Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-05 15:59:11
Üzenet elküldve: 2018-03-05 15:59:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Aleimord igyekszik kihasználni a maradék kis időt, hogy kiélhessék szerelmük minden vágyát, Nairadának pedig esze ágában sincs tiltakozni ez ellen. Hiába, hogy alig negyed órát heverésztek egymás mellett, a hév ugyanúgy elragadja.
Kéjes sóhajok hagyják el száját a kényeztetésre, egész teste beleremeg kedvese csókjaiba. Majd mikor feljebb csúszik hozzá, magához húzza, hogy most ő is szenvedélyesen ízlelhesse meg ajkait, miközben egész testét átjárja a kellemes bizsergés.
Nagyokat sóhajtva nyúlik el Aleimord mellett az ágyon. Végigsimít arcán, majd ölelésébe fészkeli magát.*
- Mennem kéne lassan.
*Lassan elmúlhatott már egy óra is, valójában már otthon kéne lennie. Mozdulni azonban nem mozdul sehova, még csak el sem húzódik kedvesétől. A kandallóban ropogó tűz, Aleimord ölelése, mind olyan érzést keltenek benne, mintha minden egyszerűen tökéletes lenne. Elfelejtődik a fiókba eldugott dokumentum a házasságról és hogy pár napja Aleniát félholtan hozták haza. Nem akarja, hogy megint a nyakukba zúduljon minden.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.05 16:46:42
*Aleimord igyekszik kihasználni a maradék kis időt, hogy kiélhessék szerelmük minden vágyát, Nairadának pedig esze ágában sincs tiltakozni ez ellen. Hiába, hogy alig negyed órát heverésztek egymás mellett, a hév ugyanúgy elragadja.
Kéjes sóhajok hagyják el száját a kényeztetésre, egész teste beleremeg kedvese csókjaiba. Majd mikor feljebb csúszik hozzá, magához húzza, hogy most ő is szenvedélyesen ízlelhesse meg ajkait, miközben egész testét átjárja a kellemes bizsergés.
Nagyokat sóhajtva nyúlik el Aleimord mellett az ágyon. Végigsimít arcán, majd ölelésébe fészkeli magát.*
- Mennem kéne lassan.
*Lassan elmúlhatott már egy óra is, valójában már otthon kéne lennie. Mozdulni azonban nem mozdul sehova, még csak el sem húzódik kedvesétől. A kandallóban ropogó tűz, Aleimord ölelése, mind olyan érzést keltenek benne, mintha minden egyszerűen tökéletes lenne. Elfelejtődik a fiókba eldugott dokumentum a házasságról és hogy pár napja Aleniát félholtan hozták haza. Nem akarja, hogy megint a nyakukba zúduljon minden.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.05 16:46:42
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-05 00:34:30
Üzenet elküldve: 2018-03-05 00:34:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobájában//
- Ez csak... becsapás.
*Pillant a lányra.*
- Azért érzed így, mert megbetegedtél a hideg miatt. El fog múlni, csak pihenj. Minden rendben lesz.
*Próbálja nyugtatni a lányt. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire megfagyhatott kint.*
- Nem rabolták el, de a történet nem áll olyan messze a valóságtól.
*Leteszi a bögrét az ágy mellett található szekrénykére, majd segít a lánynak felülni. A párnát magasabbra teszi, majd nekidönti az ágytámlának.*
- Most ne terheld magad ezzel, rendben?
*A lány szája elé emeli a bögrét, hogy az ihasson belőle.*
- Semmi komoly. Segít ellazítani és van benne egy kis energia. Gondolom nem sokat ettél nálunk.
*Ez csaj egy tipp, de nem hiszi, hogy azok, akik így hagyják szegény lányt, majd svédasztalos vacsorával tömik.
A bögrében máktej van, de az ízét elnyomja a vanília és a méz.
Közben Vicbenhez fordul.*
- Rendben, ne ezen múljon!
*Aprót bólint.*
- Nemsokára jövök. Addig ezt odaadhatom magának?
*Utal az italra.*
- Nem hiszem, hogy túl sok enni kapott. Enni úgysem tud ilyen állapotban, ez is több a semminél.
*Átadja a bögrét a papnak, ha az nem vesz el, akkor csak leteszi valahová. Bízik benne, a szülei arra tanították, hogy jó érzéssel forduljon Eeyr követői felé.*
//Előtér//
*Kisétál a szobából, lemegy a lépcsőn, és rögtön a kabátjáért megy. Köszön a lent lévőnek, majd felveszi aranyszínű kabátját, hogy kilépjen a lemenő nap tompa fényébe. Ha szerencséje van, talán még eléri az árusokat.*
- Ez csak... becsapás.
*Pillant a lányra.*
- Azért érzed így, mert megbetegedtél a hideg miatt. El fog múlni, csak pihenj. Minden rendben lesz.
*Próbálja nyugtatni a lányt. Nem nehéz észrevenni, hogy mennyire megfagyhatott kint.*
- Nem rabolták el, de a történet nem áll olyan messze a valóságtól.
*Leteszi a bögrét az ágy mellett található szekrénykére, majd segít a lánynak felülni. A párnát magasabbra teszi, majd nekidönti az ágytámlának.*
- Most ne terheld magad ezzel, rendben?
*A lány szája elé emeli a bögrét, hogy az ihasson belőle.*
- Semmi komoly. Segít ellazítani és van benne egy kis energia. Gondolom nem sokat ettél nálunk.
*Ez csaj egy tipp, de nem hiszi, hogy azok, akik így hagyják szegény lányt, majd svédasztalos vacsorával tömik.
A bögrében máktej van, de az ízét elnyomja a vanília és a méz.
Közben Vicbenhez fordul.*
- Rendben, ne ezen múljon!
*Aprót bólint.*
- Nemsokára jövök. Addig ezt odaadhatom magának?
*Utal az italra.*
- Nem hiszem, hogy túl sok enni kapott. Enni úgysem tud ilyen állapotban, ez is több a semminél.
*Átadja a bögrét a papnak, ha az nem vesz el, akkor csak leteszi valahová. Bízik benne, a szülei arra tanították, hogy jó érzéssel forduljon Eeyr követői felé.*
//Előtér//
*Kisétál a szobából, lemegy a lépcsőn, és rögtön a kabátjáért megy. Köszön a lent lévőnek, majd felveszi aranyszínű kabátját, hogy kilépjen a lemenő nap tompa fényébe. Ha szerencséje van, talán még eléri az árusokat.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 23:54:35
Üzenet elküldve: 2018-03-04 23:54:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobájában//
- De, de... Rettenetesen fázom, és fáj is.
*Nyafog szegény lány. Ajkai, fülei még mindig lilák, és végtagjait olyan nehéznek érzi, mintha ólom súlyt kötöttek volna rájuk. Nem örül neki, hogy Aleimord nem akar neki több takarót adni, apró, védtelen szemeivel kérlelően pislog testvérére.
A Vicbennel folytatott beszélgetését csendben dideregve hallgatja végig, örül, hogy bátyja is hálás a papnak, igazán megérdemli a tiszteletet azok után, amit érte tett. A gyógynövényeket nem ismeri, így csak elhiszi, hogy az majd használni fog. Mikor Aleimord újra felé fordul, ismét kipillant a takarók közül.*
- Én csak megijedtem. Mostanában nem volt jó a viszonyunk, és már nem tudtam mit gondoljak. Azt hittem Nait is elrabolták, és válsaztanod kell közülünk. *Sóhajt halkan.* Lesz mit megbeszélnünk, ha jobban leszek. Most viszont pihenni szeretnék, de se megfürödni, se átöltözni nincs erőm, és nem akarok kimozdulni a takarók alól.
*Talán nem is lenne a legbölcsebb dolog ilyen ramaty állapotban cipelni a lányt a fürdőbe, meg vissza, bár való igaz, fűző nélkül azért lehet, kényelmesebben érezné magát.*
- Mi ez?
*Pillant fel az italra, meg is szagolgatja picit. Önkéntelenül is a büdös káposzta izé jut eszébe, amit megetettek vele, de persze ennek az italnak kellemes illata van. Erőtlenül próbál felülni szegényke, de nem megy neki, így elfogadja a segítséget, de paplanjaiba még mindig ragaszkodóan kapaszkodik.*
- Nem tudnál valahogy jobban befűteni a szobába?
*Próbálja megoldatni gondját másképp, ha már több takarót nem kap, de a bögrét nem veszi át. Tudja jól, hogyha átfagyott ujjaival megpróbálná tartani, csak kiejtené a kezéből, viszont nem meri megkérni Aleimordot, hogy itassa meg.*
- De, de... Rettenetesen fázom, és fáj is.
*Nyafog szegény lány. Ajkai, fülei még mindig lilák, és végtagjait olyan nehéznek érzi, mintha ólom súlyt kötöttek volna rájuk. Nem örül neki, hogy Aleimord nem akar neki több takarót adni, apró, védtelen szemeivel kérlelően pislog testvérére.
A Vicbennel folytatott beszélgetését csendben dideregve hallgatja végig, örül, hogy bátyja is hálás a papnak, igazán megérdemli a tiszteletet azok után, amit érte tett. A gyógynövényeket nem ismeri, így csak elhiszi, hogy az majd használni fog. Mikor Aleimord újra felé fordul, ismét kipillant a takarók közül.*
- Én csak megijedtem. Mostanában nem volt jó a viszonyunk, és már nem tudtam mit gondoljak. Azt hittem Nait is elrabolták, és válsaztanod kell közülünk. *Sóhajt halkan.* Lesz mit megbeszélnünk, ha jobban leszek. Most viszont pihenni szeretnék, de se megfürödni, se átöltözni nincs erőm, és nem akarok kimozdulni a takarók alól.
*Talán nem is lenne a legbölcsebb dolog ilyen ramaty állapotban cipelni a lányt a fürdőbe, meg vissza, bár való igaz, fűző nélkül azért lehet, kényelmesebben érezné magát.*
- Mi ez?
*Pillant fel az italra, meg is szagolgatja picit. Önkéntelenül is a büdös káposzta izé jut eszébe, amit megetettek vele, de persze ennek az italnak kellemes illata van. Erőtlenül próbál felülni szegényke, de nem megy neki, így elfogadja a segítséget, de paplanjaiba még mindig ragaszkodóan kapaszkodik.*
- Nem tudnál valahogy jobban befűteni a szobába?
*Próbálja megoldatni gondját másképp, ha már több takarót nem kap, de a bögrét nem veszi át. Tudja jól, hogyha átfagyott ujjaival megpróbálná tartani, csak kiejtené a kezéből, viszont nem meri megkérni Aleimordot, hogy itassa meg.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 23:26:36
Üzenet elküldve: 2018-03-04 23:26:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz!//
*A csókjai egyre forróbbak és vadabbak, hiába csak nemrég pihentek le egymás mellé lelkük vágyának kiélése után, Aleimordban a láng mégis egyre hevesebben ég.
Belecsókol a nő köldökébe, majd a hasát árasztja el, egyre lejjebb haladva. De nem hagyja sokáig, hogy Nairada ilyen vágyakban vesszen el. Önzően magának akarja a nőt minden porcikájával együtt. Kihasználja az alkalmat, hogy újra elmerüljön a gyönyörben, amit talán hatokig nem élhet majd át újra. Ki akarja élni minden cseppjét, amíg csak lehet.*
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz!//
*A csókjai egyre forróbbak és vadabbak, hiába csak nemrég pihentek le egymás mellé lelkük vágyának kiélése után, Aleimordban a láng mégis egyre hevesebben ég.
Belecsókol a nő köldökébe, majd a hasát árasztja el, egyre lejjebb haladva. De nem hagyja sokáig, hogy Nairada ilyen vágyakban vesszen el. Önzően magának akarja a nőt minden porcikájával együtt. Kihasználja az alkalmat, hogy újra elmerüljön a gyönyörben, amit talán hatokig nem élhet majd át újra. Ki akarja élni minden cseppjét, amíg csak lehet.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 23:25:21
Üzenet elküldve: 2018-03-04 23:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Luninari//
//Előtér//
*Amilyen sokan voltak itt az előbb, olyan kevesen lettek hirtelen. Épp csak pislogni tud párat, és máris ismét kettesben találja magát Lunival. ~Remélem, ő még azért itt marad egy picit...~ aggódik magában, ugyanis fogalma sincs, mit kezdene magával, ha teljesen egyedül maradna egy idegen házban. ~Valószínű elmennék innen, csak azt nem tudom, hogy hova~ kergetik egymást a fejében a jövőjét illető bizonytalan gondolatok, ám egyelőre úgy tűnik neki, Luni nem igazán tervez menni sehová. Mikor a lány leül egy padra, úgy dönt, ő is csatlakozik hozzá. Most döbben csak rá, mennyire elfáradt ebben az egész hajszában, amit ma átéltek. Egy pillanatra a falnak dönti a fejét és lehunyja a szemét, ám Luni szavaira azonnal magához tér*
- Nem szükséges mondanod semmit, csak amennyit szeretnél! -*igyekszik megnyugtatni a lányt, ám amikor Luni beszélni kezd, csak némán hallgatja a történetet. Még a száját is eltátja kissé, úgy megdöbben a hallottakon. ~Ilyenek történnek itt? Ez elképesztő! De miért?~ pislog párat meghökkenésében, ám a kérdést nem meri hangosan feltenni, hisz úgy érzi, arra még Luni sem tudja a választ. ~Kell, hogy legyen valami a háttérben!~ kezd el rögtön agyalni, csak hogy összefüggéseiben lássa a dolgokat, hátha úgy sikerül valami értelmet kihámoznia ebből az egészből. De mivel még így is túl kevéssé ismeri a részleteket, nem tudja teljesen felfogni a történteket. ~Talán ha alszom rá egyet, jobban értem majd~ próbál valami megnyugtatóra gondolni, de megint nem sikerül, ugyanis azt sem tudja, hol fog aludni ma este. Mikor azonban Luni abbahagyja a beszédet, rájön, hogy túlságosan elmerült a saját problémáiban, és Luniról teljesen megfeledkezett. Szemmel láthatóan őt is nagyon megviselték a történtek, így hogy kicsit enyhítsen a lány terhein, egyik kezével finoman végigsimít párszor a hátán. A húgával is ezt csinálta mindig, ha zaklatott volt, így reméli, talán Luninál is beválik. Illetve a húgát valószínű már rég meg is ölelte volna egy ilyen helyzetben, de úgy érzi, ahhoz még túl friss az ismeretségük, hogy ilyesmivel próbálkozzon*
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. -*mosolyog kedvesen a lányra*- Igazad van, ebben tényleg benne van a sors keze is! -*ért egyet Lunival, bár hogy tényleg így véli-e, azt most nem bírja végiggondolni. ~De ha Lunit megnyugtatja ez a tudat...~ akkor ő szívesen bólint rá.*
- Nem, nálunk aztán tényleg nem történnek ilyesmik! -*mondja mosolyogva. Alkalmasabb körülmények között talán még nevetne is, de ezt most nem érzi túl helyénvalónak*- De elhiszem, hogy itt se szoktak! -*ezt most ténylegesen úgy is gondolja, mint mondja. Amennyit eddig látott a városban, az alapján ennél békésebb helynek tűnt számára, így egyelőre egyedi esetként könyveli el magában a történteket. ~Aztán persze meglátjuk, hogy tényleg így van-e?~ kételkedik azért kissé magában. Ahogy azonban csend áll be a beszélgetésbe, és van ideje kicsit átgondolni a dolgokat, egy teljesen más kérdés ötlik a fejébe*
- Te nem akarsz lepihenni? Biztos fáradtnak tűnsz? Nem fázol itt kint? -*aggódik Luniért, mert bár nem szeretné, ha itt hagyná, annak se örülne, ha csak udvariasságból maradna itt, mikor legszívesebben egyedül lenni inkább. ~Feltalálom magamat akkor is, ha egyedül vagyok!~ igyekszik üzenni a tekintetével Luninak, hogy a lány tényleg úgy cselekedhessen, ahogy szeretne.*
//Előtér//
*Amilyen sokan voltak itt az előbb, olyan kevesen lettek hirtelen. Épp csak pislogni tud párat, és máris ismét kettesben találja magát Lunival. ~Remélem, ő még azért itt marad egy picit...~ aggódik magában, ugyanis fogalma sincs, mit kezdene magával, ha teljesen egyedül maradna egy idegen házban. ~Valószínű elmennék innen, csak azt nem tudom, hogy hova~ kergetik egymást a fejében a jövőjét illető bizonytalan gondolatok, ám egyelőre úgy tűnik neki, Luni nem igazán tervez menni sehová. Mikor a lány leül egy padra, úgy dönt, ő is csatlakozik hozzá. Most döbben csak rá, mennyire elfáradt ebben az egész hajszában, amit ma átéltek. Egy pillanatra a falnak dönti a fejét és lehunyja a szemét, ám Luni szavaira azonnal magához tér*
- Nem szükséges mondanod semmit, csak amennyit szeretnél! -*igyekszik megnyugtatni a lányt, ám amikor Luni beszélni kezd, csak némán hallgatja a történetet. Még a száját is eltátja kissé, úgy megdöbben a hallottakon. ~Ilyenek történnek itt? Ez elképesztő! De miért?~ pislog párat meghökkenésében, ám a kérdést nem meri hangosan feltenni, hisz úgy érzi, arra még Luni sem tudja a választ. ~Kell, hogy legyen valami a háttérben!~ kezd el rögtön agyalni, csak hogy összefüggéseiben lássa a dolgokat, hátha úgy sikerül valami értelmet kihámoznia ebből az egészből. De mivel még így is túl kevéssé ismeri a részleteket, nem tudja teljesen felfogni a történteket. ~Talán ha alszom rá egyet, jobban értem majd~ próbál valami megnyugtatóra gondolni, de megint nem sikerül, ugyanis azt sem tudja, hol fog aludni ma este. Mikor azonban Luni abbahagyja a beszédet, rájön, hogy túlságosan elmerült a saját problémáiban, és Luniról teljesen megfeledkezett. Szemmel láthatóan őt is nagyon megviselték a történtek, így hogy kicsit enyhítsen a lány terhein, egyik kezével finoman végigsimít párszor a hátán. A húgával is ezt csinálta mindig, ha zaklatott volt, így reméli, talán Luninál is beválik. Illetve a húgát valószínű már rég meg is ölelte volna egy ilyen helyzetben, de úgy érzi, ahhoz még túl friss az ismeretségük, hogy ilyesmivel próbálkozzon*
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. -*mosolyog kedvesen a lányra*- Igazad van, ebben tényleg benne van a sors keze is! -*ért egyet Lunival, bár hogy tényleg így véli-e, azt most nem bírja végiggondolni. ~De ha Lunit megnyugtatja ez a tudat...~ akkor ő szívesen bólint rá.*
- Nem, nálunk aztán tényleg nem történnek ilyesmik! -*mondja mosolyogva. Alkalmasabb körülmények között talán még nevetne is, de ezt most nem érzi túl helyénvalónak*- De elhiszem, hogy itt se szoktak! -*ezt most ténylegesen úgy is gondolja, mint mondja. Amennyit eddig látott a városban, az alapján ennél békésebb helynek tűnt számára, így egyelőre egyedi esetként könyveli el magában a történteket. ~Aztán persze meglátjuk, hogy tényleg így van-e?~ kételkedik azért kissé magában. Ahogy azonban csend áll be a beszélgetésbe, és van ideje kicsit átgondolni a dolgokat, egy teljesen más kérdés ötlik a fejébe*
- Te nem akarsz lepihenni? Biztos fáradtnak tűnsz? Nem fázol itt kint? -*aggódik Luniért, mert bár nem szeretné, ha itt hagyná, annak se örülne, ha csak udvariasságból maradna itt, mikor legszívesebben egyedül lenni inkább. ~Feltalálom magamat akkor is, ha egyedül vagyok!~ igyekszik üzenni a tekintetével Luninak, hogy a lány tényleg úgy cselekedhessen, ahogy szeretne.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 22:32:50
Üzenet elküldve: 2018-03-04 22:32:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Valószínűleg apja elég gyorsan leváltotta volna Sielt, ha nem végzi jól a munkáját. Igaz, akkor még elég fiatal volt, na de egy öt éves kislánynak talán nincs is szüksége olyan mértékű védelemre, mint egy felnőtt nőnek, hisz az nem megy el csak úgy, mert épp ahhoz tartja kedve egyedül a városba. Nyilván akkor azért jóval könnyebb feladata volt Sielnek.*
- Nincs felőle kétségem, hogy vigyázol rám így is, úgy is...
*Mondata vége halk nyögésben csuklik el, ahogy Aleimord ismét finom csókokkal árasztja el, de ezúttal nem csak nyakát, hanem egyre lejjebb és lejjebb halad. Nairada lélegzete szaporább lesz, teste megfeszül a férfi alatt. Míg egyik kezével a párnát markolássza, másikkal a szőke tincsek közé túr.*
*Valószínűleg apja elég gyorsan leváltotta volna Sielt, ha nem végzi jól a munkáját. Igaz, akkor még elég fiatal volt, na de egy öt éves kislánynak talán nincs is szüksége olyan mértékű védelemre, mint egy felnőtt nőnek, hisz az nem megy el csak úgy, mert épp ahhoz tartja kedve egyedül a városba. Nyilván akkor azért jóval könnyebb feladata volt Sielnek.*
- Nincs felőle kétségem, hogy vigyázol rám így is, úgy is...
*Mondata vége halk nyögésben csuklik el, ahogy Aleimord ismét finom csókokkal árasztja el, de ezúttal nem csak nyakát, hanem egyre lejjebb és lejjebb halad. Nairada lélegzete szaporább lesz, teste megfeszül a férfi alatt. Míg egyik kezével a párnát markolássza, másikkal a szőke tincsek közé túr.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 20:20:52
Üzenet elküldve: 2018-03-04 20:20:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord szobájában//
* Bár az imádkozást nem hagyja abba, annyira azért nem merül el benne, hogy ne tudja követni a szobában zajló beszélgetést. Mikor a lány bátyja, aki valószínűleg a család feje is lehet felé fordul, felemeli a fejét, és alázatosan fejet hajt. *
- Nem szükséges megköszönnie Uram. A húga bajban volt, s mint Eeyer szolgája szívem kötelessége, hogy segítsek rajta. Amennyiben kívánja, örömest állok továbbra is a szolgálatára, s segítem a hölgyet a felépülésében.
* Mondja, s a felkínált lehetőségre csupán egy dolog jut eszébe. *
- Jutalomra nincs szükségem, nem a pénz miatt vagyok itt. Viszont Alenia kisasszonynak valószínűleg láza van, s azt minél előbb le kellene húzni. Az Úrnőm által adott erővel beforrasztottam a sebeit, ám a betegséget nem tudom ezáltal kezelni.
* Magyarázza, remélve, hogy Aleimord nem inti le közben. *
- Ahogy azt Taitos mester is javallotta, a holdsajt jót tenne, ahogy némi gnómretek is, amiből lázcsillapítót tudok készíteni a beteg részére. Ha ezeket beszerezné, esetleg még egy keveset az Ezüstcsörgő nevű növényből, azzal igazán sokat segítene.
* Mondja, s közben Aleniához lép, hogy szemügyre vegye az állapotát. *
- Ezek nem ritkaságok, valószínűleg a piacon is van belőlük, tehát akár még frissen is kaphatóak.
* Reméli, hogy kellőképpen tisztelettudóan beszél a férfival, s az nem tekinti rendreutasítónak a mondandóját, de Vicben számára most a beteg az első. *
* Bár az imádkozást nem hagyja abba, annyira azért nem merül el benne, hogy ne tudja követni a szobában zajló beszélgetést. Mikor a lány bátyja, aki valószínűleg a család feje is lehet felé fordul, felemeli a fejét, és alázatosan fejet hajt. *
- Nem szükséges megköszönnie Uram. A húga bajban volt, s mint Eeyer szolgája szívem kötelessége, hogy segítsek rajta. Amennyiben kívánja, örömest állok továbbra is a szolgálatára, s segítem a hölgyet a felépülésében.
* Mondja, s a felkínált lehetőségre csupán egy dolog jut eszébe. *
- Jutalomra nincs szükségem, nem a pénz miatt vagyok itt. Viszont Alenia kisasszonynak valószínűleg láza van, s azt minél előbb le kellene húzni. Az Úrnőm által adott erővel beforrasztottam a sebeit, ám a betegséget nem tudom ezáltal kezelni.
* Magyarázza, remélve, hogy Aleimord nem inti le közben. *
- Ahogy azt Taitos mester is javallotta, a holdsajt jót tenne, ahogy némi gnómretek is, amiből lázcsillapítót tudok készíteni a beteg részére. Ha ezeket beszerezné, esetleg még egy keveset az Ezüstcsörgő nevű növényből, azzal igazán sokat segítene.
* Mondja, s közben Aleniához lép, hogy szemügyre vegye az állapotát. *
- Ezek nem ritkaságok, valószínűleg a piacon is van belőlük, tehát akár még frissen is kaphatóak.
* Reméli, hogy kellőképpen tisztelettudóan beszél a férfival, s az nem tekinti rendreutasítónak a mondandóját, de Vicben számára most a beteg az első. *
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 20:08:57
Üzenet elküldve: 2018-03-04 20:08:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Én örülök, hogy legalább alaposan végezte a feladatát. Morcos lettem volna, ha másképp van.
*Egy rossz testőr mellett idegeskedhetett volna, hogy Nairada jól van-e, az pedig hosszú napokon át bizony kimerítő.*
- Majd kerítünk újat.
*Újra megcsókolja a nőt, szenvedélyesebben, mint előtte.*
- Addig pedig majd én vigyázok rád.
*Újra belecsókol a puha nyak finom bőrébe, majd lefelé haladva csókolja végig kedvese minden porcikáját, egészen a köldökéig.*
- Azt nem mondd, hogy nem tetszene.
*Suttogja, majd egyre lejjebb halad csókjaival.*
- Én örülök, hogy legalább alaposan végezte a feladatát. Morcos lettem volna, ha másképp van.
*Egy rossz testőr mellett idegeskedhetett volna, hogy Nairada jól van-e, az pedig hosszú napokon át bizony kimerítő.*
- Majd kerítünk újat.
*Újra megcsókolja a nőt, szenvedélyesebben, mint előtte.*
- Addig pedig majd én vigyázok rád.
*Újra belecsókol a puha nyak finom bőrébe, majd lefelé haladva csókolja végig kedvese minden porcikáját, egészen a köldökéig.*
- Azt nem mondd, hogy nem tetszene.
*Suttogja, majd egyre lejjebb halad csókjaival.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 19:17:15
Üzenet elküldve: 2018-03-04 19:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Persze, értem mire gondolsz. Tényleg nem kedvelt téged, ez nem vitás.
*Halványan elmosolyodik, ahogy eszébe jut testőre reakciója, mikor először látta meg őt Aleimorddal. Majd kitért a hitéből szerencsétlen.*
~Igen, néha túlgondolta a feladatkörét...~
- Vagyis... Szerintem nem kifejezetten a te személyed nem kedveli. Csak úgy szimplán utál mindenkit, aki velem kapcsolatban akar bármit is.
*Halkan felnevet.*
- Biztosan, nem beszéltem vele mostanában.
*Mutatóujjával Aleimord mellkasán kezd játszadozni, közben valamit dúdolgat magában. Maga sem tudja pontosan, honnan ugrott be neki a dallamocska így hirtelen.*
- Majd kéne nekem új testőr. *Szólal meg végül egy kis idő elteltével.* Mármint akinek rendesen ez a dolga. Most csak egy sima őrt rendelt mellém apám, amíg nem talál másikat. Átmenetileg így is jó, de azért az annyira mégsem tudja, mit kéne csinálnia.
- Persze, értem mire gondolsz. Tényleg nem kedvelt téged, ez nem vitás.
*Halványan elmosolyodik, ahogy eszébe jut testőre reakciója, mikor először látta meg őt Aleimorddal. Majd kitért a hitéből szerencsétlen.*
~Igen, néha túlgondolta a feladatkörét...~
- Vagyis... Szerintem nem kifejezetten a te személyed nem kedveli. Csak úgy szimplán utál mindenkit, aki velem kapcsolatban akar bármit is.
*Halkan felnevet.*
- Biztosan, nem beszéltem vele mostanában.
*Mutatóujjával Aleimord mellkasán kezd játszadozni, közben valamit dúdolgat magában. Maga sem tudja pontosan, honnan ugrott be neki a dallamocska így hirtelen.*
- Majd kéne nekem új testőr. *Szólal meg végül egy kis idő elteltével.* Mármint akinek rendesen ez a dolga. Most csak egy sima őrt rendelt mellém apám, amíg nem talál másikat. Átmenetileg így is jó, de azért az annyira mégsem tudja, mit kéne csinálnia.
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:56:35
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:56:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobájában//
- Ha többet kapsz lázas leszel.
*Nem igazán érdekli, hogy a lány koszosan fekszik Aleimord tiszta, puha ágyában. Majd a szolgálók kimossák az ágyneműt, elvégre azért vannak, nem? Most sokkal fontosabb, hogy Alenia biztonságban legyen.
Vicben felé fordul.*
- Köszönöm a segítségét, a húgom számomra nagyon fontos. Ha bármire szüksége van, csak szóljon. Örülnék, ha adhatnék valamit viszonzásképpen.
*Látszik az arcán, hogy őszintén szól.*
- Nia... miket nem beszélsz. Ne hallgass rájuk, elvégre nézd, mit tettek veled! Ha nem te lennél a legfontosabb nekem, akkor nem tettem volna meg ezt érted.
*Ekkor jut eszébe, hogy a lány nem is tud semmiről. Nem akar magyarázkodni, majd talán ha a Alenia egy kicsit jobban lesz. Közben a szolgáló visszatért a gőzölgő bögrével.*
- Tessék, ezt idd meg.
*Veszi át az italt.*
- Fonom meleg.
*Ha kell, segít felülni a lánynak.*
- Ha többet kapsz lázas leszel.
*Nem igazán érdekli, hogy a lány koszosan fekszik Aleimord tiszta, puha ágyában. Majd a szolgálók kimossák az ágyneműt, elvégre azért vannak, nem? Most sokkal fontosabb, hogy Alenia biztonságban legyen.
Vicben felé fordul.*
- Köszönöm a segítségét, a húgom számomra nagyon fontos. Ha bármire szüksége van, csak szóljon. Örülnék, ha adhatnék valamit viszonzásképpen.
*Látszik az arcán, hogy őszintén szól.*
- Nia... miket nem beszélsz. Ne hallgass rájuk, elvégre nézd, mit tettek veled! Ha nem te lennél a legfontosabb nekem, akkor nem tettem volna meg ezt érted.
*Ekkor jut eszébe, hogy a lány nem is tud semmiről. Nem akar magyarázkodni, majd talán ha a Alenia egy kicsit jobban lesz. Közben a szolgáló visszatért a gőzölgő bögrével.*
- Tessék, ezt idd meg.
*Veszi át az italt.*
- Fonom meleg.
*Ha kell, segít felülni a lánynak.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:46:19
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Szerintem, ha igazán réveszed magad, te elég gyorsan meg tudnád tanulni. Bár lehet, hogy csak elfogult vagyok.
*Nevet, majd játékosan megharapja a lány fülét.*
- Én csak örülök, ha Siel már nem lesz körülötted. Már ne sértődj meg.
*Gyorsan megmagyarázza a dolgot, még mielőtt a nő félreérti.*
- Mindig úgy éreztem, mintha kardot akarna döfni a hátamba, mert a közeledbe merészkedek. De ő biztosan örül az előléptetésnek. Amilyen régóta szolgál nálatok.
*A férfi biztosan örül, hogy most már ő felel az egész ház biztonságáért. Nem csak az arany mennyisége miatt, hanem mert ez egy elég jelentőségteljes poszt.*
- Szerintem, ha igazán réveszed magad, te elég gyorsan meg tudnád tanulni. Bár lehet, hogy csak elfogult vagyok.
*Nevet, majd játékosan megharapja a lány fülét.*
- Én csak örülök, ha Siel már nem lesz körülötted. Már ne sértődj meg.
*Gyorsan megmagyarázza a dolgot, még mielőtt a nő félreérti.*
- Mindig úgy éreztem, mintha kardot akarna döfni a hátamba, mert a közeledbe merészkedek. De ő biztosan örül az előléptetésnek. Amilyen régóta szolgál nálatok.
*A férfi biztosan örül, hogy most már ő felel az egész ház biztonságáért. Nem csak az arany mennyisége miatt, hanem mert ez egy elég jelentőségteljes poszt.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:40:30
Üzenet elküldve: 2018-03-04 17:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Laurentitia//
//Előtér//
*Amilyen gyorsan sokan lettek hirtelen, most legalább annyira lassan, de mindenképpen biztosan mindenki eltűnik a közelükből, míg végül csak ketten maradnak Lauval az előtérben.
A mágusnak valami dolga van valahol máshol, a másik férfi minden bizonnyal abba a szobába megy, ahová végül Aleniát vitték, hátha még szükség lenne gyógyítóra, Aleimord pedig nyilván szintén mellette szeretne lenni, bár persze teljesen más okokból. Nairada érthető módon a barátnőjével akar beszélni, ezért ők ketten a konyha felé veszik az irányt, ahol ezt megtehetik nyugodtan.
Úgy érzi, hogy ő az egyetlen, akinek most sehol sincsen helye, és akire sehol nincsen szükség. Ha nem lenne vele Lau, akkor szobájába még mindig felmehetne, hogy ott üljön, feküdjön, vagy olvasson csendben, de egyikhez sincs semmi kedve éppen, és amúgy sem lenne képes magára hagyni a másik lányt, mert eszébe jut hamar, hogy pont ő az, aki a lehetőségek téren még nála is sokkal rosszabb helyzetben van. Még azt sem igazán tudhatja, hogy pontosan mi is történt körülötte és miért.
Ettől még, ami őt illeti, nem először tehetetlen és tanácstalan, amióta a városba érkezett, és nem először érzi magát annyira végtelenül fáradtnak, hogy attól fél, az sem segítene rajta, ha képes lenne átaludni egy egész napot.
A fizikai fáradtság persze csak a felszíne az egésznek, inkább érzi magát úgy, mint akinek lelke és elméje fáradt el. Sem kedve, sem ereje nincsen sem érezni, sem gondolkodni, még saját jelenlegi feleslegességének és haszontalanságának tudata sem képes igazán elkedvetleníteni. Mégis könyvével kezében lerogy egy kényelmesnek tűnő párnázott padra az egyik festmény alá, mintha egy kis pihenés megoldhatna mindent, vagy legalábbis elméjét kitisztíthatná kicsit.
Valahogy nem képes megnyugtatni az a tudat, hogy Lau minden bizonnyal még inkább tanácstalan, mint ő, és még hozzá képest is elveszettnek érezheti magát. Nem irigyli, sőt egyenesen sajnálja őt, hiszen egy rövid beszélgetés alatt is sikerült megkedvelnie, bár a mostani események után minden bizonnyal akkor is sajnálná, ha éppenséggel ellenszenvesnek találta volna. Jött volna szegény lány csak pár nappal korábban, vagy pár nappal később, teljesen más, nyugodt és rendezett körülményeket találhatott volna, ahogyan sorsa sem lenne bizonytalan, mint így, hogy a ház urának valószínűleg vagy ideje, vagy lelki ereje, vagy pedig egyik sem lesz vele foglalkozni most, ki tudja még meddig. Pedig, ha a helyében lenne, őt is leginkább az érdekelné, hogy egyáltalán hol fogja tölteni városban töltött első éjszakáját.*
- Biztosan sok kérdésed van, és egy kicsit érthetetlen meg ijesztő volt, ami azóta történt, hogy megtaláltuk Aleniát a Templomkertben. *mondja neki arcán tényleg nagyon őszinte sajnálattal, és szomorúan is.*
- Nem tudom, hogy mivel tennék jót neked, azzal, hogyha elmesélnek mindent, hogy pontosan értsed, hogy mi történt és miért, vagy inkább azzal, hogyha megkímélnélek a részletektől. *ismeri el halk hangon saját tanácstalanságát.*
- Bár azért a lényegre rájöhettél így is szerintem. Aleniát elrabolták tegnap. Épp együtt voltunk, a tisztáson sétáltunk, ahol Naival is jártunk. Körbevett minket négy fegyveres férfi, engem leütöttek és egy levelet hagytak nálam, amiben közölték a követeléseiket. Hogy Aleimordnak ne jusson eszébe nem teljesíteni őket, levágták Nia ujját, és egy dobozban az ajtó előtt hagyták ma reggel. Aleimord persze ettől nagyon megijedt és megtette, amit kértek, de hát látod… ennyire lehet bízni azok szavában, akik ilyeneket tesznek! Még jó, hogy pont mi találtuk meg őt, és még éppen időben. A sorsára hagyták, csak úgy! Ha csak kicsit lassabban sétálunk, és nem pont a tisztásra megyünk, ahonnan a Templomkerten vezet át az út haza… *mondja, és nem fejezi be a mondatot. Már babonából sem meri kimondani, hogy mi történhetett volna akkor, ha nem érnek oda időben.*
- Mégiscsak kell léteznie valami sorsféleségnek ezen a világon, azt hiszem. *sóhajt, miközben ajkaira kúszik egy halovány és teljesen örömtelen mosoly. Igazából azon sem nagyon csodálkozna, ha a történtek után a másik lány inkább úgy döntene, hogy máshol keres munkát és szállást magának. Sőt a legjobban éppen ettől fél.*
- Nálatok gondolom nem nagyon történtek ilyen dolgok. De hidd el, itt sem szoktak! *mondja éppen ezért, igaz bármit is válaszol majd neki a lány nem hiszi, hogy ilyen téren képes lesz majd megnyugodni. Miért ne gondolhatná meg magát később, ha alszik még kettőt-hármat a ma délután eseményeire?
Ráadásul ő maga is csak néhány napja tartózkodik még a városban, mint azt korábban már említette Launak, távoli rokonainál is éppen még csak egyet-kettőt, ha aludt. Nem jelenthet ki teljes bizonyossággal semmit. Még sem tapasztalt eddig semmi olyasmit, ami arra utalt volna, hogy a kegyetlenség, erőszak és a nyomukban járó kétségbeesés nem megrázó és fájdalmas kivételek, hanem a mindennapi élet elválaszthatatlan részei errefelé. A város más részein, amelyeket még egyáltalán nem, vagy alig ismer, talán. De, hogy itt a Gazdagnegyedben ennyi sok védelmező kő és őr között így legyen, azt egyszerűen nem képes elképzelni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 17:43:16
//Előtér//
*Amilyen gyorsan sokan lettek hirtelen, most legalább annyira lassan, de mindenképpen biztosan mindenki eltűnik a közelükből, míg végül csak ketten maradnak Lauval az előtérben.
A mágusnak valami dolga van valahol máshol, a másik férfi minden bizonnyal abba a szobába megy, ahová végül Aleniát vitték, hátha még szükség lenne gyógyítóra, Aleimord pedig nyilván szintén mellette szeretne lenni, bár persze teljesen más okokból. Nairada érthető módon a barátnőjével akar beszélni, ezért ők ketten a konyha felé veszik az irányt, ahol ezt megtehetik nyugodtan.
Úgy érzi, hogy ő az egyetlen, akinek most sehol sincsen helye, és akire sehol nincsen szükség. Ha nem lenne vele Lau, akkor szobájába még mindig felmehetne, hogy ott üljön, feküdjön, vagy olvasson csendben, de egyikhez sincs semmi kedve éppen, és amúgy sem lenne képes magára hagyni a másik lányt, mert eszébe jut hamar, hogy pont ő az, aki a lehetőségek téren még nála is sokkal rosszabb helyzetben van. Még azt sem igazán tudhatja, hogy pontosan mi is történt körülötte és miért.
Ettől még, ami őt illeti, nem először tehetetlen és tanácstalan, amióta a városba érkezett, és nem először érzi magát annyira végtelenül fáradtnak, hogy attól fél, az sem segítene rajta, ha képes lenne átaludni egy egész napot.
A fizikai fáradtság persze csak a felszíne az egésznek, inkább érzi magát úgy, mint akinek lelke és elméje fáradt el. Sem kedve, sem ereje nincsen sem érezni, sem gondolkodni, még saját jelenlegi feleslegességének és haszontalanságának tudata sem képes igazán elkedvetleníteni. Mégis könyvével kezében lerogy egy kényelmesnek tűnő párnázott padra az egyik festmény alá, mintha egy kis pihenés megoldhatna mindent, vagy legalábbis elméjét kitisztíthatná kicsit.
Valahogy nem képes megnyugtatni az a tudat, hogy Lau minden bizonnyal még inkább tanácstalan, mint ő, és még hozzá képest is elveszettnek érezheti magát. Nem irigyli, sőt egyenesen sajnálja őt, hiszen egy rövid beszélgetés alatt is sikerült megkedvelnie, bár a mostani események után minden bizonnyal akkor is sajnálná, ha éppenséggel ellenszenvesnek találta volna. Jött volna szegény lány csak pár nappal korábban, vagy pár nappal később, teljesen más, nyugodt és rendezett körülményeket találhatott volna, ahogyan sorsa sem lenne bizonytalan, mint így, hogy a ház urának valószínűleg vagy ideje, vagy lelki ereje, vagy pedig egyik sem lesz vele foglalkozni most, ki tudja még meddig. Pedig, ha a helyében lenne, őt is leginkább az érdekelné, hogy egyáltalán hol fogja tölteni városban töltött első éjszakáját.*
- Biztosan sok kérdésed van, és egy kicsit érthetetlen meg ijesztő volt, ami azóta történt, hogy megtaláltuk Aleniát a Templomkertben. *mondja neki arcán tényleg nagyon őszinte sajnálattal, és szomorúan is.*
- Nem tudom, hogy mivel tennék jót neked, azzal, hogyha elmesélnek mindent, hogy pontosan értsed, hogy mi történt és miért, vagy inkább azzal, hogyha megkímélnélek a részletektől. *ismeri el halk hangon saját tanácstalanságát.*
- Bár azért a lényegre rájöhettél így is szerintem. Aleniát elrabolták tegnap. Épp együtt voltunk, a tisztáson sétáltunk, ahol Naival is jártunk. Körbevett minket négy fegyveres férfi, engem leütöttek és egy levelet hagytak nálam, amiben közölték a követeléseiket. Hogy Aleimordnak ne jusson eszébe nem teljesíteni őket, levágták Nia ujját, és egy dobozban az ajtó előtt hagyták ma reggel. Aleimord persze ettől nagyon megijedt és megtette, amit kértek, de hát látod… ennyire lehet bízni azok szavában, akik ilyeneket tesznek! Még jó, hogy pont mi találtuk meg őt, és még éppen időben. A sorsára hagyták, csak úgy! Ha csak kicsit lassabban sétálunk, és nem pont a tisztásra megyünk, ahonnan a Templomkerten vezet át az út haza… *mondja, és nem fejezi be a mondatot. Már babonából sem meri kimondani, hogy mi történhetett volna akkor, ha nem érnek oda időben.*
- Mégiscsak kell léteznie valami sorsféleségnek ezen a világon, azt hiszem. *sóhajt, miközben ajkaira kúszik egy halovány és teljesen örömtelen mosoly. Igazából azon sem nagyon csodálkozna, ha a történtek után a másik lány inkább úgy döntene, hogy máshol keres munkát és szállást magának. Sőt a legjobban éppen ettől fél.*
- Nálatok gondolom nem nagyon történtek ilyen dolgok. De hidd el, itt sem szoktak! *mondja éppen ezért, igaz bármit is válaszol majd neki a lány nem hiszi, hogy ilyen téren képes lesz majd megnyugodni. Miért ne gondolhatná meg magát később, ha alszik még kettőt-hármat a ma délután eseményeire?
Ráadásul ő maga is csak néhány napja tartózkodik még a városban, mint azt korábban már említette Launak, távoli rokonainál is éppen még csak egyet-kettőt, ha aludt. Nem jelenthet ki teljes bizonyossággal semmit. Még sem tapasztalt eddig semmi olyasmit, ami arra utalt volna, hogy a kegyetlenség, erőszak és a nyomukban járó kétségbeesés nem megrázó és fájdalmas kivételek, hanem a mindennapi élet elválaszthatatlan részei errefelé. A város más részein, amelyeket még egyáltalán nem, vagy alig ismer, talán. De, hogy itt a Gazdagnegyedben ennyi sok védelmező kő és őr között így legyen, azt egyszerűen nem képes elképzelni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.04 17:43:16
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 13:30:59
Üzenet elküldve: 2018-03-04 13:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Voka//
//Földszint//
- Azt hittem, Ön már megtalálta a szobákat. Ezek szerint tévedtem. Nagyon segítőkészek vendéglátóink...
*Úgy tűnik, kénytelenek lesznek saját magukat elszállásolni, ha csak nem akadnak majd bele egy szolgálóba, aki hajlandó lesz legalább a szobák felé bökni.*
~Aztán ha valami olyan helyre pakolunk be, ahova nem kéne, még mi leszünk a kutyák elé vetve!~
- Azt javaslom, induljunk el valamerre, majd csak találunk valakit, aki segít nekünk.
*Ez volna a legkézenfekvőbb, hisz a hatalmas házban elég kicsi az esélye, hogy pont a nekik szánt szobákat fogják majd megtalálni.*
- Valójában valami ilyesmi fordult meg a fejemben. Eladja nekem az italait, aztán én meg másodkézből értékesítem a piacon, már amiket nem munkaadójának kotyvaszt majd. Az igazat megvallva, alkimistával még nem volt szerencsém üzletelni, így elképzelésem sincs afelől, ebből mi mennyi hasznot tudunk húzni. Önnek mondjuk veszteséges biztos nem lesz, mert akár én veszem meg, akár egy másik kufár, a pénzét megkapja.
*Kíváncsian pillant a férfi, hogy mi a véleménye erről.
Közben ha Vokattänak nincs ellenvetése, elindul valamerre a folyosón - fogalma sincs, merre - hátha összefut valakivel, aki a segítségükre lehet szobaügyileg.*
//Földszint//
- Azt hittem, Ön már megtalálta a szobákat. Ezek szerint tévedtem. Nagyon segítőkészek vendéglátóink...
*Úgy tűnik, kénytelenek lesznek saját magukat elszállásolni, ha csak nem akadnak majd bele egy szolgálóba, aki hajlandó lesz legalább a szobák felé bökni.*
~Aztán ha valami olyan helyre pakolunk be, ahova nem kéne, még mi leszünk a kutyák elé vetve!~
- Azt javaslom, induljunk el valamerre, majd csak találunk valakit, aki segít nekünk.
*Ez volna a legkézenfekvőbb, hisz a hatalmas házban elég kicsi az esélye, hogy pont a nekik szánt szobákat fogják majd megtalálni.*
- Valójában valami ilyesmi fordult meg a fejemben. Eladja nekem az italait, aztán én meg másodkézből értékesítem a piacon, már amiket nem munkaadójának kotyvaszt majd. Az igazat megvallva, alkimistával még nem volt szerencsém üzletelni, így elképzelésem sincs afelől, ebből mi mennyi hasznot tudunk húzni. Önnek mondjuk veszteséges biztos nem lesz, mert akár én veszem meg, akár egy másik kufár, a pénzét megkapja.
*Kíváncsian pillant a férfi, hogy mi a véleménye erről.
Közben ha Vokattänak nincs ellenvetése, elindul valamerre a folyosón - fogalma sincs, merre - hátha összefut valakivel, aki a segítségükre lehet szobaügyileg.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:50:18
Üzenet elküldve: 2018-03-04 12:50:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord szobájában//
*Nia reméli, hogy nyöszörgésére az egyik szolgáló felpattan, és elindul, hogy megkeresse neki a bátyját. Egy egyszerű hétköznapon ez lenne a normális, s ha nem mozdulna egyikük sem, Alenia nagyon de nagyon mérges lenne. Most azonban élni sincs ereje, nemhogy a szolgálók neveléséhez.
Végül megnyugodhat, mert bátyja pár perccel később meg is jelenik a szobában, de a látvány nem biztos, hogy tetszeni fog neki. Alenia koszosan, szakadtan, megviselten fekszik Aleimord gyönyörű, tiszta ágyában, ami elég kontrasztos képet festhet a férfi számára.*
- Bátyó!
*Szólítja meg a férfit Alenia halkan, a sok takaró alól kikukucskálva, mint ahogy gyerekkorában hívta utoljára Aleimordot. Szegény lány még mindig reszket, ezért nem is mászik ki egy picit sem a paplanok közül, Aleimord pedig érezheti is remegését, mikor megsimogatja az arcát. Hihetetlenül jól esik Niának az érintése, biztonságot és védelmet érez, valami hasonlót mint Luninari ölében a Templomkertben, de mégis teljesen másmilyet.*
- Még egy takarót... kérlek! Vagy kettőt.
*Nem, egyszerűen nem tud eléggé a takarók közé mászni, hogy egy kicsit is kevésbé fázzon, ami ijesztő számára, mert tényleg nem érti, mi történik vele.
Aztán mikor egy kicsit körbepillant, észreveszi a papot, Vicbent aki segített rajta, hogy valamelyest jobb állapotban hozzák haza őt Aleimordnak.*
- Hálával tartozunk neki. *Mondja a kék ruhásról.* Meggyógyította a sebeimet, és vállalta, hogy velem marad, amíg jobban leszek. Köszönd meg neki te is, és bánj vele ehhez méltóan!
*Alenia nem szokta megdicsérni senki munkáját, de most, mikor saját élete múlott más személyeken, teljesesen más fordulatot vesz a hozzáállása. Ha minden igaz, és nem merült bele túlzottan az imádkozásba, akkor maga Vicben is hallhatja a lány újabb hálás, elismerő szavait.*
- Aleimord! Tudnom kell... Őszintén válaszolj! Nem tudom mi történt veletek, mit akartak tőletek, de azt mondták, nem vagyok neked fontos, és nem törődsz velem eléggé. Ki a legfontosabb neked a világon?
*Nem szabadna hinnie az emberrablóknak, de sikerült nekik bogarat ültetni a lány fülébe, és teljesen összezavarni őt. Bátyja most itt ül mellette, és úgy őrzi, mintha szeme fénye lenne, de mégsem tudja kiverni a fejéből azokat a baljós szavakat, amiket a fülébe suttogtak mielőtt magára hagyták, vagy amiket még a sötét szobában mondtak neki.*
*Nia reméli, hogy nyöszörgésére az egyik szolgáló felpattan, és elindul, hogy megkeresse neki a bátyját. Egy egyszerű hétköznapon ez lenne a normális, s ha nem mozdulna egyikük sem, Alenia nagyon de nagyon mérges lenne. Most azonban élni sincs ereje, nemhogy a szolgálók neveléséhez.
Végül megnyugodhat, mert bátyja pár perccel később meg is jelenik a szobában, de a látvány nem biztos, hogy tetszeni fog neki. Alenia koszosan, szakadtan, megviselten fekszik Aleimord gyönyörű, tiszta ágyában, ami elég kontrasztos képet festhet a férfi számára.*
- Bátyó!
*Szólítja meg a férfit Alenia halkan, a sok takaró alól kikukucskálva, mint ahogy gyerekkorában hívta utoljára Aleimordot. Szegény lány még mindig reszket, ezért nem is mászik ki egy picit sem a paplanok közül, Aleimord pedig érezheti is remegését, mikor megsimogatja az arcát. Hihetetlenül jól esik Niának az érintése, biztonságot és védelmet érez, valami hasonlót mint Luninari ölében a Templomkertben, de mégis teljesen másmilyet.*
- Még egy takarót... kérlek! Vagy kettőt.
*Nem, egyszerűen nem tud eléggé a takarók közé mászni, hogy egy kicsit is kevésbé fázzon, ami ijesztő számára, mert tényleg nem érti, mi történik vele.
Aztán mikor egy kicsit körbepillant, észreveszi a papot, Vicbent aki segített rajta, hogy valamelyest jobb állapotban hozzák haza őt Aleimordnak.*
- Hálával tartozunk neki. *Mondja a kék ruhásról.* Meggyógyította a sebeimet, és vállalta, hogy velem marad, amíg jobban leszek. Köszönd meg neki te is, és bánj vele ehhez méltóan!
*Alenia nem szokta megdicsérni senki munkáját, de most, mikor saját élete múlott más személyeken, teljesesen más fordulatot vesz a hozzáállása. Ha minden igaz, és nem merült bele túlzottan az imádkozásba, akkor maga Vicben is hallhatja a lány újabb hálás, elismerő szavait.*
- Aleimord! Tudnom kell... Őszintén válaszolj! Nem tudom mi történt veletek, mit akartak tőletek, de azt mondták, nem vagyok neked fontos, és nem törődsz velem eléggé. Ki a legfontosabb neked a világon?
*Nem szabadna hinnie az emberrablóknak, de sikerült nekik bogarat ültetni a lány fülébe, és teljesen összezavarni őt. Bátyja most itt ül mellette, és úgy őrzi, mintha szeme fénye lenne, de mégsem tudja kiverni a fejéből azokat a baljós szavakat, amiket a fülébe suttogtak mielőtt magára hagyták, vagy amiket még a sötét szobában mondtak neki.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 11:31:29
Üzenet elküldve: 2018-03-04 11:31:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Egyelőre egy is elég lesz, az is bőven sok idő, mire megtanulom. Utána pedig... Áh, az még messze van, majd akkor eldől.
*Aleimorddal együtt nevet hangosan, gyöngyöző kacaja talán még a folyosóra is hallatszik.*
- Persze, feltétlen ott leszek!
*Mondja még mindig nevetve, aztán arca picit elkomolyodik.*
- Sielre rátérve, nem biztos, hogy marad a testőröm. Apám át akarja helyezni az őrség vezetésére a háznál, mert... Igazából nem is tudom miért, de biztos meg van rá az oka. Azért sajnálom, kicsi korom óta ő véd engem, furcsa lesz, ha ezentúl valaki más lesz majd.
*Elégé megkedvelte már a férfit, kicsit olyan neki, mint egy második apa. Ha bármi gondja, baja volt, és édesapját nem tudta valamilyen oknál fogva felkeresni, Sielre mindig számíthatott. Nincs kétsége afelől, hogy ez a jövőben is így lesz, mégis azért az már nem ugyanaz.*
- Egyelőre egy is elég lesz, az is bőven sok idő, mire megtanulom. Utána pedig... Áh, az még messze van, majd akkor eldől.
*Aleimorddal együtt nevet hangosan, gyöngyöző kacaja talán még a folyosóra is hallatszik.*
- Persze, feltétlen ott leszek!
*Mondja még mindig nevetve, aztán arca picit elkomolyodik.*
- Sielre rátérve, nem biztos, hogy marad a testőröm. Apám át akarja helyezni az őrség vezetésére a háznál, mert... Igazából nem is tudom miért, de biztos meg van rá az oka. Azért sajnálom, kicsi korom óta ő véd engem, furcsa lesz, ha ezentúl valaki más lesz majd.
*Elégé megkedvelte már a férfit, kicsit olyan neki, mint egy második apa. Ha bármi gondja, baja volt, és édesapját nem tudta valamilyen oknál fogva felkeresni, Sielre mindig számíthatott. Nincs kétsége afelől, hogy ez a jövőben is így lesz, mégis azért az már nem ugyanaz.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 11:03:09
Üzenet elküldve: 2018-03-04 11:03:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy tűnik, egy tündér ebben a házban nem túl jelentőség teljes. A körülötte lévők mind a saját ügyeikkel foglalkoznak. Ydriss ki tudja miért bambul mikor parancsot kapott. Mégsem olyan hasznos szolga mint amilyennek elsőre tűnt. A két kereskedő meg egymás zsebéből próbál meg minél nagyobb részesedést kihúzni. Vokka elunja a dolgot és elindul megkeresni az egyik szobát ami az övé lesz. Közérzete úgysem a legjobb, jobb lesz lepihennie. Vet még egy gúnyos pillantást a többiekre.*
~Merre kellene menni? Biztos van itt valami lépcső ami felvezet az emeletre.~ *Sokat nem kell járkálni, már ahhoz képest hogy a ház mekkora. Az emeletre vezető lépcsők a fenti szobákhoz viszik. A falakra aggatott díszes tárgyak jelzik, hogy ez lehet a család részére fent tartott hely.* ~Ez a hely már kezd hasonlítani ahhoz ami engem megillet. Megpróbál benézni minden szobába amibe lehet, de úgy tűnik ami nincs elzárva az is lakott. Mi az hogy nincs hely? Azt hiszi ez az egoista elf, hogy majd az istállóban alszom, vagy a cselédek között? Eleget aludtam kényelmetlen körülmények között, járna nekem a jobb ellátás.
Talán földszinten szántak nekem szobát? Csak nem.~
*Mielőtt azonban lemenne újra, hatalmas csörtetés közepette megjelenik sok ismeretlen és egy félig ájult valakit cipelnek be az egyik szobába. Mivel Aleimord is köztük van, nyilván a lenti tárgyalások abbamaradtak. Nem veszi észre senki a tündért, bár tesz is róla, hogy ne őt keljen figyelni. Inkább csendben vár míg mindenki eltűnik, ő pedig visszamegy a földszintre.*
~Ez vagy a legfurcsább nemesi család akivel találkoztam, vagy nagyon mozgalmas a napjuk. Bár talán ők az első nemesek akikkel szót váltottam, ki tudja. Egy házigazda aki nemesnek tűnik, de garasoskodik mintha nem lenne pénze. Szolgák alig vannak a házban. Talán ha hármat láttam eddig. A házban lakó családtagokkal még nem találkoztam. Most pedig nagy csődület van odafent. Majd megtudakolom mi történik ezen a rezidencián, ami inkább tűnik egy olyan menedéknek amit csökkent szellemi képességű elfek laknak.~
//Darenahr//
//Földszint//
*Nem vágyik épp más társaságára, meg is lepődik mikor odalent megszólítják. A embernek úgy látszik sok szabad ideje lett, most hogy nem ajnározza a ház urát.*
-Én miben tudnék segíteni? *Azt sem tudja, hogy jött be a házba, és tőle kér valaki segítséget? Nagy elmére vall. Ráadásul ez a közvetlen hangnem sem megnyerő.*
-Igen, el tudok készíteni pár bonyolultabb varázsitalt is. De nem tudom mitől lenne hasznos számunkra egy kölcsönös együtt működés. Az egyetlen amire ezekhez az italokhoz szükségem van azok az alapanyagok. Amiket viszont, saját meglátásom szerint elég olcsón betudok szerezni. Viszont ha ön ezeknek az áraknak alá tud menni, vagy a kész termékért többet tud adni mint amit itt adnának érte, az elgondolkodtató lenne. *Egy esetlen kufár nem valószínű, hogy ezt megengedheti magának, de megéri megtudakolni milyen lehetőségek vannak a mostaniakon kívül.*
~Merre kellene menni? Biztos van itt valami lépcső ami felvezet az emeletre.~ *Sokat nem kell járkálni, már ahhoz képest hogy a ház mekkora. Az emeletre vezető lépcsők a fenti szobákhoz viszik. A falakra aggatott díszes tárgyak jelzik, hogy ez lehet a család részére fent tartott hely.* ~Ez a hely már kezd hasonlítani ahhoz ami engem megillet. Megpróbál benézni minden szobába amibe lehet, de úgy tűnik ami nincs elzárva az is lakott. Mi az hogy nincs hely? Azt hiszi ez az egoista elf, hogy majd az istállóban alszom, vagy a cselédek között? Eleget aludtam kényelmetlen körülmények között, járna nekem a jobb ellátás.
Talán földszinten szántak nekem szobát? Csak nem.~
*Mielőtt azonban lemenne újra, hatalmas csörtetés közepette megjelenik sok ismeretlen és egy félig ájult valakit cipelnek be az egyik szobába. Mivel Aleimord is köztük van, nyilván a lenti tárgyalások abbamaradtak. Nem veszi észre senki a tündért, bár tesz is róla, hogy ne őt keljen figyelni. Inkább csendben vár míg mindenki eltűnik, ő pedig visszamegy a földszintre.*
~Ez vagy a legfurcsább nemesi család akivel találkoztam, vagy nagyon mozgalmas a napjuk. Bár talán ők az első nemesek akikkel szót váltottam, ki tudja. Egy házigazda aki nemesnek tűnik, de garasoskodik mintha nem lenne pénze. Szolgák alig vannak a házban. Talán ha hármat láttam eddig. A házban lakó családtagokkal még nem találkoztam. Most pedig nagy csődület van odafent. Majd megtudakolom mi történik ezen a rezidencián, ami inkább tűnik egy olyan menedéknek amit csökkent szellemi képességű elfek laknak.~
//Darenahr//
//Földszint//
*Nem vágyik épp más társaságára, meg is lepődik mikor odalent megszólítják. A embernek úgy látszik sok szabad ideje lett, most hogy nem ajnározza a ház urát.*
-Én miben tudnék segíteni? *Azt sem tudja, hogy jött be a házba, és tőle kér valaki segítséget? Nagy elmére vall. Ráadásul ez a közvetlen hangnem sem megnyerő.*
-Igen, el tudok készíteni pár bonyolultabb varázsitalt is. De nem tudom mitől lenne hasznos számunkra egy kölcsönös együtt működés. Az egyetlen amire ezekhez az italokhoz szükségem van azok az alapanyagok. Amiket viszont, saját meglátásom szerint elég olcsón betudok szerezni. Viszont ha ön ezeknek az áraknak alá tud menni, vagy a kész termékért többet tud adni mint amit itt adnának érte, az elgondolkodtató lenne. *Egy esetlen kufár nem valószínű, hogy ezt megengedheti magának, de megéri megtudakolni milyen lehetőségek vannak a mostaniakon kívül.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 01:11:27
Üzenet elküldve: 2018-03-04 01:11:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ezzel a mágus dolgát is megkönnyíteném, aki elvállalná a tanításaimat.
*Bár az igaz, hogy fogalma sincs, hogyan működik az ilyesmi. Régi álma volt, hogy megtanulja a tűzmágiát, és talán az az álom még egy picit várni fog.*
- Nem csak egyet tanulhatsz. Ha tehetséges vagyok, akár több is menni fog.
*Biztatja egy kicsit a nőt.*
- Reméljük, hogy olyan nem fog előfordulni.
*Nevet fel halkan.*
- De ha majd gyakorolok, legyél a közelemben. Bár Siel ezek után kardot ránt, ha meglát.
*Hangosan felnevet, még a könnye is kicsordul.*
- Ezzel a mágus dolgát is megkönnyíteném, aki elvállalná a tanításaimat.
*Bár az igaz, hogy fogalma sincs, hogyan működik az ilyesmi. Régi álma volt, hogy megtanulja a tűzmágiát, és talán az az álom még egy picit várni fog.*
- Nem csak egyet tanulhatsz. Ha tehetséges vagyok, akár több is menni fog.
*Biztatja egy kicsit a nőt.*
- Reméljük, hogy olyan nem fog előfordulni.
*Nevet fel halkan.*
- De ha majd gyakorolok, legyél a közelemben. Bár Siel ezek után kardot ránt, ha meglát.
*Hangosan felnevet, még a könnye is kicsordul.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 00:37:33
Üzenet elküldve: 2018-03-04 00:37:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Azt nem ártana előtte. Sok hasznos dolog van bennük, amit érdemes tudni.
*Mondja, miközben arcát Aleimord oldalához dörgöli. Ő ezeket a köröket már lefutotta, jó pár könyvet rágott át szabadidejében.*
- Vizet? HM, nekem is talán ez áll a legközelebb a szívemhez, de még meglátom.
*És valóban, mintha tökéletes ellentétei lennének egymásnak, ha egy idegen mesélne a férfiról neki, talán nem is gondolna rá, hogy bármi lehet köztük. Pedig nagyon is, Nai legalábbis így érzi.*
- Igen, valami ilyesmire érthetik.
*Mondja halkan nevetve, majd nyakát csókért nyújtja.*
- Kiegészítjük egymást. Most gondolj csak bele, ha felégeted a házat, én majd el tudom oltani. Már ezért megérte eljegyezned!
*Jegyzi meg viccelődve.*
- Azt nem ártana előtte. Sok hasznos dolog van bennük, amit érdemes tudni.
*Mondja, miközben arcát Aleimord oldalához dörgöli. Ő ezeket a köröket már lefutotta, jó pár könyvet rágott át szabadidejében.*
- Vizet? HM, nekem is talán ez áll a legközelebb a szívemhez, de még meglátom.
*És valóban, mintha tökéletes ellentétei lennének egymásnak, ha egy idegen mesélne a férfiról neki, talán nem is gondolna rá, hogy bármi lehet köztük. Pedig nagyon is, Nai legalábbis így érzi.*
- Igen, valami ilyesmire érthetik.
*Mondja halkan nevetve, majd nyakát csókért nyújtja.*
- Kiegészítjük egymást. Most gondolj csak bele, ha felégeted a házat, én majd el tudom oltani. Már ezért megérte eljegyezned!
*Jegyzi meg viccelődve.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 00:21:57
Üzenet elküldve: 2018-03-04 00:21:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Lehet, még nem tudom. Talán érdemesebb volna először még átfutnom néhány könyvet, majd kiderül.
*Nem akarja elkapkodni i a dolgot, na meg ideje nem mintha nem lenne rá. Talán kétszer annyi, mint Nairadának.*
- Szerintem a víz.
*Széles mosolyra húzódik a szája.*
- Most néz meg, tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak! Én tiszta vérű vagyok, te nem. Neked fekete a hajad, nekem szőke, én tűzet akarok tanulni, te inkább vizet. Erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást?
*Finoman megcsókolja a másikat, s közben édes táncot jár a nyelvével.*
- Lehet, még nem tudom. Talán érdemesebb volna először még átfutnom néhány könyvet, majd kiderül.
*Nem akarja elkapkodni i a dolgot, na meg ideje nem mintha nem lenne rá. Talán kétszer annyi, mint Nairadának.*
- Szerintem a víz.
*Széles mosolyra húzódik a szája.*
- Most néz meg, tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak! Én tiszta vérű vagyok, te nem. Neked fekete a hajad, nekem szőke, én tűzet akarok tanulni, te inkább vizet. Erre mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást?
*Finoman megcsókolja a másikat, s közben édes táncot jár a nyelvével.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-03-04 00:11:01
Üzenet elküldve: 2018-03-04 00:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem bánja a tömör választ, őneki sem füllik most a foga ehhez a témához most. Csak élvezni szeretné Aleimord társaságát még egy kis ideig, hozzá bújni és csak feküdni ott, egymás karjaiban. Utána ő úgyis elmegy, lesz idejük gondolkodni akkor bőven ezekről mindkettejüknek, bár ez Nai tervei között nemigen szerepel.*
- Nekikezdesz mágiát tanulni? Lassan majd nekem is kéne, gondolkodtam már rajta. De még azt sem igazán tudom, melyik ág illene hozzám leginkább. Felmerült a víz meg a levegő, esetleg még talán a hold, de nem tudom. Szerinted?
*Tekintetét kíváncsian emeli Aleimordra, érdekli a véleménye.*
*Nem bánja a tömör választ, őneki sem füllik most a foga ehhez a témához most. Csak élvezni szeretné Aleimord társaságát még egy kis ideig, hozzá bújni és csak feküdni ott, egymás karjaiban. Utána ő úgyis elmegy, lesz idejük gondolkodni akkor bőven ezekről mindkettejüknek, bár ez Nai tervei között nemigen szerepel.*
- Nekikezdesz mágiát tanulni? Lassan majd nekem is kéne, gondolkodtam már rajta. De még azt sem igazán tudom, melyik ág illene hozzám leginkább. Felmerült a víz meg a levegő, esetleg még talán a hold, de nem tudom. Szerinted?
*Tekintetét kíváncsian emeli Aleimordra, érdekli a véleménye.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952