//A vacsora tálalva//
*Nem tűnik kifejezetten izmos, edzett alkatúnak a lány, de ki ő, hogy megkérdőjelezze? Ha sokat eszik, akkor csak lassabb lesz, úgyhogy étkezés után minél hamarabb fel kell majd csalogatnia egy szobába. Hogy ott mit csinál vele, azt még nem tudja... Haha, jó vicc, szóval még nem tudja pontosan, de hogy jó móka lesz, az biztos.*
-Nem látszik rajtad, hogy sokat ennél. Olyan kis vékony, karcsú tested van. *Ezt bóknak szánja, remélhetőleg nem érti félre, és sértődik meg a mélységi. Kár lenne elszalasztani a vacsorát.*
-Majd eszegetek, ha látom, hogy nem bírsz vele. Ha már kifizetjük, ne maradjon itt. *Súgja oda mosolyogva.*
-Értem. Bocsáss meg, nem hittem volna... *Gyász. Milyen laktató, könnyű előétel. Mélyet szippant, mintha csak zavarát akarná leplezni, pedig valójában falatozik. Nem hitte volna, hogy máris tálalnak. A pincér is hamar visszaér, így nem kell azon agyalnia, hogyan folytathatnák a beszélgetést. Tya elkezd enni, szépen, komótosan, és habár érzelem nem látszik arcán, az eredar érzi, hogy még kavarognak benne a gondolatok és keserű érzések az előbbi miatt.*
-Én? Nem nagy történet. Távolról érkeztem, egy kis faluból. Szüleim szegények, anyukám varrónő, apukám kovács. Anyukámtól tanultam én is varrni, ezt mind én készítettem. *Simít végig formás testét fedő darabokon.* Néhány napja egy hajóval érkeztem a kikötőbe. Éhes voltam és tető kellett a fejem fölé. Az első három napot egy rumos Rókalyuk nevű helyen töltöttem, de az inkább volt kocsma, mint fogadó, tele részeges matrózokkal és kétes kinézetű alakokkal. *Megborzong.* Ma délután jöttem át ide, hátha kellemesebb hely lesz... És nem csalódtam. Ez sem egy finom, elegáns szálló, de előkelő stílusa van, és biztos sokkal lakhatóbbak a szobák. Az egyetlen baj, hogy drága. Nem hiszem, hogy tudok maradni. Egy estére még talán, de akkor is sokat fizettem... *Rázza a fejét cseppnyi keseredettséggel, majd gyorsan lop egy krumplit a tálról, hogy elterelje a figyelmet.*