Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1187. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:33:33
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*A büszkesége a végletekig tagadná, de muszáj szusszannia egyet. Ez a szédítő hevű lobogás bizony megizzasztotta. Kissé gonosznak is érzi magát, amiért Essannak alig hagy pihenőt. Pont ezért kénytelen az ajkába harapni, amikor látja, ahogy Cassyt magához húzza. Egyvalakit ismert eddig, aki így uralta magát, aki erejét és kitartását a legvégsőkig tudta hajszolni, ha úgy kívánták tőle.
Elmondhatatlan élvezettel nézi, ahogy a zsenge szőke szirént ismét a karmai közé ragadja a férfi. Cassy odaadása a kéjekért mohón acsargó vágy felé szinte felkavaró. Az ártatlanság a szemében, finom kis orcájának pírja. Yeza tekintete issza minden rezdülését. Szeretné ellesni ezt a megejtő varázst. Akkor is, ha tudja, neki nem menne. Így nem. Benne túl sok a szikra, a kaján, komisz tűz. Átsüt barna íriszein, akármilyen szeppent pislogással tekint is fel.
Merengéséből Cassy érkezése húzza vissza. Mi tagadás, a lány egészen kivételes hírvivő. Yeza bőre bizsereg a szavaktól. A tartalmuk azokról az édes ajkakról megborzongatja. Mintha csak elmesélné, a megváltoztathatatlant, azt, ami jönni fog. Akár a szél a vihar előtt. Yeza önkéntelenül tárja a combját, feszíti spiccbe székre emelt lábát, hogy minél mélyebben átélhesse az üzenet felkavaró visszhangjait. Csak akkor húzódik el, mikor meghallja az ágy nyikordulását, ahogy Essan felkel.*
- Hát nem hallottad, hogy hívtalak *búgja az a mély, igézően bársonyos férfihang. Nem kell hozzá erőszak, hogy felsőbbségét a vörös fölé emelje. Határozottsága olyan borzongató, hogy alig kell noszogatnia mozdulattal. Megfordítja a lányt és az asztalra dönti. Sajátjával széjjelebb tolja Yeza lábait, aztán végigsimít a feszes kis hátsón. Simítása aztán mélyen bebúvik a combok közé, Essan pedig a lány hátára hajol. A lapockáira csókol egy elégedett félmosollyal.* - Talán mégis hallottad. *A felhúzott vállacskába harap, aztán ujjai helyt adnak, hogy ismét elmerüljön a vörös feslett erényeiben. Kedvére van, hogy Yeza lábujjhegyre kényszerül, az meg pláne, hogy közben Cassy csókját is magához vonhatja. Yeza ujjai szorosan markolják az asztal szélét, hogy állja a férfi mozdulatait, háta homorú ívbe feszül.*
- Hadd *szuszogja hevülten, Essan felé tapogatva, mikor már remegés környékezi a lábait* - hadd tegyem jóvá.
*Pár ütem után végül hagyják megfordulni. Térdeit összefonva, jobb lábfejét a balra húzva támaszkodik meg az asztalnak háttal, mint egy bűnbánó kis fruska. Vizet tölt Essannak és felé nyújtja a poharat, s miután a férfi öblös kortyokban szomját oltotta, visszateszi a kancsó mellé. Cassyhez simul oldalról. Balja átöleli, a derekát, selymes fenekét cirógatja. Keblük összeér, ahogy egymáshoz bújnak. Yeza pillantása Essanén, de jobbja finom köröcskéket ír le a szőke lány mellén és hasán.*
- Nekem azt tanították *mondja* - hogy a megbocsátáshoz az őszinte, alázatos ima visz legközelebb. *Közelebb húzódik, hogy a lánnyal való ölelkezésükbe, cirógatásaikba Essant is bevonják. Finoman vezeti Cassyt, hogy csókjaik összhangban vonuljanak egyre lejjebb és lejjebb a férfitesten, míg térdük meg nem állapodik a puha szőnyegen, bűnbánatra ereszkedve. Bár a penitencia csak az övé kéne hogy legyen, húgocskája csak nem hagyná magára ebben. Elvégre a férfi nagyon is kegyes volt mindkettejükkel. Ha Cassy hajlik a közösségre, ajkaik hol egymást csókolják, hol jótevőjüket kényeztetik, hol a kettőt szinte egyszerre.*
- Dicsértessék *sóhajtja Essan, újonnan éledt ájtatossággal, a fejét hátravetve. Ujjai becézőn simítják a két bájos arcocskát, míg alaposan kiélvezi a hálájukat. Aztán egyszer csak a lányok álla alá nyúl, felemelve azokat, hogy tekintetüket kékjeire vonja. Nem szól, csak egy kurta mozdulattal az ágy felé biccentve, megadja a feloldozást.
Yeza széles mosollyal szökken is és az ágyhoz szalad. Elfoglalja helyét a hátát a támlának döntve, és hívja Cassyt magához máris.*
- Ugye nem bánod? *súgja két csók között. Hogy mire gondol, az csak akkor kezd kibontakozni, amikor Essan Cassy mögé térdelve magához igazítja halovány bőrű csípőt, Yeza pedig öléhez irányítja a lány csókjait. Lassan, érzékien indul az est végakkordja, aztán felveszi kényelmes ritmusát. Yeza félretűri a szőke fürtöket, cirógatja s mikor a közös mámor elragadja, beléjük is markol. Kivételesen megkapónak találja a látványt, és ez épp eléggé fel is csigázza, de figyel, mikor keresi a kék tekintet az övét, hogy mikor jön el az idő, hogy a férfi fordítson a lányon. Cassy háta immár Yeza mellkasához simul. A Rőt egy forró csókkal köszöni meg a kényeztetést, Essan pedig egy következővel magával vonja, hogy táncuk ezúttal a végtelenbe vigyen. Igéző kék szemeit csak akkor veszi le szeretőjéről, amikor olykor-olykor csókot vált Yezával is, aki élvezettel cirógatja mindeközben a szőke Sellő keblét. Térdhajlatánál készséggel tartja meg az elf lábát, kényelmesebb utat nyitva az élvezetnek. De ez a kűr már Cassyé. Meg Essané, míg a gyönyör végig nem dübörög a testükön egy utolsó, hosszú feszülésben.
Elégedett macska módjára nyúlik el a párossal az ágyon, hiszen ez több volt, mint fenséges. Ujjai révetegen cirógatnak. Cassyét, Essanét, a sajátját, mindegy, csak gyönyörtől verejtékes bőr legyen. Maradnak, ameddig akarnak. Nem sietteti őket. Reggelig is maradhatnának akár. Szívesen ébredne velük. De akárhogy is, Yeza pillái kezdenek elnehezülni és maga alá gyűri az édes kimerültség.*


1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 19:54:52
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Eligazítás//
//Különterem//

*Ralassal gyorsan közös nevezőre jutottak, Dreyia nem fog alakoskodni vagy behódolni. Viszont a férfi az egyik főnök, így a parancsai nem vita tárgya. Ez nem fog problémát okozni, maximum az, ha beleszól, hogy oldja meg őket. Akkor viszont kőkeményen kiosztja. Viszont a faltól Zammi megjelenése húzza el, a nő belép és Ralas felé tart, ő meg lesi vajh mi fog történni. Bár a lényeget sejti így nem jön lázba. Viszont jobb elfoglaltsága is lenne, mint az hogy itt iszogat. De évente egyszer nem hal bele. Megnézi a többieket is, akik érkeznek, majd Mady mellett foglalja el helyét. Nem mintha a törékeny lány mellé passzolna, csak őt ismeri valamelyest. Egyelőre nincs nagy mozgás, nem is számít rá. Ez amolyan túléltük a napot vacsora, amolyan jutalom féle. Mindegy is fő a türelem, és várni azt nagyon tud, rabszolgaként megtanulta ezt a leckét. Sok fájdalom és vér árán, most nincs más teendője mint várni.*



1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 15:31:47
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Különterem//
//Eligazítás//
//Zammiria, Ernuss, Reyraa//

*Az eligazításra várók lassan szivárognak, s további mondandója egyelőre nincs. Persze a háttérben meghúzódva alaposan megfigyel mindenkit. Arcokat, tekinteteket, mimikát és reakciókat. Sejti, hogy nem lesz mindenki ínyére az első közösségi kötelező rendezvény, de meggyőződése, hogy szükség van erre. Muszáj, hogy lássák és értsék, mi a cél, s mi az, mit el akarnak érni közösen Zammiriával. Talán Dreyia, Cassy, Khul és Maydelein vonatkozásában nem kell, hogy attól tartson, a közös eligazítás érdektelenségbe fullad. A közös balsors összekovácsolja a csapatot, persze szándékosan ezért, bajba nem fog keverni senkit, attól nagyobb szíve van... még. Dreyia úgy látszik megértette, vagy, ha nem is, legalábbis úgy tesz, ami egyelőre elegendő. Nem kényszerből akarja kivívni a tiszteletet és a megbecsülést, soha nem ez volt a célja. De az alapokat le kell fektetni, s, ha már az elején enged, mi lesz később? Káosz és fegyelmezetlenség. Csendesen kortyol egyet poharából, majd az ajtó felé pillant, honnan az érkezők várhatók. Meglátja Zammiriát, s elfojt egy mosolyt, ez most nem az az idő, amikor összemosolyoghatnak, ráadásul talán egy hosszabb időre el is kell búcsúzniuk, ami szintén görcsbe rántja gyomrát, mert nem szívesen hagyná itt a lányt. Nem azért, mert nem bízik meg benne, szó sincs erről. Sokkal inkább csak aggódik, s ez az aggodalom már túlmutat egy kolléga iránt érzett aggodalmán. Reyraa és Ernuss az első, s talán a többiek is érkeznek. Mindenki számára ital és étel az ajándék, melyből fogyaszthatnak. Zammiria kérésének megfelelően állófogadásra berendezve ízlésesen, de nem túl csicsásan, egyszerűen. Az eligazítást követő mulatságra, vagy legalábbis egy kis szórakozásra viszont tökéletesen alkalmasan. Mindenkinek ugyan fáradtan, de mosolyogva biccent, Zammiriának jelzi is, hogy hol van, hogy a lány, ha szeretne mellé állhasson, s elkezdhessék.*


1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-15 15:22:53
 ÚJ
>Cahress Damastant avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Ritka élményekben lehet része, s nem csupán a szokatlan felállás miatt, hanem mert a testi szerelem két magasfokú értőjéhez van szerencséje. Igazán nehéz koncentrálnia szerepére, pedig bármilyen nagylelkű is velük Yeza, Essannal azért vannak itt, hogy az ő kedvére tegyenek. Ehhez most Cassy leginkább engedelmességével tud hozzájárulni, hiszen két erős irányítóval áll szemben. Nőkkel kevés tapasztalatot tudhat magáénak, nagyrészt sugallataira támaszkodik, saját testével kapcsolatos megfigyelésekből kiindulva, de próbál folyamatosan tanulni, kibontva a fantázia sokszínű virágának újabb tündöklő szirmait.
Az édes perceket némi szünet követi, ezalatt összeszedi magát. Yeza és Essan izgalmas párosa tölti meg fülledtséggel a szobát, Cassy addig az oldalára heveredik és könyöklésben támasztja meg a fejét, szemléli a páros izgalmas ötleteit. Olykor megsimogatja őket, de komolyabban nem furakszik hozzájuk, nincs igazán alkalma rá, és ez most az ő idejük, míg végül el nem csendesülnek.
Essan erejét is alaposan megcsapolja a légyott, ám jeleit ügyesen rejti, a fölébe kerülő vadmacska buja táncát magabiztos mosollyal és határozott, rezzenetlen tekintettel fogadja. Kezei simogatón vándorolnak selymes, napcsókolta bőrén, combjain, derekán és mellein barangol. Cassy feltámaszkodik, s a kérésre már mozdul is, ám a nő meggondolja magát, így inkább hozzá közeledik cinkosan, szégyenlősen mosolyogva viszonozza a csókot. Ismét magukra hagyja őket Yeza. Essan tekintete az elf meglepett kékjére villan, kinyújtja felé a kezét, s mikor Cassy vékony ujjai tenyerébe simulnak, maga felé rántja, miközben feltérdel. A meglepett Sellő háta a férfi verejtéktől fénylő mellkasának támaszkodik, keblei pihegőn emelkednek és süllyednek, arcára kába izgalom ül ki. Essan szorosan fogja át baljával a mellkasát, jobbja pedig a csípőt, a hasat simogatja. Arca a nő nyakára fordul, aki pedig a fejét hátraengedi. A férfi jobbja akaratosan csusszan le a szirén lábai közé, oly rég volt, mikor szenvedélyben összeforrtak, ismét bemutatkozik neki. Széthúzza kissé a combokat, hogy egy része helyet kapjon, odadörgölhesse magát a szőkeséghez, ébren tartva tettrekészségét a vörös végjátékához, és izgatott hangokat csalva a kívánatos ajkak közül. Keze is ott marad visszacsalogatni a forróságot a nő ölébe, kettős támadással ostromolva a józanság védvonalát. Cassy odaadón simul a férfi testéhez, egyik karját kecsesen emeli hátra, vele együtt vonaglik sajátos, buja táncukban, csípőjét tekerve, s egész alakját mozgatva ruganyos hullámokban. A másik keze a melleinél támaszkodó karra kerül, ezzel is mintegy kifejezve a közöttük rejlő összhangot. Ajkai nedvesen, szuszogón, nyílnak el egy hosszú csók után, melyhez vékony ujjait a férfi tarkója mögé simítja, majd az izgatott légvételek nyögésekké fejlődnek. Mintha a démon áldozata köré gyűrűzne, csalva-csábítva végzetébe, vagy tán a tengerhabokból kiemelkedő szirének sikamlós szerelme bontakozna ki szemlélőjük előtt. Essan türelme tán fogytán, vagy csak Cassyt akarja birtokolni még egy kicsit, mert ölét úgy húzza magához, hogy becsusszanhasson a kéj rejtekébe. A szőke szirén felnyögve vonaglik és teste ívben feszül meg, táncuk intenzívebb, forróbb lesz, bár csak néhány mozdulatot kínál társának a férfi, csupán kóstolót a méz csillogó cseppjeiből.
Aztán Essan a hegyes fület húzza ajkai közé, majd valamit suttog Cassynek, mielőtt elereszti feltüzelt kancáját, és lezser könyöklésbe, felhúzott térddel heveredik az ágyra, szemtelenül feltárva ékét.
Cassy felkel, majd Yezához sétál, aki talán még mindig az asztalnak támaszkodik. Ha kezében van még a pohár, megpróbálja elvenni tőle és belekortyolni, majd félreteszi, és a nőhöz simul. Két kezével közrefogva őt támaszkodik meg az asztallapon, előre hajol, hogy puha, érzéki csókkal ajándékozza meg. Aztán a füléhez indul apró csókokkal az arcán, hogy a cimpát finoman csippentse meg, s átadja az üzenetet.*
- Érted küldött...
*Lesimít jobb kezével Yeza combján, térdét pedig megpróbálja felhúzni, hogy a székre emelje a lábát.*
- Téged akar...
*Folytatja puha, csalogató csókjait a nyakon, jobbja pedig finoman simít végig belső combján, majd középen gyengéd kezelésbe kezd.*
- Azt akarja, hogy csináld megint azt, amit az előbb... azt mondta...
*Suttog tovább, s balját cirógatásra, ajkait csókokra használva halad lefelé.*
- Ha magadtól nem jössz...
*Leér a hasra, amit alaposan körbejár, ujjai közben határozottabban dolgoznak a gyönyör kapujánál.*
- Akkor... érted jön...
*Fejezi be az üzenetet, és Yeza szemeibe néz fel, mielőtt ajka finoman érinti ott, ahol eddig a keze ingerelt, az pedig így szabadon járhat a kreolos bőrrel bevont vonulatokon. Válla becsúszik a felemelt comb alá, ha korábban sikerrel járt, s minden tőle telhetőt megtesz, hogy megalapozza a nő hangulatát a záráshoz. Hogy Essan türelmesen kivárja-e a nők játszadozását, vagy beváltja fenyegetését és kézbe veszi a dolgokat, csak Yezával ketten tudhatják, hisz titkos egyezséget kötöttek.*


1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 17:24:33
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Reyraa//
//Pultnál//

*A percek, melyek kérdése és aközött telnek el, hogy megzavarják őket, kínos csendben telik. Zammiria türelmesen kivárja, tudni szeretné, hogy számíthat-e a nőre, hiszen állítása szerint Artheniorban élt azelőtt, neki pedig artheniori hírekre van szüksége. Reyraa remek lehetőséget kapott, hogy próbaidejét máris hasznossága bizonyításával kezdhesse meg anélkül, hogy a kisujját meg kellene mozdítania érte. Hiszen ha csak általánosságban mesélni kezd a városról, arról a városról, melyben élt, amit ismert, Zammiria kíváncsiságát jóllakathatná egyelőre, hiszen csak pár perc van a következő programig, nyilván nem merülhetnek bele mélyen a témába. Vagy bevallhatná, hogy elment a felkelés előtt, és semmit nem tud ezért. Ez teljesen rendjén van, nem érné hátrány, ha kiadná ezt az apró információt, hiszen sokan elmenekültek, és bizony jól tették. Előrelátása elismerést keltene és megalapozná megbízhatóságát.
Reyraa azonban nem felel, csak azon töri a fejét, miképpen kerülhetné el a kérdést. Immár nem csupán két idegennek számítanak pedig, akik elbeszélgetnek egy ital fölött, és Zammiria kifejezte, hogy szüksége van az információra, nem egy lesöpörhető kérdésnek szánta. Reyraa próbaidős alkalmazott, akinek még bizonyítania kell, hogy van helye itt, és egy ilyen lehetőség elszalasztása nem csak pazarlás, de rossz fényt is vet rá. Főképp, hogy egy udvarias közeledést hagyott lesiklani közönye páncélján, és még csak szóra sem méltatta megbízója szavait. Ha ennyire nehezen megy a terelés, akkor pedig a neki szánt feladatok körét módosítani kell. Ralas úgy fogadta, mint egy kivételes képességekkel rendelkező, ígéretes jelentkezőt, ami alatt Zam azt sejtette, hogy információszerzésre és célpontok megközelítésére is lehet majd alkalmazni Reyraát. Azonban, ha egy ilyen kérdéssel ilyen könnyen meg lehet fogni, akkor nem bízhatnak rá hasonló feladatokat. Marad hát harcosnak, megfigyelőnek, küldöncnek, esetleg beosonó halálosztónak. Zam el is határozza, hogy a második esélyt ezen a téren nyitja majd meg előtte, persze nem a gyilkosságra értve. Az a legritkább feladatok közé fog tartozni, Zam ugyanis értékeli az élők tevékeny hasznosságát. Kardoskodni szokott érte, így nem fog szíre-szóra megöletni senkit, csak olyat, aki holtan hasznosabb, vagy igazán kiérdemelte.
Felébred benne a gyanú, hogy a szívélyes, közlékeny külcsín csak addig tartott, míg a nő jó benyomást akart tenni rájuk az elbeszélgetésen, s az artheniori származás hazugság. Talán több is hazugság lehet akkor. Már pedig itt nem lesz elég egy mosoly Ralasra vagy rá ahhoz, hogy valaki megmaradjon a Sellőház berkeiben, és a bizalom sem jár automatikusan, főként gyanús viselkedés esetén.
Némajátékukat az érkező lány szakítja meg, aki jelzi, hogy készen állnak. A megkésett próbálkozás hamvába hal, Zammiria figyelme immár másfelé vezeti, miután elnézést kér Reyraától, méghozzá a zsoldoshoz a pult mögött. Szelíd mosolyt ölt, mikor látja, hogy a férfi megszeppen, még lágyabb hangját veszi elő.*
- Drága Khul'ie, tudomásom szerint semmi rosszat nem tettél, miért gondolod folyton, hogy bajban vagy? Csak nem rossz a lelkiismereted?
*Szélesedik kicsit mosolya, de máris felemeli tenyerét, hogy elejét vegye a magyarázkodásnak.*
- Csak tréfáltam. Elégedett vagyok a munkáddal. Ha volna is bevallanivalód, azt inkább négyszemközt, vagy Ralasszal együtt hallgatnám meg. Csak legyél mindig ilyen és mutass példát a többieknek! Persze most már mindig elvárjuk, hogy így teljesíts.
*Zárja egy újabb mosollyal, mely félig komoly, félig tréfálkozó. Nem mindenki reagál jól a dicséretre, egyeseket motivál, másokat ellustít. Ugyanígy a kritika sem való mindenkinek, és nem is szívesen osztaná. A fejlődést viszont pártfogolja, s talán Reyraa is rájön, hogy nem ellenségek, hanem társak egy közösségben, melybe várják érkezését, ám azért tennie is kell, hogy bekerüljön. Mikor Khul egy méretes kést ad neki, lehull arcáról a mosoly.*
- Öhm... nos... igazából a másikra gondoltam, azokra a kisebbekre. Megtennéd, hogy kicseréled?
*Nem szeretne egy ilyen nagy késsel hadonászni egy ilyen finom mozdulathoz. Ha megkapja a normál méretű eszközt, hálásan megköszöni, és megejti a bejelentést, amit a férfi készséggel kiegészít öblösebb hangjával. Bólint neki köszönetképpen.*

//Ernuss//

*Mikor a férfi a közelében elhalad, megszólítja.*
- Ernuss, egy pillanatra, kérlek...
*Megvárja, hogy a férfi megálljon és rá figyeljen, és lehetőleg mások ne éppen akkor vonuljanak el a közelükben. A hangját is lehalkítja, ez ugyanis csak neki szól.*
- Ma este szeretnék egy feladatot adni neked. Később ismertetem a részleteket, rendben?
*Egyelőre csak ennyit szán neki, de azért megvárja, hogy a férfi reagálhasson, akár kérdezzen, mielőtt útjára engedi, hogy bevonsulhasson ő is a többiek után.*

//Darelld//

*Ernuss után még mindig nem a különterem felé fordul, hanem Alfonzt és Darelldet keresi, akik maradnak őrizni a fogadó előterét.*
- Uraim, sajnálom, hogy nem csatlakozhatnak hozzánk, de Önök mindenről értesülnek úgyis tőlünk.
*Indít egy szívélyes mondattal, s lejjebb viszi egyébként is csendes hangját.*
- Sok az újonc, aki keresi a helyét. A mai nap szomorú eseményeinek fényében szeretném kérni, hogy ha lehet, diszkréten figyeljek oda rájuk...
*Jelentőségteljesen néz Alfonzra, majd Darelldre is. Szeretné tudni, hogy értik, mire gondol, aztán megköszöni figyelmüket, és csatlakozik a társasághoz.*

//Eligazítás//
//Különterem//

*A legtöbben már feltehetően itt vannak, bár talán még nem mindenki. Maga az asztalhoz vonul, hogy jelezze, ideje lassan helyet foglalniuk, és az utolsó érkezőkre várnak. Tekintetét végigfuttatja a helyezkedőkön, akik társaik lehetnek a küzdelemben, melynek nekivágtak Ralasszal. Vajon ki lesz elég kitartó, hogy velük maradjon?*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 17:29:30


1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 13:55:53
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Látomás, mely lehunyt szemei mögött kínozza, felemelkedésről és bukásról, bár tény és való, hogy ez esetben a felemelkedés talán ugyan puritánabb, de testhezállóbb szó. Apró verejtékcsepp érinti a padlót, s szétterül, az alsóbb szintekbe szivárogjon, hűen jelezve a Sellőház funkcióját. Halk felhördülés az incselkedő kérdésre. Üvöltve, kínozva kiáltaná, hogy igen és igen, mely egyben jelentene tagadást is, de akkor hol maradna az élvezet. Persze az utóbbi történések természetesen már jócskán rászolgáltak a kifejezésre. Nem válaszol, szemei izzó tűzzel égve pattannak fel, s sugarát a lányra veti, tekintete komor és eltökélt, még szigorúnak is mondható. A mosolyt sem viszonozza, bár az megfigyelhető, hogy ez nem amiatt van, mert éppen nem tetszene neki valami. Ralas egy kicsit talán visszatért. Talán a lány örömére, talán, hogy idővel könyörögjön neki, hogy hagyja abba. Beleborzong az érintésre, s, mint kissé túlfeszített íj, teste is ívbe fordul, két kezével a pokróc ráncaiban görcsösen kapaszkodik meg. Nyelvének hegye alsó ajkán fut végig, s az izzó tűz nem ereszti a lány tekintetét, csak a jócskán ívelt szemöldök emelkedik feljebb a kínálásra. Jöjjön, aminek jönnie kell. Felkönyököl, egyben felnyög a sikamlós érkezésre, melynek nem várja meg a végét, maga is felfelé indul el, s feltornássza magát, aztán megint és megint, szüntelen és kifogyhatatlan erővel, lassan indulva, s sebesen érkezve. Nem akar fájdalmat okozni, de kellőképpen feltüzelték, hogy ne fogja vissza magát. Kezei immár a pokróc ráncai helyett a földön támaszkodnak, s adnak lendületet az íves és ütemes mozgáshoz, reményei szerint a lány gyönyörű haja összekuszálódva, s bágyadtan tapad majd testére, leheletében az ő neve is megfordul.*
- Vigyázz... mit kínálsz... *Nyögi négy ütem közt szaggatottan, miközben szemei a lány tekintetéről mellkasára, s halmai futnak le. A bemelegítésnek már régen vége, így egyik keze játékos felfedezőútba kezd, gyöngyöző mellkasa csupa víz, a levegőt már csak lopja a padlástérből, pihegve és alkalmanként. Mikor elegendőnek érzi, fordul. Erőszakosan és gyorsan teperi maga alá a lányt, hogy az eddig két szabad kezét csuklónál szorítsa le, s úgy folytassa, mire biztatták. A combokat lágyan tárja szét, s ajka azonnal csókra hajol, a két kezet nem ereszti, karján, s hasfalán az izmok megfeszülnek, majd görcsbe rándulva dagasztják a bőrt. A csók után hirtelen felegyenesedik, s erőteljesen hatol be, majd miután egy pillanatig a lány arcát nézi, elmosolyodva hajol újabb csókra, s levegőjét cseni, apránként és kortyokban.*


1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 11:51:08
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Eligazítás//
//Különterem//

*Ha akarna, se tudna kielégítő választ adni Zammiria kérdésére, vagy inkább kérésére az Artheniori viszonyokat illetően, de nem is igazán szeretne erről beszélni. Meg hát a nő még nem tudja, de ő még a felkelés előtt elhagyta azt a várost, és hosszas vándorlásba fogott, felfedezve a távolabbi vidékeket, alkalmanként elvállalva egy-egy munkát. Már éppen szóra nyitná a száját, hogy valamerre, kedvezőbb vizekre terelje a beszélgetést, de sajnálatos módon félbe szakítják, kezdődik az a bizonyos eligazítás. Így az éppen kikívánkozó szavakat gyorsan lenyeli, és úgy dönt, engedelmes bárány módjára követi a többieket.*
~Na, essünk túl rajta...~


1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 09:43:36
 ÚJ
>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Az események kissé megváltoznak, s Dareld szokásos körtúrájából visszatérve látja, amint Zammiria megadja a jelet az eligazítás kezdetének. Nem kimondottan kíváncsi. Ami feladatot kap, azt elvégzi, ráadásul elsősorban az előtérre kell koncentrálnia jelenleg, hiszen az ismertető alatt a beérkező vendégekről is gondoskodnia kell. Nem érzi terhesnek a feladatot, egy picit nem is bánja, hogy nagyobb lesz a csend, bár forgalmat csupán a vendégek jelentenek. Ahogy távoznak a vendégek, tekintve, hogy Khul a pultba állt, besegít neki. Még egy rövidke szigorú kacsintást is megenged magának a férfi felé, elég jól összeszedte magát a nap végére. A beharangozó ugyan ismét harsányra sikeredett, de nyilván nem tagadhatja meg önmagát, így arra csupán halkan felsóhajt. Összeszedi a gazdátlanul hagyott poharakat, a Maydeleine kisasszony által elfogyasztott dohány után maradó hamut kiveri, s eltakarítja feltéve, ha akad ilyen. A kihúzott székeket eredeti állapotba helyezi vissza, a függönyöket gondosan megigazgatja. Nem telik el sok idő, s az előtér ismét olyan, mint korábban volt, várva az újabb vendégeket. Utolsó mozzanatként minden asztalt áttöröl, majd a padlót is ellenőrzi, végezetül pedig néhány ablakot nyit, hogy átszellőztesse a helyiséget. Ezt csak néhány percre, az itt mulatozók a félhomályt kedvelik, nincs szükség fényre, üzleti szempontból pedig mindenkinek jobb, ha elveszíti időérzékét.*


1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 23:16:44
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Eligazítás//
//Különterem//

*Gyorsan végez az evéssel, ezzel pedig egy-kettőre letudja a vacsora terhét. Immár jóllakottan üldögélhet, nézeget a Sellő beltartalmát, legyen az akár tárgy, berendezés vagy élő személy.
Gyorsan felfigyel -főleg füllel - a pohárkocogtatásra. Úgy tűnik, elérkezett a vára nem várt megbeszélés. Ernuss elnyomja az összes rossz előérzetét, hiszen tudja, hogy ez egy szükséges rossz, amin egyszerűen túl kell lenni. Feláll, ám nem tuja, merre kell menni, így kivételesen remek partnere a csordaszellem. Ritkán szerencsés, ám most mégis csak követnie kell a többieket. Khult legszívesebben szájon vágná, hiszen a férfi megnyilvánulásai kifejtetten idegesítik, ám nem tesz semmit, elnyomja az érzelmeit, és a szokásos hidegségével halad a többiek után.*


1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 22:56:47
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia//

*Nem ül diadalittas és hivalkodó mosoly szája szegletébe akkor sem, mikor befejezi mondandóját. Láthatóan nem felfuvalkodott hólyag, ki hatalmát fitogtatja, csupán alapokat fektet, meglehetősen szilárd alapokat. Ralast bizonyára sokan nem veszik komolyan, bár talán Dreyia is meglepődne, ha alantas eszközökkel próbálkozna, főleg, hogy Zam jóvoltából, már apró kis fegyver is lapul tarsolyában. Az emberek változnak, ekképpen Ralas is. A csibész csődör, ki pénzért bújt ágyba, s laza ingben, vászonba burkolt lélekkel mosolyogva figyel, már a múlté. Dreyia előtt más ember áll, jóllehet tűnhet akár alkoholistának, vagy papírmasénak is, az élet olykor érdekes helyeken képez, s Ralas többször megfordult minden szegmensében. Az arcon feltűnő kedves mosolyra, először az a gondolat ragad meg fejében, hogy egyszerűen torkon ragadja, s eltöri a nyakát. Félelem? Nem. Menekülés? Lehet. Felejtés és gondűző? Inkább. De ölni ráér később is. Közben persze viszonozza a mosolyt, s állja a tekintetet, hadd higgyék csupán bárgyú gyászhuszárnak, kit dróton rángathatnak, kérdés persze, hogy a szálakat felülről ki mozgatja? Dreyia talán első helyes mondatait ejti ki a száján, mikor Zammiriáról beszél. A feszültség enyhül, s a mosoly igazabbá válik. Egy pillanatnyi csendet megenged a lány mondandója után, neki is jár a hatásszünet, emellett végig is gondolja, amit hall, s levonja a következtetést, miképpen, míg Zammiria van, míg Zammiriával jóban van, számíthat a lányra. Abban a pillanatban, hogy ez nem lesz, nyakon szúrja, mint egy disznót. Érdekes fejlemény, de jó tudni. Mondjuk nem számított többre, hisz ki ő, hogy feltételeket diktáljon. A kikötőben egyébiránt soha nem volt másképp, miért most lenne az?*
- Én nem aggódom semmi miatt... *Kezdi nagyvonalúan és kissé nagyképűen, de így folytatja.* amíg olyan haderőm lehet, mi ilyen tagokból áll, mint te. *Biccent, akár elismerő pillantásnak is nevezhető tekintettel, némiképp hidegebb mosollyal, mellyel Drey meghajol.*
- Egy a különbség közöttünk... *Vonja meg a vállát.* Szakmai ártalom. Én egyfolytában hátranézek, sohasem tudhatom, hogy ki áll mögöttem. *Hajol meg maga is.*
- Igyál, s egyél, reményem szerint a többiek is megérkeznek. Hiszem, hogy ez egy eredményes együttműködés lesz köztünk Dreyia Linkelstar. Ha másért nem, hát az életünkért. *Ejti kezébe állát, s mosolyog sejtelmesen. Hogy az "életünk" alatt személyre, vagy fogalomra utal, nem lehet tudni, az arc továbbra is csupán fáradtságot és elnyűttséget tükröz. Látszat lenne talán?*
- Csak ennyit szerettem volna, köszönöm, hogy meghallgattál. *Vissza a művi tiszteletkörök világába, arca ismét gondterheltté és töprengővé válik, majd, ha nincs más hátra, ad a látszatra és vesz magához egy pohárka töményet.*

A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 23:02:38


1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 20:30:00
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia//
//16+ Szöveget tartalmaz//
*Ralas tud meglepetést okozni, a lányt szóba se hozza. De akkor vajon mi lehet a gondja? Ez hamar kiderül, vagy így vagy úgy. Legrosszabb esetben leszúrja Ralast, de ehhez még nem követett el akkora ostobaságot a férfi. Na meg úgy látszik egyelőre életben is marad, hisz igazat szól.*
-Csak a kiosztott feladattal foglalkoztam, igaz volt némi akadály. *Itt elhallgat, hisz a férfi tovább beszél, és azt tudja, hogy ilyenkor a „főnök” beszél, monológ következik. Csendes mosollyal figyeli a férfit, előre tudja, mi következik. Újra előkerül a korábbi ábránd, de ismét elhessegeti, hisz a férfinak kivételesen igaza van, mivel pont ezért cseszte le Ralast. Azaz azért hogy nem képes kezelni a dolgokat. Figyeli a férfi arcvonásainak változását, minden egyes rezdülését hisz így tudja még könnyebben kiismerni azt. Azt már látja a bőre színén és a szemén is, hogy komoly alkohol gondjai vannak, de dolgozik rajta. Ez nem csökkenti sem a tekintélyét sem a megítélését, hisz kinek nincs valami gyengesége? A férfi is szenvedhetett, most hogy előrébb lépett így kezeli a félelmét. Nem ítélkezik hisz, ahogy Ralas is mondta még nem ismerik egymást. De azt már tudja, hogy Ralas démonai hamarosan páros lábbal távoznak, mivel nem szenvedheti, hogy a férfi, még ha nem is szándékosan, de elcsessze az ő terveit. Végig hallgatja Ralas mondandóját és elmosolyodik. A mosoly minden kedvességet-érzelmet nélkülöz viszont nem is fenyegető, hisz ki szeretné beszaratni a főnökét azzal, hogy szimplán megöli, ha az útjába kerül? Na ugye, senki. Pláne hogy nem is tervez ilyesmit a férfi ellen hisz láthatóan tud fejlődni, viszont az árnyai elég bosszantóak lesznek.*
-Ezzel egyet értünk, se te se én nem ismerjük egymást. Normál esetben vélhetően valami agresszió történne most köztünk, de abban egyet értek veled, hogy mind kaptunk elég pofont idegenektől, egymást már ne pofozzuk tovább. Ha valaki sértegetni, gyalázkodni, ármánykodni akar felém vagy ellenem, hát tegye, amit tud. De ha a családom ellen teszi ugyan ezt, legyen bárki is azt eltakarítom az útból. Az hogy ki mit hol szenvedett és élt át teljesen mindegy, akik most a Sellőben vannak mind megtörtek, és mégis talpon maradtak. Zammi úgy döntött ideköti az életét, hogy miattad és érted az engem hidegen hagy. Ahogy az is, ha tévedek. De azt tudom, ha bárki ártani akar, neki azt eltüntetem, nem pénzért kísérem őt, és nem pénzért szolgálom, már ha lehet annak nevezni. Azért teszem, mert ő változtatott a mi szokásainkon, és sokkal nyíltabb szívű, mint te vagy én. Persze ő is sötételf, de nem puhakezű kislány, csak egyenes. Azért követem, hogy senki ne árthasson neki. Ha a Sellő alkalmazottait családként kezeli, és eszerint fogja persze betartva a főnök alkalmazott viszonyt, mégis közvetlenebben. Akkor én is ezt teszem, hisz ha segíthetek, neki könnyebbé tenni az itteni életét megteszem. Veled csak annyi a bajom hogy szaglik körülötted a halál, nem azt mondom, hogy gyilkos lennél, de a nyomodban van. Viszont azt is látom, hogy az alkalmazottak szeretnek és tisztelnek. Ezt én is megtehetem minden alakoskodás nélkül, hisz nem vagy rossz ember. Csak zűrösen kezelsz dolgokat, de ezen is tudunk segíteni. A tiszteletet meg fogod kapni, ha gondom, van, pár szavaddal igyekszem négyszemközt közölni. Mert az igaz, hogy ha én, mint alkalmazott tiszteletlen vagyok veled szemben azt a vendégek és a többi társ is észreveszi. Ez ártana a Sellőnek, és nem tervezem tönkretenni senki otthonát. Se a tiédet se Zammiét, de még a lányokét se. Így amiatt, hogy balhés leszek veled szemben ne aggódj. Aggódj a hibbant kikötői hatalmak miatt. Bár ők kezdhetnek rettegni ha Zammit megsiratják, mert akkor az ő családjuk is sírni fog. Én a hűségemet tudom csak adni nektek, többet nem. Ha kiérdemled érted is megteszem azt, amit Zammiért. De most koncentráljunk a többiekre, te és Zammi vagytok a főnökök, mi meg a katonáitok. Legalább is a testőrök. A többiek a szolgák és azon személyek, akikért felelősek vagytok. Ők a munkájukat adják, ti általunk a biztonságot és az otthont. Ezt nem fogom tönkretenni kicsinyes dolgokkal. Hisz látjuk tisztán, ugyan azt akarjuk mind a ketten. Csak néha másképp, de tudunk együtt dolgozni. Viszont befogom, mert már megint rengeteget beszélek, és kicsit kezdek sok lenni. Tehát nem lesz, köztünk semmi vita, te kiadod az utasításokat én meg megoldom azokat, legyen bármi is. A többi meg jön magától. *Von vállat.* Vagy nem, de ráérünk aggódni Ralas. Most inkább pihenjük ki bolond lány tettét és amint mindenki itt lesz, haljuk szavaitokat. A munka halad tovább és csak előre léphetünk, hátra meg max lesünk nehogy becsapjon a villám az árnyékszékbe.
*Hajol meg Ralas felé, tisztelettel és huncut mosollyal az arcán.*


A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 20:30:47


1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 20:14:37
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Sokáig gyönyörködne még szépséges húgocskája gyönyörben vadul megkínzott vonásain. Simítja, ízleli a kéj felfoghatatlan sodrában vonagló novíciáját, ujjai Essan könyörtelen segítői lesznek. Az érzékeny dombocskát veszi célba, hogy a lány testét a végletekig űzzék ezen az úton. Csókolja a bájos arcot, keresi a kék szemek kivételes csillogását, s mikor Cassy szuszogva kortyolja újra a levegőt, Yeza ujjai is lágy, becéző körökre váltanak. Ajka a szőke lányéért nyújtózik. Mohón, átszellemült élvezettel issza az édes megsemmisülés ízét. Mint akinek bűntudatát legyűrte az éhség egy fenevad elé dobott ártatlan szépséges haláltusája iránt. Érzi a combok reszketését; a lány zilált, élvezetben elkínzott nyögései még ott visszhangoznak a fülében. A selyembőrű testecske azonban kisvártatva oldalra gördül, Yeza pedig szembe találja magát Essan kék szemeivel. Azokból a szemekből pedig az süt, hogy a szőke lányon még nem lakatta jól magát, talán csak igazán most jött meg a kedve hozzálátni. Yeza hagyja, hogy vigye tovább e kéjes estébe szőtt történet. Szeppentséget mímelve zárja össze térdeit, s próbálna hátrébb hőkölni, de Essan is ráérez szerepére: megragadja az egyik vékony bokát és magához húzza az ínycsiklandó prédát következő fogásnak. A vörös lányka egészen esélytelennek tűnik a bájaira éhes férfival szemben. Keze nem talál kapaszkodót, hiába markolja az ágyneműt. Essan a bokácskát a válláig húzza és rámarkol Yeza combjára. Nem is tétovázik, helyére illeszti a némán beígért elégtétel eszközét, s már mozdul is. Sóhajba, nyögésbe fojtja az ellenállást. De hiába gázol e diadalmas hódító a sudár test gyönyöröknek szentelt kertjébe, a vörös nem adja koronáját. Mozdul a csípő és mozdulnak az izmok, melyek játékát a Niyss virágai mesterien értik. Yeza felkönyökölve néz szembe a kékekkel. Ajkán aljas kis mosolygás. A fojtott sóhaj ezúttal Essané. Teste megfeszül, marka rászorít Yeza combjára. Egy pillanatra a szemét is lehunyja, hogy erőt vegyen magán. Egy Sellőnek kordában kell tudni tartani a gyönyör szekerének megvadult lovait, de kell egy szusszanás, míg megzabolázza magát. Pedig Essan nem szokott a szakadék szélére tántorodni, míg a vendéget maga elé nem tessékelte.
Mikor újra kinyitja a szemét, egészen magához húzza Yeza combját és az ütemet újra felvéve, felveszi a kesztyűt is. Eddig a sarkaira ereszkedve mozdult, most viszont előre dől. Balján megtámaszkodva sokkal szabadabban lendül a csípője, az így előrébb kényszerített comb pedig még közelebb engedi. Hogy ez mennyire kéjes, azt tisztán mutatja, hogy Yeza szemében a dacos kis szikrák esdeklőbe fordulnak mindjárt, hangja is kiszökik az elnyíló ajkakon. Alázatosan nyöszörgő kis kegyelmi paktum, melyben minden erényét leteszi a férfi elé.*
- Hogy mondod? *vigyorodik Essan a győztesek teljhatalmú dicstelenségében fürdőzve. Yeza tarkójára csúsztatja jobbját és csókot mar tőle, de nem lazít a gyeplőn. Keze a tarkóról lesiklik a pihegő mellkasra, le a formás kis kebelre. Markol és birtokol, aztán immár mindkét kezére letámaszkodva még előrébb nyomul, a könyöklésből a hátára kényszeríti a vöröst. Yeza egyik bokája még mindig csapdában a vállán, így a fölé hajló férfi lány combját most egészen a mellének nyomja. Yeza térdét a póz saját válláig feszíti. A mind erőteljesebb ritmus így már egészen hihetetlen régiókat jár be. Lehengerlő offenzíváját nyögi az ágy, Yezát pedig a gyűrt ágynemű redői közé préseli. Hamar hangját is veszti a vörös. Ujjai a férfi hajába markolnak a tarkóján, szabad combját Essan derekára szorítva feszül meg végső megsemmisülésében. Apró rándulások érzéki görcsében adja át magát a gyönyör átható árjának. Essan alig mozdulva nézi végig e megejtő kis halált. Ajka a keblecskék ékét csókolja, harapja, míg a lány sóhajtva nyitja ki újra a szemét. Ekkor aztán lassú mozdulatokkal ír érzéki epilógust a mű végére. Elégedetten simítja birtokát. Mosolya issza a látványt. Hihetetlen, milyen megadóvá szelídül ilyenkor a női test. Leengedi a válláról a lábacskát és hosszú csókot vált a megzabolázott vadóccal, aki még Essan diadalát pihegi. De Yeza nem hálátlan és semmiképp se szeretné, hogy bármelyikük anélkül távozna innen, hogy a gyönyöre ne szédülne végletekbe. A férfi fülébe súgja a végjáték koreográfiáját, ahogy ő, mint e pikáns darab megrendelője épp e pillanatban megálmodta. Közben fordul, a férfi fölé hengeredik. Feltérdelve nyújtózik, hátrasimítja kiszabadult tincseit. Csípője kéjelgőn mozog, lassú körökkel tartja ébren Essan vágyát, mintha nem is épp az imént söpört volna végig rajta a megsemmisülés. Testük ebben a lomha ritmusban válik el végül, mikor Yeza lassan előre hajol, hogy csókot váltson a szégyentelen rablólovaggal, a sikamlós kis éji ponyvamű főhősével. Csókjai az ajkakról a nyakon folytatódnak, a szép ívű mellkason, a csodás hason, aztán a Rőt lerója adóját az édességgel és a kanállal ejtett komiszságért, és beváltja, amit akkor ígért a pimaszsága. Így fair. De ahogy az, ez is csak kóstoló. Előleg a továbbiakhoz.*
- Gyönyörű *fordul Cassyhez* - hoznál nekünk egy korty vizet? Vagy... *huncut mosollyal inti közelebb a lányt* - majd hozok én *mondja, s ha Cassy odahúzódik, nem mulaszt el csókot lopni tőle. Kicsusszan az ágyból, de mielőtt még az asztalkához indulna, hátranéz a válla felett.*
- De Essanra még szükség lesz *villantja szemét Cassyre jelentőségteljesen.* - Essan, kedves, megtennéd, hogy addig szórakoztatod ezt a szépséget?
*Azzal az asztalkához sétál és ráérős pepecselésbe kezd. Felfordítja a vizeskancsó mellé odakészített poharat. Tölt magának egy kis vizet, körbelötyköli a pohárban, mint a testes borokat vagy a gabonapárlatokat szokás, aztán háttal az asztalnak, kényelmesen megtámaszkodva nézi a kettőst, mintha a víz ízlelgetése komoly és időigényes feladat volna, amit ugyebár mégsem lehet elsietni.*


1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:28:25
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Megfontolt

//Előtér, egy félreeső asztalnál//

*Nem mondja, de sejthető, hogy ha sietniük is kéne, neki már nem igazán menne az. Aztán Dreyia megdobja egy sor kérdéssel, olyan tempóban, hogy felfogni sem képes már az összeset, így csak improvizál.*
-Nem. Igen. Nem. Nem. Nem. Igen. *Próbálkozik be, bár talán egyedül csak a meggyest fogta fel az egészből.*
-Igen, arra a vendégre én is emlékszem, vizet kért. Egy pohár vizet. *Már akkor érezte, hogy abból nem lesz hosszú barátság.*
-Éés igen, egészen finom a meggyes. A szaga sem olyan orrfacsaró, mint a sima dohánynak. *Kezdi el nagyon lassan magyarázni, de félbeszakítja Zammiria pohárkocogtatása. Szemei a nő irányába fordulnak, keze pedig megáll a levegőben, ekkor érkezik a bökés Dreyia irányából, amire egy "Aucs" a késleltetett reakció némi csúnya nézéssel megfűszerezve. De már lendül is a közelebbi lába, hogy visszaadja, azonban ez a művelet sikertelenül zárul, mikor hallja, hogy a szék lábát találja el vele. Az arcáról levehető, hogy neki ez a találkozás jobban fájt, mint a széknek.*

//Eligazítás//
//Különterem//
//Ralas//

-Akkor indulás. *Kitaszajtja maga mögé a széket és feláll, megigazgatja a ruháját és megpaskolja a pofikáját, hogy némileg bizalomgerjesztőbb ábrázatot tudjon mutatni. Aztán a mélységi kíséretében besétálnak a terembe és helyet foglal az asztalnál. Mikor Ralas üdvözli őket csak kedves mosolyt húz az arcára.*
-Neked is biztos nagyon csábíró már a pihenés gondolata főnök. *Reagál vissza, hiszen ma nem csak ők dolgoztak és ha meg kívánják tartani a Sellőben ezt a már megszokott gördülékenységet, nem árt nekik is kipihenni magukat.*
-Igen, a városba mennénk, de előtte mindenképpen kipihenném magam. *Közli tájékoztatásul, közben hátradől a székben és lábait egymáson átvetve fürkészi a terembe betérő új kollégákat.*


1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:28:16
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia//

*A lánynak bizonyára sejtései vannak, miről lehet szó, persze ezek a sejtések korántsem biztos, hogy megállják a helyüket. Ralas érti a stílust, s érti a határozottságot, azonban mindennek megvan a helye és a kötelező ideje. Erről kell beszélniük. A mélységi lány meglepő módon minden fintor nélkül érkezik, s Ralas belül kissé bizonytalanná is válik a beszélgetés apropóját illetően, azonban már elhatározta magát, s Zammiria a tudója, amit egyszer a fejébe vesz, abból nem enged. Nem tanult hasonló praktikát, nincs ezzel kapcsolatos stílusa, így érzése alapján kezd, ahogyan szíve diktálja. Arcán rendületlen mosoly, míg lassan végigsétálva egy félreeső sarokba húzódnak, hol őket nem hallhatja senki. Ha valaki megjelenne Ralas elhallgat, s addig tekint az érkezőre, míg az odébb nem áll. Vállával a falnak támaszkodik, nem akar különösebben hivatalos pozitúrát felvenni, egyrészt rühelli, másrészt ez nem ildomos, Dreyia az életét mentette meg bizonyos értelemben.*
- Először is szeretnék még egyszer köszönetet mondani amiatt, amit a tűznél vittél véghez. Pontosan ilyen határozott és talpraesett alkalmazottakra van szükségünk, mint te. *Rövid szünetet tart, s a tekintetet fürkészi, fintorokat, elismerést, egyéb gesztusokat figyel.*
- Adni szeretnék a beosztottak véleményére is. Négyszemközt el is várom, hogy hasonló jelleggel, ahogy tetted kioktass és elmondd, mi az, ami jó, mi az ami nem. Ha szükséges Zammiriát és engem a tűzvonalból elrángathatsz, hisz ez is lesz a feladatod. *Ismét szünet, de nem hatásszünet, sokkal inkább egy apró indulatot nyel vissza.*
- Azonban. *Komorodik el.* Mint mondtam, mindennek megvan a helye és az ideje. Mindennek. *Kezét sem emeli fel, csupán karba font kézzel támaszkodik vállával a falnak.*
- Nem ismerjük még egymást. Életemben sok oltást, kiosztást és káromlást elviseltem, mert a munkaköröm része volt. Az életem megváltozott, nem vagyok köteles ezt már elviselni. Ha mások előtt, még egyszer így mersz velem beszélni, nem vagyok hajlandó többet veled dolgozni. Légy határozott és légy magabiztos, légy kemény... de tudd a határt, különben menned kell! *Nem emeli fel a hangját, nem tartja szükségesnek. Annyira ismeri már a lányt, hogy nem fogja szó nélkül hagyni. De nem bánja, négyszemközt vannak.*
- Új vagyok itt, mit kellett már bizonyítottam, de nem engedhetem, hogy más azt lássa, van, kinek engedem, hogy más előtt káromoljon, s van, kinek nem. Másrészről a személyzetnek látnia kell, hogy a főnök nem fél bepiszkolnia a kezét. *Megvonja a vállát.*
- Szükségem van a szavadra és a tudásodra, miképpen a véleményedre is, már kiderült tudunk együtt dolgozni, de nem minden áron. Az emberek világa más. Mit gondolsz erről? *Kérdő tekintet, s eldöntendő kérdés. Ha kell, Zammiriát is idehívja, hogy közösen vitassák meg, de szándékosan nem akarta belekeverni a lányt. Zam kialakította már kapcsolatát, Dreyia felnéz rá, reményei szerint tiszteli is, ártana kettejük kapcsolatának, ha választania kellene Ralas és Dreyia között. Ezt mindenféleképpen el akarja kerülni.*


1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:04:08
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Eligazítás//
//Különterem//
//Ralas, érintőlegesen Mady//

*Ahogy kényelmesen falhoz támaszkodik, és megtalálja a falban a saját helyét, Ralas hívja félre. Ez meglepi hisz kettejük jelen viszonya nem ennyire privát, bár lehet, hogy munka van. Így fintor és egyéb reakció nélkül, ruganyosan sétál a férfi felé. Az hogy a férfi mosolyog zavarba ejtő, de sok mindenről nem lehet szó, bár figyelni fogja minden szavát.*
-Rendben jövök. *Csap le egy italra, azért menetközben. Követi Ralast aki félrehívta őt. Az hogy négyszemközt csevegnek, noha lassan megtelik a terem vélhetően a füstös napról lesz szó, és a lányról. Kérdés hogy ki kell e nyírnia vagy más kérést fogalmaz meg a férfi felé. Tökmindegy a kislány gyújtogatott, bármit is kér, vele kapcsolatban megteszi. Ezzel is igyekezve javítani a viharos ismerkedésük, és véleménykülönbségük a foteltűzről.*
-Itt vagyok, mit szeretnél főnök? *Szegezi a kérdést a férfinak, minden allűr és humor nélkül. Tökéletesen hozva az alkalmazotti viselkedést, noha mosolyogva, hisz eddig még nem tett a férfinak keresztbe. Na meg nem is tervez, így türelmesen várja a válaszát.*



1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:00:15
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Felkuncog az elkínzott válaszra. Élvezi a hatást, amit kivált, szeret örömet okozni neki, szítani rajongását, amivel Ralas elhalmozza. Nem tesz semmit muszájból, nem törekszik közvetlen előnyökre. Mégsem ezt feleli, hanem valami gonoszabbat.*
- Akkor... hagyjam abba?
*Mosolyog incselkedőn, s hogy még aljasabb legyen, megmutatja, miről mondana le a férfi. Figyeli rezdüléseit, épp csak lehelt szavait, olykor kicsit pihenni hagyja, hogy minél tovább elnyújthassa az élvezetet. Keze ilyenkor simogatón siklik fel a testén, tudja, hogy Ralas nem csupán kéjre vágyik tőle, hanem szeretetre is. Az ismerős hangsor meg-megüti füleit, bármennyire erőtlenül leheli is a férfi. A felé forduló arc azt sugallja számára, mintha mondani szeretne valamit, de aztán elfordul, s a feszültséget Zam megérzi a testén. Egy utolsó ráhajolás után megkönyörül önmagával harcot vívó áldozatán. Lassan fölé mászik, és arca fölé hajolva mélyen a szemeibe néz lágy mosollyal, közben gyengéden megsimogatja az arcát. Nem szól, csak látni akarja a vágyódást a világos íriszekben, melytől úgy ragyognak fel, akár egy drágakő. Az ő sötét szemei is élénkek, epekedők. Aztán érzéki csökra hajol, s hátsóját leereszti, bal kezével pedig cirógatón lenyúl, hogy könnyebben megtalálják egymást. A pillanat sóhajt fakaszt ajkain, Ralas sikamlós úton érkezik meg. Nem siet, hiszen minden pillanatot rendkívül élvez. Lassan, ízlelgetőn mozog és csókol, ajkat, nyakat, s fülcimpát csippent finoman. Kedves átmenetet szán az érzelmesség oltárán, mielőtt nyeregbe száll a gyönyörökért.*
- A tiéd vagyok...
*Leheli puhán két szuszogás között. Talán Ralas már rájött, hogy nem kell tartóztatnia magát, hogy megtegyen bármit, amit szeretne. Ugyan Zam hajlandó megadni neki a gyönyört önállóan, ám a beleszólása megvan, miként jutnak hozzá.*


1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 17:16:13
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia, érintőlegesen Mady//

*Előbb csilingelés, majd halk szavak, aztán bődülés hangzik fel, egy pillanatig felocsúdva azt gondolja, hogy megint kigyulladt valami. Aztán szemeit megdörgölve ismeri fel Khul hangját, aki a szokásos "természetességével" szólít fel mindenkit. Szóval kezdődik. Lassan bólint, majd összeszedi magát, egy kissé megigazgatja zilált kinézetét, estére azért jó lesz egy fürdő. Hogy eddig miért nem tette meg? Akarta, hogy lássák, mi a helyzet. Minden egyes új magától értetődően bátran, eltökélten és saját egyéniséggel érkezett. Van, ki a kikötőből, van, ki máshonnan. Azt gondolják ugyanolyan a hely, mint az összes bármi más. Azt gondolják a kikötő sem különlegesebb, mint akármelyik másik hely, pedig ez nem így van. Veszélyes dolgokba kezdenek hamarosan, s erős a gyanúja, hogy nem mindenki fogja túlélni. Gondolhatnak bármit Zammiriáról, a művi szavakról, vagy a tisztességes beszédről, a rideg távolságtartásról, mely akár hidegséget is jelezhet, de nem azt jelzi. Akik itt vannak, túlélték a Vihar Fiainak látogatását, kifizettek vagy tizennyolc-ezer aranyat a Sellőre, alkudoztak a mélységgel, s szembenéztek vele. Letettek már valamit az asztalra. Akik most érkeztek, még nem. Lehet azt gondolni, hogy itt a Sellőnek és vezetésének kell bizonyítania, hogy megfelelő a hely, hogy tudnak izgalmakkal szolgálni, hogy a régieknek kell megmutatni, itt a helyük... de ez álom, ez hazugság. Vagy legalábbis, aki jelenleg ezt így gondolja, már távozhat is. Nincs szükség rá. Akad, majd pillanat, amikor nem lesz feladat, s akad, mikor rengeteg. Az üres pillanatokat nekik kell megtölteni tartalommal, s fejlődniük kell, hogy akkor, mikor elérkezik az idő, tettre készek és rátermettek legyenek. Ha nem így lesz, elbuknak. Halvány mosollyal pillant fel az első érkezőre, akinek rögtön egy italt nyom a kezébe.*
- Dreyia, Mady! *Köszönti a két régi csatlóst.* Igyatok, egyetek, míg mindenki ideér, gondolom már jól megérdemelt szabadságotokat élveznétek. *Biccent. Mosolya még Dreyiának is szól.* Hamarosan mehettek, addig Dreyia, ha megtennéd, vonuljunk félre pár szóra, kérlek. *A mosolya továbbra is arcán, bár egy apró megjelenő szemöldökránc sejtetheti, hogy miről lesz szó. Bízik benne, hogy a mélységi meg fogja érteni, amit most néhány mondatban összefoglal.*


1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 17:03:59
 ÚJ
>Khul'ie Vantruez avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

//Előtér//
//Mindenki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*A csendes beszélgetést hamarosan felváltja egy fajta, sokkal inkább várakozással teljes csend, amire felkapja a fejét az idáig unott és álmosító tevékenységéből. Persze nem veszíti el az eszét és egy italnál többet nem iszik meg, nem akar berúgni, bár jó lenne. Majd utána. Ha az eligazításnak vége, bizony a sárga földig leissza magát, akár partnerrel, akár anélkül. Ugyan tippje van rá, hogy lesz majd, ki hozzá csatlakozik, az nem lehet, hogy mind szárazbelű, forrásvízen felnövő, kuruttyoló békapalánta. Az nem lehet! A gondolatra máris ijedten rázza meg fejét, hogy ebből a lázálomból fel is ébredjen, mikor hang üti meg a fülét.*
- Hogyne, főnökasszony! *Néz rá ijedten, rég szóltak már hozzá, most meg mindjárt kést kérnek tőle.* Ugye nem csináltam semmi rosszat? *Sziszegi fogai között, s már mindjárt Darelldet keresi tekintetével. Majd' csak nem kiherélni akarják. A pultból egy embereset vesz azért elő, ha már ilyesmit akarnak, szükség lesz a megfelelő méretű célszerszámra, elgondolása szerint, mióta utoljára volt nővel körülbelül marhatőgynyi méretűek lehetnek.*
- Parancsolj! *Nyújtja át egy laza fordulat után a levegőben a nyél részét. De nem herélés jön, csak egy laza prezentáció és figyelemfelhívás. Bár nem bánná, ha megszorongatnék, azért megkönnyebbülten sóhajt fel. Egyből segíteni is akar.*
- No, hallottátok, kiscsibék! *Üdvözli kedvesen az újakat.* Pucolás befelé a különterembe! *Majd cinkosan Zammiriára kacsint, bizonyára büszke lesz rá, milyen illedelmesen segít. Igaz, Dreyia és Mady már nem tartozik ebbe a körbe, sőt, Dreyia már meg is indul, amire csak úgy biccent felé, mint, aki érti a dörgést. Régi veterán a mélységi, tudja mi a dolga... meg a segge is jó.*


1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 21:08:15
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Félálomban álmodni. Tetszik neki a kifejezés, valahogy hűen tükrözi azt az időszakot, mely végigkísérte őt, tulajdonképpen a lánnyal való találkozás pillanatától egészen idáig. Elmosódott látomás csupán, vagy talán meg is történt? Nem emlékszik, ködbe vész mindaz, mit fontosnak tart, hogy átadja helyét egy apró örömnek, mellyel büntetni készülnek. Minden egyes érintés izzó tűzként hat, s minden egyes elcsent mosoly, kacér pillantás betalál. Hol van már a számító gazfickó, a férfi, ki általában az ágyban irányító, ki nem engedi, hogy rutinján és tapasztalatán felülkerekedjenek, szinte teljesen elveszett. Persze az meg sem fordul a fejében, hogy valahol Zammiria is ezt keresi, sőt, aggodalommal terhes gondolatok kínozzák. Ébredés... bár jelenleg inkább úgy fogalmazna, hogy vissza az ébredés állapotába, elkínzottan nyög fel, s kacag egyben. Érzékeny pontra tapintottak, mint mindig óvatos és kecses ujjakkal.*
- Fel... fel-írom... *Nyögi vigyorogva, miközben lassan lábujjai összegörnyedve próbálnak ellent tartani szinte az emelkedésnek.*
- Ugyeh... ugye tudodh... hogy nem kell ajándékot adn... adnod ezért... *Arcán szemei szorosan csukva, arca ismét a padlástér tetejét fürkészi, persze ezúttal nem a keresztülszőtt pókhálóban lengedező apró pókokat számlálja, jelenleg csillagokat lát. Lüktetve hagyja magát, s a halmok közt elveszve, engedi el magát végleg, s kérésnek megfelelően adja át az érzéseknek, jóllehet nem is tudna mást csinálni, erőteljesen kézben tartják. Néhány elsuttogott szó, talán egy név, többször is, halvány leheletként, szelíden lebeg a mennyezet felé, hogy az apró zsaluk közti kis réseken találjanak utat a szabadba. Fejét oldalra fordítja, s tekintete immár komoly, az iménti vigyor lassan mosollyá, majd már csak pihegő és fuldokló sóhajokká változik. Oldalra pillant, hogy lássa a lányt. Nem okoz neki kéjes örömet, hogyha nézi, amit csinál, inkább csupán vonulataira, s érdekes módon színére kíváncsi, mely jelenleg doromboló kiscica módjára felpúposodva megigéző látvány, nem tud betelni vele. Keze bágyadtan indulna felé, de nem akarja megszakítani a mozdulatot, ezúttal nem. Nyilván önzés is, emellett titkon arra gondol, Zam is szerette volna már, ha van alkalom, mikor végre a férfiú csendes pihenőt fúj, s nem irányít. Így tesz hát. Ha Zammiria, az arcát figyeli, elkínzott örömöt és földöntúli kifejezést láthat, olykor talán a férfi szája a lány nevét formázza némán, néha suttogva, olykor pedig feljebbvaló isteni hatalmakat nyög fel, akárha szertartást végeznének.*
- Zamm... Zammiria... hhoo... *Nem tudja befejezni a mondatot, a levegő elfogy, egy utolsó sóhaj és arca ismét oldalra fordul. Nehéz megállni, hogy ne mozduljon, s ne érintse, vagy ne segítsen azoknak a játékos ujjaknak, melyek láthatóan az ő helyettesítésére szolgálnak. De türelmesen vár, egészen addig, míg már égető vágyat nem érez a lányra, s fogai szinte görcsösen összeszorulnak a vágytól.*


1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 20:38:14
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Előtér, egy félreeső asztalnál//

-Lehet hogy normál esetben megy, de most nem így tűnik. De mindegy is pihenj csak, nem sietünk sehova.
*Mady mormogása kivehetetlen, még akkor is, amikor fél füllel arra fordul és szemét becsukva a hallásra koncentrál. Dreyia kérdőn néz így a lányra, de választ nem biztos, hogy kap. A félelf szeme alatt néha rángatózik az arca.*
-Ticked van? Vagy csak gondolkodsz? Amúgy mit nézel rajtam? Meggyes? Na, ilyenről se hallottam még, de biztos érdekes az íze. Egy fura modorú vendég, aki bejött az épületbe miközben szellőztettünk. Ráadásul erősen terhelt volt, sötét szektát keresett itt. De kitessékeltük a vendégek közé.
*Csendesen hallgatja végig a lányt, ahogy megemlíti a piacot. A terv nem rossz úgy is csavaroghatnékja van dolgozni később is ráér.*
-Szívesen elkísérlek, úgy sincs dolgom és megnézhetjük a várost. Pontosabban, amit városnak hívnak. Na meg vennék pár kiegészítőt a ruházatomhoz.

//Mindenki//

*Amikor Zammi mozgolódni kezd, Dreyia az asztal alatt lábbal megböki Madyt és a sötételf nőre mutat, aki egy poharat kocogtatva hívja fel a figyelmet magára. A bejelentése felidézi Ralas szavait. *
-Afene ez kiment a fejemből, de jó, na, mindegy legalább megismerem a többieket is.
*Csendesen megvárja Madyt és elkíséri az említett helyre. Erre két oka is van. Az egyik hogy fogalma sincs, merre van az említett hely, a másik hogy nem mászkál egyedül egyelőre. Bent ízlésesen elrendezett termet talál, na meg Ralast kicsit gyűrötten. Valószínű most jön ki rajta a tűz miatti idegesség. Bólint, a férfi felé majd az egyik falhoz támaszkodik, fél lábbal a falat tartva. Nem mintha dőlne csak így kényelmes. Majd várja a monológot, és a közlendőket.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1168-1187