//Hytia//
*A körülményektől eltekintve viszonylag gyorsan és hatékonyan sikerül a feladatokat is kiosztani, jóllehet, ha Mady nem lenne, bizony elgondolkodna azon, hogy hogyan tudna négyfelé szakadni. Fogalma sincs, hogy ezt Alfonz, hogyan csinálta, ahogyan arról sincs, hogy vajon a férfi jelenleg hol tartózkodik, hathatós segítségére lenne szükség, persze pont ilyenkor tűnik el. Ez persze Ralast nem akadályozza meg abban, hogy művi elánnal, nem sokkal később Hytiát kedvesen elvezesse.*
- Soha nem hazudok, ha nőt dicsérek, benned elég tűz lobog ahhoz, hogy porrá égjen ki csak rád gondol. *Nem akarja túlzásba vinni, azonban tekintete valóban őszinteségről árulkodik.* Az lenne hazugság, ha azt mondanám, te vagy az első az életemben. *Nevet fel.* De az nem, hogy az egyik legkülönlegesebb, s megtisztelnél, ha velem tartanál. *Egészíti ki megrebbentett szempillával.*
- Hytia. *Ízlelgeti a nevet.* Bár lehelettel indul, középen lágyan pattan a nyelv, hogy lassú csókot formáló ajakkal végződjön. Tetszik. *Veszi le lábát a székről.* Szeretem a felelőtlen izgalmat. *Ígér tovább, persze agyában végig fut egy-két dolog, vajon tapasztaltsága elegendő szinten áll-e ahhoz, hogy egy ilyen markáns és határozott nőt elcsábítson, ne adja ég, megzabolázzon. Valószínűleg nem. De nem Ralas lenne, ha meg sem próbálná, főleg fizetség fejében. Ha egy ilyen típusú nő azt a hírt viszi, hogy elégedett, elárasztják a Sellőt, persze jelenleg a legkevésbé reklámra gondol, sokkal inkább arra, hogy a vöröslő ruha alatti idomok is hasonlóan különlegesek-e, mint amennyi látszik belőlük. Amint kezét elfogadják, a lány árnyalt fenyegetésére már csak szolid mosollyal válaszol, s bal karjával a lépcsőforduló felé int, hol végre kettesben lehetnek. Egy utolsó pillantás a Sellőre, hol Mady kiválóan boldogul, minden bizonnyal már az első nap után díjazni köteles a lányt, azt még eldönti, hogy pontosan hogyan, bár a nap végén megfáradt testnek vélhetően ízlene egy kényeztetés.*
- Ami azt illeti itt nem régen dolgozom, ellenben magánzóként már egész fiatal korom óta. Ha rám nézel, minden bizonnyal nem egy dokkmunkást látsz, talán egyetlen ládát sem tudnék megemelni. *Kuncog fel magában, nem szégyellve, hogy nem bír egy kikötői erejével.* Persze az állóképességemre talán nem lehet panasz. *Mondja sokat sejtető mosollyal.*
- Itt jobbra. *Veszi át bal kézbe jobbján lévő Hytia kezét, hogy jobb tenyere a nő derekára simulva mutassa szelíden az utat.* Szereted, ha a kezedben van az irányítás, Hytia? *Kérdezi kíváncsian, nem törődve a hirtelen váltással, nem vájkálni, s nem kutakodni akar, pusztán alkalmi partnerének igényeit mérné fel, mert ahhoz mérten alakítja az előttük álló időt.* A harmadik szoba lesz az. *Szórja közbe, s máris arra gondol, hogy reméli elkészültek időben, bár furcsán nézek rá, miért kell a függönyöket posztóra és az ágyneműt hússzínűre cserélni, szerencsére a falak jellegükben harmonizálnak az új színekkel is. Az átfestés problémásabb lett volna. A lány derekáról a kéz immár nem szakad el, sokkal inkább erőteljesebb fogásra vált, apró teszt, melyből ismételten sok minden kiderülhet, hogy a kényeztetés csupán lágy érintés, avagy sokkal inkább heves vadsággal párosuljon, esetleg a kettő ötvözésével.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.24 14:39:46