Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-21 12:44:28
Üzenet elküldve: 2018-05-21 12:44:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
*Nos, valljuk be, Nia nem épp a leghasznosabb tagja a kis csapatnak, főleg nem abban a félig ébre, vagy félig ájult állapotban, amiről nehéz lenne eldönteni, hogy melyik is pontosan. Annyit lehet látni rajta, hogy nincs jól, nagyon nincs jól. Nem szól semmit, nem tiltakozik semmi ellen, hagyja, hogy ide-oda cipelgessék, pakolják, öltöztetgessék és minden mást, amit még csinálni akarnak vele.
Magában hálás, hogy nem hagyják magára, pedig biztosan egy tehetetlen elf kisasszony az, amire a többiek a legkevésbé vágynak jelen helyzetben. A többiek csak halk, nagyon halk nyöszörgést hallhatnak, leginkább az, akinek a karjaiban vagy akihez a legközelebb tartózkodik most Alenia. Nem tudja ki az, azt sem tudja hol vannak, bár arra még emlékszik, hogy lejöttek a pincébe, dehogy utána mi történt és mi történik jelenleg, az teljesen kiesik a lány elméjéből.*
~Csak vigyetek valahova... ahol pihenhetek.~
*Olyan szívesen mondaná ki ezeket a szavakat, de jelenleg nincs hozzá ereje. Talán jobb is, ha nincs, ki tudja, megszólalhatna-e éppen, vagy azzal csak a saját halálos ítéletüket írná alá. Mindenképp jobban járnak, hogy az általában hangos, hisztis önjelölt hercegnőcske most csak egy félig-meddig rongybaba szerepében tündököl.*
*Nos, valljuk be, Nia nem épp a leghasznosabb tagja a kis csapatnak, főleg nem abban a félig ébre, vagy félig ájult állapotban, amiről nehéz lenne eldönteni, hogy melyik is pontosan. Annyit lehet látni rajta, hogy nincs jól, nagyon nincs jól. Nem szól semmit, nem tiltakozik semmi ellen, hagyja, hogy ide-oda cipelgessék, pakolják, öltöztetgessék és minden mást, amit még csinálni akarnak vele.
Magában hálás, hogy nem hagyják magára, pedig biztosan egy tehetetlen elf kisasszony az, amire a többiek a legkevésbé vágynak jelen helyzetben. A többiek csak halk, nagyon halk nyöszörgést hallhatnak, leginkább az, akinek a karjaiban vagy akihez a legközelebb tartózkodik most Alenia. Nem tudja ki az, azt sem tudja hol vannak, bár arra még emlékszik, hogy lejöttek a pincébe, dehogy utána mi történt és mi történik jelenleg, az teljesen kiesik a lány elméjéből.*
~Csak vigyetek valahova... ahol pihenhetek.~
*Olyan szívesen mondaná ki ezeket a szavakat, de jelenleg nincs hozzá ereje. Talán jobb is, ha nincs, ki tudja, megszólalhatna-e éppen, vagy azzal csak a saját halálos ítéletüket írná alá. Mindenképp jobban járnak, hogy az általában hangos, hisztis önjelölt hercegnőcske most csak egy félig-meddig rongybaba szerepében tündököl.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-19 13:46:17
Üzenet elküldve: 2018-05-19 13:46:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
*Érdeklődve hallgatja Kanag mondandóját a hatalomváltásról. Nem sejtette, hogy ennyire komoly célok állnak a felkelés mögött, bár sejthette volna, hogy elégedett emberek nem folyamodnának ilyen lépésre, és azok akik boldogtalanok változásra vágynak.*
̵ Remélem így lesz. Illetve remélem ezeket az embereket nem rontja meg a hatalom és a vagyon, mint elődeiket.
*Szavai nem borúlátóak, nem kívánja senki álmait összetörni, bár ő maga nem sok esélyt lát arra, hogy bármivel jobbá is válna a helyzet a városban. A serpenyős vicceket nem tudja megunni, most is röviden felnevet rajta.*
̵ Imádom a gyerekeket. Főleg ha sok van belőlük.
*Valóban oda volt a lurkókért, bár sajátot sosem akarta magának, már csak azért sem, mert anyának valószínűleg csapnivaló lenne. Ő sem erőlteti tovább az invitálást, mert biztos benne, hogy továbbra is nemleges választ kapna rá, amit picit sajnál. Kicsit elszomorítja a gondolata, hogy egy rendes emberrel kevesebbet tudhat az életében.*
̵ Nem hinném, hogy jó ötlet.
*Fejét lemondóan ingatja.*
̵ Pontosan nem is tudom merre tartózkodnak, csupán sejtésem van.
*De bízik a legjobbakban, sőt, valahol úgy érezte végül szerencsésen kijutnak a többiek is. A szerencse is az ő oldalán állt ma, talán nem fogytak ki teljesen belőle.*
̵ Ha a Gazdagnegyed végéig velem tartasz Kanag, az több mint elég nekem.
*Nyilván nem akar kellemetlenséget jelenteni a férfi számára, de boldogan is él a segítség lehetőségével. Amióta a társaságában van minden perccel nyugodtabbá és magabiztosabbá válik. Most a férfi jelenti neki az egyetlen reményt a biztonságos kijutásra a káoszból.*
*Érdeklődve hallgatja Kanag mondandóját a hatalomváltásról. Nem sejtette, hogy ennyire komoly célok állnak a felkelés mögött, bár sejthette volna, hogy elégedett emberek nem folyamodnának ilyen lépésre, és azok akik boldogtalanok változásra vágynak.*
̵ Remélem így lesz. Illetve remélem ezeket az embereket nem rontja meg a hatalom és a vagyon, mint elődeiket.
*Szavai nem borúlátóak, nem kívánja senki álmait összetörni, bár ő maga nem sok esélyt lát arra, hogy bármivel jobbá is válna a helyzet a városban. A serpenyős vicceket nem tudja megunni, most is röviden felnevet rajta.*
̵ Imádom a gyerekeket. Főleg ha sok van belőlük.
*Valóban oda volt a lurkókért, bár sajátot sosem akarta magának, már csak azért sem, mert anyának valószínűleg csapnivaló lenne. Ő sem erőlteti tovább az invitálást, mert biztos benne, hogy továbbra is nemleges választ kapna rá, amit picit sajnál. Kicsit elszomorítja a gondolata, hogy egy rendes emberrel kevesebbet tudhat az életében.*
̵ Nem hinném, hogy jó ötlet.
*Fejét lemondóan ingatja.*
̵ Pontosan nem is tudom merre tartózkodnak, csupán sejtésem van.
*De bízik a legjobbakban, sőt, valahol úgy érezte végül szerencsésen kijutnak a többiek is. A szerencse is az ő oldalán állt ma, talán nem fogytak ki teljesen belőle.*
̵ Ha a Gazdagnegyed végéig velem tartasz Kanag, az több mint elég nekem.
*Nyilván nem akar kellemetlenséget jelenteni a férfi számára, de boldogan is él a segítség lehetőségével. Amióta a társaságában van minden perccel nyugodtabbá és magabiztosabbá válik. Most a férfi jelenti neki az egyetlen reményt a biztonságos kijutásra a káoszból.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-19 10:48:32
Üzenet elküldve: 2018-05-19 10:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
* Az egész tombolás már már álomszerűen mosódik el a fiatal pap szemében, aki nem igazán tud érdemben részt venni az eseményekben. Hol magában, hol hangosabban mormogja Eeyer úrnőhöz imáit, bízva benne, hogy a jóságos istennő figyel szavaira, s megóvja őket. Mivel még használható fegyvere sincsen, így nem tud mást csinálni, minthogy a hölgyek mellé húzódik, s felkészül arra, hogy mágikus erejével ellássa az esetleg megsebesülőket, bár a szíve mélyén őszintén reméli, hogy erre nem fog sor kerülni. *
* Az egész tombolás már már álomszerűen mosódik el a fiatal pap szemében, aki nem igazán tud érdemben részt venni az eseményekben. Hol magában, hol hangosabban mormogja Eeyer úrnőhöz imáit, bízva benne, hogy a jóságos istennő figyel szavaira, s megóvja őket. Mivel még használható fegyvere sincsen, így nem tud mást csinálni, minthogy a hölgyek mellé húzódik, s felkészül arra, hogy mágikus erejével ellássa az esetleg megsebesülőket, bár a szíve mélyén őszintén reméli, hogy erre nem fog sor kerülni. *
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-18 20:27:49
Üzenet elküldve: 2018-05-18 20:27:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Igazából sohasem gondolta volna, hogy még az életéért való reszketésnek is megvannak a maga vidám pillanatai. Meglehet persze, hogy csak humorérzéke nem fejlődött ki tökéletesen, vagy csak eldeformálódott az istenek háta mögött, ahol idáig élt. Vagy pusztán az elmúlt napok és órák eseményei viselték meg nagyon. Tény azonban, hogy a magas, szőkés barna hajú férfi Aleimordra reagáló szavaira a borokról, meg a felettük romokban lévő házról, majdnem elneveti magát, őszintén és szívből. És hát tényleg, kit érdekel egy halom vacak ital, amikor itt halhatnak meg mindannyian?
Mikor ez a gondolat alattomosan bekúszik gondolatai közé, persze hamar rájön, hogy főleg a minden bizonnyal már romba dőlt ház (illetve persze, az azt leromboló harag) miatt semmi vicces nincsen az egészben.
Aztán immáron tényleg nyílik a csapóajtó felettük, és jönnek azok, akiktől eddig annyira nagyon rettegett anélkül is, hogy akár csak egynek is ismerte volna az arcát.
Hajával eltakarja fülét, így éppen hogy csak hátrafelé hegyesedő fülei legvége áll ki a hajszálak közül, ennyire képes még, és erre van körülbelül ideje. Szerencsére Lau és a férfi, aki még most is képes volt majdnem megnevettetni, a helyzet magaslatán állnak. Reményei szerint ennyi éppen elég is lesz ahhoz, hogy minél gyorsabban eltűnhessenek innen, mintha itt sem lettek volna.
Amiben Lau és az ismeretlen lélekjelenlétén kívül reménykedik, hogy végül is nem egy szervezett hadsereggel van dolguk, csak egy kaotikus tömeggel, amelyet, ha pillanatnyilag összefűz is a fosztogatás vágya, mégis megannyi önző egyénből áll. Nem tudja elképzelni, hogy a zsákmányon kívül pillanatnyilag más is foglalkoztassa őket, és egységes erőként lépjenek fel velük szemben, ha bárki is gyanús lesz nekik. Csakhogy szerinte senki sem néz ki nemesnek, ami pedig őt illeti személy szerint, köpenye már akkor is kopott és viseltes volt, amikor a városba érkezett vele. Talán elhiszik, hogy ő is közéjük tartozik.
Két palack már így is van a kezében, azért kettőt még gyorsan leemel másik kezével is a polcról, épp mint aki az utolsó darabokat szeretné elmarkolni a számára váratlanul és hirtelen jött kincsből.
Persze nem indul el ő sem elsőnek kifelé, bár amennyiben senki nem állja az útjukat, és nem köt beléjük, a többiek nyomában nyilván ő is megteszi.
Egyelőre azonban ők megtették, amit szorult helyzetükben tudtak. Bármi is fog történni hamarosan, érez kis megkönnyebbülést amiatt, hogy valószínűleg innentől kezdve pillanatokon belül ki fog derülni, hogy milyen irányt is vesznek majd az események.*
*Igazából sohasem gondolta volna, hogy még az életéért való reszketésnek is megvannak a maga vidám pillanatai. Meglehet persze, hogy csak humorérzéke nem fejlődött ki tökéletesen, vagy csak eldeformálódott az istenek háta mögött, ahol idáig élt. Vagy pusztán az elmúlt napok és órák eseményei viselték meg nagyon. Tény azonban, hogy a magas, szőkés barna hajú férfi Aleimordra reagáló szavaira a borokról, meg a felettük romokban lévő házról, majdnem elneveti magát, őszintén és szívből. És hát tényleg, kit érdekel egy halom vacak ital, amikor itt halhatnak meg mindannyian?
Mikor ez a gondolat alattomosan bekúszik gondolatai közé, persze hamar rájön, hogy főleg a minden bizonnyal már romba dőlt ház (illetve persze, az azt leromboló harag) miatt semmi vicces nincsen az egészben.
Aztán immáron tényleg nyílik a csapóajtó felettük, és jönnek azok, akiktől eddig annyira nagyon rettegett anélkül is, hogy akár csak egynek is ismerte volna az arcát.
Hajával eltakarja fülét, így éppen hogy csak hátrafelé hegyesedő fülei legvége áll ki a hajszálak közül, ennyire képes még, és erre van körülbelül ideje. Szerencsére Lau és a férfi, aki még most is képes volt majdnem megnevettetni, a helyzet magaslatán állnak. Reményei szerint ennyi éppen elég is lesz ahhoz, hogy minél gyorsabban eltűnhessenek innen, mintha itt sem lettek volna.
Amiben Lau és az ismeretlen lélekjelenlétén kívül reménykedik, hogy végül is nem egy szervezett hadsereggel van dolguk, csak egy kaotikus tömeggel, amelyet, ha pillanatnyilag összefűz is a fosztogatás vágya, mégis megannyi önző egyénből áll. Nem tudja elképzelni, hogy a zsákmányon kívül pillanatnyilag más is foglalkoztassa őket, és egységes erőként lépjenek fel velük szemben, ha bárki is gyanús lesz nekik. Csakhogy szerinte senki sem néz ki nemesnek, ami pedig őt illeti személy szerint, köpenye már akkor is kopott és viseltes volt, amikor a városba érkezett vele. Talán elhiszik, hogy ő is közéjük tartozik.
Két palack már így is van a kezében, azért kettőt még gyorsan leemel másik kezével is a polcról, épp mint aki az utolsó darabokat szeretné elmarkolni a számára váratlanul és hirtelen jött kincsből.
Persze nem indul el ő sem elsőnek kifelé, bár amennyiben senki nem állja az útjukat, és nem köt beléjük, a többiek nyomában nyilván ő is megteszi.
Egyelőre azonban ők megtették, amit szorult helyzetükben tudtak. Bármi is fog történni hamarosan, érez kis megkönnyebbülést amiatt, hogy valószínűleg innentől kezdve pillanatokon belül ki fog derülni, hogy milyen irányt is vesznek majd az események.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-18 17:36:33
Üzenet elküldve: 2018-05-18 17:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
- Kérem, ne a borai miatt akadjon ki, a fél háza romokban hever...
*Egy gúnyos mosolyt megenged magának, persze nem a férfi felé. Feltűnik neki a sarokban álló szolgálólány, felé indul el. Szerencsétlen egy szál alsóneműben toporzékol, arca ijedt, szinte már pánikol. Nem csoda, el lehet képzelni, mit csinál egy csapat férfi egy hiányos öltözetű, fiatal lánnyal.*
- Tessék, vedd csak fel!
*A lehető legkedvesebben szól hozzá, nem akarja zavarba hozni még ennél is jobban. Ha engedi, még segít is belebújni a kabátba. Darenahrnak is a térdéig ér a ruhadarab, így aztán a lánynak a bokáját verdesi a vége, mindenhol takarja.
Kezdi úgy érezni, csak munkaadója nem érzi át a helyzet súlyát. Helyette cselekszik, míg ő csak áll, és gyakorlatilag nézi az egészet.*
~Pedig úgy tudtam, az elfek nagyon is életrevalók és intelligensek.~
*Egyszer csak nyílik a pinceajtó, gyorsan felveszi a földről Aleniát. Egyből Lau veszi magához a szót. Meg is lepődik Daren, nem hitte volna, hogy ilyen merész a lány.*
- Ezekből ma berúgunk, de rendesen! Aztán kitudja, majd este megünnepeljük ezt az egészet a negyedben egy kis ivászattal, azt beszélték még az utcán. Remélem így lesz! Bár már így is van, aki többet ivott, mint kellett volna...
*Mondja, majd kaján mosollyal néz a karjaiban lévő lányra.
Ha elhiszik, amit mondtak és nem akarják őket bántani, illetve ha nem állják el nagyon a feljáratot, elindul felfelé. Ellenkező esetben természetesen vár, nem kapja elő egyelőre fegyvereit, azzal csak tetézné a bajt.*
- Ott hátul még van jó pár üveg, amit mi nem tudtunk elhozni. Én a helyetekben megnézném!
- Kérem, ne a borai miatt akadjon ki, a fél háza romokban hever...
*Egy gúnyos mosolyt megenged magának, persze nem a férfi felé. Feltűnik neki a sarokban álló szolgálólány, felé indul el. Szerencsétlen egy szál alsóneműben toporzékol, arca ijedt, szinte már pánikol. Nem csoda, el lehet képzelni, mit csinál egy csapat férfi egy hiányos öltözetű, fiatal lánnyal.*
- Tessék, vedd csak fel!
*A lehető legkedvesebben szól hozzá, nem akarja zavarba hozni még ennél is jobban. Ha engedi, még segít is belebújni a kabátba. Darenahrnak is a térdéig ér a ruhadarab, így aztán a lánynak a bokáját verdesi a vége, mindenhol takarja.
Kezdi úgy érezni, csak munkaadója nem érzi át a helyzet súlyát. Helyette cselekszik, míg ő csak áll, és gyakorlatilag nézi az egészet.*
~Pedig úgy tudtam, az elfek nagyon is életrevalók és intelligensek.~
*Egyszer csak nyílik a pinceajtó, gyorsan felveszi a földről Aleniát. Egyből Lau veszi magához a szót. Meg is lepődik Daren, nem hitte volna, hogy ilyen merész a lány.*
- Ezekből ma berúgunk, de rendesen! Aztán kitudja, majd este megünnepeljük ezt az egészet a negyedben egy kis ivászattal, azt beszélték még az utcán. Remélem így lesz! Bár már így is van, aki többet ivott, mint kellett volna...
*Mondja, majd kaján mosollyal néz a karjaiban lévő lányra.
Ha elhiszik, amit mondtak és nem akarják őket bántani, illetve ha nem állják el nagyon a feljáratot, elindul felfelé. Ellenkező esetben természetesen vár, nem kapja elő egyelőre fegyvereit, azzal csak tetézné a bajt.*
- Ott hátul még van jó pár üveg, amit mi nem tudtunk elhozni. Én a helyetekben megnézném!
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:25:10
Üzenet elküldve: 2018-05-17 22:25:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Úgy tűnik, hogy a többiek intézik a húgát, így Aleimord inkább még gyűri egy kicsit a ruháját, meg kócolgatja a haját.*
~Hol fogok tiszta ruhát szerezni? És megmosakodni?~
*Más talán nőiesnek gondolná, de egy férfias férfinál alap, hogy jól néz ki. Legalábbis az apjától Aleimord így tanulta.*
- Mi fog fájni?
*Pillant hátra, mikor a kereskedő megszólal, de reagálni sincs ideje, mert borul a polc, és összetörnek a szép, drága borok, amit Nairadától vett.*
- Megőrültél?
~Nairada... legalább ő nincs itt ilyenkor. Szerencse, hogy miatta nem kell aggódnom.~
*Aki fosztogat, és a borból akar meggazdagodni, az nem töri össze őket, így Aleimordnak most kattog az agya, hogy mit mondhatnának helyette.
Kezd egy ötlet motoszkálni a fejében, de esélye sincs közölni a többikkel, mert ekkor a zajok sűrűsödnek, és nyílik a csapóajtó.
A férfi belép egy polc mögé, mintha csak oda indult volna, és a kabátja zsebébe dug néhány üveget, az egyikbe pedig bele is húz.*
~Jót fog tenni.~
*Lauren elég bátornak mutatkozik, megszólal, Aleimord örül ennek, hiszen ő eleve szolgálni jött ide, ahogyan Alenián kívül mindenki neki dolgozok, így hiteles lehet a történet.
Erősen megnyugszik, mikor a nő pont ugyan azt mondja, amire Aleimord is gondolt.*
~Most ráfoghatod, hogy a polcot azért törtük össze, hogy észrevegyenek.~
*Saját magában ismételgeti, hogy mit kellene majd mondani. Nem szólalhat meg, de buzog a testében a tettvágy.*
*Úgy tűnik, hogy a többiek intézik a húgát, így Aleimord inkább még gyűri egy kicsit a ruháját, meg kócolgatja a haját.*
~Hol fogok tiszta ruhát szerezni? És megmosakodni?~
*Más talán nőiesnek gondolná, de egy férfias férfinál alap, hogy jól néz ki. Legalábbis az apjától Aleimord így tanulta.*
- Mi fog fájni?
*Pillant hátra, mikor a kereskedő megszólal, de reagálni sincs ideje, mert borul a polc, és összetörnek a szép, drága borok, amit Nairadától vett.*
- Megőrültél?
~Nairada... legalább ő nincs itt ilyenkor. Szerencse, hogy miatta nem kell aggódnom.~
*Aki fosztogat, és a borból akar meggazdagodni, az nem töri össze őket, így Aleimordnak most kattog az agya, hogy mit mondhatnának helyette.
Kezd egy ötlet motoszkálni a fejében, de esélye sincs közölni a többikkel, mert ekkor a zajok sűrűsödnek, és nyílik a csapóajtó.
A férfi belép egy polc mögé, mintha csak oda indult volna, és a kabátja zsebébe dug néhány üveget, az egyikbe pedig bele is húz.*
~Jót fog tenni.~
*Lauren elég bátornak mutatkozik, megszólal, Aleimord örül ennek, hiszen ő eleve szolgálni jött ide, ahogyan Alenián kívül mindenki neki dolgozok, így hiteles lehet a történet.
Erősen megnyugszik, mikor a nő pont ugyan azt mondja, amire Aleimord is gondolt.*
~Most ráfoghatod, hogy a polcot azért törtük össze, hogy észrevegyenek.~
*Saját magában ismételgeti, hogy mit kellene majd mondani. Nem szólalhat meg, de buzog a testében a tettvágy.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-17 00:53:13
Üzenet elküldve: 2018-05-17 00:53:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Releal//
*Kanag vállat von.*
-Gondolom, a nem normális férfiak emlékezetesbbbek. De higgy nekem, becsületes, egyenes férfiből itt van jónéhány. Jó hinni abban, hogy ha vége ennek az őrületnek, akkor majd végre ilyen férfiak kezébe kerül a hatalom. *Rájön, hogy szavait többféle módon lehet érteni, ezért önironikusan elmosolyodik.*
-Persze nem magamra gondoltam. A feleségem agyon is csapna az új serpenyőjével.
*Az invitálás elutasitására nem sértődik meg.*
-Tényleg nem zavarnál. *De ha a lány nem akar jönni, nem erőszakolja rá a vacsorát. Viszont Kanag sem akar tolakodó lenni.*
-Ugyan, Galaea! Nem tudod, hány gyerekem van és mekkora az étvágyuk. *Komolyabb lesz a hangja.* Nem, ezért nem jár jutalom. Azt tettem, amit kellett.
*Figyelmesen meghallgatja, amit a lány mond.*
-Szeretnéd, hogy elkísérjelek addig, ahol a barátaid rejtőzhetnek?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.17 00:54:42
//Releal//
*Kanag vállat von.*
-Gondolom, a nem normális férfiak emlékezetesbbbek. De higgy nekem, becsületes, egyenes férfiből itt van jónéhány. Jó hinni abban, hogy ha vége ennek az őrületnek, akkor majd végre ilyen férfiak kezébe kerül a hatalom. *Rájön, hogy szavait többféle módon lehet érteni, ezért önironikusan elmosolyodik.*
-Persze nem magamra gondoltam. A feleségem agyon is csapna az új serpenyőjével.
*Az invitálás elutasitására nem sértődik meg.*
-Tényleg nem zavarnál. *De ha a lány nem akar jönni, nem erőszakolja rá a vacsorát. Viszont Kanag sem akar tolakodó lenni.*
-Ugyan, Galaea! Nem tudod, hány gyerekem van és mekkora az étvágyuk. *Komolyabb lesz a hangja.* Nem, ezért nem jár jutalom. Azt tettem, amit kellett.
*Figyelmesen meghallgatja, amit a lány mond.*
-Szeretnéd, hogy elkísérjelek addig, ahol a barátaid rejtőzhetnek?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.17 00:54:42
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-16 22:02:14
Üzenet elküldve: 2018-05-16 22:02:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
* Nagyon fél, a tömeg bármelyik pillanatban leronthat, s ez annyira eltereli gondolatait, hogy nem is tudja tartani a lépést a többiekkel no meg a terveikkel. Végül azért odáig csak eljut, hogy odalépjen a többiekhez. A barna hajú lány felajánlja, hogy majd ő beszél. Ezt Latlie el is fogadja, alig észrevehetően biccentve, különben sem tudna kinyögni feltehetőleg két szót sem.
Ezután odaigyekszik, hogy Aleniát segítse, ám mivel nem igen fér már oda így inkább csak vigasztalón rá mosolyodik, hogy legalább a kisasszony ne féljen olyan nagyon mint ő.
A padlás lezárt feljárója felé pillant aggódva, a hangok csak egyre erősödnek, kezei összeszorulnának, ám valami gátolja őket, s mikor lekukkant jön csak rá, hogy még mindig ott tartja Rel ékszereit. Kicsit balgának érzi magát, hogy a nagy hűhó közepette nem tette még el, így hát hamar zsebébe gyűri, bízva benne, hogy egyszer még vissza tudja szolgáltatni az úrikisasszonynak tulajdonát. Épp, hogy elteszi, mikor a kevésbé nemesebb férfi majdhogynem magára ránt egy polcot. Rémülten tekint fel, pillog néhányat döbbenten, ám igazán lereagálnia nincs ideje, mert a nép betör a pincébe. Magába imádkozva csendesen szegi le fejét és reméli, hogy nem lesz gond. Igyekszik Aleina közelébe maradni, mert úgy érzi neki van itt a legnagyobb szüksége védelemre.
Laurentitia azonnal kapcsol és a csoport elébe megy, ezzel szemben Latlie kissé le van maradva, mert csak ekkor kap észbe, hogy neki is kéne valami "zsákmány". Hamar megfog tehát ő is egy-két borosüveget, magához szorítja, beharapja ajkát és várja a legjobbakat. *
* Nagyon fél, a tömeg bármelyik pillanatban leronthat, s ez annyira eltereli gondolatait, hogy nem is tudja tartani a lépést a többiekkel no meg a terveikkel. Végül azért odáig csak eljut, hogy odalépjen a többiekhez. A barna hajú lány felajánlja, hogy majd ő beszél. Ezt Latlie el is fogadja, alig észrevehetően biccentve, különben sem tudna kinyögni feltehetőleg két szót sem.
Ezután odaigyekszik, hogy Aleniát segítse, ám mivel nem igen fér már oda így inkább csak vigasztalón rá mosolyodik, hogy legalább a kisasszony ne féljen olyan nagyon mint ő.
A padlás lezárt feljárója felé pillant aggódva, a hangok csak egyre erősödnek, kezei összeszorulnának, ám valami gátolja őket, s mikor lekukkant jön csak rá, hogy még mindig ott tartja Rel ékszereit. Kicsit balgának érzi magát, hogy a nagy hűhó közepette nem tette még el, így hát hamar zsebébe gyűri, bízva benne, hogy egyszer még vissza tudja szolgáltatni az úrikisasszonynak tulajdonát. Épp, hogy elteszi, mikor a kevésbé nemesebb férfi majdhogynem magára ránt egy polcot. Rémülten tekint fel, pillog néhányat döbbenten, ám igazán lereagálnia nincs ideje, mert a nép betör a pincébe. Magába imádkozva csendesen szegi le fejét és reméli, hogy nem lesz gond. Igyekszik Aleina közelébe maradni, mert úgy érzi neki van itt a legnagyobb szüksége védelemre.
Laurentitia azonnal kapcsol és a csoport elébe megy, ezzel szemben Latlie kissé le van maradva, mert csak ekkor kap észbe, hogy neki is kéne valami "zsákmány". Hamar megfog tehát ő is egy-két borosüveget, magához szorítja, beharapja ajkát és várja a legjobbakat. *
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-16 20:52:56
Üzenet elküldve: 2018-05-16 20:52:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Csendben hallgatja Aleimord és Luni párbeszédét, miközben magában ő is azon gondolkodik, mit lenne a legbölcsebb tenniük jelenlegi helyzetükben. Aleimord hozzá intézett szavai rázzák fel merengéséből, de nem igazán tud mit válaszolni rájuk, csak sajnálkozva néz a férfira, amiért ennyi gond zuhant ilyen hirtelen a nyakába. Végül azonban úgy tűnik, a ház ura mégis kezdi összeszedni magát valamennyire, hiszen tőle hangzik el a menekülési terv végleges változata, mellyel ő is egyet tud érteni.*
- Majd Darenahr és én beszélünk, ha bárki kérdez minket! *bólint rá az ötlet ezen részére, hiszen ők ketten tűnnek a leginkább képesnek arra, hogy elhitessék a rájuk rontó emberekkel, ők is közéjük tartoznak. Aleimord úgyis lemondott erről a lehetőségről, Lunit és Latlie-t pedig túlságosan kedvesnek és jószívűnek véli ahhoz, hogy egy csapat dühös emberrel szemben próbáljanak meg érvelni. ~A legjobb lesz, ha mi beszélünk...~ tekint Darenahrra, remélve, hogy a férfi segít neki a terv ezen részében. Ruháján végigpillantva fájó szívvel látja, hogy az nem igazán szorul több koszolásra, hiszen a pincében bujkálástól éppen eléggé piszkos lett. Nem sajnálkozhat azonban sokáig, hisz van dolguk bőven. Ő is segít a többieknek kiemelni Aleniát a hordóból, majd közelebb lép az egyik polchoz és levesz róla egy üveg bort. Épp azon morfondírozik, mennyire lenne mérges rá Aleimord, ha a földhöz vágná, hogy hihetőbb legyen a meséjük, mikor nem messze tőle Darenahr egy egész polcot borít le hangos csörömpölés közepette. ~Így se rossz!~ mosolyodik el magában, miközben a nála lévő üvegnek csak a tetejét vágja a falhoz, hogy lehetőség szerint a nyakánál törjön el és a tartalma még benne maradjon. Odakintről közben egyre hangosabb zajok hallatszódnak, végül pedig a csapóajtó is felnyílik és megtalálják őket. ~Innen már nincs visszaút. Na akkor kezdjük!~ vesz egy nagy levegőt, majd a biztonság kedvéért óvatosan belekortyol a törött üvegben lévő italba, hogy erőt merítsen belőle, majd elfújja a gyertyákat, és megindul a lejárat felé, továbbra is az itallal a kezében*
- Csak hogy végre valakinek eszébe jutott lenézni a pincébe! *kezd neki tettetett dühvel a színjátéknak, részben a kint lévőknek, részben a pincében ragadtaknak címezve mondandóját* Már azt hittem, örökre itt ragadunk, miután valamelyik féleszű ránk csukta az ajtót! *sóhajt egy nagyot, mintha tényleg örülne az új érkezőknek* Na most húzódjatok szépen félre, hogy kivihessük a szajrét! Mi voltunk itt előbb, a bor a miénk! *igyekszik elővenni legközönségesebb stílusát, reményei szerint hűen alakítva a türelmetlen szegény lányt, aki foggal-körömmel védi azt a keveset, amit sikerült elrabolnia a nemesek, és persze a többi fosztogató elől.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.16 21:13:52
*Csendben hallgatja Aleimord és Luni párbeszédét, miközben magában ő is azon gondolkodik, mit lenne a legbölcsebb tenniük jelenlegi helyzetükben. Aleimord hozzá intézett szavai rázzák fel merengéséből, de nem igazán tud mit válaszolni rájuk, csak sajnálkozva néz a férfira, amiért ennyi gond zuhant ilyen hirtelen a nyakába. Végül azonban úgy tűnik, a ház ura mégis kezdi összeszedni magát valamennyire, hiszen tőle hangzik el a menekülési terv végleges változata, mellyel ő is egyet tud érteni.*
- Majd Darenahr és én beszélünk, ha bárki kérdez minket! *bólint rá az ötlet ezen részére, hiszen ők ketten tűnnek a leginkább képesnek arra, hogy elhitessék a rájuk rontó emberekkel, ők is közéjük tartoznak. Aleimord úgyis lemondott erről a lehetőségről, Lunit és Latlie-t pedig túlságosan kedvesnek és jószívűnek véli ahhoz, hogy egy csapat dühös emberrel szemben próbáljanak meg érvelni. ~A legjobb lesz, ha mi beszélünk...~ tekint Darenahrra, remélve, hogy a férfi segít neki a terv ezen részében. Ruháján végigpillantva fájó szívvel látja, hogy az nem igazán szorul több koszolásra, hiszen a pincében bujkálástól éppen eléggé piszkos lett. Nem sajnálkozhat azonban sokáig, hisz van dolguk bőven. Ő is segít a többieknek kiemelni Aleniát a hordóból, majd közelebb lép az egyik polchoz és levesz róla egy üveg bort. Épp azon morfondírozik, mennyire lenne mérges rá Aleimord, ha a földhöz vágná, hogy hihetőbb legyen a meséjük, mikor nem messze tőle Darenahr egy egész polcot borít le hangos csörömpölés közepette. ~Így se rossz!~ mosolyodik el magában, miközben a nála lévő üvegnek csak a tetejét vágja a falhoz, hogy lehetőség szerint a nyakánál törjön el és a tartalma még benne maradjon. Odakintről közben egyre hangosabb zajok hallatszódnak, végül pedig a csapóajtó is felnyílik és megtalálják őket. ~Innen már nincs visszaút. Na akkor kezdjük!~ vesz egy nagy levegőt, majd a biztonság kedvéért óvatosan belekortyol a törött üvegben lévő italba, hogy erőt merítsen belőle, majd elfújja a gyertyákat, és megindul a lejárat felé, továbbra is az itallal a kezében*
- Csak hogy végre valakinek eszébe jutott lenézni a pincébe! *kezd neki tettetett dühvel a színjátéknak, részben a kint lévőknek, részben a pincében ragadtaknak címezve mondandóját* Már azt hittem, örökre itt ragadunk, miután valamelyik féleszű ránk csukta az ajtót! *sóhajt egy nagyot, mintha tényleg örülne az új érkezőknek* Na most húzódjatok szépen félre, hogy kivihessük a szajrét! Mi voltunk itt előbb, a bor a miénk! *igyekszik elővenni legközönségesebb stílusát, reményei szerint hűen alakítva a türelmetlen szegény lányt, aki foggal-körömmel védi azt a keveset, amit sikerült elrabolnia a nemesek, és persze a többi fosztogató elől.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.16 21:13:52
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-15 23:14:23
Üzenet elküldve: 2018-05-15 23:14:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//
*Csapkodás és visszhangzó reccsenések hallhatók, egyre hangosabban, egyre közelebbről. Egészen olyan hangok ezek, mintha egyre frusztráltabb rendbontók vernének szét minden, fából készült, tárolásra használatos bútort, ládát és egyéb, hasonló rendeltetésű beremdezési tárgyat. Aztán a zajok egészen közelivé és a pincelejáró miatt visszhangossá válnak. A láda, az elbújtak utolsó előtti őrizője megadja magát sorsának és hangos recsegéssel darabokra törik.*
-Ebben sincs semmi érdekes... *Az elkövető mondandója meghökkenten ér véget, aztán ahogy felfogja, mit lát, rögtön kiereszti a hangját, nyilván a cimboráit hívja. A következő pillanatban reccsen a csapóajtó zsanérja, ahogy felnyitják.*
-Lássuk, mi van itt lent!
//Pince//
*Csapkodás és visszhangzó reccsenések hallhatók, egyre hangosabban, egyre közelebbről. Egészen olyan hangok ezek, mintha egyre frusztráltabb rendbontók vernének szét minden, fából készült, tárolásra használatos bútort, ládát és egyéb, hasonló rendeltetésű beremdezési tárgyat. Aztán a zajok egészen közelivé és a pincelejáró miatt visszhangossá válnak. A láda, az elbújtak utolsó előtti őrizője megadja magát sorsának és hangos recsegéssel darabokra törik.*
-Ebben sincs semmi érdekes... *Az elkövető mondandója meghökkenten ér véget, aztán ahogy felfogja, mit lát, rögtön kiereszti a hangját, nyilván a cimboráit hívja. A következő pillanatban reccsen a csapóajtó zsanérja, ahogy felnyitják.*
-Lássuk, mi van itt lent!
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-13 18:11:34
Üzenet elküldve: 2018-05-13 18:11:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
*Képtelen megbarátkozni az idegen érzésekkel amikor a férfira néz. Látott már élete során pár arcot, vizsgálgatta is őket, gyakran hagyatkozott női megérzéseire, most is mindent bevetve igyekszik valami aljas szándékot találni megmentőjében, de nem jár sikerrel. Nyilvánvalóan ennek örül, kezd is feloldódni, ami láthatóvá is válik arcán egy kedves mosoly formájában, ugyanakkor az emberi jóságot nem tudja beilleszteni világképébe.*
̵ Tapasztalataim szerintem nem sok „normális férfi” rohangál az utcákon.
~Vagy csak én forgok rossz körökben.~
̵ Úgyhogy magabiztosan ki merem jelenteni, hogy a felesége igen szerencsés.
~Na meg én is.~
*Közben a nappaliból nyíló kijárat felé halad, és Kanag segítségével hamar az udvar hátsó részénél találja magát. Hazudna, ha azt mondaná nem fél, de határozottan sokat dob a latba, hogy nem kell magányosan szembenéznie bárminek, ami elé tárul. Valószínűleg kint már nem sok embert láthat, hiszen akik be akartak menni, már szinte biztos mind bent vannak, mégis most döbben rá mennyire aprócska, és még igazán fogalma sincs, hogy a városban milyen mértékű megmozdulások történtek.
Még sosem érezte ennyire jelentéktelennek és kiszolgáltatva magát. Mindig különlegesként gondolt saját lényére, hiszen ilyen elbánásban is részesült, joggal következtethetett erre eddigi élete során, most viszont kezd rádöbbenni, hogy nem több egy gyenge nőnél, akinek neve talán valamivel ismertebb, és több pénze van az átlagnál. Viszont ha a tömeg úgy kívánta volna, akkor gond nélkül elsöpörhette volna az útból, hiszen ott abban a pillanatban, és a jelenlegi helyzetben is, sem a neve, sem pedig az esetleges vagyona – aminek valószínűleg jelentős részét szintúgy elvitték otthonából – nem ér semmit. Ott csak egyetlen nő volt, több tucatnyi férfival szemben.*
̵ Ó nem nem! Semmiképpen sem szeretnék zavarni. Egyébként is, lehet a kedvese nem örülne neki, ha idegen nőt vinne haza. A templom pont ideális lesz. Eeyr házában csak nem érhet bántódás, ott pedig meghúzom magam amíg elcsendesedik ez az egész.
*Heves tiltakozása nem a szerény körülmények ellen szól, hanem lelkiismerete kezd el munkálkodni benne. Hihetetlenül szégyellné magát, ha olyanoktól fogadna el bármit, akiknek egyébként nincs. Örül is, hogy Kanagnak sikerült jól megtömnie a tarisznyáját, valahol ő is egyetért, hogy ezt mind megérdemelték a nemesek, különösen az olyan fajták, mint amilyen Relael maga.
A férfi neve és a híres Kagan között hasonlóságot vél felfedezni, amint somolyog picit az orra alatt, de nem teszi szóvá.*
̵ Örvendek Kanag.
*Mosolyogva biccent, és ha semmi sem akadályozza folytatja útját a rezidencia eleje felé. Más kiutat nem tud, kerítést mászni pedig nem biztos, hogy szeretne.*
̵ Az én nevem Galaea.
*Viszonozza a bemutatkozást, rögtönözve egy nevet, ami jobban hasonlít a családjára jellemző megnevezésekre, mint szerette volna, de bízik benne, hogy ennek nem lesz komolyabb jelentősége. Na nem mintha a neve egyenértékű lenne a Hadúréval, hogy esetleg még a közemberek is ismerjék, ugyanakkor mindig azt vallotta a részletekben van a siker titka.*
̵ Amint Arthenior békéje helyreáll, mindenképpen szeretném majd vendégül látni Kanag, meg természetesen a családját is. Ez a legkevesebb amivel viszonozhatnám kedvességét.
*Hiába, bűntudata egyre súlyosabban nehezedik vállaira. Lelkének még jónak nevezhető része mardossa belülről, minden lépéssel egyre jobban, ahogy távolodnak az épülettől.*
̵ Kicsit aggódom. Pár kedves ismerősömmel nemrég szakadtunk el egymástól. Remélem ők is épségben eljutnak egy biztonságos helyre.
*Hiába jelentős részükkel most találkozott először, valójában kezdi szörnyen érezni magát a pincében hagyottak miatt. Különösen Latlie képe lebeg lelki szemei előtt, akinek ártatlanságában valahol meglátta régi önmagát, ez pedig valamiféle védelmező ösztönöket ébreszt fel benne. Az ilyen, és ehhez hasonló embereket szeretné megóvni a tragédiáktól, amik őt is ilyen önző szörnyeteggé tették. Ennek ellenére meg sem torpan, hátra sem néz, csak megy tovább előre.*
*Képtelen megbarátkozni az idegen érzésekkel amikor a férfira néz. Látott már élete során pár arcot, vizsgálgatta is őket, gyakran hagyatkozott női megérzéseire, most is mindent bevetve igyekszik valami aljas szándékot találni megmentőjében, de nem jár sikerrel. Nyilvánvalóan ennek örül, kezd is feloldódni, ami láthatóvá is válik arcán egy kedves mosoly formájában, ugyanakkor az emberi jóságot nem tudja beilleszteni világképébe.*
̵ Tapasztalataim szerintem nem sok „normális férfi” rohangál az utcákon.
~Vagy csak én forgok rossz körökben.~
̵ Úgyhogy magabiztosan ki merem jelenteni, hogy a felesége igen szerencsés.
~Na meg én is.~
*Közben a nappaliból nyíló kijárat felé halad, és Kanag segítségével hamar az udvar hátsó részénél találja magát. Hazudna, ha azt mondaná nem fél, de határozottan sokat dob a latba, hogy nem kell magányosan szembenéznie bárminek, ami elé tárul. Valószínűleg kint már nem sok embert láthat, hiszen akik be akartak menni, már szinte biztos mind bent vannak, mégis most döbben rá mennyire aprócska, és még igazán fogalma sincs, hogy a városban milyen mértékű megmozdulások történtek.
Még sosem érezte ennyire jelentéktelennek és kiszolgáltatva magát. Mindig különlegesként gondolt saját lényére, hiszen ilyen elbánásban is részesült, joggal következtethetett erre eddigi élete során, most viszont kezd rádöbbenni, hogy nem több egy gyenge nőnél, akinek neve talán valamivel ismertebb, és több pénze van az átlagnál. Viszont ha a tömeg úgy kívánta volna, akkor gond nélkül elsöpörhette volna az útból, hiszen ott abban a pillanatban, és a jelenlegi helyzetben is, sem a neve, sem pedig az esetleges vagyona – aminek valószínűleg jelentős részét szintúgy elvitték otthonából – nem ér semmit. Ott csak egyetlen nő volt, több tucatnyi férfival szemben.*
̵ Ó nem nem! Semmiképpen sem szeretnék zavarni. Egyébként is, lehet a kedvese nem örülne neki, ha idegen nőt vinne haza. A templom pont ideális lesz. Eeyr házában csak nem érhet bántódás, ott pedig meghúzom magam amíg elcsendesedik ez az egész.
*Heves tiltakozása nem a szerény körülmények ellen szól, hanem lelkiismerete kezd el munkálkodni benne. Hihetetlenül szégyellné magát, ha olyanoktól fogadna el bármit, akiknek egyébként nincs. Örül is, hogy Kanagnak sikerült jól megtömnie a tarisznyáját, valahol ő is egyetért, hogy ezt mind megérdemelték a nemesek, különösen az olyan fajták, mint amilyen Relael maga.
A férfi neve és a híres Kagan között hasonlóságot vél felfedezni, amint somolyog picit az orra alatt, de nem teszi szóvá.*
̵ Örvendek Kanag.
*Mosolyogva biccent, és ha semmi sem akadályozza folytatja útját a rezidencia eleje felé. Más kiutat nem tud, kerítést mászni pedig nem biztos, hogy szeretne.*
̵ Az én nevem Galaea.
*Viszonozza a bemutatkozást, rögtönözve egy nevet, ami jobban hasonlít a családjára jellemző megnevezésekre, mint szerette volna, de bízik benne, hogy ennek nem lesz komolyabb jelentősége. Na nem mintha a neve egyenértékű lenne a Hadúréval, hogy esetleg még a közemberek is ismerjék, ugyanakkor mindig azt vallotta a részletekben van a siker titka.*
̵ Amint Arthenior békéje helyreáll, mindenképpen szeretném majd vendégül látni Kanag, meg természetesen a családját is. Ez a legkevesebb amivel viszonozhatnám kedvességét.
*Hiába, bűntudata egyre súlyosabban nehezedik vállaira. Lelkének még jónak nevezhető része mardossa belülről, minden lépéssel egyre jobban, ahogy távolodnak az épülettől.*
̵ Kicsit aggódom. Pár kedves ismerősömmel nemrég szakadtunk el egymástól. Remélem ők is épségben eljutnak egy biztonságos helyre.
*Hiába jelentős részükkel most találkozott először, valójában kezdi szörnyen érezni magát a pincében hagyottak miatt. Különösen Latlie képe lebeg lelki szemei előtt, akinek ártatlanságában valahol meglátta régi önmagát, ez pedig valamiféle védelmező ösztönöket ébreszt fel benne. Az ilyen, és ehhez hasonló embereket szeretné megóvni a tragédiáktól, amik őt is ilyen önző szörnyeteggé tették. Ennek ellenére meg sem torpan, hátra sem néz, csak megy tovább előre.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-13 00:13:00
Üzenet elküldve: 2018-05-13 00:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Végre valahára sikerül dűlőre jutni, és Aleimord sem azt nézegeti, milyen porosak a polcok, hanem ő is észbe kap.*
- Nagyszerű! Akkor viszont haladjunk!
*Neki még azzal sem kell vacakolnia, hogy megszaggassa a ruháit, így is úgy néz ki, mint egy kicsikét módosabb vándor, akinek sikerült jó holmikat összekukázni.
Odasiet Luninari mellé, hogy segítsen a lányt kiszedni a hordóból, na meg hogy aztán a köpenyt rá adják. Hiába kéri szépen, Alenia nem valószínű, hogy magától bármit is fog csinálni.*
- Majd én viszem a hölgyet, és azt mondjuk, amit Aleimord is javasolt.
*Miután ráadták a köpenyt és ezzel teljesen elfedték nemesi ruháit, egy hordót gurít a lány háta mögé, hogy addig annak dőlhessen neki. Ő maga inkább a polcokhoz siet.*
- Uram, higgye el, ez az én szívemnek is fog fájni!
*Nem is várja meg a választ, egy gyors mozdulattal az egész polcot a földre dönti. Az üvegek a földre hullanak és nagyot csattanva törnek el, tartalmuk pedig szétfolyik.*
- Na így már úgy fog kinézni, mintha mi is fosztogatnánk!
*Végre valahára sikerül dűlőre jutni, és Aleimord sem azt nézegeti, milyen porosak a polcok, hanem ő is észbe kap.*
- Nagyszerű! Akkor viszont haladjunk!
*Neki még azzal sem kell vacakolnia, hogy megszaggassa a ruháit, így is úgy néz ki, mint egy kicsikét módosabb vándor, akinek sikerült jó holmikat összekukázni.
Odasiet Luninari mellé, hogy segítsen a lányt kiszedni a hordóból, na meg hogy aztán a köpenyt rá adják. Hiába kéri szépen, Alenia nem valószínű, hogy magától bármit is fog csinálni.*
- Majd én viszem a hölgyet, és azt mondjuk, amit Aleimord is javasolt.
*Miután ráadták a köpenyt és ezzel teljesen elfedték nemesi ruháit, egy hordót gurít a lány háta mögé, hogy addig annak dőlhessen neki. Ő maga inkább a polcokhoz siet.*
- Uram, higgye el, ez az én szívemnek is fog fájni!
*Nem is várja meg a választ, egy gyors mozdulattal az egész polcot a földre dönti. Az üvegek a földre hullanak és nagyot csattanva törnek el, tartalmuk pedig szétfolyik.*
- Na így már úgy fog kinézni, mintha mi is fosztogatnánk!
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-11 00:21:23
Üzenet elküldve: 2018-05-11 00:21:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Relael//
//Bukott "megérzés" próba//
*Az idegen férfi visszafogott mosollyal fogadja a lány hálálkodását. Az a fajta arckifejezés ül a fején, amit akkor látni, mikor valaki tudja, hogy most meg kéne ölelni a másikat, meg is tenné, de az a furcsa, ki nem mondott törvénygyűjtemény, amit illemnek szoktak hívni, nem engedi cselekedni. A poént annál nagyobb örömmel adja vissza.*
-Ejnye, ha tudom, hogy ma lovag leszek, hozom legalább a kutyámat. A hátán nem visz el, de van olyan hűséges, mint egy csatamén. Viszonozni pedig természetesen semmivel sem kell. Minden normális férfi ezt tette volna.
*A távozási szándékra bólogat, hogyne értené. Látja Ő, hogy a lány kissé meg van zuhanva az élményektől.*
-Akkor induljunk is! Elballagunk egy darabig, aztán ha kitaláltad, merre, elkísérhetlek. Ha most hirtelen nincs hová, szívesen látlak a serpenyő avató mulatságunkra, amit minden bizonnyal azonnal megrendezünk, ahogy hazaértem. A feleségem remekül főz, ha van miből és ma lesz. *Mosolyogva paskolja meg dagadó tarisznyáját.
Ahogy a lány elindul, a férfi is megy utána, közben igyekszik segíteni neki a romokon átjutni, ha valami az útjukba akad.*
-A nevem Kanag, apám családja pedig Hatgodar volt.
*A férfi menet közben az udvariasság és a közvetlenség bizalmat keltő egyvelegével fordul Relael felé, nem tesz semmi fenyegetőt.*
//Relael//
//Bukott "megérzés" próba//
*Az idegen férfi visszafogott mosollyal fogadja a lány hálálkodását. Az a fajta arckifejezés ül a fején, amit akkor látni, mikor valaki tudja, hogy most meg kéne ölelni a másikat, meg is tenné, de az a furcsa, ki nem mondott törvénygyűjtemény, amit illemnek szoktak hívni, nem engedi cselekedni. A poént annál nagyobb örömmel adja vissza.*
-Ejnye, ha tudom, hogy ma lovag leszek, hozom legalább a kutyámat. A hátán nem visz el, de van olyan hűséges, mint egy csatamén. Viszonozni pedig természetesen semmivel sem kell. Minden normális férfi ezt tette volna.
*A távozási szándékra bólogat, hogyne értené. Látja Ő, hogy a lány kissé meg van zuhanva az élményektől.*
-Akkor induljunk is! Elballagunk egy darabig, aztán ha kitaláltad, merre, elkísérhetlek. Ha most hirtelen nincs hová, szívesen látlak a serpenyő avató mulatságunkra, amit minden bizonnyal azonnal megrendezünk, ahogy hazaértem. A feleségem remekül főz, ha van miből és ma lesz. *Mosolyogva paskolja meg dagadó tarisznyáját.
Ahogy a lány elindul, a férfi is megy utána, közben igyekszik segíteni neki a romokon átjutni, ha valami az útjukba akad.*
-A nevem Kanag, apám családja pedig Hatgodar volt.
*A férfi menet közben az udvariasság és a közvetlenség bizalmat keltő egyvelegével fordul Relael felé, nem tesz semmi fenyegetőt.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-09 20:54:46
Üzenet elküldve: 2018-05-09 20:54:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Bosszantja, hogy Aleimord még mindig nem látja be, hogy az ő terve nem hülyeség, de hát a halálfélelem, és a sorsközösség, amibe mindannyian zárták magukat, amikor a katonákban bízva nem hagyták el a házat, majd lejöttek ide a pincébe, sokkal erősebb érzések most ilyen apróságoknál. Esze ágában sincs leállni vitázni azon, hogy vajon, akik lejönnek, figyelik-e azt, hogy hányan jönnek a hátuk mögött, főleg, hogy az eddigiekkel ellentétben úgy tűnik, hogy Aleimord végre elkezd vezérhez méltóan viselkedni, valahogy pontosan úgy, ahogyan ő azt egy családfőtől elvárná. Eddig a számára még mindig ismeretlen férfiban bízott a legjobban és az ő jelenléte nyugtatta meg kicsit, de az, hogy a ház ura most a sarkára áll, önt belé annyi bátorságot, hogy képes legyen kicsit tisztább fejjel és kicsit higgadtabban gondolkodni, mint eddig, és ne legyen annyira kétségbeesve, hogy ne tudjon mást csinálni a polc alatt való bujkáláson, illetve az alá való ki és bemászáson kívül.
Az újabb és úgy tűnik most már végső terv amivel pedig Aleimord előáll kicsit mindenki tervének az összegyúrása valamivé, ami talán tényleg megmentheti őket. De még mindig ott van az az átkozott "talán." Még is, ha minden igaz sokkal kisebb, mint volt eddig.*
- Csináljuk! Más már nem maradt már. *mond csak ennyit miközben olyan sebességgel mászik elő a polc alól, mint aki pontosan tudja, hogy most már tényleg nagyon szorítja őket az idő. Táskája száját is gyors, ideges mozdulatokkal zárja szorosra és veszi fel a hátára.
Szerencséjére az ő ruháján már nincs nagyon mit tönkretenni. Eleve teljesen egyszerű nadrág és fiúknak készített ing volt rajta, minderre pedig azt a köpenyt húzta, ami már akkor is kopott és viseltes volt egy kissé, amikor Artheniorba érkezett vele, nemhogy most, miután már vagy kétszer bemászott benne a polc alá a porba. Szintén nem éppen legújabb darab hátitáskája pedig egyenesen úgy néz ki, mintha csak azért varrták volna, hogy hasonló lázongások és fosztogatások alkalmával jó sok dolgot legyen képes beletuszkolni. Bárhogy is, ha egy nemes kisasszony úgy nézne ki, mint ő, akkor elég sok rohangálna belőlük a Szegénynegyedben meg városszerte máshol is.
Szerencsére még Aleimord is egyszerű kabátban van, és egyikük ruhája sem díszes vagy különleges különösebben. Latlie eleve szolgálónak jelentkezett hozzájuk, Lau valami szobalányféleségnek, így amennyire látja szerencsére nincsenek túlöltözve ők sem, ahogyan a velük lévő férfi is teljesen átlagosnak tűnik. Nemesnek biztosan nem gondolná.*
- Szerintem jelenleg nem éppen úgy nézünk ki, mint egy csapat nemes. De, aki gondolja, szaggasson és koszoljon akkor a ruháján gyorsan! *fejti ki a véleményét megint csak hadarva.
Egyedül Alenia ruhája jelenthet problémát. Mert bár nem érzi úgy, ő lenne illetékes dönteni abban, hogy mi legyen szegény lánnyal, és minden bizonnyal lelki ereje sem lesz viselni döntésének felelősségét, ha esetleg rosszul döntene, de Aleimord ebben az egy kérdésben nem volt határozott, és hiába reménykedik ő még mindig abban, hogy talán nem találják meg a lejáratot, fél tőle, hogy idejük már nincsen sok, ha mégis.*
- Nem hagyhatjuk Niát a hordóban. *jelenti ki bár még mindig erőtlen hangon, mégis kicsit jobban visszatér belé a határozottság, és arcába is a szín.*
- Ha valaki véletlenül pont azt akarja elgurítani, vagy megbontani, akkor nem csak ő lesz nagy bajban, hanem mi is mindannyian. *teszi hozzá, és nem hiszi, hogy ez bővebb magyarázatot igényelne.*
- Kérlek… ez kelleni fog Aleniának. *lép a velük maradt egyik szolgálóhoz gyorsan, és addig is, lerakja a kezében tartott palack bort. Ugyan hangja udvarias, és látszik rajta, hogy nem szívesen csinálja, de hát valamivel muszáj lesz eltakarni Nia ruháját, így elveszi tőle a köpenyét.*
- Segítsetek kérlek! *mondja aztán Launak és Latlienak, de, ha nem teszik, természetesen nélkülük is előszedi a hordóból a minden bizonnyal nagyon álmos és nagyon értetlen Aleniát.*
- Majd később elmondok mindent. Nem lesz semmi baj. Csak vedd fel ezt, és kérlek maradj hátul, és csendben bármi is történjen! Majd beszélünk mi Aleimord és helyetted, ha kell, aztán, ha vége ennek az egésznek… minden rendben lesz. *fejezi be kissé ugyan sután, még is a lehető leggyengédebb, kedvesebb és legmegnyugtatóbb hangján beszél, amire csak képes a veszély kellős közepén. Persze nagyon is jól tudja, hogyha szavaival ellentétben semmi sem lesz rendben, akkor sem, ha túlélik, éppen ellenkezőleg.
De azért felsegíti Aleniára a szolgáló köpenyét, így már őrá sem nagyon lehetne azt mondani, hogy egy lenne a nemesség tagjai közül.*
- Akkor fosztogassunk! *mondja végül egy halk sóhaj kíséretében.* Nehogy már csak annyit lássanak belőlünk, amikor leérnek, hogy egy kupacban állunk és meredten bámulunk rájuk.
*El is lép az első hozzá közel eső polc mellé, és szorgalmasan elkezdi róla maga elé pakolgatni a palackokat, mintha arra készülne, hogy a drágábbaknak látszó italokat később a táskájába tuszkolja. Kettőt-hármat pedig próbál gyengébbik bal kezével fogni, mintha azt gondolná róluk, hogy ezek itt a legdrágább borok. Inkább ezeket vegyél el tőle, mint az életét, bár annyiban azért reménykedik, hogy még hogyha az igazi fosztogatók fel is háborodnak azon, hogy ők egyedül maguknak akarták a zsákmányt, azért jó nagy ez a boros pince, szóval nemes ital aztán juthat itt mindenkinek bőven. Talán még a legkapzsibbakat közülük is meggyőzheti erről a pince nagysága és az italok mennyisége.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.09 22:25:46
*Bosszantja, hogy Aleimord még mindig nem látja be, hogy az ő terve nem hülyeség, de hát a halálfélelem, és a sorsközösség, amibe mindannyian zárták magukat, amikor a katonákban bízva nem hagyták el a házat, majd lejöttek ide a pincébe, sokkal erősebb érzések most ilyen apróságoknál. Esze ágában sincs leállni vitázni azon, hogy vajon, akik lejönnek, figyelik-e azt, hogy hányan jönnek a hátuk mögött, főleg, hogy az eddigiekkel ellentétben úgy tűnik, hogy Aleimord végre elkezd vezérhez méltóan viselkedni, valahogy pontosan úgy, ahogyan ő azt egy családfőtől elvárná. Eddig a számára még mindig ismeretlen férfiban bízott a legjobban és az ő jelenléte nyugtatta meg kicsit, de az, hogy a ház ura most a sarkára áll, önt belé annyi bátorságot, hogy képes legyen kicsit tisztább fejjel és kicsit higgadtabban gondolkodni, mint eddig, és ne legyen annyira kétségbeesve, hogy ne tudjon mást csinálni a polc alatt való bujkáláson, illetve az alá való ki és bemászáson kívül.
Az újabb és úgy tűnik most már végső terv amivel pedig Aleimord előáll kicsit mindenki tervének az összegyúrása valamivé, ami talán tényleg megmentheti őket. De még mindig ott van az az átkozott "talán." Még is, ha minden igaz sokkal kisebb, mint volt eddig.*
- Csináljuk! Más már nem maradt már. *mond csak ennyit miközben olyan sebességgel mászik elő a polc alól, mint aki pontosan tudja, hogy most már tényleg nagyon szorítja őket az idő. Táskája száját is gyors, ideges mozdulatokkal zárja szorosra és veszi fel a hátára.
Szerencséjére az ő ruháján már nincs nagyon mit tönkretenni. Eleve teljesen egyszerű nadrág és fiúknak készített ing volt rajta, minderre pedig azt a köpenyt húzta, ami már akkor is kopott és viseltes volt egy kissé, amikor Artheniorba érkezett vele, nemhogy most, miután már vagy kétszer bemászott benne a polc alá a porba. Szintén nem éppen legújabb darab hátitáskája pedig egyenesen úgy néz ki, mintha csak azért varrták volna, hogy hasonló lázongások és fosztogatások alkalmával jó sok dolgot legyen képes beletuszkolni. Bárhogy is, ha egy nemes kisasszony úgy nézne ki, mint ő, akkor elég sok rohangálna belőlük a Szegénynegyedben meg városszerte máshol is.
Szerencsére még Aleimord is egyszerű kabátban van, és egyikük ruhája sem díszes vagy különleges különösebben. Latlie eleve szolgálónak jelentkezett hozzájuk, Lau valami szobalányféleségnek, így amennyire látja szerencsére nincsenek túlöltözve ők sem, ahogyan a velük lévő férfi is teljesen átlagosnak tűnik. Nemesnek biztosan nem gondolná.*
- Szerintem jelenleg nem éppen úgy nézünk ki, mint egy csapat nemes. De, aki gondolja, szaggasson és koszoljon akkor a ruháján gyorsan! *fejti ki a véleményét megint csak hadarva.
Egyedül Alenia ruhája jelenthet problémát. Mert bár nem érzi úgy, ő lenne illetékes dönteni abban, hogy mi legyen szegény lánnyal, és minden bizonnyal lelki ereje sem lesz viselni döntésének felelősségét, ha esetleg rosszul döntene, de Aleimord ebben az egy kérdésben nem volt határozott, és hiába reménykedik ő még mindig abban, hogy talán nem találják meg a lejáratot, fél tőle, hogy idejük már nincsen sok, ha mégis.*
- Nem hagyhatjuk Niát a hordóban. *jelenti ki bár még mindig erőtlen hangon, mégis kicsit jobban visszatér belé a határozottság, és arcába is a szín.*
- Ha valaki véletlenül pont azt akarja elgurítani, vagy megbontani, akkor nem csak ő lesz nagy bajban, hanem mi is mindannyian. *teszi hozzá, és nem hiszi, hogy ez bővebb magyarázatot igényelne.*
- Kérlek… ez kelleni fog Aleniának. *lép a velük maradt egyik szolgálóhoz gyorsan, és addig is, lerakja a kezében tartott palack bort. Ugyan hangja udvarias, és látszik rajta, hogy nem szívesen csinálja, de hát valamivel muszáj lesz eltakarni Nia ruháját, így elveszi tőle a köpenyét.*
- Segítsetek kérlek! *mondja aztán Launak és Latlienak, de, ha nem teszik, természetesen nélkülük is előszedi a hordóból a minden bizonnyal nagyon álmos és nagyon értetlen Aleniát.*
- Majd később elmondok mindent. Nem lesz semmi baj. Csak vedd fel ezt, és kérlek maradj hátul, és csendben bármi is történjen! Majd beszélünk mi Aleimord és helyetted, ha kell, aztán, ha vége ennek az egésznek… minden rendben lesz. *fejezi be kissé ugyan sután, még is a lehető leggyengédebb, kedvesebb és legmegnyugtatóbb hangján beszél, amire csak képes a veszély kellős közepén. Persze nagyon is jól tudja, hogyha szavaival ellentétben semmi sem lesz rendben, akkor sem, ha túlélik, éppen ellenkezőleg.
De azért felsegíti Aleniára a szolgáló köpenyét, így már őrá sem nagyon lehetne azt mondani, hogy egy lenne a nemesség tagjai közül.*
- Akkor fosztogassunk! *mondja végül egy halk sóhaj kíséretében.* Nehogy már csak annyit lássanak belőlünk, amikor leérnek, hogy egy kupacban állunk és meredten bámulunk rájuk.
*El is lép az első hozzá közel eső polc mellé, és szorgalmasan elkezdi róla maga elé pakolgatni a palackokat, mintha arra készülne, hogy a drágábbaknak látszó italokat később a táskájába tuszkolja. Kettőt-hármat pedig próbál gyengébbik bal kezével fogni, mintha azt gondolná róluk, hogy ezek itt a legdrágább borok. Inkább ezeket vegyél el tőle, mint az életét, bár annyiban azért reménykedik, hogy még hogyha az igazi fosztogatók fel is háborodnak azon, hogy ők egyedül maguknak akarták a zsákmányt, azért jó nagy ez a boros pince, szóval nemes ital aztán juthat itt mindenkinek bőven. Talán még a legkapzsibbakat közülük is meggyőzheti erről a pince nagysága és az italok mennyisége.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.09 22:25:46
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-08 23:09:03
Üzenet elküldve: 2018-05-08 23:09:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Úgy tűnik, hogy Luninari még mindig nem érti, hogy mire gondol a férfi, ami egészen bosszantó. Nincs kedve most magyarázkodni, de úgy tűnik, meg kell tennie.*
- Igen Luninari tudom, hogy hogyan gondoltad, és én is ugyan így értettem. De képzeld el, hogy egy sor végén állsz és tudod, hogy te vagy az utolsó. Elég gyanús, ha hirtelen a semmiből megjelenik mögötted valaki. Főleg, hogy egy szoba hátuljában vagy, és arra sem foghatod, hogy egy másik ajtón jöttél be.
*És innen következik a másik probléma. Ezúttal a másik férfi felé fordul.*
- Mit mondasz, ha megkérdezik, hogy hol van az átjáró? Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy meg kell mutatnunk, és menekülési út nincs... De ez még mindig jobb, mint várni, hogy meghalunk-e, vagy sem.
*Hatalmast levegőt vesz, összeszorítja a szemeit, majd oldalra nyúl, végigsimít az egyik régi, poros üvegen, amit még a bácsikája hagyott itt, és egy kényes mozdulattal magába dörgöli.*
- Ne aggódjon Lauren, ez a lázadás már csak a ráadás. A héten már történt velem ennél rosszabb is.
*Most már nyitott szemmel, de hatalmas fintorral az arcán dörgöli a ruhájára az üvegekről leszedett koszt.*
~Még a végén tiszták lesznek az üvegek.~
- Na, elmondom mi lesz!
*Lép ki végre a polcok közül.*
- Ahogy Daren mondta, összekoszoljuk magunkat, eltépjük egymás ruháját itt-ott. Ha lejön valaki azt mondjuk, mi értünk ide legelőször, láttuk, hogy mennyi értékes ital van itt, és rájöttünk, hogy ha csak mi szerezzük meg, könnyen meggazdagszunk belőlük. Ezért elzártuk a lejáratot, hogy senki ne találjon ide. Ha nagyon mérgesen lesznek, maximum elvernek, de legalább nem halunk meg. Nem én fogok beszélni, és nem is én állok elől, mert nagyon könnyen lebuknánk, engem könnyen felismernek. Ti lesztek elől és beszéltek, a húgomat pedig felvisszük hordóstól. Hacsak... megkaphatja a kabátomat, elég hosszú, és majd azt mondjuk leesett a lépcsőn, beverte a fejét és elájult.
*Úgy tűnik, hogy Luninari még mindig nem érti, hogy mire gondol a férfi, ami egészen bosszantó. Nincs kedve most magyarázkodni, de úgy tűnik, meg kell tennie.*
- Igen Luninari tudom, hogy hogyan gondoltad, és én is ugyan így értettem. De képzeld el, hogy egy sor végén állsz és tudod, hogy te vagy az utolsó. Elég gyanús, ha hirtelen a semmiből megjelenik mögötted valaki. Főleg, hogy egy szoba hátuljában vagy, és arra sem foghatod, hogy egy másik ajtón jöttél be.
*És innen következik a másik probléma. Ezúttal a másik férfi felé fordul.*
- Mit mondasz, ha megkérdezik, hogy hol van az átjáró? Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy meg kell mutatnunk, és menekülési út nincs... De ez még mindig jobb, mint várni, hogy meghalunk-e, vagy sem.
*Hatalmast levegőt vesz, összeszorítja a szemeit, majd oldalra nyúl, végigsimít az egyik régi, poros üvegen, amit még a bácsikája hagyott itt, és egy kényes mozdulattal magába dörgöli.*
- Ne aggódjon Lauren, ez a lázadás már csak a ráadás. A héten már történt velem ennél rosszabb is.
*Most már nyitott szemmel, de hatalmas fintorral az arcán dörgöli a ruhájára az üvegekről leszedett koszt.*
~Még a végén tiszták lesznek az üvegek.~
- Na, elmondom mi lesz!
*Lép ki végre a polcok közül.*
- Ahogy Daren mondta, összekoszoljuk magunkat, eltépjük egymás ruháját itt-ott. Ha lejön valaki azt mondjuk, mi értünk ide legelőször, láttuk, hogy mennyi értékes ital van itt, és rájöttünk, hogy ha csak mi szerezzük meg, könnyen meggazdagszunk belőlük. Ezért elzártuk a lejáratot, hogy senki ne találjon ide. Ha nagyon mérgesen lesznek, maximum elvernek, de legalább nem halunk meg. Nem én fogok beszélni, és nem is én állok elől, mert nagyon könnyen lebuknánk, engem könnyen felismernek. Ti lesztek elől és beszéltek, a húgomat pedig felvisszük hordóstól. Hacsak... megkaphatja a kabátomat, elég hosszú, és majd azt mondjuk leesett a lépcsőn, beverte a fejét és elájult.
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-08 22:39:26
Üzenet elküldve: 2018-05-08 22:39:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Kissé kétkedve hallgatja Aleimord bocsánatkérését és magyarázatát, hiszen a korábbiak alapján ennél szívósabbnak képzelte a férfit, de nem akar ő se feszültséget senkivel, és természetesen megérti, hogy senkinek sem könnyű a jelenlegi helyzet, így most úgy érzi, rajta a bocsánatkérés sora*
- Elnézést, nem úgy értettem, amit korábban mondtam. Csak aggódom mindenki életéért... *fejezi be kissé félszegen, hátha ez elég magyarázat az előbbi tiszteletlen viselkedéséért. Csendben hallgatja tovább az ötletelést, és bár kételkedik benne, hogy az lenne a legjobb lehetőségük, ha felmennek, jobb javaslata nem lévén, rábólint ő is a dologra.*
- Megpróbálhatjuk! *ért egyet a többiekkel, majd ismét Aleimord felé fordul*
- Ha magának is megfelel a terv ezen része, akkor mi segítünk levetkőztetni és elrejteni Aleniát... *mutat a pincében lévő hölgyekre, hiszen ez talán mégis illendőbb dolog, mintha a két férfi tenné meg ezt, ám ha a ház ura maga szeretne a húga segítségére sietni, azt is teljesen megérti. Közben próbál fülelni, mi történhet odafent, de csak lábdobogás és érthetetlen hangfoszlányok szűrődnek le hozzá.*
*Kissé kétkedve hallgatja Aleimord bocsánatkérését és magyarázatát, hiszen a korábbiak alapján ennél szívósabbnak képzelte a férfit, de nem akar ő se feszültséget senkivel, és természetesen megérti, hogy senkinek sem könnyű a jelenlegi helyzet, így most úgy érzi, rajta a bocsánatkérés sora*
- Elnézést, nem úgy értettem, amit korábban mondtam. Csak aggódom mindenki életéért... *fejezi be kissé félszegen, hátha ez elég magyarázat az előbbi tiszteletlen viselkedéséért. Csendben hallgatja tovább az ötletelést, és bár kételkedik benne, hogy az lenne a legjobb lehetőségük, ha felmennek, jobb javaslata nem lévén, rábólint ő is a dologra.*
- Megpróbálhatjuk! *ért egyet a többiekkel, majd ismét Aleimord felé fordul*
- Ha magának is megfelel a terv ezen része, akkor mi segítünk levetkőztetni és elrejteni Aleniát... *mutat a pincében lévő hölgyekre, hiszen ez talán mégis illendőbb dolog, mintha a két férfi tenné meg ezt, ám ha a ház ura maga szeretne a húga segítségére sietni, azt is teljesen megérti. Közben próbál fülelni, mi történhet odafent, de csak lábdobogás és érthetetlen hangfoszlányok szűrődnek le hozzá.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-08 00:52:52
Üzenet elküldve: 2018-05-08 00:52:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
*Volt egy megérzése, hogy itt már a józan ész nem fog segíteni rajta. Bár makacsul kapaszkodik ruhájába, mintha bármi haszna lenne, de nem ellenkezik. Tisztában van vele, hogy felesleges. Szemeit lezárja, erősen szorítja, minden porcikája megfeszül az erőlködésben, hogy ne kezdjek el üvölteni.
Igyekszik szép emlékekre gondolni gyerekkorából, de rájön, hogy egyetlen ilyen sincs, édesanyja mézédes hangján kívül, ahogy esténként ágya szélén ülve azt a kedves altatódalt énekelte neki. Csak ennyije van, esetleg nővére ölelése, amiben mindig teljes biztonságban érezte magát, mikor azt érezte végleg összetört. Igyekezete, hogy ezzel kevésbé pokolivá tegye a helyzetet; sikertelen. Azon töpreng érdemes lenne megpróbálnia kettéharapnia nyelvét, akkor talán nem érezné magán a férfi mocskos érintését és egyéb tevékenységeit. Vagy lehetséges jobb ötlet lenne egyből le is nyelnie és megszabadítva magát a további problémáktól. Hirtelen már nem is zavarja az orrfacsaró bűz, vagy a csattanások körülöttük.
A történtekből nem sokat érzékel, azon túl, hogy az előtte erővel teli izmok hirtelen elernyednek, és visszatartott levegőjét mind kipréseli a ránehezedő test súlya. Tágra nyílt tekintettel zavartan pislog a mennyezetre, miközben valaki elkezdi róla leráncigálni az éppen nyálát csorgató látszólag halott, vagy ájult erőszaktevőt. Csak lassan képes felülni, minden ereje elszállt belőle, és még a hideg is rázza. Fejét lassan felemeli, könnyektől csillogó nagy szemekkel néz a férfira. Ajkai szólásra nyílnak, de az érzelmi megterheléstől csak összeszorul a torka, egy hang sem tud kipréselődni rajta, ellenben arcán egy fájdalmas kifejezéssel lehajtja fejét. Nem akarja, hogy bárki sebezhetőnek lássa, végtelenül megalázónak érzi, hogy könnyei végül utat törtek maguknak.
Nem is engedi meg magának sokáig ezt. Szipogva megtörölgeti koszos ruhájának ujjával szemeit és orrát. Nagy levegőt vesz párszor, közben emlékezteti magát arra, hogy apja ezt a viselkedést mennyire nem tolerálná ha látná. Bármilyen érzelmi megnyilvánulás rangon alulinak minősült a családjukban.*
̵ Kö...köszönöm
*Böki ki végül, őszinte hálával és csodálattal nézve megmentőjére. Ha tehetné most azonnal aranyszobrot emeltetne ennek a férfinak, erre viszont nincs lehetősége, gondolatban viszont buzgón keresi a módját miként viszonozhatná a jótettét. Valószínűleg milliónyi arany sem tudná kifejezni ténylegesen milyen hálás.*
̵ Köszönöm. Köszönöm... nagyon.
*Még mondaná tovább is, végül ajkába harapva magára parancsol. Elfogja az undor saját viselkedésétől, ezért kénytelen hamar összeszedni magát, mielőtt még véglegesen megutálja önnön magát. Feltápászkodik a viseltes kanapéról, megigazgatja ruháját.*
̵ Maga a csillogó páncélos, serpenyős lovagom.
*Egy rövidke nevetéssel igyekszik oldani a feszültséget, és a még mindig benne lappangó szorongást. Az immár földön heverő testre pillantva elfogja a fehéren izzó gyűlölet, arca az eddigieknél is vörösebbé válik és a hidegrázás után elönti a forróság.*
̵ Nincs semmim amivel meg tudnám hálálni.
*Fejét lesújtóan ingatja, őszintén bánva a dolgot. Ha akkor nem veti csak úgy a csőcselék elé fejdíszét, most elég szép kis zsákmánnyal gazdagodhatna hőse.*
̵ Nem, minél előbb szeretnénk ebből a pokolból elkotródni. Ahova mehetnék igazából nem nagyon van. Bár mindegy hova, csak el innen.
*Valahol rendkívül hálás lenne azért, ha nem kéne egyedül hasonlóan veszélyes férfiak között átvágnia a városon, mégis egy leheletnyi bizalmatlanság van benne, hogy a végén ő lesz a történet áldozata, és talán segítője nem haza, hanem a kötélhez kísérné. Ettől függetlenül nem tűnik, hogy vissza kívánná utasítani az ajánlatot, ami még mindig úgy tűnik a legkevésbé rossz döntés.
Tesz egy lépést a hátsó kijárat felé, azonban meg is torpan, ha társa nem követi, semmiképpen sem akar udvariatlan lenni, és sürgetni őt, illetve a háta mögé kerülni, és esetlegesen a serpenyő következő áldozatává válni. Hirtelen már nem is számít neki a pincében bujdosó társaság, akiknek helyzetét szintúgy kívánta javítani sajátjáéval együtt korábbi döntésével. Na persze ezt ha kérdeznék hevesen tiltakozna.*
̵ Megtudhatnám a nevét? Mindenképpen szeretném valahogy viszonozni ezt.
*Már olyan ötletek formálódnak fejében, hogyha épségben kijut innen miként küldene nagyobb összegű támogatást a férfinak és családjának, vagy miként győzné meg, hogy csatlakozzon háztartásához. Apja forogna a sírjában, persze, ugyanakkor ha ez az ember az akinek mutatja magát, nemesebb lelkű, mint ő valaha volt és lesz. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy olyan embernek fog örök hálával tartozni, akit alapvetően mélységesen lenézni, de ez a nap csupa meglepetés a számára.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.08 00:57:10
*Volt egy megérzése, hogy itt már a józan ész nem fog segíteni rajta. Bár makacsul kapaszkodik ruhájába, mintha bármi haszna lenne, de nem ellenkezik. Tisztában van vele, hogy felesleges. Szemeit lezárja, erősen szorítja, minden porcikája megfeszül az erőlködésben, hogy ne kezdjek el üvölteni.
Igyekszik szép emlékekre gondolni gyerekkorából, de rájön, hogy egyetlen ilyen sincs, édesanyja mézédes hangján kívül, ahogy esténként ágya szélén ülve azt a kedves altatódalt énekelte neki. Csak ennyije van, esetleg nővére ölelése, amiben mindig teljes biztonságban érezte magát, mikor azt érezte végleg összetört. Igyekezete, hogy ezzel kevésbé pokolivá tegye a helyzetet; sikertelen. Azon töpreng érdemes lenne megpróbálnia kettéharapnia nyelvét, akkor talán nem érezné magán a férfi mocskos érintését és egyéb tevékenységeit. Vagy lehetséges jobb ötlet lenne egyből le is nyelnie és megszabadítva magát a további problémáktól. Hirtelen már nem is zavarja az orrfacsaró bűz, vagy a csattanások körülöttük.
A történtekből nem sokat érzékel, azon túl, hogy az előtte erővel teli izmok hirtelen elernyednek, és visszatartott levegőjét mind kipréseli a ránehezedő test súlya. Tágra nyílt tekintettel zavartan pislog a mennyezetre, miközben valaki elkezdi róla leráncigálni az éppen nyálát csorgató látszólag halott, vagy ájult erőszaktevőt. Csak lassan képes felülni, minden ereje elszállt belőle, és még a hideg is rázza. Fejét lassan felemeli, könnyektől csillogó nagy szemekkel néz a férfira. Ajkai szólásra nyílnak, de az érzelmi megterheléstől csak összeszorul a torka, egy hang sem tud kipréselődni rajta, ellenben arcán egy fájdalmas kifejezéssel lehajtja fejét. Nem akarja, hogy bárki sebezhetőnek lássa, végtelenül megalázónak érzi, hogy könnyei végül utat törtek maguknak.
Nem is engedi meg magának sokáig ezt. Szipogva megtörölgeti koszos ruhájának ujjával szemeit és orrát. Nagy levegőt vesz párszor, közben emlékezteti magát arra, hogy apja ezt a viselkedést mennyire nem tolerálná ha látná. Bármilyen érzelmi megnyilvánulás rangon alulinak minősült a családjukban.*
̵ Kö...köszönöm
*Böki ki végül, őszinte hálával és csodálattal nézve megmentőjére. Ha tehetné most azonnal aranyszobrot emeltetne ennek a férfinak, erre viszont nincs lehetősége, gondolatban viszont buzgón keresi a módját miként viszonozhatná a jótettét. Valószínűleg milliónyi arany sem tudná kifejezni ténylegesen milyen hálás.*
̵ Köszönöm. Köszönöm... nagyon.
*Még mondaná tovább is, végül ajkába harapva magára parancsol. Elfogja az undor saját viselkedésétől, ezért kénytelen hamar összeszedni magát, mielőtt még véglegesen megutálja önnön magát. Feltápászkodik a viseltes kanapéról, megigazgatja ruháját.*
̵ Maga a csillogó páncélos, serpenyős lovagom.
*Egy rövidke nevetéssel igyekszik oldani a feszültséget, és a még mindig benne lappangó szorongást. Az immár földön heverő testre pillantva elfogja a fehéren izzó gyűlölet, arca az eddigieknél is vörösebbé válik és a hidegrázás után elönti a forróság.*
̵ Nincs semmim amivel meg tudnám hálálni.
*Fejét lesújtóan ingatja, őszintén bánva a dolgot. Ha akkor nem veti csak úgy a csőcselék elé fejdíszét, most elég szép kis zsákmánnyal gazdagodhatna hőse.*
̵ Nem, minél előbb szeretnénk ebből a pokolból elkotródni. Ahova mehetnék igazából nem nagyon van. Bár mindegy hova, csak el innen.
*Valahol rendkívül hálás lenne azért, ha nem kéne egyedül hasonlóan veszélyes férfiak között átvágnia a városon, mégis egy leheletnyi bizalmatlanság van benne, hogy a végén ő lesz a történet áldozata, és talán segítője nem haza, hanem a kötélhez kísérné. Ettől függetlenül nem tűnik, hogy vissza kívánná utasítani az ajánlatot, ami még mindig úgy tűnik a legkevésbé rossz döntés.
Tesz egy lépést a hátsó kijárat felé, azonban meg is torpan, ha társa nem követi, semmiképpen sem akar udvariatlan lenni, és sürgetni őt, illetve a háta mögé kerülni, és esetlegesen a serpenyő következő áldozatává válni. Hirtelen már nem is számít neki a pincében bujdosó társaság, akiknek helyzetét szintúgy kívánta javítani sajátjáéval együtt korábbi döntésével. Na persze ezt ha kérdeznék hevesen tiltakozna.*
̵ Megtudhatnám a nevét? Mindenképpen szeretném valahogy viszonozni ezt.
*Már olyan ötletek formálódnak fejében, hogyha épségben kijut innen miként küldene nagyobb összegű támogatást a férfinak és családjának, vagy miként győzné meg, hogy csatlakozzon háztartásához. Apja forogna a sírjában, persze, ugyanakkor ha ez az ember az akinek mutatja magát, nemesebb lelkű, mint ő valaha volt és lesz. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy olyan embernek fog örök hálával tartozni, akit alapvetően mélységesen lenézni, de ez a nap csupa meglepetés a számára.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.08 00:57:10
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-08 00:16:30
Üzenet elküldve: 2018-05-08 00:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Hallgatja a rengeteg felmerülő ötletet, de valahogy mindegyik végére oda jutnak, hogy valami preparált trófeakánt végzik valamelyik fosztogató szobájának a falán. Nem túl biztató. Közben odafenn egyre nagyobb zaj, valószínűleg már a kamrában lehetnek, ott törnek-zúzna.*
- Valljuk be, ha lent maradunk, nem sok esélyünk van a túlélésre. *Nem mintha ez eddig nem lett volna egyértelmű.* Van egy merész ötletem.
*Jelentőségteljesen végignéz a társaságon, különös képen a ruhájukat megszemlélve.*
- Ahogy látom, csak a kisasszony van nemesi ruhákban, nagyszerű. Szóval a terv: Kicsit megtépjük és bepiszkoljuk magunk, aztán csak simán felmegyünk. A csőcseléknek azt mondjuk, egy titkos átjárón keresztül jöttünk, ami ott van valahol a pince végében. Majd nagyon háborgunk is, hogy már előttünk ideértek, és így nem marad nekünk semmi sem, aztán lelépünk. Rizikós, de beválhat.
*Aztán a hordóban nyöszörgő lány felé néz.*
- Ja igen! Vele mit is csinálhatnánk... *Szeme körbepásztáz a pincében, melyet a gyertya halvány fénye kicsikét megvilágít.* Áh, megvan. Levetkőztetjük, aztán becsvarjuk abba a szőnyegbe, és mint "zsákmány", felvisszük. Csak le kell vetkőztetni, nehogy kilógjon a ruhája. Nos? Gyorsan döntsenek, mert körülbelül öt perc, és megtalálják a lejárót.
*Hallgatja a rengeteg felmerülő ötletet, de valahogy mindegyik végére oda jutnak, hogy valami preparált trófeakánt végzik valamelyik fosztogató szobájának a falán. Nem túl biztató. Közben odafenn egyre nagyobb zaj, valószínűleg már a kamrában lehetnek, ott törnek-zúzna.*
- Valljuk be, ha lent maradunk, nem sok esélyünk van a túlélésre. *Nem mintha ez eddig nem lett volna egyértelmű.* Van egy merész ötletem.
*Jelentőségteljesen végignéz a társaságon, különös képen a ruhájukat megszemlélve.*
- Ahogy látom, csak a kisasszony van nemesi ruhákban, nagyszerű. Szóval a terv: Kicsit megtépjük és bepiszkoljuk magunk, aztán csak simán felmegyünk. A csőcseléknek azt mondjuk, egy titkos átjárón keresztül jöttünk, ami ott van valahol a pince végében. Majd nagyon háborgunk is, hogy már előttünk ideértek, és így nem marad nekünk semmi sem, aztán lelépünk. Rizikós, de beválhat.
*Aztán a hordóban nyöszörgő lány felé néz.*
- Ja igen! Vele mit is csinálhatnánk... *Szeme körbepásztáz a pincében, melyet a gyertya halvány fénye kicsikét megvilágít.* Áh, megvan. Levetkőztetjük, aztán becsvarjuk abba a szőnyegbe, és mint "zsákmány", felvisszük. Csak le kell vetkőztetni, nehogy kilógjon a ruhája. Nos? Gyorsan döntsenek, mert körülbelül öt perc, és megtalálják a lejárót.
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-07 17:08:38
Üzenet elküldve: 2018-05-07 17:08:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
* Latile csendben meghúzza magát ott, ahova eredetileg is elbújt, nem szól, a különböző szóváltásoknak ugyan fültanúja de beszállni nem száll. Elvégre jól a fejébe verték régen, hogy a szolga csak akkor beszél, ha kérdezik, róla pedig lehet már el is feledkeztem, ami nem is meglepő, elvégre mindenki a maga és a szerettei életéért aggódik a leginkább.
Az ötleteket magában bírálja, az, hogy ha betörnek közéjük állnak nem igazán éltre való szerinte, elvégre még ha a nemesek megtépnék ruháik, akkor is csak tépett nemesi ruhák lennének, nem cselédgúnya és ha a tömeg az illetőnek ront, az aztán magyarázhatja, hogy innen meg onnan szerezte, talán még megszólalni sem lesz ideje. Leginkább abban reménykedik, hogy nem törnek be. Ezért imádkozik, ajkaival némán formálja a szavakat. *
~ Eeyr, nem tudom hallasz-e engem, de ha igen óvj meg kérlek. Nem ismerek szép imákat, ékes szavakkal nem tudok áldozni előtted, mégis kérlek hallgass meg szeretetnek istensége...elvégre kihez fordulhatnék ha nem hozzád...~
* Védelmet kér. Relért. A pincében rostoklókért és magáért is. Nagyon fél, mégis hisz abban, hogy ha kéri az égit, majd megkönyörül rajta és megmenti. *
* Latile csendben meghúzza magát ott, ahova eredetileg is elbújt, nem szól, a különböző szóváltásoknak ugyan fültanúja de beszállni nem száll. Elvégre jól a fejébe verték régen, hogy a szolga csak akkor beszél, ha kérdezik, róla pedig lehet már el is feledkeztem, ami nem is meglepő, elvégre mindenki a maga és a szerettei életéért aggódik a leginkább.
Az ötleteket magában bírálja, az, hogy ha betörnek közéjük állnak nem igazán éltre való szerinte, elvégre még ha a nemesek megtépnék ruháik, akkor is csak tépett nemesi ruhák lennének, nem cselédgúnya és ha a tömeg az illetőnek ront, az aztán magyarázhatja, hogy innen meg onnan szerezte, talán még megszólalni sem lesz ideje. Leginkább abban reménykedik, hogy nem törnek be. Ezért imádkozik, ajkaival némán formálja a szavakat. *
~ Eeyr, nem tudom hallasz-e engem, de ha igen óvj meg kérlek. Nem ismerek szép imákat, ékes szavakkal nem tudok áldozni előtted, mégis kérlek hallgass meg szeretetnek istensége...elvégre kihez fordulhatnék ha nem hozzád...~
* Védelmet kér. Relért. A pincében rostoklókért és magáért is. Nagyon fél, mégis hisz abban, hogy ha kéri az égit, majd megkönyörül rajta és megmenti. *
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-07 16:07:23
Üzenet elküldve: 2018-05-07 16:07:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Feszülten figyel felfelé, egyszerre mérhetetlenül hálásan azért, hogy olyan hangosan üvöltenek, hogy idelent is pontosan hallják szavaikat, ugyanakkor természetesen halálra rémülve ettől, hiszen nem kell egy polc alatt lapulnia ahhoz, hogy a hangerő fő okát benne lévő gyilkos indulattal azonosítsa. De legalább nagyjából sejthetik, hogy mi folyik odafent, pont most, amikor úgy tűnik, hogy sokkal fontosabb az, amit a fosztogatók beszélnek egymással, mint az, amit ők idelent egymás között.
Az ő hangja ellenben továbbra is halk és erőtlen, akkor sem nagyon tudna hangosan beszélni, ha akarna, a közelében lévők ellenben minden bizonnyal teljesen tisztán értik.*
- Talán pont úgy verik szét majd a ládát, hogy a romjai épp eltakarják a lejáratot… *jegyzi meg az odafentről hallottakra halkan, de persze tökéletesen tisztában van azzal, hogy mondatának leghangsúlyosabb része a "talán" szó, és az egész inkább afféle vágyálomnak hangzik, mint reális reménynek.
~ De hát, miért is ne lehetne szerencsénk? ~ próbálja ezzel nyugtatni magát több-kevesebb sikerrel.
Természetesen megérti Lau fojtott hangú kifakadását, és a velük lévő férfi kételyeit is, aki úgy tűnik, hogy csapatukból leginkább megőrizte lelkierejét, ettől még továbbra sem lát más lehetőséget, mint amit már korábban felvázolt. Végtére is még a kiképzett katonák is szanaszét futottak a tömeg elől, hiába tűnt úgy néhány percig, hogy meg fogják tudni védeni őket a házzal együtt. Közöttük pedig úgy sejti egyetlen mágus, vagy katona sincsen, de még ha lenne is, mégis mire menne ötven vagy száz tomboló emberrel szemben, akikkel a városőrök sem bírtak?
Most már nem csak a hideg halálfélelem, hanem a lelke legmélyébe belemaró keserűség is felgyűlik benne. Ha valakinek, akkor hát neki aztán biztosan semmi köze nincs mindazokhoz a dolgokhoz, amik miatt az emberek odafent törnek-zúznak és ölni akarnak.
A csak tegnap érkezetteknek pont annyi köze van az egészhez, mint neki, abból kiindulva pedig, amilyen kedvesen Aleimord annak idején őt fogadta és befogadta, szintén nem hiszi, hogy bármit is ártott volna azoknak, akik a fejük felett éppen elpusztítják az otthonukat, és a vérükre szomjaznak. Nem tudja, hogy mi történt ebben a városban, de, hogy nem az itt élők, illetve jelen esetben itt lapulók tehetnek róla, abban teljesen biztos.
Nem csak azért van nagyon elege az egész helyzetből, mert ha a dolgok rosszul sülnek el, - és erre minden esélyük meg is van, - akár bele is halhatnak mindannyian, beleértve persze őt magát is, hanem azért is, mert semmi kedve Aleimorddal vitatkozni. Ugyanakkor van egy olyan nagyon határozott megérzése, hogy túlélési esélyeiket nagyban csökkenteni fogja az, hogyha ahányan vannak, annyifélét akarnak majd csinálni, amikor a fosztogatók végül rátalálnak erre a helyre. Bár persze nagyon reméli, hogy a széthulló láda darabjai megakadályozzák őket ebben.*
- Ez egy borospince, tele nemes itallal. Ha mégis rátalálnak, miért nézegetnének pont a polcok alá? Ha én fosztogató lennék, a borokat vinném, amennyi csak elfér a kezemben, meg a táskámban, nem hiszem, hogy eszembe jutna inkább körülnézni, hátha valakik bujkálnak idelent! *hadarja halk, kissé erőtlen hangon megint, de azért a többiek minden bizonnyal hallják, amint vitába száll az elffel.*
- És nem is azt mondtam, hogy az orruk előtt, hanem azt, hogy a hátuk mögött másszunk ki a polcok alól. Akkor, amikor nem figyelnek. *mondja, bár nagyon frusztrálja a helyzet, hogy miközben az életéért kell remegnie, még a nyilvánvalót is magyaráznia kell. Hasonló már pár nappal ezelőtt is nagyon feldühítette, de akkor legalább az életét nem fenyegette közvetlen veszély, mint most. Persze nyilván nagyon kockázatos terv, de, ha bujkálás közben kapják rajta őket véletlenül mégis, akkor már nem nagyon lesz mivel kimagyarázniuk magukat.
Aleimord további szavait ellenben, amelyek egyfajta burkolt bocsánatkérést is tartalmaznak Lau felé, teljesen megérti és át is érzi.
Az elmúlt hat valamennyi váratlan és megrázó eseménye valahogy neki is több mint sok volt egyszerre. Már az előző két napban is úgy érezte, hogy valamiféle lelki összeomlás határán áll. Most pedig már teljesen biztos benne, hogyha ezt sikerül a többiekkel együtt megúsznia élve, soha többé nem lehet már az a naiv, és minden pesszimizmusa ellenére a szebb jövőben mégiscsak reménykedő, az emberekben elfeknél sokkal jobban megbízó fiatal lány, aki volt.
Mégis természetesen, inkább szeretne életben maradni minden egyes lehetséges lelki sérüléssel együtt, mint ugyanezekkel meghalni idelent.*
- Persze, ha eltűnnek a lejárat elől, felmehetünk. Talán könnyebb lenne elvegyülni odafent. Ha eleget várunk, akkor nem tűnik fel senkinek, hogy egy üres kamrából kerültünk mögéjük. A házat pedig úgy sem ismerik úgy, mint mi. *mondja, de ez megint csak újabb jó nagy talán. A sokadik halovány reménysugár.*
*Feszülten figyel felfelé, egyszerre mérhetetlenül hálásan azért, hogy olyan hangosan üvöltenek, hogy idelent is pontosan hallják szavaikat, ugyanakkor természetesen halálra rémülve ettől, hiszen nem kell egy polc alatt lapulnia ahhoz, hogy a hangerő fő okát benne lévő gyilkos indulattal azonosítsa. De legalább nagyjából sejthetik, hogy mi folyik odafent, pont most, amikor úgy tűnik, hogy sokkal fontosabb az, amit a fosztogatók beszélnek egymással, mint az, amit ők idelent egymás között.
Az ő hangja ellenben továbbra is halk és erőtlen, akkor sem nagyon tudna hangosan beszélni, ha akarna, a közelében lévők ellenben minden bizonnyal teljesen tisztán értik.*
- Talán pont úgy verik szét majd a ládát, hogy a romjai épp eltakarják a lejáratot… *jegyzi meg az odafentről hallottakra halkan, de persze tökéletesen tisztában van azzal, hogy mondatának leghangsúlyosabb része a "talán" szó, és az egész inkább afféle vágyálomnak hangzik, mint reális reménynek.
~ De hát, miért is ne lehetne szerencsénk? ~ próbálja ezzel nyugtatni magát több-kevesebb sikerrel.
Természetesen megérti Lau fojtott hangú kifakadását, és a velük lévő férfi kételyeit is, aki úgy tűnik, hogy csapatukból leginkább megőrizte lelkierejét, ettől még továbbra sem lát más lehetőséget, mint amit már korábban felvázolt. Végtére is még a kiképzett katonák is szanaszét futottak a tömeg elől, hiába tűnt úgy néhány percig, hogy meg fogják tudni védeni őket a házzal együtt. Közöttük pedig úgy sejti egyetlen mágus, vagy katona sincsen, de még ha lenne is, mégis mire menne ötven vagy száz tomboló emberrel szemben, akikkel a városőrök sem bírtak?
Most már nem csak a hideg halálfélelem, hanem a lelke legmélyébe belemaró keserűség is felgyűlik benne. Ha valakinek, akkor hát neki aztán biztosan semmi köze nincs mindazokhoz a dolgokhoz, amik miatt az emberek odafent törnek-zúznak és ölni akarnak.
A csak tegnap érkezetteknek pont annyi köze van az egészhez, mint neki, abból kiindulva pedig, amilyen kedvesen Aleimord annak idején őt fogadta és befogadta, szintén nem hiszi, hogy bármit is ártott volna azoknak, akik a fejük felett éppen elpusztítják az otthonukat, és a vérükre szomjaznak. Nem tudja, hogy mi történt ebben a városban, de, hogy nem az itt élők, illetve jelen esetben itt lapulók tehetnek róla, abban teljesen biztos.
Nem csak azért van nagyon elege az egész helyzetből, mert ha a dolgok rosszul sülnek el, - és erre minden esélyük meg is van, - akár bele is halhatnak mindannyian, beleértve persze őt magát is, hanem azért is, mert semmi kedve Aleimorddal vitatkozni. Ugyanakkor van egy olyan nagyon határozott megérzése, hogy túlélési esélyeiket nagyban csökkenteni fogja az, hogyha ahányan vannak, annyifélét akarnak majd csinálni, amikor a fosztogatók végül rátalálnak erre a helyre. Bár persze nagyon reméli, hogy a széthulló láda darabjai megakadályozzák őket ebben.*
- Ez egy borospince, tele nemes itallal. Ha mégis rátalálnak, miért nézegetnének pont a polcok alá? Ha én fosztogató lennék, a borokat vinném, amennyi csak elfér a kezemben, meg a táskámban, nem hiszem, hogy eszembe jutna inkább körülnézni, hátha valakik bujkálnak idelent! *hadarja halk, kissé erőtlen hangon megint, de azért a többiek minden bizonnyal hallják, amint vitába száll az elffel.*
- És nem is azt mondtam, hogy az orruk előtt, hanem azt, hogy a hátuk mögött másszunk ki a polcok alól. Akkor, amikor nem figyelnek. *mondja, bár nagyon frusztrálja a helyzet, hogy miközben az életéért kell remegnie, még a nyilvánvalót is magyaráznia kell. Hasonló már pár nappal ezelőtt is nagyon feldühítette, de akkor legalább az életét nem fenyegette közvetlen veszély, mint most. Persze nyilván nagyon kockázatos terv, de, ha bujkálás közben kapják rajta őket véletlenül mégis, akkor már nem nagyon lesz mivel kimagyarázniuk magukat.
Aleimord további szavait ellenben, amelyek egyfajta burkolt bocsánatkérést is tartalmaznak Lau felé, teljesen megérti és át is érzi.
Az elmúlt hat valamennyi váratlan és megrázó eseménye valahogy neki is több mint sok volt egyszerre. Már az előző két napban is úgy érezte, hogy valamiféle lelki összeomlás határán áll. Most pedig már teljesen biztos benne, hogyha ezt sikerül a többiekkel együtt megúsznia élve, soha többé nem lehet már az a naiv, és minden pesszimizmusa ellenére a szebb jövőben mégiscsak reménykedő, az emberekben elfeknél sokkal jobban megbízó fiatal lány, aki volt.
Mégis természetesen, inkább szeretne életben maradni minden egyes lehetséges lelki sérüléssel együtt, mint ugyanezekkel meghalni idelent.*
- Persze, ha eltűnnek a lejárat elől, felmehetünk. Talán könnyebb lenne elvegyülni odafent. Ha eleget várunk, akkor nem tűnik fel senkinek, hogy egy üres kamrából kerültünk mögéjük. A házat pedig úgy sem ismerik úgy, mint mi. *mondja, de ez megint csak újabb jó nagy talán. A sokadik halovány reménysugár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952