Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-26 08:22:37
Üzenet elküldve: 2018-11-26 08:22:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Tizio nem is tudja, hogy hányadik menet után fordult a falnak és aludt el. Megkapott Zianától mindent, amire csak vágyott, kielégülést, némi bódító szert és meggyőződése, hogy a nő is megkapta tőle a vágyott kielégülést. Ha meg nem? Annyi baj legyen, hiszen ugyanannyi ideje volt rá, mint Tizionak.
Tizio jól alszik, nem horkol, csak egyenletesen szuszog, ráadásul a takarót sem akarja lerángatni a másikról és abban sem leli örömét, hogy befingik a takaró alá és a nő fejére húzza. Látszólag nem rezdül meg Ziana öltözködésének neszeire sem, noha felébred, búcsúzkodni nem akar, így alvást színlel, aztán pár órára ismét elalszik. Késő délelőtt van már, mikor újra felébred, összeszedelőzködik és elhagyja a tett helyszínét.*
*Tizio nem is tudja, hogy hányadik menet után fordult a falnak és aludt el. Megkapott Zianától mindent, amire csak vágyott, kielégülést, némi bódító szert és meggyőződése, hogy a nő is megkapta tőle a vágyott kielégülést. Ha meg nem? Annyi baj legyen, hiszen ugyanannyi ideje volt rá, mint Tizionak.
Tizio jól alszik, nem horkol, csak egyenletesen szuszog, ráadásul a takarót sem akarja lerángatni a másikról és abban sem leli örömét, hogy befingik a takaró alá és a nő fejére húzza. Látszólag nem rezdül meg Ziana öltözködésének neszeire sem, noha felébred, búcsúzkodni nem akar, így alvást színlel, aztán pár órára ismét elalszik. Késő délelőtt van már, mikor újra felébred, összeszedelőzködik és elhagyja a tett helyszínét.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 22:49:26
Üzenet elküldve: 2018-11-25 22:49:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
*Egy darabig a férfi arcát fürkészi mielőtt válaszolna.*
-Sokféle nevem van. Ön hívjon Cealenak és igen új vagyok erre.
*Int a csaposnak, hogy fáradjon oda, majd kabátjának ujját feljebb tűri.*
- Egy pohár friss vizet ha kérhetem.
*Biccentve megköszöni a csaposnak, majd a férfihoz fordul.*
- Ne haragudjon! Azt hittem ön a tulaj. Megtenné, mint helyi, hogy felvilágosít pontosan hol is vagyok?
*Felemeli a poharat és kortyol párat a vízből.*
~Nem éppen friss, de megteszi.~
*Ismét a férfi arcát kezdi el fürkészni, a csuklya alól.*
*Egy darabig a férfi arcát fürkészi mielőtt válaszolna.*
-Sokféle nevem van. Ön hívjon Cealenak és igen új vagyok erre.
*Int a csaposnak, hogy fáradjon oda, majd kabátjának ujját feljebb tűri.*
- Egy pohár friss vizet ha kérhetem.
*Biccentve megköszöni a csaposnak, majd a férfihoz fordul.*
- Ne haragudjon! Azt hittem ön a tulaj. Megtenné, mint helyi, hogy felvilágosít pontosan hol is vagyok?
*Felemeli a poharat és kortyol párat a vízből.*
~Nem éppen friss, de megteszi.~
*Ismét a férfi arcát kezdi el fürkészni, a csuklya alól.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:31:50
Üzenet elküldve: 2018-11-25 21:31:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vezds//
*Tűnődve húzza fel a szemöldökét, majd ismét körbefuttatja tekintetét a Sellőben, aztán magára bök ujjával, mintha azt kérdezné, hogy "hozzám szólt" ? Persze csak viccel, a lánynak kihúzza a széket, majd lábait is leveszi a másikról, mégsem illő egy hölgyet így fogadni. Egy pillanatig megfordul a fejében, hogy akár át is verhetné, hogy jobb színben tüntesse fel magát, aztán inkább mégsem teszi, így a kérdésre felnevet és kezét nyújtja ő is, majd megrázza a lányét határozottan.*
- Ralas Drayte. És csak egy kósza fogyasztó vendég vagyok, bár járok itt annyiszor, hogy gyakorlatilag ide is költözzek. *Mosolyodik el szívélyesen.*
- Kegyedben kit tisztelhetek? Nem láttam még errefelé, talán most érkezett? *Kérdezi elővéve a legkedvesebb hangját amije csak van.*
*Tűnődve húzza fel a szemöldökét, majd ismét körbefuttatja tekintetét a Sellőben, aztán magára bök ujjával, mintha azt kérdezné, hogy "hozzám szólt" ? Persze csak viccel, a lánynak kihúzza a széket, majd lábait is leveszi a másikról, mégsem illő egy hölgyet így fogadni. Egy pillanatig megfordul a fejében, hogy akár át is verhetné, hogy jobb színben tüntesse fel magát, aztán inkább mégsem teszi, így a kérdésre felnevet és kezét nyújtja ő is, majd megrázza a lányét határozottan.*
- Ralas Drayte. És csak egy kósza fogyasztó vendég vagyok, bár járok itt annyiszor, hogy gyakorlatilag ide is költözzek. *Mosolyodik el szívélyesen.*
- Kegyedben kit tisztelhetek? Nem láttam még errefelé, talán most érkezett? *Kérdezi elővéve a legkedvesebb hangját amije csak van.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:51:11
Üzenet elküldve: 2018-11-25 20:51:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
*Miután belép nem ugrik senki sem a torkának, egy férfi még beljebb is invitálja. Bár leveszi kezét fegyvereiről, éber marad.* ~Kezdetnek jó.~ *Körülnéz.* ~Annyira nem is rossz hely, bár láttam már jobbat is...~ *A kandallóhoz lép és élvezi a tűz melegét. Az előbbi férfi, aki beinvitálta, most hellyel kínálja. Méregeti egy darabig, majd úgy dönt helyet foglal. Csuklyáját ugyan nem húzza ki szeméből, kesztyűjétől megszabadul. Megáll mellett és kezet nyújt neki.*
- Üdvözlöm. Magáé a hely? - *közben helyet foglal.*
A hozzászólás írója (Vezds Ceale Vonden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.25 20:52:24
*Miután belép nem ugrik senki sem a torkának, egy férfi még beljebb is invitálja. Bár leveszi kezét fegyvereiről, éber marad.* ~Kezdetnek jó.~ *Körülnéz.* ~Annyira nem is rossz hely, bár láttam már jobbat is...~ *A kandallóhoz lép és élvezi a tűz melegét. Az előbbi férfi, aki beinvitálta, most hellyel kínálja. Méregeti egy darabig, majd úgy dönt helyet foglal. Csuklyáját ugyan nem húzza ki szeméből, kesztyűjétől megszabadul. Megáll mellett és kezet nyújt neki.*
- Üdvözlöm. Magáé a hely? - *közben helyet foglal.*
A hozzászólás írója (Vezds Ceale Vonden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.25 20:52:24
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:47:29
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:47:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Vezds//
*Már éppen indulni készül, pont elege van a csendből és az itala is fogyóban. Utolsó pillantás, majd kezében megindul a pohár, hogy immár azt a néhány kortyot is lehajtsa, ami még megmarad. Csak egyet sikerül nyelnie, mikor a kandalló tüzét heveny huzat lebegteti meg, s a Sellő ajtaja feltárul, hogy utat engedjen egy talpig bőrbe borított sötét teremtésnek. Bár jól rejt a ruha, az egyértelműen látszik, hogy nőről van szó, igaz faja ez esetben még nem nyilvánvaló. Lábait lezseren feldobja a szemközti székre, majd a jobb kézben kissé félretartott pohár mögül mosolyogva int a jövevénynek. ~ Végre más is megjelenik... ~ Gondolja megkönnyebbülten, majd ezt meg is nyilvánítja néhány üdvözlő szó kíséretében:*
- Azokra nem lesz szükséged! *Biccent a fegyvereken szorított kéz felé mosolyogva.* Kerülj beljebb és szárítkozz meg! *Ez utóbbi úgy hangzott, mintha otthon lenne, vagy legalábbis övé lenne a hely, emiatt halk kuncogást is hallat.*
- Ajánlom ezt a pirosat! *Fűzi hozzá a kezében tartott poharat meglötyögtetve, szélesen mosolyogva. Majd a mellette lévő székre biccent, hogyha esetleg a lány akarja, helyet is foglalhasson, miért ne beszélgetne egy kicsit, még mielőtt tovább áll?*
*Már éppen indulni készül, pont elege van a csendből és az itala is fogyóban. Utolsó pillantás, majd kezében megindul a pohár, hogy immár azt a néhány kortyot is lehajtsa, ami még megmarad. Csak egyet sikerül nyelnie, mikor a kandalló tüzét heveny huzat lebegteti meg, s a Sellő ajtaja feltárul, hogy utat engedjen egy talpig bőrbe borított sötét teremtésnek. Bár jól rejt a ruha, az egyértelműen látszik, hogy nőről van szó, igaz faja ez esetben még nem nyilvánvaló. Lábait lezseren feldobja a szemközti székre, majd a jobb kézben kissé félretartott pohár mögül mosolyogva int a jövevénynek. ~ Végre más is megjelenik... ~ Gondolja megkönnyebbülten, majd ezt meg is nyilvánítja néhány üdvözlő szó kíséretében:*
- Azokra nem lesz szükséged! *Biccent a fegyvereken szorított kéz felé mosolyogva.* Kerülj beljebb és szárítkozz meg! *Ez utóbbi úgy hangzott, mintha otthon lenne, vagy legalábbis övé lenne a hely, emiatt halk kuncogást is hallat.*
- Ajánlom ezt a pirosat! *Fűzi hozzá a kezében tartott poharat meglötyögtetve, szélesen mosolyogva. Majd a mellette lévő székre biccent, hogyha esetleg a lány akarja, helyet is foglalhasson, miért ne beszélgetne egy kicsit, még mielőtt tovább áll?*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:05:43
Üzenet elküldve: 2018-11-25 19:05:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
*Egy napnyi folyamatos gyalogút után, kezd már fáradni. Bár köpenye védi az időjárástól, vágyik a melegre. A távolban megpillant egy házat, lépteit megszaporázza. Leellenőrzi fegyvereit, hiszen soha nem lehet tudni, milyen fogadtatásban részesítik az embert. Sokat ugyan nem szokott szólni, az értelmetlen csacsogást mindig utálja. Legbelül mégis reméli, értelmes társaságba fog csöppenni, bár ez mindig attól függ ki mit tekint annak. Kezét fegyverein tartja, belép az ajtón.*
- Jó napot! *Habár nem vár választ a köszönésre, de nemesi vére, megköveteli az illemet.*
A hozzászólás írója (Vezds Ceale Vonden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.25 20:14:25
*Egy napnyi folyamatos gyalogút után, kezd már fáradni. Bár köpenye védi az időjárástól, vágyik a melegre. A távolban megpillant egy házat, lépteit megszaporázza. Leellenőrzi fegyvereit, hiszen soha nem lehet tudni, milyen fogadtatásban részesítik az embert. Sokat ugyan nem szokott szólni, az értelmetlen csacsogást mindig utálja. Legbelül mégis reméli, értelmes társaságba fog csöppenni, bár ez mindig attól függ ki mit tekint annak. Kezét fegyverein tartja, belép az ajtón.*
- Jó napot! *Habár nem vár választ a köszönésre, de nemesi vére, megköveteli az illemet.*
A hozzászólás írója (Vezds Ceale Vonden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.25 20:14:25
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:38:34
Üzenet elküldve: 2018-11-25 12:38:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Lendületesen//
*Nagyobb csend van, mint arra számított. Kissé csalódott is, mert így nem valószínű, hogy bárkit hálójába kerít, a mai horgászta csupán néma üldögélésnek hangzik, ami nem jó. Zsebei üresek maradnak, ahelyett, hogy megint csak az aranyat gyűjtené. Egy pillanatra eszébe jut, hogy átmehetne a Vaskorsóba, de aztán úgy dönt vár egy kicsit, hátha fordul a szerencséje. ~ Hová tűntek az emberek? Elcsesztem az időmet. ~ Mérgelődik magában, majd inkább felemeli kezét a levegőbe.*
- Vöröset! *Egy pillanatnyi gondolkodás után hozzáfűzi.* Mármint italt. *Morogja csendesen, mielőtt ismét megtalálnák. A pultos nem várat sokáig magára. Mesélő (Májmétely) hamar kihozza a kért vöröslő italt, mely a kedvencévé vált. A 15 aranyat kezébe nyomja, majd biccentve köszöni meg.
Lassan belekortyol, most nincs kedve lehúzni, lustán tekint körbe, a bársony vörös függönyök, a különleges képek, s a várakozó, néha-néha kitekintő leányok kiválóan jelzik a hely célját és eredetét. A legősibb mesterséget űzők között jól esik elvegyülni, itt kevésbé taszítja választott hivatása, jóllehet a Nellával való találkozást követően egyébként sem tartja kevesebbnek magát. Jól állta az értelmiségi párbeszédet, s jottányit sem maradt el attól, hogy műveltnek tekinthetnék. Elégedett volt.*
- Egészségetekre! *Emeli meg poharát azok felé, akik esetleg az ajtón lépnének be, vagy már a pult körül kóricálnának. Hátha. Soha nem lehet tudni. Aztán persze a poharába tekintve iszik tovább, magányosan.*
//Lendületesen//
*Nagyobb csend van, mint arra számított. Kissé csalódott is, mert így nem valószínű, hogy bárkit hálójába kerít, a mai horgászta csupán néma üldögélésnek hangzik, ami nem jó. Zsebei üresek maradnak, ahelyett, hogy megint csak az aranyat gyűjtené. Egy pillanatra eszébe jut, hogy átmehetne a Vaskorsóba, de aztán úgy dönt vár egy kicsit, hátha fordul a szerencséje. ~ Hová tűntek az emberek? Elcsesztem az időmet. ~ Mérgelődik magában, majd inkább felemeli kezét a levegőbe.*
- Vöröset! *Egy pillanatnyi gondolkodás után hozzáfűzi.* Mármint italt. *Morogja csendesen, mielőtt ismét megtalálnák. A pultos nem várat sokáig magára. Mesélő (Májmétely) hamar kihozza a kért vöröslő italt, mely a kedvencévé vált. A 15 aranyat kezébe nyomja, majd biccentve köszöni meg.
Lassan belekortyol, most nincs kedve lehúzni, lustán tekint körbe, a bársony vörös függönyök, a különleges képek, s a várakozó, néha-néha kitekintő leányok kiválóan jelzik a hely célját és eredetét. A legősibb mesterséget űzők között jól esik elvegyülni, itt kevésbé taszítja választott hivatása, jóllehet a Nellával való találkozást követően egyébként sem tartja kevesebbnek magát. Jól állta az értelmiségi párbeszédet, s jottányit sem maradt el attól, hogy műveltnek tekinthetnék. Elégedett volt.*- Egészségetekre! *Emeli meg poharát azok felé, akik esetleg az ajtón lépnének be, vagy már a pult körül kóricálnának. Hátha. Soha nem lehet tudni. Aztán persze a poharába tekintve iszik tovább, magányosan.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-23 17:11:25
Üzenet elküldve: 2018-11-23 17:11:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha kimerítő, kielégítő válaszokat nem is kaptak egymástól az este folyamán mindezen jellegek legalább a testiekre igaznak bizonyultak.
A hajnal hamar érkezik, egyik rossz szokása ez, holott a kis vörös maradt volna még a hazug meghitt közelségben. Viszont ennyi fért az alkalomba, és be kell ismernie Tizzel bizony kihasználták mindazon lehetőségeket, melyeket az egyetlen éjszaka nyújthatott.
Igyekszik nesztelenül szedelőzködni, nyom nélkül eltűnni, még mielőtt a pasi felébredne.
Remek kis numera volt, azt el kell ismerni, saját részről elégedetten távozik, a soha viszont nem látás reményében.*
*Ha kimerítő, kielégítő válaszokat nem is kaptak egymástól az este folyamán mindezen jellegek legalább a testiekre igaznak bizonyultak.
A hajnal hamar érkezik, egyik rossz szokása ez, holott a kis vörös maradt volna még a hazug meghitt közelségben. Viszont ennyi fért az alkalomba, és be kell ismernie Tizzel bizony kihasználták mindazon lehetőségeket, melyeket az egyetlen éjszaka nyújthatott.
Igyekszik nesztelenül szedelőzködni, nyom nélkül eltűnni, még mielőtt a pasi felébredne.
Remek kis numera volt, azt el kell ismerni, saját részről elégedetten távozik, a soha viszont nem látás reményében.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:39:24
Üzenet elküldve: 2018-11-23 15:39:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Lendületesen//
*Morogva köszön az ajtónállónak, rendesen didereg már, nem számított hasonló szeled időre. Átkozza is magát, mert, aki ebben az évszakban nem nyúlós, taknyos időjárásra készül, az magára is vethet. Persze valamicskét segít az a toldozott-foldozott, molyrágta kabát, mi rajta van, de a Sellő melege még inkább vonzza, mint az otthoné. Főleg, hogy lakásán az az apró kályha maximum akkor ad elég hőt, ha ráfekszik, vagy melléhúzza szalmával tömött ágyát, az meg ugye nem a legbiztosabb megoldás. Pénzt kell kerítenie, de sürgősen, erre a legalkalmasabb jelenleg a célszerszám, mely mindig nála van és igény szerint, soha nem pihen. Ezen a poénon felröhög kissé, mert így ebben az állapotában körülbelül zsebkés méretű lehet. ~ No, majd bent felmelegszik. ~ Gondolja magában, s az ajtónálló üdvözlése után belöki az ajtót.*
- 'Napot! *Üdvözli a pultost és mindenkit, akit csak bent talál. Az pedig körülbelül egyenlő a nullával. ~ Hát ez nagyszerű. ~ Húzza el a száját, de a kandallóban viszont ég a tűz, így odahúzódik a közeli asztalhoz, ahol már korábban is járt nem egyszer. Óvatosan kihúzz a széket, majd körbefuttatja a szemét a csehóban.*
- Csak, ha te fizetsz! *Hárítja el mogorván az egyik közeledő örömlányt, esze ágában sincs költeni arra, amiért pénzt szokott kapni. ~ Legalább egy beszélgetőpartner volna. ~ Morogja, de az utóbbi időkben elég kevesen járnak erre, pedig a patkányok sem túl aktívak. Jóllehet hallott egy csókáról, akit kipányváztak valamiért, jó tudni, hogy némi törvény még akad a kikötőben is.*
//Lendületesen//
*Morogva köszön az ajtónállónak, rendesen didereg már, nem számított hasonló szeled időre. Átkozza is magát, mert, aki ebben az évszakban nem nyúlós, taknyos időjárásra készül, az magára is vethet. Persze valamicskét segít az a toldozott-foldozott, molyrágta kabát, mi rajta van, de a Sellő melege még inkább vonzza, mint az otthoné. Főleg, hogy lakásán az az apró kályha maximum akkor ad elég hőt, ha ráfekszik, vagy melléhúzza szalmával tömött ágyát, az meg ugye nem a legbiztosabb megoldás. Pénzt kell kerítenie, de sürgősen, erre a legalkalmasabb jelenleg a célszerszám, mely mindig nála van és igény szerint, soha nem pihen. Ezen a poénon felröhög kissé, mert így ebben az állapotában körülbelül zsebkés méretű lehet. ~ No, majd bent felmelegszik. ~ Gondolja magában, s az ajtónálló üdvözlése után belöki az ajtót.*
- 'Napot! *Üdvözli a pultost és mindenkit, akit csak bent talál. Az pedig körülbelül egyenlő a nullával. ~ Hát ez nagyszerű. ~ Húzza el a száját, de a kandallóban viszont ég a tűz, így odahúzódik a közeli asztalhoz, ahol már korábban is járt nem egyszer. Óvatosan kihúzz a széket, majd körbefuttatja a szemét a csehóban.*
- Csak, ha te fizetsz! *Hárítja el mogorván az egyik közeledő örömlányt, esze ágában sincs költeni arra, amiért pénzt szokott kapni. ~ Legalább egy beszélgetőpartner volna. ~ Morogja, de az utóbbi időkben elég kevesen járnak erre, pedig a patkányok sem túl aktívak. Jóllehet hallott egy csókáról, akit kipányváztak valamiért, jó tudni, hogy némi törvény még akad a kikötőben is.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-05 20:45:53
Üzenet elküldve: 2018-11-05 20:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Jelenleg szíve szerint egy táblát is kitenne, miszerint a fej tulajdonosának utolsó tette az volt, hogy megzavarta a nyugalmát. A pihenésre nagyon háklis. Lesha eltűnéséről hallva álmosan felpislog, innen ellát az ágy baloldalára, ahová tegnap az összepezsgőzött párnák kerültek. Nősténytársa ott sincs, tehát nem gurult le az ágyról. Wagzal nincs egyedül csalódottságával, kedvetlenül veszi tudomásul, hogy ismerősük elment. Úgy tűnik, nem volt teljesen felesleges egy kissé összeszednie magát elalvás előtt. Ő még mindig nem tudja eléggé felmérni Lesha gondolkodását, csak azt tudja, hogy bizonyos helyzetekben rettentően naivnak tűnt, vagy zavarban volt, s persze a felét se tudja száműzésének részleteiről. Kedvetlenségének ez az egyik fő oka.*
- Úgy tűnik, korán kelő típus.
*Nyom el egy ásítást, és csak gondolatban teszi hozzá a kérdést, vajon jól van-e. Bár ha ennyire ügyesen kisurrant mellettük, bizonyára nem volt túlzottan rosszul. Tekintve, hogy józanul is milyen felfordulást tudott csinálni. Ezen a gondolaton kissé elmosolyodik. Felsandít a csalódottan, szinte meztelenül ácsorgó hímre. Néhány pajzán pillanat erejéig eszébe jut, hogy törölközőjét félrehajíthatná azzal a kijelentéssel, hogy akkor ez most már nem kell. Némely kiegészítőkkel együtt. Ám talán a reggel nyűgössége szól közbe, vagy a hím szavai nyomán visszatérő józanság, melyek miatt megint úgy érzi, másodhegedűs szerepbe került. Tulajdonképpen ezzel nincs baja, kezdettől fogva pártolta Wagzal érdeklődését Lesha iránt. De valahogy mégis elég ahhoz a felsoroltak közül valamelyik, vagy akár így együtt, hogy lemondjon lappangó ötletéről. A reggelek ugyebár úgysem a kedvencei, este van igazán elemében.*
- Ki tudja… tán épp a parton van ő is.
*Feleli kitérően, és sóhajtva kikászálódik a párnák közül, hogy felöltözködjön. Blúza nagyjából száraznak mondható, de azért elbírna egy mosást. Csizmáit is felhúzza, fegyverövét felölti, arcot mos és a haját egy kicsit elrendezi. Bár elég reménytelen vállalkozás.*
- Engem jobban érdekelne a csillagfényes tenger. De egy darabon talán veled megyek.
*Teszi hozzá, szokásos lágy hangjához és mosolyához visszatérve, mikor a tálcákhoz sétál. Másnaposan, kialvatlanul különösen zavarná a fény, ami egyébként se nagy barátja. Inkább hazamenne rendbe szedni magát. A megmaradt csomag ördögvigyort akarja zsebre tenni, ám mást is talál a poharak mellett. Felismeri, ez az ékszer Lesha nyakában volt tegnap. Vajon akkor esett le, amikor fuldoklott és tántorgott? De ahhoz túlzottan rendezetten hever a tálcán, szinte várva, hogy megtalálja valaki. Zsebre teszi azt is. Ha Wagzal rákérdezne, azt feleli, hogy elviszi neki. Úgyis megígérte, hogy megjavítja a palástját. Bízik benne, hogy nem utoljára találkoztak. Ha meg igen, akkor se akarná csak úgy itt hagyni.
Köpönyegét felvéve a maga részéről készen van, és akkor is távozik a Sellőházból, ha a zsoldosnak más tervei lennének, s végül mégsem egy irányba mennek. Ez esetben a fülébe súg egy időpontot, és utoljára megsimogatja sebes arcát, mielőtt elválik tőle. Ki tudja, tán máris egy gyümölcsöző feladattal fogadhatja legközelebb. Ha kimennek együtt a partra, akkor természetesen ez a dolog majd később esik meg.*
*Jelenleg szíve szerint egy táblát is kitenne, miszerint a fej tulajdonosának utolsó tette az volt, hogy megzavarta a nyugalmát. A pihenésre nagyon háklis. Lesha eltűnéséről hallva álmosan felpislog, innen ellát az ágy baloldalára, ahová tegnap az összepezsgőzött párnák kerültek. Nősténytársa ott sincs, tehát nem gurult le az ágyról. Wagzal nincs egyedül csalódottságával, kedvetlenül veszi tudomásul, hogy ismerősük elment. Úgy tűnik, nem volt teljesen felesleges egy kissé összeszednie magát elalvás előtt. Ő még mindig nem tudja eléggé felmérni Lesha gondolkodását, csak azt tudja, hogy bizonyos helyzetekben rettentően naivnak tűnt, vagy zavarban volt, s persze a felét se tudja száműzésének részleteiről. Kedvetlenségének ez az egyik fő oka.*
- Úgy tűnik, korán kelő típus.
*Nyom el egy ásítást, és csak gondolatban teszi hozzá a kérdést, vajon jól van-e. Bár ha ennyire ügyesen kisurrant mellettük, bizonyára nem volt túlzottan rosszul. Tekintve, hogy józanul is milyen felfordulást tudott csinálni. Ezen a gondolaton kissé elmosolyodik. Felsandít a csalódottan, szinte meztelenül ácsorgó hímre. Néhány pajzán pillanat erejéig eszébe jut, hogy törölközőjét félrehajíthatná azzal a kijelentéssel, hogy akkor ez most már nem kell. Némely kiegészítőkkel együtt. Ám talán a reggel nyűgössége szól közbe, vagy a hím szavai nyomán visszatérő józanság, melyek miatt megint úgy érzi, másodhegedűs szerepbe került. Tulajdonképpen ezzel nincs baja, kezdettől fogva pártolta Wagzal érdeklődését Lesha iránt. De valahogy mégis elég ahhoz a felsoroltak közül valamelyik, vagy akár így együtt, hogy lemondjon lappangó ötletéről. A reggelek ugyebár úgysem a kedvencei, este van igazán elemében.*
- Ki tudja… tán épp a parton van ő is.
*Feleli kitérően, és sóhajtva kikászálódik a párnák közül, hogy felöltözködjön. Blúza nagyjából száraznak mondható, de azért elbírna egy mosást. Csizmáit is felhúzza, fegyverövét felölti, arcot mos és a haját egy kicsit elrendezi. Bár elég reménytelen vállalkozás.*
- Engem jobban érdekelne a csillagfényes tenger. De egy darabon talán veled megyek.
*Teszi hozzá, szokásos lágy hangjához és mosolyához visszatérve, mikor a tálcákhoz sétál. Másnaposan, kialvatlanul különösen zavarná a fény, ami egyébként se nagy barátja. Inkább hazamenne rendbe szedni magát. A megmaradt csomag ördögvigyort akarja zsebre tenni, ám mást is talál a poharak mellett. Felismeri, ez az ékszer Lesha nyakában volt tegnap. Vajon akkor esett le, amikor fuldoklott és tántorgott? De ahhoz túlzottan rendezetten hever a tálcán, szinte várva, hogy megtalálja valaki. Zsebre teszi azt is. Ha Wagzal rákérdezne, azt feleli, hogy elviszi neki. Úgyis megígérte, hogy megjavítja a palástját. Bízik benne, hogy nem utoljára találkoztak. Ha meg igen, akkor se akarná csak úgy itt hagyni.
Köpönyegét felvéve a maga részéről készen van, és akkor is távozik a Sellőházból, ha a zsoldosnak más tervei lennének, s végül mégsem egy irányba mennek. Ez esetben a fülébe súg egy időpontot, és utoljára megsimogatja sebes arcát, mielőtt elválik tőle. Ki tudja, tán máris egy gyümölcsöző feladattal fogadhatja legközelebb. Ha kimennek együtt a partra, akkor természetesen ez a dolog majd később esik meg.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-11-02 12:13:03
Üzenet elküldve: 2018-11-02 12:13:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
* Az éjszaka békésen telt és felkelni nyűgös jelenleg. Ám egy szolgának jó szándékkal, a kimosott szennyes visszahozásával sikerült elérnie, hogy ébren legyenek.
A harcos ork félelmetesen közeledik hozzá, miközben a sötételf hölgy még duzzogva fordul a másik oldalára. És nem teszi zsebre a nyugalmuk megzavarója, amit kettejüktől kap.*
~ Egy halott fejét? Egész hatásosnak tűnik. De ha ezt megteszi, le nem moshatja utána magáról, hogy nem a Sötét Úrnak feláldozott egyik áldozatból lett.
Noha eddig sem okozott ez problémát neki, még jót is tesz az ázsiójának.~
* Figyelme immáron esti barátnőié lenne, ám szétnézve a szobában egyiküket sehol nem találja.*
-Hol van Lesha? Az imént még ott feküdt az ágyon.
* Mutat elképedve oda, ahol a baleset következtében elterült az óriás nő. Van benne némi kétség, hogy az előző pillanatban is biztosan ott látta-e, de ebbe kár most belemenni. Vagy ott volt, vagy nem. De az eltűnésére akkor is érdemes lesz magyarázatot keresni. Majd kezdi feldolgozni, hogy mit is kérdezett Zam.*
-Arra gondoltam, hogy a hercegnőnek megmutathatnánk a tengert, ha már erről beszéltünk idefelé jövet. De... *néz magatehetetlenül* Így most ez elég nehéz lesz.
Ha van kedved sétálni, azért kettesben lemehetnénk oda. Gyönyörű a part.
* Ideje eldönteniük, hogy együtt vagy külön akarják-e folytatni. De a hangjában ott bujkál az ébredés szele. A puhatolózás, hogy ez csak búcsú séta legyen vagy az első közös városnézésük?
Ideje lesz átgondolniuk, hogy hogyan tervezik a jövőt. Mármint a közeljövőt. Agyaras hősünk sosem járt Roxfortra vagy más magas iskolákba, ahol a jövőbelátás tudományát oktatják. És számára épp elég az, hogy a lány pillanatnyilag mit érez.*
* Az éjszaka békésen telt és felkelni nyűgös jelenleg. Ám egy szolgának jó szándékkal, a kimosott szennyes visszahozásával sikerült elérnie, hogy ébren legyenek.
A harcos ork félelmetesen közeledik hozzá, miközben a sötételf hölgy még duzzogva fordul a másik oldalára. És nem teszi zsebre a nyugalmuk megzavarója, amit kettejüktől kap.*
~ Egy halott fejét? Egész hatásosnak tűnik. De ha ezt megteszi, le nem moshatja utána magáról, hogy nem a Sötét Úrnak feláldozott egyik áldozatból lett.
Noha eddig sem okozott ez problémát neki, még jót is tesz az ázsiójának.~
* Figyelme immáron esti barátnőié lenne, ám szétnézve a szobában egyiküket sehol nem találja.*
-Hol van Lesha? Az imént még ott feküdt az ágyon.
* Mutat elképedve oda, ahol a baleset következtében elterült az óriás nő. Van benne némi kétség, hogy az előző pillanatban is biztosan ott látta-e, de ebbe kár most belemenni. Vagy ott volt, vagy nem. De az eltűnésére akkor is érdemes lesz magyarázatot keresni. Majd kezdi feldolgozni, hogy mit is kérdezett Zam.*
-Arra gondoltam, hogy a hercegnőnek megmutathatnánk a tengert, ha már erről beszéltünk idefelé jövet. De... *néz magatehetetlenül* Így most ez elég nehéz lesz.
Ha van kedved sétálni, azért kettesben lemehetnénk oda. Gyönyörű a part.
* Ideje eldönteniük, hogy együtt vagy külön akarják-e folytatni. De a hangjában ott bujkál az ébredés szele. A puhatolózás, hogy ez csak búcsú séta legyen vagy az első közös városnézésük?
Ideje lesz átgondolniuk, hogy hogyan tervezik a jövőt. Mármint a közeljövőt. Agyaras hősünk sosem járt Roxfortra vagy más magas iskolákba, ahol a jövőbelátás tudományát oktatják. És számára épp elég az, hogy a lány pillanatnyilag mit érez.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-29 16:52:42
Üzenet elküldve: 2018-10-29 16:52:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha úgy alussza az igazak álmát becsípett, bódult állapotában, mintha mi sem volna magától értetődőbb egy olyan teremtés számára, mint óriás hősnőnk. Azonban, az élet nem ilyen egyszerű, az soha nem egyszerű, főleg ha a sors az istenek akaratával egészen más életutat szánt Leshának, attól a pillanattól kezdve, hogy kapkodása miatt észrevétlenül elkövette azt végzetes hibát, minek következményeként Eron meghalt, őt és Zaxdort pedig száműzték.*
”*Végtelen sötétség. Köd. Villanás.
Lesha az asztalnál ül, éppen egy levelet ír.
Kopp-kopp! Hallatszik a szobája ajtaján. Az óriás lány gyorsan az asztal fiókjába sepri a pergament, és a többi írószert.*
- Lehet!
*Szól a törzsfő lánya engedélyt adva belépésre. Ekkor a szobába lép az egyik hű szolgálója. Lesha látva a szolgálólányt feszültsége egy pillanat alatt szertefoszlik, és mímelt felsőbbrendű hanghordozását is azonnal elhagyja.*
- Olga! Oh, de jó, hogy Te vagy az. Megtudtál valami? Kérlek, mondd, hogy igen!
- Igen Asszonyom! A sok arany már felvágta a nyelvét. Még mindig szinte naponta változik az őrszolgálati beosztása, de ma elvileg a Gránit bérchez közeli faluhatárhoz fogják küldeni.
- Tényleg? Gránit bérc? Remek munka Olga! Átkozott Zaxdor… Más?
- Zaxdor Mester jegyesének állapota tovább romlott. Az Úr most hagyta el a törzsi udvarházat.
- Tudják már mi baja Aranlithnak?
- Még mindig nem tudni, Asszonyom.
*Lesha feláll az asztaltól, és a szekrényéhez lépve egy ládikóból egy csörgő erszényt vesz elő. Olgához lépve, annak márkába nyomja az egészet.*
- Kérlek, ebből legyen gondod rá, hogy a törzs fősámánja elmenjen Aranlithoz. A maradék arany pedig fáradozásaid járandósága. Most menj!
- Azonnal indulok, Asszonyom!
- … és Olga!
- Igen, Asszonyom?
- Ha bárki kérdezné már rég elmentem a Zimankó fennsíkra, két kísérővel vadászni. Giselle is ezt mondja… és köszönöm!
*Villanás.
Lesha már útra készen a fiókjából izgatottan, oda sem figyelve veszi elő a korábban megkezdett levelet, amivel kiránt egy görbe, nagy betűkkel írott pergamen lapot is, ami lassan a szék alatt ér földet. A kapkodó óriás lány, ebből mit sem vesz észre. Befejezi a levelet, amit egy galambbal az útjára is bocsát, és maga is a nyitott ablakon távozva a tetőn keresztül elszökik.
Villanás.
Lesha feszülten elgondolkodva ül a vidáman ropogó tűzbe révedve. Kintről hóropogás hallatszik, majd feltűnik a barlang szája előtt Eron. Lesha felpattan ültéből, és tekintetük egybeforr a férfival. A lány ellép a tűztől, de pár lépés után megáll. Eron lassan odasétál hozzá. Lesha hirtelen a férfi nyakába ugrik, miközben Eron a karjai közé zárja őt. Így hosszan ölelik egymást. Amikor szétválnak a férfi így szól Leshához: *
- Szia!
- Szia? Több hat után csak ennyit tudsz mondani?!
- Ennyit, mert számomra ez a legkedvesebb szó, hiszen ez volt az első szavad hozzám.
- Oh! Akkor ez sem lesz egy izgis csevegés.
*Elmosolyodnak, majd ajkaik egybeforrva mohó csókot váltanak…
A kettejük közötti további történések szótlanul zajlanak, ahol csak a testek beszélnek, és a vágytól lázasan adják át magukat első férfi női együttlétüknek.
Villanás.
Lesha félálomban fekszik. Érzi Eron testének biztonságos melegét, ahogy testük egymáshoz simul. Érzi a nyakán a férfi egyenletes alvó szuszogását. Az óriás lányt is már majdnem elnyomná teljesen az álom, de ekkor többek sürgető csörtetését hallja a hóban. Lesha szeme azonnal felpattan, és fagyos kétségbeesés fut végig rajta. Elvesztek.*
- Eron!
*Felrázza a férfit, de késő. A barlangba toppan Taron törzsfő, tízfős testőrségi kíséretével. Apja, mint egy megvadult bika úgy lép az együtt hálókhoz. Rámarkol Eron hosszú, fekete hajára, és így elrántva őt a lányától harci bárdja egy gyors, jól irányzott sújtásával lecsapja a lányát meggyalázó férfi fejét. A skalpjánál tartott, elhomályosult tekintetű fejet Taron a kísérete felé dobja.*
- Fogjátok, kitűzzük a főtéren!
*Beszéd közben le se veszi tekintetét lányáról.*
- Átkozott, mocskos szajha! Szégyent hoztál rám, és elárultad az egész törzset! Nem vagy már többé a lányom csak egy áruló!
*A törzsfő dühe tébolyba csapát, és agyba-főbe veri lányát. A testőrség fogja le vezérüket, hogy meg ne ölje őt. Taron fújtatva: *
- Ti szedjetek össze mindent! Ti aggassátok rá legalább azt a gyolcsruhát, és hozzátok a fő gyülekezőhelyre! Többiek utánam!
*Villanás.
Lesha érzi a fagyos, havas földet a tagjai alatt. Kinyitja a szemét. A főtéren van, ahol az egész törzs ott van. Tompa morajként jutnak el hozzá apja öblös szavai, de azokat nem is hozzá, hanem a törzshöz intézi.*
- Száműzöm, és ma napnyugtáig el kell hagynia a falut! Utána a törzsből bárki azt tehet vele, amit akar.
*Villanás.
Nira sétál oda hozzá. Lesha látja, amint elé veti a barlangban hagyott holmijait: vértjét, csizmáit, palástját, lándzsáját. Hallja, ahogy anyja fojtott dühvel szólal meg:*
- Szégyentelen! Hálás lehetsz, hogy meggyőztem atyádat, hogy ne vegye a Te fejedet is. El akarta küldeni a Gurgothaar Ökle törzsnek, a bocsánat kérés jeleként. Ezzel leróttam feléd anyai kötelességemet, de mostantól számomra se vagy más, mint egy áruló. Fogalmad sincs róla, mit tettél! Valószínűleg háborúba taszítottad a két törzset. Nem érdemled meg, hogy törzsed tetoválásait viseld!
*Ekkor az asszony prémpalástja alól elővillan Lesha ostora, amivel, erős csapásokkal, ordítva ostorozni kezdi a lányát. Lesha zokogva üvölt fel fizikai, de inkább lelki fájdalmában. Nira tíz csapás után az ostort is lánya elé dobja, ami földet érve porhavat sodor a lány könnyes, és vértől maszatos arcába. Nira zihálva egy utolsó mondattal zárja le Leshához intézett szavait.*
-… és, hogy tudd az általad levetett terhet, most szegény, 15 éves húgodnak, Kalisának kell átvennie, ha sikerül megakadályoznunk a háborút.
*Azzal a törzsfő asszony habozás nélkül távozik kíséretével, és otthagyja a vértől vöröslő hóban lányát.
Villanás.
A számkivetett lány felöltözve lassan útnak indul. Utoljára körbetekint a téren. Ekkor látja még, ahogy Zaxdort két testőrségi beosztottja citálja a törzsfő elé. Lesha mély megvetést és haragot érezve érdektelenül fordítja el a férfiról a tekintetét, majd megkezdi lelki vesszőfutását kifelé a faluból.
Villanás. Köd.*”
*Lesha napkelte első sugarai előtt riad fel. Felülve az ágyon tér magához. Feje hevesen megsajdul, mintha csak egy péklapáttal csapták volna az imént fejen. Gyomra is kavarog és émelyeg, másnapos. Az álomképek hatására, először nem is tűnik fel neki, de könnyektől nedves az arca.*
~ Jaj, nekem… de vacakul vagyok. ~
*Megtörli arcát. Meglapogatja fájó fejét és beletúr vörös hajába, ami mint egy szalmakazal, úgy mered a szélrózsa minden irányába. Jelen állapotában egy cseppet sem vonzó, de nem is akar az lenni. Enyhén kómásan körbetekint, a szürkén, félhomályos szobában, meglepettség nélkül konstatálja magában hol is van. Csak azt furcsállja, hogy nem emlékszik, hogy került az ágyba. Nem bánná, ha múltját is ilyen könnyen eltudná felejteni. Elmosolyodik, amikor felfogja, hogy prémpalástjával van gondosan betakarva. Mire rögtön a párnás sarokban, a takaró alatt összebújva alvó Zamra ás Wagzalra vetül a tekintete. A legkisebb mértékben sincsen zavarban a látottaktól.*
~ Deee cuuukik. ~
*Gondolja, kedvesen mosolyogva. Azonban, termetes hősnőnk nem csak gondolkodik perpillanat, de érez is. Egészen furcsa érzése van. Erős mehetnékje támad lábainak, úgy tűnik a tegnapi sajgó mivoltukat teljesen kipihenték és szolgálatra jelentkeznek, sőt szinte követelik az utat talpuk alá. Talán Barmadhúr hajtja előre a naiv virágszálat, de Lesha is úgy érzi, hogy amiért ide vezette az útja, azt már bevégezte. Jól érezte magát, jókat nevetett, ivott, evett, új arcokat ismert meg, és kicsit elfeledte minden búját- baját, de mint korábban is írva vagyon, neki nincs egy helyen se sokáig maradása, ő az utak vándora és úgy érzi még bőven van, mint felfedeznie Lanawin világából.
Az óriás lány, amennyire tőle telik, halkan lemászik az ágyról. A feje üstdobként zakatol, az újabb púpot ki is tapintja ütődött kobakján. Megkeresi szeretett lándzsáját, nyilván a sötételf lány vette el mellőle, hogy ráfeküdve meg ne vágja magát az ágyon való forgolódás közben. Ezt is olyan csendben teszi, amennyire csak képes rá, de szerencsére nem veri fel az alvó párocskát, az alkohol, a bódítószerek, és az együttlétük okozta fáradtság elégé mélyen altatja őket, hogy ne ébredjenek fel Lesha matatására. Naiv hősnőnk nem ostoba, hogy az elmúlt este eseményeiből ne rakta volna össze magában, hogy miért alszik együtt az ork dalia és tünci barátnője, de ez cseppet sem zavarja, sőt örül neki.
Ágyra dobja a lándzsáját, majd leül, hogy hajkoronáját rendbe szedje. Leveszi hajpántját, amivel rakoncátlan tincseit tartja kordában, de szétaludt fürtjeihez most az is kevésnek bizonyul. Gyors mozdulatokkal kibontja vastag hajfonatát, ehhez se tükörre, se nagyobb világosságra nincs szüksége. Hiszen, amióta eszét tudja hosszú haja van, és még kishúgának is ő tanította meg, hogyan fonja be a saját haját. A termetes tünemény fésű híját ujjaival fésüli át derékig érő hajzuhatagát, aztán rutinos mozdulatokkal fonja be újra. Visszaveszi hajpántját. Magára kanyarítja prémpalástját, most nincs kedve feltekerni, különben sem lát elég jól a félhomályos szobában, hogy ilyesmivel bíbelődjön. Ahogy az óriás lány kipillant az ablakon, látja, még mindig szemerkél kint az őszi eső. A lassan kelő nap fényei vörösen derengenek a horizonton. Magához veszi szeretett lándzsáját, megigazítja a csípőjénél feltekert ostorát, és tudja útra kész. Azonban, nem akarja csak úgy, szó nélkül itt hagyni két új barátját, még félreértenék, lehet még aggódnának is érte. Ezt pedig a trampli teremtés a legkevésbé sem szeretné. Az asztalhoz lép, amin a pezsgő és az egyéb dolgok sorakoznak az esti mulatságból. Leoldja a nyakában viselt egyetlen ékszerét, és a tálcára teszi szarvas függőjét, amit leginkább tünci barátnőjének szán. Ragyogóbarna szemeivel még vet egy pillantást Zammiriára és Wagzalra, majd fogja magát és kibandukol a szobából. Csodával határos módon nem lök fel egy széket sem, és a palástjával se sodor le semmit sehonnan. Végigsétál a folyosón, lándzsája olykor megkoppan a vörös szőnyegen, ledübörög a lépcsőn. Kilincs nyikordul, ajtó nyílik, majd vándor hősnőnk nagyobb feltűnés nélkül kilép a Sellőházból az utcára.
A láthatár hajnali fényeiben csillogva szemerkél az eső. Lesha leköveti pillantásával az egyik ilyen narancsos-vörösen csillámló cseppet, ami egy kőre hull. Kedves, naiv hősnőnk elmosolyodik, majd lelkesen rúgja el a követ, és bizony amerre az gurul, arra megy most is tovább, aminek folyományaként, már megint nem tudja, hogy éppen hova is megy, de ez most sem zavarja, mert tudja a Barlangok Asszonya vele van.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha úgy alussza az igazak álmát becsípett, bódult állapotában, mintha mi sem volna magától értetődőbb egy olyan teremtés számára, mint óriás hősnőnk. Azonban, az élet nem ilyen egyszerű, az soha nem egyszerű, főleg ha a sors az istenek akaratával egészen más életutat szánt Leshának, attól a pillanattól kezdve, hogy kapkodása miatt észrevétlenül elkövette azt végzetes hibát, minek következményeként Eron meghalt, őt és Zaxdort pedig száműzték.*
”*Végtelen sötétség. Köd. Villanás.
Lesha az asztalnál ül, éppen egy levelet ír.
Kopp-kopp! Hallatszik a szobája ajtaján. Az óriás lány gyorsan az asztal fiókjába sepri a pergament, és a többi írószert.*
- Lehet!
*Szól a törzsfő lánya engedélyt adva belépésre. Ekkor a szobába lép az egyik hű szolgálója. Lesha látva a szolgálólányt feszültsége egy pillanat alatt szertefoszlik, és mímelt felsőbbrendű hanghordozását is azonnal elhagyja.*
- Olga! Oh, de jó, hogy Te vagy az. Megtudtál valami? Kérlek, mondd, hogy igen!
- Igen Asszonyom! A sok arany már felvágta a nyelvét. Még mindig szinte naponta változik az őrszolgálati beosztása, de ma elvileg a Gránit bérchez közeli faluhatárhoz fogják küldeni.
- Tényleg? Gránit bérc? Remek munka Olga! Átkozott Zaxdor… Más?
- Zaxdor Mester jegyesének állapota tovább romlott. Az Úr most hagyta el a törzsi udvarházat.
- Tudják már mi baja Aranlithnak?
- Még mindig nem tudni, Asszonyom.
*Lesha feláll az asztaltól, és a szekrényéhez lépve egy ládikóból egy csörgő erszényt vesz elő. Olgához lépve, annak márkába nyomja az egészet.*
- Kérlek, ebből legyen gondod rá, hogy a törzs fősámánja elmenjen Aranlithoz. A maradék arany pedig fáradozásaid járandósága. Most menj!
- Azonnal indulok, Asszonyom!
- … és Olga!
- Igen, Asszonyom?
- Ha bárki kérdezné már rég elmentem a Zimankó fennsíkra, két kísérővel vadászni. Giselle is ezt mondja… és köszönöm!
*Villanás.
Lesha már útra készen a fiókjából izgatottan, oda sem figyelve veszi elő a korábban megkezdett levelet, amivel kiránt egy görbe, nagy betűkkel írott pergamen lapot is, ami lassan a szék alatt ér földet. A kapkodó óriás lány, ebből mit sem vesz észre. Befejezi a levelet, amit egy galambbal az útjára is bocsát, és maga is a nyitott ablakon távozva a tetőn keresztül elszökik.
Villanás.
Lesha feszülten elgondolkodva ül a vidáman ropogó tűzbe révedve. Kintről hóropogás hallatszik, majd feltűnik a barlang szája előtt Eron. Lesha felpattan ültéből, és tekintetük egybeforr a férfival. A lány ellép a tűztől, de pár lépés után megáll. Eron lassan odasétál hozzá. Lesha hirtelen a férfi nyakába ugrik, miközben Eron a karjai közé zárja őt. Így hosszan ölelik egymást. Amikor szétválnak a férfi így szól Leshához: *
- Szia!
- Szia? Több hat után csak ennyit tudsz mondani?!
- Ennyit, mert számomra ez a legkedvesebb szó, hiszen ez volt az első szavad hozzám.
- Oh! Akkor ez sem lesz egy izgis csevegés.
*Elmosolyodnak, majd ajkaik egybeforrva mohó csókot váltanak…
A kettejük közötti további történések szótlanul zajlanak, ahol csak a testek beszélnek, és a vágytól lázasan adják át magukat első férfi női együttlétüknek.
Villanás.
Lesha félálomban fekszik. Érzi Eron testének biztonságos melegét, ahogy testük egymáshoz simul. Érzi a nyakán a férfi egyenletes alvó szuszogását. Az óriás lányt is már majdnem elnyomná teljesen az álom, de ekkor többek sürgető csörtetését hallja a hóban. Lesha szeme azonnal felpattan, és fagyos kétségbeesés fut végig rajta. Elvesztek.*
- Eron!
*Felrázza a férfit, de késő. A barlangba toppan Taron törzsfő, tízfős testőrségi kíséretével. Apja, mint egy megvadult bika úgy lép az együtt hálókhoz. Rámarkol Eron hosszú, fekete hajára, és így elrántva őt a lányától harci bárdja egy gyors, jól irányzott sújtásával lecsapja a lányát meggyalázó férfi fejét. A skalpjánál tartott, elhomályosult tekintetű fejet Taron a kísérete felé dobja.*
- Fogjátok, kitűzzük a főtéren!
*Beszéd közben le se veszi tekintetét lányáról.*
- Átkozott, mocskos szajha! Szégyent hoztál rám, és elárultad az egész törzset! Nem vagy már többé a lányom csak egy áruló!
*A törzsfő dühe tébolyba csapát, és agyba-főbe veri lányát. A testőrség fogja le vezérüket, hogy meg ne ölje őt. Taron fújtatva: *
- Ti szedjetek össze mindent! Ti aggassátok rá legalább azt a gyolcsruhát, és hozzátok a fő gyülekezőhelyre! Többiek utánam!
*Villanás.
Lesha érzi a fagyos, havas földet a tagjai alatt. Kinyitja a szemét. A főtéren van, ahol az egész törzs ott van. Tompa morajként jutnak el hozzá apja öblös szavai, de azokat nem is hozzá, hanem a törzshöz intézi.*
- Száműzöm, és ma napnyugtáig el kell hagynia a falut! Utána a törzsből bárki azt tehet vele, amit akar.
*Villanás.
Nira sétál oda hozzá. Lesha látja, amint elé veti a barlangban hagyott holmijait: vértjét, csizmáit, palástját, lándzsáját. Hallja, ahogy anyja fojtott dühvel szólal meg:*
- Szégyentelen! Hálás lehetsz, hogy meggyőztem atyádat, hogy ne vegye a Te fejedet is. El akarta küldeni a Gurgothaar Ökle törzsnek, a bocsánat kérés jeleként. Ezzel leróttam feléd anyai kötelességemet, de mostantól számomra se vagy más, mint egy áruló. Fogalmad sincs róla, mit tettél! Valószínűleg háborúba taszítottad a két törzset. Nem érdemled meg, hogy törzsed tetoválásait viseld!
*Ekkor az asszony prémpalástja alól elővillan Lesha ostora, amivel, erős csapásokkal, ordítva ostorozni kezdi a lányát. Lesha zokogva üvölt fel fizikai, de inkább lelki fájdalmában. Nira tíz csapás után az ostort is lánya elé dobja, ami földet érve porhavat sodor a lány könnyes, és vértől maszatos arcába. Nira zihálva egy utolsó mondattal zárja le Leshához intézett szavait.*
-… és, hogy tudd az általad levetett terhet, most szegény, 15 éves húgodnak, Kalisának kell átvennie, ha sikerül megakadályoznunk a háborút.
*Azzal a törzsfő asszony habozás nélkül távozik kíséretével, és otthagyja a vértől vöröslő hóban lányát.
Villanás.
A számkivetett lány felöltözve lassan útnak indul. Utoljára körbetekint a téren. Ekkor látja még, ahogy Zaxdort két testőrségi beosztottja citálja a törzsfő elé. Lesha mély megvetést és haragot érezve érdektelenül fordítja el a férfiról a tekintetét, majd megkezdi lelki vesszőfutását kifelé a faluból.
Villanás. Köd.*”
*Lesha napkelte első sugarai előtt riad fel. Felülve az ágyon tér magához. Feje hevesen megsajdul, mintha csak egy péklapáttal csapták volna az imént fejen. Gyomra is kavarog és émelyeg, másnapos. Az álomképek hatására, először nem is tűnik fel neki, de könnyektől nedves az arca.*
~ Jaj, nekem… de vacakul vagyok. ~
*Megtörli arcát. Meglapogatja fájó fejét és beletúr vörös hajába, ami mint egy szalmakazal, úgy mered a szélrózsa minden irányába. Jelen állapotában egy cseppet sem vonzó, de nem is akar az lenni. Enyhén kómásan körbetekint, a szürkén, félhomályos szobában, meglepettség nélkül konstatálja magában hol is van. Csak azt furcsállja, hogy nem emlékszik, hogy került az ágyba. Nem bánná, ha múltját is ilyen könnyen eltudná felejteni. Elmosolyodik, amikor felfogja, hogy prémpalástjával van gondosan betakarva. Mire rögtön a párnás sarokban, a takaró alatt összebújva alvó Zamra ás Wagzalra vetül a tekintete. A legkisebb mértékben sincsen zavarban a látottaktól.*
~ Deee cuuukik. ~
*Gondolja, kedvesen mosolyogva. Azonban, termetes hősnőnk nem csak gondolkodik perpillanat, de érez is. Egészen furcsa érzése van. Erős mehetnékje támad lábainak, úgy tűnik a tegnapi sajgó mivoltukat teljesen kipihenték és szolgálatra jelentkeznek, sőt szinte követelik az utat talpuk alá. Talán Barmadhúr hajtja előre a naiv virágszálat, de Lesha is úgy érzi, hogy amiért ide vezette az útja, azt már bevégezte. Jól érezte magát, jókat nevetett, ivott, evett, új arcokat ismert meg, és kicsit elfeledte minden búját- baját, de mint korábban is írva vagyon, neki nincs egy helyen se sokáig maradása, ő az utak vándora és úgy érzi még bőven van, mint felfedeznie Lanawin világából.
Az óriás lány, amennyire tőle telik, halkan lemászik az ágyról. A feje üstdobként zakatol, az újabb púpot ki is tapintja ütődött kobakján. Megkeresi szeretett lándzsáját, nyilván a sötételf lány vette el mellőle, hogy ráfeküdve meg ne vágja magát az ágyon való forgolódás közben. Ezt is olyan csendben teszi, amennyire csak képes rá, de szerencsére nem veri fel az alvó párocskát, az alkohol, a bódítószerek, és az együttlétük okozta fáradtság elégé mélyen altatja őket, hogy ne ébredjenek fel Lesha matatására. Naiv hősnőnk nem ostoba, hogy az elmúlt este eseményeiből ne rakta volna össze magában, hogy miért alszik együtt az ork dalia és tünci barátnője, de ez cseppet sem zavarja, sőt örül neki.
Ágyra dobja a lándzsáját, majd leül, hogy hajkoronáját rendbe szedje. Leveszi hajpántját, amivel rakoncátlan tincseit tartja kordában, de szétaludt fürtjeihez most az is kevésnek bizonyul. Gyors mozdulatokkal kibontja vastag hajfonatát, ehhez se tükörre, se nagyobb világosságra nincs szüksége. Hiszen, amióta eszét tudja hosszú haja van, és még kishúgának is ő tanította meg, hogyan fonja be a saját haját. A termetes tünemény fésű híját ujjaival fésüli át derékig érő hajzuhatagát, aztán rutinos mozdulatokkal fonja be újra. Visszaveszi hajpántját. Magára kanyarítja prémpalástját, most nincs kedve feltekerni, különben sem lát elég jól a félhomályos szobában, hogy ilyesmivel bíbelődjön. Ahogy az óriás lány kipillant az ablakon, látja, még mindig szemerkél kint az őszi eső. A lassan kelő nap fényei vörösen derengenek a horizonton. Magához veszi szeretett lándzsáját, megigazítja a csípőjénél feltekert ostorát, és tudja útra kész. Azonban, nem akarja csak úgy, szó nélkül itt hagyni két új barátját, még félreértenék, lehet még aggódnának is érte. Ezt pedig a trampli teremtés a legkevésbé sem szeretné. Az asztalhoz lép, amin a pezsgő és az egyéb dolgok sorakoznak az esti mulatságból. Leoldja a nyakában viselt egyetlen ékszerét, és a tálcára teszi szarvas függőjét, amit leginkább tünci barátnőjének szán. Ragyogóbarna szemeivel még vet egy pillantást Zammiriára és Wagzalra, majd fogja magát és kibandukol a szobából. Csodával határos módon nem lök fel egy széket sem, és a palástjával se sodor le semmit sehonnan. Végigsétál a folyosón, lándzsája olykor megkoppan a vörös szőnyegen, ledübörög a lépcsőn. Kilincs nyikordul, ajtó nyílik, majd vándor hősnőnk nagyobb feltűnés nélkül kilép a Sellőházból az utcára.
A láthatár hajnali fényeiben csillogva szemerkél az eső. Lesha leköveti pillantásával az egyik ilyen narancsos-vörösen csillámló cseppet, ami egy kőre hull. Kedves, naiv hősnőnk elmosolyodik, majd lelkesen rúgja el a követ, és bizony amerre az gurul, arra megy most is tovább, aminek folyományaként, már megint nem tudja, hogy éppen hova is megy, de ez most sem zavarja, mert tudja a Barlangok Asszonya vele van.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-28 16:16:50
Üzenet elküldve: 2018-10-28 16:16:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap - úton Vashegyre//
*Már déltájt járhat az idő, mikor végre felébred. Volt mit bepótolni alvás terén, hiszen az utóbbi napokban nem igazán volt rá módja. Lustán nyújtózik, már fordulna is át a másik oldalára, hogy egy kicsit visszaaludjon, de járni kezd az agya. Hiába küzd ellene, a gondolatok pillanatok alatt kisöprik az álmot szeméből. Felpillant, kicsit jobban szemügyre veszi a szobát, ha már este elmulasztotta; egész tetszetős a berendezés, habár az ő ízléséhez mérten már kicsit sok, na de ami valóban fontos, a fekhely is kényelmesnek bizonyult. ~Ha már bordély, legalább a jobbik fajta.~
Kikászálódik az ágyból, a fontosabb ruhadarabokat magára kapja, a tisztákat magához veszi, majd valami személyzet félét keresve kilép szobája ajtaján. Egy jó meleg fürdőre vágyik, és biztos benne, hogy ezt itt meg is kaphatja. Szerencsére nem is kell túl sokáig kutakodnia; egy szobalány féleség hamar útbaigazítja a fürdőhelyiségek felé.
Némi várakozás után meg is kapja, amire vágyott; egy dézsa gőzölgő fürdővizet egy zárható ajtó mögött. Persze fiút és lányt is ajánlanak neki, aki szívesen megfürdetné, de az estéhez hasonlóan most is az egyedüllét mellett dönt.
Odabent sem sieti el a dolgot. Már nagyjából célegyenesben van, néhány órányi lovaglásra Vashegytől, így igazán nem érzi szükségét a rohanásnak. Egyenként végigszagolgatja a színes kis üvegcsékben tárolt illatos olajokat, majd abból csepegtet vizébe, ami az otthon használtra emlékezteti.
Vagy egy óra is beletelik, míg végre tisztán és illatosan, az út porától megszabadulva kikel az addigra már inkább csak langyos vízből. Magára ölti a tiszta ruhát, majd a kényelmes kontyból feszes fonatot varázsol. Már majdnem útra kész, csupán szeretett hosszúkardját kell visszaszereznie. Na meg a vöröskendőssel is van még egy kis elintéznivalója.
Miután minden holmiját magához vette a szobából, a kulccsal kezében visszatér a földszintre, hogy rendezze a számlát. Amint visszakapja szeretett fegyverét, 100 aranyat tesz le a pultos (Mesélő (Nyíl)) elé, majd indul is, mivel estére azért szeretne Amon Ruadhra érni.
Odakint megvárja, míg a lovász elővezeti Paradicsomot, megtudakolja, melyik irányba is kell indulnia a Kikötői erdőség felé, majd a fiúnak (Mesélő (Nyíl)) is csurran-cseppen azért valami (10 arany). Nyeregbe száll, és már indul is a mutatott irányba.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.28 20:11:11, a következő indokkal:
A játékos kérésére játéktéri jelzések javítva.
*Már déltájt járhat az idő, mikor végre felébred. Volt mit bepótolni alvás terén, hiszen az utóbbi napokban nem igazán volt rá módja. Lustán nyújtózik, már fordulna is át a másik oldalára, hogy egy kicsit visszaaludjon, de járni kezd az agya. Hiába küzd ellene, a gondolatok pillanatok alatt kisöprik az álmot szeméből. Felpillant, kicsit jobban szemügyre veszi a szobát, ha már este elmulasztotta; egész tetszetős a berendezés, habár az ő ízléséhez mérten már kicsit sok, na de ami valóban fontos, a fekhely is kényelmesnek bizonyult. ~Ha már bordély, legalább a jobbik fajta.~
Kikászálódik az ágyból, a fontosabb ruhadarabokat magára kapja, a tisztákat magához veszi, majd valami személyzet félét keresve kilép szobája ajtaján. Egy jó meleg fürdőre vágyik, és biztos benne, hogy ezt itt meg is kaphatja. Szerencsére nem is kell túl sokáig kutakodnia; egy szobalány féleség hamar útbaigazítja a fürdőhelyiségek felé.
Némi várakozás után meg is kapja, amire vágyott; egy dézsa gőzölgő fürdővizet egy zárható ajtó mögött. Persze fiút és lányt is ajánlanak neki, aki szívesen megfürdetné, de az estéhez hasonlóan most is az egyedüllét mellett dönt.
Odabent sem sieti el a dolgot. Már nagyjából célegyenesben van, néhány órányi lovaglásra Vashegytől, így igazán nem érzi szükségét a rohanásnak. Egyenként végigszagolgatja a színes kis üvegcsékben tárolt illatos olajokat, majd abból csepegtet vizébe, ami az otthon használtra emlékezteti.
Vagy egy óra is beletelik, míg végre tisztán és illatosan, az út porától megszabadulva kikel az addigra már inkább csak langyos vízből. Magára ölti a tiszta ruhát, majd a kényelmes kontyból feszes fonatot varázsol. Már majdnem útra kész, csupán szeretett hosszúkardját kell visszaszereznie. Na meg a vöröskendőssel is van még egy kis elintéznivalója.
Miután minden holmiját magához vette a szobából, a kulccsal kezében visszatér a földszintre, hogy rendezze a számlát. Amint visszakapja szeretett fegyverét, 100 aranyat tesz le a pultos (Mesélő (Nyíl)) elé, majd indul is, mivel estére azért szeretne Amon Ruadhra érni.
Odakint megvárja, míg a lovász elővezeti Paradicsomot, megtudakolja, melyik irányba is kell indulnia a Kikötői erdőség felé, majd a fiúnak (Mesélő (Nyíl)) is csurran-cseppen azért valami (10 arany).
Nyeregbe száll, és már indul is a mutatott irányba.*A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.28 20:11:11, a következő indokkal:
A játékos kérésére játéktéri jelzések javítva.
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-26 17:51:51
Üzenet elküldve: 2018-10-26 17:51:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A harapás még csak a csábítás része terveinek. Ennél merészebb dolgokban gondolkodik próbatétel és hergelés gyanánt, minimum egy pozícióváltásban. Azonban figyelembe veszi, hogy Wagzal egy kényes büszkeségű férfi, s nem célja csupán azért birokra kelni vele, mert észrevette egy gyenge pontját. Semmi oka nincs rá jelenleg, hogy akár csak egy kicsit is eltávolítsa magától. Nem ezért fáradozott egész este.
Ha már a fáradságról esik szó, bizony kellőképpen kimerült, így hamar álomba zuhan. Nem csak a duhajkodás, hanem az összpontosítás is fárasztó volt, hogy mindig azt és úgy mondja, ahogy a leghasznosabbnak érzi az adott pillanatban. Az állandó elemzés, reakcióinak megfegyelmezése is sokat kivett belőle. Persze a legtöbbet mégis Wagzal. Magában nehezményezi, hogy alkalmatlan időben ébresztgetik, még ha annak hízelgő módját is választották. Épp csak megmoccannak pillái, majd egy senki által nem látott, apró szájszél rándulással és egy morranással válaszol, mielőtt-miközben a zsoldos feje lefelé indul. Ezt meg is beszélték.
A reggel enyhén fogalmazva nem a kedvenc napszakja. Általában átalussza. Főleg egy ilyen éjszaka után kívánja a zavartalan pihenést. A szennyest hozó cselédet még csak-csak kirekesztené figyelméből, de nincs hozzászokva, hogy valaki egy őrkutya hirtelenségével pattanjon ki mellőle az ágyból. Erre összerezzen és felpislog. A feje tompa, az arca gyűrött, a frizurája kész rémálom, szájában pedig még érzi a dohány keserű ízét, így hát elég neheztelőn néz az ajtó felé, miután összerakja a képet. Érdektelenül fordul a másik oldalára és egy sóhajjal magához öleli a takarót. Tudja, hogy már nem fog aludni, de ezzel lázad a kéretlen ébresztés ellen. Egyébként is jobb szereti így átgondolni a teendőit.*
- Szerezni fogok egy preparált fejet és legközelebb azt lógatom ki a kilincsre…
*Motyogja kedvetlenül, becsukott szemmel, mikor a cseléd távozik.*
- Milyen terveid vannak mára?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A harapás még csak a csábítás része terveinek. Ennél merészebb dolgokban gondolkodik próbatétel és hergelés gyanánt, minimum egy pozícióváltásban. Azonban figyelembe veszi, hogy Wagzal egy kényes büszkeségű férfi, s nem célja csupán azért birokra kelni vele, mert észrevette egy gyenge pontját. Semmi oka nincs rá jelenleg, hogy akár csak egy kicsit is eltávolítsa magától. Nem ezért fáradozott egész este.
Ha már a fáradságról esik szó, bizony kellőképpen kimerült, így hamar álomba zuhan. Nem csak a duhajkodás, hanem az összpontosítás is fárasztó volt, hogy mindig azt és úgy mondja, ahogy a leghasznosabbnak érzi az adott pillanatban. Az állandó elemzés, reakcióinak megfegyelmezése is sokat kivett belőle. Persze a legtöbbet mégis Wagzal. Magában nehezményezi, hogy alkalmatlan időben ébresztgetik, még ha annak hízelgő módját is választották. Épp csak megmoccannak pillái, majd egy senki által nem látott, apró szájszél rándulással és egy morranással válaszol, mielőtt-miközben a zsoldos feje lefelé indul. Ezt meg is beszélték.
A reggel enyhén fogalmazva nem a kedvenc napszakja. Általában átalussza. Főleg egy ilyen éjszaka után kívánja a zavartalan pihenést. A szennyest hozó cselédet még csak-csak kirekesztené figyelméből, de nincs hozzászokva, hogy valaki egy őrkutya hirtelenségével pattanjon ki mellőle az ágyból. Erre összerezzen és felpislog. A feje tompa, az arca gyűrött, a frizurája kész rémálom, szájában pedig még érzi a dohány keserű ízét, így hát elég neheztelőn néz az ajtó felé, miután összerakja a képet. Érdektelenül fordul a másik oldalára és egy sóhajjal magához öleli a takarót. Tudja, hogy már nem fog aludni, de ezzel lázad a kéretlen ébresztés ellen. Egyébként is jobb szereti így átgondolni a teendőit.*
- Szerezni fogok egy preparált fejet és legközelebb azt lógatom ki a kilincsre…
*Motyogja kedvetlenül, becsukott szemmel, mikor a cseléd távozik.*
- Milyen terveid vannak mára?
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-25 16:43:29
Üzenet elküldve: 2018-10-25 16:43:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Valóban elég nehéz nyitás volt a részéről a székkel megdobás. Általában nem ez az első, amivel kedveskedik egy csinos nőnek. Ám Zammiria valóban rugalmasan állt hozzájuk és még a Hororin család otthonról elszökött tagja sem verte ki nála a biztosítékot.
Elmélyül a hosszú csókban és nem tűnik ingerlékenynek a fül rágására, de csupán egymás mellett heverészve már nem ad rájuk olyan heves reakciókat. Csak elmosolyodik rajta, de se különös hangot nem ad ki, se magához nem szorítja erősen válaszul.
Ám érdeklődése nem szűnt meg. Továbbra is simogatja a sötétebb bőrt és néha csókkal ajándékozza meg. És arra hamar rájöhet a mélységi, hogy ami most kettejük között történt, az kívül esik az agyaras által "dirigálásként" megnevezett fogalmon és semmilyen veszélyt nem jelent.
Részben felöltöznek, mielőtt nyugovóra térnének és kezdetben úgy tűnhet nem zavarja a testőrt, hogy külön aludnak.
Ám az éjszaka közepén mégis közelebb bújik a nőhöz és hátulról átkarolva hümmögve kezdi el puszilgatni a hátát. És érezheti a varrásban járatos hősnőnk, hogy bizony máshol is aktív partnere.*
-Te vagy a legügyesebb kardforgató, drágám, mondtam már?
* Hangja eltorzult, mivel álla Zammiria Rykoven vállára nehezedik és ha válaszol is rá valamit a másik, még előtte lehanyatlik a férfi feje a földre és alszik tovább.
Másnap reggel különös hangokra ébred. A veszélyérzet azonnal bekapcsol Wagzalnál és az ajtóhoz rohan. Már majdnem odaér, amikor egy nagy kosárral lép be az egyik cselédlány. Benne pedig egy nagy halom ruha.*
-Nem megmondtuk este, hogy ne zavarjanak minket semmi esetre sem? *morran rá az ork.*
-Ugyan, nem kell szégyenlősködni. Láttam én már elég pucér férfit. A kimosott ruhát hoztam, mielőtt ellopnák a folyosóról.
* Ki tudja, hogy Lesha felébredt-e és maga mellett találja-e még a másik barátnőjüket? De hősünk morgolódva veszi el a kimosott szennyest.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Valóban elég nehéz nyitás volt a részéről a székkel megdobás. Általában nem ez az első, amivel kedveskedik egy csinos nőnek. Ám Zammiria valóban rugalmasan állt hozzájuk és még a Hororin család otthonról elszökött tagja sem verte ki nála a biztosítékot.
Elmélyül a hosszú csókban és nem tűnik ingerlékenynek a fül rágására, de csupán egymás mellett heverészve már nem ad rájuk olyan heves reakciókat. Csak elmosolyodik rajta, de se különös hangot nem ad ki, se magához nem szorítja erősen válaszul.
Ám érdeklődése nem szűnt meg. Továbbra is simogatja a sötétebb bőrt és néha csókkal ajándékozza meg. És arra hamar rájöhet a mélységi, hogy ami most kettejük között történt, az kívül esik az agyaras által "dirigálásként" megnevezett fogalmon és semmilyen veszélyt nem jelent.
Részben felöltöznek, mielőtt nyugovóra térnének és kezdetben úgy tűnhet nem zavarja a testőrt, hogy külön aludnak.
Ám az éjszaka közepén mégis közelebb bújik a nőhöz és hátulról átkarolva hümmögve kezdi el puszilgatni a hátát. És érezheti a varrásban járatos hősnőnk, hogy bizony máshol is aktív partnere.*
-Te vagy a legügyesebb kardforgató, drágám, mondtam már?
* Hangja eltorzult, mivel álla Zammiria Rykoven vállára nehezedik és ha válaszol is rá valamit a másik, még előtte lehanyatlik a férfi feje a földre és alszik tovább.
Másnap reggel különös hangokra ébred. A veszélyérzet azonnal bekapcsol Wagzalnál és az ajtóhoz rohan. Már majdnem odaér, amikor egy nagy kosárral lép be az egyik cselédlány. Benne pedig egy nagy halom ruha.*
-Nem megmondtuk este, hogy ne zavarjanak minket semmi esetre sem? *morran rá az ork.*
-Ugyan, nem kell szégyenlősködni. Láttam én már elég pucér férfit. A kimosott ruhát hoztam, mielőtt ellopnák a folyosóról.
* Ki tudja, hogy Lesha felébredt-e és maga mellett találja-e még a másik barátnőjüket? De hősünk morgolódva veszi el a kimosott szennyest.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-24 23:21:47
Üzenet elküldve: 2018-10-24 23:21:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Határozottan elégedettnek érzi magát a dolgok alakulásával. Pedig voltak olyan pillanatok, mikor kétségei támadtak. Nem sikerült minden úgy, ahogy tervezte, de nem szomorkodik miatta, az alkalmazkodás sosem okozott gondot. Most élvezi jól megérdemelt jutalmát. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Wagzal mennyire könnyen vette ajánlatát, mintha mindvégig sejtett volna valamit. Persze lehet, hogy jól leplezi a gondolatait, ez egy testőrnél nagy erény. Ezt is megjegyzi, mint oly sok apró momentumot az este folyamán.
Minden csókot viszonoz, és hagyja, hogy a bókok legyezgessék a hiúságát. Nem mintha megsértődött volna azon, hogy esetleg Sellőnek nézik. Néha pont az a cél. Olyankor előnyös, hogy a fajtájáról annyi rosszhírű pletyka kering. De ha ennyire érzékeny lenne az önérzete, nem távoznak együtt a Rókalyukból. Megsimítja az egyik ostorcsapás nyomát a hím arcán. Tagadhatatlanul mély benyomást tett rá, ahogy az asztal alá temette ellenfelét, még az emlék is bizsergően kellemes. Elnézte neki, hogy annyira feltűnően Lesha kegyeit kereste az övével szemben. Akkor még úgy gondolta, csak azért törődik vele egyáltalán, mert azt hiszi, hogy együtt vannak. Előítéletes szúrásai elől kitért, s közben kereste az utat az egyetértéshez. Jobban sikerült, mint várta.
A maga részéről elmondott mindent, és hallotta, amit hallani akart. Szorosabbra vonja ölelését a hím nyaka körül, és ha engedi, akkor magához húzza egy hosszabb, mélyebb csókra. Nem is egyre. Sőt, a harapásokkal is újra próbálkozik. Bal keze simogatón siklik végig a vállán, kört ír le a hátán. Térdét még jobban felhúzza, hogy hozzásimuljon combjával is. Bár nem épp az orkok a gyengéi, de a zsoldos a nyers erő mellett imponáló intelligenciáról tett tanúbizonyságot. Biztosan népszerű volt a pirtianesi mélységi házaknál. Talán egyszer megtudja, miért hagyta ott. Most igazából nem fontos. Ő se mondaná el neki, miért jött el. Még nem.
Az éjszaka további részét már üzleti ügyek nélkül tölthetik. Talán egy kicsit feszegeti, mit érez a hím „dirigálásnak”. De most nem ragaszkodik a dominanciához. Csak amennyire izgalmas felpiszkálni vele a másikat saját épségének veszélyeztetése nélkül. Amint elfogy a kedvük, nehezen, de ráveszi magát, hogy egy kicsit megtisztálkodjon, a szoknyát és az alsóneműt felvegye, és a legtisztább törölközőt magára csavarva bújjon saját takarója alá Wagzal mellett, miután a lámpásokat, gyertyákat eloltja. Megpróbálja rábeszélni, hogy Lesha kedvéért vegye fel ő is előkerített alsónadrágját, aztán egy utolsó csók után kimerülten hátat fordít. Nem érzi magát olyan szentimentális hangulatban, hogy a karjai közé bújjon, és neki még mindig fontos a reggeli benyomás. Lehet, hogy nősténytársa előbb ébred fel. Viszont, ha a hímnek van kedve hátulról átölelni, abban még kiegyezik. Talán egy percig sem téveszti meg Leshát, de biztosan kevésbé fogja magát kellemetlenül érezni így, mintha előtte öltözködnének fel. Csetlő-botló viselkedése egyelőre kétségessé teszi használhatóságát, de szórakoztató társaságnak tartja, ezért figyel az igényeire.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Határozottan elégedettnek érzi magát a dolgok alakulásával. Pedig voltak olyan pillanatok, mikor kétségei támadtak. Nem sikerült minden úgy, ahogy tervezte, de nem szomorkodik miatta, az alkalmazkodás sosem okozott gondot. Most élvezi jól megérdemelt jutalmát. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Wagzal mennyire könnyen vette ajánlatát, mintha mindvégig sejtett volna valamit. Persze lehet, hogy jól leplezi a gondolatait, ez egy testőrnél nagy erény. Ezt is megjegyzi, mint oly sok apró momentumot az este folyamán.
Minden csókot viszonoz, és hagyja, hogy a bókok legyezgessék a hiúságát. Nem mintha megsértődött volna azon, hogy esetleg Sellőnek nézik. Néha pont az a cél. Olyankor előnyös, hogy a fajtájáról annyi rosszhírű pletyka kering. De ha ennyire érzékeny lenne az önérzete, nem távoznak együtt a Rókalyukból. Megsimítja az egyik ostorcsapás nyomát a hím arcán. Tagadhatatlanul mély benyomást tett rá, ahogy az asztal alá temette ellenfelét, még az emlék is bizsergően kellemes. Elnézte neki, hogy annyira feltűnően Lesha kegyeit kereste az övével szemben. Akkor még úgy gondolta, csak azért törődik vele egyáltalán, mert azt hiszi, hogy együtt vannak. Előítéletes szúrásai elől kitért, s közben kereste az utat az egyetértéshez. Jobban sikerült, mint várta.
A maga részéről elmondott mindent, és hallotta, amit hallani akart. Szorosabbra vonja ölelését a hím nyaka körül, és ha engedi, akkor magához húzza egy hosszabb, mélyebb csókra. Nem is egyre. Sőt, a harapásokkal is újra próbálkozik. Bal keze simogatón siklik végig a vállán, kört ír le a hátán. Térdét még jobban felhúzza, hogy hozzásimuljon combjával is. Bár nem épp az orkok a gyengéi, de a zsoldos a nyers erő mellett imponáló intelligenciáról tett tanúbizonyságot. Biztosan népszerű volt a pirtianesi mélységi házaknál. Talán egyszer megtudja, miért hagyta ott. Most igazából nem fontos. Ő se mondaná el neki, miért jött el. Még nem.
Az éjszaka további részét már üzleti ügyek nélkül tölthetik. Talán egy kicsit feszegeti, mit érez a hím „dirigálásnak”. De most nem ragaszkodik a dominanciához. Csak amennyire izgalmas felpiszkálni vele a másikat saját épségének veszélyeztetése nélkül. Amint elfogy a kedvük, nehezen, de ráveszi magát, hogy egy kicsit megtisztálkodjon, a szoknyát és az alsóneműt felvegye, és a legtisztább törölközőt magára csavarva bújjon saját takarója alá Wagzal mellett, miután a lámpásokat, gyertyákat eloltja. Megpróbálja rábeszélni, hogy Lesha kedvéért vegye fel ő is előkerített alsónadrágját, aztán egy utolsó csók után kimerülten hátat fordít. Nem érzi magát olyan szentimentális hangulatban, hogy a karjai közé bújjon, és neki még mindig fontos a reggeli benyomás. Lehet, hogy nősténytársa előbb ébred fel. Viszont, ha a hímnek van kedve hátulról átölelni, abban még kiegyezik. Talán egy percig sem téveszti meg Leshát, de biztosan kevésbé fogja magát kellemetlenül érezni így, mintha előtte öltözködnének fel. Csetlő-botló viselkedése egyelőre kétségessé teszi használhatóságát, de szórakoztató társaságnak tartja, ezért figyel az igényeire.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-23 14:35:44
Üzenet elküldve: 2018-10-23 14:35:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Nyílt//
*Gyors harapásokkal végzi ki az almát. ~ Nincs túl sok vendég. ~ Gondolja magában, így talán reményei meghallgatásra találnak és több pácienst nem kell majd ma kigyógyítani a kóros hiányából. Merthogy egyesek már kóros élvezettel habzsolják az életet. Meg Ralast. Némileg fárasztó kissé, talán érdemi munka után kell néznie. Hossz ideje töpreng már, talán túlságosan is hosszú. Talán még nem késő, talán még van remény. Szomorú mosollyal löki el magát a pulttól, az almát hányaveti mozdulattal egy vödörbe hajítja.*
- Majd még jövök. *Veti oda a pultosnak, aki tompa biccentéssel veszi tudomásul az oly gyakran hallott mondatot. A férfi visszatérő vendég nem vitás, bár inkább már alkalmazottnak kellene tekinteni, jóllehet egyetlen ajánlatot sem fogadott el a Sellő vezetésétől. Jobb szeret, így magánzóként. Kevesebb felelősség és merítési lehetőség. Így válogathat, amúgy meg mindenkinek oda kellene adnia magát. Persze az utóbb időben kirojtolódott nadrágja miatt kevésbé válogatta meg kivel fekszik össze, így mindig csak az ár változott. Az igénytelenek magasabb árat fizetnek. Az igényesek alacsonyabbat, de még mindig annyit, hogy neki is megérje, ugyanis élvezetet már egyikben sem talál. A pulttól az ajtóig vezet útja, nyúlna a kabátjáért, ha lenne neki, de nincs. Hazafelé indul, hogy alaposabban tisztálkodja le az éjszaka nedveit, melyből akadt bőven, egész jól teljesített. A fő az elégedett ügyfél, a saját igények ilyenkor háttérbe szorulnak.*
- Pá! *Emeli fel bágyadtan jobb karját, csak úgy menet közben, hátra sem nézve. Miután elköszön, a Sellő előtt határozott lépéssekkel fordul a lakónegyed felé. ~ Remélem az ajtót nem lopták el. ~ Nevet fel magában. Mást ugyanis nagyon nem tudnának abból a kis lakásból. Az is szerencse, hogy egyáltalán ajtaja van, az a lakáshoz járt.*
//Nyílt//
*Gyors harapásokkal végzi ki az almát. ~ Nincs túl sok vendég. ~ Gondolja magában, így talán reményei meghallgatásra találnak és több pácienst nem kell majd ma kigyógyítani a kóros hiányából. Merthogy egyesek már kóros élvezettel habzsolják az életet. Meg Ralast. Némileg fárasztó kissé, talán érdemi munka után kell néznie. Hossz ideje töpreng már, talán túlságosan is hosszú. Talán még nem késő, talán még van remény. Szomorú mosollyal löki el magát a pulttól, az almát hányaveti mozdulattal egy vödörbe hajítja.*
- Majd még jövök. *Veti oda a pultosnak, aki tompa biccentéssel veszi tudomásul az oly gyakran hallott mondatot. A férfi visszatérő vendég nem vitás, bár inkább már alkalmazottnak kellene tekinteni, jóllehet egyetlen ajánlatot sem fogadott el a Sellő vezetésétől. Jobb szeret, így magánzóként. Kevesebb felelősség és merítési lehetőség. Így válogathat, amúgy meg mindenkinek oda kellene adnia magát. Persze az utóbb időben kirojtolódott nadrágja miatt kevésbé válogatta meg kivel fekszik össze, így mindig csak az ár változott. Az igénytelenek magasabb árat fizetnek. Az igényesek alacsonyabbat, de még mindig annyit, hogy neki is megérje, ugyanis élvezetet már egyikben sem talál. A pulttól az ajtóig vezet útja, nyúlna a kabátjáért, ha lenne neki, de nincs. Hazafelé indul, hogy alaposabban tisztálkodja le az éjszaka nedveit, melyből akadt bőven, egész jól teljesített. A fő az elégedett ügyfél, a saját igények ilyenkor háttérbe szorulnak.*
- Pá! *Emeli fel bágyadtan jobb karját, csak úgy menet közben, hátra sem nézve. Miután elköszön, a Sellő előtt határozott lépéssekkel fordul a lakónegyed felé. ~ Remélem az ajtót nem lopták el. ~ Nevet fel magában. Mást ugyanis nagyon nem tudnának abból a kis lakásból. Az is szerencse, hogy egyáltalán ajtaja van, az a lakáshoz járt.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-23 12:12:01
Üzenet elküldve: 2018-10-23 12:12:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Heves érzelmek támadnak mindkettejükben a fal mellett megbújva. Vagyis... összebújva. Hamarosan elkezdődő ritmikus mozgás közben a sötételf nő a nyakát és a fülcimpáját ingerli. És Wagzal halkan elkezd szuszogni, de nem tudni, hogy van-e a kettő között összefüggés. Ám az egészen biztos, hogy a harapásoknál ösztönösen erősebben szorítja magához a nőt, érezhetően küzdve ork ösztöneivel, amit ellenállóbb nőstény testekre tervezett az evolúció.*
~ Úgy aggódik, mintha nem lenne meddő. Ám legyen, ahogy ő akarja!~
* Gondolatban nem pontosan fogalmaz és még szerencse, hogy nem mondja ki ezeket. Hiszen úgy véli, hogy Zammiria tökéletesen érett és képes gyermekeknek életet adni és kihordani őket. Sokkal inkább azon lepődik meg, hogy vele ilyenek ellen védekezni akar és nem adják át magukat a teljes szenvedélynek.
Ám engedve a kérésnek, neheztelve ugyan, de mégis inkább megpróbálja férfiasságát olyan helyre rakni, ami inkább kijárat, mint bejárat. Ha szabad külső megfigyelőként így fogalmaznom.
Odahaza látott több fehér hajú, sötétebb bőrű félvért, mint ahánnyal Lanawin ezen fertályán szembe találhatja magát bárki fia. Mellékes körülmény, hogy úgy véli, hogy a Kikötői erdőben beszélgetett eggyel. Volt szerencséje elf és ember gyermekéhez és mint említettem, mélységi és ember együttlétének áldásával is találkozott. De olyannal még soha, hogy egy ork nemzett volna a kényeztetésre vágyó úrnőnek utódot.
Ettől még hamarosan egymás mellett kénelembe helyezkedve heverésznek és üzletről meg magánéletről egyaránt beszélnek. És nagyon tetszik az a kényelmes helyzet, amit a sejtelmes válasz teremt. Lágyan megcsókolja és utána egyenest a szemébe néz.*
-Engem mindig meg fogsz tudni találni. Ígérem. És nem keverlek össze a sellőkkel. Te egy büszke és határozott nő vagy, aki tudja mit akar. És úgy tűnik, ahhoz néha egy erős kézre is szükséged lesz.
Rám mindig számíthatsz.
* Ismét megcsókolja.*
-Mindenben.
* Valahogy nem érzi úgy, hogy nagyon akarna bármit tagadni Lesha előtt. Gondolataiban még mindig fel-felbukkan a kép, mikor ott állnak majd az ágy mellett, az ő keze Zami derekán, mikor felébred az óriás lány és mosolyogva várja a reakcióját, hogy vajon van-e kedve szorosabbra fonni hármójuk kapcsolatát.
Ez valahogy olyan kellemes, utópisztikus ábrándkép, amitől túl hosszú időre nem tud szabadulni. Még ha ennek külső jelét nem is adja. Az egykori hercegnő a mostani állapotában cseppet sem vonzó, ezért nem illemből, csupán vágyaitól hajtva marad mindvégig hol a gyönyörű szemeket, hol a szürkés testet szemlélve tekintete.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Heves érzelmek támadnak mindkettejükben a fal mellett megbújva. Vagyis... összebújva. Hamarosan elkezdődő ritmikus mozgás közben a sötételf nő a nyakát és a fülcimpáját ingerli. És Wagzal halkan elkezd szuszogni, de nem tudni, hogy van-e a kettő között összefüggés. Ám az egészen biztos, hogy a harapásoknál ösztönösen erősebben szorítja magához a nőt, érezhetően küzdve ork ösztöneivel, amit ellenállóbb nőstény testekre tervezett az evolúció.*
~ Úgy aggódik, mintha nem lenne meddő. Ám legyen, ahogy ő akarja!~
* Gondolatban nem pontosan fogalmaz és még szerencse, hogy nem mondja ki ezeket. Hiszen úgy véli, hogy Zammiria tökéletesen érett és képes gyermekeknek életet adni és kihordani őket. Sokkal inkább azon lepődik meg, hogy vele ilyenek ellen védekezni akar és nem adják át magukat a teljes szenvedélynek.
Ám engedve a kérésnek, neheztelve ugyan, de mégis inkább megpróbálja férfiasságát olyan helyre rakni, ami inkább kijárat, mint bejárat. Ha szabad külső megfigyelőként így fogalmaznom.
Odahaza látott több fehér hajú, sötétebb bőrű félvért, mint ahánnyal Lanawin ezen fertályán szembe találhatja magát bárki fia. Mellékes körülmény, hogy úgy véli, hogy a Kikötői erdőben beszélgetett eggyel. Volt szerencséje elf és ember gyermekéhez és mint említettem, mélységi és ember együttlétének áldásával is találkozott. De olyannal még soha, hogy egy ork nemzett volna a kényeztetésre vágyó úrnőnek utódot.
Ettől még hamarosan egymás mellett kénelembe helyezkedve heverésznek és üzletről meg magánéletről egyaránt beszélnek. És nagyon tetszik az a kényelmes helyzet, amit a sejtelmes válasz teremt. Lágyan megcsókolja és utána egyenest a szemébe néz.*
-Engem mindig meg fogsz tudni találni. Ígérem. És nem keverlek össze a sellőkkel. Te egy büszke és határozott nő vagy, aki tudja mit akar. És úgy tűnik, ahhoz néha egy erős kézre is szükséged lesz.
Rám mindig számíthatsz.
* Ismét megcsókolja.*
-Mindenben.
* Valahogy nem érzi úgy, hogy nagyon akarna bármit tagadni Lesha előtt. Gondolataiban még mindig fel-felbukkan a kép, mikor ott állnak majd az ágy mellett, az ő keze Zami derekán, mikor felébred az óriás lány és mosolyogva várja a reakcióját, hogy vajon van-e kedve szorosabbra fonni hármójuk kapcsolatát.
Ez valahogy olyan kellemes, utópisztikus ábrándkép, amitől túl hosszú időre nem tud szabadulni. Még ha ennek külső jelét nem is adja. Az egykori hercegnő a mostani állapotában cseppet sem vonzó, ezért nem illemből, csupán vágyaitól hajtva marad mindvégig hol a gyönyörű szemeket, hol a szürkés testet szemlélve tekintete.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-23 08:23:41
Üzenet elküldve: 2018-10-23 08:23:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Nyílt//
*Az utolsó pohár kapcsán csak a pultot kocogtatja meg ujjával. A jelzés szinte felesleges, a pohár már kérés nélkül is megtelik, mindenki tudja, hogy hármat szokott utána. Szája íze hamarosan átveszi az erős alkoholét, de nem bánja, pont jó ez így. Halk sóhajjal kortyol már sokkal óvatosabban. Legszívesebben leinná magát a sárga földig, de vélhetően ez ma is csak titkos vágy marad. El kellene mennie, itt hagyni ezt a posványt, mielőtt végképp teljesen lezüllik. Valami visszatartja, bár bizonyára nem a kényelem, ha lakónegyedi lakására gondol, inkább egy koszos putri és kellemetlenség jut eszébe, bogarak, egerek és jó néhány szobájában vele társuló élőlény. ~ Egy megveszekedett petákom nincs, mégis mi a francot csinálhatnék? ~ Számtalan alkalommal feltette már magában a kérdést, melyre egyelőre választ nem kapott. Azon felajánlásokat, miszerint szegődjön el egy úri családhoz kertésznek, vagy szobafiúnak általában visszautasította, mert pontosan tudja mivel járt volna ez. Persze... a szükség nagy úr, így sóhajtva egyenesedik fel a pultnál, majdnem rászánja magát. Talán a nemeseket kellene megkeresni, már, ha ebben a retkes városban léteznek még. Addig míg rászánja magát, talán elsétál a világítótoronyig. Ott mindig szeretett körbenézni, valahogy szabadnak érezte magát. Itt így, inkább egy láncra vert kutya, emlékei és az érkező kuncsaftok rabságában. De szűkölni nem fog. Nem az ő stílusa, még ha egész eddigi élete az arcára is van írva. Sóhajtva kortyol még egyet, akad még a pohárban, arra a néhány percre talán még szemlélődik egy kicsit. Csak egy kicsit, abból nem lesz baj. A pultos felé dob egy almát, amit a levegőben kap el, bár meglepi a mozdulat. Szomorkás félmosollyal emeli meg felé köszönete jeléül, majd visszafordulva a Sellő belseje kijárata felé, elgondolkodva harap bele a gyümölcsbe.*
//Nyílt//
*Az utolsó pohár kapcsán csak a pultot kocogtatja meg ujjával. A jelzés szinte felesleges, a pohár már kérés nélkül is megtelik, mindenki tudja, hogy hármat szokott utána. Szája íze hamarosan átveszi az erős alkoholét, de nem bánja, pont jó ez így. Halk sóhajjal kortyol már sokkal óvatosabban. Legszívesebben leinná magát a sárga földig, de vélhetően ez ma is csak titkos vágy marad. El kellene mennie, itt hagyni ezt a posványt, mielőtt végképp teljesen lezüllik. Valami visszatartja, bár bizonyára nem a kényelem, ha lakónegyedi lakására gondol, inkább egy koszos putri és kellemetlenség jut eszébe, bogarak, egerek és jó néhány szobájában vele társuló élőlény. ~ Egy megveszekedett petákom nincs, mégis mi a francot csinálhatnék? ~ Számtalan alkalommal feltette már magában a kérdést, melyre egyelőre választ nem kapott. Azon felajánlásokat, miszerint szegődjön el egy úri családhoz kertésznek, vagy szobafiúnak általában visszautasította, mert pontosan tudja mivel járt volna ez. Persze... a szükség nagy úr, így sóhajtva egyenesedik fel a pultnál, majdnem rászánja magát. Talán a nemeseket kellene megkeresni, már, ha ebben a retkes városban léteznek még. Addig míg rászánja magát, talán elsétál a világítótoronyig. Ott mindig szeretett körbenézni, valahogy szabadnak érezte magát. Itt így, inkább egy láncra vert kutya, emlékei és az érkező kuncsaftok rabságában. De szűkölni nem fog. Nem az ő stílusa, még ha egész eddigi élete az arcára is van írva. Sóhajtva kortyol még egyet, akad még a pohárban, arra a néhány percre talán még szemlélődik egy kicsit. Csak egy kicsit, abból nem lesz baj. A pultos felé dob egy almát, amit a levegőben kap el, bár meglepi a mozdulat. Szomorkás félmosollyal emeli meg felé köszönete jeléül, majd visszafordulva a Sellő belseje kijárata felé, elgondolkodva harap bele a gyümölcsbe.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:40:06
Üzenet elküldve: 2018-10-22 20:40:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A jelek szerint csak az ajtó bezárására marad ideje, a takarók halk puffanással hullnak ki a kezéből. Először a védekező ösztön éled fel benne, hiszen az estét nem túl békésen kezdték, ellenségesség feszült kettejük között, amit részben alkalmazkodás, részben Lesha közvetítő kedvessége enyhített, ám ő most kivonult a képből. Távolléte épp elég lehetett volna, hogy a férfi elővegye régi sérelmeit. Hozzávéve, hogy milyen félelmetes tud lenni, ha egy kifejlett ork hím nyom valakit a falhoz ilyen elánnal, nem csoda, hogy elsőként veszélyt lát a tettben.
A meglepetéssel és lelassult reagálással együtt viszont a gondolat már nem jut el az ellenlépésig, hamarabb lehull a lepel a hím szándékairól, és az előzményeket figyelembe véve akaratos hevessége igen gyorsan felkorbácsolja a mélységi nőstény vágyait. Viszonozni kezdi a csókot erősen verdeső szívvel. Ennél nagyobb mozgástere ekkor nincs az eseményekben, míg vetkőztetni nem kezdik. Először hidegnek érzi az elázott blúzt, mikor Wagzal a testének préseli, de kettejük közé szorulva áthevül a folt. A finom, lezser anyag könnyen csusszan felemelt karjain át, még jobban összekuszálva egy ideje már így is rendezetlen frizuráját, felfedve meztelen felsőtestét. Épp csak lekerül még a fegyveröv, a szoknya és a gyöngyház színű, majdnem azonos árnyalattal hímzett alsónemű, a csizmákkal viszont feltehetően egyikük sem bajlódik már. Ez idő alatt próbálkozik megtudni a zsoldos előéletét más mélységi nőstényekkel, ám sajnos úgy tűnik, partnere érdeklődése ekkor már túlzottan egysíkú. Pedig igazából ezen a ponton érdekelte volna a válasz, hogy tudja, mire számítson.
Bár Zam alapvetően kényelempárti, és nem gondolta volna, hogy a Sellőház méregdrága luxuskényelmében olyan helyzetbe kerül, amihez egy sötét sikátor is elegendő lenne, mégis együttműködőn kapaszkodik a zsoldos nyakába, és fonja lábait a dereka köré. Még mindig jobb, mintha ezzel a temperamentummal temetné maga alá. Na meg van valami imponálóan izgalmas benne. Határozottan előnyös, hogy partnere nincs híján a nyers erőnek, és könnyedén meg tudja tartani, azt pedig elégedett morranással tapasztalja meg, mi a jó abban, hogy színes társaságukban ő a legkisebb termetű.
Beilleszkednek végre a Sellőház túlfűtött hangjaiba és szobájának majdnem teljesen rendeltetésszerű használatába, ám a mélységi törekszik valamennyire észnél maradni, amit csak több-kevesebb sikerrel teljesít. Ha épp nem csókolóznak, akkor is igyekszik a száját a hím nyakára vagy fülcimpájára tapasztani, egyrészt puhatolózva, vajon mennyire kedveli például a finom harapásokat, másfelől azt reméli, így halkabb marad. Nem tudja biztosan, mennyire mélyen alszik Lesha a közelükben. A végső pillanatokban már erősen kell Wagzalba kapaszkodnia begörbített ujjaival, ebből adódóan nem túl hosszú vagy hegyes, ám nőiesre meghagyott körme hegyeivel.*
- Óvatosan, édes…
*Súgja forró lehelettel, két kéjes sóhaj között, mert nem bízik a félig kábult hím józanságában. Ha nem adja jelét annak, hogy észnél van, szándékában áll kizökkenteni, és inkább más módon kárpótolni.
Így vagy úgy, végül a párnák közt dőlnek le pihenni. Zam a blúzt azért kiteríti száradni, csizmáitól is megszabadul, és befogja a takarókat. Az ital- és dohánykeresés, majd az üzleti ügyek felvetése ekkor esedékes, aztán megadja magát a kényelemnek. Mintha az a csiklandozó ujjvonás magát a szétválasztást lenne hivatott megerősíteni. Zammiria kuncogni kezd és megsimogatja a hím arcát, ezzel is csalogatva magához a figyelmét, mikor amaz az ágy felé pillant. Halkan felel.*
- Ne tévessz össze a Sellőkkel, a testem nem árucikk. Bármit is gondolj rólam vagy a fajtámról. Bár a te tapasztalatoddal azt gondolom, tisztában vagy vele, hogy a mélységiek sem egyformák.
*Bár mosolyog, a tekintete komoly, már amennyire a drogoktól látszik. Az elbizonytalanodást egyébként elragadónak találja, bizonyos keretek között a határozottságot is értékeli. Azonban jövőbeli érdeklődése terén nem áll szándékában megnyugtató vagy egyértelmű választ adni.*
- Tekintsük úgy, hogy a közöttünk lévő egyetértés alapjait fektettük le.
*Kis szünet után aztán még hozzáteszi.*
- Egyébként… ha szerencséd van, nem sokra fog emlékezni, és azt is könnyű lesz félremagyarázni.
*Úgy gondolja, a Lesha felé vetett, lemondónak érzett pillantás mögött a nőstény kegyeinek elvesztése áll. Zammiriának is érdekében állt volna őket összeboronálni, még most sem érzi teljesen elkésettnek a dolgot. Amire azonban Wagzal gondol, azt teljes képtelenségnek tartaná. Elpuskázta türelmetlenségével ma este. Pedig segítségére volt benne, bár egyértelműen nem döntött még felőle. A nyakát, tarkóját cirógatja elgondolkodón.*
- Néha szükségem lesz a segítségedre. Ha kapható leszel rá, akkor meglesz a fizetséged. De egyébként tekintsd magad szabadnak. Csak légy elérhető…
*Itt egy kicsit elmélyül a tekintete és lazán átkarolja a nyakát egy rejtélyes mosollyal, távolabb eső lábát úgy húzva fel, hogy hozzásimuljon. Nem türelmetlenség, csupán finom jelzés, hogy még nem álmos. Különben is elmaradt, pontosabban a váratlan események mellett kissé szűkös és megzavart volt a kedveskedés, már pedig tudja, hogy nagyon kellemes, amikor Wagzal a gyengédebb oldalát mutatja meg.*
- Így megfelel az ajánlatom?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A jelek szerint csak az ajtó bezárására marad ideje, a takarók halk puffanással hullnak ki a kezéből. Először a védekező ösztön éled fel benne, hiszen az estét nem túl békésen kezdték, ellenségesség feszült kettejük között, amit részben alkalmazkodás, részben Lesha közvetítő kedvessége enyhített, ám ő most kivonult a képből. Távolléte épp elég lehetett volna, hogy a férfi elővegye régi sérelmeit. Hozzávéve, hogy milyen félelmetes tud lenni, ha egy kifejlett ork hím nyom valakit a falhoz ilyen elánnal, nem csoda, hogy elsőként veszélyt lát a tettben.
A meglepetéssel és lelassult reagálással együtt viszont a gondolat már nem jut el az ellenlépésig, hamarabb lehull a lepel a hím szándékairól, és az előzményeket figyelembe véve akaratos hevessége igen gyorsan felkorbácsolja a mélységi nőstény vágyait. Viszonozni kezdi a csókot erősen verdeső szívvel. Ennél nagyobb mozgástere ekkor nincs az eseményekben, míg vetkőztetni nem kezdik. Először hidegnek érzi az elázott blúzt, mikor Wagzal a testének préseli, de kettejük közé szorulva áthevül a folt. A finom, lezser anyag könnyen csusszan felemelt karjain át, még jobban összekuszálva egy ideje már így is rendezetlen frizuráját, felfedve meztelen felsőtestét. Épp csak lekerül még a fegyveröv, a szoknya és a gyöngyház színű, majdnem azonos árnyalattal hímzett alsónemű, a csizmákkal viszont feltehetően egyikük sem bajlódik már. Ez idő alatt próbálkozik megtudni a zsoldos előéletét más mélységi nőstényekkel, ám sajnos úgy tűnik, partnere érdeklődése ekkor már túlzottan egysíkú. Pedig igazából ezen a ponton érdekelte volna a válasz, hogy tudja, mire számítson.
Bár Zam alapvetően kényelempárti, és nem gondolta volna, hogy a Sellőház méregdrága luxuskényelmében olyan helyzetbe kerül, amihez egy sötét sikátor is elegendő lenne, mégis együttműködőn kapaszkodik a zsoldos nyakába, és fonja lábait a dereka köré. Még mindig jobb, mintha ezzel a temperamentummal temetné maga alá. Na meg van valami imponálóan izgalmas benne. Határozottan előnyös, hogy partnere nincs híján a nyers erőnek, és könnyedén meg tudja tartani, azt pedig elégedett morranással tapasztalja meg, mi a jó abban, hogy színes társaságukban ő a legkisebb termetű.
Beilleszkednek végre a Sellőház túlfűtött hangjaiba és szobájának majdnem teljesen rendeltetésszerű használatába, ám a mélységi törekszik valamennyire észnél maradni, amit csak több-kevesebb sikerrel teljesít. Ha épp nem csókolóznak, akkor is igyekszik a száját a hím nyakára vagy fülcimpájára tapasztani, egyrészt puhatolózva, vajon mennyire kedveli például a finom harapásokat, másfelől azt reméli, így halkabb marad. Nem tudja biztosan, mennyire mélyen alszik Lesha a közelükben. A végső pillanatokban már erősen kell Wagzalba kapaszkodnia begörbített ujjaival, ebből adódóan nem túl hosszú vagy hegyes, ám nőiesre meghagyott körme hegyeivel.*
- Óvatosan, édes…
*Súgja forró lehelettel, két kéjes sóhaj között, mert nem bízik a félig kábult hím józanságában. Ha nem adja jelét annak, hogy észnél van, szándékában áll kizökkenteni, és inkább más módon kárpótolni.
Így vagy úgy, végül a párnák közt dőlnek le pihenni. Zam a blúzt azért kiteríti száradni, csizmáitól is megszabadul, és befogja a takarókat. Az ital- és dohánykeresés, majd az üzleti ügyek felvetése ekkor esedékes, aztán megadja magát a kényelemnek. Mintha az a csiklandozó ujjvonás magát a szétválasztást lenne hivatott megerősíteni. Zammiria kuncogni kezd és megsimogatja a hím arcát, ezzel is csalogatva magához a figyelmét, mikor amaz az ágy felé pillant. Halkan felel.*
- Ne tévessz össze a Sellőkkel, a testem nem árucikk. Bármit is gondolj rólam vagy a fajtámról. Bár a te tapasztalatoddal azt gondolom, tisztában vagy vele, hogy a mélységiek sem egyformák.
*Bár mosolyog, a tekintete komoly, már amennyire a drogoktól látszik. Az elbizonytalanodást egyébként elragadónak találja, bizonyos keretek között a határozottságot is értékeli. Azonban jövőbeli érdeklődése terén nem áll szándékában megnyugtató vagy egyértelmű választ adni.*
- Tekintsük úgy, hogy a közöttünk lévő egyetértés alapjait fektettük le.
*Kis szünet után aztán még hozzáteszi.*
- Egyébként… ha szerencséd van, nem sokra fog emlékezni, és azt is könnyű lesz félremagyarázni.
*Úgy gondolja, a Lesha felé vetett, lemondónak érzett pillantás mögött a nőstény kegyeinek elvesztése áll. Zammiriának is érdekében állt volna őket összeboronálni, még most sem érzi teljesen elkésettnek a dolgot. Amire azonban Wagzal gondol, azt teljes képtelenségnek tartaná. Elpuskázta türelmetlenségével ma este. Pedig segítségére volt benne, bár egyértelműen nem döntött még felőle. A nyakát, tarkóját cirógatja elgondolkodón.*
- Néha szükségem lesz a segítségedre. Ha kapható leszel rá, akkor meglesz a fizetséged. De egyébként tekintsd magad szabadnak. Csak légy elérhető…
*Itt egy kicsit elmélyül a tekintete és lazán átkarolja a nyakát egy rejtélyes mosollyal, távolabb eső lábát úgy húzva fel, hogy hozzásimuljon. Nem türelmetlenség, csupán finom jelzés, hogy még nem álmos. Különben is elmaradt, pontosabban a váratlan események mellett kissé szűkös és megzavart volt a kedveskedés, már pedig tudja, hogy nagyon kellemes, amikor Wagzal a gyengédebb oldalát mutatja meg.*
- Így megfelel az ajánlatom?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043