Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-21 23:05:46
Üzenet elküldve: 2018-01-21 23:05:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Nem olyan biztos már benne, hogy egy kezén össze tudná számolni, az elmúlt hetek alatt hányszor zavarták meg őket egy kellemes együttlét alkalmával. Pedig nem volt az olyan sok idő!*
~Ilyen, ha egy befolyásos ember felesége vagy... Öhm, hát ez nagyszerű lesz minden reggel!~
*Nagyot sóhajt, és magára húzza a takarót, és próbálja figyelmen kívül hagyni, ami az ajtóban történik. Azonban ahogy hallja a két lány kétségbeesett hangját, mégis csak odapillant. Kezdi érdekelni a dolog, hiszen látszik, hogy nem csak azért zavarték fel őket korán reggel, hogy mennyi vizet öntsenek a vázába, és milyen sorrendbe pakolják bele a virágokat. Nai egy szolgálója egyszer megcsinálta. Kezdő volt a lány, és nem is egy észlény, de még olyan hisztériát nem csapott Nairada soha, mint akkor.
Végül már annyira felkeli az érdeklődését, mitől riadhatottak meg ennyire, hogy fedetlen keblei elé fogva a takarót átmászik a hatalmas ágy másik végébe, hogy jobban lásson.*
- Mi az, milyen doboz? *Kérdi homlokát ráncolva, mert már sejti, hogy valóban komoly dologról lehet szó.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 23:07:18
*Nem olyan biztos már benne, hogy egy kezén össze tudná számolni, az elmúlt hetek alatt hányszor zavarták meg őket egy kellemes együttlét alkalmával. Pedig nem volt az olyan sok idő!*
~Ilyen, ha egy befolyásos ember felesége vagy... Öhm, hát ez nagyszerű lesz minden reggel!~
*Nagyot sóhajt, és magára húzza a takarót, és próbálja figyelmen kívül hagyni, ami az ajtóban történik. Azonban ahogy hallja a két lány kétségbeesett hangját, mégis csak odapillant. Kezdi érdekelni a dolog, hiszen látszik, hogy nem csak azért zavarték fel őket korán reggel, hogy mennyi vizet öntsenek a vázába, és milyen sorrendbe pakolják bele a virágokat. Nai egy szolgálója egyszer megcsinálta. Kezdő volt a lány, és nem is egy észlény, de még olyan hisztériát nem csapott Nairada soha, mint akkor.
Végül már annyira felkeli az érdeklődését, mitől riadhatottak meg ennyire, hogy fedetlen keblei elé fogva a takarót átmászik a hatalmas ágy másik végébe, hogy jobban lásson.*
- Mi az, milyen doboz? *Kérdi homlokát ráncolva, mert már sejti, hogy valóban komoly dologról lehet szó.*
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 23:07:18
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-21 22:28:13
Üzenet elküldve: 2018-01-21 22:28:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Az, hogy mennyire rossz előérzete van, nem lenne képes kifejezni sem szavakkal, sem semmi mással, amit a létezők valaha is kitaláltak zűrzavaros és ellentmondásos érzelmeik kifejezésére. Legnagyobb félelmét pedig még csak meg sem meri fogalmazni magának, miközben nyílik az ajtó, és látja a ház éppen félmeztelen urát kissé talán álmos szemekkel föléjük magasodni.
Ha ez egy teljesen normális reggel lenne, szép napfelkeltével, csicsergő madarakkal, meg lágy felhőkkel odafent az égen, miközben kenyereket kenegetve késekkel odalent összefutnak a konyhában, vagy az étkezőben, minden bizonnyal már csak kíváncsiságból is megnézné Aleimordot magának, azt latolgatva magában, hogy mennyire izmos, vagy éppen mennyire kövér, vagy sovány. Hogy jól áll-e neki egyáltalán az, hogy csak félig öltött fel? Így azonban esze ágában sincs a férfi meztelen felsőtestét elemezgetni magában.
A szemeit figyeli, és a kezeit, hogy kinyúl-e azért a baljóslatú, semmi jót nem ígérő és ragacsos valamiért, amit a szőke lány tart a kezében, akinek ő még, - és erre csak most döbben rá szégyenkezve, - most is szorítja a csuklóját egy kicsit. Gyorsan el is engedi, aztán csak vár. Semmi mást nem tud ezen kívül tenni.
Riadt és kétségbeesett tekintete össze-vissza rebben a doboz és Aleimord között.
A fadobozra kenődött szín túlságosan is emlékezteti a vérre. A rémület, amivel Natalayda ébresztette őt túlságosan is arra a nagyon távoli, szinte félálomban átélt reggelre, amikor odahaza vér folyt, és tiszta vér.*
- Mi ez? *nyögi ki nagy nehezen.* Mi van a dobozban?
*A választól retteg, de tudnia kell. És biztos benne, hogy nem csak neki, hanem mindenki másnak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 23:46:43
*Az, hogy mennyire rossz előérzete van, nem lenne képes kifejezni sem szavakkal, sem semmi mással, amit a létezők valaha is kitaláltak zűrzavaros és ellentmondásos érzelmeik kifejezésére. Legnagyobb félelmét pedig még csak meg sem meri fogalmazni magának, miközben nyílik az ajtó, és látja a ház éppen félmeztelen urát kissé talán álmos szemekkel föléjük magasodni.
Ha ez egy teljesen normális reggel lenne, szép napfelkeltével, csicsergő madarakkal, meg lágy felhőkkel odafent az égen, miközben kenyereket kenegetve késekkel odalent összefutnak a konyhában, vagy az étkezőben, minden bizonnyal már csak kíváncsiságból is megnézné Aleimordot magának, azt latolgatva magában, hogy mennyire izmos, vagy éppen mennyire kövér, vagy sovány. Hogy jól áll-e neki egyáltalán az, hogy csak félig öltött fel? Így azonban esze ágában sincs a férfi meztelen felsőtestét elemezgetni magában.
A szemeit figyeli, és a kezeit, hogy kinyúl-e azért a baljóslatú, semmi jót nem ígérő és ragacsos valamiért, amit a szőke lány tart a kezében, akinek ő még, - és erre csak most döbben rá szégyenkezve, - most is szorítja a csuklóját egy kicsit. Gyorsan el is engedi, aztán csak vár. Semmi mást nem tud ezen kívül tenni.
Riadt és kétségbeesett tekintete össze-vissza rebben a doboz és Aleimord között.
A fadobozra kenődött szín túlságosan is emlékezteti a vérre. A rémület, amivel Natalayda ébresztette őt túlságosan is arra a nagyon távoli, szinte félálomban átélt reggelre, amikor odahaza vér folyt, és tiszta vér.*
- Mi ez? *nyögi ki nagy nehezen.* Mi van a dobozban?
*A választól retteg, de tudnia kell. És biztos benne, hogy nem csak neki, hanem mindenki másnak.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.21 23:46:43
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:11:06
Üzenet elküldve: 2018-01-21 14:11:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Az első szoba ahová benyit, nem Aleimord szobája. Ha lenne ideje ilyesmin gondolkodni, akkor sem csodálkozna ezen, hiszen még csak egy napja érkezett. Az viszont szerencsés, hogy nem kell végignyitogatnia minden ajtót céltalanul, mert Luni az első akibe belebotlik. Ő már biztosan ismeri a rezidenciát annyira, hogy útba igazítsa. Mielőtt megszólalna, meglepődve veszi észre, hogy a lány gyorsan kapcsol. Kérnie sem kell, talán a zaklatottság ül annyira Natalayda arcán, hogy a lány faggatózás nélkül siessen a segítségére.
A sötét hajú lány célirányosan vezeti Aleimord szobájához, ahol dörömbölésbe kezd, s ha nem nyílna ki az ajtó hamar, Naty biztosan benyitna. Az sem érdekelné, hogy éppen megzavar valamit, mert nagyon rossz érzése van, mégpedig a fekete doboz miatt, amit még most is a kezében szorongat, és ami miatt már ruháját is összekente, ahogyan a lépcső korlátját, Luni kilincsével egyetemben.
Szíve a torkában dobog, arca kipirult, s még mindig kapkodja a levegőt azután, hogy végigrohant a lépcsőn.
Nagy megkönnyebbülésére kinyílik az ajtó, s szembe találja magát a kócos, és félmeztelen ház urával. Naty azonnal felé nyújtja a dobozt, aminek a tartalmára legalább olyan kíváncsi, mint amennyire tudni sem akar róla. Utólag magyarázza meg, hogyan jutott hozzá.*
- A küszöbön volt.
*Az első szoba ahová benyit, nem Aleimord szobája. Ha lenne ideje ilyesmin gondolkodni, akkor sem csodálkozna ezen, hiszen még csak egy napja érkezett. Az viszont szerencsés, hogy nem kell végignyitogatnia minden ajtót céltalanul, mert Luni az első akibe belebotlik. Ő már biztosan ismeri a rezidenciát annyira, hogy útba igazítsa. Mielőtt megszólalna, meglepődve veszi észre, hogy a lány gyorsan kapcsol. Kérnie sem kell, talán a zaklatottság ül annyira Natalayda arcán, hogy a lány faggatózás nélkül siessen a segítségére.
A sötét hajú lány célirányosan vezeti Aleimord szobájához, ahol dörömbölésbe kezd, s ha nem nyílna ki az ajtó hamar, Naty biztosan benyitna. Az sem érdekelné, hogy éppen megzavar valamit, mert nagyon rossz érzése van, mégpedig a fekete doboz miatt, amit még most is a kezében szorongat, és ami miatt már ruháját is összekente, ahogyan a lépcső korlátját, Luni kilincsével egyetemben.
Szíve a torkában dobog, arca kipirult, s még mindig kapkodja a levegőt azután, hogy végigrohant a lépcsőn.
Nagy megkönnyebbülésére kinyílik az ajtó, s szembe találja magát a kócos, és félmeztelen ház urával. Naty azonnal felé nyújtja a dobozt, aminek a tartalmára legalább olyan kíváncsi, mint amennyire tudni sem akar róla. Utólag magyarázza meg, hogyan jutott hozzá.*
- A küszöbön volt.
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-21 00:44:23
Üzenet elküldve: 2018-01-21 00:44:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*A Nairadával eltöltött forró éjszaka után sem tud nyugodtan aludni. Folyamatosan horgolódik, felébred, kétszer le is megy a konyhába egyszer vízért, utána pedig meleg tejért. Attól fél, hogy felkelti vele a kedvesét is, csak reménykedni tud, hogy nem teszi.
Mikor végre sikerül zavartalanul elaludni pár óra múlva valaki a nevét kiabálja. Aleimord hangosan morog, majd halkan sóhajt.*
- Miért nem tudnak soha békén hagyni?
*Panaszkodik, és inkább közelebb bújik Nairadához.*
- Ha nem lenne fontos, nem dörömbölnének olyan hangosan.
*Felemeli a lány fejét, finom csókot lehel az ajkaira, majd nyöszörögve kikel az ágyból. Alulról felöltözik, és kócos hajjal nyit ajtót a zajt okozóknak.*
*A Nairadával eltöltött forró éjszaka után sem tud nyugodtan aludni. Folyamatosan horgolódik, felébred, kétszer le is megy a konyhába egyszer vízért, utána pedig meleg tejért. Attól fél, hogy felkelti vele a kedvesét is, csak reménykedni tud, hogy nem teszi.
Mikor végre sikerül zavartalanul elaludni pár óra múlva valaki a nevét kiabálja. Aleimord hangosan morog, majd halkan sóhajt.*
- Miért nem tudnak soha békén hagyni?
*Panaszkodik, és inkább közelebb bújik Nairadához.*
- Ha nem lenne fontos, nem dörömbölnének olyan hangosan.
*Felemeli a lány fejét, finom csókot lehel az ajkaira, majd nyöszörögve kikel az ágyból. Alulról felöltözik, és kócos hajjal nyit ajtót a zajt okozóknak.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-21 00:08:03
Üzenet elküldve: 2018-01-21 00:08:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Az Aleimorddal eltöltött éjszaka után nem csoda, hogy még akkor is jó mélyen alszik, mikor már az elhúzott függönyök között lassacskán kezd átszűrődni a reggeli fény. Fekete haja kócosan terül szét a párnán, kissé eltakarva vele elnyűtt arcát, és rálógva fedetlen kebleire. Aranyos lehet az igazak álmát alvó nő a maga bájával, és ha eltekintünk meztelenségétől, de nincsen benne semmi nemesi, semmi elegáns, olyan átlagos az egész látvány. Akár egy szegény parasztlány is lehetne, ha nem selyem ágyneművel takarózna, és nem virítana ujján a kisebb vagyont érő ékszer.
Először csak halk kiabálást hall, nem is tulajdonít neki különösebben nagy jelentőséget. Barátnője hangja végül egyre inkább rángatja ki álmából, Luni dörömbölését hallva pedig már csak fáradtan felnyög. Magára húzza a lecsúszott takarót, és közelebb gördül ALeimordhoz, ha még akkor ott van mellette.*
- Ne menj még el, kérlek! Csak két perc.
*Kérleli a férfit fáradt, rekedtes hangon, miközben szemét ki sem nyitja, és inkább a párnába fúrja az arcát.*
- Úgyis bejönnek majd, ha olyan fontos. Ha meg nem az, akkor felesleges amúgy is ez nagy hajcihő.
*Ha Aleimord ott marad vele, akkor szorosabban hozzábújik, kezeit a férfi felkarja köré fonva. Ha kimegy megnézni, mi a probléma, ő akkor sem kel fel, inkább a másik oldalára fordul az ajtónak háttal, hogy akár még csak tíz percre is visszaaludjon. Eleve nem tudna ilyen hirtelen felöltözni, meg nem is tervezte, hogy ő ilyen korán bárki miatt is felkeljen.*
*Az Aleimorddal eltöltött éjszaka után nem csoda, hogy még akkor is jó mélyen alszik, mikor már az elhúzott függönyök között lassacskán kezd átszűrődni a reggeli fény. Fekete haja kócosan terül szét a párnán, kissé eltakarva vele elnyűtt arcát, és rálógva fedetlen kebleire. Aranyos lehet az igazak álmát alvó nő a maga bájával, és ha eltekintünk meztelenségétől, de nincsen benne semmi nemesi, semmi elegáns, olyan átlagos az egész látvány. Akár egy szegény parasztlány is lehetne, ha nem selyem ágyneművel takarózna, és nem virítana ujján a kisebb vagyont érő ékszer.
Először csak halk kiabálást hall, nem is tulajdonít neki különösebben nagy jelentőséget. Barátnője hangja végül egyre inkább rángatja ki álmából, Luni dörömbölését hallva pedig már csak fáradtan felnyög. Magára húzza a lecsúszott takarót, és közelebb gördül ALeimordhoz, ha még akkor ott van mellette.*
- Ne menj még el, kérlek! Csak két perc.
*Kérleli a férfit fáradt, rekedtes hangon, miközben szemét ki sem nyitja, és inkább a párnába fúrja az arcát.*
- Úgyis bejönnek majd, ha olyan fontos. Ha meg nem az, akkor felesleges amúgy is ez nagy hajcihő.
*Ha Aleimord ott marad vele, akkor szorosabban hozzábújik, kezeit a férfi felkarja köré fonva. Ha kimegy megnézni, mi a probléma, ő akkor sem kel fel, inkább a másik oldalára fordul az ajtónak háttal, hogy akár még csak tíz percre is visszaaludjon. Eleve nem tudna ilyen hirtelen felöltözni, meg nem is tervezte, hogy ő ilyen korán bárki miatt is felkeljen.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-20 22:55:09
Üzenet elküldve: 2018-01-20 22:55:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Másodszorra már nem a bor álmosítja el, pusztán a mágiáról szóló sorok, amire igazából nem képes figyelni. Előfordul, hogy többször is át kell olvasnia egy-egy kissé fellengzősebben, vagy éppen szándékos bonyolultsággal megfogalmazott mondatot, hogy megértse miről is szól, de az is, hogy teljesen érthető oldalakat olvas el anélkül, hogy képes lenne felfogni akár csak egyetlen egy bekezdést is közülük úgy igazán.
Bármit is tesz, amivel próbálja figyelmét elterelve lenyugtatni magát, végül még is mindig csak odáig lyukad ki, hogy gondolatai visszatérnek Aleniára, a tisztásra, a Barakkra, arra, hogy mit tehetett vagy mondhatott volna másképpen ahhoz, hogy egy kicsivel közelebb legyenek magához Aleniához, aki nyilván éppen jobban szenved most, mint közülük bárki.
És persze arra, hogy egyáltalán, hogyan történhet ez pont vele? Reménytelenül érkezett ebbe a városba és éppen Alenia és Aleimord adták meg neki azt a reményt, hogy mostantól majd mindennek értelme lesz, sorsa pedig sokkal jobbra fordulhat, mint azt valaha remélte. Aztán ehhez képest alig alszik egyet, vagy kettőt és hirtelen nincs értelme semminek. Egy nap alatt egész új, még meg sem formálódott világa feje tetejére áll, és ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy nem képes felfogni, hogyan és miért bánthatja Aleniát bárki.
Ehhez hasonló gondolatok, ezek zavaros keveréke, és a rá váró utazástól és feladattól való félelem keveredek elméjében, miközben nagy nehezen sikerül először fél, majd háromnegyed, végül pedig nyugtalan és éber álomba kényszerítenie önmagát.
Ebből a magára erőszakolt, zavaros, rémisztő álmoktól hemzsegő alvásszerűségből rántja ki pillanatok alatt egy különös és félelmetes hang. Női kiabálás valahonnan nagyon távolról, és még is sokkal közelebből, mint amire akár még az előző rémálomba illő nap alapján számított volna.
Ezek után nyitja ki szobája ajtaját valaki.
Úgy ül és pattan fel ágyában, mint akibe a semmiből és hirtelen tőrt döfött egy eddig ismeretlen, eddig ölelt két játéknyulát pedig olyan görcsösen szorítja saját törékeny testéhez, hogy tudja, nekik az már fáj és fojt. És még is, először életében, azóta, amióta megkapta édesanyjától őket még sem jutnak eszébe az ő szenvedéseik.
A Natalayda kezében tartott dobozra vonzódik tekintete, miközben természetesen látja a tegnap megismert szőke emberlány arcát és szemeit. Egészen eddig bocsánatot szeretett volna kérni tőle is, Ydrisstől is azért az ostoba még is kétségbeesett hisztiért, amit a Barakk előtt művelt teljesen összetörve, most azonban mindezt a "tervet" kisöpri belőle a valóság ridegsége.
Persze, nem kellene tudnia, és nem is tudja, hogy mi az, amit az ember a kezében tart, de tekintete és arca akkor is rádöbbentenék arra, hogy valami nagyon-nagyon nagy baj van, hogyha még nem látott volna hasonló arckifejezést korábban soha.
Még arra sincs ideje, hogy örüljön neki, hogy szokásához híven nem vette le minden ruháját lefekvés előtt, hanem le sem vetkőzött, hogy mihamarabb elkészülhessen majd reggel, ami úgy tűnik, hogy időközben eljött.
Pillanatok sem kellenek neki, hogy kipattanjon az ágyból ottfelejtve játéknyulait betakaratlanul, kiszolgáltatva a hidegnek, majd Natalaydához rohanjon, és gyengéden, de határozottan a csuklójára markoljon és húzza magával.
Az ajtón, amit Aleimord szobájának sejt, már ő maga dörömböl.*
- Aleimord, Aleimord! *kiabál, pedig minden bizonnyal kiabálnia sem kellene, hiszen a másik lány sikoltása nem csak őt ébresztette fel, hanem sokakat, vagy pedig inkább mindenki mást.*
- Gyere ki kérlek!
*Hiába tudja, hogy ez felesleges kérés. Ha Natalayda sikoltására nem is, akkor erre már biztos mindenki felébredt ebben az egész istenek és istennők által elátkozott házban.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 23:16:38
*Másodszorra már nem a bor álmosítja el, pusztán a mágiáról szóló sorok, amire igazából nem képes figyelni. Előfordul, hogy többször is át kell olvasnia egy-egy kissé fellengzősebben, vagy éppen szándékos bonyolultsággal megfogalmazott mondatot, hogy megértse miről is szól, de az is, hogy teljesen érthető oldalakat olvas el anélkül, hogy képes lenne felfogni akár csak egyetlen egy bekezdést is közülük úgy igazán.
Bármit is tesz, amivel próbálja figyelmét elterelve lenyugtatni magát, végül még is mindig csak odáig lyukad ki, hogy gondolatai visszatérnek Aleniára, a tisztásra, a Barakkra, arra, hogy mit tehetett vagy mondhatott volna másképpen ahhoz, hogy egy kicsivel közelebb legyenek magához Aleniához, aki nyilván éppen jobban szenved most, mint közülük bárki.
És persze arra, hogy egyáltalán, hogyan történhet ez pont vele? Reménytelenül érkezett ebbe a városba és éppen Alenia és Aleimord adták meg neki azt a reményt, hogy mostantól majd mindennek értelme lesz, sorsa pedig sokkal jobbra fordulhat, mint azt valaha remélte. Aztán ehhez képest alig alszik egyet, vagy kettőt és hirtelen nincs értelme semminek. Egy nap alatt egész új, még meg sem formálódott világa feje tetejére áll, és ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy nem képes felfogni, hogyan és miért bánthatja Aleniát bárki.
Ehhez hasonló gondolatok, ezek zavaros keveréke, és a rá váró utazástól és feladattól való félelem keveredek elméjében, miközben nagy nehezen sikerül először fél, majd háromnegyed, végül pedig nyugtalan és éber álomba kényszerítenie önmagát.
Ebből a magára erőszakolt, zavaros, rémisztő álmoktól hemzsegő alvásszerűségből rántja ki pillanatok alatt egy különös és félelmetes hang. Női kiabálás valahonnan nagyon távolról, és még is sokkal közelebből, mint amire akár még az előző rémálomba illő nap alapján számított volna.
Ezek után nyitja ki szobája ajtaját valaki.
Úgy ül és pattan fel ágyában, mint akibe a semmiből és hirtelen tőrt döfött egy eddig ismeretlen, eddig ölelt két játéknyulát pedig olyan görcsösen szorítja saját törékeny testéhez, hogy tudja, nekik az már fáj és fojt. És még is, először életében, azóta, amióta megkapta édesanyjától őket még sem jutnak eszébe az ő szenvedéseik.
A Natalayda kezében tartott dobozra vonzódik tekintete, miközben természetesen látja a tegnap megismert szőke emberlány arcát és szemeit. Egészen eddig bocsánatot szeretett volna kérni tőle is, Ydrisstől is azért az ostoba még is kétségbeesett hisztiért, amit a Barakk előtt művelt teljesen összetörve, most azonban mindezt a "tervet" kisöpri belőle a valóság ridegsége.
Persze, nem kellene tudnia, és nem is tudja, hogy mi az, amit az ember a kezében tart, de tekintete és arca akkor is rádöbbentenék arra, hogy valami nagyon-nagyon nagy baj van, hogyha még nem látott volna hasonló arckifejezést korábban soha.
Még arra sincs ideje, hogy örüljön neki, hogy szokásához híven nem vette le minden ruháját lefekvés előtt, hanem le sem vetkőzött, hogy mihamarabb elkészülhessen majd reggel, ami úgy tűnik, hogy időközben eljött.
Pillanatok sem kellenek neki, hogy kipattanjon az ágyból ottfelejtve játéknyulait betakaratlanul, kiszolgáltatva a hidegnek, majd Natalaydához rohanjon, és gyengéden, de határozottan a csuklójára markoljon és húzza magával.
Az ajtón, amit Aleimord szobájának sejt, már ő maga dörömböl.*
- Aleimord, Aleimord! *kiabál, pedig minden bizonnyal kiabálnia sem kellene, hiszen a másik lány sikoltása nem csak őt ébresztette fel, hanem sokakat, vagy pedig inkább mindenki mást.*
- Gyere ki kérlek!
*Hiába tudja, hogy ez felesleges kérés. Ha Natalayda sikoltására nem is, akkor erre már biztos mindenki felébredt ebben az egész istenek és istennők által elátkozott házban.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 23:16:38
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:53:47
Üzenet elküldve: 2018-01-20 21:53:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Aleimord megmutatja a szobáját, és be is költözik.
Az ágya sokkal kényelmesebb, mint a Pegazusban, így pihentetőbb éjszakán van túl. Sőt, jóval korábban is ébred, mint általában. Hamar felöltözik, s reggeliért indul. Ahogy lefelé halad a lépcsőn, azon gondolkodik, vajon Uhn, visszatért-e már. Nagyon reméli, hogy nem történt baja az újdonsült testőrnek, mert nagyon rosszul érintené, ha történne vele valami. Elvégre őutána ment a piacra, és találkozott Nairadával is, aki végül munkát szerzett neki. Úgy dönt, mielőtt a konyhába menne, kilép az ajtón, hogy megkérdezze az egyik ajtónállót, látta-e a farkas prémes férfit.
Őszintén elcsodálkozik, amikor nem lát az ajtó előtt senkit. Nem hogy ketten, de egyetlen őr sincs ott.
~Talán váltás van éppen.~ Fut át az agyán, de mielőtt visszalépne az ajtóból, megcsapja az orrát valami különös szag, amit nem tud hová tenni. Megtorpan, s szimatol egy kicsit, s csak ekkor akad meg a szeme a kis fekete, virágmintás dobozkán. Nem valami bizalomgerjesztő, mint ahogy a sötét dolgok általában nem azok, de csak nem hagyja ott. Lehajol, hogy fölvegye, miközben kerülgeti a rossz érzés. Még meg is szagolja, és bizony a dobozból jön a szag. Ezelőtt még sosem érzett ilyet, de biztos benne, hogy a jövőben sem szeretne többet.
~Nem szoktak csomagokat küszöbökön hagyni... miért nem futár hozta? És mi ez a szag?~ Egyre inkább szedi a lábát, hogy megkeresse Aleimordot. ~ Ki másnak küldték volna? ~
Csak akkor tűnik fel neki, hogy ragacsos a doboz, mikor átveszi a másik kezébe, hogy a lépcsőn felfogja szoknyáját. Maszatos kezére pillant, s dörzsöli össze ujjait a ragacsot vizsgálva, s még meg is szagolja, hogy mi a bánat kente össze? A felismeréstől elszörnyed. Egy pillanat az egész, de magát is meglepve nem sikolt fel, vagy kezd el hisztériázni, hanem a ház urának nevét kezdi el kiabálni. A lépcsőfokokat kettesével, hármasával szedve szalad felfelé, a korláton maszatos nyomokat hagyva a nagy sietségben.*
- Aleimord! Aleimord! Ébresztő! Aleimord!
*Az emeleten ahhoz az ajtóhoz siet, ahol a házigazda szobáját sejti, és nagyon reméli, hogy nem téveszt ajtót, amikor egyszerűen benyit. Úgy hiszi, ez fontosabb most minden illemnél, így ha rossz szobába nyit, vagy nem lép ki hamarabb a folyosóra valaki, akkor sorra próbálja a szobákat, hátha sikerrel jár, miközben a sietségtől kifulladva, kilincseket maszatolva próbálkozik.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 21:59:16
*Aleimord megmutatja a szobáját, és be is költözik.
Az ágya sokkal kényelmesebb, mint a Pegazusban, így pihentetőbb éjszakán van túl. Sőt, jóval korábban is ébred, mint általában. Hamar felöltözik, s reggeliért indul. Ahogy lefelé halad a lépcsőn, azon gondolkodik, vajon Uhn, visszatért-e már. Nagyon reméli, hogy nem történt baja az újdonsült testőrnek, mert nagyon rosszul érintené, ha történne vele valami. Elvégre őutána ment a piacra, és találkozott Nairadával is, aki végül munkát szerzett neki. Úgy dönt, mielőtt a konyhába menne, kilép az ajtón, hogy megkérdezze az egyik ajtónállót, látta-e a farkas prémes férfit.
Őszintén elcsodálkozik, amikor nem lát az ajtó előtt senkit. Nem hogy ketten, de egyetlen őr sincs ott.
~Talán váltás van éppen.~ Fut át az agyán, de mielőtt visszalépne az ajtóból, megcsapja az orrát valami különös szag, amit nem tud hová tenni. Megtorpan, s szimatol egy kicsit, s csak ekkor akad meg a szeme a kis fekete, virágmintás dobozkán. Nem valami bizalomgerjesztő, mint ahogy a sötét dolgok általában nem azok, de csak nem hagyja ott. Lehajol, hogy fölvegye, miközben kerülgeti a rossz érzés. Még meg is szagolja, és bizony a dobozból jön a szag. Ezelőtt még sosem érzett ilyet, de biztos benne, hogy a jövőben sem szeretne többet.
~Nem szoktak csomagokat küszöbökön hagyni... miért nem futár hozta? És mi ez a szag?~ Egyre inkább szedi a lábát, hogy megkeresse Aleimordot. ~ Ki másnak küldték volna? ~
Csak akkor tűnik fel neki, hogy ragacsos a doboz, mikor átveszi a másik kezébe, hogy a lépcsőn felfogja szoknyáját. Maszatos kezére pillant, s dörzsöli össze ujjait a ragacsot vizsgálva, s még meg is szagolja, hogy mi a bánat kente össze? A felismeréstől elszörnyed. Egy pillanat az egész, de magát is meglepve nem sikolt fel, vagy kezd el hisztériázni, hanem a ház urának nevét kezdi el kiabálni. A lépcsőfokokat kettesével, hármasával szedve szalad felfelé, a korláton maszatos nyomokat hagyva a nagy sietségben.*
- Aleimord! Aleimord! Ébresztő! Aleimord!
*Az emeleten ahhoz az ajtóhoz siet, ahol a házigazda szobáját sejti, és nagyon reméli, hogy nem téveszt ajtót, amikor egyszerűen benyit. Úgy hiszi, ez fontosabb most minden illemnél, így ha rossz szobába nyit, vagy nem lép ki hamarabb a folyosóra valaki, akkor sorra próbálja a szobákat, hátha sikerrel jár, miközben a sietségtől kifulladva, kilincseket maszatolva próbálkozik.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.20 21:59:16
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:16:37
Üzenet elküldve: 2018-01-20 20:16:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*A felkelő nap első sugarai aranyos fénybe borítják a bejárathoz vezető lépcsőt, mint minden reggel. Ám most valami nem stimmel. A fényes ragyogás megtörik a legfelső lépcsőfok szélén sötétlő folton. Egy egyszerű, fekete fadoboz, egy arasz széles, másfél arasz hosszú. Tetejére díszes virág motívum van vésve, oldala kissé ragacsos, mintha valaki lekváros ujjal nyúlt volna hozzá. Már az ajtóból kilépve megcsaphatja a távozót egy enyhe, különös szag, ami az ismeretlen csomagból árad.*
*A felkelő nap első sugarai aranyos fénybe borítják a bejárathoz vezető lépcsőt, mint minden reggel. Ám most valami nem stimmel. A fényes ragyogás megtörik a legfelső lépcsőfok szélén sötétlő folton. Egy egyszerű, fekete fadoboz, egy arasz széles, másfél arasz hosszú. Tetejére díszes virág motívum van vésve, oldala kissé ragacsos, mintha valaki lekváros ujjal nyúlt volna hozzá. Már az ajtóból kilépve megcsaphatja a távozót egy enyhe, különös szag, ami az ismeretlen csomagból árad.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-20 08:33:04
Üzenet elküldve: 2018-01-20 08:33:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Amikor meglátta belépni az ajtón a testőrét, annak kilincsre szorított kezét és megdöbbent arcát, tudta, hogy a reakcióját illetően a lehetőségek tárháza határtalan, ahogy a káromkodásainak cifrasága is, ha éppen borzalmasan ideges. Nem tudta, mire számítson, hogy veszekedni fog, vagy csak hátat fordít és kimegy. Annyi viszont biztos, hogy amit tesz, arra viszont még csak gondolni sem mert volna.
Átöleli őt, mire Nairada először csak ledöbbenve áll, majd mikor észhez tér végre, mosolyogva bújik hozzá ő is. Fontos neki Siel véleménye, hogy mit gondol, hisz egész életében számíthatott rá bármiben, és reméli, hogy ez a jövőben is így lesz.*
- Szia Naty! Majd holnap beszélünk még!
*Köszön el a lánytól, mikor az bejelenti, hogy szeretne távozni. Ő addig ott marad Siellel a szobában, míg Aleimord vissza nem tér.*
- Siel, köszönöm, hogy támogatsz! Bevallom megleptél, nagyon is, persze kellemesen. Remélem azért továbbiakban is számíthatok a szolgálatodra, minden téren.
*Mondja őszinte mosollyal az arcán, majd mikor kedvese visszajön, rá irányítja a figyelmét. Furcsamód sokkal nyugodtabban tud most gondolni erre az egész ügyre, mintha ujján az gyűrű valamiféle biztosíték lenne.*
- Ha ismernek engem a rablók, tudni fogják, hogy hazugság az egész, és csak nagyobb bajba sodrod a húgod, mint amilyenben most van. A hamis esküvő pedig ideig-óráig fog működni csak, már ha nem tűnik fel nekik előbb a csel. Vegyél el valakit rendesen, valakit, aki megfelel a kitételeknek! Nem kell egy házasságnak örökre szólni, ha lenyugodtak a dolgok, el is válhatsz.
*Ha Aleimord is úgy szeretné, Nairada nála tölti az éjszakát, csak úgy, mint legutóbb, mikor egymás karjaiban aludtak el.*
*Amikor meglátta belépni az ajtón a testőrét, annak kilincsre szorított kezét és megdöbbent arcát, tudta, hogy a reakcióját illetően a lehetőségek tárháza határtalan, ahogy a káromkodásainak cifrasága is, ha éppen borzalmasan ideges. Nem tudta, mire számítson, hogy veszekedni fog, vagy csak hátat fordít és kimegy. Annyi viszont biztos, hogy amit tesz, arra viszont még csak gondolni sem mert volna.
Átöleli őt, mire Nairada először csak ledöbbenve áll, majd mikor észhez tér végre, mosolyogva bújik hozzá ő is. Fontos neki Siel véleménye, hogy mit gondol, hisz egész életében számíthatott rá bármiben, és reméli, hogy ez a jövőben is így lesz.*
- Szia Naty! Majd holnap beszélünk még!
*Köszön el a lánytól, mikor az bejelenti, hogy szeretne távozni. Ő addig ott marad Siellel a szobában, míg Aleimord vissza nem tér.*
- Siel, köszönöm, hogy támogatsz! Bevallom megleptél, nagyon is, persze kellemesen. Remélem azért továbbiakban is számíthatok a szolgálatodra, minden téren.
*Mondja őszinte mosollyal az arcán, majd mikor kedvese visszajön, rá irányítja a figyelmét. Furcsamód sokkal nyugodtabban tud most gondolni erre az egész ügyre, mintha ujján az gyűrű valamiféle biztosíték lenne.*
- Ha ismernek engem a rablók, tudni fogják, hogy hazugság az egész, és csak nagyobb bajba sodrod a húgod, mint amilyenben most van. A hamis esküvő pedig ideig-óráig fog működni csak, már ha nem tűnik fel nekik előbb a csel. Vegyél el valakit rendesen, valakit, aki megfelel a kitételeknek! Nem kell egy házasságnak örökre szólni, ha lenyugodtak a dolgok, el is válhatsz.
*Ha Aleimord is úgy szeretné, Nairada nála tölti az éjszakát, csak úgy, mint legutóbb, mikor egymás karjaiban aludtak el.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-20 01:40:58
Üzenet elküldve: 2018-01-20 01:40:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Látja a megdöbbent ábrázatokat, és ez miatt kezd el elhatalmasodni benne a rossz érzés. Tudja, hogy ez szükséges, mégis ők itt boldogok, amíg valószínűleg a húga szenved.*
- Holnap mindent megbeszélünk.
*Mondja ezt, főleg Sielnek.*
- Jöjjön, keresünk egy üres szobát.
*Fordul Natalyada felé, majd egy lopott csókot nyom Nairada arcára.
Kisétál a küszöbön, picit megáll, majd körbenéz. A lépcsővel szembeni jobb oldali szoba Aleniáé, utána, a sarokban van egy másik, minek ajtaja már a következő falról nyílik, az tökéletes lesz. Ha Natalyada követi, akkor kinyitja előtte az ajtót.*
- Csak tessék, mintha otthon lenne.
*Ha az ember nő nem követi, akkor csak elmondja, hogy merre lesz a szobája.
Ezután Nairada felé fordul, direkt úgy beszél, hogy Siel is értse, mi történik.*
- A húgom még mindig fogságban van. Félek, hogy nem tudjuk átverni a rablókat...
*Halkan sóhajt.*
- Már csak két ötletem maradt. Az egyik szerint vagy valahogyan eljátszod, hogy szegény vagy, vagy csinálunk egy hamis esküvőt. Talán az egyik pap elvállalná.
*Halkan sóhajt.*
- Nem sodorhatlak téged ilyen veszélybe. Nem tehetem meg veled, hogy eljátszd a nincstelen lányt, vagy hogy elajándékozd mindenedet. Kitalálok valamit, ígérem.
*Még megvárja a választ, de utána megpróbálja eltenni magát holnapra.*
*Látja a megdöbbent ábrázatokat, és ez miatt kezd el elhatalmasodni benne a rossz érzés. Tudja, hogy ez szükséges, mégis ők itt boldogok, amíg valószínűleg a húga szenved.*
- Holnap mindent megbeszélünk.
*Mondja ezt, főleg Sielnek.*
- Jöjjön, keresünk egy üres szobát.
*Fordul Natalyada felé, majd egy lopott csókot nyom Nairada arcára.
Kisétál a küszöbön, picit megáll, majd körbenéz. A lépcsővel szembeni jobb oldali szoba Aleniáé, utána, a sarokban van egy másik, minek ajtaja már a következő falról nyílik, az tökéletes lesz. Ha Natalyada követi, akkor kinyitja előtte az ajtót.*
- Csak tessék, mintha otthon lenne.
*Ha az ember nő nem követi, akkor csak elmondja, hogy merre lesz a szobája.
Ezután Nairada felé fordul, direkt úgy beszél, hogy Siel is értse, mi történik.*
- A húgom még mindig fogságban van. Félek, hogy nem tudjuk átverni a rablókat...
*Halkan sóhajt.*
- Már csak két ötletem maradt. Az egyik szerint vagy valahogyan eljátszod, hogy szegény vagy, vagy csinálunk egy hamis esküvőt. Talán az egyik pap elvállalná.
*Halkan sóhajt.*
- Nem sodorhatlak téged ilyen veszélybe. Nem tehetem meg veled, hogy eljátszd a nincstelen lányt, vagy hogy elajándékozd mindenedet. Kitalálok valamit, ígérem.
*Még megvárja a választ, de utána megpróbálja eltenni magát holnapra.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-20 01:21:00
Üzenet elküldve: 2018-01-20 01:21:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
~Mindenki jobban járt volna, ha elrabolnak.~
*Gondolja, miközben jobb kezével, még mindig a kilincset markolássza, olyan erővel, hogy ujjai teljesen elfehérednek és mikor elengedi végül, percekbe telik, mire elmúlik bennük a zsibbadtság és visszanyerik eredeti színüket. A második gondolata, hogy kardot ránt és végez a férfival, de még önnön magának is be kell vallania, hogy mennyire röhejes ez az ötlet. Mármint nem attól fél, hogy esetleg az őrök később őt is felkoncolják, mert nehezen tudja elképzelni, hogy az őröknek ez egyáltalán sikerülne és ha mégis, elmúlt már az az idő, amikor még félt a halál közelségétől. Ha nap mint nap szembesülnöd kell azzal, hogy hátralévő kevéske idődet is kézen fogva kell eltöltened a kaszással, akkor végül az egyetlen lehetséges út az elfogadás marad. Nem. Nem ezek a tények állítják meg a kezét, hanem Nairada tekintete. Egy olyan boldogságtól csillogó tekintet, amit Siel már régen látott, és be kell vallja magának, nem hitte volna, hogy újra látni fogja. Ennek a férfinak, még ha nem is a legigazabbak a szándékai, sikerült elérnie azt, amit Sielnek soha nem sikerült. A másik dolog, amit csak most vett észre és ennek lehet csak a gyűrű az oka, de az ő négykézláb topogó, szurtos arcú, kis minden lében kanál úrnője felnőtt. És mindez úgy történt, hogy ő észre sem vette, vagy ami még rosszabb, nem akarta észrevenni. Most pedig itt áll, egy igazi úri hölgy, nem, nem is hölgy, hanem nő és az egyetlen személy, aki elrontja a boldogságát az Siel. Furcsa érzés kezdi hatalmába keríteni. A szomorúság és a boldogság furcsa és szívet tépő egyvelege. Az öröm és a bánt furcsa diszharmóniája, ami mégis értelmet nyer ebben a pillanatban. Ekkor gördül le az a könnycsepp, ami végérvényesen eldönti mit fog tenni. Nem törődve semmivel és senkivel lép oda úrnőjéhez és szorosan magához öleli. És nem is akarja elengedni, azt szeretné, ha még mindig az a kislány lenne, akinek szüksége van rá, aki még könnyes szemmel köszöni meg, mikor Siel felsegíti, mikor elesik és aki még mindenben kikérte a véleményét. Ekkor jön csak rá, hogy minden megváltozott, csak ő nem. A múltban akart élni, de a jelen is már rég elhaladt felette és ha nem tesz valamit, akkor a jövőben sem reménykedhet. Elengedi a lányt, a lehető legkisebb feltűnéssel letörli a könnycseppet, majd Nairadára mosolyog.*
-Gyönyörű ékszer. Igen, van miről beszélnünk.
*Majd még mindig mosolyogva Aleimord felé fordul.*
-Ha ennek az egésznek vége, önnel is szeretnék beszélni uram, már ha nem probléma. Addig is szolgáljon velem.
*Hajol meg a férfi felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.20 15:24:46, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
~Mindenki jobban járt volna, ha elrabolnak.~
*Gondolja, miközben jobb kezével, még mindig a kilincset markolássza, olyan erővel, hogy ujjai teljesen elfehérednek és mikor elengedi végül, percekbe telik, mire elmúlik bennük a zsibbadtság és visszanyerik eredeti színüket. A második gondolata, hogy kardot ránt és végez a férfival, de még önnön magának is be kell vallania, hogy mennyire röhejes ez az ötlet. Mármint nem attól fél, hogy esetleg az őrök később őt is felkoncolják, mert nehezen tudja elképzelni, hogy az őröknek ez egyáltalán sikerülne és ha mégis, elmúlt már az az idő, amikor még félt a halál közelségétől. Ha nap mint nap szembesülnöd kell azzal, hogy hátralévő kevéske idődet is kézen fogva kell eltöltened a kaszással, akkor végül az egyetlen lehetséges út az elfogadás marad. Nem. Nem ezek a tények állítják meg a kezét, hanem Nairada tekintete. Egy olyan boldogságtól csillogó tekintet, amit Siel már régen látott, és be kell vallja magának, nem hitte volna, hogy újra látni fogja. Ennek a férfinak, még ha nem is a legigazabbak a szándékai, sikerült elérnie azt, amit Sielnek soha nem sikerült. A másik dolog, amit csak most vett észre és ennek lehet csak a gyűrű az oka, de az ő négykézláb topogó, szurtos arcú, kis minden lében kanál úrnője felnőtt. És mindez úgy történt, hogy ő észre sem vette, vagy ami még rosszabb, nem akarta észrevenni. Most pedig itt áll, egy igazi úri hölgy, nem, nem is hölgy, hanem nő és az egyetlen személy, aki elrontja a boldogságát az Siel. Furcsa érzés kezdi hatalmába keríteni. A szomorúság és a boldogság furcsa és szívet tépő egyvelege. Az öröm és a bánt furcsa diszharmóniája, ami mégis értelmet nyer ebben a pillanatban. Ekkor gördül le az a könnycsepp, ami végérvényesen eldönti mit fog tenni. Nem törődve semmivel és senkivel lép oda úrnőjéhez és szorosan magához öleli. És nem is akarja elengedni, azt szeretné, ha még mindig az a kislány lenne, akinek szüksége van rá, aki még könnyes szemmel köszöni meg, mikor Siel felsegíti, mikor elesik és aki még mindenben kikérte a véleményét. Ekkor jön csak rá, hogy minden megváltozott, csak ő nem. A múltban akart élni, de a jelen is már rég elhaladt felette és ha nem tesz valamit, akkor a jövőben sem reménykedhet. Elengedi a lányt, a lehető legkisebb feltűnéssel letörli a könnycseppet, majd Nairadára mosolyog.*
-Gyönyörű ékszer. Igen, van miről beszélnünk.
*Majd még mindig mosolyogva Aleimord felé fordul.*
-Ha ennek az egésznek vége, önnel is szeretnék beszélni uram, már ha nem probléma. Addig is szolgáljon velem.
*Hajol meg a férfi felé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.20 15:24:46, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:31:13
Üzenet elküldve: 2018-01-19 23:31:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Naty kopog az ajtón, s várna is az engedélyre, de Siel türelmetlen szó nélkül beront. Ám előtte, még mosolyt csal a lány ajkaira, az a néhány elsuttogott szó, melyből kiderül számára, hogy Siel mégis megismeri annak ellenére, hogy tízen év is eltelt mióta utoljára találkoztak.
Éppen szóra nyitja a száját, hogy válaszoljon Sielnek, de a levegő vétel bennreked, ahogy az ajtó kinyílik, s a pár szétrebben. Pillantása a könnyben úszó szemű Naira vetődik. Óvatosan lép egyet ő is Siel után.
Aleimord mosolyog, Nairada sír, Naty pedig már végképp nem tudja hová került. Miközben Sielhez beszélnek, ő egyre inkább csak Nairadát fürkészi, mivel Aleimord minden alkalommal másképp viselkedett annál, mint ahogy elvárt lett volna. Legalábbis Naty szerint. Jobban bízik Nairadában, aki lassan mégis elmosolyodik, megnyugtatva ezzel Natalayda lelkét. Talán még sincs akkora baj, talán kitaláltak valamit.
Pillantása egyre inkább barátnője, babráló kezére siklik, ahol megcsillan az új gyűrű. Korábban is sejtette mire készül a férfi, mikor cinkos pillantást vetett a lányra, de nem hitte, hogy ebben a faramuci helyzetben is véghezviszi.
~Mindenki máshonnan merít erőt…~
Próbál valamelyest értelmet találni Aleimord lépéseiben, mert úgy érzi, egy két kivétellel, csak bírálta a férfit legbelül, holott még csak ma találkoztak először.
Ügyel, hogy Aleit érintő gondolatai még véletlenül se üljenek ki arcára, s inkább Naira koncentrál, na meg Sielre, mert a hűvös „Úrnőm” megszólítás nem sejtet túl sok jót.
Jobb volna magukra hagyni őket, s esetleg lepakolni a cókmókját is.*
- Bocsánat, hogy zavarok, de későre jár… *szólal meg Siel mögül.* ha nincs rám szükség, visszavonulnék a szobámba… csak hogy nincsen szobám…
*Toporog egy kicsit, s bocsánatkérő pillantást vet Nairadára, majd Aleimordra, hiszen mégiscsak kettejük közül kellene határoznia valakinek a szállását illetően.*
*Naty kopog az ajtón, s várna is az engedélyre, de Siel türelmetlen szó nélkül beront. Ám előtte, még mosolyt csal a lány ajkaira, az a néhány elsuttogott szó, melyből kiderül számára, hogy Siel mégis megismeri annak ellenére, hogy tízen év is eltelt mióta utoljára találkoztak.
Éppen szóra nyitja a száját, hogy válaszoljon Sielnek, de a levegő vétel bennreked, ahogy az ajtó kinyílik, s a pár szétrebben. Pillantása a könnyben úszó szemű Naira vetődik. Óvatosan lép egyet ő is Siel után.
Aleimord mosolyog, Nairada sír, Naty pedig már végképp nem tudja hová került. Miközben Sielhez beszélnek, ő egyre inkább csak Nairadát fürkészi, mivel Aleimord minden alkalommal másképp viselkedett annál, mint ahogy elvárt lett volna. Legalábbis Naty szerint. Jobban bízik Nairadában, aki lassan mégis elmosolyodik, megnyugtatva ezzel Natalayda lelkét. Talán még sincs akkora baj, talán kitaláltak valamit.
Pillantása egyre inkább barátnője, babráló kezére siklik, ahol megcsillan az új gyűrű. Korábban is sejtette mire készül a férfi, mikor cinkos pillantást vetett a lányra, de nem hitte, hogy ebben a faramuci helyzetben is véghezviszi.
~Mindenki máshonnan merít erőt…~
Próbál valamelyest értelmet találni Aleimord lépéseiben, mert úgy érzi, egy két kivétellel, csak bírálta a férfit legbelül, holott még csak ma találkoztak először.
Ügyel, hogy Aleit érintő gondolatai még véletlenül se üljenek ki arcára, s inkább Naira koncentrál, na meg Sielre, mert a hűvös „Úrnőm” megszólítás nem sejtet túl sok jót.
Jobb volna magukra hagyni őket, s esetleg lepakolni a cókmókját is.*
- Bocsánat, hogy zavarok, de későre jár… *szólal meg Siel mögül.* ha nincs rám szükség, visszavonulnék a szobámba… csak hogy nincsen szobám…
*Toporog egy kicsit, s bocsánatkérő pillantást vet Nairadára, majd Aleimordra, hiszen mégiscsak kettejük közül kellene határoznia valakinek a szállását illetően.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-19 11:01:20
Üzenet elküldve: 2018-01-19 11:01:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Kicsit döbbent, amikor végre eljut addig, hogy kinézzen az ablakon. Nem csoda, hogy még nem kelt fel odakint a nap, amikor a hold és a csillagok állása szerint leginkább még este van.
Nem hinné, hogy átaludt egy napot, de abban biztos, hogy az előző zaklatott nap és a bor, (pontosabban az "előző nap" az még ez a nap) amit talán nem kellett volna meginnia, megzavarhatta a szervezetét. Meg még az is lehet, hogy drága volt. Nem mintha nem lenne végül is mindegy ez utóbbi, kétli, hogy bárki is számon akarná kérni rajta, vagy akár bárkinek is feltűnne egyetlen palack hiánya, aminek tartalmából még így is maradt.
Bármennyire is fáradtnak érezte magát, minden bizonnyal alig egy-két órácskát alhatott, talán még annyit sem.
~ Várhattam volna Ydrissre. Én hülye! ~
Nem tud mit kezdeni magával. Elég természetes, hogy nem nyugodt, és az az ideges félelem sem múlt el, amit eddig érzett.
Visszamegy a szobájába olvasni a gyertyafénynél. Nem tud ennél többet, jobbat, értelmesebbet kezdeni magával pillanatnyilag.*
*Kicsit döbbent, amikor végre eljut addig, hogy kinézzen az ablakon. Nem csoda, hogy még nem kelt fel odakint a nap, amikor a hold és a csillagok állása szerint leginkább még este van.
Nem hinné, hogy átaludt egy napot, de abban biztos, hogy az előző zaklatott nap és a bor, (pontosabban az "előző nap" az még ez a nap) amit talán nem kellett volna meginnia, megzavarhatta a szervezetét. Meg még az is lehet, hogy drága volt. Nem mintha nem lenne végül is mindegy ez utóbbi, kétli, hogy bárki is számon akarná kérni rajta, vagy akár bárkinek is feltűnne egyetlen palack hiánya, aminek tartalmából még így is maradt.
Bármennyire is fáradtnak érezte magát, minden bizonnyal alig egy-két órácskát alhatott, talán még annyit sem.
~ Várhattam volna Ydrissre. Én hülye! ~
Nem tud mit kezdeni magával. Elég természetes, hogy nem nyugodt, és az az ideges félelem sem múlt el, amit eddig érzett.
Visszamegy a szobájába olvasni a gyertyafénynél. Nem tud ennél többet, jobbat, értelmesebbet kezdeni magával pillanatnyilag.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-18 23:02:01
Üzenet elküldve: 2018-01-18 23:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Csak akkor nézi meg jobban a gyűrűt igazán, mikor Aleimord azt az ujjára húzza.*
- Gyönyörű!
*Végigsimít a főnixet ábrázoló berakáson mutatóujjával, és ajka csak még szélesebb mosolyra húzódik.*
- A tűzmadár. Le sem tagadhatnám most már, hogy a te feleséged leszek.
*Kétségtelenül elámul az ékszer szépségén, de persze ha csak egy olcsó, vásári ezüstgyűrűt húzott volna az ujjára a férfi is ugyanilyen boldog lett volna.
Már csak arra kíváncsi, mit szól majd hozzá az apja, ha meglátja rajta legújabb ékszerét. Márpedig azt nem lesz nehéz észrevenni, elég feltűnő darab. Jelenleg tippje sincs a reakciójáról. Dühös lesz, vagy még örülni is fog? Bár inkább az utóbbit tudná mégis csak elképzelni, hisz melyik apa nem boldog lánya örömétől? Ezt persze valószínűleg rajta kívül senki sem fogja tudni, mert szokásosan a hideg tekintet mögé rejti.
Sielt illetően már nem ennyire bizonytalan, nem nehéz kitalálni, mit fog mondani. És ezt nemsokára lehetősége is van megtapasztalni. Mikor már épp igazán egymásra hangolódnának Aleimorddal, és kezdené nagyon is élvezni szenvedélyes csókjait, akkor ront be testőre, és hüledezve mered a párosra. Hogy ez csak ölelkezésük miatt-e, vagy máris szembe tűnt neki a gyűrű, azt nem tudja még Nai, de nagyon reméli, hogy nem rendez túl nagy jelenetet.
Kicsit hátrébb lép kedvesétől, és Siel felé fordul.*
- Siel! Merre volt? Lenne pár dolog, amit meg kéne beszélnünk Önnel is, iga Aleimrod?
*Próbál visszarázódni a normális lelkiállapotába, de elég nehezen megy neki az elmúlt pár perc után. Arcán még mindig halvány mosoly játszik, ujjaival pedig szüntelen az ékszert piszkálja az ujján.*
*Csak akkor nézi meg jobban a gyűrűt igazán, mikor Aleimord azt az ujjára húzza.*
- Gyönyörű!
*Végigsimít a főnixet ábrázoló berakáson mutatóujjával, és ajka csak még szélesebb mosolyra húzódik.*
- A tűzmadár. Le sem tagadhatnám most már, hogy a te feleséged leszek.
*Kétségtelenül elámul az ékszer szépségén, de persze ha csak egy olcsó, vásári ezüstgyűrűt húzott volna az ujjára a férfi is ugyanilyen boldog lett volna.
Már csak arra kíváncsi, mit szól majd hozzá az apja, ha meglátja rajta legújabb ékszerét. Márpedig azt nem lesz nehéz észrevenni, elég feltűnő darab. Jelenleg tippje sincs a reakciójáról. Dühös lesz, vagy még örülni is fog? Bár inkább az utóbbit tudná mégis csak elképzelni, hisz melyik apa nem boldog lánya örömétől? Ezt persze valószínűleg rajta kívül senki sem fogja tudni, mert szokásosan a hideg tekintet mögé rejti.
Sielt illetően már nem ennyire bizonytalan, nem nehéz kitalálni, mit fog mondani. És ezt nemsokára lehetősége is van megtapasztalni. Mikor már épp igazán egymásra hangolódnának Aleimorddal, és kezdené nagyon is élvezni szenvedélyes csókjait, akkor ront be testőre, és hüledezve mered a párosra. Hogy ez csak ölelkezésük miatt-e, vagy máris szembe tűnt neki a gyűrű, azt nem tudja még Nai, de nagyon reméli, hogy nem rendez túl nagy jelenetet.
Kicsit hátrébb lép kedvesétől, és Siel felé fordul.*
- Siel! Merre volt? Lenne pár dolog, amit meg kéne beszélnünk Önnel is, iga Aleimrod?
*Próbál visszarázódni a normális lelkiállapotába, de elég nehezen megy neki az elmúlt pár perc után. Arcán még mindig halvány mosoly játszik, ujjaival pedig szüntelen az ékszert piszkálja az ujján.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-18 19:35:00
Üzenet elküldve: 2018-01-18 19:35:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Mikor megpillantja Nairada arcán legördülő könnycseppeket mosolyogva próbálja letörölni őket hüvelykujjával.*
- Hát, a nagyképű nemessel teljesen igazad volt.
*Halkan felnevet.*
~Karót nyelt azért tényleg nem vagyok.~
*Apró csókot nyom a lány nedves arcára.*
~Ez határozottan igent jelent.~
*Nem számított elutasításra, de akkor is örül az igennek Legalább Nairadát nem fogja elveszíteni, az pedig nem érdekli, hogy a többi nemes mit gondol majd róla. A boldogság őszintén kiül az arcára.*
- Hát akkor...
*Még szélesebben mosolyog, mikor a gyűrűt kiveszi a dobozkából és a lány ujjára húzza.
Végül megfogja Nairada arcát mindkét kezével, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolja. Beletúr kezével finom, puha hajába, és szenvedélyesen követeli magáénak a lány ajkait.
Természetes, hogy az történik, ami általában kopogás: kopogás, majd Nairada testőre lép be.*
- Siel!
*Mosolyog a férfira boldogságtól ittasan.*
- Azt hittem, hogy útközben magát is elrabolták.
*Mikor megpillantja Nairada arcán legördülő könnycseppeket mosolyogva próbálja letörölni őket hüvelykujjával.*
- Hát, a nagyképű nemessel teljesen igazad volt.
*Halkan felnevet.*
~Karót nyelt azért tényleg nem vagyok.~
*Apró csókot nyom a lány nedves arcára.*
~Ez határozottan igent jelent.~
*Nem számított elutasításra, de akkor is örül az igennek Legalább Nairadát nem fogja elveszíteni, az pedig nem érdekli, hogy a többi nemes mit gondol majd róla. A boldogság őszintén kiül az arcára.*
- Hát akkor...
*Még szélesebben mosolyog, mikor a gyűrűt kiveszi a dobozkából és a lány ujjára húzza.
Végül megfogja Nairada arcát mindkét kezével, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolja. Beletúr kezével finom, puha hajába, és szenvedélyesen követeli magáénak a lány ajkait.
Természetes, hogy az történik, ami általában kopogás: kopogás, majd Nairada testőre lép be.*
- Siel!
*Mosolyog a férfira boldogságtól ittasan.*
- Azt hittem, hogy útközben magát is elrabolták.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-18 18:45:23
Üzenet elküldve: 2018-01-18 18:45:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*A szőke lány válaszára, csak bólint. Sejtette, de legalább is remélte, hogy számolnak még vele, azok után, hogy önnön hibáján kívül kellett távol maradnia. Ha Nairada kérdezi, hogy miért késlekedett, természetesen nem tagadja meg tőle az információt, de ha nem említi, nem hozza fel a témát. Már épp megkérné a lányt, hogy nem jut előrébb, ha csak itt álldogálnak, de ekkor elindul felfelé, így a kérdés elmarad és némán követi a lányt. Az eddigi furcsa érzése, hogy ismeri valahonnan a lányt, az utóbbi néhány órában eltűnt. Ennél kissé fontosabb dolgok foglalkoztatták, de most újra felizzik benne az érzés, de végre nem kellemetlenül, ugyanis eszébe jut az a rég elfeledett név, ami egy olyan kislányhoz tartozott, aki a jelek szerint, már nem is olyan kicsi. Mosolyogva nyugtázza a feltörő emlékeket, amikor pedig Natalayda kijelenti, hogy nem baj, hogy Siel nem ismeri fel, majdnem elneveti magát. Mikor odaérnek a szobához, amiben valószínűleg úrnője tartózkodik Aleimorddal, a lány bekopog. Siel viszont nem tud várni, az illemnek ellent mondva siet, hogy végre eleget tegyen kötelezettségének, de mikor ellép a lány mellett, mosolyogva a fülébe súgja. *
- Nagyon rosszul hiszed Naty.
*Majd még mindig mosolyogva benyit a szobába. A mosoly viszont az arcára fagy, amikor meglátja, hogy mi történik odabent és csak annyit tud kipréselni magából. *
- Úrnőm?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.19 21:21:52, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
*A szőke lány válaszára, csak bólint. Sejtette, de legalább is remélte, hogy számolnak még vele, azok után, hogy önnön hibáján kívül kellett távol maradnia. Ha Nairada kérdezi, hogy miért késlekedett, természetesen nem tagadja meg tőle az információt, de ha nem említi, nem hozza fel a témát. Már épp megkérné a lányt, hogy nem jut előrébb, ha csak itt álldogálnak, de ekkor elindul felfelé, így a kérdés elmarad és némán követi a lányt. Az eddigi furcsa érzése, hogy ismeri valahonnan a lányt, az utóbbi néhány órában eltűnt. Ennél kissé fontosabb dolgok foglalkoztatták, de most újra felizzik benne az érzés, de végre nem kellemetlenül, ugyanis eszébe jut az a rég elfeledett név, ami egy olyan kislányhoz tartozott, aki a jelek szerint, már nem is olyan kicsi. Mosolyogva nyugtázza a feltörő emlékeket, amikor pedig Natalayda kijelenti, hogy nem baj, hogy Siel nem ismeri fel, majdnem elneveti magát. Mikor odaérnek a szobához, amiben valószínűleg úrnője tartózkodik Aleimorddal, a lány bekopog. Siel viszont nem tud várni, az illemnek ellent mondva siet, hogy végre eleget tegyen kötelezettségének, de mikor ellép a lány mellett, mosolyogva a fülébe súgja. *
- Nagyon rosszul hiszed Naty.
*Majd még mindig mosolyogva benyit a szobába. A mosoly viszont az arcára fagy, amikor meglátja, hogy mi történik odabent és csak annyit tud kipréselni magából. *
- Úrnőm?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.01.19 21:21:52, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:50:06
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudja, ki merre elehet, mikor visszaér, de nem is faggatja erről az őröket. Egyszerűen csak belovagol a kapun, majd rögvest az istálló felé veszi az irányt, hogy bevezesse az állásába Mogyit. Leszerszámozza a kancát, ellátja, és persze a megszokott dögönyözés sem maradhat el, ez utóbbiból Tallint sem hagyja ki. Egyelőre az egyik használaton kívüli helyen alakított ki fekhelyet Ahelnek, oda is benéz, leellenőrzi, hogy a farkaskutyának is legyen elég vize, majd miután búcsút vett harmadik jószágától is, az épület felé indul. Megfordult a fejében, hogy a blökivel kerít valamit, ami Alenia kisasszony tulajdona, amiről az eb szagmintát vehetne, s próbálna szagot fogatni vele a tisztáson, de elvetette ezt az ötletet még a Gazdagnegyed utcáin járva. A városőrség tagja már nyilván kint van és kutat, mire pedig ő és Ahel kiérnének, rájuk sötétedne, hisz nem nyár közepén vannak, amikor a nap jó sokáig beragyogja fényével a világot. Ahel boldogulna a sötétben is, semmi kétsége efelől rőt hajú gazdájának, ő maga viszont nem. Ha pedig fáklyát ragadna, túlságosan is messziről ki lehetne őket szúrni - már ha találna valami nyomot a farkaskutyával, amin elindulhatnának. Már ha tényleg rablásról van szó, és nem valami úri mókáról. Nem, ez a lehetőség elúszott. Akkor rögtön cselekedni kellett volna, de talán az új istenek sem tudnák megmondani, miért volt annyi tétovázás és dráma inkább. Biztos ez is valami városi ceremónia.
Egyenest a szobájába megy, becsukja maga mögött az ajtót, lerúgja a csizmáját, majd elnyúlik az ágyon. Máris hiányzik neki, hogy a farkaskutya nincs mellette, nem bújik oda, nem húzhatja magához, egy ilyen nap után pedig végképp jól esne a megnyugtató közelsége. De ez nem az ő háza, nem az ő szabályai vannak érvényben, ezt pedig kénytelen tiszteletben tartani. Frusztráltan sóhajt, és próbál valami békésebb, nyugodtabb dologra gondolni, különben mire a kimerültségtől majd álomba szenderül végre, egy roppant hosszú és nyugtalanító éjszaka elé nézne. Tudja már, mennyire meg tudják gyötörni önnön gondolatai a pihenésre szánt órák alatt is.*
Egyenest a szobájába megy, becsukja maga mögött az ajtót, lerúgja a csizmáját, majd elnyúlik az ágyon. Máris hiányzik neki, hogy a farkaskutya nincs mellette, nem bújik oda, nem húzhatja magához, egy ilyen nap után pedig végképp jól esne a megnyugtató közelsége. De ez nem az ő háza, nem az ő szabályai vannak érvényben, ezt pedig kénytelen tiszteletben tartani. Frusztráltan sóhajt, és próbál valami békésebb, nyugodtabb dologra gondolni, különben mire a kimerültségtől majd álomba szenderül végre, egy roppant hosszú és nyugtalanító éjszaka elé nézne. Tudja már, mennyire meg tudják gyötörni önnön gondolatai a pihenésre szánt órák alatt is.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:06:11
Üzenet elküldve: 2018-01-18 10:06:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Heilgron távozásával végül az elf dáma is indulni készül, persze sokkal kedvesebben teszi, mint a férfi korábban, s csak egy mondat erejéig fordul Natyhoz.*
- Biztosan üzennek, ha módjukban áll. *Válaszol a kilépő Loralyssnek.
Natalayda szerint, a mai napon minden férfi megbolondult. Az egyik elbagatellizál egy ügyet, amiről végül csak kiderül, hogy nagyon is komoly, a másik pedig sértetten elrohan. Eddig csak Loralyss és Nairada állta meg a helyét, bár ezen cseppet sem csodálkozik. A gesztenye hajú nőt nem ismeri, de sugárzik belőle a tekintély, és biztos benne, hogy nem hisztivel éri el a céljait, Nairada pedig nem hiába várományosa édesapja üzletének. Biztos benne, hogy Aleirmord megfogta az istenek lábát, hogy Nairadát választotta párjának.
Natalayda pedig a gondolataiba merülve sétál körbe a kiürült helységben, majd a falakon függő képekre terelődik figyelme, s éppen azokat nézegeti, mikor megérkezik az időközben lemaradt Siel.*
- Ó végre Siel! *Szól türelmetlen, a férfi felé fordulva.*
- Felmentek és szerintem már türelmetlenül várnak. *Jegyzi meg, amellyel végül is átadja az üzenetet, amit Nairada ráhagyott.* Gyere, menjünk.
~Mert az is biztos, hogy én sem fogok itt egyedül elüldögélni…~
*Lassabban indul meg a lépcső felé, hogy a férfi be tudja érni, csak egy pillanatra habozik, amikor már Siel elég közel ért hozzá.*
- Tudom, hogy nem ismersz meg… *Pillant el válla fölött a férfira. Csak egy hamiskás mosoly csillan szürkészöld szeme sarkában, mert ez azért nem a megfelelő alkalom az ilyen játékokra, de csak egy pillanat az egész, s már megy is tovább a lépcsőn fölfelé. Az emeleti előtérben aztán megáll, hogy füleljen, merről szűrődnek hangok, s megindul abba az irányba. Fülelve megy tovább, s megáll egy ajtó előtt. Ott újra Sielre néz, majd felemeli kezét és bekopog. Talán nem vétette el, és az ajtó mögött ott vannak, akiket keresnek.*
*Heilgron távozásával végül az elf dáma is indulni készül, persze sokkal kedvesebben teszi, mint a férfi korábban, s csak egy mondat erejéig fordul Natyhoz.*
- Biztosan üzennek, ha módjukban áll. *Válaszol a kilépő Loralyssnek.
Natalayda szerint, a mai napon minden férfi megbolondult. Az egyik elbagatellizál egy ügyet, amiről végül csak kiderül, hogy nagyon is komoly, a másik pedig sértetten elrohan. Eddig csak Loralyss és Nairada állta meg a helyét, bár ezen cseppet sem csodálkozik. A gesztenye hajú nőt nem ismeri, de sugárzik belőle a tekintély, és biztos benne, hogy nem hisztivel éri el a céljait, Nairada pedig nem hiába várományosa édesapja üzletének. Biztos benne, hogy Aleirmord megfogta az istenek lábát, hogy Nairadát választotta párjának.
Natalayda pedig a gondolataiba merülve sétál körbe a kiürült helységben, majd a falakon függő képekre terelődik figyelme, s éppen azokat nézegeti, mikor megérkezik az időközben lemaradt Siel.*
- Ó végre Siel! *Szól türelmetlen, a férfi felé fordulva.*
- Felmentek és szerintem már türelmetlenül várnak. *Jegyzi meg, amellyel végül is átadja az üzenetet, amit Nairada ráhagyott.* Gyere, menjünk.
~Mert az is biztos, hogy én sem fogok itt egyedül elüldögélni…~
*Lassabban indul meg a lépcső felé, hogy a férfi be tudja érni, csak egy pillanatra habozik, amikor már Siel elég közel ért hozzá.*
- Tudom, hogy nem ismersz meg… *Pillant el válla fölött a férfira. Csak egy hamiskás mosoly csillan szürkészöld szeme sarkában, mert ez azért nem a megfelelő alkalom az ilyen játékokra, de csak egy pillanat az egész, s már megy is tovább a lépcsőn fölfelé. Az emeleti előtérben aztán megáll, hogy füleljen, merről szűrődnek hangok, s megindul abba az irányba. Fülelve megy tovább, s megáll egy ajtó előtt. Ott újra Sielre néz, majd felemeli kezét és bekopog. Talán nem vétette el, és az ajtó mögött ott vannak, akiket keresnek.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-17 23:20:24
Üzenet elküldve: 2018-01-17 23:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Mielőtt Luninari távozna, köszönés képen kedvesen rámosolyog, amennyire csak a körülményektől képes rá. Aranyosnak gondolja, hogy így aggódik Aleniáért, és majdnem hogy magát is felajánlotta, csak hogy megmentsék.
Aleimordank bólint, és követi. Nem tudja, mit akarhat még, ágyba bújni most nem nagy kedve van, de azért követi gondolataiba révedve. Végül a szobájában kötnek ki, ahol tegnap is töltötte az éjszakát, egymás karjaiba fonódva. Akkor még azt hitte, majd az övé is lesz, most már egyáltalán nem ennyire biztos ebben.*
~Ilyen az élet... Szokj hozzá, Nai!~
*Pár lépéssel megáll a férfi mögött, és várja, mit szed elő a fiókjából. A dobozkát látva homlokán a bőr ráncba szökik, majd egyből Aleimordra emeli tekintetét kérdőn, hogy ez az-e, amire ő is gondol? Számított rá, hogy egyszer majd elé áll egy gyűrűvel, hiszen beszélték is, de arra nem, hogy az az egyszer most lesz.
Szóhoz sem jut, csak issza magába a férfi szavait, ajkai széles mosolyra húzódnak, talán eddigi legőszintébbre, pedig eddig sem tettetett ő sose semmit Aleimord előtt, ha kettejükről volt szó.
Mikorra ALeimord a mondandója végére ér, megszólalni sem tud, ami egy nemes üzletasszonytól elég szokatlan dolog. A dobozkára néz, lassan kinyitja, mikor pedig meglátja benne a bíbor párnán fekvő jegygyűrűt, arcán végigfolyik egy könnycsepp.*
- Tudod, mikor "próbaidőre bocsátottalak", úgy gondoltam, hogy egy karót nyelt, nagyképű nemes fog elvenni felesleges fél órát az időmből. De hát mégsem mondhattam azt, hogy nem, mégis csak az egyik ügyfélről volt szó.
*Hangosan felkacag a gondolatra, és hogy mennyire másképp alakultak a dolgok, mint ahogy ő azt elképzelte akkor, a szerződést írva. Ruhája ujjával óvatosan megtörölgeti szemeit, összeszedi gondolatait, hogy hosszas hallgatás után ismét el tudjon mondani egy értelmes mondatot.*
- Nem érdekel sem az apám, sem Siel, sem hogy mit gondolnak. Ez az én életem, nem az övék, és én veled szeretném élni.
*A dobozról ismét Aleimordra emeli tekintetét, megfelejtkezve az elmúlt egy óra történéseiről, a világ összes gondjáról, ami csak létezik.*
*Mielőtt Luninari távozna, köszönés képen kedvesen rámosolyog, amennyire csak a körülményektől képes rá. Aranyosnak gondolja, hogy így aggódik Aleniáért, és majdnem hogy magát is felajánlotta, csak hogy megmentsék.
Aleimordank bólint, és követi. Nem tudja, mit akarhat még, ágyba bújni most nem nagy kedve van, de azért követi gondolataiba révedve. Végül a szobájában kötnek ki, ahol tegnap is töltötte az éjszakát, egymás karjaiba fonódva. Akkor még azt hitte, majd az övé is lesz, most már egyáltalán nem ennyire biztos ebben.*
~Ilyen az élet... Szokj hozzá, Nai!~
*Pár lépéssel megáll a férfi mögött, és várja, mit szed elő a fiókjából. A dobozkát látva homlokán a bőr ráncba szökik, majd egyből Aleimordra emeli tekintetét kérdőn, hogy ez az-e, amire ő is gondol? Számított rá, hogy egyszer majd elé áll egy gyűrűvel, hiszen beszélték is, de arra nem, hogy az az egyszer most lesz.
Szóhoz sem jut, csak issza magába a férfi szavait, ajkai széles mosolyra húzódnak, talán eddigi legőszintébbre, pedig eddig sem tettetett ő sose semmit Aleimord előtt, ha kettejükről volt szó.
Mikorra ALeimord a mondandója végére ér, megszólalni sem tud, ami egy nemes üzletasszonytól elég szokatlan dolog. A dobozkára néz, lassan kinyitja, mikor pedig meglátja benne a bíbor párnán fekvő jegygyűrűt, arcán végigfolyik egy könnycsepp.*
- Tudod, mikor "próbaidőre bocsátottalak", úgy gondoltam, hogy egy karót nyelt, nagyképű nemes fog elvenni felesleges fél órát az időmből. De hát mégsem mondhattam azt, hogy nem, mégis csak az egyik ügyfélről volt szó.
*Hangosan felkacag a gondolatra, és hogy mennyire másképp alakultak a dolgok, mint ahogy ő azt elképzelte akkor, a szerződést írva. Ruhája ujjával óvatosan megtörölgeti szemeit, összeszedi gondolatait, hogy hosszas hallgatás után ismét el tudjon mondani egy értelmes mondatot.*
- Nem érdekel sem az apám, sem Siel, sem hogy mit gondolnak. Ez az én életem, nem az övék, és én veled szeretném élni.
*A dobozról ismét Aleimordra emeli tekintetét, megfelejtkezve az elmúlt egy óra történéseiről, a világ összes gondjáról, ami csak létezik.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2018-01-17 21:18:56
Üzenet elküldve: 2018-01-17 21:18:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
- Luninari!
*Szól a lánynak, mielőtt az elmenne.*
- Synmirát keressétek. Valahol az Amon Ruadh előtti erdőben élnek. Ismerem a régi vezetőjüket, Worenth Yosdennek hívják, most főtanácsos itt a városban.
~Még söröztünk is.~
*Azt persze nem mondja, hogy pontosan merre menjek, mert nem tudja.*
- Amon Ruadhon esetleg megkérdezhetitek, hogy merre van, ennél jobban én sem tudom. Sok sikert, vigyetek magatokkal pár őrt, nehogy baj legyen.
*Nem kellene ugyan abba hibába esni, azt már tényleg nehezen tudná elviselni.
Miután a lány elmegy, Nairadának szenteli összes figyelmét.*
- Gyere velem, kérlek.
*Ad csókot a lány arcára. Ha Nairada jön, akkor Aleimord bemegy az szobájába, és kotorászni kezd az egyik fiókokban. Végül egy sötétkék, vékony fából készült, ívelt sarkakkal rendelkező tenyérben is elférő dobozkát fog a markába, és közel áll Nairadához.*
- Én nem így képzeltem el ezt az egészet.
*Hangosan sóhajt.*
- Elvittelek volna a Holdudvarba, leterítettem volna egy pokrócot, és miközben az eget bámuljuk, elmondtam volna, hogy mennyire fontos vagy nekem...
*Megfogja a nő mindkét kezét, és két tenyere közé rejti a dobozkát.*
- Senkinek nem engedem, hogy módosítson ezen a döntésemen. Hogy mindenkit elvegyenek tőlem, aki egy kicsit is fontos... Mikor próbaidőre bocsájtottál sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire megszeretlek. Tudom, hogy ez hatalmas önzőség tőlem. Nem kérhetem, hogy miattam veszélybe sodord magad, hogy összevessz édesapáddal, Siellel. Azt sem hagyhatom, hogy bajod essen miattam és mindent megteszek, hogy ezt elkerüljem. Kérlek, légy az enyém.
*Halvány mosolyra húzódnak az ajkai, miközben mélyen a nő szemeibe néz.*
- Ha nemet mondasz, akkor sem fogok megsértődni, és akkor majd békében folytatjuk az unalmas üzletelést, mint ezelőtt.
*Ha Nairada kinyitja a dobozt, akkor a fedele hangtalanul fordul el fényesre polírozott zsanérjaiban, odabent pedig aprócska, arany szegésű bíborban játszó párna dagadozik. Egy gyűrű pihen benne, szikrázó arany, sűrű díszekkel nagyjából egy ujjpercnyi hosszan kifuttatva, mely könnyednek tűnik, rajta pedig a legendás madár, a főnix emelkedik ki a mintázatból.*
- Luninari!
*Szól a lánynak, mielőtt az elmenne.*
- Synmirát keressétek. Valahol az Amon Ruadh előtti erdőben élnek. Ismerem a régi vezetőjüket, Worenth Yosdennek hívják, most főtanácsos itt a városban.
~Még söröztünk is.~
*Azt persze nem mondja, hogy pontosan merre menjek, mert nem tudja.*
- Amon Ruadhon esetleg megkérdezhetitek, hogy merre van, ennél jobban én sem tudom. Sok sikert, vigyetek magatokkal pár őrt, nehogy baj legyen.
*Nem kellene ugyan abba hibába esni, azt már tényleg nehezen tudná elviselni.
Miután a lány elmegy, Nairadának szenteli összes figyelmét.*
- Gyere velem, kérlek.
*Ad csókot a lány arcára. Ha Nairada jön, akkor Aleimord bemegy az szobájába, és kotorászni kezd az egyik fiókokban. Végül egy sötétkék, vékony fából készült, ívelt sarkakkal rendelkező tenyérben is elférő dobozkát fog a markába, és közel áll Nairadához.*
- Én nem így képzeltem el ezt az egészet.
*Hangosan sóhajt.*
- Elvittelek volna a Holdudvarba, leterítettem volna egy pokrócot, és miközben az eget bámuljuk, elmondtam volna, hogy mennyire fontos vagy nekem...
*Megfogja a nő mindkét kezét, és két tenyere közé rejti a dobozkát.*
- Senkinek nem engedem, hogy módosítson ezen a döntésemen. Hogy mindenkit elvegyenek tőlem, aki egy kicsit is fontos... Mikor próbaidőre bocsájtottál sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire megszeretlek. Tudom, hogy ez hatalmas önzőség tőlem. Nem kérhetem, hogy miattam veszélybe sodord magad, hogy összevessz édesapáddal, Siellel. Azt sem hagyhatom, hogy bajod essen miattam és mindent megteszek, hogy ezt elkerüljem. Kérlek, légy az enyém.
*Halvány mosolyra húzódnak az ajkai, miközben mélyen a nő szemeibe néz.*
- Ha nemet mondasz, akkor sem fogok megsértődni, és akkor majd békében folytatjuk az unalmas üzletelést, mint ezelőtt.
*Ha Nairada kinyitja a dobozt, akkor a fedele hangtalanul fordul el fényesre polírozott zsanérjaiban, odabent pedig aprócska, arany szegésű bíborban játszó párna dagadozik. Egy gyűrű pihen benne, szikrázó arany, sűrű díszekkel nagyjából egy ujjpercnyi hosszan kifuttatva, mely könnyednek tűnik, rajta pedig a legendás madár, a főnix emelkedik ki a mintázatból.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952