//Második szál//
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eleinte mókásnak találja Mady vicces megjegyzéseit, aztán a dolgok előrehaladtával sokkal inkább gondolja azt, hogy a lány direkt húzza az agyát. Hazai pályán. Mert Ralas kapcsán valóban el lehet mondani, hogy a női test ismerője, soha életében nem csinált mást, valójában soha nem is volt szemérmes, akkor most mégis, mi a francot csinál? ~ Mit csinálsz, hülye gyerek? Úgy viselkedsz, mint egy kezdő kis ribi... ~ Feddi meg magát gondolatban, s bár Mady nem látja, dús szemöldökei, szépen lassan ráncba rendeződnek homlokán.*
- Helyes. *Bólint határozottan, s ezúttal hangja sem lágyan zeng fel. Bár mosolyog, valójában már teljesen más miatt, s a szemei jótékonyan villannak meg, ahogy a lány olajtól csillogó hamvas bőrére néz.*
- Butaságokat... *Ismétli meg halkan, s szája immár szélesebb mosolyra csusszan. Miközben keze dolgozik, s csak apránként halad előre, de a lábakról még nem váltott át másik testrészre. Némán bólint.*
- Valóban? Áháá... *Kérdez vissza.* Ez esetben semmi esetre sem gyúrlak meg, nem szeretnék legapróbb fájdalmat sem okozni. Csak bízd rám magad! *Biccent határozottan, s még mindig tessék lássék simogat csak fel, s alá, mindenféle cél nélkül. Persze az ott van már fejében, esze ágában sincs hagyni, hogy hazai pályán nézzék hülyének.*
- Értem, értem. Olyan jó, hogy segíteni próbálsz... én meg ilyen fakezű vagyok. *Húzza el a száját, s torzítja kissé hangját szomorúra. Még nagyokat sóhajtozik is közben, hogy micsoda búbánatos állapotba került.*
- Lehet kerítenem kéne egy orkot. *Fittyed le a szája.* Talán az kicsit robosztusabb. *Jegyzi meg, széles vigyorral, melyet a lány persze nem láthat, hiszen jótékonyan fekszik a hasán, feje oldalra billentve.*
- Ó, hagyd csak, majd megoldom! *Kiált fel kissé hangosabban, s azzal a lendülettel rántja le a lányról a törölközőt, hogy immár meztelenül feküdjön előtte.*
- Így bizonyára cseppet sem zavar. *Sóhajt fel, majd kedvesen megpaskolja a lány fenekét, csak úgy csattan olykor.* Nah... maradj csak, lássuk mire megyünk ezekkel a sajnálatos módon hiányos ismeretekkel. *Biggyeszti le szomorúan ismét a száját, mintha máris tudná a végeredményt. Keze, s a lány teste pont elég olajos, feleslegesnek találja tovább pacsmagolni, így az olajos üveget is elteszi. A kefét és a többi kelléket, meg egyszerűen bevágja a sarokba.*
- Így ni. Úgysem értek hozzájuk, nem igaz? *Sétál át komótosan a másik oldalra, hogy a lány láthassa arcát, melyen lágy mosoly szendereg, s hangja vált halk duruzsolásba.*
- Nos... ha nem csalatkozom... *Emeli fel ujját.* Maradj csak, ne mozdulj... ha a kezem innen indítom, s a másikat ide teszem... *A lány felső combját pusztán egyetlen ujjal érinti, s lassan sétál fel, s alá, miközben az az egyetlen ujj, hol beszalad a combok közé a bőrön, hol nem. Apró ráhajlás után, egy másik ujj is becsatlakozik, pusztán, mintha egy apró hangszeren keresnék az akkordokat, fokozatosan simítva át elsősorban a lány belső combját, onnan felfutnak a fenékre, majd egy kissé a hátra.*
- Jajj... ez olyan össze-vissza van... *Jajdul fel.* Lehet elfelejtettem. *Sóhajtva sétál visszafelé, ujját a gerincvonalon végigfuttatva, olykor halványan érintve körmével, persze nem erősen. Ismét felfut a fenéken, majd lágyan csusszan lefelé.*
- Mintha erre lett volna... lett volna valami fontos... de egyszerűen nem emlékszem. *Plafon felé fordított fejjel, ereszti bentebb ujjait a lány lába közé, puhán érintve a szemérem mögötti dombot egy pillanatra.*
- Rosszul emlékeznék? *Hajol közelebb, állába ejtett kézzel, s igazít egy kissé a lány két lábán, melyeket távolabb helyez egymástól.*
- Hmmm... na lássuk. *Jóval vehemensebben immár ráhajol a lány lábaira, s két oldalt tenyerébe zárva puhán simítja végig ismét, mint az előbb, csak immár jóval feljebb hatol, ujjbegyeivel mindig csak egy pillanatra megérintve a lány ölét. Körkörös mozdulatokkal dolgozik, olykor hüvelykujja játszik, olykor pedig más. Talán nincs benne rendszer, talán van, de Ralas arca mit sem változik, marad komoly és koncentrált. Néhol feljebb fut a fenékre, s a csípőn két oldalra szaladó kézzel érkezik vissza a lábak külső oldalán, hogy aztán ismét belülről induljon meg. Olykor mellkasával is érintve a lány combjait.*
- Eh... nem megy ez nekem, igaz? *Kérdezi szomorúan, huncut csillogással szemében. Ha nem téved, most bizonyára kioktató és hasonlatosan szomorú válasz következik tehetségtelenségéről, esetleg, valami cinikus megjegyzés. Vagy dicséret. Mindhárom tökéletesen megfelelő.*