Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 15:53:50
Üzenet elküldve: 2017-12-29 15:53:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kertben//
*Nem annyira kipihent, mint amennyire az általa átaludt órák mennyisége azt indokolná, fürdés és öltözködés közben pedig azon gondolkodik, hogy vajon miért nem, amikor semmi kifejezetten fárasztó dolgot nem csinált az elmúlt napokban. Ami azt illeti azóta nem, hogy átgyalogolt egy általa ismeretlen világon egy másikba, majd aztán Alenia és Wilhorp oldalán egy újabba, ide a Gazdagnegyedbe.
A parttalan gondolkodás ugyanakkor végül inkább átcsap majdnem teljesen gondolattalan cselekvésbe. Felveszi vállait meztelenül hagyó fekete ruháját, egy egyszerű fekete harisnyával és cipővel, és mivel odakint süt a nap, feltételezi, hogy az egyre zorduló évszak ellenére ez majd pont elég viselet lesz odakintre most is. Mert hogy szerény reggelije után a kertbe igyekszik, leginkább azért, hogy a nap jelenlegi állásából kikövetkeztesse azt, hogy mennyi lehet az idő.
Ablakán keresztül, saját halovány tükörképén és az égbolton kívül amúgy is leginkább a kert köti le minden figyelmét, és bár nem érez emésztő honvágyat, ebben a túldíszített kőrengetegben a kert jelenleg még mindig az egyetlen természetes választásnak tűnik ahhoz, hogy bámulhasson a semmibe kicsit.
Talán éppen ezért nem lepi meg, hogy a vörös hajú elf lányt már idekint találja. Végül is nagyjából hasonló helyről érkezhettek ők ketten.
Ahol jelenleg áll onnan nem látja teljesen jól, de talán még egy, vagy több állat is van vele. Abban viszont biztos, hogy a másik lány nyilván meglátta őt, amikor kilépett a kertbe. Innentől kezdve pedig részéről lenne illetlenség, ha fogná magát, és elindulna a virágágyások közé a tőle legtávolabbi padhoz, így éppen ellenkezőképpen tesz. Célirányosan felé indul.
Amikor először találkoztak csak futó pillantást volt alkalma vetni rá, miközben Alenia kifelé húzta őt a tömegből. Akkor az első ránézésre is önmagát durván túlöltözött Heligron mellett egyenesen az egyszerűség benyomását keltette, persze a jó értelemben vett egyszerűségét, ami jelen esetben a normalitással egyenértékű nála. Akkor és ott amikor és ahol először látta, nem volt túl nehéz azonnal rokonszenvesnek találnia számára merész, mégis ötletes arcfestésével együtt. Azóta viszont nem nagyon volt alkalmuk szót váltani egymással, és bár alig néhány nap telhetett el, ez épp elég volt ahhoz, hogy otthoni "élményeinek" hatására kétségei és félelmei feltámadjanak vele kapcsolatban.
Az rendben van, hogy sem Aleimord sem Alenia nem nyársalja fel őt a tekintetével csak azért, mert emberek vére folyik elf ereiben, vagy talán inkább pont fordítva. De ők ketten itt nőttek fel. Itt, ahol minden jel szerint félvérnek lenni nem kellemetlen pattanás egy közösség testén, hanem teljesen természetes.
Ydriss ellenben, - ebben teljesen biztos, - erdei elf, mint az otthoniak. Ha ő is csak úgy tekint rá mint holmi korcsra, aki teljesen érdemtelenül birtokolja különös szögbe fordult füleit, és az emberekhez képest hosszú életet, akkor azt jobb megtudnia még most. Mert akkor a jövőben egyszerűen majd elkerüli. Nincs ennél jobb ötlete. Sosem kereste magának régen sem a bajt, mindig az találta meg őt. Hogy végül ide jutott az nagyjából ennek köszönhető. Valószínűleg természetes, hogy most nem akar maga körül semmi bizonytalan tényezőt. A vörös hajú lány nyilván nem tehet róla, de számára rá van írva, hogy erdei elf, vagyis "igazi" elf, tiszta vérű, kiválasztott és a többi. Rá meg minden bizonnyal rá van írva a másik lány számára, hogy minden, csak nem ez.
Ha Ydriss gyűlölettel, megvetéssel, vagy akár csak jól és udvariassággal leplezett lenézéssel fog nézni rá pár egyszerű kérdés után, akkor - hite szerint, - fel fogja ismerni, hiszen mindezekkel már olyan nagyon sokszor találkozott otthon.
Persze az is nagyon érdekelné, hogy mit keres egy hozzá hasonló lány pont a város leginkább városnak kinéző részén, de végül is édesanyja is járt már itt, így jelenléte annyira nem meglepő, ráadásul saját története, ami egyelőre azzal végződik, hogy itt van, szintén arra inti, hogy legyen óvatos a kíváncsiskodással.*
- Jó reggelt! *köszön kicsit tartózkodó mosollyal, de azért barátságosan, amikor odaér hozzá.*
- Ydriss, ha jól emlékszem. *mondja, bár valószínűsíti, hogy jól emlékszik, de mivel még így is bőven elképzelhető, hogy nem, inkább rákérdez.*
- Én Luninari vagyok. *ismétli meg a biztonság kedvéért saját korábbi bemutatkozását is. Aztán kicsit félszegen álldogál pár pillanatig, körülbelül úgy, ahogyan máskor is szokott. Végül nagy nehezen csak kivágja magát valahogy.*
- Mit csinálsz idekint kora délelőtt? *pillant fél szemmel és óvatosan a napra, mint aki biztos akar lenni abban, hogy az időpontot nem téveszti el, ugyanakkor szeme világát is meg szeretné kímélni. Teljesen ösztönösen hagyja el az illemet, ami nyilván a magázódást diktálná éppen. Mivel azonban ennyire körülményeskednie sem Aleniával, sem Nairadával, sem pedig Wilhorppal nem kell, most valahogy eszébe sem jut hasonló.*
- Segíthetek esetleg valamiben? Attól tartok nemigen van más dolgom jelenleg. *ismeri el, nagyon remélve, hogy a másik lány nem fogja ezt egy nemes kisasszony panaszkodásának tartani, aki nem tud mit kezdeni magával. Hiszen ilyesmiről szó sincs. Játéknyulai egész napos figyelmet és törődést igényelnek, most is éppen velük kéne lennie az itt való céltalan kószálás, ismerkedés és kísérletezgetés helyett. Mondjuk az is igaz, hogy ők együtt is jól elvannak, mivel férjről és feleségről van szó. Ő maga volt a papnő, aki két éve összeadta őket. Így itt és most egyelőre próbál nem gondolni rájuk. Annyiból mindenképpen ő az első, hogy kedvenc nyulainak sorsa leginkább az övéből következik.*
//A kertben//
*Nem annyira kipihent, mint amennyire az általa átaludt órák mennyisége azt indokolná, fürdés és öltözködés közben pedig azon gondolkodik, hogy vajon miért nem, amikor semmi kifejezetten fárasztó dolgot nem csinált az elmúlt napokban. Ami azt illeti azóta nem, hogy átgyalogolt egy általa ismeretlen világon egy másikba, majd aztán Alenia és Wilhorp oldalán egy újabba, ide a Gazdagnegyedbe.
A parttalan gondolkodás ugyanakkor végül inkább átcsap majdnem teljesen gondolattalan cselekvésbe. Felveszi vállait meztelenül hagyó fekete ruháját, egy egyszerű fekete harisnyával és cipővel, és mivel odakint süt a nap, feltételezi, hogy az egyre zorduló évszak ellenére ez majd pont elég viselet lesz odakintre most is. Mert hogy szerény reggelije után a kertbe igyekszik, leginkább azért, hogy a nap jelenlegi állásából kikövetkeztesse azt, hogy mennyi lehet az idő.
Ablakán keresztül, saját halovány tükörképén és az égbolton kívül amúgy is leginkább a kert köti le minden figyelmét, és bár nem érez emésztő honvágyat, ebben a túldíszített kőrengetegben a kert jelenleg még mindig az egyetlen természetes választásnak tűnik ahhoz, hogy bámulhasson a semmibe kicsit.
Talán éppen ezért nem lepi meg, hogy a vörös hajú elf lányt már idekint találja. Végül is nagyjából hasonló helyről érkezhettek ők ketten.
Ahol jelenleg áll onnan nem látja teljesen jól, de talán még egy, vagy több állat is van vele. Abban viszont biztos, hogy a másik lány nyilván meglátta őt, amikor kilépett a kertbe. Innentől kezdve pedig részéről lenne illetlenség, ha fogná magát, és elindulna a virágágyások közé a tőle legtávolabbi padhoz, így éppen ellenkezőképpen tesz. Célirányosan felé indul.
Amikor először találkoztak csak futó pillantást volt alkalma vetni rá, miközben Alenia kifelé húzta őt a tömegből. Akkor az első ránézésre is önmagát durván túlöltözött Heligron mellett egyenesen az egyszerűség benyomását keltette, persze a jó értelemben vett egyszerűségét, ami jelen esetben a normalitással egyenértékű nála. Akkor és ott amikor és ahol először látta, nem volt túl nehéz azonnal rokonszenvesnek találnia számára merész, mégis ötletes arcfestésével együtt. Azóta viszont nem nagyon volt alkalmuk szót váltani egymással, és bár alig néhány nap telhetett el, ez épp elég volt ahhoz, hogy otthoni "élményeinek" hatására kétségei és félelmei feltámadjanak vele kapcsolatban.
Az rendben van, hogy sem Aleimord sem Alenia nem nyársalja fel őt a tekintetével csak azért, mert emberek vére folyik elf ereiben, vagy talán inkább pont fordítva. De ők ketten itt nőttek fel. Itt, ahol minden jel szerint félvérnek lenni nem kellemetlen pattanás egy közösség testén, hanem teljesen természetes.
Ydriss ellenben, - ebben teljesen biztos, - erdei elf, mint az otthoniak. Ha ő is csak úgy tekint rá mint holmi korcsra, aki teljesen érdemtelenül birtokolja különös szögbe fordult füleit, és az emberekhez képest hosszú életet, akkor azt jobb megtudnia még most. Mert akkor a jövőben egyszerűen majd elkerüli. Nincs ennél jobb ötlete. Sosem kereste magának régen sem a bajt, mindig az találta meg őt. Hogy végül ide jutott az nagyjából ennek köszönhető. Valószínűleg természetes, hogy most nem akar maga körül semmi bizonytalan tényezőt. A vörös hajú lány nyilván nem tehet róla, de számára rá van írva, hogy erdei elf, vagyis "igazi" elf, tiszta vérű, kiválasztott és a többi. Rá meg minden bizonnyal rá van írva a másik lány számára, hogy minden, csak nem ez.
Ha Ydriss gyűlölettel, megvetéssel, vagy akár csak jól és udvariassággal leplezett lenézéssel fog nézni rá pár egyszerű kérdés után, akkor - hite szerint, - fel fogja ismerni, hiszen mindezekkel már olyan nagyon sokszor találkozott otthon.
Persze az is nagyon érdekelné, hogy mit keres egy hozzá hasonló lány pont a város leginkább városnak kinéző részén, de végül is édesanyja is járt már itt, így jelenléte annyira nem meglepő, ráadásul saját története, ami egyelőre azzal végződik, hogy itt van, szintén arra inti, hogy legyen óvatos a kíváncsiskodással.*
- Jó reggelt! *köszön kicsit tartózkodó mosollyal, de azért barátságosan, amikor odaér hozzá.*
- Ydriss, ha jól emlékszem. *mondja, bár valószínűsíti, hogy jól emlékszik, de mivel még így is bőven elképzelhető, hogy nem, inkább rákérdez.*
- Én Luninari vagyok. *ismétli meg a biztonság kedvéért saját korábbi bemutatkozását is. Aztán kicsit félszegen álldogál pár pillanatig, körülbelül úgy, ahogyan máskor is szokott. Végül nagy nehezen csak kivágja magát valahogy.*
- Mit csinálsz idekint kora délelőtt? *pillant fél szemmel és óvatosan a napra, mint aki biztos akar lenni abban, hogy az időpontot nem téveszti el, ugyanakkor szeme világát is meg szeretné kímélni. Teljesen ösztönösen hagyja el az illemet, ami nyilván a magázódást diktálná éppen. Mivel azonban ennyire körülményeskednie sem Aleniával, sem Nairadával, sem pedig Wilhorppal nem kell, most valahogy eszébe sem jut hasonló.*
- Segíthetek esetleg valamiben? Attól tartok nemigen van más dolgom jelenleg. *ismeri el, nagyon remélve, hogy a másik lány nem fogja ezt egy nemes kisasszony panaszkodásának tartani, aki nem tud mit kezdeni magával. Hiszen ilyesmiről szó sincs. Játéknyulai egész napos figyelmet és törődést igényelnek, most is éppen velük kéne lennie az itt való céltalan kószálás, ismerkedés és kísérletezgetés helyett. Mondjuk az is igaz, hogy ők együtt is jól elvannak, mivel férjről és feleségről van szó. Ő maga volt a papnő, aki két éve összeadta őket. Így itt és most egyelőre próbál nem gondolni rájuk. Annyiból mindenképpen ő az első, hogy kedvenc nyulainak sorsa leginkább az övéből következik.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 12:34:23
Üzenet elküldve: 2017-12-29 12:34:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Uhn, mindenki más//
*Kifelé menet az őrök visszaadják Uhnnak a fegyvereit Nairada utasítására, majd miután összerendezte magát a férfi, már el is indulnak a széles, kövezett utcán Aleimord új otthona felé.*
- Természetesen igen, bár nem gondolom, hogy nagyobb lenne, mint bárhol máshol. A szegénynegyedben még lökdösődnek is az emberek a porban, itt ez nem elfogadott, így sokkal nyugodtabb. És ami még fontosabb, nem kell az embernek attól tartania, hogy egy koszos kis utcagyerek kiszedi a zsebéből az aranyat.
*Persze egy olyannak, aki nem ebbe az környezetbe született bele, furcsa lehet, hogy szinte minden járókelő mellett egy őr masírozik, és az ökrös szekerek helyett gyönyörű lovak húzzák a díszes fogatot. Nairada bele sem gondol, hogy ebben bármi különös is lenne. Neki ez teljesen természetes, sőt, ő a szegénynegyedet próbálja minél messzebbre kerülni.*
- A drága, elegáns viselet pedig igen, elvárt, bár é n nem ezt a szót használnám. Inkább csak így illik. Szokás, ha úgy tetszik, mint ahogy egy városőrtől is elvárt, hogy ne udvari bolondnak öltözve masírozzon végig a városon. Persze egy testőrnek nyilván nem kell selyem zekét viselnie, egy egyszerűbb öltözet is bőven elég, már ha az rendes állapotban van. Nem szakadt, kopott és a többi.
*Közben nagyjából tíz perc séta után meg is érkeznek a házhoz. Uhn kérdésére bólint, majd az őrökhöz fordul, akik már tudják, ő kicsoda, így nem akad gondjuk azzal, hogy nem engedik be őket.*
- Aleimord már hazaért? *kérdi az értelmesebbnek kinézőtől, hátha az össze tud rakni egy értelmes mondatot.*
~Legalább a kardot tudják forgatni...~
*Az őr illedelmesen válaszol, majd már nyitja is a kaput.*
- Oh, az úr velem van.
*Elindul befelé, majd az ajtónál bekopog.*
*Kifelé menet az őrök visszaadják Uhnnak a fegyvereit Nairada utasítására, majd miután összerendezte magát a férfi, már el is indulnak a széles, kövezett utcán Aleimord új otthona felé.*
- Természetesen igen, bár nem gondolom, hogy nagyobb lenne, mint bárhol máshol. A szegénynegyedben még lökdösődnek is az emberek a porban, itt ez nem elfogadott, így sokkal nyugodtabb. És ami még fontosabb, nem kell az embernek attól tartania, hogy egy koszos kis utcagyerek kiszedi a zsebéből az aranyat.
*Persze egy olyannak, aki nem ebbe az környezetbe született bele, furcsa lehet, hogy szinte minden járókelő mellett egy őr masírozik, és az ökrös szekerek helyett gyönyörű lovak húzzák a díszes fogatot. Nairada bele sem gondol, hogy ebben bármi különös is lenne. Neki ez teljesen természetes, sőt, ő a szegénynegyedet próbálja minél messzebbre kerülni.*
- A drága, elegáns viselet pedig igen, elvárt, bár é n nem ezt a szót használnám. Inkább csak így illik. Szokás, ha úgy tetszik, mint ahogy egy városőrtől is elvárt, hogy ne udvari bolondnak öltözve masírozzon végig a városon. Persze egy testőrnek nyilván nem kell selyem zekét viselnie, egy egyszerűbb öltözet is bőven elég, már ha az rendes állapotban van. Nem szakadt, kopott és a többi.
*Közben nagyjából tíz perc séta után meg is érkeznek a házhoz. Uhn kérdésére bólint, majd az őrökhöz fordul, akik már tudják, ő kicsoda, így nem akad gondjuk azzal, hogy nem engedik be őket.*
- Aleimord már hazaért? *kérdi az értelmesebbnek kinézőtől, hátha az össze tud rakni egy értelmes mondatot.*
~Legalább a kardot tudják forgatni...~
*Az őr illedelmesen válaszol, majd már nyitja is a kaput.*
- Oh, az úr velem van.
*Elindul befelé, majd az ajtónál bekopog.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-29 09:29:19
Üzenet elküldve: 2017-12-29 09:29:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Nairada//
-Természetesen indulhatunk. Séta közben, úgyis jobban forog az agyam.
~Az sem lényegtelen, mindeközben felmérhetem a terepet. Elvégre, csak előnyömre válik, némi helyismeret.~
*Összeszedelőzködik, még útitársa is magára ölti felöltőjét, majd levelet ír. Kilépve a házból, megrökönyödik az emberörvényen.*
-Mondja, tisztelt Nairada kisasszony itt mindig ekkora nyüzsgés van? Illetve, mennyire elvárt itt az egyen viselet? Úgy értve, kötelező mindenkinek csillogó, kikent kifent ruhában járnia? Lehet az feszélyezne cseppet.
*Céloz a gazdagnegyed forgatagára. A rendkívüli, már-már nyomasztóan színes kavalkádra. Válaszra várva kiséri Nairadát. Amaz lelassít, majd megáll egy hatalmas, és díszes épület elött. A kapuban őrök állnak. Megakad a szeme, egy díszes címeren. Egy szarvast ábrázol, szín aranyból.*
~Hát itt sem akárki lakhat, az biztos. Bár, ha egyedül él itt, igencsak szomorú sorsa lehet. Bár unatkozni nincs sok ideje.~
- Ha nem tévedek, megérkeztünk.
-Természetesen indulhatunk. Séta közben, úgyis jobban forog az agyam.
~Az sem lényegtelen, mindeközben felmérhetem a terepet. Elvégre, csak előnyömre válik, némi helyismeret.~
*Összeszedelőzködik, még útitársa is magára ölti felöltőjét, majd levelet ír. Kilépve a házból, megrökönyödik az emberörvényen.*
-Mondja, tisztelt Nairada kisasszony itt mindig ekkora nyüzsgés van? Illetve, mennyire elvárt itt az egyen viselet? Úgy értve, kötelező mindenkinek csillogó, kikent kifent ruhában járnia? Lehet az feszélyezne cseppet.
*Céloz a gazdagnegyed forgatagára. A rendkívüli, már-már nyomasztóan színes kavalkádra. Válaszra várva kiséri Nairadát. Amaz lelassít, majd megáll egy hatalmas, és díszes épület elött. A kapuban őrök állnak. Megakad a szeme, egy díszes címeren. Egy szarvast ábrázol, szín aranyból.*
~Hát itt sem akárki lakhat, az biztos. Bár, ha egyedül él itt, igencsak szomorú sorsa lehet. Bár unatkozni nincs sok ideje.~
- Ha nem tévedek, megérkeztünk.
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-28 16:49:15
Üzenet elküldve: 2017-12-28 16:49:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Ydr//
- Á, az eb!
*Ismeri fel, hogy egy kutya is lesz.*
~Mit meg nem teszek ezekért.~
- Igen, láttam!
*Közben a nő választ magának szobát.*
-Azok alapján, amit a fogadóban mondott jól betanított jószág lehet, nem hiszem, hogy szükséges láncra verni. Az ön feladata lesz megtanítani neki, hogy hova végezze a dolgát, és hogy ne ássa ki a kertet, különben maga teszi helyre a kárt.
*Halványan elmosolyodik.*
- De a házban nem szeretném meglátni. Na menjünk!
*Kiált fel, majd ha Ydr végzett, akkor visszamegy a folyosón, és ki az ajtón, abban reménykedve, hogy a nő követi.
Ha a másik elf be akarja vinni a többi holmiját akkor megvárja, majd utána szól neki, hogy hozza az állatait, és hátravezeti a kertben az istálló felé.*
- Sajnos kutyaóllal nem tudok szolgálni, de bizonyára megoldja.
*Halványan elmosolyodik.*
- Ha úgy van építtessen egyet, nekem mindegy.
*Mikor odaérnek az istállóhoz. Abban összesen csak két ló van, közöttük egy hófehér, csillogó szőrű telivér kanca. Aleimord mosolyogva megsimítja az orrát.*
- Ő az enyém. Remélem, hogy gondját tudja viselni, ugyan úgy, ahogyan a többi állatnak is. Ráadásul a kertre is ráfér a gondozás.
*Ezzel el is mondja, hogy mi lesz a nő feladata.*
- Gondoskodik mindenről, ami az állatoknak kell, és rendben tartja a kertet. Cserébe itt lakhat, tisztálkodhat, és minden egyéb. Ha szüksége van bármire, ruhára, cipőre, akkor szól, és elintézem.
*Ezzel pedig el is mondja a feltételeket.*
- A fizetsége sok mindentől függ majd, főleg a teljesítményétől. Azt majd később megtárgyaljuk.
- Á, az eb!
*Ismeri fel, hogy egy kutya is lesz.*
~Mit meg nem teszek ezekért.~
- Igen, láttam!
*Közben a nő választ magának szobát.*
-Azok alapján, amit a fogadóban mondott jól betanított jószág lehet, nem hiszem, hogy szükséges láncra verni. Az ön feladata lesz megtanítani neki, hogy hova végezze a dolgát, és hogy ne ássa ki a kertet, különben maga teszi helyre a kárt.
*Halványan elmosolyodik.*
- De a házban nem szeretném meglátni. Na menjünk!
*Kiált fel, majd ha Ydr végzett, akkor visszamegy a folyosón, és ki az ajtón, abban reménykedve, hogy a nő követi.
Ha a másik elf be akarja vinni a többi holmiját akkor megvárja, majd utána szól neki, hogy hozza az állatait, és hátravezeti a kertben az istálló felé.*
- Sajnos kutyaóllal nem tudok szolgálni, de bizonyára megoldja.
*Halványan elmosolyodik.*
- Ha úgy van építtessen egyet, nekem mindegy.
*Mikor odaérnek az istállóhoz. Abban összesen csak két ló van, közöttük egy hófehér, csillogó szőrű telivér kanca. Aleimord mosolyogva megsimítja az orrát.*
- Ő az enyém. Remélem, hogy gondját tudja viselni, ugyan úgy, ahogyan a többi állatnak is. Ráadásul a kertre is ráfér a gondozás.
*Ezzel el is mondja, hogy mi lesz a nő feladata.*
- Gondoskodik mindenről, ami az állatoknak kell, és rendben tartja a kertet. Cserébe itt lakhat, tisztálkodhat, és minden egyéb. Ha szüksége van bármire, ruhára, cipőre, akkor szól, és elintézem.
*Ezzel pedig el is mondja a feltételeket.*
- A fizetsége sok mindentől függ majd, főleg a teljesítményétől. Azt majd később megtárgyaljuk.
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-28 12:31:15
Üzenet elküldve: 2017-12-28 12:31:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ale, Wil//
*Apró, gyors mozdulattal hajol meg a távozó felé, sejtése szerint úgyse nagyon figyel rá. Elvégre ő csak a személyzet egy tagja lesz, nem valami puccos vendég vagy a távolabbinál is távolibb rokon.
A csomag előkerítés elrendezése után követi Aleimordot a jobb oldali folyosón. Négy szoba, eddig egy foglalt, világos, mindezt egy bólintással jelzi. Valahol középtájékon foglalná le az egyik szabad szobát, no persze holmit egyelőre nincs nagyon mit pakolnia, hiszen cókmókja még Tallin mellett pihennek. Ugyan a fiatal kancáról levette gyorsan szerény csomag mennyiségét, de be a házba azért még nem hozta.*
- Igen, az enyémek, két kanca, és egy eb. *Bólint megerősítésképp, hangjában azért bujkál némi melegség, mint mindig, ha jószágairól beszél.*
- A cserszín kanca rajta kívül mást nem igazán tűr meg a hátán, de a kesely kanca igény és szükség szerint használható, illetve ő még nagyon fiatal, sok mindenre megtanítható még. *Vázolja gyorsan a tényeket ló fronton, habár számára az igazi kérdés a farkaskutya hol léte. Kharasshival megtűrték a házban, a kölyök éppenséggel még a mélységi szívét is megmelengette annyira, hogy végül a belső szobába is bebocsátást nyert a blöki. No nem mintha ne lenne el vígan kültéri kutyaként is Ahel, vagy baja lenne a négy lábúak társaságával, de mégis csak jobb a kétlábúak között, akik azért dögönyözni is szokták. Arról nem is beszélve, hogy éppenséggel Ydrissz az, akinek a leginkább szüksége lenne az eb jelenlétére. Ezzel a kérdéssel viszont egyelőre nem hozakodik elő, ki kell még találnia, hogy ezt a felvetést hogyan is tálalja. Tény és való, rendre nevelte a blökit, meg hogy ne csináljon rumlit, de egy két kis helységből álló lakban sokkal könnyebb szemmel tartani őrosszcsontságát, ha valami turpisságon járna az esze, mint egy ekkora hodályban.*
*Apró, gyors mozdulattal hajol meg a távozó felé, sejtése szerint úgyse nagyon figyel rá. Elvégre ő csak a személyzet egy tagja lesz, nem valami puccos vendég vagy a távolabbinál is távolibb rokon.
A csomag előkerítés elrendezése után követi Aleimordot a jobb oldali folyosón. Négy szoba, eddig egy foglalt, világos, mindezt egy bólintással jelzi. Valahol középtájékon foglalná le az egyik szabad szobát, no persze holmit egyelőre nincs nagyon mit pakolnia, hiszen cókmókja még Tallin mellett pihennek. Ugyan a fiatal kancáról levette gyorsan szerény csomag mennyiségét, de be a házba azért még nem hozta.*
- Igen, az enyémek, két kanca, és egy eb. *Bólint megerősítésképp, hangjában azért bujkál némi melegség, mint mindig, ha jószágairól beszél.*
- A cserszín kanca rajta kívül mást nem igazán tűr meg a hátán, de a kesely kanca igény és szükség szerint használható, illetve ő még nagyon fiatal, sok mindenre megtanítható még. *Vázolja gyorsan a tényeket ló fronton, habár számára az igazi kérdés a farkaskutya hol léte. Kharasshival megtűrték a házban, a kölyök éppenséggel még a mélységi szívét is megmelengette annyira, hogy végül a belső szobába is bebocsátást nyert a blöki. No nem mintha ne lenne el vígan kültéri kutyaként is Ahel, vagy baja lenne a négy lábúak társaságával, de mégis csak jobb a kétlábúak között, akik azért dögönyözni is szokták. Arról nem is beszélve, hogy éppenséggel Ydrissz az, akinek a leginkább szüksége lenne az eb jelenlétére. Ezzel a kérdéssel viszont egyelőre nem hozakodik elő, ki kell még találnia, hogy ezt a felvetést hogyan is tálalja. Tény és való, rendre nevelte a blökit, meg hogy ne csináljon rumlit, de egy két kis helységből álló lakban sokkal könnyebb szemmel tartani őrosszcsontságát, ha valami turpisságon járna az esze, mint egy ekkora hodályban.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-26 21:53:37
Üzenet elküldve: 2017-12-26 21:53:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Ydr, Wil//
*Wilhorp rögtön munkához is lát, Aleimordnak egy rossz szava sem lehet a férfi felől.*
~Na, ezt már szeretem! Pedig ha Heilgorn tudná, hogy a szüleim házában milyen balfácánok az őrök...~
- Akkor majd találkozunk.
*Fordul a rokon felé.*
- Addig is minden jót!
*Köszön el, majd ha a másik elf elment visszafordul Wilhorp felé.*
- Egyelőre maradjon.
*Legyint.*
- Ha visszajön, akkor megkérdezem tőle, hogy mit akar. Kérdezze az őröket hogy hová vitték a csomagokat, bár ahogy sejtem valamelyik szobába. Azt meg nem lesz nehéz megkeresni, csak kövesse a rikácsolást.
*Halványan elmosolyodik, majd Ydriss felé fordul.*
- Jöjjön!
*Azzal ha a nő jön, elindul a jobboldalt található folyosón. Elől négy ajtó található ott, illetve hátul még pár jól elkülöníthető.*
- Négy, egyszerű szoba van, azok közül csak egy foglalt Wilhorp által, azt választja magának, amelyik szimpatikus. Utána keresünk egy megfelelőbb helyett az állatainak is, gondolom azok ott kint az öné.
*Wilhorp rögtön munkához is lát, Aleimordnak egy rossz szava sem lehet a férfi felől.*
~Na, ezt már szeretem! Pedig ha Heilgorn tudná, hogy a szüleim házában milyen balfácánok az őrök...~
- Akkor majd találkozunk.
*Fordul a rokon felé.*
- Addig is minden jót!
*Köszön el, majd ha a másik elf elment visszafordul Wilhorp felé.*
- Egyelőre maradjon.
*Legyint.*
- Ha visszajön, akkor megkérdezem tőle, hogy mit akar. Kérdezze az őröket hogy hová vitték a csomagokat, bár ahogy sejtem valamelyik szobába. Azt meg nem lesz nehéz megkeresni, csak kövesse a rikácsolást.
*Halványan elmosolyodik, majd Ydriss felé fordul.*
- Jöjjön!
*Azzal ha a nő jön, elindul a jobboldalt található folyosón. Elől négy ajtó található ott, illetve hátul még pár jól elkülöníthető.*
- Négy, egyszerű szoba van, azok közül csak egy foglalt Wilhorp által, azt választja magának, amelyik szimpatikus. Utána keresünk egy megfelelőbb helyett az állatainak is, gondolom azok ott kint az öné.
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-26 19:40:00
Üzenet elküldve: 2017-12-26 19:40:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*Bólint Aleimord szavaira, és roppant hálás, hogy tlaálkozásuk részleteibe nem mennek bele. Míg rá kerül a sor, szépen háttérbe húzódik, de legalábbis ténylegesen hátrál pár lépést, hogy még véletlenül se vádolhassák akaratlan füleléssel. Azért a holló említésére csak felkapja a fejét, és kíváncsi nézelődésbe kezd. Egy madarat azért csak nem olyan nehéz megtalálni, lévén ha valami nem tetszik neki, annak hangot fog adni.
Talán már az üldözési mánia beszél belőle, hogy arra gondol, szerény személyének jelenléte miatt marad el a nagy bejelentés vagy a négy szem közt történő beszélgetés. Az mindenesetre tény, hogy kicsit fellélegez Heilgron távoztakor. Maga sem vette észre, hogy mennyire feszélyezte a számára különös szerzet jelenléte. Ezzel a rokonok közötti magázással pedig továbbra sem tud mit kezdeni. De mindegy is, neki csak meg kell szoknia, értenie, vagy szeretnie nem kell.
A ház ura azt mondotta, hogy míg előkerítik ama bizonyos eltűnt csomagokat, megtudja a rőt hajú elf leány is, hogy miféle feladatok várnak rá a ház körül. Hát türelmesen vár, míg ez a pillanat elérkezik, és ennyivel is okosabb és bölcsebb, de legalábbis informáltabb lesz.*
*Bólint Aleimord szavaira, és roppant hálás, hogy tlaálkozásuk részleteibe nem mennek bele. Míg rá kerül a sor, szépen háttérbe húzódik, de legalábbis ténylegesen hátrál pár lépést, hogy még véletlenül se vádolhassák akaratlan füleléssel. Azért a holló említésére csak felkapja a fejét, és kíváncsi nézelődésbe kezd. Egy madarat azért csak nem olyan nehéz megtalálni, lévén ha valami nem tetszik neki, annak hangot fog adni.
Talán már az üldözési mánia beszél belőle, hogy arra gondol, szerény személyének jelenléte miatt marad el a nagy bejelentés vagy a négy szem közt történő beszélgetés. Az mindenesetre tény, hogy kicsit fellélegez Heilgron távoztakor. Maga sem vette észre, hogy mennyire feszélyezte a számára különös szerzet jelenléte. Ezzel a rokonok közötti magázással pedig továbbra sem tud mit kezdeni. De mindegy is, neki csak meg kell szoknia, értenie, vagy szeretnie nem kell.
A ház ura azt mondotta, hogy míg előkerítik ama bizonyos eltűnt csomagokat, megtudja a rőt hajú elf leány is, hogy miféle feladatok várnak rá a ház körül. Hát türelmesen vár, míg ez a pillanat elérkezik, és ennyivel is okosabb és bölcsebb, de legalábbis informáltabb lesz.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-26 15:50:21
Üzenet elküldve: 2017-12-26 15:50:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*Nagy szemeket mereszt Heilgron dobbantására. Az rendben van, hogy a lányok lelkesednek az új ruhája láttán, de azt nem várta, hogy a fickó is izgalomba jön majd a megjelenésétől.*
- Két koffer és egy madár. Értem. *Megismétli, hogy Heilgron biztos lehesebben benne, hogy Wilhorp jól értette, amit mondott. Mivel a pasas nem méltatja további figyelemre ő sem szentel neki többet az idejéből. Megvárja, amíg Heilgron elmegy, aztán Aleimordhoz fordul.*
- Vigyük a fogadóba a csomagokat vagy az úr nálunk alszik? *Kérdi Aleimordot, megadva a lehetőséget neki, hogy kipaterolja a házból a kedves rokont.*
*Nagy szemeket mereszt Heilgron dobbantására. Az rendben van, hogy a lányok lelkesednek az új ruhája láttán, de azt nem várta, hogy a fickó is izgalomba jön majd a megjelenésétől.*
- Két koffer és egy madár. Értem. *Megismétli, hogy Heilgron biztos lehesebben benne, hogy Wilhorp jól értette, amit mondott. Mivel a pasas nem méltatja további figyelemre ő sem szentel neki többet az idejéből. Megvárja, amíg Heilgron elmegy, aztán Aleimordhoz fordul.*
- Vigyük a fogadóba a csomagokat vagy az úr nálunk alszik? *Kérdi Aleimordot, megadva a lehetőséget neki, hogy kipaterolja a házból a kedves rokont.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-26 14:24:39
Üzenet elküldve: 2017-12-26 14:24:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobájában//
*Most ő az, akinek nevetnie kell, amikor Alenia szavai nyomán ráébred arra, hogy nincs teljesen egyedül a problémájával, talán csak a lányt nem zavarja annyira ugyanaz, mint őt.
Ezúttal például éppen a férfi korábbi, hisztire vonatkozó megjegyzését nem érti.
~ Mikor hisztiztem vajon, vagy mire gondol? ~
A futó és pillanatnyi gondolat mindenesetre nem zökkenti ki a jelenből, így minden figyelme továbbra is a másik lányé marad.*
- Komolyan? *kérdez vissza, mintha nem jól hallott volna, de ez a kérdés inkább csak a hirtelen meglepettségéből fakad, nem vár rá igazából választ.*
- Jól van akkor, bevallom megnyugodtam kicsit. Azt hittem csak én vagyok így ezzel, de, ha kicsit te is, akkor az azt jelenti, hogy nem velem van a baj.
*Tényleg megkönnyebbül ettől. Valahogy naiv vidéki lánynak gondolta magát eddig, aki nem érti a városiak észjárását, vagy humorát, ha azonban Alenia, akinél városibb lányt hirtelen nem is tud elképzelni magának, majdnem ugyanazt mondja, amit ő, akkor nem feltétlenül magában kell keresnie a hibát.
~ Persze, Wilhorp a hibás, nem én. ~ eszmél rá hirtelen, miközben nem is érti, hogy ez a magától értetődő gondolat eddig miért nem jutott az eszébe. Ugyanakkor vannak nagyobb problémái és szerencséjére jobb dolga is a komor és unalmas önelemezgetésnél, amivel amúgy is kénytelen eltölteni legtöbb napjának leghosszabb részeit.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik az ötlet, hogy semmi olyat nem kell tennem itt, ami kényelmetlenséggel, vagy túl nagy fáradtsággal járna. *mosolyodik el. Nem hiszi, hogy az otthon végzett munkák különösebben hiányozni fognak.*
- Tényleg szeretnék úgy élni, mint egy igazi nő. De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom ezeket az ingeket. *vallja be.* Persze tudom, hogy igazad van. A blúzok és a ruhák tényleg szebbek, ezek pedig nem éppen lányos ruhák. Nem is fogom őket hordani. *ígéri meg. Természetesen tényleg igazat ad a lánynak, csak egy kicsit zavarja a gondolat, hogy amit otthonról hozott magával, mint használati tárgyat, itt és most teljesen használhatatlan lesz.
Ugyanakkor azt elhatározza, hogy még sem fogja csak úgy kidobni őket. Most ugyan úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van és lesz körülötte, de éppen otthonról való elkergetésének körülményei és módja figyelmeztetik arra, hogy milyen hirtelen fordul néha egy sors. Meg persze az is, amit Alenia arról mond, hogy pár nappal ezelőtt még sose gondolt volna arra, hogy valaha egy házban fog élni Wilhorppal. (Ahogyan természetesen az ő érkezésére és beköltözésére sem számított nyilván senki a Sayquevesek közül.) Eljöhet még az idő, amikor jól fognak jönni ezek az egyszerű kis ingek. Bár ezt most azért kicsit még is csak nehezére esik elképzelni.
Ugyanakkor nem azért kérte a lány segítségét és tanácsait, hogy aztán valamiféle érthetetlen és kislányos dacból ne fogadja meg őket, ezért azt is elhatározza, hogy ingei - ha nem is dobja ki őket, -
ott fognak maradni táskájának mélyén.*
- Értem, ha a körmök feketék a szem inkább legyen kék, a túl sok fekete nem jó. *bólogat aztán tényleg értő arccal.* Pont az tényleg nem hiányzik, hogy valaki Sa'Tereth hívőnek nézzen. De sötét, vagy világoskék legyen inkább? *mondja és kérdi, miközben izgatottan foglal helyet a fésülködőasztal előtti széken, igaz kicsit félszegen nyújtja egyik kezét Alenia felé. Bár zavarban van nem is kicsit, és ez talán látszik is rajta, ugyanakkor valószínűleg az is, hogy nagyon boldog. Végül is ki nem értékelne hasonló kényeztetést? Még is kicsit úgy érzi, hogy fordítva kellene lennie, az lenne a természetes, ha neki kéne Alenia körmeit festeni és fésülni a haját. Persze tiltakozni esze ágában sincs. Körmeit körülbelül azóta szerette volna kifesteni már, hogy a városba érkezett, ennyi figyelmet és segítséget pedig talán csak anyjától kaphatott volna. Ami persze még sem lett volna ugyanaz. Végül is egy anyától természetes és elvárható az ilyesmi. Bárki mástól nem feltétlenül.*
- Hát nem, nincs sajnos. *mondja aztán a magassarkú cipőre vonatkozó kérdésre.*
- De, ha lesz is, attól tartok az lesz az első dolog, hogy meg kell benne tanulnom járni. Ugye... nem nehéz?
*Most ő az, akinek nevetnie kell, amikor Alenia szavai nyomán ráébred arra, hogy nincs teljesen egyedül a problémájával, talán csak a lányt nem zavarja annyira ugyanaz, mint őt.
Ezúttal például éppen a férfi korábbi, hisztire vonatkozó megjegyzését nem érti.
~ Mikor hisztiztem vajon, vagy mire gondol? ~
A futó és pillanatnyi gondolat mindenesetre nem zökkenti ki a jelenből, így minden figyelme továbbra is a másik lányé marad.*
- Komolyan? *kérdez vissza, mintha nem jól hallott volna, de ez a kérdés inkább csak a hirtelen meglepettségéből fakad, nem vár rá igazából választ.*
- Jól van akkor, bevallom megnyugodtam kicsit. Azt hittem csak én vagyok így ezzel, de, ha kicsit te is, akkor az azt jelenti, hogy nem velem van a baj.
*Tényleg megkönnyebbül ettől. Valahogy naiv vidéki lánynak gondolta magát eddig, aki nem érti a városiak észjárását, vagy humorát, ha azonban Alenia, akinél városibb lányt hirtelen nem is tud elképzelni magának, majdnem ugyanazt mondja, amit ő, akkor nem feltétlenül magában kell keresnie a hibát.
~ Persze, Wilhorp a hibás, nem én. ~ eszmél rá hirtelen, miközben nem is érti, hogy ez a magától értetődő gondolat eddig miért nem jutott az eszébe. Ugyanakkor vannak nagyobb problémái és szerencséjére jobb dolga is a komor és unalmas önelemezgetésnél, amivel amúgy is kénytelen eltölteni legtöbb napjának leghosszabb részeit.*
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik az ötlet, hogy semmi olyat nem kell tennem itt, ami kényelmetlenséggel, vagy túl nagy fáradtsággal járna. *mosolyodik el. Nem hiszi, hogy az otthon végzett munkák különösebben hiányozni fognak.*
- Tényleg szeretnék úgy élni, mint egy igazi nő. De akkor is hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sajnálom ezeket az ingeket. *vallja be.* Persze tudom, hogy igazad van. A blúzok és a ruhák tényleg szebbek, ezek pedig nem éppen lányos ruhák. Nem is fogom őket hordani. *ígéri meg. Természetesen tényleg igazat ad a lánynak, csak egy kicsit zavarja a gondolat, hogy amit otthonról hozott magával, mint használati tárgyat, itt és most teljesen használhatatlan lesz.
Ugyanakkor azt elhatározza, hogy még sem fogja csak úgy kidobni őket. Most ugyan úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van és lesz körülötte, de éppen otthonról való elkergetésének körülményei és módja figyelmeztetik arra, hogy milyen hirtelen fordul néha egy sors. Meg persze az is, amit Alenia arról mond, hogy pár nappal ezelőtt még sose gondolt volna arra, hogy valaha egy házban fog élni Wilhorppal. (Ahogyan természetesen az ő érkezésére és beköltözésére sem számított nyilván senki a Sayquevesek közül.) Eljöhet még az idő, amikor jól fognak jönni ezek az egyszerű kis ingek. Bár ezt most azért kicsit még is csak nehezére esik elképzelni.
Ugyanakkor nem azért kérte a lány segítségét és tanácsait, hogy aztán valamiféle érthetetlen és kislányos dacból ne fogadja meg őket, ezért azt is elhatározza, hogy ingei - ha nem is dobja ki őket, -
ott fognak maradni táskájának mélyén.*
- Értem, ha a körmök feketék a szem inkább legyen kék, a túl sok fekete nem jó. *bólogat aztán tényleg értő arccal.* Pont az tényleg nem hiányzik, hogy valaki Sa'Tereth hívőnek nézzen. De sötét, vagy világoskék legyen inkább? *mondja és kérdi, miközben izgatottan foglal helyet a fésülködőasztal előtti széken, igaz kicsit félszegen nyújtja egyik kezét Alenia felé. Bár zavarban van nem is kicsit, és ez talán látszik is rajta, ugyanakkor valószínűleg az is, hogy nagyon boldog. Végül is ki nem értékelne hasonló kényeztetést? Még is kicsit úgy érzi, hogy fordítva kellene lennie, az lenne a természetes, ha neki kéne Alenia körmeit festeni és fésülni a haját. Persze tiltakozni esze ágában sincs. Körmeit körülbelül azóta szerette volna kifesteni már, hogy a városba érkezett, ennyi figyelmet és segítséget pedig talán csak anyjától kaphatott volna. Ami persze még sem lett volna ugyanaz. Végül is egy anyától természetes és elvárható az ilyesmi. Bárki mástól nem feltétlenül.*
- Hát nem, nincs sajnos. *mondja aztán a magassarkú cipőre vonatkozó kérdésre.*
- De, ha lesz is, attól tartok az lesz az első dolog, hogy meg kell benne tanulnom járni. Ugye... nem nehéz?
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-26 12:27:20
Üzenet elküldve: 2017-12-26 12:27:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
-Ezt nevezem! *Dobbant bal lábával elégedetten, kardjai megcsörrennek övén.* -Nos, a két őrnél hagytam őket. Magának kellene őrt állnia a két balfácán helyett odakinn. *Nevet fel öblösen.* Két koffer és egy kalitka, egy gyönyörű hollóval. Rendkívül értékes madár.
*Visszafordul Aleimordhoz.*
-Azt hiszem, jöttöm céljának bejelentését vacsorára hagyom, úgy is hamarosan ideje. A ház lakóinak is érdemes tudnia róla.
*Mosolyogva megigazítja kendőjét és körbenéz a jelenlévőkön.*
-Egy kis időre eloldalgok, rég jártam erre, megtekinteném a várost. Rövid időn belül visszatérek, Merem remélni a csomagok addigra el lesznek helyezve egy arra alkalmas hálószobában.
*Megemeli kalapját a jelenlévők felé és az ajtó felé veszi az irányt.*
-Ezt nevezem! *Dobbant bal lábával elégedetten, kardjai megcsörrennek övén.* -Nos, a két őrnél hagytam őket. Magának kellene őrt állnia a két balfácán helyett odakinn. *Nevet fel öblösen.* Két koffer és egy kalitka, egy gyönyörű hollóval. Rendkívül értékes madár.
*Visszafordul Aleimordhoz.*
-Azt hiszem, jöttöm céljának bejelentését vacsorára hagyom, úgy is hamarosan ideje. A ház lakóinak is érdemes tudnia róla.
*Mosolyogva megigazítja kendőjét és körbenéz a jelenlévőkön.*
-Egy kis időre eloldalgok, rég jártam erre, megtekinteném a várost. Rövid időn belül visszatérek, Merem remélni a csomagok addigra el lesznek helyezve egy arra alkalmas hálószobában.
*Megemeli kalapját a jelenlévők felé és az ajtó felé veszi az irányt.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-26 11:51:43
Üzenet elküldve: 2017-12-26 11:51:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
- Csak én nem hisztizek miatt. *Nyelvet is nyújtana, ha az illő lenne a ruhához. De nem illő hozzá, így nem nyújt, Luninari viszont odaképzelheti magának. Elvégre ismeri már Wilhorpot annyira, hogy kinézze ezt belőle.*
- Köszönöm, köszönöm! *Válaszolja a lányok bókjaira. Úgy látszik, hogy csak egy drága ruha kellett a lenyűgözésükhöz. Ha megmondaná az árát, talán egyenesen elolvadnának. További csevegésre viszont sajnos nem marad ideje velük, mivel a Sayquaves urak magukhoz kéretik. Sóhajt, majd megy miután biccentett a kisasszonyoknak.*
- Egyelőre nem. *Mondja a nagyobbik pojácának.*
- Feltétlenül előkerítjük, uram. *Válaszolja a kisebbiknek.*
- Hol voltak meg legutoljára? És egyáltalán milyen csomagok? *Rögtön két kérdést is szegez Heilgronnak, hogy gyorsan végezhessen a feladattal.*
- Csak én nem hisztizek miatt. *Nyelvet is nyújtana, ha az illő lenne a ruhához. De nem illő hozzá, így nem nyújt, Luninari viszont odaképzelheti magának. Elvégre ismeri már Wilhorpot annyira, hogy kinézze ezt belőle.*
- Köszönöm, köszönöm! *Válaszolja a lányok bókjaira. Úgy látszik, hogy csak egy drága ruha kellett a lenyűgözésükhöz. Ha megmondaná az árát, talán egyenesen elolvadnának. További csevegésre viszont sajnos nem marad ideje velük, mivel a Sayquaves urak magukhoz kéretik. Sóhajt, majd megy miután biccentett a kisasszonyoknak.*
- Egyelőre nem. *Mondja a nagyobbik pojácának.*
- Feltétlenül előkerítjük, uram. *Válaszolja a kisebbiknek.*
- Hol voltak meg legutoljára? És egyáltalán milyen csomagok? *Rögtön két kérdést is szegez Heilgronnak, hogy gyorsan végezhessen a feladattal.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-26 01:02:18
Üzenet elküldve: 2017-12-26 01:02:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari szobájában//
*Úgy látszik, köztük Wilhorp mindig megfelelő téma. Most is milyen jól elbeszélgetnek, és a férfi ismét része témájuknak. Alenia kicsit felkacag, mikor a fél-elf humorára terelődik a szó.*
- Még csak pár napja ismertem meg én is a tisztáson. Ki gondolta volna, hogy hamarosan együtt fogunk lakni. Néha furcsa fordulatokat hoz az élet. Egyébként igazad van, én sem tudom eldönteni, mikor viccel, ezért úgy állok hozzá, hogy mindig azt csinálja, és mikor komolyan beszél, majd talán morogni kezd, hogy figyeljünk oda rá rendesen.
*Azt nem teszi hozzá, hogy egyre jobban kezdi megkedvelni Wilhorpot, talán még a végén Luninari félreértené. Csupán arról van szó, hogy minél jobban ismeri, annál kevésbé tart tőle, és annál kedvesebbnek találja. Szegény, mindig minden munkát rásóz Aleimord, és most Heilgron is kezdi. Nem szívesen lenne a helyében.*
- Igen, igen. Ez ing, de ez egyáltalán nem nőies, az elegánstól pedig még egy férfin is messze lenne. *Nem megbántani akarja ismét a lányt, de ez az igazság.* A kisasszonyoknak sosem kell olyan munkát végeznie, amiben zavarná egy szebb ruha. Most már te is jó helyen vagy, igazi nőként élhetsz.
*Valószínűleg ő is azonnal éhenhalna, ha mostantól kétkezű munkával kéne keresnie a kenyerét. Amióta az eszét tudja, mindent mindig elé raktak, neki csak kérnie kellett. Aztán mikor már saját keresete lesz, akkor is inkább szellemi munkából tervez megélni.*
- De, de nagyon szokatlan. *Mosolyodik el.* De nem is számít. Talán az én régebbi ruháim között találunk majd neked valami csinosat. *Mondja, amikor Luninari a szekrényben kutakodik. Persze nem igazán talál ott semmi használhatót. A villát Felaern bácsi csak nyaralónak használta, így a szekrény viszonylag üresen áll, míg új lakója be nem pakol.*
- A sminkedet viszont elkészíthetjük. Ha fekete körmöket akarsz, akkor a szemhéjad legyen kék. Ne legyen túl sok fekete, mert akkor úgy fogsz kinézni, mint azok a magukról sok mindent hívő Sa'tereth hívők. *Mosolyogja meg, hogy a hívő szó egymás után két külön dolgot jelent.*
- Gyere, ülj a tükörhöz. Kifestem a körmeidet, aztán az arcodat is, te pedig figyeld. Abból megtanulhatod, hogyan kell csinálni, és legközelebb már neked is menni fog. Aztán keresünk majd neked ruhákat. Akár a tieid között. Biztos akad néhány szép darab is, és ha jól veszem ki a szavaidból, akkor magassarkúd már van.
*Azzal, ha Luninari a tükörhöz ül, ahogy kérte, el is kezdi kicsinosítani a lányt. Már ami a körmeit és az arcát illeti.*
*Úgy látszik, köztük Wilhorp mindig megfelelő téma. Most is milyen jól elbeszélgetnek, és a férfi ismét része témájuknak. Alenia kicsit felkacag, mikor a fél-elf humorára terelődik a szó.*
- Még csak pár napja ismertem meg én is a tisztáson. Ki gondolta volna, hogy hamarosan együtt fogunk lakni. Néha furcsa fordulatokat hoz az élet. Egyébként igazad van, én sem tudom eldönteni, mikor viccel, ezért úgy állok hozzá, hogy mindig azt csinálja, és mikor komolyan beszél, majd talán morogni kezd, hogy figyeljünk oda rá rendesen.
*Azt nem teszi hozzá, hogy egyre jobban kezdi megkedvelni Wilhorpot, talán még a végén Luninari félreértené. Csupán arról van szó, hogy minél jobban ismeri, annál kevésbé tart tőle, és annál kedvesebbnek találja. Szegény, mindig minden munkát rásóz Aleimord, és most Heilgron is kezdi. Nem szívesen lenne a helyében.*
- Igen, igen. Ez ing, de ez egyáltalán nem nőies, az elegánstól pedig még egy férfin is messze lenne. *Nem megbántani akarja ismét a lányt, de ez az igazság.* A kisasszonyoknak sosem kell olyan munkát végeznie, amiben zavarná egy szebb ruha. Most már te is jó helyen vagy, igazi nőként élhetsz.
*Valószínűleg ő is azonnal éhenhalna, ha mostantól kétkezű munkával kéne keresnie a kenyerét. Amióta az eszét tudja, mindent mindig elé raktak, neki csak kérnie kellett. Aztán mikor már saját keresete lesz, akkor is inkább szellemi munkából tervez megélni.*
- De, de nagyon szokatlan. *Mosolyodik el.* De nem is számít. Talán az én régebbi ruháim között találunk majd neked valami csinosat. *Mondja, amikor Luninari a szekrényben kutakodik. Persze nem igazán talál ott semmi használhatót. A villát Felaern bácsi csak nyaralónak használta, így a szekrény viszonylag üresen áll, míg új lakója be nem pakol.*
- A sminkedet viszont elkészíthetjük. Ha fekete körmöket akarsz, akkor a szemhéjad legyen kék. Ne legyen túl sok fekete, mert akkor úgy fogsz kinézni, mint azok a magukról sok mindent hívő Sa'tereth hívők. *Mosolyogja meg, hogy a hívő szó egymás után két külön dolgot jelent.*
- Gyere, ülj a tükörhöz. Kifestem a körmeidet, aztán az arcodat is, te pedig figyeld. Abból megtanulhatod, hogyan kell csinálni, és legközelebb már neked is menni fog. Aztán keresünk majd neked ruhákat. Akár a tieid között. Biztos akad néhány szép darab is, és ha jól veszem ki a szavaidból, akkor magassarkúd már van.
*Azzal, ha Luninari a tükörhöz ül, ahogy kérte, el is kezdi kicsinosítani a lányt. Már ami a körmeit és az arcát illeti.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-25 21:10:02
Üzenet elküldve: 2017-12-25 21:10:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobájában//
*Örül neki, hogy kedvező fogadtatásra talál, mert félt tőle, hogy túl nagy szívességet kér. Még is csak önző kérés, hogy Alenia arra áldozza az idejét, hogy ő legyen szebb, olyannyira, hogy az is csak most jut eszébe, hogy ez a kérése tulajdonképpen Aleimord kívánságával is egybevág, ő ráadásul szintén Alenia gondjaira szerette volna bízni őt. Az igazság még is az, hogy nem pont ezért kérte meg a lányt, hogy segítsen. Akkor is mindenképpen megteszi, ha egyetlen szót sem vált odakint a piacon Aleimorddal.
Nem véletlenül figyel Alenia minden szavára kicsit úgy, mintha az valamiféle lecke lenne. Néha még bólint is. Lelkes is, hálás is, talán éppen csak amiatt érez kis bizonytalanságot, mert kicsit olyan az egész, mintha éppen most tagadná meg eddigi önmagát, aki mindig egy apró házban élt, itteni fogalmak szerint valahol messze az erdő mélyén. Nem mintha az a lány annyira nagyon boldog lett volna, és ne vágyott volna legalább lelke mélyén mindig arra, hogy olyan legyen, mint egy hercegnő.
Éppen csak azt nem érti, hogy miért kell most is arról győzködnie magát, hogy szépnek és szebbnek lenni természetes vágya minden értelmes létezőnek, így talán magát sem kellene önzőnek tartania emiatt.*
- Lehet, hogy erre gondolt, vagy erről jutott eszébe. *bólint aztán tűnődve ismét, miután önkéntelenül is követi pillantásával Alenia mozdulatát, amint a lány végigsimít saját derekán.*
- A legtöbbször nem igazán tudom követni őt. Nála sosem tudom igazán, hogy viccel, vagy komolyan beszél. Ez valamiért tetszik, de ugyanakkor eléggé zavar is. *ismeri el, és boldog, amiért ezt az apró "titkát" megoszthatja a másik lánnyal. Ugyanakkor természetszerűen feltételezi, hogy Alenia nem küszködik hasonló problémákkal és képes Wilhorp minden egyes megjegyzését a helyén kezelni.*
- Persze. Igazad van, de nekem ettől még ingeim vannak, hidd el! Megmutatom, várj! *vág át aztán a szobán, a blúzra való kiigazítás után és táskája aljáról, - hiszen még nem pakolta ki őket, - példaképpen előhúz egy rövid ujjú, apró kockás, fekete-fehér inget. Vitathatatlan, hogy férfi ing, gombolásán és a szabásán is látszik, és bár a maga módján szép, azt Luninari is kénytelen elismerni, hogy valószínűleg nem ebbe a házba való viselet.*
- Nem olyan szokatlan ez... nálunk otthon, úgy értem persze. Sok mindenhez jobb az olyan ruha, amire nem nagyon kell vigyázni, ezért elő szokott fordulni, hogy lányok is fiúknak való inget kapnak. Nem olyan finom az anyaga, mint egy rendes blúznak, ezért elkészíteni és beszerezni is egyszerűbb. Persze azért a legtöbbször rendes ruhába jár mindenki, de ha bármi olyat kell csinálnod, ami kis kosszal, vagy izzadtsággal jár, akkor általában maradnak az egyszerűbb, igénytelenebb ruhák. *meséli miközben ágyára hajtogatja az inget, és leül mellé a lánnyal szemben. Ugyan furcsa számára, hogy, ami neki teljesen természetes az Aleniának egyáltalán nem az, és fordítva, de valahogy még is megnyugtatja őt. Már csak pont az hiányozna neki, ha mindenhol az otthoni szokások fogadnák! Ha így lenne akkor például biztosan nem itt és nem erről beszélgetnének most egymással.*
- Az jó. *mosolyodik el, miután Alenia biztosítja róla, hogy a magassarkú itt nem csak kötelező, hanem jól is fog neki állni, és persze annak is örül, hogy akár most rögtön is elkezdhetik jövőben hordott ruhái kiválogatását.*
- Azt pedig megköszönném! *áll is fel nem túl sok üldögélés után, majd kicsit tétova mozdulatokkal kinyitja szobája egyik szekrényét, mintha azt feltételezné és remélné, hogy női ruhák fognak majd teremni benne. A házban már körbenézett, a kertben is, de a szekrényeket nem nagyon nyitogatta eddig. Ugyanakkor, ha talál is itt valami ruhát, az valaki másé. Vagy, ha csak úgy itt hagyta, akkor már csak volt?*
- Csak az a baj, hogy nem hoztam túl sok ruhát otthonról, így abból nem nagyon lehet válogatni *mondja keresgélés közben* tőled pedig nem szeretnék kérni, és hát amúgy sem lenne az én méretem egyik sem. De egy kis sminket, igen, azt mindenképpen szeretnék. Kis színt a szemeim köré. Fekete, vagy kék állna jól szerintem, meg jó lenne valami amitől a szempilláim hosszabbnak tűnnek. De rúzzsal nem nagyon tudnám elképzelni magamat. Viszont a fekete festék talán jól nézne ki a körmeimen, menne a fehér bőrömhöz. *sorolja az ötleteit, miközben reméli látszik rajta, hogy tényleg nagyon örül, amiért Alenia ennyit segít neki.*
*Örül neki, hogy kedvező fogadtatásra talál, mert félt tőle, hogy túl nagy szívességet kér. Még is csak önző kérés, hogy Alenia arra áldozza az idejét, hogy ő legyen szebb, olyannyira, hogy az is csak most jut eszébe, hogy ez a kérése tulajdonképpen Aleimord kívánságával is egybevág, ő ráadásul szintén Alenia gondjaira szerette volna bízni őt. Az igazság még is az, hogy nem pont ezért kérte meg a lányt, hogy segítsen. Akkor is mindenképpen megteszi, ha egyetlen szót sem vált odakint a piacon Aleimorddal.
Nem véletlenül figyel Alenia minden szavára kicsit úgy, mintha az valamiféle lecke lenne. Néha még bólint is. Lelkes is, hálás is, talán éppen csak amiatt érez kis bizonytalanságot, mert kicsit olyan az egész, mintha éppen most tagadná meg eddigi önmagát, aki mindig egy apró házban élt, itteni fogalmak szerint valahol messze az erdő mélyén. Nem mintha az a lány annyira nagyon boldog lett volna, és ne vágyott volna legalább lelke mélyén mindig arra, hogy olyan legyen, mint egy hercegnő.
Éppen csak azt nem érti, hogy miért kell most is arról győzködnie magát, hogy szépnek és szebbnek lenni természetes vágya minden értelmes létezőnek, így talán magát sem kellene önzőnek tartania emiatt.*
- Lehet, hogy erre gondolt, vagy erről jutott eszébe. *bólint aztán tűnődve ismét, miután önkéntelenül is követi pillantásával Alenia mozdulatát, amint a lány végigsimít saját derekán.*
- A legtöbbször nem igazán tudom követni őt. Nála sosem tudom igazán, hogy viccel, vagy komolyan beszél. Ez valamiért tetszik, de ugyanakkor eléggé zavar is. *ismeri el, és boldog, amiért ezt az apró "titkát" megoszthatja a másik lánnyal. Ugyanakkor természetszerűen feltételezi, hogy Alenia nem küszködik hasonló problémákkal és képes Wilhorp minden egyes megjegyzését a helyén kezelni.*
- Persze. Igazad van, de nekem ettől még ingeim vannak, hidd el! Megmutatom, várj! *vág át aztán a szobán, a blúzra való kiigazítás után és táskája aljáról, - hiszen még nem pakolta ki őket, - példaképpen előhúz egy rövid ujjú, apró kockás, fekete-fehér inget. Vitathatatlan, hogy férfi ing, gombolásán és a szabásán is látszik, és bár a maga módján szép, azt Luninari is kénytelen elismerni, hogy valószínűleg nem ebbe a házba való viselet.*
- Nem olyan szokatlan ez... nálunk otthon, úgy értem persze. Sok mindenhez jobb az olyan ruha, amire nem nagyon kell vigyázni, ezért elő szokott fordulni, hogy lányok is fiúknak való inget kapnak. Nem olyan finom az anyaga, mint egy rendes blúznak, ezért elkészíteni és beszerezni is egyszerűbb. Persze azért a legtöbbször rendes ruhába jár mindenki, de ha bármi olyat kell csinálnod, ami kis kosszal, vagy izzadtsággal jár, akkor általában maradnak az egyszerűbb, igénytelenebb ruhák. *meséli miközben ágyára hajtogatja az inget, és leül mellé a lánnyal szemben. Ugyan furcsa számára, hogy, ami neki teljesen természetes az Aleniának egyáltalán nem az, és fordítva, de valahogy még is megnyugtatja őt. Már csak pont az hiányozna neki, ha mindenhol az otthoni szokások fogadnák! Ha így lenne akkor például biztosan nem itt és nem erről beszélgetnének most egymással.*
- Az jó. *mosolyodik el, miután Alenia biztosítja róla, hogy a magassarkú itt nem csak kötelező, hanem jól is fog neki állni, és persze annak is örül, hogy akár most rögtön is elkezdhetik jövőben hordott ruhái kiválogatását.*
- Azt pedig megköszönném! *áll is fel nem túl sok üldögélés után, majd kicsit tétova mozdulatokkal kinyitja szobája egyik szekrényét, mintha azt feltételezné és remélné, hogy női ruhák fognak majd teremni benne. A házban már körbenézett, a kertben is, de a szekrényeket nem nagyon nyitogatta eddig. Ugyanakkor, ha talál is itt valami ruhát, az valaki másé. Vagy, ha csak úgy itt hagyta, akkor már csak volt?*
- Csak az a baj, hogy nem hoztam túl sok ruhát otthonról, így abból nem nagyon lehet válogatni *mondja keresgélés közben* tőled pedig nem szeretnék kérni, és hát amúgy sem lenne az én méretem egyik sem. De egy kis sminket, igen, azt mindenképpen szeretnék. Kis színt a szemeim köré. Fekete, vagy kék állna jól szerintem, meg jó lenne valami amitől a szempilláim hosszabbnak tűnnek. De rúzzsal nem nagyon tudnám elképzelni magamat. Viszont a fekete festék talán jól nézne ki a körmeimen, menne a fehér bőrömhöz. *sorolja az ötleteit, miközben reméli látszik rajta, hogy tényleg nagyon örül, amiért Alenia ennyit segít neki.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-24 23:49:15
Üzenet elküldve: 2017-12-24 23:49:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari szobájában//
*A Sayqueves család nagy, s szerteágazó. Még Alenia sem ismeri az egészét, hisz arról sem tudott egészen mostanáig, hogy ő és Luninari távoli rokonok. Így lehet ez az ő helyzetében is. Éppen emiatt bocsánatos bűn, hogy nem ismeri Felaern bácsit, az viszont szomorú, hogy már nem is lesz lehetősége megismerni az öreget. Biztos kedvelték volna egymást.*
- Akkor nem is magyarázom tovább a dolgot, ha tudsz róla.
*Jobb is így neki. Nem szívesen beszél halálesetről, főleg nem egy rokonáéról. Még mindig nem fér a fejébe, hogy Heilgron hogyan tudja ennyire érzelmektől mentesen kezelni a szörnyű tragédiát. Na meg az a groteszk nevetés. Már-már ijesztőnek hat az egész. Hogy őszinte legyen magával, nem csak Aleimord, hanem Heilgron miatt is meg akart szökni Luninarival az emeletre. Kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát a férfi társaságában, de nem azért, mert nem kedvelné, vagy ilyesmi. Az előbb említett dolgok miatt egyszerűen fél tőle.*
- Akkor meg sem kell köszönnöm, hogy önként járultál hozzá az elrablásodhoz. *Nevetgél halkan.* Sejtettem egyébként, hogy nem éreznéd jól magad akkora tömegben, ráadásul idegenek között, én pedig egyszerűen nyugalmat szerettem volna, ennyi az egész.
*Nem fog mindent részletezni még Luninarinak sem.*
- Ó, de, köszönöm!
*Meg is feledkezik arról, hogy teljesen felesleges a szoba közepén ácsorognia, mikor megannyi pompás, kényelmes ülő alkalmatossággal van ellátva a szoba. Helyet is foglal az egyik fotelban, lábait keresztbe rakja, ahogy a szoknyában illik, és hallgatja Luninarit.*
- Azt hiszem, értem. Talán Wilhorp a fűző miatt asszociált páncélra. *Simít végig derekán, bár a fűző most csak ruhája alatt van, így nem látszik. Elmosolyodik ezen az egészen. A tisztás majmok után kutató kalandorának humora még mindig a régi.*
- Blúz. Kisasszonyok blúzt hordanak, nem inget. *Javítja ki a lányt, persze csak jóindulatúan. Tanítani akarja, nem kritizálni.* Ha nőies szeretnél lenni, akkor elegánsabb blúzt kell hordanod, vagy fűzőt. Én mindkettőt szoktam, mikor melyikhez van kedvem. A magassarkú pedig szintén kötelező darabnak tekinthető. Az ékszereket majd mindig az adott ruhához kell kiválasztanod, annak színét pedig igazítsd a hangulatodhoz, ha elfogadod tőlem ezt a tanácsot.
*A furcsa feltételezésre, miszerint Luninari kislányos volna, Alenia akaratlanul is végignéz a fél-elf alakján. Semmi kifogásolni valót nem lát benne, s kifogást sem, hogy miért ne hordhatna magassarkút.*
- Nem, Luni. Csodásan fog neked állni a magassarkú. Tudod mit? Mit szólnál, ha most rögtön kiöltöztetnénk téged? Valami egészen csinosba. Te döntheted el, hogy blúz, vagy fűző, hogy milyen hosszú szoknyát szeretnél, milyen színt és milyen kiegészítőket. Én pedig majd szólok, ha nagyon mellé fognál.
*Végre egy neki való feladat. Sokkal inkább az ő pályája ez, mint a munkára vágyó polgárok elhelyezése. Az olyasmi, mint a politika, ami Niát egyáltalán nem érdekli. Na de egy leendő kisasszony kicsinosítása annál jobban hangzik.*
- Mondd csak, a sminkkel hogy állsz? Szeretnél? *Azzal lenne teljes az elegáns Luninari, de túlzásokba sem szabad esni az első alkalommal.*
*A Sayqueves család nagy, s szerteágazó. Még Alenia sem ismeri az egészét, hisz arról sem tudott egészen mostanáig, hogy ő és Luninari távoli rokonok. Így lehet ez az ő helyzetében is. Éppen emiatt bocsánatos bűn, hogy nem ismeri Felaern bácsit, az viszont szomorú, hogy már nem is lesz lehetősége megismerni az öreget. Biztos kedvelték volna egymást.*
- Akkor nem is magyarázom tovább a dolgot, ha tudsz róla.
*Jobb is így neki. Nem szívesen beszél halálesetről, főleg nem egy rokonáéról. Még mindig nem fér a fejébe, hogy Heilgron hogyan tudja ennyire érzelmektől mentesen kezelni a szörnyű tragédiát. Na meg az a groteszk nevetés. Már-már ijesztőnek hat az egész. Hogy őszinte legyen magával, nem csak Aleimord, hanem Heilgron miatt is meg akart szökni Luninarival az emeletre. Kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát a férfi társaságában, de nem azért, mert nem kedvelné, vagy ilyesmi. Az előbb említett dolgok miatt egyszerűen fél tőle.*
- Akkor meg sem kell köszönnöm, hogy önként járultál hozzá az elrablásodhoz. *Nevetgél halkan.* Sejtettem egyébként, hogy nem éreznéd jól magad akkora tömegben, ráadásul idegenek között, én pedig egyszerűen nyugalmat szerettem volna, ennyi az egész.
*Nem fog mindent részletezni még Luninarinak sem.*
- Ó, de, köszönöm!
*Meg is feledkezik arról, hogy teljesen felesleges a szoba közepén ácsorognia, mikor megannyi pompás, kényelmes ülő alkalmatossággal van ellátva a szoba. Helyet is foglal az egyik fotelban, lábait keresztbe rakja, ahogy a szoknyában illik, és hallgatja Luninarit.*
- Azt hiszem, értem. Talán Wilhorp a fűző miatt asszociált páncélra. *Simít végig derekán, bár a fűző most csak ruhája alatt van, így nem látszik. Elmosolyodik ezen az egészen. A tisztás majmok után kutató kalandorának humora még mindig a régi.*
- Blúz. Kisasszonyok blúzt hordanak, nem inget. *Javítja ki a lányt, persze csak jóindulatúan. Tanítani akarja, nem kritizálni.* Ha nőies szeretnél lenni, akkor elegánsabb blúzt kell hordanod, vagy fűzőt. Én mindkettőt szoktam, mikor melyikhez van kedvem. A magassarkú pedig szintén kötelező darabnak tekinthető. Az ékszereket majd mindig az adott ruhához kell kiválasztanod, annak színét pedig igazítsd a hangulatodhoz, ha elfogadod tőlem ezt a tanácsot.
*A furcsa feltételezésre, miszerint Luninari kislányos volna, Alenia akaratlanul is végignéz a fél-elf alakján. Semmi kifogásolni valót nem lát benne, s kifogást sem, hogy miért ne hordhatna magassarkút.*
- Nem, Luni. Csodásan fog neked állni a magassarkú. Tudod mit? Mit szólnál, ha most rögtön kiöltöztetnénk téged? Valami egészen csinosba. Te döntheted el, hogy blúz, vagy fűző, hogy milyen hosszú szoknyát szeretnél, milyen színt és milyen kiegészítőket. Én pedig majd szólok, ha nagyon mellé fognál.
*Végre egy neki való feladat. Sokkal inkább az ő pályája ez, mint a munkára vágyó polgárok elhelyezése. Az olyasmi, mint a politika, ami Niát egyáltalán nem érdekli. Na de egy leendő kisasszony kicsinosítása annál jobban hangzik.*
- Mondd csak, a sminkkel hogy állsz? Szeretnél? *Azzal lenne teljes az elegáns Luninari, de túlzásokba sem szabad esni az első alkalommal.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-24 22:45:09
Üzenet elküldve: 2017-12-24 22:45:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Idegenek a házban//
- Értem és sajnálom. *mondja halkan, miközben komoly arccal bólogat mellé.* Biztosan sohasem könnyű elveszíteni egy kedves rokont. És persze gondolom Aleimord sem pont így szeretett volna saját házhoz jutni.
*Nem mond mást, mert ennél okosabbat nem igen tud. Szerencséjére nem kellett átélnie még hasonló gyászt, ráadásul, ahogyan a családnak ebből az ágából senkit, azt a férfit sem ismerte, akire Alenia Felaern bácsiként hivatkozik. Saját fogalmai szerint nevetséges és visszatetsző lenne, ha egy számára teljesen ismeretlen férfi halála miatt színlelne most mély szomorúságot és gyászt, ezért a maga részéről igyekszik is elkerülni ezt a témát amennyire tudja.*
- Igazából tegnap már kiderült ez, csak nem ennyire egyértelműen. De köszönöm, hogy elmondtad, így akkor sem maradtam volna kétségek között, ha eddig fogalmam sincs semmiről.
*Ezek után ugyan kicsit csalódottan néz a távozó Wilhorp után, akinek már megszokta és meg is szerette a társaságát, de hát ő nem menedéket kapott itt, hanem munkát, így nem léphet le csak úgy, ahogyan ő, ha megvan arra a megfelelő ürügy.*
- Amúgy meg dehogy bánom. *biztosítja is róla inkább gyorsan a másik lányt.* Mondtam tegnap, hogy szólj bátran, ha szükséged van bármire. Ha most így volt rám szükséged, örülök, hogy segíthettem. Különben pedig...
- Jót tettél velem is. *vallja be pár pillanatnyi bizonytalanság után.* Amennyit eddig az itteni szokásokról tudok, talán jobb is, ha nem nagyon vagyok szem előtt akkor, amikor vendég van a háznál. Úgy is csak csendben tudtam volna álldogálni ott, ameddig Aleimord és ők megbeszélik a fontos dolgokat.
*Eddig a pillanatig, ameddig ezt nem mondta ki, nem igazán értette, hogy Alenia miért akart szabadulni a társaság középpontjából, de most úgy érzi, hogy talán ugyan kicsit más, még is nagyjából hasonló okokból örül annak aminek ő is, hogy nem kell az események tétlen szemlélőjének lennie odalent.
Miután mindketten bemennek a szobájába, résnyire azért nyitva hagyja az ajtót, hogyha Wilhorp esetleg visszatér, legalább a kiszűrődő zajokból tudja, hogy hova kell majd jönnie, utána fordul vissza a lányhoz.*
- Nem ülsz le? *kérdi. Alenia választhat a gondosan bevetett ágy, egy kényelmesnek tűnő fotel, vagy a fésülködőasztal előtti szék közül. Ő ugyan kicsit kellemetlenül érezné magát, ha beszélgetésük közben végig álldogálna, de, ha nem szeretne leülni, természetesen nem fogja erőltetni a dolgot.*
- Á, az semmiség. *legyint aztán mosolyogva a páncélról szóló kérdésre, miközben piacra is magával vitt játéknyulát a másik mellé ülteti az ágyra, kicsit úgy, mintha mindketten egymásra támaszkodnának, vagy a másikhoz bújnának.*
- Wilhorp viccelődött azon még a piacon, hogy nemsokára igazi kisasszony leszek, kapok majd új ruhákat, meg magassarkút, aztán már csak illedelmes mosoly lehet az arcomon, meg, hogy ez az egész együtt olyan lesz, mint valami páncél. *mondja tűnődve, szája sarkában bujkáló mosollyal, mert természetesen nem idézi a másik félvért szó szerint, még is próbál visszaemlékezni amennyire pontosan csak saját emlékezőképessége engedi. Közben persze igyekszik úgy előadni az egészet, hogy Alenia se vegye komolyan azt, amit a férfi nyilván csak ugratásnak szánt, egynek a sok közül.*
- Ezért mosolyogtam csak az ő új ruháján. Viszont valami nagyon hasonlóban szeretnék tanácsot kérni még is. *bizonytalanodik el egy pillanatra ismét. Bármennyire is kedves volt Alenia vele, még sem az anyja, márpedig hasonló kérésekkel eddig még csak őt zaklathatta, ezért hirtelen nem is tudja, hogyan fogjon hozzá. Végül azt mondja ki, ami elsőre eszébe jut.*
- Te nagyon csinos vagy, és igazán szépek a ruháid is. Nekem is van pár, meg egy-két szép ingem is, de hát... *mondja, és mivel nem hiszi, hogy ez külön magyarázatra szorulna, be sem fejezi. Alenia ruhagyűjteménye és az ő néhány ige, nadrágja, ruhája, amit még otthonról hozott magával, nyilván nem is említhetőek egy lapon.*
- Arra szeretnélek megkérni, hogy segíts nekem ebben egy kicsit. Neked biztosan sokkal jobb szemed van ahhoz nálam, hogy egyáltalán milyen szín és milyen ruhák állnának jól nekem. Vagy milyen ékszer, és cipő. Persze az igazat megvallva, Wilhorp kicsit beleültette a bogarat a fülembe. Alig vagyok nagyobb egy gyereknél. Talán csak akkora, mint egy gyerek. Hülyén néznék ki magassarkú cipőben szerinted? *kérdi, nagyon remélve, hogy Alenia nem valami nagy és komoly kérésre, vagy kérdésre számított tőle akkor, amikor ő csak annyit kért tőle most, hogy segítsen neki szebbnek lenni kicsit. Viszont mivel külsejével láthatóan ő is szeret foglalkozni, reméli, hogy megérti őt, amiért a mögötte lévő, kicsit zaklatott napok után most ő is szeretne hasonlóképpen tenni egy kicsit. Az legalábbis biztosan felvidítaná, ha lelkesebben nézhetne tükörbe.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.24 22:49:19
- Értem és sajnálom. *mondja halkan, miközben komoly arccal bólogat mellé.* Biztosan sohasem könnyű elveszíteni egy kedves rokont. És persze gondolom Aleimord sem pont így szeretett volna saját házhoz jutni.
*Nem mond mást, mert ennél okosabbat nem igen tud. Szerencséjére nem kellett átélnie még hasonló gyászt, ráadásul, ahogyan a családnak ebből az ágából senkit, azt a férfit sem ismerte, akire Alenia Felaern bácsiként hivatkozik. Saját fogalmai szerint nevetséges és visszatetsző lenne, ha egy számára teljesen ismeretlen férfi halála miatt színlelne most mély szomorúságot és gyászt, ezért a maga részéről igyekszik is elkerülni ezt a témát amennyire tudja.*
- Igazából tegnap már kiderült ez, csak nem ennyire egyértelműen. De köszönöm, hogy elmondtad, így akkor sem maradtam volna kétségek között, ha eddig fogalmam sincs semmiről.
*Ezek után ugyan kicsit csalódottan néz a távozó Wilhorp után, akinek már megszokta és meg is szerette a társaságát, de hát ő nem menedéket kapott itt, hanem munkát, így nem léphet le csak úgy, ahogyan ő, ha megvan arra a megfelelő ürügy.*
- Amúgy meg dehogy bánom. *biztosítja is róla inkább gyorsan a másik lányt.* Mondtam tegnap, hogy szólj bátran, ha szükséged van bármire. Ha most így volt rám szükséged, örülök, hogy segíthettem. Különben pedig...
- Jót tettél velem is. *vallja be pár pillanatnyi bizonytalanság után.* Amennyit eddig az itteni szokásokról tudok, talán jobb is, ha nem nagyon vagyok szem előtt akkor, amikor vendég van a háznál. Úgy is csak csendben tudtam volna álldogálni ott, ameddig Aleimord és ők megbeszélik a fontos dolgokat.
*Eddig a pillanatig, ameddig ezt nem mondta ki, nem igazán értette, hogy Alenia miért akart szabadulni a társaság középpontjából, de most úgy érzi, hogy talán ugyan kicsit más, még is nagyjából hasonló okokból örül annak aminek ő is, hogy nem kell az események tétlen szemlélőjének lennie odalent.
Miután mindketten bemennek a szobájába, résnyire azért nyitva hagyja az ajtót, hogyha Wilhorp esetleg visszatér, legalább a kiszűrődő zajokból tudja, hogy hova kell majd jönnie, utána fordul vissza a lányhoz.*
- Nem ülsz le? *kérdi. Alenia választhat a gondosan bevetett ágy, egy kényelmesnek tűnő fotel, vagy a fésülködőasztal előtti szék közül. Ő ugyan kicsit kellemetlenül érezné magát, ha beszélgetésük közben végig álldogálna, de, ha nem szeretne leülni, természetesen nem fogja erőltetni a dolgot.*
- Á, az semmiség. *legyint aztán mosolyogva a páncélról szóló kérdésre, miközben piacra is magával vitt játéknyulát a másik mellé ülteti az ágyra, kicsit úgy, mintha mindketten egymásra támaszkodnának, vagy a másikhoz bújnának.*
- Wilhorp viccelődött azon még a piacon, hogy nemsokára igazi kisasszony leszek, kapok majd új ruhákat, meg magassarkút, aztán már csak illedelmes mosoly lehet az arcomon, meg, hogy ez az egész együtt olyan lesz, mint valami páncél. *mondja tűnődve, szája sarkában bujkáló mosollyal, mert természetesen nem idézi a másik félvért szó szerint, még is próbál visszaemlékezni amennyire pontosan csak saját emlékezőképessége engedi. Közben persze igyekszik úgy előadni az egészet, hogy Alenia se vegye komolyan azt, amit a férfi nyilván csak ugratásnak szánt, egynek a sok közül.*
- Ezért mosolyogtam csak az ő új ruháján. Viszont valami nagyon hasonlóban szeretnék tanácsot kérni még is. *bizonytalanodik el egy pillanatra ismét. Bármennyire is kedves volt Alenia vele, még sem az anyja, márpedig hasonló kérésekkel eddig még csak őt zaklathatta, ezért hirtelen nem is tudja, hogyan fogjon hozzá. Végül azt mondja ki, ami elsőre eszébe jut.*
- Te nagyon csinos vagy, és igazán szépek a ruháid is. Nekem is van pár, meg egy-két szép ingem is, de hát... *mondja, és mivel nem hiszi, hogy ez külön magyarázatra szorulna, be sem fejezi. Alenia ruhagyűjteménye és az ő néhány ige, nadrágja, ruhája, amit még otthonról hozott magával, nyilván nem is említhetőek egy lapon.*
- Arra szeretnélek megkérni, hogy segíts nekem ebben egy kicsit. Neked biztosan sokkal jobb szemed van ahhoz nálam, hogy egyáltalán milyen szín és milyen ruhák állnának jól nekem. Vagy milyen ékszer, és cipő. Persze az igazat megvallva, Wilhorp kicsit beleültette a bogarat a fülembe. Alig vagyok nagyobb egy gyereknél. Talán csak akkora, mint egy gyerek. Hülyén néznék ki magassarkú cipőben szerinted? *kérdi, nagyon remélve, hogy Alenia nem valami nagy és komoly kérésre, vagy kérdésre számított tőle akkor, amikor ő csak annyit kért tőle most, hogy segítsen neki szebbnek lenni kicsit. Viszont mivel külsejével láthatóan ő is szeret foglalkozni, reméli, hogy megérti őt, amiért a mögötte lévő, kicsit zaklatott napok után most ő is szeretne hasonlóképpen tenni egy kicsit. Az legalábbis biztosan felvidítaná, ha lelkesebben nézhetne tükörbe.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.24 22:49:19
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-24 00:04:39
Üzenet elküldve: 2017-12-24 00:04:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*A menekülés talán rossz szó, de való igaz, Alenia minél hamarabb távozni akar a célkeresztből, illetve a frontvonalakról, azaz a tömegből, ahol dolgok történnek. Az a lényeg, hogy ki akarja húzni magát a felelősség alól, és nem akar a család ügyes-bajos gondjaival foglalkozni, főleg nem azokkal, amiket Aleimord idézett elő. Na meg Luninarinak tanácsra van szüksége, most mondta. Alenia pedig a legmegfelelőbb személy, hogy mint nő a nőnek, tanácsot adjon távoli rokonának. Segítenie kell neki, nem foglalkozhat azzal, hogy munkát adjon mindenkinek, aki belép a villa kapuin.*
- Heilgron az unokatestvérem. Felaern bácsi fia. Talán te még nem tudod, Felaern bácsi egy nagyon kedves ember volt a családunk számára, nemrég meghalt, és Aleimordra hagyta ezt a házat. Ezért vagyunk most itt. Bár azt nem értem, hogy miért ő kapta, de nem is nagyon érdekel. A lány pedig Ydriss. Semmi köze nincs Heilgronhoz, most látták egymást először. A bátyám elvileg munkát ajánlott neki, és emiatt van itt. Nekem kicsit kezd sok lenni ez az egész, ezért rángattalak magammal. Remélem nem bánod.
*Luninarival őszintén beszél. Maga sem tudja, miért, de benne bízik. Talán még a családi házukban töltött estén lefolytatott beszélgetésük az oka. A lány akkor elmondott neki mindent a múltjáról bízva abban, hogy Nia majd megérti. Megnyitotta számára lelke kapuit, ez pedig sokat jelent neki, még akkor is, ha elsőre nem úgy tűnik.
Út közben találkoznak Wilhorppal, mire Nia egy egész széles mosolyt ereszt el.*
- Na, csak megemberesedsz itt köztünk! A végén még nem is lesz szükséged a majmokra, hogy elismerjenek téged. A viccet félretéve valóban jól áll neked a ruha, és...
*Itt megakad a mondat közepén, mert a nappaliból csak azt hallja, hogy nem is egy hang szólongat Wilhorpért. Alenia a hang irányába pillant, majd vállat ránt.*
- Ilyen a munka a Sayqueves családnál. Majd ha megszabadulsz tőlük, esetleg kövess minket.
*Kacsint neki egyet, majd ha Luninari is jön, akkor tovább indul vele a lány szobájába.*
- Milyen páncélról beszéltél az előbb? *Kérdezi még a folyosón a kínos csendet elkerülve, na meg kíváncsi is, hogy Luninari most viccelt vagy sem, mert a szavaiból nem lehetett kivenni.
Miután ezt megbeszélték, és már a négy fal között lehetnek, akkor becsukja maguk mögött az ajtót, és újra a másikhoz fordul.*
- Miféle tanácsokra van szükséged?
*A menekülés talán rossz szó, de való igaz, Alenia minél hamarabb távozni akar a célkeresztből, illetve a frontvonalakról, azaz a tömegből, ahol dolgok történnek. Az a lényeg, hogy ki akarja húzni magát a felelősség alól, és nem akar a család ügyes-bajos gondjaival foglalkozni, főleg nem azokkal, amiket Aleimord idézett elő. Na meg Luninarinak tanácsra van szüksége, most mondta. Alenia pedig a legmegfelelőbb személy, hogy mint nő a nőnek, tanácsot adjon távoli rokonának. Segítenie kell neki, nem foglalkozhat azzal, hogy munkát adjon mindenkinek, aki belép a villa kapuin.*
- Heilgron az unokatestvérem. Felaern bácsi fia. Talán te még nem tudod, Felaern bácsi egy nagyon kedves ember volt a családunk számára, nemrég meghalt, és Aleimordra hagyta ezt a házat. Ezért vagyunk most itt. Bár azt nem értem, hogy miért ő kapta, de nem is nagyon érdekel. A lány pedig Ydriss. Semmi köze nincs Heilgronhoz, most látták egymást először. A bátyám elvileg munkát ajánlott neki, és emiatt van itt. Nekem kicsit kezd sok lenni ez az egész, ezért rángattalak magammal. Remélem nem bánod.
*Luninarival őszintén beszél. Maga sem tudja, miért, de benne bízik. Talán még a családi házukban töltött estén lefolytatott beszélgetésük az oka. A lány akkor elmondott neki mindent a múltjáról bízva abban, hogy Nia majd megérti. Megnyitotta számára lelke kapuit, ez pedig sokat jelent neki, még akkor is, ha elsőre nem úgy tűnik.
Út közben találkoznak Wilhorppal, mire Nia egy egész széles mosolyt ereszt el.*
- Na, csak megemberesedsz itt köztünk! A végén még nem is lesz szükséged a majmokra, hogy elismerjenek téged. A viccet félretéve valóban jól áll neked a ruha, és...
*Itt megakad a mondat közepén, mert a nappaliból csak azt hallja, hogy nem is egy hang szólongat Wilhorpért. Alenia a hang irányába pillant, majd vállat ránt.*
- Ilyen a munka a Sayqueves családnál. Majd ha megszabadulsz tőlük, esetleg kövess minket.
*Kacsint neki egyet, majd ha Luninari is jön, akkor tovább indul vele a lány szobájába.*
- Milyen páncélról beszéltél az előbb? *Kérdezi még a folyosón a kínos csendet elkerülve, na meg kíváncsi is, hogy Luninari most viccelt vagy sem, mert a szavaiból nem lehetett kivenni.
Miután ezt megbeszélték, és már a négy fal között lehetnek, akkor becsukja maguk mögött az ajtót, és újra a másikhoz fordul.*
- Miféle tanácsokra van szükséged?
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-23 23:08:12
Üzenet elküldve: 2017-12-23 23:08:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*Luninari köszön, bemutatkozik, mint egy igazi kisasszony, Aleimord a gondolataiban meg is dicséri érte.*
- Elnézést, nehéz eset volt a kereskedő.
*Szabadkozik.*
- És mint ahogy látjátok, voltunk még pár helyen.
*Fülig érő mosoly terül el az arcán.
Alenia elmegy, és viszi magával Luninarit.*
~Ennyire megkedvelték egymást?~
*Húzza fel a szemöldökét, de nem firtatja tovább a dolgot. Wilhorp is eltűnik, így együtt marad az idegenekkel, és két új szolgálójukkal. Utóbbiaknak megmutatja, hogy merre van a konyha, és elküldi őket késői ebédet készíteni.*
- Heilgron!
*Szólal fel.*
- Rég láttam. Mi járatban errefelé?
*Halkan felnevet.*
- Nem, valóban nem.
*Utána persze a feltett kérdésére is választ kap.*
- Teljességgel megértem.
*Bólint.*
- Igaza van, jobb lenne a részleteket négyszemközt majd.
*Ezután terelődik a figyelme Ydrissre.*
- Ó, igen már emlékszek!
*Emeli fel a mutatóujját pát másodperc erejéig.*
- Épp Worenth Yosden tanácsossal beszélgettem, mikor befutott.
*A részleteket inkább nem mondja el a többieknek.*
- Wilhorp!
*Szólal a férfi felé.*
- Kérem, kerítsék elő az Úr csomagjait. Addig elmondom Ydriss kisaszsonynak, hogy mi lesz a dolga.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 23:08:43
*Luninari köszön, bemutatkozik, mint egy igazi kisasszony, Aleimord a gondolataiban meg is dicséri érte.*
- Elnézést, nehéz eset volt a kereskedő.
*Szabadkozik.*
- És mint ahogy látjátok, voltunk még pár helyen.
*Fülig érő mosoly terül el az arcán.
Alenia elmegy, és viszi magával Luninarit.*
~Ennyire megkedvelték egymást?~
*Húzza fel a szemöldökét, de nem firtatja tovább a dolgot. Wilhorp is eltűnik, így együtt marad az idegenekkel, és két új szolgálójukkal. Utóbbiaknak megmutatja, hogy merre van a konyha, és elküldi őket késői ebédet készíteni.*
- Heilgron!
*Szólal fel.*
- Rég láttam. Mi járatban errefelé?
*Halkan felnevet.*
- Nem, valóban nem.
*Utána persze a feltett kérdésére is választ kap.*
- Teljességgel megértem.
*Bólint.*
- Igaza van, jobb lenne a részleteket négyszemközt majd.
*Ezután terelődik a figyelme Ydrissre.*
- Ó, igen már emlékszek!
*Emeli fel a mutatóujját pát másodperc erejéig.*
- Épp Worenth Yosden tanácsossal beszélgettem, mikor befutott.
*A részleteket inkább nem mondja el a többieknek.*
- Wilhorp!
*Szólal a férfi felé.*
- Kérem, kerítsék elő az Úr csomagjait. Addig elmondom Ydriss kisaszsonynak, hogy mi lesz a dolga.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 23:08:43
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-23 18:10:09
Üzenet elküldve: 2017-12-23 18:10:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*Amíg a csomagok esetéről tárgyalnak, vet néhány lopott pillantást a ház belsejére. Még mindig ugyanolyan nagy és fényűző, ami számára furcsa és szokatlan. Alenia kérdésére viszont azonnal visszatereli figyelmét a lányra.*
- Nem szükséges, őszintén szólva furcsán is hat, és ha jól ismerem a használatára vonatkozó szabályokat, akkor nem is igazán illik rám. *Egy apró, alig hallható sóhajjal zárja gyors felsorolását. Tudja jól, nem sértésnek vagy ironizálásnak szánták, de egyszerűen képtelen magára vonatkoztatni ezt a megszólítást. Sem a származása, sem az egyéb dolgai nem illenek bele.
A tudását illető felsorolás igen csak meglepik esetlegesen leendő alkalmazójának húgának szemeit. Ez rossz ómen. Azonban mielőtt ítéletet mondhatnának felette hangosan is, végre befut a ház ura, meg még néhány egyéb illető is, akik a házhoz tartoznak.*
- Örvendek Ydriss vagyok. *Viszonozza Luninarinak a bemutatkozást, mielőtt Alenia elragadná, s szinte elmenekülne a helyszínről. Meglepetten pislog utánuk, ám hamarosan az imént még pakoló félvér is eltűnik egy időre. Heilgron stílusa, már mind a beszéd, mind a viselkedés újfent csodálkozásra készteti, s bölcsebbnek látja, ha ezt megint inkább palástolja. Ezek szerint az apja nem olyan rég hallhatott meg. Elmondana egy őszinte fogadja részvétemet, de láthatóan nem nagyon ütközött meg egyik szülője elvesztésén. Persze, tudja, hogy mindenki másképp dolgozza fel a gyászt, és az elvesztést, de ez megint... furcsa.
Miután a két férfi váltott pár szót egymással, végre ő is sorra kerülhet.*
- Üdv... ümm... Ydriss vagyok, a fogadóban találkoztunk, és az esetleges munka miatt jöttem. *Foglalja össze röviden és tömören sokadjára a ki vagyok és mit keresek itt kérdést kört. Így talán már be fog ugrani a ház urának, hol is láthatta az idegen elfet, és mit keres az otthonában, megelőzendő egy újabb kínos szituációt. Ha esetleg mégsem sikerülne ezt elkerülni, egyrészt ott a kézzel írott cetli nála, másfelől még egy fura helyzet - mi az már neki?*
*Amíg a csomagok esetéről tárgyalnak, vet néhány lopott pillantást a ház belsejére. Még mindig ugyanolyan nagy és fényűző, ami számára furcsa és szokatlan. Alenia kérdésére viszont azonnal visszatereli figyelmét a lányra.*
- Nem szükséges, őszintén szólva furcsán is hat, és ha jól ismerem a használatára vonatkozó szabályokat, akkor nem is igazán illik rám. *Egy apró, alig hallható sóhajjal zárja gyors felsorolását. Tudja jól, nem sértésnek vagy ironizálásnak szánták, de egyszerűen képtelen magára vonatkoztatni ezt a megszólítást. Sem a származása, sem az egyéb dolgai nem illenek bele.
A tudását illető felsorolás igen csak meglepik esetlegesen leendő alkalmazójának húgának szemeit. Ez rossz ómen. Azonban mielőtt ítéletet mondhatnának felette hangosan is, végre befut a ház ura, meg még néhány egyéb illető is, akik a házhoz tartoznak.*
- Örvendek Ydriss vagyok. *Viszonozza Luninarinak a bemutatkozást, mielőtt Alenia elragadná, s szinte elmenekülne a helyszínről. Meglepetten pislog utánuk, ám hamarosan az imént még pakoló félvér is eltűnik egy időre. Heilgron stílusa, már mind a beszéd, mind a viselkedés újfent csodálkozásra készteti, s bölcsebbnek látja, ha ezt megint inkább palástolja. Ezek szerint az apja nem olyan rég hallhatott meg. Elmondana egy őszinte fogadja részvétemet, de láthatóan nem nagyon ütközött meg egyik szülője elvesztésén. Persze, tudja, hogy mindenki másképp dolgozza fel a gyászt, és az elvesztést, de ez megint... furcsa.
Miután a két férfi váltott pár szót egymással, végre ő is sorra kerülhet.*
- Üdv... ümm... Ydriss vagyok, a fogadóban találkoztunk, és az esetleges munka miatt jöttem. *Foglalja össze röviden és tömören sokadjára a ki vagyok és mit keresek itt kérdést kört. Így talán már be fog ugrani a ház urának, hol is láthatta az idegen elfet, és mit keres az otthonában, megelőzendő egy újabb kínos szituációt. Ha esetleg mégsem sikerülne ezt elkerülni, egyrészt ott a kézzel írott cetli nála, másfelől még egy fura helyzet - mi az már neki?*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-23 17:18:00
Üzenet elküldve: 2017-12-23 17:18:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Idegenek a házban//
*Épp nyitná a száját válaszra az őrök hozzáállását illetően, de hirtelen jó néhány újabb jövevény toppan be a házba. Az első, aki belép alighanem Aleimord. Felölti legnagyobb mosolyát, végighallgatja a rövid szóváltást de Aleina, egy fiatal, első pillantásra nemesnek tűnő leány és egy szemmel láthatóan félvér férfiú hamar ellibbennek.* ~A leány alighanem vendég lehet, talán valami távoli rokon? Ez a jól öltözött férfi lehet pedig a lakáj.~ * Hiszen egy nemesi házat sem tud elképzelni lakáj nélkül. Ők ott maradnak az előtérben Aleimorddal és a két szolgálónak tűnő nőszeméllyel.
Kissé rosszallással néz a távozók után, a mai nap másodszorra is elmulasztották bemutatni. Hamar Aleimord felé fordul, hogy ezt pótolhassa.*
-Á, a ház ura! Heilgron Sayqueves, személyesen. Látom, nem vesztegette az időt rokon, hamar megtöltötte a házat leányokkal. *Nevet fel, erős orgánumával betöltve az előteret.*
-Remélem jelenlétem nem zavaró, szeretnék kérni egy szobát néhány napra. Amolyan rokonvizit atyám halála után. A jelenlétem célját négyszemközt vitassuk majd meg. Vagy az oly várt vacsoránál. *Teszi hozzá.*
-Á! *Fordul oda, mikor a lakájnak gondolt férfi visszatér új ruházatban.* -Vacsorához öltözve? Maga sem látta a csomagjaim? *Fordul körbe aggódó arckifejezést öltve a saját tengelye körül. Fejébe nyomja kalapját jelezve, hogy maga fog utánajárni az esetnek, de Aleimord bizony előnyt élvez, így a későbbiekre hagyja a vizsgálódást.*
A hozzászólás írója (Heilgron Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 17:19:33
*Épp nyitná a száját válaszra az őrök hozzáállását illetően, de hirtelen jó néhány újabb jövevény toppan be a házba. Az első, aki belép alighanem Aleimord. Felölti legnagyobb mosolyát, végighallgatja a rövid szóváltást de Aleina, egy fiatal, első pillantásra nemesnek tűnő leány és egy szemmel láthatóan félvér férfiú hamar ellibbennek.* ~A leány alighanem vendég lehet, talán valami távoli rokon? Ez a jól öltözött férfi lehet pedig a lakáj.~ * Hiszen egy nemesi házat sem tud elképzelni lakáj nélkül. Ők ott maradnak az előtérben Aleimorddal és a két szolgálónak tűnő nőszeméllyel.
Kissé rosszallással néz a távozók után, a mai nap másodszorra is elmulasztották bemutatni. Hamar Aleimord felé fordul, hogy ezt pótolhassa.*
-Á, a ház ura! Heilgron Sayqueves, személyesen. Látom, nem vesztegette az időt rokon, hamar megtöltötte a házat leányokkal. *Nevet fel, erős orgánumával betöltve az előteret.*
-Remélem jelenlétem nem zavaró, szeretnék kérni egy szobát néhány napra. Amolyan rokonvizit atyám halála után. A jelenlétem célját négyszemközt vitassuk majd meg. Vagy az oly várt vacsoránál. *Teszi hozzá.*
-Á! *Fordul oda, mikor a lakájnak gondolt férfi visszatér új ruházatban.* -Vacsorához öltözve? Maga sem látta a csomagjaim? *Fordul körbe aggódó arckifejezést öltve a saját tengelye körül. Fejébe nyomja kalapját jelezve, hogy maga fog utánajárni az esetnek, de Aleimord bizony előnyt élvez, így a későbbiekre hagyja a vizsgálódást.*
A hozzászólás írója (Heilgron Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 17:19:33
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-12-23 15:32:44
Üzenet elküldve: 2017-12-23 15:32:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Idegenek a házban//
*Úgy tűnik, hogy egyelőre egy kicsit jobban alakulnak számára a dolgok, mint általában szoktak.
Már az jó jel, ha Alenia nem rökönyödik meg azon, hogy meg mert szólalni igazi nemesek és vendégek jelenlétében, így pedig nyilván Aleimord sem fog, tehát a világon semmit nem csinált eddig, amivel szégyenbe hozná őket idegenek előtt.
Vagy valami tényleg ráragadhatott ebben az előkelő társaságban, vagy pedig még az ő megérzései is bejöhetnek néha.
Éppen csak azt sajnálja, hogy Wilhorp már jóval korábban eltűnt öltözködni. Ilyen helyzetekben mindig jobb, ha nem ő az egyetlen félvér egy társaságban. Meg az is, ha van vele valaki, aki még annyira sem nemes, mint amennyire ő nem az.
Ugyan nem teljesen biztos benne, hogy Alenia tényleg azért viszi magával, mert már berendezett szobáját szeretné újrarendezni, vagy legalább is újragondolni most, (a lány kicsit zavart nevetése pedig valamennyire ráerősít erre a benyomására) de egy cseppet sem bánja, hogy őt használja ürügyként ahhoz, hogy innen most valahová máshová mehessen.
Inkább tűnik mindenesetre úgy, hogy Alenia tényleg örül neki, és valószínűleg nem csak ezért, mivel pedig ez az érzés kölcsönös, esze ágában sincs szabadkozni az ötlete ellen. Talán neki is jobb, ha szépen csendben és viszonylag feltűnésmentesen eltűnhet a "tömeg" közepéből. Nem ártana előbb úgy igazán felfognia és megszoknia, hogy most már tényleg ebben a házban lakik és ennek a családnak a része, mielőtt még elkezd úgy is viselkedni, mint aki valóban itt él és tényleg az.*
- Előre is köszönöm, ha segítesz! *mosolyog hálásan.*
- Rám fér pár tanács. *ismeri el annak ellenére is, hogy szobájában jelenleg nem nagyon akad semmi rendezgetni való. Ettől még Aleniának hátha tényleg lesz olyan ötlete ezzel kapcsolatban, ami neki eszébe sem jutna.*
- Uram, hölgyem! *hajtja meg fejét elköszönésképpen a számára idegenek felé és ezüst csillag fülbevalói táncolnak egy kicsit fehér fülében mozdulatának nyomán.
Lehet ez persze fordítva illendőbb lett volna, és előbb a lánytól köszönni el, de talán ennyi távedést majd elnéznek neki, már amennyiben az volt.
Aztán a lehetőséget kihasználva természetesen távozik Aleniával együtt. Persze, ha más ragadná karon és húzná el valahonnan, azt biztosan zokon venné, de az ő esetében még kifejezetten örül is ennek a mozdulatnak és az így kapott érintésnek.*
- Kik voltak ők? *kérdi kíváncsian, de halkan, amint lépteiket végül meglassítva biztosan hallótávolságon kívülre kerültek. Gyors és talán épp ezért illetlen távozásával nem nagyon hagyott időt bemutatkozni nekik, így egyiküket sem volt alkalma úgy igazából megnézni magának, de hát, ha valami már tényleg illetlenség, és őt is az őrületbe tudják kergetni vele, az pont az, hogyha kitartóan és tolakodóan bámulják. Igaz, éppen azért kíváncsi ennyire most, amiért ezt nem tehette meg.*
- Gondolom nem együtt voltak. Nehéz lenne elképzelni egy ennyire össze nem illő párt. *mosolyodik el miközben ő azért még is csak elképzeli ezt. Ugyanakkor nem hinné, hogy pont Aleniának kellene bővebben kifejteni ezt az első benyomását; a vörös hajú lány, akár az ő falujából, vagy valamelyik szomszédosból is érkezhetett volna, a férfi pedig... nos róla azt valószínűsíti, hogy itt született a Gazdagnegyedben, és nem is hagyta el azt soha. Persze csak nemrég fogadta meg, hogy nem fantáziál és gondolkodik feleslegesen, hasonlót azonban talán akkor is azonnal kiszúrna magának, ha sok évvel lenne fiatalabb, így úgy gondolja, hogyha valamikor is teljes bizonyossággal nem téved, akkor az pont a mostani pillanat.
Wilhorp csak ezek után jön szembe velük, ő pedig magában elismeréssel adózik a gyorsaságának. De hát ő még is csak férfi. Neki vagy háromszor ennyi idő kellett volna ahhoz, hogy átöltözzön, és gyanítja Aleniának még nála is sokkal több.
Akaratlanul is elmosolyodik mindenesetre, amikor meglátja, mert eszébe jut a férfi piacon mondott megjegyzése a "páncélról" meg az illedelmes mosolyról.*
- Úgy tűnik nem csak én kapom meg a saját páncélomat. *jegyzi meg, kutatva Wilhorp arcán az illedelmes mosoly után, amit eredetileg neki ígért be, hogy mostantól majd örökké viselnie kell.
Mivel azonban kedves lány ő, és talán az igazságnak is tartozik ennyivel, azért nem hagyja csak ennyiben a dolgot.*
- Jól áll amúgy. *mondja fennhangon.
~ Bár azért kicsit fura így elsőre. ~ szemléli meg az érme másik oldalát is, de ezt már csak magában.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 15:38:53
*Úgy tűnik, hogy egyelőre egy kicsit jobban alakulnak számára a dolgok, mint általában szoktak.
Már az jó jel, ha Alenia nem rökönyödik meg azon, hogy meg mert szólalni igazi nemesek és vendégek jelenlétében, így pedig nyilván Aleimord sem fog, tehát a világon semmit nem csinált eddig, amivel szégyenbe hozná őket idegenek előtt.
Vagy valami tényleg ráragadhatott ebben az előkelő társaságban, vagy pedig még az ő megérzései is bejöhetnek néha.
Éppen csak azt sajnálja, hogy Wilhorp már jóval korábban eltűnt öltözködni. Ilyen helyzetekben mindig jobb, ha nem ő az egyetlen félvér egy társaságban. Meg az is, ha van vele valaki, aki még annyira sem nemes, mint amennyire ő nem az.
Ugyan nem teljesen biztos benne, hogy Alenia tényleg azért viszi magával, mert már berendezett szobáját szeretné újrarendezni, vagy legalább is újragondolni most, (a lány kicsit zavart nevetése pedig valamennyire ráerősít erre a benyomására) de egy cseppet sem bánja, hogy őt használja ürügyként ahhoz, hogy innen most valahová máshová mehessen.
Inkább tűnik mindenesetre úgy, hogy Alenia tényleg örül neki, és valószínűleg nem csak ezért, mivel pedig ez az érzés kölcsönös, esze ágában sincs szabadkozni az ötlete ellen. Talán neki is jobb, ha szépen csendben és viszonylag feltűnésmentesen eltűnhet a "tömeg" közepéből. Nem ártana előbb úgy igazán felfognia és megszoknia, hogy most már tényleg ebben a házban lakik és ennek a családnak a része, mielőtt még elkezd úgy is viselkedni, mint aki valóban itt él és tényleg az.*
- Előre is köszönöm, ha segítesz! *mosolyog hálásan.*
- Rám fér pár tanács. *ismeri el annak ellenére is, hogy szobájában jelenleg nem nagyon akad semmi rendezgetni való. Ettől még Aleniának hátha tényleg lesz olyan ötlete ezzel kapcsolatban, ami neki eszébe sem jutna.*
- Uram, hölgyem! *hajtja meg fejét elköszönésképpen a számára idegenek felé és ezüst csillag fülbevalói táncolnak egy kicsit fehér fülében mozdulatának nyomán.
Lehet ez persze fordítva illendőbb lett volna, és előbb a lánytól köszönni el, de talán ennyi távedést majd elnéznek neki, már amennyiben az volt.
Aztán a lehetőséget kihasználva természetesen távozik Aleniával együtt. Persze, ha más ragadná karon és húzná el valahonnan, azt biztosan zokon venné, de az ő esetében még kifejezetten örül is ennek a mozdulatnak és az így kapott érintésnek.*
- Kik voltak ők? *kérdi kíváncsian, de halkan, amint lépteiket végül meglassítva biztosan hallótávolságon kívülre kerültek. Gyors és talán épp ezért illetlen távozásával nem nagyon hagyott időt bemutatkozni nekik, így egyiküket sem volt alkalma úgy igazából megnézni magának, de hát, ha valami már tényleg illetlenség, és őt is az őrületbe tudják kergetni vele, az pont az, hogyha kitartóan és tolakodóan bámulják. Igaz, éppen azért kíváncsi ennyire most, amiért ezt nem tehette meg.*
- Gondolom nem együtt voltak. Nehéz lenne elképzelni egy ennyire össze nem illő párt. *mosolyodik el miközben ő azért még is csak elképzeli ezt. Ugyanakkor nem hinné, hogy pont Aleniának kellene bővebben kifejteni ezt az első benyomását; a vörös hajú lány, akár az ő falujából, vagy valamelyik szomszédosból is érkezhetett volna, a férfi pedig... nos róla azt valószínűsíti, hogy itt született a Gazdagnegyedben, és nem is hagyta el azt soha. Persze csak nemrég fogadta meg, hogy nem fantáziál és gondolkodik feleslegesen, hasonlót azonban talán akkor is azonnal kiszúrna magának, ha sok évvel lenne fiatalabb, így úgy gondolja, hogyha valamikor is teljes bizonyossággal nem téved, akkor az pont a mostani pillanat.
Wilhorp csak ezek után jön szembe velük, ő pedig magában elismeréssel adózik a gyorsaságának. De hát ő még is csak férfi. Neki vagy háromszor ennyi idő kellett volna ahhoz, hogy átöltözzön, és gyanítja Aleniának még nála is sokkal több.
Akaratlanul is elmosolyodik mindenesetre, amikor meglátja, mert eszébe jut a férfi piacon mondott megjegyzése a "páncélról" meg az illedelmes mosolyról.*
- Úgy tűnik nem csak én kapom meg a saját páncélomat. *jegyzi meg, kutatva Wilhorp arcán az illedelmes mosoly után, amit eredetileg neki ígért be, hogy mostantól majd örökké viselnie kell.
Mivel azonban kedves lány ő, és talán az igazságnak is tartozik ennyivel, azért nem hagyja csak ennyiben a dolgot.*
- Jól áll amúgy. *mondja fennhangon.
~ Bár azért kicsit fura így elsőre. ~ szemléli meg az érme másik oldalát is, de ezt már csak magában.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.23 15:38:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952