Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-04 20:01:48
Üzenet elküldve: 2018-02-04 20:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nell//
-Én úgy tartanám logikusnak, hogy aki gazdagabb és befolyásosabb, az éljen belül. Nagyobb a biztonság ahhoz képest, ahol a többi negyeddel határos. Bárki is legyen a hirdetés feladója, ha itt él akkor tényleg jómódú lehet. Lehet hogy valami nemes akinek beleszólása van a tanács dolgaiba is akár. *A környék az elit házakat is lekőrözi pompájával. A kerítésnél őrök állnak, belül egy palotának is beillő épület terül el. A strázsák díszes egyenruhában feszítenek, páncéljukon egy szarvas díszeleg.*
-Nem tudom, de biztos nem engednek be idegeneket. Az a biztos ha megkérdezzük. *A két katona közelebb lépve megszólítja a tündéreket. Nell félszegen hozzábújik társához, aki bátorítóan átöleli. Itt valószínűleg neki kell cselekedni.*
-Tiszteletem az uraknak. Nem szeretném zavarni önöket a munkájuk közben, de útba igazítást szeretnénk kérni. *Vokka előbányássza zsebéből a pergament amelyre a felhívást írták, és a tőle telhető módon felolvassa a rajta lévő nevet.*
-Ez az úriember alkimistákhoz intézett felhívást, mi pedig ez ügyben vagyunk itt. *Fűzi gyorsan a mondandójához. Ha esetleg rosszul ejtette volna ki a nevet, akkor is tudnia kellene az előtte állóknak, hogy jó helyen járnak-e vagy sem.*
-Én konyítok kicsit ehhez a mesterséghez, a párom pedig elkísért. Ha jó helyen járunk akkor szeretnénk engedélyt kérni a ház urától, hogy konzultálhassunk vele.
*Reméli hogy nem kergetik el őket. S ha mégsem járnak jó helyen, legalább útba igazítást adhatnának, merre kellene tovább indulniuk.*
-Én úgy tartanám logikusnak, hogy aki gazdagabb és befolyásosabb, az éljen belül. Nagyobb a biztonság ahhoz képest, ahol a többi negyeddel határos. Bárki is legyen a hirdetés feladója, ha itt él akkor tényleg jómódú lehet. Lehet hogy valami nemes akinek beleszólása van a tanács dolgaiba is akár. *A környék az elit házakat is lekőrözi pompájával. A kerítésnél őrök állnak, belül egy palotának is beillő épület terül el. A strázsák díszes egyenruhában feszítenek, páncéljukon egy szarvas díszeleg.*
-Nem tudom, de biztos nem engednek be idegeneket. Az a biztos ha megkérdezzük. *A két katona közelebb lépve megszólítja a tündéreket. Nell félszegen hozzábújik társához, aki bátorítóan átöleli. Itt valószínűleg neki kell cselekedni.*
-Tiszteletem az uraknak. Nem szeretném zavarni önöket a munkájuk közben, de útba igazítást szeretnénk kérni. *Vokka előbányássza zsebéből a pergament amelyre a felhívást írták, és a tőle telhető módon felolvassa a rajta lévő nevet.*
-Ez az úriember alkimistákhoz intézett felhívást, mi pedig ez ügyben vagyunk itt. *Fűzi gyorsan a mondandójához. Ha esetleg rosszul ejtette volna ki a nevet, akkor is tudnia kellene az előtte állóknak, hogy jó helyen járnak-e vagy sem.*
-Én konyítok kicsit ehhez a mesterséghez, a párom pedig elkísért. Ha jó helyen járunk akkor szeretnénk engedélyt kérni a ház urától, hogy konzultálhassunk vele.
*Reméli hogy nem kergetik el őket. S ha mégsem járnak jó helyen, legalább útba igazítást adhatnának, merre kellene tovább indulniuk.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-04 17:40:31
Üzenet elküldve: 2018-02-04 17:40:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Voka//
*Mikor elindulnak a Gazdagnegyedben úgy tűnik, elég könnyű dolguk van. Még csak a fő, legszélesebb úton járnak, mikor a lánynak gyorsan feltűnik az az utca jobbra, amit a hirdetésben látott.*
- Nem úgy volt, hogy minél bentebb van a ház, annál szegényebbnek számítanak itt a nemesek? Vagy fordítva? Nem tudom, csak úgy hallottam róla.
*Elvégre a lány elég sokat jár a városban, szeret utazgatni. Nem véletlenül vett lovat.*
- Szerintem nem igazán érti amit mondasz.
*Mondja a pónival kapcsolatban, ami szépen jön mögöttük. A lány végül megáll egy ház előtt a kapuban, és kérdőn néz a férfira.*
- Szerinted ez az?
*Az őrök amint megpillantják a két idegent rögtön kérdezősködni kezdenek, hogy mit szeretnének. Ugyan nem tűnnek fenyegetőnek, Nellara mégis félénken összehúzza magát a sok fegyveres, páncélos, hozzá képest hatalmas férfi láttán, és hozzásimul a párjához, hátha Voka megszólal.*
*Mikor elindulnak a Gazdagnegyedben úgy tűnik, elég könnyű dolguk van. Még csak a fő, legszélesebb úton járnak, mikor a lánynak gyorsan feltűnik az az utca jobbra, amit a hirdetésben látott.*
- Nem úgy volt, hogy minél bentebb van a ház, annál szegényebbnek számítanak itt a nemesek? Vagy fordítva? Nem tudom, csak úgy hallottam róla.
*Elvégre a lány elég sokat jár a városban, szeret utazgatni. Nem véletlenül vett lovat.*
- Szerintem nem igazán érti amit mondasz.
*Mondja a pónival kapcsolatban, ami szépen jön mögöttük. A lány végül megáll egy ház előtt a kapuban, és kérdőn néz a férfira.*
- Szerinted ez az?
*Az őrök amint megpillantják a két idegent rögtön kérdezősködni kezdenek, hogy mit szeretnének. Ugyan nem tűnnek fenyegetőnek, Nellara mégis félénken összehúzza magát a sok fegyveres, páncélos, hozzá képest hatalmas férfi láttán, és hozzásimul a párjához, hátha Voka megszólal.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-04 00:21:10
Üzenet elküldve: 2018-02-04 00:21:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Egyre inkább érzi a körülötte cikázó feszültséget, mely a két férfiból árad, főleg Uhn az, aki egészen más oldalát mutatja, mint eddig. Munkaadójával szópárbajra indul, s újabb javaslatot tesz a megoldást illetően. Kár, hogy erről Naty nem beszélt korábban a férfival, mert megpróbálta volna szép szóval lebeszélni. Főleg, mivel neki ám esze ágában sincs férjhez menni, s a megrendezett esküvőbe is csak azért ment bele, mert biztos abban, hogy csak addig tart, míg a lány haza nem ér.
Teljesen váratlanul éri, hogy Uhn utána nyúl, miért is ne lépne közelebb, elvégre nincs mitől tartania, nyilván szeretne mondani valamit, de a férfi inkább a tettek mezejére lép, s mire feleszmél, már ajka az övére tapad.
Kikerekednek szürkészöld szemei, s tiltakozni is elfelejt egy pillanatra, végül tenyerét a férfi mellkasának támasztva tolja el magától. Kibontakozva a váratlan csókból, csak tátog egy darabig, szíve össze vissza kalimpál, s úgy elpirul, hogy leginkább egy túlérett eperre hasonlít.
Persze volt megérzése, hogy Uhn gyengéd érzelmeket táplál iránta, de ennek soha nem adta egyéb jelét, mint hogy a nyomába szegődött a pegazustól. ~Most pedig Aleimord helyett akar oltárhoz lépni?~ Abban biztos, hogy ha a nemes elf ebbe belemegy, akkor nem csak ideiglenes házasságra számíthat. Pedig Uhnt még csak egy napja ismeri, és esze ágában sincs elköteleződni egy valódi friggyel. ~Persze jóképű és amennyit láttam belőle egészen... ~ Biztosan a csók zavarta meg a fejét, de gyorsan visszatereli gondolatait.*
- Ömm... Bocsánat, hogy beleszólok, de ha megvitatták hogy kihez megyek feleségül, talán indulhatunk is. *Hangjából azért érződik némi gúny, hogy neheztel, mert ezek ketten a feje fölött kezdtek huzavonázni. Illetve Uhn kezdte, és talán meg is érti a férfit, ha úgy van ahogy hiszi. Most viszont mindenkire ugyan olyan dühös, ezt pedig tényleg meg kell majd beszélniük, ha ennek vége.*
- Nincs vesztegetni való időnk, szerintem haladjunk.
*Toporog csípőre támasztott kézzel, várva, hogy a férfiak is összeszedjék magukat, majd inkább újra indul a köpenyéért. Legalábbis tesz egy próbát, hátha most sikerül.*
*Egyre inkább érzi a körülötte cikázó feszültséget, mely a két férfiból árad, főleg Uhn az, aki egészen más oldalát mutatja, mint eddig. Munkaadójával szópárbajra indul, s újabb javaslatot tesz a megoldást illetően. Kár, hogy erről Naty nem beszélt korábban a férfival, mert megpróbálta volna szép szóval lebeszélni. Főleg, mivel neki ám esze ágában sincs férjhez menni, s a megrendezett esküvőbe is csak azért ment bele, mert biztos abban, hogy csak addig tart, míg a lány haza nem ér.
Teljesen váratlanul éri, hogy Uhn utána nyúl, miért is ne lépne közelebb, elvégre nincs mitől tartania, nyilván szeretne mondani valamit, de a férfi inkább a tettek mezejére lép, s mire feleszmél, már ajka az övére tapad.
Kikerekednek szürkészöld szemei, s tiltakozni is elfelejt egy pillanatra, végül tenyerét a férfi mellkasának támasztva tolja el magától. Kibontakozva a váratlan csókból, csak tátog egy darabig, szíve össze vissza kalimpál, s úgy elpirul, hogy leginkább egy túlérett eperre hasonlít.
Persze volt megérzése, hogy Uhn gyengéd érzelmeket táplál iránta, de ennek soha nem adta egyéb jelét, mint hogy a nyomába szegődött a pegazustól. ~Most pedig Aleimord helyett akar oltárhoz lépni?~ Abban biztos, hogy ha a nemes elf ebbe belemegy, akkor nem csak ideiglenes házasságra számíthat. Pedig Uhnt még csak egy napja ismeri, és esze ágában sincs elköteleződni egy valódi friggyel. ~Persze jóképű és amennyit láttam belőle egészen... ~ Biztosan a csók zavarta meg a fejét, de gyorsan visszatereli gondolatait.*
- Ömm... Bocsánat, hogy beleszólok, de ha megvitatták hogy kihez megyek feleségül, talán indulhatunk is. *Hangjából azért érződik némi gúny, hogy neheztel, mert ezek ketten a feje fölött kezdtek huzavonázni. Illetve Uhn kezdte, és talán meg is érti a férfit, ha úgy van ahogy hiszi. Most viszont mindenkire ugyan olyan dühös, ezt pedig tényleg meg kell majd beszélniük, ha ennek vége.*
- Nincs vesztegetni való időnk, szerintem haladjunk.
*Toporog csípőre támasztott kézzel, várva, hogy a férfiak is összeszedjék magukat, majd inkább újra indul a köpenyéért. Legalábbis tesz egy próbát, hátha most sikerül.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-03 21:48:40
Üzenet elküldve: 2018-02-03 21:48:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
-Igaza lehetne Uram, de most van bizonyíték az életben maradásáról. Lehet vissza kapja a húgát, csak nem élve. Maga szerint mennyi az esélye, hogy levágott végtagot utáni sebet el látnak? De tudja mit?
*Lemondóan legyint.*
-Tegyen bármit, Rám számíthat! Most. A többit ha átvészelte nemes húgocskája ezt a kalandot.
-Igaza lehetne Uram, de most van bizonyíték az életben maradásáról. Lehet vissza kapja a húgát, csak nem élve. Maga szerint mennyi az esélye, hogy levágott végtagot utáni sebet el látnak? De tudja mit?
*Lemondóan legyint.*
-Tegyen bármit, Rám számíthat! Most. A többit ha átvészelte nemes húgocskája ezt a kalandot.
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-03 19:25:57
Üzenet elküldve: 2018-02-03 19:25:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*A legszívesebben bocsánatot kérne Nairadától, de úgy érzi, azzal csak még nehezebb lenne a helyzet. Úgy tűnik, hogy a két lány elmegy, a férfi csak egy fájdalmas tekintet küld végül feléjük.*
- Én sem csináltam ilyesmit.
*Válaszolja Natalaydának, de Uhn szavai jobban feltüzelik az elfet.*
- Mégis hogyan szeretné őket megkeresni? Már próbálkoztak, de csak rosszabb lett. Honnan tudja, hogy a következőnél esetleg nem ölik meg? Még ha meg is találják őket, nem tud ésszerű bizonyítékot mondani arra, hogy a testvérem túléli. Megértem az érzéseit, higgye el, nem fogom megakadályozni semmiben. Ha megtaláljuk a rablókat véget vetünk a frigynek, én sem szeretném így leélni az életemet. Nem igazán értem, hogy ennél többet mit vár tőlem.
*Nem igazán tud nyugodt lenni, és ezt hallani is a hangjában.*
*A legszívesebben bocsánatot kérne Nairadától, de úgy érzi, azzal csak még nehezebb lenne a helyzet. Úgy tűnik, hogy a két lány elmegy, a férfi csak egy fájdalmas tekintet küld végül feléjük.*
- Én sem csináltam ilyesmit.
*Válaszolja Natalaydának, de Uhn szavai jobban feltüzelik az elfet.*
- Mégis hogyan szeretné őket megkeresni? Már próbálkoztak, de csak rosszabb lett. Honnan tudja, hogy a következőnél esetleg nem ölik meg? Még ha meg is találják őket, nem tud ésszerű bizonyítékot mondani arra, hogy a testvérem túléli. Megértem az érzéseit, higgye el, nem fogom megakadályozni semmiben. Ha megtaláljuk a rablókat véget vetünk a frigynek, én sem szeretném így leélni az életemet. Nem igazán értem, hogy ennél többet mit vár tőlem.
*Nem igazán tud nyugodt lenni, és ezt hallani is a hangjában.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-03 10:26:55
Üzenet elküldve: 2018-02-03 10:26:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Aleimord szavai élesek. *
~Rendben, akkor nézzük, tettekben is ugyanolyan kemény agy e Uram! ~
-Sajnálattal hallom, ami történt. De látszik, maga szeret rosszabbnál rosszabb döntéseket hozni. Ma egy álesküvő, holnap egymillió arany. Ne gondolja, hogy a zsarolók ennyivel beérik. Ha nem egy a világtól elzárt buborékban nőtt volna fel, távol az emberek valóságától, tudná ezt!
*Szavai halkak, mégsem fenyegetők. Inkább kicsit félelmetesnek tűnnek. *
- Ha meg akarja állítani őket, nem játszhat az ő szabályaik szerint!
*Nairada kisasszony szavai folytják belé a szót. De ezt most cseppet sem bánja. Jobb, ha minél kevesebben tudják mit forgat a fejében. *
-Én is úgy látom jónak, ha Ön és Luninari kisasszony most távoznak. Semmi értelme, még több ember életét kitenni ezeknek a zsiványoknak.
*A lányok kivonulása után, visszafordul Aleimordhoz.*
- Uram, lehet szavaim felindultá teszik. De vegye elő, azt a hűvös viselkedését, amit megszokhattam itt a napok folyamán. Az esküvő. Nézze Nairada így is eléggé mélyponton van. Ha ezt megteszi elveszítheti egy életre. Ezzel tisztában van ön is, és a legkisebb porcikája sem kívánja ezt. Viszont, ha nincs frigy nem kapja vissza a húgát. Kettőnk között, nincs nagy különbség. Ha érti mire célzok.
*Reménykedik Aleimordnak megjön az esze és rááll a dologra. A köpenyéért induló Natalayda keze után nyúl. Ha sikerül közelebb húznia megcsókolja. *
*Aleimord szavai élesek. *
~Rendben, akkor nézzük, tettekben is ugyanolyan kemény agy e Uram! ~
-Sajnálattal hallom, ami történt. De látszik, maga szeret rosszabbnál rosszabb döntéseket hozni. Ma egy álesküvő, holnap egymillió arany. Ne gondolja, hogy a zsarolók ennyivel beérik. Ha nem egy a világtól elzárt buborékban nőtt volna fel, távol az emberek valóságától, tudná ezt!
*Szavai halkak, mégsem fenyegetők. Inkább kicsit félelmetesnek tűnnek. *
- Ha meg akarja állítani őket, nem játszhat az ő szabályaik szerint!
*Nairada kisasszony szavai folytják belé a szót. De ezt most cseppet sem bánja. Jobb, ha minél kevesebben tudják mit forgat a fejében. *
-Én is úgy látom jónak, ha Ön és Luninari kisasszony most távoznak. Semmi értelme, még több ember életét kitenni ezeknek a zsiványoknak.
*A lányok kivonulása után, visszafordul Aleimordhoz.*
- Uram, lehet szavaim felindultá teszik. De vegye elő, azt a hűvös viselkedését, amit megszokhattam itt a napok folyamán. Az esküvő. Nézze Nairada így is eléggé mélyponton van. Ha ezt megteszi elveszítheti egy életre. Ezzel tisztában van ön is, és a legkisebb porcikája sem kívánja ezt. Viszont, ha nincs frigy nem kapja vissza a húgát. Kettőnk között, nincs nagy különbség. Ha érti mire célzok.
*Reménykedik Aleimordnak megjön az esze és rááll a dologra. A köpenyéért induló Natalayda keze után nyúl. Ha sikerül közelebb húznia megcsókolja. *
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-02 20:01:11
Üzenet elküldve: 2018-02-02 20:01:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Aleimord beszámol a lényegről Uhnnak. Az ujjal kapcsolatban bár megőrizte hidegvérét, amire akkor ott szükség volt, de hiába a fürdő, hiába a paptól jövő hírek, egyre inkább azt érzi, hogy elege van. A legfontosabbakat megbeszélik, legalábbis ami pillanatnyilag Natalaydát érdekli. Hol van már az a pajkos jókedvű kalandvágyó lány, aki nem is olyan régen betette a lábát ebbe a városba.
Nairada haza megy, meg is érti Naty, hogy így tesz. Valószínűleg ő maga sem szeretne jelen lenni fordított esetben, pláne azok után, amiket a férfiról mesélt, hogy mennyire odáig van érte.
Lunit is magával hívja, ezek szerint csak ketten, esetleg hárman mennek majd, ha Uhn is velük tart. Jobb is így.*
- Rendben, ha nincs más, akkor részemről indulhatunk is. *Áll fel a kanapéról indulásra készen.* Nem tudom, hogy kell-e gyűrű... még sosem csináltam ilyesmit.
*Ellép a köpenyéért, melyet korábban itt hagyott egy székre terítve, s amelyet valószínűleg a szolgálók szépen fölakasztottak a helyére. Már csak magára kell terítenie és indulhatnak is.*
~Csak lenne már itthon az a lány…~
*Aleimord beszámol a lényegről Uhnnak. Az ujjal kapcsolatban bár megőrizte hidegvérét, amire akkor ott szükség volt, de hiába a fürdő, hiába a paptól jövő hírek, egyre inkább azt érzi, hogy elege van. A legfontosabbakat megbeszélik, legalábbis ami pillanatnyilag Natalaydát érdekli. Hol van már az a pajkos jókedvű kalandvágyó lány, aki nem is olyan régen betette a lábát ebbe a városba.
Nairada haza megy, meg is érti Naty, hogy így tesz. Valószínűleg ő maga sem szeretne jelen lenni fordított esetben, pláne azok után, amiket a férfiról mesélt, hogy mennyire odáig van érte.
Lunit is magával hívja, ezek szerint csak ketten, esetleg hárman mennek majd, ha Uhn is velük tart. Jobb is így.*
- Rendben, ha nincs más, akkor részemről indulhatunk is. *Áll fel a kanapéról indulásra készen.* Nem tudom, hogy kell-e gyűrű... még sosem csináltam ilyesmit.
*Ellép a köpenyéért, melyet korábban itt hagyott egy székre terítve, s amelyet valószínűleg a szolgálók szépen fölakasztottak a helyére. Már csak magára kell terítenie és indulhatnak is.*
~Csak lenne már itthon az a lány…~
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-02 00:36:18
Üzenet elküldve: 2018-02-02 00:36:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Aleimord nem csak testőrének és Nairadának mond újat, hanem igazából neki is. A korábbi összeomlása után magára erőszakolt lelki nyugalom percei után, amelyeket igazából kizárólag a Uhn kedvességének köszönhet, most ismét minden maradék akaraterejére szüksége van ahhoz, hogy ne kezdjen el itt mindenki előtt öklendezni és hányni. Nem is az undor készteti erre, miután elképzeli, hogy mi volt és van az általa nagyon alaposan letisztogatott és elrejtett dobozban még mindig, hanem sokkal inkább a megrázkódtatás, és testének, lelkének együttes kimerülése.
A kétségbeesett erőlködéstől, hogy gyomrának tartalmát ne tegye közszemlére itt mindenki előtt még szeme is könnybe lábad, de elég valószínű, hogy nem csak ettől. Ugyanakkor legalább sikerrel jár. Aleimord szavaiból viszont más is kiderül számára, és most örül csak igazán, hogy nem szólalt meg korábban. Így ugyanis most kimondatlan kérdésére is választ kap, hogy akkor végül is induljon segítségért, vagy pedig ne? Talán szerencse ez a szerencsétlenségben, bárhogy is, most nagyon áldja az eszét, amiért nem volt annyira meggondolatlan, és még annak is örül, hogy lelke nem volt annyira erős, hogy képes legyen egyedül elindulni Synmirára a mágusok segítségéért. Innentől kezdve nem nehéz kitalálni, hogy az csak még több bajt szült volna, pedig abból van már éppen elég így is.
Nairada szavaira már-már majdnem hogy megkönnyebbül. Megőrülne a tétlenségtől, valamint kavargó érzelmeitől és gondolataitól is, ha most csak úgy itthon hagynák magára, ugyanakkor a világért sem szeretne része lenne annak a minden bizonnyal gyászos esküvői menetnek, ami hamarosan a templomhoz vonul.*
- Azt hiszem igazad van. Nagyon megköszönném! *hajtja meg fejét a lány felé köszönetképpen, ezúttal valahogy még is inkább alázatosan, mint udvariasan. A tegnapi és a mai nap után kicsit kevesebbnek; gyengébbnek is, erőtlenebbnek is érzi magát, mint eddig.
Hangja éppen csak nem remeg, arca pedig a szokásosnál is sápadtabb. Ugyanakkor mindenképpen hálás a lánynak azért, amiért kicsit elviszi most innen, még akkor is, ha tudja, hogy mindez csak tünékeny illúzió. Hiszen valójában nem megy sehová, az elmúlt két nap pedig már legalább annyira részévé vált, hogyha akarná sem tudná elfelejteni soha.
És akkor itt van még a pince mélyére rejtett doboz, ami általa gondosan letisztogatva még mindig őrzi és magába zárja Alenia levágott ujját. Mondjuk az is igaz, hogy túl sokat már nem ronthat a helyzeten, ha esetleg végül majd kiderül, hogy mindössze hamis reményből és merő ostobaságból őrizte meg.
Most azonban nem szeretne gondolni erre. Igazából sokadszorra életében, egyszerűen csak nem szeretne gondolni a világon semmire.*
*Aleimord nem csak testőrének és Nairadának mond újat, hanem igazából neki is. A korábbi összeomlása után magára erőszakolt lelki nyugalom percei után, amelyeket igazából kizárólag a Uhn kedvességének köszönhet, most ismét minden maradék akaraterejére szüksége van ahhoz, hogy ne kezdjen el itt mindenki előtt öklendezni és hányni. Nem is az undor készteti erre, miután elképzeli, hogy mi volt és van az általa nagyon alaposan letisztogatott és elrejtett dobozban még mindig, hanem sokkal inkább a megrázkódtatás, és testének, lelkének együttes kimerülése.
A kétségbeesett erőlködéstől, hogy gyomrának tartalmát ne tegye közszemlére itt mindenki előtt még szeme is könnybe lábad, de elég valószínű, hogy nem csak ettől. Ugyanakkor legalább sikerrel jár. Aleimord szavaiból viszont más is kiderül számára, és most örül csak igazán, hogy nem szólalt meg korábban. Így ugyanis most kimondatlan kérdésére is választ kap, hogy akkor végül is induljon segítségért, vagy pedig ne? Talán szerencse ez a szerencsétlenségben, bárhogy is, most nagyon áldja az eszét, amiért nem volt annyira meggondolatlan, és még annak is örül, hogy lelke nem volt annyira erős, hogy képes legyen egyedül elindulni Synmirára a mágusok segítségéért. Innentől kezdve nem nehéz kitalálni, hogy az csak még több bajt szült volna, pedig abból van már éppen elég így is.
Nairada szavaira már-már majdnem hogy megkönnyebbül. Megőrülne a tétlenségtől, valamint kavargó érzelmeitől és gondolataitól is, ha most csak úgy itthon hagynák magára, ugyanakkor a világért sem szeretne része lenne annak a minden bizonnyal gyászos esküvői menetnek, ami hamarosan a templomhoz vonul.*
- Azt hiszem igazad van. Nagyon megköszönném! *hajtja meg fejét a lány felé köszönetképpen, ezúttal valahogy még is inkább alázatosan, mint udvariasan. A tegnapi és a mai nap után kicsit kevesebbnek; gyengébbnek is, erőtlenebbnek is érzi magát, mint eddig.
Hangja éppen csak nem remeg, arca pedig a szokásosnál is sápadtabb. Ugyanakkor mindenképpen hálás a lánynak azért, amiért kicsit elviszi most innen, még akkor is, ha tudja, hogy mindez csak tünékeny illúzió. Hiszen valójában nem megy sehová, az elmúlt két nap pedig már legalább annyira részévé vált, hogyha akarná sem tudná elfelejteni soha.
És akkor itt van még a pince mélyére rejtett doboz, ami általa gondosan letisztogatva még mindig őrzi és magába zárja Alenia levágott ujját. Mondjuk az is igaz, hogy túl sokat már nem ronthat a helyzeten, ha esetleg végül majd kiderül, hogy mindössze hamis reményből és merő ostobaságból őrizte meg.
Most azonban nem szeretne gondolni erre. Igazából sokadszorra életében, egyszerűen csak nem szeretne gondolni a világon semmire.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-01 23:29:19
Üzenet elküldve: 2018-02-01 23:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Aleimord nem csak Uhnnak mond újat, Nairadának is, hisz eddig neki csak tippjei voltak, mi lehet a dobozban, nem kérdezett rá senkitől. De meghallva, hogy Aleinia egyik ujját küldték "ajándékba", hirtelen elsápad, erősebben kezdi markolni ruhája szélét. Látszik rajta az elképedés, bár amit érez, az inkább olyan, mintha jól fejbe vágnák egy vas rúddal. Ugyan tudta, hogy a világ nem egy szép hely, de eddig neki még csak hasonlóban sem volt része. Élte boldogan életét gyakorlatilag egy bura alatt, ahol testőrök vigyáznak minden lépésére, hogy még csak egy fa ág se karcolja meg. Ez ahhoz képest egészen más, és nem a jó értelemben.
Ezek után már csak ráadás Aleimord megerősítése, hogy valóban Natalaydával fog az oltár elé állni. Nagyot nyel, majd bólint a férfi felé, hogy maximálisan megérti, és támogatja is benne. Legalábbis lelkileg, fizikailag nem akar jelen lenni.*
- Intézzétek el minél hamarabb, hogy pontot tehessünk az ügy végére, és a húgodnak essen bántódása. *Szólal meg végül hideg, közönyös hangon.* Én hazamegyek.
*Másra sem vágyik most, csak hogy visszatérhessen az ő kis álom világába.*
- Luni! Ha esetleg velem tartanál, tudnék neked adni néhány ruhát, tekintve, hogy a tegnapiak után a sajátodat már nemigen fogod tudni hordani többet.
*Aleimord nem csak Uhnnak mond újat, Nairadának is, hisz eddig neki csak tippjei voltak, mi lehet a dobozban, nem kérdezett rá senkitől. De meghallva, hogy Aleinia egyik ujját küldték "ajándékba", hirtelen elsápad, erősebben kezdi markolni ruhája szélét. Látszik rajta az elképedés, bár amit érez, az inkább olyan, mintha jól fejbe vágnák egy vas rúddal. Ugyan tudta, hogy a világ nem egy szép hely, de eddig neki még csak hasonlóban sem volt része. Élte boldogan életét gyakorlatilag egy bura alatt, ahol testőrök vigyáznak minden lépésére, hogy még csak egy fa ág se karcolja meg. Ez ahhoz képest egészen más, és nem a jó értelemben.
Ezek után már csak ráadás Aleimord megerősítése, hogy valóban Natalaydával fog az oltár elé állni. Nagyot nyel, majd bólint a férfi felé, hogy maximálisan megérti, és támogatja is benne. Legalábbis lelkileg, fizikailag nem akar jelen lenni.*
- Intézzétek el minél hamarabb, hogy pontot tehessünk az ügy végére, és a húgodnak essen bántódása. *Szólal meg végül hideg, közönyös hangon.* Én hazamegyek.
*Másra sem vágyik most, csak hogy visszatérhessen az ő kis álom világába.*
- Luni! Ha esetleg velem tartanál, tudnék neked adni néhány ruhát, tekintve, hogy a tegnapiak után a sajátodat már nemigen fogod tudni hordani többet.
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:54:49
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:54:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
- Jelentést?
*Sóhajt hangosan. Semmi kedve sincs most az ilyen dolgokhoz. Még az új szolgálói szerződését is meg kellene írnia, de azt már csak akkor, ha ezzel végeztek. Bízik azokban, akik körülveszik, és reméli, hogy ez kölcsönös.*
- Információt? Hát persze.
*Ellöki magát a faltól.*
- A lány megtalálták a húgom véres ujját egy ládikában azzal a felirattal, hogy: "Ne szegd meg a szabályokat!". Remélem rosszul sejtem, és nem maguk voltak.
*Jobb kezével az orrnyergét kezdi dörzsölgetni.*
- Az én felelősségem, én adtam ki a parancsot, én vétkezek érte.
*Mondja még akkor is, ha ez nem így volt. A két férfi akart menni, de Aleimordon van az összes felelősség, a minimum, hogy magára vállalja.*
- Eszünkbe jutott még pár lehetőség, de úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, ezért elveszem Natalayda kisasszonyt, hogy visszaadják a húgomat. A többivel utána foglalkozunk.
*Látszik az arcán, hogy ez a lehetőség mennyire nem tetszik neki, de van választása?
Miközben beszél egész végig Nairadát nézi, úgy érzi, hogy a szíve megszakad.*
- Mi megyünk, akár most is. Nem tudom, hogy ilyen helyzetben szükséges-e a gyűrű, vagy bármi más.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 23:06:09
- Jelentést?
*Sóhajt hangosan. Semmi kedve sincs most az ilyen dolgokhoz. Még az új szolgálói szerződését is meg kellene írnia, de azt már csak akkor, ha ezzel végeztek. Bízik azokban, akik körülveszik, és reméli, hogy ez kölcsönös.*
- Információt? Hát persze.
*Ellöki magát a faltól.*
- A lány megtalálták a húgom véres ujját egy ládikában azzal a felirattal, hogy: "Ne szegd meg a szabályokat!". Remélem rosszul sejtem, és nem maguk voltak.
*Jobb kezével az orrnyergét kezdi dörzsölgetni.*
- Az én felelősségem, én adtam ki a parancsot, én vétkezek érte.
*Mondja még akkor is, ha ez nem így volt. A két férfi akart menni, de Aleimordon van az összes felelősség, a minimum, hogy magára vállalja.*
- Eszünkbe jutott még pár lehetőség, de úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, ezért elveszem Natalayda kisasszonyt, hogy visszaadják a húgomat. A többivel utána foglalkozunk.
*Látszik az arcán, hogy ez a lehetőség mennyire nem tetszik neki, de van választása?
Miközben beszél egész végig Nairadát nézi, úgy érzi, hogy a szíve megszakad.*
- Mi megyünk, akár most is. Nem tudom, hogy ilyen helyzetben szükséges-e a gyűrű, vagy bármi más.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 23:06:09
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:28:01
Üzenet elküldve: 2018-02-01 22:28:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Szépen sorban előkerül mindenki, mint ha cukorkát osztogatnának. Kár, hogy ezúttal még a jó hír álcájában megmártott cukorka is keserű szájízt hagy maga után.
Natalayda biztos abban, hogy rajta kívül, két embernek legalább olyan teher, mint amekkora megkönnyebbülés az, hogy a templomban Aleimord sikerrel járt, bár van egy érzése, hogy valahol, mindenki a sajátjának érzi az ügyet.
~Otthon sokkal rosszabb volna... Itt csak színjáték az egész. Ideiglenes. Aztán olyan lesz, mint ha meg sem történt volna.~
Amíg rendezi magában addig hagyja, hogy a férfiak szót váltsanak, s csak aztán szólal meg.*
- Részemről, akár indulhatunk is... vagy ide jön a pap?
*Pillant Aleimordra, s csak egy furcsa bizsergető érzés miatt siklik tovább a pillantása, először Lunira, aztán Nairadára, végül Uhnon állapodik meg, aki éppen őt nézi.
Halványan elpirul, hiszen mibe keverte a férfit és magát is, egy nap alatt.
Ha nincs ez az egész, akkor valószínűleg sétálnának valahol, ahol beszélgethetnek, vagy ülhetnének egy padon is, esetleg itt a kanapén.* ~Talán majd, ha ennek vége... ~
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 22:30:20
*Szépen sorban előkerül mindenki, mint ha cukorkát osztogatnának. Kár, hogy ezúttal még a jó hír álcájában megmártott cukorka is keserű szájízt hagy maga után.
Natalayda biztos abban, hogy rajta kívül, két embernek legalább olyan teher, mint amekkora megkönnyebbülés az, hogy a templomban Aleimord sikerrel járt, bár van egy érzése, hogy valahol, mindenki a sajátjának érzi az ügyet.
~Otthon sokkal rosszabb volna... Itt csak színjáték az egész. Ideiglenes. Aztán olyan lesz, mint ha meg sem történt volna.~
Amíg rendezi magában addig hagyja, hogy a férfiak szót váltsanak, s csak aztán szólal meg.*
- Részemről, akár indulhatunk is... vagy ide jön a pap?
*Pillant Aleimordra, s csak egy furcsa bizsergető érzés miatt siklik tovább a pillantása, először Lunira, aztán Nairadára, végül Uhnon állapodik meg, aki éppen őt nézi.
Halványan elpirul, hiszen mibe keverte a férfit és magát is, egy nap alatt.
Ha nincs ez az egész, akkor valószínűleg sétálnának valahol, ahol beszélgethetnek, vagy ülhetnének egy padon is, esetleg itt a kanapén.* ~Talán majd, ha ennek vége... ~
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 22:30:20
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-01 10:43:00
Üzenet elküldve: 2018-02-01 10:43:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Teljesen megérti, hogy Aleimordnak nincs jó kedve, de hát neki sincsen, mitől is lenne, vagy lehetne?*
- Igen, tudom, hogy nagy a ház, pont azért kiabálok. *jegyzi meg, és bár már nem kiabál, azért eléggé dühös. Nem érti, hogyha itt hirtelen kell megtalálni bárkit, hogyan máshogyan tehetné? Talán rohanja körbe az egész házat, majd kopogjon és nyisson be mindenhová?
Megjegyzését mindenesetre talán már Uhn sem hallja, hiszen elviharzik mellette, hogy mihamarabb válaszokat kaphasson kérdéseire, nemhogy Aleimord, aki teljesen máshol tartózkodik jelenleg a hideg kőfalakon belül, mint ő.
Mindenesetre követi a testőrt arrafelé, amerre mindketten a ház urát sejtik, és amint szinte utolsóként csatlakozik a kis társasághoz ő is, némiképp elégedetten állapítja meg, hogy valamit azért még is csak sikerült elérnie kiabálásával, mert Natalayda is, Nairada is előkerültek. (A cél pedig még is csak ez volt.)
Az pedig, hogy maga a családfő ilyen gyorsan visszatért, körülbelül két dolgot jelenthet; vagy azt, hogy a "nemsokára" tényleg nem vett túl sok időt igénybe, vagy pedig azt, hogy igen, éppen csak ő sírt túlságosan is sokáig teljesen magába roskadva. Bárhogy is, korábbi "munkájára" már csak könyékig feltűrt ingujjai emlékeztetik, meg az a visszatérő hányinger, ami így rágondolva rátör. Próbálja is legyűrni és nem itt öklendezni mindenki előtt.
Aleimord visszatérése mindenesetre ezt jelentősen leegyszerűsíti, hiszen megóvja őt attól, hogy beszélnie kelljen. Örül neki, hogy immár nem az ő, akinek bármit is el kelleme mesélnie bárkinek, vagy, akinek súlyosnak látszó, és még is talán felesleges döntéseket kell hoznia.
Csendesen megáll hát a társaság szélén, halálra sápadt arcán pedig talán még valami megkönnyebbülés-féleség is átfut, amikor Aleimord bejelenti, hogy akár indulhatnak is a paphoz.
~ Jobb lenne tényleg mihamarabb túlesni ezen az egészen. ~
Kis bizonytalanság azért van benne, mindennek pedig leginkább az Uhnnal folytatott rövid beszélgetés az oka. Ugyanakkor ez elmúlik hamar. Megérti, hogy senkinek nem könnyű ez a helyzet, de még is csak az a legfontosabb most, hogy Alenia megmeneküljön, hogy aztán együtt kitalálhassák, hogyan gyógyítsák meg minden bizonnyal megcsonkított testét. A lelke már nagy valószínűséggel egy teljesen másik történet lesz, hiszen azt egyszerű mágia nyilván nem teheti helyre.
~ Bár már ott tartanánk, hogy érdemben kell elgondolkodnom ezen! ~
Saját kérdéseivel és kételyeivel mindenesetre nem bonyolítja tovább a helyzetet, inkább nagy bölcsen csendben marad, várva arra, hogy most akkor mi lesz.*
*Teljesen megérti, hogy Aleimordnak nincs jó kedve, de hát neki sincsen, mitől is lenne, vagy lehetne?*
- Igen, tudom, hogy nagy a ház, pont azért kiabálok. *jegyzi meg, és bár már nem kiabál, azért eléggé dühös. Nem érti, hogyha itt hirtelen kell megtalálni bárkit, hogyan máshogyan tehetné? Talán rohanja körbe az egész házat, majd kopogjon és nyisson be mindenhová?
Megjegyzését mindenesetre talán már Uhn sem hallja, hiszen elviharzik mellette, hogy mihamarabb válaszokat kaphasson kérdéseire, nemhogy Aleimord, aki teljesen máshol tartózkodik jelenleg a hideg kőfalakon belül, mint ő.
Mindenesetre követi a testőrt arrafelé, amerre mindketten a ház urát sejtik, és amint szinte utolsóként csatlakozik a kis társasághoz ő is, némiképp elégedetten állapítja meg, hogy valamit azért még is csak sikerült elérnie kiabálásával, mert Natalayda is, Nairada is előkerültek. (A cél pedig még is csak ez volt.)
Az pedig, hogy maga a családfő ilyen gyorsan visszatért, körülbelül két dolgot jelenthet; vagy azt, hogy a "nemsokára" tényleg nem vett túl sok időt igénybe, vagy pedig azt, hogy igen, éppen csak ő sírt túlságosan is sokáig teljesen magába roskadva. Bárhogy is, korábbi "munkájára" már csak könyékig feltűrt ingujjai emlékeztetik, meg az a visszatérő hányinger, ami így rágondolva rátör. Próbálja is legyűrni és nem itt öklendezni mindenki előtt.
Aleimord visszatérése mindenesetre ezt jelentősen leegyszerűsíti, hiszen megóvja őt attól, hogy beszélnie kelljen. Örül neki, hogy immár nem az ő, akinek bármit is el kelleme mesélnie bárkinek, vagy, akinek súlyosnak látszó, és még is talán felesleges döntéseket kell hoznia.
Csendesen megáll hát a társaság szélén, halálra sápadt arcán pedig talán még valami megkönnyebbülés-féleség is átfut, amikor Aleimord bejelenti, hogy akár indulhatnak is a paphoz.
~ Jobb lenne tényleg mihamarabb túlesni ezen az egészen. ~
Kis bizonytalanság azért van benne, mindennek pedig leginkább az Uhnnal folytatott rövid beszélgetés az oka. Ugyanakkor ez elmúlik hamar. Megérti, hogy senkinek nem könnyű ez a helyzet, de még is csak az a legfontosabb most, hogy Alenia megmeneküljön, hogy aztán együtt kitalálhassák, hogyan gyógyítsák meg minden bizonnyal megcsonkított testét. A lelke már nagy valószínűséggel egy teljesen másik történet lesz, hiszen azt egyszerű mágia nyilván nem teheti helyre.
~ Bár már ott tartanánk, hogy érdemben kell elgondolkodnom ezen! ~
Saját kérdéseivel és kételyeivel mindenesetre nem bonyolítja tovább a helyzetet, inkább nagy bölcsen csendben marad, várva arra, hogy most akkor mi lesz.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-02-01 00:14:20
Üzenet elküldve: 2018-02-01 00:14:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Visszatérve a szobába az első útja a tükörhöz vezet.*
~Te jó ég! Így mutatkoztam mindenki előtt? Csodás, mint egy nincstelen szajha.~
*Ez azért talán kicsit túlzásnak tűnik, hisz még így az a pár ékszer, ami rajta maradt éjszakára is többet ér együtt véve, mint egy ház.*
~Eh, csak nem édes jó anyámra ütöttem ebben...?~
*Keserűen felnevet, majd gyorsan egy fésűért kap, hogy valami normális kinézetet varázsoljon magának.
A szekrényben nem igazán talál semmi, számára használható ruhadarabot, ahogyan Aleimord cuccai között sem. Így hát marad a tegnapi ruhája, ha nem akar egész nap köntösben flangálni a házban.
A nyakláncával bajlódik, mikor meghallja Luni hangját, ahogy az ő nevét kiabálja. Elindul az ajtó felé, de a szoba közepén megtorpan.*
- Nem, Luni, engem ez most annyira nem érdekel, hogy akár a kisujjamat is megmozdítsam érte.
*Magában morgolódva inkább a kanapé felé veszi az irányt. Biztosan Aleniával kapcsolatban akar valamit, efelől kétsége sincs, de kezd elege lenni ebből az egészből. A folytonos rohangálásból, az idegeskedésből, és hogy akaratán kívül is belerángatták a helyzetbe.
Viszont mikor Aleimord hangját is meghallja a folyosóról, mintha egy pillanat alatt megváltozna a véleménye a dologgal kapcsolatban, és már siet is ki hozzá. Mire odaér, már a többiek is ott vannak, így ő nem szeretne sokadiknak ott fontoskodni, inkább kicsit hátrébb megáll a korlátnak támaszkodva, és várja a fejleményeket. Leginkább az esküvővel kapcsolatban. Titkon még reménykedik benne, hogy Aleimord csókok közepette közli vele, hogy még sincs szükség erre Natyval, de reményeivel ellentétben már az időpont is megvan. De hát számított is rá, hogy ezt fogja mondani.*
*Visszatérve a szobába az első útja a tükörhöz vezet.*
~Te jó ég! Így mutatkoztam mindenki előtt? Csodás, mint egy nincstelen szajha.~
*Ez azért talán kicsit túlzásnak tűnik, hisz még így az a pár ékszer, ami rajta maradt éjszakára is többet ér együtt véve, mint egy ház.*
~Eh, csak nem édes jó anyámra ütöttem ebben...?~
*Keserűen felnevet, majd gyorsan egy fésűért kap, hogy valami normális kinézetet varázsoljon magának.
A szekrényben nem igazán talál semmi, számára használható ruhadarabot, ahogyan Aleimord cuccai között sem. Így hát marad a tegnapi ruhája, ha nem akar egész nap köntösben flangálni a házban.
A nyakláncával bajlódik, mikor meghallja Luni hangját, ahogy az ő nevét kiabálja. Elindul az ajtó felé, de a szoba közepén megtorpan.*
- Nem, Luni, engem ez most annyira nem érdekel, hogy akár a kisujjamat is megmozdítsam érte.
*Magában morgolódva inkább a kanapé felé veszi az irányt. Biztosan Aleniával kapcsolatban akar valamit, efelől kétsége sincs, de kezd elege lenni ebből az egészből. A folytonos rohangálásból, az idegeskedésből, és hogy akaratán kívül is belerángatták a helyzetbe.
Viszont mikor Aleimord hangját is meghallja a folyosóról, mintha egy pillanat alatt megváltozna a véleménye a dologgal kapcsolatban, és már siet is ki hozzá. Mire odaér, már a többiek is ott vannak, így ő nem szeretne sokadiknak ott fontoskodni, inkább kicsit hátrébb megáll a korlátnak támaszkodva, és várja a fejleményeket. Leginkább az esküvővel kapcsolatban. Titkon még reménykedik benne, hogy Aleimord csókok közepette közli vele, hogy még sincs szükség erre Natyval, de reményeivel ellentétben már az időpont is megvan. De hát számított is rá, hogy ezt fogja mondani.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-31 23:15:33
Üzenet elküldve: 2018-01-31 23:15:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben.//
*Még Luni kiáltozásán túl is meghallja Aleimord hangját. A nagy le rohanásban majd fellöki Natalayda kisasszonyt.*
-Uram, jelentést hoztam! Továbbá, információkat szeretnék kérni Öntől a távollétemben történtekről.
*Elhadarja, és Natalaydára vezeti tekintetét.*
~Nem véletlenül esett Rád a választása. Gyönyörű vagy mint mindíg.~
*Még Luni kiáltozásán túl is meghallja Aleimord hangját. A nagy le rohanásban majd fellöki Natalayda kisasszonyt.*
-Uram, jelentést hoztam! Továbbá, információkat szeretnék kérni Öntől a távollétemben történtekről.
*Elhadarja, és Natalaydára vezeti tekintetét.*
~Nem véletlenül esett Rád a választása. Gyönyörű vagy mint mindíg.~
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:20:25
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:20:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
~Ha ennek vége tényleg szerzek egy griffet. Igazán megérdemelném én is, és Nairada is. Ha összeházasodunk, az lesz az ajándéka. Szerzek kettő griffet.~
*Erről beszélt már Worenth el és Ydrissel is, Ydriss talán tud segítni majd neki megszelídíteni a fenevadat. Ez az erdőlakú elfek álma, vagy nem? Aleimord nem ért az erdei elfekhez, ő és családja nagyon sok ideje elhagyták a fákat.
Közben előkerül Natalayda is.*
- Beszéltem a pappal. Mikor megtudta, hogy életek forognak kockán, szinte eldobott mindent, és jönni akart. Bármikor mehetünk hozzá.
~Ha ennek vége tényleg szerzek egy griffet. Igazán megérdemelném én is, és Nairada is. Ha összeházasodunk, az lesz az ajándéka. Szerzek kettő griffet.~
*Erről beszélt már Worenth el és Ydrissel is, Ydriss talán tud segítni majd neki megszelídíteni a fenevadat. Ez az erdőlakú elfek álma, vagy nem? Aleimord nem ért az erdei elfekhez, ő és családja nagyon sok ideje elhagyták a fákat.
Közben előkerül Natalayda is.*
- Beszéltem a pappal. Mikor megtudta, hogy életek forognak kockán, szinte eldobott mindent, és jönni akart. Bármikor mehetünk hozzá.
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:46:36
Üzenet elküldve: 2018-01-31 13:46:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A fürdőből visszatér szobájába, rendbe szedni magát, de egy darabig csak az ágy szélén üldögél, törölközőbe csavarva. Hiába akar higgadt lenni, nem megy egy könnyen. Monoton kezdi szárogatni magát és csakhamar fel is öltözik. Átdörgöli még nedves haját, jó alaposan felitatva a nedvességet, s leteríti a törölközőjét a kandalló elé húzott szék támlájára száradni. Teendői közepette Luni hangja szűrődik a szobájába, amint őt és Nait keresi, s mint ha Uhnról kiáltana még valamit. ~Talán visszaért… talán van hír… hátha… ~ Haja még kissé nedves, mikor övét derekára köti, hogy hiánytalanul hagyja el szobáját. Éppen elindul a lépcsőn lefelé, mikor Aleimord hangját is meghallja.
Lapos kis topánjában szedi a lábát a lépcsőn, pillantása egy pillanatra a korlátra siklik, de azon már nyoma sincs a maszatnak. Valamelyik szolgáló már biztosan gondoskodott róla. *
- Szólt valaki? Mint ha kiabáltak volna… *Ér le a lépcső aljára, éppen Aleimordhoz intézve szavait, aki egy falnak támaszkodva várakozik.*
- Van valami hír, Aleimord? * Kérdezi, miközben a férfi felé lépdel, majd leül egy közeli kanapéra.*
Lapos kis topánjában szedi a lábát a lépcsőn, pillantása egy pillanatra a korlátra siklik, de azon már nyoma sincs a maszatnak. Valamelyik szolgáló már biztosan gondoskodott róla. *
- Szólt valaki? Mint ha kiabáltak volna… *Ér le a lépcső aljára, éppen Aleimordhoz intézve szavait, aki egy falnak támaszkodva várakozik.*
- Van valami hír, Aleimord? * Kérdezi, miközben a férfi felé lépdel, majd leül egy közeli kanapéra.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-31 12:45:53
Üzenet elküldve: 2018-01-31 12:45:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Nyűgösen esik be a Rezidenciára, még nyűgösebben, mint ahogy elindult.*
- Ekkora szerencsét. Csodás.
*Morog, miközben elhalad az őrök mellett és belép az ajtón. Rájön, hogy szüksége van egy kávéra, ám még abba sem felejtkezhet bele nyugodtan, mert Luninari kiabálni hangját hallja meg. Inkább elindul a forrás felé.*
- Ne üvölts, túl nagy ez a ház ahhoz!
*Kiáltja vissza, majd morogva nekidől a legközelebbi falnak és megvárja, amíg előbukkan valaki. A legjobb lenne, ha ma túlesnének a dolgon, hogy holnap már a mágusokat keresve indulhasson útnak.*
*Nyűgösen esik be a Rezidenciára, még nyűgösebben, mint ahogy elindult.*
- Ekkora szerencsét. Csodás.
*Morog, miközben elhalad az őrök mellett és belép az ajtón. Rájön, hogy szüksége van egy kávéra, ám még abba sem felejtkezhet bele nyugodtan, mert Luninari kiabálni hangját hallja meg. Inkább elindul a forrás felé.*
- Ne üvölts, túl nagy ez a ház ahhoz!
*Kiáltja vissza, majd morogva nekidől a legközelebbi falnak és megvárja, amíg előbukkan valaki. A legjobb lenne, ha ma túlesnének a dolgon, hogy holnap már a mágusokat keresve indulhasson útnak.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-29 20:50:06
Üzenet elküldve: 2018-01-29 20:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*A szolgálólány körülbelül tíz perc múlva érkezik vissza kezében egy csésze kávéval, míg másikban egy ezüsttálcán néhány péksüteménnyel.*
- Na végre! Azt hittem, sose készül el!
*Förmed rá a szolgálólányra indokolatlanul is. Annak meglepődöttségében kikerekednek a szemei, gyorsan lepakol Nairada elé, aztán egy meghajlás kíséretében gyorsan távozik is. Lehet jobb is így, legalább senkit nem hord el Nai, hanem füstölöghet magában. Gyűrűjére pillant, ami még tegnap este óta ott virít az ujján. Furcsamód ez alkalommal nem tölti el örömmel a látványa, hanem az a gondolat fut végig a fejében, hogy mi van, ha ebből az egészből úgysem lesz semmi. Ha Aleimord úgy dönt, hogy Naty jobb parti lenne, hisz ő még gyerekeket is tudna neki szülni...
Amilyen gyorsan jöttek ezek a gondolatok, olyan gyorsan el is hessegeti őket, és inkább a forró kávéba feledkezve próbálja feldolgozni a reggelieket.
Miután végzett, elindul felfelé a szobájába, hogy végre magára húzzon valami normális ruhát, és normálisan elkészülődjön.*
*A szolgálólány körülbelül tíz perc múlva érkezik vissza kezében egy csésze kávéval, míg másikban egy ezüsttálcán néhány péksüteménnyel.*
- Na végre! Azt hittem, sose készül el!
*Förmed rá a szolgálólányra indokolatlanul is. Annak meglepődöttségében kikerekednek a szemei, gyorsan lepakol Nairada elé, aztán egy meghajlás kíséretében gyorsan távozik is. Lehet jobb is így, legalább senkit nem hord el Nai, hanem füstölöghet magában. Gyűrűjére pillant, ami még tegnap este óta ott virít az ujján. Furcsamód ez alkalommal nem tölti el örömmel a látványa, hanem az a gondolat fut végig a fejében, hogy mi van, ha ebből az egészből úgysem lesz semmi. Ha Aleimord úgy dönt, hogy Naty jobb parti lenne, hisz ő még gyerekeket is tudna neki szülni...
Amilyen gyorsan jöttek ezek a gondolatok, olyan gyorsan el is hessegeti őket, és inkább a forró kávéba feledkezve próbálja feldolgozni a reggelieket.
Miután végzett, elindul felfelé a szobájába, hogy végre magára húzzon valami normális ruhát, és normálisan elkészülődjön.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-29 18:41:46
Üzenet elküldve: 2018-01-29 18:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
- Nagyon köszönöm. *sikerül nagy nehezen kipréselnie magából egy tényleg barátságos és valóban hálás mosolyt Uhn szavai és lágy érintése nyomán, amelyek nagyon jól esnek neki pont most, igaz a szavakból csak a legutolsók.
Mert az, hogy a férfi hiába kereste Alenia nyomát, aki úgy tűnt el, mintha a föld nyelte volna el, csak még jobban megrémíti, még több fájdalmat okoz, és, ami a legrosszabb, olyan dolgot is eszébe juttat, ami eddig valahogy egyáltalán nem jutott eszébe, még csak meg sem fordult a fejében. Támadóikat és Alenia fogva tartóit egészen eddig közönséges bűnözőknek gondolta, valamiféle zsoldosoknak a család egy régi, vagy akár új ellenségének, vagy vetélytársának a szolgálatában. Az eddig a pillanatig eszébe sem jutott, hogy pont úgy, ahogyan ő mágusok segítségét szerette volna kérni, akár közöttük is lehetnek mágusok. Olyanok, akik talán képesek arra, hogy varázslattal úgy elrejtsék a lányt, hogy Uhn talán akkor sem találhatta volna meg, ha esetleg egy szobában tartózkodik vele.
De legalább nem hitegeti őt hamis reménnyel a férfi, ezért pedig szintén nagyon hálás, akár azért, hogy kezdettől fogva igyekezett megnyugtatni őt, és megadni neki pont azt az erőt, amire éppen szüksége van. Gyanítja, hogy nem is tudja, hogy mennyit segített rajta, bár reméli, hogy legalább sejti.
Ami azonban a kérdéseit illeti, az megint csak elgondolkodtatja. Természetesen nem lát Uhn gondolataiba, de arra pontosan emlékszik, - hiszen még csak egy nappal ezelőtt történt, - hogy a szőke lányt először az ő társaságában látta a piactéren, miközben éppen vidáman válogatott az ékszerek között Nairada társaságában. Nem tudja, hogy ő és a férfi milyen kapcsolatban állnak egymással. Lehetnek régi ismerősök, barátok, vagy talán ennél is sokkal többek egymásnak, vagyis Uhn akár a lány udvarlója is lehet, ettől pedig természetesen kellemetlen, rossz előérzete támad.
Ha nyugodt és nincs a kétségbeesés határán, általában elég gyorsan gondolja át és rakja össze magában a dolgokat, és úgy érzi, hogy most is sikerül elég gyorsan ráébrednie arra, hogy itt az ideje pontosítania kicsit korábbi szavait.*
- Nos... sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia és így. Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vannak egymással, de pont Natalayda, akivel együtt volt tegnap a piacon. *mondja lassan.*
- De ez nem igazi esküvő lesz. *igyekszik megnyugtatni gyorsan a férfit.* Úgy értem, hogy csak azért kell eljátszani az egészet, hogy Aleniát megmentsük, mert valamiért ez a rablók követelése. Ugyanakkor, biztosan tudom, hogy Aleimord és Nairada szerelmesek egymásba, és nyilván Natalayda is csak azért vállalta el ezt az egészet, hogy Aleniát megmenthessük. Amint vége lesz ennek az őrületnek, és Alenia visszatér, biztos felbontják majd a házasságot, Aleimord elveszi Nairadát, és mindenki éli tovább az életét.
*Bár az utolsó mondatot kissé bizonytalanul mondja ki, ez a bizonytalanság csak annak szól, hogy nem tudja elképzelni, hogy a tegnap délután és a ma reggel sokkja után úgy lehet tovább élni egy életet, mintha mi sem történt volna. Abban már biztos, hogy neki nem fog menni, és bármi történik, sohasem fogja elfelejteni ezeket a napokat, bárhogy is érjenek véget. Mivel pedig nem járkálhat testőrökkel mindenhová innentől kezdve, az egyetlen lehetősége, ha minél gyorsabban akkora mágussá válik, hogy soha ne is legyen szüksége rájuk.*
- Nem tudom hol vannak a többiek most. *mondja végül.*
- De megkereshetjük őket együtt. *ajánlja fel, majd kimegy Wilhorp volt szobájából, nyomában valószínűleg Uhnnal.*
- Nairada, Natalayda, kérlek! *kiáltja el aztán magát jó hangosan, hogy biztosan meghallják.* Itt vagytok valahol, ugye? Uhn beszélni szeretne veletek.
*Nagyon reméli, hogy a lányok bárhol legyenek is a házon belül meghallják őt, vagy legalább az egyik szolgáló, és ha már a füle jó, vagy a két lánynak szól, vagy pedig őket vezetik oda, ahol éppen most vannak.*
- Nagyon köszönöm. *sikerül nagy nehezen kipréselnie magából egy tényleg barátságos és valóban hálás mosolyt Uhn szavai és lágy érintése nyomán, amelyek nagyon jól esnek neki pont most, igaz a szavakból csak a legutolsók.
Mert az, hogy a férfi hiába kereste Alenia nyomát, aki úgy tűnt el, mintha a föld nyelte volna el, csak még jobban megrémíti, még több fájdalmat okoz, és, ami a legrosszabb, olyan dolgot is eszébe juttat, ami eddig valahogy egyáltalán nem jutott eszébe, még csak meg sem fordult a fejében. Támadóikat és Alenia fogva tartóit egészen eddig közönséges bűnözőknek gondolta, valamiféle zsoldosoknak a család egy régi, vagy akár új ellenségének, vagy vetélytársának a szolgálatában. Az eddig a pillanatig eszébe sem jutott, hogy pont úgy, ahogyan ő mágusok segítségét szerette volna kérni, akár közöttük is lehetnek mágusok. Olyanok, akik talán képesek arra, hogy varázslattal úgy elrejtsék a lányt, hogy Uhn talán akkor sem találhatta volna meg, ha esetleg egy szobában tartózkodik vele.
De legalább nem hitegeti őt hamis reménnyel a férfi, ezért pedig szintén nagyon hálás, akár azért, hogy kezdettől fogva igyekezett megnyugtatni őt, és megadni neki pont azt az erőt, amire éppen szüksége van. Gyanítja, hogy nem is tudja, hogy mennyit segített rajta, bár reméli, hogy legalább sejti.
Ami azonban a kérdéseit illeti, az megint csak elgondolkodtatja. Természetesen nem lát Uhn gondolataiba, de arra pontosan emlékszik, - hiszen még csak egy nappal ezelőtt történt, - hogy a szőke lányt először az ő társaságában látta a piactéren, miközben éppen vidáman válogatott az ékszerek között Nairada társaságában. Nem tudja, hogy ő és a férfi milyen kapcsolatban állnak egymással. Lehetnek régi ismerősök, barátok, vagy talán ennél is sokkal többek egymásnak, vagyis Uhn akár a lány udvarlója is lehet, ettől pedig természetesen kellemetlen, rossz előérzete támad.
Ha nyugodt és nincs a kétségbeesés határán, általában elég gyorsan gondolja át és rakja össze magában a dolgokat, és úgy érzi, hogy most is sikerül elég gyorsan ráébrednie arra, hogy itt az ideje pontosítania kicsit korábbi szavait.*
- Nos... sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia és így. Nem tudom, hogy milyen kapcsolatban vannak egymással, de pont Natalayda, akivel együtt volt tegnap a piacon. *mondja lassan.*
- De ez nem igazi esküvő lesz. *igyekszik megnyugtatni gyorsan a férfit.* Úgy értem, hogy csak azért kell eljátszani az egészet, hogy Aleniát megmentsük, mert valamiért ez a rablók követelése. Ugyanakkor, biztosan tudom, hogy Aleimord és Nairada szerelmesek egymásba, és nyilván Natalayda is csak azért vállalta el ezt az egészet, hogy Aleniát megmenthessük. Amint vége lesz ennek az őrületnek, és Alenia visszatér, biztos felbontják majd a házasságot, Aleimord elveszi Nairadát, és mindenki éli tovább az életét.
*Bár az utolsó mondatot kissé bizonytalanul mondja ki, ez a bizonytalanság csak annak szól, hogy nem tudja elképzelni, hogy a tegnap délután és a ma reggel sokkja után úgy lehet tovább élni egy életet, mintha mi sem történt volna. Abban már biztos, hogy neki nem fog menni, és bármi történik, sohasem fogja elfelejteni ezeket a napokat, bárhogy is érjenek véget. Mivel pedig nem járkálhat testőrökkel mindenhová innentől kezdve, az egyetlen lehetősége, ha minél gyorsabban akkora mágussá válik, hogy soha ne is legyen szüksége rájuk.*
- Nem tudom hol vannak a többiek most. *mondja végül.*
- De megkereshetjük őket együtt. *ajánlja fel, majd kimegy Wilhorp volt szobájából, nyomában valószínűleg Uhnnal.*
- Nairada, Natalayda, kérlek! *kiáltja el aztán magát jó hangosan, hogy biztosan meghallják.* Itt vagytok valahol, ugye? Uhn beszélni szeretne veletek.
*Nagyon reméli, hogy a lányok bárhol legyenek is a házon belül meghallják őt, vagy legalább az egyik szolgáló, és ha már a füle jó, vagy a két lánynak szól, vagy pedig őket vezetik oda, ahol éppen most vannak.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-29 15:49:32
Üzenet elküldve: 2018-01-29 15:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
~Danlo barátomnak igaza volt. Nagyobb bajt okoztunk, mint kellett volna.~
-Én pedig Uhn vagyok! Természetesen megértem, mit érez. Őrjítő tud lenni a tehetetlenség. Nézze, én eleddig a lány nyomai után kutattam. De egyszerűen, mintha a föld nyelte volna el. Elindultam segíteni, de nem tudtam. Ilyenkor nyugodt, hideg fej kell.
*Eszébe jutott, még ő sem mutatkozott még be.*
- Tudható ki lesz a kiválasztott? Már mint a frigyre.
~Baljós előjelek!~
*Pár pillanatra elkomorodik.*
~Natalayda.~
*Erre a gondolatra, meghűl ereiben a vér. Még szerencse, hogy Luni nem válaszol rögtön. Most gondolatai átveszik az irányítást, s lelke egy csapásra örvénylő óceánná változik.*
~Ha bízhatom a megérzésemben, akkor itt hamarost elszabadul a pokol. Kicsoda ez az Aleimord? Mit képzel magáról! Csak mert vagyonos, talán azt képzeli neki mindent lehet?! Hát a francokat! Persze inkább vigyenek egy alacsonyabb rangú senkit, mint egy kereskedő lányát.~
*Egy pillanatra lenyugtatja lelkét, de aztán utat enged a haragnak. Inkább lelki, mint fizikai síkon éli ki magát.*
~Átkozott légy, ezerszer is átkozott! Emberi érzésekkel játszol! De nem akkor mikor én a közeledben vagyok! Nem engedlek ősatyám sorsára jutni. Aki addig-addig játszadozott az emberekkel, míg vérpadra jutott, és ellehetlenítette utódjai életét! Minden erőmmel azon leszek, hogy meggátoljam ezt! Amíg lehet, szép szelíd szavakkal, a bizalmadat élvezve, néha maró gúnnyal, irónikus megjegyzésekkel. De ha más választást nem hagysz, az életed árán is Aleimord! Inkább kárhoztassák az én nevem, mint a tied! ~
*Tervei végrehajtásához tudja, mit kell tennie. Most már csak egy kérdés van hátra, hol találja meg a kulcsemberét. Nairada kisasszonyt.*
~ Meg kell kérdeznem, ő mit érez. Mit gondol erről az egészről. Remélem, nem inkább bízom a józan ítélőképességében. ~
*Érzi, már kellemetlenül hosszú a csend, Luni és közte.*
~Natalayda kisasszony, ha találkozhatnánk, de jó is lenne.~
- Luni, drága! Nairada vagy Natalayda kisasszony házon belül van? Ha igen, kérem vezessen hozzájuk. Közben pedig ön is biztonságban érezheti magát.
*Lágyan megérinti Luninari karját.*
~Danlo barátomnak igaza volt. Nagyobb bajt okoztunk, mint kellett volna.~
-Én pedig Uhn vagyok! Természetesen megértem, mit érez. Őrjítő tud lenni a tehetetlenség. Nézze, én eleddig a lány nyomai után kutattam. De egyszerűen, mintha a föld nyelte volna el. Elindultam segíteni, de nem tudtam. Ilyenkor nyugodt, hideg fej kell.
*Eszébe jutott, még ő sem mutatkozott még be.*
- Tudható ki lesz a kiválasztott? Már mint a frigyre.
~Baljós előjelek!~
*Pár pillanatra elkomorodik.*
~Natalayda.~
*Erre a gondolatra, meghűl ereiben a vér. Még szerencse, hogy Luni nem válaszol rögtön. Most gondolatai átveszik az irányítást, s lelke egy csapásra örvénylő óceánná változik.*
~Ha bízhatom a megérzésemben, akkor itt hamarost elszabadul a pokol. Kicsoda ez az Aleimord? Mit képzel magáról! Csak mert vagyonos, talán azt képzeli neki mindent lehet?! Hát a francokat! Persze inkább vigyenek egy alacsonyabb rangú senkit, mint egy kereskedő lányát.~
*Egy pillanatra lenyugtatja lelkét, de aztán utat enged a haragnak. Inkább lelki, mint fizikai síkon éli ki magát.*
~Átkozott légy, ezerszer is átkozott! Emberi érzésekkel játszol! De nem akkor mikor én a közeledben vagyok! Nem engedlek ősatyám sorsára jutni. Aki addig-addig játszadozott az emberekkel, míg vérpadra jutott, és ellehetlenítette utódjai életét! Minden erőmmel azon leszek, hogy meggátoljam ezt! Amíg lehet, szép szelíd szavakkal, a bizalmadat élvezve, néha maró gúnnyal, irónikus megjegyzésekkel. De ha más választást nem hagysz, az életed árán is Aleimord! Inkább kárhoztassák az én nevem, mint a tied! ~
*Tervei végrehajtásához tudja, mit kell tennie. Most már csak egy kérdés van hátra, hol találja meg a kulcsemberét. Nairada kisasszonyt.*
~ Meg kell kérdeznem, ő mit érez. Mit gondol erről az egészről. Remélem, nem inkább bízom a józan ítélőképességében. ~
*Érzi, már kellemetlenül hosszú a csend, Luni és közte.*
~Natalayda kisasszony, ha találkozhatnánk, de jó is lenne.~
- Luni, drága! Nairada vagy Natalayda kisasszony házon belül van? Ha igen, kérem vezessen hozzájuk. Közben pedig ön is biztonságban érezheti magát.
*Lágyan megérinti Luninari karját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952