Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 19:41:03
Üzenet elküldve: 2018-01-01 19:41:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kertben//
*Határozottan úgy látja, hogy a másik lány is zavarban van. ki tudja, talán az arcán lévő festés feszélyezi, elvégre az efféle szokás itt a városban nem nagyon van jelen. Mondjuk ez még egészen visszafogott néhány korábbi változathoz lépest. Éppen ezért alakította ilyenné, meg is emlékezik egy régi hagyományról, ugyanakkor mégsem ugyanazt jelenti, és talán város-kompatibilisebb is.*
- Rendben, Luni. *Bólint halvány mosollyal. Ha már a rangsorban feljebb álló engedi, úgy minden további nélkül vált tegezésre meg nevek használatára. Elvégre ez sokkal természetesebb, mint amit a városiak használnak udvariassági formulák. Sosem értette, ezek mire jók. Mármint persze, a tisztelet kifejezése, de azt feléjük nem a szavakkal mutatták ki. De az egy másik világ, messze innen, aminek ő már nem része.*
- Tényleg? *Néz meglepve a félvér lányra az új információ hallatán. Mármint nem kétli, hogy igazat mond, csak meglepi, hogy valaki, aki eddig az erdőben élt kiköt egy nemesi házban, mint ott lakó rokon, és nem pedig a személyzet tagja. Persze saját maga a szerencsétlenség és szerencsétlenkedés egy teljesen más dimenzióját képviseli, mint azt már megállapította egy párszor.*
- Rossz emlékek? *Kérdezi egy együttérző mosollyal.*
- Én sem voltam épp a népszerű tagok közé sorolható, csak erre későn eszméltem rá. *Egy apró sóhajjal zárja a mondatot. Hangjában már semmi keserűség vagy fájdalom, csupán egy egyszerű megállapítás lejtése, amit már elfogadott és túllépett rajta.
Leguggol szépen az ismerkedő farkaskutya mellé, s gyengéd, szeretetteljes mozdulatokkal cirógatja a farkaskutya bundáját, miközben mosolya melegséggel telik meg.*
- Ahelnek rendkívül jó természete van. Nyugodt, csendes jellem, egyúttal érdeklődő is, nem bánt, ha nem éri olyan inger, ami rám, rá, vagy a lovakra fenyegetést jelentene. Akkor viszont jobb, ha visszább vesz az illető, különben hamar megtapasztalja, hogy farkasok vére csörgedezik az ereiben. Igaz, én nagy vadászom? *Borzolja meg alaposan a blöki kobakján a bundát. Ahel persze roppantul élvezi a dögönyözést, csukott szemmel, vidáman lihegve tűri a nyúzást.*
- Nem is tudom, mi lett volna velem nélküle, meg a két kanca nélkül. *Kel fel most már, fejével az istálló felé bökve.
A elvetésre rögtön körbe is néz. A locsolást még tegnap megcsinálta, a hőmérséklet pedig nem indokolná, hogy a növények máris kitikkadjanak. Talán kihagyott volna egy-két ágyást? Aggódva néz körül, de nem lát kókadó növényeket. Na majd megy egy kört később, és minden alaposan szemügyre vesz.*
- Akinek sok a pénze, az megengedhet magának nem praktikus dolgokat is. *Von vállat.* Olyat, ami neki tetszetős, vagy szép, vagy csak egyszerűen jelzi, nekem aztán van aranyam. Hiszen nézz csak körbe. *Fordul körbe kitárt karokkal.* Ahogy mondtad, nem éppen sütögetési vagy termesztési célokra lett kialakítva, ez látszik, ellenben minden rendezett, megtervezett, szép összhangot ad.
*A gondosan kiválogatott virágok, az alaposan megtervezett ágyások, a precízen nyírt sövények és lombok mind-mind egy nagyon is átgondolt kompozícióról árulkodnak, ami a szépérzéknek hivatott kedvezni.*
- És mégis van egy roppant egyszerű és praktikus célja is. A városban hova mehetne valaki, aki egy kicsit is hiányolja a természetet, vagy egy kis friss levegőre vágyna a nyomasztó tömegek, kellemetlen idegenek jelenléte nélkül? S ha mégis esetleg kedve támadna egy városi illetőnek elkutyagolnia, esetleg lovagolnia az erdőig, vajon mihez kezdene, ha esetleg épp szembejönne vele a vadon egy fenevadja? Itt biztonságban, és nyugalomban élvezheti a virágok illatát, a szirmaik élénk vibrálását, a lombok susogását.
//A kertben//
*Határozottan úgy látja, hogy a másik lány is zavarban van. ki tudja, talán az arcán lévő festés feszélyezi, elvégre az efféle szokás itt a városban nem nagyon van jelen. Mondjuk ez még egészen visszafogott néhány korábbi változathoz lépest. Éppen ezért alakította ilyenné, meg is emlékezik egy régi hagyományról, ugyanakkor mégsem ugyanazt jelenti, és talán város-kompatibilisebb is.*
- Rendben, Luni. *Bólint halvány mosollyal. Ha már a rangsorban feljebb álló engedi, úgy minden további nélkül vált tegezésre meg nevek használatára. Elvégre ez sokkal természetesebb, mint amit a városiak használnak udvariassági formulák. Sosem értette, ezek mire jók. Mármint persze, a tisztelet kifejezése, de azt feléjük nem a szavakkal mutatták ki. De az egy másik világ, messze innen, aminek ő már nem része.*
- Tényleg? *Néz meglepve a félvér lányra az új információ hallatán. Mármint nem kétli, hogy igazat mond, csak meglepi, hogy valaki, aki eddig az erdőben élt kiköt egy nemesi házban, mint ott lakó rokon, és nem pedig a személyzet tagja. Persze saját maga a szerencsétlenség és szerencsétlenkedés egy teljesen más dimenzióját képviseli, mint azt már megállapította egy párszor.*
- Rossz emlékek? *Kérdezi egy együttérző mosollyal.*
- Én sem voltam épp a népszerű tagok közé sorolható, csak erre későn eszméltem rá. *Egy apró sóhajjal zárja a mondatot. Hangjában már semmi keserűség vagy fájdalom, csupán egy egyszerű megállapítás lejtése, amit már elfogadott és túllépett rajta.
Leguggol szépen az ismerkedő farkaskutya mellé, s gyengéd, szeretetteljes mozdulatokkal cirógatja a farkaskutya bundáját, miközben mosolya melegséggel telik meg.*
- Ahelnek rendkívül jó természete van. Nyugodt, csendes jellem, egyúttal érdeklődő is, nem bánt, ha nem éri olyan inger, ami rám, rá, vagy a lovakra fenyegetést jelentene. Akkor viszont jobb, ha visszább vesz az illető, különben hamar megtapasztalja, hogy farkasok vére csörgedezik az ereiben. Igaz, én nagy vadászom? *Borzolja meg alaposan a blöki kobakján a bundát. Ahel persze roppantul élvezi a dögönyözést, csukott szemmel, vidáman lihegve tűri a nyúzást.*
- Nem is tudom, mi lett volna velem nélküle, meg a két kanca nélkül. *Kel fel most már, fejével az istálló felé bökve.
A elvetésre rögtön körbe is néz. A locsolást még tegnap megcsinálta, a hőmérséklet pedig nem indokolná, hogy a növények máris kitikkadjanak. Talán kihagyott volna egy-két ágyást? Aggódva néz körül, de nem lát kókadó növényeket. Na majd megy egy kört később, és minden alaposan szemügyre vesz.*
- Akinek sok a pénze, az megengedhet magának nem praktikus dolgokat is. *Von vállat.* Olyat, ami neki tetszetős, vagy szép, vagy csak egyszerűen jelzi, nekem aztán van aranyam. Hiszen nézz csak körbe. *Fordul körbe kitárt karokkal.* Ahogy mondtad, nem éppen sütögetési vagy termesztési célokra lett kialakítva, ez látszik, ellenben minden rendezett, megtervezett, szép összhangot ad.
*A gondosan kiválogatott virágok, az alaposan megtervezett ágyások, a precízen nyírt sövények és lombok mind-mind egy nagyon is átgondolt kompozícióról árulkodnak, ami a szépérzéknek hivatott kedvezni.*
- És mégis van egy roppant egyszerű és praktikus célja is. A városban hova mehetne valaki, aki egy kicsit is hiányolja a természetet, vagy egy kis friss levegőre vágyna a nyomasztó tömegek, kellemetlen idegenek jelenléte nélkül? S ha mégis esetleg kedve támadna egy városi illetőnek elkutyagolnia, esetleg lovagolnia az erdőig, vajon mihez kezdene, ha esetleg épp szembejönne vele a vadon egy fenevadja? Itt biztonságban, és nyugalomban élvezheti a virágok illatát, a szirmaik élénk vibrálását, a lombok susogását.
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 19:07:07
Üzenet elküldve: 2018-01-01 19:07:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az előtérben//
//Heilgron//
*Csendben caplat Aleimord után. Nem szól semmit, hiszen ő is megpillantja a benti tumultust, ami azt jelenti, munkaadójára megint megannyi teendő vár. Felesleges csevejjel, ostoba kérdésekkel meg inkább sem az idejét, sem a türelmét nem rabolná. Az egyetlen ok, amiért némileg később lép be a kúriába, az az, hogy a mögött sündörgő eb is már került is volna beljebb gazdájával együtt.
Így hát a lány megáll az ajtóban, letérdel a blöki mellé, és jó néhány simogatás meg vakargatás közben magyarázza el neki, hogy sajnos őbundássága oda nem mehet be, bármilyen jól nevelt is legyen, végül egyértelmű utasításba adja, hogy kint marad. Ezt persze a farkaskutya részéről nem lehet nyüszítések nélkül hagyni, azonban a gazda szava szent, így nem próbál megint engedély nélkül behatolni. Helyette inkább nekiáll felfedezni az új területét, Ydriss pedig végre, ha kissé fájó szívvel is, de belép az épületbe.
Ahogyan azt sejtette, megint mindenki a ház urát keresi. Tekintete gyorsan végig suhan az egybegyűlteken, hamar megállapítja, csupán egy ismerős arcot vél felfedezni. Ahogy azt is levonja tanulságként, hogy itt kész bolondok háza van (megint), és mennyire jól járt, hogy ezzel neki nem is kell foglalkoznia, lévén az ő feladatai közé a jószágok és a kert tartozik, nem pedig a vendégek és egyéb állatfajták.
Néma, megkönnyebbült sóhajjal indul a szobája felé. Illetve indulna, lévén épp a társaság legkülönösebb tagja találja meg.*
- Egyáltalán nem, uram. *Jön rögtön a kegyes hazugság egy udvarias mosoly mögé bújtatva. Megint elcsodálkozik azon, hogy a szülőfalujától távol töltött idő alatt milyen könnyen megtanult füllenteni, meg a különféle kategóriáknak megfelelő hazugságokkal előállni. Így bármennyire is visszavonulna, hogy kipakolja holmiját újdonsült szobájában, és egy kicsit hagyja leülepedni magában a dolgokat, rábólint munkaadója rokonának kérésére.*
- Habár meglep, hogy az úri és a rokon társaság helyett inkább a személyzet egy tagját választja. Még ha itt kevesebben is vannak.
//Heilgron//
*Csendben caplat Aleimord után. Nem szól semmit, hiszen ő is megpillantja a benti tumultust, ami azt jelenti, munkaadójára megint megannyi teendő vár. Felesleges csevejjel, ostoba kérdésekkel meg inkább sem az idejét, sem a türelmét nem rabolná. Az egyetlen ok, amiért némileg később lép be a kúriába, az az, hogy a mögött sündörgő eb is már került is volna beljebb gazdájával együtt.
Így hát a lány megáll az ajtóban, letérdel a blöki mellé, és jó néhány simogatás meg vakargatás közben magyarázza el neki, hogy sajnos őbundássága oda nem mehet be, bármilyen jól nevelt is legyen, végül egyértelmű utasításba adja, hogy kint marad. Ezt persze a farkaskutya részéről nem lehet nyüszítések nélkül hagyni, azonban a gazda szava szent, így nem próbál megint engedély nélkül behatolni. Helyette inkább nekiáll felfedezni az új területét, Ydriss pedig végre, ha kissé fájó szívvel is, de belép az épületbe.
Ahogyan azt sejtette, megint mindenki a ház urát keresi. Tekintete gyorsan végig suhan az egybegyűlteken, hamar megállapítja, csupán egy ismerős arcot vél felfedezni. Ahogy azt is levonja tanulságként, hogy itt kész bolondok háza van (megint), és mennyire jól járt, hogy ezzel neki nem is kell foglalkoznia, lévén az ő feladatai közé a jószágok és a kert tartozik, nem pedig a vendégek és egyéb állatfajták.
Néma, megkönnyebbült sóhajjal indul a szobája felé. Illetve indulna, lévén épp a társaság legkülönösebb tagja találja meg.*
- Egyáltalán nem, uram. *Jön rögtön a kegyes hazugság egy udvarias mosoly mögé bújtatva. Megint elcsodálkozik azon, hogy a szülőfalujától távol töltött idő alatt milyen könnyen megtanult füllenteni, meg a különféle kategóriáknak megfelelő hazugságokkal előállni. Így bármennyire is visszavonulna, hogy kipakolja holmiját újdonsült szobájában, és egy kicsit hagyja leülepedni magában a dolgokat, rábólint munkaadója rokonának kérésére.*
- Habár meglep, hogy az úri és a rokon társaság helyett inkább a személyzet egy tagját választja. Még ha itt kevesebben is vannak.
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-01 18:00:54
Üzenet elküldve: 2018-01-01 18:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Nairada, Siel//
*Ebben a házban, olybá tűnik kevés illemtan tanár járt. Bár neki még érkezése sem volt bemutatkozni, no de ez a ficsúr. Látja, amint Nairada elindul egy szőke, magas férfi felé. Már utána indulna, mikor egy ismeretlen kéz, a vállán megpihen. Mintegy jelezve, tudja hol a helye.*
~Remélem fontos ügyben kell társalognom. Bár igaza van, még be sem mutatkoztam.~
-Szép napot uram! A nevem Uhn Dhormany. A kérdése teljesen jogos. Egy fiatal hölgyet kisértem, és próbáltam a magam módján védeni. Amikor a Pegazus fogadóból elindult, a Piacra. Ott futottunk bele, Nairada kisasszonyba.
~Vajon érdemes lenne az egész történetet felidézni, vagy hagyjunk pár dolgot homályba. Nem tudom. Gondolkodj Uhn, gondolkodj!~
-Ő említette, hogy a ház ura szolgálókat, testőröket keres. Így kötöttem ki itt. Önben kit tisztelhetek, Uram?
*Hosszú kardjának markolat részére csúsztatja a kezét.*
~Biztos, ami biztos.~
*Tekintetét a másikéba akasztja. Nem akar alsóbb rendű szerepben tetszelegni. Őt sem nádból faragták.*
*Ebben a házban, olybá tűnik kevés illemtan tanár járt. Bár neki még érkezése sem volt bemutatkozni, no de ez a ficsúr. Látja, amint Nairada elindul egy szőke, magas férfi felé. Már utána indulna, mikor egy ismeretlen kéz, a vállán megpihen. Mintegy jelezve, tudja hol a helye.*
~Remélem fontos ügyben kell társalognom. Bár igaza van, még be sem mutatkoztam.~
-Szép napot uram! A nevem Uhn Dhormany. A kérdése teljesen jogos. Egy fiatal hölgyet kisértem, és próbáltam a magam módján védeni. Amikor a Pegazus fogadóból elindult, a Piacra. Ott futottunk bele, Nairada kisasszonyba.
~Vajon érdemes lenne az egész történetet felidézni, vagy hagyjunk pár dolgot homályba. Nem tudom. Gondolkodj Uhn, gondolkodj!~
-Ő említette, hogy a ház ura szolgálókat, testőröket keres. Így kötöttem ki itt. Önben kit tisztelhetek, Uram?
*Hosszú kardjának markolat részére csúsztatja a kezét.*
~Biztos, ami biztos.~
*Tekintetét a másikéba akasztja. Nem akar alsóbb rendű szerepben tetszelegni. Őt sem nádból faragták.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-31 20:18:18
Üzenet elküldve: 2017-12-31 20:18:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Az előtérben//
//Nairada, Uhn, Heilgron//
*Megvárja, amíg az ezüst villás befejezi a nevetést, majd mielőtt még úrnője leállíthatná, gyorsan megszólal. *
-Pontosan ismerem az etikettet, önnel ellentétben, aki arra nem volt hajlandó, hogy legalább a nevével megtiszteljen. Igazi nemesre utaló jellem uram. Családja és tanítói biztos mérhetetlenül büszkék önre, de azért azt jegyezze meg, hogy én soha nem beszélek a levegőbe.
*Úrnője szavai csak ekkor jutnak el hozzá, amitől kissé megnyugszik, de attól, amit mond megint az egekbe szökik a vérnyomása. Minden egyes alkalommal meglepődik a lány merészségén. Nairada kiismeréséhez, ugyan nem kell egy zseninek lenni és kimondottan sok idő sem kell hozzá, mégis mindig képes újat mutatni. Ez a lenyűgöző, de mégis ijesztő tulajdonság az, ami segítette Sielt abban, hogy épp bőrrel és ésszel tudjon úrnője mellett maradni, ha úgy tetszik jóban rosszban. Ezt történt most is. Úrnője nemtörődömsége annyira meglepi, hogy még haragudni is elfelejt.*
-Nem mondott ilyet az úr, vagy csak nem akar rá emlékezni? És ne Siel kérlekezzen itt nekem kérem. Tudja, hogy ezzel a hangnemmel nem megy nálam semmire. Ismerem minden trükkjét már, viszont semmilyen jelet nem vettem észre, de még ha láttam is volna ilyet, az én dolgom, hogy figyelmen kívül hagyjam ezeket. Jah igen és az őrök... azokra gondol akik szinte szó nélkül hagyták, hogy berohanjak ide? Most igazán megnyugodtam.
Igaza van, ha ilyen profi személyzet veszi önt körül mire is kellek...
*De nem tudja befejezni, mert belépdel úrnője szőke hercege és Nairada persze minden érdeklődését elveszíti iránta. Siel fejcsóválva előveszi a pipáját és egy mélyen beszívja annak füstjét. Mélyen lent tartja, majd megpróbálja a haragot a füsttel együtt kifújni. Ez a módszer általában segít neki, ahogy szerencsére most is. Ekkor látja meg úrnője felé somfordáló barbárt. Furcsa ebben a házban senki nem mutat hajlandóságot a bemutatkozásra. Elindul felé, részint, hogy megállítsa, részint meg mert egy kis lelkiismeret furdalást érez, hogy egy arra nem méltón vezette le haragját. Odalép a férfi mellé és megfogja annak vállát. *
-Úgy érzem bocsánatkéréssel tartozom. Sajnálom az előbbit, csak éppen rosszkor volt rossz időben. És mondja. Milyen nevet takar eme zord külső és mégis milyen kapcsolata van az én úrnőmmel?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.06 13:36:17, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
//Nairada, Uhn, Heilgron//
*Megvárja, amíg az ezüst villás befejezi a nevetést, majd mielőtt még úrnője leállíthatná, gyorsan megszólal. *
-Pontosan ismerem az etikettet, önnel ellentétben, aki arra nem volt hajlandó, hogy legalább a nevével megtiszteljen. Igazi nemesre utaló jellem uram. Családja és tanítói biztos mérhetetlenül büszkék önre, de azért azt jegyezze meg, hogy én soha nem beszélek a levegőbe.
*Úrnője szavai csak ekkor jutnak el hozzá, amitől kissé megnyugszik, de attól, amit mond megint az egekbe szökik a vérnyomása. Minden egyes alkalommal meglepődik a lány merészségén. Nairada kiismeréséhez, ugyan nem kell egy zseninek lenni és kimondottan sok idő sem kell hozzá, mégis mindig képes újat mutatni. Ez a lenyűgöző, de mégis ijesztő tulajdonság az, ami segítette Sielt abban, hogy épp bőrrel és ésszel tudjon úrnője mellett maradni, ha úgy tetszik jóban rosszban. Ezt történt most is. Úrnője nemtörődömsége annyira meglepi, hogy még haragudni is elfelejt.*
-Nem mondott ilyet az úr, vagy csak nem akar rá emlékezni? És ne Siel kérlekezzen itt nekem kérem. Tudja, hogy ezzel a hangnemmel nem megy nálam semmire. Ismerem minden trükkjét már, viszont semmilyen jelet nem vettem észre, de még ha láttam is volna ilyet, az én dolgom, hogy figyelmen kívül hagyjam ezeket. Jah igen és az őrök... azokra gondol akik szinte szó nélkül hagyták, hogy berohanjak ide? Most igazán megnyugodtam.
Igaza van, ha ilyen profi személyzet veszi önt körül mire is kellek...
*De nem tudja befejezni, mert belépdel úrnője szőke hercege és Nairada persze minden érdeklődését elveszíti iránta. Siel fejcsóválva előveszi a pipáját és egy mélyen beszívja annak füstjét. Mélyen lent tartja, majd megpróbálja a haragot a füsttel együtt kifújni. Ez a módszer általában segít neki, ahogy szerencsére most is. Ekkor látja meg úrnője felé somfordáló barbárt. Furcsa ebben a házban senki nem mutat hajlandóságot a bemutatkozásra. Elindul felé, részint, hogy megállítsa, részint meg mert egy kis lelkiismeret furdalást érez, hogy egy arra nem méltón vezette le haragját. Odalép a férfi mellé és megfogja annak vállát. *
-Úgy érzem bocsánatkéréssel tartozom. Sajnálom az előbbit, csak éppen rosszkor volt rossz időben. És mondja. Milyen nevet takar eme zord külső és mégis milyen kapcsolata van az én úrnőmmel?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.06 13:36:17, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-31 15:25:22
Üzenet elküldve: 2017-12-31 15:25:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az előtérben//
-Úgy tűnik ebben a házban mindenki drága kuzinom keresi. *Válaszol, majd hirtelen egy furcsa küllemű férfi lép oda hozzájuk. Döbbent ábrázattal hallgatja a férfi fenyegető intelmét, majd néhány hideg másodperc után hangos hahotában tör ki.*
-Maga aztán... *Törölgeti szeméből a könnyeket.* -Kisasszony, igazán vérmes őre van. És micsoda humora van! Mintha ugyan nem tudná, hogyan köszöntik a hölgyeket ilyen körökben.
*Hagyja, hogy a leány és az egyébként számára igen ijesztő küllemű testőre odébb álljon. Hosszan tekint Nairada után arcára kiülő széles mosollyal.
Az első ittjártakor szinte teljesen kihalt kúria most egy zsibongó paradicsommá vált, cápaként vizslatja körbe tekintetét az arcokon, ilyen vizekben érzi igazán otthon magát.
Faképnél hagyva az északi fickót tekintetével az Ydriss nevű hölgyeményt keresi, jó néhány kérdése lenne hozzá, de az előtérben nem leli. Körbetekintve meglátja az épp belépő bosszús ábrázatú Aleimordot, kesztyűs kezét magasra emelve vigyorogva integet neki, majd kiszúrja végre Ydrisst is.
Elsuhan a beszélgető Aleimord és Nairada mellett és már kinn is terem Ydriss társaságában.*
-Remélem még emlékszik rám, megterhelő lenne egy rövid ideig elviselnie a társaságom? Tudja, nem bírom a tömeget. *Heherészik egyet a kis füllentésén, majd szemöldökét felvonva kérdőn néz a nőre.*
-Úgy tűnik ebben a házban mindenki drága kuzinom keresi. *Válaszol, majd hirtelen egy furcsa küllemű férfi lép oda hozzájuk. Döbbent ábrázattal hallgatja a férfi fenyegető intelmét, majd néhány hideg másodperc után hangos hahotában tör ki.*
-Maga aztán... *Törölgeti szeméből a könnyeket.* -Kisasszony, igazán vérmes őre van. És micsoda humora van! Mintha ugyan nem tudná, hogyan köszöntik a hölgyeket ilyen körökben.
*Hagyja, hogy a leány és az egyébként számára igen ijesztő küllemű testőre odébb álljon. Hosszan tekint Nairada után arcára kiülő széles mosollyal.
Az első ittjártakor szinte teljesen kihalt kúria most egy zsibongó paradicsommá vált, cápaként vizslatja körbe tekintetét az arcokon, ilyen vizekben érzi igazán otthon magát.
Faképnél hagyva az északi fickót tekintetével az Ydriss nevű hölgyeményt keresi, jó néhány kérdése lenne hozzá, de az előtérben nem leli. Körbetekintve meglátja az épp belépő bosszús ábrázatú Aleimordot, kesztyűs kezét magasra emelve vigyorogva integet neki, majd kiszúrja végre Ydrisst is.
Elsuhan a beszélgető Aleimord és Nairada mellett és már kinn is terem Ydriss társaságában.*
-Remélem még emlékszik rám, megterhelő lenne egy rövid ideig elviselnie a társaságom? Tudja, nem bírom a tömeget. *Heherészik egyet a kis füllentésén, majd szemöldökét felvonva kérdőn néz a nőre.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-31 15:05:48
Üzenet elküldve: 2017-12-31 15:05:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Nairada, Heilgron, Siel//
*Hatalmas kő esett le a szívéről, mikor Nairada magával hívta. Annak még jobban megörült a szíve, hogy hamarosan találkozik a ház urával.*
~Hát ez mekkora majom!~
*Tekintetét az ismeretlenre emeli.*
~Legszívesebben arcon törölném. Bár lehet, erős beugró lenne. Úgy látszik, valakinek a valakije. Bár Nairada kisasszonynak bemutatkozott, mégsem jegyeztem meg a nevét. Jelentéktelen.~
*Meglepetések sora éri ma. Hirtelen előpenderül egy másik számára ismeretlen férfi. Úgy viselkedik, mintha Nairada apja lenne. Bár korára való tekintettel ez szinte kizárt. Már amennyire ő meg tudja állapítani.*
~Nem gondolnám, hogy manapság találkozunk a ház urával. Bár én már semmin sem akadnék fennt.~
*Dohogva megtorpan a kisasszony mögött.*
*Hatalmas kő esett le a szívéről, mikor Nairada magával hívta. Annak még jobban megörült a szíve, hogy hamarosan találkozik a ház urával.*
~Hát ez mekkora majom!~
*Tekintetét az ismeretlenre emeli.*
~Legszívesebben arcon törölném. Bár lehet, erős beugró lenne. Úgy látszik, valakinek a valakije. Bár Nairada kisasszonynak bemutatkozott, mégsem jegyeztem meg a nevét. Jelentéktelen.~
*Meglepetések sora éri ma. Hirtelen előpenderül egy másik számára ismeretlen férfi. Úgy viselkedik, mintha Nairada apja lenne. Bár korára való tekintettel ez szinte kizárt. Már amennyire ő meg tudja állapítani.*
~Nem gondolnám, hogy manapság találkozunk a ház urával. Bár én már semmin sem akadnék fennt.~
*Dohogva megtorpan a kisasszony mögött.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-31 14:19:15
Üzenet elküldve: 2017-12-31 14:19:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Uhn, Heilgron, Siel, Aleimord//
- Csak kövessen! *Feleli Uhnnak, kicsit meg is mosolyogja, hogy mennyire elveszettnek néz ki a nagydarab férfi ebben a közegben. Nem gúnyosan, inkább csak viccesnek, aranyosnak véli.* És persze, Aleimorddal is fog beszélni, azért jöttünk. De bevallom őszintén, magam sem tudom még, merre van...
*A mondatot ideje már befejezni nincs, mivel valaki pont akkor érkezik. A lódobogás hallatára hátrafordul, remélve, hogy Aleimord lesz az. Ebben ugyan csalódnia kell, de ha most érkezne ide először idegenként, még el is hinné, hogy az érkező férfi itt a hát ura. Magabiztos, határozott kiállás, díszes öltözet, olyan, amin azért még az ő szeme is megakad.
Szemöldökét összeráncolva próbál visszaemlékezni, ki is lehet, mivel egyértelműen nem úgy iselkedik, aki nemrég érkezett vendégségbe.*
~Nem, biztos nem láttam még itt. Rá emlékeznék...~
- Üdv! Narida Cray'ra vagyok, és... *Köszönti egy tiszteletteljes bólintással, de mire feleszmél a férfi már a kezét csókolgatja. Nem veszi rossz néven, de mindenképp meglepi ez a közvetlen modor, és ez látszik is rajta.*
- Szóval ön is Sayqueves! ~Hát ez így sok mindent megmagyaráz azért.~
*Heilgron színpadiasan kitárja előttük az ajtót, amire szintén csak rácsodálkozik egy pillanatra.*
~Te jó ég, mint aki nem is ezen a földön jár!~
*Követi befelé, és Uhnra pillant, hogy ő is tegyen így.*
- Aleimord rokona, ha jól sejtem. Igazából pont őt keresem.
*És hogy a mai nap ne telje el egy perc se meglepetés nélkül, következő pillanatban már testőre áll közte és a két másik férfi között, és már kezdi is a szokásos fejmosást.*
~Ezt nem hiszem el...~
*Nagyot sóhajt, majd kedves mosolyt erőltet az arcára. Legalábbis csak próbálkozik vele, mivel inkább látszik az egy sokat mondó fintornak, amiből már Siel tudhatja is ennyi év után, épp mi a véleménye a lánynak.*
- Siel! Micsoda meglepetés! Na meg az s amit mond. Nem emlékszem olyanra, hogy apám bármit is megtiltott volna, már ha tud róla. Erről pedig tud. ~Vagyis majd fog, ha hazaér.~
*Persze ki emlékszik már arra, hogy valóban mondott-e ilyet az apja, vagy sem. Szereti gyorsan elfelejteni azokat, amikről nem akar tudomást venni.
Na és persze ha már csak úgy megjelent itt az ő túlvezérelt testőre, arról is gondoskodik, hogy mindenki tisztában legyen vele, miért is van ő itt. kezdve ezt Heilgronnal, amire még csak Nairada feszülten figyel, de nem mond semmit, majd Uhnt sem hagyja ki a sorból. Ezt azonban már a lány sem hagyja szó nélkül.*
- Siel, kérem! *Pár lépést arrébb vonja a férfit, és csendben folytatja, hogy a többiek már ne halljál.* Egyáltalán mit csinálsz itt?! Nem véletlen nem szóltam, hogy eljövök néha igazán figyelembe vehetnéd ezeket az aprócska kis jeleket. *Megrázza a fejét, majd most már sokkal nyugodtabban folytatja.* Menj haza, itt nem kell rám vigyázni. ~Úgysem fog...~ Vagy ha mindenképp figyelni akarod minden lépésem egy őrökkel teli házban, akkor kérlek, egy kicsikét diszkrétebben.
*Persze ezeket a köröket minden egyes alkalommal lefutják, már nem is gondolja, hogy bármit elérne ezzel.
Ekkor lép be az ajtón Aleimord, és a választ meg sem várva Sieltől, odasiet hozzá.*
- Eeyrre, jó hogy jössz! *Megöleli üdvözlésképp, majd a következőket már sokatmondó tekintettel súgja oda neki.* Katasztrófa, ami itt van...
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.31 15:06:32
- Csak kövessen! *Feleli Uhnnak, kicsit meg is mosolyogja, hogy mennyire elveszettnek néz ki a nagydarab férfi ebben a közegben. Nem gúnyosan, inkább csak viccesnek, aranyosnak véli.* És persze, Aleimorddal is fog beszélni, azért jöttünk. De bevallom őszintén, magam sem tudom még, merre van...
*A mondatot ideje már befejezni nincs, mivel valaki pont akkor érkezik. A lódobogás hallatára hátrafordul, remélve, hogy Aleimord lesz az. Ebben ugyan csalódnia kell, de ha most érkezne ide először idegenként, még el is hinné, hogy az érkező férfi itt a hát ura. Magabiztos, határozott kiállás, díszes öltözet, olyan, amin azért még az ő szeme is megakad.
Szemöldökét összeráncolva próbál visszaemlékezni, ki is lehet, mivel egyértelműen nem úgy iselkedik, aki nemrég érkezett vendégségbe.*
~Nem, biztos nem láttam még itt. Rá emlékeznék...~
- Üdv! Narida Cray'ra vagyok, és... *Köszönti egy tiszteletteljes bólintással, de mire feleszmél a férfi már a kezét csókolgatja. Nem veszi rossz néven, de mindenképp meglepi ez a közvetlen modor, és ez látszik is rajta.*
- Szóval ön is Sayqueves! ~Hát ez így sok mindent megmagyaráz azért.~
*Heilgron színpadiasan kitárja előttük az ajtót, amire szintén csak rácsodálkozik egy pillanatra.*
~Te jó ég, mint aki nem is ezen a földön jár!~
*Követi befelé, és Uhnra pillant, hogy ő is tegyen így.*
- Aleimord rokona, ha jól sejtem. Igazából pont őt keresem.
*És hogy a mai nap ne telje el egy perc se meglepetés nélkül, következő pillanatban már testőre áll közte és a két másik férfi között, és már kezdi is a szokásos fejmosást.*
~Ezt nem hiszem el...~
*Nagyot sóhajt, majd kedves mosolyt erőltet az arcára. Legalábbis csak próbálkozik vele, mivel inkább látszik az egy sokat mondó fintornak, amiből már Siel tudhatja is ennyi év után, épp mi a véleménye a lánynak.*
- Siel! Micsoda meglepetés! Na meg az s amit mond. Nem emlékszem olyanra, hogy apám bármit is megtiltott volna, már ha tud róla. Erről pedig tud. ~Vagyis majd fog, ha hazaér.~
*Persze ki emlékszik már arra, hogy valóban mondott-e ilyet az apja, vagy sem. Szereti gyorsan elfelejteni azokat, amikről nem akar tudomást venni.
Na és persze ha már csak úgy megjelent itt az ő túlvezérelt testőre, arról is gondoskodik, hogy mindenki tisztában legyen vele, miért is van ő itt. kezdve ezt Heilgronnal, amire még csak Nairada feszülten figyel, de nem mond semmit, majd Uhnt sem hagyja ki a sorból. Ezt azonban már a lány sem hagyja szó nélkül.*
- Siel, kérem! *Pár lépést arrébb vonja a férfit, és csendben folytatja, hogy a többiek már ne halljál.* Egyáltalán mit csinálsz itt?! Nem véletlen nem szóltam, hogy eljövök néha igazán figyelembe vehetnéd ezeket az aprócska kis jeleket. *Megrázza a fejét, majd most már sokkal nyugodtabban folytatja.* Menj haza, itt nem kell rám vigyázni. ~Úgysem fog...~ Vagy ha mindenképp figyelni akarod minden lépésem egy őrökkel teli házban, akkor kérlek, egy kicsikét diszkrétebben.
*Persze ezeket a köröket minden egyes alkalommal lefutják, már nem is gondolja, hogy bármit elérne ezzel.
Ekkor lép be az ajtón Aleimord, és a választ meg sem várva Sieltől, odasiet hozzá.*
- Eeyrre, jó hogy jössz! *Megöleli üdvözlésképp, majd a következőket már sokatmondó tekintettel súgja oda neki.* Katasztrófa, ami itt van...
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.31 15:06:32
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:56:02
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:56:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A bejárat előtt//
*Mikor sétálnak vissza már messziről látja az érkezőket. Az idegenek már fel sem tűnnek neki, az viszont igen, hogy nem kedvenc unokatestvére éppen a leendő felesége kezét csókolgatja.*
~Ugye nem képzeli?~
*Arcára egyértelműen kiül a nemtetszés és nem tudatosan ugyan, de egyre gyorsabban kezd el sétálni feléjük.
Teljes a káosz: a kapuban éppen egy sötételf gyereket hajítanak ki az őrök, itt van az a barbár a piacról és Aleimord idegesítő unoktastvére is, akinek akkora az arcra, hogy az egész város is kicsi neki, szinte el sem fér. Ráadásul együtt lakik az idegesítő húgával. Közben Nairada egyik testőre vágtat végig mindenen és mindenkin. Aleimord kezdi úgy érezni, hogy a világ felfordul körülötte, és nagyon nem tetszik neki ez az érzés.
Wilhorp közben elmegy, nem csoda, legszívesebben Aleimord is eltűnne.*
~Már megint mindenki engem keres?~
*Mikor sétálnak vissza már messziről látja az érkezőket. Az idegenek már fel sem tűnnek neki, az viszont igen, hogy nem kedvenc unokatestvére éppen a leendő felesége kezét csókolgatja.*
~Ugye nem képzeli?~
*Arcára egyértelműen kiül a nemtetszés és nem tudatosan ugyan, de egyre gyorsabban kezd el sétálni feléjük.
Teljes a káosz: a kapuban éppen egy sötételf gyereket hajítanak ki az őrök, itt van az a barbár a piacról és Aleimord idegesítő unoktastvére is, akinek akkora az arcra, hogy az egész város is kicsi neki, szinte el sem fér. Ráadásul együtt lakik az idegesítő húgával. Közben Nairada egyik testőre vágtat végig mindenen és mindenkin. Aleimord kezdi úgy érezni, hogy a világ felfordul körülötte, és nagyon nem tetszik neki ez az érzés.
Wilhorp közben elmegy, nem csoda, legszívesebben Aleimord is eltűnne.*
~Már megint mindenki engem keres?~
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:18:11
Üzenet elküldve: 2017-12-31 13:18:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Nairada, mindenki más//
~Végre egy hely, ahol nem kérik el, kedvenc társaimat.
*Nairadát követve, belépnek a rezidencia fogadótermébe.*
~Legalább is nekem úgy, tűnik ez a gyülekezőhely. Ennyi embert egy helyen, még sohasem láttam.
- Nairada kisasszony! Attól félek elveszem itt az emberek között. Pedig csak nekem tűnnek rengetegnek.
*Tulajdonképpen ez inkább volt segélykiáltás mint valós ténymegállapítás. Leginkább az hozta zavarba, hogy mindenki cseveg mindenkivel. Ha Nairada eltűnik, Ő társaság nélkül marad. Az pedig nem volna valami kellemes.*
-Másfelől a ház urával is szivesen megismerkednék. Bár valószínűleg most túl elfoglalt lehet. Mégis az volna a helyes, ha neki mutatkoznék be elsőnek. Vagy Ön nem így gondolja?
*Mondadója végén közelebb lép Nairadához.*
~Végre egy hely, ahol nem kérik el, kedvenc társaimat.
*Nairadát követve, belépnek a rezidencia fogadótermébe.*
~Legalább is nekem úgy, tűnik ez a gyülekezőhely. Ennyi embert egy helyen, még sohasem láttam.
- Nairada kisasszony! Attól félek elveszem itt az emberek között. Pedig csak nekem tűnnek rengetegnek.
*Tulajdonképpen ez inkább volt segélykiáltás mint valós ténymegállapítás. Leginkább az hozta zavarba, hogy mindenki cseveg mindenkivel. Ha Nairada eltűnik, Ő társaság nélkül marad. Az pedig nem volna valami kellemes.*
-Másfelől a ház urával is szivesen megismerkednék. Bár valószínűleg most túl elfoglalt lehet. Mégis az volna a helyes, ha neki mutatkoznék be elsőnek. Vagy Ön nem így gondolja?
*Mondadója végén közelebb lép Nairadához.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-30 13:55:02
Üzenet elküldve: 2017-12-30 13:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kertben//
*Megkönnyebbül, ugyanakkor kicsit zavarba is jön, amikor a másik lány semmi jelét nem adja annak, hogy olyan lenne, mint az otthoniak voltak, és még kisasszonynak is szólítja. Közben pedig semmi lenézés, semmi burkolt ellenségesség, csak enyhe zavart érez a részéről, de az sem az ő félvér mivoltának köszönhető, ebben teljesen biztos, hiszen az e miatti megvetéssel tényleg annyit találkozott már, hogy akkor is megismerné, ha nem akarná.
Egy hosszú pillanatra el is mereng a gondolaton, hogy vajon tényleg csak az általa ismert erdei elfek voltak annyira a tiszta vér és az ősi hagyományok megszállottjai, hogy egész életében azzal kellett zaklatniuk őt, hogy korcs?
~ Bár tényleg így lenne! ~ döbben rá magában hirtelen. Mindez azt jelentené, hogy sokkal szebb és barátságosabb hely a "külvilág" annál, mint amilyennek valaha is elképzelte.*
- Ha magunk közt vagyunk, nem fogok megsértődni ám, ha csak Luninari leszek, vagy Luni. *mondja. Igazából ő is zavarban van kicsit, ezen pedig nem sokat segít az, hogyha az istenek által teremtett különbségeik mellé, még szavakból is falakat húznak önmaguk közé. Amúgy is gyanítja, hogy előbb-utóbb úgy is hasonló vége lenne a dolognak, így jobb, ha ilyen téren ő teszi meg az első lépést.
Példának okáért teljesen biztos benne, hogy Wilhorp alázatos arcot mímelve fogja őt kisasszonyozni mindig, amikor megköveteli az illem, de abban is, hogy amikor kettesben lesznek, legjobb esetben is csak akkor lesz Luni, vagy Luninari helyett kisasszony, hogyha a fiatal férfi gúnyolódni akar rajta, vagy viccelődni vele. Márpedig, ha Wilhorp szólíthatja az igazi nevén, igazságtalanság lenne, ha mástól a házban megtagadná ezt a "kegyet."*
- Nekem is szokatlan ez igazából. Nem olyan régen még az erdőben éltem, elég messzire innen, és mindennek neveztek, éppen csak kisasszonynak nem. *jegyez meg még ennyit, de nem fejtegeti tovább, hogy pontosan mire is gondol. Nem pont olyanokon akarja számon kérni otthoni sérelmeit, akik arról nem tehetnek, hiába tiszta vérű elfek.*
- Semmi baj! *igyekszik megnyugtatni aztán a másik lányt gyorsan, amikor kutyája éppen vele próbál ismerkedni.*
- Kicsit félek a kutyáktól *vallja be kertelés nélkül* de nem tűnik úgy, mintha meg akarna enni, szóval tényleg nincs semmi baj. *mosolyodik el, miközben kezét nyújtja oda neki lassan, hogy szaglássza csak meg nyugodtan, mert arra még emlékszik otthonról, hogy ez a kutyákkal való ismerkedés első lépése, ha pedig az állat hagyja neki, akkor óvatosan ugyan, de mindenképpen barátságosan meg is simogatja a fejét. Mondjuk arra azért figyel, hogy ne tegyen semmilyen hirtelen mozdulatot. Az állatok, - teljesen érthető módon, - nem szeretik az ilyesmit.*
- Értem. Kár. Reméltem, hátha akad még egy-két virág, ami vizet kérne. *mondja miután végighallgatja, hogy miért nem tud segíteni semmiben. Közben akaratlanul is szétnéz a kertben, és mivel szinte teljesen biztos benne, hogy Ydriss meg fogja érteni, kimondja azt, ami azóta foglalkoztatja, hogy először ült le itt egy padra Wilhorp és Nairada társaságában.*
- Elég fura azért ez a kert, nem? Úgy értem, nem tudom elképzelni, hogy tényleg használják is valamire. Sehol egy veteményes. Még egy tűzrakó sincs, ahol lehetne legalább hagymát és szalonnát sütni. Vagy bármi mást.
*Persze ezek nyilván nem eget rengető problémák, de hát, ha valamit tényleg nem ért a várossal és a Gazdagnegyedel kapcsolatban, akkor az pont az, hogy minek egyáltalán kert egy házhoz, ha még szalonnát sem lehet sütni a holdfényben, a csillagok alatt.*
- Nem igazán tudom elképzelni azt, hogy csak bent eszünk a házban, még akkor is, ha az idő amúgy szép. *rázza meg a fejét, kicsit hitetlenkedve és kicsit szórakozottan. Persze érzékeli azt is, hogy kissé tán össze-vissza beszél, még is reméli, hogy Ydriss nem veszi rossz néven tőle, hiszen barátságos vele, és amennyire a lehetőségei, és maga az állat engedi, még a kutyájával is.
Több oka is van ennek persze, de mind közül a legmeghatározóbb talán az, hogy soha többé nem szeretne olyan helyen élni, ahol nem szeretik.*
//A kertben//
*Megkönnyebbül, ugyanakkor kicsit zavarba is jön, amikor a másik lány semmi jelét nem adja annak, hogy olyan lenne, mint az otthoniak voltak, és még kisasszonynak is szólítja. Közben pedig semmi lenézés, semmi burkolt ellenségesség, csak enyhe zavart érez a részéről, de az sem az ő félvér mivoltának köszönhető, ebben teljesen biztos, hiszen az e miatti megvetéssel tényleg annyit találkozott már, hogy akkor is megismerné, ha nem akarná.
Egy hosszú pillanatra el is mereng a gondolaton, hogy vajon tényleg csak az általa ismert erdei elfek voltak annyira a tiszta vér és az ősi hagyományok megszállottjai, hogy egész életében azzal kellett zaklatniuk őt, hogy korcs?
~ Bár tényleg így lenne! ~ döbben rá magában hirtelen. Mindez azt jelentené, hogy sokkal szebb és barátságosabb hely a "külvilág" annál, mint amilyennek valaha is elképzelte.*
- Ha magunk közt vagyunk, nem fogok megsértődni ám, ha csak Luninari leszek, vagy Luni. *mondja. Igazából ő is zavarban van kicsit, ezen pedig nem sokat segít az, hogyha az istenek által teremtett különbségeik mellé, még szavakból is falakat húznak önmaguk közé. Amúgy is gyanítja, hogy előbb-utóbb úgy is hasonló vége lenne a dolognak, így jobb, ha ilyen téren ő teszi meg az első lépést.
Példának okáért teljesen biztos benne, hogy Wilhorp alázatos arcot mímelve fogja őt kisasszonyozni mindig, amikor megköveteli az illem, de abban is, hogy amikor kettesben lesznek, legjobb esetben is csak akkor lesz Luni, vagy Luninari helyett kisasszony, hogyha a fiatal férfi gúnyolódni akar rajta, vagy viccelődni vele. Márpedig, ha Wilhorp szólíthatja az igazi nevén, igazságtalanság lenne, ha mástól a házban megtagadná ezt a "kegyet."*
- Nekem is szokatlan ez igazából. Nem olyan régen még az erdőben éltem, elég messzire innen, és mindennek neveztek, éppen csak kisasszonynak nem. *jegyez meg még ennyit, de nem fejtegeti tovább, hogy pontosan mire is gondol. Nem pont olyanokon akarja számon kérni otthoni sérelmeit, akik arról nem tehetnek, hiába tiszta vérű elfek.*
- Semmi baj! *igyekszik megnyugtatni aztán a másik lányt gyorsan, amikor kutyája éppen vele próbál ismerkedni.*
- Kicsit félek a kutyáktól *vallja be kertelés nélkül* de nem tűnik úgy, mintha meg akarna enni, szóval tényleg nincs semmi baj. *mosolyodik el, miközben kezét nyújtja oda neki lassan, hogy szaglássza csak meg nyugodtan, mert arra még emlékszik otthonról, hogy ez a kutyákkal való ismerkedés első lépése, ha pedig az állat hagyja neki, akkor óvatosan ugyan, de mindenképpen barátságosan meg is simogatja a fejét. Mondjuk arra azért figyel, hogy ne tegyen semmilyen hirtelen mozdulatot. Az állatok, - teljesen érthető módon, - nem szeretik az ilyesmit.*
- Értem. Kár. Reméltem, hátha akad még egy-két virág, ami vizet kérne. *mondja miután végighallgatja, hogy miért nem tud segíteni semmiben. Közben akaratlanul is szétnéz a kertben, és mivel szinte teljesen biztos benne, hogy Ydriss meg fogja érteni, kimondja azt, ami azóta foglalkoztatja, hogy először ült le itt egy padra Wilhorp és Nairada társaságában.*
- Elég fura azért ez a kert, nem? Úgy értem, nem tudom elképzelni, hogy tényleg használják is valamire. Sehol egy veteményes. Még egy tűzrakó sincs, ahol lehetne legalább hagymát és szalonnát sütni. Vagy bármi mást.
*Persze ezek nyilván nem eget rengető problémák, de hát, ha valamit tényleg nem ért a várossal és a Gazdagnegyedel kapcsolatban, akkor az pont az, hogy minek egyáltalán kert egy házhoz, ha még szalonnát sem lehet sütni a holdfényben, a csillagok alatt.*
- Nem igazán tudom elképzelni azt, hogy csak bent eszünk a házban, még akkor is, ha az idő amúgy szép. *rázza meg a fejét, kicsit hitetlenkedve és kicsit szórakozottan. Persze érzékeli azt is, hogy kissé tán össze-vissza beszél, még is reméli, hogy Ydriss nem veszi rossz néven tőle, hiszen barátságos vele, és amennyire a lehetőségei, és maga az állat engedi, még a kutyájával is.
Több oka is van ennek persze, de mind közül a legmeghatározóbb talán az, hogy soha többé nem szeretne olyan helyen élni, ahol nem szeretik.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-30 12:16:57
Üzenet elküldve: 2017-12-30 12:16:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
- Egyelőre akkor felvitetem a csomagokat az őrökkel. *Mondja Aleimordnak fapofával, aztán elsétál. Sétája az előszobán át az ajtóig, azon kilépve pedig az ajtóhoz vezető lépcsősor tetejéig vezet.*
- Uraim, kérem, hogy segítsenek. Sajnos el kell szállásoljuk ezt a pojácát. *Mondja az őröknek, akik valószínűleg hasonló véleményen vannak a csomagok gazdájáról, mint ő. Kis nehézségek árán végül felviszik a csomagokat az egyik emeleti szobába. Az elhelyezésükkel nem sokat törődik Wilhorp, az ágy mellett hagyja a bőröndöket. A madár kalitkáját a böröndök tetejére helyezi, aztán kinyitja a kalitka ajtaját. A madár bizonyosan már nagyon megviselt az utazástól, jól esik majd neki, hogy kinyújtóztathatja szárnyait. Ezek után gyorsan elhagyja az emeletet, aztán egyet gondolva a házat is. Úgy dönt, hogy engedélyez magának egy rövid pihenőt a városban, a rezidencia úgyis kezd túlzsúfolt lenni. Egyes arcok meg már az ajtón is alig férnek be, akkorák. Sebaj, az övé még kifér.*
A hozzászólás írója (Wilhorp Gjarrazzo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.30 12:17:40
- Uraim, kérem, hogy segítsenek. Sajnos el kell szállásoljuk ezt a pojácát. *Mondja az őröknek, akik valószínűleg hasonló véleményen vannak a csomagok gazdájáról, mint ő. Kis nehézségek árán végül felviszik a csomagokat az egyik emeleti szobába. Az elhelyezésükkel nem sokat törődik Wilhorp, az ágy mellett hagyja a bőröndöket. A madár kalitkáját a böröndök tetejére helyezi, aztán kinyitja a kalitka ajtaját. A madár bizonyosan már nagyon megviselt az utazástól, jól esik majd neki, hogy kinyújtóztathatja szárnyait. Ezek után gyorsan elhagyja az emeletet, aztán egyet gondolva a házat is. Úgy dönt, hogy engedélyez magának egy rövid pihenőt a városban, a rezidencia úgyis kezd túlzsúfolt lenni. Egyes arcok meg már az ajtón is alig férnek be, akkorák. Sebaj, az övé még kifér.*
A hozzászólás írója (Wilhorp Gjarrazzo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.30 12:17:40
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-30 00:41:19
Üzenet elküldve: 2017-12-30 00:41:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ale//
*Nos, a bitang nem volt épp kezes jószágnak mondható, de vele is kijött valahogy, akkor az itteni lovakkal sem lesz gond. Az emlékek egy pár pillanatra azért előcsalják azt a szomorkás mosolyt, de hamar visszakényszeríti figyelmét a jelenbe.*
- Nem lesz semmi gond a lovakkal kapcsolatban.
*Jelenti ki magabiztosan. Az eb közben végig gazdája mellett sündörög, időnként orrával böködve meg a lány kezét. ilyenkor Ydriss ha nem is néz a blökire, azért megborzolja a kutya kobakját.
Dolguk végeztével visszaindul Aleimord után, Ahel pedig árnyékként követi gazdáját az új, ismeretlen helyen. A kérdésre azonban a rőt hajú elf megtorpan. Griff. Ritka és veszedelmes jószágok, ám annál nagyobb érdem, ha sikerül egyet megszelídíteni.*
- Őszinte leszek, még soha nem volt dolgom velük. Történeteket ugyan hallottam arról, hogy valaha élt a törzsben egy olyan vadász, akinek sikerült egyet megszelídítenie, ám az sokkal-sokkal az én születésem előtt volt. De... úgy hiszem, meg tudnék birkózni a feladattal. Legyen szó fióka vagy felnőtt egyedről. *Bólint, mintha maga előtt is bizonyítani akarná elszántságát és alkalmasságát. Nem egyszerű feladat, de hát miért is ne sikerülhetne? Rengeteget foglalkozott állatokkal, köztük ragadózókkal is, mindössze több elővigyázatosságot, odafigyelést és energiát igényelne. Ha meg mégis csúnyán megkarmolná, csípné a bestia, jó eséllyel azért meg tudná gyógyítani magát varázslataival. Vagy kényszerpihenőre ítélve lábadozna a hagyományos módszerek jótékony hatására hagyatkozva.*
*Nos, a bitang nem volt épp kezes jószágnak mondható, de vele is kijött valahogy, akkor az itteni lovakkal sem lesz gond. Az emlékek egy pár pillanatra azért előcsalják azt a szomorkás mosolyt, de hamar visszakényszeríti figyelmét a jelenbe.*
- Nem lesz semmi gond a lovakkal kapcsolatban.
*Jelenti ki magabiztosan. Az eb közben végig gazdája mellett sündörög, időnként orrával böködve meg a lány kezét. ilyenkor Ydriss ha nem is néz a blökire, azért megborzolja a kutya kobakját.
Dolguk végeztével visszaindul Aleimord után, Ahel pedig árnyékként követi gazdáját az új, ismeretlen helyen. A kérdésre azonban a rőt hajú elf megtorpan. Griff. Ritka és veszedelmes jószágok, ám annál nagyobb érdem, ha sikerül egyet megszelídíteni.*
- Őszinte leszek, még soha nem volt dolgom velük. Történeteket ugyan hallottam arról, hogy valaha élt a törzsben egy olyan vadász, akinek sikerült egyet megszelídítenie, ám az sokkal-sokkal az én születésem előtt volt. De... úgy hiszem, meg tudnék birkózni a feladattal. Legyen szó fióka vagy felnőtt egyedről. *Bólint, mintha maga előtt is bizonyítani akarná elszántságát és alkalmasságát. Nem egyszerű feladat, de hát miért is ne sikerülhetne? Rengeteget foglalkozott állatokkal, köztük ragadózókkal is, mindössze több elővigyázatosságot, odafigyelést és energiát igényelne. Ha meg mégis csúnyán megkarmolná, csípné a bestia, jó eséllyel azért meg tudná gyógyítani magát varázslataival. Vagy kényszerpihenőre ítélve lábadozna a hagyományos módszerek jótékony hatására hagyatkozva.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 23:41:24
Üzenet elküldve: 2017-12-29 23:41:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobájában//
*Természetesen arrébb húzódik székével, hogy Alenia is odaférjen mellé. Ugyan továbbra is lelkes izgatottsággal, még is türelmesen és egy darabig csendben is szemléli a folyamatot, ahogyan a másik lány szebbé teszi őt, alig bírja megállni, hogy ne fészkelődjön a még számára is kicsit kicsi székén egy kicsit.
Ugyanakkor nem hallgathat örökké, és természetesen nem is akar.
Bár nem érti, hogyan, vagy miről juthatott eszébe Aleniának pont ez a kérdés azok alapján, amit ő mondott az imént, még is természetesen lelkiismeretesen válaszol, inkább nem is gondolva a miértekre. Mindenki másra kíváncsi, vagy más jut eszébe ugyanarról. A kérdések pedig még az ő fejében is ott sorakoznak. Most még sem azoknak van itt az ideje.
Úgy értékeli, hogy a másik lány megnyílik előtte. Ennek természetesen örül, hiszen korábban megtette ezt ő is, másik oldalról szemlélve a dolgot pedig be kell látnia, hogy nyíltságért és őszinteségért cserébe ugyanezzel tartozik.*
- Nem, a véleményemért azért soha nem bántottak. Nem nagyon kérdezték. *kúszik ajkaira egy fanyar mosoly.*
- Mindig csak otthon számított, anyának. Így visszagondolva innen... ez már eléggé fura. Az élet szent, ezért nem kívánhatták tőle, hogy ne szüljön meg engem, még is haragudtak rá azért, hogy megtette. Rám pedig azért, mert ott voltam, pedig hol lehettem volna, ha nem mellette?
*Megrázza a fejét, mintha ezzel egyben a kellemetlen emlékeket is elhessegethetné.*
- Igazából talán te és Aleimord voltatok az első két igazi elf, aki nem beszélt velem úgy, és nem nézett úgy rám, mintha valami rossz tréfája lennék az isteneknek.
- Szóval... rögtön tudtam, hogy itt jó helyen vagyok. *mosolyog őszinte hálával. Reméli mindenesetre, hogy Alenia is megérti belőle, hogy nem kell ezt bizonygatnia neki. Úgy kezelték őt, mintha egy lenne közülük, számára pedig minden más ebből következik. Pontosan tudja, hogy tényleg jó helyre került.*
- Kicsit talán még haragudtam is anyára azért, hogy nem küldött ide korábban. *rázza meg a fejét újra, mintha ennek az érzésnek távoli és kellemetlen lenyomatát szintén messzire kergethetné e mozdulattal magától.*
- Emiatt persze már haragszom magamra. Hülye voltam, hogy ilyeneket gondoltam. Nyilván egyik szülő sem akar szabadulni a gyerekétől csak úgy idő előtt.
- Nyugodj meg, biztosan a te szüleid is meg fognak bocsátani neked. *emeli aztán a lányra a tekintetét hirtelen, persze óvatosan és pont akkor, amikor nem fogja egy kóbor szemceruza kiszúrni szép kék szemeinek valamelyikét.*
- Te vagy a lányuk. Bármiért is haragszanak rád, biztos sokkal jobban szeretnek annál, mint amennyire haragszanak. Egy idő után elfelejtik, hogy miért is haragszanak egyáltalán. *mosolyog, egyrészt, hogy ellensúlyozza, hogy akaratlanul is sikerült kissé komor irányba elvinnie ezt a beszélgetést is, pedig csak a lány kérdéseire és megjegyzéseire válaszolt, másrészt, hogy Alenia úgy érezze tényleg hisz abban, amit mond, nem csak úgy mondja. És ez jelen esetben végül is így van, talán éppen azért, mert a szülő - gyermek viszonynak leginkább csak pozitív oldalait ismeri eddig. Még a felé legrosszabb indulatú tiszta vérűekről is elmondhatja azt, hogy gyermekeit mindegyik őszintén szerette.*
- Ó. *nézi meg aztán magát párszor jó alaposan az egyik falra szerelt egész alakos tükörben miután végeztek. Elsőre csak ennyit képes mondani. Nem bánta meg, hogy Aleniára bízta magát, hiszen hajával is olyan dolgokat csinált, ami neki magának talán sohasem jutott volna eszébe. Pont azt kapta a másik lánytól, amire számított; kicsit jobban tetszik magának, így pedig nem kicsit sokkal jobb kedvű, mint eddig.*
- Köszönöm. Örök hálám, de tényleg! *hajtja meg a fejét Alenia előtt, de ezúttal ez nem az udvariasság, hanem az elismerés és a köszönet gesztusa a részéről egyben. Ugyan nem tudja, hogy Alenia érzékeli-e majd a különbséget, de a lány még is csak született nemes, így jó esélyt lát arra, hogy igen.*
*Természetesen arrébb húzódik székével, hogy Alenia is odaférjen mellé. Ugyan továbbra is lelkes izgatottsággal, még is türelmesen és egy darabig csendben is szemléli a folyamatot, ahogyan a másik lány szebbé teszi őt, alig bírja megállni, hogy ne fészkelődjön a még számára is kicsit kicsi székén egy kicsit.
Ugyanakkor nem hallgathat örökké, és természetesen nem is akar.
Bár nem érti, hogyan, vagy miről juthatott eszébe Aleniának pont ez a kérdés azok alapján, amit ő mondott az imént, még is természetesen lelkiismeretesen válaszol, inkább nem is gondolva a miértekre. Mindenki másra kíváncsi, vagy más jut eszébe ugyanarról. A kérdések pedig még az ő fejében is ott sorakoznak. Most még sem azoknak van itt az ideje.
Úgy értékeli, hogy a másik lány megnyílik előtte. Ennek természetesen örül, hiszen korábban megtette ezt ő is, másik oldalról szemlélve a dolgot pedig be kell látnia, hogy nyíltságért és őszinteségért cserébe ugyanezzel tartozik.*
- Nem, a véleményemért azért soha nem bántottak. Nem nagyon kérdezték. *kúszik ajkaira egy fanyar mosoly.*
- Mindig csak otthon számított, anyának. Így visszagondolva innen... ez már eléggé fura. Az élet szent, ezért nem kívánhatták tőle, hogy ne szüljön meg engem, még is haragudtak rá azért, hogy megtette. Rám pedig azért, mert ott voltam, pedig hol lehettem volna, ha nem mellette?
*Megrázza a fejét, mintha ezzel egyben a kellemetlen emlékeket is elhessegethetné.*
- Igazából talán te és Aleimord voltatok az első két igazi elf, aki nem beszélt velem úgy, és nem nézett úgy rám, mintha valami rossz tréfája lennék az isteneknek.
- Szóval... rögtön tudtam, hogy itt jó helyen vagyok. *mosolyog őszinte hálával. Reméli mindenesetre, hogy Alenia is megérti belőle, hogy nem kell ezt bizonygatnia neki. Úgy kezelték őt, mintha egy lenne közülük, számára pedig minden más ebből következik. Pontosan tudja, hogy tényleg jó helyre került.*
- Kicsit talán még haragudtam is anyára azért, hogy nem küldött ide korábban. *rázza meg a fejét újra, mintha ennek az érzésnek távoli és kellemetlen lenyomatát szintén messzire kergethetné e mozdulattal magától.*
- Emiatt persze már haragszom magamra. Hülye voltam, hogy ilyeneket gondoltam. Nyilván egyik szülő sem akar szabadulni a gyerekétől csak úgy idő előtt.
- Nyugodj meg, biztosan a te szüleid is meg fognak bocsátani neked. *emeli aztán a lányra a tekintetét hirtelen, persze óvatosan és pont akkor, amikor nem fogja egy kóbor szemceruza kiszúrni szép kék szemeinek valamelyikét.*
- Te vagy a lányuk. Bármiért is haragszanak rád, biztos sokkal jobban szeretnek annál, mint amennyire haragszanak. Egy idő után elfelejtik, hogy miért is haragszanak egyáltalán. *mosolyog, egyrészt, hogy ellensúlyozza, hogy akaratlanul is sikerült kissé komor irányba elvinnie ezt a beszélgetést is, pedig csak a lány kérdéseire és megjegyzéseire válaszolt, másrészt, hogy Alenia úgy érezze tényleg hisz abban, amit mond, nem csak úgy mondja. És ez jelen esetben végül is így van, talán éppen azért, mert a szülő - gyermek viszonynak leginkább csak pozitív oldalait ismeri eddig. Még a felé legrosszabb indulatú tiszta vérűekről is elmondhatja azt, hogy gyermekeit mindegyik őszintén szerette.*
- Ó. *nézi meg aztán magát párszor jó alaposan az egyik falra szerelt egész alakos tükörben miután végeztek. Elsőre csak ennyit képes mondani. Nem bánta meg, hogy Aleniára bízta magát, hiszen hajával is olyan dolgokat csinált, ami neki magának talán sohasem jutott volna eszébe. Pont azt kapta a másik lánytól, amire számított; kicsit jobban tetszik magának, így pedig nem kicsit sokkal jobb kedvű, mint eddig.*
- Köszönöm. Örök hálám, de tényleg! *hajtja meg a fejét Alenia előtt, de ezúttal ez nem az udvariasság, hanem az elismerés és a köszönet gesztusa a részéről egyben. Ugyan nem tudja, hogy Alenia érzékeli-e majd a különbséget, de a lány még is csak született nemes, így jó esélyt lát arra, hogy igen.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 23:33:32
Üzenet elküldve: 2017-12-29 23:33:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nairada, Uhn, Heilgron//
*Gyors léptekkel nyargal végig a gazdagnegyed macska kövén. Olyannyira siet, hogy nem törődve az illemmel, minden útjába kerülő embert eltaszít maga elől és csak a fekete hajzuhatagra koncentrál, amit előtte fúj a szél oly közel, hogy ha akarná megérinthetné, de akkor meg is húzná azt. *
~Az ég szerelmére, mit gondol ez a lány. Az egy dolog, hogy oly könnyelműen veszi életét, mintha kilenc lenne neki, de minden egyes ilyen kis eltűnésével az én fejem kerül egyre közelebb a bitóhoz. Galein úr jóságát mutatja, hogy ez még nem történt meg, meg az is, hogy Nairada még nem került zárdába. Akkor végre lenne egy nyugodt éjszakám. ~
*Annyira elmereng, hogy nem is veszi észre, hogy a lány már rég elkanyarodott egy másik utcába, csak mikor egy kéz hátulról a vállára nehezedik, akkor áll meg és néz körül. A kéz tulajdonosa Siel példáját követve, félre dobva minden illemet próbálja kideríteni, hogy "fattyunk" kinek is képzeli magát, hogy úgy trappol végig az utcán, mint egy őrült. Ha egy átlagos nap lenne Siel fel sem venné ezt, vagy egy erőltetett félmosoly kíséretében elnézést kérne, de ez nem egy átlagos nap volt, ugyanis Siel végre pontosan tudja, hogy Nairada hova is megy. Így mikor hátrafordul, csak ennyit mond elkomoruló tekintettel. *
-Ha szeretné megtartani a nyelvét, jobb ha a szájában tartja uram.
*Azzal elfordul az elsápadó férfitól és előveszi pipáját. Tudja, hogy hatalmas fejmosásban kell részesíteni a lányt és, hogy valószínűleg ő is megfogja kapni a magáét Galein úrtól, de mind ezek előtt még megpróbál beleveszni a pillanatba, a füstbe és a lengedező fekete haj emlékébe. Abba a hajba mit gyerekkora óta jobban félt, mint a saját életét, mert ha csak egy szál is meggörbül belőle, akkor nem csak életét, hanem elsősorban a becsületét veszítené el. És mégis az idő előre haladtával egyre nehezebb megóvni a kisasszonyt. Nem hallgat az ész érvekre sem a szép szóra, hagyja, hogy a szíve és vére vezesse, amik soha nem jó tanácsadók és lám, eddig is mindig ha saját fejére nem is, Siel fejére bajt hoztak. Egy utolsó mély füsttel teli sóhaj, egy utolsó emlékkocka a füstben és ő már úton is van újra, hogy megvédje azt, ki életénél is fontosabb számára.
A Sayqueves rezidenciát akkor éri el, mikor Nairada épp belép az ajtón, oldalán az ezüstvillás bájgúnárral, meg egy valamivel, ami valószínűleg egy ember, de Siel állathoz se merné hasonlítani. Az őrök mellett gyorsan elsiet nem törődve azok ellenkezéseivel, nekiiramodik a még nyitott ajtó felé. Nem érti miért hepciáskodnak. Számtalanszor járt már itt Nairadával, szóval engedjék csak szépen útjára. Nem is fecsérel rájuk több gondolatot, hanem hirtelen az úrnője és a két férfi között terem. Majd Nairada felé fordul. *
-Ha szabad megtudnom, mit keres erre Nairada úrnő? Ha emlékeim nem tréfálnak meg túlzottan, Galein úr megtiltotta a maga kis "eltávjait" ráadásul egyedül... ennek biztosan nem fog örülni.
*Mosolyodik el a gondolatra, hogy milyen patáliát fog csapni az úr, ha visszaértek. Majd még odahajol a lányhoz. *
- És én sem örülök túlzottan. Ha már szívét nem képes az otthona falain belül tartani, legalább engem tájékoztasson, de erről majd később.
*Súgja, majd a két férfi felé fordul. *
-Uram... és ezt most a legnagyobb tisztelettel mondom. Ha még egyszer úgy ér az úrnőhöz, hogy arra nem kapott tőle engedélyt, nem lesz mivel megérintenie utána senkit. Ha ezt sikerült tisztáznunk én Siel Valius vagyok, Nairada úrnő testőre. Állok rendelkezésére mindaddig, míg ez úrnőmnek nem jelent terhet.
*Hajol meg a férfi felé, egy cseppet sem vidám, vagy igaz mosoly kíséretében. Mikor eleget tett a formaiságoknak újra Nairada felé fordul. *
-Hát nem megmondtam úrnőm, hogy ne szedjen össze minden szemetet, amit útközben talál, mert nekem kell utána mindig takarítanom. Egyébként van neve is, vagy csak úgy hívják, hogy "hé te"?
*Kérdi inkább érdeklődve, mint gúnyosan. Bár nem mintha számítana. Részéről ez csak egy újabb házi kedvenc, mit úrnője oly szívesen gyűjt, mert túl jó szíve van. Minden jöttmenten segíteni akar. Legalább is Siel így látja. Ha megunja, majd eldobja és akkor nem lesz gond többé vele. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.06 13:39:27, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
*Gyors léptekkel nyargal végig a gazdagnegyed macska kövén. Olyannyira siet, hogy nem törődve az illemmel, minden útjába kerülő embert eltaszít maga elől és csak a fekete hajzuhatagra koncentrál, amit előtte fúj a szél oly közel, hogy ha akarná megérinthetné, de akkor meg is húzná azt. *
~Az ég szerelmére, mit gondol ez a lány. Az egy dolog, hogy oly könnyelműen veszi életét, mintha kilenc lenne neki, de minden egyes ilyen kis eltűnésével az én fejem kerül egyre közelebb a bitóhoz. Galein úr jóságát mutatja, hogy ez még nem történt meg, meg az is, hogy Nairada még nem került zárdába. Akkor végre lenne egy nyugodt éjszakám. ~
*Annyira elmereng, hogy nem is veszi észre, hogy a lány már rég elkanyarodott egy másik utcába, csak mikor egy kéz hátulról a vállára nehezedik, akkor áll meg és néz körül. A kéz tulajdonosa Siel példáját követve, félre dobva minden illemet próbálja kideríteni, hogy "fattyunk" kinek is képzeli magát, hogy úgy trappol végig az utcán, mint egy őrült. Ha egy átlagos nap lenne Siel fel sem venné ezt, vagy egy erőltetett félmosoly kíséretében elnézést kérne, de ez nem egy átlagos nap volt, ugyanis Siel végre pontosan tudja, hogy Nairada hova is megy. Így mikor hátrafordul, csak ennyit mond elkomoruló tekintettel. *
-Ha szeretné megtartani a nyelvét, jobb ha a szájában tartja uram.
*Azzal elfordul az elsápadó férfitól és előveszi pipáját. Tudja, hogy hatalmas fejmosásban kell részesíteni a lányt és, hogy valószínűleg ő is megfogja kapni a magáét Galein úrtól, de mind ezek előtt még megpróbál beleveszni a pillanatba, a füstbe és a lengedező fekete haj emlékébe. Abba a hajba mit gyerekkora óta jobban félt, mint a saját életét, mert ha csak egy szál is meggörbül belőle, akkor nem csak életét, hanem elsősorban a becsületét veszítené el. És mégis az idő előre haladtával egyre nehezebb megóvni a kisasszonyt. Nem hallgat az ész érvekre sem a szép szóra, hagyja, hogy a szíve és vére vezesse, amik soha nem jó tanácsadók és lám, eddig is mindig ha saját fejére nem is, Siel fejére bajt hoztak. Egy utolsó mély füsttel teli sóhaj, egy utolsó emlékkocka a füstben és ő már úton is van újra, hogy megvédje azt, ki életénél is fontosabb számára.
A Sayqueves rezidenciát akkor éri el, mikor Nairada épp belép az ajtón, oldalán az ezüstvillás bájgúnárral, meg egy valamivel, ami valószínűleg egy ember, de Siel állathoz se merné hasonlítani. Az őrök mellett gyorsan elsiet nem törődve azok ellenkezéseivel, nekiiramodik a még nyitott ajtó felé. Nem érti miért hepciáskodnak. Számtalanszor járt már itt Nairadával, szóval engedjék csak szépen útjára. Nem is fecsérel rájuk több gondolatot, hanem hirtelen az úrnője és a két férfi között terem. Majd Nairada felé fordul. *
-Ha szabad megtudnom, mit keres erre Nairada úrnő? Ha emlékeim nem tréfálnak meg túlzottan, Galein úr megtiltotta a maga kis "eltávjait" ráadásul egyedül... ennek biztosan nem fog örülni.
*Mosolyodik el a gondolatra, hogy milyen patáliát fog csapni az úr, ha visszaértek. Majd még odahajol a lányhoz. *
- És én sem örülök túlzottan. Ha már szívét nem képes az otthona falain belül tartani, legalább engem tájékoztasson, de erről majd később.
*Súgja, majd a két férfi felé fordul. *
-Uram... és ezt most a legnagyobb tisztelettel mondom. Ha még egyszer úgy ér az úrnőhöz, hogy arra nem kapott tőle engedélyt, nem lesz mivel megérintenie utána senkit. Ha ezt sikerült tisztáznunk én Siel Valius vagyok, Nairada úrnő testőre. Állok rendelkezésére mindaddig, míg ez úrnőmnek nem jelent terhet.
*Hajol meg a férfi felé, egy cseppet sem vidám, vagy igaz mosoly kíséretében. Mikor eleget tett a formaiságoknak újra Nairada felé fordul. *
-Hát nem megmondtam úrnőm, hogy ne szedjen össze minden szemetet, amit útközben talál, mert nekem kell utána mindig takarítanom. Egyébként van neve is, vagy csak úgy hívják, hogy "hé te"?
*Kérdi inkább érdeklődve, mint gúnyosan. Bár nem mintha számítana. Részéről ez csak egy újabb házi kedvenc, mit úrnője oly szívesen gyűjt, mert túl jó szíve van. Minden jöttmenten segíteni akar. Legalább is Siel így látja. Ha megunja, majd eldobja és akkor nem lesz gond többé vele. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.06 13:39:27, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 23:09:41
Üzenet elküldve: 2017-12-29 23:09:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kertben//
*Sosem volt a nap lopás híve, legalábbis olyan téren, hogy órákig lustálkodjon a takaró alá bújva. Tény és való, legutóbbi szállásához képest összehasonlíthatatlanul puhább és melegebb a fekhelye, emiatt nehezebb is kikelni belőle, de a napi rutin nagy úr.
Sokat időzik odakint, ez részben annak köszönhető, hogy Ahel lelkes csaholással, és majd szó szerinti nyakba ugrással fogadja gazdáját, valahányszor az kiteszi a lábát a házból. Ugyan a hideg idő beálltával már nincs sok minden, amit a kertben tennie kellene, azért az elmúlt pár napban alaposan bejárta, és ismerkedett a növényekkel is, nem csak az állatokkal. A reggeli teendőket ellátta már a lovak körül, így most már csak levegőzik, illetve a farkaskutyát neveli, vele játszik. Amilyen fürgén sertepertél a lány körül a blöki, nem csoda, hogy nehéz megmondani egy avagy két jószág rajongja körül a lányt. A fél-elfet udvarias mosollyal köszönti.*
- Kisasszony. Igen, az a nevem. *Némileg merev, esetlen meghajlás is jár a köszönés mellé. hiába az efféle szokások még mindig furcsák neki, időbe telik megszoknia, még Luninari közvetlensége ellenére is. Ahel azonban már nem ennyire bátortalan, ő rögvest odafurakszik a fél-elfhez, és kíváncsian szaglászni kezdi.*
- Nem harap, csak kíváncsi. Ahel, viselkedj! *Hadarja el gyorsan, majd rászól az ebre, aki erre rögtön visszább vesz a lelkes szaglászásból, és gazdája köré fonódva méregeti tovább Luniarit.*
- Hát, az igazat megvallva már semmit. Mármint a lovakat elláttam, télen meg nincs mr mit nagyon csinálni a kertben, az ősszel lehullott levelek is össze lettek már gereblyézve. *Néz szét a fejét vakarva. No nem mintha nem tudná elfoglalni magát. Ahelnek is bőven van még mit tanítania, Tallinnal is foglalkozhat, sőt, igazából az összes lovat átmozgathatná egy kicsit, hogy ne egész nap az istállóban ácsorogjanak. Azért egy kis mozgás még az ő izmaiknak is jót tesz, az idő pedig még bőven jó az ilyen tevékenységhez, sőt, a hátasoknak talán még jobban is tetszik.*
- Köszönöm, de nincs miben. No meg ti illetve, Alimord úr azért fizet, hogy én dolgozzak, nem azért, hogy másokkal csináltassam meg az én munkám. *Mosolyodik el hálásan. A világért sem akarna más maga helyett dolgoztatni. Ugyan odahaza a törzsnél makrancos módon megválogatta, hogy mely feladatokban segédkezett a törzs életében, de azokat tisztességesen el is végezte. Itt meg ráadásul pénzt is azért kap, ennek pedig súlya van. Legalábbis úgy érzi, ennek súlyának kell hogy legyen. Máskülönben két kézzel lehetne szórni bárkinek a tallérokat.*
//A kertben//
*Sosem volt a nap lopás híve, legalábbis olyan téren, hogy órákig lustálkodjon a takaró alá bújva. Tény és való, legutóbbi szállásához képest összehasonlíthatatlanul puhább és melegebb a fekhelye, emiatt nehezebb is kikelni belőle, de a napi rutin nagy úr.
Sokat időzik odakint, ez részben annak köszönhető, hogy Ahel lelkes csaholással, és majd szó szerinti nyakba ugrással fogadja gazdáját, valahányszor az kiteszi a lábát a házból. Ugyan a hideg idő beálltával már nincs sok minden, amit a kertben tennie kellene, azért az elmúlt pár napban alaposan bejárta, és ismerkedett a növényekkel is, nem csak az állatokkal. A reggeli teendőket ellátta már a lovak körül, így most már csak levegőzik, illetve a farkaskutyát neveli, vele játszik. Amilyen fürgén sertepertél a lány körül a blöki, nem csoda, hogy nehéz megmondani egy avagy két jószág rajongja körül a lányt. A fél-elfet udvarias mosollyal köszönti.*
- Kisasszony. Igen, az a nevem. *Némileg merev, esetlen meghajlás is jár a köszönés mellé. hiába az efféle szokások még mindig furcsák neki, időbe telik megszoknia, még Luninari közvetlensége ellenére is. Ahel azonban már nem ennyire bátortalan, ő rögvest odafurakszik a fél-elfhez, és kíváncsian szaglászni kezdi.*
- Nem harap, csak kíváncsi. Ahel, viselkedj! *Hadarja el gyorsan, majd rászól az ebre, aki erre rögtön visszább vesz a lelkes szaglászásból, és gazdája köré fonódva méregeti tovább Luniarit.*
- Hát, az igazat megvallva már semmit. Mármint a lovakat elláttam, télen meg nincs mr mit nagyon csinálni a kertben, az ősszel lehullott levelek is össze lettek már gereblyézve. *Néz szét a fejét vakarva. No nem mintha nem tudná elfoglalni magát. Ahelnek is bőven van még mit tanítania, Tallinnal is foglalkozhat, sőt, igazából az összes lovat átmozgathatná egy kicsit, hogy ne egész nap az istállóban ácsorogjanak. Azért egy kis mozgás még az ő izmaiknak is jót tesz, az idő pedig még bőven jó az ilyen tevékenységhez, sőt, a hátasoknak talán még jobban is tetszik.*
- Köszönöm, de nincs miben. No meg ti illetve, Alimord úr azért fizet, hogy én dolgozzak, nem azért, hogy másokkal csináltassam meg az én munkám. *Mosolyodik el hálásan. A világért sem akarna más maga helyett dolgoztatni. Ugyan odahaza a törzsnél makrancos módon megválogatta, hogy mely feladatokban segédkezett a törzs életében, de azokat tisztességesen el is végezte. Itt meg ráadásul pénzt is azért kap, ennek pedig súlya van. Legalábbis úgy érzi, ennek súlyának kell hogy legyen. Máskülönben két kézzel lehetne szórni bárkinek a tallérokat.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:55:44
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:55:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heilgron Sayqueves leginkább//
*Pont rossz ütemben jön a forduló, úgyhogy kis híján nyomát veszti rajongása tárgyának, amikor az letér az útról az egyik impozáns épület felé véve az irányt. Xurra meg is futtatja magát, de mire befarol a kapu elé, már szinte csak eltűnni látja azt a csodaszép hátuljat az épület ajtajában.
Egy kicsit még toporog a kapuban, mint a kutya, amelyik pössenteni kéretőzne kifelé, csakhogy ő leginkább befelé menne. És így is tesz. Felveszi a kalapostól ellesett "fenséges" ábrázatot és peckesen megindul az ajtó felé. Egy kissé zavarba jön, amikor az őrök megállítják, de szerencsére hamar eszébe jut a botor módon kihagyott lépés, ami miatt ez megtörténhetett, úgyhogy hanyag eleganciával nyújtja át Morg madzagpórázát, ahogy az imént a kalapos tette a lova kantárjával.
Valami mégis rosszul sülhetett el, mert Xurrát rettenetesen hamar kihajítják, az érett szagú Morgot meg utána. Visszadugja hát a kezét Morg bélése közé és mélyet sóhajt. A kerítés mögül mindenesetre még jó darabig szemmel tartja a házat a sötétben szinte világító borostyánszín tekintet.*
*Pont rossz ütemben jön a forduló, úgyhogy kis híján nyomát veszti rajongása tárgyának, amikor az letér az útról az egyik impozáns épület felé véve az irányt. Xurra meg is futtatja magát, de mire befarol a kapu elé, már szinte csak eltűnni látja azt a csodaszép hátuljat az épület ajtajában.
Egy kicsit még toporog a kapuban, mint a kutya, amelyik pössenteni kéretőzne kifelé, csakhogy ő leginkább befelé menne. És így is tesz. Felveszi a kalapostól ellesett "fenséges" ábrázatot és peckesen megindul az ajtó felé. Egy kissé zavarba jön, amikor az őrök megállítják, de szerencsére hamar eszébe jut a botor módon kihagyott lépés, ami miatt ez megtörténhetett, úgyhogy hanyag eleganciával nyújtja át Morg madzagpórázát, ahogy az imént a kalapos tette a lova kantárjával.
Valami mégis rosszul sülhetett el, mert Xurrát rettenetesen hamar kihajítják, az érett szagú Morgot meg utána. Visszadugja hát a kezét Morg bélése közé és mélyet sóhajt. A kerítés mögül mindenesetre még jó darabig szemmel tartja a házat a sötétben szinte világító borostyánszín tekintet.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:30:00
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:30:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari szobájában//
*Alenia most egész őszintén elmosolyodik. Luninari aranyos, hogy mindent ennyire túlreagál, vagyis fél a következményektől. Talán ez a megfelelőbb megállapítás. Nia el is gondolkozik ennek az okán, és a legkézenfekvőbb eszébe is jut, amire nem is rest rákérdezni.*
- Régen bántottak, amikor mást gondoltál, mint a többiek? Ne félj, itt senki sem fog haragudni rád a véleményed miatt. Jó helyen vagy.
*Akár így van, akár nem, a kedves szavak mindenképp jóval fognak esni a lánynak, ebben biztos. Mindenki szereti, ha gondoskodnak róla, vigyáznak, figyelnek rá, vagy legalább nem bántják minden kis apróságért, amit máshogy gondol a tömegnél.*
- Wilhorp csak furcsa alak, de igazán kedvelhető, ha jobban megismered. A humorát viszont be kell valljam, valóban nem értem. Majd talán egyszer okosabb leszek.
*Nevet fel halkan, majd figyeli, ahogy a lány közben helyet foglal a tükör előtt. Alenia még egyelőre nem csinál semmit, csak a megfelelő kellékeket készíti össze. Körömlakk, szemfesték, és az elkészítésükhöz való eszközök.*
- Nekem az nem tetszene, ha olyasmire kényszerítenének, amit nem akarok. Egyedül a szüleimnek teszek meg ilyesmit, de nekik is csak azért, mert tudom, hogy jót akarnak. Bár, most nagyon haragudhatnak rám.
*Sóhajt, majd megrázza a fejét. Nem akar már megint ezen rágódni.*
- Na mindegy, kezdjük el! Kicsit ülj odébb a székkel, hogy én is ideférjek!
*Azzal, ha Luni helyet ad neki, neki is lát a munkának. A lány körmeit ébenfeketére festi, ahogy kérte. Mestermunka, mert ha máshoz nem is, ehhez bizony ért a Sayqueves család önjelölt hercegnője. Nincs ez másképp a sminkjével sem. Gyönyörű kék árnyalatot kap, és a hőn áhított "hosszabbnak tűnő szempillákat" is elkészíti Luninarinak. Aztán bár erről nem volt szó, a haját kifésüli, kissé begöndöríti, és egy hajráfot rak bele, hogy elöl lévő tincsei ne lógjanak a hajába.*
- Kész is! *Szólal meg végül.* Nekem nagyon tetszel. Igazán nőies. *Mosolyodik el.* Most már csak ruhát kell neked találnunk valahonnan. Meg magassarkút.
*Erre egyelőre nincs ötlete, de nem kell félni. Ha az öltözködésről van szó, Alenia elég hamar megoldjda.*
*Alenia most egész őszintén elmosolyodik. Luninari aranyos, hogy mindent ennyire túlreagál, vagyis fél a következményektől. Talán ez a megfelelőbb megállapítás. Nia el is gondolkozik ennek az okán, és a legkézenfekvőbb eszébe is jut, amire nem is rest rákérdezni.*
- Régen bántottak, amikor mást gondoltál, mint a többiek? Ne félj, itt senki sem fog haragudni rád a véleményed miatt. Jó helyen vagy.
*Akár így van, akár nem, a kedves szavak mindenképp jóval fognak esni a lánynak, ebben biztos. Mindenki szereti, ha gondoskodnak róla, vigyáznak, figyelnek rá, vagy legalább nem bántják minden kis apróságért, amit máshogy gondol a tömegnél.*
- Wilhorp csak furcsa alak, de igazán kedvelhető, ha jobban megismered. A humorát viszont be kell valljam, valóban nem értem. Majd talán egyszer okosabb leszek.
*Nevet fel halkan, majd figyeli, ahogy a lány közben helyet foglal a tükör előtt. Alenia még egyelőre nem csinál semmit, csak a megfelelő kellékeket készíti össze. Körömlakk, szemfesték, és az elkészítésükhöz való eszközök.*
- Nekem az nem tetszene, ha olyasmire kényszerítenének, amit nem akarok. Egyedül a szüleimnek teszek meg ilyesmit, de nekik is csak azért, mert tudom, hogy jót akarnak. Bár, most nagyon haragudhatnak rám.
*Sóhajt, majd megrázza a fejét. Nem akar már megint ezen rágódni.*
- Na mindegy, kezdjük el! Kicsit ülj odébb a székkel, hogy én is ideférjek!
*Azzal, ha Luni helyet ad neki, neki is lát a munkának. A lány körmeit ébenfeketére festi, ahogy kérte. Mestermunka, mert ha máshoz nem is, ehhez bizony ért a Sayqueves család önjelölt hercegnője. Nincs ez másképp a sminkjével sem. Gyönyörű kék árnyalatot kap, és a hőn áhított "hosszabbnak tűnő szempillákat" is elkészíti Luninarinak. Aztán bár erről nem volt szó, a haját kifésüli, kissé begöndöríti, és egy hajráfot rak bele, hogy elöl lévő tincsei ne lógjanak a hajába.*
- Kész is! *Szólal meg végül.* Nekem nagyon tetszel. Igazán nőies. *Mosolyodik el.* Most már csak ruhát kell neked találnunk valahonnan. Meg magassarkút.
*Erre egyelőre nincs ötlete, de nem kell félni. Ha az öltözködésről van szó, Alenia elég hamar megoldjda.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:21:41
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:21:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada, Uhn, kicsit Xurra//
*Megérkezvén a rezidenciához befordul a kapun, még egy pillanatra látószögébe esik kis követője. Elengedi a gondolatot, hogy felé vágtatva halálra rémissze szerencsétlent, csak szimplán belovagol a kapun.
Meglátva az ajtóban állókat felderül arca, leugrik a lóról és oda sem nézve az egyik őr kezébe nyomja a kantárt.*
-Áá!
*Köszönti széles vigyort eresztve, széttárt karokkal az újonnan érkezetteket. A fiatal, gyönyörű fél-elfet azonnal kiszúrja, az embert egyelőre figyelmen kívül hagyja.
Megállva a leány előtt leveszi kalapját és karjával egy cikornyás, szabad szemmel szinte követhetetlen mozdulatsort végrehajtva meghajol, majd elkapja a nő kezét és egy csókot lehel rá.*
-Részemről a megtiszteltetés hölgyem. Heilgron Sayqueves, szolgálatára.
*Majd bájos mosoly kíséretében hátrébb lép kissé meglibbentve kabátját, hogy kardjai is megvillanhassanak.
Most szemügyre veszi az északi viseletet hordó férfit is.*
-Valaki hívja a városi őrséget, egy barbár apám házánál!
*Harsogja tettetett félelemmel, majd öblösen felkacag.*
-Üdvözlöm önt is. *Biccent a fickó felé hirtelen komolysággal, majd beront az ajtón szélesre tárva azt és széles gesztusokkal befelé terelgeti az érkezőket.*
-No jöjjenek, olyan hideg lesz hamarost, hogy tán az északi ordasok is vacsorához ülnek.
*Vigyorog ravaszul az emberre.*
*Megérkezvén a rezidenciához befordul a kapun, még egy pillanatra látószögébe esik kis követője. Elengedi a gondolatot, hogy felé vágtatva halálra rémissze szerencsétlent, csak szimplán belovagol a kapun.
Meglátva az ajtóban állókat felderül arca, leugrik a lóról és oda sem nézve az egyik őr kezébe nyomja a kantárt.*
-Áá!
*Köszönti széles vigyort eresztve, széttárt karokkal az újonnan érkezetteket. A fiatal, gyönyörű fél-elfet azonnal kiszúrja, az embert egyelőre figyelmen kívül hagyja.
Megállva a leány előtt leveszi kalapját és karjával egy cikornyás, szabad szemmel szinte követhetetlen mozdulatsort végrehajtva meghajol, majd elkapja a nő kezét és egy csókot lehel rá.*
-Részemről a megtiszteltetés hölgyem. Heilgron Sayqueves, szolgálatára.
*Majd bájos mosoly kíséretében hátrébb lép kissé meglibbentve kabátját, hogy kardjai is megvillanhassanak.
Most szemügyre veszi az északi viseletet hordó férfit is.*
-Valaki hívja a városi őrséget, egy barbár apám házánál!
*Harsogja tettetett félelemmel, majd öblösen felkacag.*
-Üdvözlöm önt is. *Biccent a fickó felé hirtelen komolysággal, majd beront az ajtón szélesre tárva azt és széles gesztusokkal befelé terelgeti az érkezőket.*
-No jöjjenek, olyan hideg lesz hamarost, hogy tán az északi ordasok is vacsorához ülnek.
*Vigyorog ravaszul az emberre.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:13:34
Üzenet elküldve: 2017-12-29 22:13:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Ydr//
- Vacok az istállóban.
*Megrántja a vállát, neki aztán teljesen mindegy.*
- Akkor majd elintézi.
*Nézi, ahogyan a nő megsimogatja a kancáját.*
- Barátságos állat, nem lesz vele gond. A másik a szolgálóké.
*Következtetésképpen az sem lehet egy túl makacs jószág.*
- Maradjunk annyiban, hogy ha jól végzi a munkáját, napi 10 aranyat adok.
*Aleimord szerint ez elég tisztességes ár. De hogy Ydr tényleg jól végzi-e a munkáját, az majd kiderül.*
- Mondja csak!
*Közben, ha itt végeztek, elindul visszafelé.*
- El tudna bánni egy griffel? Nem most, de szeretek mindenre előre felkészülni.
*Mondjuk azt még mindig nem tudja, hogy hogyan fogja rávenni a város vezetőit, hogy beengedjenek ide egy griffet, de válság van, és ilyenkor a pénz nagy úr.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.29 22:14:59
- Vacok az istállóban.
*Megrántja a vállát, neki aztán teljesen mindegy.*
- Akkor majd elintézi.
*Nézi, ahogyan a nő megsimogatja a kancáját.*
- Barátságos állat, nem lesz vele gond. A másik a szolgálóké.
*Következtetésképpen az sem lehet egy túl makacs jószág.*
- Maradjunk annyiban, hogy ha jól végzi a munkáját, napi 10 aranyat adok.
*Aleimord szerint ez elég tisztességes ár. De hogy Ydr tényleg jól végzi-e a munkáját, az majd kiderül.*
- Mondja csak!
*Közben, ha itt végeztek, elindul visszafelé.*
- El tudna bánni egy griffel? Nem most, de szeretek mindenre előre felkészülni.
*Mondjuk azt még mindig nem tudja, hogy hogyan fogja rávenni a város vezetőit, hogy beengedjenek ide egy griffet, de válság van, és ilyenkor a pénz nagy úr.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.29 22:14:59
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 21:37:23
Üzenet elküldve: 2017-12-29 21:37:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ale//
*Serényen bólogat Aleimordnak. Igen, jól tanított eb, tud viselkedni. Természetesen megtanítja neki, hova végezheti a dolgát, és hova nem, illetve hogy ne túrja fel a rendben tartott kertet. ÉS a sarkalatos kérdésre is választ kap. Az eb kint marad. Némileg kevésbé lelkesen, de bólint, megértette, a kutyának kint kell maradnia. Végül is, itt legalább lesz helye biztonságban rohangálnia Ahelnek, és mégse lesz egyedül azért, a maga részéről legalábbis azért igyekszik majd sok időt kint tölteni. Sosem volt az a bent ücsörgő fajta, ellenben az elmúlt hónapok alatt már teljesen hozzá szokott, hogy a méretes bundás jószághoz bújva szenderül álomra. A hűséges eb jelenléte megnyugtatta, és távol tartotta a nyomasztó álmokat.
Követi Aleimordot, s ha már úgyis a helyükre lesznek vezetve a lovak, hát gyorsan leszedi a málhát a kisebbik kancáról, és rohanvást beviszi újdonsült szobájába. A kipakolás majd később jön, most csak gyorsan leteszi őket, majd lohol is vissza a ház urához.*
- Ha kaphat egy vackot az istállóban, neki az is elég. Őszintén szólva eddig sem kutyaólban volt tartva, a patások társaságát pedig szereti. *No igen, az ebnek sincsenek nagyon luxus igényei, már azt leszámítva, hogy elviselné a nap minden órájának minden percében a simogatást és vakargatást mondjuk egy erre a szent célra tartott szolgától.
Amint belép az istállóba, máris körül néz, ámde első, hogy saját lovait elhelyezze egy-egy állásban. Utána azonban szemügyre veszi a már ott álldogáló hátasokat is, a fehéret különösen hosszú ideig csodálja.*
- Pompás állat, nagyon fogok ügyelni rá is. *Bólint határozottan. Tenyerét óvatosan végig futtatná az állat nyakán, de csak lassú mozdulattal közeledik a pompás állat felé, ha esetleg nem kérne az idegen érintésből, legyen ideje elhúzódni.*
- A kert és az állatok, ez menni fog. *A kijelentés inkább magának szól, hogy memorizálja, vagy legalábbis konstatálja, mi lesz a dolga. Tulajdonképpen ezzel nagyon is jól járt. Világéletében szeretett az állatokkal foglalkozni, és most is ezt kell majd tennie. kiegészítve a kert művelésével, de hát az sem egy szörnyű feladat. Még ha méretes területről is kell gondoskodnia.*
- Teljesítmény alapján. Ez végül is logikus. De gondolom, van valami alap vagy minimális összeg is? *Pillant fel munkaadójára. Hiába, ebben nem valami járatos. Habár elkísérte a törzs azon tagjait, akik kereskedtek az erdőn kívüliekkel, a tényleges üzletelésben nem vett részt. A pénz használatára is azóta kényszerült rá, hogy elhagyta a törzs területét. De aki nem tud alkalmazkodni ugyebár...*
*Serényen bólogat Aleimordnak. Igen, jól tanított eb, tud viselkedni. Természetesen megtanítja neki, hova végezheti a dolgát, és hova nem, illetve hogy ne túrja fel a rendben tartott kertet. ÉS a sarkalatos kérdésre is választ kap. Az eb kint marad. Némileg kevésbé lelkesen, de bólint, megértette, a kutyának kint kell maradnia. Végül is, itt legalább lesz helye biztonságban rohangálnia Ahelnek, és mégse lesz egyedül azért, a maga részéről legalábbis azért igyekszik majd sok időt kint tölteni. Sosem volt az a bent ücsörgő fajta, ellenben az elmúlt hónapok alatt már teljesen hozzá szokott, hogy a méretes bundás jószághoz bújva szenderül álomra. A hűséges eb jelenléte megnyugtatta, és távol tartotta a nyomasztó álmokat.
Követi Aleimordot, s ha már úgyis a helyükre lesznek vezetve a lovak, hát gyorsan leszedi a málhát a kisebbik kancáról, és rohanvást beviszi újdonsült szobájába. A kipakolás majd később jön, most csak gyorsan leteszi őket, majd lohol is vissza a ház urához.*
- Ha kaphat egy vackot az istállóban, neki az is elég. Őszintén szólva eddig sem kutyaólban volt tartva, a patások társaságát pedig szereti. *No igen, az ebnek sincsenek nagyon luxus igényei, már azt leszámítva, hogy elviselné a nap minden órájának minden percében a simogatást és vakargatást mondjuk egy erre a szent célra tartott szolgától.
Amint belép az istállóba, máris körül néz, ámde első, hogy saját lovait elhelyezze egy-egy állásban. Utána azonban szemügyre veszi a már ott álldogáló hátasokat is, a fehéret különösen hosszú ideig csodálja.*
- Pompás állat, nagyon fogok ügyelni rá is. *Bólint határozottan. Tenyerét óvatosan végig futtatná az állat nyakán, de csak lassú mozdulattal közeledik a pompás állat felé, ha esetleg nem kérne az idegen érintésből, legyen ideje elhúzódni.*
- A kert és az állatok, ez menni fog. *A kijelentés inkább magának szól, hogy memorizálja, vagy legalábbis konstatálja, mi lesz a dolga. Tulajdonképpen ezzel nagyon is jól járt. Világéletében szeretett az állatokkal foglalkozni, és most is ezt kell majd tennie. kiegészítve a kert művelésével, de hát az sem egy szörnyű feladat. Még ha méretes területről is kell gondoskodnia.*
- Teljesítmény alapján. Ez végül is logikus. De gondolom, van valami alap vagy minimális összeg is? *Pillant fel munkaadójára. Hiába, ebben nem valami járatos. Habár elkísérte a törzs azon tagjait, akik kereskedtek az erdőn kívüliekkel, a tényleges üzletelésben nem vett részt. A pénz használatára is azóta kényszerült rá, hogy elhagyta a törzs területét. De aki nem tud alkalmazkodni ugyebár...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952