Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-06 23:19:48
Üzenet elküldve: 2018-05-06 23:19:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Luni tervével nem igazán ért egyet.*
- Ez elég kivitelezhetetlen. Akik elsőként jönnek le, azoknak fel fog tűnni, hogy itt bujkálunk. Ha pedig a szekrény alól mászol elő, szintén. Mégis ilyen helyzetben ki bujkálna szekrény alatt, mikor rengeteg, minőségi alkoholt lophat el?
*Rázza a fejét, majd sóhajtva nekitámaszkodik az egyik polcnak. Hallja a fentről jövő ordítást, kiabálást, törést és zúzást. Ha ennek vége, és túlélik, talán fel sem mer majd menni a lépcsőn. Nem, az lesz a legjobb, ha leveszi a kabátját, az egyik ujját a nyaka köré tekeri, a másikat pedig valahova magasba, és hagyja, hogy elvegye az életét. Már úgy is romokban hever mindene: kapcsolata a családjával, a kedvesével, a hírneve, a háza... Úgy érzi, hogy nem maradt semmije sem. Ha ezt egyedül kell rendebe hozatnia, arra rámegy az összes spórolt pénze, persze, ha azt nem vitték el, vagy fogják elvinni.*
- Több tiszteletet, persze, elnézést...
*Inkább morgásnak hangzik, de utána látni rajta, hogy valami megtört benne. Mintha valami nagyon mélyen, a tudata magjában megszakadt volna.*
- Tényleg ne haragudjon. Én... általában nem vagyok ilyen, csak túl sok mostanában a feszültség, már nem bírom elviselni.
*A részletezésével nem foglalkozik, úgy érzi, hogy értelmetlen lenne.*
- Ha a pince lejárata üres lenne, talán fel tudnánk menni. Maximum azt mondjuk, a ruhákat fentről loptuk. De ha üres, akkor azt kintről feltűnhet valakinek. Mondjuk aki utolsónak ment ki tudja, hogy nem volt mögötte senki.
*A szavai halk sóhajtásba fordulnak, visszavándorol a két polc közé, de már nem ül vissza a földre. A hátát és a fejét a hideg kőnek veti, és megpróbál lassan, kimérten lélegezni, hátha az le tudja nyugtatni. Nem mintha az egy ilyen helyzetben egyszerű, vagy egyáltalán lehetséges lenne.*
*Luni tervével nem igazán ért egyet.*
- Ez elég kivitelezhetetlen. Akik elsőként jönnek le, azoknak fel fog tűnni, hogy itt bujkálunk. Ha pedig a szekrény alól mászol elő, szintén. Mégis ilyen helyzetben ki bujkálna szekrény alatt, mikor rengeteg, minőségi alkoholt lophat el?
*Rázza a fejét, majd sóhajtva nekitámaszkodik az egyik polcnak. Hallja a fentről jövő ordítást, kiabálást, törést és zúzást. Ha ennek vége, és túlélik, talán fel sem mer majd menni a lépcsőn. Nem, az lesz a legjobb, ha leveszi a kabátját, az egyik ujját a nyaka köré tekeri, a másikat pedig valahova magasba, és hagyja, hogy elvegye az életét. Már úgy is romokban hever mindene: kapcsolata a családjával, a kedvesével, a hírneve, a háza... Úgy érzi, hogy nem maradt semmije sem. Ha ezt egyedül kell rendebe hozatnia, arra rámegy az összes spórolt pénze, persze, ha azt nem vitték el, vagy fogják elvinni.*
- Több tiszteletet, persze, elnézést...
*Inkább morgásnak hangzik, de utána látni rajta, hogy valami megtört benne. Mintha valami nagyon mélyen, a tudata magjában megszakadt volna.*
- Tényleg ne haragudjon. Én... általában nem vagyok ilyen, csak túl sok mostanában a feszültség, már nem bírom elviselni.
*A részletezésével nem foglalkozik, úgy érzi, hogy értelmetlen lenne.*
- Ha a pince lejárata üres lenne, talán fel tudnánk menni. Maximum azt mondjuk, a ruhákat fentről loptuk. De ha üres, akkor azt kintről feltűnhet valakinek. Mondjuk aki utolsónak ment ki tudja, hogy nem volt mögötte senki.
*A szavai halk sóhajtásba fordulnak, visszavándorol a két polc közé, de már nem ül vissza a földre. A hátát és a fejét a hideg kőnek veti, és megpróbál lassan, kimérten lélegezni, hátha az le tudja nyugtatni. Nem mintha az egy ilyen helyzetben egyszerű, vagy egyáltalán lehetséges lenne.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-06 21:50:59
Üzenet elküldve: 2018-05-06 21:50:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Ha a helyzet alkalmas lenne, visszakérdezne, hogy Darenahr mit értett nyugat alatt, ám úgy dönt, ez ráér később is, inkább hirtelen jött ötletét vázolja fel, ami várakozásainak megfelelően nem aratott osztatlan sikert. Aleimord hirtelen közelsége meglepi, de ezt igyekszik leplezni, amennyire tudja, és azt is próbálja megállni, hogy pislogni kezdjen*
- Jó, lehet, nem ez a világ legjobb ötlete, de valamit akkor is csinálnunk kell! *csattan fel fojtott, de határozott hangon* Az a lány miattunk ment fel, és ki tudja, mit csinálnak vele a fosztogatók? Kicsit se aggódsz miatta? *kérdez vissza kissé pimaszul, ám amikor Darenahr is a terv ellen szavaz, abbahagyja a háborgást, és inkább az erőtlen hangon megszólaló Lunira figyel*
- Ez nem rossz ötlet, tényleg lehet esélyünk beolvadni, ha jönnek... *töpreng el rajta, de persze neki is eszébe jut a terv legnagyobb buktatója, Alenia, aki a legkevésbé se illik be cselédnek vagy szolgálónak* Talán kicsit össze kéne koszolni vagy megszaggatni a ruháját, hogy ne tűnjön ennyire jómódúnak... *mereng hangosan, miközben a nemes kisasszony felé tekint, vajon mennyire lenne hajlandó ilyesmire.*
*Ha a helyzet alkalmas lenne, visszakérdezne, hogy Darenahr mit értett nyugat alatt, ám úgy dönt, ez ráér később is, inkább hirtelen jött ötletét vázolja fel, ami várakozásainak megfelelően nem aratott osztatlan sikert. Aleimord hirtelen közelsége meglepi, de ezt igyekszik leplezni, amennyire tudja, és azt is próbálja megállni, hogy pislogni kezdjen*
- Jó, lehet, nem ez a világ legjobb ötlete, de valamit akkor is csinálnunk kell! *csattan fel fojtott, de határozott hangon* Az a lány miattunk ment fel, és ki tudja, mit csinálnak vele a fosztogatók? Kicsit se aggódsz miatta? *kérdez vissza kissé pimaszul, ám amikor Darenahr is a terv ellen szavaz, abbahagyja a háborgást, és inkább az erőtlen hangon megszólaló Lunira figyel*
- Ez nem rossz ötlet, tényleg lehet esélyünk beolvadni, ha jönnek... *töpreng el rajta, de persze neki is eszébe jut a terv legnagyobb buktatója, Alenia, aki a legkevésbé se illik be cselédnek vagy szolgálónak* Talán kicsit össze kéne koszolni vagy megszaggatni a ruháját, hogy ne tűnjön ennyire jómódúnak... *mereng hangosan, miközben a nemes kisasszony felé tekint, vajon mennyire lenne hajlandó ilyesmire.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-06 18:37:24
Üzenet elküldve: 2018-05-06 18:37:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Pince//
*A lentieknek marad a dobogó lábak, leszűrődő mondat foszlányok zaja, a váratlanul sok vendég föl-alá rohangálására mérgesen meg-megroppanó gerendák nesze. A beszédből leginkább csak azt értik, amit a csapóajtó közelében mondanak. Mint például...*
-A dobozokat, ládákat törjétek szét! Ki tudja, mi mindent rejtettek el bennük ezek a rothadt lelkű ingyenélők!
//Relael//
*A bájaira fenekedő, kanos fenegyereket nem hatja meg Relael győzködése. Hiába az egyébként jól komponált észérvek, a határozott hang, a férfit a jelek szerint csak az érdekli, hogy melyik a legrövidebb út a lány combjai közé. Úgy tűnik, a ruhák letépésében látja a megoldást.*
-Jó lesz, mindjárt jó lesz... *Nem egészen világos, kinek is szánja a szavakat, a lányt próbálja-e nyugtatgatni, vagy magát biztatja. Utóbbi esetben nagyot téved, mert az biztosan nem jó, ha valakit izomból tarkón csapnak egy méretes serpenyővel. A pasas aléltan rogy Relaelre, de a lánynak nem kell sokáig szenvednie a holt súly alatt, mert valaki lecibálja róla. Feltekintve láthatja is, hogy ki. Egy embernek látszó férfi, ránézésre harmincegynehány, esetleg negyven, kemény munkával töltött év van mögötte. Kezében jó minőségű serpenyő, úgy is, mint kétkezes ütőfegyver. Mosolyogva mutatja is a lánynak.*
-A feleségem mindig ilyet szeretett volna, de soha nem engedhettük meg magunknak. *Az ájultra tekint és megvetően folytatja.* Sajnálom, hogy ezzel a barommal akadtál össze. Van, aki ezt *Nagy ívben mutat körbe, az egészt várost befogva a mozdulattal, minden bizonnyal a lázadásra utalva* arra használja, hogy büntetlenül erőszakoskodhasson a gyengébbel. Ha tehetné, Ő is csak olyan lenne, mint ezek, itt. *Egyértelmű, hogy a ház tulajdonosaira gondol. Aztán segítő kezet nyújt a lánynak a felálláshoz.* Rendben vagy? Szeretnéd, hogy elkísérjelek hazáig? Én is indulok, megszereztem mindent, amit meg akartam. *Mosolyogva mutatja fel újra a serpenyőt.* Vagy Te még maradnál "vadászni"? *Nem látszik, hogy megvetné, ha a lány igent mondana. Közben néhányan a szekrényeket kezdik feltúrni, a készletes ládákat szétzúzni, hátha azokban is találnak valami értékeset.*
//Pince//
*A lentieknek marad a dobogó lábak, leszűrődő mondat foszlányok zaja, a váratlanul sok vendég föl-alá rohangálására mérgesen meg-megroppanó gerendák nesze. A beszédből leginkább csak azt értik, amit a csapóajtó közelében mondanak. Mint például...*
-A dobozokat, ládákat törjétek szét! Ki tudja, mi mindent rejtettek el bennük ezek a rothadt lelkű ingyenélők!
//Relael//
*A bájaira fenekedő, kanos fenegyereket nem hatja meg Relael győzködése. Hiába az egyébként jól komponált észérvek, a határozott hang, a férfit a jelek szerint csak az érdekli, hogy melyik a legrövidebb út a lány combjai közé. Úgy tűnik, a ruhák letépésében látja a megoldást.*
-Jó lesz, mindjárt jó lesz... *Nem egészen világos, kinek is szánja a szavakat, a lányt próbálja-e nyugtatgatni, vagy magát biztatja. Utóbbi esetben nagyot téved, mert az biztosan nem jó, ha valakit izomból tarkón csapnak egy méretes serpenyővel. A pasas aléltan rogy Relaelre, de a lánynak nem kell sokáig szenvednie a holt súly alatt, mert valaki lecibálja róla. Feltekintve láthatja is, hogy ki. Egy embernek látszó férfi, ránézésre harmincegynehány, esetleg negyven, kemény munkával töltött év van mögötte. Kezében jó minőségű serpenyő, úgy is, mint kétkezes ütőfegyver. Mosolyogva mutatja is a lánynak.*
-A feleségem mindig ilyet szeretett volna, de soha nem engedhettük meg magunknak. *Az ájultra tekint és megvetően folytatja.* Sajnálom, hogy ezzel a barommal akadtál össze. Van, aki ezt *Nagy ívben mutat körbe, az egészt várost befogva a mozdulattal, minden bizonnyal a lázadásra utalva* arra használja, hogy büntetlenül erőszakoskodhasson a gyengébbel. Ha tehetné, Ő is csak olyan lenne, mint ezek, itt. *Egyértelmű, hogy a ház tulajdonosaira gondol. Aztán segítő kezet nyújt a lánynak a felálláshoz.* Rendben vagy? Szeretnéd, hogy elkísérjelek hazáig? Én is indulok, megszereztem mindent, amit meg akartam. *Mosolyogva mutatja fel újra a serpenyőt.* Vagy Te még maradnál "vadászni"? *Nem látszik, hogy megvetné, ha a lány igent mondana. Közben néhányan a szekrényeket kezdik feltúrni, a készletes ládákat szétzúzni, hátha azokban is találnak valami értékeset.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-05 23:08:48
Üzenet elküldve: 2018-05-05 23:08:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Érzi, ahogy Lauren hirtelen összerezzen, de nem szól semmit. Jelen helyzetben nem túl meglepő, és szegény lány így is halálra lehet rémülve.
Halkan felnevet azon, amit mond.*
- Hát az nem volna szerencsés. Még a végén mehetnék vissza nyugatra...
*Közben egyre nagyobb a hangzavar odafenn. Kiabálások és hangos reccsenések kavalkádja. Szinte látja maga előtt, ahogy lepusztítják a házat.*
- Tüzet? Ezt most én sem támogatom, ne haragudj. Elüldözné őket, de mi meg könnyen megfulladhatunk.
*Aleimord sem támogatja túlságosan az ötletet, és ezt értésükre is adja.*
- Uram, kicsit több tiszteletet a hölgynek! *Mondja határozottan, kicsit már kioktatónak is hathat a dolog. Következőnek egy másik lány áll elő egy újabb ötlettel.*
- Jó, ezt te, én és Lauren meg tudjuk oldani. Na és aki nemesi ruhában van? Kicsit kilógna a sorból. De még ez a leginkább használható terv. Hjaj, na meg reménykedjünk, hogy nem találnak ránk!
*Érzi, ahogy Lauren hirtelen összerezzen, de nem szól semmit. Jelen helyzetben nem túl meglepő, és szegény lány így is halálra lehet rémülve.
Halkan felnevet azon, amit mond.*
- Hát az nem volna szerencsés. Még a végén mehetnék vissza nyugatra...
*Közben egyre nagyobb a hangzavar odafenn. Kiabálások és hangos reccsenések kavalkádja. Szinte látja maga előtt, ahogy lepusztítják a házat.*
- Tüzet? Ezt most én sem támogatom, ne haragudj. Elüldözné őket, de mi meg könnyen megfulladhatunk.
*Aleimord sem támogatja túlságosan az ötletet, és ezt értésükre is adja.*
- Uram, kicsit több tiszteletet a hölgynek! *Mondja határozottan, kicsit már kioktatónak is hathat a dolog. Következőnek egy másik lány áll elő egy újabb ötlettel.*
- Jó, ezt te, én és Lauren meg tudjuk oldani. Na és aki nemesi ruhában van? Kicsit kilógna a sorból. De még ez a leginkább használható terv. Hjaj, na meg reménykedjünk, hogy nem találnak ránk!
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-04 14:05:21
Üzenet elküldve: 2018-05-04 14:05:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Minden egyes dobbanásra összerezzen, amit a lábak keltenek odafent, ezen kívül azonban nem tud mit csinálni, csak játéknyulai kezeit szorítani, és figyelni arra, amit a többiek beszélnek.
Méltányolja és meg is érti azt, hogy Lau segíteni akar a lánynak, aki felszaladt a lépcsőn a fosztogatók közé, de érez némi aggodalmat ötletének sikerességét illetően, és persze nem attól fél, hogy nem fognak tudni idelent tüzet gyújtani.
Már-már apró fehér egérré rémülten maga is kicincogná ellenvetéseit a polc alól, hogy nem kellene egy pincényi alkohol között tűzrakással próbálkozni, főleg nem úgy, hogy nem elég, hogy rájuk gyulladhat az egész, de még a tűz nyomán keletkező füstben is teljesen simán megfulladhatnak, ha nincs elég sok, és elég széles szellőzőjük, ami elvezeti azt. De aztán érkezik Aleimord és morogva elveti ezt az ötletet is, így néhány pillanatig megint maradnak kétségek között, eléggé tehetetlenül, egyszerre szorulva bele a remény és a teljes kétségbeesés markába. Ő legalábbis biztosan. Végül azonban nem bírja a tétlenséget ő sem, előmászik a polc alól, elég tétován nézegetve a lejáratot.
Ő is sajnálja a lányt, aki visszament és aggódik is érte, de, ha csak egyvalaki felmenne és megpróbálná kimenteni, minden bizonnyal csak annyit érne el vele, hogy mindenki más rejtekhelyét is leleplezné egyben. Ha pedig itt, a pincében találnak rájuk, innen már nem tudnak tovább hová menekülni.
Elég nehezen szedi össze magát, hogy beszélni tudjon, és amikor megszólal hangja természetesen nem csak azért erőtlen kissé, mert halkan teszi mindezt annak ellenére is, hogy nem valószínű, hogy meghallaná őt bárki a fenti hangzavarból, hanem a félelemtől is. Azért még éppen lehet hallani, amit mond.*
- Elég sötét van idelent, de a lejárat szűk, így talán nem tudnak egyszerre túl sokan lejönni és átnézni itt alaposan mindent. *ad hangot reményeinek.*
- Ha véletlenül megtalálják a lejáratot és utánunk jönnek ide néhányan, és valakit véletlenül felfedeznek, hogy itt bujkál lent, akkor végünk. *folytatja ezúttal a félelmeivel.*
- Csak azt tehetjük, hogy úgy teszünk, mintha velük lennénk. Szerintem fogjon meg mindenki pár palack bort, hogy azt higgyék, mi is fosztogatunk, aztán másszunk a polcok alá, vagy bújjunk más mögé, mint eddig! Mikor elhaladnak mellettünk és épp nem figyelnek, csak ki kell másznunk mögöttük, felállni, és közéjük vegyülni, mintha eleve velük jöttünk volna le ide, és ugyanúgy fosztogatnánk, mint ők. Biztos nem ismerik egymást arcról, és, ha minden jól megy, fel sem fogunk nekik tűnni. *fejezi be végül mondandóját egy végsőnek szánt és minden bizonnyal elég kétségbeesett tervvel.
Tisztában van vele, hogy a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem fajulnának odáig a dolgok, hogy egyáltalán bárkik is utánuk jöjjenek ide, de azzal is, hogy eddig még kevés reménye teljesült a mai napon, amióta elkezdődött ez az egész őrület.
Ő mindenesetre saját szavai szerint jár el, magához vesz két palack bort, és visszamászik vele a polc alá, ahol eddig is lapult, táskája mellé, a játéknyulaihoz.
Az ő kezüket ismét megfogva retteg, reménykedik és vár továbbra is, nagyon remélve, hogy a vihar végül elmúlik a fejük felől, és ez a pince nem közös kriptájuk, hanem tényleg a menedékük lesz.*
*Minden egyes dobbanásra összerezzen, amit a lábak keltenek odafent, ezen kívül azonban nem tud mit csinálni, csak játéknyulai kezeit szorítani, és figyelni arra, amit a többiek beszélnek.
Méltányolja és meg is érti azt, hogy Lau segíteni akar a lánynak, aki felszaladt a lépcsőn a fosztogatók közé, de érez némi aggodalmat ötletének sikerességét illetően, és persze nem attól fél, hogy nem fognak tudni idelent tüzet gyújtani.
Már-már apró fehér egérré rémülten maga is kicincogná ellenvetéseit a polc alól, hogy nem kellene egy pincényi alkohol között tűzrakással próbálkozni, főleg nem úgy, hogy nem elég, hogy rájuk gyulladhat az egész, de még a tűz nyomán keletkező füstben is teljesen simán megfulladhatnak, ha nincs elég sok, és elég széles szellőzőjük, ami elvezeti azt. De aztán érkezik Aleimord és morogva elveti ezt az ötletet is, így néhány pillanatig megint maradnak kétségek között, eléggé tehetetlenül, egyszerre szorulva bele a remény és a teljes kétségbeesés markába. Ő legalábbis biztosan. Végül azonban nem bírja a tétlenséget ő sem, előmászik a polc alól, elég tétován nézegetve a lejáratot.
Ő is sajnálja a lányt, aki visszament és aggódik is érte, de, ha csak egyvalaki felmenne és megpróbálná kimenteni, minden bizonnyal csak annyit érne el vele, hogy mindenki más rejtekhelyét is leleplezné egyben. Ha pedig itt, a pincében találnak rájuk, innen már nem tudnak tovább hová menekülni.
Elég nehezen szedi össze magát, hogy beszélni tudjon, és amikor megszólal hangja természetesen nem csak azért erőtlen kissé, mert halkan teszi mindezt annak ellenére is, hogy nem valószínű, hogy meghallaná őt bárki a fenti hangzavarból, hanem a félelemtől is. Azért még éppen lehet hallani, amit mond.*
- Elég sötét van idelent, de a lejárat szűk, így talán nem tudnak egyszerre túl sokan lejönni és átnézni itt alaposan mindent. *ad hangot reményeinek.*
- Ha véletlenül megtalálják a lejáratot és utánunk jönnek ide néhányan, és valakit véletlenül felfedeznek, hogy itt bujkál lent, akkor végünk. *folytatja ezúttal a félelmeivel.*
- Csak azt tehetjük, hogy úgy teszünk, mintha velük lennénk. Szerintem fogjon meg mindenki pár palack bort, hogy azt higgyék, mi is fosztogatunk, aztán másszunk a polcok alá, vagy bújjunk más mögé, mint eddig! Mikor elhaladnak mellettünk és épp nem figyelnek, csak ki kell másznunk mögöttük, felállni, és közéjük vegyülni, mintha eleve velük jöttünk volna le ide, és ugyanúgy fosztogatnánk, mint ők. Biztos nem ismerik egymást arcról, és, ha minden jól megy, fel sem fogunk nekik tűnni. *fejezi be végül mondandóját egy végsőnek szánt és minden bizonnyal elég kétségbeesett tervvel.
Tisztában van vele, hogy a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem fajulnának odáig a dolgok, hogy egyáltalán bárkik is utánuk jöjjenek ide, de azzal is, hogy eddig még kevés reménye teljesült a mai napon, amióta elkezdődött ez az egész őrület.
Ő mindenesetre saját szavai szerint jár el, magához vesz két palack bort, és visszamászik vele a polc alá, ahol eddig is lapult, táskája mellé, a játéknyulaihoz.
Az ő kezüket ismét megfogva retteg, reménykedik és vár továbbra is, nagyon remélve, hogy a vihar végül elmúlik a fejük felől, és ez a pince nem közös kriptájuk, hanem tényleg a menedékük lesz.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-04 00:48:21
Üzenet elküldve: 2018-05-04 00:48:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Valójában meglepődik milyen jól alakulnak a dolgok, az ablakokon bezuhanó emberek láthatóan nem készülnek lerohanni, pedig ő sokkal rosszabb forgatókönyvet képzelt el. Már éppen rendkívül meg lenne elégedve magával, és talán nem is nézné le annyira kedves vendégeiket, amikor váratlanul megragadják a karját. Csak egyetlen velős kifejezés jut az eszébe.*
~ A picsába! ~
*Kellőképpen figyelmetlen volt ahhoz, hogy meglepje a dolog, és mire érdemit tudna reagálni, addigra már a kanapén találja magát. Na nem mintha gyengécske alkatával felvehetné a harcot egy férfival szemben. Miközben a fojtogató bűztől, a visszataszító szavaktól és illetlen érintésektől egyszerre fogja el a hányinger, és a sírógörcs is kerülgeti, azért koncentrál arra, hogy mindezeket látszólag higgadtan, fapofával fogadja. Pedig a helyzet nem túl fényes, a nagy kapkodásban még a szobrocskáját is elejtette.
Éppen csak egy pillanat erejéig elképzeli, hogy milyen válogatott módokon bántalmazná viszont ezt az embert, koponyájában visszhangzik annak fájdalmas ordítása, és bízik benne, hogy nemsokára nem az övé fogja betölteni a nappali terét. Csak nagyon gyorsan mérlegelget magában, hogy talán bölcsebb lett volna lent maradnia, azonban a helyzetét figyelembe véve is, még mindig úgy gondolja, hogy nem. A szerencse bizony forgandó és csak idő kérdése, hogy pince ajtaján lévő láda felkeltse valaki figyelmét és ezáltal a csapóajtó is, akkor pedig aligha lesz idejük a lent lévőeknek magyarázkodni. Relaelnek azonban fontos, hogy van lehetősége, választhat, mint ahogy a mostani helyzetben is. Tiltakozhat és esetlegesen karmaival neki is támadhat a fölötte magasló férfinak, ami miatt valószínűleg a maradék szimpátiáját is elveszítené a többiekkel szemben, minden szikrányi esélyét kigáncsolva, vagy egy kis érzelmi nyomással és ész érvekkel igyekezhet javítani helyzetén.
Torkát megköszörüli mielőtt szólna, hogy az abban megbújó rettegést feloldhassa. Bármennyire is fél, tudva tudja, hogy nem adhatja ennek jelét és az ösztön, miszerint ebből kiverekedje magát erősebben is munkálkodik benne. Ez kergette a pincéből is ki, egyenesen a csőcselék elé.*
̵ Eeyr szerelmére! Van fogalmad arról mennyi érték lapul ebben a házban? Hagynád, hogy mind az övék legyen?
*Fejével jelzésként valamerre a többi ember irányába bök. Ha a cél azonos is, nem gondolja, hogy elég közeli kapcsolat lenne a tömeg tagjai között, hogy csak úgy átengedjék egymásnak az értékes kincseket.*
̵ Tucatnyi nőt vehetnél rajta, ahelyett hogy rám pazarlod az idődet.
*A férfi vállát erősen megfogja szabad kezével, karját kinyújtva igyekszik maguk közé távolságot ékelni, hogy a szempárba nézve talán el is juttathassa annak tulajdonosához az üzenetét. Gesztusa magabiztos, de nem durva.*
̵ Azért vagyok itt, hogy segítsek. Azt akarom, hogy megfizessenek minden szenvedésért amit okoztak nektek, nekem.
*Igyekszik tömören fogalmazni, kiindulva abból, hogy a sürgetően markolászó kezek mögött aligha lapul sok türelem. A férfival szembeni ellenérzései ellenben jól jönnek ahhoz, hogy talán hitelesebben adja elő mennyire mély ellenszenvvel viseltetik a nemesek iránt. A legtöbbjüket egyébként szívesen is látná a fán lógni, úgyhogy most sem hazudik nagyot. Leheletnyit közelebb hajol a bűzlő élőlényhez, minden idegszálát megfeszítve, hogy ne fintorogjon és nyíltan szemeibe bámuljon, megvetés nélkül. Valami bizalmasabb jeleget igyekszik megütni.*
̵ A hálószobákra kell elsőként lecsapni. A ruhák is sokat érnek, de leginkább az ékszerek, aranyakat és fegyvereket is találhatsz ott.
*Talán annyi eszük van a fosztogatóknak, hogy ezekre rájöttek, talán nem, mindenesetre most nem is az új információk átadása a cél, főleg egy számára is nagyrészt idegen környezetben, hanem állítólagos segítő szándékának megvillogtatása. Most azért picit azért hálás, hogy Luninari vezetésében a földszintet bejárták érkezésekor Aleimord felkutatása érdekében, ennek hála nem kell teljes sötétségben vakon tapogatóznia.*
̵ A könyvtárban lévő szekrényt is érdemes megnézni. Értékes dolgokat rejthet.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.04 00:58:44
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Valójában meglepődik milyen jól alakulnak a dolgok, az ablakokon bezuhanó emberek láthatóan nem készülnek lerohanni, pedig ő sokkal rosszabb forgatókönyvet képzelt el. Már éppen rendkívül meg lenne elégedve magával, és talán nem is nézné le annyira kedves vendégeiket, amikor váratlanul megragadják a karját. Csak egyetlen velős kifejezés jut az eszébe.*
~ A picsába! ~
*Kellőképpen figyelmetlen volt ahhoz, hogy meglepje a dolog, és mire érdemit tudna reagálni, addigra már a kanapén találja magát. Na nem mintha gyengécske alkatával felvehetné a harcot egy férfival szemben. Miközben a fojtogató bűztől, a visszataszító szavaktól és illetlen érintésektől egyszerre fogja el a hányinger, és a sírógörcs is kerülgeti, azért koncentrál arra, hogy mindezeket látszólag higgadtan, fapofával fogadja. Pedig a helyzet nem túl fényes, a nagy kapkodásban még a szobrocskáját is elejtette.
Éppen csak egy pillanat erejéig elképzeli, hogy milyen válogatott módokon bántalmazná viszont ezt az embert, koponyájában visszhangzik annak fájdalmas ordítása, és bízik benne, hogy nemsokára nem az övé fogja betölteni a nappali terét. Csak nagyon gyorsan mérlegelget magában, hogy talán bölcsebb lett volna lent maradnia, azonban a helyzetét figyelembe véve is, még mindig úgy gondolja, hogy nem. A szerencse bizony forgandó és csak idő kérdése, hogy pince ajtaján lévő láda felkeltse valaki figyelmét és ezáltal a csapóajtó is, akkor pedig aligha lesz idejük a lent lévőeknek magyarázkodni. Relaelnek azonban fontos, hogy van lehetősége, választhat, mint ahogy a mostani helyzetben is. Tiltakozhat és esetlegesen karmaival neki is támadhat a fölötte magasló férfinak, ami miatt valószínűleg a maradék szimpátiáját is elveszítené a többiekkel szemben, minden szikrányi esélyét kigáncsolva, vagy egy kis érzelmi nyomással és ész érvekkel igyekezhet javítani helyzetén.
Torkát megköszörüli mielőtt szólna, hogy az abban megbújó rettegést feloldhassa. Bármennyire is fél, tudva tudja, hogy nem adhatja ennek jelét és az ösztön, miszerint ebből kiverekedje magát erősebben is munkálkodik benne. Ez kergette a pincéből is ki, egyenesen a csőcselék elé.*
̵ Eeyr szerelmére! Van fogalmad arról mennyi érték lapul ebben a házban? Hagynád, hogy mind az övék legyen?
*Fejével jelzésként valamerre a többi ember irányába bök. Ha a cél azonos is, nem gondolja, hogy elég közeli kapcsolat lenne a tömeg tagjai között, hogy csak úgy átengedjék egymásnak az értékes kincseket.*
̵ Tucatnyi nőt vehetnél rajta, ahelyett hogy rám pazarlod az idődet.
*A férfi vállát erősen megfogja szabad kezével, karját kinyújtva igyekszik maguk közé távolságot ékelni, hogy a szempárba nézve talán el is juttathassa annak tulajdonosához az üzenetét. Gesztusa magabiztos, de nem durva.*
̵ Azért vagyok itt, hogy segítsek. Azt akarom, hogy megfizessenek minden szenvedésért amit okoztak nektek, nekem.
*Igyekszik tömören fogalmazni, kiindulva abból, hogy a sürgetően markolászó kezek mögött aligha lapul sok türelem. A férfival szembeni ellenérzései ellenben jól jönnek ahhoz, hogy talán hitelesebben adja elő mennyire mély ellenszenvvel viseltetik a nemesek iránt. A legtöbbjüket egyébként szívesen is látná a fán lógni, úgyhogy most sem hazudik nagyot. Leheletnyit közelebb hajol a bűzlő élőlényhez, minden idegszálát megfeszítve, hogy ne fintorogjon és nyíltan szemeibe bámuljon, megvetés nélkül. Valami bizalmasabb jeleget igyekszik megütni.*
̵ A hálószobákra kell elsőként lecsapni. A ruhák is sokat érnek, de leginkább az ékszerek, aranyakat és fegyvereket is találhatsz ott.
*Talán annyi eszük van a fosztogatóknak, hogy ezekre rájöttek, talán nem, mindenesetre most nem is az új információk átadása a cél, főleg egy számára is nagyrészt idegen környezetben, hanem állítólagos segítő szándékának megvillogtatása. Most azért picit azért hálás, hogy Luninari vezetésében a földszintet bejárták érkezésekor Aleimord felkutatása érdekében, ennek hála nem kell teljes sötétségben vakon tapogatóznia.*
̵ A könyvtárban lévő szekrényt is érdemes megnézni. Értékes dolgokat rejthet.
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.04 00:58:44
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-03 23:23:35
Üzenet elküldve: 2018-05-03 23:23:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*A kiabálás hirtelen átvált ropogásra, majd nagy, nehéz dolog törésére.*
- Szuper. Nem, nem történt még elég baj, dehogy.
*Halkan morog, miközben ujjával vonalakat rajzol az egyik poros üvegre.*
- Ezeket miért nem takarították eddig? Persze, ki is takarította volna? Két napja sincs, hogy beköltöztünk. Van olyan szoba, amiről nem is tudok. Igazán remek.
*Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat ismételget magában, érezni rajta, hogy az állandó feszültség kikezdte az idegrendszerét.
Akkor kapja fel a fejét, mikor szóba kerül ma tűzgyújtás. Feláll a földről, odamegy a nőhöz, közel hajol hozzá, illetlenül közel, és egyenesen a szemébe néz.*
- Már úgy is mindegy, nem? Ha itt elkezdesz füstölögni felhívhatjuk magunkra a figyelmet. Lehet, hogy inkább lejönnek eloltani, megtalálhatják a lejárót. Kizárt dolog, nem fogsz gyújtogatni.
*Egy lépést hátrébb lép, és határozottan mutat arra a helyre, ahol ezelőtt a nő bujkált.*
*A kiabálás hirtelen átvált ropogásra, majd nagy, nehéz dolog törésére.*
- Szuper. Nem, nem történt még elég baj, dehogy.
*Halkan morog, miközben ujjával vonalakat rajzol az egyik poros üvegre.*
- Ezeket miért nem takarították eddig? Persze, ki is takarította volna? Két napja sincs, hogy beköltöztünk. Van olyan szoba, amiről nem is tudok. Igazán remek.
*Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat ismételget magában, érezni rajta, hogy az állandó feszültség kikezdte az idegrendszerét.
Akkor kapja fel a fejét, mikor szóba kerül ma tűzgyújtás. Feláll a földről, odamegy a nőhöz, közel hajol hozzá, illetlenül közel, és egyenesen a szemébe néz.*
- Már úgy is mindegy, nem? Ha itt elkezdesz füstölögni felhívhatjuk magunkra a figyelmet. Lehet, hogy inkább lejönnek eloltani, megtalálhatják a lejárót. Kizárt dolog, nem fogsz gyújtogatni.
*Egy lépést hátrébb lép, és határozottan mutat arra a helyre, ahol ezelőtt a nő bujkált.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-03 22:56:33
Üzenet elküldve: 2018-05-03 22:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Odafentről hirtelen abbamarad az eszeveszett kiabálás, helyette sokkal több ember hangja és léptei hallatszanak le a pincébe. ~Vajon mi folyik odafent? Biztos valami rossz történt szegénnyel...~ aggódik magában ~Valahogy segítenünk kéne neki...~ töpreng, miközben alaposan szemügyre veszi a pincében lévő tárgyakat, melyik lehetne a segítségükre anélkül, hogy az ő jelenlétüket elárulná. Tekintete végül a még égő gyertyákon állapodik meg, melyek tőlük nem messze pislognak.*
- Segítenünk kell szegény lánynak odafent! *fordul hirtelen Darenahr felé, ugyanis tőle reméli leginkább, hogy segíti terve megvalósításában, vagy legalábbis segít tökéletesíteni azt, ám a körülményeikhez mérten olyan hangosan beszél, ahogy csak mer, hogy a többiek is hallják az ötletét*
- Gyújtsunk tüzet! *hadarja el egy szuszra a mondanivalóját, majd szinte azonnal folytatja is, nemigen adva esélyt a közbeszólásra vagy ellenkezésre, melyre már előre számít, legjobban Aleimord részéről* Vagyis csak füstöt és tereljük ki a szellőzőnyíláson! Ha szerencsénk van, az emberek megérzik odafent, azt fogják hinni, kigyulladt a ház és elmenekülnek... Abból a kevésből ítélve, ami lehallatszik, már közel sem olyan haragosak, nem kiabálnak annyit. Ha azt hinnék, mindjárt leég a ház, biztos az életüket mentenék és nem kezdenének el bujkáló nemesek után kutatni... *fejezi be tervének részletezését, és Darenahról izgatottan tekint a többiekre, ők mit szólnak hozzá. Már nagyon elege van a tétlen várakozásból és a feszült izgalomból. Mindjárt szétpattannak az idegei, ha nem tehet valamit, míg a körülötte lévőkre nézve úgy érzi, számukra tökéletesen megfelel a pincében kuksolás, ami őt mindjárt megőrjíti. Továbbra is kíváncsian nézeget jobbra-balra, ki mit szól az ötletéhez, hiszen a legkisebb cselekedetre is ki van éhezve, azonban a többiek beleegyezése nélkül természetesen nem tenne semmit, így egyelőre csak tehetetlenül, ám türelmetlenül vár a válaszukra.*
*Odafentről hirtelen abbamarad az eszeveszett kiabálás, helyette sokkal több ember hangja és léptei hallatszanak le a pincébe. ~Vajon mi folyik odafent? Biztos valami rossz történt szegénnyel...~ aggódik magában ~Valahogy segítenünk kéne neki...~ töpreng, miközben alaposan szemügyre veszi a pincében lévő tárgyakat, melyik lehetne a segítségükre anélkül, hogy az ő jelenlétüket elárulná. Tekintete végül a még égő gyertyákon állapodik meg, melyek tőlük nem messze pislognak.*
- Segítenünk kell szegény lánynak odafent! *fordul hirtelen Darenahr felé, ugyanis tőle reméli leginkább, hogy segíti terve megvalósításában, vagy legalábbis segít tökéletesíteni azt, ám a körülményeikhez mérten olyan hangosan beszél, ahogy csak mer, hogy a többiek is hallják az ötletét*
- Gyújtsunk tüzet! *hadarja el egy szuszra a mondanivalóját, majd szinte azonnal folytatja is, nemigen adva esélyt a közbeszólásra vagy ellenkezésre, melyre már előre számít, legjobban Aleimord részéről* Vagyis csak füstöt és tereljük ki a szellőzőnyíláson! Ha szerencsénk van, az emberek megérzik odafent, azt fogják hinni, kigyulladt a ház és elmenekülnek... Abból a kevésből ítélve, ami lehallatszik, már közel sem olyan haragosak, nem kiabálnak annyit. Ha azt hinnék, mindjárt leég a ház, biztos az életüket mentenék és nem kezdenének el bujkáló nemesek után kutatni... *fejezi be tervének részletezését, és Darenahról izgatottan tekint a többiekre, ők mit szólnak hozzá. Már nagyon elege van a tétlen várakozásból és a feszült izgalomból. Mindjárt szétpattannak az idegei, ha nem tehet valamit, míg a körülötte lévőkre nézve úgy érzi, számukra tökéletesen megfelel a pincében kuksolás, ami őt mindjárt megőrjíti. Továbbra is kíváncsian nézeget jobbra-balra, ki mit szól az ötletéhez, hiszen a legkisebb cselekedetre is ki van éhezve, azonban a többiek beleegyezése nélkül természetesen nem tenne semmit, így egyelőre csak tehetetlenül, ám türelmetlenül vár a válaszukra.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-02 23:40:39
Üzenet elküldve: 2018-05-02 23:40:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Pince//
*A pincébe húzódottak hallják, ahogy odafent recsegve-ropogva engednek a nyílászárók. A hangok alapján egyetlen ablak sem marad épen, ahogy a tömeg betör, nem is betör, beszakad a kúriába. A leszűrődő zajok alapján a nagy igyekezettől, hogy koncolni való nemes találjanak, jó néhányan fejjel veszik le a falat, legalábbis a puffanások, káromkodások erre engednek következtetni. Valakit meg is találnak, akit hangos szidalmak közben kezdenek agyonverni. Elbújt szolgát leltek, vagy máris a fosztogatáson kapnak össze? Nem tudni. Közben legalább félszáz pár láb dobog végig a pincébe vezető csapóajtón, de úgy tűnik, egyelőre nem lepleződnek le az alant lapulók. A nép haragja tovább hullámzik, csak a fosztogatók maradnak, akik minden mozdíthatót visznek, a nem mozdítható értékeket pedig megpróbálják felfeszíteni. Recseg-ropog a kúria, de egyelőre, úgy tűnik, a lent megbújtak biztonságban vannak, persze csak addig, amíg a fönt tevékenykedő néhány tucat kapzsira züllött zendülő észre nem veszi őket. Ennek azonban egyelőre nincs jele.
//Relael//
//Bukott "színészkedés" próba//
Relael előadás meggyőző és egybecseng az elborult agyú tömeg indulataival, de makulátlan, porcelán fehér bőre a felkapott ruha és a rákent kosz alatt is árulkodó jele az előkelő származásnak. A kúriába benyomulók nagy része mégsem bántja, inkább vele üvölt, vele tombol és kedvére rombol, ahogy a nő is, élvezve, hogy nincs, aki megállítsa, hogy most mindent szabad. Úgy tűnik, a lány gond nélkül megússza a támadást, mikor erős kezek kapják el a csuklóját és csavarják a háta mögé. Saját ruhájának bűzén keresztül is érzi a felhevült férfi test izzadtság szagát, ahogy valaki durván a fülébe liheg.*
-Megvagy, Te kis lotyó!
*Hogy az illető nem egy régi, modortalan ismerőse, aki szerint ez vicces, az sejthető a folytatásból.*
-Mindig is egy ilyen kis pipire vágytam.
*Már nyomja is le a korábban általa lemészárolt kanapéra, hogy kimondhatatlan dolgokat műveljen vele, mit sem zavartatva magát a körülöttük lassan fosztogatássá szelídülő káosszal. Azonban úgy tűnik, az előbbi előadás nem maradt hatás nélkül.*
-Hagyd már! Ez rendes, ez velünk van. *Azonban nem úgy tűnik, hogy a támadó el akarna állni a szándékától, ahogy mohón markolászva keres fogást a lány ruháján, valószínűleg azért, hogy letépje. Minden bizonnyal meg is teszi, ha valami közbe nem jön.
//Vokatta//
//Sikeres "színészkedés" próba//
A tündér jól adja az ijedt nyomorultat. Az egyébként is félőrülten föl-alá rohangálók között éppen senkit nem izgat, hogy egy tündér egy székkel hova igyekszik. Páran még meg is csóválják a fejüket két őrjöngés között, hogy lám, van, akinek ez az érték, egy ép bútordarab. Hová fajul a világ, döbbenet. Aztán persze folytatódik a kedélyes fosztogatás és a kúria belső tereinek újra értelmezése, kevés művészi érzékkel, ám annál több lelkesedéssel. Vokatta eközben már az utcára érhet és ott töprenghet, hogy most akkor erre-e vagy arra.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Pince//
*A pincébe húzódottak hallják, ahogy odafent recsegve-ropogva engednek a nyílászárók. A hangok alapján egyetlen ablak sem marad épen, ahogy a tömeg betör, nem is betör, beszakad a kúriába. A leszűrődő zajok alapján a nagy igyekezettől, hogy koncolni való nemes találjanak, jó néhányan fejjel veszik le a falat, legalábbis a puffanások, káromkodások erre engednek következtetni. Valakit meg is találnak, akit hangos szidalmak közben kezdenek agyonverni. Elbújt szolgát leltek, vagy máris a fosztogatáson kapnak össze? Nem tudni. Közben legalább félszáz pár láb dobog végig a pincébe vezető csapóajtón, de úgy tűnik, egyelőre nem lepleződnek le az alant lapulók. A nép haragja tovább hullámzik, csak a fosztogatók maradnak, akik minden mozdíthatót visznek, a nem mozdítható értékeket pedig megpróbálják felfeszíteni. Recseg-ropog a kúria, de egyelőre, úgy tűnik, a lent megbújtak biztonságban vannak, persze csak addig, amíg a fönt tevékenykedő néhány tucat kapzsira züllött zendülő észre nem veszi őket. Ennek azonban egyelőre nincs jele.
//Relael//
//Bukott "színészkedés" próba//
Relael előadás meggyőző és egybecseng az elborult agyú tömeg indulataival, de makulátlan, porcelán fehér bőre a felkapott ruha és a rákent kosz alatt is árulkodó jele az előkelő származásnak. A kúriába benyomulók nagy része mégsem bántja, inkább vele üvölt, vele tombol és kedvére rombol, ahogy a nő is, élvezve, hogy nincs, aki megállítsa, hogy most mindent szabad. Úgy tűnik, a lány gond nélkül megússza a támadást, mikor erős kezek kapják el a csuklóját és csavarják a háta mögé. Saját ruhájának bűzén keresztül is érzi a felhevült férfi test izzadtság szagát, ahogy valaki durván a fülébe liheg.*
-Megvagy, Te kis lotyó!
*Hogy az illető nem egy régi, modortalan ismerőse, aki szerint ez vicces, az sejthető a folytatásból.*
-Mindig is egy ilyen kis pipire vágytam.
*Már nyomja is le a korábban általa lemészárolt kanapéra, hogy kimondhatatlan dolgokat műveljen vele, mit sem zavartatva magát a körülöttük lassan fosztogatássá szelídülő káosszal. Azonban úgy tűnik, az előbbi előadás nem maradt hatás nélkül.*
-Hagyd már! Ez rendes, ez velünk van. *Azonban nem úgy tűnik, hogy a támadó el akarna állni a szándékától, ahogy mohón markolászva keres fogást a lány ruháján, valószínűleg azért, hogy letépje. Minden bizonnyal meg is teszi, ha valami közbe nem jön.
//Vokatta//
//Sikeres "színészkedés" próba//
A tündér jól adja az ijedt nyomorultat. Az egyébként is félőrülten föl-alá rohangálók között éppen senkit nem izgat, hogy egy tündér egy székkel hova igyekszik. Páran még meg is csóválják a fejüket két őrjöngés között, hogy lám, van, akinek ez az érték, egy ép bútordarab. Hová fajul a világ, döbbenet. Aztán persze folytatódik a kedélyes fosztogatás és a kúria belső tereinek újra értelmezése, kevés művészi érzékkel, ám annál több lelkesedéssel. Vokatta eközben már az utcára érhet és ott töprenghet, hogy most akkor erre-e vagy arra.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-05-01 00:23:21
Üzenet elküldve: 2018-05-01 00:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Tágra nyílt szemekkel nézi, mire vetemedik a nemes hölgy, akivel csak nemrég találkozott először. Ahogy a viharos ruhacserét bámulja, felmerül benne a gondolat, hogy talán elment az esze, mikor pedig tényleg elhagyja őket, és kiabálni kezd az üres házban, biztossá válik a dologban. Bár nem érti pontosan, mi hangzik el a házban, már magától a hangtól kirázza a hideg. ~Remélem, nem lesz semmi baja...~ aggodalmaskodik magában, fontolgatva, hogy közelebb oson a lejárathoz, hátha ott jobban hallja, mi a helyzet odafent. Mielőtt azonban megmozdulhatna, váratlanul megszólítják. A feszült csendben a közeli suttogás már túl sok az idegeinek, és a baráti hangra is összerázódik*
- Nem, egyáltalán nem így... *feleli fanyar mosollyal, kissé zavartan előbbi viselkedése miatt* De sejtettem, hogy te sem! A végén még nem marad senki, akivel kereskedhetnél! *enged meg egy kis fekete humort magának, de csak halkan, nehogy Darenahron kívül más is hallja, hisz nem akar pánikot vagy ellenérzést kelteni senkiben. Reméli, a férfi se érti félre. Még mindig reménykedik, hogy valahogyan mind élve kijutnak még ebből a házból, ám mélyen belül kezdi úgy érezni, sokkal kevésbé kellemes véget fog érni ez a történet. ~Nem mintha bárhogy is kellemes véget érhet...~ gondolja magában gúnyosan, miközben a szekrény alá bújt Lunira tekint, akiért a legjobban aggódik a jelenlévők közül. ~Nem kellene ilyet átélnie... se neki, se senki másnak!~ gondolja magában dühösen, miközben a tehetetlenség érzése kínozza.*
*Tágra nyílt szemekkel nézi, mire vetemedik a nemes hölgy, akivel csak nemrég találkozott először. Ahogy a viharos ruhacserét bámulja, felmerül benne a gondolat, hogy talán elment az esze, mikor pedig tényleg elhagyja őket, és kiabálni kezd az üres házban, biztossá válik a dologban. Bár nem érti pontosan, mi hangzik el a házban, már magától a hangtól kirázza a hideg. ~Remélem, nem lesz semmi baja...~ aggodalmaskodik magában, fontolgatva, hogy közelebb oson a lejárathoz, hátha ott jobban hallja, mi a helyzet odafent. Mielőtt azonban megmozdulhatna, váratlanul megszólítják. A feszült csendben a közeli suttogás már túl sok az idegeinek, és a baráti hangra is összerázódik*
- Nem, egyáltalán nem így... *feleli fanyar mosollyal, kissé zavartan előbbi viselkedése miatt* De sejtettem, hogy te sem! A végén még nem marad senki, akivel kereskedhetnél! *enged meg egy kis fekete humort magának, de csak halkan, nehogy Darenahron kívül más is hallja, hisz nem akar pánikot vagy ellenérzést kelteni senkiben. Reméli, a férfi se érti félre. Még mindig reménykedik, hogy valahogyan mind élve kijutnak még ebből a házból, ám mélyen belül kezdi úgy érezni, sokkal kevésbé kellemes véget fog érni ez a történet. ~Nem mintha bárhogy is kellemes véget érhet...~ gondolja magában gúnyosan, miközben a szekrény alá bújt Lunira tekint, akiért a legjobban aggódik a jelenlévők közül. ~Nem kellene ilyet átélnie... se neki, se senki másnak!~ gondolja magában dühösen, miközben a tehetetlenség érzése kínozza.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-30 09:57:37
Üzenet elküldve: 2018-04-30 09:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Mindenki igyekszik elbújni valahova. Illetve majdnem mindenki. Megdöbbenve nézi, ahogy az egyik nemes hölgy leveti ruháit, a szolgálóéra cseréli azt, majd habozás nélkül otthagyja őket, hogy visszamenjen a nappaliba.*
~Bolond.~
*Úgy gondolja a nemesek mind el vannak kapatva, és azt sem tudják, milyen az élet túl a kúriákon. Ha a nő tudná, milyen egy feldühödött tömeg, még csak meg sem fordult volna a fejében, hogy gyakorlatilag széttárt kezekkel eléjük álljon. Visszatartani azonban nem tartja vissza, hadd menjen, ha akar.
A pincére nyomasztó csend telepedik. Persze, kinek volna kedve ilyenkor erről-arról beszélgetni.
Lau is a hordók mögé bújt el. Közelebb húzódik a lányhoz, és arcára kedves mosolyt erőltet.*
- Hát, feltételezem, nem így képzelted el az első napod. Én sem igazán...
*Mondja suttogva.*
*Mindenki igyekszik elbújni valahova. Illetve majdnem mindenki. Megdöbbenve nézi, ahogy az egyik nemes hölgy leveti ruháit, a szolgálóéra cseréli azt, majd habozás nélkül otthagyja őket, hogy visszamenjen a nappaliba.*
~Bolond.~
*Úgy gondolja a nemesek mind el vannak kapatva, és azt sem tudják, milyen az élet túl a kúriákon. Ha a nő tudná, milyen egy feldühödött tömeg, még csak meg sem fordult volna a fejében, hogy gyakorlatilag széttárt kezekkel eléjük álljon. Visszatartani azonban nem tartja vissza, hadd menjen, ha akar.
A pincére nyomasztó csend telepedik. Persze, kinek volna kedve ilyenkor erről-arról beszélgetni.
Lau is a hordók mögé bújt el. Közelebb húzódik a lányhoz, és arcára kedves mosolyt erőltet.*
- Hát, feltételezem, nem így képzelted el az első napod. Én sem igazán...
*Mondja suttogva.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-27 14:21:59
Üzenet elküldve: 2018-04-27 14:21:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Amint beleteszi Aleniát a hordóba, a lány el is alszik. Megpróbálja a hordót a többi üres mögé tenni, ott nagyobb biztonságban lesz.
A többiek megszólalására nem reagál, úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna. Tudja, hogy igazuk van, de ilyen feszültségi állapotban a férfinak nem jutottak eszébe ezek a dolgok. Kezd elege lenni a rengeteg feszültségből, a cérna egyre jobban vékonyodik, és ha nem történik a közeljövőben egy hatalmas fordulópont, ami megváltoztatja a dolgok menetét el, nemsokára el is fog szakadni.
Rel közben felmegy, Aleimord nem próbálja meg visszatartani, úgy érzi, hogy ebben a helyzetben jobb, ha csendben marad. Inkább elmerül a saját önsajnálatában, nem mintha az olyan sokat segítene rajta. Leül a földre két polc között, a hátát pedig a hideg kőnek támasztja. Nem törődik azzal, hogy ez nem a legjobb búvóhely, így vagy úgy, de ennek a sok szenvedésnek véget kell érnie.*
*Amint beleteszi Aleniát a hordóba, a lány el is alszik. Megpróbálja a hordót a többi üres mögé tenni, ott nagyobb biztonságban lesz.
A többiek megszólalására nem reagál, úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna. Tudja, hogy igazuk van, de ilyen feszültségi állapotban a férfinak nem jutottak eszébe ezek a dolgok. Kezd elege lenni a rengeteg feszültségből, a cérna egyre jobban vékonyodik, és ha nem történik a közeljövőben egy hatalmas fordulópont, ami megváltoztatja a dolgok menetét el, nemsokára el is fog szakadni.
Rel közben felmegy, Aleimord nem próbálja meg visszatartani, úgy érzi, hogy ebben a helyzetben jobb, ha csendben marad. Inkább elmerül a saját önsajnálatában, nem mintha az olyan sokat segítene rajta. Leül a földre két polc között, a hátát pedig a hideg kőnek támasztja. Nem törődik azzal, hogy ez nem a legjobb búvóhely, így vagy úgy, de ennek a sok szenvedésnek véget kell érnie.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-26 15:36:22
Üzenet elküldve: 2018-04-26 15:36:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Körbepillantva a szobája ajtaja előtt megállapítja, hogy az eddigi fejetlenség nem egyedi eset ebben a kúriában. Mindenki rohangál és hangoskodik, számára érthetetlen okokból kifolyólag. Végigsétálva a folyosón hamar megpillanthatja az ablakokon keresztül, hogy egy dühös csőcseléknek is csak jóindulattal nevezhető tömeg éppen betör a házba.*
-Ezek meg kik? *Válaszra hiába várván, egy vész tervel kell előállnia az események sűrűjében.* ~Azok a szidalmazó rigmusok, és a fegyverek nem sok jót sejtetnek jobb lesz ezek elől eltűnni. Annyit nem ér ez a munka nekem, hogy kockáztassam az életemet érte.~
*Visszarohan a szobájába a holmijaiért, gyorsan megpróbálja összekenni magát valamivel, hogy olyannak tűnjön aki a lincshangulatot támogatja, nem pedig éppen elmenekül előle. Felkapja az egyik széket nagy lendületet vesz, s megcélozza a szoba egyik ablakát, amin keresztül eliramodhat. Ha szerencséje van nem találkozik össze senkivel. Ha mégis akkor tetteti, hogy ő soha nem is tartozott ide, elvégre ki gondolná, hogy egy tündér is él itt a nemesekkel együtt. Gyorsan ráteríti a paplant a kitört üvegű ablak keretre, kimászik a házból és megpróbál olyan messze kerülni onnan amennyire lehetséges.*
*Körbepillantva a szobája ajtaja előtt megállapítja, hogy az eddigi fejetlenség nem egyedi eset ebben a kúriában. Mindenki rohangál és hangoskodik, számára érthetetlen okokból kifolyólag. Végigsétálva a folyosón hamar megpillanthatja az ablakokon keresztül, hogy egy dühös csőcseléknek is csak jóindulattal nevezhető tömeg éppen betör a házba.*
-Ezek meg kik? *Válaszra hiába várván, egy vész tervel kell előállnia az események sűrűjében.* ~Azok a szidalmazó rigmusok, és a fegyverek nem sok jót sejtetnek jobb lesz ezek elől eltűnni. Annyit nem ér ez a munka nekem, hogy kockáztassam az életemet érte.~
*Visszarohan a szobájába a holmijaiért, gyorsan megpróbálja összekenni magát valamivel, hogy olyannak tűnjön aki a lincshangulatot támogatja, nem pedig éppen elmenekül előle. Felkapja az egyik széket nagy lendületet vesz, s megcélozza a szoba egyik ablakát, amin keresztül eliramodhat. Ha szerencséje van nem találkozik össze senkivel. Ha mégis akkor tetteti, hogy ő soha nem is tartozott ide, elvégre ki gondolná, hogy egy tündér is él itt a nemesekkel együtt. Gyorsan ráteríti a paplant a kitört üvegű ablak keretre, kimászik a házból és megpróbál olyan messze kerülni onnan amennyire lehetséges.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-25 18:26:44
Üzenet elküldve: 2018-04-25 18:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Niának valóban rohamosan fogy az ereje, és egyre kevésbé bír egyenesen járni, pedig most még magassarkú sincs rajta. Na, nem mintha arról lenne szó, hogy egy szebb napján sem tud magassarkúban járni, igenis nagyon kecses a járása, de a mostani Alenia felettébb messze jár fénykorától. A számára még ismeretlen férfi az első, akinek feltűnik, mennyire rossz állapotban van a lány, vagy ha nem is neki tűnik fel, akkor is ő az, aki felajánlja a segítségét.*
- Hálás lennék, Uram, köszönöm.
*Azzal engedi, hogy a férfi hozzáérjen és a karjaiba vegye, ami egy átlagos napon szintén nem így történne. Még a kiváltságos személyek sem érhetnek csak úgy hozzá, de ez a helyzet most más, és Nia egyébként is örül, ha nem kell tovább remegő lábain egyensúlyoznia. Így a férfi ölében utazik lehunyt szemekkel a pincébe, aztán odalent már bátyja veszi át egyetlen húga sorsának irányítását. Nia aprót bólint Aleimord felé, s nem ellenkezik az ellen, hogy könnyű testét a hordóba emelje. Eszméletlenül fáradt, és egyre kevésbé tudja, hogy mi történik körülötte, így Rel magánakciója sem tűnik már fel neki. A hordó koszos, büdös és szűkös, de jelenleg ez sem tudja zavarni szegényt. Kicsit összegömbölyödve csücsül benne, miután Aleimord beletette, és talán el is alszik odabenn, ezt már a kintiek nem tudhatják.*
*Niának valóban rohamosan fogy az ereje, és egyre kevésbé bír egyenesen járni, pedig most még magassarkú sincs rajta. Na, nem mintha arról lenne szó, hogy egy szebb napján sem tud magassarkúban járni, igenis nagyon kecses a járása, de a mostani Alenia felettébb messze jár fénykorától. A számára még ismeretlen férfi az első, akinek feltűnik, mennyire rossz állapotban van a lány, vagy ha nem is neki tűnik fel, akkor is ő az, aki felajánlja a segítségét.*
- Hálás lennék, Uram, köszönöm.
*Azzal engedi, hogy a férfi hozzáérjen és a karjaiba vegye, ami egy átlagos napon szintén nem így történne. Még a kiváltságos személyek sem érhetnek csak úgy hozzá, de ez a helyzet most más, és Nia egyébként is örül, ha nem kell tovább remegő lábain egyensúlyoznia. Így a férfi ölében utazik lehunyt szemekkel a pincébe, aztán odalent már bátyja veszi át egyetlen húga sorsának irányítását. Nia aprót bólint Aleimord felé, s nem ellenkezik az ellen, hogy könnyű testét a hordóba emelje. Eszméletlenül fáradt, és egyre kevésbé tudja, hogy mi történik körülötte, így Rel magánakciója sem tűnik már fel neki. A hordó koszos, büdös és szűkös, de jelenleg ez sem tudja zavarni szegényt. Kicsit összegömbölyödve csücsül benne, miután Aleimord beletette, és talán el is alszik odabenn, ezt már a kintiek nem tudhatják.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-24 17:51:11
Üzenet elküldve: 2018-04-24 17:51:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
* A lány ötletét többen is leszavazzák, azonban akad egy, aki nem, sőt épp ellenkezőleg, maga kezdi el megvalósítani a dolgot. Relael a kezébe nyomja néhány ékszerét, majd figyelmét egy másik szolgálóra összpontosítja, levetkőzteti és mielőtt bárki is meg tudná akadályozni elrohan a pincéből. Latlienek hirtelenjében bűntudata támad, mert félti a nőt, magát kevésbé
féltené, de a másik nemes, bizonyára sokan sajnálnák ha baja esne.
Csakhogy tudja, hogy senki sem fog a nő után menni, mert az kockázatos lenne, azzal pedig nem érne el semmit, ha ő próbálna meg utána menni, kinyitva újból a lezárt ajtót, mert lehet azzal a lentieket veszélyeztetné. Így hát rossz szájízzel ugyan de elbújik az egyik hordó mögé, csendesen kucorogva és lehunyja szemeit is, remélve, hogy attól majd nem lesz ennyire nyomasztó és félelmetes a helyzet. Téved, de nem nyitja ki, inkább imádkozik a nőért aki felszaladt, meg a szolgáért akit magával vitt. Kéri az égit, hogy védje meg őket és segítse át ezen a veszélyes helyzeten, ennyit tehet ennél többet nem. *
* A lány ötletét többen is leszavazzák, azonban akad egy, aki nem, sőt épp ellenkezőleg, maga kezdi el megvalósítani a dolgot. Relael a kezébe nyomja néhány ékszerét, majd figyelmét egy másik szolgálóra összpontosítja, levetkőzteti és mielőtt bárki is meg tudná akadályozni elrohan a pincéből. Latlienek hirtelenjében bűntudata támad, mert félti a nőt, magát kevésbé
féltené, de a másik nemes, bizonyára sokan sajnálnák ha baja esne.
Csakhogy tudja, hogy senki sem fog a nő után menni, mert az kockázatos lenne, azzal pedig nem érne el semmit, ha ő próbálna meg utána menni, kinyitva újból a lezárt ajtót, mert lehet azzal a lentieket veszélyeztetné. Így hát rossz szájízzel ugyan de elbújik az egyik hordó mögé, csendesen kucorogva és lehunyja szemeit is, remélve, hogy attól majd nem lesz ennyire nyomasztó és félelmetes a helyzet. Téved, de nem nyitja ki, inkább imádkozik a nőért aki felszaladt, meg a szolgáért akit magával vitt. Kéri az égit, hogy védje meg őket és segítse át ezen a veszélyes helyzeten, ennyit tehet ennél többet nem. *
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-23 19:29:57
Üzenet elküldve: 2018-04-23 19:29:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Megkönnyebbül, amikor sikerül elrejteniük a pince lejáratát.
Aztán azonban túl sok minden történik egyszerre. Talán azért szalad legelöl és ér le legelsőnek a pincébe, ami vagy végső oltalom, vagy halálos csapda lesz számukra, mert nagy valószínűséggel ő a legfiatalabb, és így ő félti leginkább az életét, amiben olyan szinten nem történt semmi, hogy még csak csókot váltania sem volt alkalma senkivel. Talán egyszerűen csak ő a leggyávább mindenki közül. Persze ezek megint nem azok a pillanatok, hogy alkalma lenne önmagát ostorozni és elemezgetni. Nincs ideje Aleimord hőbörgésével sem foglalkozni, éppen csak átfut gondolatai között, hogy a "tervet" miszerint bízzák magukat a katonákra, és várják meg az estét, ő maga is jóváhagyta. Arra sem hívja fel a figyelmét, (noha egy hosszú pillanatig erre a nagynál sokkal erősebb és idegesebb kísértést érez) hogy rengeteg tábortűz mellett ült már kislányként is, és a füst, meg a tűz mindig felfelé terjed. Felfelé.
Szellőzőjük is van, így, ha valami valószínűtlen az éppen az, hogy itt fognak megfulladni.
Ami őt illeti, egészen másfajta halálnemtől félti önmagát is, és a többieket is. A másik férfi szavaira ellenben lelkesen bólint, mivel úgy véli, hogy sokat, és okosabbat, ha már itt vannak, nem tehetnek.
Arra azonban már muszáj mondania valamit, amikor az Aleimord úgy akarja megmenteni, hogy megmeríti őt egy fél hordónyi borban.*
- Köszönöm, de nem mászom hordóba. *jelenti ki, hevesen megrázva a fejét. Elég nehéz most összeszedni gondolatait, és szavakba önteni az érveket saját döntése mellett, majd pedig gyorsan elő is adni mindezt, mintha az élete múlna azon, hogy minden egyes szót minél gyorsabban mondjon ki, de a muszáj jelen esetben is nagy úr.*
- Ha mégis lejutnak ide, lehet nem csak a palackokat viszik el, hanem megbontják a hordókat is. Ha egy hordóból kerülök elő, már nem mászhatok be közéjük, és mondhatom azt, hogy velük jöttem, ha esetleg megkérdezi valaki, hogy ki vagyok. Mert ez az utolsó dolog, amit csinálhatunk! Úgy teszünk mind, mintha velük jöttünk volna le ide.
*Ennyit mond, majd először táskáját tolja az egyik szekrény alá, aztán bemászik mellé ő maga is.
Már innen nézi végig azt, hogy a lány, akit nemrég Aleimord elé kísért, olyan dologra szánja el magát, ami az ő riadt szemein keresztül nézve egyszerre hihetetlenül okos és bátor, mégis teljesen meggondolatlan, és veszélyes.
Tulajdonképpen az áhítat egyfajta nemével néz utána, mérhetetlen aggodalommal, de persze nem elég bátran ahhoz, hogy vele tartson. Azt ellenben mindenképpen elhatározza, hogy
Neki egyelőre csak ahhoz van elég lelkiereje, hogy ne csak magáért, hanem érte is, és a többiekért is aggódjon, leginkább persze Lauért, akinek még nála is sokkal kevesebb köze van az itteni gazdagokhoz, akiknek a nép a vérére szomjazik. Még csak nem is távoli rokon, mint ő maga.*
- Rendben lesz minden, ne féljetek! *suttogja inkább önmagának, mint játéknyulainak, de azért az ő zsemleszín és hófehér kezeiket fogja, amikor benyúl táskája száján a szekrény alatt lapulva patkányként.
A lányban reménykedik, aki visszament, meg az istennők és az istenek kegyelmében. Ezer fejű, dühös szörnyeteg ellenében nem hiszi már, hogy bármi mást tehet.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.23 19:41:30
*Megkönnyebbül, amikor sikerül elrejteniük a pince lejáratát.
Aztán azonban túl sok minden történik egyszerre. Talán azért szalad legelöl és ér le legelsőnek a pincébe, ami vagy végső oltalom, vagy halálos csapda lesz számukra, mert nagy valószínűséggel ő a legfiatalabb, és így ő félti leginkább az életét, amiben olyan szinten nem történt semmi, hogy még csak csókot váltania sem volt alkalma senkivel. Talán egyszerűen csak ő a leggyávább mindenki közül. Persze ezek megint nem azok a pillanatok, hogy alkalma lenne önmagát ostorozni és elemezgetni. Nincs ideje Aleimord hőbörgésével sem foglalkozni, éppen csak átfut gondolatai között, hogy a "tervet" miszerint bízzák magukat a katonákra, és várják meg az estét, ő maga is jóváhagyta. Arra sem hívja fel a figyelmét, (noha egy hosszú pillanatig erre a nagynál sokkal erősebb és idegesebb kísértést érez) hogy rengeteg tábortűz mellett ült már kislányként is, és a füst, meg a tűz mindig felfelé terjed. Felfelé.
Szellőzőjük is van, így, ha valami valószínűtlen az éppen az, hogy itt fognak megfulladni.
Ami őt illeti, egészen másfajta halálnemtől félti önmagát is, és a többieket is. A másik férfi szavaira ellenben lelkesen bólint, mivel úgy véli, hogy sokat, és okosabbat, ha már itt vannak, nem tehetnek.
Arra azonban már muszáj mondania valamit, amikor az Aleimord úgy akarja megmenteni, hogy megmeríti őt egy fél hordónyi borban.*
- Köszönöm, de nem mászom hordóba. *jelenti ki, hevesen megrázva a fejét. Elég nehéz most összeszedni gondolatait, és szavakba önteni az érveket saját döntése mellett, majd pedig gyorsan elő is adni mindezt, mintha az élete múlna azon, hogy minden egyes szót minél gyorsabban mondjon ki, de a muszáj jelen esetben is nagy úr.*
- Ha mégis lejutnak ide, lehet nem csak a palackokat viszik el, hanem megbontják a hordókat is. Ha egy hordóból kerülök elő, már nem mászhatok be közéjük, és mondhatom azt, hogy velük jöttem, ha esetleg megkérdezi valaki, hogy ki vagyok. Mert ez az utolsó dolog, amit csinálhatunk! Úgy teszünk mind, mintha velük jöttünk volna le ide.
*Ennyit mond, majd először táskáját tolja az egyik szekrény alá, aztán bemászik mellé ő maga is.
Már innen nézi végig azt, hogy a lány, akit nemrég Aleimord elé kísért, olyan dologra szánja el magát, ami az ő riadt szemein keresztül nézve egyszerre hihetetlenül okos és bátor, mégis teljesen meggondolatlan, és veszélyes.
Tulajdonképpen az áhítat egyfajta nemével néz utána, mérhetetlen aggodalommal, de persze nem elég bátran ahhoz, hogy vele tartson. Azt ellenben mindenképpen elhatározza, hogy
Neki egyelőre csak ahhoz van elég lelkiereje, hogy ne csak magáért, hanem érte is, és a többiekért is aggódjon, leginkább persze Lauért, akinek még nála is sokkal kevesebb köze van az itteni gazdagokhoz, akiknek a nép a vérére szomjazik. Még csak nem is távoli rokon, mint ő maga.*
- Rendben lesz minden, ne féljetek! *suttogja inkább önmagának, mint játéknyulainak, de azért az ő zsemleszín és hófehér kezeiket fogja, amikor benyúl táskája száján a szekrény alatt lapulva patkányként.
A lányban reménykedik, aki visszament, meg az istennők és az istenek kegyelmében. Ezer fejű, dühös szörnyeteg ellenében nem hiszi már, hogy bármi mást tehet.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.23 19:41:30
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-23 15:45:25
Üzenet elküldve: 2018-04-23 15:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Nappali és a hátsó kijárat //
*Nem csak Aleimord van tele frusztrációval, ellenben viselkedése csak növeli benne és valószínűleg a többiekben is a jelenlévőt. Amikor a hordók is szóba kerülnek elszakad nála a cérna, egyszerűen nem bírja tovább türtőztetni magát. Már attól is viszketni kezd, hogy egy pincébe kényszerül, mondhatni bezárva van, és egyedül a szellőzőnyílás kelti a szabadság illúzióját.*
̵ Az ötlet jó volt.
*Fordul Latlie felé, majd a következő pillanatban kapkodva cselekedni kezd. Letépkedi magáról a díszeit, odaadja Latlie kezében, közben elkezdi magáról a ruháit is leráncigálni. A másik két szolgáló felé fordul.*
̵ Vetkőzz le! Most! Kellenek a ruháid.
*Sürgetve segédkezik a szolgáló vedkőztetésében, de aztán inkább sajátjával foglalatoskodni, elvégre az valamivel bonyolultabb az egyszerű vászon ruhánál. Éppen csak elfordul, de az sem zavartatja igazán, hogy meglátják eddig fedett területeit. A felöltözés szinte pillanatok alatt zajlik, az is hitelessé teszi, hogy a ruha valamelyest nagyobb az ő méreténél, felemásan, hanyagul húzza magára. Undorítóan bűzlik az izzadtságtól, szinte fojtogatja, kedve lenne a bőrét is lekaparni ott ahol a mocskos anyag hozzáér.
De ez most mindegy, és az sem érdekli ha vissza akarják tartani. Tombolnak benne az indulatok, ami pont kapóra is fog jönni. Lehajol a földre, végig simít a nyirkos köveken. Koszos kezeivel összeborzolja haját, félig ki is bontja feszes vízesés fontat, egy keveset az arcára ken a földről felszedett mocsokból. Hosszú körmeivel - ami alatt most felgyűlt a kosz – kézfejeit kezdi el kapargatni, mintha a sok munkától megviselt lenne.*
̵ Figyelj, csak akkor gyere, ha elég biztos vagy a dolgodban!
*Jelenti ki határozottan, majd szinte kitépi a kezeiből a neki adott fejdíszt. Az indulatok nyilván nem neki vannak címezve, egyszerűen a helyzet ami rendkívül bosszantó. Nyilván nem tetszik neki a meghunyászkodás, de képes rá, ha a szükség úgy hozza, azonban veszíteni nem akar. Édesapja mindig arra tanította, hogy nem számít milyen eszközökkel, de mindig győzzön. Mindig. Lehet lenne esélyük elbújni, lehet nem, azt teszi amit ösztönei súgnak neki, és úgy érzi elég biztos a dolgában. Ezek az emberek be fognak jönni, ellenben ha behívja őket, mintha egy lenne közülük, talán terelheti a tömeget. A hazudozáshoz pedig jól ért, ahogy általában a nemesek.
El is indul felfelé a lépcsőn, szinte szaladva, magával rángatja azt a szolgáló lányt akin még rajta van saját ruhája. A ládát nehézkesen, de kicsit vissza tudja tolni, ahhoz pedig elég vékony, hogy a résen kibújjon. Fentről kisegíti a lányt, majd visszatolják a résre a ládát, ami így már szinte teljesen eltakarja. Nagy levegőt vesz, szemeiben szikrázik a gyűlölet, ellenben társát a félelemet itatja át.*
̵ Nincs mitől tartanod. Ezek csak férfiak, nem többek.
*Férfiak, akik ostobák, visszataszítóak, semmi többek. Határozott léptekkel elhagyja a kamrát, nem csukja be maga mögött az ajtót, éppen csak résnyire hagyja nyitva, de csak ezt az egyet. Az étkezőn és nappalin haladva mindent nyitva hagy, hogy ne veszítsék el hitelességüket.*
̵ GYERTEK BARÁTAIM, GYERTEK!
*Üvölt még a házon belülről, nem nehéz torka szakadtából kiabálni, a benne tobzódó feszültség már régóta kikívánkozott ilyen formában. Az hátsó kijárathoz megy, hogy ami most útját állja a tömegnek. Meztelen lábait már most bántja a kő hidegsége. Ha van barikád, azt segítséggel eltolja, és szinte feltépi az ajtót az emberek előtt, a fejdíszt amiben érkezett a magasba tartja.*
̵ A PATKÁNYOK MIND ELMENEKÜLTEK. A TEMPLOM FELÉ SZALADTAK A GYÁVA KUTYÁK, ÉS NÉZZÉTEK MIT HAGYTAK ITT NEKTEK.
*A tömegbe dobja a drága díszt, egy pillanatig sem sajnálva azt. Félreáll, utat enged az embereknek, nem szeretné ha elsodornák őt. Széles mosolyában szánalom látszik, szemeiben téboly csillog.*
̵ ITT VAN MINDEN AMI TITEKET ILLET. VIGYÉTEK!
*Felkap a földről egy szobrot, amit még a bútorokról segített lepakolni, a magasba emeli feje fölé.*
̵ TIÉTEK! VIGYÉTEK!
*Arca szinte teljesen eltorzul, bájos vonásai mintha sosem léteztek volna. Vékony nyakán az erek kidagadnak, felhasználva a hévet ami benne munkálkodik felborítja az egyik asztalt. A kanapéra felugorva a szobor éles felével az anyagot kezdi átszurkálni. Még csak meg sem kell hazudtolnia igazi természetét, a benne tomboló őrület végre teret kapott, amit egyébként mindig olyan gondosan rejteget mások elől.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.23 15:46:58
// Nappali és a hátsó kijárat //
*Nem csak Aleimord van tele frusztrációval, ellenben viselkedése csak növeli benne és valószínűleg a többiekben is a jelenlévőt. Amikor a hordók is szóba kerülnek elszakad nála a cérna, egyszerűen nem bírja tovább türtőztetni magát. Már attól is viszketni kezd, hogy egy pincébe kényszerül, mondhatni bezárva van, és egyedül a szellőzőnyílás kelti a szabadság illúzióját.*
̵ Az ötlet jó volt.
*Fordul Latlie felé, majd a következő pillanatban kapkodva cselekedni kezd. Letépkedi magáról a díszeit, odaadja Latlie kezében, közben elkezdi magáról a ruháit is leráncigálni. A másik két szolgáló felé fordul.*
̵ Vetkőzz le! Most! Kellenek a ruháid.
*Sürgetve segédkezik a szolgáló vedkőztetésében, de aztán inkább sajátjával foglalatoskodni, elvégre az valamivel bonyolultabb az egyszerű vászon ruhánál. Éppen csak elfordul, de az sem zavartatja igazán, hogy meglátják eddig fedett területeit. A felöltözés szinte pillanatok alatt zajlik, az is hitelessé teszi, hogy a ruha valamelyest nagyobb az ő méreténél, felemásan, hanyagul húzza magára. Undorítóan bűzlik az izzadtságtól, szinte fojtogatja, kedve lenne a bőrét is lekaparni ott ahol a mocskos anyag hozzáér.
De ez most mindegy, és az sem érdekli ha vissza akarják tartani. Tombolnak benne az indulatok, ami pont kapóra is fog jönni. Lehajol a földre, végig simít a nyirkos köveken. Koszos kezeivel összeborzolja haját, félig ki is bontja feszes vízesés fontat, egy keveset az arcára ken a földről felszedett mocsokból. Hosszú körmeivel - ami alatt most felgyűlt a kosz – kézfejeit kezdi el kapargatni, mintha a sok munkától megviselt lenne.*
̵ Figyelj, csak akkor gyere, ha elég biztos vagy a dolgodban!
*Jelenti ki határozottan, majd szinte kitépi a kezeiből a neki adott fejdíszt. Az indulatok nyilván nem neki vannak címezve, egyszerűen a helyzet ami rendkívül bosszantó. Nyilván nem tetszik neki a meghunyászkodás, de képes rá, ha a szükség úgy hozza, azonban veszíteni nem akar. Édesapja mindig arra tanította, hogy nem számít milyen eszközökkel, de mindig győzzön. Mindig. Lehet lenne esélyük elbújni, lehet nem, azt teszi amit ösztönei súgnak neki, és úgy érzi elég biztos a dolgában. Ezek az emberek be fognak jönni, ellenben ha behívja őket, mintha egy lenne közülük, talán terelheti a tömeget. A hazudozáshoz pedig jól ért, ahogy általában a nemesek.
El is indul felfelé a lépcsőn, szinte szaladva, magával rángatja azt a szolgáló lányt akin még rajta van saját ruhája. A ládát nehézkesen, de kicsit vissza tudja tolni, ahhoz pedig elég vékony, hogy a résen kibújjon. Fentről kisegíti a lányt, majd visszatolják a résre a ládát, ami így már szinte teljesen eltakarja. Nagy levegőt vesz, szemeiben szikrázik a gyűlölet, ellenben társát a félelemet itatja át.*
̵ Nincs mitől tartanod. Ezek csak férfiak, nem többek.
*Férfiak, akik ostobák, visszataszítóak, semmi többek. Határozott léptekkel elhagyja a kamrát, nem csukja be maga mögött az ajtót, éppen csak résnyire hagyja nyitva, de csak ezt az egyet. Az étkezőn és nappalin haladva mindent nyitva hagy, hogy ne veszítsék el hitelességüket.*
̵ GYERTEK BARÁTAIM, GYERTEK!
*Üvölt még a házon belülről, nem nehéz torka szakadtából kiabálni, a benne tobzódó feszültség már régóta kikívánkozott ilyen formában. Az hátsó kijárathoz megy, hogy ami most útját állja a tömegnek. Meztelen lábait már most bántja a kő hidegsége. Ha van barikád, azt segítséggel eltolja, és szinte feltépi az ajtót az emberek előtt, a fejdíszt amiben érkezett a magasba tartja.*
̵ A PATKÁNYOK MIND ELMENEKÜLTEK. A TEMPLOM FELÉ SZALADTAK A GYÁVA KUTYÁK, ÉS NÉZZÉTEK MIT HAGYTAK ITT NEKTEK.
*A tömegbe dobja a drága díszt, egy pillanatig sem sajnálva azt. Félreáll, utat enged az embereknek, nem szeretné ha elsodornák őt. Széles mosolyában szánalom látszik, szemeiben téboly csillog.*
̵ ITT VAN MINDEN AMI TITEKET ILLET. VIGYÉTEK!
*Felkap a földről egy szobrot, amit még a bútorokról segített lepakolni, a magasba emeli feje fölé.*
̵ TIÉTEK! VIGYÉTEK!
*Arca szinte teljesen eltorzul, bájos vonásai mintha sosem léteztek volna. Vékony nyakán az erek kidagadnak, felhasználva a hévet ami benne munkálkodik felborítja az egyik asztalt. A kanapéra felugorva a szobor éles felével az anyagot kezdi átszurkálni. Még csak meg sem kell hazudtolnia igazi természetét, a benne tomboló őrület végre teret kapott, amit egyébként mindig olyan gondosan rejteget mások elől.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.23 15:46:58
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-22 22:59:50
Üzenet elküldve: 2018-04-22 22:59:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
*Örül, hogy a többiek is támogatják a pince ötletét, egyedül Latlie és Aleimord szavai lepik meg. Miközben a lány önfeláldozásról szőtt tervei szerencsére meghiúsulni látszanak, tovább bosszantja magát a nemes szavain. Legszívesebben visszaszólna neki valami nem túl kedveset, hogy miért nem tiltakozott előbb, ha fenntartásai voltak a tervvel és hogy ne utólag okoskodjon, ám végül úgy dönt, a hely és az idő nem a legalkalmasabb erre, így inkább lenyeli a keresetlen szavak nagy részét, és csak egy-két tényre igyekszik ráirányítani a figyelmét*
- A füst felfelé száll, és ha szerencsénk van, a pince szellőzőnyílásán át távozni fog, ami mégis lejut. És ha van időnk, esetleg ruhadarabokkal körbe tudjuk bélelni a csapóajtót, hogy jobban zárjon... *jegyzi meg félhangosan, hogy ha akarja, Aleimord úgy tehessen, mint aki nem hallott semmit. A további feleselés helyett inkább gyorsan a többiek után siet a pincébe, ahol figyelmesen hallgatja a két férfi utasításait. Kissé kétkedve néz a félig teli hordóra, de azért igyekszik biztatóan szólni Lunihoz.*
- Ne félj! Mássz bele nyugodtan! *javasolja a lánynak, és segítőkészen nyújtja a kezét, ha esetleg szüksége lenne rá a hordóba jutáshoz. Miután megbizonyosodik róla, hogy a többi két hordó is lakóra talált, ő maga is igyekszik Darenahr szavainak megfelelően elbújni a pince sötétjében a hordók közt, és próbál annyira csendben maradni, amennyire csak tud, feszülten fülelve minden apró neszre, ami fentről behallatszik.*
*Örül, hogy a többiek is támogatják a pince ötletét, egyedül Latlie és Aleimord szavai lepik meg. Miközben a lány önfeláldozásról szőtt tervei szerencsére meghiúsulni látszanak, tovább bosszantja magát a nemes szavain. Legszívesebben visszaszólna neki valami nem túl kedveset, hogy miért nem tiltakozott előbb, ha fenntartásai voltak a tervvel és hogy ne utólag okoskodjon, ám végül úgy dönt, a hely és az idő nem a legalkalmasabb erre, így inkább lenyeli a keresetlen szavak nagy részét, és csak egy-két tényre igyekszik ráirányítani a figyelmét*
- A füst felfelé száll, és ha szerencsénk van, a pince szellőzőnyílásán át távozni fog, ami mégis lejut. És ha van időnk, esetleg ruhadarabokkal körbe tudjuk bélelni a csapóajtót, hogy jobban zárjon... *jegyzi meg félhangosan, hogy ha akarja, Aleimord úgy tehessen, mint aki nem hallott semmit. A további feleselés helyett inkább gyorsan a többiek után siet a pincébe, ahol figyelmesen hallgatja a két férfi utasításait. Kissé kétkedve néz a félig teli hordóra, de azért igyekszik biztatóan szólni Lunihoz.*
- Ne félj! Mássz bele nyugodtan! *javasolja a lánynak, és segítőkészen nyújtja a kezét, ha esetleg szüksége lenne rá a hordóba jutáshoz. Miután megbizonyosodik róla, hogy a többi két hordó is lakóra talált, ő maga is igyekszik Darenahr szavainak megfelelően elbújni a pince sötétjében a hordók közt, és próbál annyira csendben maradni, amennyire csak tud, feszülten fülelve minden apró neszre, ami fentről behallatszik.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-22 12:37:33
Üzenet elküldve: 2018-04-22 12:37:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
- Aleimord uram, a hőbörgésre most egy kicsit sincs időnk, úgyhogy kérem, ezt most tegye félre!
*Hallja még, ahogy kelletlenül magyarázza, neki, mint nemesnek olyan dologra kell vetemednie, hogy elbújjon a pincében és a többi, de már kicsit sem érdekli, nem is foglalkozik vele. Sokkal inkább izgatja, hogy egyre hangosabban tombol a tömeg a ház előtt, egyre inkább tűnik úgy, az ajtók, ablakok már nem húzzák sokáig.
Aleniához lép, hogy a karjaiba véve vigye, hacsak nem tiltakozik nagyon erősen a lány. Nem, nem ilyen jótét lélek, csak Alenia borzasztóan néz ki, és arra nincs idő, hogy hátráltassa őket, márpedig futni aligha tud ránézésre.*
- Szabad, Kisasszony?
*Ha igen a válasz, felemeli, és már rohan is a pince felé, remélhetőleg a többiekkel a nyomában.*
- Erre, siessünk!
*Megvárja, amíg először a nők lemennek, ő csak utánuk. Aleimordnak eszében jut, hogy a csigalépcső lejáratának nyílása fölé egy nagy ládát húzzon, azzal eltakarva azt. Okos ötlet kivételesen a nemestől. A láda szinte teljesen elfedi a lejáratot, legalábbis lentről úgy tűnik.*
- Ahogy látom, csak ketten tudnak belemászni a hordókba. A többiek... Nos, ahogy látom, mögé is el tudunk bújni, az is jó. Ha eloltjuk a gyertyákat, vaksötét lesz idelenn. Még ha ők is hoznak magukkal valamit, amivel világítanak, a félhomályban akkor sem biztos, hogy észrevesznek minket. Már ha rátalálnak a pincére.
*Ha kell, segít a nőknek a hordók, szekrények mögé bújni. Bár ő amiatt izgult először, hogy nem lesz lent elég levegőjük, de látva a szellőző nyílásokat emiatt nem kell aggódnia.*
- Most maradjunk csendben, és figyeljünk. Amint halljuk őket akár csak közeledni is, eloltjuk a gyertyákat azonnal!
*Mondja, miután ő is elbújt a boroshordók közé.*
A hozzászólás írója (Darenahr Vemriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.22 12:47:49
- Aleimord uram, a hőbörgésre most egy kicsit sincs időnk, úgyhogy kérem, ezt most tegye félre!
*Hallja még, ahogy kelletlenül magyarázza, neki, mint nemesnek olyan dologra kell vetemednie, hogy elbújjon a pincében és a többi, de már kicsit sem érdekli, nem is foglalkozik vele. Sokkal inkább izgatja, hogy egyre hangosabban tombol a tömeg a ház előtt, egyre inkább tűnik úgy, az ajtók, ablakok már nem húzzák sokáig.
Aleniához lép, hogy a karjaiba véve vigye, hacsak nem tiltakozik nagyon erősen a lány. Nem, nem ilyen jótét lélek, csak Alenia borzasztóan néz ki, és arra nincs idő, hogy hátráltassa őket, márpedig futni aligha tud ránézésre.*
- Szabad, Kisasszony?
*Ha igen a válasz, felemeli, és már rohan is a pince felé, remélhetőleg a többiekkel a nyomában.*
- Erre, siessünk!
*Megvárja, amíg először a nők lemennek, ő csak utánuk. Aleimordnak eszében jut, hogy a csigalépcső lejáratának nyílása fölé egy nagy ládát húzzon, azzal eltakarva azt. Okos ötlet kivételesen a nemestől. A láda szinte teljesen elfedi a lejáratot, legalábbis lentről úgy tűnik.*
- Ahogy látom, csak ketten tudnak belemászni a hordókba. A többiek... Nos, ahogy látom, mögé is el tudunk bújni, az is jó. Ha eloltjuk a gyertyákat, vaksötét lesz idelenn. Még ha ők is hoznak magukkal valamit, amivel világítanak, a félhomályban akkor sem biztos, hogy észrevesznek minket. Már ha rátalálnak a pincére.
*Ha kell, segít a nőknek a hordók, szekrények mögé bújni. Bár ő amiatt izgult először, hogy nem lesz lent elég levegőjük, de látva a szellőző nyílásokat emiatt nem kell aggódnia.*
- Most maradjunk csendben, és figyeljünk. Amint halljuk őket akár csak közeledni is, eloltjuk a gyertyákat azonnal!
*Mondja, miután ő is elbújt a boroshordók közé.*
A hozzászólás írója (Darenahr Vemriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.22 12:47:49
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-04-21 15:34:31
Üzenet elküldve: 2018-04-21 15:34:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
- Hát ez nagyon jó!
*Morog hangosan, miközben követi a többieket, és int is nekik közben, hogy kapkodják magukat.*
- A tündért nem találtam meg, és közben esélyt sem hagytatok magunknak. Nem lett volna egyszerűbb akkor, amikor először mondtam gyorsan eltépni néhány helyen a ruhánkat, összekoszolni, majd hátul kimenni, és ha megkérdezik, kik vagyunk fosztogatónak állítani magunkat? Csak fel kellett volna kapnunk néhány dolgot.
*Hangosan sóhajt.*
- Nem, nekünk el kell bújni a pincében, hogy ha ránk gyújtják az egész házat, mindannyian megfulladjunk a lefelé jövő füst miatt. Igazán jó terv.
*Nem lehet hibáztatni, az elmúlt napok eseményei miatt annyi feszültség van benne, amitől normál esetben már rég robbant volna. Úgy tűnik, ennek az ideje most következik be.*
- Ugye tudjátok, hogy egy nemesi kúria nagy lángokkal ég, és a csapóajtó nem légmentesen zár?
*Csak abban bízhat, hogy ez nem fog bekövetkezni.*
- Remélem a tündér elbújt, vagy elmenekült.
*Mikor Latlie önként fel akarja áldozni magát odalép, hozzá, és taszigálni kezd a pince felé, ha magától nem indul meg.*
- Szó sem lehet róla! Szerinted mit csinálnak veled, ha megtudják, hogy nemeseket védsz?
*Ha mindenki elindult lefelé, mielőtt bezárná a pincébe vezető csapóajtót megpróbál egy nagyobb ládát a nyílásra húzni.
Lent aztán rögtön a hordókhoz rohan, hátha az előző tulaj kiivott párat. Szerencséjére akad kettő üres, illetve egy fél is.
Odahúzza őket egy távolabbi sarokba, úgy, hogy azért még mögötte legyen hely, majd jelentőségtelejen a résre mutat.*
- Na gyere.
*Mondja a húgának, azzal ha nem ellenkezik, beleteszi az egyik üres hordóba.*
- Aki gyorsabb, az marad száraz.
*Próbálja elviccelni a helyzetet, miközben a hölgyekre néz.*
- Fürödtél már borban?
*Pillant Lunira, hiszen számára egyértelmű, hogy a másik üres hordóba Rel kerül.*
- Hát ez nagyon jó!
*Morog hangosan, miközben követi a többieket, és int is nekik közben, hogy kapkodják magukat.*
- A tündért nem találtam meg, és közben esélyt sem hagytatok magunknak. Nem lett volna egyszerűbb akkor, amikor először mondtam gyorsan eltépni néhány helyen a ruhánkat, összekoszolni, majd hátul kimenni, és ha megkérdezik, kik vagyunk fosztogatónak állítani magunkat? Csak fel kellett volna kapnunk néhány dolgot.
*Hangosan sóhajt.*
- Nem, nekünk el kell bújni a pincében, hogy ha ránk gyújtják az egész házat, mindannyian megfulladjunk a lefelé jövő füst miatt. Igazán jó terv.
*Nem lehet hibáztatni, az elmúlt napok eseményei miatt annyi feszültség van benne, amitől normál esetben már rég robbant volna. Úgy tűnik, ennek az ideje most következik be.*
- Ugye tudjátok, hogy egy nemesi kúria nagy lángokkal ég, és a csapóajtó nem légmentesen zár?
*Csak abban bízhat, hogy ez nem fog bekövetkezni.*
- Remélem a tündér elbújt, vagy elmenekült.
*Mikor Latlie önként fel akarja áldozni magát odalép, hozzá, és taszigálni kezd a pince felé, ha magától nem indul meg.*
- Szó sem lehet róla! Szerinted mit csinálnak veled, ha megtudják, hogy nemeseket védsz?
*Ha mindenki elindult lefelé, mielőtt bezárná a pincébe vezető csapóajtót megpróbál egy nagyobb ládát a nyílásra húzni.
Lent aztán rögtön a hordókhoz rohan, hátha az előző tulaj kiivott párat. Szerencséjére akad kettő üres, illetve egy fél is.
Odahúzza őket egy távolabbi sarokba, úgy, hogy azért még mögötte legyen hely, majd jelentőségtelejen a résre mutat.*
- Na gyere.
*Mondja a húgának, azzal ha nem ellenkezik, beleteszi az egyik üres hordóba.*
- Aki gyorsabb, az marad száraz.
*Próbálja elviccelni a helyzetet, miközben a hölgyekre néz.*
- Fürödtél már borban?
*Pillant Lunira, hiszen számára egyértelmű, hogy a másik üres hordóba Rel kerül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952