Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-13 16:21:51
Üzenet elküldve: 2018-03-13 16:21:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord, Darenahr//
*Az elf miután megmutatta hol hajthatják álomra a fejüket, nem is töri magát, hogy további útmutatást adjon. Ami egyfelől jó, mert minek beszéljen feleslegesen, a lényeget elmondta. Másfelől rossz mert lehetne kissé kommunikatívabb. Vokkának az az érzése támad, hogy csak le akarja rázni őket, mint kóbor kutya az esővizet. A nemes távozik is, Darenahr viszont előzékeny felajánlást tesz.*
-Igen bár az éremnek, mint mindig, most is két oldala van. Nyugodt helyen, ami távol esik a többi szobától jobban tudok gondolkodni. Nem zavar senki. Viszont. *Emeli fel ujját bár kétséges, hogy akár csak az ember látóterébe kerül-e ha nem figyel éppen rá.* Én gondolok másokra is. Amíg néhány ital elkészül, érdekes illata van, esetleg eltörik egy-két üveg amíg készülnek. Nem szeretnék ezzel zavarni senkit sem.
-Amire Aleimord azt mondta rá hogy nyugodt szoba. Valószínűleg az lesz a legjobb ajánlat amit mostanában kapni fogok. Rögtön benézek, hogy méretre megfelelő lesz-e, és csatlakozom én is. *Mivel Vokka mindig szívesen kóstol meg finom ételeket és italokat, igazából a válasz nem is volt kérdéses.*
*A szobába benyitva, egy tisztességes méretű szobába lép be. Egyszerűen berendezve, de első ránézésre minden bútordarab megvan ami kellhet. Leteszi zsákját és kabátját a fotelba, majd újfent csatlakozik a kereskedőhöz.*
-Indulhatunk. Remélem idővel olyan italok is lesznek itt amik értéket képviselnek. Feltéve, hogy most nincsenek ilyenek a pincében. *Azóta nem ivott egy jó alkoholt mióta Nell megfenyegette hogy Vodkának fogja hívni őt. Itt lesz majd az ideje bepótolni. Ha nem is egyből bemutatkozásképp, de később a laborjában esélyes egy italos rész kialakítása. Ott könnyebb magyarázatot adni rá mintha a szobában lenne kialakítva az a rész.*
*Az elf miután megmutatta hol hajthatják álomra a fejüket, nem is töri magát, hogy további útmutatást adjon. Ami egyfelől jó, mert minek beszéljen feleslegesen, a lényeget elmondta. Másfelől rossz mert lehetne kissé kommunikatívabb. Vokkának az az érzése támad, hogy csak le akarja rázni őket, mint kóbor kutya az esővizet. A nemes távozik is, Darenahr viszont előzékeny felajánlást tesz.*
-Igen bár az éremnek, mint mindig, most is két oldala van. Nyugodt helyen, ami távol esik a többi szobától jobban tudok gondolkodni. Nem zavar senki. Viszont. *Emeli fel ujját bár kétséges, hogy akár csak az ember látóterébe kerül-e ha nem figyel éppen rá.* Én gondolok másokra is. Amíg néhány ital elkészül, érdekes illata van, esetleg eltörik egy-két üveg amíg készülnek. Nem szeretnék ezzel zavarni senkit sem.
-Amire Aleimord azt mondta rá hogy nyugodt szoba. Valószínűleg az lesz a legjobb ajánlat amit mostanában kapni fogok. Rögtön benézek, hogy méretre megfelelő lesz-e, és csatlakozom én is. *Mivel Vokka mindig szívesen kóstol meg finom ételeket és italokat, igazából a válasz nem is volt kérdéses.*
*A szobába benyitva, egy tisztességes méretű szobába lép be. Egyszerűen berendezve, de első ránézésre minden bútordarab megvan ami kellhet. Leteszi zsákját és kabátját a fotelba, majd újfent csatlakozik a kereskedőhöz.*
-Indulhatunk. Remélem idővel olyan italok is lesznek itt amik értéket képviselnek. Feltéve, hogy most nincsenek ilyenek a pincében. *Azóta nem ivott egy jó alkoholt mióta Nell megfenyegette hogy Vodkának fogja hívni őt. Itt lesz majd az ideje bepótolni. Ha nem is egyből bemutatkozásképp, de később a laborjában esélyes egy italos rész kialakítása. Ott könnyebb magyarázatot adni rá mintha a szobában lenne kialakítva az a rész.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-13 12:38:17
Üzenet elküldve: 2018-03-13 12:38:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Nappali - Lau//
*Semmi újat nem tudott meg, és ez bosszantja. Úgy jön el valaki munkáért, hogy azt sem tudja, hogy mit akar majd csinálni, ne nem túl imponáló. De szüksége van a segítségre, ezért nem fogja visszautasítani őt.*
- Munka van itt bőven, még válogathat is.
*Bár, ha tud olvasni, akkor nem szívesen küldi például takarítani.*
- Maradjunk annyiban, hogy holnap megnézzük, hogy miben tudna segíteni, és mi a, amit szívesen végez. Ez alapján majd meghatározzuk a fizetségét.
*Nagyon nincs kedve már ezzel foglalkozni, agyalni, ötletelni, miközben érzi, hogy lassan belefájdul a feje az eseményekbe.*
*Semmi újat nem tudott meg, és ez bosszantja. Úgy jön el valaki munkáért, hogy azt sem tudja, hogy mit akar majd csinálni, ne nem túl imponáló. De szüksége van a segítségre, ezért nem fogja visszautasítani őt.*
- Munka van itt bőven, még válogathat is.
*Bár, ha tud olvasni, akkor nem szívesen küldi például takarítani.*
- Maradjunk annyiban, hogy holnap megnézzük, hogy miben tudna segíteni, és mi a, amit szívesen végez. Ez alapján majd meghatározzuk a fizetségét.
*Nagyon nincs kedve már ezzel foglalkozni, agyalni, ötletelni, miközben érzi, hogy lassan belefájdul a feje az eseményekbe.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-13 12:26:02
Üzenet elküldve: 2018-03-13 12:26:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Elég jól ismersz.
*Halvány mosoly jelenik meg az arcán. Nem tragédiaként fogta fel a dolgokat, hanem egy leckeként, és új lehetőségként, ami vagy sokat adhat a számára, vagy sokat elvehet.*
- Heilgront... Nem tudom, hogy érdekelné-e.
*A rokonra nem is igazán gondolt eddig, de való igaz, hogy érdekelhetné. Hasonlóan kellemetlen múltjuk van, ráadásul az unokatestvér Aleimordnál sokkal jobban szereti a fényűzést és a feltűnést, valószínűleg az apjától örökölhette.
Elveszi a lánytól a poharat, és felemelt fővel koccint.*
- A Rendre, kettőnkre, és a jövőre!
*Ismétli a lányt, majd nagyot kortyol az italból, mintha az jobban szentesíthetné a köszöntőt.*
- Rajtatok és rajtunk kívül? Van egy család, lae'Natar. Ők is kereskedők.
- Elég jól ismersz.
*Halvány mosoly jelenik meg az arcán. Nem tragédiaként fogta fel a dolgokat, hanem egy leckeként, és új lehetőségként, ami vagy sokat adhat a számára, vagy sokat elvehet.*
- Heilgront... Nem tudom, hogy érdekelné-e.
*A rokonra nem is igazán gondolt eddig, de való igaz, hogy érdekelhetné. Hasonlóan kellemetlen múltjuk van, ráadásul az unokatestvér Aleimordnál sokkal jobban szereti a fényűzést és a feltűnést, valószínűleg az apjától örökölhette.
Elveszi a lánytól a poharat, és felemelt fővel koccint.*
- A Rendre, kettőnkre, és a jövőre!
*Ismétli a lányt, majd nagyot kortyol az italból, mintha az jobban szentesíthetné a köszöntőt.*
- Rajtatok és rajtunk kívül? Van egy család, lae'Natar. Ők is kereskedők.
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-12 23:23:28
Üzenet elküldve: 2018-03-12 23:23:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord szobájában//
*Mire visszaér nem látja sem Aleimordot, sem pedig Laut, de nincs ebben semmi meglepő. Bármennyire is sietett, nem járhatta meg a piacot olyan gyorsan, hogy az ő beszélgetésük végére visszaérjen, így egyelőre pusztán csak abban reménykedhet, hogy bármit is beszéltek ők ketten egymással, annak az lett a vége, hogy a barna hajú lány végül ebbe a házba, nem pedig a Cray'ra családéba fog beköltözni végül. Nem mintha Naiék háza olyan nagyon távol lenne tőle, de azért csak sokkal egyszerűbb lenne gyakran találkozni és beszélgetni Lauval így, mint úgy, hogyha máshol lakik. Nem bánná, hogyha lenne itt ennyi nemes és dúsgazdag elf és fél-elf között valaki, akinek hozzá hasonlóan nem feltétlenül természetes és magától értetődő dolog egy ekkora nagy ház, vagy pedig egy kisebb ház méretű, ruhákkal teli szoba.
~ Ó tényleg, a ruhák! Ma este kellene átmennem még értük vajon? Vagy Nai átküldi őket nekem holnap egy szolgálóval? Mi van, ha nem jut eszébe ennyi minden urán? Ha így lesz esetleg, akkor holnap délután legkésőbb csak át kellene értük mennem. ~ csaponganak gondolatai össze-vissza, miközben felfelé sétál a lépcsőn.
Alenia szobájába nagyon halkan, nagyon óvatosan nyit be, aminek köszönhetően annyira megijed, hogy még talán szíve is kihagy egy ütemet, amikor azt üresen találja. Sehogyan sem tudja mire vélni a dolgot, szerencséjére azonban pár pillanattal később eszébe jut, hogy a lányt a mágus, és Eeyr papja hozták fel, és mivel ájult volt, nyilván nem mondhatta meg nekik, hogy melyik szoba az övé, így pedig biztosan máshová vitték. Sok választási lehetősége pedig így már nem marad. Az övében biztosan nincs, mert ott már járt egyszer, amióta hazaértek, ezen kívül pedig már csak egy üres, valamint Aleimord szobája van idefent az emeleten.
Elsőnek utóbbiba nyit be, megint csak annyira halkan, amennyire csak tud, és természetesen nem kopog mielőtt ezt megtenné, nehogy esetleg felébressze a lányt, ha közben elaludt. Elég valószínű volt, hogy nem rabolta őt el még egyszer senki, mégis nagyon megkönnyebbül, amikor látja az ágyban feküdni.
Halkan lépked, szinte lábujjhelyen oson a férfihoz, aki kicsit ugyan elhúzódott az ágytól, de szerencsére még mindig itt van.*
- Meghoztam a gyógyfüveket. *mondja neki suttogva, biztosra véve, hogy ő mondta Aleimordnak azt, hogy mit kell beszereznie, és a ház ura nem magától tudta.*
- Jobban van legalább kicsit, ugye? *kérdi tőle hangjában őszinte aggodalommal, még is reménykedve, és, ha a férfi nem tiltakozik, akkor át is adja neki szerzeményeit a piacról, a gnóm retkeket, az ezüstcsörgőket, és a holdsajtokat, mindegyikből két-két darabot.*
- Ha teát kellene főzni belőlük, szívesen megmutatom, hogy merre van a konyha. *ajánlja fel, továbbra is suttogva.*
- Vagy hatnak máshogy is?
*Mire visszaér nem látja sem Aleimordot, sem pedig Laut, de nincs ebben semmi meglepő. Bármennyire is sietett, nem járhatta meg a piacot olyan gyorsan, hogy az ő beszélgetésük végére visszaérjen, így egyelőre pusztán csak abban reménykedhet, hogy bármit is beszéltek ők ketten egymással, annak az lett a vége, hogy a barna hajú lány végül ebbe a házba, nem pedig a Cray'ra családéba fog beköltözni végül. Nem mintha Naiék háza olyan nagyon távol lenne tőle, de azért csak sokkal egyszerűbb lenne gyakran találkozni és beszélgetni Lauval így, mint úgy, hogyha máshol lakik. Nem bánná, hogyha lenne itt ennyi nemes és dúsgazdag elf és fél-elf között valaki, akinek hozzá hasonlóan nem feltétlenül természetes és magától értetődő dolog egy ekkora nagy ház, vagy pedig egy kisebb ház méretű, ruhákkal teli szoba.
~ Ó tényleg, a ruhák! Ma este kellene átmennem még értük vajon? Vagy Nai átküldi őket nekem holnap egy szolgálóval? Mi van, ha nem jut eszébe ennyi minden urán? Ha így lesz esetleg, akkor holnap délután legkésőbb csak át kellene értük mennem. ~ csaponganak gondolatai össze-vissza, miközben felfelé sétál a lépcsőn.
Alenia szobájába nagyon halkan, nagyon óvatosan nyit be, aminek köszönhetően annyira megijed, hogy még talán szíve is kihagy egy ütemet, amikor azt üresen találja. Sehogyan sem tudja mire vélni a dolgot, szerencséjére azonban pár pillanattal később eszébe jut, hogy a lányt a mágus, és Eeyr papja hozták fel, és mivel ájult volt, nyilván nem mondhatta meg nekik, hogy melyik szoba az övé, így pedig biztosan máshová vitték. Sok választási lehetősége pedig így már nem marad. Az övében biztosan nincs, mert ott már járt egyszer, amióta hazaértek, ezen kívül pedig már csak egy üres, valamint Aleimord szobája van idefent az emeleten.
Elsőnek utóbbiba nyit be, megint csak annyira halkan, amennyire csak tud, és természetesen nem kopog mielőtt ezt megtenné, nehogy esetleg felébressze a lányt, ha közben elaludt. Elég valószínű volt, hogy nem rabolta őt el még egyszer senki, mégis nagyon megkönnyebbül, amikor látja az ágyban feküdni.
Halkan lépked, szinte lábujjhelyen oson a férfihoz, aki kicsit ugyan elhúzódott az ágytól, de szerencsére még mindig itt van.*
- Meghoztam a gyógyfüveket. *mondja neki suttogva, biztosra véve, hogy ő mondta Aleimordnak azt, hogy mit kell beszereznie, és a ház ura nem magától tudta.*
- Jobban van legalább kicsit, ugye? *kérdi tőle hangjában őszinte aggodalommal, még is reménykedve, és, ha a férfi nem tiltakozik, akkor át is adja neki szerzeményeit a piacról, a gnóm retkeket, az ezüstcsörgőket, és a holdsajtokat, mindegyikből két-két darabot.*
- Ha teát kellene főzni belőlük, szívesen megmutatom, hogy merre van a konyha. *ajánlja fel, továbbra is suttogva.*
- Vagy hatnak máshogy is?
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-12 18:34:00
Üzenet elküldve: 2018-03-12 18:34:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
- Ugyan! Sose találnálak unalmasnak! -*igyekszik megnyugtatni Lunit, és ez nem csak üres fecsegés a részéről. Még a legunalmasabb emberben is van valami érdekes, csak meg kell találni, mi, még ha ehhez a lelke legmélyére kell is leásni. Na persze nem mintha Lunit ilyennek tartaná. Már a múltja érdekessé teszi a szemében, az pedig még inkább, hogy hogyan alakul majd a sorsa? A maga részéről pedig szeretné, ha ebben minél tovább része lehetne, mint a barátja*
- És a lustaságot is meg tudom érteni, de még hogy! -*jegyzi meg mosolyogva*- Én is képes vagyok órákig ellenni anélkül, hogy csinálnék valamit. Csak kergetik egymást a gondolatok a fejemben, és végül teljesen máshol lyukadok ki, mint ahol elkezdtem. De abban is el tudok merülni, hogy az embereket nézem, ahogy élik az életüket... Kik ők? Honnan jöttek? Mit csinálnak épp? Megannyi sors, ami a szemünk előtt játszódik le, és semmit nem tudunk róla! Hát nem elképesztő? -*most Luni is ízelítőt kaphat abból, amiről az előbb mesélt, hiszen a lustaságtól kezdve megint valahol teljesen máshol fejezte be a gondolatmenetet. Általában ha hangosan beszél, figyelni szokott rá, hogy követhető legyen a gondolatmenete, de ha nagyon lelkesedik egy-egy téma iránt, mások gyakran nehezen tudják követni, mit is akar mondani. Reméli, Luni azért megértette, mit akart mondani, és nem nézi teljesen bolondnak furcsa szokásai miatt*
- Ez tényleg nagyon izgalmasnak hangzik! -*tér inkább vissza a mágia témájához, hátha arról összefüggőbben tud beszélni*- Biztos hatalmas mágus lesz majd belőled! Jajj, úgy irigyellek! -*igyekszik túlzott lelkesedéssel hiteltelenné tenni az irigykedését, hogy Luni ne hallja ki belőle, tényleg így érez. Elvégre neki is voltak tervei, hogy majd megtanulja a mágiát, de ezekről a városba érkezése után hamar letett, tekintve, hogy mennyi idő és pénz kellene hozzá, hogy bármit is elérjen. Azonban ez még mindig kissé fájó pont neki, bár már egyre jobban megbékélt helyzetével, és tényleg örül annak, hogy Luni azt tanulhatja, amit szeretne. A mágia kapcsán csak egy meg nem élt élet lebeg a szemei előtt, amiről kicsit fáj lemondania. ~De talán tényleg nem ez az én utam. Ha úgy lenne, akkor valahogy eljutottam volna oda...~ filozofál magában, de mivel nézetei szerint csak magára lehetne dühös, amiért döntései következében ide jutott, úgy dönt, inkább nem foglalkozik többet a témával, hisz az önmarcangolás nem vezet sehova. ~És hát, a jelenlegi helyzet sem olyan rossz!~ zárja le végleg a dolgot*
- Akkor majd csak pár kisebb útra megyünk! Kis kikapcsolódás a város forgatagából! -*kacsint Lunira, és igyekszik saját gondolatait is elterelni egy elképzelt pihenés ötletével*- Majd építünk magunknak valahol egy kis tűzrakót, ha Aleimord nem hajlandó csináltatni egyet a kertbe! És csak sütögetünk, és beszélgetünk körülötte a csillagfényes estéken -*mosolyodik el saját ötletén*- Vagy... szerinted feltűnne neki, ha a kert végébe titokban építenénk egyet? Kíváncsi vagyok, mennyi időbe telne, míg észreveszi! -*nevet az elképzelésen, hogy saját kezükbe vegyék a dolgokat*
- De talán igazad van. -*bólogat Luni szavaira*- Bár egyikünknek sem volt könnyű, összességében talán tényleg jobb gyerekkorunk volt, mint nemesként lett volna. -*mosolyodik el, miközben gondolatban végigtekint eddigi életén. ~Csak ne kellene felnőni!~ nyom el egy kis sóhajt magában.*
- Ez igazán kedves, köszönöm! -*válaszol Luni felajánlására az eddigieknél kissé komolyabban. Tényleg nem tudja elképzelni, hogy valaha kisasszonynak szólítsa a lányt, és nem is szeretné, mert az azt jelentené, hogy igencsak eltávolodtak egymástól. ~Remélem, még sokáig ilyen marad minden, mint most!~ fohászkodik magában, ahogy a békés órákra gondol, amiket most beszélgetéssel töltöttek.*
- Nem, a Lau tökéletes lesz! -*igyekszik megnyugtatni a lányt. Bár otthon mindenki Laurennek hívta, már egészen kezdi megszokni a Laut. ~És különben is, ez már egy másik élet. Új hely, új név~ szimbolizálja számára a névváltás az elszakadást is egyben. ~Remélem, csak a nevem lett kevesebb, én nem... ~merül fel benne egy halk gondolat, ám mivel a válasz túl bonyolult és kusza lenne, egyelőre inkább hagyja a témát. Inkább Lunira figyel, aki a tükrök iránti különleges vonzalmát ecseteli, de nem bírja megállni a dolgot egy kis nevetés nélkül. Persze nem Lunit akarja kinevetni, de olyan gyermekien őszinte az egész, hogy meglepi ez a nyíltság, amit már régen nem tapasztalt*
- Én a helyedben nem aggódnék ezeken! -*jegyzi meg még mindig mosolyogva*- Még a lábad is, meg a melled is lehet nagyobb! És különben sem ez a fontos! -*bölcselkedik kicsit*- A férfiak úgyis a szép arcodat veszik észre először! Már azzal is le tudod venni őket a lábukról! -*kacsint a lányra. Mikor a fésülködés kerül szóba, ő is érdeklődő pillantásokat vet Luni hosszú, fekete hajzuhatagára, ami tükörsimán omlik a hátára. ~Az én hajam biztos nem lesz soha ilyen sima és hosszú~ gondol saját hajára, ami igen gyakran tűnik inkább kócosnak egy hosszú nap végére*
- Nem szoktad befonni, vagy ilyesmi? -*kérdezi érdeklődve, miközben gondolatban azt tervezi, mi mindent tudna kihozni Luni hajából, ha lehetősége lenne rá, hiszen a húgán volt alkalma bőven kísérletezni a különböző stílusokkal.*
- Egy kis tea jól esne, köszi! -*ekkor döbben rá, mennyire szomjas is lett a sok beszédtől, így a teáskanna után nyúl, majd tölt magának egy pohárral*- Te biztos nem kérsz? -*kérdezi Lunira tekintve, miközben egy üres pohár fölé irányítja a kanna csőrét, hogyha a lány mégis meggondolja magát, tölthessen neki is.*
//Egy csendes délelőtt//
- Ugyan! Sose találnálak unalmasnak! -*igyekszik megnyugtatni Lunit, és ez nem csak üres fecsegés a részéről. Még a legunalmasabb emberben is van valami érdekes, csak meg kell találni, mi, még ha ehhez a lelke legmélyére kell is leásni. Na persze nem mintha Lunit ilyennek tartaná. Már a múltja érdekessé teszi a szemében, az pedig még inkább, hogy hogyan alakul majd a sorsa? A maga részéről pedig szeretné, ha ebben minél tovább része lehetne, mint a barátja*
- És a lustaságot is meg tudom érteni, de még hogy! -*jegyzi meg mosolyogva*- Én is képes vagyok órákig ellenni anélkül, hogy csinálnék valamit. Csak kergetik egymást a gondolatok a fejemben, és végül teljesen máshol lyukadok ki, mint ahol elkezdtem. De abban is el tudok merülni, hogy az embereket nézem, ahogy élik az életüket... Kik ők? Honnan jöttek? Mit csinálnak épp? Megannyi sors, ami a szemünk előtt játszódik le, és semmit nem tudunk róla! Hát nem elképesztő? -*most Luni is ízelítőt kaphat abból, amiről az előbb mesélt, hiszen a lustaságtól kezdve megint valahol teljesen máshol fejezte be a gondolatmenetet. Általában ha hangosan beszél, figyelni szokott rá, hogy követhető legyen a gondolatmenete, de ha nagyon lelkesedik egy-egy téma iránt, mások gyakran nehezen tudják követni, mit is akar mondani. Reméli, Luni azért megértette, mit akart mondani, és nem nézi teljesen bolondnak furcsa szokásai miatt*
- Ez tényleg nagyon izgalmasnak hangzik! -*tér inkább vissza a mágia témájához, hátha arról összefüggőbben tud beszélni*- Biztos hatalmas mágus lesz majd belőled! Jajj, úgy irigyellek! -*igyekszik túlzott lelkesedéssel hiteltelenné tenni az irigykedését, hogy Luni ne hallja ki belőle, tényleg így érez. Elvégre neki is voltak tervei, hogy majd megtanulja a mágiát, de ezekről a városba érkezése után hamar letett, tekintve, hogy mennyi idő és pénz kellene hozzá, hogy bármit is elérjen. Azonban ez még mindig kissé fájó pont neki, bár már egyre jobban megbékélt helyzetével, és tényleg örül annak, hogy Luni azt tanulhatja, amit szeretne. A mágia kapcsán csak egy meg nem élt élet lebeg a szemei előtt, amiről kicsit fáj lemondania. ~De talán tényleg nem ez az én utam. Ha úgy lenne, akkor valahogy eljutottam volna oda...~ filozofál magában, de mivel nézetei szerint csak magára lehetne dühös, amiért döntései következében ide jutott, úgy dönt, inkább nem foglalkozik többet a témával, hisz az önmarcangolás nem vezet sehova. ~És hát, a jelenlegi helyzet sem olyan rossz!~ zárja le végleg a dolgot*
- Akkor majd csak pár kisebb útra megyünk! Kis kikapcsolódás a város forgatagából! -*kacsint Lunira, és igyekszik saját gondolatait is elterelni egy elképzelt pihenés ötletével*- Majd építünk magunknak valahol egy kis tűzrakót, ha Aleimord nem hajlandó csináltatni egyet a kertbe! És csak sütögetünk, és beszélgetünk körülötte a csillagfényes estéken -*mosolyodik el saját ötletén*- Vagy... szerinted feltűnne neki, ha a kert végébe titokban építenénk egyet? Kíváncsi vagyok, mennyi időbe telne, míg észreveszi! -*nevet az elképzelésen, hogy saját kezükbe vegyék a dolgokat*
- De talán igazad van. -*bólogat Luni szavaira*- Bár egyikünknek sem volt könnyű, összességében talán tényleg jobb gyerekkorunk volt, mint nemesként lett volna. -*mosolyodik el, miközben gondolatban végigtekint eddigi életén. ~Csak ne kellene felnőni!~ nyom el egy kis sóhajt magában.*
- Ez igazán kedves, köszönöm! -*válaszol Luni felajánlására az eddigieknél kissé komolyabban. Tényleg nem tudja elképzelni, hogy valaha kisasszonynak szólítsa a lányt, és nem is szeretné, mert az azt jelentené, hogy igencsak eltávolodtak egymástól. ~Remélem, még sokáig ilyen marad minden, mint most!~ fohászkodik magában, ahogy a békés órákra gondol, amiket most beszélgetéssel töltöttek.*
- Nem, a Lau tökéletes lesz! -*igyekszik megnyugtatni a lányt. Bár otthon mindenki Laurennek hívta, már egészen kezdi megszokni a Laut. ~És különben is, ez már egy másik élet. Új hely, új név~ szimbolizálja számára a névváltás az elszakadást is egyben. ~Remélem, csak a nevem lett kevesebb, én nem... ~merül fel benne egy halk gondolat, ám mivel a válasz túl bonyolult és kusza lenne, egyelőre inkább hagyja a témát. Inkább Lunira figyel, aki a tükrök iránti különleges vonzalmát ecseteli, de nem bírja megállni a dolgot egy kis nevetés nélkül. Persze nem Lunit akarja kinevetni, de olyan gyermekien őszinte az egész, hogy meglepi ez a nyíltság, amit már régen nem tapasztalt*
- Én a helyedben nem aggódnék ezeken! -*jegyzi meg még mindig mosolyogva*- Még a lábad is, meg a melled is lehet nagyobb! És különben sem ez a fontos! -*bölcselkedik kicsit*- A férfiak úgyis a szép arcodat veszik észre először! Már azzal is le tudod venni őket a lábukról! -*kacsint a lányra. Mikor a fésülködés kerül szóba, ő is érdeklődő pillantásokat vet Luni hosszú, fekete hajzuhatagára, ami tükörsimán omlik a hátára. ~Az én hajam biztos nem lesz soha ilyen sima és hosszú~ gondol saját hajára, ami igen gyakran tűnik inkább kócosnak egy hosszú nap végére*
- Nem szoktad befonni, vagy ilyesmi? -*kérdezi érdeklődve, miközben gondolatban azt tervezi, mi mindent tudna kihozni Luni hajából, ha lehetősége lenne rá, hiszen a húgán volt alkalma bőven kísérletezni a különböző stílusokkal.*
- Egy kis tea jól esne, köszi! -*ekkor döbben rá, mennyire szomjas is lett a sok beszédtől, így a teáskanna után nyúl, majd tölt magának egy pohárral*- Te biztos nem kérsz? -*kérdezi Lunira tekintve, miközben egy üres pohár fölé irányítja a kanna csőrét, hogyha a lány mégis meggondolja magát, tölthessen neki is.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-12 17:23:10
Üzenet elküldve: 2018-03-12 17:23:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Nappali - Aleimord//
*Némán követi Aleimordot a nappaliba, majd mikor hellyel kínálják, leül vele szemben. A rövid felszólítást azonban eléggé udvariatlannak találja, ám tekintve, hogy miken mehetett át az előtte lévő férfi, ez egyszer képes elnézni neki a gorombaságot, és igyekszik legjobb képességei szerint válaszolni.*
- Munkát keresek. -*tér rögtön a lényeg, érezve, hogy most nincs idő köntörfalazni. Ki kell használnia azt a pár percet, amit a ház ura képes rááldozni*- Csak nemrég jöttem a városba, így nem sok mindenkit ismerek itt, de Nairadával már volt szerencsém találkozni, és ő említette, hogy Ön esetleg tudna foglalkoztatni. -*úgy dönt, jobb, ha Nairada féltestvérét, aki miatt belekeveredett ebbe az egészbe, nem említi meg, inkább igyekszik újoncnak beállítani magát a városban*- Mint neki is mondtam, tudok írni, olvasni, jól értek a számokhoz és a földrajzhoz, valamint a különböző növényekhez is konyítok valamicskét. -*igyekszik summázni tudását olyan röviden, ahogy csak lehet*- Bármilyen munka érdekelne, amit ajánlani tud... -*fejezi be, majd várakozóan néz a férfira, mit szól az imént elhangzottakhoz.*
*Némán követi Aleimordot a nappaliba, majd mikor hellyel kínálják, leül vele szemben. A rövid felszólítást azonban eléggé udvariatlannak találja, ám tekintve, hogy miken mehetett át az előtte lévő férfi, ez egyszer képes elnézni neki a gorombaságot, és igyekszik legjobb képességei szerint válaszolni.*
- Munkát keresek. -*tér rögtön a lényeg, érezve, hogy most nincs idő köntörfalazni. Ki kell használnia azt a pár percet, amit a ház ura képes rááldozni*- Csak nemrég jöttem a városba, így nem sok mindenkit ismerek itt, de Nairadával már volt szerencsém találkozni, és ő említette, hogy Ön esetleg tudna foglalkoztatni. -*úgy dönt, jobb, ha Nairada féltestvérét, aki miatt belekeveredett ebbe az egészbe, nem említi meg, inkább igyekszik újoncnak beállítani magát a városban*- Mint neki is mondtam, tudok írni, olvasni, jól értek a számokhoz és a földrajzhoz, valamint a különböző növényekhez is konyítok valamicskét. -*igyekszik summázni tudását olyan röviden, ahogy csak lehet*- Bármilyen munka érdekelne, amit ajánlani tud... -*fejezi be, majd várakozóan néz a férfira, mit szól az imént elhangzottakhoz.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-12 15:13:01
Üzenet elküldve: 2018-03-12 15:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord szobájában //
* A ház ura távozik, így ketten maradnak szegény lánnyal. Bármennyire is szeretne, valóban nem tud többet tenni jelenleg, mint hogy megitatja Aleniat. *
- Nem szükséges megköszönni. Teszem, amit tennem kell.
* Mondja szerényen, s egy halvány mosolyt küld az elgyötört lány felé. *
- A lélek sebei sajnos lassabban gyógyulnak, de biztos vagyok benne, hogy fel fog épülni belőlük.
* Mivel más eszközzel most nem tud segíteni, így hangját, jelenlétét használja fel arra, hogy enyhítse a másik szorongását. *
- Természetes hogy most így érez, s amint kicsit erősebb lesz, azonnal teszünk is ez ellen. Most pihenjen csak amennyire tud, én itt maradok és vigyázok Önre.
* Ha Alenia hagyja, akkor gyengéden megfogja a sérült kezét, s megnézi. Amennyire meg tudja ítélni, az Úrnő mágiája már szükségtelenné tette a kötést. *
- Amint gondolja levehetem a kötést, nincs már rá szükség. Pihenjen csak, ha fivére visszatér, szólni fogok.
* Ezzel egy kicsit el is távolodik az ágyról, s csendben kíséri figyelemmel a nemest. Mikor látja, hogy Alenia képtelen elaudni, halkan belefog egy zsoltárba, remélve, hogy a határozott de dallamos hang kicsit elzsongítja a lány tudatát, s el tud tőle aludni. *
* A ház ura távozik, így ketten maradnak szegény lánnyal. Bármennyire is szeretne, valóban nem tud többet tenni jelenleg, mint hogy megitatja Aleniat. *
- Nem szükséges megköszönni. Teszem, amit tennem kell.
* Mondja szerényen, s egy halvány mosolyt küld az elgyötört lány felé. *
- A lélek sebei sajnos lassabban gyógyulnak, de biztos vagyok benne, hogy fel fog épülni belőlük.
* Mivel más eszközzel most nem tud segíteni, így hangját, jelenlétét használja fel arra, hogy enyhítse a másik szorongását. *
- Természetes hogy most így érez, s amint kicsit erősebb lesz, azonnal teszünk is ez ellen. Most pihenjen csak amennyire tud, én itt maradok és vigyázok Önre.
* Ha Alenia hagyja, akkor gyengéden megfogja a sérült kezét, s megnézi. Amennyire meg tudja ítélni, az Úrnő mágiája már szükségtelenné tette a kötést. *
- Amint gondolja levehetem a kötést, nincs már rá szükség. Pihenjen csak, ha fivére visszatér, szólni fogok.
* Ezzel egy kicsit el is távolodik az ágyról, s csendben kíséri figyelemmel a nemest. Mikor látja, hogy Alenia képtelen elaudni, halkan belefog egy zsoltárba, remélve, hogy a határozott de dallamos hang kicsit elzsongítja a lány tudatát, s el tud tőle aludni. *
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-11 23:56:00
Üzenet elküldve: 2018-03-11 23:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord, Voka//
*A nemes gyorsan halad is tovább a dolgára, nem szöszmötöl sokáig velük. Darenahr úgy érzi, mintha kicsit szétszórt ahhoz képest, hogy elméletben egy egész nemesi házat tart kézben.*
~Hogy boldogul akkor az üzleteivel? Szerencsétlen, most más nem csodálkozom, hogy ilyen könnyen felvett dolgozni.~
*Azért mégis csak tisztelettudóan fejet hajt a férfi előtt, mielőtt elmegy. Nem árt jó viszont ápolni munkaadójával, úgy biztosabb, hogy nem teszik ki a szűrét egyszer csak.*
- Na akkor én be is pakolok a szobámba. Vagy tudja mit? Válasszon előbb ön, mert nekem igazából mindegy, milyen, viszont ahogy hallottam, önnek konkrétabb feltételei vannak.
*Mondja a tündérnek, miután ketten maradtak.*
- Utána pedig én élnék a lehetőséggel, amit az előbb felajánlottak, és megkeresném a konyhát. Velem tart?
*Megvárja, amíg Vokattä eldönti, melyiket szeretné magának, aztán a maradék közül véletlenszerűen benyit egybe. Körbenéz egy kicsit, de valójában már egyből tudja, hogy jó is lesz. Kényelmes ágy, bútorok, egész pofás kis külső... Jobb, mint egy fogadó, és még olcsóbban ki is hozta. Már mindenképp megérte.
Lepakolja a táskáját, ami nála van, hiszen egyelőre a többi holmija kint maradt a hátasán. Ezután visszamegy a folyosóra, vár egy kicsit, hátha a másik férfi úgy döntött, csatlakozik hozzá. Ennek oka koránt sem az, hogy ennyire barátkozós kedvében van, sokkal inkább, hogy a hatalmas házban félő úgy elkavarodna, mint annak a rendje! Na meg ha ketten állítanak be oda idegenként megvacsorázni, az mégsem olyan kellemetlen, mintha egyedül állna neki a lakomázásnak.*
*A nemes gyorsan halad is tovább a dolgára, nem szöszmötöl sokáig velük. Darenahr úgy érzi, mintha kicsit szétszórt ahhoz képest, hogy elméletben egy egész nemesi házat tart kézben.*
~Hogy boldogul akkor az üzleteivel? Szerencsétlen, most más nem csodálkozom, hogy ilyen könnyen felvett dolgozni.~
*Azért mégis csak tisztelettudóan fejet hajt a férfi előtt, mielőtt elmegy. Nem árt jó viszont ápolni munkaadójával, úgy biztosabb, hogy nem teszik ki a szűrét egyszer csak.*
- Na akkor én be is pakolok a szobámba. Vagy tudja mit? Válasszon előbb ön, mert nekem igazából mindegy, milyen, viszont ahogy hallottam, önnek konkrétabb feltételei vannak.
*Mondja a tündérnek, miután ketten maradtak.*
- Utána pedig én élnék a lehetőséggel, amit az előbb felajánlottak, és megkeresném a konyhát. Velem tart?
*Megvárja, amíg Vokattä eldönti, melyiket szeretné magának, aztán a maradék közül véletlenszerűen benyit egybe. Körbenéz egy kicsit, de valójában már egyből tudja, hogy jó is lesz. Kényelmes ágy, bútorok, egész pofás kis külső... Jobb, mint egy fogadó, és még olcsóbban ki is hozta. Már mindenképp megérte.
Lepakolja a táskáját, ami nála van, hiszen egyelőre a többi holmija kint maradt a hátasán. Ezután visszamegy a folyosóra, vár egy kicsit, hátha a másik férfi úgy döntött, csatlakozik hozzá. Ennek oka koránt sem az, hogy ennyire barátkozós kedvében van, sokkal inkább, hogy a hatalmas házban félő úgy elkavarodna, mint annak a rendje! Na meg ha ketten állítanak be oda idegenként megvacsorázni, az mégsem olyan kellemetlen, mintha egyedül állna neki a lakomázásnak.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-11 22:52:24
Üzenet elküldve: 2018-03-11 22:52:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nem is kell. Biztos vagyok benne, hogy túl fogsz ezen lépni, ahogy eddig ismerlek.
*Tetszik neki Aleimord ambíciója, nagyon imponál neki. Apja is hasonlóan céltudatos, nyilvánvalóan ez egy jó üzletkötőnek elengedhetetlen. Így aztán fontos is neki, hogy jövendőbelije ne akarjon megmaradni, ahol van, hanem előrébb lépni, mert ezt nevelték a lányba éveken keresztül. Úgy tűnik, Aleimord ilyen.*
- Még szép!
*Vágja rá lelkesen.*
- Egy próbát mindenképp megér. Például bevehetnéd az unokatestvéredet is, akiről meséltél. De ezt majd te tudod úgyis.
*Az asztalon lévő borosüveg után nyúl, hogy kiöntsön mindkettejüknek a vérvörös nedűből. Az egyik poharat átnyújtja Aleimordnak, míg a másikat koccintásra emeli.*
- A rendre! És a jövőre! Kettőnkre, ha úgy tetszik!
*Ha koccintottak, kényelmesen hátradől a kanapén, és belekortyol az italába.*
- Na, és kikre gondoltál eddig? Vagy még nincs konkrét terv?
- Nem is kell. Biztos vagyok benne, hogy túl fogsz ezen lépni, ahogy eddig ismerlek.
*Tetszik neki Aleimord ambíciója, nagyon imponál neki. Apja is hasonlóan céltudatos, nyilvánvalóan ez egy jó üzletkötőnek elengedhetetlen. Így aztán fontos is neki, hogy jövendőbelije ne akarjon megmaradni, ahol van, hanem előrébb lépni, mert ezt nevelték a lányba éveken keresztül. Úgy tűnik, Aleimord ilyen.*
- Még szép!
*Vágja rá lelkesen.*
- Egy próbát mindenképp megér. Például bevehetnéd az unokatestvéredet is, akiről meséltél. De ezt majd te tudod úgyis.
*Az asztalon lévő borosüveg után nyúl, hogy kiöntsön mindkettejüknek a vérvörös nedűből. Az egyik poharat átnyújtja Aleimordnak, míg a másikat koccintásra emeli.*
- A rendre! És a jövőre! Kettőnkre, ha úgy tetszik!
*Ha koccintottak, kényelmesen hátradől a kanapén, és belekortyol az italába.*
- Na, és kikre gondoltál eddig? Vagy még nincs konkrét terv?
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-11 21:59:37
Üzenet elküldve: 2018-03-11 21:59:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Nappali - Lau//
*Picit Luninari után néz, ahogyan elmegy a piactérre, majd belép a nappaliba, és leül az egyik kanapéra. Int az idegen nőnek, hogy foglaljon helyet vele szemben, a kávézóasztalnál. Ha a felvételiző helyet foglal, akkor megszólal.*
- Hallgatom.
*Valószínűleg ezzel hatalmas stresszt borít Laurentitiára, de ezzel nagyon is tisztában van. Aleimordnál gyakran ez egy próba: ha az illető képes normálisan, összeszedett mondatokban beszélni, és érthetően elmagyarázni, hogy ki ős és mit akar, az első pontot már megkapta. Akármennyire is egyértelmű lehet ez, sajnos gyakran nem az. Bár, ha nem tud beszélni, még mindig foglalkoztathatja, mint szobalányt.*
*Picit Luninari után néz, ahogyan elmegy a piactérre, majd belép a nappaliba, és leül az egyik kanapéra. Int az idegen nőnek, hogy foglaljon helyet vele szemben, a kávézóasztalnál. Ha a felvételiző helyet foglal, akkor megszólal.*
- Hallgatom.
*Valószínűleg ezzel hatalmas stresszt borít Laurentitiára, de ezzel nagyon is tisztában van. Aleimordnál gyakran ez egy próba: ha az illető képes normálisan, összeszedett mondatokban beszélni, és érthetően elmagyarázni, hogy ki ős és mit akar, az első pontot már megkapta. Akármennyire is egyértelmű lehet ez, sajnos gyakran nem az. Bár, ha nem tud beszélni, még mindig foglalkoztathatja, mint szobalányt.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-11 19:13:38
Üzenet elküldve: 2018-03-11 19:13:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Amikor a tenger ismét szóba kerül, nem tudja megállni, hogy ne szóljon közbe újra, fél tőle ugyanis, hogy Lau ilyen téren egy kicsit talán túlságosan is sokat néz ki belőle. Tartozik neki az igazsággal, mielőtt még azt hinné róla, hogy egy kis utazással majd meghozhatja a kedvét egy nagyobbhoz. Ami őt illeti, számára már az nagy utazásnak számított, hogy az erdő mélyéről eljutott egyáltalán Artheniorig.*
- Félek tőle, hogy kicsit unalmasnak fogsz találni, de azt hiszem én tényleg lusta vagyok. *mondja, de mosolya kicsit rácáfol a szavaira, hiszen valójában nem fél. Persze, az lehet, hogy a másik lány tényleg unalmasnak fogja majd találni kicsit azért, amit mondani szeretne, attól még sem tart, hogy emiatt elveszítene esetleg az eddig felé kimutatott rokonszenvből valamennyit. Úgy érzi sokkal több dologban hasonlítanak, mint amennyiben nem, és sokkal több dolog köti össze, mint amennyi szétválasztja őket. Többek között maga a sors, már amennyiben létezik. Ebben azért még mindig nem biztos teljesen.*
- Nem hiszem, hogy bármi meg tudná hozni a kedvemet egy nagyobb úthoz, és igazság szerint nem tudok annál nagyobb és izgalmasabb kalandot elképzelni, mint hogy végre megtanulom használni a mágiát. Ha tényleg fogom tudni használni az elemeket, amikből felépül minden, akkor az szerintem kicsit olyan lesz, mintha nem csak kívülről látnám a világot, hanem valahogy... belelátnék a mélyére az egésznek. Ez nekem többet jelentene, mint az, hogy csak úgy elsétáljak egy hegyhez, hogy megnézzem, hogy mekkora nagy, meg milyen, mennyi ott a szikla, és ilyesmik.
- Na jó, azért nem mondom, hogy életem hátralévő részét egyetlen házban, vagy csak Artheniorban szeretném leélni, szóval azért pár kisebb útra mégiscsak rávehető vagyok. *visszakozik aztán*
- Egyszerűen csak nem nagyon szeretnék rendszert csinálni az utazásból. *tűnődik el ezen. Végül is, biztos létezik valamiféle középút ebben is.*
- Igen-igen! *bólogat aztán nagyon lelkesen, és arcán nagyon széles mosollyal, miközben Lau arról mesél neki, hogy hasonló élményei vannak a tűzrakóval kapcsolatban, mint neki.*
- Látod, pont erről beszélek. Te rögtön értetted miről beszélek. Nálunk volt egy minden kertben, és volt egy nagy közös is. Jobb napjaikon megengedték, hogy mi is odaüljünk anyával. Ott hallottam talán a legtöbb mesét, de persze anyától is rengeteget. Félek mindenesetre, hogy Aleimordnak, vagy Aleniának hiába mesélnék hasonlót, vagy hiába próbálnám megértetni velük, hogy miért és mennyire jó is ez az egész. Sajnálom őket kicsit ezért, az az igazság. Szép nagy ház, pénz, ruha, minden, amit csak megkívánsz, még is, sokkal unalmasabb gyerekkoruk lehetett, ha nem volt egy tűzrakó sem a kertben. De azt hiszem tényleg igazad van. Várni kéne ezzel még egy kicsit. De azért csak jó lenne összerakni még hetekkel a tűz hónapjai előtt. Akkor a legszebbek a csillagok. *mereng el ezen megint, de ezúttal csak egy rövid pillanatra.*
- Hanem erről jut eszembe! Tudom, hogy csak vicceltél, de megígérem neked, hogy bármennyire is berendezkedek itt, meg hozzászokom az itteni élethez, és megtanulom a szokásokat, neked sohasem kell majd kisasszonynak szólítanod. Te bárhol, bármikor szólíthatsz Luninak. Amúgy is szeretem ezt a nevet. *mosolyog, nagyon örülve annak, hogy a lány is örül annak, aminek ő, hogy nem egyetlen nem idevalósi.*
- Remélem te sem bánod, ha egyszerűen csak Lau leszel nekem. Vagy a Laurent jobban szereted? Nekem megfelel a Luni és a Luninari is tökéletesen, éppen csak a Luni egyszerűbb szerintem. *kérdi és mondja.
~ És persze valahogy barátságosabb is. Közelebbi viszonyt feltételez, mint a Luninarizás. ~
Közben ahogyan Lau ennyire érzékletesen leírja, szinte látja is már maga előtt a jövőbeli házat, éppen csak saját ötleteit tartja szegényesnek nem is kicsit. Valahogy állatokra sem gondolt, bár egy-egy élő nyúl és macska így jobban belegondolva biztosan elférne és jól is érezné magát nála.*
-Jól sejtettem én, tényleg nagyon eltervezted, és biztosan gyönyörű is lesz. Pont ilyenben szívesen élnék én is, éppen csak sok tükröt szeretnék. Na jó... ezt anyán és a nyuszikon kívül még senkinek nem mondtam. *mondja, és éppen csak egy pillanatra bizonytalanodik el mielőtt folytatná.*
- De nekem szükségem van tükörre! Egyszerűen szeretem nézegetni a saját arcomat. Lehet, hogy kicsit alacsony vagyok, meg lehetnének nagyobbak a melleim, vagy kicsit hosszabb a lábam, de az arcomat és a szemeimet nagyon szeretem. Kicsit talán jobban érzem magam, ha nézegethetem kicsit. És valahogy megnyugtat a fésülködés is. De hát annak is csak tükör előtt van igazán értelme.
*Nem hiszi, hogy maradt ezen kívül más "titka." Mégis úgy gondolja, hogy a barátság, amiben neki igazából nem volt része soha, valami hasonlóról szólhat. Van a másikban, elfben, emberben, félvérben, vagy hát bármely más nép gyermekében valami, ami határozottan vonzza a másikat, emellett pedig elfogadja, vagy akár még szereti gyengeségeit, esetlegesen gyarlóságait is. A hiúságot általában annak szokás tartani, mégis náluk odahaza amennyire ő látta és minden módon érzékelte, a többség eléggé hiú volt. Még édesanyja is, egyenesen az önimádattal határos módon, de hát, ha valaki magának a szerelemistennőnek az egyik papnője, ez nyilván "szakmai" ártalom. Hátránynak legalábbis semmiképpen nem hátrány.
Talán természetes, hogy azok után, hogy ott nőtt fel ahol, ő sem lett teljesen más. Igaz, ő legalább képes bevallani, hogy a maga módján ő is az, ha nem is olyan mértékben, mint azok, akik alig, vagy egyáltalán nem találnak önnön külsejükben, vagy a lelkükben hibát.
Nem volt túl kellemes gyerekkora, gyereket szeretne, pedig nem lehet neki, igazából pedig nagyon sokáig el tudja bámulni mind a holdat, mind pedig saját szerinte lágy, finom és kellemes vonásokkal megáldott arcát a tükörben csak úgy. Legjobb barátai idáig két játéknyúl volt. Tényleg nem hinné, hogy maradt volna más titka a másik lány előtt, de valahogy boldogságot érez mindezek kiszolgáltatása után, egyáltalán nem kiszolgáltatottságot. Ráadásul természetesen nem felejti el, hogy Lau is a legelső pillanattól kezdve őszinte volt vele, és megbízott benne. Talán nem csoda, ha mindezek után sokkal közlékenyebb ő is.*
- Kérsz kis bort? Vagy esetleg teát? *kérdi meg mindezek után, amikor ráébred, hogy eddig még csak ettek, és nem is túl sokat, hiszen leginkább mindketten beszéltek, inni viszont még egyáltalán nem ittak.*
- Én azt hiszem megvagyok mindkettő nélkül éppen, de te csak nyugodtan! Végül is, ezért hoztam őket.
//Egy csendes délelőtt//
*Amikor a tenger ismét szóba kerül, nem tudja megállni, hogy ne szóljon közbe újra, fél tőle ugyanis, hogy Lau ilyen téren egy kicsit talán túlságosan is sokat néz ki belőle. Tartozik neki az igazsággal, mielőtt még azt hinné róla, hogy egy kis utazással majd meghozhatja a kedvét egy nagyobbhoz. Ami őt illeti, számára már az nagy utazásnak számított, hogy az erdő mélyéről eljutott egyáltalán Artheniorig.*
- Félek tőle, hogy kicsit unalmasnak fogsz találni, de azt hiszem én tényleg lusta vagyok. *mondja, de mosolya kicsit rácáfol a szavaira, hiszen valójában nem fél. Persze, az lehet, hogy a másik lány tényleg unalmasnak fogja majd találni kicsit azért, amit mondani szeretne, attól még sem tart, hogy emiatt elveszítene esetleg az eddig felé kimutatott rokonszenvből valamennyit. Úgy érzi sokkal több dologban hasonlítanak, mint amennyiben nem, és sokkal több dolog köti össze, mint amennyi szétválasztja őket. Többek között maga a sors, már amennyiben létezik. Ebben azért még mindig nem biztos teljesen.*
- Nem hiszem, hogy bármi meg tudná hozni a kedvemet egy nagyobb úthoz, és igazság szerint nem tudok annál nagyobb és izgalmasabb kalandot elképzelni, mint hogy végre megtanulom használni a mágiát. Ha tényleg fogom tudni használni az elemeket, amikből felépül minden, akkor az szerintem kicsit olyan lesz, mintha nem csak kívülről látnám a világot, hanem valahogy... belelátnék a mélyére az egésznek. Ez nekem többet jelentene, mint az, hogy csak úgy elsétáljak egy hegyhez, hogy megnézzem, hogy mekkora nagy, meg milyen, mennyi ott a szikla, és ilyesmik.
- Na jó, azért nem mondom, hogy életem hátralévő részét egyetlen házban, vagy csak Artheniorban szeretném leélni, szóval azért pár kisebb útra mégiscsak rávehető vagyok. *visszakozik aztán*
- Egyszerűen csak nem nagyon szeretnék rendszert csinálni az utazásból. *tűnődik el ezen. Végül is, biztos létezik valamiféle középút ebben is.*
- Igen-igen! *bólogat aztán nagyon lelkesen, és arcán nagyon széles mosollyal, miközben Lau arról mesél neki, hogy hasonló élményei vannak a tűzrakóval kapcsolatban, mint neki.*
- Látod, pont erről beszélek. Te rögtön értetted miről beszélek. Nálunk volt egy minden kertben, és volt egy nagy közös is. Jobb napjaikon megengedték, hogy mi is odaüljünk anyával. Ott hallottam talán a legtöbb mesét, de persze anyától is rengeteget. Félek mindenesetre, hogy Aleimordnak, vagy Aleniának hiába mesélnék hasonlót, vagy hiába próbálnám megértetni velük, hogy miért és mennyire jó is ez az egész. Sajnálom őket kicsit ezért, az az igazság. Szép nagy ház, pénz, ruha, minden, amit csak megkívánsz, még is, sokkal unalmasabb gyerekkoruk lehetett, ha nem volt egy tűzrakó sem a kertben. De azt hiszem tényleg igazad van. Várni kéne ezzel még egy kicsit. De azért csak jó lenne összerakni még hetekkel a tűz hónapjai előtt. Akkor a legszebbek a csillagok. *mereng el ezen megint, de ezúttal csak egy rövid pillanatra.*
- Hanem erről jut eszembe! Tudom, hogy csak vicceltél, de megígérem neked, hogy bármennyire is berendezkedek itt, meg hozzászokom az itteni élethez, és megtanulom a szokásokat, neked sohasem kell majd kisasszonynak szólítanod. Te bárhol, bármikor szólíthatsz Luninak. Amúgy is szeretem ezt a nevet. *mosolyog, nagyon örülve annak, hogy a lány is örül annak, aminek ő, hogy nem egyetlen nem idevalósi.*
- Remélem te sem bánod, ha egyszerűen csak Lau leszel nekem. Vagy a Laurent jobban szereted? Nekem megfelel a Luni és a Luninari is tökéletesen, éppen csak a Luni egyszerűbb szerintem. *kérdi és mondja.
~ És persze valahogy barátságosabb is. Közelebbi viszonyt feltételez, mint a Luninarizás. ~
Közben ahogyan Lau ennyire érzékletesen leírja, szinte látja is már maga előtt a jövőbeli házat, éppen csak saját ötleteit tartja szegényesnek nem is kicsit. Valahogy állatokra sem gondolt, bár egy-egy élő nyúl és macska így jobban belegondolva biztosan elférne és jól is érezné magát nála.*
-Jól sejtettem én, tényleg nagyon eltervezted, és biztosan gyönyörű is lesz. Pont ilyenben szívesen élnék én is, éppen csak sok tükröt szeretnék. Na jó... ezt anyán és a nyuszikon kívül még senkinek nem mondtam. *mondja, és éppen csak egy pillanatra bizonytalanodik el mielőtt folytatná.*
- De nekem szükségem van tükörre! Egyszerűen szeretem nézegetni a saját arcomat. Lehet, hogy kicsit alacsony vagyok, meg lehetnének nagyobbak a melleim, vagy kicsit hosszabb a lábam, de az arcomat és a szemeimet nagyon szeretem. Kicsit talán jobban érzem magam, ha nézegethetem kicsit. És valahogy megnyugtat a fésülködés is. De hát annak is csak tükör előtt van igazán értelme.
*Nem hiszi, hogy maradt ezen kívül más "titka." Mégis úgy gondolja, hogy a barátság, amiben neki igazából nem volt része soha, valami hasonlóról szólhat. Van a másikban, elfben, emberben, félvérben, vagy hát bármely más nép gyermekében valami, ami határozottan vonzza a másikat, emellett pedig elfogadja, vagy akár még szereti gyengeségeit, esetlegesen gyarlóságait is. A hiúságot általában annak szokás tartani, mégis náluk odahaza amennyire ő látta és minden módon érzékelte, a többség eléggé hiú volt. Még édesanyja is, egyenesen az önimádattal határos módon, de hát, ha valaki magának a szerelemistennőnek az egyik papnője, ez nyilván "szakmai" ártalom. Hátránynak legalábbis semmiképpen nem hátrány.
Talán természetes, hogy azok után, hogy ott nőtt fel ahol, ő sem lett teljesen más. Igaz, ő legalább képes bevallani, hogy a maga módján ő is az, ha nem is olyan mértékben, mint azok, akik alig, vagy egyáltalán nem találnak önnön külsejükben, vagy a lelkükben hibát.
Nem volt túl kellemes gyerekkora, gyereket szeretne, pedig nem lehet neki, igazából pedig nagyon sokáig el tudja bámulni mind a holdat, mind pedig saját szerinte lágy, finom és kellemes vonásokkal megáldott arcát a tükörben csak úgy. Legjobb barátai idáig két játéknyúl volt. Tényleg nem hinné, hogy maradt volna más titka a másik lány előtt, de valahogy boldogságot érez mindezek kiszolgáltatása után, egyáltalán nem kiszolgáltatottságot. Ráadásul természetesen nem felejti el, hogy Lau is a legelső pillanattól kezdve őszinte volt vele, és megbízott benne. Talán nem csoda, ha mindezek után sokkal közlékenyebb ő is.*
- Kérsz kis bort? Vagy esetleg teát? *kérdi meg mindezek után, amikor ráébred, hogy eddig még csak ettek, és nem is túl sokat, hiszen leginkább mindketten beszéltek, inni viszont még egyáltalán nem ittak.*
- Én azt hiszem megvagyok mindkettő nélkül éppen, de te csak nyugodtan! Végül is, ezért hoztam őket.
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-11 00:12:28
Üzenet elküldve: 2018-03-11 00:12:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Luni, Aleimord//
//Előtér//
*Míg a ház ura magukra hagyja őket, csendben hallgatja Luni szabadkozását, és csak akkor szólal meg, amikor már úgy véli, befejezte*
- Semmi gond, nyugalom! -*feleli mosolyogva, mielőtt Luni felszaladna a szobájába. ~Mennyi gondja van neki is, és még értem is aggódik, ez igazán kedves! Pedig erre tényleg semmi szükség... ~gondolja magában, míg arra vár, hogy a lány visszajöjjön. Nem sokkal Luni után aztán Aleimord is visszatér, és kissé szomorúan hallja, hogy ő most nem tarthat Lunival a piacra. De persze nem akar már az elején ellenkezni a ház urával, így csak a távozó Luni után suttogja*
- Vigyázz magadra! -*bár nem biztos benne, hogy a lány meghallotta, olyan gyorsan rohant el. Mikor kettesben maradnak, csak bólint a javaslatra*
- Rendben. -*válaszol hangosan is, és követi Aleimordot a ház belseje felé.*
//Előtér//
*Míg a ház ura magukra hagyja őket, csendben hallgatja Luni szabadkozását, és csak akkor szólal meg, amikor már úgy véli, befejezte*
- Semmi gond, nyugalom! -*feleli mosolyogva, mielőtt Luni felszaladna a szobájába. ~Mennyi gondja van neki is, és még értem is aggódik, ez igazán kedves! Pedig erre tényleg semmi szükség... ~gondolja magában, míg arra vár, hogy a lány visszajöjjön. Nem sokkal Luni után aztán Aleimord is visszatér, és kissé szomorúan hallja, hogy ő most nem tarthat Lunival a piacra. De persze nem akar már az elején ellenkezni a ház urával, így csak a távozó Luni után suttogja*
- Vigyázz magadra! -*bár nem biztos benne, hogy a lány meghallotta, olyan gyorsan rohant el. Mikor kettesben maradnak, csak bólint a javaslatra*
- Rendben. -*válaszol hangosan is, és követi Aleimordot a ház belseje felé.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-10 22:07:41
Üzenet elküldve: 2018-03-10 22:07:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Persze, ez igaz. Ezért nem egyedül szeretném megtervezni. Azt akarom, hogy közösen csináljuk, elvégre úgy kell majd együttműködnünk, mint egy nagy egység, egy Rend!
*Magyarázza.*
- Igen igazad van, de én nem fogom ennyiben hagyni a dolgot.
*Fél, hogy Nairada ez miatt fogja meggondolni magát. Ha nem csinálja jól a dolgokat, a nő még a végén mást választ, biztos, hogy lenne egy tucat kérője legalább.*
- Na, mit mondasz, belevágunk? Keresünk pár alkalmas jelöltet, elhívjuk egy megbeszélésre, és megtervezzük közösen. Persze jó lenne, ha már kész tervekkel állnák eléjük, ne ott kelljen kitalálni mindent.
- Persze, ez igaz. Ezért nem egyedül szeretném megtervezni. Azt akarom, hogy közösen csináljuk, elvégre úgy kell majd együttműködnünk, mint egy nagy egység, egy Rend!
*Magyarázza.*
- Igen igazad van, de én nem fogom ennyiben hagyni a dolgot.
*Fél, hogy Nairada ez miatt fogja meggondolni magát. Ha nem csinálja jól a dolgokat, a nő még a végén mást választ, biztos, hogy lenne egy tucat kérője legalább.*
- Na, mit mondasz, belevágunk? Keresünk pár alkalmas jelöltet, elhívjuk egy megbeszélésre, és megtervezzük közösen. Persze jó lenne, ha már kész tervekkel állnák eléjük, ne ott kelljen kitalálni mindent.
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-10 22:01:09
Üzenet elküldve: 2018-03-10 22:01:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Folyosó - Voka, Daren//
*Értékeli, hogy az idegenek nem kezdtek csak úgy mászkálni össze-vissza a lakásban, ez egy pozitív dolog a számára.
Vokának inkább hálásnak kellene lennie. Ez a folyosó távol esik a ház minden más részétől, innen már csak a kert van, és pár raktár. Amúgy sem minden nap van ekkora ricsaj, ez csak kivételes alkalom. Az emeleten még rosszabb lenne, ott egy tágas teremből nyílnak a szobák a hangzavar sokkal nagyobb lehet - már ha van.*
- Próbálom megismerni a helyet, ahol élek.
*Rántja meg a vállát egykedvűen.*
- Nos, akkor magukra hagyom. Még el kell intéznem pár dolgot.
//Előtér - Luni, Lau//
*Visszatér az előtérbe, ahol rögtön megpillantja a két lányt.*
- Hát ti még itt vagytok?
*Kiált fel őszinte meglepettséggel.*
- Luni, kérlek indulj, még a végén már nem kapsz semmit. Vigyél magaddal pár őrt. A visszajárót tartsd meg.
*Hadarja, majd Lau felé fordul.*
- Jöjjön, kérem!
*Int, hogy kövesse, majd elindul a Nappali felé.*
*Értékeli, hogy az idegenek nem kezdtek csak úgy mászkálni össze-vissza a lakásban, ez egy pozitív dolog a számára.
Vokának inkább hálásnak kellene lennie. Ez a folyosó távol esik a ház minden más részétől, innen már csak a kert van, és pár raktár. Amúgy sem minden nap van ekkora ricsaj, ez csak kivételes alkalom. Az emeleten még rosszabb lenne, ott egy tágas teremből nyílnak a szobák a hangzavar sokkal nagyobb lehet - már ha van.*
- Próbálom megismerni a helyet, ahol élek.
*Rántja meg a vállát egykedvűen.*
- Nos, akkor magukra hagyom. Még el kell intéznem pár dolgot.
//Előtér - Luni, Lau//
*Visszatér az előtérbe, ahol rögtön megpillantja a két lányt.*
- Hát ti még itt vagytok?
*Kiált fel őszinte meglepettséggel.*
- Luni, kérlek indulj, még a végén már nem kapsz semmit. Vigyél magaddal pár őrt. A visszajárót tartsd meg.
*Hadarja, majd Lau felé fordul.*
- Jöjjön, kérem!
*Int, hogy kövesse, majd elindul a Nappali felé.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-10 15:31:44
Üzenet elküldve: 2018-03-10 15:31:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Egy csendes délelőtt//
*Örül, amikor végre sikerül megnevettetnie Lunit. ~Talán tényleg sikerül majd jól éreznie itt magát!~ tűnődik el magában, ahogy az önfeledten kacagó lányt nézi*
- Talán majd a tenger meghozza a kedved más kalandokhoz is! -*feleli Lunira kacsintva. ~Elvégre amíg nem próbálja ki, nem is tudja, hogy tetszik-e neki a dolog?~ érvel magában. Nem mintha ő olyan nagy utazó lenne, de fűti a lelkesedés, hogy ha már egyszer kiszakadt korábbi zárt életéből, akkor minél többet lásson a világból, és megtapasztalja, máshol hogy élnek az emberek. Mikor azonban a családra és a gyerekekre terelődik a téma, kicsit úgy érzi, Luni csak udvariasságból ért egyet vele, úgyhogy inkább nem feszegeti tovább a dolgot. ~Nem kell, hogy mindenben egyezzen a véleményünk, épp az a szép a világban, hogy senki sem gondolkozik ugyanúgy. Különben se aktuális most a téma. Majd ha valaki képbe kerül, akkor visszatérünk rá!~ zárja le a témát magában, és érdeklődve hallgatja inkább Lunit, amint a múltjáról beszél. Mikor a rokoni kapcsolatokra terelődik a szó, próbálja fejben összeállítani a családfát, hogy ki kinek a testvére, unokatestvére, de igen hamar belezavarodik. ~Talán ha lerajzolnám, könnyebb dolgom lenne...~ töpreng magában, és elmosolyodik az elképzelésen, hogy mi lenne, ha most nekiállna rajzolgatni? Valahogy nagyon nem érzi helyénvalónak az egészet. ~Úgysem olyan fontos. A lényeg, hogy Luni végül jobb helyre került.~ mosolyog továbbra is. Amikor Arthenior kerül szóba, teljesen meg tudja érteni, miről beszél a lány. Neki is volt szerencséje megismerkednie a Szegénynegyeddel, mikor idejött, de senkinek nem ajánlaná azt a pár napot. Talán ezért is volt olyan kitartó az elején, hogy itt, a Gazdagnegyedben dolgozhasson. ~Itt azért mégiscsak mások a körülmények~ hasonlítja össze magában a két helyet, és örül, hogy végül itt kötött ki. Mikor azonban Luni arról kezd mesélni, mennyire boldog, hogy ő itt van, igazán meghatódik, és legszívesebben megölelné a lányt, ha nem állna közéjük az asztal. Így azonban csak hálásan mosolyogni tud, és érzi, hogy kicsit el is pirul a kedves szavak hallatán*
- Ez egyáltalán nem önző dolog! És nagyon jól esik, hogy ezt mondod, köszönöm! -*igyekszik megnyugtatni Lunit*- Én is nagyon örültem, hogy találkoztunk. Jó olyasvalakivel beszélgetni, aki szintén nem idevalósi, és számára is kicsit ismeretlen ez a világ. -*bár nyilván Luni kissé más oldalát ismeri majd meg az itteni életnek, mint ő, azért mindkettejüknek sokat kell még tanulnia, így megnyugtató a tudat, hogy nem egyedül kell megtenniük ezt az utat, és van kivel megbeszélni a dolgokat. Emellett Luni valamennyire pótolja azt az űrt is, amit a kishúga hagyott a szívében, de ezt nem meri hangosan kimondani, nehogy Luni azt higgye, csak ezért barátkozik vele. ~Biztos vagyok benne, hogy ha más körülmények között találkoztunk volna, akkor is barátok lettünk volna~ vélekedik magában, és kicsit sajnálni kezdi, hogy nem odahaza találkoztak. ~Kíváncsi lettem volna, hogy alakulnak akkor a dolgok!~ képzeli tovább a dolgokat magában*
- Amúgy nem hiszem, hogy sokáig szükséged lesz rám! Pár év, és te is tökéletesen kiismered majd magad ebben az új világban és senki nem fogja majd megmondani, hogy nem idevalósi vagy! -*igyekszik egy kis viccel felvidítani a lányt*- Lehet, hogy a végén még úrnőmnek kell majd szólítanom téged! -*tréfálkozik tovább nevetve, annyira képtelennek tűnik számára, hogy valaha odáig jutnának, hogy magázzák egymást, ám mélyen belül egy halk hang megszólal benne, hogy nem olyan lehetetlen azért a dolog, mint ahogy most gondolja. ~Remélem, nem jutunk majd el ide...~ töpreng kissé aggodalmasan, de igyekszik elhallgattatni ilyen irányú gondolatait. ~Messze van az még!~*
- Szerintem remek ötlet! -*lelkesedik inkább a tűzrakóhelyért, hogy ne az előbbi témán járjon az agya*- Nekünk is volt a kertben, így megértem, hogy mire gondolsz. Mi is sokszor ültünk ki köré, gyakran a szomszédokkal együtt, sütögetni, énekelni, esetleg táncolni. Kisebb mulatságok alakultak ki a kertben... -*emlékszik vissza boldog mosollyal azokra a kellemes éjszakákra, amikor a barátaival a tűz körül ücsörögtek. A legkellemesebbek persze azok a pillanatok voltak, amiket Luni is említett. Mikor a tánctól kimelegedve csak elterültek a fűben, és nézték a csillagos eget. A terveikről, vágyaikról, reményeikről beszéltek, hogy melyikük mit szeretne az élettől. ~Mennyi minden megváltozott azóta. Akkor még egyikük se gondolta, hogy itt fogok kikötni!~ vélekedik kissé ironikusan jelenlegi helyzetéről, miközben azon töpreng, mit szólnának a barátai, ha most látnák. ~Biztos nem lennének elragadtatva... de úgyse értették meg igazán soha, mit szeretnék~ emlékszik vissza arra, mennyire furán néztek rá, mikor arról beszélt, hogy utazni szeretne. ~Nekik elég volt annyi, ami a faluban várt rájuk~ gondolja szomorúan, azt bánva leginkább, hogy neki nem volt ez elég. De nem akarja, hogy ilyen irányba vándoroljanak a gondolatai, így igyekszik inkább visszatérni Luni és a tűzrakó problémájához.*
- Szerintem várj még egy kicsit, hogy tényleg minden visszakerüljön a megszokott, nyugalmas mederbe, aztán ahogy az időjárás is egyre alkalmasabbá válik a kinti sütésre, csak simán állj Aleimord elé, és neki is ecseteld ilyen lelkesen, miért lenne jó egy tűzrakóhely építése! -*javasolja megoldás gyanánt, majd egy sokkal jobb ötlet jut az eszébe*- Vagy talán még jobb, ha előtte Nairadát is megnyered a tervedhez. Két ilyen gyönyörű hölgynek biztos nem tud majd ellenállni! -*javasolja nevetve. Biztos benne, hogy ha a két lány úgy dönt, szeretnének valamit, a férfinak esélye sem lesz meggátolni őket abban. ~Egy tűrakó különben is jó dolog, Nem is értem, miért nincs még egy...~ mereng magában, miközben az ablak felé tekint, mintegy várva, hogy ha kinéz, már meg is pillantja a kertben a kész tűzrakót. Majdnem hangosan is elneveti magát a csalódottságon, amit akkor érez, mikor rájön, hogy nincs is semmi a kertben. Mikor közben Luni a képzeletbeli házáról mesél, tényleg el is neveti magát*
- Most már aztán tényleg biztos, hogy hasonlítunk! -*feleli nevetve, nem mintha ez eddig kérdés lett volna*- Én is nagyon szeretek az ágyban lustálkodni! A tükör viszont annyira nem fontos, de az ablakokkal egyetértek. Legyenek nagyok, nagyon nagyok! Elvégre a napfény kelti életre a házat! -*meséli lelkesen a terveit*- És persze legyen maga a ház is nagy, legalább két szintes, minél több szobával, és egy hatalmas kert. Meg persze szeretnék egy istállót is, minél több állattal. Imádom a lovakat például. Mikor kicsi voltam, volt egy ősöreg hátaslovunk. Kicsit lassú volt már szegény, de nagyon barátságos. Imádtam a hátán ülni! -*emlékszik vissza a régi szép időkre, míg az állat halálával inkább nem terheli Lunit. Kevés ideig volt csak velük a ló, így nem tanult meg profin lovagolni, de azért úgy érzi, boldogulna eggyel, ha újra lehetősége lenne rá. ~Már pedig ha egyszer tényleg el akarok menni valahová, jó lenne egy négylábú útitársat is szerezni hozzá~ kalandozik kissé el, de gyorsan visszatér a kezdeti témához*
- Ezen kívül szeretnék egy kis... vagyis inkább nagy virágoskertet is, minél többféle növénnyel. Gyönyörű lenne, ahogy egymás után nyílnának ki a színesebbnél színesebb virágok! -*lelkesedik, és biztos benne, hogy Luni is meg fogja érteni a virágok iránti imádatát. ~Bár sok munka van vele, de megéri!~ révedezik magában, ahogy elképzeli álmai kertjét. Kíváncsi, Luni mit szól majd a terveihez, és reméli, hogy nem fogja túlságosan giccsesnek találni, amit az imént leírt. Azzal, hogy elképzeléseiből mit tud majd ténylegesen megvalósítani, jelenleg nem akar foglalkozni. ~Elvégre, az álmok éltetik az embert!~ vélekedik magában.*
//Egy csendes délelőtt//
*Örül, amikor végre sikerül megnevettetnie Lunit. ~Talán tényleg sikerül majd jól éreznie itt magát!~ tűnődik el magában, ahogy az önfeledten kacagó lányt nézi*
- Talán majd a tenger meghozza a kedved más kalandokhoz is! -*feleli Lunira kacsintva. ~Elvégre amíg nem próbálja ki, nem is tudja, hogy tetszik-e neki a dolog?~ érvel magában. Nem mintha ő olyan nagy utazó lenne, de fűti a lelkesedés, hogy ha már egyszer kiszakadt korábbi zárt életéből, akkor minél többet lásson a világból, és megtapasztalja, máshol hogy élnek az emberek. Mikor azonban a családra és a gyerekekre terelődik a téma, kicsit úgy érzi, Luni csak udvariasságból ért egyet vele, úgyhogy inkább nem feszegeti tovább a dolgot. ~Nem kell, hogy mindenben egyezzen a véleményünk, épp az a szép a világban, hogy senki sem gondolkozik ugyanúgy. Különben se aktuális most a téma. Majd ha valaki képbe kerül, akkor visszatérünk rá!~ zárja le a témát magában, és érdeklődve hallgatja inkább Lunit, amint a múltjáról beszél. Mikor a rokoni kapcsolatokra terelődik a szó, próbálja fejben összeállítani a családfát, hogy ki kinek a testvére, unokatestvére, de igen hamar belezavarodik. ~Talán ha lerajzolnám, könnyebb dolgom lenne...~ töpreng magában, és elmosolyodik az elképzelésen, hogy mi lenne, ha most nekiállna rajzolgatni? Valahogy nagyon nem érzi helyénvalónak az egészet. ~Úgysem olyan fontos. A lényeg, hogy Luni végül jobb helyre került.~ mosolyog továbbra is. Amikor Arthenior kerül szóba, teljesen meg tudja érteni, miről beszél a lány. Neki is volt szerencséje megismerkednie a Szegénynegyeddel, mikor idejött, de senkinek nem ajánlaná azt a pár napot. Talán ezért is volt olyan kitartó az elején, hogy itt, a Gazdagnegyedben dolgozhasson. ~Itt azért mégiscsak mások a körülmények~ hasonlítja össze magában a két helyet, és örül, hogy végül itt kötött ki. Mikor azonban Luni arról kezd mesélni, mennyire boldog, hogy ő itt van, igazán meghatódik, és legszívesebben megölelné a lányt, ha nem állna közéjük az asztal. Így azonban csak hálásan mosolyogni tud, és érzi, hogy kicsit el is pirul a kedves szavak hallatán*
- Ez egyáltalán nem önző dolog! És nagyon jól esik, hogy ezt mondod, köszönöm! -*igyekszik megnyugtatni Lunit*- Én is nagyon örültem, hogy találkoztunk. Jó olyasvalakivel beszélgetni, aki szintén nem idevalósi, és számára is kicsit ismeretlen ez a világ. -*bár nyilván Luni kissé más oldalát ismeri majd meg az itteni életnek, mint ő, azért mindkettejüknek sokat kell még tanulnia, így megnyugtató a tudat, hogy nem egyedül kell megtenniük ezt az utat, és van kivel megbeszélni a dolgokat. Emellett Luni valamennyire pótolja azt az űrt is, amit a kishúga hagyott a szívében, de ezt nem meri hangosan kimondani, nehogy Luni azt higgye, csak ezért barátkozik vele. ~Biztos vagyok benne, hogy ha más körülmények között találkoztunk volna, akkor is barátok lettünk volna~ vélekedik magában, és kicsit sajnálni kezdi, hogy nem odahaza találkoztak. ~Kíváncsi lettem volna, hogy alakulnak akkor a dolgok!~ képzeli tovább a dolgokat magában*
- Amúgy nem hiszem, hogy sokáig szükséged lesz rám! Pár év, és te is tökéletesen kiismered majd magad ebben az új világban és senki nem fogja majd megmondani, hogy nem idevalósi vagy! -*igyekszik egy kis viccel felvidítani a lányt*- Lehet, hogy a végén még úrnőmnek kell majd szólítanom téged! -*tréfálkozik tovább nevetve, annyira képtelennek tűnik számára, hogy valaha odáig jutnának, hogy magázzák egymást, ám mélyen belül egy halk hang megszólal benne, hogy nem olyan lehetetlen azért a dolog, mint ahogy most gondolja. ~Remélem, nem jutunk majd el ide...~ töpreng kissé aggodalmasan, de igyekszik elhallgattatni ilyen irányú gondolatait. ~Messze van az még!~*
- Szerintem remek ötlet! -*lelkesedik inkább a tűzrakóhelyért, hogy ne az előbbi témán járjon az agya*- Nekünk is volt a kertben, így megértem, hogy mire gondolsz. Mi is sokszor ültünk ki köré, gyakran a szomszédokkal együtt, sütögetni, énekelni, esetleg táncolni. Kisebb mulatságok alakultak ki a kertben... -*emlékszik vissza boldog mosollyal azokra a kellemes éjszakákra, amikor a barátaival a tűz körül ücsörögtek. A legkellemesebbek persze azok a pillanatok voltak, amiket Luni is említett. Mikor a tánctól kimelegedve csak elterültek a fűben, és nézték a csillagos eget. A terveikről, vágyaikról, reményeikről beszéltek, hogy melyikük mit szeretne az élettől. ~Mennyi minden megváltozott azóta. Akkor még egyikük se gondolta, hogy itt fogok kikötni!~ vélekedik kissé ironikusan jelenlegi helyzetéről, miközben azon töpreng, mit szólnának a barátai, ha most látnák. ~Biztos nem lennének elragadtatva... de úgyse értették meg igazán soha, mit szeretnék~ emlékszik vissza arra, mennyire furán néztek rá, mikor arról beszélt, hogy utazni szeretne. ~Nekik elég volt annyi, ami a faluban várt rájuk~ gondolja szomorúan, azt bánva leginkább, hogy neki nem volt ez elég. De nem akarja, hogy ilyen irányba vándoroljanak a gondolatai, így igyekszik inkább visszatérni Luni és a tűzrakó problémájához.*
- Szerintem várj még egy kicsit, hogy tényleg minden visszakerüljön a megszokott, nyugalmas mederbe, aztán ahogy az időjárás is egyre alkalmasabbá válik a kinti sütésre, csak simán állj Aleimord elé, és neki is ecseteld ilyen lelkesen, miért lenne jó egy tűzrakóhely építése! -*javasolja megoldás gyanánt, majd egy sokkal jobb ötlet jut az eszébe*- Vagy talán még jobb, ha előtte Nairadát is megnyered a tervedhez. Két ilyen gyönyörű hölgynek biztos nem tud majd ellenállni! -*javasolja nevetve. Biztos benne, hogy ha a két lány úgy dönt, szeretnének valamit, a férfinak esélye sem lesz meggátolni őket abban. ~Egy tűrakó különben is jó dolog, Nem is értem, miért nincs még egy...~ mereng magában, miközben az ablak felé tekint, mintegy várva, hogy ha kinéz, már meg is pillantja a kertben a kész tűzrakót. Majdnem hangosan is elneveti magát a csalódottságon, amit akkor érez, mikor rájön, hogy nincs is semmi a kertben. Mikor közben Luni a képzeletbeli házáról mesél, tényleg el is neveti magát*
- Most már aztán tényleg biztos, hogy hasonlítunk! -*feleli nevetve, nem mintha ez eddig kérdés lett volna*- Én is nagyon szeretek az ágyban lustálkodni! A tükör viszont annyira nem fontos, de az ablakokkal egyetértek. Legyenek nagyok, nagyon nagyok! Elvégre a napfény kelti életre a házat! -*meséli lelkesen a terveit*- És persze legyen maga a ház is nagy, legalább két szintes, minél több szobával, és egy hatalmas kert. Meg persze szeretnék egy istállót is, minél több állattal. Imádom a lovakat például. Mikor kicsi voltam, volt egy ősöreg hátaslovunk. Kicsit lassú volt már szegény, de nagyon barátságos. Imádtam a hátán ülni! -*emlékszik vissza a régi szép időkre, míg az állat halálával inkább nem terheli Lunit. Kevés ideig volt csak velük a ló, így nem tanult meg profin lovagolni, de azért úgy érzi, boldogulna eggyel, ha újra lehetősége lenne rá. ~Már pedig ha egyszer tényleg el akarok menni valahová, jó lenne egy négylábú útitársat is szerezni hozzá~ kalandozik kissé el, de gyorsan visszatér a kezdeti témához*
- Ezen kívül szeretnék egy kis... vagyis inkább nagy virágoskertet is, minél többféle növénnyel. Gyönyörű lenne, ahogy egymás után nyílnának ki a színesebbnél színesebb virágok! -*lelkesedik, és biztos benne, hogy Luni is meg fogja érteni a virágok iránti imádatát. ~Bár sok munka van vele, de megéri!~ révedezik magában, ahogy elképzeli álmai kertjét. Kíváncsi, Luni mit szól majd a terveihez, és reméli, hogy nem fogja túlságosan giccsesnek találni, amit az imént leírt. Azzal, hogy elképzeléseiből mit tud majd ténylegesen megvalósítani, jelenleg nem akar foglalkozni. ~Elvégre, az álmok éltetik az embert!~ vélekedik magában.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-10 12:46:39
Üzenet elküldve: 2018-03-10 12:46:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Persze, a jövő, de azért azon sem árt gondolkodni, ha úgy akarod megcsinálni, hogy ne legyenek nagyon korlátozottak a határai.
*Igaz, még csak ötletnek hozta fel Aleimord a dolgot, de Nai nem kis potenciált lát benne, így mindenképp szeretné segíteni így vagy úgy párját, hogy sikerüljön megvalósítania. Ha még az apja nem is egyezik bele, hogy az ő családjuk is csatlakozzon, akkor sincs megtiltva, hogy attól még Aleimord keze alá dolgozzon. Ráadásul, ha minden jól megy, hamarosan már ő is a Sayqueves nevet fogja viselni, legalábbis reméli hogy a férfinek azóta sem változott meg az elhatározása, miszerint szeretné feleségül venni Nait.*
- Oh, értem. Azért az is több, mint a semmi. Nézd a jó oldalát! Legalább van egy hatalmas nemesi házad, és még kisebb üzleteid is. Sokaknak ez sem adatik meg, ha kitagadják. Nincs rossz életed, és előtted még a jövő, hogy még jobb legyen.
*Sosem szeretett Nai azon gondolkodni, esetleg mérgelődni, hogy mi nincs neki. Fölöslegesnek gondolja. Inkább arra koncentrál, mije van, és hogyan lehetne több.*
- Persze, a jövő, de azért azon sem árt gondolkodni, ha úgy akarod megcsinálni, hogy ne legyenek nagyon korlátozottak a határai.
*Igaz, még csak ötletnek hozta fel Aleimord a dolgot, de Nai nem kis potenciált lát benne, így mindenképp szeretné segíteni így vagy úgy párját, hogy sikerüljön megvalósítania. Ha még az apja nem is egyezik bele, hogy az ő családjuk is csatlakozzon, akkor sincs megtiltva, hogy attól még Aleimord keze alá dolgozzon. Ráadásul, ha minden jól megy, hamarosan már ő is a Sayqueves nevet fogja viselni, legalábbis reméli hogy a férfinek azóta sem változott meg az elhatározása, miszerint szeretné feleségül venni Nait.*
- Oh, értem. Azért az is több, mint a semmi. Nézd a jó oldalát! Legalább van egy hatalmas nemesi házad, és még kisebb üzleteid is. Sokaknak ez sem adatik meg, ha kitagadják. Nincs rossz életed, és előtted még a jövő, hogy még jobb legyen.
*Sosem szeretett Nai azon gondolkodni, esetleg mérgelődni, hogy mi nincs neki. Fölöslegesnek gondolja. Inkább arra koncentrál, mije van, és hogyan lehetne több.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-09 20:31:30
Üzenet elküldve: 2018-03-09 20:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Darenahr, Aleimord//
//Folyosó//
~Egy nemes szabadkozik két átlagos polgárnak? Na itt nagy problémák vannak kérem szépen. Ez a dolog egyre gyanúsabb, de hátha megtudhatok belőle valamit.~
-Semmi probléma, habár hallottam egy kisebb zajt odafent és láttam egy érdekes embert is. *Veti oda Aleimordnak, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne. Remélve, hogy valamit megtudhat a dologról, de nem kérdésként feltéve. A nemesek és az elfek is érzékenyek az ilyesmire. Ha az illetőben mindkettő dolog megvan, akkor jobb nem feszegetni a történteket.*
*Habár a szobákhoz el lettek kalauzolva, a nyugodt környezet nem ezt jelenti Vokkának. ~Ez nincsen külön semmitől. Lent van a földszinten, nagy a ricsaj és egy vadember lakik a szomszédban. Ezt nevezik errefelé szívélyes vendéglátásnak?~ Nem túl meggyőző mosollyal köszöni meg a szobáját, és úgy dönt, hogy ő bizony megérdemel egy tekintélyes méretűt. Kelleni fog a hely, hogy elférjenek a bútorok.*
-Ha megéhezem élek majd a lehetőséggel. Attól függetlenül, hogy egy hat sem telt el mióta birtokolja ezt a helyet, elég jól eltájékozódik benne. *A tündér kicsit kényelmetlenül érzi magát attól, hogy mindenki ennyivel magasabb nála és alig látja az arcukat és a reakciót az általa kimondottakra.*
-Rendben van össze írok egy listát arról, hogy mire van szükségem. *Még nem tudja mi lesz az, mert sose kellett neki ilyen. Ami volt gyerekkorában, azt se ő szedte össze. De majd kitalál valamit, és nagy meggyőződéssel fogja mondani, hogy ezek alapvető felszerelések egy alkímiai laborhoz.*
//Folyosó//
~Egy nemes szabadkozik két átlagos polgárnak? Na itt nagy problémák vannak kérem szépen. Ez a dolog egyre gyanúsabb, de hátha megtudhatok belőle valamit.~
-Semmi probléma, habár hallottam egy kisebb zajt odafent és láttam egy érdekes embert is. *Veti oda Aleimordnak, mintha ez egy teljesen természetes dolog lenne. Remélve, hogy valamit megtudhat a dologról, de nem kérdésként feltéve. A nemesek és az elfek is érzékenyek az ilyesmire. Ha az illetőben mindkettő dolog megvan, akkor jobb nem feszegetni a történteket.*
*Habár a szobákhoz el lettek kalauzolva, a nyugodt környezet nem ezt jelenti Vokkának. ~Ez nincsen külön semmitől. Lent van a földszinten, nagy a ricsaj és egy vadember lakik a szomszédban. Ezt nevezik errefelé szívélyes vendéglátásnak?~ Nem túl meggyőző mosollyal köszöni meg a szobáját, és úgy dönt, hogy ő bizony megérdemel egy tekintélyes méretűt. Kelleni fog a hely, hogy elférjenek a bútorok.*
-Ha megéhezem élek majd a lehetőséggel. Attól függetlenül, hogy egy hat sem telt el mióta birtokolja ezt a helyet, elég jól eltájékozódik benne. *A tündér kicsit kényelmetlenül érzi magát attól, hogy mindenki ennyivel magasabb nála és alig látja az arcukat és a reakciót az általa kimondottakra.*
-Rendben van össze írok egy listát arról, hogy mire van szükségem. *Még nem tudja mi lesz az, mert sose kellett neki ilyen. Ami volt gyerekkorában, azt se ő szedte össze. De majd kitalál valamit, és nagy meggyőződéssel fogja mondani, hogy ezek alapvető felszerelések egy alkímiai laborhoz.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-09 20:28:21
Üzenet elküldve: 2018-03-09 20:28:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igen, pontosan.
*Bólint, mikor a nő kifejti, hogy bizony akadhat szép számmal olyan család, aki érdekelne egy közös kereskedelmi... egyezmény!*
- A városon kívül még nagyon a jövő, egyelőre próbálkozzunk itt, és ha sikerrel járunk, felőlem nem akadály!
*Máris elképzeli azt, ahogyan a többi, leendő társával éppen kereskedelmi problémákat próbálnak megoldani.*
~Milyen izgalmas!~
- Ez csak egy példa volt, az egyszerűség kedvéért. Most saját üzleteim vannak, tudod, mint az átlag.
*Halkan sóhajt. Aleimord sosem szeretett átlagos lenni, mégis sikerült neki.*
- Szeretnék ezen tovább lépni idővel.
- Igen, pontosan.
*Bólint, mikor a nő kifejti, hogy bizony akadhat szép számmal olyan család, aki érdekelne egy közös kereskedelmi... egyezmény!*
- A városon kívül még nagyon a jövő, egyelőre próbálkozzunk itt, és ha sikerrel járunk, felőlem nem akadály!
*Máris elképzeli azt, ahogyan a többi, leendő társával éppen kereskedelmi problémákat próbálnak megoldani.*
~Milyen izgalmas!~
- Ez csak egy példa volt, az egyszerűség kedvéért. Most saját üzleteim vannak, tudod, mint az átlag.
*Halkan sóhajt. Aleimord sosem szeretett átlagos lenni, mégis sikerült neki.*
- Szeretnék ezen tovább lépni idővel.
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-09 15:36:11
Üzenet elküldve: 2018-03-09 15:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ha csak a várost nézzük, már itt is sok ilyen család van. Persze nem a rongyos árusokra gondolok az utca széléről, hanem a szakma krémjére, de abból is van jó pár.
*Elég csak végignéznie saját partnereiket. Szinte kivétel nélkül mind értékesítés céljából vásárol tőlük. Van, aki csak továbbadja és van, aki felhasználja saját termékeihez, mint például a Sayqueves család. De a cél mindig ugyanaz.*
- És ha valóban jó ötletnek bizonyul gyakorlatban is, akár a városon kívülre is kiterjeszthetjük ezt a fajta szövetséget.
*Aleimord magyarázatot is ad, miért látja jövedelmezőnek az ötletet, és Nairada egyet is ért ebben. A város jó részét a nemesek biztosítanak munkát, vagy legalábbis az átlag lakosok és a szegényebbek között biztosan. Viszont Nairadában megfogalmazódik egy kérdés, amit nem igazán ért.*
- Aleimord? Téged kitagadott apád, nem? Akkor az üzletben hogy maradtál mégis benne? Vagy sajátot akarsz indítani?
*Talán mintha már arról is tett volna említést neki a férfi, így azon sem lepődne meg, ha az utóbbiban gondolkodna.*
- Ha csak a várost nézzük, már itt is sok ilyen család van. Persze nem a rongyos árusokra gondolok az utca széléről, hanem a szakma krémjére, de abból is van jó pár.
*Elég csak végignéznie saját partnereiket. Szinte kivétel nélkül mind értékesítés céljából vásárol tőlük. Van, aki csak továbbadja és van, aki felhasználja saját termékeihez, mint például a Sayqueves család. De a cél mindig ugyanaz.*
- És ha valóban jó ötletnek bizonyul gyakorlatban is, akár a városon kívülre is kiterjeszthetjük ezt a fajta szövetséget.
*Aleimord magyarázatot is ad, miért látja jövedelmezőnek az ötletet, és Nairada egyet is ért ebben. A város jó részét a nemesek biztosítanak munkát, vagy legalábbis az átlag lakosok és a szegényebbek között biztosan. Viszont Nairadában megfogalmazódik egy kérdés, amit nem igazán ért.*
- Aleimord? Téged kitagadott apád, nem? Akkor az üzletben hogy maradtál mégis benne? Vagy sajátot akarsz indítani?
*Talán mintha már arról is tett volna említést neki a férfi, így azon sem lepődne meg, ha az utóbbiban gondolkodna.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-09 12:19:34
Üzenet elküldve: 2018-03-09 12:19:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobájában//
*Alenia végre egy rövid ideig átérezheti bátyja gondoskodását, aztán távozik a szobából. Nem is baj, mert Niának sok pihenésre van szüksége, így miután megitta a máktejet, vissza is fekszik az ágyba, és bebújik a jó puha takarók közé.
Annak azért örül, hogy Vicben vele marad még most is. Egyedül most még itthon is félne. Mikor már nem lesz beteg, lehet akkor sem mer majd egyedül aludni a saját szobájában.*
- Köszönöm!
*Néz a csuhásra, s köszönetét azért fejezi ki, hogy segített neki az ivásban, de most már csak feküdni akar, amíg el nem múlik a vacogás.*
- Még mindig reszketek, és fájnak is a füleim. Koszosnak érzem magam, fürödni szeretnék, és szerintem a kezemen lévő kötés sem jó már.
*Lehet nincs is szükség arra a kötésre, mert Vicben mágiája a nyílt sebet már teljesen begyógyíthatta, hisz onnan fájdalmat egyáltalán nem érez. Nem tudja eldönteni, hogy a többi kínzóbb tünet, Taitos vagy éppen Vicben mágiája az oka, mindenesetre örül, hogy legalább a keze nem fáj már.*
- De most még aludni akarok egyet, ha nem haragszik.
*Hangja most már sokkal nyugodtabb, mint amilyen volt eddig bármikor, mikor sikerült megszólalnia. Szemeivel azonban folyamatosan ide-oda tekintget, mintha azt keresné, hogy honnan támadhatnak rá újra. Paranoiás lett, de ez nem is csoda azok után ami történt vele.*
- Kérem, majd ébresszen fel, ha a bátyám visszatért!
*Azzal lehunyja a szemeit, és megpróbál pihenni, de az elalvás nem igazán sikerül neki. Vicben csak azt láthatja, hogy Alenia hol felnyitja a szemét, hol újra becsukja őket, de mélyen aludni képtelen.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.09 12:34:39
*Alenia végre egy rövid ideig átérezheti bátyja gondoskodását, aztán távozik a szobából. Nem is baj, mert Niának sok pihenésre van szüksége, így miután megitta a máktejet, vissza is fekszik az ágyba, és bebújik a jó puha takarók közé.
Annak azért örül, hogy Vicben vele marad még most is. Egyedül most még itthon is félne. Mikor már nem lesz beteg, lehet akkor sem mer majd egyedül aludni a saját szobájában.*
- Köszönöm!
*Néz a csuhásra, s köszönetét azért fejezi ki, hogy segített neki az ivásban, de most már csak feküdni akar, amíg el nem múlik a vacogás.*
- Még mindig reszketek, és fájnak is a füleim. Koszosnak érzem magam, fürödni szeretnék, és szerintem a kezemen lévő kötés sem jó már.
*Lehet nincs is szükség arra a kötésre, mert Vicben mágiája a nyílt sebet már teljesen begyógyíthatta, hisz onnan fájdalmat egyáltalán nem érez. Nem tudja eldönteni, hogy a többi kínzóbb tünet, Taitos vagy éppen Vicben mágiája az oka, mindenesetre örül, hogy legalább a keze nem fáj már.*
- De most még aludni akarok egyet, ha nem haragszik.
*Hangja most már sokkal nyugodtabb, mint amilyen volt eddig bármikor, mikor sikerült megszólalnia. Szemeivel azonban folyamatosan ide-oda tekintget, mintha azt keresné, hogy honnan támadhatnak rá újra. Paranoiás lett, de ez nem is csoda azok után ami történt vele.*
- Kérem, majd ébresszen fel, ha a bátyám visszatért!
*Azzal lehunyja a szemeit, és megpróbál pihenni, de az elalvás nem igazán sikerül neki. Vicben csak azt láthatja, hogy Alenia hol felnyitja a szemét, hol újra becsukja őket, de mélyen aludni képtelen.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.09 12:34:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952