét, és persze a futóhomokra tévedt kollégán. Akár vissza is számolhatott volna a pillanatig, amikor Darelld közelebb helyezkedik. Yeza szenvtelenül követi a szeme sarkából, de nem fordul utána, amikor kiér a látóteréből. Foglya közben bódul, egyre mélyebbre merül a csábítás édes csapdájában. Szemét lehunyva már-már egészen elveszni látszik Yeza hálójában, aztán történik valami. Az eddig puha vajként kenhető férfijellemen hirtelen elakad a csáberő. A szavak olyan józanul koppannak közöttük, hogy az még a vöröst is meglepi egy pillanatra. Mosolygása viszont nem kókad le, nem ül sértettség az arcára. Ellenkezőleg. A barna szemekben a korábbinál jóval igazibb parázs éled. Mosolygása ezúttal kissé Khuléra hajaz. Féloldalas, gazemberes derű. Őszinte.
Nem ellenkezik, amikor a kezét eltessékelik, de nem is hagyja az asztalon. Hátratűr er rőt tincset. Épp csak egy pillanattal előzi meg Khult, aki rácsodálkozik az idő közben közbelépési pozícióba helyezkedő Darelldre. Biccent a fess komornyikok szolgálatkészségét és szigorú tekintetű parancsnokok éberségét ötvöző férfi felé. A lány arcára van írva a kimondatlan mondat: nem kell aggódni, nem bukott bele a fiú a kihívásba.*
- Itt dolgozni? *kérdez vissza.* - Mint mi? *A barna tekintet minden mosolygását hátrahagyva fordul ismét Khul felé. Komoly, de se felháborodás, se harag nincs benne. Csak az odaszegezett kérdés, minden támpont nélkül.
Nem lepődne meg rajta, ha Khul a tőle megszokott őszinteséggel csípőből válaszolna. Ha viszont sikerülne ismét zavarba hoznia, azt kitartja legalább öt szívdobbanásig, ami veszettül hosszú idő tud lenni egy kínos helyzetben. Aztán persze enged a komolyság az arcán, bárhogy alakul is. Visszafészkeli magát a mosoly a szemébe, az ajka szegletébe.*
- Szóval munkaidő után... *biccenti félre a fejét a kompromisszumra. Némi fenntartás érződik a hangjában.* - És miután itt végeztél, bírni fogod, míg azt nem mondom, elég? *kérdi közelebb hajolva. És ahogy kérdi, abban a buja duruzsolásban benne is van a válasz. De egy ilyen hosszú, cudar nap után ki róna fel ilyesmit? Yeza mosolygása is elnéző.*
- Megtanítalak *mondja.* - Cserébe te is megtaníthatnál a számszeríjjal bánni. Majd ha már nem félted tőlem *kacsint rá.* - És igen. Jól esne még egy sör.
*Ha Khul lesz oly lovag és hoz neki egy újabb italt, Yeza Darelld felé fordul és karba font kézzel de továbbra is a szája szegletén ülő mosollyal méri végig a férfit.*
- Gondolom, te sem vagy eladó.
*Van egy olyan sejtése, hogy nem aratott osztatlan sikert a kis játékával. Épp elég feladat egy ilyen helyen mindent szemmel tartani anélkül is, hogy valaki direkt cibálná az oroszlán bajuszát.*
- Ne aggódj. Nincs rossz szándékom. Elnézést az iméntiért. Csak szerettem volna... körülnézni. Mozgásban érdemes látni a dolgokat, nem igaz? *Bocsánatkérő megadással emeli fel a kezeit.* - Ígérem, jó leszek *mondja. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ismerős közeg neki az itteni és nem feltétlenül vendég minőségben.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 20:42:30
Üzenet elküldve: 2019-06-25 20:42:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld, Khul, Yeza//
*Kezdi rettentő kínosan érezni magát. Nincsenek egyedül, jóllehet erkölcsei nem nyugszanak borzasztó szilárd alapokon, sőt mondhatni könnyedebben kezeli, mint halász a hálóját a nyugvó tengeren. Ettől függetlenül azonban a mérleg egyik serpenyőjében súlyozott bér, a zsold, a másik serpenyőben pedig egy kósza légyott, melynek ki tudja mi lenne a vége, ingadozik. Érdekes párosítás, valójában hagyott már ott munkát, néhány makrancos fürtért cserébe. Még ifjúkorában és az a nő később a felesége lett. Szemöldöke ismét emelkedik, lassan már átfordul homlokán, de ismét csak sóhajtani és bólogatni tud, mint, akit rabul ejtett a varázs. Jól esett a sör, jól bizony, még, ha csak az alján maradt is egy pici, hordókat tudna most vedelni, oly szomjasnak érzi magát. De vajon tényleg ennyire az?*
- Igazad van... *Dől egy kissé hátrébb.* amikor elvállaltam a melót még nem tud... mit... mit csinálsz?! *Hökken meg ismét, meglepetés, meglepetés hátán, mit már kissé nehezen visel, tenni egyelőre mégsem tud ellene. Lágyan hunyja le szemét, s orrán szívja be a nőstény illatát.* Felpezsdít... igen... *S már arra sem emlékszik, hogy milyen mondatot kezdett el korábban. Bár kabát takarja karját, ami egyre forróbb és forróbb lesz, bőre mégis feltűnően reagál, mibe beleborzong.* Aaaz... határozott vagyook... *Szusszan egyet, s szemei még mindig csukva, így nem tűnik fel számára Darelld közeledése. Fejét félrebiccentve tűri a lassan combjára kúszó kezet, gyomra tájékán lassú érzés kúszik lefelé, alattomosan, rejtőzködőn, s míg elméje végleg kikapcsol, addig a vér már tombol, s külön utakon jár, berobbanva a kedvelt részekre, elöntve azokat a tűz forróságával. A lány bizonyára koncentrál, s szinte pulzáló kisugárzását irányítottan célozza a férfira. Nem "a" férfira, csak "egy" férfira, ugyanis Khul elméjében motoszkáló kis sejtés nem hagyja tovább nyugodni, s eleddig elnyomott emberismerete kezd előtérbe törni. Hogy miért? Nos, a válasz nem titkos, nem rejtett és valójában pofonegyszerű. Hisz, minden zsoldos kedveli, ha fegyverével játszanak, de nem mindegy... hogy melyikkel.*
- Megkérdezem. *Nyitja ki hirtelen csupán egyik szemét, s jelenti ki határozottan, majd nyitott szemével a lányra mered, akárha a másikkal kacsintana. Szája tompa mosolyra húzódik, az is csak az egyik oldalt, mintha a másik rejtekébe húzódna.*
- Munkaidő után. És, ha még egyszer a számszeríjam felé tapogatózol, megmutatom, hogy mennyire határozott vagyok. *Nyílik ki a másik szeme is, majd, ha teheti, óvatosan fejti le magáról a lány kezét, s teszi határozottan az asztalra.*
- Hozhatok még egy sört? *Kérdezi vállát megrántva, miközben meglepetten tekint a szinte karnyújtásnyira álldogáló Darelldre.*
- Te meg hogy kerültél ide? *Kérdezi elnyúlt képet vágva, majd szórakozottan körbenéz.*
- Nézd, kedves vagy. Imponálsz nekem, vagy hogy mondják. De a főnök fizet, én meg melózom. Ha valóban ennyire szimpatikusnak találsz, várd meg míg végzek. *Kacsint a lányra.* Addig szívesen mesélek, beszélünk, de az enyelgésért kivágnak innen, azt meg nem akarom, frankó ez a hely. Egyébiránt, nem akarsz itt dolgozni? Erre az izére... fortélyra vagy mire, megtaníthatnál... mintha bűbájos lennél, vagy ilyesmi... öcsééém! *Rázza meg nevetve a fejét.* Tipi, meg tapi, közben meg sugdosás, ha én ilyeneket tudnék a csajoknál, az összeset felhajtanám Arthban! *Néz vidám szemekkel a lányra, függetlenül attól, hogy a nő csupán semlegesen, sértetten, unottan, vagy éppen dühösen tekint rá. Talán egyik sem, ki tudja? De a pénz nagy úr. Egy harcizom fegyverét meg ne molesztálják, mert arra bizony háklis.*
*Kezdi rettentő kínosan érezni magát. Nincsenek egyedül, jóllehet erkölcsei nem nyugszanak borzasztó szilárd alapokon, sőt mondhatni könnyedebben kezeli, mint halász a hálóját a nyugvó tengeren. Ettől függetlenül azonban a mérleg egyik serpenyőjében súlyozott bér, a zsold, a másik serpenyőben pedig egy kósza légyott, melynek ki tudja mi lenne a vége, ingadozik. Érdekes párosítás, valójában hagyott már ott munkát, néhány makrancos fürtért cserébe. Még ifjúkorában és az a nő később a felesége lett. Szemöldöke ismét emelkedik, lassan már átfordul homlokán, de ismét csak sóhajtani és bólogatni tud, mint, akit rabul ejtett a varázs. Jól esett a sör, jól bizony, még, ha csak az alján maradt is egy pici, hordókat tudna most vedelni, oly szomjasnak érzi magát. De vajon tényleg ennyire az?*
- Igazad van... *Dől egy kissé hátrébb.* amikor elvállaltam a melót még nem tud... mit... mit csinálsz?! *Hökken meg ismét, meglepetés, meglepetés hátán, mit már kissé nehezen visel, tenni egyelőre mégsem tud ellene. Lágyan hunyja le szemét, s orrán szívja be a nőstény illatát.* Felpezsdít... igen... *S már arra sem emlékszik, hogy milyen mondatot kezdett el korábban. Bár kabát takarja karját, ami egyre forróbb és forróbb lesz, bőre mégis feltűnően reagál, mibe beleborzong.* Aaaz... határozott vagyook... *Szusszan egyet, s szemei még mindig csukva, így nem tűnik fel számára Darelld közeledése. Fejét félrebiccentve tűri a lassan combjára kúszó kezet, gyomra tájékán lassú érzés kúszik lefelé, alattomosan, rejtőzködőn, s míg elméje végleg kikapcsol, addig a vér már tombol, s külön utakon jár, berobbanva a kedvelt részekre, elöntve azokat a tűz forróságával. A lány bizonyára koncentrál, s szinte pulzáló kisugárzását irányítottan célozza a férfira. Nem "a" férfira, csak "egy" férfira, ugyanis Khul elméjében motoszkáló kis sejtés nem hagyja tovább nyugodni, s eleddig elnyomott emberismerete kezd előtérbe törni. Hogy miért? Nos, a válasz nem titkos, nem rejtett és valójában pofonegyszerű. Hisz, minden zsoldos kedveli, ha fegyverével játszanak, de nem mindegy... hogy melyikkel.*
- Megkérdezem. *Nyitja ki hirtelen csupán egyik szemét, s jelenti ki határozottan, majd nyitott szemével a lányra mered, akárha a másikkal kacsintana. Szája tompa mosolyra húzódik, az is csak az egyik oldalt, mintha a másik rejtekébe húzódna.*
- Munkaidő után. És, ha még egyszer a számszeríjam felé tapogatózol, megmutatom, hogy mennyire határozott vagyok. *Nyílik ki a másik szeme is, majd, ha teheti, óvatosan fejti le magáról a lány kezét, s teszi határozottan az asztalra.*
- Hozhatok még egy sört? *Kérdezi vállát megrántva, miközben meglepetten tekint a szinte karnyújtásnyira álldogáló Darelldre.*
- Te meg hogy kerültél ide? *Kérdezi elnyúlt képet vágva, majd szórakozottan körbenéz.*
- Nézd, kedves vagy. Imponálsz nekem, vagy hogy mondják. De a főnök fizet, én meg melózom. Ha valóban ennyire szimpatikusnak találsz, várd meg míg végzek. *Kacsint a lányra.* Addig szívesen mesélek, beszélünk, de az enyelgésért kivágnak innen, azt meg nem akarom, frankó ez a hely. Egyébiránt, nem akarsz itt dolgozni? Erre az izére... fortélyra vagy mire, megtaníthatnál... mintha bűbájos lennél, vagy ilyesmi... öcsééém! *Rázza meg nevetve a fejét.* Tipi, meg tapi, közben meg sugdosás, ha én ilyeneket tudnék a csajoknál, az összeset felhajtanám Arthban! *Néz vidám szemekkel a lányra, függetlenül attól, hogy a nő csupán semlegesen, sértetten, unottan, vagy éppen dühösen tekint rá. Talán egyik sem, ki tudja? De a pénz nagy úr. Egy harcizom fegyverét meg ne molesztálják, mert arra bizony háklis.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 20:16:05
Üzenet elküldve: 2019-06-25 20:16:05
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld, Khul, Yeza//
*Már az első adandó alkalommal észrevette. A nő, aki úgy érkezett, ki tudja mit akar és hogyan érheti el, kisugárzása, nem csak vöröslő hajkoronája miatt robbant elemi erővel a Sellő fogadóterébe. Nem örül neki, hogy Khul'ie az, ki foglalkozik vele, a férfival már korábban is voltak problémák. Nem a mocskos erkölcs és nem pedig a nagyképűség zavarja. Sokkal inkább, hogy nem kell sok könyörgés ahhoz, a megfelelő eszközök mellett, hogy levegyék a lábáról. ~ Zsoldos... ~ Szűkül össze szeme, mikor Madyről és társaságáról a tekintete sokkal inkább Khul és a vörös felé vándorol. Nem tetszik neki, amit lát, ahogyan az sem, hogy a Vörös úgy vizslat és szimatol körbe a helyiségben akár egy róka, mikor szárnyasra vadászik. Látott már ilyet, nem is egyszer, akadtak már bajkeverők a Sellő életében, jóllehet nem jelentheti ki teljes bizonyossággal, hogy a nő nem Khult akarja. A pillantását több alkalommal elkapta, mereven tartva a szemkontaktust, hiszen árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát, de ez utóbbira, mikor a nadrág korcain matató látens kéz, a fizikai határokat és diszkréciót leküzdő közeledés végül a másik őr aurájába hatol, leküzdve annak egyébként is csekélyke ellenállását. Mindig így kezdődik: figyelemfelkeltéssel, szép szavakkal, vágyak kifürkészésével, majd becserkészéssel. Kérdés, hogy a vad, vajon miként reagál, de ő ezt nem várja meg. Szelíd és hideg mosoly ül ki arcára, majd komótos léptekkel ballag a nő másik oldalára, két asztallal közelebb, nagyjából egy ugrásnyi távolságra, de még éppen úgy, hogy a másik társaságot is szemmel tarthassa. Keze változatlanul a háta mögött feszesen, arca változatlanul jég, nem foglalkozik vele, ha megnézik, nem azért van itt, hogy csábos pillantásokra reflektáljon. Nem akarja társát megalázni, így egyelőre nem lép közbe, azonban Khul, a posztját nem hagyhatja el, még ha a főnökök ily gyenge kézzel irányítanak is. Darelld régi bútordarab, tán régebbi, mint itt bárki, Ruarun úr, a volt tulaj bizalmasa és hűséges őrszeme. Olykor tanácsadója, azt pedig biztosan nem javasolta sohasem, hogy az őrök munkaidőben pajzánkodjanak. Mert nekik nem ez a dolguk. Szigorú tekintete Khul'ién pihen meg.*
*Már az első adandó alkalommal észrevette. A nő, aki úgy érkezett, ki tudja mit akar és hogyan érheti el, kisugárzása, nem csak vöröslő hajkoronája miatt robbant elemi erővel a Sellő fogadóterébe. Nem örül neki, hogy Khul'ie az, ki foglalkozik vele, a férfival már korábban is voltak problémák. Nem a mocskos erkölcs és nem pedig a nagyképűség zavarja. Sokkal inkább, hogy nem kell sok könyörgés ahhoz, a megfelelő eszközök mellett, hogy levegyék a lábáról. ~ Zsoldos... ~ Szűkül össze szeme, mikor Madyről és társaságáról a tekintete sokkal inkább Khul és a vörös felé vándorol. Nem tetszik neki, amit lát, ahogyan az sem, hogy a Vörös úgy vizslat és szimatol körbe a helyiségben akár egy róka, mikor szárnyasra vadászik. Látott már ilyet, nem is egyszer, akadtak már bajkeverők a Sellő életében, jóllehet nem jelentheti ki teljes bizonyossággal, hogy a nő nem Khult akarja. A pillantását több alkalommal elkapta, mereven tartva a szemkontaktust, hiszen árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát, de ez utóbbira, mikor a nadrág korcain matató látens kéz, a fizikai határokat és diszkréciót leküzdő közeledés végül a másik őr aurájába hatol, leküzdve annak egyébként is csekélyke ellenállását. Mindig így kezdődik: figyelemfelkeltéssel, szép szavakkal, vágyak kifürkészésével, majd becserkészéssel. Kérdés, hogy a vad, vajon miként reagál, de ő ezt nem várja meg. Szelíd és hideg mosoly ül ki arcára, majd komótos léptekkel ballag a nő másik oldalára, két asztallal közelebb, nagyjából egy ugrásnyi távolságra, de még éppen úgy, hogy a másik társaságot is szemmel tarthassa. Keze változatlanul a háta mögött feszesen, arca változatlanul jég, nem foglalkozik vele, ha megnézik, nem azért van itt, hogy csábos pillantásokra reflektáljon. Nem akarja társát megalázni, így egyelőre nem lép közbe, azonban Khul, a posztját nem hagyhatja el, még ha a főnökök ily gyenge kézzel irányítanak is. Darelld régi bútordarab, tán régebbi, mint itt bárki, Ruarun úr, a volt tulaj bizalmasa és hűséges őrszeme. Olykor tanácsadója, azt pedig biztosan nem javasolta sohasem, hogy az őrök munkaidőben pajzánkodjanak. Mert nekik nem ez a dolguk. Szigorú tekintete Khul'ién pihen meg.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 19:55:43
Üzenet elküldve: 2019-06-25 19:55:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tudod, így nekem kényelmesebb. *Mondja halkan, így most már valóban kényelmesen meg tud támaszkodni az alsó lábszárán. A férfi láthatja tekintetében a mohó vágyat, amivel leplezetlenül végig méri csupasz valóját, mint egy kiéhezett oroszlán, mintha bármelyik óvatlan pillanatban előtörhetne valami elsöprő és megállíthatatlan. Egyre durvábban mar bele az elf nyakába, minden viszonzott kéjes nyögéssel pedig újabb fát dob a férfi az őt emésztő késztetésre. Ahogy a másik kezei bátorítóan siklanak a bőrén, úgy érzi, hogy lassan elérkezik ahhoz a ponthoz, amelynél már saját magát is kioltaná, mert nem bírja tovább a szíve a rohanó tempót, amit a folyton feszítő vágy diktál neki. Az utolsó csepp a pohárban, mikor az elf beleharap a fülcimpájába és a világ legédesebb szavát suttogja bele a perszelő levegőbe. Egy végtelennek tűnő másodpercre meg is akad a levegő a torkában és elönti a pír az arcát, elemeli ajkait a férfi nyakától, hogy sóvárgástól fénylő szemeit a másik tekintetébe ágyazhassa. Szája halk szavakat formál, mivel nincsenek olyan távol egymástól, így a halk hangfoszlányok, akármilyen bátortalanok is, de az őket körbeölelő csendben eltalálnak Aleimord füléig.*
-Ezt meg kell bocsátanod nekem. Mert tovább már nem bírom. *Szívja be az alsó ajkát szendén, de szemei minden gondolatát elárulják. Határozottan megemelkedik, és sikamlós, lágy szorításába fogja az elf érte lüktető testrészét. Egy szempillantás az egész, de mint egy börtönéből szabadult rab, fut végig a borzongás a testében.*
-Támaszkodj meg a kezeiddel… magad mögött.*Nehezedik a nő Aleimord két vállára, szemei lecsukódnak, ajkait pedig a kéjes zihálás remegteti meg minden alkalommal, mikor szenvedélyes táncukat járva a legközelebb kerülnek egymáshoz testileg. Figyeli a férfi sóhajait, és testének árulkodó remegését, amennyiben kér, azt sem hagyja figyelmen kívül, hiszen ennyi kényeztetés után, szinte vágyakozik utána, hogy valaki mohón elnyelje, akár az engedélye nélkül is. Az elf figyelmessége minden gátat átszakított benne, édes sóvárgássá változtatva még az aznap felgyülemlett fáradságot és feszültséget is. Mikor érzi, hogy a szoba eltűnni látszik körülöttük, az iramtól pedig kövér izzadságcseppek gördülnek a bőréről a férfiéra, már régen elkésett a gondolkodással. Csak úgy megtörtént váratlanul, nem is figyelte hogyan, ösztönös vonaglás volt az egész. Teljes súlyával ránehezedik a másikra, hogy elfektesse az ágyon, hogy könnyebbnek érezze a levegő utáni kétségbeesett kapkodást, legördül. Maga is küzd, közben minden porcikája még az iménti csillagos égboltot idézi, ami feltűnt miután a szoba sziluettje a sötétségbe veszett. Oldalra fordítja a fejét, hogy lássa a férfit, kezét pedig óvatosan oda csúsztatja a másikéhoz, hogy összekulcsolja az ujjaikat.*
-Köszönöm. *Mondja kicsit rekedt hangon, ezen még maga is meglepődik, úgy fest a kibukó hörgések birtokba vették a hangszálait. Megköszörüli a torkát, csak aztán folytatja.*
-Ugye… nem fáj semmid? *Néz nagy szemekkel, hiszen ha nagyon belefeledkezik a dologba, általában kicsúszik az irányítása alól az egész és akaratlanul is erősebben markol és szenvedélyesebben harap, mint általában.*
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tudod, így nekem kényelmesebb. *Mondja halkan, így most már valóban kényelmesen meg tud támaszkodni az alsó lábszárán. A férfi láthatja tekintetében a mohó vágyat, amivel leplezetlenül végig méri csupasz valóját, mint egy kiéhezett oroszlán, mintha bármelyik óvatlan pillanatban előtörhetne valami elsöprő és megállíthatatlan. Egyre durvábban mar bele az elf nyakába, minden viszonzott kéjes nyögéssel pedig újabb fát dob a férfi az őt emésztő késztetésre. Ahogy a másik kezei bátorítóan siklanak a bőrén, úgy érzi, hogy lassan elérkezik ahhoz a ponthoz, amelynél már saját magát is kioltaná, mert nem bírja tovább a szíve a rohanó tempót, amit a folyton feszítő vágy diktál neki. Az utolsó csepp a pohárban, mikor az elf beleharap a fülcimpájába és a világ legédesebb szavát suttogja bele a perszelő levegőbe. Egy végtelennek tűnő másodpercre meg is akad a levegő a torkában és elönti a pír az arcát, elemeli ajkait a férfi nyakától, hogy sóvárgástól fénylő szemeit a másik tekintetébe ágyazhassa. Szája halk szavakat formál, mivel nincsenek olyan távol egymástól, így a halk hangfoszlányok, akármilyen bátortalanok is, de az őket körbeölelő csendben eltalálnak Aleimord füléig.*
-Ezt meg kell bocsátanod nekem. Mert tovább már nem bírom. *Szívja be az alsó ajkát szendén, de szemei minden gondolatát elárulják. Határozottan megemelkedik, és sikamlós, lágy szorításába fogja az elf érte lüktető testrészét. Egy szempillantás az egész, de mint egy börtönéből szabadult rab, fut végig a borzongás a testében.*
-Támaszkodj meg a kezeiddel… magad mögött.*Nehezedik a nő Aleimord két vállára, szemei lecsukódnak, ajkait pedig a kéjes zihálás remegteti meg minden alkalommal, mikor szenvedélyes táncukat járva a legközelebb kerülnek egymáshoz testileg. Figyeli a férfi sóhajait, és testének árulkodó remegését, amennyiben kér, azt sem hagyja figyelmen kívül, hiszen ennyi kényeztetés után, szinte vágyakozik utána, hogy valaki mohón elnyelje, akár az engedélye nélkül is. Az elf figyelmessége minden gátat átszakított benne, édes sóvárgássá változtatva még az aznap felgyülemlett fáradságot és feszültséget is. Mikor érzi, hogy a szoba eltűnni látszik körülöttük, az iramtól pedig kövér izzadságcseppek gördülnek a bőréről a férfiéra, már régen elkésett a gondolkodással. Csak úgy megtörtént váratlanul, nem is figyelte hogyan, ösztönös vonaglás volt az egész. Teljes súlyával ránehezedik a másikra, hogy elfektesse az ágyon, hogy könnyebbnek érezze a levegő utáni kétségbeesett kapkodást, legördül. Maga is küzd, közben minden porcikája még az iménti csillagos égboltot idézi, ami feltűnt miután a szoba sziluettje a sötétségbe veszett. Oldalra fordítja a fejét, hogy lássa a férfit, kezét pedig óvatosan oda csúsztatja a másikéhoz, hogy összekulcsolja az ujjaikat.*
-Köszönöm. *Mondja kicsit rekedt hangon, ezen még maga is meglepődik, úgy fest a kibukó hörgések birtokba vették a hangszálait. Megköszörüli a torkát, csak aztán folytatja.*
-Ugye… nem fáj semmid? *Néz nagy szemekkel, hiszen ha nagyon belefeledkezik a dologba, általában kicsúszik az irányítása alól az egész és akaratlanul is erősebben markol és szenvedélyesebben harap, mint általában.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 19:55:12
Üzenet elküldve: 2019-06-25 19:55:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Zammiria, Ralas//
*Felélénkül, sok olyan dolgot hall, mi kedvére való, s maga sem gondolná másképpen. A lány láthatóan arra vágyik, amire ő maga is vágyott korábban hosszú időn át, tán neki kissé hamarabb adatott meg.*
- Pontosan, ahogy mondod! *Szegezi a lányra mutatóujját.* A közösség és a közös cél a titka mindennek. Az egymás iránti tisztelet, s még, ha titkon nem is olyan a másik, mint, amilyen lehetne, a közös cél egybekovácsol mindenkit. *Szélesen mosolyog, egészen belejött, el is neveti a végét kissé.*
- Ne haragudj! Semmiféle szektának nem vagyok a tagja és nem is leszek. *Enyhül kuncogássá a nevetés. Kissé belelovalta magát.*
- És bujkálni sem kell! *Nevet fel megint, értékeli a humort.* De menedéket azt viszont nyújtunk a közülünk valóknak. *Bólint helyeslőn a lánynak, ezt nagyon is komolyan gondolja. Számos információ, apró morzsák csupán, de szépen peregnek le, mint egy kenyérszeletről, melyet az egészről hasítottak. Ralas megelégszik ennyivel, a lány láthatóan többfajta munkát akar és talán képes is elvégezni, Zammiria a lehető legjobbkor érkezik. Csendesen és illemtudón, mint mindig. Mikor Zammiria leül, maga is helyet foglal, s csak kezét nyújtja fel Alfonz felé, lefelé mutató ujjával és kérő tekintetével jelezve, hogy a főnökasszonynak is hozzon egy italt. A férfi bizonyára pontosan tudja, hogy mifélét. Kérdés hangzik fel, mely kapcsán Ralas már rendelkezik a megfelelő információkkal, így megelőzi a lányt egy elnézést kérő mosoly kíséretében.*
- Testőrködés és kíséret az elsődleges szándék, de merem állítani, hogy Reyraa ettől akár jóval többre is képes. *Hangsúlyából érződik, hogy nem a lányok, férfiaknak adható szolgáltatására gondol, ezzel nem sértené meg a lányt, bár abban is biztos, hogy már pontosan tudja hová érkezett.*
- Hasonló élete volt, mint nekem. *Magyarázza tovább lelkesedéssel, bár nyilvánvaló visszafogottsága is, hiszen Zammiria véleményére vár.*
- Nincsenek előítéletei, ami szintén jó pont, igazából még arra nem kaptunk választ, hogy vannak e rosszakarói? Olyanok, akik esetleg követnének, akik keresnek téged? Ez sem baj, de tudnunk kell, hogy mire készüljünk. *Biccent a férfi, majd újfent iszik egy kortyot. Nem véletlen a kérdése. Van kinél hasonlót sejt, s még nem tudja a teljes igazságot.*
- Ha van, mit szeretnél elmondani, illetve Zammiriának is bemutatnád magad, tedd meg bátran, én most hallgatok. *Mosolyodik el szerényen, valóban talán kissé sokat beszélt, de ez mind annak tudható be, hogy végre ezt kötetlenül és problémamentesen teheti. Ellenben feltett szándéka, hogy a következő jelentkező, már Zammiria reszortja lesz, kíváncsi rá, hogy a lány hogyan csinálja.*
*Felélénkül, sok olyan dolgot hall, mi kedvére való, s maga sem gondolná másképpen. A lány láthatóan arra vágyik, amire ő maga is vágyott korábban hosszú időn át, tán neki kissé hamarabb adatott meg.*
- Pontosan, ahogy mondod! *Szegezi a lányra mutatóujját.* A közösség és a közös cél a titka mindennek. Az egymás iránti tisztelet, s még, ha titkon nem is olyan a másik, mint, amilyen lehetne, a közös cél egybekovácsol mindenkit. *Szélesen mosolyog, egészen belejött, el is neveti a végét kissé.*
- Ne haragudj! Semmiféle szektának nem vagyok a tagja és nem is leszek. *Enyhül kuncogássá a nevetés. Kissé belelovalta magát.*
- És bujkálni sem kell! *Nevet fel megint, értékeli a humort.* De menedéket azt viszont nyújtunk a közülünk valóknak. *Bólint helyeslőn a lánynak, ezt nagyon is komolyan gondolja. Számos információ, apró morzsák csupán, de szépen peregnek le, mint egy kenyérszeletről, melyet az egészről hasítottak. Ralas megelégszik ennyivel, a lány láthatóan többfajta munkát akar és talán képes is elvégezni, Zammiria a lehető legjobbkor érkezik. Csendesen és illemtudón, mint mindig. Mikor Zammiria leül, maga is helyet foglal, s csak kezét nyújtja fel Alfonz felé, lefelé mutató ujjával és kérő tekintetével jelezve, hogy a főnökasszonynak is hozzon egy italt. A férfi bizonyára pontosan tudja, hogy mifélét. Kérdés hangzik fel, mely kapcsán Ralas már rendelkezik a megfelelő információkkal, így megelőzi a lányt egy elnézést kérő mosoly kíséretében.*
- Testőrködés és kíséret az elsődleges szándék, de merem állítani, hogy Reyraa ettől akár jóval többre is képes. *Hangsúlyából érződik, hogy nem a lányok, férfiaknak adható szolgáltatására gondol, ezzel nem sértené meg a lányt, bár abban is biztos, hogy már pontosan tudja hová érkezett.*
- Hasonló élete volt, mint nekem. *Magyarázza tovább lelkesedéssel, bár nyilvánvaló visszafogottsága is, hiszen Zammiria véleményére vár.*
- Nincsenek előítéletei, ami szintén jó pont, igazából még arra nem kaptunk választ, hogy vannak e rosszakarói? Olyanok, akik esetleg követnének, akik keresnek téged? Ez sem baj, de tudnunk kell, hogy mire készüljünk. *Biccent a férfi, majd újfent iszik egy kortyot. Nem véletlen a kérdése. Van kinél hasonlót sejt, s még nem tudja a teljes igazságot.*
- Ha van, mit szeretnél elmondani, illetve Zammiriának is bemutatnád magad, tedd meg bátran, én most hallgatok. *Mosolyodik el szerényen, valóban talán kissé sokat beszélt, de ez mind annak tudható be, hogy végre ezt kötetlenül és problémamentesen teheti. Ellenben feltett szándéka, hogy a következő jelentkező, már Zammiria reszortja lesz, kíváncsi rá, hogy a lány hogyan csinálja.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 12:44:50
Üzenet elküldve: 2019-06-25 12:44:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ernuss, Vic, Mady érintőlegesen Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Khul megnyilvánulásai szinte fejfájás szerűen nyilallnak bele, néha meg- megrezzentve egy-egy arcizmát, de nem okoznak nagyobb változást, legalábbis külsőleg.*
~Tudtam én, hát nem lehet igaz, hogy nem bír a szájára ülni. Esküszöm kimosom szappannal, bő szappannal, csak úgy buborékozik majd a hátsója is tőle.~ *A szájához emeli egyik kezét és, némi csillapításként ráharap az egyik körmére, közben elfordulva a társaságtól.*
~Mindegy, nincs baj. Feltűnő lenne vajon, ha egy tálcával pofáncsapnám?! Csak a fürdőből visszhangozna vissza… ~ *Fújja ki a levegőt, majd ismét megvillantja a kedves mosolyt a mélységi felé, amint közli, hogy élne a lehetőséggel, amit nemrég felajánlott. A fél-elf nő nem igazán foglalkozik vele, őt meg ez egyáltalán nem izgatja, de fél szemével ő azért figyel. Úgy fest nem lesz itt baj, kettecskén eltöltik majd az időt, míg Ralas felszabadul, így visszasétál a pult mögé és várja, hogy a páros helyet foglaljon előtte. Mikor ez megtörténik, eléjük csúsztat két itallapot, hogy tudjanak választani.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Khul megnyilvánulásai szinte fejfájás szerűen nyilallnak bele, néha meg- megrezzentve egy-egy arcizmát, de nem okoznak nagyobb változást, legalábbis külsőleg.*
~Tudtam én, hát nem lehet igaz, hogy nem bír a szájára ülni. Esküszöm kimosom szappannal, bő szappannal, csak úgy buborékozik majd a hátsója is tőle.~ *A szájához emeli egyik kezét és, némi csillapításként ráharap az egyik körmére, közben elfordulva a társaságtól.*
~Mindegy, nincs baj. Feltűnő lenne vajon, ha egy tálcával pofáncsapnám?! Csak a fürdőből visszhangozna vissza… ~ *Fújja ki a levegőt, majd ismét megvillantja a kedves mosolyt a mélységi felé, amint közli, hogy élne a lehetőséggel, amit nemrég felajánlott. A fél-elf nő nem igazán foglalkozik vele, őt meg ez egyáltalán nem izgatja, de fél szemével ő azért figyel. Úgy fest nem lesz itt baj, kettecskén eltöltik majd az időt, míg Ralas felszabadul, így visszasétál a pult mögé és várja, hogy a páros helyet foglaljon előtte. Mikor ez megtörténik, eléjük csúsztat két itallapot, hogy tudjanak választani.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 11:42:02
Üzenet elküldve: 2019-06-25 11:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Khul, érintőlegesen Darelld, Zammiria és Mady//
*Komolyan lenyűgözi ez a kitartás, amivel Khul ellenáll a sörre való csábításnak. Ráadásul eléggé úgy tűnik, hogy a rosszakarók felé kacsingató érdeklődése is kútba esik. De kihívások nélkül nem is igazi élvezet a kísértés.
Végül csak csurran némi plusz információ, és csurran az a sör is lefelé a szomjúság poklába bájolt torkon. Az se igazán zavarja, hogy végül is átlátnak a trükkjein. Igazából így még hízelgőbb is. Olyasfajta álszent mosolyt villant, aminek eszében sincs tagadni semmit. Kivételesen a szabadszájúságot se rója fel. Még egy szúrós pillantással sem, hiszen ha minden kötél szakad, és az ember hirtelen szabadesésben távolodik a magának leszögezett elvektől, efelett tényleg nem nagyon van hatalma.*
- Persze, hogy érdekel *vonja meg a vállát. Kit ne érdekelnének a zaftos pletykák?* - Mondjuk épp te ajánlottad fel, hogy beszélsz nekem a helyről. De minden szót úgy kell kihúzni belőled *csóválja meg a fejét, egyszersmind ki is mosakszik az előre megfontolt kérdezősködés vádjából.*
- Miért, mit gondolsz, milyen típusú legények fognak meg? *kérdez vissza kíváncsian.*
- Tudod, ez nem a szép hazugságokról szól vagy az irányításról *int, így, egy kurta mozdulattal az "ez" szócska alá vonja az egész helyiséget.* - Olyan ez, mint a vadászat *mondja titkos tanok bevezetőjének misztikumába mártott zöngékkel. Holmiját odébb tolva átcsusszan a Khul melletti székre, így a szemkontaktus kissé veszít, de a közelség bőven kipótolja, mert Yeza aztán nem spórol vele.* - Mindenkit felpezsdít az izgalma. Biztos kéz kell hozzá *mondja, s ujjacskái alig érintve sétálnak le Khul karján.* - Határozott. *Úgy búgja a szavakat, hogy bárki, aki az önbecsülését még életben tudja, akaratlanul is magára veszi a jelzőket. Mert ahogy Yeza mondja, annyira, de annyira passzolnak, mintha hallgatójukra öntötték volna őket.* - Egy jó fegyver *simít, a (leülvén nyilván kényelmesen ölbe húzott) nyílpuska tusát és bizony Khul combját is érintve* - jó kezekben *nyílik a tenyér, s a simítás még közelebb nyújtózik a férfi belső combja felé* - bizsergésbe borítja a levegőt.
- Te ne tudnád? *A pillantás, a hangsúly szinte lábát csókolja annak az odaadó önfeláldozásnak, amivel Khul itt szolgálatot teljesít. Kijár neki. Egy igazi hős a maga nemében. Legalábbis ebben a pillanatban senki se okolná érte, ha ezt maradéktalanul elhinné.* - Nem csüggedni, míg a vesszőt csak az akarat tartja *elég, az ujjacskák alig mozduló kis játéka, egy mélyebbre szívott sóhaj* - és az ideg *ejti lassan, dús teret engedve a gondolatoknak* - pattanásig feszül. *Beharapja az ajkát a mondat végére és szünetet hagy. Feloldás nélkül. A levegő a tüdőben marad a hosszú pillanatra, mint mikor az ember érzéki gyönyörök alá bukik.*
- Biztosan nem segítenéd ki a munkaadóidat? *kérdi, míg pillantása szemérmetlen, lusta mustrával kapaszkodik vissza lentről a férfi tekintetére. A füléhez hajol. Ajka épp csak megcirógatja, amitől csak még aljasabb lesz az egész.* - Megkérdezhetnéd *súgja a felbujtást engedély kérésére, hogy e kínálati űrt kitölthesse, ha már a selyemfiúk nem találtak tetszésre. A lány Khul tarkója mellett pillant ki a másik posztoló őrre: a sebhelyes arcú, elegáns kőszoborra. Aztán a kifelé sétáló mélységire a különleges virággal a hajában. Nincs túl sok kétsége afelől, hogy ő is ide tartozik, de a barna hajú félvérrel ellentétben kevéssé fedi arcát a vendégek felé elvárható mosolygás. Tartásán, mozdulatain olyasmit vél felfedezni, ami még egy hosszúra nyúlt, fárasztó nap után se jellemző egy ilyen hely lányaira, míg zárásra nem fordítják a kulcsot. Ez az üzlet kirakat. Kényes kirakat. Fénytelen, kókadt virágot senki se lát szívesen egy impozáns csokorban. Neki mégis mintha kiváltsága volna a külcsín elvárt tökélyéből engedni.*
*Komolyan lenyűgözi ez a kitartás, amivel Khul ellenáll a sörre való csábításnak. Ráadásul eléggé úgy tűnik, hogy a rosszakarók felé kacsingató érdeklődése is kútba esik. De kihívások nélkül nem is igazi élvezet a kísértés.
Végül csak csurran némi plusz információ, és csurran az a sör is lefelé a szomjúság poklába bájolt torkon. Az se igazán zavarja, hogy végül is átlátnak a trükkjein. Igazából így még hízelgőbb is. Olyasfajta álszent mosolyt villant, aminek eszében sincs tagadni semmit. Kivételesen a szabadszájúságot se rója fel. Még egy szúrós pillantással sem, hiszen ha minden kötél szakad, és az ember hirtelen szabadesésben távolodik a magának leszögezett elvektől, efelett tényleg nem nagyon van hatalma.*
- Persze, hogy érdekel *vonja meg a vállát. Kit ne érdekelnének a zaftos pletykák?* - Mondjuk épp te ajánlottad fel, hogy beszélsz nekem a helyről. De minden szót úgy kell kihúzni belőled *csóválja meg a fejét, egyszersmind ki is mosakszik az előre megfontolt kérdezősködés vádjából.*
- Miért, mit gondolsz, milyen típusú legények fognak meg? *kérdez vissza kíváncsian.*
- Tudod, ez nem a szép hazugságokról szól vagy az irányításról *int, így, egy kurta mozdulattal az "ez" szócska alá vonja az egész helyiséget.* - Olyan ez, mint a vadászat *mondja titkos tanok bevezetőjének misztikumába mártott zöngékkel. Holmiját odébb tolva átcsusszan a Khul melletti székre, így a szemkontaktus kissé veszít, de a közelség bőven kipótolja, mert Yeza aztán nem spórol vele.* - Mindenkit felpezsdít az izgalma. Biztos kéz kell hozzá *mondja, s ujjacskái alig érintve sétálnak le Khul karján.* - Határozott. *Úgy búgja a szavakat, hogy bárki, aki az önbecsülését még életben tudja, akaratlanul is magára veszi a jelzőket. Mert ahogy Yeza mondja, annyira, de annyira passzolnak, mintha hallgatójukra öntötték volna őket.* - Egy jó fegyver *simít, a (leülvén nyilván kényelmesen ölbe húzott) nyílpuska tusát és bizony Khul combját is érintve* - jó kezekben *nyílik a tenyér, s a simítás még közelebb nyújtózik a férfi belső combja felé* - bizsergésbe borítja a levegőt.
- Te ne tudnád? *A pillantás, a hangsúly szinte lábát csókolja annak az odaadó önfeláldozásnak, amivel Khul itt szolgálatot teljesít. Kijár neki. Egy igazi hős a maga nemében. Legalábbis ebben a pillanatban senki se okolná érte, ha ezt maradéktalanul elhinné.* - Nem csüggedni, míg a vesszőt csak az akarat tartja *elég, az ujjacskák alig mozduló kis játéka, egy mélyebbre szívott sóhaj* - és az ideg *ejti lassan, dús teret engedve a gondolatoknak* - pattanásig feszül. *Beharapja az ajkát a mondat végére és szünetet hagy. Feloldás nélkül. A levegő a tüdőben marad a hosszú pillanatra, mint mikor az ember érzéki gyönyörök alá bukik.*
- Biztosan nem segítenéd ki a munkaadóidat? *kérdi, míg pillantása szemérmetlen, lusta mustrával kapaszkodik vissza lentről a férfi tekintetére. A füléhez hajol. Ajka épp csak megcirógatja, amitől csak még aljasabb lesz az egész.* - Megkérdezhetnéd *súgja a felbujtást engedély kérésére, hogy e kínálati űrt kitölthesse, ha már a selyemfiúk nem találtak tetszésre. A lány Khul tarkója mellett pillant ki a másik posztoló őrre: a sebhelyes arcú, elegáns kőszoborra. Aztán a kifelé sétáló mélységire a különleges virággal a hajában. Nincs túl sok kétsége afelől, hogy ő is ide tartozik, de a barna hajú félvérrel ellentétben kevéssé fedi arcát a vendégek felé elvárható mosolygás. Tartásán, mozdulatain olyasmit vél felfedezni, ami még egy hosszúra nyúlt, fárasztó nap után se jellemző egy ilyen hely lányaira, míg zárásra nem fordítják a kulcsot. Ez az üzlet kirakat. Kényes kirakat. Fénytelen, kókadt virágot senki se lát szívesen egy impozáns csokorban. Neki mégis mintha kiváltsága volna a külcsín elvárt tökélyéből engedni.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 11:38:08
Üzenet elküldve: 2019-06-25 11:38:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Zammiria, Ralas//
*Nem pont az az üzenet megy át némajátékukban, amire szánja, bár erről még nem győződhet meg. Bizonyos szempontból jól megértik egymást Ralasszal, a kommunikáció pedig majd csiszolódik idővel. Abban hallgatólagosan megegyeznek, hogy erről nem fognak mások előtt beszélgetni.
A fogadtatás udvarias mindkét fél részéről, Ralas látható öröme jólesik neki. A megfigyelés Zammiria szenvedélye, és fajtársa éppen érdeklődése fókuszában áll, ezért a meglepettség halvány jelét nem szalasztja el. Nem az első, s minden bizonnyal nem is utolsó, amit láthat. Idővel hozzászokik, hogy szokatlannak találják ebben a pozícióban - bizonyos fokig még maga is. Úgy tesz hát, mint aki nem vett észre semmit. Ralas nem fukarkodik a bókokkal és dicséretekkel, mindent megtesz azért, hogy máris otthon érezze magát, és elfogadják az oldalán a vezetésben. Apró mosollyal jelzi háláját.*
- Köszönöm, Ralas.
*Kényelembe helyezi magát a felkínált széken, hátradől a párnázott támlához, poharát leteszi, kezeit pedig az ölébe engedi. Szívélyes arckifejezéssel fordul a nőhöz.*
- Örvendek, kedves Reyraa. Remélem, a megelégedés ez esetben kölcsönös lesz. A Sellőház sok kényelmet kínál, de sok feladatot is ad. És igen sokfélét*Erről már ennyi idő alatt is meggyőződhetett.*
- Pontosan milyen területen gondolkodott?
*Sajnos az eddigi információkról lemaradt, a nő külseje és modora pedig van annyira különleges, hogy ne zárja ki a vendégek közvetlen szórakoztatását. Kérdése éppúgy Ralas felé is szól, elég sokat beszélgettek, mielőtt ideért, talán kap egy összefoglalót, netán javaslatot.*
*Nem pont az az üzenet megy át némajátékukban, amire szánja, bár erről még nem győződhet meg. Bizonyos szempontból jól megértik egymást Ralasszal, a kommunikáció pedig majd csiszolódik idővel. Abban hallgatólagosan megegyeznek, hogy erről nem fognak mások előtt beszélgetni.
A fogadtatás udvarias mindkét fél részéről, Ralas látható öröme jólesik neki. A megfigyelés Zammiria szenvedélye, és fajtársa éppen érdeklődése fókuszában áll, ezért a meglepettség halvány jelét nem szalasztja el. Nem az első, s minden bizonnyal nem is utolsó, amit láthat. Idővel hozzászokik, hogy szokatlannak találják ebben a pozícióban - bizonyos fokig még maga is. Úgy tesz hát, mint aki nem vett észre semmit. Ralas nem fukarkodik a bókokkal és dicséretekkel, mindent megtesz azért, hogy máris otthon érezze magát, és elfogadják az oldalán a vezetésben. Apró mosollyal jelzi háláját.*
- Köszönöm, Ralas.
*Kényelembe helyezi magát a felkínált széken, hátradől a párnázott támlához, poharát leteszi, kezeit pedig az ölébe engedi. Szívélyes arckifejezéssel fordul a nőhöz.*
- Örvendek, kedves Reyraa. Remélem, a megelégedés ez esetben kölcsönös lesz. A Sellőház sok kényelmet kínál, de sok feladatot is ad. És igen sokfélét*Erről már ennyi idő alatt is meggyőződhetett.*
- Pontosan milyen területen gondolkodott?
*Sajnos az eddigi információkról lemaradt, a nő külseje és modora pedig van annyira különleges, hogy ne zárja ki a vendégek közvetlen szórakoztatását. Kérdése éppúgy Ralas felé is szól, elég sokat beszélgettek, mielőtt ideért, talán kap egy összefoglalót, netán javaslatot.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 11:08:43
Üzenet elküldve: 2019-06-25 11:08:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss, Mady//
*A férfi rendkívül önzetlen gesztusa felkelti Vic figyelmét. *
~Minő udvarias gesztus!~
*Átfut az agyán, hogy a legdrágább italt kérje, kihasználva a kínálkozó alkalmat, de elhessegeti a csábító kísértést. Viszont az se lenne túl szép, ha visszautasítaná a férfi nagylelkű felajánlását. Hiába egy enyveskezű tolvaj, azért az illemről van valami fogalma. És ez egy olyan hely, ahol ezt el is várják a vendégtől.*
-Köszönöm, nagyon kedves tőled, de nem kérek egyebet egy pohár friss víznél.
*Kedve lenne alkoholt inni, de lemond róla, elvégre az elmúlt napokban szinte minden nap betért valami olcsóbb mulatóba, ledönteni egy korsó sört, vagy esetleg egy kis töményet igencsak porzó torkán. Itt az ideje szünetet tartani, mielőtt csatlakozna a kikötő nem túl bájos, lecsúszott, kocsmatöltelék alkoholistákból álló társadalmi rétegéhez.*
-Rossz napom?
*Összeráncolt homokkal néz társára, majd egy pillanatra utat enged egy halovány mosolynak, ami az előzőektől eltérően némileg őszintébbnek mondható. *
-Remekül szórakozom melletted, már rég történt ennyi érdekes dolog egy napon.
*Most nem hazudik, bár fogadni merne rá, hogy Ernuss már minden egyes szavát elereszti a füle mellett, hiszen meggyőződhetett róla, hogy Vic egyáltalán nem egy megbízható, szavahihető úrihölgy.
A lány viszont most azon morfondírozik, hogy partnere valami nemesféle lehet, vagy csak szimplán nagyra van magával. Olyan viszonyban viszont még nincsenek, hogy életéről kérdezzen, lehet, soha nem is fogja megtenni.*
A hozzászólás írója (Vic Shabaron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 11:09:11
*A férfi rendkívül önzetlen gesztusa felkelti Vic figyelmét. *
~Minő udvarias gesztus!~
*Átfut az agyán, hogy a legdrágább italt kérje, kihasználva a kínálkozó alkalmat, de elhessegeti a csábító kísértést. Viszont az se lenne túl szép, ha visszautasítaná a férfi nagylelkű felajánlását. Hiába egy enyveskezű tolvaj, azért az illemről van valami fogalma. És ez egy olyan hely, ahol ezt el is várják a vendégtől.*
-Köszönöm, nagyon kedves tőled, de nem kérek egyebet egy pohár friss víznél.
*Kedve lenne alkoholt inni, de lemond róla, elvégre az elmúlt napokban szinte minden nap betért valami olcsóbb mulatóba, ledönteni egy korsó sört, vagy esetleg egy kis töményet igencsak porzó torkán. Itt az ideje szünetet tartani, mielőtt csatlakozna a kikötő nem túl bájos, lecsúszott, kocsmatöltelék alkoholistákból álló társadalmi rétegéhez.*
-Rossz napom?
*Összeráncolt homokkal néz társára, majd egy pillanatra utat enged egy halovány mosolynak, ami az előzőektől eltérően némileg őszintébbnek mondható. *
-Remekül szórakozom melletted, már rég történt ennyi érdekes dolog egy napon.
*Most nem hazudik, bár fogadni merne rá, hogy Ernuss már minden egyes szavát elereszti a füle mellett, hiszen meggyőződhetett róla, hogy Vic egyáltalán nem egy megbízható, szavahihető úrihölgy.
A lány viszont most azon morfondírozik, hogy partnere valami nemesféle lehet, vagy csak szimplán nagyra van magával. Olyan viszonyban viszont még nincsenek, hogy életéről kérdezzen, lehet, soha nem is fogja megtenni.*
A hozzászólás írója (Vic Shabaron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 11:09:11
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 09:59:36
Üzenet elküldve: 2019-06-25 09:59:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Zammiria, Ralas//
~Legalábbis még... ~
*Ismétli meg magában a férfi szavait, elképzelve egy utópista kikötőt, ahol nincs többé sötét ármánykodás, rend és fegyelem uralkodik, eltörlik az erőszakos bandákat, és bárki nyugodtan sétálgathat éjszaka az utcákon, nem kell tartania az árnyékban megbúvó tolvaj gyilkosoktól. Emellett minden hatalom egy kézbe összpontosul, diktatórikus rendszer uralkodnak. Igen, csak így lehetne rendet tenni, de még így is szinte lehetetlen.*
-Tisztában vagyok a veszéllyel, de még mindig jobb így, mintha egyedül rónám a veszélyes területeket. Legalább van hova elfutnom, és elbújnom.
*Az utolsó mondatot persze egy szelíd mosoly kíséretében teszi hozzá, ha már ilyen közvetlen a hangulat, nyugodtan elengedhet egy-két apró, vicces megjegyzést.*
-A járőrözés tökéletes feladat, legalább nem kell agyon dolgoznom magam már az elején. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem venném komolyan a munkám...
*Szépíteni próbál, reméli, hogy a férfi nem veszi zokon előbbi megjegyzését, és nem gondolja valami lusta naplopónak.*
-Testőrködést is bármikor vállalok, ha van valaki, akire külön figyelmet kell fordítani, csak szólj. A fél szemem mindig rajta lesz.
*Alig hogy kimondja az utolsó mondatot, egy másik mélységi tűnik fel az asztalnál. Már előbb is kiszúrta a teremben, de nem tulajdonított nagyobb jelentőséget neki, gondolván, biztos egy újabb alkalmazott. A
főnök szó hallatán egy leheletnyit felhúzha a szemöldökét, de ezt a kicsiny gesztust csak az igazán szemfülesek veszik észre.
Rá kell jönnie, hogy tulajdonképpen örül a fajtársnak. Valahogy a sajátjaival mindig jobban megértette magát.*
-Örvendek a találkozásunknak, Zammiria. Remélem lesz lehetőségem elnyerni jövőbeli elismerését.
~Legalábbis még... ~
*Ismétli meg magában a férfi szavait, elképzelve egy utópista kikötőt, ahol nincs többé sötét ármánykodás, rend és fegyelem uralkodik, eltörlik az erőszakos bandákat, és bárki nyugodtan sétálgathat éjszaka az utcákon, nem kell tartania az árnyékban megbúvó tolvaj gyilkosoktól. Emellett minden hatalom egy kézbe összpontosul, diktatórikus rendszer uralkodnak. Igen, csak így lehetne rendet tenni, de még így is szinte lehetetlen.*
-Tisztában vagyok a veszéllyel, de még mindig jobb így, mintha egyedül rónám a veszélyes területeket. Legalább van hova elfutnom, és elbújnom.
*Az utolsó mondatot persze egy szelíd mosoly kíséretében teszi hozzá, ha már ilyen közvetlen a hangulat, nyugodtan elengedhet egy-két apró, vicces megjegyzést.*
-A járőrözés tökéletes feladat, legalább nem kell agyon dolgoznom magam már az elején. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem venném komolyan a munkám...
*Szépíteni próbál, reméli, hogy a férfi nem veszi zokon előbbi megjegyzését, és nem gondolja valami lusta naplopónak.*
-Testőrködést is bármikor vállalok, ha van valaki, akire külön figyelmet kell fordítani, csak szólj. A fél szemem mindig rajta lesz.
*Alig hogy kimondja az utolsó mondatot, egy másik mélységi tűnik fel az asztalnál. Már előbb is kiszúrta a teremben, de nem tulajdonított nagyobb jelentőséget neki, gondolván, biztos egy újabb alkalmazott. A
főnök szó hallatán egy leheletnyit felhúzha a szemöldökét, de ezt a kicsiny gesztust csak az igazán szemfülesek veszik észre.
Rá kell jönnie, hogy tulajdonképpen örül a fajtársnak. Valahogy a sajátjaival mindig jobban megértette magát.*
-Örvendek a találkozásunknak, Zammiria. Remélem lesz lehetőségem elnyerni jövőbeli elismerését.
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 08:54:13
Üzenet elküldve: 2019-06-25 08:54:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vic, Mady, Khul//
*Vic - már ha ez a tényleges neve - hazudozását még csak egy árva szemfrogatással sem reagálja le. Sőt, úgy tűnhet, egyáltalán nem érdekli, ami bizony nem áll túl messze a valóságtól. Ha hallaná a nő gondolatait, biztosan azt válaszolná, hogy semmit - mert tényleg nem akar tőle semmit-, ám szerencsére ilyesmire nem kell pazarolnia az erejét.*
- Köszönöm a megértésedet *mosolyog a csinos - vélhetően örömlányra.* Szívesen megvárom a főnököt.
*Mivel nincsenek hátsó szándékai, ezért nem izgulja túl a dolgot, na nem mintha az az izgulós fajta lenne. Persze, ki akarja használni azokat az előnyöket, amiket ezzel a munkával kaphat, de azt nem hátsó szándéknak nevezné, hanem az idővel való gazdálkodás egyik roppant pozitív és leleményes megoldásának.
A másik férfinek bár érdekes a stílusa, ez a sötételf számára teljesen semleges. Ő maga nem szokott káromkodni, ám ha valakinek kicsúszik a száján, hát lelke rajta.*
- Ezt örömmel hallom.
*Sejtette, hogy ha hirdetnek, akkor azt nem csak viccből teszik, esetleg csaliként az áldozatoknak - bár előfordulhat -, hanem tényleg azért, mert jól jön az a plusz erős kéz.*
- Szívesen elfogadom az italt, köszönöm *mondja, majd a mellette állóra pillant.* Gyere, meghívlak valamire, csak hogy kevésbé legyen rossz napod, még választhatsz is.
*Ernuss ritkán szokott ennyire önzetlen lenni, és még maga sem tudja, meddig fog tartani, így érdemes kihasználni az alkalmat, egészen addig, amíg meg nem gondolja magát.*
*Vic - már ha ez a tényleges neve - hazudozását még csak egy árva szemfrogatással sem reagálja le. Sőt, úgy tűnhet, egyáltalán nem érdekli, ami bizony nem áll túl messze a valóságtól. Ha hallaná a nő gondolatait, biztosan azt válaszolná, hogy semmit - mert tényleg nem akar tőle semmit-, ám szerencsére ilyesmire nem kell pazarolnia az erejét.*
- Köszönöm a megértésedet *mosolyog a csinos - vélhetően örömlányra.* Szívesen megvárom a főnököt.
*Mivel nincsenek hátsó szándékai, ezért nem izgulja túl a dolgot, na nem mintha az az izgulós fajta lenne. Persze, ki akarja használni azokat az előnyöket, amiket ezzel a munkával kaphat, de azt nem hátsó szándéknak nevezné, hanem az idővel való gazdálkodás egyik roppant pozitív és leleményes megoldásának.
A másik férfinek bár érdekes a stílusa, ez a sötételf számára teljesen semleges. Ő maga nem szokott káromkodni, ám ha valakinek kicsúszik a száján, hát lelke rajta.*
- Ezt örömmel hallom.
*Sejtette, hogy ha hirdetnek, akkor azt nem csak viccből teszik, esetleg csaliként az áldozatoknak - bár előfordulhat -, hanem tényleg azért, mert jól jön az a plusz erős kéz.*
- Szívesen elfogadom az italt, köszönöm *mondja, majd a mellette állóra pillant.* Gyere, meghívlak valamire, csak hogy kevésbé legyen rossz napod, még választhatsz is.
*Ernuss ritkán szokott ennyire önzetlen lenni, és még maga sem tudja, meddig fog tartani, így érdemes kihasználni az alkalmat, egészen addig, amíg meg nem gondolja magát.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-25 07:56:26
Üzenet elküldve: 2019-06-25 07:56:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Zammiria, Ralas//
*Határozottan könnyedebb testtartást vesz fel, látható rajta, hogy bár fáradt, a könnyed beszélgetést, egy kis vizsgáztatással vegyítve élvezi. Sokkal inkább, mint a tűz oltását, a rendbe tételt és csillogó aranyak ide oda helyezgetését, vagy a kikötői uzsoraharcban való részvételt. Halkan felsóhajt és egyik lábát a másikon keresztezi át, majd jobb kezébe fogva a hűvös poharat, pörgeti meg az asztalon. A lány tekintetét követve, bár maga Khult nem látja bent, a hangját viszont hallja, mire szolid mosoly ül szája sarkába. Igen. Elég vegyes a társaság, pont ezért jó, pont ezért színes, pont ezért szeret velük együtt dolgozni és pont ezért fér bele egy titokzatos mélységi, aki eleddig helyét nem találva járta a világot. Ralas nyílt fickó, nem fél megosztani a múltját senkivel, főleg, hogy maga is igyekszik abból tanulni. Talán még magát is a lányhoz hasonlítja, bár a tere jóval szűkebb volt, élete nem sokkal ezelőtt csak vándorlásról szól, igaz, korlátozottan a kikötő területén.*
- Ez pontosan így van. *Mutat rá a lány által elmondottakra.* Legalábbis még... *Nyomatékosítja, fellebbentve a fátylat talán egy jövőbeli utópisztikus elképzelésről, mely ott gyökerezik valahol mélyen elméjében.* Lehetne másképp is, lehetne a kikötő is egység, ami soha nem volt. Persze ehhez az kell, hogy a hatalmi ágak egy kézben korlátozódjanak, s az itt lakó szélfútta és sópernyével átitatott közösség segítséget kapjon. *Vonja meg a vállát.* Talán így lesz, talán nem. *A Vihar Fiaira nem véletlenül kérdez rá. Vannak, kik lefekszenek és behódolnak, vannak, kik szó nélkül fizetnek, s vannak, kik küzdelemben esnek el. Nem hallott még olyanról, akinek a Vihar Fiai fizettek volna, ahogy arról sem, hogy bárki próbált volna velük egyezkedni. A kis kopasz fickó, az óriás sameszaival körmönfontnak és agyafúrtnak látszott. Kemény dió.*
- Sokat lehet róluk tudni, s mégis gyakorlatilag semmit. *Kezd a történetbe.* Már az első nap meglátogattak, szóval, ha elszerződsz hozzánk, tisztában kell lenned a veszéllyel. *Felnevet állát megvakarva.* Elég stresszes dolog így élni, de meg lehet szokni. *Vált a nevetés kuncogásba, míg iszik egy kortyot, meghatározhatatlan színű szemeit a lány ezüstös íriszébe fúrva.* A kiküldetések csak egy dolog, a napod nagy részét a Sellőben töltenéd, ha harcos szerzet vagy, főként járőrként, illetve testőrként. *Valahogy így tudja elképzelni a lányt, persze az adottságai megvannak a másik oldalhoz is bőséggel, de oda vagy a sors, vagy az önkéntesség sodorja a lelkeket, a lányban játszó gyönyörűség keveredik a hideg és karcos valósággal, talán ez az, ami miatt tökéletessé teszi a Sellőhöz való idomuláshoz. Felpillant, mikor alak jelenik meg a Sellőház bejárati ajtajában, s szája azonnal mosolyra kezd húzódni, még egy-két megkönnyebbült sóhaj is elhagyja torkát.*
- Nos, Reyraa, úgy hiszem, hamarosan konkrétumokról is hallhatsz felvételed kapcsán. *Kacsint a lányra, majd feláll, hogy úgy fogadja Zammiriát. Az elcsípett pillantást azonnal megérti, s még egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel. Szóval rendben van minden. Rellára nem fog rákérdezni, azt majd négyszemközt. Sejtései ugyan vannak, de nem érdekli.*
- Zammiria! *Hajtja meg magát egy pillanatra.* Örülök, hogy megérkeztél, engedd meg, hogy bemutassam Reyrát, aki épp jelentkezni kíván hozzánk. Kérlek, ülj le! *Kéri a lányt, majd az egyik széket közöttük kihúzza számára.*
- Reyraa, ő Zammiria, a vezetőtársam, ha elszegődsz hozzánk, ő lesz a másik főnököd. Együtt értük el azt, amit most látsz, persze a bentiekkel karöltve. *Mosolyog a lányra, s megvárja, míg illő módon megismerkednek.*
*Határozottan könnyedebb testtartást vesz fel, látható rajta, hogy bár fáradt, a könnyed beszélgetést, egy kis vizsgáztatással vegyítve élvezi. Sokkal inkább, mint a tűz oltását, a rendbe tételt és csillogó aranyak ide oda helyezgetését, vagy a kikötői uzsoraharcban való részvételt. Halkan felsóhajt és egyik lábát a másikon keresztezi át, majd jobb kezébe fogva a hűvös poharat, pörgeti meg az asztalon. A lány tekintetét követve, bár maga Khult nem látja bent, a hangját viszont hallja, mire szolid mosoly ül szája sarkába. Igen. Elég vegyes a társaság, pont ezért jó, pont ezért színes, pont ezért szeret velük együtt dolgozni és pont ezért fér bele egy titokzatos mélységi, aki eleddig helyét nem találva járta a világot. Ralas nyílt fickó, nem fél megosztani a múltját senkivel, főleg, hogy maga is igyekszik abból tanulni. Talán még magát is a lányhoz hasonlítja, bár a tere jóval szűkebb volt, élete nem sokkal ezelőtt csak vándorlásról szól, igaz, korlátozottan a kikötő területén.*
- Ez pontosan így van. *Mutat rá a lány által elmondottakra.* Legalábbis még... *Nyomatékosítja, fellebbentve a fátylat talán egy jövőbeli utópisztikus elképzelésről, mely ott gyökerezik valahol mélyen elméjében.* Lehetne másképp is, lehetne a kikötő is egység, ami soha nem volt. Persze ehhez az kell, hogy a hatalmi ágak egy kézben korlátozódjanak, s az itt lakó szélfútta és sópernyével átitatott közösség segítséget kapjon. *Vonja meg a vállát.* Talán így lesz, talán nem. *A Vihar Fiaira nem véletlenül kérdez rá. Vannak, kik lefekszenek és behódolnak, vannak, kik szó nélkül fizetnek, s vannak, kik küzdelemben esnek el. Nem hallott még olyanról, akinek a Vihar Fiai fizettek volna, ahogy arról sem, hogy bárki próbált volna velük egyezkedni. A kis kopasz fickó, az óriás sameszaival körmönfontnak és agyafúrtnak látszott. Kemény dió.*
- Sokat lehet róluk tudni, s mégis gyakorlatilag semmit. *Kezd a történetbe.* Már az első nap meglátogattak, szóval, ha elszerződsz hozzánk, tisztában kell lenned a veszéllyel. *Felnevet állát megvakarva.* Elég stresszes dolog így élni, de meg lehet szokni. *Vált a nevetés kuncogásba, míg iszik egy kortyot, meghatározhatatlan színű szemeit a lány ezüstös íriszébe fúrva.* A kiküldetések csak egy dolog, a napod nagy részét a Sellőben töltenéd, ha harcos szerzet vagy, főként járőrként, illetve testőrként. *Valahogy így tudja elképzelni a lányt, persze az adottságai megvannak a másik oldalhoz is bőséggel, de oda vagy a sors, vagy az önkéntesség sodorja a lelkeket, a lányban játszó gyönyörűség keveredik a hideg és karcos valósággal, talán ez az, ami miatt tökéletessé teszi a Sellőhöz való idomuláshoz. Felpillant, mikor alak jelenik meg a Sellőház bejárati ajtajában, s szája azonnal mosolyra kezd húzódni, még egy-két megkönnyebbült sóhaj is elhagyja torkát.*
- Nos, Reyraa, úgy hiszem, hamarosan konkrétumokról is hallhatsz felvételed kapcsán. *Kacsint a lányra, majd feláll, hogy úgy fogadja Zammiriát. Az elcsípett pillantást azonnal megérti, s még egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel. Szóval rendben van minden. Rellára nem fog rákérdezni, azt majd négyszemközt. Sejtései ugyan vannak, de nem érdekli.*
- Zammiria! *Hajtja meg magát egy pillanatra.* Örülök, hogy megérkeztél, engedd meg, hogy bemutassam Reyrát, aki épp jelentkezni kíván hozzánk. Kérlek, ülj le! *Kéri a lányt, majd az egyik széket közöttük kihúzza számára.*
- Reyraa, ő Zammiria, a vezetőtársam, ha elszegődsz hozzánk, ő lesz a másik főnököd. Együtt értük el azt, amit most látsz, persze a bentiekkel karöltve. *Mosolyog a lányra, s megvárja, míg illő módon megismerkednek.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-24 23:20:10
Üzenet elküldve: 2019-06-24 23:20:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Ralas//
*A tömeg sűrűsödik, a személyzetnek nincs ideje rá, hogy belső ügyekkel foglalkozzon, ezért kilép a hűs, friss levegőre. Bár a tüzet közelről nem tapasztalta meg, füstje mintha halványan ott ülne a torkán, ezért lassan, mélyet lélegzik, miközben arca kisimul, tartása lazább lesz. Pedig észre sem vette, hogy feszültek lennének izmai. Szellőtől meglebbenő hajában megigazítja a beletűzött fekete liliomot. A sötét szempár figyelmesen néz végig a színen, a mulatság maradékán, s megállapodik a félreeső asztalnál, ahol ismerős arcot talál. A férfi nincs egyedül, partnerét nem találja ismerősnek így elsőre. Csak megjegyzi magában, hogy ki mással is lenne Ralas, mint egy nővel? Apró mosolykezdemény ül a szája sarkába. Nagyon meglepődne, ha régi minőségében töltenék együtt az időt, de azért érdekli, miről lehet szó. Feltehetően üzletről, hacsak nem mégis szórakozás áll a háttérben valamilyen formában. Nem siet, kihasználja az időt, míg esetleg észreveszik. Italába kortyol, megfigyeli a jelenetet, a gesztusokat, a testtartást, a nő külsejét, viselkedésének messziről érzékelhető részleteit. A témáról nincs fogalma, azonban a beszélgetés élénknek tűnik. Ha Ralas feléje pillant, akkor tekintetük találkozik. Sejti, mi járhat a férfi fejében, így talán érteni fogja válaszát, amikor két apró mozdulattal nemet int a fejével. Aztán elindul, kezében elegánsan tartva poharát. Komótosan kerüli ki az asztalokat, hátrahagyott székeket, neki igazán nincs oka most kapkodni. Bőven van idejük felkészülni érkezésére, nem fogja kihallgatni őket, hacsak Ralas nem veszi észre, mert akkor feltehetően meglepi, mikor Zam megáll az asztal mellett enyhe mosolyával. Egyikre, majd másikra nézve üdvözli őket lágy hangján.*
- Szép estét kívánok! Csatlakozhatok?
*Mivel a nő ismeretlen számára, élénk figyelme visszatér hozzá, türelemmel készen rá, hogy Ralas feltehetőleg a válasszal egy füst alatt bemutatja őket egymásnak.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.24 23:44:58
*A tömeg sűrűsödik, a személyzetnek nincs ideje rá, hogy belső ügyekkel foglalkozzon, ezért kilép a hűs, friss levegőre. Bár a tüzet közelről nem tapasztalta meg, füstje mintha halványan ott ülne a torkán, ezért lassan, mélyet lélegzik, miközben arca kisimul, tartása lazább lesz. Pedig észre sem vette, hogy feszültek lennének izmai. Szellőtől meglebbenő hajában megigazítja a beletűzött fekete liliomot. A sötét szempár figyelmesen néz végig a színen, a mulatság maradékán, s megállapodik a félreeső asztalnál, ahol ismerős arcot talál. A férfi nincs egyedül, partnerét nem találja ismerősnek így elsőre. Csak megjegyzi magában, hogy ki mással is lenne Ralas, mint egy nővel? Apró mosolykezdemény ül a szája sarkába. Nagyon meglepődne, ha régi minőségében töltenék együtt az időt, de azért érdekli, miről lehet szó. Feltehetően üzletről, hacsak nem mégis szórakozás áll a háttérben valamilyen formában. Nem siet, kihasználja az időt, míg esetleg észreveszik. Italába kortyol, megfigyeli a jelenetet, a gesztusokat, a testtartást, a nő külsejét, viselkedésének messziről érzékelhető részleteit. A témáról nincs fogalma, azonban a beszélgetés élénknek tűnik. Ha Ralas feléje pillant, akkor tekintetük találkozik. Sejti, mi járhat a férfi fejében, így talán érteni fogja válaszát, amikor két apró mozdulattal nemet int a fejével. Aztán elindul, kezében elegánsan tartva poharát. Komótosan kerüli ki az asztalokat, hátrahagyott székeket, neki igazán nincs oka most kapkodni. Bőven van idejük felkészülni érkezésére, nem fogja kihallgatni őket, hacsak Ralas nem veszi észre, mert akkor feltehetően meglepi, mikor Zam megáll az asztal mellett enyhe mosolyával. Egyikre, majd másikra nézve üdvözli őket lágy hangján.*
- Szép estét kívánok! Csatlakozhatok?
*Mivel a nő ismeretlen számára, élénk figyelme visszatér hozzá, türelemmel készen rá, hogy Ralas feltehetőleg a válasszal egy füst alatt bemutatja őket egymásnak.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.24 23:44:58
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-24 22:33:38
Üzenet elküldve: 2019-06-24 22:33:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ó, én elhiszem. *Nem zavarja, ha Mady kóstolgatja, ha foltos lesz, így is elég csontos, pár harapásnyom csak feldobná a sápadt bőrét, sőt, talán még jól is állna. Egyébként pedig a ruha alatt senki nem veszi észre, és pár nap, maximum egy hét alatt elmúlik
Mikor a nő kéri, akkor felemelkedik, egyik kezével pedig segít neki a párnát a megfelelő helyre igazítani.*
- Miben másabb így? *kérdezi, bár úgy sejti, ezt hamarosan megtudja.
Szinte felfalja a félvér a szemeivel, mikor az átlendíti a lábát, és felé helyezkedik. Nem számít arra, hogy a nő rögtön a lényegre tér, azt hitte, hogy el szeretne még játszadozni egy kicsit, ám Aleimord nem érzi úgy, hogy panaszkodnia kellene bármire is.*
- Imádlak *suttogja a fülébe, majd gyengéden beleharap a cimpába. Kezeivel egyre hevesebben és hevesebben járja be a nő testét. Az ajkait szinte falja, már amikor a tüdejéből előtörő sóhajok és egyre hevesebb lélegzetvétel engedi.*
//Ale, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ó, én elhiszem. *Nem zavarja, ha Mady kóstolgatja, ha foltos lesz, így is elég csontos, pár harapásnyom csak feldobná a sápadt bőrét, sőt, talán még jól is állna. Egyébként pedig a ruha alatt senki nem veszi észre, és pár nap, maximum egy hét alatt elmúlik
Mikor a nő kéri, akkor felemelkedik, egyik kezével pedig segít neki a párnát a megfelelő helyre igazítani.*
- Miben másabb így? *kérdezi, bár úgy sejti, ezt hamarosan megtudja.
Szinte felfalja a félvér a szemeivel, mikor az átlendíti a lábát, és felé helyezkedik. Nem számít arra, hogy a nő rögtön a lényegre tér, azt hitte, hogy el szeretne még játszadozni egy kicsit, ám Aleimord nem érzi úgy, hogy panaszkodnia kellene bármire is.*
- Imádlak *suttogja a fülébe, majd gyengéden beleharap a cimpába. Kezeivel egyre hevesebben és hevesebben járja be a nő testét. Az ajkait szinte falja, már amikor a tüdejéből előtörő sóhajok és egyre hevesebb lélegzetvétel engedi.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-24 21:25:05
Üzenet elküldve: 2019-06-24 21:25:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán a mustra kedvére tenne, talán nem, ezt nem lehet tudni, annyi bizonyos, hogy Khul nem szokott hozzá a hasonlóhoz, sokkal inkább tolja saját magát előtérbe, még azelőtt, hogy egyáltalán felfedeznék, emiatt nem is ad lehetőséget arra, hogy kiszemeljék. Akármire. Vissza sem tekint, így háborítatlanul végigmérhetik és még a fenekét sem feszíti be hozzá, amit valószínűleg amúgy megtenne, ha tudná, hogy figyelik. Visszatérvén a felkínált helyet persze elfogadja, s nagyot szusszanva ül le, tekintetét azért kissé félénken körbefuttatva a fogadótéren, nem szeretné, ha emiatt néznék ki innen.*
- Kösz, ez jól esik, tényleg elég cudar napunk volt. *Sóhajt fel, aztán ár inkább nevetés jön rá.* Heh, nem. A habjából sem. *Bár látja maga előtt, ahogy közösen haboznak, azonban ennek nincs itt az ideje. Épp, hogy elfogadták, máris kirakatná magát... mint legutóbb... ~ Pedig az is jó hely volt. ~ Gondolkodik el egy pillanatra, majd megrázza a fejét.* Szóval nem, sajnos nem. De köszönöm. *Ismétli meg, ma már annyiszor, igazából ahogy korábban rajta, most ő is meglepődik magán, mert egész jól hozza ezt a tisztelettudó figurát.*
- Igen... ez egy hosszú történet. *Jelzi, hogy egyrészt hosszú történet, másrészt pedig nem is igazán lehet róla beszélni, legalábbis biztos benne, hogy a főnökök ezt nem akarják kiteregetni az első vendégnek, aki azóta betér a Sellőbe. A halk sóhaj, a kacér tekintet, a huncut kacsintás, a behízelgő modor, aztán meg meglepi, de alaposan, ezt nem is tudja igazán leplezni, tekintete szinte azonnal elkerekedik és hátrahőköl lélekben és fizikálisan. ~ Ez most komoly? ~ Csak egy pillanatra összeszedetlen, aztán nem létező önkritikája kerül valahogy előtérbe és a gyanakvás, mi bal szemöldökének hangyányi emelkedését eredményezi.*
- Gyakorlatilag igen, a pacsuliszagú selyemfiúkért jönnek... *Vonja meg a vállát, azért megenged magának egy kósza vigyort, nagyjából egy véleményen lehetnek ezekről a bizonyos fiúkról.* Talán mert őket jobban tudják irányítani, odaadóbbak és kevésbé őszinték, szépeket hazudnak. *Próbál okoskodni, ami nem igazán az erőssége, de hát kihozzák belőle az állatot, nincs mit tenni. Közben gigája saját útjára kél, talán halkan suttog igenlést a "meleg" szócskára, talán csak sóhajt egyet, nem lehet tudni, mindenesetre, torka porzik, mint az idevezető lakónegyedi út. A lány bizony nagyon meggyőző, Khul ezzel szemben annyira nem. Gyanakvására ez ad okot, de pont emiatt tudja kevésbé leküzdeni az érzékszervei iránt indított ostromot. Érdekes dolog az emberi természet. Van elég jó emberismerő ahhoz, hogy tudja, játszanak vele, azt is, hogy a kivitelező, bizony profi, azonban saját erőből leküzdeni nem tudja a támadást. Látja, amint egy apró csepp indul el a lány nyakán lefelé, de még mielőtt illetlen helyre tévedne tekintete elkapja tekintetét.*
- Na... na... nemtom... *Váltogatja tekintetét az egyre közelebb csusszanó korsó és a lány tekintete és nyaka között.* Helyiek... *Bukik ki belőle.* Meg irigyek. *Vonja meg a vállát, keze idegesen játszik az asztalon, valami ismeretlen és összefüggéstelen ősi rigmust dobolva.*
- Ó, baszd meg! *Marja el a krigli fülét, s hajtja le szinte szempillantás alatt, hogy aztán kézfejével száját törölje végig hirtelen mozdulattal, s vágja az asztalra a korsót. Sunyin tekint fel, féloldalas mosollyal, azzal a szokásossal, ami főként rá jellemző.*
- Direkt csinálod, mi? De vajon mi lehet a célod? Vendégként érkeztél, vagy egyéb szándékod is van? Nem hiszem, hogy ilyen típusú legények fognának meg, mint én, az információ talán sokkal inkább érdekel. *Halkan göcög magában, miközben ismét a másik társaságra pillant. Mennyi szerzet hirtelen, s mennyire más lett a Sellő, sokkal élettel telibb, sokkal életszagúbb. Jobban ízlik neki, mint a korábbi nemesi illatozók, akik csupán felesleges pletykákat és szótöltelékeket pufogtatnak a levegőbe értelmetlenül, hogy aztán valamelyik szegény lányon éljék ki gusztustalan hajlamaikat.*
- Na... elő a farbával... kisasszony! *Kuncog fel megint, nyilvánvaló, hogy béna álcája mögé látnak, de azért a szóvirágok szirmai olykor-olykor szépen kinyílnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán a mustra kedvére tenne, talán nem, ezt nem lehet tudni, annyi bizonyos, hogy Khul nem szokott hozzá a hasonlóhoz, sokkal inkább tolja saját magát előtérbe, még azelőtt, hogy egyáltalán felfedeznék, emiatt nem is ad lehetőséget arra, hogy kiszemeljék. Akármire. Vissza sem tekint, így háborítatlanul végigmérhetik és még a fenekét sem feszíti be hozzá, amit valószínűleg amúgy megtenne, ha tudná, hogy figyelik. Visszatérvén a felkínált helyet persze elfogadja, s nagyot szusszanva ül le, tekintetét azért kissé félénken körbefuttatva a fogadótéren, nem szeretné, ha emiatt néznék ki innen.*
- Kösz, ez jól esik, tényleg elég cudar napunk volt. *Sóhajt fel, aztán ár inkább nevetés jön rá.* Heh, nem. A habjából sem. *Bár látja maga előtt, ahogy közösen haboznak, azonban ennek nincs itt az ideje. Épp, hogy elfogadták, máris kirakatná magát... mint legutóbb... ~ Pedig az is jó hely volt. ~ Gondolkodik el egy pillanatra, majd megrázza a fejét.* Szóval nem, sajnos nem. De köszönöm. *Ismétli meg, ma már annyiszor, igazából ahogy korábban rajta, most ő is meglepődik magán, mert egész jól hozza ezt a tisztelettudó figurát.*
- Igen... ez egy hosszú történet. *Jelzi, hogy egyrészt hosszú történet, másrészt pedig nem is igazán lehet róla beszélni, legalábbis biztos benne, hogy a főnökök ezt nem akarják kiteregetni az első vendégnek, aki azóta betér a Sellőbe. A halk sóhaj, a kacér tekintet, a huncut kacsintás, a behízelgő modor, aztán meg meglepi, de alaposan, ezt nem is tudja igazán leplezni, tekintete szinte azonnal elkerekedik és hátrahőköl lélekben és fizikálisan. ~ Ez most komoly? ~ Csak egy pillanatra összeszedetlen, aztán nem létező önkritikája kerül valahogy előtérbe és a gyanakvás, mi bal szemöldökének hangyányi emelkedését eredményezi.*
- Gyakorlatilag igen, a pacsuliszagú selyemfiúkért jönnek... *Vonja meg a vállát, azért megenged magának egy kósza vigyort, nagyjából egy véleményen lehetnek ezekről a bizonyos fiúkról.* Talán mert őket jobban tudják irányítani, odaadóbbak és kevésbé őszinték, szépeket hazudnak. *Próbál okoskodni, ami nem igazán az erőssége, de hát kihozzák belőle az állatot, nincs mit tenni. Közben gigája saját útjára kél, talán halkan suttog igenlést a "meleg" szócskára, talán csak sóhajt egyet, nem lehet tudni, mindenesetre, torka porzik, mint az idevezető lakónegyedi út. A lány bizony nagyon meggyőző, Khul ezzel szemben annyira nem. Gyanakvására ez ad okot, de pont emiatt tudja kevésbé leküzdeni az érzékszervei iránt indított ostromot. Érdekes dolog az emberi természet. Van elég jó emberismerő ahhoz, hogy tudja, játszanak vele, azt is, hogy a kivitelező, bizony profi, azonban saját erőből leküzdeni nem tudja a támadást. Látja, amint egy apró csepp indul el a lány nyakán lefelé, de még mielőtt illetlen helyre tévedne tekintete elkapja tekintetét.*
- Na... na... nemtom... *Váltogatja tekintetét az egyre közelebb csusszanó korsó és a lány tekintete és nyaka között.* Helyiek... *Bukik ki belőle.* Meg irigyek. *Vonja meg a vállát, keze idegesen játszik az asztalon, valami ismeretlen és összefüggéstelen ősi rigmust dobolva.*
- Ó, baszd meg! *Marja el a krigli fülét, s hajtja le szinte szempillantás alatt, hogy aztán kézfejével száját törölje végig hirtelen mozdulattal, s vágja az asztalra a korsót. Sunyin tekint fel, féloldalas mosollyal, azzal a szokásossal, ami főként rá jellemző.*
- Direkt csinálod, mi? De vajon mi lehet a célod? Vendégként érkeztél, vagy egyéb szándékod is van? Nem hiszem, hogy ilyen típusú legények fognának meg, mint én, az információ talán sokkal inkább érdekel. *Halkan göcög magában, miközben ismét a másik társaságra pillant. Mennyi szerzet hirtelen, s mennyire más lett a Sellő, sokkal élettel telibb, sokkal életszagúbb. Jobban ízlik neki, mint a korábbi nemesi illatozók, akik csupán felesleges pletykákat és szótöltelékeket pufogtatnak a levegőbe értelmetlenül, hogy aztán valamelyik szegény lányon éljék ki gusztustalan hajlamaikat.*
- Na... elő a farbával... kisasszony! *Kuncog fel megint, nyilvánvaló, hogy béna álcája mögé látnak, de azért a szóvirágok szirmai olykor-olykor szépen kinyílnak.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-24 17:35:10
Üzenet elküldve: 2019-06-24 17:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Khul//
*A kezdeti hidegzuhany után (talán mert már ő is fogást váltott a hozzáállásán) kezd egyre inkább szórakoztató lenni, ahogy a fickó küzd a szavakkal. Yeza egy pillanatra osztozik vele ebben a harcban, mert ő meg alig bírja visszafogni a kikívánkozó nevetést, amikor a távozó egyértelműen visszanyel valamit, amit a hely kívánalmai elgáncsolnak a nyelvén.
A sörért igyekvő férfin tartja a szemét. Kissé még ki is hajol oldalra, mint ahogy a dokkmunkások szokása, ha egy csinos hátsó lejt el előttük. A szája szegletébe szökő kaján kis mosoly is ezt sejteti. Sokkal inkább ezt, mint hogy a raktárba nyíló ajtórésen igyekezne jobban belesni.
Míg várakozik, az étel- és itallapot önhatalmúlag legyezővé kinevezve hűti le magát a kissé fülledt időben. Esélye se lenne panasszal élni, hamar érkezik a rendelése, de a felajánlás ellenére csak egy, nem kettő.
Alkalmi pincére tekintetét követve felfedezi az arrébb álló alakot, aki kissé komorabb fickónak tűnik, kicsit elkötelezettebbnek, kicsit... ismeri ezt a nézést. Talán kissé túlságosan is elidőzik rajta. A nyilvánvalót már nem érdemes mentegetni, így sietve visszakanyarítja az ajkára mosolyt és kedélyesen biccent ő is a sebhelyes férfi felé, aki elég egyértelműen a ház védelmét hivatott szolgálni.
Természetesen hellyel kínálja Khult, ha már itallal nem engedi, de azért...*
- A habjából se lehet? *sunyít cinkosul, a megfáradt dolgozó felé hajlítgatva a szigorú szabályok kiskapuit... és persze próbálgatva a férfi határait.*
- Rosszakarók? *vonja fel újból a szemöldökét, de csak egész halkan ismétli meg a szót, közben pedig sandán körbepillant, nem tudván, hogy esetleg egy még itt lévő illetőre gondol-e a másik. De nem erőlteti bele válaszba. Túl is lendül a dolgon. Könnyeden, cukrosan és pajzán hízelkedéssel.* - Nem? *sóhajt színpadias csalódottsággal* - De gondolom a hölgy vendégek már készítik a petíciót *kacsint.* - Mert hát *mutat végig Khul vértjén* - úgy mondod ezt az öltözék dolgot, mintha férfit nem is kívánhatna meg a szem egy ilyen helyen, csak vérszegény, pacsuliszagú selyemfiúkat. *Szusszan egyet a hatás kedvéért* - Meleg van itt *mondja, s néhány mohó korttyal öblíti le a mondottakat. Mintha direkt rájátszana, hogy a kötelesség által tiltott ital egyre és egyre csábítóbb legyen az egyre és egyre szárazabb toroknak. Minden mozdulat, elsóhajtott elégedettség csak még magasabb piedesztálra helyezi azt a gyöngyöző, hűs itókát. Ha eddig még nem volt melege Khulnak, hát most valószínűleg lesz, ha eddig nem volt szomjas, most jó eséllyel egyre és egyre jobban kerülgeti majd az érzés. Yeza félredönti a fejét és a nyakához érinti a párás oldalú, hűs korsót.* - Ez jó *sóhajtja, aztán visszateszi az asztalra a még kétharmadig lévő kriglit. Valahová pont kettőjük közé.*
- Milyen agyalágyult akar rosszat egy ilyen helynek? *morogja a kvázi költői kérdést.* - Annyi értelme van, mint beleköpni egy pohár kiváló rumba. Amikor a boldogságot néhanapján kortyokban kapjuk. *Yeza finoman Khul elé tolja a maradék sört. Láthatóan nem tesz le könnyen a kegyes kísértésről.*
*A kezdeti hidegzuhany után (talán mert már ő is fogást váltott a hozzáállásán) kezd egyre inkább szórakoztató lenni, ahogy a fickó küzd a szavakkal. Yeza egy pillanatra osztozik vele ebben a harcban, mert ő meg alig bírja visszafogni a kikívánkozó nevetést, amikor a távozó egyértelműen visszanyel valamit, amit a hely kívánalmai elgáncsolnak a nyelvén.
A sörért igyekvő férfin tartja a szemét. Kissé még ki is hajol oldalra, mint ahogy a dokkmunkások szokása, ha egy csinos hátsó lejt el előttük. A szája szegletébe szökő kaján kis mosoly is ezt sejteti. Sokkal inkább ezt, mint hogy a raktárba nyíló ajtórésen igyekezne jobban belesni.
Míg várakozik, az étel- és itallapot önhatalmúlag legyezővé kinevezve hűti le magát a kissé fülledt időben. Esélye se lenne panasszal élni, hamar érkezik a rendelése, de a felajánlás ellenére csak egy, nem kettő.
Alkalmi pincére tekintetét követve felfedezi az arrébb álló alakot, aki kissé komorabb fickónak tűnik, kicsit elkötelezettebbnek, kicsit... ismeri ezt a nézést. Talán kissé túlságosan is elidőzik rajta. A nyilvánvalót már nem érdemes mentegetni, így sietve visszakanyarítja az ajkára mosolyt és kedélyesen biccent ő is a sebhelyes férfi felé, aki elég egyértelműen a ház védelmét hivatott szolgálni.
Természetesen hellyel kínálja Khult, ha már itallal nem engedi, de azért...*
- A habjából se lehet? *sunyít cinkosul, a megfáradt dolgozó felé hajlítgatva a szigorú szabályok kiskapuit... és persze próbálgatva a férfi határait.*
- Rosszakarók? *vonja fel újból a szemöldökét, de csak egész halkan ismétli meg a szót, közben pedig sandán körbepillant, nem tudván, hogy esetleg egy még itt lévő illetőre gondol-e a másik. De nem erőlteti bele válaszba. Túl is lendül a dolgon. Könnyeden, cukrosan és pajzán hízelkedéssel.* - Nem? *sóhajt színpadias csalódottsággal* - De gondolom a hölgy vendégek már készítik a petíciót *kacsint.* - Mert hát *mutat végig Khul vértjén* - úgy mondod ezt az öltözék dolgot, mintha férfit nem is kívánhatna meg a szem egy ilyen helyen, csak vérszegény, pacsuliszagú selyemfiúkat. *Szusszan egyet a hatás kedvéért* - Meleg van itt *mondja, s néhány mohó korttyal öblíti le a mondottakat. Mintha direkt rájátszana, hogy a kötelesség által tiltott ital egyre és egyre csábítóbb legyen az egyre és egyre szárazabb toroknak. Minden mozdulat, elsóhajtott elégedettség csak még magasabb piedesztálra helyezi azt a gyöngyöző, hűs itókát. Ha eddig még nem volt melege Khulnak, hát most valószínűleg lesz, ha eddig nem volt szomjas, most jó eséllyel egyre és egyre jobban kerülgeti majd az érzés. Yeza félredönti a fejét és a nyakához érinti a párás oldalú, hűs korsót.* - Ez jó *sóhajtja, aztán visszateszi az asztalra a még kétharmadig lévő kriglit. Valahová pont kettőjük közé.*
- Milyen agyalágyult akar rosszat egy ilyen helynek? *morogja a kvázi költői kérdést.* - Annyi értelme van, mint beleköpni egy pohár kiváló rumba. Amikor a boldogságot néhanapján kortyokban kapjuk. *Yeza finoman Khul elé tolja a maradék sört. Láthatóan nem tesz le könnyen a kegyes kísértésről.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-24 15:59:31
Üzenet elküldve: 2019-06-24 15:59:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Hogy milyen álmokat tör éppen össze és milyeneket nem, nem veszi észre, örül, hogy ennyi kultúrát ki tudott csiholni magából, valójában nem erre született és valójában nem is erre alkalmazzák, Yeza értékítéletből és megfigyelőképességből bizony jelesre vizsgáz, még akkor is, ha épp ezt tiszteletből nem teszi szóvá. Persze nem kerüli el Khul figyelmét sem a szemöldökráncolás, vagy éppen annak magasba ugrása, a finom ráncok játéka, ami ugyan értelmezés kérdése, de nem lehet mellettük elmenni. A harcos függetlenül attól, hogy nem bájcsevegésre termett, életében olykor szükséges volt megfigyelni a láthatatlant is, hisz ez alapján ítélte oda következő mozdulatát, olykor kisebb, olykor nagyobb sikerrel. Ha a lány gondolatai kecses kis cirádákat írnának a falra tartalmukat illetően akkor sem sértődne meg. Khul szívéből szólt, nem szereti a körítést, így, aki kedvességre és becézésre vágyik bizony kénytelen lesz valamelyik lányhoz fordulni, azonban nem most. Most mindegyik elfoglalt, persze erről a vendég nem tehet.*
- Remek. *Nyugtázza a biztonságot illető kérdést, s nem tiszte megítélni annak igazságtartalmát, ahogyan következtetni sem fog semmire.*
- Jó választás *Kacsint a nőre.* Egy pillanat és itt vagyok... . *A félbeharapott mondat folytatást sejtethet egy becéző szóra, ami ezúttal sikeresen benyelésre sikerül.* Ahogy mondod, hölgyem! *Viszonozza az immár fáradtra és mosollyá enyhített vigyort, de egyelőre nem válaszol a többi kérdésre, s miközben a pult mögött álló ajtó felé siet, igyekszik összeszednie magát. Elfáradt. A kinti mulatság és annak szervezése bizony hosszúra nyúlt, ebből persze az érkezők nem sejthetnek semmit, így nem indíthat panaszkodással. A raktár hűvösében elrejtett, így némiképp pincehidegnek mondható hordó csapját megnyitva, majd töltést követően visszatérve fél szemmel Madyt és csapatát mustrálja, majd visszakúszik tekintete Yeza felé. A megfontoltság sugárzik a nőről, némiképp még óvatosságra is késztethetné, hisz ezért van itt, de most más tisztséget tölt be, így egyelőre nem gondolkodik túlzott mélységekben, csupán Dareld felé int tekintetével, hogy vegye át tőle a stafétát.*
- Parancsolj. *Helyezi le a lány elé az agyagkriglit, füllel felé fordítva.* Én sajnos nem ihatok, szolgálatban vagyok, de kösz a jó szándékot. *Paskolja meg kardját az oldalán, de nem ül le, míg hellyel nem kínálják.*
- Visszatérve, szabadtéri mulatságot rendeztünk, ami szerencsére jól sikerült, akad még vendég, de már távoztak. Ha a bentiekre gondolsz, egyesek dolgozni akarnának, mások csupán fogyasztani. *Megvonja a vállát.* Népszerű a hely a jóakarók és a rosszakarók számára is. Így ebből a szempontból vagy kénytelen velem beérni... egyelőre. *Heherészik fel egy pillanatra.* Az gondolom öltözékemből nyilvánvaló, hogy sem örömfiú, sem felszolgáló nem vagyok, csak teszem a dolgom, ami épp adódik. *Foglalja össze. Persze magában már átkozódik, a nagy pofája... egyszer amiatt üti meg a bokáját.*
*Hogy milyen álmokat tör éppen össze és milyeneket nem, nem veszi észre, örül, hogy ennyi kultúrát ki tudott csiholni magából, valójában nem erre született és valójában nem is erre alkalmazzák, Yeza értékítéletből és megfigyelőképességből bizony jelesre vizsgáz, még akkor is, ha épp ezt tiszteletből nem teszi szóvá. Persze nem kerüli el Khul figyelmét sem a szemöldökráncolás, vagy éppen annak magasba ugrása, a finom ráncok játéka, ami ugyan értelmezés kérdése, de nem lehet mellettük elmenni. A harcos függetlenül attól, hogy nem bájcsevegésre termett, életében olykor szükséges volt megfigyelni a láthatatlant is, hisz ez alapján ítélte oda következő mozdulatát, olykor kisebb, olykor nagyobb sikerrel. Ha a lány gondolatai kecses kis cirádákat írnának a falra tartalmukat illetően akkor sem sértődne meg. Khul szívéből szólt, nem szereti a körítést, így, aki kedvességre és becézésre vágyik bizony kénytelen lesz valamelyik lányhoz fordulni, azonban nem most. Most mindegyik elfoglalt, persze erről a vendég nem tehet.*
- Remek. *Nyugtázza a biztonságot illető kérdést, s nem tiszte megítélni annak igazságtartalmát, ahogyan következtetni sem fog semmire.*
- Jó választás *Kacsint a nőre.* Egy pillanat és itt vagyok... . *A félbeharapott mondat folytatást sejtethet egy becéző szóra, ami ezúttal sikeresen benyelésre sikerül.* Ahogy mondod, hölgyem! *Viszonozza az immár fáradtra és mosollyá enyhített vigyort, de egyelőre nem válaszol a többi kérdésre, s miközben a pult mögött álló ajtó felé siet, igyekszik összeszednie magát. Elfáradt. A kinti mulatság és annak szervezése bizony hosszúra nyúlt, ebből persze az érkezők nem sejthetnek semmit, így nem indíthat panaszkodással. A raktár hűvösében elrejtett, így némiképp pincehidegnek mondható hordó csapját megnyitva, majd töltést követően visszatérve fél szemmel Madyt és csapatát mustrálja, majd visszakúszik tekintete Yeza felé. A megfontoltság sugárzik a nőről, némiképp még óvatosságra is késztethetné, hisz ezért van itt, de most más tisztséget tölt be, így egyelőre nem gondolkodik túlzott mélységekben, csupán Dareld felé int tekintetével, hogy vegye át tőle a stafétát.*
- Parancsolj. *Helyezi le a lány elé az agyagkriglit, füllel felé fordítva.* Én sajnos nem ihatok, szolgálatban vagyok, de kösz a jó szándékot. *Paskolja meg kardját az oldalán, de nem ül le, míg hellyel nem kínálják.*
- Visszatérve, szabadtéri mulatságot rendeztünk, ami szerencsére jól sikerült, akad még vendég, de már távoztak. Ha a bentiekre gondolsz, egyesek dolgozni akarnának, mások csupán fogyasztani. *Megvonja a vállát.* Népszerű a hely a jóakarók és a rosszakarók számára is. Így ebből a szempontból vagy kénytelen velem beérni... egyelőre. *Heherészik fel egy pillanatra.* Az gondolom öltözékemből nyilvánvaló, hogy sem örömfiú, sem felszolgáló nem vagyok, csak teszem a dolgom, ami épp adódik. *Foglalja össze. Persze magában már átkozódik, a nagy pofája... egyszer amiatt üti meg a bokáját.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-24 15:15:54
Üzenet elküldve: 2019-06-24 15:15:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Khul//
*Igazán ízlésesen berendezett hely, persze kellő pikantériával. Bársonnyal vont, szép kivitelű bútorok, finom kelmék, szemrevaló hölgyek.
Úgy tűnik, a késői órán elég sokan kívánják még itt megkoronázni az estét, így azért bőven van ideje körbefuttatni a tekintetét. Bele is feledkezik kissé, így előbb kérdez, s csak aztán fordul a szolgálatára érkező személyzet felé. Egyik szemöldöke mindjárt magasra is szalad az alak láttán. Nem pont erre számított. Egy fél pillanatig megfordul a fejében, hogy talán máris ki akarják dobni, hiszen a hozzá lépő férfiról lerí, hogy nem lantművészként keresi a kenyerét. A csaknem körbeérő vigyorgás meg a kissé zavart tipródás azonban jó eséllyel sejteti, hogy mégse kitessékelésről van szó. A hely bemutatása valahogy csak-csak elindul. A klisés szófordulatok kötelező cirádái azonban nem sokáig tartanak ki. Hamar összedől a légvár, amit az úriemberség szappanjából fúj a jól megtermett férfiú. A szívéből szóló őszinteség egy pillanat alatt lerántja az exkluzív patinát a hely varázsáról és ez határtalanul kiábrándító. A tények odasercintik a közönséges igazságot: ez bizony ugyanaz a kikötő, mint pár utcával odébb, csak kicsit jobb a szag és drágább a szesz. Pedig szépnek tűnt. Túl szépnek. Igyekszik azért nem a vonásaira engedni a gondolatait, de valószínűleg nem sikerül maradéktalanul. Ha így áll a helyzet, ő se töri össze magát. Eddig kecses tartása kényelmessé ereszkedik, még a pillantásából is mintha elillanna a titokzatosság csábos pezsgése.
A fegyver említésére a batyujára pillant. Az elmúlt időben nem lett volna túl bölcs dolog a kardját közszemlére tenni, így leginkább gyolcsba tekerve, a holmija közé rejtve hordta. Mivel azonban elég méretes darab, a markolat így is kikandikál.*
- Dehogy *rázza meg a fejét egy vállvonással, mintha a fegyverrántás már magában is egy képtelenül abszurd feltételezés volna rá nézve. Pedig hát... Viszont ha most pengére lenne szüksége, a bal ruhaujjában lapuló kis tőr lenne az eszköze, nem a kardja. De miért is lenne szüksége?*
- Sör *mondja épp csak az étlapra pillantva, ami egy egyszerű léleknek túlontúl terjengős hosszúságba nyúlik.* - Egy hideg sör most jól esne *mondja.* - És ha már beszélgetünk, hozhatnál magadnak is egyet. Nyúzottnak tűnsz, barátom. Hosszú nap? *kérdi együttérző mosolyt villantva. Yeza nem egyszerű lélek, választhatott volna mást is a bő lére eresztett itallistából, valami édeset, valami drágát, valami pikánsat, de ha akar valamit, ösztönösen keresi a hangot másokkal.
Letelepszik egy kényelmesnek tűnő helyre és úgy tesz, mint aki kapásból pakolná is fel a lábát a mellette lévő székre, de még idejekorán észbe kap az illetlenség előtt. Inkább bizalmasan előre dől a másik felé, épp csak a szeme sarkából sandít az említett várakozó párosra.*
- Mi ez a "sor"? *kérdi a homlokát ráncolva.* - Van valami alkalom?
*Igazán ízlésesen berendezett hely, persze kellő pikantériával. Bársonnyal vont, szép kivitelű bútorok, finom kelmék, szemrevaló hölgyek.
Úgy tűnik, a késői órán elég sokan kívánják még itt megkoronázni az estét, így azért bőven van ideje körbefuttatni a tekintetét. Bele is feledkezik kissé, így előbb kérdez, s csak aztán fordul a szolgálatára érkező személyzet felé. Egyik szemöldöke mindjárt magasra is szalad az alak láttán. Nem pont erre számított. Egy fél pillanatig megfordul a fejében, hogy talán máris ki akarják dobni, hiszen a hozzá lépő férfiról lerí, hogy nem lantművészként keresi a kenyerét. A csaknem körbeérő vigyorgás meg a kissé zavart tipródás azonban jó eséllyel sejteti, hogy mégse kitessékelésről van szó. A hely bemutatása valahogy csak-csak elindul. A klisés szófordulatok kötelező cirádái azonban nem sokáig tartanak ki. Hamar összedől a légvár, amit az úriemberség szappanjából fúj a jól megtermett férfiú. A szívéből szóló őszinteség egy pillanat alatt lerántja az exkluzív patinát a hely varázsáról és ez határtalanul kiábrándító. A tények odasercintik a közönséges igazságot: ez bizony ugyanaz a kikötő, mint pár utcával odébb, csak kicsit jobb a szag és drágább a szesz. Pedig szépnek tűnt. Túl szépnek. Igyekszik azért nem a vonásaira engedni a gondolatait, de valószínűleg nem sikerül maradéktalanul. Ha így áll a helyzet, ő se töri össze magát. Eddig kecses tartása kényelmessé ereszkedik, még a pillantásából is mintha elillanna a titokzatosság csábos pezsgése.
A fegyver említésére a batyujára pillant. Az elmúlt időben nem lett volna túl bölcs dolog a kardját közszemlére tenni, így leginkább gyolcsba tekerve, a holmija közé rejtve hordta. Mivel azonban elég méretes darab, a markolat így is kikandikál.*
- Dehogy *rázza meg a fejét egy vállvonással, mintha a fegyverrántás már magában is egy képtelenül abszurd feltételezés volna rá nézve. Pedig hát... Viszont ha most pengére lenne szüksége, a bal ruhaujjában lapuló kis tőr lenne az eszköze, nem a kardja. De miért is lenne szüksége?*
- Sör *mondja épp csak az étlapra pillantva, ami egy egyszerű léleknek túlontúl terjengős hosszúságba nyúlik.* - Egy hideg sör most jól esne *mondja.* - És ha már beszélgetünk, hozhatnál magadnak is egyet. Nyúzottnak tűnsz, barátom. Hosszú nap? *kérdi együttérző mosolyt villantva. Yeza nem egyszerű lélek, választhatott volna mást is a bő lére eresztett itallistából, valami édeset, valami drágát, valami pikánsat, de ha akar valamit, ösztönösen keresi a hangot másokkal.
Letelepszik egy kényelmesnek tűnő helyre és úgy tesz, mint aki kapásból pakolná is fel a lábát a mellette lévő székre, de még idejekorán észbe kap az illetlenség előtt. Inkább bizalmasan előre dől a másik felé, épp csak a szeme sarkából sandít az említett várakozó párosra.*
- Mi ez a "sor"? *kérdi a homlokát ráncolva.* - Van valami alkalom?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043