Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Lakónegyed (új)
Csatornarendszer (új)
SellőházNincs "kisebb" helyszín

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 387. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-18 18:08:34
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szigonnyal Sellőre//

*Hátradőlve, szinte félig lehunyt szemekkel figyeli a Sellőt. Még nem, mint birtokos, de ahhoz hasonlóan, bár valamiért nem okoz egyelőre számára örömet a dolog. Rossz előérzet van, ami miatt ujjaival az asztalon is dobolni kezd. Összerezzen, mikor Alfonz hirtelen mellé kerül, s hálás tekintettel néz fel rá, s a felkínált rumra, kezét a pohár köré fonja, s élvezi annak melegét. Alfonz megjegyzésére elkerekedett szemekkel tekint fel rá, de tátogó száján egyetlen épkézláb szó sem jön ki.*
- Hogy... mi?! *Ennyit tud kinyögni, aztán elkapja a röhögés, úgy, hogy még az asztalt is megcsapkodja. Nyilván nem jó érzéssel és boldogságában nevet, mintsem inkább kínjában, de már nincs mit tenni. Még a könnyei is kicsordulnak, s mire feleszmél Rollen már ott áll előtte, egy tekintélyes méretű bőrönddel. Ralas megtörli szemeit, s az italába kortyol, a férfit persze, még mielőtt bármit tenne, gyorsan hellyel kínálja, nehogy csak úgy leüljön, mint legutóbb. Ralas gyorsan tanul. Sajnos általában csak a saját hibájából.*
- Foglaljon helyet. *Mutat a maga előtt lévő székre gálánsan, majd hátradől. A kérdéseket némán és összehúzott szemöldökkel fogadja.*
- Ralas Drayte. *Mondja komoran.* Lakónegyed, első sarok, első emelet. Az erkélyes lakás. *Sóhajt fel, s megdörgöli halántékát. Mondjuk úgy emlékszik, hogy a lakás végül kevés volt. ~ Vagy ehhez jött még hozzá a Sellőbeli részesedés? ~ Nem emlékszik. Egyszerűen elfelejti. Elképesztő. De nem foglalkozik.*
- Rendben van így. * ~ Te hiéna! ~ Akaratlanul is átveszi Alfonz szavajárását, miközben nyirkos tenyérrel az irón felé nyúl.*
- Akkor vágjunk bele. *Biccent egy nagyot, egy pillanatra nyelve hegyéhez érinti a tollat, majd kackiás betűkkel aláírja a megállapodást.*
- A pénzt! *Villan meg tekintete, s állkapcsa megfeszül.* Kérem. *Vigyorodik el, aztán legyint, s ha a férfi is úgy gondolja, a táskát füleinél ragadva meg teszi az ölébe. Szemeivel máris Alfonzot keresi.*


386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-18 17:28:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Szigonnyal Sellőre//

*Az üzlet megköttetik, legalábbis az első lépcsőfoka. Rollen elhagyja a Sellőházat, Ralas pedig egyedül marad a gondolataival és a terveivel avagy a rossz előérzéseivel. A fickót egyáltalán nem érdekli, hogy mit használ fel Ralas, számára csak az üzlet és befektetőinek elégedettsége a fontos, minden más mellékes.
Az asztalánál senki sem zavarja, a jó Alfonz hoz egy újabb pohár rumot neki, ugyanolyan melegített pohárban, mint korábban kapta.*
- Remélem, nem kötött üzletet azzal a hiénával. *Teszi le a poharat, de láthatóan nem vár választ, csak amolyan tanácsot szeretett volna adni. Amúgy is mennie kell, lassan indul a déli ebédeltetés, arra pedig elő kell készíteni az asztalokat.
Ralas így egymagában várja ki az időt, amire Rollen visszatér. Amikor belép és a körszakállas férfit az asztalánál találja, már szélesen mosolyog, kezében egy jókora táska van, láthatóan súlyos. Amikor leül a korábbi helyére, maga mellé teszi a táskát és papírokat vesz elő belőle, majd tintát és irónt.*
- Itt is vagyok, barátom. A befektetők örömmel kötnek üzletet és a felajánlott biztosítékokat is elégségesnek találták, bár én is felszólaltam az érdekedben. *Mondja csevegő hangnemben.*
- Mi is a pontos neved és hol található az ingatlan? *Kérdi, s ha megkapja válaszait, kitölti a pergamenen a hiányzó adatokat, majd a további szöveget futja át.*
- ...továbbiakban kölcsönkérvényező, a befektetőktől 9000, azaz kilencezer arany kölcsönt kap, melynek teljes mértékű visszafizetéséig havonta 900, azaz kilencszáz aranyat fizet, minden hónap első hatáig bezáróan. Amennyiben fizetésképtelenné válik, úgy biztosítékként lakónegyedbeli házát és a tulajdonába kerülő Sellőház tulajdonjogának ötven százalékát és a Sellőház bevételnék ötven százalékát ajánlja fel. A szerződésben foglaltaktól egyik fél sem tér el. A biztosítékban foglaltak akkor lépnek jogerőre, amikor a kölcsönkérvényező fizetésképtelenné válik, azaz nem fizeti ki kötelező havi részletét a hónap első hatáig bezáróan. Amennyiben a fizetésképtelenség bekövetkezik a befektetők azonnal foganatosíthatják igényeiket a biztosítékban foglaltakra. *Olvassa folyékonyan a szöveget, majd mosolyogva felnéz Ralasra.*
- Rendben vagyunk így? *Kérdi és meg sem várja a választ, felteszi az asztalra a súlyos táskát, melyet kinyitva megvillantja az aranyrudakat.*
- Ím, itt van a kulcs az álmaidhoz. *Villant mosolyt, arcára sárgás vonalakat rajzol az aranyon megcsillanó fény.*
- Már csak egy aláírásra van szükség, s ez mind a tiéd lehet. *Nyújtja az irónt Ralas felé, a keze meg sem rebben.*


385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-17 15:37:00
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szigonnyal Sellőre//

*Nem tudja meghallani a vigasztaló szavakat, hisz épp most kötelezte el magát egy jó pár hónapra, emellett épp most készül vásárolni egy épületegyüttest, alkalmazottakkal, szakácsokkal, személyzettel és készlettel. Amiről fogalma sincs, hogy ennek az egésznek hogyan álljon neki. Sohasem volt hasonló helyzetben, az is megfordul a fejében, hogy mi volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy ő bizony egy ilyen kóceráj vezetésére adja a fejét. Majdnem felvihog, mert egész egyszerűen nem jut az eszébe. Rollen, az arcára kenődött mosolyt veheti megértésnek is, bár a férfi szinte nem is hallja, amit Rollen mond. Mosolyogva bólogat, majd előveszi a foglalót. Itt már azért egy kicsit lehervad szájáról a vigyor. Gyakorlatilag egész életének megtakarítása nála van, ráadásul el is kötelezi magát. Halkan felsóhajt, ahogyan az arany immár Rollen szütyőjében csilingel, az övé meg jó pár dekával kevesebb lett.*
- Rendben van. Köszönöm. *Motyogja, majd végignézi, ahogy a férfi csivitelve és jó kedélyűen összeszedelőzködik, majd távozik.*
- Megértettem. *Fűzi hozzá a fizetési kötelezettség meghagyott időrendjére, hozzá bólint is, bár fejben már máshol jár.* Viszontlátás... *De a férfi már kilépett az ajtón. Szusszanva hátradől, majd tarkójára tett összefűzött kezekkel az asztalt kezdi fürkészni, s a férfi talán otthagyott italát. Ha csak pár csepp is van benne, megfogja és felhajtja.*
- Nem pazarlunk. *Heherészik egy pillanatra, hogy aztán ismét komoly legyen. Körbefuttatja a szemét az ivóban, ami szinte pang az ürességtől. ~ Jól meggondoltam én ezt? ~ Most már igazából mindegy. Ami történt megtörtént, bár a papírokat még nem írta alá, biztos benne, hogy meg fogja tenni. A pult felé pislant, vajon Alfonz ott áll-e, s ha igen, tisztában van-e azzal, hogy mi is történik? Bizonyára igen. Előtte nem valószínű, hogy bármi titokban maradna, kérdés, hogy miképp vélekedik jövőjéről? Vajon maradna, ha invitálná? Biztos munkahely, kedvező lehetőségek. Alfonz szinte maga a Sellő, kár lenne helyettesíteni bárkivel. Ha úgy adódik és lesz rá lehetősége, maradásra bírja, ez is biztos. Valószínűleg hirdetést is kellene feladni a tulajdonosváltásról és a vérfrissítésről. Árakat bekalkulálni, itallapot, étlapot összeállítani, no meg a személyzet. ~ Takarítók, szakácsok, felszolgálók, örömlányok, kidobók... te jó ég, mennyi ember! ~ Alaposan elképed, mert erre a részére még nem is gondolt, ahogyan valószínűleg sok másra sem. ~ A berendezés megfelelő, azt egyelőre cserélni nem kell, talán átrendezni, hogy több jusson a táncnak... de akkor együttes is kell. ~ Máris elfáradt, pedig még meg sem mozdult. Tarkóján pihentetett keze lágyan kezd csúszni a verejtéktől, ami homlokára is kiütközik.*
- Innom kell még... aztán... aztán hazamegyek és alszom rá egyet. Talán Cealea még ott van. *Bár ami azt illeti, talán most még a hancúrozás sem tudná helyrebillenteni lelki egyensúlyát. No nem mintha eddig a lánnyal megtette volna.*


384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-17 13:56:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Szigonnyal Sellőre//

*Egy cseppet sem haragszik, leperegnek róla valószínűleg az ilyen dolgok, egyszerűen csak jól áll az imidzsének, ha a szerepében marad és nem annak mutatja magát, ami.*
- Ugyan, barátom, megértem, hogy most feszült idők ezek, de gondolj bele, hamarosan már a saját magad ura lehetsz és vár a gazdagság és a csillogás. *Mosolyog Ralasra.*
- Sajnálom, de én örülnék neki a legjobban, ha jobb feltételekkel kínálhatnék neked kölcsönt, de a befektetők is biztonságban szeretnék tudni a befektetésük. Tudod, milyen világot élünk manapság. *Legyint nagylelkűen és szomorú arccal, mintha neki tényleg az volna a legfontosabb, hogy Ralas jól járjon.
A csillanó aranyakra mohón csillannak a szemei és máris elővesz egy gyönyörűen varrt pénzes szütyőt és belesöpri az amúgy sem sovány erszénybe a maga kis illetményét.*
- Ezt majd a papírok aláírása után jelentsük ki! Nyugtával a napot, barátom, nyugtával! *Emeli fel mutatóujját. Egészen felélénkül, most, hogy Ralas valóban belement az üzletbe.*
- Most? Most elmegyek a befektetőkhöz és kitöltjük a papírokat. Hamarosan visszatérek és elhozok mindent, neked már csak aláírásoddal kell hitelesíteni a szerződést és meg is kapod az aranyakat. *Sorolja a dolgokat, láthatóan nem először csinál ilyesmit, de most egészen derűsnek tűnik, mintha tényleg nagy üzletet kötött volna.*
- A részletek fizetése minden hónap első hatában esedékes. Majd jelentkezni fogok a havi törlesztésért, te pedig majd jelentkezel, ha sikerült megszerezni a kölcsön alapösszegét. Akkor hitelesítjük a visszafizetés tényét és már szabad is vagy, mint a madár. *Mondja még, de már áll is fel az asztaltól, hisz mennie kell és biztosan Ralas is örül neki, hogy gyorsan túl lesznek az üzleten.
Rollen elköszön, majd a kijárat felé felveszi kabátját, kalapját és máris távozik a Sellőből.
A következő bő egy óra Ralas rendelkezésére áll, hogy átgondolja döntéseit és azok következményeit, senki sem zavarja meg ebben.*


383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-16 17:46:19
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szigonnyal Sellőre//

- Igaza van. *Legyint idegesen, de fel is sóhajt közben.* Ne haragudjon. *Fűzi hozzá még kiegészítésképpen, miközben már terveket sző és megalkudni készül. Magában számot vet, s hamar dűlőre jut, nem akar már tovább gondolkodni. Már éppen venné elő erszényét, hogy az említett közvetítői díjat átadja a férfinak, amikor a további, meg nem fizetés feltételeire terelődik a szó. A keze megáll útközben, s a férfira mered, legszívesebben azonnal elküldené, de tudja, hogy nem teheti és, amit mond az ezekben a körökben teljesen természetes. ~ De a fele tulajdonrész? Akkor nekem csak a másik fele marad, ez azt jelenti, hogy mindenbe beleszólhatnak, hisz ugyanannyi hányad illeti őket, mint engem! Na, neeem. ~ Az eddig megszáradt homloka ismételten gyöngyözni kezd, s a rumhoz nyúl. Már magában a szerződést olvassa, amit még elé sem tettek, de ez bizony megakasztja a mutatványt.*
- Gondolom, a negyvenkilenc százalékot fel se hozzam. *Nevet fel fáradtan és kissé letörten, bár élete lehetősége előtt áll és jelenleg azt is gondolja, hogy úgyis fizetni fog. Meg hát... nem is a legjobb alkudozó, sőt. Sokáig már nem töpreng. Erszényébe nyúl, s fájó szívvel bár, de átadja Rollennek (Mesélő (Hádész)) a közvetítői díjat. Egészen pontosan a kilencezer arany öt százalékát, 450 aranyat. Halkan ismét felsóhajt, miközben csendesen hallgatja az arany csendülését.*
- Meg... megegyeztünk. Írjuk meg a papírokat, időben fogok fizetni. *Teszi hozzá, bár arra is van elképzelése, mi lesz, ha nem és a fele tulajdon a hitelezők kezébe kerül. De ezen ráér majd aközben agyalni, miközben beindul az üzlet. Lehet, hogy két nap alatt összeszedi a pénzt, s oly gazdag lesz, amire álmaiban sem gondolt. Persze Zammiria is eszébe jut közben, mint mindig, amikor hülyeséget akar csinálni, a mélyen ülő sötét szemek, s a hamuszín bőr, a feddő tekintet. ~ Eh... az én dolgom! ~ Hergeli magát. A férfira nézve ismét italába kortyol.*
- Hogyan tovább? *Kérdezi, miután letette a poharat.*


382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-16 09:34:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Szigonnyal Sellőre//

*Rollen állja a hideg tekintetet, talán már nem az első alkalom ez, hogy valaki így néz rá. Pontosan tudja, hogy mit árul és miért, de nem az ő döntése elfogadni, ő valóban csak lehetőséget ajánl, bizonyos feltételek mellett.
Ralas stílusa kicsit megváltozik, amitől a szemben ülő férfi egyszerűen csak hátradől kényelmesen, mintha egy színházban volna, ujjait újra összeérinti maga előtt és úgy hallgatja a másik szavait.*
- Ralas, Ralas, nyugalom. Én nem bűnöző vagyok, én nem fogok senkivel... hogy is mondtad, farokméregetni. *Úgy ejti ki a szót, mintha egy undorító falat ételt venne a szájába.*
- A befektetőim pedig mind talpig úriemberek, akiknek nincs szüksége alamizsnára, ahogy nekem sincs. Kérlek, maradjunk meg az üzleti beszélgetésnél sértegetés helyett. *Mondja, ahogy jobbjának ujjait keskeny mellkasára helyezi.*
- Dehogy, hova gondolsz. *Képed el tettetett rémülettel.*
- A pénzt arra költöd, amire akarod, neked kilencezer arany kell, én odaadom neked, a közvetítői díjat, a teljes összeg öt százalékát, pedig majd utána elintézzük. Ez már apróság egy álom beteljesüléséhez képest. *Újra az a tenyérbemászó mosoly.*
- Természetesen minderről szerződést írunk, amelyet minden fél aláírásával hitelesít. Viszont látatlanban nagyon nehéz egy lakónegyedbeli ingatlan árát felbecsülni és tartok tőle, hogy nem fedezi a kilencezer aranyat sem, igazam van? *Fittyed le a szája széle szomorúan.*
- A befektetőknek pedig valódi fedezet kell. Nem, ne érts félre *emeli fel kezeit szinte azonnal védekezőn.*, nem a Sellőházra gondoltam, hisz ez jóval többet ér. De ha fizetésképtelenné válsz, akkor mit tehetnek? *Úgy mondja, mintha valóban aggódna Ralasért.*
- Sajnos szükség lesz valamire, ami fedezheti a kölcsön összegét és ha nem tudnál fizetni, amit egyszerűen képtelenségnek tartok, akkor is tudniuk kell, hogy visszakapják a kölcsönt. Ezt remélem, megérted. *Mondja aggódó hangon.*
- Ilyenkor legtöbb esetben a megvásárolt ingatlan adja a fedezetet, de most más a helyzet, hisz a Sellőház sokkal többet ér, mindenesetre a befektetők megelégednek azzal az aprósággal, hogy a nevezett ingatlan ötven százaléka és a bevétel ugyanezen része, fizetésképtelenség esetében rájuk száll. Így ugyanúgy tulajdonos maradsz, de ők is be vannak biztosítva. Mondom, én nem tudok elképzelni ilyen lehetőséget, de sajnos az üzleti élet az ilyen. *Sajnálkozik és kiissza a méregzöld italt, majd várja Ralas válaszát.*


381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 17:31:39
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szigonnyal Sellőre//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Van egy olyan érzése, hogy az a kilencszáz arany a harmadik hónapban már ezerháromszáz lesz, de nem foglalkozik vele. A férfinak annyiban igaza van, hogy a lehetőség itt van az orra előtt, ha valóban minden úgy van, ahogyan Rollen állítja. Persze könnyen lehet, hogy épp a lelkét adja el, valami alvilági bandának. ~ Legyen. ~ Bólint magában komoran, majd hideg tekintettel a férfira nézve, kortyol egyet italából, állva annak, némiképp talán cinikus, s vidám tekintetét. ~ Egyszer úgyis nagyobb ember leszek nálad. Fogsz te még hozzám jönni kölcsönkérni! ~ Szorítja össze fogát a kimondatlan mondatok előtt.*
- Pontosan tudom, hogy mire tettem ajánlatot. *Szűri ki fogai között, egy kicsit unja már a fickó győzködését, jóllehet nyilván vacillálása miatt van így.*
- Legyen. De papírt írunk róla, pontosan jelölve az összegeket belefoglalva, hogy nem formáltok tulajdonjogot semmilyen tekintetben a Sellőre. Továbbá, hogy függetlenül a tartozástól, itt minden döntés az enyém és az általam megbízottaké. Kizárólag vendégként lehettek itt jelen, akkor és csak akkor, ha tartozásom fizetem, vagy beengedlek benneteket. Nekem itt ne legyen felvonulás, meg farokméregetés. *Hátradől a székben, s a poharat eltolja magától. A végletekig elkötelezi magát, a társaság nyilván alaposan megforgat majd minden összeget.* És ugyanúgy fizettek az italért. Azért is. *Bök a férfi előtt lévőre, majd széttárja kezeit, s kószán elmosolyodik.* Hisz még nem az enyém a hely, amúgy meghívnám. Meg, ha már itt tartunk, gondolom gyakorolnom kell, hogy viselkedik egy főnök, nem igaz? ~ Még akkor is, ha éppen hurokba dugja a fejét. ~
- Hogyan lesz? Odaadom neked a kezelési költséget, majd az öregnek, amim van, ti meg nekiadjátok a többit? *Kérdezi felsóhajtva, s immár letudva minden súlyt, mi eddig lelkét nyomta.*
- De a legjobb a lenne, ha együtt mennénk oda hozzá, csak, hogy láthassak egyszerre annyi pénzt. *Mosolyodik el negédesen, persze igazából csak azt akarja ellenőrizni, hogy valóban megtörténik-e az átadás. Hogy utána rögtön ruházhassák át rá a tulajdonjogot.*


380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 16:39:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Szigonnyal Sellőre//

*Ha érzi is Rollen asztaltársa gyanakvását, nem törődik vele, talán még mulattatja is a dolog. Egy idő után talán hozzászokott, hogy így állnak hozzá azok, akiket üzleti ajánlataival felkeres.
A rum kellemesen bársonyos és selymes, a felmelegített pohár összeszűkülő pereme miatt minden illatot összegyűjt és egyben kínál Ralas elé, de az ereje sem elhanyagolható tényező, ami miatt jól eshet a férfinek.
A jó Alfonz most tér vissza az asztalhoz, Ralas elé egy kristálypohárban vizet, Rollennek egy furcsa alakú pohárban méregzöld italt hozva. Hosszabb pillantást vált Ralas-szal, majd a vékony arcú férfire néz és elhagyja az asztalt, de ekkor már Rollen folytatja is.*
- Ruarun? Nem. *Úgy mondja, mintha valami sértőt hallott volna, el is hessegeti jobbjával a témát.*
- Nem, én és a befektetőim olyan tehetséges partnereket keresünk, akiknek van vér a pucájában, akik tettre készek és kellően motiváltak. Mint te, barátom. *Mutat Ralasra, ahogy felveszi a poharát.*
- Mi tudjuk, hogy mennyire nehéz elérni valamit, főleg, ha aranyból emelt falakba ütközik az ember. Hiába a terv, az akarat és a lelkesedés, ha nincsenek valakinek lehetőségei. *A hangjában szomorú él cseng.*
- Ne úgy tekints rám, mint arra, aki aranyat kínál. *Dől előre bizalmasan.*
- Én lehetőséget ajánlok, lehetőséget, hogy elérd az álmaid, hogy megragadd a kínálkozó alkalmat *szorítja ökölbe az asztal felett jobbját, hangjából erő sugárzik.* és ne engedd el, mert ha elszalasztod, ki tudja, eljön-e még ez a lehetőség újra az életedben. *Dől hátra újra szomorú szemekkel.
- Tekints úgy rám, mint aki álmokkal üzletel. *Mosolyodik el végül, majd végighallgatja Ralas összegzését és minden fontos pontnál aprót bólint a fejével.*
- Csak úgy? Csak úgy? *Forgatja meg szemeit a kérdésre.*
- Barátom, tudod te, mekkora kockázatot vállalnak a befektetőim azzal, hogy adnak neked kilencezer aranyat? *Kérdi hitetlenkedve.*
- Kilencszáz arany, havonta. Addig míg vissza nem fizeted egyben a kölcsönt. *Pontosít.*
- Ne költségként tekints erre a pénzre, amit havonta fizetsz, hanem mint motiváció, hogy keményen dolgozz és minél hamarabb visszaadd azt a kölcsönt, amelyen valóra váltottad az álmaid. Hát nem apróság ez mindehhez képest? *Dől hátra és körbeint, mintha ezzel a mozdulattal körbeölelhetné a Sellőház egészét.*
- Ez egy aranybánya. *Hajol közelebb diszkréten.*
- Nézz szét, pompa és kellem itt minden. Nem szeretnék titkokat elárulni, de elég pár hónap és visszafizethetsz mindent, hisz te is tudod, látod. *Mondja halkan, mintha bárki ellophatná a most megosztott titkokat.*
- Szerinted miért kér ennyit érte az az öreg uzsorás? *Kérdi összeszűkített szemekkel.*
- Tudja, hogy elég pár jó este és visszajön neked minden. A fürdő, a lányok, a szobák, de neked biztosan nem kell magyaráznom. *Legyint elismerően Ralas felé, mintha erényeit és képességeit dicsérné.*
- Nah, hogy döntesz, barátom? A befektetők nem várnak örökké, hisz lehet, hogy találnak egy másik, lelkes ember egy befektetéssel és akkor fuccs az álmaidnak. *Formál kipukkanó buborékot két kezével, majd ujjai közé fogja újra poharát és beleiszik az olajos, sűrű italba.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 16:43:36


379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 14:50:03
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Szigonnyal Sellőre//

*Ralas gyanakvása nem hagy alább, de választás híján nem is különösebben ódzkodik végighallgatni a férfi mondandóját. Persze közben szárazon nyel egyet, ami miatt a rumhoz kénytelen folyamodni, amibe ismét jó alaposan belekortyol. A torkát végigmelegíti az erős szesz, de nem bánja. Különösen jól esik neki, a fürdő forró gőze után. Alfonznak esze ágában jelet adni, de Ralas igazából nem is várja el. Azt magában elkönyveli, ha lehetőségében áll majd, a jó katonát meg fogja tartani, mert elképesztő a diszkréciója és munkabírása. Az ilyen ember egy kincs a piacon.*
- Értem. *Jelzi Rollennek, hogy figyel, miközben gondolatai kavarognak fejében. ~ Persze. Neked az az érdeked valószínűleg, hogy ne tudjak majd fizetni. ~ Bár nem biztos abban, hogy valóban így van, meg ami azt illeti teljesen mindegy, hogy mit gondol.*
- A Sellő tulajdonosa küldte? *Kérdezi kíváncsian, mert másra nem tud következtetni, minthogy az öregnek szimpatikus volt, így próbál rajta segíteni. Az nyilvánvalóan látszik rajta, hogy bár szépen vasalt, de régi ingben és nadrágban érkezett, ahogyan szókincse sem nemesi származását tükrözi. Egyértelmű, hogy ennyi összeget a nem létező kabátzsebéből nem tudna előkapni. ~ Bezzeg, ha Zammiria megvarrta volna már. ~ Halványan mosolyodik el a gondolatra, aztán hamar lehervad szájáról.*
- Egy összegben... *Kezd bele, s rögtön fejszámolást is végez. ~ Kilencezer arany, havi egytized, az kilencszáz arany. Az tíz hónapig elhúzva már kilencezer, ahol járok, plusz a közvetítői díj. De vajon ez csak a kamat lenne? ~ Kérdezi magától.*
- Van egy lakásom, az rendben van. *Hessegeti el a további mondandót magától, s nyugtázza a biztosítékot, főleg, hogy bár szereti azt az erkélyes kis lakást a lakónegyedben, de nyilván a Sellőben élni maga lenne a lanawini csoda. Aztán összegezni kezd.*
- Ha jól értem. A befektetői adnak nekem kilencezer aranyat, amit egyben kell visszafizetnem. Amíg ez nem megy, addig kilencszázat fizetek havonta... csak úgy? Azt nem vonják le az összegből? *Kérdezi, mert máris szakad róla a víz, ez így bizony kemény lesz. Mennél jobban húzza az időt, annál jobban ráfizet, már, ha jól értette persze. ~ Kelleni fog egy könyvelő is. ~ Vakarja meg a fejét bizonytalanul.*
- És mennyi lenne az a kis... kezelési költség? *Mert ez az egy részlet még hátra van. Aztán mehet vissza az öreghez.*


378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 01:12:56
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Szigonnyal Sellőre//

*Mintha észre sem venné Ralas gyanakvását, nyugodtan és kedvtelve ül az asztalnál, ahová nem hívták meg és nézi a vele szemben ülőt. A kikötő veszélyes hely, de megvannak a saját törvényei, ugyanúgy, mint minden más hasonló helynek. Aki valaha is élt ilyen helyen, annak tudnia kell, hogy olykor összefújja a tengeri szél olyanokkal is, akiket máskor talán kerülne, de ki tudja, lehet, hogy épp kapóra jön neki. Vagy ő a másiknak.*
- Befektetők. *Ismétli meg a szót a Rollenként bemutatkozó másik, hasonló hangsúllyal, mint azt Ralas tette.*
- Nyilvánvalóan. *Mosolyodik el a vékony arcú férfi.*
- Oh, hogyne. Alfonz és én régóta ismerjük egymást, gyakori vendége vagyok a Sellőnek mostanában. *Tekintetét nem veszi le Ralasról, úgy beszél, de a körszakállas álmodozónak nincs szerencséje, a jó Alfonz késlekedik valahol, így tőle nem várhat segítséget. Az összeget hallva aztán felélénkülni látszik.*
- Hmmm. *Képed el színpadiasan a zakós férfi, még a száját is elhúzza oldalra.*
- Tekintélyes összeg, egy hadsereget akarsz felállítani, Ralas, barátom? *Nyilvánvaló, hogy Ralas nem a barátja, hisz csak pár perce ismerik egymást, de mégis megengedi magának ezt a szófordulatot.*
- Hú, egyből a közepébe. Ez tetszik. *Szűkíti össze tekintetét mohón Rollen, de belemenni látszik a játékba.*
- A kilencezer aranyat megkapod egy összegben, persze egy kis illetmény jár a közvetítőnek is *hajlanak maga felé mintegy véletlen a férfi hosszú ujjai.*, de tisztességes üzletet ajánlanak a befektetőim. Egy összegben kérik vissza a pénzüket, természetesen, de amíg nem tudod ezt megtenni, addig havonta a kölcsön egytizedére tartanak igényt illetményként. *Mondja komoly arccal a feltételeket, Ralason múlik, mennyire tartja őket elfogadhatónak. Nem valószínű, hogy Rollennél lehet alkudozni, sőt, nem is biztos, hogy illik.*
- Persze, megértheted, hogy a befektetők valami biztosítékot is elvárnak, hisz a mostani időkben a biztonság a legfontosabb, főleg ilyen tetemes összegnél. Mit tudnál esetleg felajánlani mostani vagy jövőbeli ingatlanaid vagy ingóságaid közül erre a célra? *Illeszti össze ujjait maga előtt Rollen negédes mosollyal a kérdés mögött.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 01:17:19


377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-15 00:09:39
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hálóval Sellőre//

- Értem. *Nyugtázza a hallottakat, de ettől függetlenül inkább csak még gyanakvóbbá válik. Valahogy az ilyen szerzetek általában kerülni szokták. A kikötőben számítónak becézik a hasonló embereket, kik kéretlenül jelennek meg, ha gond adódik. Ralas itt nőtt fel, hallhatott már róluk. Tapasztalatai szerint a hasonlóak nem éltek sokáig kivéve két esetben. Vagy rendkívül veszélyes emberek, vagy rendkívül veszélyes emberek vették körül őket. Még nem döntötte el melyik kategóriába sorolja a fickót, sőt az is lehet, hogy sejtései nem helyesek, mindenesetre magában latolgatja az esélyeit. Nem kerüli el figyelmét Alfonz távolságtartása sem, vagy legalábbis az éles váltás, mely a korábbi mosolygós tekintetét hirtelen kísérte, szembetűnő.*
- Köszönöm, Alfonz. *Majd kézbe fogja italát, kissé hátradől, s úgy kortyol a rumból.* Igen. A nevem Ralas. *Erősíti meg, arcára szokványos mosolya ül, melyet általában kiismerhetetlennek szán, ez esetben azonban mégis úgy gondolja, hogy felesleges, mert mindent tudnak róla.*
- Befektetők. *Húzza fel szemöldökét a szóra. ~ Ha ezeket az információkat Zammiria megtudja... ~ * Rollen Quar... *Ízlelgeti a nevet.* Nem hallottam még önről, bár nyilvánvalóan nem hasonló körökben mozgunk. *Könyököl az asztalra kissé közelebb húzódva.* Azt hiszem felesleges lenne ön előtt titkolóznom, feltételezem, hogy Alfonzzal is kiválóan ismerik egymást. *Oldalra pillant, hátha a férfi figyeli őket, hátha kap egy jelet, vagy ilyesmi, kell-e vigyáznia, vagy sem, de nyilvánvalóan Alfonz megfelelő munkaerő és nem üti bele magát más dolgába. Ha mégis, hát valahogyan jelez. Egy biztos... uzsorásokat csak hírből ismer. A Vasbank messze van. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet és nincs is választása.*
- Kilencezer aranyra. *Szalad ki hirtelen a száján. ~ Az istenekre, mit csinálok, ezt valóban kimondtam?~ Magában átkozza a pillanatot, ami azonban gyorsan elmúlik.*
- Mik a feltételek? *Ha már csinálja, hát csinálja teljes gőzzel. Még, ha utána egy kihalt utcasarkon fekszik majd kihűlve és agyonverve, akkor is. Az öreg most itt van, még élénken él benne Ralas tenni akarása, ami lehet néhány nap múlva kihuny, vagy megelőzi más. A cél szentesíti az eszközt. A Sellőt, mindenáron.*


376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 23:34:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Hálóval Sellőre//

*Kissé magába roskadva ül Ralas az asztalánál, ahová a jó Alfonz kísérte és szinte magában beszél, amikor megjelenik az ismeretlen, jól öltözött férfi és helyet foglal az asztalánál. A leülő férfit az sem zavarja, hogy Ralas kimondja a nyilvánvaló udvariatlanságot, amivel az ismeretlen élt és helyet foglalt az asztalánál. Halovány mosollyal figyeli a másik oldalon ülő, kissé ideges Ralast, a kérdésre pedig válasszal él.*
- Hát, nem nehéz észrevenni, már megbocsáss és ugye, aki nyitva tartja a fülét, az hall ezt-azt mindenfelé. *Sokat sejtető mosolyra húzódik vértelen ajka. A visszatérő Alfonzzal éles pillantást váltanak, a Sellőház mindenese Ralas elé teszi az újabb pohár rumot, majd elindul vissza a pulthoz.*
- A szokásosat! *Emeli fel ujját az ismeretlen. A jó Alfonz csak fejével biccent, majd odébbáll.*
- Ralas ugye, ha jól tudom, a neved Ralas. *Szólal meg az ismeretlen.*
- Az én nevem Rollen Quar és nem, nem kérek semmit, Alfonz hamarosan kiszolgál engem is. *Hárítja el a meghívást határozottan.*
- A verebek azt csiripelik, szükséged volna egy kis tőkére. Vagy nem is olyan kis tőkére. *Negédes mosolya tenyérbemászó, de szavai meggyőzőek.*
- Én ismerek olyan befektetőket, akik szívesen segítenének neked, természetesen a megfelelő konstrukciókkal. Mennyi aranyra volna szükséged? *Nem kertel, nem udvarol, egyből a lényegre tér, s Ralasnak csábító lehet az ajánlata, hisz gyorsan megoldást találhat a pénz előkerítésének problémájára, talán még azelőtt, hogy Ruaron meggondolná magát.*


375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 19:44:02
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hálóval Sellőre//

*Tenyerébe temetett arccal beszél, szinte meg sem hallva, mit Alfonz mond neki, olyannyira belemerül gondolataiba. Persze nem az önsajnálatba. Nem. Abból már megjött egyszer a világítótorony tövében, amikor a szirt szélének futott neki, hogy leugorjon és a rémlátomás véget érjen. Talán egy másik életre pályázott. Aztán egyszeriben belecsöppent. Nem tudja felfogni, ahogyan további lépéseiben sem biztos egyelőre.*
- Vasbank? Arthenior? Patkányok? *Kérdezi magától.* Maga mit gondol kedves... Jah, hogy elmegy. *Ejti vissza másik kezét az asztalra.* Kö-köszönöm Alfonz. *Köszöni meg bágyadtan, immár ki tudja hanyadszorra, nem számolja. Ahogyan valószínűleg az elfogyasztott ital mennyiségét sem fogja. Halkan sóhajt fel, s először szinte fel sem tűnik neki a vasalt ruhás figura.*
- Hogyan? *Kérdezi meghökkenve, majd inkább szemöldöke szalad feljebb, miközben végigméri a férfit. Makulátlan külső, kellékek, kimért modor. ~ No nem. Férfiakat nem vállalok! ~ Első gondolata ez, de aztán a férfi megszólal, miután kényelembe helyezi magát:*
- Persze, csak tessék. *Legyint.* Hiszen már megtette. *Húzódik mosolyra az arca, ma már nem érheti sokkal több extra inger, ennyi meg belefér, legalább nem egyedül van. Éppen megkérdezné, szokásához híven, hogy a férfi iszik-e valamit, amikor aztán furcsa kijelentéssel szembesül, amire rögtön gyanakvóvá válik.*
- Miből gondolja? *Kérdezi, talán kissé ridegen, persze ettől függetlenül még igyekszik udvarias lenni.* Ez látszik az arcomról? *Szalad félmosolyra a szája, mert el tudja képzelni hogyan nézhet ki. ~ Tizennégyezer arany. Az istenekre... Még, ha Zammiria ki is segít... az... az egy zsák pénz. ~ Morfondírozik, majd megrázza magát.*
- Bocsásson meg, nem akarom megsérteni, de ön mit is szeretne tőlem? Iszik valamit? *Megvonja a vállát.* Meghívom. *Kérdezi egyenes hangéllel és határozottan, a kíváncsiság halvány szikrája is megjelenik lassan, kezdi összeszedni magát. Miért ne hívná meg, hisz mindenkivel ezt teszi.*


374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 18:52:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Hálóval Sellőre//

*Ralasnak magyarázkodásra sincs ideje, mert Ruarun határozottan veszi kézbe az üzlet irányítását és kemény kézzel és szavakkal tereli abba a mederbe a beszélgetést, amelyikbe ő akarja.*
- Fiam, én sem élek örökké és a kráken engem sem kímélt meg. *Halovány mosoly terül el az arcán és a férfi most láthatja igazán, milyen öreg is valójában Ruarun. Ha nem így, pőrén találkoznak, talán fel sem tűnik neki, mert egy élre vasalt nadrágban, mellényben és zakóban egy ereje teljében lévő, hatalommal és befolyással bíró embert láthatott volna, ám így, a fürdőlepedő nem tudja elrejteni az idő vasfogának jeleit a testén, bár a szemei élénken csillognak, mintha még mindig huszonéves volna.*
- Megrágott és kiköpött, olykor többet veszítettem, mint szerettem volna, olyan társak hagytak el, akiket most szeretnék magam mellett tudni, de a Sellő elűzte őket mellőlem. A Sellő jó szerető, de mindent magának akar és nem kívánnám ezt neked, ha nem látnám a szemedben, hogy komolyan gondolod. *Szorítja meg a vállát és Ralas máris kint találja magát, ahonnan a marcona fickó kivezeti őt a szalonba, ahol a jó Alfonz várja.
Odakint már csak a nagydarab férfi hátának tud már csak köszönni, Alfonz pedig szinte az asztalhoz vezeti, de nem ül le mellé, hisz szolgálatban van.*
- Köszönöm, de nem lehet. *Mondja komoly képpel, de a tekintete mosolyog.*
- Igya csak meg, uram és hozok még egyet. És nyugodjon meg, tiszta fej és nyugodt lélek a hosszú élet titka. *Mondja még, majd elindul a pult felé, hogy újabb pohárral intézzen a rumból. Így kérdéseire nem érkezik válasz, Ralas pedig ottmarad egyedül az asztalánál.
Kisvártatva egy vékony férfi érkezik a fürdő felől, az arca még piros a forró fürdőtől, de tökéletes úriembernek tűnik. Fekete vászonnadrágot visel, szűk mellénnyel, fehér inggel és zakóval. Ujján egyetlen gyűrűn csillan a szalon gyertyáinak fénye, kezében sétapálca, de inkább csak divatos kiegészítő, mint járást segítő kellék. A haja hosszú, hollófekete, hátul lila szalaggal átkötve, arca vékony, elnyúlt, orra horgas, szemöldökei dúsak, mosolya féloldalas. Mindent egybevetve megnyerő alkatnak mondaná bárki, de megjelenésében van valami veszélyes is.*
- Leülhetek? *Kérdi, de nem várja meg a választ, hanem leül Ralas-szal szemben, lábait könnyedén keresztbe helyezi és ujjait összefonja maga előtt.*
- Úgy látom, problémája akadt. *Mondja kedvesen mosolyogva.*


373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 17:47:24
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hálóval Sellőre//

- Én nem úgy... *Kezdené azonnal ösztönösen a magyarázkodást, bár igazából csak bejött, amit gondolt. ~ Francba! ~ Inkább elhallgat, s végighallgatja amit az öreg mond neki. Leforrázva és magában elkönyvelve sikertelenségét, persze azért igyekszik magát összeszedni és érdeklődő tekintetét fenntartani legalább a látszatért, hogy egész embernek érzi magát. Kissé vicces a helyzet. Itt egy törölközőbe csavart, már-már öregkorba hajló, de legalábbis középkora végén járó ember, s két mondattal beleszorítja a szót. Persze nem arra gondol, hogy ölre menne vele a Sellőért, Ralas ettől jóval műveltebb, de kommunikáció terén azért többet nézett ki magából. A semleges arc egészen addig fennáll, míg ki nem mondják a varázsszót.*
- Tizennégy... *Pillant fel, s más valószínűleg hold sápadtan fordulna le a székről, de Ralas nem ilyen, hiszen épp álmait alapozták meg.* Tehát eladja nekem?! *Szalad szét a boldog mosoly arcán, majd egy köhintéssel azért igyekszik a komolyság látszatát kelteni, legalább addig a néhány pillanatig, míg egész egyszerűen slisszan a függöny és faképnél hagyják. A kristálypohár csendülését szinte fel sem fogja, majd, mikor már a férfi kifelé sétál, csak akkor kiált utána:*
- Megszerzem a pénzt! És köszönöm! *Ezt követően a pár pislogásig tartó szünet után, gondterhelten hajtja fel a bort egy húzóra. Pedig minőségi lehet, illő lett volna kortyolgatni, ízlelgetni, szagolgatni, azonban ezekre a nüanszokra most semmi energiája nincs.*
- Az jó. De hogyan? *Teszi fel magának a kérdést, amire nyilvánvalóan semmi választ nem kap, így feláll, s hagyja magát tereltetni a hatalmas fickóval, ki ezek szerint mindvégig mögötte állt.*
- Jó napot. *Motyogja magában, s hamar az előtérbe, a fogadó helyiségbe ér, ahol Alfonz már várja.* Köszönöm! *Fordul vissza féloldalasan, hogy az ajtónállónak is megköszönje a kíséretet, majd szinte némán teszi hozzá.* Azt hiszem... *Boldog és egyben szomorú mosollyal néz Alfonzra, a felkínált helyet elfogadja. Mit elfogadja?! Leroskad a székre, s homlokát tenyerére támasztva pillant Alfonzra.*
- Jó Alfonz. Mibe kevertem magam?! *Nevet fel rekedten, aztán a férfi felé emeli az italt.* De megérte! Köszönöm! *Aprót kortyol belőle, majd a férfire néz.*
- Nem ül le? A partnerem sajnos nincs itt, pedig nagy szükségem volna rá. Muszáj beszélnem valakivel. *Nyögi ki, s már emeli a kezét.* Inna valamit? *Néz kérdőn a férfira. Most kedve volna lerészegedni, jóllehet hamarosan indulnia kell, hogy összeszedje a pénzt, mielőtt az öreg meggondolja magát.*
- Gondolta volna? Hogy erre vetemedem? *Kérdezi szaggatottan Alfonzot, akár leült, akár nem, jóllehet korántsem biztos, hogy a régi bútordarab tudja miről van szó, de Ralas a szavait félig meddig magának mondja.*


372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 16:25:43
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Hálóval Sellőre//

*Egyelőre Ralas egyedül van, így csak magára és saját képességeire számíthat, de talán érdemes lett volna egy dörzsölt kereskedővel érkeznie, akinek a vérében van az alkudozás és ismeri annak minden csínját-bínját.
Most, hogy már szemtől-szemben, akár egyenlő felekként tárgyalnak, egy széken ülve, máris komolyságot ad a beszélgetésnek, Ruarun meghallgatja Ralas alkudozásnak számító beszédét, s amikor kimondja az összeget, a szeme sarkában láthatóvá válik egy kis ránc, talán a nevetés láthatatlan jele. Aztán nem bírja ki, vagy nem is akarja, de elmosolyodik, amikor Ralas jutányos árnak nevezi a kimondott összeget, talán nem kerülte el figyelmét a száraz nyelés és az akarattal visszatartott mimika sem.
Felhúzott szemöldökkel hallgatja a költségek felemlegetését, amelyeket a vásárlás után még állnia kell majd a férfinek.*
- Ezek pontosan mind a te problémáid. Megértheted, hogy egy működő infrastruktúrával bíró üzletet nem adhatok el áron alul. Ha egyetlen fillért sem teszel bele, csak a bevételből működteted, akkor is ki kell bírnia legalább két hatot. Vagy nagyon rosszul kell csinálnod valamit. *Koccintja nevetve poharát Ralaséhoz, majd hátradőlve néz végig rajta.*
- Elhiheted, nincs szükségem az ingyen szállásra vagy a fogyasztásra, de köszönöm, ám ezzel nem kerülnek közelebb egymáshoz az elképzeléseink. *Mosolyog, majd a vételárat hallva meglepődve húzza el ajkait.*
- Te aztán egy pofátlan alak vagy. *Akár fenyegetés is lehetne, ha Ruarun nem nevetne fel utána.*
- Tizennégyezer. *Mondja ki magabiztosan.*
- De csak azért, mert tetszik a tettrekészséged és van bőr a képeden. *Ezek mind dicséretként hangzanak a szájából. Felkel a székről, kinyújtóztatja a hátát.*
- Ez az utolsó ajánlatom, Ralas, most menj, hamarosan találkoznom kell pár befektetővel, de örültem, hogy beszéltünk. Gondold át a dolgot, vess számot a lehetőségeiddel és ha komolyan gondolod, hogy mindent feltennél erre az üzletre, akkor gyere vissza és megbeszéljük a részleteket. *Kezét Ralas vállára teszi és elkíséri a függönybejáratig, ahol a félmeztelen izomkolosszus megfordul.*
- Ha sikerül összeszedni a pénzt, segítek neked átvenni az üzletet, de ennél kevesebbért nem tudom adni, remélem, megérted. *Hangjában enyhe sajnálat bujkál.
Mire Ralas felocsúdik, már a szeparén kívül találja magát, szemben a marcona képű ajtónállóval, aki kedves mozdulattal mutat a kijárat felé és kikíséri őt a szalonba, ahol a jó Alfonz már várja őt. Egy asztalra mutat szótlan, ahol egy öblös, melegített pohárban egy olajosan fénylő, mélybarna ital várja, a ház legjobb rumja.
Talán jót fog tenni Ralasnak.*


371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 15:30:09
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hálóval Sellőre//

*Az idegessége halványan és fokozatosan csökken, ahogy beszél. Persze magának nem tagadja le, izgatott, mégis, hogy őszintén mesélhet magáról némiképp lenyugtatja a viharos kedélyeket. Sőt, olybá tűnik, hogy a férfi ezt a Ralast sokkal jobban kedveli. ~ Telitalálat. ~ Persze nem dől hátra, hiszen még csak most jön a neheze. Erre az egészre megalkudni, amihez Ralas csak kevéséé ért, sőt többnyire tehetségtelennek találja magát benne, nos, ez lesz az igazi kihívás, mert beszélni mindig tudott.
~ Bárcsak itt lenne Zammiria, lyukat beszélne a hasába... ~
Az alkudozás művészete azonban más. Induljunk csak ki abból, hogy Ralas az általa kedvesnek és szépnek ítélt lányoknak mindig is szívesen adott indokolatlan kedvezményeket. Vagy abból, hogy a könyvekre fordított kiadása nem áll egyenes arányban életszínvonalával. Persze erről az öreg nem tudhat, s nem is kívánja ilyetén formában megosztani vele e jártasságbéli hibáját. Nyilván mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehetőség szerint legalacsonyabb árat tudja kialkudni, mert semmi kedve Arthenior és Thargia összes üzérével és uzsorásával összeakadni, miközben kölcsönért folyamodik. A férfi dicséretére magához híven szerényen elmosolyodik, majd bólint köszönete jeléül. Szóban nem köszöni meg, az ismét alább adná jellemét, ez így természetesebb. Mikor a férfi kiemelkedik a dézsából Ralas nem jön zavarba, inkább csak még több hasonlatosságot fedez fel, ami rá is jellemző. Ennyire foglalkozik ő is a pőreséggel, s körülbelül ennyi sebhely van rajta is. Semennyi. Azt azonban már most megállapítja, hogy ennyire nem tervezi elhagyni magát. Ő ereje teljében van, izomzata a gyakori fizikai megterheléstől ugyan nem dagad, de jól látható. Ezt a látszatot fenn kell tartani.*
- Köszönöm. *Szúrja közbe, s a kristálypoharat kifogástalan mozdulattal, mondhatni etikettnek megfelelően fogja kezébe, de még nem kortyol bele. A mozdulata szerencsés, mert így a Sellő értékének hallatán nem roppantja össze. Már-már nem is az összeg, mintsem az jár a fejében, hogy a szemeit megfelelően tartsa, s ne kerekedjenek el kínjukban, sőt még álla is helyén marad, amire különösen büszke.*
- Jutányos árnak tűnik. *Kezd bele, egy száraz nyelés után halkan, kissé kiszáradt torokkal, de kényszeríti magát, hogy ne hajtsa le a bort. Jobb szeretne inkább, majd az egyezségnél koccintani rá, persze lehet odáig nem bírja ki.* Deee... *Kezd bele, s méla tekintettel határozottan veszi szemügyre előbb a poharat, aztán a férfira néz.* ismerve az előtörténetemet, tudhatja, hogy ennyi pénzem nincs. ~ Persze lehetne... ~
- Tisztában vagyok vele, hogy a Sellő ára borsos, ahogyan azt is gondolom, hogy tisztes árat kér érte. Viszont, még, ha ezt mind ki is tudnám fizetni, nem maradna a fejlesztésekre, esetleg újabb lányok alkalmazására. További reklámra... a rezsire, a járulékos költségekre. *Gondolkodik hangosan.*
- Jóllehet tudom, hogy ez az én problémám. Mit szólna kilencezer aranyhoz? *Brutálisan nagyot ugrik lefelé, bár észre sem veszi, ujját mégis megemeli, hogy még nem fejezte be, mielőtt azonnal kivágnák a fürdőből.*
- Ellenben havonta egy alkalommal ingyen látogathatja meg a Sellőt, s fogyaszthat, mit csak szeme kíván? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel. Van még ötlete, de kicsiről akar indulni, aztán majd meglátja hogyan lesz.*


370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 14:51:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Hálóval Sellőre//

*Ha valaki a határozottságot kedveli és várja el az alkalmazottaitól és a körülötte élőktől, annak nem feltétlen hízelgő, ha valaki nem értékeli magát eléggé. Persze minderről Ralas nem tudhat, így belefuthatott ebbe a hibába, de még van lehetősége javítani.
Szótlan int, hogy a férfi helyet foglalhat, így leülhet egy székre a három közül. Kényelmesek, bár a fürdő párás levegőjétől már kissé kifehéredett a fa. Fürkésző szemekkel nézi végig, ahogy Ralas végre lazít tartásán és viselkedésén. Láthatóan elégedett az üzlet megbeszélésének alakulásával.
Továbbra is hagyja kibontakozni a férfit, aki talán a fia is lehet, mármint a leélt éveit tekintve, de az is lehet, hogy emlékezteti egykori önmagára vagy csak lát fantáziát a fickóban. Nem szól közbe egészen addig, míg Ralas be nem fejezte kortesbeszédét.*
- Így mindjárt más. *Hümment, majd benedvesíti az arcát, majd megtörli a nyakában lévő törölközővel, majd újra a férfire emeli barna szemeit.*
- Nézd, máris úgy beszélsz, mintha már a tiéd volna a Sellőház. *Mosolyodik el haloványan. Ez a Ralas már teljesen más, mint az, akivel először beszélt és ez tetszik neki, legalábbis a férfi ezt gondolhatja.*
- Jól van, jól van. Beszéljünk a vételárról. *Emelkedik ki a vízből, láthatóan nem zavartatva magát, hogy Ralas pucéran láthatja. Ha megnézi valamennyire magának, egy valaha izmos alkatú, de mostanra megereszkedett testű férfit láthat, akin nincsenek sebhelyek, nem harccal kereshette kenyerét korábban.
Kiszáll a dézsából, óvatosan lelépked a lépcsőn, majd egy odakészítette ropogós lepedővel tekeri körbe magát és kicseréli a nyakában a törölközőt és leül Ralas mellé.*
- A városi események tükrében éppen nemrég becsültettem fel a Sellőt, tudni akartam, meddig jutottam, így most éppen pontos árat tudok mondani neked. *Kezd bele, ahogy tölt egy pohárral magának és Ralasnak is a vöröslő borból. A kristálypoharat a férfi kezébe nyomja.*
- Tizenötezer arany a piaci értéke a Sellőháznak.


369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-14 09:12:12
 ÚJ
>Ralas Drayte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Hálóval Sellőre//

*Természetesen bizalmatlanság fogadja, miképp őszintesége sem arat osztatlan sikert. Megszokhatta már, Zammiria hasonlóan bizalmatlan vele szemben, jóllehet kockánként építi fel várát, s nem teríti ki jó előre lapjait. Ez a stratégia nem vált be, sőt mi több, a feladat ellátására alkalmatlannak tüntette fel magát, ami nem jó. Azonban akár önként, akár önkéntelenül, de kapott információmorzsát is, mely szerint az öreg hajlandó megválni a Sellőtől, ez új lendületet adhat a tárgyalásnak. Még akkor is, ha jelenleg visszalépésnek tűnik az utolsó mondat, mely szerint kezdjenek mindent elölről. ~ Rendben van. ~*
- Megengedi? *Mutat egy ülő alkalmatosságra udvariasan, majd ha a jóváhagyást megkapja, lezseren kigombolja felső ingnyakát, majd könnyeden, de nem nagyképűen helyet foglal, lábát a másikon keresztezve. Ha erre nem kap lehetőséget, testtartásán akkor is változtat, mert jelenleg ez a felállás nem neki kedvez, így nem tárgyalhatnak egyenlő felekként. Persze valójában nem is egyenlő felek, de ez most lényegtelen, mindkettejük szakmájában rengeteget számít a látszat.*
- Igaza van. Az önértékelési problémáim régről fakadnak, igyekszem ezen változtatni. *Kezd bele határozottan.* Azonban ettől függetlenül racionális is vagyok. Nézzük a tényeket. Egészen fiatalkorom óta magamból és magamtól élek. Az üzleti stratégiáimat magam dolgoztam ki, ahogyan tulajdonképpen reklám nélkül az ügyfélkörömet is. Bátran kijelenthetem, hogy számtalan visszatérő kuncsaftom van, akik elégedettek a szolgáltatásaimmal. Rengeteget tanulok. Ennek ékes bizonyítéka a számos könyv, melyekre pénzemet költöm. Emellett fejlesztem magamat, mind technikailag, mind retorikailag. Bizton állíthatom, hogy a megnyerő modorommal nincs probléma. *Mosolyodik el, igyekszik még a dicsekvés határain belül maradni.*
- Ha kell erőszakos vagyok, ha kell gyengéd szerető, pont, amit a helyzet megkíván, ez véleményem szerint jelentheti azt, hogy kiválóan alkalmazkodom a körülményekhez és higgye el, általában az én kezemben van az irányítás. *Helyezi egyik nyitott tenyerébe, másik kezének élét nyomatékosításképpen.*
- Kapcsolatok? *Nevet fel.* Hiszen egész életem kapcsolatokra épül, tekintve az általam nyújtott szolgáltatásokat, a felsőbb körökből, s nem a mély szegénységből keresnek, jóllehet nem taszítom el őket sem, fontos az elégedett ügyfélkör színes palettája és a változatos szolgáltatás.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, igyekszik elemezni, vajon ezúttal megfelelő módon tálalta-e magát. Van még egy dolog, amit nem mondd el, nevezetesen, hogy a tulajdonos ő lesz, de a háttérből kívánja üzelmeit folytatni, akár az öreg. Ezt az információt meghagyja későbbre. Jöjjön egy kis szentimentális részlet, a főnök, vagy megbízottja által tanúsított keménység ellenére.*
- Nem jelenthetem ki, hogy biztos vagyok benne, de hiszem, hogy ön sem készen kapta mindezt. Hiszem, hogy valahol el kell kezdeni. Nekem most jött el az időm. Kérem adja el nekem a Sellőt és megmutatom, hogy milyen hellyé tudnám varázsolni, még jelenlegi tökéletessége ellenére is. *Félrebiccenti a fejét.* Hiszem, hogy készen állok rá. Azt bizonyára megérti, hogy az üzleti tervem minden egyes részletét nem árulhatom el. *Nem jelenti ki, de esze ágában sincs kiadni számos tervét a szolgáltatások megújításával kapcsolatosan, arról, hogy nem puszta kuplerájként kívánja tovább fenntartani, hogy miylen újításokat tervez, még a végén megvalósítaná maga az öreg, ami egyenlő az ő halálraítélésével.*
- Azonban, ha sikeres üzletet kötünk, bármikor visszavárom, hogy megmutathassam. Ön mindig is szívesen látott vendég. Ha az élet úgy hozza, mindent megtanulnék öntől, persze csak, ha méltónak talál rá. *Nem fújja ki a levegőt, pusztán hátradől a széken. Kezét nyitott tenyerekkel lábán tartja. Partnerként, s nem alá, vagy fölérendelt félként tünteti fel magát, nyitott tenyere nyitottságát és őszinteségét tükrözi, ahogyan semleges tekintete is, melybe azért némi vágyakozás a sikerélmény után, megbújik.*


368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-01-13 23:37:09
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Hálóval Sellőre//

*Mások is hasonlóan viselkedhetnek a Sellőház üzemeltetőjének közelében, mert a férfi nem adja jelét, hogy zavarná mindez. Újult érdeklődéssel néz végig Ralason, mintha azt latolgatná, hogy mennyire higgyen neki, hisz nem mindennap érkezik egy vendég, aki üzletet ajánl a Sellőház megvételére.
A válaszra, hogy Ralas egy "senki", összébb vonja szemölökét, senkikkel bizonyosan nem szokott üzletelni egy olyan befolyásos és nagy hatalmú ember, mint Ruarun. Nem is elégszik meg a válasszal.*
- Az álmok, tervek és célok semmit sem érnek akarat és tettrekészség nélkül, ha pedig birtokában van valaki ezeknek, akkor már nem lehet senkinek nevezni. *Talán dühíti, ha valaki alul értékeli akár saját magát is. Ezzel biztosan nem nyújt jó benyomást Ralas. Annak, aki megvásárolná a Sellőt, annak többnek kell lennie egy senkinél.*
- Nézd, fiam. Amit eddig elmondtál, őszinte leszek, nem győzött meg. Ez a hely sokkal többet jelent nekem, hogy eladjam valakinek, aki senkinek vallja magát, koszos lakásán és megtakarításán kívül semmije sincs és akit eszközként használnak. *Őszinte, bár kegyetlen szavak ezek, de Ruarunt nem hatják meg, könnyed mozdulattal nyúl a borospohár után és iszik bele a mélyvörös italba.*
- Ide vasmarok kell, vagy eltipornak, ide kemény kéz kell, különben a saját alkalmazottaid lopják ki a szemed. Kapcsolatok kellenek, tőke, rátermettség és akarat, mert ezek nélkül egyetlen napig tudod csak üzemeltetni ezt a szörnyeteget. *Néz ugyanúgy körbe, mint Ralas tette korábban.*
- Igen, ez egy szörnyeteg, nem sellő, hanem egy kráken, ami, ha nem vagy erősebb nála, a mélybe húz és bekebelez, szőröstül-bőröstül. *Fúrja barna tekintetét a férfiéba könyörtelenül. Most látszik rajta igazán, hogy milyen kemény vezető is. Egy fél élet tapasztalata állhat mögötte, talán egyszerű pultosként kezdte, mint a jó Alfonz, lehet, hogy még alacsonyabb rangon, de mostanra egy jól működő és nyereséges üzletet vezet, vajon átadná valakinek, aki a saját bevallása szerint is csak akkor lehet valaki, ha megszerzi a Sellőházat. Ez gyenge, harmatgyenge.*
- Tudod, mit? *Sóhajtja.*
- Kezdjük elölről. *Teszi le a poharat.*
- Szóval azért jöttél, hogy üzletet kössünk a Sellőház tulajdonának és üzemeltetésének átadására. Milyen üzleti terved van a továbbiakra, rendelkezel-e a megfelelő készségekkel egy ilyen üzlet vezetéséhez? Megértheted, hogy egy élet munkáját és egy sok-sok embernek munkát adó helyet nem szívesen bíznék amatőrökre. *Kiváló emberismerő lehet, de még nem zavarta el Ralast, hanem úgy tűnhet, érdekli a dolog vagy csak a bolondját járatja a férfivel.*
- Ha ezekre a kérdésekre választ kaptam, rátérhetünk a piszkos anyagiakra. *Villant farkasmosolyt a férfire.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 368-387