Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-26 16:19:53
Üzenet elküldve: 2019-05-26 16:19:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Forró helyzet//
//Ralas, Darelld, Rella, Zammiria, Cahress, Dreyia, Maydeleine, Khul'ie//
//Fürdő és folyosó//
*Mikor Cahress odalép hozzá és magához hívja, nem igazán tudja mire vélni a dolgot, majd érkezik a kérés vagy még annál is inkább utasítás, amit szintén némi korrekció kéne, hogy kövessen. A személyzet elég tág fogalom, hiszen sok lány, most épp vendéggel van, dolgozik, körbenézve a vendégtérben, csupán Khulon akad meg a tekintete. Továbbá látja a lányon, hogy feszült, ideges és így, hogy vele se közöl többet, mint a vendégekkel, némi nyugtalanság lesz rajta is úrrá. Nem ismerik még annyira jól egymást, hogy feltétlen bízzon a döntéseiben, azonban ezúttal nincs más választása. Majd hallgatja azt, amit a vendégeknek mond.*
~Szóval a konyhában baleset és szeretné átszellőztetni az épületet. Vajon nagy lehet a baj?~*Közben odasiet gyors léptekkel Khulhoz, hogy odahívja a pulthoz, valószínűleg minden szabad kézre és mosolygó szájra szükség lesz a vendégek megnyugtatásához és a kinti tevékenység zavarmentes lefolytatásához.*
-Kedves, megtennéd, hogy odajössz a pulthoz?*Természetesen udvarias, mikor kér, de már ráncigálja is, ha az veszi észre, hogy nem mozdul azonnal, megfogja a karját és vonszolja maga után a pulthoz. Alfonz épp a pult mögött törölgeti a poharakat, így neki csak int, hogy jöjjön hozzájuk közelebb. Ezek után, a még a vendégtérben helyet foglaló, éppen a munkájukat végző, most félbeszakított vendégszerzést megkísérlő lányokat is odainvitálja, közben egy pillanatra sem lankadó mosollyal az arcán. Így, ahogy kérte Cahress összecsődítette, akiket épp a keze ügyében talált.
Mikor már maguk között vannak és az elf elárul pontosabb részleteket is a gyors intézkedést kívánó helyzetről, a nyugtalanság megint visszatért és még mielőtt elindulna azért rákérdez.*
-A lányokkal mi legyen? Nem szeretném egyikőjüket sem veszélynek kitenni. Mennyire súlyos a helyzet? A hátsó épület biztonságos? Természetesen vállalom a fürdő részét. A konyhához és a raktárhoz közel van egy rakodó kijárat is nem? Nem lenne tanácsos a lányokat odaküldeni, hátha mégis elharapózna a helyzet?*Próbálja gyorsan hadarni, amíg együtt mennek a vendégtérben a nővel. Miután pedig kettéválnak gyors léptekkel, szinte szalad, hiszen kinek is tűnne fel, ha egy vendéggel és épp vele idejét töltő lánnyal találkozik, elmondja, hogy történ egy kis baleset a konyhában és míg a személyzet kiszellőztet, addig a vendégeket szívesen látják némi harapnivalóra az épület előtt.*
-Kérem, legyen kedves, nagyon sajnáljuk, hogy félbe kell szakítanunk a pihenését, de ne aggódjék, hamarosan folytatódhat.*Magyarázza egy vendégnek a folyosón még, majd belibben a fürdőbe és minden egyes leválasztott részhez odamegy, gyorsan és széles mosollyal tájékoztat, majd tovább indul. Ahogy sorra vezetik ki a vendégeket, úgy a bent maradtakat próbálja sürgetni.*
-Nagyon sajnáljuk az incidenst.*Ha tud segíteni az öltözködésben is, csak minél hamarabb ki tudja vezetni az utolsó vendéget is a fürdőből. Vissza, csak akkor indul, ha már az ott tartózkodó személyzetet is tájékoztatta a hallottakról, nem szeretné az sem, ha nekik bajuk esne, azt tanácsolja, hogy ők is sétáljanak le az istállóhoz, míg elül a dolog. Ezek után ha minden rendben ment és egyetlen vendég se ellenkezett túlságosan, megindul vissza a folyosón a vendégtérbe, hogy segítsen kihordani az ígért harapnivalót és italokat.*
//Ralas, Darelld, Rella, Zammiria, Cahress, Dreyia, Maydeleine, Khul'ie//
//Fürdő és folyosó//
*Mikor Cahress odalép hozzá és magához hívja, nem igazán tudja mire vélni a dolgot, majd érkezik a kérés vagy még annál is inkább utasítás, amit szintén némi korrekció kéne, hogy kövessen. A személyzet elég tág fogalom, hiszen sok lány, most épp vendéggel van, dolgozik, körbenézve a vendégtérben, csupán Khulon akad meg a tekintete. Továbbá látja a lányon, hogy feszült, ideges és így, hogy vele se közöl többet, mint a vendégekkel, némi nyugtalanság lesz rajta is úrrá. Nem ismerik még annyira jól egymást, hogy feltétlen bízzon a döntéseiben, azonban ezúttal nincs más választása. Majd hallgatja azt, amit a vendégeknek mond.*
~Szóval a konyhában baleset és szeretné átszellőztetni az épületet. Vajon nagy lehet a baj?~*Közben odasiet gyors léptekkel Khulhoz, hogy odahívja a pulthoz, valószínűleg minden szabad kézre és mosolygó szájra szükség lesz a vendégek megnyugtatásához és a kinti tevékenység zavarmentes lefolytatásához.*
-Kedves, megtennéd, hogy odajössz a pulthoz?*Természetesen udvarias, mikor kér, de már ráncigálja is, ha az veszi észre, hogy nem mozdul azonnal, megfogja a karját és vonszolja maga után a pulthoz. Alfonz épp a pult mögött törölgeti a poharakat, így neki csak int, hogy jöjjön hozzájuk közelebb. Ezek után, a még a vendégtérben helyet foglaló, éppen a munkájukat végző, most félbeszakított vendégszerzést megkísérlő lányokat is odainvitálja, közben egy pillanatra sem lankadó mosollyal az arcán. Így, ahogy kérte Cahress összecsődítette, akiket épp a keze ügyében talált.
Mikor már maguk között vannak és az elf elárul pontosabb részleteket is a gyors intézkedést kívánó helyzetről, a nyugtalanság megint visszatért és még mielőtt elindulna azért rákérdez.*
-A lányokkal mi legyen? Nem szeretném egyikőjüket sem veszélynek kitenni. Mennyire súlyos a helyzet? A hátsó épület biztonságos? Természetesen vállalom a fürdő részét. A konyhához és a raktárhoz közel van egy rakodó kijárat is nem? Nem lenne tanácsos a lányokat odaküldeni, hátha mégis elharapózna a helyzet?*Próbálja gyorsan hadarni, amíg együtt mennek a vendégtérben a nővel. Miután pedig kettéválnak gyors léptekkel, szinte szalad, hiszen kinek is tűnne fel, ha egy vendéggel és épp vele idejét töltő lánnyal találkozik, elmondja, hogy történ egy kis baleset a konyhában és míg a személyzet kiszellőztet, addig a vendégeket szívesen látják némi harapnivalóra az épület előtt.*
-Kérem, legyen kedves, nagyon sajnáljuk, hogy félbe kell szakítanunk a pihenését, de ne aggódjék, hamarosan folytatódhat.*Magyarázza egy vendégnek a folyosón még, majd belibben a fürdőbe és minden egyes leválasztott részhez odamegy, gyorsan és széles mosollyal tájékoztat, majd tovább indul. Ahogy sorra vezetik ki a vendégeket, úgy a bent maradtakat próbálja sürgetni.*
-Nagyon sajnáljuk az incidenst.*Ha tud segíteni az öltözködésben is, csak minél hamarabb ki tudja vezetni az utolsó vendéget is a fürdőből. Vissza, csak akkor indul, ha már az ott tartózkodó személyzetet is tájékoztatta a hallottakról, nem szeretné az sem, ha nekik bajuk esne, azt tanácsolja, hogy ők is sétáljanak le az istállóhoz, míg elül a dolog. Ezek után ha minden rendben ment és egyetlen vendég se ellenkezett túlságosan, megindul vissza a folyosón a vendégtérbe, hogy segítsen kihordani az ígért harapnivalót és italokat.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-26 07:15:00
Üzenet elküldve: 2019-05-26 07:15:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Forró helyzet//
//Ralas, Darelld, Rella, Zammiria, Cahress, Dreyia, Maydeleine//
//Továbbá Khul'ie és minden jelenlévő vendég//
*Ralas nyugtatására bólogat, a tábortűz említésére azonban összeugrik a gyomra, s megint kezd erőt venni rajta a pánik. Leszorítja azonban magában a rémületet, a vendégek biztonsága a fontos most, a cél pedig erőt ad a feladathoz. Ugyan Darelldet majdnem fellöki, az a néhány lépés, amit megtesz a folyosón, kezdi feloldani szorongását. Madyt magával hívja vissza a fogadótérbe, és diszkréten odasúgja, hogy a személyzet gyülekezzen a pultnál. Nincs vesztegetnivaló ideje, ezért csak egyszer szeretné elmondani, s addig a gondolatait össze kell rendeznie. Különben is jobb, ha ez az ajtó be van csukva. A hozzálépő vendégre ösztönösen mosolyog, bár arca fakóbb még a szokottnál. A hangján viszont uralkodik annyira, hogy ne remegjen meg.*
- Egy kis malőr esett meg a konyhán, de igazán nincs ok az aggodalomra. Csupán egy kis kellemetlenség.
*Szeretett volna előbb a személyzettel konzultálni, de így kénytelen hamarabb kihirdetni az új programot. Vesz egy mély levegőt és előrébb lépve fennhangon, kedvesen szól a jelenlévőkhöz.*
- Kedves vendégeink! A konyhában akadt egy kis baleset és szeretnénk átszellőztetni az épületet, ami átmenetileg kellemetlenné teheti a levegőt. Szeretnénk, ha addig élveznék a friss tengeri szellőt odakint a jó időben, a kellemetlenségért cserébe pedig a Sellőház állja a fogyasztást. Nyugodtan hagyjanak mindent az asztalokon, frissítőket és falatoznivalót szolgálunk fel odakint! Kedves munkatársaim segítenek berendezni egy kínáló asztalt, néhány további asztalt és székeket is kiviszünk a kényelmük érdekében. Kérem, segítsék munkájukat és fáradjanak velük egy kis szabadtéri programra!
*Ha akad kérdés, igyekszik válaszolni rá, de szeretné rövidre zárni. Reméli, hogy közben Alfonz, Khul és Mady is odaér a pulthoz, ahová aztán visszalép. Ezüsttálcára poharakat, egy másik, erősebb fatálcára pedig üvegeket kezd pakolni addig is, míg mind megérkeznek, vagy akár, miközben néhány mondatban beszél hozzájuk halkan. Diszkréten ellenőrzi, hogy nem hallja más, különben a tűzre vonatkozó részt elhagyja.*
- Ralas úr kérése, hogy szolgáljuk ki a vendégeket odakint, míg eloltják a tüzet az egyik irodában. Alfonz, Khul, kérlek, vigyetek ki két asztalt az árnyékba, ahová lepakolhatjuk az ételeket, italokat, tegyétek rá ezt az abroszt is.
*Veszi ki a pult alatti polcról a fehér szövetet és a pult tetejére teszi. Hirtelen nem is tudja, van-e kint egyáltalán napfény, idebent mindig félhomály uralkodik, de ha van, úgy fontosnak érzi az elhelyezést.*
- Ha megoldható, akkor néhány asztal, illetve szék is legyen a vendégek számára, mert nem tudjuk, meddig fog tartani.
*Ugyan erre nem kapott utasítást, de mindenre Ralas sem gondolhatott, és ha sokáig kell a vendégeknek ácsorogniuk, elégedetlenek lesznek. Persze a biztonság a legfontosabb, de úgy véli, könnyebb így motiválni az együttműködést.*
- Akár elég, ha egyikőtök pakol, a másik pedig segít kiterelni a teremben lévőket előbb, ezek a karcsú asztalok nem olyan nehezek. Utána ne engedjetek be senkit, de legyetek mindenkivel kedvesek! A konyhából hozok valami ennivalót, addig a frissítőket kellene elkezdeni szétosztani. Ha Madyvel késlekednénk, akkor nekilátna egyikőtök a feladatnak? Mady, te pedig kérlek, segíts kivezetni a vendégeket! Az emeleten és a fürdőben is szólni kell mindenkinek, az egyiket vállalom én, mielőtt a konyhára megyek. Ralas úr azt szeretné, ha a biztonság mellett jó hangulatú szabadtéri program lenne. Van kérdés?
*Néz szét közöttük aggódón, miután elhadarta a tennivalókat. S ha nincs, akkor elindul vagy az emeletre vagy a fürdőbe attól függően, hogy Mady mit választott.*
//Ralas, Darelld, Rella, Zammiria, Cahress, Dreyia, Maydeleine//
//Továbbá Khul'ie és minden jelenlévő vendég//
*Ralas nyugtatására bólogat, a tábortűz említésére azonban összeugrik a gyomra, s megint kezd erőt venni rajta a pánik. Leszorítja azonban magában a rémületet, a vendégek biztonsága a fontos most, a cél pedig erőt ad a feladathoz. Ugyan Darelldet majdnem fellöki, az a néhány lépés, amit megtesz a folyosón, kezdi feloldani szorongását. Madyt magával hívja vissza a fogadótérbe, és diszkréten odasúgja, hogy a személyzet gyülekezzen a pultnál. Nincs vesztegetnivaló ideje, ezért csak egyszer szeretné elmondani, s addig a gondolatait össze kell rendeznie. Különben is jobb, ha ez az ajtó be van csukva. A hozzálépő vendégre ösztönösen mosolyog, bár arca fakóbb még a szokottnál. A hangján viszont uralkodik annyira, hogy ne remegjen meg.*
- Egy kis malőr esett meg a konyhán, de igazán nincs ok az aggodalomra. Csupán egy kis kellemetlenség.
*Szeretett volna előbb a személyzettel konzultálni, de így kénytelen hamarabb kihirdetni az új programot. Vesz egy mély levegőt és előrébb lépve fennhangon, kedvesen szól a jelenlévőkhöz.*
- Kedves vendégeink! A konyhában akadt egy kis baleset és szeretnénk átszellőztetni az épületet, ami átmenetileg kellemetlenné teheti a levegőt. Szeretnénk, ha addig élveznék a friss tengeri szellőt odakint a jó időben, a kellemetlenségért cserébe pedig a Sellőház állja a fogyasztást. Nyugodtan hagyjanak mindent az asztalokon, frissítőket és falatoznivalót szolgálunk fel odakint! Kedves munkatársaim segítenek berendezni egy kínáló asztalt, néhány további asztalt és székeket is kiviszünk a kényelmük érdekében. Kérem, segítsék munkájukat és fáradjanak velük egy kis szabadtéri programra!
*Ha akad kérdés, igyekszik válaszolni rá, de szeretné rövidre zárni. Reméli, hogy közben Alfonz, Khul és Mady is odaér a pulthoz, ahová aztán visszalép. Ezüsttálcára poharakat, egy másik, erősebb fatálcára pedig üvegeket kezd pakolni addig is, míg mind megérkeznek, vagy akár, miközben néhány mondatban beszél hozzájuk halkan. Diszkréten ellenőrzi, hogy nem hallja más, különben a tűzre vonatkozó részt elhagyja.*
- Ralas úr kérése, hogy szolgáljuk ki a vendégeket odakint, míg eloltják a tüzet az egyik irodában. Alfonz, Khul, kérlek, vigyetek ki két asztalt az árnyékba, ahová lepakolhatjuk az ételeket, italokat, tegyétek rá ezt az abroszt is.
*Veszi ki a pult alatti polcról a fehér szövetet és a pult tetejére teszi. Hirtelen nem is tudja, van-e kint egyáltalán napfény, idebent mindig félhomály uralkodik, de ha van, úgy fontosnak érzi az elhelyezést.*
- Ha megoldható, akkor néhány asztal, illetve szék is legyen a vendégek számára, mert nem tudjuk, meddig fog tartani.
*Ugyan erre nem kapott utasítást, de mindenre Ralas sem gondolhatott, és ha sokáig kell a vendégeknek ácsorogniuk, elégedetlenek lesznek. Persze a biztonság a legfontosabb, de úgy véli, könnyebb így motiválni az együttműködést.*
- Akár elég, ha egyikőtök pakol, a másik pedig segít kiterelni a teremben lévőket előbb, ezek a karcsú asztalok nem olyan nehezek. Utána ne engedjetek be senkit, de legyetek mindenkivel kedvesek! A konyhából hozok valami ennivalót, addig a frissítőket kellene elkezdeni szétosztani. Ha Madyvel késlekednénk, akkor nekilátna egyikőtök a feladatnak? Mady, te pedig kérlek, segíts kivezetni a vendégeket! Az emeleten és a fürdőben is szólni kell mindenkinek, az egyiket vállalom én, mielőtt a konyhára megyek. Ralas úr azt szeretné, ha a biztonság mellett jó hangulatú szabadtéri program lenne. Van kérdés?
*Néz szét közöttük aggódón, miután elhadarta a tennivalókat. S ha nincs, akkor elindul vagy az emeletre vagy a fürdőbe attól függően, hogy Mady mit választott.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-25 18:34:55
Üzenet elküldve: 2019-05-25 18:34:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Halmozott élvezetek//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen ér véget a fülledt hangzavar, Cassy kábán pislog, mikor mozdítják, de engedelmesen veti magát alá a férfi akaratának, vagyis lekerül róla, majd odabújik hozzá. Kárpótlásul simogatni kezdi Ulbert mellkasát, hasát, s egy kicsit a még bizonyára érzékeny ágyék felé is elkalandoznak ujjai, keresve az érintéssel való örömokozás apró, lecsengő lehetőségeit. Kimerülten piheg, csókot lehel Ulbert arcára, majd lágy mosollyal felel.*
- Nem volt igazán szükséged rá, mágus uram. Remélem, máskor is eljössz.
*Amint lecsillapodnak, Cassy gondoskodik vendége kényelméről, felmerülő igényeiről, valamint a szoba rendjéről. Ha a férfi nem bánja, akkor hosszabb csókba kezd, mely talán búcsú erre az éjre, talán hosszabb időre, de legalábbis lezárja kettejük epizódját erre az alkalomra.*
//Halmozott élvezetek//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hirtelen ér véget a fülledt hangzavar, Cassy kábán pislog, mikor mozdítják, de engedelmesen veti magát alá a férfi akaratának, vagyis lekerül róla, majd odabújik hozzá. Kárpótlásul simogatni kezdi Ulbert mellkasát, hasát, s egy kicsit a még bizonyára érzékeny ágyék felé is elkalandoznak ujjai, keresve az érintéssel való örömokozás apró, lecsengő lehetőségeit. Kimerülten piheg, csókot lehel Ulbert arcára, majd lágy mosollyal felel.*
- Nem volt igazán szükséged rá, mágus uram. Remélem, máskor is eljössz.
*Amint lecsillapodnak, Cassy gondoskodik vendége kényelméről, felmerülő igényeiről, valamint a szoba rendjéről. Ha a férfi nem bánja, akkor hosszabb csókba kezd, mely talán búcsú erre az éjre, talán hosszabb időre, de legalábbis lezárja kettejük epizódját erre az alkalomra.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-22 18:16:18
Üzenet elküldve: 2019-05-22 18:16:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halmozott élvezetek//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cassy megkapaszkodik karjaiban. Kezeivel gyorsít a tempón. Cassy sikongatásai mellet, már az ő hangja is hangosabban halatszanak mint eddig, ezzel jelezve, hogy nem sok van már hátra. A csúcsra érve leemeli magáról Cassyt, hogy ne benne érje el a kéjt. Cassyt magára fegteti, úgy hogy a lány feje a mellkasán nyugodjon. Lihegése, még szapora, és a szíve is kolompol még, amit Cassy is hallat. Míg le nem nyugszanak addig magán tartja Cassyt, közben a haját símogatja.*
-Nagyon jó tanár vagy.
*Dicséri meg mosolyogva Cassyt.*
//Halmozott élvezetek//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cassy megkapaszkodik karjaiban. Kezeivel gyorsít a tempón. Cassy sikongatásai mellet, már az ő hangja is hangosabban halatszanak mint eddig, ezzel jelezve, hogy nem sok van már hátra. A csúcsra érve leemeli magáról Cassyt, hogy ne benne érje el a kéjt. Cassyt magára fegteti, úgy hogy a lány feje a mellkasán nyugodjon. Lihegése, még szapora, és a szíve is kolompol még, amit Cassy is hallat. Míg le nem nyugszanak addig magán tartja Cassyt, közben a haját símogatja.*
-Nagyon jó tanár vagy.
*Dicséri meg mosolyogva Cassyt.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-21 16:58:00
Üzenet elküldve: 2019-05-21 16:58:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elméje zsong, akár egy akácról csüngő kaptár, bár gondolatai nem egységesek, mégsem zavarosak. Apró reccsenés és halk szél búgása, mi kellemes kiegészítő dallamot szolgáltat együttlétükhöz. Hosszasan szívja be a levegőt orrán, hogy aztán felszakadt nyögésként hagyja el ajkát, bőre már verejtékezik, s a lassú, hamar hűvösödő cseppek szántják végig testét fentről lefelé. Szemei néha résnyire nyitva, s élvezettel figyeli a cseppek útját, melyek olykor a közeledő lány bőréhez tapadva válnak ketté, s halmai közé vándorolnak, hogy élvezettel és békében simuljanak el rajta. Ujjai játékosan mozdulnak, a felajzandó pontokon el-eljátszogatva. Egyszerre többet is bevet, s a forróság érzete tenyerén újult erővel csigázza fel, hogy egyébként is már feszülő éke idült táncát járhassa Zam kecses kezében. Olykor nem tudja türtőztetni nyögéseit, olykor pedig egy-egy mozzanatba beleborzong, ilyenkor ujja is megfeszül, mélyebbre furakszik, ahogy szemei pedig kéjesen figyelik a lány minden mozdulatát. A mellkasát érő bökést elébb meglepetten, majd szórakozott mosollyal arcán veszi tudomásul, bizonytalan járásához pont elég a lendület, mit a lökés ad neki, hogy a székbe huppanjon, s meztelen teste süllyedjen bele, az egykoron talán puha bársonyba. Félrebiccentett fejjel figyeli Zam további játékát, miközben ujjhegyei, mely az oly kedvelt sikamlós helyről elszakadtak, immár a halmok udvarán játszanak, hogy fokozzák azok hetykeségét. Kellemesen tenyerébe simul, lágyan masszírozza tovább, s nyelvével is kényeztetné, ha tudná, de a lánynak már más tervei vannak, mit nagyon nem bán. Sós verejtékének felitatása, s a közeledő vérbő és sötétlő ajkak érintése, szinte kiáltássá fokozzák hangját, keze a lány nyakához fut, s lágyan fogja meg hátulról, hogy fejét hátradöntve átadja magát a fülledt erotikának. Nem egyszerű a helyzete, a mozdulat, mely már a letérdelést kíséri, az ágaskodó fenék is vonzza a kezet, szinte felordítana dühében, hogy nem markolhatja meg, persze csak idézőjelben. Mindenért kárpótolják hamarosan. Enyhén emeli meg csípőjét, ahogyan éke a halmok közé fut. Keresi, kutatja a helyeket, már forróságra vár, de, ami ezután következik, talán minden előzményes várakozást felülír. Megelőzi egy elcsattanó csók, Zam érezheti, annak hevességét, s kétségbeesett pillantást láthat, amint eltávolodik tőle. Mikor Zam szája már hastájékon jár, keze a szék oldalába mar, megszorítva azt, s futtatva ki onnan a vért, hogy feszülő izmai hófehérré váljanak, hasonlatosan a lány bőréhez. Még mindig nem akarja megérinteni, nem mer mozdulni. Az első gyomor -és egyéb tájékon robbanásszerű érzésekbe azonnal beleborzong, s lábából kimegy az erő. Fojtott nyögés, majd a lány nevének kósza elsuttogása lehunyt szemmel, immár elveszíti időérzékét. Csak aprót mozdul... csak egész picit, hol felfelé, s hol le... minden egyes apró mozzanatnál megkapaszkodva a székben, hangosan felnyögve.*
- I...gen... igen... *Bután érzi magát a helyeslésre, tudja, hogy ajándékba kapta, s minden szó felesleges, mert a lány játéka szándékosan az őrületbe kergeti. Keze mégis megindul, hogy a lány füle alatt ragadja meg, de csak érezni akarja arcát, mást nem tesz, nem zavarja meg őt. Úgy érzi a hang is elegendő lenne a végkifejlethez, s a ritmus, az ajkak játéka eléri célját, ölbe akarja kapni a lányt, hogy táncoltathassa egy éjszakán át. Fülledtséget akar, azt akarja, hogy verejtékük egymás testén maszatolódhasson el, hogy együtt, összefonódva kiálthassák a másik nevét, mert Ralas már olykor fojtott hangon kiáltja Zamét, akarja, hogy a lány is így tegyen. Az utolsó pillanatban szól, tenyere alulra szorul kétségbeesetten, de szokásához híven nem végezhet, bármennyire is vágyik rá, már most. Zam szerencsére mozdul, s az utolsó ajakérintésbe Ralas ismét megrázkódik, így a szék valóban hangosan reccsen többször is. Elveszve nevet fel, de már vezeti a lányt, tekintetét elébb az övébe fúrja, majd testén szánt végig kezével, nem kímélve semmit sem, persze főleg a kedvelt részeken időzik többet.*
- Ooh... *Szisszenve nyög fel, s Zam helyezkedése csak pillanatokba kerül, érzete szerint akadálytalanul fogadják be, mindkét keze immár a lány mögé vándorol.* Csodálkozol, édes? Ilyen előkészítés után!
*Nyög ki nehézkesen egy halk elismerést, de még mindig nem tért magához és a végéig nem is akar. Zam kijelentésével egy időben ránt egyet a lány fenekébe markolva maga felé. Előbb csak egy erőteljeset, aztán csend. Fogai összeszorulva csikordulnak meg, szemei csukva, mikor másodszor is húz, leheletnyit megemelve, hogy nagyobb utat járhasson be. Teljesen kitölti, akár a kulcs a zárat, s immár nincs akadálya még egy erőteljes, már-már agresszív rántásnak. Együtt kezdenek gyorsítani, kezének, a lány hátsójába vájó mozdulataival segít rá a tempóra, s hamarosan ismét az ütem hangjai, s a lány heves mozdulatai töltik ki a teret. Hangosan nyög már, nem fogja vissza magát, a pillanat hevében, a ajkával is játszik. Körmei is dolgoznak már, s egy mélyebb érintésnél, erejét összeszedve áll fel, hogy állva folytassák, igénybe véve a gravitáció erejét. Derekával minden felfelé ívelő mozdulatnál lök egyet, ha akarnának sem tudnának jobban összeolvadni. Szemei körbejár a padláson, s újabb kihasználandó tárgyat keres, nem végez, nem akar még végezni. Elég egy szalmával töltött ágynemű, vagy puhábban felhalmozott rongyok, melybe az első adandó alkalommal előrehajolva teszi le Zammiriát, s egy pillanatnyi szünetben, homlokáról elsimítva a makacs, odatapadt hajtincseket csókolja meg hosszan és erőteljesen. Ha ajkaik egymásba fonódnak, szelíden harapja meg néha, nyelvük barátsága hosszan tartó játékot szülhet. A szünetet érzelmes és romantikus játékra használja fel, mígnem keze nyakáról, a lány oldalán keresztül, combja alá vándorol, hogy derekára húzza lábát. Ismét beljebb furakszik, lassan és negédesen mozogva, elfelejtve minden bajt, mi korábban lehetett, ajkait csókolja, hogy aztán fokozva a tempót ismét alapos hatásoknak vegye alá. Másik keze is mozdul, melyet eddig Zam arcán tartott, hogy a másik lábat is dereka köré fonhassa, s mozduljon, immár nem visszafogva magát. Csurom víz, talán már mindkettejük teste, izzadságban fürödve, a sejtelmes fényben, a fülledt és fojtott már-már kiáltások kereszttüzében, Ralas immár emberfeletti teljesítményt vár el magától. Persze ehhez elengedhetetlen a néha beiktatott apró szünet, amivel okosan játszik, de Zammiriát akarja, hogy Ralas neve tudatába éghessen, hogy álmaiban ő szerepeljen, hogy egy hűvös éjszakán, az ő nevét suttoghassa mosolyogva a holdak felé. Persze ez örökké nem tarthat, ezt jól tudja, s mikor már a sebesség miatt a rongyok is csúszni kezdenek hátrafelé, erősödő hangja jelzi közeledését, s elnyújtott szisszenés. Aztán tovább fokozott lökések, s elkeseredett arckifejezés, ami azt mutatja, talán hamarosan megérkezik, már csak néhány másodperc kérdése. Kezei hirtelen a halmokba marnak, miképp ajkai a lány nyakába harapnak, s homorító testtel, lüktetve, szűkölve igyekszik menekülni.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elméje zsong, akár egy akácról csüngő kaptár, bár gondolatai nem egységesek, mégsem zavarosak. Apró reccsenés és halk szél búgása, mi kellemes kiegészítő dallamot szolgáltat együttlétükhöz. Hosszasan szívja be a levegőt orrán, hogy aztán felszakadt nyögésként hagyja el ajkát, bőre már verejtékezik, s a lassú, hamar hűvösödő cseppek szántják végig testét fentről lefelé. Szemei néha résnyire nyitva, s élvezettel figyeli a cseppek útját, melyek olykor a közeledő lány bőréhez tapadva válnak ketté, s halmai közé vándorolnak, hogy élvezettel és békében simuljanak el rajta. Ujjai játékosan mozdulnak, a felajzandó pontokon el-eljátszogatva. Egyszerre többet is bevet, s a forróság érzete tenyerén újult erővel csigázza fel, hogy egyébként is már feszülő éke idült táncát járhassa Zam kecses kezében. Olykor nem tudja türtőztetni nyögéseit, olykor pedig egy-egy mozzanatba beleborzong, ilyenkor ujja is megfeszül, mélyebbre furakszik, ahogy szemei pedig kéjesen figyelik a lány minden mozdulatát. A mellkasát érő bökést elébb meglepetten, majd szórakozott mosollyal arcán veszi tudomásul, bizonytalan járásához pont elég a lendület, mit a lökés ad neki, hogy a székbe huppanjon, s meztelen teste süllyedjen bele, az egykoron talán puha bársonyba. Félrebiccentett fejjel figyeli Zam további játékát, miközben ujjhegyei, mely az oly kedvelt sikamlós helyről elszakadtak, immár a halmok udvarán játszanak, hogy fokozzák azok hetykeségét. Kellemesen tenyerébe simul, lágyan masszírozza tovább, s nyelvével is kényeztetné, ha tudná, de a lánynak már más tervei vannak, mit nagyon nem bán. Sós verejtékének felitatása, s a közeledő vérbő és sötétlő ajkak érintése, szinte kiáltássá fokozzák hangját, keze a lány nyakához fut, s lágyan fogja meg hátulról, hogy fejét hátradöntve átadja magát a fülledt erotikának. Nem egyszerű a helyzete, a mozdulat, mely már a letérdelést kíséri, az ágaskodó fenék is vonzza a kezet, szinte felordítana dühében, hogy nem markolhatja meg, persze csak idézőjelben. Mindenért kárpótolják hamarosan. Enyhén emeli meg csípőjét, ahogyan éke a halmok közé fut. Keresi, kutatja a helyeket, már forróságra vár, de, ami ezután következik, talán minden előzményes várakozást felülír. Megelőzi egy elcsattanó csók, Zam érezheti, annak hevességét, s kétségbeesett pillantást láthat, amint eltávolodik tőle. Mikor Zam szája már hastájékon jár, keze a szék oldalába mar, megszorítva azt, s futtatva ki onnan a vért, hogy feszülő izmai hófehérré váljanak, hasonlatosan a lány bőréhez. Még mindig nem akarja megérinteni, nem mer mozdulni. Az első gyomor -és egyéb tájékon robbanásszerű érzésekbe azonnal beleborzong, s lábából kimegy az erő. Fojtott nyögés, majd a lány nevének kósza elsuttogása lehunyt szemmel, immár elveszíti időérzékét. Csak aprót mozdul... csak egész picit, hol felfelé, s hol le... minden egyes apró mozzanatnál megkapaszkodva a székben, hangosan felnyögve.*
- I...gen... igen... *Bután érzi magát a helyeslésre, tudja, hogy ajándékba kapta, s minden szó felesleges, mert a lány játéka szándékosan az őrületbe kergeti. Keze mégis megindul, hogy a lány füle alatt ragadja meg, de csak érezni akarja arcát, mást nem tesz, nem zavarja meg őt. Úgy érzi a hang is elegendő lenne a végkifejlethez, s a ritmus, az ajkak játéka eléri célját, ölbe akarja kapni a lányt, hogy táncoltathassa egy éjszakán át. Fülledtséget akar, azt akarja, hogy verejtékük egymás testén maszatolódhasson el, hogy együtt, összefonódva kiálthassák a másik nevét, mert Ralas már olykor fojtott hangon kiáltja Zamét, akarja, hogy a lány is így tegyen. Az utolsó pillanatban szól, tenyere alulra szorul kétségbeesetten, de szokásához híven nem végezhet, bármennyire is vágyik rá, már most. Zam szerencsére mozdul, s az utolsó ajakérintésbe Ralas ismét megrázkódik, így a szék valóban hangosan reccsen többször is. Elveszve nevet fel, de már vezeti a lányt, tekintetét elébb az övébe fúrja, majd testén szánt végig kezével, nem kímélve semmit sem, persze főleg a kedvelt részeken időzik többet.*
- Ooh... *Szisszenve nyög fel, s Zam helyezkedése csak pillanatokba kerül, érzete szerint akadálytalanul fogadják be, mindkét keze immár a lány mögé vándorol.* Csodálkozol, édes? Ilyen előkészítés után!
*Nyög ki nehézkesen egy halk elismerést, de még mindig nem tért magához és a végéig nem is akar. Zam kijelentésével egy időben ránt egyet a lány fenekébe markolva maga felé. Előbb csak egy erőteljeset, aztán csend. Fogai összeszorulva csikordulnak meg, szemei csukva, mikor másodszor is húz, leheletnyit megemelve, hogy nagyobb utat járhasson be. Teljesen kitölti, akár a kulcs a zárat, s immár nincs akadálya még egy erőteljes, már-már agresszív rántásnak. Együtt kezdenek gyorsítani, kezének, a lány hátsójába vájó mozdulataival segít rá a tempóra, s hamarosan ismét az ütem hangjai, s a lány heves mozdulatai töltik ki a teret. Hangosan nyög már, nem fogja vissza magát, a pillanat hevében, a ajkával is játszik. Körmei is dolgoznak már, s egy mélyebb érintésnél, erejét összeszedve áll fel, hogy állva folytassák, igénybe véve a gravitáció erejét. Derekával minden felfelé ívelő mozdulatnál lök egyet, ha akarnának sem tudnának jobban összeolvadni. Szemei körbejár a padláson, s újabb kihasználandó tárgyat keres, nem végez, nem akar még végezni. Elég egy szalmával töltött ágynemű, vagy puhábban felhalmozott rongyok, melybe az első adandó alkalommal előrehajolva teszi le Zammiriát, s egy pillanatnyi szünetben, homlokáról elsimítva a makacs, odatapadt hajtincseket csókolja meg hosszan és erőteljesen. Ha ajkaik egymásba fonódnak, szelíden harapja meg néha, nyelvük barátsága hosszan tartó játékot szülhet. A szünetet érzelmes és romantikus játékra használja fel, mígnem keze nyakáról, a lány oldalán keresztül, combja alá vándorol, hogy derekára húzza lábát. Ismét beljebb furakszik, lassan és negédesen mozogva, elfelejtve minden bajt, mi korábban lehetett, ajkait csókolja, hogy aztán fokozva a tempót ismét alapos hatásoknak vegye alá. Másik keze is mozdul, melyet eddig Zam arcán tartott, hogy a másik lábat is dereka köré fonhassa, s mozduljon, immár nem visszafogva magát. Csurom víz, talán már mindkettejük teste, izzadságban fürödve, a sejtelmes fényben, a fülledt és fojtott már-már kiáltások kereszttüzében, Ralas immár emberfeletti teljesítményt vár el magától. Persze ehhez elengedhetetlen a néha beiktatott apró szünet, amivel okosan játszik, de Zammiriát akarja, hogy Ralas neve tudatába éghessen, hogy álmaiban ő szerepeljen, hogy egy hűvös éjszakán, az ő nevét suttoghassa mosolyogva a holdak felé. Persze ez örökké nem tarthat, ezt jól tudja, s mikor már a sebesség miatt a rongyok is csúszni kezdenek hátrafelé, erősödő hangja jelzi közeledését, s elnyújtott szisszenés. Aztán tovább fokozott lökések, s elkeseredett arckifejezés, ami azt mutatja, talán hamarosan megérkezik, már csak néhány másodperc kérdése. Kezei hirtelen a halmokba marnak, miképp ajkai a lány nyakába harapnak, s homorító testtel, lüktetve, szűkölve igyekszik menekülni.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-19 13:10:48
Üzenet elküldve: 2019-05-19 13:10:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szavak nélkül mindig is jobban megértették egymást, könnyedén átlényegülnek egymás tökéletesen illeszkedő, másik felévé. Figyelmet kér az arcra simuló kéz, mákonyos tekintet kapcsolódik össze Ralas szeretetteljes pillantásával, mely többet akar a testiségnél, többet a fogadalmaknál. Aprót moccannak a sötét szemek nyugtalanul, mielőtt a kellemesen cirógató ujjak húzására a pillák békésen lezárják fényüket. A csók odaadó forróságában feloldódnak a kimondatlan gondolatok, s a bujaság újult erővel csap fel, akár a sziklákon megtörő hullámok. Zam elemében van, ezért átveszi az irányítást, s elégedetlenül morran, hogy még mindig menniük kellene tovább. Megpillant egy tépett huzatú, vörös széket, melyből szebb állapotban számtalan található a Sellőben mindenfelé, s felcsillan a szeme. Felé kezd lépkedni, Ralast irányítva oda.
Amint megfelelő helyen áll, elhúzódik tőle, mohó, magabiztos tekintetét szemeibe fúrja egy apró mosollyal, s ujjaival finoman lök egyet mellkasán, jelezve, hogy le kell ülnie. Szuggesztív tekintetét le nem véve róla bújik hát ki utolsó ruhadarabjából, majd felé hajolva Ralas térdeire simítja a kezeit. Haja előrehull, ujjai fölfelé haladnak tovább a combjain, biztatva rá, hogy engedje közéjük térdelni. Egészen egy csókig hajol előre, lábait még nyújtva tartja eddig, hátsóját kissé kitartva az utolsó mozzanatnál, majd ezen a ponton hajlítja lábait úgy, hogy mellei finoman súrolják a férfi mellkasát, hasát, ahogy térdeire ereszkedik, nem törődve a padló mocskával. Kezei ekkor helyezkednek el a stratégai pontokon, elsuttogja bocsánatkérését, amiért nem tud tovább várni. Csókokkal illeti Ralas hasát, nyelvével itatja fel a sós cseppeket, mik ingerlőn csillognak, görögnek a gyönyörűen világos bőrön, mely mindig elvarázsolja látványával. Keblei közben persze puha fészekként fogadják a kemény, ám érzékeny testrészt, melynek forrósága átragad a sötét bőrre is, s még jobban kívánja magában érezni. Azonban még nem ereszti el a vadat, inkább incselkedik vele tovább sarkaira ereszkedve.
Hallva és látva a férfi reakcióit igyekszik lassúsággal, finomsággal kezelni, ízlelni a vérbő, lüktető erezetű, s immár nedvesen csillogó hímtagot. Ez rá is izgatón hat, egyre nedvesedik a látványtól, benyomásoktól, s különösen fölötte érzett hatalmától. Szeretné megőrjíteni Ralast, vállalva akár, hogy saját szórakozására még várnia kellene, míg újra tettre kész lesz, mert hát nyilván nem eresztené el addig a karmaiból, míg maga is eufóriában megkönnyebbülve nem piheg. Azonban Ralas kérleli és hívja, s ez meggondolásra készteti, hiszen ő is őrülten vágyik már rá, hogy összekapaszkodjanak. Enged a húzásnak, szinte rámászik a férfira, nem törődve azzal sem, hogy alsó lábszárán elől foltokban tapad a kosz, a padlón pedig nedves csíkokat hagyott maga után. A szék megnyikordul alattuk, ahogy Zam is ránehezedik egy kéjes nyögéssel, és végre minden a helyére kerül, hihetetlen kényelmet találva a széken, s Ralassal a lábai között.*
- Ez a kulcs is könnyen bújt a nyílásba.
*Somolyodik el kábultan, forró tekintettel, majd átkarolja partnerét. A férfi vallomásában tán nem sejti az elköteleződés sugallatát, tán csak elengedi füle mellett, vagy nem zavarja, de az biztos, hogy most nem reagál úgy, ahogy félik tőle.*
- Én is örökké akarlak! Szeretlek érezni.
*Hajol hozzá és megharapdálja a nyakát, combjait jobban széttárja, csípőjét pedig egészen lenyomja, amennyire csak lehet.*
- Ohh… Ralas… annyira jó veled!
*Kéjesen felnyög, s vehemensen, gyorsan mozogni kezd. Túlságosan elcsigázott már a fokozatossághoz, és a férfit sem kívánja váratni, hiszen sürgetését jól értette. A szék nyikorgása érzékletesen adja a ritmust, a nyögések már úgysem tudnák tartani a lépést. Mintha ez adná a hangját a törekvő, küszködő ki-becsusszanásoknak, akárha nagy erőkifejtés kellene hozzá. Pedig Ralas kemény fegyverének döféseit puha fészek fogja fel, örömet és nedvességet fakasztva, melytől olajozottan megy minden. Zam szinte eszét veszti, szorosan fogja a férfi vállait, s ahogy növekszik a kéj öröme, magasabb hangon nyögdécsel és sóhajtozik, körmei a vállakba vájnak, s gyorsít a tempón. Immár nem gondolkodik, csak érez és az ösztönök mozgatják, s félővé teszik, vajon a panaszosan síró szék kibírja-e a tortúrát, ugyanis visszafogni már nem hajlandó magát. Ralasszal szemben marad körmei begörbítése ellenére is, melyek tán még nyomot is hagynak. Ám újszerű kapcsolatukban ez megengedett, hiszen már csak Zam láthatja, hogy megjelölte a különös felállásban valamiképpen mégis hozzá tartozó hímet. Akaratos, izzó tekintete akár fogva is tarthatná Ralasét, de ekkor már lefelé néz, mert izgatónak találja világos és sötét testük mozgásának, összetapadásának látványát. Szinte önkívületben emlegeti a magasabb hatalmakat, s a férfi nevét.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szavak nélkül mindig is jobban megértették egymást, könnyedén átlényegülnek egymás tökéletesen illeszkedő, másik felévé. Figyelmet kér az arcra simuló kéz, mákonyos tekintet kapcsolódik össze Ralas szeretetteljes pillantásával, mely többet akar a testiségnél, többet a fogadalmaknál. Aprót moccannak a sötét szemek nyugtalanul, mielőtt a kellemesen cirógató ujjak húzására a pillák békésen lezárják fényüket. A csók odaadó forróságában feloldódnak a kimondatlan gondolatok, s a bujaság újult erővel csap fel, akár a sziklákon megtörő hullámok. Zam elemében van, ezért átveszi az irányítást, s elégedetlenül morran, hogy még mindig menniük kellene tovább. Megpillant egy tépett huzatú, vörös széket, melyből szebb állapotban számtalan található a Sellőben mindenfelé, s felcsillan a szeme. Felé kezd lépkedni, Ralast irányítva oda.
Amint megfelelő helyen áll, elhúzódik tőle, mohó, magabiztos tekintetét szemeibe fúrja egy apró mosollyal, s ujjaival finoman lök egyet mellkasán, jelezve, hogy le kell ülnie. Szuggesztív tekintetét le nem véve róla bújik hát ki utolsó ruhadarabjából, majd felé hajolva Ralas térdeire simítja a kezeit. Haja előrehull, ujjai fölfelé haladnak tovább a combjain, biztatva rá, hogy engedje közéjük térdelni. Egészen egy csókig hajol előre, lábait még nyújtva tartja eddig, hátsóját kissé kitartva az utolsó mozzanatnál, majd ezen a ponton hajlítja lábait úgy, hogy mellei finoman súrolják a férfi mellkasát, hasát, ahogy térdeire ereszkedik, nem törődve a padló mocskával. Kezei ekkor helyezkednek el a stratégai pontokon, elsuttogja bocsánatkérését, amiért nem tud tovább várni. Csókokkal illeti Ralas hasát, nyelvével itatja fel a sós cseppeket, mik ingerlőn csillognak, görögnek a gyönyörűen világos bőrön, mely mindig elvarázsolja látványával. Keblei közben persze puha fészekként fogadják a kemény, ám érzékeny testrészt, melynek forrósága átragad a sötét bőrre is, s még jobban kívánja magában érezni. Azonban még nem ereszti el a vadat, inkább incselkedik vele tovább sarkaira ereszkedve.
Hallva és látva a férfi reakcióit igyekszik lassúsággal, finomsággal kezelni, ízlelni a vérbő, lüktető erezetű, s immár nedvesen csillogó hímtagot. Ez rá is izgatón hat, egyre nedvesedik a látványtól, benyomásoktól, s különösen fölötte érzett hatalmától. Szeretné megőrjíteni Ralast, vállalva akár, hogy saját szórakozására még várnia kellene, míg újra tettre kész lesz, mert hát nyilván nem eresztené el addig a karmaiból, míg maga is eufóriában megkönnyebbülve nem piheg. Azonban Ralas kérleli és hívja, s ez meggondolásra készteti, hiszen ő is őrülten vágyik már rá, hogy összekapaszkodjanak. Enged a húzásnak, szinte rámászik a férfira, nem törődve azzal sem, hogy alsó lábszárán elől foltokban tapad a kosz, a padlón pedig nedves csíkokat hagyott maga után. A szék megnyikordul alattuk, ahogy Zam is ránehezedik egy kéjes nyögéssel, és végre minden a helyére kerül, hihetetlen kényelmet találva a széken, s Ralassal a lábai között.*
- Ez a kulcs is könnyen bújt a nyílásba.
*Somolyodik el kábultan, forró tekintettel, majd átkarolja partnerét. A férfi vallomásában tán nem sejti az elköteleződés sugallatát, tán csak elengedi füle mellett, vagy nem zavarja, de az biztos, hogy most nem reagál úgy, ahogy félik tőle.*
- Én is örökké akarlak! Szeretlek érezni.
*Hajol hozzá és megharapdálja a nyakát, combjait jobban széttárja, csípőjét pedig egészen lenyomja, amennyire csak lehet.*
- Ohh… Ralas… annyira jó veled!
*Kéjesen felnyög, s vehemensen, gyorsan mozogni kezd. Túlságosan elcsigázott már a fokozatossághoz, és a férfit sem kívánja váratni, hiszen sürgetését jól értette. A szék nyikorgása érzékletesen adja a ritmust, a nyögések már úgysem tudnák tartani a lépést. Mintha ez adná a hangját a törekvő, küszködő ki-becsusszanásoknak, akárha nagy erőkifejtés kellene hozzá. Pedig Ralas kemény fegyverének döféseit puha fészek fogja fel, örömet és nedvességet fakasztva, melytől olajozottan megy minden. Zam szinte eszét veszti, szorosan fogja a férfi vállait, s ahogy növekszik a kéj öröme, magasabb hangon nyögdécsel és sóhajtozik, körmei a vállakba vájnak, s gyorsít a tempón. Immár nem gondolkodik, csak érez és az ösztönök mozgatják, s félővé teszik, vajon a panaszosan síró szék kibírja-e a tortúrát, ugyanis visszafogni már nem hajlandó magát. Ralasszal szemben marad körmei begörbítése ellenére is, melyek tán még nyomot is hagynak. Ám újszerű kapcsolatukban ez megengedett, hiszen már csak Zam láthatja, hogy megjelölte a különös felállásban valamiképpen mégis hozzá tartozó hímet. Akaratos, izzó tekintete akár fogva is tarthatná Ralasét, de ekkor már lefelé néz, mert izgatónak találja világos és sötét testük mozgásának, összetapadásának látványát. Szinte önkívületben emlegeti a magasabb hatalmakat, s a férfi nevét.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-19 12:51:52
Üzenet elküldve: 2019-05-19 12:51:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen kevés visszajelzést kap a férfitól, amire építhet, de igyekszik tudása javát adni, s minden rezdülésre, mély torokhangra, az izmok feszülésére és a zihálásra figyelve megtalálni, hogy miképp tehet a leginkább Ulbert kedvére. Teste fénylik az erőkifejtés verejtékétől, haja nedvesen tapad a bőrére, levegője fogytán, viszont az élmény őt se hagyja hidegen, s az irányítás lehetősége amellett, hogy felelősség, a férfi szavainak megfelelően egyfajta izgató tényező, hiszen egy rettegett ork testén „uralkodik”. Na persze, ha másképpen döntene, Cassy pillekönnyű, törékeny testét semmiből nem tartana maga alá gyűrnie, és azt tenni vele, amit csak akar, ám úgy tűnik, természete ennél szelídebb, s ezért végtelenül hálás neki.
Érzi, hogy egyre közelebb jutnak a csodás megkönnyebbüléshez, egy kissé megint helyzetet vált, hogy megfelelő lendülettel és mozdulatokkal emelje egyre magasabbra a férfi élményszintjét. Megkapaszkodik az őt szorító karokban, és hangját jobban kieresztve, sikkantásokba hajló nyögésekkel lovagolja meg az utolsó hullámokat. Kitart, míg csak kell, míg nem érzi, hogy vendége megkapja tőle, amit akart.*
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen kevés visszajelzést kap a férfitól, amire építhet, de igyekszik tudása javát adni, s minden rezdülésre, mély torokhangra, az izmok feszülésére és a zihálásra figyelve megtalálni, hogy miképp tehet a leginkább Ulbert kedvére. Teste fénylik az erőkifejtés verejtékétől, haja nedvesen tapad a bőrére, levegője fogytán, viszont az élmény őt se hagyja hidegen, s az irányítás lehetősége amellett, hogy felelősség, a férfi szavainak megfelelően egyfajta izgató tényező, hiszen egy rettegett ork testén „uralkodik”. Na persze, ha másképpen döntene, Cassy pillekönnyű, törékeny testét semmiből nem tartana maga alá gyűrnie, és azt tenni vele, amit csak akar, ám úgy tűnik, természete ennél szelídebb, s ezért végtelenül hálás neki.
Érzi, hogy egyre közelebb jutnak a csodás megkönnyebbüléshez, egy kissé megint helyzetet vált, hogy megfelelő lendülettel és mozdulatokkal emelje egyre magasabbra a férfi élményszintjét. Megkapaszkodik az őt szorító karokban, és hangját jobban kieresztve, sikkantásokba hajló nyögésekkel lovagolja meg az utolsó hullámokat. Kitart, míg csak kell, míg nem érzi, hogy vendége megkapja tőle, amit akart.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-17 19:41:49
Üzenet elküldve: 2019-05-17 19:41:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akár egy buborék, fala selymes, több színben játszó tünemény, repte lágy és légies, nem zavarja más meg, csak a szél. Tán belsejében vannak most ketten, a külvilág tompul, nem hallatszik már a természet zaja, csak, mi kettejükből él. Tétova lépések mindkettejük részéről, tétova közeledés egymás felé, s fenn a padlás poros lépcsőjén megjelenő, egymás felé forduló elmaszatolt lábnyomok jelzik csak közeledő útjukat. Néhol verejtékcsepp a földön, kényelmesen elterülve, szinte pillanatok alatt felszáradva a súlyos és forró légtérben, nem növelve annak nedvességtartalmát. Ralas nem látja a hirtelen megjelenő sötétséget, csak a lány hamuszín bőrét, mely szinte aurát ád a sötétben. Zammiriát csodálatos égi jelenésnek látja, mi pont fényt mutat, s kezének mozdulatai is oly óvatosak, akárha egy törékeny, hirtelen érintésre eltűnő, apró csodával bánna. Olykor persze vegyül vadság a mozdulatokba, de csak, mit a csoda elvisel, nem durván, pusztán szenvedélyesen, izzón, mint a tűz, de nem égetőn. Csak, ahogy Ralas bánik Zammiriával, hevesen, de tiszteletben tartva lényét és lelkét. Szorosan csukódik le szeme, s arca a plafon felé vágódik, mintha a tüdejéből felszakadó sóhaj késztetné erre, pedig a lány az, ki nadrágját oldja, s a selymes, törékeny kéz, kényes helyekre furakszik. Kéjes nyögés is követi, s egy homlokról a lány mellkasára cseppenő verejték, melyet kezével mázol el szinte azon nyomban. Engedelmesen bújik ki ruhájából és gyorsan, csípőjét irányítja a lány, s engedelmesen törleszkedik puha testéhez és kellemes tapintású szürke és tört fehér árnyalatban játszó bőréhez. Valahonnan galambkurrogás hallik, tán megtelepedtek a tetőn, tán nászukat járják, hogy eleget tegyenek a Sellőház varázslatos érájának. Lent is, fent is, s legfelül is. Ralas szabad keze immár felfelé táncol a mellkason, persze csak az egyik, a másik marad, hol lennie kell, s mielőtt még ülőhelyzetbe kényszerítenék, tenyerébe fogja a lány arcát. Hüvelykje a bájos pofin játszik szeretettel, míg többi ujja a fül alatt a hajba túr, hogy így húzza magához egy heves csókra. Kósza nyögés ismét, ahogy ajkát illetik apró harapással, ujjai mézes táncukat járják a lány fehérneműjében, nem csüggedve, s töretlen, nem enged belőle, ott akar lenni. Engedelmesen hajol kissé lejjebb, fülét és nyakát szinte felkínálja, az elhangzó kérdést előbb fel sem fogja, csak meglepetten és zihálva mered a lányra, mielőtt kedvesen mosolyodik el egy pillanatra.*
- Még... nem teljesen... de ráér... nem is olyan fontos... *Biccent, s szemei ismét csukódnak már, de nem pihenni készül. Enged aztán persze a késztetésnek, hogyne engedne, Zam bármit megtehetne vele, amit csak akar, csak boldognak lássa őt végre és elégedettnek. Türelmetlensége csak fokozza vágyát, s ágyékával együtt immár úgy érzi szíve is fel-fellobban. Szerencsére a padláson sok a lom. Elhasznált, kiszuperált székek, s asztalok, régi bútordarabok, hirdetések, ágykeret és ágyneműk, így van lehetőség arra, hogy egy széket kerítsenek valahonnan, mire meglepetten huppan rá, ami következik, arra nem volt felkészülve. Elengedi a lány testét, s türelmesen vár, szerencsére nem kell sokáig. Kissé félrebiccentett fejjel érdeklődve villan meg tekintete, mielőtt még tudatosulna benne, hogy most ő a vendég, két kezének körmeivel simít végig a lány mellkasán, míg teheti, aztán persze ismét csak a plafonra szegezi tekintetét. Zam nyelvének érintése mellkasán hőt áraszt, s olykor végigszánt rajta ugyan némi cserepek közt beszökkenő szellő, de nem érzi már, csak a lány közeledését, halmainak kecses érintését férfiasságán. Fojtott nyögés, s keze megszorul a szék oldalán, csípője megmerevedik.*
- Mi?! Hogy?! *A kérdésre nem is válaszol, nem is tud. Pontosan látszik, hogy semmi nem baj, hogy jelenleg nem is itt jár, csak a virágillatot érzi, az elhaló sóhajokat hallja, csak a lassan, hasára érő érdes érintést érzi, aztán már talán hallani sem hall és látni sem lát, csak a forróság, a színtiszta tűz.*
- Az... istenekre... Zam... *Keze csak a szék oldalát szorítja, mozdulni sem mer, eleve kéjes és elképesztően izgató érzés, ahogy a lány, elé térdel, s a cseréptetőn átszűrődő fénypászmák arcukon játszanak.* Ren...dben... *Hatalmasat nyel, ádámcsutkája csak úgy csattan, férfiasságában buzog a vér, mígnem lágy érintések érik, s az apró játékosságban veszejtik el. Szorítása a szék oldalán erősödik, szemei szorosan csukva már, nem érdekli a fény, nem érdekli semmi már, csak a lány... csakis a lány. Az ütemre nem segít rá, kezének érintése csak a pillanatot törné meg, s az érzést, mellyel Zam ajándékozza meg, mit szinte azonnal törleszteni akar, de a porba vájó lábujjai sem engedelmeskednek már. Kövér vízcsepp gördül le halántékán, s már-már türtőztetnie kell magát, gyomrában égető és feszítő érzés indul, mire hirtelen nyílnak tágra szemei, s a lány kezére szorít rá.*
- Neh... neh... elég... elég... akarlak! *Szája ijedten, elnézést kérően mosolyog, s látható, hogy miért kéri, mert, ha így haladnak, bizony eme mástól elcsent pillanat rövidre szorulna.*
- Gyere hozzám... gyere ide... *Hívja, kedvesen, szinte becézőn, szinte könyörögve, szemét a lányéba fúrva, ha felnéz, s két kezét megfogva kecsesen, hogy ölébe ültethesse, hogy összeforrhassanak végre, hogy testük olvadjon eggyé. Ha Zam feláll, nem engedi el kezét, s szelíden segíti, miközben csak a mélyen ülő szempárt nézi, akkor is, ha elhelyezkednek. A tekintet nem szakad el, csak a száj nyílik, s a szemeire fátyol hull, ha megérzi végre. El akarja nyújtani, azt érzi örökké akarja... nem akar lemenni innen.*
- Hogy... lehet... hogy... örökké akarom, Zam? *Kérdezi elhaló hangon, két nyelés közepette.* Hogy... lehet, hogy örökké... *Harapja el a mondatot, fájdalmasra vált az arc, mert rossz reakciót sejt, de mégis majdnem kibukott belőle. A rövid ismeretség alatt, szinte semmit nem tudott meg a lányról, csak a hiányát ismerte meg, de az fájóbb mindennél. Hát nem akarja érezni többé, vagy csak azért, hogy emlékeztesse rá... milyen jó is vele.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akár egy buborék, fala selymes, több színben játszó tünemény, repte lágy és légies, nem zavarja más meg, csak a szél. Tán belsejében vannak most ketten, a külvilág tompul, nem hallatszik már a természet zaja, csak, mi kettejükből él. Tétova lépések mindkettejük részéről, tétova közeledés egymás felé, s fenn a padlás poros lépcsőjén megjelenő, egymás felé forduló elmaszatolt lábnyomok jelzik csak közeledő útjukat. Néhol verejtékcsepp a földön, kényelmesen elterülve, szinte pillanatok alatt felszáradva a súlyos és forró légtérben, nem növelve annak nedvességtartalmát. Ralas nem látja a hirtelen megjelenő sötétséget, csak a lány hamuszín bőrét, mely szinte aurát ád a sötétben. Zammiriát csodálatos égi jelenésnek látja, mi pont fényt mutat, s kezének mozdulatai is oly óvatosak, akárha egy törékeny, hirtelen érintésre eltűnő, apró csodával bánna. Olykor persze vegyül vadság a mozdulatokba, de csak, mit a csoda elvisel, nem durván, pusztán szenvedélyesen, izzón, mint a tűz, de nem égetőn. Csak, ahogy Ralas bánik Zammiriával, hevesen, de tiszteletben tartva lényét és lelkét. Szorosan csukódik le szeme, s arca a plafon felé vágódik, mintha a tüdejéből felszakadó sóhaj késztetné erre, pedig a lány az, ki nadrágját oldja, s a selymes, törékeny kéz, kényes helyekre furakszik. Kéjes nyögés is követi, s egy homlokról a lány mellkasára cseppenő verejték, melyet kezével mázol el szinte azon nyomban. Engedelmesen bújik ki ruhájából és gyorsan, csípőjét irányítja a lány, s engedelmesen törleszkedik puha testéhez és kellemes tapintású szürke és tört fehér árnyalatban játszó bőréhez. Valahonnan galambkurrogás hallik, tán megtelepedtek a tetőn, tán nászukat járják, hogy eleget tegyenek a Sellőház varázslatos érájának. Lent is, fent is, s legfelül is. Ralas szabad keze immár felfelé táncol a mellkason, persze csak az egyik, a másik marad, hol lennie kell, s mielőtt még ülőhelyzetbe kényszerítenék, tenyerébe fogja a lány arcát. Hüvelykje a bájos pofin játszik szeretettel, míg többi ujja a fül alatt a hajba túr, hogy így húzza magához egy heves csókra. Kósza nyögés ismét, ahogy ajkát illetik apró harapással, ujjai mézes táncukat járják a lány fehérneműjében, nem csüggedve, s töretlen, nem enged belőle, ott akar lenni. Engedelmesen hajol kissé lejjebb, fülét és nyakát szinte felkínálja, az elhangzó kérdést előbb fel sem fogja, csak meglepetten és zihálva mered a lányra, mielőtt kedvesen mosolyodik el egy pillanatra.*
- Még... nem teljesen... de ráér... nem is olyan fontos... *Biccent, s szemei ismét csukódnak már, de nem pihenni készül. Enged aztán persze a késztetésnek, hogyne engedne, Zam bármit megtehetne vele, amit csak akar, csak boldognak lássa őt végre és elégedettnek. Türelmetlensége csak fokozza vágyát, s ágyékával együtt immár úgy érzi szíve is fel-fellobban. Szerencsére a padláson sok a lom. Elhasznált, kiszuperált székek, s asztalok, régi bútordarabok, hirdetések, ágykeret és ágyneműk, így van lehetőség arra, hogy egy széket kerítsenek valahonnan, mire meglepetten huppan rá, ami következik, arra nem volt felkészülve. Elengedi a lány testét, s türelmesen vár, szerencsére nem kell sokáig. Kissé félrebiccentett fejjel érdeklődve villan meg tekintete, mielőtt még tudatosulna benne, hogy most ő a vendég, két kezének körmeivel simít végig a lány mellkasán, míg teheti, aztán persze ismét csak a plafonra szegezi tekintetét. Zam nyelvének érintése mellkasán hőt áraszt, s olykor végigszánt rajta ugyan némi cserepek közt beszökkenő szellő, de nem érzi már, csak a lány közeledését, halmainak kecses érintését férfiasságán. Fojtott nyögés, s keze megszorul a szék oldalán, csípője megmerevedik.*
- Mi?! Hogy?! *A kérdésre nem is válaszol, nem is tud. Pontosan látszik, hogy semmi nem baj, hogy jelenleg nem is itt jár, csak a virágillatot érzi, az elhaló sóhajokat hallja, csak a lassan, hasára érő érdes érintést érzi, aztán már talán hallani sem hall és látni sem lát, csak a forróság, a színtiszta tűz.*
- Az... istenekre... Zam... *Keze csak a szék oldalát szorítja, mozdulni sem mer, eleve kéjes és elképesztően izgató érzés, ahogy a lány, elé térdel, s a cseréptetőn átszűrődő fénypászmák arcukon játszanak.* Ren...dben... *Hatalmasat nyel, ádámcsutkája csak úgy csattan, férfiasságában buzog a vér, mígnem lágy érintések érik, s az apró játékosságban veszejtik el. Szorítása a szék oldalán erősödik, szemei szorosan csukva már, nem érdekli a fény, nem érdekli semmi már, csak a lány... csakis a lány. Az ütemre nem segít rá, kezének érintése csak a pillanatot törné meg, s az érzést, mellyel Zam ajándékozza meg, mit szinte azonnal törleszteni akar, de a porba vájó lábujjai sem engedelmeskednek már. Kövér vízcsepp gördül le halántékán, s már-már türtőztetnie kell magát, gyomrában égető és feszítő érzés indul, mire hirtelen nyílnak tágra szemei, s a lány kezére szorít rá.*
- Neh... neh... elég... elég... akarlak! *Szája ijedten, elnézést kérően mosolyog, s látható, hogy miért kéri, mert, ha így haladnak, bizony eme mástól elcsent pillanat rövidre szorulna.*
- Gyere hozzám... gyere ide... *Hívja, kedvesen, szinte becézőn, szinte könyörögve, szemét a lányéba fúrva, ha felnéz, s két kezét megfogva kecsesen, hogy ölébe ültethesse, hogy összeforrhassanak végre, hogy testük olvadjon eggyé. Ha Zam feláll, nem engedi el kezét, s szelíden segíti, miközben csak a mélyen ülő szempárt nézi, akkor is, ha elhelyezkednek. A tekintet nem szakad el, csak a száj nyílik, s a szemeire fátyol hull, ha megérzi végre. El akarja nyújtani, azt érzi örökké akarja... nem akar lemenni innen.*
- Hogy... lehet... hogy... örökké akarom, Zam? *Kérdezi elhaló hangon, két nyelés közepette.* Hogy... lehet, hogy örökké... *Harapja el a mondatot, fájdalmasra vált az arc, mert rossz reakciót sejt, de mégis majdnem kibukott belőle. A rövid ismeretség alatt, szinte semmit nem tudott meg a lányról, csak a hiányát ismerte meg, de az fájóbb mindennél. Hát nem akarja érezni többé, vagy csak azért, hogy emlékeztesse rá... milyen jó is vele.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-17 18:31:00
Üzenet elküldve: 2019-05-17 18:31:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amint kényelmesen elhelyezkednek gyorsan elkezdik folytatni ott ahol nem rég abbahagyták. Már az első pozitúrában is élvezte a történéseket, de most csak fekszik és élvezi, ahogy Cassy kényezteti. Kezeit mindvégig Cassyn tartja, ha bármin változtatni szeretne, de eddig még nem volt rá szükség. Ahogy Cassy mellé támaszkodik és szája az övéhez közel kerül nem hagyja ki hogy nyelvük is kellemes táncba kezdjenek. Nem sokáig tart a tánc mivel a kéj hangjai erősebben törnek ki belőlle. Nem ellenkezik mikor Cassy új pozícióba helyezkedik. Kezdi érezni, hogy lassan elér a csúcsra. Cassy a légzése gyorsulásáról és a hangokról sejtheti, hogy lassan a csúcsra ér.*
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amint kényelmesen elhelyezkednek gyorsan elkezdik folytatni ott ahol nem rég abbahagyták. Már az első pozitúrában is élvezte a történéseket, de most csak fekszik és élvezi, ahogy Cassy kényezteti. Kezeit mindvégig Cassyn tartja, ha bármin változtatni szeretne, de eddig még nem volt rá szükség. Ahogy Cassy mellé támaszkodik és szája az övéhez közel kerül nem hagyja ki hogy nyelvük is kellemes táncba kezdjenek. Nem sokáig tart a tánc mivel a kéj hangjai erősebben törnek ki belőlle. Nem ellenkezik mikor Cassy új pozícióba helyezkedik. Kezdi érezni, hogy lassan elér a csúcsra. Cassy a légzése gyorsulásáról és a hangokról sejtheti, hogy lassan a csúcsra ér.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-16 20:27:31
Üzenet elküldve: 2019-05-16 20:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem bánja az akaratosabb gesztusokat, korábban is éltek már meg vadabb együttléteket, melyekről mindig csak elismerőn beszélt Zam. Amikor már meg tudott szólalni. Természetét nem tagadhatja meg teljesen, a lágy simulékonyság alatt zabolátlan nőstény rejtőzik, ki csak apránként sejlik fel. Persze az ilyen pillanatok erősebben hergelik, s tán Zam is kissé ziláltabb a szokásos összeszedettségnél mind külsejében, mind bensőjében, így nagyobb teret enged vadabb ösztöneinek.
Sötétség borul rájuk a gyertya ellobbanása után, de Zamot a legkevésbé sem zavarja, hiszen eddig is inkább Ralas kedvéért világítottak, azon kívül épp nem a nézelődéssel van elfoglalva. A férfi kedvező reakciói az ő kedvét is fokozzák, keze gyengéden, de határozottan jár partnere ékén, kissé ráharap csók közben Ralas alsó ajkára. Izgatottan felsóhajt, mikor annak tenyere végigsurran a hasán, és megoldott nadrágjába furakszik. Hasát behúzza és felnyög, ahogy cirógatni kezdi egy eddig sem érzéketlen helyen. Csillogó tekintetek kapcsolódnak össze, hátrálnak tovább. Zam is segíti az ujjak útját, szinte rájuk csusszan sikamlósan. Fülledt szuszogás, fojtott nyögések, ruhasurrogás és egy-egy koppanás veri fel a padlástér csendjét. Mintha egy-két galamb is bürrögne a tetőgerincen.
Levetkőzteti Ralast deréktól lefelé, s rajta is már csak az a falatka fehérnemű marad, ám lassan több van a férfiból benne, mint kívül. Lábujjhegyre állva csókolja vadul, egyik keze a meredő férfiasságot kényezteti és húzza csípőjéhez, hogy egy kicsit nekidörgölőzhessen arra a ritmusra, mellyel az ujjak játékára segít rá. Másik keze belemarkol partnere hajába csókolózás közben. Fullasztó a poros meleg, ezért hamarosan inkább harapdálásra vált Ralas fülén, nyakán, s közben a válla fölött megpróbál körülnézni, mi is ez a hely, és mit vehetnének használatba.*
- Ott vagyunk már?
*Néz körül megint türelmetlenül, s ha valami ülőalkalmatosságot talál, például egy ládát, kopott széket, s Ralasnak nincs határozott ellenvetése, akkor odahúzza magával és igyekszik leültetni. Kibújik fehérneműjéből, majd csókváltás közben lassan leereszkedik előtte térdelésbe a lábai között. Amint ajkaik elszakadnak, csókjai, olykor nyelve hegyének érintései a férfi hasán folytatódnak, mellei pedig puhán dörgölőznek férfiasságához, kezével segítve annak kényelmét.*
- Remélem… nem baj…
*Suttogja forrón, s ajkaival lefelé indul.*
- Mindjárt… mindjárt… mehetünk… tovább…
*Sarkaira ereszkedik és most a legérzékenyebb területre hajol rá. Lassan, becézőn bánik vele, puhán fogadja be, nyelvével is kissé megsimítva. Nem akarja túlhergelni, szeretne még eljátszani a férfival, ám ezzel is örömet kíván szerezni neki. Mindig sokat kap tőle, ideje valamennyit visszaadnia belőle. Egyik kezével itt segédkezik, a másikkal simogat. Alkalmazkodik Ralas igényeihez, ezért figyeli a reakcióit, igyekszik kitalálni, hogy mire vágyik. Sejti, hogy bántaná, ha nem együtt élveznék ki a pillanatot.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem bánja az akaratosabb gesztusokat, korábban is éltek már meg vadabb együttléteket, melyekről mindig csak elismerőn beszélt Zam. Amikor már meg tudott szólalni. Természetét nem tagadhatja meg teljesen, a lágy simulékonyság alatt zabolátlan nőstény rejtőzik, ki csak apránként sejlik fel. Persze az ilyen pillanatok erősebben hergelik, s tán Zam is kissé ziláltabb a szokásos összeszedettségnél mind külsejében, mind bensőjében, így nagyobb teret enged vadabb ösztöneinek.
Sötétség borul rájuk a gyertya ellobbanása után, de Zamot a legkevésbé sem zavarja, hiszen eddig is inkább Ralas kedvéért világítottak, azon kívül épp nem a nézelődéssel van elfoglalva. A férfi kedvező reakciói az ő kedvét is fokozzák, keze gyengéden, de határozottan jár partnere ékén, kissé ráharap csók közben Ralas alsó ajkára. Izgatottan felsóhajt, mikor annak tenyere végigsurran a hasán, és megoldott nadrágjába furakszik. Hasát behúzza és felnyög, ahogy cirógatni kezdi egy eddig sem érzéketlen helyen. Csillogó tekintetek kapcsolódnak össze, hátrálnak tovább. Zam is segíti az ujjak útját, szinte rájuk csusszan sikamlósan. Fülledt szuszogás, fojtott nyögések, ruhasurrogás és egy-egy koppanás veri fel a padlástér csendjét. Mintha egy-két galamb is bürrögne a tetőgerincen.
Levetkőzteti Ralast deréktól lefelé, s rajta is már csak az a falatka fehérnemű marad, ám lassan több van a férfiból benne, mint kívül. Lábujjhegyre állva csókolja vadul, egyik keze a meredő férfiasságot kényezteti és húzza csípőjéhez, hogy egy kicsit nekidörgölőzhessen arra a ritmusra, mellyel az ujjak játékára segít rá. Másik keze belemarkol partnere hajába csókolózás közben. Fullasztó a poros meleg, ezért hamarosan inkább harapdálásra vált Ralas fülén, nyakán, s közben a válla fölött megpróbál körülnézni, mi is ez a hely, és mit vehetnének használatba.*
- Ott vagyunk már?
*Néz körül megint türelmetlenül, s ha valami ülőalkalmatosságot talál, például egy ládát, kopott széket, s Ralasnak nincs határozott ellenvetése, akkor odahúzza magával és igyekszik leültetni. Kibújik fehérneműjéből, majd csókváltás közben lassan leereszkedik előtte térdelésbe a lábai között. Amint ajkaik elszakadnak, csókjai, olykor nyelve hegyének érintései a férfi hasán folytatódnak, mellei pedig puhán dörgölőznek férfiasságához, kezével segítve annak kényelmét.*
- Remélem… nem baj…
*Suttogja forrón, s ajkaival lefelé indul.*
- Mindjárt… mindjárt… mehetünk… tovább…
*Sarkaira ereszkedik és most a legérzékenyebb területre hajol rá. Lassan, becézőn bánik vele, puhán fogadja be, nyelvével is kissé megsimítva. Nem akarja túlhergelni, szeretne még eljátszani a férfival, ám ezzel is örömet kíván szerezni neki. Mindig sokat kap tőle, ideje valamennyit visszaadnia belőle. Egyik kezével itt segédkezik, a másikkal simogat. Alkalmazkodik Ralas igényeihez, ezért figyeli a reakcióit, igyekszik kitalálni, hogy mire vágyik. Sejti, hogy bántaná, ha nem együtt élveznék ki a pillanatot.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-15 14:55:01
Üzenet elküldve: 2019-05-15 14:55:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Ralast most valaki megkérdezné, hogy számított-e hasonló eseményre, egy rejtett ajtó mögötti, poros lépcsőfeljárón felfelé menet, minden bizonnyal azt válaszolná, hogy erre akkora esély volt, mint arra, hogy a Sellőházban dolgozó leányok apácának állnak. Nem számított rá, mindazonáltal, lelkének a melegség, szívének a tűz forróbb a legforróbb évszak napjának felszínétől is. A távolságot fokozatosan csökkenti, s szerencsére ebben Zammiria is partner. Helyet ugyan hagy mindkettejük kezének, de a forró, hamuszín bőr tapintása ereiben buzgó vérrel játszik, s zakatoló szívének pumpálása szinte hallható a padlástér kopottas csendjében. Sóhajtva markol a hegyesedő halmokba, ezúttal apró kényeztetésre és simításra képtelen. Persze nem Zam miatt, vagy talán mégis. A hosszú távol töltött idő, a lány hiánya, a régóta felgyülemlő feszültség szakad ki belőle, s fizikailag is megnyilvánul. Teljes tenyerében akarja érezni, s azt is akarja, hogy a lány is érezze, persze fájdalmat nem okoz, attól jóval tisztelettudóbb és jámborabb, s jelenleg nem is kérték hasonlóra. Hogy nem számított rá, abból is következik, hogy nem kérte Zamot, hagyja viseletét, pedig milyen jó lett volna a fehérnemű nélküli puszta nyíltság. Persze... hogy kúszni-mászni fognak, az nagyjából könyvelhető, ebben sem a férfi, sem a lány nem tévedett. Az már más kérdés, hogy mindezt külön, vagy összegabalyodva tervezték. Elkapja a lány tekintetét, mikor maga felé fordítja, látja vad vágyat, s Zam, Ralas izzó szemeiből hasonló tüzet kaphat vissza, mely jelenleg a lány tekintetébe fúródik. Sóhajt követő morranás, s elnyíló ajak köszöni meg a kéz játékát nadrágján, elkínzott tekintet és mennyezet felé fordított arc, mi a válasz, a sebtiben letett, majd emiatt eloltódott gyertyára, s a blúztól való gyötrelmesen hosszú pillanatoknak tűnő megszabadulásra.*
- Az istenekere... *Hördül fel, mikor nadrággombjai a feszülő ágyéknak köszönhetően sorban pattognak kifelé, megkönnyebbült sóhaj hallik a feszülés csökkenésére, majd a hördülés, mikor már a lány kézben tartja a dolgot. Kényszeredetten felfelé forduló tekintet, majd intenzívebb vágy, mi felszabadul, s immár két kézzel ragadja meg a lány, hogy nyakába hajolva harapja meg kissé, miközben ágyékát továbbra is erőszakosan a lány kezébe tolja. Ám nem áll meg itt, a huncut mondatra, ismét a lány szemébe néz, s mellkasáról lefelé forduló tenyérrel indul el a hasfalon át, becsusszanva a szeméremig ujjhegyeivel.*
- Helyes! *Széles mosoly az elkínzott tekintet alatt, s ismét elnyíló ajak, miközben a kéz mélyebbre hatol a frissen felvett fehérnemű mögé lopakodva, kedvesen, kutatva, csendesen. Másik keze a lány derekán, mögötte, s ha teheti két-három lépést kikényszerít a lányból felfelé, hiszen csak alig pár méter már a cél, hol talán a látványt, inkább utána mutatja meg, most elég csupán egy szabad földterület, ahol összemaszatolhatják magukat.*
- Csak... *Nyel egyet, a lány kezének lágy mozgására.* ide... *Nyögi ki szinte lehelve, miközben ujjai már a fehérnemű mögött pontokat, s nedves rést keresnek, hogy kitölthessék, hogy beharangozhassák kicsit hamarost reményteli érkezését.*
- Kár. *Ismét egy fojtott nyögés, aztán természetesen a lánynak fél kézzel nyújtott segítség, legyen bár nadrágról, vagy csizmáról szó, ha van ideje, saját korcát is megoldja fenn, s mindent lerúg magáról. Csak remélni tudja hogy felértek, s a lány fehérneműs testén tekintve végig fentről, lágyan nyalja meg ajkait. Ebben a padlástér nyújtotta sejtelmes fényben, hol a cserepek közti résen beszivárgó napfény mutatja meg a lassan szálló porszemcséket, varázslatosnak tűnik a lány. Ha nadrágja lent van, kezének sincs akadály, s teljesen a lány lába közé nyúlva keres tovább. Nincs türelme az óvatossághoz, s egyetlen ujja helyett immár többet is igénybe véve simít, s gyötör, előkészít. Másik keze még mindig a lány derekán, szintén a fehérneműben a fenékre futva, s ha teheti heves csókot vált közben.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Ralast most valaki megkérdezné, hogy számított-e hasonló eseményre, egy rejtett ajtó mögötti, poros lépcsőfeljárón felfelé menet, minden bizonnyal azt válaszolná, hogy erre akkora esély volt, mint arra, hogy a Sellőházban dolgozó leányok apácának állnak. Nem számított rá, mindazonáltal, lelkének a melegség, szívének a tűz forróbb a legforróbb évszak napjának felszínétől is. A távolságot fokozatosan csökkenti, s szerencsére ebben Zammiria is partner. Helyet ugyan hagy mindkettejük kezének, de a forró, hamuszín bőr tapintása ereiben buzgó vérrel játszik, s zakatoló szívének pumpálása szinte hallható a padlástér kopottas csendjében. Sóhajtva markol a hegyesedő halmokba, ezúttal apró kényeztetésre és simításra képtelen. Persze nem Zam miatt, vagy talán mégis. A hosszú távol töltött idő, a lány hiánya, a régóta felgyülemlő feszültség szakad ki belőle, s fizikailag is megnyilvánul. Teljes tenyerében akarja érezni, s azt is akarja, hogy a lány is érezze, persze fájdalmat nem okoz, attól jóval tisztelettudóbb és jámborabb, s jelenleg nem is kérték hasonlóra. Hogy nem számított rá, abból is következik, hogy nem kérte Zamot, hagyja viseletét, pedig milyen jó lett volna a fehérnemű nélküli puszta nyíltság. Persze... hogy kúszni-mászni fognak, az nagyjából könyvelhető, ebben sem a férfi, sem a lány nem tévedett. Az már más kérdés, hogy mindezt külön, vagy összegabalyodva tervezték. Elkapja a lány tekintetét, mikor maga felé fordítja, látja vad vágyat, s Zam, Ralas izzó szemeiből hasonló tüzet kaphat vissza, mely jelenleg a lány tekintetébe fúródik. Sóhajt követő morranás, s elnyíló ajak köszöni meg a kéz játékát nadrágján, elkínzott tekintet és mennyezet felé fordított arc, mi a válasz, a sebtiben letett, majd emiatt eloltódott gyertyára, s a blúztól való gyötrelmesen hosszú pillanatoknak tűnő megszabadulásra.*
- Az istenekere... *Hördül fel, mikor nadrággombjai a feszülő ágyéknak köszönhetően sorban pattognak kifelé, megkönnyebbült sóhaj hallik a feszülés csökkenésére, majd a hördülés, mikor már a lány kézben tartja a dolgot. Kényszeredetten felfelé forduló tekintet, majd intenzívebb vágy, mi felszabadul, s immár két kézzel ragadja meg a lány, hogy nyakába hajolva harapja meg kissé, miközben ágyékát továbbra is erőszakosan a lány kezébe tolja. Ám nem áll meg itt, a huncut mondatra, ismét a lány szemébe néz, s mellkasáról lefelé forduló tenyérrel indul el a hasfalon át, becsusszanva a szeméremig ujjhegyeivel.*
- Helyes! *Széles mosoly az elkínzott tekintet alatt, s ismét elnyíló ajak, miközben a kéz mélyebbre hatol a frissen felvett fehérnemű mögé lopakodva, kedvesen, kutatva, csendesen. Másik keze a lány derekán, mögötte, s ha teheti két-három lépést kikényszerít a lányból felfelé, hiszen csak alig pár méter már a cél, hol talán a látványt, inkább utána mutatja meg, most elég csupán egy szabad földterület, ahol összemaszatolhatják magukat.*
- Csak... *Nyel egyet, a lány kezének lágy mozgására.* ide... *Nyögi ki szinte lehelve, miközben ujjai már a fehérnemű mögött pontokat, s nedves rést keresnek, hogy kitölthessék, hogy beharangozhassák kicsit hamarost reményteli érkezését.*
- Kár. *Ismét egy fojtott nyögés, aztán természetesen a lánynak fél kézzel nyújtott segítség, legyen bár nadrágról, vagy csizmáról szó, ha van ideje, saját korcát is megoldja fenn, s mindent lerúg magáról. Csak remélni tudja hogy felértek, s a lány fehérneműs testén tekintve végig fentről, lágyan nyalja meg ajkait. Ebben a padlástér nyújtotta sejtelmes fényben, hol a cserepek közti résen beszivárgó napfény mutatja meg a lassan szálló porszemcséket, varázslatosnak tűnik a lány. Ha nadrágja lent van, kezének sincs akadály, s teljesen a lány lába közé nyúlva keres tovább. Nincs türelme az óvatossághoz, s egyetlen ujja helyett immár többet is igénybe véve simít, s gyötör, előkészít. Másik keze még mindig a lány derekán, szintén a fehérneműben a fenékre futva, s ha teheti heves csókot vált közben.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-14 12:47:31
Üzenet elküldve: 2019-05-14 12:47:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyra görbül a szája a szakértői megnyilatkozáson, egy pillanatra elősejlenek fogai, ám nála hamarabb lecseng a derű, hiszen a bizalmas közelség egy új módját találták meg, mely igen serkentően hat ösztöneire. Nem csak a gyomortájéki szokásos feszültség jelenik meg hamar, ugyanis a blúz alá, hasához besurrant kéz mintha egyenesen mágikus bizsergést sugározna szét testében, mi felgyülemlik az ilyenkor mindig nagy figyelmet kapó pontokon. Keveseket enged a háta mögé, így számára az izgalom fokozottan jelenik meg, nem csupán a titkos találkozó, a titokzatos hely, s a tiltott viszony varázsa bűvöli el. Testsúlyát mégsem ereszti bizonytalan támaszra a lépcső tetején, de szerencsére Ralas is furakszik, így szoros közelségük megmarad. Nem oly régen ízlelhette utoljára a férfi ajkait, mégsem érzi azt megszokottnak, hiszen oly sokáig voltak távol egymástól előtte, s nem csupán egyetlen komoly vitán vannak túl. Ezek az édes pillanatok az ő furcsán hullámzó, még megfejetetlen kapcsolatukban, mely bizonyosan sok nehézséget és tán fájdalmat tartogat még számukra. Ezzel azonban most nem gondolnak, hiszen ha valamiért megéri küszködni ezzel a rejtélyes, olykor karcos, sötét románcért, amennyiben annak nevezhető, akkor azok az ehhez hasonló alkalmak.
Csintalanul surranó ujjai felajzzák Ralast, így egyértelműen nem a korai pihenő felé haladnak néma játékukkal. A szűk, barna blúz alatt felfelé induló kéz feltűri annak alját, tapintással meggyőződhet róla, hogy azok a keblek is felébredtek már. Zam elégedetten morran fel a kéjes örömtől, ölében erősödik a kellemes feszültség, máris kissé nedvesebben tapad a frissen húzott fehérnemű a nadrág alatt. Egyszerűbb lett volna, ha át sem öltözik, de Ralas intelméből arra következtetett, hogy esetleg kúszni-mászni fognak piszkos helyeken. A csikorgó hang azt a kattanást idézi fel benne, mellyel a férfi lakása ajtaját zárta be egyszer, s most is izgalmasnak találja, pedig épp az ellenkezője történik. Akár egy igazi kalitkába is vezetné Zamot éppen, hogy tényleg senki más ne érintkezhessen vele rajta kívül, neki viszont mindig a rendelkezésére álljon, ha megkívánja. Ám tudja, hogy Ralas nem tenne ilyet, fantáziáját csupán az elhagyatott környezet, s a rács lódítja meg, valamint egy kevés az óvatos ösztönből, mely sosem szunnyadhat.
Az erőszakos, váratlan fordítással együtt mozdul, tekintetébe vad vágy költözik, láthatóan tetszik neki az akaratosság, apró mosolyt rajzol szája sarkába. Egyik vállát jobban felhúzza, a másikat leereszti, így egyfajta hullámzó ívet ad tartásának, melyet tán önmagát kelletőnek, csábítást célzónak találhat partnere, ám nem egy préda alázatát, sokkal inkább egy ragadozó nőstény incselkedését sejteti. Enged a kezét akaratosan szorító kéznek, erősebben nyomja a törleszkedő, ébredező ágyékhoz, kezét határozottan felfelé és lefelé csúsztatja a nadrág finom, gyorsan áthevülő szövetén, s közben izgalmas csókok alatt szuszog felindultan, hátrafelé lépkedve az akaratos irányítás alatt. Meleg van, szabadulna a bőrét égető ruháktól, de legelőbb a kezében tartott fényforrásnak keres biztos helyet, mielőtt még elejtené. Bár a blúz szorosan feszül a testére, könnyedén lehet lehúzni róla, karjait felemelve segíti a kibújtatását, s megkönnyebbülten sóhajt fel kiszabaduló keblei kényelmére. Immár neki is két szabad keze van, így néhány középső gomb megoldásával keze be tud csusszanni a nadrág nyílásán alaposabb kényeztetésre. A bőr érintése mindig intenzívebb élmény. A szabadkozásra elmosolyodik.*
- Nem látok mást, csak téged.
*Suttogja forrón. Pedig természetesen korábban körbepillantott, mégiscsak érdekli, hová viszik.*
- Nincs szükségünk semmire.
*Túr bele szabad kezével Ralas hajába, mikor csókra hajol hozzá, s szenvedélyesen tartja fogva ajkait. Kebleit kezeihez dörgöli, s mikor levegőért szuszognak fel, bosszankodik egy sort, miközben a férfi nyakára hajol néhány gyengéd harapással.*
- Kár volt a nadrág. Messzire megyünk még?
*Fél kézzel lecsatolja fegyverövét és leereszti a padlóra, aztán saját nadrággombjaival kezd küzdeni, s lehúzza csizmáit.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyra görbül a szája a szakértői megnyilatkozáson, egy pillanatra elősejlenek fogai, ám nála hamarabb lecseng a derű, hiszen a bizalmas közelség egy új módját találták meg, mely igen serkentően hat ösztöneire. Nem csak a gyomortájéki szokásos feszültség jelenik meg hamar, ugyanis a blúz alá, hasához besurrant kéz mintha egyenesen mágikus bizsergést sugározna szét testében, mi felgyülemlik az ilyenkor mindig nagy figyelmet kapó pontokon. Keveseket enged a háta mögé, így számára az izgalom fokozottan jelenik meg, nem csupán a titkos találkozó, a titokzatos hely, s a tiltott viszony varázsa bűvöli el. Testsúlyát mégsem ereszti bizonytalan támaszra a lépcső tetején, de szerencsére Ralas is furakszik, így szoros közelségük megmarad. Nem oly régen ízlelhette utoljára a férfi ajkait, mégsem érzi azt megszokottnak, hiszen oly sokáig voltak távol egymástól előtte, s nem csupán egyetlen komoly vitán vannak túl. Ezek az édes pillanatok az ő furcsán hullámzó, még megfejetetlen kapcsolatukban, mely bizonyosan sok nehézséget és tán fájdalmat tartogat még számukra. Ezzel azonban most nem gondolnak, hiszen ha valamiért megéri küszködni ezzel a rejtélyes, olykor karcos, sötét románcért, amennyiben annak nevezhető, akkor azok az ehhez hasonló alkalmak.
Csintalanul surranó ujjai felajzzák Ralast, így egyértelműen nem a korai pihenő felé haladnak néma játékukkal. A szűk, barna blúz alatt felfelé induló kéz feltűri annak alját, tapintással meggyőződhet róla, hogy azok a keblek is felébredtek már. Zam elégedetten morran fel a kéjes örömtől, ölében erősödik a kellemes feszültség, máris kissé nedvesebben tapad a frissen húzott fehérnemű a nadrág alatt. Egyszerűbb lett volna, ha át sem öltözik, de Ralas intelméből arra következtetett, hogy esetleg kúszni-mászni fognak piszkos helyeken. A csikorgó hang azt a kattanást idézi fel benne, mellyel a férfi lakása ajtaját zárta be egyszer, s most is izgalmasnak találja, pedig épp az ellenkezője történik. Akár egy igazi kalitkába is vezetné Zamot éppen, hogy tényleg senki más ne érintkezhessen vele rajta kívül, neki viszont mindig a rendelkezésére álljon, ha megkívánja. Ám tudja, hogy Ralas nem tenne ilyet, fantáziáját csupán az elhagyatott környezet, s a rács lódítja meg, valamint egy kevés az óvatos ösztönből, mely sosem szunnyadhat.
Az erőszakos, váratlan fordítással együtt mozdul, tekintetébe vad vágy költözik, láthatóan tetszik neki az akaratosság, apró mosolyt rajzol szája sarkába. Egyik vállát jobban felhúzza, a másikat leereszti, így egyfajta hullámzó ívet ad tartásának, melyet tán önmagát kelletőnek, csábítást célzónak találhat partnere, ám nem egy préda alázatát, sokkal inkább egy ragadozó nőstény incselkedését sejteti. Enged a kezét akaratosan szorító kéznek, erősebben nyomja a törleszkedő, ébredező ágyékhoz, kezét határozottan felfelé és lefelé csúsztatja a nadrág finom, gyorsan áthevülő szövetén, s közben izgalmas csókok alatt szuszog felindultan, hátrafelé lépkedve az akaratos irányítás alatt. Meleg van, szabadulna a bőrét égető ruháktól, de legelőbb a kezében tartott fényforrásnak keres biztos helyet, mielőtt még elejtené. Bár a blúz szorosan feszül a testére, könnyedén lehet lehúzni róla, karjait felemelve segíti a kibújtatását, s megkönnyebbülten sóhajt fel kiszabaduló keblei kényelmére. Immár neki is két szabad keze van, így néhány középső gomb megoldásával keze be tud csusszanni a nadrág nyílásán alaposabb kényeztetésre. A bőr érintése mindig intenzívebb élmény. A szabadkozásra elmosolyodik.*
- Nem látok mást, csak téged.
*Suttogja forrón. Pedig természetesen korábban körbepillantott, mégiscsak érdekli, hová viszik.*
- Nincs szükségünk semmire.
*Túr bele szabad kezével Ralas hajába, mikor csókra hajol hozzá, s szenvedélyesen tartja fogva ajkait. Kebleit kezeihez dörgöli, s mikor levegőért szuszognak fel, bosszankodik egy sort, miközben a férfi nyakára hajol néhány gyengéd harapással.*
- Kár volt a nadrág. Messzire megyünk még?
*Fél kézzel lecsatolja fegyverövét és leereszti a padlóra, aztán saját nadrággombjaival kezd küzdeni, s lehúzza csizmáit.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-13 15:42:51
Üzenet elküldve: 2019-05-13 15:42:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lágy fény sejlik lefelé a tető rézsútosan lefedett cserepei között, a levegő kissé fülledt és párás, alaposan megszorult, s a meleg évszak előhírnökének tekintett gyenge nap sugarai is könnyedén felmelegítik a lezárt helyet. Halk lélegzetvétel és néma csend, test és test, ruhadarabok egymásnak súrlódó hangja, néma egymáshoz közeledő ajkak és szemek villanása. A hasra simuló kéz bársonyos érintése nem csak Zammiriára van kedvező hatással, nem véletlenül választotta ezt a kényes pontot. Az egymásra záródó ajkak találkozása előtt elcsípett, áthallásos kérdés kapcsán, mielőtt Zam ajkához érne, széles mosoly íródik a férfi arcára.*
- Ha kellőképpen előkészítem a művelethez, bizony nem okoz gondot. *Szalad fel szemöldöke homloka közepére, s a halk kacaj után vált hirtelen ismét komolyra. A mellkasának dőlő lány immár szaporább szívverést és rásimuló mellkast észlelhet, melynek ritmikus le-fel mozgása egyre gyorsabb és gyorsabb. A lágyan induló kezdeményezésbe némi feszültebb, várakozással teltebb pillanat is vegyül, mint egy hosszadalmasan elnyújtott szenvedő és fájdalmas pillanatot követő megkönnyebbült sóhaj, az arcát érintő kézbe belehajolva nyitja el ajkait. A combját, majd hátsóját érintő kéz érzete aztán persze ismét mosolyba húzódó szájban végződik, azonban a kéz irányváltoztatása, már fojtott nyögésre készteti. Talán Zam kíváncsiságát immár felkeltette, hogy mit rejt a titok, s mi várja őket fenn, de Ralasnak nem a kíváncsisága ébredezik, ez könnyedén felismerhető, ahogyan ruha alatt hasról felfelé csusszanó tenyér, immár a halmokra szorít rá. Másik kezével vállban fordítja maga felé a lányt, egy hirtelen mozdulattal, ha tudja, s szigorúan megvillanó tekintete, az ismételten csókra nyíló száj már másabb érzésekről árulkodik, mintsem, hogy kecses tárlatvezetésbe bocsátkozzon a padláson. Persze mielőtt a kéz, a vállat ragadja meg, mást is elfordít, a kulcsot a zárban, melynek halk csikorgása fémjelzi a hirtelen megváltozott hangulat hevességét. Ha Zam felé fordul, a vállát megfogó kéz, immár az elöl simogató másikra szorít rá, s préseli magához, préseli a simogatott kényes helyhez szenvedélyesen. A lágy padlástéri csendességet immár talán a nedvedző ajkak találkozásának és a nyelvek játékának hangjai válthatják fel. Egy lépés előre, s az összepréselődött testek, a lassan lenyíló feljáró ajtajához lépnek közelebb. Még egy lépés felfelé, s Ralas a lányt is felfelé lépésre készteti, ha tudja, de karjaiba zárva vigyázza, ne essen el. Bizonytalanul és idegesen matató kezek játéka váltja fel az eddigi szoros ölelést, s a csók méla szünetében Zam derekára futó ujjak a ruha szegélyét keresgélve próbálják feltornászni azt. Ismét egy tétova lépés felfelé, már csak néhány lépcsőfok van hátra, a fentről leszűrődő fény immár kissé erőteljesebb. A cseréptetőn hagyott apró üvegezett légzőnyílásokon betaláló nap fénye sejtelmes környezetet kölcsönöz a poros padlás, avitt és ódon berendezéséhez. Számtalan rég elfelejtett holmi, pókháló és nehéz, szinte fojtogatóan forró levegő. Ralas teste máris verejtékben úszik, jóllehet az főként inkább Zamnak köszönhető. Ágyékát törleszkedve tolja Zam kezéhez, szinte parancsolón, s, ha a felső ruhadarab lekerült, hát két keze is utat talál a kecsesen meredő halmok szimmetriájához.*
- Még ne nézz körül, nem értünk fel. *Suttogja felkuncogva szinte Zam ajkától félujjnyi távolságra.* Amit látsz, az csak te vagy és én, semmi különös. Rejtélyes, mellőzött és kivetett. *Mosolyodik el egy kósza pillanatra, míg ismét csókot kíván, aztán egy korty levegőt.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lágy fény sejlik lefelé a tető rézsútosan lefedett cserepei között, a levegő kissé fülledt és párás, alaposan megszorult, s a meleg évszak előhírnökének tekintett gyenge nap sugarai is könnyedén felmelegítik a lezárt helyet. Halk lélegzetvétel és néma csend, test és test, ruhadarabok egymásnak súrlódó hangja, néma egymáshoz közeledő ajkak és szemek villanása. A hasra simuló kéz bársonyos érintése nem csak Zammiriára van kedvező hatással, nem véletlenül választotta ezt a kényes pontot. Az egymásra záródó ajkak találkozása előtt elcsípett, áthallásos kérdés kapcsán, mielőtt Zam ajkához érne, széles mosoly íródik a férfi arcára.*
- Ha kellőképpen előkészítem a művelethez, bizony nem okoz gondot. *Szalad fel szemöldöke homloka közepére, s a halk kacaj után vált hirtelen ismét komolyra. A mellkasának dőlő lány immár szaporább szívverést és rásimuló mellkast észlelhet, melynek ritmikus le-fel mozgása egyre gyorsabb és gyorsabb. A lágyan induló kezdeményezésbe némi feszültebb, várakozással teltebb pillanat is vegyül, mint egy hosszadalmasan elnyújtott szenvedő és fájdalmas pillanatot követő megkönnyebbült sóhaj, az arcát érintő kézbe belehajolva nyitja el ajkait. A combját, majd hátsóját érintő kéz érzete aztán persze ismét mosolyba húzódó szájban végződik, azonban a kéz irányváltoztatása, már fojtott nyögésre készteti. Talán Zam kíváncsiságát immár felkeltette, hogy mit rejt a titok, s mi várja őket fenn, de Ralasnak nem a kíváncsisága ébredezik, ez könnyedén felismerhető, ahogyan ruha alatt hasról felfelé csusszanó tenyér, immár a halmokra szorít rá. Másik kezével vállban fordítja maga felé a lányt, egy hirtelen mozdulattal, ha tudja, s szigorúan megvillanó tekintete, az ismételten csókra nyíló száj már másabb érzésekről árulkodik, mintsem, hogy kecses tárlatvezetésbe bocsátkozzon a padláson. Persze mielőtt a kéz, a vállat ragadja meg, mást is elfordít, a kulcsot a zárban, melynek halk csikorgása fémjelzi a hirtelen megváltozott hangulat hevességét. Ha Zam felé fordul, a vállát megfogó kéz, immár az elöl simogató másikra szorít rá, s préseli magához, préseli a simogatott kényes helyhez szenvedélyesen. A lágy padlástéri csendességet immár talán a nedvedző ajkak találkozásának és a nyelvek játékának hangjai válthatják fel. Egy lépés előre, s az összepréselődött testek, a lassan lenyíló feljáró ajtajához lépnek közelebb. Még egy lépés felfelé, s Ralas a lányt is felfelé lépésre készteti, ha tudja, de karjaiba zárva vigyázza, ne essen el. Bizonytalanul és idegesen matató kezek játéka váltja fel az eddigi szoros ölelést, s a csók méla szünetében Zam derekára futó ujjak a ruha szegélyét keresgélve próbálják feltornászni azt. Ismét egy tétova lépés felfelé, már csak néhány lépcsőfok van hátra, a fentről leszűrődő fény immár kissé erőteljesebb. A cseréptetőn hagyott apró üvegezett légzőnyílásokon betaláló nap fénye sejtelmes környezetet kölcsönöz a poros padlás, avitt és ódon berendezéséhez. Számtalan rég elfelejtett holmi, pókháló és nehéz, szinte fojtogatóan forró levegő. Ralas teste máris verejtékben úszik, jóllehet az főként inkább Zamnak köszönhető. Ágyékát törleszkedve tolja Zam kezéhez, szinte parancsolón, s, ha a felső ruhadarab lekerült, hát két keze is utat talál a kecsesen meredő halmok szimmetriájához.*
- Még ne nézz körül, nem értünk fel. *Suttogja felkuncogva szinte Zam ajkától félujjnyi távolságra.* Amit látsz, az csak te vagy és én, semmi különös. Rejtélyes, mellőzött és kivetett. *Mosolyodik el egy kósza pillanatra, míg ismét csókot kíván, aztán egy korty levegőt.*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-12 18:44:01
Üzenet elküldve: 2019-05-12 18:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár meglepődik, hogy Ralas semmit nem vesz észre a közjátékból, valahol örül neki, mert így könnyebb megtartaniuk a távolságot. Felkelti viszont érdeklődését a dolog, mert most vagy észrevette, csak szándékosan nem reagált rá, vagy pedig túl fáradt és szétszórt már, ami nem lenne csoda, tekintve, hogy már órák óta aludniuk kellene, s helyette sétálgatni mentek a kikötőbe. Ez esetben viszont hamar nyugovóra kell térniük.
Apró évődés a lépcsőn, mit mosollyal és hümmögéssel viszonoz, mielőtt elindul ismét fölfelé. Terve itt sikerrel jár, érzi, hogy a férfi keze rásimul, s ettől megint össze-vissza kezd verni a szíve, lélegzete is ritmust vált. S mikor meleg tenyere becsusszan a ruhája alá, csak még jobban felingerli ösztöneit. Halkan kuncog.*
- Ilyen tapasztalattal ne bánnál el egy aprócska nyílással?
*Jegyzi meg évődőn. Már egészen nekidől Ralas mellkasának hátával, ő pedig alant simul hozzá, mintha csak összebeszéltek volna. Kissé kábán, félig leeresztett pillákkal fordítja felé az arcát válla fölött és emeli állát, hogy szinte csókban forrnak össze. A szűk folyosó csendes magányában szokatlanul hangosnak érzi a halk kattanást. Felpillant Ralasra, ki ösztökélné a továbbhaladást.*
- Igen…
*Leheli Zam.*
- Mindjárt…
*S jobbjában tartva az üvegbe tett gyertyát, bal keze felnyúl a férfi arcához, s ha engedi, simogatón húzza közelebb, hogy ajkaik lágyan összeérjenek. Ha ebben sikerrel jár, úgy kezét leereszti, és Ralas combján simít végig hátsója felé tartva, majd onnan visszafordul és elől is megcirógatja. Persze nem fér hozzá rendesen, ha még mindig összesimulnak, amin neki eddig nem állt szándékában változtatni. Ezek után hajlandó elszakadni a férfi karjaiból egy sóhajjal, ha ő is egyetért. Érdekli, hogy hova hozta.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár meglepődik, hogy Ralas semmit nem vesz észre a közjátékból, valahol örül neki, mert így könnyebb megtartaniuk a távolságot. Felkelti viszont érdeklődését a dolog, mert most vagy észrevette, csak szándékosan nem reagált rá, vagy pedig túl fáradt és szétszórt már, ami nem lenne csoda, tekintve, hogy már órák óta aludniuk kellene, s helyette sétálgatni mentek a kikötőbe. Ez esetben viszont hamar nyugovóra kell térniük.
Apró évődés a lépcsőn, mit mosollyal és hümmögéssel viszonoz, mielőtt elindul ismét fölfelé. Terve itt sikerrel jár, érzi, hogy a férfi keze rásimul, s ettől megint össze-vissza kezd verni a szíve, lélegzete is ritmust vált. S mikor meleg tenyere becsusszan a ruhája alá, csak még jobban felingerli ösztöneit. Halkan kuncog.*
- Ilyen tapasztalattal ne bánnál el egy aprócska nyílással?
*Jegyzi meg évődőn. Már egészen nekidől Ralas mellkasának hátával, ő pedig alant simul hozzá, mintha csak összebeszéltek volna. Kissé kábán, félig leeresztett pillákkal fordítja felé az arcát válla fölött és emeli állát, hogy szinte csókban forrnak össze. A szűk folyosó csendes magányában szokatlanul hangosnak érzi a halk kattanást. Felpillant Ralasra, ki ösztökélné a továbbhaladást.*
- Igen…
*Leheli Zam.*
- Mindjárt…
*S jobbjában tartva az üvegbe tett gyertyát, bal keze felnyúl a férfi arcához, s ha engedi, simogatón húzza közelebb, hogy ajkaik lágyan összeérjenek. Ha ebben sikerrel jár, úgy kezét leereszti, és Ralas combján simít végig hátsója felé tartva, majd onnan visszafordul és elől is megcirógatja. Persze nem fér hozzá rendesen, ha még mindig összesimulnak, amin neki eddig nem állt szándékában változtatni. Ezek után hajlandó elszakadni a férfi karjaiból egy sóhajjal, ha ő is egyetért. Érdekli, hogy hova hozta.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-12 08:16:46
Üzenet elküldve: 2019-05-12 08:16:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A séta csendes, pont amilyennek lennie kell, hiszen a figyelmet nem akarják magukra felhívni, maga is hallja a buja nyögéseket, bár füle megszokta már az efféle zajt, így számára nem különösebben tűnik fel. Persze anyagi szempontból nem utolsó dolog, hogy zajlik az élet, jelenleg már másra koncentrál. Zammiria lénye sok titkot rejt, Ralasnak már nem is maradt olyan sok, persze talán, ami még hátra van, az is tartogathat meglepetéseket. Továbbra sem veszi észre Zam vágyait, a sötétben felsejlő sokat sejtető jeleket, a gondolatokat, persze elméjében hasonló dolgok mozdulnak meg, míg elérik a felfelé vezető ajtó titkos tábláját. A csendes együttlét mellett a jövőbe gondol, elméje már-már elérhetetlen következtetéseket szemlél a távoli időben. Vajon kettejüknek mit tartogat a jövő? Vajon a megoldásra váró helyzetek nem morzsolják fel a jelenlegi még kiegyensúlyozottnak sem mondható kapcsolatot? Nem ismeri a válaszokat, csak a lányt látja maga előtt, s a sötétben, olykor a megvillanó gyertyafényben felsejlő hamuszürke bőrszínt és alakot, melyben elmerülni látszik ismét. Kissé megrázza magát, s az ajtón gálánsan előreengedve a lányt, tűnődik tovább, csak megjegyzésére kapja fel a fejét, mire szája mosolyra húzódik.*
- Igen, szerintem is és még nem láttál mindent! *Kuncog fel sokat mondóan, majd rajta felejti szemét a lányon ismét. Súlyos porszag üli meg a levegőt, kezével lassan hajt félre egy-egy korábban már leszedett, de mára már visszafont pókhálót. Lassan helyezi egyik lépését a másik után, kezében a kulccsal közeledik, s mikor már közvetlenül a lány mögött jár, hátrapillantva ellenőrzi, hogy a tábla a helyére csukódott-e már. Huzatot nem érez, talán csak fentről érkezik némi frissebb levegő, mi már magától meséli a fenti rész tetőtérként betöltött funkcióját. Minden rendben. Kettesben vannak, így már kissé elengedheti magát, szorosan Zam mögé áll, szűk a hely. Kulcsot nem tartó kezét, lágyan a lány dereka köré fonja, egészen véletlenül a csípőnél ruha redőin futtatva be ujjait, hogy keze meztelen hasát érhesse.*
- Hmmm... így nehezen férek oda... *Szélesedik a mosoly, bár a sötétben talán nem is látszik, ahogyan másik keze pedig a kulcsot illeszti a zárba, s csípője eközben a lány fenekéhez szorul óvatosan. Halk kattanás csak, s a lépcsőfeljárón összesimuló két test alakja.*
- Azt hiszem mehetünk... *Suttogó ajka, a lány ajkától néhány centiméterre áll meg, hogy leheletük keveredhessen, s a padlás dohos levegője helyett, egymásból lélegezhessenek.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A séta csendes, pont amilyennek lennie kell, hiszen a figyelmet nem akarják magukra felhívni, maga is hallja a buja nyögéseket, bár füle megszokta már az efféle zajt, így számára nem különösebben tűnik fel. Persze anyagi szempontból nem utolsó dolog, hogy zajlik az élet, jelenleg már másra koncentrál. Zammiria lénye sok titkot rejt, Ralasnak már nem is maradt olyan sok, persze talán, ami még hátra van, az is tartogathat meglepetéseket. Továbbra sem veszi észre Zam vágyait, a sötétben felsejlő sokat sejtető jeleket, a gondolatokat, persze elméjében hasonló dolgok mozdulnak meg, míg elérik a felfelé vezető ajtó titkos tábláját. A csendes együttlét mellett a jövőbe gondol, elméje már-már elérhetetlen következtetéseket szemlél a távoli időben. Vajon kettejüknek mit tartogat a jövő? Vajon a megoldásra váró helyzetek nem morzsolják fel a jelenlegi még kiegyensúlyozottnak sem mondható kapcsolatot? Nem ismeri a válaszokat, csak a lányt látja maga előtt, s a sötétben, olykor a megvillanó gyertyafényben felsejlő hamuszürke bőrszínt és alakot, melyben elmerülni látszik ismét. Kissé megrázza magát, s az ajtón gálánsan előreengedve a lányt, tűnődik tovább, csak megjegyzésére kapja fel a fejét, mire szája mosolyra húzódik.*
- Igen, szerintem is és még nem láttál mindent! *Kuncog fel sokat mondóan, majd rajta felejti szemét a lányon ismét. Súlyos porszag üli meg a levegőt, kezével lassan hajt félre egy-egy korábban már leszedett, de mára már visszafont pókhálót. Lassan helyezi egyik lépését a másik után, kezében a kulccsal közeledik, s mikor már közvetlenül a lány mögött jár, hátrapillantva ellenőrzi, hogy a tábla a helyére csukódott-e már. Huzatot nem érez, talán csak fentről érkezik némi frissebb levegő, mi már magától meséli a fenti rész tetőtérként betöltött funkcióját. Minden rendben. Kettesben vannak, így már kissé elengedheti magát, szorosan Zam mögé áll, szűk a hely. Kulcsot nem tartó kezét, lágyan a lány dereka köré fonja, egészen véletlenül a csípőnél ruha redőin futtatva be ujjait, hogy keze meztelen hasát érhesse.*
- Hmmm... így nehezen férek oda... *Szélesedik a mosoly, bár a sötétben talán nem is látszik, ahogyan másik keze pedig a kulcsot illeszti a zárba, s csípője eközben a lány fenekéhez szorul óvatosan. Halk kattanás csak, s a lépcsőfeljárón összesimuló két test alakja.*
- Azt hiszem mehetünk... *Suttogó ajka, a lány ajkától néhány centiméterre áll meg, hogy leheletük keveredhessen, s a padlás dohos levegője helyett, egymásból lélegezhessenek.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-11 12:19:16
Üzenet elküldve: 2019-05-11 12:19:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan nevet az elnyűtt ruhák körüli ellenkezésre. Komolyan elgondolkodtatja, hogy hová készülnek, talán mégis érdemes megfontolnia az átöltözést, bár a parti föveny után akár mindegy is lehetne. Mikor Ralas elé áll némán a folyosón, s ezt a férfi kellemes hangján három egyszerű szóban meg is állapítja azzal a sokat sejtető tekintettel és ellenállhatatlan mosollyal, néhány hosszú pillanatra megsűrűsödnek körülöttük a láthatatlan szikrák. Zam úgy érzi, mellkasát kényszerítőn préseli a láthatatlan erő, amitől alig kap levegőt, szíve pedig ritmusát vesztetten kapkodni kezd. A sejtelmes félhomály, a Sellőház buja légköre, a puha párnák és surrogó leplek csábítása előbb a bőrén végigkúszó borzongással, majd olvasztó forrósággal lepik meg. Pillái leheletnyit leereszkednek, ajkai épp csak egy kicsit elnyílnak, alsó ajkán megcsillan a gyenge fény. Feszesen simuló blúzán kissé átsejlik kebleinek kidomborodó, apró közepe. A férfi még megfejtetlen lénye mindig nagy hatással van rá, már-már ijesztő, mennyire erősen vonzódik hozzá. Valószínűleg részben annak köszönhetően, hogy Ralas nagy tapasztalattal rendelkezik a nők csábítása terén, és jól ért hozzá, hogyan használja ki adottságait.
Ez a kísértés azonban most útjukban áll, s mikor épp elgyengülne akarata és arra készül, hogy odalépjen hozzá, lesüti szemeit, hogy megtörje a bűvkört. Ekkor szólal meg ismét a férfi, ezért felpillant, majd vele együtt indul el. Hatalmas, néma sóhajjal. A kiszűrődő buja hangok némi mosolyt csalnak az arcára, az üzlet legalább jól működik, ha közben magánéletük kész káosz is. Kíváncsian szemléli a helyet, ahová Ralas vezeti, maga is körbenéz, hiszen szemei ezen fényviszonyok között jobbak. Aztán engedelmesen tesz eleget az utasításnak egy cinkos mosollyal. A rejtett szerkezet működése láttán meglepetten pillant a férfira, majd újra körbenéz a folyosón. Az elsuttogott szavak közelről érik, érzi a lehelet melegét, így újra felkorbácsolják vágyait, de az óvatosság erősebb. Elindul hát előre, s néhány lépcsőfokkal később megáll, hogy ellenőrizze, a férfi rendben utána jön-e, a szerkezet miképp mozdul vissza a helyére.*
- Ez csodás.
*Suttogja elégedett mosollyal. A gyertyára vonatkozó, korábban elhangzott intelmet csak megmosolyogja magában, valójában neki sokkal kevesebb fény is elég lenne, hogy magabiztosan tájékozódjon. Óvatosan ereszti rá súlyát a lépcsőfokokra, ki tudja, mennyire hallatszik ki a nyikorgás ilyen közel a folyosóhoz? Imbolygó árnyékok vetülnek a feljáróra, az elhagyott pókhálók tépetten lógnak, a porban lábnyomok rajzolódnak ki, melyek világosan mutatják, hogy valaki háborgatta a titkos feljárót nem olyan régen. Halad, míg csak tud, s ha elé tárul valamilyen új látvány, azt igyekszik gyorsan felmérni. A rácsos ajtónál nem húzódik félre, csak annyira, hogy a férfi mögé tudjon lépni, s dereka mellett elérje a zárat. Arcát kissé elfordítva várja, vajon Ralas odalép-e hozzá.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan nevet az elnyűtt ruhák körüli ellenkezésre. Komolyan elgondolkodtatja, hogy hová készülnek, talán mégis érdemes megfontolnia az átöltözést, bár a parti föveny után akár mindegy is lehetne. Mikor Ralas elé áll némán a folyosón, s ezt a férfi kellemes hangján három egyszerű szóban meg is állapítja azzal a sokat sejtető tekintettel és ellenállhatatlan mosollyal, néhány hosszú pillanatra megsűrűsödnek körülöttük a láthatatlan szikrák. Zam úgy érzi, mellkasát kényszerítőn préseli a láthatatlan erő, amitől alig kap levegőt, szíve pedig ritmusát vesztetten kapkodni kezd. A sejtelmes félhomály, a Sellőház buja légköre, a puha párnák és surrogó leplek csábítása előbb a bőrén végigkúszó borzongással, majd olvasztó forrósággal lepik meg. Pillái leheletnyit leereszkednek, ajkai épp csak egy kicsit elnyílnak, alsó ajkán megcsillan a gyenge fény. Feszesen simuló blúzán kissé átsejlik kebleinek kidomborodó, apró közepe. A férfi még megfejtetlen lénye mindig nagy hatással van rá, már-már ijesztő, mennyire erősen vonzódik hozzá. Valószínűleg részben annak köszönhetően, hogy Ralas nagy tapasztalattal rendelkezik a nők csábítása terén, és jól ért hozzá, hogyan használja ki adottságait.
Ez a kísértés azonban most útjukban áll, s mikor épp elgyengülne akarata és arra készül, hogy odalépjen hozzá, lesüti szemeit, hogy megtörje a bűvkört. Ekkor szólal meg ismét a férfi, ezért felpillant, majd vele együtt indul el. Hatalmas, néma sóhajjal. A kiszűrődő buja hangok némi mosolyt csalnak az arcára, az üzlet legalább jól működik, ha közben magánéletük kész káosz is. Kíváncsian szemléli a helyet, ahová Ralas vezeti, maga is körbenéz, hiszen szemei ezen fényviszonyok között jobbak. Aztán engedelmesen tesz eleget az utasításnak egy cinkos mosollyal. A rejtett szerkezet működése láttán meglepetten pillant a férfira, majd újra körbenéz a folyosón. Az elsuttogott szavak közelről érik, érzi a lehelet melegét, így újra felkorbácsolják vágyait, de az óvatosság erősebb. Elindul hát előre, s néhány lépcsőfokkal később megáll, hogy ellenőrizze, a férfi rendben utána jön-e, a szerkezet miképp mozdul vissza a helyére.*
- Ez csodás.
*Suttogja elégedett mosollyal. A gyertyára vonatkozó, korábban elhangzott intelmet csak megmosolyogja magában, valójában neki sokkal kevesebb fény is elég lenne, hogy magabiztosan tájékozódjon. Óvatosan ereszti rá súlyát a lépcsőfokokra, ki tudja, mennyire hallatszik ki a nyikorgás ilyen közel a folyosóhoz? Imbolygó árnyékok vetülnek a feljáróra, az elhagyott pókhálók tépetten lógnak, a porban lábnyomok rajzolódnak ki, melyek világosan mutatják, hogy valaki háborgatta a titkos feljárót nem olyan régen. Halad, míg csak tud, s ha elé tárul valamilyen új látvány, azt igyekszik gyorsan felmérni. A rácsos ajtónál nem húzódik félre, csak annyira, hogy a férfi mögé tudjon lépni, s dereka mellett elérje a zárat. Arcát kissé elfordítva várja, vajon Ralas odalép-e hozzá.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-11 08:53:11
Üzenet elküldve: 2019-05-11 08:53:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Mady, Khul, Dreyia//
*A férfi is megköszönni, illetve egy pillanatra mintha mondana még valamit, de elharapja a szavakat. Így marad a kérdés hogy vajon mit akart. De nem hiszi hogy sértőt, max olyasmit, amit az összes férfi használna minden megfontolás nélkül. Ahogy a férfi is a pultra támaszkodik, ő is lazábbra veszi a dolgokat.*
-Kheri a szakácsnő? Ellenőrizted? *Kérdezi minden meglepődés nélkül. *Helyes, hisz elég pocsék testőr az, aki a szemérmet tartja előrébb, nem a munkáját és a kötelességét. Szakácsnőként meg is lepne, ha az előtérben dolgozna. Ha jól értelek neked tetszik? *Vigyorog a férfira. *Miért küldenék el? Ha csak nem azért mert nagy a szája, bár nem láttam csendes szakácsnőt. Egyetértek Madyvel.
*Csendesen figyeli a páros évődését. Ahogy beszélgetnek, egyre távolabb kerül a figyelmük róla, igaz elől ő is tehet hisz nem fűz a témákhoz semmi érdemlegeset. Ahogy belemelegszenek a témába, Dreyia a fogadót figyeli inkább. Mégis Mady megjegyzésén amit Khul felé bök, felnevet. Azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy Mady elfordul Khultól, bár a legtöbb férfi nem csak a mellekre bukik. Így csak a másik véglet kerül a férfi szemei elé, már ha kihasználja. Mady a csevegés közben leönti magát.*
-Mi lenne, ha tea színűre cserélnéd a ruházatod? Akkor fel se tűnne senkinek, ha leöntik. De majd figyelünk addig. Úgyse esik be azért olyan sűrűn vendég.
*Khul elég élénken veti magát a pincérek nehéz életébe, mintha mindig is erre várt volna. Vagy csak hogy dolgozhasson. Dreyia nem tervezi megzavarni a nagy munkában, de időközben vendég érkezik, akire Khul le is csap. Persze nem kardal, csak tényleg átment testőr-pincérbe. Ez a hozzá állás nagyon is pozitív megítélést eredményez a nőnél. Az egyetlen kínos rész, aminél Dreyia inkább a belső területre lép, az Khul kérdése a vendég felé. *
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.11 09:08:50
*A férfi is megköszönni, illetve egy pillanatra mintha mondana még valamit, de elharapja a szavakat. Így marad a kérdés hogy vajon mit akart. De nem hiszi hogy sértőt, max olyasmit, amit az összes férfi használna minden megfontolás nélkül. Ahogy a férfi is a pultra támaszkodik, ő is lazábbra veszi a dolgokat.*
-Kheri a szakácsnő? Ellenőrizted? *Kérdezi minden meglepődés nélkül. *Helyes, hisz elég pocsék testőr az, aki a szemérmet tartja előrébb, nem a munkáját és a kötelességét. Szakácsnőként meg is lepne, ha az előtérben dolgozna. Ha jól értelek neked tetszik? *Vigyorog a férfira. *Miért küldenék el? Ha csak nem azért mert nagy a szája, bár nem láttam csendes szakácsnőt. Egyetértek Madyvel.
*Csendesen figyeli a páros évődését. Ahogy beszélgetnek, egyre távolabb kerül a figyelmük róla, igaz elől ő is tehet hisz nem fűz a témákhoz semmi érdemlegeset. Ahogy belemelegszenek a témába, Dreyia a fogadót figyeli inkább. Mégis Mady megjegyzésén amit Khul felé bök, felnevet. Azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy Mady elfordul Khultól, bár a legtöbb férfi nem csak a mellekre bukik. Így csak a másik véglet kerül a férfi szemei elé, már ha kihasználja. Mady a csevegés közben leönti magát.*
-Mi lenne, ha tea színűre cserélnéd a ruházatod? Akkor fel se tűnne senkinek, ha leöntik. De majd figyelünk addig. Úgyse esik be azért olyan sűrűn vendég.
*Khul elég élénken veti magát a pincérek nehéz életébe, mintha mindig is erre várt volna. Vagy csak hogy dolgozhasson. Dreyia nem tervezi megzavarni a nagy munkában, de időközben vendég érkezik, akire Khul le is csap. Persze nem kardal, csak tényleg átment testőr-pincérbe. Ez a hozzá állás nagyon is pozitív megítélést eredményez a nőnél. Az egyetlen kínos rész, aminél Dreyia inkább a belső területre lép, az Khul kérdése a vendég felé. *
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.11 09:08:50
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-09 23:18:58
Üzenet elküldve: 2019-05-09 23:18:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fülledt hangulat egyre fokozódik az érintések nyomán, világosan érezhető, hogy mindketten készek a még édesebb folytatásra. Ulbert életében Cassy az első a fajtájából, legalábbis saját bevallása szerint, így tán épp összehasonlításokat tesz korábbi ismeretségeivel. Cassy bizonyára törékenyebb, vékonyabb, tán puhább bőrű és hajlékonyabb is, mindemellett készséges, ahogy az elvárható. Ulbert nagyon figyelmes, gyengéd szeretőnek mutatkozik, Cassy mégis erősnek, magabiztosnak és bizonyára nem meglepő módon termetesnek találja. Bőrük a fürdőnél használt szappantól illatozik, a férfi haja még mindig nedves, s egyben hűvös érintésű.
Cassy vágyakozó pillantással mosolyog, szívverése még szaporábbá válik, mikor felhúzott lábait Ulbert széttárja, és végre magához fogadhatja. Csípőjét hozzáigazítja, karjai ölelőn fonódnak a széles vállak fölé, orrán mélyen szívja be a levegőt, felsőtestét kidomborítja, mikor ágyékában megérzi a nekifeszülő férfiasságot. Halkan felnyög a kéjes mozdulatra, csípője közelebb mozdul, s mire Ulbert megáll a nedves forróságban, addigra jóleső sóhajjal ereszti ki a levegőt. Belesimít a férfi vizes hajába, másik kezével a hátát cirógatja, ajkai pedig kedveskedő csókokat hagynak a nyakán, arcán. Forrón a fülébe suttog.*
- Csodás varázspálcád van, mágus uram...
*Testével követi a könnyű ütemet. Bár mozgástere korlátozott, igyekszik dörgölődni, simulni, ellentartani a lassú lökéseknek, s kezei is fáradhatatlanul becéznek, amerre járnak. Puha ajkai a férfiét keresik, de épp csak jelzésértékűn közelítenek, hátha partnerre lelnek bennük, mert nem akarja kierőszakolni a csókot, megzavarva esetlegesen a pillanat élvezetét, hiszen kizárólag Ulbert kedvét kívánja kiszolgálni. Újra és újra egybeolvadnak sikamlósan és forrón, így meglehet, hogy inkább csak szuszogásra, lihegésre és kellemes sóhajokra futja a csók helyett. Testük együtt mozdul, hamar meglelik az összhangot, egyre gyorsabb és kéjesebb ütemre gerjesztik egymás örömét a kissé már széttúrt, sejtelmes leplekkel körülvett ágyon. Cassy fel-felnyög, keblei hegyesedőn nyomódnak a férfi mellkasához, ki egyre vehemensebbnek tűnik, ám aztán nem sokkal később kiderül, hogy mást szeretne tőle. Cinkosan elmosolyodik, kissé kivillannak a fogai is, mikor egy pillanatra ráharap alsó ajkára.*
- Amit csak kívánsz, édes!
*S csakhamar az ölébe ereszkedik felülről, puha kezei ingerlőn simogatnak végig a férfi felsőtestén.*
- Szóval…
*Suttogja magabiztos tekintettel.*
- Szereted, ha egy nő uralkodik rajtad?
*Csípője mozdulni kezd, combjai megfeszülnek, ahogy feltolja magát, majd visszaereszkedik egy apró sóhajjal, és ezúttal a férfi karjain simít végig, melyekkel a fenekére fog rá. Saját ritmusát keresi, miközben a férfi arcát nézi, s találgatja, miben lelné a legnagyobb örömét.*
- Azt hiszem, te ínyenc típus vagy.
*A haját jobb válla elé húzza, majd előre hajol és tenyerein megtámaszkodik Ulbert két oldalán. Haja előre hull, de csak egy oldalon, így nem olyan zavaró. A vonaglás közben már kissé előre és felfelé irányul. Érzékin, hosszan kóstolgatja a férfi ajkait ajkaival, nyelvével, aztán feltolja magát kinyújtott karig, de tenyerei még mindig lent támaszkodnak, és határozottabb csípőmozgásba kezd. Tekintete most is Ulbert arcát fürkészi, mert ha a legkisebb jelét látja, hogy vendége nem leli teljesen örömét a történésekben, kész azonnal taktikát változtatni. Haja enyhén hintázik a mozdulatok nyomán, a fülledt hangok újra megtöltik a szobát. Kisvártatva akkor is felegyenesedik, ha mindezt a férfi eddig láthatóan élvezte, így ugyanis más mozgástér nyílik meg előtte. Gyorsabban, erősebben nyomja le csípőjét, intenzívebbé teszi az együttlétet, ennek megfelelően nyögései és lihegése egy kicsit hangosabb lesz. Kezeit a férfi kezeire teszi, fogásukat használja fel, hogy úgy mozoghasson, ahogy ösztönei és tapasztalata alapján a legnagyobb élvezetet nyújthatja a férfinak. Most már ruganyos mellei is hintáznak ide-odalibbenő hajával egyetemben, és erősen zihál. Ha a férfinak kedvére való ez, akkor egy leheletnyit hátrébb dől, hogy kezeivel megtámaszkodhasson az ő combjain, és kisebb, de gyorsabb mozdulatokat tehessen, tovább fokozva a kéjes pillanatok élvezetét. Akár a végletekig, ha Ulbert azt szeretné.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.09 23:32:38
//Halmozott élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fülledt hangulat egyre fokozódik az érintések nyomán, világosan érezhető, hogy mindketten készek a még édesebb folytatásra. Ulbert életében Cassy az első a fajtájából, legalábbis saját bevallása szerint, így tán épp összehasonlításokat tesz korábbi ismeretségeivel. Cassy bizonyára törékenyebb, vékonyabb, tán puhább bőrű és hajlékonyabb is, mindemellett készséges, ahogy az elvárható. Ulbert nagyon figyelmes, gyengéd szeretőnek mutatkozik, Cassy mégis erősnek, magabiztosnak és bizonyára nem meglepő módon termetesnek találja. Bőrük a fürdőnél használt szappantól illatozik, a férfi haja még mindig nedves, s egyben hűvös érintésű.
Cassy vágyakozó pillantással mosolyog, szívverése még szaporábbá válik, mikor felhúzott lábait Ulbert széttárja, és végre magához fogadhatja. Csípőjét hozzáigazítja, karjai ölelőn fonódnak a széles vállak fölé, orrán mélyen szívja be a levegőt, felsőtestét kidomborítja, mikor ágyékában megérzi a nekifeszülő férfiasságot. Halkan felnyög a kéjes mozdulatra, csípője közelebb mozdul, s mire Ulbert megáll a nedves forróságban, addigra jóleső sóhajjal ereszti ki a levegőt. Belesimít a férfi vizes hajába, másik kezével a hátát cirógatja, ajkai pedig kedveskedő csókokat hagynak a nyakán, arcán. Forrón a fülébe suttog.*
- Csodás varázspálcád van, mágus uram...
*Testével követi a könnyű ütemet. Bár mozgástere korlátozott, igyekszik dörgölődni, simulni, ellentartani a lassú lökéseknek, s kezei is fáradhatatlanul becéznek, amerre járnak. Puha ajkai a férfiét keresik, de épp csak jelzésértékűn közelítenek, hátha partnerre lelnek bennük, mert nem akarja kierőszakolni a csókot, megzavarva esetlegesen a pillanat élvezetét, hiszen kizárólag Ulbert kedvét kívánja kiszolgálni. Újra és újra egybeolvadnak sikamlósan és forrón, így meglehet, hogy inkább csak szuszogásra, lihegésre és kellemes sóhajokra futja a csók helyett. Testük együtt mozdul, hamar meglelik az összhangot, egyre gyorsabb és kéjesebb ütemre gerjesztik egymás örömét a kissé már széttúrt, sejtelmes leplekkel körülvett ágyon. Cassy fel-felnyög, keblei hegyesedőn nyomódnak a férfi mellkasához, ki egyre vehemensebbnek tűnik, ám aztán nem sokkal később kiderül, hogy mást szeretne tőle. Cinkosan elmosolyodik, kissé kivillannak a fogai is, mikor egy pillanatra ráharap alsó ajkára.*
- Amit csak kívánsz, édes!
*S csakhamar az ölébe ereszkedik felülről, puha kezei ingerlőn simogatnak végig a férfi felsőtestén.*
- Szóval…
*Suttogja magabiztos tekintettel.*
- Szereted, ha egy nő uralkodik rajtad?
*Csípője mozdulni kezd, combjai megfeszülnek, ahogy feltolja magát, majd visszaereszkedik egy apró sóhajjal, és ezúttal a férfi karjain simít végig, melyekkel a fenekére fog rá. Saját ritmusát keresi, miközben a férfi arcát nézi, s találgatja, miben lelné a legnagyobb örömét.*
- Azt hiszem, te ínyenc típus vagy.
*A haját jobb válla elé húzza, majd előre hajol és tenyerein megtámaszkodik Ulbert két oldalán. Haja előre hull, de csak egy oldalon, így nem olyan zavaró. A vonaglás közben már kissé előre és felfelé irányul. Érzékin, hosszan kóstolgatja a férfi ajkait ajkaival, nyelvével, aztán feltolja magát kinyújtott karig, de tenyerei még mindig lent támaszkodnak, és határozottabb csípőmozgásba kezd. Tekintete most is Ulbert arcát fürkészi, mert ha a legkisebb jelét látja, hogy vendége nem leli teljesen örömét a történésekben, kész azonnal taktikát változtatni. Haja enyhén hintázik a mozdulatok nyomán, a fülledt hangok újra megtöltik a szobát. Kisvártatva akkor is felegyenesedik, ha mindezt a férfi eddig láthatóan élvezte, így ugyanis más mozgástér nyílik meg előtte. Gyorsabban, erősebben nyomja le csípőjét, intenzívebbé teszi az együttlétet, ennek megfelelően nyögései és lihegése egy kicsit hangosabb lesz. Kezeit a férfi kezeire teszi, fogásukat használja fel, hogy úgy mozoghasson, ahogy ösztönei és tapasztalata alapján a legnagyobb élvezetet nyújthatja a férfinak. Most már ruganyos mellei is hintáznak ide-odalibbenő hajával egyetemben, és erősen zihál. Ha a férfinak kedvére való ez, akkor egy leheletnyit hátrébb dől, hogy kezeivel megtámaszkodhasson az ő combjain, és kisebb, de gyorsabb mozdulatokat tehessen, tovább fokozva a kéjes pillanatok élvezetét. Akár a végletekig, ha Ulbert azt szeretné.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.09 23:32:38
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-09 19:12:28
Üzenet elküldve: 2019-05-09 19:12:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
*Csendesen és alaposan dolgozik, nem is zavarja meg semmi, egészen belemerül. Arca is ellágyul, a fém csillogása, a lassan tisztuló fegyver régi emlékeket idéz fel benne. Valamiért szélben lengedező habkönnyű ruhákat lát egy udvaron, végeláthatatlan hosszan, s csak lengnek és lengnek. Lágyan mosolyodik el, szeme merengővé válik, s egy hosszabb rongyhúzás után a fegyver pengéjében látja meg arcát. Legalábbis azt hiszi, a sajátja az, valójában egy derűsen mosolygó asszonyé. Egy pillanatra megáll munka közben, s a pengére mered, majd sokkal gyorsabban és feszülten próbálja a tükörképet lesúrolni. Kissé zavart még, mikor Mady árnyéka vetül rá.*
- Ho-hogy?! *Pillant fel motyogva, majd Madyt észrevéve halovány mosoly ül ki az arcára. Rvidet bólint.*
- Értettem, kisasszony. *Kacsint a lányra szomorkásan, s visszafordul a fegyverekhez. Immár gyorsan halad, s van ideje eltenni is, Mady és Camotte vélhetően a fürdő felé távoztak, így maga a fegyverek elhelyezése után a pult mögé áll, készen arra, hogy ha kérnek, adjon. Még orrában érzi, a kötélen, szélben lengedező fehér ruhák bársonyos, mosószappannal telített illatát, mintha csak ott lenne... megint. ~ Csak a fürdőolaj... ~ Gondolja magában, miközben egyet igazítva saját fegyverein, a pultra könyököl, s vár, míg dolga nem lesz.*
*Csendesen és alaposan dolgozik, nem is zavarja meg semmi, egészen belemerül. Arca is ellágyul, a fém csillogása, a lassan tisztuló fegyver régi emlékeket idéz fel benne. Valamiért szélben lengedező habkönnyű ruhákat lát egy udvaron, végeláthatatlan hosszan, s csak lengnek és lengnek. Lágyan mosolyodik el, szeme merengővé válik, s egy hosszabb rongyhúzás után a fegyver pengéjében látja meg arcát. Legalábbis azt hiszi, a sajátja az, valójában egy derűsen mosolygó asszonyé. Egy pillanatra megáll munka közben, s a pengére mered, majd sokkal gyorsabban és feszülten próbálja a tükörképet lesúrolni. Kissé zavart még, mikor Mady árnyéka vetül rá.*
- Ho-hogy?! *Pillant fel motyogva, majd Madyt észrevéve halovány mosoly ül ki az arcára. Rvidet bólint.*
- Értettem, kisasszony. *Kacsint a lányra szomorkásan, s visszafordul a fegyverekhez. Immár gyorsan halad, s van ideje eltenni is, Mady és Camotte vélhetően a fürdő felé távoztak, így maga a fegyverek elhelyezése után a pult mögé áll, készen arra, hogy ha kérnek, adjon. Még orrában érzi, a kötélen, szélben lengedező fehér ruhák bársonyos, mosószappannal telített illatát, mintha csak ott lenne... megint. ~ Csak a fürdőolaj... ~ Gondolja magában, miközben egyet igazítva saját fegyverein, a pultra könyököl, s vár, míg dolga nem lesz.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-05-09 12:01:23
Üzenet elküldve: 2019-05-09 12:01:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Camotte//
-Cam.*Ismételi meg a nevet, lágy, kedves hangon, egy cinkos mosolyt húzva vele a szája szélére.*
-Engem viszont nem kell a nevemen szólíts, mindenre hallgatok, nevezz úgy, ahogy jólesik. *Minthogy a megszólítást illetően egyéb instrukciókat nem kap, azért ezt még megemlíti.
Élvezi, a figyelmet és különösen tetszik neki azt látni, hogy Cam nem tudja és nem is akarja levenni róla a szemét, teljesen új lelkesedést ébreszt ezzel benne. Azonban, mikor ajkait puhán hozzáérinti a másikhoz, az, mintha teljesen befeszülne, mozdulatlan, csendes, úgy véli, talán zavarban van. Vele ez már nem esik meg, mármint, hogy a közönség és egyéb személyek jelenléte feszélyezné is akármiben, de vendégnél már tapasztalta, nem véletlenül vannak a fülkék paravánokkal elválasztva egymástól.*
-Tehát, akkor kezdjük fürdővel, jó választás, nagyon fog tetszeni.*Búgja kedvesen, nem is feszíti tovább a másikat egyéb érintésekkel, nem szeretné, hogy a vendég kellemetlenül érezze magát, már tapasztalta, hogy mindenkinek más a ritmusa, ezért is fontos, hogy mindig figyelje a reakciókat és megértő, gyengéd visszajelzéseket adjon. Mi tagadás, itt minden szolgáltatás nyújtásánál általában a vendég személyes terébe kell belépjen, ami mindig egy nagyon érzékeny hely, ahova csak tapintatos kedvességekkel és jószándékkal lehet úgy belépni, hogy azt a másik fél is élvezze.
Majd a férfi átadja neki a zsákot, amit el is vesz.*
-Természetesen, úgy lesz, ahogy kéred.*Nyugtázza, hogy a kért bort, akár a fürdőben is elfogyaszthatják, ennek semmilyen akadályát nem látja. Mivel ő is csak arra tud hivatkozni, amit a másik mond, így nem sejtheti, hogy az alkoholt nem igazán szívleli, továbbá, hogy vajon mit mondana Cam, ha megtudná, hogy Mady sem szokott inni, csak ha kérik. Egy ilyen kedves meghívást pedig igazán nem utasíthat vissza. Ezen felül azonban úgy véli, hogy a hangulat oldására, mindenképpen alkalmas, kétségtelen.
Mind ezek után Cam közelebb hajol és ajkait a nyakához érinti, amely nyomán kellemes bizsergés fut végig a bőrén, egyértelmű jelét adva, hogy mennyire vágyott már valami hasonlóra. Mindig megrebeg a lelke is, mikor ilyen gyengéd gesztust kap egy férfitől. Ezek után pedig úgy kell visszafognia magát, hogy ne viszonozza azonnal, rá is harap az alsó ajkára, hiszen az már szolgálatra készen nyílna szét, ágaskodva a másik felé.*
-Má… már ott is vagyunk.*Hebegi az elejét egy csöppet habozva, majd feláll és egyik kezével a férfié felé nyúl, hogy ujjaikat összefonva húzza maga után, először a pultig, ahol elszakadva a másiktól besétál mögé és kotorászni kezd alatta. Nem sok idő telik el és ismét felbukkan, két tiszta, öblös kristálypohár az egyik kezében, egy üveg bor a másikban.
~Talán ez a legfinomabb.~ Állapítja meg csak magában a címkére pillantva.*
//Khul//
* Majd odasétál a pult másik végéhez, hogy odaszóljon, nem túl hangosan, de érthetően Khulnak, aki éppen a fegyverek tisztogatásával foglalja le magát.*
-Khul kedves!*Hiszen, kérni akar, így a legnyájasabb hangját veszi elő.*
-A fürdőben megtalálsz, ha esetleg egy csapat óriás térne be és a főnökkel akarnának beszélni, talán még rendbontást is kezdeményeznének, kérlek, azonnal szólj, feladatom van velük.*Utalva a dolgára, hiszen nem felejtette el, hogy a főnök megbízta vele és felruházta a kellő anyagi háttérrel is, amit biztonságos helyre el is rakott.*
//Camotte//
*Mindez után, hogy megkapta a reményei szerint nyugtázó választ kisétál a pult mögül és Cam kezébe adja az üveg bort, ha elveszi.*
-Kérlek, hoznád ezt nekem, remélem, megfelelőnek fogod találni, nagyon finom, gyümölcsös aromája van.*Majd, hogy egyik keze felszabadult, ismét a férfi kezéért nyúl és vonja maga után a terem vége felé, ahol is letérnek egy szép vörös szőnyeggel borított folyosóra.*
- Szabad kérdeznem honnan érkeztél kedvesem?* Puhatolózik, persze erre nem mindenki vevő, így ha elutasító választ kap, többet nem is szól az útjuk során. Itt már valóban szinte csak ők vannak, kettesben, haladva a fürdő felé, még néhány forduló, majd az egyik ilyen rövidebb átjáróban megtorpan. Tőlük nem messze egy kétszárnyú ajtó van, amely mögül halkan, de tevékenység és ritkán egyéb hangok is szűrődnek kifelé. Szembe fordul a másikkal és szemét végig futtatja a férfi ruházatán.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.09 13:44:59
-Cam.*Ismételi meg a nevet, lágy, kedves hangon, egy cinkos mosolyt húzva vele a szája szélére.*
-Engem viszont nem kell a nevemen szólíts, mindenre hallgatok, nevezz úgy, ahogy jólesik. *Minthogy a megszólítást illetően egyéb instrukciókat nem kap, azért ezt még megemlíti.
Élvezi, a figyelmet és különösen tetszik neki azt látni, hogy Cam nem tudja és nem is akarja levenni róla a szemét, teljesen új lelkesedést ébreszt ezzel benne. Azonban, mikor ajkait puhán hozzáérinti a másikhoz, az, mintha teljesen befeszülne, mozdulatlan, csendes, úgy véli, talán zavarban van. Vele ez már nem esik meg, mármint, hogy a közönség és egyéb személyek jelenléte feszélyezné is akármiben, de vendégnél már tapasztalta, nem véletlenül vannak a fülkék paravánokkal elválasztva egymástól.*
-Tehát, akkor kezdjük fürdővel, jó választás, nagyon fog tetszeni.*Búgja kedvesen, nem is feszíti tovább a másikat egyéb érintésekkel, nem szeretné, hogy a vendég kellemetlenül érezze magát, már tapasztalta, hogy mindenkinek más a ritmusa, ezért is fontos, hogy mindig figyelje a reakciókat és megértő, gyengéd visszajelzéseket adjon. Mi tagadás, itt minden szolgáltatás nyújtásánál általában a vendég személyes terébe kell belépjen, ami mindig egy nagyon érzékeny hely, ahova csak tapintatos kedvességekkel és jószándékkal lehet úgy belépni, hogy azt a másik fél is élvezze.
Majd a férfi átadja neki a zsákot, amit el is vesz.*
-Természetesen, úgy lesz, ahogy kéred.*Nyugtázza, hogy a kért bort, akár a fürdőben is elfogyaszthatják, ennek semmilyen akadályát nem látja. Mivel ő is csak arra tud hivatkozni, amit a másik mond, így nem sejtheti, hogy az alkoholt nem igazán szívleli, továbbá, hogy vajon mit mondana Cam, ha megtudná, hogy Mady sem szokott inni, csak ha kérik. Egy ilyen kedves meghívást pedig igazán nem utasíthat vissza. Ezen felül azonban úgy véli, hogy a hangulat oldására, mindenképpen alkalmas, kétségtelen.
Mind ezek után Cam közelebb hajol és ajkait a nyakához érinti, amely nyomán kellemes bizsergés fut végig a bőrén, egyértelmű jelét adva, hogy mennyire vágyott már valami hasonlóra. Mindig megrebeg a lelke is, mikor ilyen gyengéd gesztust kap egy férfitől. Ezek után pedig úgy kell visszafognia magát, hogy ne viszonozza azonnal, rá is harap az alsó ajkára, hiszen az már szolgálatra készen nyílna szét, ágaskodva a másik felé.*
-Má… már ott is vagyunk.*Hebegi az elejét egy csöppet habozva, majd feláll és egyik kezével a férfié felé nyúl, hogy ujjaikat összefonva húzza maga után, először a pultig, ahol elszakadva a másiktól besétál mögé és kotorászni kezd alatta. Nem sok idő telik el és ismét felbukkan, két tiszta, öblös kristálypohár az egyik kezében, egy üveg bor a másikban.
~Talán ez a legfinomabb.~ Állapítja meg csak magában a címkére pillantva.*
//Khul//
* Majd odasétál a pult másik végéhez, hogy odaszóljon, nem túl hangosan, de érthetően Khulnak, aki éppen a fegyverek tisztogatásával foglalja le magát.*
-Khul kedves!*Hiszen, kérni akar, így a legnyájasabb hangját veszi elő.*
-A fürdőben megtalálsz, ha esetleg egy csapat óriás térne be és a főnökkel akarnának beszélni, talán még rendbontást is kezdeményeznének, kérlek, azonnal szólj, feladatom van velük.*Utalva a dolgára, hiszen nem felejtette el, hogy a főnök megbízta vele és felruházta a kellő anyagi háttérrel is, amit biztonságos helyre el is rakott.*
//Camotte//
*Mindez után, hogy megkapta a reményei szerint nyugtázó választ kisétál a pult mögül és Cam kezébe adja az üveg bort, ha elveszi.*
-Kérlek, hoznád ezt nekem, remélem, megfelelőnek fogod találni, nagyon finom, gyümölcsös aromája van.*Majd, hogy egyik keze felszabadult, ismét a férfi kezéért nyúl és vonja maga után a terem vége felé, ahol is letérnek egy szép vörös szőnyeggel borított folyosóra.*
- Szabad kérdeznem honnan érkeztél kedvesem?* Puhatolózik, persze erre nem mindenki vevő, így ha elutasító választ kap, többet nem is szól az útjuk során. Itt már valóban szinte csak ők vannak, kettesben, haladva a fürdő felé, még néhány forduló, majd az egyik ilyen rövidebb átjáróban megtorpan. Tőlük nem messze egy kétszárnyú ajtó van, amely mögül halkan, de tevékenység és ritkán egyéb hangok is szűrődnek kifelé. Szembe fordul a másikkal és szemét végig futtatja a férfi ruházatán.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.09 13:44:59
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5043-5062