Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 16:39:15
Üzenet elküldve: 2019-01-15 16:39:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Ha érzi is Rollen asztaltársa gyanakvását, nem törődik vele, talán még mulattatja is a dolog. Egy idő után talán hozzászokott, hogy így állnak hozzá azok, akiket üzleti ajánlataival felkeres.
A rum kellemesen bársonyos és selymes, a felmelegített pohár összeszűkülő pereme miatt minden illatot összegyűjt és egyben kínál Ralas elé, de az ereje sem elhanyagolható tényező, ami miatt jól eshet a férfinek.
A jó Alfonz most tér vissza az asztalhoz, Ralas elé egy kristálypohárban vizet, Rollennek egy furcsa alakú pohárban méregzöld italt hozva. Hosszabb pillantást vált Ralas-szal, majd a vékony arcú férfire néz és elhagyja az asztalt, de ekkor már Rollen folytatja is.*
- Ruarun? Nem. *Úgy mondja, mintha valami sértőt hallott volna, el is hessegeti jobbjával a témát.*
- Nem, én és a befektetőim olyan tehetséges partnereket keresünk, akiknek van vér a pucájában, akik tettre készek és kellően motiváltak. Mint te, barátom. *Mutat Ralasra, ahogy felveszi a poharát.*
- Mi tudjuk, hogy mennyire nehéz elérni valamit, főleg, ha aranyból emelt falakba ütközik az ember. Hiába a terv, az akarat és a lelkesedés, ha nincsenek valakinek lehetőségei. *A hangjában szomorú él cseng.*
- Ne úgy tekints rám, mint arra, aki aranyat kínál. *Dől előre bizalmasan.*
- Én lehetőséget ajánlok, lehetőséget, hogy elérd az álmaid, hogy megragadd a kínálkozó alkalmat *szorítja ökölbe az asztal felett jobbját, hangjából erő sugárzik.* és ne engedd el, mert ha elszalasztod, ki tudja, eljön-e még ez a lehetőség újra az életedben. *Dől hátra újra szomorú szemekkel.
- Tekints úgy rám, mint aki álmokkal üzletel. *Mosolyodik el végül, majd végighallgatja Ralas összegzését és minden fontos pontnál aprót bólint a fejével.*
- Csak úgy? Csak úgy? *Forgatja meg szemeit a kérdésre.*
- Barátom, tudod te, mekkora kockázatot vállalnak a befektetőim azzal, hogy adnak neked kilencezer aranyat? *Kérdi hitetlenkedve.*
- Kilencszáz arany, havonta. Addig míg vissza nem fizeted egyben a kölcsönt. *Pontosít.*
- Ne költségként tekints erre a pénzre, amit havonta fizetsz, hanem mint motiváció, hogy keményen dolgozz és minél hamarabb visszaadd azt a kölcsönt, amelyen valóra váltottad az álmaid. Hát nem apróság ez mindehhez képest? *Dől hátra és körbeint, mintha ezzel a mozdulattal körbeölelhetné a Sellőház egészét.*
- Ez egy aranybánya. *Hajol közelebb diszkréten.*
- Nézz szét, pompa és kellem itt minden. Nem szeretnék titkokat elárulni, de elég pár hónap és visszafizethetsz mindent, hisz te is tudod, látod. *Mondja halkan, mintha bárki ellophatná a most megosztott titkokat.*
- Szerinted miért kér ennyit érte az az öreg uzsorás? *Kérdi összeszűkített szemekkel.*
- Tudja, hogy elég pár jó este és visszajön neked minden. A fürdő, a lányok, a szobák, de neked biztosan nem kell magyaráznom. *Legyint elismerően Ralas felé, mintha erényeit és képességeit dicsérné.*
- Nah, hogy döntesz, barátom? A befektetők nem várnak örökké, hisz lehet, hogy találnak egy másik, lelkes ember egy befektetéssel és akkor fuccs az álmaidnak. *Formál kipukkanó buborékot két kezével, majd ujjai közé fogja újra poharát és beleiszik az olajos, sűrű italba.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 16:43:36
*Ha érzi is Rollen asztaltársa gyanakvását, nem törődik vele, talán még mulattatja is a dolog. Egy idő után talán hozzászokott, hogy így állnak hozzá azok, akiket üzleti ajánlataival felkeres.
A rum kellemesen bársonyos és selymes, a felmelegített pohár összeszűkülő pereme miatt minden illatot összegyűjt és egyben kínál Ralas elé, de az ereje sem elhanyagolható tényező, ami miatt jól eshet a férfinek.
A jó Alfonz most tér vissza az asztalhoz, Ralas elé egy kristálypohárban vizet, Rollennek egy furcsa alakú pohárban méregzöld italt hozva. Hosszabb pillantást vált Ralas-szal, majd a vékony arcú férfire néz és elhagyja az asztalt, de ekkor már Rollen folytatja is.*
- Ruarun? Nem. *Úgy mondja, mintha valami sértőt hallott volna, el is hessegeti jobbjával a témát.*
- Nem, én és a befektetőim olyan tehetséges partnereket keresünk, akiknek van vér a pucájában, akik tettre készek és kellően motiváltak. Mint te, barátom. *Mutat Ralasra, ahogy felveszi a poharát.*
- Mi tudjuk, hogy mennyire nehéz elérni valamit, főleg, ha aranyból emelt falakba ütközik az ember. Hiába a terv, az akarat és a lelkesedés, ha nincsenek valakinek lehetőségei. *A hangjában szomorú él cseng.*
- Ne úgy tekints rám, mint arra, aki aranyat kínál. *Dől előre bizalmasan.*
- Én lehetőséget ajánlok, lehetőséget, hogy elérd az álmaid, hogy megragadd a kínálkozó alkalmat *szorítja ökölbe az asztal felett jobbját, hangjából erő sugárzik.* és ne engedd el, mert ha elszalasztod, ki tudja, eljön-e még ez a lehetőség újra az életedben. *Dől hátra újra szomorú szemekkel.
- Tekints úgy rám, mint aki álmokkal üzletel. *Mosolyodik el végül, majd végighallgatja Ralas összegzését és minden fontos pontnál aprót bólint a fejével.*
- Csak úgy? Csak úgy? *Forgatja meg szemeit a kérdésre.*
- Barátom, tudod te, mekkora kockázatot vállalnak a befektetőim azzal, hogy adnak neked kilencezer aranyat? *Kérdi hitetlenkedve.*
- Kilencszáz arany, havonta. Addig míg vissza nem fizeted egyben a kölcsönt. *Pontosít.*
- Ne költségként tekints erre a pénzre, amit havonta fizetsz, hanem mint motiváció, hogy keményen dolgozz és minél hamarabb visszaadd azt a kölcsönt, amelyen valóra váltottad az álmaid. Hát nem apróság ez mindehhez képest? *Dől hátra és körbeint, mintha ezzel a mozdulattal körbeölelhetné a Sellőház egészét.*
- Ez egy aranybánya. *Hajol közelebb diszkréten.*
- Nézz szét, pompa és kellem itt minden. Nem szeretnék titkokat elárulni, de elég pár hónap és visszafizethetsz mindent, hisz te is tudod, látod. *Mondja halkan, mintha bárki ellophatná a most megosztott titkokat.*
- Szerinted miért kér ennyit érte az az öreg uzsorás? *Kérdi összeszűkített szemekkel.*
- Tudja, hogy elég pár jó este és visszajön neked minden. A fürdő, a lányok, a szobák, de neked biztosan nem kell magyaráznom. *Legyint elismerően Ralas felé, mintha erényeit és képességeit dicsérné.*
- Nah, hogy döntesz, barátom? A befektetők nem várnak örökké, hisz lehet, hogy találnak egy másik, lelkes ember egy befektetéssel és akkor fuccs az álmaidnak. *Formál kipukkanó buborékot két kezével, majd ujjai közé fogja újra poharát és beleiszik az olajos, sűrű italba.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 16:43:36
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 14:50:03
Üzenet elküldve: 2019-01-15 14:50:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Szigonnyal Sellőre//
*Ralas gyanakvása nem hagy alább, de választás híján nem is különösebben ódzkodik végighallgatni a férfi mondandóját. Persze közben szárazon nyel egyet, ami miatt a rumhoz kénytelen folyamodni, amibe ismét jó alaposan belekortyol. A torkát végigmelegíti az erős szesz, de nem bánja. Különösen jól esik neki, a fürdő forró gőze után. Alfonznak esze ágában jelet adni, de Ralas igazából nem is várja el. Azt magában elkönyveli, ha lehetőségében áll majd, a jó katonát meg fogja tartani, mert elképesztő a diszkréciója és munkabírása. Az ilyen ember egy kincs a piacon.*
- Értem. *Jelzi Rollennek, hogy figyel, miközben gondolatai kavarognak fejében. ~ Persze. Neked az az érdeked valószínűleg, hogy ne tudjak majd fizetni. ~ Bár nem biztos abban, hogy valóban így van, meg ami azt illeti teljesen mindegy, hogy mit gondol.*
- A Sellő tulajdonosa küldte? *Kérdezi kíváncsian, mert másra nem tud következtetni, minthogy az öregnek szimpatikus volt, így próbál rajta segíteni. Az nyilvánvalóan látszik rajta, hogy bár szépen vasalt, de régi ingben és nadrágban érkezett, ahogyan szókincse sem nemesi származását tükrözi. Egyértelmű, hogy ennyi összeget a nem létező kabátzsebéből nem tudna előkapni. ~ Bezzeg, ha Zammiria megvarrta volna már. ~ Halványan mosolyodik el a gondolatra, aztán hamar lehervad szájáról.*
- Egy összegben... *Kezd bele, s rögtön fejszámolást is végez. ~ Kilencezer arany, havi egytized, az kilencszáz arany. Az tíz hónapig elhúzva már kilencezer, ahol járok, plusz a közvetítői díj. De vajon ez csak a kamat lenne? ~ Kérdezi magától.*
- Van egy lakásom, az rendben van. *Hessegeti el a további mondandót magától, s nyugtázza a biztosítékot, főleg, hogy bár szereti azt az erkélyes kis lakást a lakónegyedben, de nyilván a Sellőben élni maga lenne a lanawini csoda. Aztán összegezni kezd.*
- Ha jól értem. A befektetői adnak nekem kilencezer aranyat, amit egyben kell visszafizetnem. Amíg ez nem megy, addig kilencszázat fizetek havonta... csak úgy? Azt nem vonják le az összegből? *Kérdezi, mert máris szakad róla a víz, ez így bizony kemény lesz. Mennél jobban húzza az időt, annál jobban ráfizet, már, ha jól értette persze. ~ Kelleni fog egy könyvelő is. ~ Vakarja meg a fejét bizonytalanul.*
- És mennyi lenne az a kis... kezelési költség? *Mert ez az egy részlet még hátra van. Aztán mehet vissza az öreghez.*
*Ralas gyanakvása nem hagy alább, de választás híján nem is különösebben ódzkodik végighallgatni a férfi mondandóját. Persze közben szárazon nyel egyet, ami miatt a rumhoz kénytelen folyamodni, amibe ismét jó alaposan belekortyol. A torkát végigmelegíti az erős szesz, de nem bánja. Különösen jól esik neki, a fürdő forró gőze után. Alfonznak esze ágában jelet adni, de Ralas igazából nem is várja el. Azt magában elkönyveli, ha lehetőségében áll majd, a jó katonát meg fogja tartani, mert elképesztő a diszkréciója és munkabírása. Az ilyen ember egy kincs a piacon.*
- Értem. *Jelzi Rollennek, hogy figyel, miközben gondolatai kavarognak fejében. ~ Persze. Neked az az érdeked valószínűleg, hogy ne tudjak majd fizetni. ~ Bár nem biztos abban, hogy valóban így van, meg ami azt illeti teljesen mindegy, hogy mit gondol.*
- A Sellő tulajdonosa küldte? *Kérdezi kíváncsian, mert másra nem tud következtetni, minthogy az öregnek szimpatikus volt, így próbál rajta segíteni. Az nyilvánvalóan látszik rajta, hogy bár szépen vasalt, de régi ingben és nadrágban érkezett, ahogyan szókincse sem nemesi származását tükrözi. Egyértelmű, hogy ennyi összeget a nem létező kabátzsebéből nem tudna előkapni. ~ Bezzeg, ha Zammiria megvarrta volna már. ~ Halványan mosolyodik el a gondolatra, aztán hamar lehervad szájáról.*
- Egy összegben... *Kezd bele, s rögtön fejszámolást is végez. ~ Kilencezer arany, havi egytized, az kilencszáz arany. Az tíz hónapig elhúzva már kilencezer, ahol járok, plusz a közvetítői díj. De vajon ez csak a kamat lenne? ~ Kérdezi magától.*
- Van egy lakásom, az rendben van. *Hessegeti el a további mondandót magától, s nyugtázza a biztosítékot, főleg, hogy bár szereti azt az erkélyes kis lakást a lakónegyedben, de nyilván a Sellőben élni maga lenne a lanawini csoda. Aztán összegezni kezd.*
- Ha jól értem. A befektetői adnak nekem kilencezer aranyat, amit egyben kell visszafizetnem. Amíg ez nem megy, addig kilencszázat fizetek havonta... csak úgy? Azt nem vonják le az összegből? *Kérdezi, mert máris szakad róla a víz, ez így bizony kemény lesz. Mennél jobban húzza az időt, annál jobban ráfizet, már, ha jól értette persze. ~ Kelleni fog egy könyvelő is. ~ Vakarja meg a fejét bizonytalanul.*
- És mennyi lenne az a kis... kezelési költség? *Mert ez az egy részlet még hátra van. Aztán mehet vissza az öreghez.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 01:12:56
Üzenet elküldve: 2019-01-15 01:12:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Szigonnyal Sellőre//
*Mintha észre sem venné Ralas gyanakvását, nyugodtan és kedvtelve ül az asztalnál, ahová nem hívták meg és nézi a vele szemben ülőt. A kikötő veszélyes hely, de megvannak a saját törvényei, ugyanúgy, mint minden más hasonló helynek. Aki valaha is élt ilyen helyen, annak tudnia kell, hogy olykor összefújja a tengeri szél olyanokkal is, akiket máskor talán kerülne, de ki tudja, lehet, hogy épp kapóra jön neki. Vagy ő a másiknak.*
- Befektetők. *Ismétli meg a szót a Rollenként bemutatkozó másik, hasonló hangsúllyal, mint azt Ralas tette.*
- Nyilvánvalóan. *Mosolyodik el a vékony arcú férfi.*
- Oh, hogyne. Alfonz és én régóta ismerjük egymást, gyakori vendége vagyok a Sellőnek mostanában. *Tekintetét nem veszi le Ralasról, úgy beszél, de a körszakállas álmodozónak nincs szerencséje, a jó Alfonz késlekedik valahol, így tőle nem várhat segítséget. Az összeget hallva aztán felélénkülni látszik.*
- Hmmm. *Képed el színpadiasan a zakós férfi, még a száját is elhúzza oldalra.*
- Tekintélyes összeg, egy hadsereget akarsz felállítani, Ralas, barátom? *Nyilvánvaló, hogy Ralas nem a barátja, hisz csak pár perce ismerik egymást, de mégis megengedi magának ezt a szófordulatot.*
- Hú, egyből a közepébe. Ez tetszik. *Szűkíti össze tekintetét mohón Rollen, de belemenni látszik a játékba.*
- A kilencezer aranyat megkapod egy összegben, persze egy kis illetmény jár a közvetítőnek is *hajlanak maga felé mintegy véletlen a férfi hosszú ujjai.*, de tisztességes üzletet ajánlanak a befektetőim. Egy összegben kérik vissza a pénzüket, természetesen, de amíg nem tudod ezt megtenni, addig havonta a kölcsön egytizedére tartanak igényt illetményként. *Mondja komoly arccal a feltételeket, Ralason múlik, mennyire tartja őket elfogadhatónak. Nem valószínű, hogy Rollennél lehet alkudozni, sőt, nem is biztos, hogy illik.*
- Persze, megértheted, hogy a befektetők valami biztosítékot is elvárnak, hisz a mostani időkben a biztonság a legfontosabb, főleg ilyen tetemes összegnél. Mit tudnál esetleg felajánlani mostani vagy jövőbeli ingatlanaid vagy ingóságaid közül erre a célra? *Illeszti össze ujjait maga előtt Rollen negédes mosollyal a kérdés mögött.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 01:17:19
*Mintha észre sem venné Ralas gyanakvását, nyugodtan és kedvtelve ül az asztalnál, ahová nem hívták meg és nézi a vele szemben ülőt. A kikötő veszélyes hely, de megvannak a saját törvényei, ugyanúgy, mint minden más hasonló helynek. Aki valaha is élt ilyen helyen, annak tudnia kell, hogy olykor összefújja a tengeri szél olyanokkal is, akiket máskor talán kerülne, de ki tudja, lehet, hogy épp kapóra jön neki. Vagy ő a másiknak.*
- Befektetők. *Ismétli meg a szót a Rollenként bemutatkozó másik, hasonló hangsúllyal, mint azt Ralas tette.*
- Nyilvánvalóan. *Mosolyodik el a vékony arcú férfi.*
- Oh, hogyne. Alfonz és én régóta ismerjük egymást, gyakori vendége vagyok a Sellőnek mostanában. *Tekintetét nem veszi le Ralasról, úgy beszél, de a körszakállas álmodozónak nincs szerencséje, a jó Alfonz késlekedik valahol, így tőle nem várhat segítséget. Az összeget hallva aztán felélénkülni látszik.*
- Hmmm. *Képed el színpadiasan a zakós férfi, még a száját is elhúzza oldalra.*
- Tekintélyes összeg, egy hadsereget akarsz felállítani, Ralas, barátom? *Nyilvánvaló, hogy Ralas nem a barátja, hisz csak pár perce ismerik egymást, de mégis megengedi magának ezt a szófordulatot.*
- Hú, egyből a közepébe. Ez tetszik. *Szűkíti össze tekintetét mohón Rollen, de belemenni látszik a játékba.*
- A kilencezer aranyat megkapod egy összegben, persze egy kis illetmény jár a közvetítőnek is *hajlanak maga felé mintegy véletlen a férfi hosszú ujjai.*, de tisztességes üzletet ajánlanak a befektetőim. Egy összegben kérik vissza a pénzüket, természetesen, de amíg nem tudod ezt megtenni, addig havonta a kölcsön egytizedére tartanak igényt illetményként. *Mondja komoly arccal a feltételeket, Ralason múlik, mennyire tartja őket elfogadhatónak. Nem valószínű, hogy Rollennél lehet alkudozni, sőt, nem is biztos, hogy illik.*
- Persze, megértheted, hogy a befektetők valami biztosítékot is elvárnak, hisz a mostani időkben a biztonság a legfontosabb, főleg ilyen tetemes összegnél. Mit tudnál esetleg felajánlani mostani vagy jövőbeli ingatlanaid vagy ingóságaid közül erre a célra? *Illeszti össze ujjait maga előtt Rollen negédes mosollyal a kérdés mögött.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 01:17:19
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 00:09:39
Üzenet elküldve: 2019-01-15 00:09:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
- Értem. *Nyugtázza a hallottakat, de ettől függetlenül inkább csak még gyanakvóbbá válik. Valahogy az ilyen szerzetek általában kerülni szokták. A kikötőben számítónak becézik a hasonló embereket, kik kéretlenül jelennek meg, ha gond adódik. Ralas itt nőtt fel, hallhatott már róluk. Tapasztalatai szerint a hasonlóak nem éltek sokáig kivéve két esetben. Vagy rendkívül veszélyes emberek, vagy rendkívül veszélyes emberek vették körül őket. Még nem döntötte el melyik kategóriába sorolja a fickót, sőt az is lehet, hogy sejtései nem helyesek, mindenesetre magában latolgatja az esélyeit. Nem kerüli el figyelmét Alfonz távolságtartása sem, vagy legalábbis az éles váltás, mely a korábbi mosolygós tekintetét hirtelen kísérte, szembetűnő.*
- Köszönöm, Alfonz. *Majd kézbe fogja italát, kissé hátradől, s úgy kortyol a rumból.* Igen. A nevem Ralas. *Erősíti meg, arcára szokványos mosolya ül, melyet általában kiismerhetetlennek szán, ez esetben azonban mégis úgy gondolja, hogy felesleges, mert mindent tudnak róla.*
- Befektetők. *Húzza fel szemöldökét a szóra. ~ Ha ezeket az információkat Zammiria megtudja... ~ * Rollen Quar... *Ízlelgeti a nevet.* Nem hallottam még önről, bár nyilvánvalóan nem hasonló körökben mozgunk. *Könyököl az asztalra kissé közelebb húzódva.* Azt hiszem felesleges lenne ön előtt titkolóznom, feltételezem, hogy Alfonzzal is kiválóan ismerik egymást. *Oldalra pillant, hátha a férfi figyeli őket, hátha kap egy jelet, vagy ilyesmi, kell-e vigyáznia, vagy sem, de nyilvánvalóan Alfonz megfelelő munkaerő és nem üti bele magát más dolgába. Ha mégis, hát valahogyan jelez. Egy biztos... uzsorásokat csak hírből ismer. A Vasbank messze van. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet és nincs is választása.*
- Kilencezer aranyra. *Szalad ki hirtelen a száján. ~ Az istenekre, mit csinálok, ezt valóban kimondtam?~ Magában átkozza a pillanatot, ami azonban gyorsan elmúlik.*
- Mik a feltételek? *Ha már csinálja, hát csinálja teljes gőzzel. Még, ha utána egy kihalt utcasarkon fekszik majd kihűlve és agyonverve, akkor is. Az öreg most itt van, még élénken él benne Ralas tenni akarása, ami lehet néhány nap múlva kihuny, vagy megelőzi más. A cél szentesíti az eszközt. A Sellőt, mindenáron.*
- Értem. *Nyugtázza a hallottakat, de ettől függetlenül inkább csak még gyanakvóbbá válik. Valahogy az ilyen szerzetek általában kerülni szokták. A kikötőben számítónak becézik a hasonló embereket, kik kéretlenül jelennek meg, ha gond adódik. Ralas itt nőtt fel, hallhatott már róluk. Tapasztalatai szerint a hasonlóak nem éltek sokáig kivéve két esetben. Vagy rendkívül veszélyes emberek, vagy rendkívül veszélyes emberek vették körül őket. Még nem döntötte el melyik kategóriába sorolja a fickót, sőt az is lehet, hogy sejtései nem helyesek, mindenesetre magában latolgatja az esélyeit. Nem kerüli el figyelmét Alfonz távolságtartása sem, vagy legalábbis az éles váltás, mely a korábbi mosolygós tekintetét hirtelen kísérte, szembetűnő.*
- Köszönöm, Alfonz. *Majd kézbe fogja italát, kissé hátradől, s úgy kortyol a rumból.* Igen. A nevem Ralas. *Erősíti meg, arcára szokványos mosolya ül, melyet általában kiismerhetetlennek szán, ez esetben azonban mégis úgy gondolja, hogy felesleges, mert mindent tudnak róla.*
- Befektetők. *Húzza fel szemöldökét a szóra. ~ Ha ezeket az információkat Zammiria megtudja... ~ * Rollen Quar... *Ízlelgeti a nevet.* Nem hallottam még önről, bár nyilvánvalóan nem hasonló körökben mozgunk. *Könyököl az asztalra kissé közelebb húzódva.* Azt hiszem felesleges lenne ön előtt titkolóznom, feltételezem, hogy Alfonzzal is kiválóan ismerik egymást. *Oldalra pillant, hátha a férfi figyeli őket, hátha kap egy jelet, vagy ilyesmi, kell-e vigyáznia, vagy sem, de nyilvánvalóan Alfonz megfelelő munkaerő és nem üti bele magát más dolgába. Ha mégis, hát valahogyan jelez. Egy biztos... uzsorásokat csak hírből ismer. A Vasbank messze van. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet és nincs is választása.*
- Kilencezer aranyra. *Szalad ki hirtelen a száján. ~ Az istenekre, mit csinálok, ezt valóban kimondtam?~ Magában átkozza a pillanatot, ami azonban gyorsan elmúlik.*
- Mik a feltételek? *Ha már csinálja, hát csinálja teljes gőzzel. Még, ha utána egy kihalt utcasarkon fekszik majd kihűlve és agyonverve, akkor is. Az öreg most itt van, még élénken él benne Ralas tenni akarása, ami lehet néhány nap múlva kihuny, vagy megelőzi más. A cél szentesíti az eszközt. A Sellőt, mindenáron.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 23:34:52
Üzenet elküldve: 2019-01-14 23:34:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hálóval Sellőre//
*Kissé magába roskadva ül Ralas az asztalánál, ahová a jó Alfonz kísérte és szinte magában beszél, amikor megjelenik az ismeretlen, jól öltözött férfi és helyet foglal az asztalánál. A leülő férfit az sem zavarja, hogy Ralas kimondja a nyilvánvaló udvariatlanságot, amivel az ismeretlen élt és helyet foglalt az asztalánál. Halovány mosollyal figyeli a másik oldalon ülő, kissé ideges Ralast, a kérdésre pedig válasszal él.*
- Hát, nem nehéz észrevenni, már megbocsáss és ugye, aki nyitva tartja a fülét, az hall ezt-azt mindenfelé. *Sokat sejtető mosolyra húzódik vértelen ajka. A visszatérő Alfonzzal éles pillantást váltanak, a Sellőház mindenese Ralas elé teszi az újabb pohár rumot, majd elindul vissza a pulthoz.*
- A szokásosat! *Emeli fel ujját az ismeretlen. A jó Alfonz csak fejével biccent, majd odébbáll.*
- Ralas ugye, ha jól tudom, a neved Ralas. *Szólal meg az ismeretlen.*
- Az én nevem Rollen Quar és nem, nem kérek semmit, Alfonz hamarosan kiszolgál engem is. *Hárítja el a meghívást határozottan.*
- A verebek azt csiripelik, szükséged volna egy kis tőkére. Vagy nem is olyan kis tőkére. *Negédes mosolya tenyérbemászó, de szavai meggyőzőek.*
- Én ismerek olyan befektetőket, akik szívesen segítenének neked, természetesen a megfelelő konstrukciókkal. Mennyi aranyra volna szükséged? *Nem kertel, nem udvarol, egyből a lényegre tér, s Ralasnak csábító lehet az ajánlata, hisz gyorsan megoldást találhat a pénz előkerítésének problémájára, talán még azelőtt, hogy Ruaron meggondolná magát.*
*Kissé magába roskadva ül Ralas az asztalánál, ahová a jó Alfonz kísérte és szinte magában beszél, amikor megjelenik az ismeretlen, jól öltözött férfi és helyet foglal az asztalánál. A leülő férfit az sem zavarja, hogy Ralas kimondja a nyilvánvaló udvariatlanságot, amivel az ismeretlen élt és helyet foglalt az asztalánál. Halovány mosollyal figyeli a másik oldalon ülő, kissé ideges Ralast, a kérdésre pedig válasszal él.*
- Hát, nem nehéz észrevenni, már megbocsáss és ugye, aki nyitva tartja a fülét, az hall ezt-azt mindenfelé. *Sokat sejtető mosolyra húzódik vértelen ajka. A visszatérő Alfonzzal éles pillantást váltanak, a Sellőház mindenese Ralas elé teszi az újabb pohár rumot, majd elindul vissza a pulthoz.*
- A szokásosat! *Emeli fel ujját az ismeretlen. A jó Alfonz csak fejével biccent, majd odébbáll.*
- Ralas ugye, ha jól tudom, a neved Ralas. *Szólal meg az ismeretlen.*
- Az én nevem Rollen Quar és nem, nem kérek semmit, Alfonz hamarosan kiszolgál engem is. *Hárítja el a meghívást határozottan.*
- A verebek azt csiripelik, szükséged volna egy kis tőkére. Vagy nem is olyan kis tőkére. *Negédes mosolya tenyérbemászó, de szavai meggyőzőek.*
- Én ismerek olyan befektetőket, akik szívesen segítenének neked, természetesen a megfelelő konstrukciókkal. Mennyi aranyra volna szükséged? *Nem kertel, nem udvarol, egyből a lényegre tér, s Ralasnak csábító lehet az ajánlata, hisz gyorsan megoldást találhat a pénz előkerítésének problémájára, talán még azelőtt, hogy Ruaron meggondolná magát.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 19:44:02
Üzenet elküldve: 2019-01-14 19:44:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
*Tenyerébe temetett arccal beszél, szinte meg sem hallva, mit Alfonz mond neki, olyannyira belemerül gondolataiba. Persze nem az önsajnálatba. Nem. Abból már megjött egyszer a világítótorony tövében, amikor a szirt szélének futott neki, hogy leugorjon és a rémlátomás véget érjen. Talán egy másik életre pályázott. Aztán egyszeriben belecsöppent. Nem tudja felfogni, ahogyan további lépéseiben sem biztos egyelőre.*
- Vasbank? Arthenior? Patkányok? *Kérdezi magától.* Maga mit gondol kedves... Jah, hogy elmegy. *Ejti vissza másik kezét az asztalra.* Kö-köszönöm Alfonz. *Köszöni meg bágyadtan, immár ki tudja hanyadszorra, nem számolja. Ahogyan valószínűleg az elfogyasztott ital mennyiségét sem fogja. Halkan sóhajt fel, s először szinte fel sem tűnik neki a vasalt ruhás figura.*
- Hogyan? *Kérdezi meghökkenve, majd inkább szemöldöke szalad feljebb, miközben végigméri a férfit. Makulátlan külső, kellékek, kimért modor. ~ No nem. Férfiakat nem vállalok! ~ Első gondolata ez, de aztán a férfi megszólal, miután kényelembe helyezi magát:*
- Persze, csak tessék. *Legyint.* Hiszen már megtette. *Húzódik mosolyra az arca, ma már nem érheti sokkal több extra inger, ennyi meg belefér, legalább nem egyedül van. Éppen megkérdezné, szokásához híven, hogy a férfi iszik-e valamit, amikor aztán furcsa kijelentéssel szembesül, amire rögtön gyanakvóvá válik.*
- Miből gondolja? *Kérdezi, talán kissé ridegen, persze ettől függetlenül még igyekszik udvarias lenni.* Ez látszik az arcomról? *Szalad félmosolyra a szája, mert el tudja képzelni hogyan nézhet ki. ~ Tizennégyezer arany. Az istenekre... Még, ha Zammiria ki is segít... az... az egy zsák pénz. ~ Morfondírozik, majd megrázza magát.*
- Bocsásson meg, nem akarom megsérteni, de ön mit is szeretne tőlem? Iszik valamit? *Megvonja a vállát.* Meghívom. *Kérdezi egyenes hangéllel és határozottan, a kíváncsiság halvány szikrája is megjelenik lassan, kezdi összeszedni magát. Miért ne hívná meg, hisz mindenkivel ezt teszi.*
*Tenyerébe temetett arccal beszél, szinte meg sem hallva, mit Alfonz mond neki, olyannyira belemerül gondolataiba. Persze nem az önsajnálatba. Nem. Abból már megjött egyszer a világítótorony tövében, amikor a szirt szélének futott neki, hogy leugorjon és a rémlátomás véget érjen. Talán egy másik életre pályázott. Aztán egyszeriben belecsöppent. Nem tudja felfogni, ahogyan további lépéseiben sem biztos egyelőre.*
- Vasbank? Arthenior? Patkányok? *Kérdezi magától.* Maga mit gondol kedves... Jah, hogy elmegy. *Ejti vissza másik kezét az asztalra.* Kö-köszönöm Alfonz. *Köszöni meg bágyadtan, immár ki tudja hanyadszorra, nem számolja. Ahogyan valószínűleg az elfogyasztott ital mennyiségét sem fogja. Halkan sóhajt fel, s először szinte fel sem tűnik neki a vasalt ruhás figura.*
- Hogyan? *Kérdezi meghökkenve, majd inkább szemöldöke szalad feljebb, miközben végigméri a férfit. Makulátlan külső, kellékek, kimért modor. ~ No nem. Férfiakat nem vállalok! ~ Első gondolata ez, de aztán a férfi megszólal, miután kényelembe helyezi magát:*
- Persze, csak tessék. *Legyint.* Hiszen már megtette. *Húzódik mosolyra az arca, ma már nem érheti sokkal több extra inger, ennyi meg belefér, legalább nem egyedül van. Éppen megkérdezné, szokásához híven, hogy a férfi iszik-e valamit, amikor aztán furcsa kijelentéssel szembesül, amire rögtön gyanakvóvá válik.*
- Miből gondolja? *Kérdezi, talán kissé ridegen, persze ettől függetlenül még igyekszik udvarias lenni.* Ez látszik az arcomról? *Szalad félmosolyra a szája, mert el tudja képzelni hogyan nézhet ki. ~ Tizennégyezer arany. Az istenekre... Még, ha Zammiria ki is segít... az... az egy zsák pénz. ~ Morfondírozik, majd megrázza magát.*
- Bocsásson meg, nem akarom megsérteni, de ön mit is szeretne tőlem? Iszik valamit? *Megvonja a vállát.* Meghívom. *Kérdezi egyenes hangéllel és határozottan, a kíváncsiság halvány szikrája is megjelenik lassan, kezdi összeszedni magát. Miért ne hívná meg, hisz mindenkivel ezt teszi.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 18:52:34
Üzenet elküldve: 2019-01-14 18:52:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hálóval Sellőre//
*Ralasnak magyarázkodásra sincs ideje, mert Ruarun határozottan veszi kézbe az üzlet irányítását és kemény kézzel és szavakkal tereli abba a mederbe a beszélgetést, amelyikbe ő akarja.*
- Fiam, én sem élek örökké és a kráken engem sem kímélt meg. *Halovány mosoly terül el az arcán és a férfi most láthatja igazán, milyen öreg is valójában Ruarun. Ha nem így, pőrén találkoznak, talán fel sem tűnik neki, mert egy élre vasalt nadrágban, mellényben és zakóban egy ereje teljében lévő, hatalommal és befolyással bíró embert láthatott volna, ám így, a fürdőlepedő nem tudja elrejteni az idő vasfogának jeleit a testén, bár a szemei élénken csillognak, mintha még mindig huszonéves volna.*
- Megrágott és kiköpött, olykor többet veszítettem, mint szerettem volna, olyan társak hagytak el, akiket most szeretnék magam mellett tudni, de a Sellő elűzte őket mellőlem. A Sellő jó szerető, de mindent magának akar és nem kívánnám ezt neked, ha nem látnám a szemedben, hogy komolyan gondolod. *Szorítja meg a vállát és Ralas máris kint találja magát, ahonnan a marcona fickó kivezeti őt a szalonba, ahol a jó Alfonz várja.
Odakint már csak a nagydarab férfi hátának tud már csak köszönni, Alfonz pedig szinte az asztalhoz vezeti, de nem ül le mellé, hisz szolgálatban van.*
- Köszönöm, de nem lehet. *Mondja komoly képpel, de a tekintete mosolyog.*
- Igya csak meg, uram és hozok még egyet. És nyugodjon meg, tiszta fej és nyugodt lélek a hosszú élet titka. *Mondja még, majd elindul a pult felé, hogy újabb pohárral intézzen a rumból. Így kérdéseire nem érkezik válasz, Ralas pedig ottmarad egyedül az asztalánál.
Kisvártatva egy vékony férfi érkezik a fürdő felől, az arca még piros a forró fürdőtől, de tökéletes úriembernek tűnik. Fekete vászonnadrágot visel, szűk mellénnyel, fehér inggel és zakóval. Ujján egyetlen gyűrűn csillan a szalon gyertyáinak fénye, kezében sétapálca, de inkább csak divatos kiegészítő, mint járást segítő kellék. A haja hosszú, hollófekete, hátul lila szalaggal átkötve, arca vékony, elnyúlt, orra horgas, szemöldökei dúsak, mosolya féloldalas. Mindent egybevetve megnyerő alkatnak mondaná bárki, de megjelenésében van valami veszélyes is.*
- Leülhetek? *Kérdi, de nem várja meg a választ, hanem leül Ralas-szal szemben, lábait könnyedén keresztbe helyezi és ujjait összefonja maga előtt.*
- Úgy látom, problémája akadt. *Mondja kedvesen mosolyogva.*
*Ralasnak magyarázkodásra sincs ideje, mert Ruarun határozottan veszi kézbe az üzlet irányítását és kemény kézzel és szavakkal tereli abba a mederbe a beszélgetést, amelyikbe ő akarja.*
- Fiam, én sem élek örökké és a kráken engem sem kímélt meg. *Halovány mosoly terül el az arcán és a férfi most láthatja igazán, milyen öreg is valójában Ruarun. Ha nem így, pőrén találkoznak, talán fel sem tűnik neki, mert egy élre vasalt nadrágban, mellényben és zakóban egy ereje teljében lévő, hatalommal és befolyással bíró embert láthatott volna, ám így, a fürdőlepedő nem tudja elrejteni az idő vasfogának jeleit a testén, bár a szemei élénken csillognak, mintha még mindig huszonéves volna.*
- Megrágott és kiköpött, olykor többet veszítettem, mint szerettem volna, olyan társak hagytak el, akiket most szeretnék magam mellett tudni, de a Sellő elűzte őket mellőlem. A Sellő jó szerető, de mindent magának akar és nem kívánnám ezt neked, ha nem látnám a szemedben, hogy komolyan gondolod. *Szorítja meg a vállát és Ralas máris kint találja magát, ahonnan a marcona fickó kivezeti őt a szalonba, ahol a jó Alfonz várja.
Odakint már csak a nagydarab férfi hátának tud már csak köszönni, Alfonz pedig szinte az asztalhoz vezeti, de nem ül le mellé, hisz szolgálatban van.*
- Köszönöm, de nem lehet. *Mondja komoly képpel, de a tekintete mosolyog.*
- Igya csak meg, uram és hozok még egyet. És nyugodjon meg, tiszta fej és nyugodt lélek a hosszú élet titka. *Mondja még, majd elindul a pult felé, hogy újabb pohárral intézzen a rumból. Így kérdéseire nem érkezik válasz, Ralas pedig ottmarad egyedül az asztalánál.
Kisvártatva egy vékony férfi érkezik a fürdő felől, az arca még piros a forró fürdőtől, de tökéletes úriembernek tűnik. Fekete vászonnadrágot visel, szűk mellénnyel, fehér inggel és zakóval. Ujján egyetlen gyűrűn csillan a szalon gyertyáinak fénye, kezében sétapálca, de inkább csak divatos kiegészítő, mint járást segítő kellék. A haja hosszú, hollófekete, hátul lila szalaggal átkötve, arca vékony, elnyúlt, orra horgas, szemöldökei dúsak, mosolya féloldalas. Mindent egybevetve megnyerő alkatnak mondaná bárki, de megjelenésében van valami veszélyes is.*
- Leülhetek? *Kérdi, de nem várja meg a választ, hanem leül Ralas-szal szemben, lábait könnyedén keresztbe helyezi és ujjait összefonja maga előtt.*
- Úgy látom, problémája akadt. *Mondja kedvesen mosolyogva.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 17:47:24
Üzenet elküldve: 2019-01-14 17:47:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
- Én nem úgy... *Kezdené azonnal ösztönösen a magyarázkodást, bár igazából csak bejött, amit gondolt. ~ Francba! ~ Inkább elhallgat, s végighallgatja amit az öreg mond neki. Leforrázva és magában elkönyvelve sikertelenségét, persze azért igyekszik magát összeszedni és érdeklődő tekintetét fenntartani legalább a látszatért, hogy egész embernek érzi magát. Kissé vicces a helyzet. Itt egy törölközőbe csavart, már-már öregkorba hajló, de legalábbis középkora végén járó ember, s két mondattal beleszorítja a szót. Persze nem arra gondol, hogy ölre menne vele a Sellőért, Ralas ettől jóval műveltebb, de kommunikáció terén azért többet nézett ki magából. A semleges arc egészen addig fennáll, míg ki nem mondják a varázsszót.*
- Tizennégy... *Pillant fel, s más valószínűleg hold sápadtan fordulna le a székről, de Ralas nem ilyen, hiszen épp álmait alapozták meg.* Tehát eladja nekem?! *Szalad szét a boldog mosoly arcán, majd egy köhintéssel azért igyekszik a komolyság látszatát kelteni, legalább addig a néhány pillanatig, míg egész egyszerűen slisszan a függöny és faképnél hagyják. A kristálypohár csendülését szinte fel sem fogja, majd, mikor már a férfi kifelé sétál, csak akkor kiált utána:*
- Megszerzem a pénzt! És köszönöm! *Ezt követően a pár pislogásig tartó szünet után, gondterhelten hajtja fel a bort egy húzóra. Pedig minőségi lehet, illő lett volna kortyolgatni, ízlelgetni, szagolgatni, azonban ezekre a nüanszokra most semmi energiája nincs.*
- Az jó. De hogyan? *Teszi fel magának a kérdést, amire nyilvánvalóan semmi választ nem kap, így feláll, s hagyja magát tereltetni a hatalmas fickóval, ki ezek szerint mindvégig mögötte állt.*
- Jó napot. *Motyogja magában, s hamar az előtérbe, a fogadó helyiségbe ér, ahol Alfonz már várja.* Köszönöm! *Fordul vissza féloldalasan, hogy az ajtónállónak is megköszönje a kíséretet, majd szinte némán teszi hozzá.* Azt hiszem... *Boldog és egyben szomorú mosollyal néz Alfonzra, a felkínált helyet elfogadja. Mit elfogadja?! Leroskad a székre, s homlokát tenyerére támasztva pillant Alfonzra.*
- Jó Alfonz. Mibe kevertem magam?! *Nevet fel rekedten, aztán a férfi felé emeli az italt.* De megérte! Köszönöm! *Aprót kortyol belőle, majd a férfire néz.*
- Nem ül le? A partnerem sajnos nincs itt, pedig nagy szükségem volna rá. Muszáj beszélnem valakivel. *Nyögi ki, s már emeli a kezét.* Inna valamit? *Néz kérdőn a férfira. Most kedve volna lerészegedni, jóllehet hamarosan indulnia kell, hogy összeszedje a pénzt, mielőtt az öreg meggondolja magát.*
- Gondolta volna? Hogy erre vetemedem? *Kérdezi szaggatottan Alfonzot, akár leült, akár nem, jóllehet korántsem biztos, hogy a régi bútordarab tudja miről van szó, de Ralas a szavait félig meddig magának mondja.*
- Én nem úgy... *Kezdené azonnal ösztönösen a magyarázkodást, bár igazából csak bejött, amit gondolt. ~ Francba! ~ Inkább elhallgat, s végighallgatja amit az öreg mond neki. Leforrázva és magában elkönyvelve sikertelenségét, persze azért igyekszik magát összeszedni és érdeklődő tekintetét fenntartani legalább a látszatért, hogy egész embernek érzi magát. Kissé vicces a helyzet. Itt egy törölközőbe csavart, már-már öregkorba hajló, de legalábbis középkora végén járó ember, s két mondattal beleszorítja a szót. Persze nem arra gondol, hogy ölre menne vele a Sellőért, Ralas ettől jóval műveltebb, de kommunikáció terén azért többet nézett ki magából. A semleges arc egészen addig fennáll, míg ki nem mondják a varázsszót.*
- Tizennégy... *Pillant fel, s más valószínűleg hold sápadtan fordulna le a székről, de Ralas nem ilyen, hiszen épp álmait alapozták meg.* Tehát eladja nekem?! *Szalad szét a boldog mosoly arcán, majd egy köhintéssel azért igyekszik a komolyság látszatát kelteni, legalább addig a néhány pillanatig, míg egész egyszerűen slisszan a függöny és faképnél hagyják. A kristálypohár csendülését szinte fel sem fogja, majd, mikor már a férfi kifelé sétál, csak akkor kiált utána:*
- Megszerzem a pénzt! És köszönöm! *Ezt követően a pár pislogásig tartó szünet után, gondterhelten hajtja fel a bort egy húzóra. Pedig minőségi lehet, illő lett volna kortyolgatni, ízlelgetni, szagolgatni, azonban ezekre a nüanszokra most semmi energiája nincs.*
- Az jó. De hogyan? *Teszi fel magának a kérdést, amire nyilvánvalóan semmi választ nem kap, így feláll, s hagyja magát tereltetni a hatalmas fickóval, ki ezek szerint mindvégig mögötte állt.*
- Jó napot. *Motyogja magában, s hamar az előtérbe, a fogadó helyiségbe ér, ahol Alfonz már várja.* Köszönöm! *Fordul vissza féloldalasan, hogy az ajtónállónak is megköszönje a kíséretet, majd szinte némán teszi hozzá.* Azt hiszem... *Boldog és egyben szomorú mosollyal néz Alfonzra, a felkínált helyet elfogadja. Mit elfogadja?! Leroskad a székre, s homlokát tenyerére támasztva pillant Alfonzra.*
- Jó Alfonz. Mibe kevertem magam?! *Nevet fel rekedten, aztán a férfi felé emeli az italt.* De megérte! Köszönöm! *Aprót kortyol belőle, majd a férfire néz.*
- Nem ül le? A partnerem sajnos nincs itt, pedig nagy szükségem volna rá. Muszáj beszélnem valakivel. *Nyögi ki, s már emeli a kezét.* Inna valamit? *Néz kérdőn a férfira. Most kedve volna lerészegedni, jóllehet hamarosan indulnia kell, hogy összeszedje a pénzt, mielőtt az öreg meggondolja magát.*
- Gondolta volna? Hogy erre vetemedem? *Kérdezi szaggatottan Alfonzot, akár leült, akár nem, jóllehet korántsem biztos, hogy a régi bútordarab tudja miről van szó, de Ralas a szavait félig meddig magának mondja.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 16:25:43
Üzenet elküldve: 2019-01-14 16:25:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hálóval Sellőre//
*Egyelőre Ralas egyedül van, így csak magára és saját képességeire számíthat, de talán érdemes lett volna egy dörzsölt kereskedővel érkeznie, akinek a vérében van az alkudozás és ismeri annak minden csínját-bínját.
Most, hogy már szemtől-szemben, akár egyenlő felekként tárgyalnak, egy széken ülve, máris komolyságot ad a beszélgetésnek, Ruarun meghallgatja Ralas alkudozásnak számító beszédét, s amikor kimondja az összeget, a szeme sarkában láthatóvá válik egy kis ránc, talán a nevetés láthatatlan jele. Aztán nem bírja ki, vagy nem is akarja, de elmosolyodik, amikor Ralas jutányos árnak nevezi a kimondott összeget, talán nem kerülte el figyelmét a száraz nyelés és az akarattal visszatartott mimika sem.
Felhúzott szemöldökkel hallgatja a költségek felemlegetését, amelyeket a vásárlás után még állnia kell majd a férfinek.*
- Ezek pontosan mind a te problémáid. Megértheted, hogy egy működő infrastruktúrával bíró üzletet nem adhatok el áron alul. Ha egyetlen fillért sem teszel bele, csak a bevételből működteted, akkor is ki kell bírnia legalább két hatot. Vagy nagyon rosszul kell csinálnod valamit. *Koccintja nevetve poharát Ralaséhoz, majd hátradőlve néz végig rajta.*
- Elhiheted, nincs szükségem az ingyen szállásra vagy a fogyasztásra, de köszönöm, ám ezzel nem kerülnek közelebb egymáshoz az elképzeléseink. *Mosolyog, majd a vételárat hallva meglepődve húzza el ajkait.*
- Te aztán egy pofátlan alak vagy. *Akár fenyegetés is lehetne, ha Ruarun nem nevetne fel utána.*
- Tizennégyezer. *Mondja ki magabiztosan.*
- De csak azért, mert tetszik a tettrekészséged és van bőr a képeden. *Ezek mind dicséretként hangzanak a szájából. Felkel a székről, kinyújtóztatja a hátát.*
- Ez az utolsó ajánlatom, Ralas, most menj, hamarosan találkoznom kell pár befektetővel, de örültem, hogy beszéltünk. Gondold át a dolgot, vess számot a lehetőségeiddel és ha komolyan gondolod, hogy mindent feltennél erre az üzletre, akkor gyere vissza és megbeszéljük a részleteket. *Kezét Ralas vállára teszi és elkíséri a függönybejáratig, ahol a félmeztelen izomkolosszus megfordul.*
- Ha sikerül összeszedni a pénzt, segítek neked átvenni az üzletet, de ennél kevesebbért nem tudom adni, remélem, megérted. *Hangjában enyhe sajnálat bujkál.
Mire Ralas felocsúdik, már a szeparén kívül találja magát, szemben a marcona képű ajtónállóval, aki kedves mozdulattal mutat a kijárat felé és kikíséri őt a szalonba, ahol a jó Alfonz már várja őt. Egy asztalra mutat szótlan, ahol egy öblös, melegített pohárban egy olajosan fénylő, mélybarna ital várja, a ház legjobb rumja.
Talán jót fog tenni Ralasnak.*
*Egyelőre Ralas egyedül van, így csak magára és saját képességeire számíthat, de talán érdemes lett volna egy dörzsölt kereskedővel érkeznie, akinek a vérében van az alkudozás és ismeri annak minden csínját-bínját.
Most, hogy már szemtől-szemben, akár egyenlő felekként tárgyalnak, egy széken ülve, máris komolyságot ad a beszélgetésnek, Ruarun meghallgatja Ralas alkudozásnak számító beszédét, s amikor kimondja az összeget, a szeme sarkában láthatóvá válik egy kis ránc, talán a nevetés láthatatlan jele. Aztán nem bírja ki, vagy nem is akarja, de elmosolyodik, amikor Ralas jutányos árnak nevezi a kimondott összeget, talán nem kerülte el figyelmét a száraz nyelés és az akarattal visszatartott mimika sem.
Felhúzott szemöldökkel hallgatja a költségek felemlegetését, amelyeket a vásárlás után még állnia kell majd a férfinek.*
- Ezek pontosan mind a te problémáid. Megértheted, hogy egy működő infrastruktúrával bíró üzletet nem adhatok el áron alul. Ha egyetlen fillért sem teszel bele, csak a bevételből működteted, akkor is ki kell bírnia legalább két hatot. Vagy nagyon rosszul kell csinálnod valamit. *Koccintja nevetve poharát Ralaséhoz, majd hátradőlve néz végig rajta.*
- Elhiheted, nincs szükségem az ingyen szállásra vagy a fogyasztásra, de köszönöm, ám ezzel nem kerülnek közelebb egymáshoz az elképzeléseink. *Mosolyog, majd a vételárat hallva meglepődve húzza el ajkait.*
- Te aztán egy pofátlan alak vagy. *Akár fenyegetés is lehetne, ha Ruarun nem nevetne fel utána.*
- Tizennégyezer. *Mondja ki magabiztosan.*
- De csak azért, mert tetszik a tettrekészséged és van bőr a képeden. *Ezek mind dicséretként hangzanak a szájából. Felkel a székről, kinyújtóztatja a hátát.*
- Ez az utolsó ajánlatom, Ralas, most menj, hamarosan találkoznom kell pár befektetővel, de örültem, hogy beszéltünk. Gondold át a dolgot, vess számot a lehetőségeiddel és ha komolyan gondolod, hogy mindent feltennél erre az üzletre, akkor gyere vissza és megbeszéljük a részleteket. *Kezét Ralas vállára teszi és elkíséri a függönybejáratig, ahol a félmeztelen izomkolosszus megfordul.*
- Ha sikerül összeszedni a pénzt, segítek neked átvenni az üzletet, de ennél kevesebbért nem tudom adni, remélem, megérted. *Hangjában enyhe sajnálat bujkál.
Mire Ralas felocsúdik, már a szeparén kívül találja magát, szemben a marcona képű ajtónállóval, aki kedves mozdulattal mutat a kijárat felé és kikíséri őt a szalonba, ahol a jó Alfonz már várja őt. Egy asztalra mutat szótlan, ahol egy öblös, melegített pohárban egy olajosan fénylő, mélybarna ital várja, a ház legjobb rumja.
Talán jót fog tenni Ralasnak.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 15:30:09
Üzenet elküldve: 2019-01-14 15:30:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
*Az idegessége halványan és fokozatosan csökken, ahogy beszél. Persze magának nem tagadja le, izgatott, mégis, hogy őszintén mesélhet magáról némiképp lenyugtatja a viharos kedélyeket. Sőt, olybá tűnik, hogy a férfi ezt a Ralast sokkal jobban kedveli. ~ Telitalálat. ~ Persze nem dől hátra, hiszen még csak most jön a neheze. Erre az egészre megalkudni, amihez Ralas csak kevéséé ért, sőt többnyire tehetségtelennek találja magát benne, nos, ez lesz az igazi kihívás, mert beszélni mindig tudott.
~ Bárcsak itt lenne Zammiria, lyukat beszélne a hasába... ~
Az alkudozás művészete azonban más. Induljunk csak ki abból, hogy Ralas az általa kedvesnek és szépnek ítélt lányoknak mindig is szívesen adott indokolatlan kedvezményeket. Vagy abból, hogy a könyvekre fordított kiadása nem áll egyenes arányban életszínvonalával. Persze erről az öreg nem tudhat, s nem is kívánja ilyetén formában megosztani vele e jártasságbéli hibáját. Nyilván mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehetőség szerint legalacsonyabb árat tudja kialkudni, mert semmi kedve Arthenior és Thargia összes üzérével és uzsorásával összeakadni, miközben kölcsönért folyamodik. A férfi dicséretére magához híven szerényen elmosolyodik, majd bólint köszönete jeléül. Szóban nem köszöni meg, az ismét alább adná jellemét, ez így természetesebb. Mikor a férfi kiemelkedik a dézsából Ralas nem jön zavarba, inkább csak még több hasonlatosságot fedez fel, ami rá is jellemző. Ennyire foglalkozik ő is a pőreséggel, s körülbelül ennyi sebhely van rajta is. Semennyi. Azt azonban már most megállapítja, hogy ennyire nem tervezi elhagyni magát. Ő ereje teljében van, izomzata a gyakori fizikai megterheléstől ugyan nem dagad, de jól látható. Ezt a látszatot fenn kell tartani.*
- Köszönöm. *Szúrja közbe, s a kristálypoharat kifogástalan mozdulattal, mondhatni etikettnek megfelelően fogja kezébe, de még nem kortyol bele. A mozdulata szerencsés, mert így a Sellő értékének hallatán nem roppantja össze. Már-már nem is az összeg, mintsem az jár a fejében, hogy a szemeit megfelelően tartsa, s ne kerekedjenek el kínjukban, sőt még álla is helyén marad, amire különösen büszke.*
- Jutányos árnak tűnik. *Kezd bele, egy száraz nyelés után halkan, kissé kiszáradt torokkal, de kényszeríti magát, hogy ne hajtsa le a bort. Jobb szeretne inkább, majd az egyezségnél koccintani rá, persze lehet odáig nem bírja ki.* Deee... *Kezd bele, s méla tekintettel határozottan veszi szemügyre előbb a poharat, aztán a férfira néz.* ismerve az előtörténetemet, tudhatja, hogy ennyi pénzem nincs. ~ Persze lehetne... ~
- Tisztában vagyok vele, hogy a Sellő ára borsos, ahogyan azt is gondolom, hogy tisztes árat kér érte. Viszont, még, ha ezt mind ki is tudnám fizetni, nem maradna a fejlesztésekre, esetleg újabb lányok alkalmazására. További reklámra... a rezsire, a járulékos költségekre. *Gondolkodik hangosan.*
- Jóllehet tudom, hogy ez az én problémám. Mit szólna kilencezer aranyhoz? *Brutálisan nagyot ugrik lefelé, bár észre sem veszi, ujját mégis megemeli, hogy még nem fejezte be, mielőtt azonnal kivágnák a fürdőből.*
- Ellenben havonta egy alkalommal ingyen látogathatja meg a Sellőt, s fogyaszthat, mit csak szeme kíván? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel. Van még ötlete, de kicsiről akar indulni, aztán majd meglátja hogyan lesz.*
*Az idegessége halványan és fokozatosan csökken, ahogy beszél. Persze magának nem tagadja le, izgatott, mégis, hogy őszintén mesélhet magáról némiképp lenyugtatja a viharos kedélyeket. Sőt, olybá tűnik, hogy a férfi ezt a Ralast sokkal jobban kedveli. ~ Telitalálat. ~ Persze nem dől hátra, hiszen még csak most jön a neheze. Erre az egészre megalkudni, amihez Ralas csak kevéséé ért, sőt többnyire tehetségtelennek találja magát benne, nos, ez lesz az igazi kihívás, mert beszélni mindig tudott.
~ Bárcsak itt lenne Zammiria, lyukat beszélne a hasába... ~
Az alkudozás művészete azonban más. Induljunk csak ki abból, hogy Ralas az általa kedvesnek és szépnek ítélt lányoknak mindig is szívesen adott indokolatlan kedvezményeket. Vagy abból, hogy a könyvekre fordított kiadása nem áll egyenes arányban életszínvonalával. Persze erről az öreg nem tudhat, s nem is kívánja ilyetén formában megosztani vele e jártasságbéli hibáját. Nyilván mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehetőség szerint legalacsonyabb árat tudja kialkudni, mert semmi kedve Arthenior és Thargia összes üzérével és uzsorásával összeakadni, miközben kölcsönért folyamodik. A férfi dicséretére magához híven szerényen elmosolyodik, majd bólint köszönete jeléül. Szóban nem köszöni meg, az ismét alább adná jellemét, ez így természetesebb. Mikor a férfi kiemelkedik a dézsából Ralas nem jön zavarba, inkább csak még több hasonlatosságot fedez fel, ami rá is jellemző. Ennyire foglalkozik ő is a pőreséggel, s körülbelül ennyi sebhely van rajta is. Semennyi. Azt azonban már most megállapítja, hogy ennyire nem tervezi elhagyni magát. Ő ereje teljében van, izomzata a gyakori fizikai megterheléstől ugyan nem dagad, de jól látható. Ezt a látszatot fenn kell tartani.*
- Köszönöm. *Szúrja közbe, s a kristálypoharat kifogástalan mozdulattal, mondhatni etikettnek megfelelően fogja kezébe, de még nem kortyol bele. A mozdulata szerencsés, mert így a Sellő értékének hallatán nem roppantja össze. Már-már nem is az összeg, mintsem az jár a fejében, hogy a szemeit megfelelően tartsa, s ne kerekedjenek el kínjukban, sőt még álla is helyén marad, amire különösen büszke.*
- Jutányos árnak tűnik. *Kezd bele, egy száraz nyelés után halkan, kissé kiszáradt torokkal, de kényszeríti magát, hogy ne hajtsa le a bort. Jobb szeretne inkább, majd az egyezségnél koccintani rá, persze lehet odáig nem bírja ki.* Deee... *Kezd bele, s méla tekintettel határozottan veszi szemügyre előbb a poharat, aztán a férfira néz.* ismerve az előtörténetemet, tudhatja, hogy ennyi pénzem nincs. ~ Persze lehetne... ~
- Tisztában vagyok vele, hogy a Sellő ára borsos, ahogyan azt is gondolom, hogy tisztes árat kér érte. Viszont, még, ha ezt mind ki is tudnám fizetni, nem maradna a fejlesztésekre, esetleg újabb lányok alkalmazására. További reklámra... a rezsire, a járulékos költségekre. *Gondolkodik hangosan.*
- Jóllehet tudom, hogy ez az én problémám. Mit szólna kilencezer aranyhoz? *Brutálisan nagyot ugrik lefelé, bár észre sem veszi, ujját mégis megemeli, hogy még nem fejezte be, mielőtt azonnal kivágnák a fürdőből.*
- Ellenben havonta egy alkalommal ingyen látogathatja meg a Sellőt, s fogyaszthat, mit csak szeme kíván? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel. Van még ötlete, de kicsiről akar indulni, aztán majd meglátja hogyan lesz.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 14:51:49
Üzenet elküldve: 2019-01-14 14:51:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hálóval Sellőre//
*Ha valaki a határozottságot kedveli és várja el az alkalmazottaitól és a körülötte élőktől, annak nem feltétlen hízelgő, ha valaki nem értékeli magát eléggé. Persze minderről Ralas nem tudhat, így belefuthatott ebbe a hibába, de még van lehetősége javítani.
Szótlan int, hogy a férfi helyet foglalhat, így leülhet egy székre a három közül. Kényelmesek, bár a fürdő párás levegőjétől már kissé kifehéredett a fa. Fürkésző szemekkel nézi végig, ahogy Ralas végre lazít tartásán és viselkedésén. Láthatóan elégedett az üzlet megbeszélésének alakulásával.
Továbbra is hagyja kibontakozni a férfit, aki talán a fia is lehet, mármint a leélt éveit tekintve, de az is lehet, hogy emlékezteti egykori önmagára vagy csak lát fantáziát a fickóban. Nem szól közbe egészen addig, míg Ralas be nem fejezte kortesbeszédét.*
- Így mindjárt más. *Hümment, majd benedvesíti az arcát, majd megtörli a nyakában lévő törölközővel, majd újra a férfire emeli barna szemeit.*
- Nézd, máris úgy beszélsz, mintha már a tiéd volna a Sellőház. *Mosolyodik el haloványan. Ez a Ralas már teljesen más, mint az, akivel először beszélt és ez tetszik neki, legalábbis a férfi ezt gondolhatja.*
- Jól van, jól van. Beszéljünk a vételárról. *Emelkedik ki a vízből, láthatóan nem zavartatva magát, hogy Ralas pucéran láthatja. Ha megnézi valamennyire magának, egy valaha izmos alkatú, de mostanra megereszkedett testű férfit láthat, akin nincsenek sebhelyek, nem harccal kereshette kenyerét korábban.
Kiszáll a dézsából, óvatosan lelépked a lépcsőn, majd egy odakészítette ropogós lepedővel tekeri körbe magát és kicseréli a nyakában a törölközőt és leül Ralas mellé.*
- A városi események tükrében éppen nemrég becsültettem fel a Sellőt, tudni akartam, meddig jutottam, így most éppen pontos árat tudok mondani neked. *Kezd bele, ahogy tölt egy pohárral magának és Ralasnak is a vöröslő borból. A kristálypoharat a férfi kezébe nyomja.*
- Tizenötezer arany a piaci értéke a Sellőháznak.
*Ha valaki a határozottságot kedveli és várja el az alkalmazottaitól és a körülötte élőktől, annak nem feltétlen hízelgő, ha valaki nem értékeli magát eléggé. Persze minderről Ralas nem tudhat, így belefuthatott ebbe a hibába, de még van lehetősége javítani.
Szótlan int, hogy a férfi helyet foglalhat, így leülhet egy székre a három közül. Kényelmesek, bár a fürdő párás levegőjétől már kissé kifehéredett a fa. Fürkésző szemekkel nézi végig, ahogy Ralas végre lazít tartásán és viselkedésén. Láthatóan elégedett az üzlet megbeszélésének alakulásával.
Továbbra is hagyja kibontakozni a férfit, aki talán a fia is lehet, mármint a leélt éveit tekintve, de az is lehet, hogy emlékezteti egykori önmagára vagy csak lát fantáziát a fickóban. Nem szól közbe egészen addig, míg Ralas be nem fejezte kortesbeszédét.*
- Így mindjárt más. *Hümment, majd benedvesíti az arcát, majd megtörli a nyakában lévő törölközővel, majd újra a férfire emeli barna szemeit.*
- Nézd, máris úgy beszélsz, mintha már a tiéd volna a Sellőház. *Mosolyodik el haloványan. Ez a Ralas már teljesen más, mint az, akivel először beszélt és ez tetszik neki, legalábbis a férfi ezt gondolhatja.*
- Jól van, jól van. Beszéljünk a vételárról. *Emelkedik ki a vízből, láthatóan nem zavartatva magát, hogy Ralas pucéran láthatja. Ha megnézi valamennyire magának, egy valaha izmos alkatú, de mostanra megereszkedett testű férfit láthat, akin nincsenek sebhelyek, nem harccal kereshette kenyerét korábban.
Kiszáll a dézsából, óvatosan lelépked a lépcsőn, majd egy odakészítette ropogós lepedővel tekeri körbe magát és kicseréli a nyakában a törölközőt és leül Ralas mellé.*
- A városi események tükrében éppen nemrég becsültettem fel a Sellőt, tudni akartam, meddig jutottam, így most éppen pontos árat tudok mondani neked. *Kezd bele, ahogy tölt egy pohárral magának és Ralasnak is a vöröslő borból. A kristálypoharat a férfi kezébe nyomja.*
- Tizenötezer arany a piaci értéke a Sellőháznak.
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 09:12:12
Üzenet elküldve: 2019-01-14 09:12:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
*Természetesen bizalmatlanság fogadja, miképp őszintesége sem arat osztatlan sikert. Megszokhatta már, Zammiria hasonlóan bizalmatlan vele szemben, jóllehet kockánként építi fel várát, s nem teríti ki jó előre lapjait. Ez a stratégia nem vált be, sőt mi több, a feladat ellátására alkalmatlannak tüntette fel magát, ami nem jó. Azonban akár önként, akár önkéntelenül, de kapott információmorzsát is, mely szerint az öreg hajlandó megválni a Sellőtől, ez új lendületet adhat a tárgyalásnak. Még akkor is, ha jelenleg visszalépésnek tűnik az utolsó mondat, mely szerint kezdjenek mindent elölről. ~ Rendben van. ~*
- Megengedi? *Mutat egy ülő alkalmatosságra udvariasan, majd ha a jóváhagyást megkapja, lezseren kigombolja felső ingnyakát, majd könnyeden, de nem nagyképűen helyet foglal, lábát a másikon keresztezve. Ha erre nem kap lehetőséget, testtartásán akkor is változtat, mert jelenleg ez a felállás nem neki kedvez, így nem tárgyalhatnak egyenlő felekként. Persze valójában nem is egyenlő felek, de ez most lényegtelen, mindkettejük szakmájában rengeteget számít a látszat.*
- Igaza van. Az önértékelési problémáim régről fakadnak, igyekszem ezen változtatni. *Kezd bele határozottan.* Azonban ettől függetlenül racionális is vagyok. Nézzük a tényeket. Egészen fiatalkorom óta magamból és magamtól élek. Az üzleti stratégiáimat magam dolgoztam ki, ahogyan tulajdonképpen reklám nélkül az ügyfélkörömet is. Bátran kijelenthetem, hogy számtalan visszatérő kuncsaftom van, akik elégedettek a szolgáltatásaimmal. Rengeteget tanulok. Ennek ékes bizonyítéka a számos könyv, melyekre pénzemet költöm. Emellett fejlesztem magamat, mind technikailag, mind retorikailag. Bizton állíthatom, hogy a megnyerő modorommal nincs probléma. *Mosolyodik el, igyekszik még a dicsekvés határain belül maradni.*
- Ha kell erőszakos vagyok, ha kell gyengéd szerető, pont, amit a helyzet megkíván, ez véleményem szerint jelentheti azt, hogy kiválóan alkalmazkodom a körülményekhez és higgye el, általában az én kezemben van az irányítás. *Helyezi egyik nyitott tenyerébe, másik kezének élét nyomatékosításképpen.*
- Kapcsolatok? *Nevet fel.* Hiszen egész életem kapcsolatokra épül, tekintve az általam nyújtott szolgáltatásokat, a felsőbb körökből, s nem a mély szegénységből keresnek, jóllehet nem taszítom el őket sem, fontos az elégedett ügyfélkör színes palettája és a változatos szolgáltatás.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, igyekszik elemezni, vajon ezúttal megfelelő módon tálalta-e magát. Van még egy dolog, amit nem mondd el, nevezetesen, hogy a tulajdonos ő lesz, de a háttérből kívánja üzelmeit folytatni, akár az öreg. Ezt az információt meghagyja későbbre. Jöjjön egy kis szentimentális részlet, a főnök, vagy megbízottja által tanúsított keménység ellenére.*
- Nem jelenthetem ki, hogy biztos vagyok benne, de hiszem, hogy ön sem készen kapta mindezt. Hiszem, hogy valahol el kell kezdeni. Nekem most jött el az időm. Kérem adja el nekem a Sellőt és megmutatom, hogy milyen hellyé tudnám varázsolni, még jelenlegi tökéletessége ellenére is. *Félrebiccenti a fejét.* Hiszem, hogy készen állok rá. Azt bizonyára megérti, hogy az üzleti tervem minden egyes részletét nem árulhatom el. *Nem jelenti ki, de esze ágában sincs kiadni számos tervét a szolgáltatások megújításával kapcsolatosan, arról, hogy nem puszta kuplerájként kívánja tovább fenntartani, hogy miylen újításokat tervez, még a végén megvalósítaná maga az öreg, ami egyenlő az ő halálraítélésével.*
- Azonban, ha sikeres üzletet kötünk, bármikor visszavárom, hogy megmutathassam. Ön mindig is szívesen látott vendég. Ha az élet úgy hozza, mindent megtanulnék öntől, persze csak, ha méltónak talál rá. *Nem fújja ki a levegőt, pusztán hátradől a széken. Kezét nyitott tenyerekkel lábán tartja. Partnerként, s nem alá, vagy fölérendelt félként tünteti fel magát, nyitott tenyere nyitottságát és őszinteségét tükrözi, ahogyan semleges tekintete is, melybe azért némi vágyakozás a sikerélmény után, megbújik.*
*Természetesen bizalmatlanság fogadja, miképp őszintesége sem arat osztatlan sikert. Megszokhatta már, Zammiria hasonlóan bizalmatlan vele szemben, jóllehet kockánként építi fel várát, s nem teríti ki jó előre lapjait. Ez a stratégia nem vált be, sőt mi több, a feladat ellátására alkalmatlannak tüntette fel magát, ami nem jó. Azonban akár önként, akár önkéntelenül, de kapott információmorzsát is, mely szerint az öreg hajlandó megválni a Sellőtől, ez új lendületet adhat a tárgyalásnak. Még akkor is, ha jelenleg visszalépésnek tűnik az utolsó mondat, mely szerint kezdjenek mindent elölről. ~ Rendben van. ~*
- Megengedi? *Mutat egy ülő alkalmatosságra udvariasan, majd ha a jóváhagyást megkapja, lezseren kigombolja felső ingnyakát, majd könnyeden, de nem nagyképűen helyet foglal, lábát a másikon keresztezve. Ha erre nem kap lehetőséget, testtartásán akkor is változtat, mert jelenleg ez a felállás nem neki kedvez, így nem tárgyalhatnak egyenlő felekként. Persze valójában nem is egyenlő felek, de ez most lényegtelen, mindkettejük szakmájában rengeteget számít a látszat.*
- Igaza van. Az önértékelési problémáim régről fakadnak, igyekszem ezen változtatni. *Kezd bele határozottan.* Azonban ettől függetlenül racionális is vagyok. Nézzük a tényeket. Egészen fiatalkorom óta magamból és magamtól élek. Az üzleti stratégiáimat magam dolgoztam ki, ahogyan tulajdonképpen reklám nélkül az ügyfélkörömet is. Bátran kijelenthetem, hogy számtalan visszatérő kuncsaftom van, akik elégedettek a szolgáltatásaimmal. Rengeteget tanulok. Ennek ékes bizonyítéka a számos könyv, melyekre pénzemet költöm. Emellett fejlesztem magamat, mind technikailag, mind retorikailag. Bizton állíthatom, hogy a megnyerő modorommal nincs probléma. *Mosolyodik el, igyekszik még a dicsekvés határain belül maradni.*
- Ha kell erőszakos vagyok, ha kell gyengéd szerető, pont, amit a helyzet megkíván, ez véleményem szerint jelentheti azt, hogy kiválóan alkalmazkodom a körülményekhez és higgye el, általában az én kezemben van az irányítás. *Helyezi egyik nyitott tenyerébe, másik kezének élét nyomatékosításképpen.*
- Kapcsolatok? *Nevet fel.* Hiszen egész életem kapcsolatokra épül, tekintve az általam nyújtott szolgáltatásokat, a felsőbb körökből, s nem a mély szegénységből keresnek, jóllehet nem taszítom el őket sem, fontos az elégedett ügyfélkör színes palettája és a változatos szolgáltatás.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, igyekszik elemezni, vajon ezúttal megfelelő módon tálalta-e magát. Van még egy dolog, amit nem mondd el, nevezetesen, hogy a tulajdonos ő lesz, de a háttérből kívánja üzelmeit folytatni, akár az öreg. Ezt az információt meghagyja későbbre. Jöjjön egy kis szentimentális részlet, a főnök, vagy megbízottja által tanúsított keménység ellenére.*
- Nem jelenthetem ki, hogy biztos vagyok benne, de hiszem, hogy ön sem készen kapta mindezt. Hiszem, hogy valahol el kell kezdeni. Nekem most jött el az időm. Kérem adja el nekem a Sellőt és megmutatom, hogy milyen hellyé tudnám varázsolni, még jelenlegi tökéletessége ellenére is. *Félrebiccenti a fejét.* Hiszem, hogy készen állok rá. Azt bizonyára megérti, hogy az üzleti tervem minden egyes részletét nem árulhatom el. *Nem jelenti ki, de esze ágában sincs kiadni számos tervét a szolgáltatások megújításával kapcsolatosan, arról, hogy nem puszta kuplerájként kívánja tovább fenntartani, hogy miylen újításokat tervez, még a végén megvalósítaná maga az öreg, ami egyenlő az ő halálraítélésével.*
- Azonban, ha sikeres üzletet kötünk, bármikor visszavárom, hogy megmutathassam. Ön mindig is szívesen látott vendég. Ha az élet úgy hozza, mindent megtanulnék öntől, persze csak, ha méltónak talál rá. *Nem fújja ki a levegőt, pusztán hátradől a széken. Kezét nyitott tenyerekkel lábán tartja. Partnerként, s nem alá, vagy fölérendelt félként tünteti fel magát, nyitott tenyere nyitottságát és őszinteségét tükrözi, ahogyan semleges tekintete is, melybe azért némi vágyakozás a sikerélmény után, megbújik.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-13 23:37:09
Üzenet elküldve: 2019-01-13 23:37:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hálóval Sellőre//
*Mások is hasonlóan viselkedhetnek a Sellőház üzemeltetőjének közelében, mert a férfi nem adja jelét, hogy zavarná mindez. Újult érdeklődéssel néz végig Ralason, mintha azt latolgatná, hogy mennyire higgyen neki, hisz nem mindennap érkezik egy vendég, aki üzletet ajánl a Sellőház megvételére.
A válaszra, hogy Ralas egy "senki", összébb vonja szemölökét, senkikkel bizonyosan nem szokott üzletelni egy olyan befolyásos és nagy hatalmú ember, mint Ruarun. Nem is elégszik meg a válasszal.*
- Az álmok, tervek és célok semmit sem érnek akarat és tettrekészség nélkül, ha pedig birtokában van valaki ezeknek, akkor már nem lehet senkinek nevezni. *Talán dühíti, ha valaki alul értékeli akár saját magát is. Ezzel biztosan nem nyújt jó benyomást Ralas. Annak, aki megvásárolná a Sellőt, annak többnek kell lennie egy senkinél.*
- Nézd, fiam. Amit eddig elmondtál, őszinte leszek, nem győzött meg. Ez a hely sokkal többet jelent nekem, hogy eladjam valakinek, aki senkinek vallja magát, koszos lakásán és megtakarításán kívül semmije sincs és akit eszközként használnak. *Őszinte, bár kegyetlen szavak ezek, de Ruarunt nem hatják meg, könnyed mozdulattal nyúl a borospohár után és iszik bele a mélyvörös italba.*
- Ide vasmarok kell, vagy eltipornak, ide kemény kéz kell, különben a saját alkalmazottaid lopják ki a szemed. Kapcsolatok kellenek, tőke, rátermettség és akarat, mert ezek nélkül egyetlen napig tudod csak üzemeltetni ezt a szörnyeteget. *Néz ugyanúgy körbe, mint Ralas tette korábban.*
- Igen, ez egy szörnyeteg, nem sellő, hanem egy kráken, ami, ha nem vagy erősebb nála, a mélybe húz és bekebelez, szőröstül-bőröstül. *Fúrja barna tekintetét a férfiéba könyörtelenül. Most látszik rajta igazán, hogy milyen kemény vezető is. Egy fél élet tapasztalata állhat mögötte, talán egyszerű pultosként kezdte, mint a jó Alfonz, lehet, hogy még alacsonyabb rangon, de mostanra egy jól működő és nyereséges üzletet vezet, vajon átadná valakinek, aki a saját bevallása szerint is csak akkor lehet valaki, ha megszerzi a Sellőházat. Ez gyenge, harmatgyenge.*
- Tudod, mit? *Sóhajtja.*
- Kezdjük elölről. *Teszi le a poharat.*
- Szóval azért jöttél, hogy üzletet kössünk a Sellőház tulajdonának és üzemeltetésének átadására. Milyen üzleti terved van a továbbiakra, rendelkezel-e a megfelelő készségekkel egy ilyen üzlet vezetéséhez? Megértheted, hogy egy élet munkáját és egy sok-sok embernek munkát adó helyet nem szívesen bíznék amatőrökre. *Kiváló emberismerő lehet, de még nem zavarta el Ralast, hanem úgy tűnhet, érdekli a dolog vagy csak a bolondját járatja a férfivel.*
- Ha ezekre a kérdésekre választ kaptam, rátérhetünk a piszkos anyagiakra. *Villant farkasmosolyt a férfire.*
*Mások is hasonlóan viselkedhetnek a Sellőház üzemeltetőjének közelében, mert a férfi nem adja jelét, hogy zavarná mindez. Újult érdeklődéssel néz végig Ralason, mintha azt latolgatná, hogy mennyire higgyen neki, hisz nem mindennap érkezik egy vendég, aki üzletet ajánl a Sellőház megvételére.
A válaszra, hogy Ralas egy "senki", összébb vonja szemölökét, senkikkel bizonyosan nem szokott üzletelni egy olyan befolyásos és nagy hatalmú ember, mint Ruarun. Nem is elégszik meg a válasszal.*
- Az álmok, tervek és célok semmit sem érnek akarat és tettrekészség nélkül, ha pedig birtokában van valaki ezeknek, akkor már nem lehet senkinek nevezni. *Talán dühíti, ha valaki alul értékeli akár saját magát is. Ezzel biztosan nem nyújt jó benyomást Ralas. Annak, aki megvásárolná a Sellőt, annak többnek kell lennie egy senkinél.*
- Nézd, fiam. Amit eddig elmondtál, őszinte leszek, nem győzött meg. Ez a hely sokkal többet jelent nekem, hogy eladjam valakinek, aki senkinek vallja magát, koszos lakásán és megtakarításán kívül semmije sincs és akit eszközként használnak. *Őszinte, bár kegyetlen szavak ezek, de Ruarunt nem hatják meg, könnyed mozdulattal nyúl a borospohár után és iszik bele a mélyvörös italba.*
- Ide vasmarok kell, vagy eltipornak, ide kemény kéz kell, különben a saját alkalmazottaid lopják ki a szemed. Kapcsolatok kellenek, tőke, rátermettség és akarat, mert ezek nélkül egyetlen napig tudod csak üzemeltetni ezt a szörnyeteget. *Néz ugyanúgy körbe, mint Ralas tette korábban.*
- Igen, ez egy szörnyeteg, nem sellő, hanem egy kráken, ami, ha nem vagy erősebb nála, a mélybe húz és bekebelez, szőröstül-bőröstül. *Fúrja barna tekintetét a férfiéba könyörtelenül. Most látszik rajta igazán, hogy milyen kemény vezető is. Egy fél élet tapasztalata állhat mögötte, talán egyszerű pultosként kezdte, mint a jó Alfonz, lehet, hogy még alacsonyabb rangon, de mostanra egy jól működő és nyereséges üzletet vezet, vajon átadná valakinek, aki a saját bevallása szerint is csak akkor lehet valaki, ha megszerzi a Sellőházat. Ez gyenge, harmatgyenge.*
- Tudod, mit? *Sóhajtja.*
- Kezdjük elölről. *Teszi le a poharat.*
- Szóval azért jöttél, hogy üzletet kössünk a Sellőház tulajdonának és üzemeltetésének átadására. Milyen üzleti terved van a továbbiakra, rendelkezel-e a megfelelő készségekkel egy ilyen üzlet vezetéséhez? Megértheted, hogy egy élet munkáját és egy sok-sok embernek munkát adó helyet nem szívesen bíznék amatőrökre. *Kiváló emberismerő lehet, de még nem zavarta el Ralast, hanem úgy tűnhet, érdekli a dolog vagy csak a bolondját járatja a férfivel.*
- Ha ezekre a kérdésekre választ kaptam, rátérhetünk a piszkos anyagiakra. *Villant farkasmosolyt a férfire.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:32:47
Üzenet elküldve: 2019-01-13 22:32:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
*A hirtelen kissé feljebb ülő férfitól egy leheletnyit hátrahőköl. Tisztában van a kimondott mondatok értékével, ahogyan valójában a Sellőjével is. ~ Ajjaj. ~ Nem tudja eldönteni, vajon megmásíthatatlan slamasztikába keverte magát, s bukta az egyik legvirágzóbb munkahelyét, vagy ez még orvosolható. Tekintve, hogy az ágyban sem a legjobb színész, mindig magát adja, olybá tűnik, hogy ez lenne most is a legkézenfekvőbb, azonban magyarázkodással egy ilyen tapasztalt emberrel szemen semmire sem megy. Ahogyan fenyegetéssel sem, bár a mögötte álló marcona figuráról semmit nem tud, mert koncentrálva igyekszik minden szót alaposan az eszébe vésni, ami elhangzik. A kérdés áradatra, azonban önkéntelenül is halványan elmosolyodik, jóllehet cinizmus nem ül ki az arcára, ez inkább csak amolyan "pont én?" jelzésű mosoly. Halkan kezd mondandójának, de hanghordozása határozott.*
- Csak egy senki vagyok. Nincs közöm, egyik ön által felsorolt szervezethez sem, jóllehet a Patkányokról már hallottam. Nem vagyok sem alvilági, sem nemes. Egy senki vagyok. *Ismétli meg.* Nagy álmokkal, magasztos célokkal és hatalmas tervekkel. Világéletemben egyedül voltam, s gyakorlatilag eszközként használtak. A koszos lakásom és megtakarításom az egyetlen vagyonom. *Megvonja a vállát.* Mindent egy lapra teszek fel, feltételezve, hogy mindennek ára is van. *Szomorú mosoly ül ki az arcára.* Ahogyan nekem is, alkalmanként negyven, vagy ötven arany. *Szándékosan mond kisebb összeget, mint, amennyit valójában el szokott kérni, bár nem áll messze a valóságtól, hazudni korántsem hazudott.*
- Nem küldött senki. *Mondja csendesen.* De ez a hely... *Néz körbe.* Itt végre valaki lehetnék, jóllehet tudom, hogy valójában az értéke, a _jelentése_ *Nyomja meg a szót.* valójában felbecsülhetetlen. *Tekintete továbbra is őszinte és nyílt. Nem a legjobb alkusz és, így elnézve talán tárgyaló sem. Persze nem ismeri még azt, akivel beszél, ha szükséges igyekszik csiszolni stílusán. Beszéd közben nem gesztikulál, az könnyen elárulná, mert valójában háta mögött összeszorított ujjai remegnek az izgalomtól, mely nem látszik csökkenni.*
*A hirtelen kissé feljebb ülő férfitól egy leheletnyit hátrahőköl. Tisztában van a kimondott mondatok értékével, ahogyan valójában a Sellőjével is. ~ Ajjaj. ~ Nem tudja eldönteni, vajon megmásíthatatlan slamasztikába keverte magát, s bukta az egyik legvirágzóbb munkahelyét, vagy ez még orvosolható. Tekintve, hogy az ágyban sem a legjobb színész, mindig magát adja, olybá tűnik, hogy ez lenne most is a legkézenfekvőbb, azonban magyarázkodással egy ilyen tapasztalt emberrel szemen semmire sem megy. Ahogyan fenyegetéssel sem, bár a mögötte álló marcona figuráról semmit nem tud, mert koncentrálva igyekszik minden szót alaposan az eszébe vésni, ami elhangzik. A kérdés áradatra, azonban önkéntelenül is halványan elmosolyodik, jóllehet cinizmus nem ül ki az arcára, ez inkább csak amolyan "pont én?" jelzésű mosoly. Halkan kezd mondandójának, de hanghordozása határozott.*
- Csak egy senki vagyok. Nincs közöm, egyik ön által felsorolt szervezethez sem, jóllehet a Patkányokról már hallottam. Nem vagyok sem alvilági, sem nemes. Egy senki vagyok. *Ismétli meg.* Nagy álmokkal, magasztos célokkal és hatalmas tervekkel. Világéletemben egyedül voltam, s gyakorlatilag eszközként használtak. A koszos lakásom és megtakarításom az egyetlen vagyonom. *Megvonja a vállát.* Mindent egy lapra teszek fel, feltételezve, hogy mindennek ára is van. *Szomorú mosoly ül ki az arcára.* Ahogyan nekem is, alkalmanként negyven, vagy ötven arany. *Szándékosan mond kisebb összeget, mint, amennyit valójában el szokott kérni, bár nem áll messze a valóságtól, hazudni korántsem hazudott.*
- Nem küldött senki. *Mondja csendesen.* De ez a hely... *Néz körbe.* Itt végre valaki lehetnék, jóllehet tudom, hogy valójában az értéke, a _jelentése_ *Nyomja meg a szót.* valójában felbecsülhetetlen. *Tekintete továbbra is őszinte és nyílt. Nem a legjobb alkusz és, így elnézve talán tárgyaló sem. Persze nem ismeri még azt, akivel beszél, ha szükséges igyekszik csiszolni stílusán. Beszéd közben nem gesztikulál, az könnyen elárulná, mert valójában háta mögött összeszorított ujjai remegnek az izgalomtól, mely nem látszik csökkenni.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-13 20:20:30
Üzenet elküldve: 2019-01-13 20:20:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hálóval Sellőre//
*Alfonz nem válaszol semmit a jutalom kilátásba helyezésére, megszokta már más vendégektől, hogy ígérnek, de Ralastól ez új, így csak halovány mosollyal fogadja a szavakat, majd a férfir a fürdő felé vezeti el, hogy később magára hagyja a Sellőház vezetőjével vagy tulajdonosával, valójában nem derül ki, hogy ki is a férfi. Azt viszont láthatja, ahogy egy félmeztelen, izomkolosszus férfi megáll a fürdőszeparéjuk előtt, bizonyosan a beszélgetésük háborítatlanságát és a bent lévő befolyásos embert védve.*
- Üdvözlöllek, Ralas. *Biccent a dézsában ázó férfi.*
- Az én nevem Ruarun Cerion Ersarass, a Sellőház üzemeltetője. *Mutatkozik be viszont, majd érdeklődve hallgatja a férfi jövetelének okát.*
- Ez bizony hízelgésnek tűnik. *Mosolyodik el előbb, majd amikor Ralas rátér a valódi célra, elkomorul és összeráncolja homlokát.*
- Ajánlatot? Mindenre? *Kérdez vissza, láthatóan meglepték az elhangzottak, még a dézsában is kicsit feljebb ül, hogy jobban megnézhesse magának a körszakállas férfit.*
- A Sellőházra? *Még mindig nem hiszi, amit hall. Pár pillanatnyi hallgatás után, mely alatt mintha azt mérlegelné, egyszerűen kidobassa-e vagy hallgassa tovább, újra megszólal.*
- Tisztában vagy vele, fiam, hogy mennyit ér a Sellő, az épület, a berendezés, a felszerelés, a szobák, az név, amelyet a kikötőben és a tengeren túl is mindenhol ismernek? *Kérdi összeszűkített szemmel.*
- Ki küldött? A Patkányok? A Vihar Fiai? Vagy a barbár uralkodó? Valami wegtoreni báró, hogy bekebelezze az üzletemet? *Láthatóan kissé feldühítette magát, Ralasnak nagyon észnél kell lennie, ha nem szeretné nagyon gyorsan kint találni magát a küszöbön túl.*
*Alfonz nem válaszol semmit a jutalom kilátásba helyezésére, megszokta már más vendégektől, hogy ígérnek, de Ralastól ez új, így csak halovány mosollyal fogadja a szavakat, majd a férfir a fürdő felé vezeti el, hogy később magára hagyja a Sellőház vezetőjével vagy tulajdonosával, valójában nem derül ki, hogy ki is a férfi. Azt viszont láthatja, ahogy egy félmeztelen, izomkolosszus férfi megáll a fürdőszeparéjuk előtt, bizonyosan a beszélgetésük háborítatlanságát és a bent lévő befolyásos embert védve.*
- Üdvözlöllek, Ralas. *Biccent a dézsában ázó férfi.*
- Az én nevem Ruarun Cerion Ersarass, a Sellőház üzemeltetője. *Mutatkozik be viszont, majd érdeklődve hallgatja a férfi jövetelének okát.*
- Ez bizony hízelgésnek tűnik. *Mosolyodik el előbb, majd amikor Ralas rátér a valódi célra, elkomorul és összeráncolja homlokát.*
- Ajánlatot? Mindenre? *Kérdez vissza, láthatóan meglepték az elhangzottak, még a dézsában is kicsit feljebb ül, hogy jobban megnézhesse magának a körszakállas férfit.*
- A Sellőházra? *Még mindig nem hiszi, amit hall. Pár pillanatnyi hallgatás után, mely alatt mintha azt mérlegelné, egyszerűen kidobassa-e vagy hallgassa tovább, újra megszólal.*
- Tisztában vagy vele, fiam, hogy mennyit ér a Sellő, az épület, a berendezés, a felszerelés, a szobák, az név, amelyet a kikötőben és a tengeren túl is mindenhol ismernek? *Kérdi összeszűkített szemmel.*
- Ki küldött? A Patkányok? A Vihar Fiai? Vagy a barbár uralkodó? Valami wegtoreni báró, hogy bekebelezze az üzletemet? *Láthatóan kissé feldühítette magát, Ralasnak nagyon észnél kell lennie, ha nem szeretné nagyon gyorsan kint találni magát a küszöbön túl.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-13 18:33:31
Üzenet elküldve: 2019-01-13 18:33:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
*Izgalmas percek ezek, főleg, hogy fogalma sincs arról tulajdonképpen mennyit kell várnia. Zammiria körül forognak gondolatai, vajon a lány mit szól, ha esetleg sikerrel jár? S, vajon mit, hogyha nem? Vajon, amit eltervezett csupán színes buborék, mi azonnal elpattan, ha valósággá válik? *
- Pusztán üzleti ügyben, kedves Alfonz. *Hárítja a lehetőség szerinti legudvariasabb modorában az épp pultos szolgálatot teljesítő, mindig fess úriembert. Nem akarja megbántani, bár semmilyen viszonyuk nincs jelenleg, mégis mindig szívélyesen fogadja, akár a többi törzsvendéget.*
- Jó Alfonz, ha a tervem sikerül, ettől többet is fogok önnek fizetni jutalom gyanánt. *Emeli meg vizespoharat a férfi felé, s felnevet, persze valójában látszik, hogy a nevetés kissé erőltetett, lámpaláz kínozza. Vicces. Mi a nők esetében soha nem jellemző rá, most itt ülve a bárszéken, a pult mellett kihúzott háttal fess öltözetben, egyszerre kényelmetlenül érzi magát. ~ Mit akarok itt? ~ Alfonz visszatérésére felkapja a fejét, s idegesen fújja ki a levegőt gyomrából.*
- Drukkoljon nekem. *Húzódik arcára egy kényszeredett vigyor, majd biccent a férfinak, mikor az a főnökhöz vezeti. Fejét óvatosan meghajtja, hogy a függöny alatt beférjen, aztán ismét halkan köszöni meg Alfonznak a segítséget, a függöny előtt, végignézve míg az lassan összezáródik mögötte, aztán előtte megáll. Megigazgatná nyakán az inget a melegtől, de jól tudja, hogy ez nem illik, ezért csak határozottan biccent, majd hátra kulcsolja a kezét. Elöl tartva megalázkodó, oldalt tartva pipogya. Karba fonva túl hivalkodó és nagyképű. Talán ez, a legmegfelelőbb. Kezet nem nyújt, az az idősebb és a felette álló dolga. Természetesen mindaddig nem ül le, míg hellyel nem kínálják. A férfi nem olyan, mint amilyenre számított, s mégis kissé talán hasonló. ~ Kemény ember. Túl élete közepén, talán ez segíthet. ~ Gondolja magában, persze ezek csak pillanatok, egy vezetőt nem lehet megvárakoztatni.*
- Alfonz említette... de úgy illik, hogy bemutatkozzam. Ralas Drayte vagyok, uram, üzleti ügyben érkeztem. Köszönöm, frissítőt nem kérek. *Mosolyodik el őszintén és nyílt tekintettel. Az alkudozás terén sok esélye nem lehet, így megpróbál megnyerő modorára és egész életében felvett személyiségére építkezni.*
- Nyilvánvalóan hízelgésnek tűnhet, de kérem tekintsen el lámpalázamtól és össze-vissza beszédemtől. Rendkívüli módon tisztelem önt azért, amit itt létrehozott. Mondhatni törzsvendégnek számítok, bár bizonyára ezt ön is tudhatja. Példaképemnek tekintem. *Egyenes és következetes. Nem tervezte meg beszédét, mégis könnyen jönnek a szavak, hisz talán az előtte dézsában ülő férfi életének hajnala hasonlatos hozzá.*
- Ajánlatot szeretnék tenni. *Böki ki csendesen, de nem véve le a férfi tekintetéről saját, több színben játszó szemeit.* A Sellőre. Itt mindenre. *Mutat körbe egyik kezét elővéve színpadiasan, majd türelmesen várakozik, míg vagy a nevetés, vagy a csend véget ér, egyikre sem reagál, talán csak homlokán gyöngyöző izzadtság jelzi izgalmát, bár az lehet a melegtől is.*
*Izgalmas percek ezek, főleg, hogy fogalma sincs arról tulajdonképpen mennyit kell várnia. Zammiria körül forognak gondolatai, vajon a lány mit szól, ha esetleg sikerrel jár? S, vajon mit, hogyha nem? Vajon, amit eltervezett csupán színes buborék, mi azonnal elpattan, ha valósággá válik? *
- Pusztán üzleti ügyben, kedves Alfonz. *Hárítja a lehetőség szerinti legudvariasabb modorában az épp pultos szolgálatot teljesítő, mindig fess úriembert. Nem akarja megbántani, bár semmilyen viszonyuk nincs jelenleg, mégis mindig szívélyesen fogadja, akár a többi törzsvendéget.*
- Jó Alfonz, ha a tervem sikerül, ettől többet is fogok önnek fizetni jutalom gyanánt. *Emeli meg vizespoharat a férfi felé, s felnevet, persze valójában látszik, hogy a nevetés kissé erőltetett, lámpaláz kínozza. Vicces. Mi a nők esetében soha nem jellemző rá, most itt ülve a bárszéken, a pult mellett kihúzott háttal fess öltözetben, egyszerre kényelmetlenül érzi magát. ~ Mit akarok itt? ~ Alfonz visszatérésére felkapja a fejét, s idegesen fújja ki a levegőt gyomrából.*
- Drukkoljon nekem. *Húzódik arcára egy kényszeredett vigyor, majd biccent a férfinak, mikor az a főnökhöz vezeti. Fejét óvatosan meghajtja, hogy a függöny alatt beférjen, aztán ismét halkan köszöni meg Alfonznak a segítséget, a függöny előtt, végignézve míg az lassan összezáródik mögötte, aztán előtte megáll. Megigazgatná nyakán az inget a melegtől, de jól tudja, hogy ez nem illik, ezért csak határozottan biccent, majd hátra kulcsolja a kezét. Elöl tartva megalázkodó, oldalt tartva pipogya. Karba fonva túl hivalkodó és nagyképű. Talán ez, a legmegfelelőbb. Kezet nem nyújt, az az idősebb és a felette álló dolga. Természetesen mindaddig nem ül le, míg hellyel nem kínálják. A férfi nem olyan, mint amilyenre számított, s mégis kissé talán hasonló. ~ Kemény ember. Túl élete közepén, talán ez segíthet. ~ Gondolja magában, persze ezek csak pillanatok, egy vezetőt nem lehet megvárakoztatni.*
- Alfonz említette... de úgy illik, hogy bemutatkozzam. Ralas Drayte vagyok, uram, üzleti ügyben érkeztem. Köszönöm, frissítőt nem kérek. *Mosolyodik el őszintén és nyílt tekintettel. Az alkudozás terén sok esélye nem lehet, így megpróbál megnyerő modorára és egész életében felvett személyiségére építkezni.*
- Nyilvánvalóan hízelgésnek tűnhet, de kérem tekintsen el lámpalázamtól és össze-vissza beszédemtől. Rendkívüli módon tisztelem önt azért, amit itt létrehozott. Mondhatni törzsvendégnek számítok, bár bizonyára ezt ön is tudhatja. Példaképemnek tekintem. *Egyenes és következetes. Nem tervezte meg beszédét, mégis könnyen jönnek a szavak, hisz talán az előtte dézsában ülő férfi életének hajnala hasonlatos hozzá.*
- Ajánlatot szeretnék tenni. *Böki ki csendesen, de nem véve le a férfi tekintetéről saját, több színben játszó szemeit.* A Sellőre. Itt mindenre. *Mutat körbe egyik kezét elővéve színpadiasan, majd türelmesen várakozik, míg vagy a nevetés, vagy a csend véget ér, egyikre sem reagál, talán csak homlokán gyöngyöző izzadtság jelzi izgalmát, bár az lehet a melegtől is.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-13 15:10:03
Üzenet elküldve: 2019-01-13 15:10:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hálóval Sellőre//
*Az ajtónálló kurtán biccentve üdvözli Ralast és még az ajtót is kinyitja előtte. A törzsvendégeknek kijár ennyi, főleg azoknak, akik nem csak a nyálukat csorgatni érkeznek a Sellőbe.
Odabent kellemes meleg van, s a korai óra ellenére már az asztaloknál is ülnek. Halk beszélgetéssel, reggelijük elköltésével foglalkoznak egymás között. Az asztalok mellett lengén öltözött lányok szolgálnak fel, lesve a jó vendég minden kérését, s ha csörög az arany, akkor a kívánságok is valóra válnak.
A pultnál a jó Alfonz teljesít szolgálatot ezen a reggelen is, régi bútordarab ő, sokan ismerik és tisztelik. Ralast kedves mosollyal köszönti, majd végignéz az elé tolt aranyakon, s onnan fel a férfi szemeibe fürkészőn.*
- Szép napot, köszöntöm újra a Sellőházban. *Sosem feledkezik meg az illemről, csak aztán folytatja szemöldökét ráncolva.*
- Ha valaki ennyi arannyal indít, annak oka van, igaz? *Költői kérdés csak, s mert régóta van már az üzletben, tudja, hogy mi a dolgok menete.*
- Szabad megkérdeznem, milyen ügyben kívánja látni a tulajdonost? *Kérdi udvariasan, de komoly arccal. Ha pedig megkapja a választ, egy kis időt kér Ralastól, míg elrendezi a dolgokat, besöpri az aranyat és eltűnik a pult mögötti elfüggönyözött részen.
Ralasnak körülbelül negyed órát kell várnia, de ha ismeri a dolgok menetét, akkor tudhatja, hogy természetes, hogy megváratják, bár mivel eléggé feszült, így nehezen tűrheti a várakozást.
Odabent nincs óra, senki sem szeretné a vendégeket emlékeztetni, hogy az idő telik, még a nehéz függönyöket is behúzták, így valamikor aztán visszatér Alfonz és megkéri a férfit, hogy kövesse.
A fürdők felé vezeti, ahol többen is élvezik a Sellőház szolgáltatásait és meleg-vizes medencéit, dézsáit, de sehol sem állítják meg, bár elmennek egy-két marcona arcú, termetes ajtónálló mellett, s az egyik elfüggönyözött medencénél megállnak.*
- Uram, megérkezett Ralas Drayte. *Mondja fennhangon, amire egy kemény, parancsoláshoz szokott hang válaszol.
Ahogy Alfonz belép és utat nyit a függönyön át. Ralas egy barátságos arcú, őszbe hajló, fekete hajú férfit pillanthat meg, aki már túljutott élete delelőjén, de látszik rajta, hogy kemény ember. Egy dézsában ül, nyakában fehér törölköző, mellette egy magas asztalon vörösbor és szárított gyümölcsök egy tálban. A levegőben gőz és illóolajok illata terjeng, Ralasnak kicsit melege is lehet mindettől.
A férfinak meleg, mogyoróbarna szemei vannak, haja katonásan rövidre nyírt, a bőre sima és hibátlan, bár az idő már mély ráncokat vésett arcára.*
- Miben lehetek szolgálatára, Ralas úr? *Kérdi karjait a méretes dézsa falán megtámasztva, láthatóan cseppet sem aggasztja, hogy nem éppen tárgyaláshoz való feltételek vannak a fürdőben. Körülöttük beszélgetések, nevetések hangja szűrődik át a függönyökön.*
- Parancsol esetleg valami frissítőt? *Kérdi nagyvonalú hangon a férfi.*
*Az ajtónálló kurtán biccentve üdvözli Ralast és még az ajtót is kinyitja előtte. A törzsvendégeknek kijár ennyi, főleg azoknak, akik nem csak a nyálukat csorgatni érkeznek a Sellőbe.
Odabent kellemes meleg van, s a korai óra ellenére már az asztaloknál is ülnek. Halk beszélgetéssel, reggelijük elköltésével foglalkoznak egymás között. Az asztalok mellett lengén öltözött lányok szolgálnak fel, lesve a jó vendég minden kérését, s ha csörög az arany, akkor a kívánságok is valóra válnak.
A pultnál a jó Alfonz teljesít szolgálatot ezen a reggelen is, régi bútordarab ő, sokan ismerik és tisztelik. Ralast kedves mosollyal köszönti, majd végignéz az elé tolt aranyakon, s onnan fel a férfi szemeibe fürkészőn.*
- Szép napot, köszöntöm újra a Sellőházban. *Sosem feledkezik meg az illemről, csak aztán folytatja szemöldökét ráncolva.*
- Ha valaki ennyi arannyal indít, annak oka van, igaz? *Költői kérdés csak, s mert régóta van már az üzletben, tudja, hogy mi a dolgok menete.*
- Szabad megkérdeznem, milyen ügyben kívánja látni a tulajdonost? *Kérdi udvariasan, de komoly arccal. Ha pedig megkapja a választ, egy kis időt kér Ralastól, míg elrendezi a dolgokat, besöpri az aranyat és eltűnik a pult mögötti elfüggönyözött részen.
Ralasnak körülbelül negyed órát kell várnia, de ha ismeri a dolgok menetét, akkor tudhatja, hogy természetes, hogy megváratják, bár mivel eléggé feszült, így nehezen tűrheti a várakozást.
Odabent nincs óra, senki sem szeretné a vendégeket emlékeztetni, hogy az idő telik, még a nehéz függönyöket is behúzták, így valamikor aztán visszatér Alfonz és megkéri a férfit, hogy kövesse.
A fürdők felé vezeti, ahol többen is élvezik a Sellőház szolgáltatásait és meleg-vizes medencéit, dézsáit, de sehol sem állítják meg, bár elmennek egy-két marcona arcú, termetes ajtónálló mellett, s az egyik elfüggönyözött medencénél megállnak.*
- Uram, megérkezett Ralas Drayte. *Mondja fennhangon, amire egy kemény, parancsoláshoz szokott hang válaszol.
Ahogy Alfonz belép és utat nyit a függönyön át. Ralas egy barátságos arcú, őszbe hajló, fekete hajú férfit pillanthat meg, aki már túljutott élete delelőjén, de látszik rajta, hogy kemény ember. Egy dézsában ül, nyakában fehér törölköző, mellette egy magas asztalon vörösbor és szárított gyümölcsök egy tálban. A levegőben gőz és illóolajok illata terjeng, Ralasnak kicsit melege is lehet mindettől.
A férfinak meleg, mogyoróbarna szemei vannak, haja katonásan rövidre nyírt, a bőre sima és hibátlan, bár az idő már mély ráncokat vésett arcára.*
- Miben lehetek szolgálatára, Ralas úr? *Kérdi karjait a méretes dézsa falán megtámasztva, láthatóan cseppet sem aggasztja, hogy nem éppen tárgyaláshoz való feltételek vannak a fürdőben. Körülöttük beszélgetések, nevetések hangja szűrődik át a függönyökön.*
- Parancsol esetleg valami frissítőt? *Kérdi nagyvonalú hangon a férfi.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-13 13:45:54
Üzenet elküldve: 2019-01-13 13:45:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Hálóval Sellőre//
*Az út nem hosszú, s a hajnal első pírja alatt egészen kellemesnek mondható. Sok minden jár a fejében, s minden csak úgy kavarog, mint forgószél, mely képtelen megnyugodni. Tisztában van terveinek buktatóival, következményeivel, ahogyan azzal is, hogy közel sem biztos, hogy sikerre van ítélve. De azt gondolja ugyanígy van ez minden mással is. Így továbbra sem tudja magát meggyőzni arról, hogy helytelen lenne, mit tesz. A Sellő épületegyüttese előtte húzódik, s már most mustrálva tekint rá, mintha máris az övé lenne, persze ez koránt sincs így. Ahogy az ajtónállónak bólint, azonnal felismerik, hisz ideje nagy részét valójában itt tölti, nem említve a Rókát és a lakónegyedet. Mielőtt benyit, végignéz magán, s megállapítsa szerint megfelelően van felöltözve. Ruhája tiszta, haja és bőre ápolt, talán kellően megnyerő. Egy utolsó simítás, nagy levegő, majd benyit az épületbe és azonnal a pulthoz siet. Kényelmesen helyet foglal egy bárszéken, szerencsére most nincsenek sokan, így talán a főnöknek is lesz ideje rá. Érzi, hogy erőteljesebben kell indítania, ezért előveszi a legmegnyerőbb mosolyát, s a pultos, Mesélő (Hádész) felé tol egy kisebb összeget. 20 aranyat tesz az asztalra, majd köszön.
*
- Jó napot! *Mosolyog.* Egy pohár vizet kérnék... és a tulajdonossal szeretnék beszélni, ha lehet. *Lehet, túl gyorsan vág a közepébe, de a pultosnak valójában semmi köze az üzletükhöz. Reményei szerint a kora reggeli órákban talán már ébren van, s készül a mai napra, ne adja ég a tegnapi bevételt ellenőrzi. Ha nem így van, persze türelmesen vár, addig italát kortyolgatja, s tűnődve mered maga elé. Kortesbeszédét tervezi.*
*Az út nem hosszú, s a hajnal első pírja alatt egészen kellemesnek mondható. Sok minden jár a fejében, s minden csak úgy kavarog, mint forgószél, mely képtelen megnyugodni. Tisztában van terveinek buktatóival, következményeivel, ahogyan azzal is, hogy közel sem biztos, hogy sikerre van ítélve. De azt gondolja ugyanígy van ez minden mással is. Így továbbra sem tudja magát meggyőzni arról, hogy helytelen lenne, mit tesz. A Sellő épületegyüttese előtte húzódik, s már most mustrálva tekint rá, mintha máris az övé lenne, persze ez koránt sincs így. Ahogy az ajtónállónak bólint, azonnal felismerik, hisz ideje nagy részét valójában itt tölti, nem említve a Rókát és a lakónegyedet. Mielőtt benyit, végignéz magán, s megállapítsa szerint megfelelően van felöltözve. Ruhája tiszta, haja és bőre ápolt, talán kellően megnyerő. Egy utolsó simítás, nagy levegő, majd benyit az épületbe és azonnal a pulthoz siet. Kényelmesen helyet foglal egy bárszéken, szerencsére most nincsenek sokan, így talán a főnöknek is lesz ideje rá. Érzi, hogy erőteljesebben kell indítania, ezért előveszi a legmegnyerőbb mosolyát, s a pultos, Mesélő (Hádész) felé tol egy kisebb összeget. 20 aranyat tesz az asztalra, majd köszön.
*- Jó napot! *Mosolyog.* Egy pohár vizet kérnék... és a tulajdonossal szeretnék beszélni, ha lehet. *Lehet, túl gyorsan vág a közepébe, de a pultosnak valójában semmi köze az üzletükhöz. Reményei szerint a kora reggeli órákban talán már ébren van, s készül a mai napra, ne adja ég a tegnapi bevételt ellenőrzi. Ha nem így van, persze türelmesen vár, addig italát kortyolgatja, s tűnődve mered maga elé. Kortesbeszédét tervezi.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-12-29 12:23:11
Üzenet elküldve: 2018-12-29 12:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Patkánycsapdában//
//Másnap//
*Csűrhetik, csavarhatják a szavakat, de a jó üzlet és baráti kapcsolatok alapja a tisztes elszámolás. Legyen ellenség vagy jó barát, fizesd meg jól és úgyis megmutatja a valódi arcát.
Az, hogy az igric "barátomnak" nevezi a jó Alfonzt, inkább csak kedves gesztus, de annak kiváló, ám Cha'yss úgy gondolja, később még jól jöhet, ha a fickó emlékszik az arcára és a nagyvonalúságára. Minden eshetőségre fel kell készülni és lehetőleg nyitva hagyni a kapukat.
Igyekszik nem meglepettséget mutatni, amikor kiderül, hogy társai nincsenek már a Sellőben. Meronnanról szinte tudta, de Latamie távozása meglepi. Pedig számított rá, hogy vele megy és megnézi azt a hajót. Legyen a bárd bármilyen jó szóforgató, egy valódi hajósra azért szükség van, ha vásárolni akar egyet.*
- Hm, köszönöm. *Mondja még, majd elmélázva indul az istállóba, hogy felszerszámozza lovát. Balthazard a rá jellemző komolysággal tűri a procedúrát, majd az igric visszatér a fogadóba, hogy rendezze adósságát.*
- Lássuk csak. *Mondja, ahogy ránéz a számlára, nem számolgat, nem kutat rajta, hanem csak a végösszeget nézi meg és máris nyúl az érméktől nehéz szütyő felé, hogy az asztalra számoljon Alfonznak (Mesélő (Májmétely)) belőlük 450 aranyat..*
- Minden pillanat, amit itt töltöttem, csodás volt. *Mosolyog a férfire, ahogy átadta az aranyakat, szép borravalót hagyva.*
- Ha társaim visszatérnek, kérem, mondd meg nekik, hogy a kikötőbe mentem. Ott várok rájuk. Mindent köszönök és minden jót. *Köszön el mosolyogva, majd sarkon fordul, hogy a felszerelését rejtő nyeregtáskákkal a vállán az istállón át hagyja el a Sellőt. Holmiját felszíjazza a hátasra, majd fellendül a nyeregbe és kiléptet a Sellő elé. Még egy utolsó pillantás a békés épületre és irány a kikötő. Reméli, hogy Latamie visszatér és, hogy Meronnan nem csinál semmi hülyeséget.*
//Másnap//
*Csűrhetik, csavarhatják a szavakat, de a jó üzlet és baráti kapcsolatok alapja a tisztes elszámolás. Legyen ellenség vagy jó barát, fizesd meg jól és úgyis megmutatja a valódi arcát.
Az, hogy az igric "barátomnak" nevezi a jó Alfonzt, inkább csak kedves gesztus, de annak kiváló, ám Cha'yss úgy gondolja, később még jól jöhet, ha a fickó emlékszik az arcára és a nagyvonalúságára. Minden eshetőségre fel kell készülni és lehetőleg nyitva hagyni a kapukat.
Igyekszik nem meglepettséget mutatni, amikor kiderül, hogy társai nincsenek már a Sellőben. Meronnanról szinte tudta, de Latamie távozása meglepi. Pedig számított rá, hogy vele megy és megnézi azt a hajót. Legyen a bárd bármilyen jó szóforgató, egy valódi hajósra azért szükség van, ha vásárolni akar egyet.*
- Hm, köszönöm. *Mondja még, majd elmélázva indul az istállóba, hogy felszerszámozza lovát. Balthazard a rá jellemző komolysággal tűri a procedúrát, majd az igric visszatér a fogadóba, hogy rendezze adósságát.*
- Lássuk csak. *Mondja, ahogy ránéz a számlára, nem számolgat, nem kutat rajta, hanem csak a végösszeget nézi meg és máris nyúl az érméktől nehéz szütyő felé, hogy az asztalra számoljon Alfonznak (Mesélő (Májmétely)) belőlük 450 aranyat.
.*- Minden pillanat, amit itt töltöttem, csodás volt. *Mosolyog a férfire, ahogy átadta az aranyakat, szép borravalót hagyva.*
- Ha társaim visszatérnek, kérem, mondd meg nekik, hogy a kikötőbe mentem. Ott várok rájuk. Mindent köszönök és minden jót. *Köszön el mosolyogva, majd sarkon fordul, hogy a felszerelését rejtő nyeregtáskákkal a vállán az istállón át hagyja el a Sellőt. Holmiját felszíjazza a hátasra, majd fellendül a nyeregbe és kiléptet a Sellő elé. Még egy utolsó pillantás a békés épületre és irány a kikötő. Reméli, hogy Latamie visszatér és, hogy Meronnan nem csinál semmi hülyeséget.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:55:32
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:55:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Patkánycsapdában//
//Másnap//
*Alfonz mosolyog, a lekötelezés furcsa dolog, mert itt pénz is volt a dologban, szóval inkább üzletről van szó, mint barátságról.*
- A társaid nincsenek a Sellőben. Ezért mindenképpen téged kértelek volna arra, hogy rendezd az ő számlájukat is.
*A nyájas mosoly mögött ott van valami, ami azt sugallja, hogy ez nem kérés lett volna. Természetesen engedi, hogy Cha'yss elmenjen az istállóba, ő is visszavonul a pultja mögé, hogy összeírja, amit össze kell írnia, mire a férfi visszatér, addigra kiállítja a számlát ételről-italról-istállóról-mi egyébről. Négyszáz aranyra rúg a költség, kis engedményt is adott.*
//Másnap//
*Alfonz mosolyog, a lekötelezés furcsa dolog, mert itt pénz is volt a dologban, szóval inkább üzletről van szó, mint barátságról.*
- A társaid nincsenek a Sellőben. Ezért mindenképpen téged kértelek volna arra, hogy rendezd az ő számlájukat is.
*A nyájas mosoly mögött ott van valami, ami azt sugallja, hogy ez nem kérés lett volna. Természetesen engedi, hogy Cha'yss elmenjen az istállóba, ő is visszavonul a pultja mögé, hogy összeírja, amit össze kell írnia, mire a férfi visszatér, addigra kiállítja a számlát ételről-italról-istállóról-mi egyébről. Négyszáz aranyra rúg a költség, kis engedményt is adott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043