Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-28 21:39:50
Üzenet elküldve: 2017-11-28 21:39:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
*Bár még mindig Alenia szavai járnak a fejében, azért a jelenre is képes figyelni.*
- Jó ötlet. *ismeri el szokásos halovány mosolyával. Maga sem tudja, hogy neki miért nem jutott eszébe, ellenben nem is kéreti magát sokat, szinte azonnal feltápászkodik, és le is ül a padra, mivel pedig akkora amekkora, még csak túl sok helyet sem kell szorítani neki.
Fű, vagy a pad neki igazából egyre megy, és bár ösztönösen utasít el minden felesleges mozdulatot, ezúttal a legkevésbé sem bánja meg, hogy elfogadta a meghívást a másik két fél-elf közé.
Nairada nyugtató simogatása nyomán kellemes borzongást érez, mosolya pedig ezúttal egyáltalán nem halvány. Majdnem még fel is sóhajt, de aztán idejében észbe kap, hogy elég félreérthető lenne. Az azonban, hogy ebben az egyszerű mozdulatban mennyire örömét leli, talán még így is látszik rajta.
Persze tisztában van vele, hogy talán túlságosan is sokra értékel minden másoktól jövő, kedves megnyilvánulást, pont azért, mert édesanyján kívül hasonlóban senki mástól nem nagyon volt része. Tegnap este Alenia is leginkább egy kedves és nyugtató öleléssel lopta be magát a szívébe, most pedig Nairadától kap hasonló kedvességet, és figyelmet.*
- Köszönöm, de emiatt már nem félek, most tényleg inkább csak értük aggódom. *mondja.* Mindketten nagyon kedvesek voltak hozzám, és tudom, hogy őszintén, nem csak udvariasságból. Rossz érzés volt látni ezt az egészet, és tudom, hogy most nagyon rosszul érezhetik magukat. Viszont te sokkal jobban ismered őket nálam, így biztosan igazad van.
- És lehetne sokkal rosszabb is... *téved tekintete új otthonukra. Ő például nem új házat kapott, amikor a vének elüldözték, csak legféltettebb kincseit hozhatta át a rettegett tilalomfákon túlra, aztán pedig mehetett istenek hírével. Minden vagyona és tulajdona most is vagy ott van rajta, mint ing, nadrág, csizma és két nyaklánc, vagy pedig ott pihen két alsó lábszára között egy nyitott szájú hátitáskában. Igaz utóbbit ezúttal legalább már nem szorítja görcsösen lábaival, mint a Pegazusban tegnapelőtt. Itt biztosan nem akarja ellopni senki. Még csak nem is figyel nagyon most rá. Nem érzi, hogy annyira hűvös lenne, hogy minden cuccán trónoló két játéknyula igényelné a zárt táska melegét. Wilhorp válasza jelenleg sokkal jobban leköti a figyelmét náluk.*
- Az jó. *mosolyog rá már-már lelkesen.* Örülök neki, ha maradsz. Mutathatnál majd nekem itt a városban pár érdekes helyet, ha van kedved hozzá. Akár a csatornát is.
*Most már határozottan széles a mosolya. Tudja, hogy önző egy kicsit, de, ha belegondol abba, hogy Alenia és Aleimord testvérek, Nairada pedig Aleimord szerelme, hamar belátja, hogy jobb, hogyha van vele itt valaki, aki körülbelül pont annyira illik bele ebbe az egész képbe, mint ő maga. Nem tudja, hogy a másik fél-elf kicsoda és pontosan honnan jött, de abban, hogy sorsukat mindketten egyszerre kötötték ehhez a családhoz az istenek, vagy ők maguk, érez egyfajta sorsszerűséget, akkor is, ha nem igen hisz abban, hogy hasonló egyáltalán létezik. Hiába érzi nevetségesnek, még is jól esik most kapaszkodni kicsit ebbe a gondolatba.*
*Bár még mindig Alenia szavai járnak a fejében, azért a jelenre is képes figyelni.*
- Jó ötlet. *ismeri el szokásos halovány mosolyával. Maga sem tudja, hogy neki miért nem jutott eszébe, ellenben nem is kéreti magát sokat, szinte azonnal feltápászkodik, és le is ül a padra, mivel pedig akkora amekkora, még csak túl sok helyet sem kell szorítani neki.
Fű, vagy a pad neki igazából egyre megy, és bár ösztönösen utasít el minden felesleges mozdulatot, ezúttal a legkevésbé sem bánja meg, hogy elfogadta a meghívást a másik két fél-elf közé.
Nairada nyugtató simogatása nyomán kellemes borzongást érez, mosolya pedig ezúttal egyáltalán nem halvány. Majdnem még fel is sóhajt, de aztán idejében észbe kap, hogy elég félreérthető lenne. Az azonban, hogy ebben az egyszerű mozdulatban mennyire örömét leli, talán még így is látszik rajta.
Persze tisztában van vele, hogy talán túlságosan is sokra értékel minden másoktól jövő, kedves megnyilvánulást, pont azért, mert édesanyján kívül hasonlóban senki mástól nem nagyon volt része. Tegnap este Alenia is leginkább egy kedves és nyugtató öleléssel lopta be magát a szívébe, most pedig Nairadától kap hasonló kedvességet, és figyelmet.*
- Köszönöm, de emiatt már nem félek, most tényleg inkább csak értük aggódom. *mondja.* Mindketten nagyon kedvesek voltak hozzám, és tudom, hogy őszintén, nem csak udvariasságból. Rossz érzés volt látni ezt az egészet, és tudom, hogy most nagyon rosszul érezhetik magukat. Viszont te sokkal jobban ismered őket nálam, így biztosan igazad van.
- És lehetne sokkal rosszabb is... *téved tekintete új otthonukra. Ő például nem új házat kapott, amikor a vének elüldözték, csak legféltettebb kincseit hozhatta át a rettegett tilalomfákon túlra, aztán pedig mehetett istenek hírével. Minden vagyona és tulajdona most is vagy ott van rajta, mint ing, nadrág, csizma és két nyaklánc, vagy pedig ott pihen két alsó lábszára között egy nyitott szájú hátitáskában. Igaz utóbbit ezúttal legalább már nem szorítja görcsösen lábaival, mint a Pegazusban tegnapelőtt. Itt biztosan nem akarja ellopni senki. Még csak nem is figyel nagyon most rá. Nem érzi, hogy annyira hűvös lenne, hogy minden cuccán trónoló két játéknyula igényelné a zárt táska melegét. Wilhorp válasza jelenleg sokkal jobban leköti a figyelmét náluk.*
- Az jó. *mosolyog rá már-már lelkesen.* Örülök neki, ha maradsz. Mutathatnál majd nekem itt a városban pár érdekes helyet, ha van kedved hozzá. Akár a csatornát is.
*Most már határozottan széles a mosolya. Tudja, hogy önző egy kicsit, de, ha belegondol abba, hogy Alenia és Aleimord testvérek, Nairada pedig Aleimord szerelme, hamar belátja, hogy jobb, hogyha van vele itt valaki, aki körülbelül pont annyira illik bele ebbe az egész képbe, mint ő maga. Nem tudja, hogy a másik fél-elf kicsoda és pontosan honnan jött, de abban, hogy sorsukat mindketten egyszerre kötötték ehhez a családhoz az istenek, vagy ők maguk, érez egyfajta sorsszerűséget, akkor is, ha nem igen hisz abban, hogy hasonló egyáltalán létezik. Hiába érzi nevetségesnek, még is jól esik most kapaszkodni kicsit ebbe a gondolatba.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-28 21:19:09
Üzenet elküldve: 2017-11-28 21:19:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Kimennek hát Aleniával az udvarra, és messzire sétálnak a hármastól. Elfordulnak az egyik falnál, így már nem láthatják egymást.*
- Nairdának szánom. Te látod először.
*Megfogja a húga tenyerét, és belehelyez egy sötétkék vékony fából készült, ívelt sarkakkal rendelkező dobozkát. Fedele hangtalanul fordul el fényesre polírozott zsanérjaiban, odabent pedig aprócska, arany szegésű bíborban játszó párna dagadozik.*
- Egyetlen egy ilyen létezik. A készítője már meghalt.
*A dobozban egy határozottan arany, sűrű díszekkel nagyjából egy ujjpercnyi hosszan kifuttatott gyűrű ül, mely könnyednek tűnik, rajta pedig a legendás madár, a főnix emelkedik ki a szövevényes mintázatból.*
*Kimennek hát Aleniával az udvarra, és messzire sétálnak a hármastól. Elfordulnak az egyik falnál, így már nem láthatják egymást.*
- Nairdának szánom. Te látod először.
*Megfogja a húga tenyerét, és belehelyez egy sötétkék vékony fából készült, ívelt sarkakkal rendelkező dobozkát. Fedele hangtalanul fordul el fényesre polírozott zsanérjaiban, odabent pedig aprócska, arany szegésű bíborban játszó párna dagadozik.*
- Egyetlen egy ilyen létezik. A készítője már meghalt.
*A dobozban egy határozottan arany, sűrű díszekkel nagyjából egy ujjpercnyi hosszan kifuttatott gyűrű ül, mely könnyednek tűnik, rajta pedig a legendás madár, a főnix emelkedik ki a szövevényes mintázatból.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-28 18:47:55
Üzenet elküldve: 2017-11-28 18:47:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Ő is tudja, hogy ezúttal túl messzire ment a kíváncsiságával, és nem gondolta át a dolgokat, de azért ilyen szintű büntetésre nem számított apjától. Talán tud arról is, hogy Alenia is kezdi unni a nemesi szabályokat, kivéve persze a bálokat meg hasonlókat. Mindig azt hitte, kivételes viszonya van szüleivel, és bármit csinál ő nem kerülhet bajba, de ez a nap jó példa arra, hogy ez egyáltalán nincs így. Meg kell barátkoznia a tényekkel, hogy apja most már őt sem szívesen látja otthon. Felmerül benne a kérdés, hogy akkor miért akartak gyermekeket, de inkább nem gondolja tovább a dolgot.
Nem sokkal később már Aleimord karjaiban köt ki sírva. A szoros ölelés és a sírás megnyugtatja valamelyest, de főleg a simogatás, amit kap van rá nagyon jó hatással. Na meg a kis kedves hang a háta mögül, majd a gyengéd érintés is jól esik neki. Nem ijed meg, csak könnyes szemekkel hátrafordul és picit elmosolyodik.*
- Semmi baj? Azt azért nem mondanám, de köszönöm, Luninari. Mindig segítünk egymásnak.
*Ahogy ő tegnap, úgy ma Luni az, aki segíteni próbál neki. Jó érzés. Győzelemnek érezheti a lányka, hogy ebben a helyzetben sikerül mosolyt csalnia Alenia arcára, de meg csak akkor nyugszik majd meg teljesen, ha bátyja válaszát már hallotta a maradását illetően. Erre várva fordul vissza testvéréhez.*
- Köszönöm, Aleimord! *Hálákodik szipogva.* Ha nem baj, már be is rendeztem magamnak az egyik erkélyes szobát. Nagyon tetszik.
*Azért egy ilyen helyzetben sem hazudtolja meg önmagát. Ha hatalmas szobáról, csodaszép bútorokról, ruhákról, puha ágyakról van szó, még egy ilyen helyzetben sem tud ellenállni.*
- Mutatsz valamit? Hát, uhm, rendben.
*Most már mosolyog, hisz minden rendben. Legalábbis ami őt illeti. Integet a többieknek, majd követi testvérét bármerre is megy.*
- Na?! Mit mutatsz? Kíváncsi vagyok!
*Sietteti, mikor már kettesben vannak valahol.*
*Ő is tudja, hogy ezúttal túl messzire ment a kíváncsiságával, és nem gondolta át a dolgokat, de azért ilyen szintű büntetésre nem számított apjától. Talán tud arról is, hogy Alenia is kezdi unni a nemesi szabályokat, kivéve persze a bálokat meg hasonlókat. Mindig azt hitte, kivételes viszonya van szüleivel, és bármit csinál ő nem kerülhet bajba, de ez a nap jó példa arra, hogy ez egyáltalán nincs így. Meg kell barátkoznia a tényekkel, hogy apja most már őt sem szívesen látja otthon. Felmerül benne a kérdés, hogy akkor miért akartak gyermekeket, de inkább nem gondolja tovább a dolgot.
Nem sokkal később már Aleimord karjaiban köt ki sírva. A szoros ölelés és a sírás megnyugtatja valamelyest, de főleg a simogatás, amit kap van rá nagyon jó hatással. Na meg a kis kedves hang a háta mögül, majd a gyengéd érintés is jól esik neki. Nem ijed meg, csak könnyes szemekkel hátrafordul és picit elmosolyodik.*
- Semmi baj? Azt azért nem mondanám, de köszönöm, Luninari. Mindig segítünk egymásnak.
*Ahogy ő tegnap, úgy ma Luni az, aki segíteni próbál neki. Jó érzés. Győzelemnek érezheti a lányka, hogy ebben a helyzetben sikerül mosolyt csalnia Alenia arcára, de meg csak akkor nyugszik majd meg teljesen, ha bátyja válaszát már hallotta a maradását illetően. Erre várva fordul vissza testvéréhez.*
- Köszönöm, Aleimord! *Hálákodik szipogva.* Ha nem baj, már be is rendeztem magamnak az egyik erkélyes szobát. Nagyon tetszik.
*Azért egy ilyen helyzetben sem hazudtolja meg önmagát. Ha hatalmas szobáról, csodaszép bútorokról, ruhákról, puha ágyakról van szó, még egy ilyen helyzetben sem tud ellenállni.*
- Mutatsz valamit? Hát, uhm, rendben.
*Most már mosolyog, hisz minden rendben. Legalábbis ami őt illeti. Integet a többieknek, majd követi testvérét bármerre is megy.*
- Na?! Mit mutatsz? Kíváncsi vagyok!
*Sietteti, mikor már kettesben vannak valahol.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-28 15:52:53
Üzenet elküldve: 2017-11-28 15:52:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Leül Nairada mellé, de úgy, hogy azért hagy helyet Luninarinak is, akár jön melléjük a lány, akár nem. Így vagy úgy, az sápadt arca alapján még az is benne van a pakliban, hogy Luni melléjük akart ülni, csak éppen eltévesztette a padot. Közben kíváncsian figyeli, ahogy a fél-elf kibontja a táskáját.*
~Most meg megéhezett a veszekedéstől?~
*A tippje sajnos nem jön be, pedig a messziről jött lányból még ezt is kinézte volna. A játékállatok simogatására viszont már inkább nem szól semmit, még megbántaná a másikat. Véleménye szerint már igazán nem kéne ilyeneket magával cipelnie egy lassan felnőtté cseperedő fiatal nőnek. Persze ízlések és pofonok, mindenkinek megvannak a saját maga furcsaságai.*
- Maradok. *Ezt nagyon határozottan jelenti ki. Ennyivel még nem fogják elijeszteni. A fizetsége fedezete pedig még így is biztosítottnak látszik, úgyhogy a saját jövője miatt nem aggódik.*
- Már csak meg kell tanulnom, kit szólítsak kisasszonynak, úrnőmnek, meg asszonyomnak. *Félig tréfál, de félig komolyan is mondja. Ugyan valószínűleg Nairada ereiben sem folyik nemesebb vér, mint Wilhorpéban ki tudja, hogy mit vár el a nő a családja alkalmazottaitól.*
*Leül Nairada mellé, de úgy, hogy azért hagy helyet Luninarinak is, akár jön melléjük a lány, akár nem. Így vagy úgy, az sápadt arca alapján még az is benne van a pakliban, hogy Luni melléjük akart ülni, csak éppen eltévesztette a padot. Közben kíváncsian figyeli, ahogy a fél-elf kibontja a táskáját.*
~Most meg megéhezett a veszekedéstől?~
*A tippje sajnos nem jön be, pedig a messziről jött lányból még ezt is kinézte volna. A játékállatok simogatására viszont már inkább nem szól semmit, még megbántaná a másikat. Véleménye szerint már igazán nem kéne ilyeneket magával cipelnie egy lassan felnőtté cseperedő fiatal nőnek. Persze ízlések és pofonok, mindenkinek megvannak a saját maga furcsaságai.*
- Maradok. *Ezt nagyon határozottan jelenti ki. Ennyivel még nem fogják elijeszteni. A fizetsége fedezete pedig még így is biztosítottnak látszik, úgyhogy a saját jövője miatt nem aggódik.*
- Már csak meg kell tanulnom, kit szólítsak kisasszonynak, úrnőmnek, meg asszonyomnak. *Félig tréfál, de félig komolyan is mondja. Ugyan valószínűleg Nairada ereiben sem folyik nemesebb vér, mint Wilhorpéban ki tudja, hogy mit vár el a nő a családja alkalmazottaitól.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-27 20:56:50
Üzenet elküldve: 2017-11-27 20:56:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
*Kicsit furcsállja, hogy Luni a fűbe ül le, hiszen ott a pad is. De hát végül is ennyi idősen ő is szeretett a földön ücsörögni szép időben. Azonban most, ebben a ruhájában még csak meg sem fordul a fejében. Sajnálná összepiszkolni. Ez az egyetlen, aminél nem tart olyan sokáig lehámozni magáról.*
~Aleimord is mennyit szenvedett akkor...~
*A gondolatra elmosolyodik, majd az lány felé pillant.*
- Luni, nem szeretnél inkább ide ülni? Elférünk hárman is.
*Mondja kedves mosollyal az arcán, majd ha végül mégis odaül melléjük, nyugtatóan végigsimít a hátán.*
- Jaj, ne legyél már ilyen szomorkás! *Hangja édesen cseng, mintha mi sem történt volna az imént.* Hidd el, megoldják. Biztos vagyok benne, már ahogy eddig megismertem őket. Ha pedig az aggaszt, hogy veled mi lesz, ezért igazán kár aggódnod. Megígérték, hogy itt lehetsz, ez biztosan nem fogja befolyásolni.
*Bár az látszik, hogy valószínűleg emiatt aggódik a legkevésbé.
Kíváncsian hallgatja a két fél-elf beszélgetését. Ugyan ő a hátterét a dolognak nem ismeri, nagyjából megérti, miről beszélnek. Közben Luni táskájára pillant.*
- És végül maradsz a Sayqueves családnál te is, Wilhorp. Vagy eddig is náluk szolgáltál? *Fordul a férfi felé, már korábban is rá akart erre kérdezni, csak nem volt alkalma.*
*Kicsit furcsállja, hogy Luni a fűbe ül le, hiszen ott a pad is. De hát végül is ennyi idősen ő is szeretett a földön ücsörögni szép időben. Azonban most, ebben a ruhájában még csak meg sem fordul a fejében. Sajnálná összepiszkolni. Ez az egyetlen, aminél nem tart olyan sokáig lehámozni magáról.*
~Aleimord is mennyit szenvedett akkor...~
*A gondolatra elmosolyodik, majd az lány felé pillant.*
- Luni, nem szeretnél inkább ide ülni? Elférünk hárman is.
*Mondja kedves mosollyal az arcán, majd ha végül mégis odaül melléjük, nyugtatóan végigsimít a hátán.*
- Jaj, ne legyél már ilyen szomorkás! *Hangja édesen cseng, mintha mi sem történt volna az imént.* Hidd el, megoldják. Biztos vagyok benne, már ahogy eddig megismertem őket. Ha pedig az aggaszt, hogy veled mi lesz, ezért igazán kár aggódnod. Megígérték, hogy itt lehetsz, ez biztosan nem fogja befolyásolni.
*Bár az látszik, hogy valószínűleg emiatt aggódik a legkevésbé.
Kíváncsian hallgatja a két fél-elf beszélgetését. Ugyan ő a hátterét a dolognak nem ismeri, nagyjából megérti, miről beszélnek. Közben Luni táskájára pillant.*
- És végül maradsz a Sayqueves családnál te is, Wilhorp. Vagy eddig is náluk szolgáltál? *Fordul a férfi felé, már korábban is rá akart erre kérdezni, csak nem volt alkalma.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-27 19:54:03
Üzenet elküldve: 2017-11-27 19:54:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
- Persze. *bólint ő is azonnal, amikor Nairada előáll az egyetlen olyan ötlettel, ami mindannyiuk számára képes legalább kicsit könnyebbé és elviselhetőbbé tenni azt az egész nyomasztó helyzetet, amibe belekeveredtek.
Ennek ellenére még is kicsit nehezen távozik. Alenia hátát simogatva, és rajta tartva a kezét, egyszerre támad fel benne önző és gondoskodó énje, mert a tegnap estének köszönhetően mindkettő kívánsága ugyanaz; vele maradni. Még is csak pár hosszú pillanattal marad többet, mint a másik két fél-elf, mert tudja, hogy tényleg durván illemhatárt sértene akkor, ha nem távozna azonnal. Ha pedig nagyon leegyszerűsíti magának, akkor odahaza is ez volt a legfőbb bűne, ami száműzetéséhez vezetett.
Egész leverten és eléggé komor arccal ül le ő is a fűbe, amikor utoléri Wilhorpot és Nairadát, majd kicsit habozva kibontja hátitáskáját is, miközben még talán a szokásosnál is sápadtabb egy kicsit.*
- Nagyon sajnálom őket. *mondja ki első gondolatait hangosan, miközben zsákjába nyúl, hogy megérinthesse valamelyik kis kedvencének selymes és puha fejét, vagy valamelyik hosszú, lelógó fülét. Rajtuk kívül senki más nem képes neki nyugalmat és összeszedett gondolatokat adni, ami a legtöbb helyzet kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges, önzetlen és baráti segítségük pedig most is nagyon jól jön, mert ahelyett, hogy beleroskadna másoknak és önmagának a sajnálatába, nekik köszönhetően ismét képes lesz gondolkodni és beszélni.*
- Én sem igazán így képzeltem, *bólint az első simogatások után* és biztosan ők sem... de úgy is mind segítünk majd nekik, ahogy csak tudunk, és talán ők is képesek lesznek egymást megnyugtatni most legalább egy kicsit. Nagyon remélem.
*Képes lenne bele is merengeni ebbe a gondolatba, ha Wilhorp nem zökkentené ki belőle.*
- Dehogy. *rázza meg fejét válaszként egy nagyon halovány kis mosoly kíséretében. Komor hangulata ugyan nem hagyja magára, de az nagyon jól esik neki, hogy a férfi kinéz belőle olyasmit, hogy annyira pontos megérzései vannak, mintha papnő lenne, vagy jós.*
- Az ott a tisztáson nem kellemetlen érzés volt. Csak valahogy különös erő és nyugalom töltött el. Bár képes lennék a jövőbe látni, vagy legalább megérezni! Elég sok minden elkerülhető lenne előre. *sóhajt majdnem, mert tudja, hogy ez kicsit buta és gyerekes kívánság. De ettől még ez az álma. Az egyik a sok közül.*
- Persze. *bólint ő is azonnal, amikor Nairada előáll az egyetlen olyan ötlettel, ami mindannyiuk számára képes legalább kicsit könnyebbé és elviselhetőbbé tenni azt az egész nyomasztó helyzetet, amibe belekeveredtek.
Ennek ellenére még is kicsit nehezen távozik. Alenia hátát simogatva, és rajta tartva a kezét, egyszerre támad fel benne önző és gondoskodó énje, mert a tegnap estének köszönhetően mindkettő kívánsága ugyanaz; vele maradni. Még is csak pár hosszú pillanattal marad többet, mint a másik két fél-elf, mert tudja, hogy tényleg durván illemhatárt sértene akkor, ha nem távozna azonnal. Ha pedig nagyon leegyszerűsíti magának, akkor odahaza is ez volt a legfőbb bűne, ami száműzetéséhez vezetett.
Egész leverten és eléggé komor arccal ül le ő is a fűbe, amikor utoléri Wilhorpot és Nairadát, majd kicsit habozva kibontja hátitáskáját is, miközben még talán a szokásosnál is sápadtabb egy kicsit.*
- Nagyon sajnálom őket. *mondja ki első gondolatait hangosan, miközben zsákjába nyúl, hogy megérinthesse valamelyik kis kedvencének selymes és puha fejét, vagy valamelyik hosszú, lelógó fülét. Rajtuk kívül senki más nem képes neki nyugalmat és összeszedett gondolatokat adni, ami a legtöbb helyzet kezeléséhez elengedhetetlenül szükséges, önzetlen és baráti segítségük pedig most is nagyon jól jön, mert ahelyett, hogy beleroskadna másoknak és önmagának a sajnálatába, nekik köszönhetően ismét képes lesz gondolkodni és beszélni.*
- Én sem igazán így képzeltem, *bólint az első simogatások után* és biztosan ők sem... de úgy is mind segítünk majd nekik, ahogy csak tudunk, és talán ők is képesek lesznek egymást megnyugtatni most legalább egy kicsit. Nagyon remélem.
*Képes lenne bele is merengeni ebbe a gondolatba, ha Wilhorp nem zökkentené ki belőle.*
- Dehogy. *rázza meg fejét válaszként egy nagyon halovány kis mosoly kíséretében. Komor hangulata ugyan nem hagyja magára, de az nagyon jól esik neki, hogy a férfi kinéz belőle olyasmit, hogy annyira pontos megérzései vannak, mintha papnő lenne, vagy jós.*
- Az ott a tisztáson nem kellemetlen érzés volt. Csak valahogy különös erő és nyugalom töltött el. Bár képes lennék a jövőbe látni, vagy legalább megérezni! Elég sok minden elkerülhető lenne előre. *sóhajt majdnem, mert tudja, hogy ez kicsit buta és gyerekes kívánság. De ettől még ez az álma. Az egyik a sok közül.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-27 17:52:39
Üzenet elküldve: 2017-11-27 17:52:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Mielőtt még bemehetnének a házba egy apró kéz gyenge szorítását érzi a vállán. Maga mellé és maga mögé pillant, Luninari a tettes, a szótlan kérésének eleget téve pedig egy kicsit lemarad a lánnyal együtt.*
- Na igen. Csak jó lesz itt is, nem? *Félmosolyt erőltet az arcára miközben válaszol Luninarinak, aztán követi a többieket a házba.*
~Ne legyél már ilyen búval bélelt!~
*Korholja magát menet közben. Kis derűje nem tart sokáig, mivel a megérkező Alenia rájuk sem néz. Mentségére legyen szóval, hogy ez most inkább a szégyen, mint a gőg miatt van, ezért Wilhorp sem kezd el még ezen is puffogni magában. Bőven van neki más, ami miatt teheti. Végső esetben pedig bánkódhat amiatt is, hogy éppen nincsen mi miatt bánkódnia. Egészen addig, amíg valaki, mondjuk Luninari faron nem rúgja, hogy ne legyen már ilyen. Ráfér majd.*
- Jól van. *Bólint Nairada ötletére, aztán követi a nőt ahhoz a bizonyos padhoz.*
- Mi sem. A tisztáson még minden rendben volt. Vagy ezt érezted? *Előbb Nairadának válaszol, aztán Luninaritól kérdez a furcsa érzésre utalva, amiről a fél-elf még a tisztáson beszámolt.*
*Mielőtt még bemehetnének a házba egy apró kéz gyenge szorítását érzi a vállán. Maga mellé és maga mögé pillant, Luninari a tettes, a szótlan kérésének eleget téve pedig egy kicsit lemarad a lánnyal együtt.*
- Na igen. Csak jó lesz itt is, nem? *Félmosolyt erőltet az arcára miközben válaszol Luninarinak, aztán követi a többieket a házba.*
~Ne legyél már ilyen búval bélelt!~
*Korholja magát menet közben. Kis derűje nem tart sokáig, mivel a megérkező Alenia rájuk sem néz. Mentségére legyen szóval, hogy ez most inkább a szégyen, mint a gőg miatt van, ezért Wilhorp sem kezd el még ezen is puffogni magában. Bőven van neki más, ami miatt teheti. Végső esetben pedig bánkódhat amiatt is, hogy éppen nincsen mi miatt bánkódnia. Egészen addig, amíg valaki, mondjuk Luninari faron nem rúgja, hogy ne legyen már ilyen. Ráfér majd.*
- Jól van. *Bólint Nairada ötletére, aztán követi a nőt ahhoz a bizonyos padhoz.*
- Mi sem. A tisztáson még minden rendben volt. Vagy ezt érezted? *Előbb Nairadának válaszol, aztán Luninaritól kérdez a furcsa érzésre utalva, amiről a fél-elf még a tisztáson beszámolt.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-26 18:41:57
Üzenet elküldve: 2017-11-26 18:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
- Na akkor örülök, hogy nem sértettelek meg ezzel!
*A lány további reakcióját látva, kezd rájönni, hogy talán kicsit érzékeny témába tenyerelt bele. Azonban nem mond semmit, úgy tesz, mintha mindebből semmi fel sem tűnne neki, hogy ne hozza még kellemetlenebb helyzetbe a lányt. Nem volt ez szándékában, csak egy ártatlan kérdésnek szánta. Mondandója végén bátorítóan elmosolyodik felé, de mielőtt még bármit is mondana, megjelenik Aleimord.
Elindulnak befelé a ház felé. Egész szépnek találja, de különösebben nem ámul el. Olyan, mint bármelyik másik is a negyedben. Aki ilyen környezetben nő fel, annak nem igazán jelent semmit még egy hatalmas bírtok. Egy idő után már mind ugyanaz.
Egyszer csak Alenia ront be a a házba zokogva, majd testvére karjaiba veti magát. Nai hátrébb lép, nem hiányzik ő most oda egy harmadik vigasztalónak. Természetesen sajnálja és együtt érez vele, de talán mégis csak többet jelent neki, hogy a bátyjának sírja ki a gondjait.*
- Menjetek csak, majd kint leszünk!
*Azzal ha elmentek, visszafordul a többiek felé.*
- Nos, kimenjünk? Láttam pár padot a kertben, ott elbeszélgethetnénk, amíg ők elintézik. Persze csak ha van kedvetek.
*Azzal elindul a kertbe, és egy fa árnyékában foglal helyet. Nagyot sóhajtva gondolkodik el az eddig történteken.*
- Hát, nem egészen így képzeltem el a mai napot!
*Mondja a másik két fél-elfnek, amennyiben azok is vele tartottak.
Persze, hogy nem így! Azt várta, hogy majd ma is Aleimorddal töltheti minden percét, élvezheti forró csókjait és érintéseit. Ehelyett egy családi dráma kellős közepére került.*
- Na akkor örülök, hogy nem sértettelek meg ezzel!
*A lány további reakcióját látva, kezd rájönni, hogy talán kicsit érzékeny témába tenyerelt bele. Azonban nem mond semmit, úgy tesz, mintha mindebből semmi fel sem tűnne neki, hogy ne hozza még kellemetlenebb helyzetbe a lányt. Nem volt ez szándékában, csak egy ártatlan kérdésnek szánta. Mondandója végén bátorítóan elmosolyodik felé, de mielőtt még bármit is mondana, megjelenik Aleimord.
Elindulnak befelé a ház felé. Egész szépnek találja, de különösebben nem ámul el. Olyan, mint bármelyik másik is a negyedben. Aki ilyen környezetben nő fel, annak nem igazán jelent semmit még egy hatalmas bírtok. Egy idő után már mind ugyanaz.
Egyszer csak Alenia ront be a a házba zokogva, majd testvére karjaiba veti magát. Nai hátrébb lép, nem hiányzik ő most oda egy harmadik vigasztalónak. Természetesen sajnálja és együtt érez vele, de talán mégis csak többet jelent neki, hogy a bátyjának sírja ki a gondjait.*
- Menjetek csak, majd kint leszünk!
*Azzal ha elmentek, visszafordul a többiek felé.*
- Nos, kimenjünk? Láttam pár padot a kertben, ott elbeszélgethetnénk, amíg ők elintézik. Persze csak ha van kedvetek.
*Azzal elindul a kertbe, és egy fa árnyékában foglal helyet. Nagyot sóhajtva gondolkodik el az eddig történteken.*
- Hát, nem egészen így képzeltem el a mai napot!
*Mondja a másik két fél-elfnek, amennyiben azok is vele tartottak.
Persze, hogy nem így! Azt várta, hogy majd ma is Aleimorddal töltheti minden percét, élvezheti forró csókjait és érintéseit. Ehelyett egy családi dráma kellős közepére került.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-26 18:01:52
Üzenet elküldve: 2017-11-26 18:01:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Bemennek a házba, és körbenéznek. Aleimordot nem annyira nyűgözi le, látott már ilyesmit. A berendezés szép, legalább nem lesz túl sok gondolja vele, szinte semmi.
Nairada ölelésére és csókjára vágyik, mezítelen teste ölelésére de erről a vágyáról még egy darabig le kell mondania.
A következő pillanatban Alenia ront neki, és sírva bújik a bátyja oltalmazó karjaiba. Kiksorukban sokat vigyázott rá, egészen addig, még apjuk úgy nem döntött, hogy Aleimord rossz hatással van Aleniára, és meg nem próbálta minél jobban eltávolítani tőle az akkor még fiatal fiút. Persze ez teljesen sosem volt lehetséges, hiszen egy házban éltek, de apja terve azért részben mégis csak sikerült.
Viszonozza a húga ölelését, és finoman végigsimít a haján.*
- Maradhatsz, hogy mondhatnám azt hogy nem? Mégis csak a bátyád vagyok, nem. De remélem, hogy ebből most tanultál.
*Végre a mesterkélt mosolya őszintébe csak át.*
- Szeretnéd, hogy felvidítsalak? Gyere, mutatok valamit!
*Azzal ha Alenia engedi, elindul vele a bejárat felé.*
- Pár perc és visszajövünk, addig bóklásszatok csak.
*Bemennek a házba, és körbenéznek. Aleimordot nem annyira nyűgözi le, látott már ilyesmit. A berendezés szép, legalább nem lesz túl sok gondolja vele, szinte semmi.
Nairada ölelésére és csókjára vágyik, mezítelen teste ölelésére de erről a vágyáról még egy darabig le kell mondania.
A következő pillanatban Alenia ront neki, és sírva bújik a bátyja oltalmazó karjaiba. Kiksorukban sokat vigyázott rá, egészen addig, még apjuk úgy nem döntött, hogy Aleimord rossz hatással van Aleniára, és meg nem próbálta minél jobban eltávolítani tőle az akkor még fiatal fiút. Persze ez teljesen sosem volt lehetséges, hiszen egy házban éltek, de apja terve azért részben mégis csak sikerült.
Viszonozza a húga ölelését, és finoman végigsimít a haján.*
- Maradhatsz, hogy mondhatnám azt hogy nem? Mégis csak a bátyád vagyok, nem. De remélem, hogy ebből most tanultál.
*Végre a mesterkélt mosolya őszintébe csak át.*
- Szeretnéd, hogy felvidítsalak? Gyere, mutatok valamit!
*Azzal ha Alenia engedi, elindul vele a bejárat felé.*
- Pár perc és visszajövünk, addig bóklásszatok csak.
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-26 17:11:02
Üzenet elküldve: 2017-11-26 17:11:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
- Nem haragszom, sőt megköszönöm. Egyszerűbb így mindkettőnknek. *mosolyog halványan, de megkönnyebbülten Nairadára, mert hát tényleg sokkal egyszerűbb így. A lány ártatlan kérdése ellenben pillanatok alatt szertefoszlatja azt a nyugalmat, amit csak nemrég kezdett el érezni, annak a felismerésnek köszönhetően, hogy sorsa teljes mértékben kikerült kezeiből. Tényleg vajon meddig tart, ameddig elsajátít annyi varázslatot, hogy ha akarja akár az erdőt is azokra gyújthassa, akik miatt egyáltalán idekerült? Vagy meddig, ameddig odahaza elfelejtik neki, amit tett? Most döbben rá, hogy ebbe eddig bele sem gondolt, egyszerűen csak annak örült, hogy van hová mennie, és egyedül lennie sem kell.*
- Nem tudom igazából. *ismeri be végül, mert mi mást is tehetne?* Elég hosszú és bonyolult történet, de az biztos, hogy jó ideig nem mehetek haza, így, ha minden igaz, még jó sokszor találkozni fogunk.
*Épp, hogy kimondja, amire rövid gondolkodás végén jutott, amikor Aleimord visszatér. Mivel ő közel sem ismeri a férfit annyira jól, mint Nairada természetesen nem képes folyékonyan olvasni arcvonásait, még is van egy olyan nyugtalanító érzése, mintha Aleimord széles mosolya egy kicsit túlságosan is széles lenne, és nyugtalanítja az is, hogy Alenia nincs vele. Előbbi egyáltalán nem tűnik természetesnek, utóbbi pedig úgy tölti el kellemetlen érzéssel, hogy annak miértjét nem igazán tudja megmagyarázni magának. És akkor itt van még Wilhorp is. Sokatmondó megjegyzése és bánatos sóhaja, amilyenhez hasonlóra nem számított volna tőle, nem csak meglepi, de szíven is üti kicsit, főleg, mert mindkettő jelentését érteni véli.
Mikor elindulnak befelé, nem tudja megállni, hogy ne maradjon le kicsit, és ne próbálja meg őt magát is visszahúzni, egy nagyon suta és bátortalan, de mindenképpen gyengéd szorítás kíséretében, amit a férfi válla kap.*
- Akármilyen is volt otthon, most ez lesz az új, ha jól értem. *mondja neki csendesen, és reményei szerint kedvesen is.* Ezt pedig olyanná tehetjük, amilyenné csak mi akarjuk.
*Ugyan tudja, hogy ez így nagyon közhelyes, de hát egy közhely is lehet igaz, ezt pedig nagyon is annak érzi. Főleg a hátsó udvarból ide-ideszűrődő hangoknak köszönhetően, amelyek eléggé kellemetlen élménnyé teszik számára a festmények és szobrok közötti nem túl hosszú kirándulást. Így áll csak igazán össze számára a kép, ez magyarázza meg Aleimord erőltetett mosolyát is, és ennek köszönhetően fogja a maga teljes valójában fel, hogy Aleimord és Alenia tulajdonképpen meghatározatlan ideig ugyanúgy nem térhetnek haza, akár csak ő. Egyszerre borzong bele ebbe és lesz tőle nagyon dühös. Valószínűleg sohasem fogja megérteni, hogy miért nevel fel valaki két gyereket azért, hogy évtizedek múlva közölje velük, hogy látni sem akarja őket. Hasonló gondolattal akkor sem lenne képes megbarátkozni, ha úgy gondolná, hogy apjuknak mindenben igaza van.
Aztán az érkező Alenia már egészen olyan, mint egy kő, amit éjszaka közepén csendes folyóba hajítanak; csak növeli feltámadó rosszkedvét és nyugtalanságát.
A lány ugyan Aleimordot öleli meg, és nyilván tőle vár megértést, vigasztalást, ő pedig ugyan tudja, hogy mi az illem, és hol van az a határ, amit pont neki nem szabadna átlépnie, még is nem tudja nem megtenni.
Amúgy is tartozik neki. Az ölelésért is, azért is, amiért meghallgatta és megnyugtatta tegnap este, ráadásul még apró kis hazugságát is megbocsátotta neki.
Csendesen lép mögé, és lassan ér hozzá, hogy nehogy megijessze. A hátát simogatja meg óvatosan és gyengéden, aztán ott is hagyja rajta a kezét, hogy érezhesse azt, hogy ő mindenképpen vele van.*
- Nyugodj meg kérlek, nem lesz semmi baj. *mondja lehető legkedvesebb és leggyengédebb hangján.*
- Ugye? *formázza ezt már hangtalanul ajkaival, reménykedő arccal egyenesen Aleimordra nézve.
Talán neki is lenne pár keresetlen szava a húgához, de ettől még Luni reméli, hogy nem pont most, és nem pont itt mindannyiuk előtt. Valószínű, hogy egyik távoli rokonának sem ez éppen élete eddigi legfényesebb napja, viszont, ha legalább egy kicsit nem próbál megnyugodni mindenki, ez ennél már csak sokkal rosszabb lehet. Amennyire pedig ő tudja, egy rossz kezdet semminek sem lehet jó előjele... *
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.26 17:17:05
- Nem haragszom, sőt megköszönöm. Egyszerűbb így mindkettőnknek. *mosolyog halványan, de megkönnyebbülten Nairadára, mert hát tényleg sokkal egyszerűbb így. A lány ártatlan kérdése ellenben pillanatok alatt szertefoszlatja azt a nyugalmat, amit csak nemrég kezdett el érezni, annak a felismerésnek köszönhetően, hogy sorsa teljes mértékben kikerült kezeiből. Tényleg vajon meddig tart, ameddig elsajátít annyi varázslatot, hogy ha akarja akár az erdőt is azokra gyújthassa, akik miatt egyáltalán idekerült? Vagy meddig, ameddig odahaza elfelejtik neki, amit tett? Most döbben rá, hogy ebbe eddig bele sem gondolt, egyszerűen csak annak örült, hogy van hová mennie, és egyedül lennie sem kell.*
- Nem tudom igazából. *ismeri be végül, mert mi mást is tehetne?* Elég hosszú és bonyolult történet, de az biztos, hogy jó ideig nem mehetek haza, így, ha minden igaz, még jó sokszor találkozni fogunk.
*Épp, hogy kimondja, amire rövid gondolkodás végén jutott, amikor Aleimord visszatér. Mivel ő közel sem ismeri a férfit annyira jól, mint Nairada természetesen nem képes folyékonyan olvasni arcvonásait, még is van egy olyan nyugtalanító érzése, mintha Aleimord széles mosolya egy kicsit túlságosan is széles lenne, és nyugtalanítja az is, hogy Alenia nincs vele. Előbbi egyáltalán nem tűnik természetesnek, utóbbi pedig úgy tölti el kellemetlen érzéssel, hogy annak miértjét nem igazán tudja megmagyarázni magának. És akkor itt van még Wilhorp is. Sokatmondó megjegyzése és bánatos sóhaja, amilyenhez hasonlóra nem számított volna tőle, nem csak meglepi, de szíven is üti kicsit, főleg, mert mindkettő jelentését érteni véli.
Mikor elindulnak befelé, nem tudja megállni, hogy ne maradjon le kicsit, és ne próbálja meg őt magát is visszahúzni, egy nagyon suta és bátortalan, de mindenképpen gyengéd szorítás kíséretében, amit a férfi válla kap.*
- Akármilyen is volt otthon, most ez lesz az új, ha jól értem. *mondja neki csendesen, és reményei szerint kedvesen is.* Ezt pedig olyanná tehetjük, amilyenné csak mi akarjuk.
*Ugyan tudja, hogy ez így nagyon közhelyes, de hát egy közhely is lehet igaz, ezt pedig nagyon is annak érzi. Főleg a hátsó udvarból ide-ideszűrődő hangoknak köszönhetően, amelyek eléggé kellemetlen élménnyé teszik számára a festmények és szobrok közötti nem túl hosszú kirándulást. Így áll csak igazán össze számára a kép, ez magyarázza meg Aleimord erőltetett mosolyát is, és ennek köszönhetően fogja a maga teljes valójában fel, hogy Aleimord és Alenia tulajdonképpen meghatározatlan ideig ugyanúgy nem térhetnek haza, akár csak ő. Egyszerre borzong bele ebbe és lesz tőle nagyon dühös. Valószínűleg sohasem fogja megérteni, hogy miért nevel fel valaki két gyereket azért, hogy évtizedek múlva közölje velük, hogy látni sem akarja őket. Hasonló gondolattal akkor sem lenne képes megbarátkozni, ha úgy gondolná, hogy apjuknak mindenben igaza van.
Aztán az érkező Alenia már egészen olyan, mint egy kő, amit éjszaka közepén csendes folyóba hajítanak; csak növeli feltámadó rosszkedvét és nyugtalanságát.
A lány ugyan Aleimordot öleli meg, és nyilván tőle vár megértést, vigasztalást, ő pedig ugyan tudja, hogy mi az illem, és hol van az a határ, amit pont neki nem szabadna átlépnie, még is nem tudja nem megtenni.
Amúgy is tartozik neki. Az ölelésért is, azért is, amiért meghallgatta és megnyugtatta tegnap este, ráadásul még apró kis hazugságát is megbocsátotta neki.
Csendesen lép mögé, és lassan ér hozzá, hogy nehogy megijessze. A hátát simogatja meg óvatosan és gyengéden, aztán ott is hagyja rajta a kezét, hogy érezhesse azt, hogy ő mindenképpen vele van.*
- Nyugodj meg kérlek, nem lesz semmi baj. *mondja lehető legkedvesebb és leggyengédebb hangján.*
- Ugye? *formázza ezt már hangtalanul ajkaival, reménykedő arccal egyenesen Aleimordra nézve.
Talán neki is lenne pár keresetlen szava a húgához, de ettől még Luni reméli, hogy nem pont most, és nem pont itt mindannyiuk előtt. Valószínű, hogy egyik távoli rokonának sem ez éppen élete eddigi legfényesebb napja, viszont, ha legalább egy kicsit nem próbál megnyugodni mindenki, ez ennél már csak sokkal rosszabb lehet. Amennyire pedig ő tudja, egy rossz kezdet semminek sem lehet jó előjele... *
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.26 17:17:05
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-26 13:09:03
Üzenet elküldve: 2017-11-26 13:09:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Nagyot sóhajt, mert érzi, hogy ennek nem lesz jó vége. Apja csak akkor hagyja el odúját, mikor valami nagyon fontos, vagy legalábbis szerinte fontos dologról van szó. Semmi jóra nem számíthat. Idősebb Sayqueves hamarosan félre is hívja a testvérpárt és a vártaknak megfelelően kezd kiabálni velük. Alenia nem érti miért, már felnőttek, ők maguk is tudják mit szeretnének. Annak sem látja az okát, hogy az Aleimordra vonatkozó szidalmakat neki miért kell végighallgatnia, de bizonyára csak azért van itt, mert bátyja után ő következik. Az azért jól esik neki, hogy nem ott, mindenki előtt szégyeníti meg őket az apjuk.
Aleimord hamarosan távozik, Alenia pedig nagyot nyel, miközben félénken apja szemeibe néz. Tudja jól, hogy a karakáns férfi elvárja a szemkontaktust, mikor beszél valakivel. Ha a többiek nagyon figyelnek, és még kinn vannak, mikor az elf kiabálni kezd, akkor akár ők is hallhatják, most lányával sem bánik kesztyűs kézzel az idős nemes. Végül is talán igaz, amit mond. Alenia nem neki szóló, hivatalos levél pecsétjét törte fel, engedély nélkül szökött meg otthonról, ráadásul a tulajdonába nem tartozó ház kulcsait is magával vitte. Ezeknek köszönhetően ő is Aleimord sorsára jut, illetve apja közli vele, hogy jó ideig nem szeretné, ha Alenia a szeme elé kerülne. A lány csak néhány aprót bólint, majd könnyeivel küszködve hátat fordít a férfinek és berohan a házba.
A hatalmas építményben szinte el lehet veszni, így csak a hangok alapján tájékozódva találja meg a kis csapatot. Apja odakinn nagyon megalázta, így Nairada, Luninari és Wilhorp szemébe sem mer nézni, mikor odaér hozzájuk. Egyenesen Aleimordhoz lép, és szorosan átölelve őt most már tényleg sírni kezd.*
- Ne haragudj rám, kérlek! Mondd, hogy itt maradhatok veled...
*Suttogja szipogva, miközben olyan szorosan öleli testvérét, hogyha Alenia ork volna, akkor talán össze is roppantaná a férfi bordáit, így viszont még ez a szoros ölelés is gyengécskének hathat.
A válaszra várva közben azon gondolkozik, hogy vajon mit gondolnak most róla a többiek, nem akarta, hogy sírva lássák, de nem tudott mit kezdeni a könnyekkel.*
*Nagyot sóhajt, mert érzi, hogy ennek nem lesz jó vége. Apja csak akkor hagyja el odúját, mikor valami nagyon fontos, vagy legalábbis szerinte fontos dologról van szó. Semmi jóra nem számíthat. Idősebb Sayqueves hamarosan félre is hívja a testvérpárt és a vártaknak megfelelően kezd kiabálni velük. Alenia nem érti miért, már felnőttek, ők maguk is tudják mit szeretnének. Annak sem látja az okát, hogy az Aleimordra vonatkozó szidalmakat neki miért kell végighallgatnia, de bizonyára csak azért van itt, mert bátyja után ő következik. Az azért jól esik neki, hogy nem ott, mindenki előtt szégyeníti meg őket az apjuk.
Aleimord hamarosan távozik, Alenia pedig nagyot nyel, miközben félénken apja szemeibe néz. Tudja jól, hogy a karakáns férfi elvárja a szemkontaktust, mikor beszél valakivel. Ha a többiek nagyon figyelnek, és még kinn vannak, mikor az elf kiabálni kezd, akkor akár ők is hallhatják, most lányával sem bánik kesztyűs kézzel az idős nemes. Végül is talán igaz, amit mond. Alenia nem neki szóló, hivatalos levél pecsétjét törte fel, engedély nélkül szökött meg otthonról, ráadásul a tulajdonába nem tartozó ház kulcsait is magával vitte. Ezeknek köszönhetően ő is Aleimord sorsára jut, illetve apja közli vele, hogy jó ideig nem szeretné, ha Alenia a szeme elé kerülne. A lány csak néhány aprót bólint, majd könnyeivel küszködve hátat fordít a férfinek és berohan a házba.
A hatalmas építményben szinte el lehet veszni, így csak a hangok alapján tájékozódva találja meg a kis csapatot. Apja odakinn nagyon megalázta, így Nairada, Luninari és Wilhorp szemébe sem mer nézni, mikor odaér hozzájuk. Egyenesen Aleimordhoz lép, és szorosan átölelve őt most már tényleg sírni kezd.*
- Ne haragudj rám, kérlek! Mondd, hogy itt maradhatok veled...
*Suttogja szipogva, miközben olyan szorosan öleli testvérét, hogyha Alenia ork volna, akkor talán össze is roppantaná a férfi bordáit, így viszont még ez a szoros ölelés is gyengécskének hathat.
A válaszra várva közben azon gondolkozik, hogy vajon mit gondolnak most róla a többiek, nem akarta, hogy sírva lássák, de nem tudott mit kezdeni a könnyekkel.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-25 22:27:03
Üzenet elküldve: 2017-11-25 22:27:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
- Ja, pont, mint otthon. *Válaszolja Luninarinak, ezzel akaratlanul is többet elárulva a családi helyzetéről, mint eddi összesen. A Gjarrazzo családot pedig egy drága kúria sem vidítja föl a veszekedések után. De ez már nem tartozik a többiekre, ők éljék csak a pompás, gazdag életüket, aminek már ő is a része. Nem nagyon, de egy kicsit már igen. Éppen csak annyira, hogy megállhasson Luninari mellett, amíg az őt figyelemre továbbra sem méltató Nairada csevegni próbál a lánnyal. Na persze csak kísérőnek szegődött el, nem társalkodónak, úgyhogy nincs joga panaszkodni magában sem. Jogtalanul azért megteszi, vágyik már egy jó társaságra.*
- Na menjünk. *Sóhajtja szokatlanul bánatosan Luninarinak. Menet közben azért a tekintetével megkeresi Aleniát, hátha ő figyelemre méltatja. A tisztáson olyan jól elbeszélgettek.*
- Ja, pont, mint otthon. *Válaszolja Luninarinak, ezzel akaratlanul is többet elárulva a családi helyzetéről, mint eddi összesen. A Gjarrazzo családot pedig egy drága kúria sem vidítja föl a veszekedések után. De ez már nem tartozik a többiekre, ők éljék csak a pompás, gazdag életüket, aminek már ő is a része. Nem nagyon, de egy kicsit már igen. Éppen csak annyira, hogy megállhasson Luninari mellett, amíg az őt figyelemre továbbra sem méltató Nairada csevegni próbál a lánnyal. Na persze csak kísérőnek szegődött el, nem társalkodónak, úgyhogy nincs joga panaszkodni magában sem. Jogtalanul azért megteszi, vágyik már egy jó társaságra.*
- Na menjünk. *Sóhajtja szokatlanul bánatosan Luninarinak. Menet közben azért a tekintetével megkeresi Aleniát, hátha ő figyelemre méltatja. A tisztáson olyan jól elbeszélgettek.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-25 10:37:22
Üzenet elküldve: 2017-11-25 10:37:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
*A levél tartalmát nem látja, de az arckifejezésekből nem nehéz olvasni. Végigsimít Aleimord karján egy biztató mosollyal az arcán, majd hátrább lép a többiekhez. Az idősebb Sayqueves is elolvassa, majd nemsokára távozik is a hátsó kert felé két gyermekével.
Nai nézi, ahogy a sövények mögött eltűnnek. Vágyakozva pillant párja után remélve, hogy azért akkora bajba nem keveredett, és főleg nem miatta.
~Tudom, tudom, már megbeszéltük ezt, de hát...~
- Úgy tűnik, akkor itt fogunk várni, míg vissza nem jönnek.
*Mondja csak hogy ne néma csöndben álljanak egymás mellett. Az kínos volna.
Végigpillant a lányon, eddig nem is volt nagyon ideje jobban megnéznie magának, ellenben Wilhorppal mégis csak több időt töltött el.
~Eddig azt hittem, én vagyok viszonylag alacsony fél-elfekhez képest.~
*Az persze látszik, hogy Luni még jóval fiatalabb nála, így az sem kizárt, hogy még nőni fog.*
- Luninari vagy, ha jól emlékszem, igaz? Már ne haragudj, hogy tegezlek, de azért már annyira nem vagyunk idegenek egymásnak, és ha jól alakulnak a dolgok, még jó párszor össze fogunk futni.
~Mármint nekem jól, hogy neked az jó-e, hogy itt vagy vagy nem, az nem az én dolgom.~
*Bájosan elmosolyodik felé.*
- Meddig maradsz itt?
*Kérdi, hogy szóval tartsa a lányt.
Ő Luni történetét nem ismeri, csak annyit tud, amit az étkezőben említett róla Aleimord, mielőtt hazakísérte. Hogy a rokonuk, és hogy a lány édesanyja ide küldte. Egyebet nem.
Közben Aleimord is visszatér hozzájuk. Mesterkélt mosolyával nem igazán győzi meg Nait, hogy ilyen könnyen ment, és ezt férfi is könnyen észreveheti a lány arckifejezéséből. Pont ilyen volt akkor is, mikor először találkoztak, már pedig az üzletkötéseknél mindenki a legszebbet próbálja hazudni. Azonban nem kérdez most rá semmire. Majd ha kicsit kevesebb kíváncsi fül veszi őket körbe, elvégre nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy mindenki előtt kelljen elmondania a családi ügyeit.*
- Nézzünk...
*Mondja halkan kedvese mellé lépve.*
*A levél tartalmát nem látja, de az arckifejezésekből nem nehéz olvasni. Végigsimít Aleimord karján egy biztató mosollyal az arcán, majd hátrább lép a többiekhez. Az idősebb Sayqueves is elolvassa, majd nemsokára távozik is a hátsó kert felé két gyermekével.
Nai nézi, ahogy a sövények mögött eltűnnek. Vágyakozva pillant párja után remélve, hogy azért akkora bajba nem keveredett, és főleg nem miatta.
~Tudom, tudom, már megbeszéltük ezt, de hát...~
- Úgy tűnik, akkor itt fogunk várni, míg vissza nem jönnek.
*Mondja csak hogy ne néma csöndben álljanak egymás mellett. Az kínos volna.
Végigpillant a lányon, eddig nem is volt nagyon ideje jobban megnéznie magának, ellenben Wilhorppal mégis csak több időt töltött el.
~Eddig azt hittem, én vagyok viszonylag alacsony fél-elfekhez képest.~
*Az persze látszik, hogy Luni még jóval fiatalabb nála, így az sem kizárt, hogy még nőni fog.*
- Luninari vagy, ha jól emlékszem, igaz? Már ne haragudj, hogy tegezlek, de azért már annyira nem vagyunk idegenek egymásnak, és ha jól alakulnak a dolgok, még jó párszor össze fogunk futni.
~Mármint nekem jól, hogy neked az jó-e, hogy itt vagy vagy nem, az nem az én dolgom.~
*Bájosan elmosolyodik felé.*
- Meddig maradsz itt?
*Kérdi, hogy szóval tartsa a lányt.
Ő Luni történetét nem ismeri, csak annyit tud, amit az étkezőben említett róla Aleimord, mielőtt hazakísérte. Hogy a rokonuk, és hogy a lány édesanyja ide küldte. Egyebet nem.
Közben Aleimord is visszatér hozzájuk. Mesterkélt mosolyával nem igazán győzi meg Nait, hogy ilyen könnyen ment, és ezt férfi is könnyen észreveheti a lány arckifejezéséből. Pont ilyen volt akkor is, mikor először találkoztak, már pedig az üzletkötéseknél mindenki a legszebbet próbálja hazudni. Azonban nem kérdez most rá semmire. Majd ha kicsit kevesebb kíváncsi fül veszi őket körbe, elvégre nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy mindenki előtt kelljen elmondania a családi ügyeit.*
- Nézzünk...
*Mondja halkan kedvese mellé lépve.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-25 00:38:06
Üzenet elküldve: 2017-11-25 00:38:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Azt kívánja, hogy most bárcsak máshol lenne. Nem hiányzik neki sem a vita, sem pedig a veszekedés. Sem a mogorva apja, sem pedig a lüke húga. Ha Alenia néha gondolkozna ahelyett, hogy ész nélkül, csupán a megérzéseire hagyatkozva csinál ostobaságokat, akkor Aleimord nem kerülne ilyen helyzetbe.*
~Én legalább tisztában vagyok a tetteim következményeivel.~
*Most mégis mit fog gondolni róla Luninari és Wilhorp? Ez az egész egyáltalán nem tesz jót a hírnevének, és személye megítélésben.*
~Sa'Tereth vinnél el mindkettőt! Ilyen borzasztó családot...~
*Mindenesetre próbál előkelőnek tűnni. Kihúzza magát, nem néz lefelé, próbál büszkeséget árasztani magából és hasonlók, az hátha segít majd a helyzeten.*
~Persze. Valószínű...~
*Átveszi Aleniától a levelet, amin a viasz már meg van törve.*
~Ugye nem az van benne leírva?~
*De igen. Felaern meghalt, és ráhagyta a házat, ahogyan azt ígérte Aleimordnak utolsó találkozásukkor. De máris elvitte volna a halál? Az elf erre nem számított, hónapokat, sőt, éveket jósoltak még neki a gyógyítók.
Mikor meghallotta a szolgálólánytól a címet rögtön erre tippelt, de lelke mélyén reménykedett, hogy nem így lesz. Szerette Felaernt, ő volt a családban a feleségén kívül az egyetlen, aki igazán megértette. Nem várta el Aleimordtól, hogy olyan dolgokra áldozza hosszú elf életét, amiket szívből gyűlöl. Hitt abban, hogy mindenki megtalálhatja a számára legkellemesebb, legpozitívabb alternatívákat. Talán egy kicsit túlságosan is elvakultan, már bolond módjára hitt ebben, de egy gyermek szívének ez sokat számít. Ez a képzelt, mesebeli világ...
Az apja odamegy a fiához, elkéri a levelet, gyorsan átfutja, megnézi a végrendeletet is, meg a szerződést is, egyedül csak a kulcsok hiányoznak.*
~Alenia!~
*Az apa ezután félrehívja a két testvért a kert hátsó részében, ahol mások nem hallhatják őket. Aleimorddal kezdi, és sokkal nyugodtabb hangja van, mint amilyenre számított. Elmondja, hogy észrevette a félv-elf lányt, kinek a kezét fogta, és hogy az anyja elárulta neki, hogy mi folyik kettőjük között, ugyanis hallotta, amint éppen egymással...
Aleimordnak szinte lesül az arcáról a bőr szégyenében.*
~Anya azt mondta, hogy nem mondd semmit apámnak, hogy ne legyen veszekedés. Köszi.~
*Idősebb Sayqueves mondókájának a lényege csupán az, hogy Aleimord viselkedése végképp tűrhetetlen, főleg, mivel fél-elf lányt választott párjául, ezért kitagadja. Mindezt pedig olyan nyugalommal és határozottsággal mondja, hogy ha bárki más hallaná, teljességgel elhinné, hogy utálja a saját fiát. De Aleimord, és Alenia is ismeri a férfit annyira, hogy ezt ne higgye el teljesen. Eddig azért nem dobták ki otthonról Aleimordot, mert nem lett volna hol laknia. Persze, el tudott volna menni barátokhoz, és gyorsan összeszedte volna minden tartalékát, hogy vegyen magának egy házat. Igaz, hogy a gatyája is ráment volna egyedül, de meglett volna. De nem, most van egy saját háza. Így mondja máskor az apja, hogy nem törődik Aleimorddal. Elvégre csak a fia, akármennyire is engedetlen és tiszteletlen, a vér összeköti őket.
Köszönés nélkül távozik, egyedül hagyva a húgát az az apjukat, oldják most már meg ők a dolgot egymás között. Visszamegy a három fél-elfhez, már ha termesztésen azóta nem tűntek el, és magára vesz a szokásos álcáját. Széles mosoly, mint valami maszk, és tetetett boldogság, mint az ügyfeleinél.*
- Na, körbenézünk?
*Azt kívánja, hogy most bárcsak máshol lenne. Nem hiányzik neki sem a vita, sem pedig a veszekedés. Sem a mogorva apja, sem pedig a lüke húga. Ha Alenia néha gondolkozna ahelyett, hogy ész nélkül, csupán a megérzéseire hagyatkozva csinál ostobaságokat, akkor Aleimord nem kerülne ilyen helyzetbe.*
~Én legalább tisztában vagyok a tetteim következményeivel.~
*Most mégis mit fog gondolni róla Luninari és Wilhorp? Ez az egész egyáltalán nem tesz jót a hírnevének, és személye megítélésben.*
~Sa'Tereth vinnél el mindkettőt! Ilyen borzasztó családot...~
*Mindenesetre próbál előkelőnek tűnni. Kihúzza magát, nem néz lefelé, próbál büszkeséget árasztani magából és hasonlók, az hátha segít majd a helyzeten.*
~Persze. Valószínű...~
*Átveszi Aleniától a levelet, amin a viasz már meg van törve.*
~Ugye nem az van benne leírva?~
*De igen. Felaern meghalt, és ráhagyta a házat, ahogyan azt ígérte Aleimordnak utolsó találkozásukkor. De máris elvitte volna a halál? Az elf erre nem számított, hónapokat, sőt, éveket jósoltak még neki a gyógyítók.
Mikor meghallotta a szolgálólánytól a címet rögtön erre tippelt, de lelke mélyén reménykedett, hogy nem így lesz. Szerette Felaernt, ő volt a családban a feleségén kívül az egyetlen, aki igazán megértette. Nem várta el Aleimordtól, hogy olyan dolgokra áldozza hosszú elf életét, amiket szívből gyűlöl. Hitt abban, hogy mindenki megtalálhatja a számára legkellemesebb, legpozitívabb alternatívákat. Talán egy kicsit túlságosan is elvakultan, már bolond módjára hitt ebben, de egy gyermek szívének ez sokat számít. Ez a képzelt, mesebeli világ...
Az apja odamegy a fiához, elkéri a levelet, gyorsan átfutja, megnézi a végrendeletet is, meg a szerződést is, egyedül csak a kulcsok hiányoznak.*
~Alenia!~
*Az apa ezután félrehívja a két testvért a kert hátsó részében, ahol mások nem hallhatják őket. Aleimorddal kezdi, és sokkal nyugodtabb hangja van, mint amilyenre számított. Elmondja, hogy észrevette a félv-elf lányt, kinek a kezét fogta, és hogy az anyja elárulta neki, hogy mi folyik kettőjük között, ugyanis hallotta, amint éppen egymással...
Aleimordnak szinte lesül az arcáról a bőr szégyenében.*
~Anya azt mondta, hogy nem mondd semmit apámnak, hogy ne legyen veszekedés. Köszi.~
*Idősebb Sayqueves mondókájának a lényege csupán az, hogy Aleimord viselkedése végképp tűrhetetlen, főleg, mivel fél-elf lányt választott párjául, ezért kitagadja. Mindezt pedig olyan nyugalommal és határozottsággal mondja, hogy ha bárki más hallaná, teljességgel elhinné, hogy utálja a saját fiát. De Aleimord, és Alenia is ismeri a férfit annyira, hogy ezt ne higgye el teljesen. Eddig azért nem dobták ki otthonról Aleimordot, mert nem lett volna hol laknia. Persze, el tudott volna menni barátokhoz, és gyorsan összeszedte volna minden tartalékát, hogy vegyen magának egy házat. Igaz, hogy a gatyája is ráment volna egyedül, de meglett volna. De nem, most van egy saját háza. Így mondja máskor az apja, hogy nem törődik Aleimorddal. Elvégre csak a fia, akármennyire is engedetlen és tiszteletlen, a vér összeköti őket.
Köszönés nélkül távozik, egyedül hagyva a húgát az az apjukat, oldják most már meg ők a dolgot egymás között. Visszamegy a három fél-elfhez, már ha termesztésen azóta nem tűntek el, és magára vesz a szokásos álcáját. Széles mosoly, mint valami maszk, és tetetett boldogság, mint az ügyfeleinél.*
- Na, körbenézünk?
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-24 18:24:19
Üzenet elküldve: 2017-11-24 18:24:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új otthon//
*Megvárják, mivel pedig nincs más választása a társasággal tart, félig-meddig értő arccal bólogatva Wilhorp válaszára. Az ideges, kapkodó lépésekből, és a többiek viselkedéséből végig érzi, hogy talán baj van, vagy valami nagyon olyasmi.
Nem buta lány ő, csak odahaza nem nagyon volt alkalma kibontakoztatni képességeit. Most ellenben úgy, hogy az már muszáj, képes viszonylag higgadtan elemezni a jelenetet és magát a helyzetet. A kapkodó léptekkel megtett út, az ideges toporgás az idegen ház kapuja előtt, hozzáadva Aleimord magyarázó szavait, apjának és az őröknek a viselkedését, azt, amit Alenia mond, meg Aleimord levelét a feltört pecséttel, mindebből úgy érzi sikerrel összerakja magának a kirakós darabjait egy nagyjából egész történetté.
Kicsit bátortalanul integet a lánynak köszönésképpen, mert megszólalni sem mer. Talán ez lenne az a pillant, hogy saját sorsáért aggódjon, főleg, hogy úgy érzi, hogy jelenleg inkább csak szemlélője, mint tevékeny résztvevője a történteknek, és bármit is tesz, vagy mond, nem rajta fog múlni, hogy mi fog végül kisülni ebből az egészből. Így pedig végső soron az sem rajta múlik, hogy vele magával mi lesz. Édesanyja ennek a családnak a kezébe helyezte a sorsát. Éppen ez tölti el most szinte Lanawinon túli nyugalommal, saját tehetetlensége. Még megszólalnia is illetlenség lenne.
Amúgy sem volna túl logikus, ha pont most adnák ki az útját, így magáért aggódni csak újabb felesleges probléma lenne, amit önmagának kreál. Még Wilhorp megjegyzése sem nyugtalanítja különösebben. Sosem tudott úgy menni sehová, hogy ne bámulta volna őt mindenki más.*
- Pont, mint otthon. *csúszik ki a száján, de nem hiszi, hogy a nagy csődület közepette a másik fél-elfen kívül bárki más is hallja. Úgy is mindenki inkább Aleniára és a közvetlenül előtte állókra figyel, nem pont egy kicsit fiúsan felöltözött lányra, és egy fél-elfre, aki nem néz ki kifejezetten nemesnek. Kilógnak talán a társaságból annyira, hogy a kíváncsi tekintetek hamar a többiekre szálljanak róluk. Róla talán még inkább.
Ami azt illeti még Wilhorp sem rá néz. De hát még ő is azon kapja magát, hogy már egy ideje csak Aleniát bámulja. Az, hogy gyönyörű, feltűnt neki már tegnap is, de most ebben a ruhában, a magassarkúban, és kicsit más hajjal, egészen elvarázsolja, és izgatottá is teszi. Ugyan más az alkatuk, de attól még hasonlóan csinosan akár ő is felöltözhetne. Talán a lány majd hajlandó lesz adni pár tanácsot neki ilyen téren, közelebbi, vagy távolabbi jövőben, mikor már régen túl lesznek ezen az egészen.
~ Nagyon kell nekem is egy ilyen cipő. Lehet, hogy tényleg kicsi vagyok egy kicsit. ~
Bár nem hinné, hogy Alenia látja, azért igyekszik bátorítóan és kedvesen mosolyogni rá. Lélekben vele van és nagyon szurkol azért, hogy ez az egész ne váljon számára kellemetlenebbé, mint amennyire valószínűleg már is az.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.24 18:31:55
*Megvárják, mivel pedig nincs más választása a társasággal tart, félig-meddig értő arccal bólogatva Wilhorp válaszára. Az ideges, kapkodó lépésekből, és a többiek viselkedéséből végig érzi, hogy talán baj van, vagy valami nagyon olyasmi.
Nem buta lány ő, csak odahaza nem nagyon volt alkalma kibontakoztatni képességeit. Most ellenben úgy, hogy az már muszáj, képes viszonylag higgadtan elemezni a jelenetet és magát a helyzetet. A kapkodó léptekkel megtett út, az ideges toporgás az idegen ház kapuja előtt, hozzáadva Aleimord magyarázó szavait, apjának és az őröknek a viselkedését, azt, amit Alenia mond, meg Aleimord levelét a feltört pecséttel, mindebből úgy érzi sikerrel összerakja magának a kirakós darabjait egy nagyjából egész történetté.
Kicsit bátortalanul integet a lánynak köszönésképpen, mert megszólalni sem mer. Talán ez lenne az a pillant, hogy saját sorsáért aggódjon, főleg, hogy úgy érzi, hogy jelenleg inkább csak szemlélője, mint tevékeny résztvevője a történteknek, és bármit is tesz, vagy mond, nem rajta fog múlni, hogy mi fog végül kisülni ebből az egészből. Így pedig végső soron az sem rajta múlik, hogy vele magával mi lesz. Édesanyja ennek a családnak a kezébe helyezte a sorsát. Éppen ez tölti el most szinte Lanawinon túli nyugalommal, saját tehetetlensége. Még megszólalnia is illetlenség lenne.
Amúgy sem volna túl logikus, ha pont most adnák ki az útját, így magáért aggódni csak újabb felesleges probléma lenne, amit önmagának kreál. Még Wilhorp megjegyzése sem nyugtalanítja különösebben. Sosem tudott úgy menni sehová, hogy ne bámulta volna őt mindenki más.*
- Pont, mint otthon. *csúszik ki a száján, de nem hiszi, hogy a nagy csődület közepette a másik fél-elfen kívül bárki más is hallja. Úgy is mindenki inkább Aleniára és a közvetlenül előtte állókra figyel, nem pont egy kicsit fiúsan felöltözött lányra, és egy fél-elfre, aki nem néz ki kifejezetten nemesnek. Kilógnak talán a társaságból annyira, hogy a kíváncsi tekintetek hamar a többiekre szálljanak róluk. Róla talán még inkább.
Ami azt illeti még Wilhorp sem rá néz. De hát még ő is azon kapja magát, hogy már egy ideje csak Aleniát bámulja. Az, hogy gyönyörű, feltűnt neki már tegnap is, de most ebben a ruhában, a magassarkúban, és kicsit más hajjal, egészen elvarázsolja, és izgatottá is teszi. Ugyan más az alkatuk, de attól még hasonlóan csinosan akár ő is felöltözhetne. Talán a lány majd hajlandó lesz adni pár tanácsot neki ilyen téren, közelebbi, vagy távolabbi jövőben, mikor már régen túl lesznek ezen az egészen.
~ Nagyon kell nekem is egy ilyen cipő. Lehet, hogy tényleg kicsi vagyok egy kicsit. ~
Bár nem hinné, hogy Alenia látja, azért igyekszik bátorítóan és kedvesen mosolyogni rá. Lélekben vele van és nagyon szurkol azért, hogy ez az egész ne váljon számára kellemetlenebbé, mint amennyire valószínűleg már is az.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.24 18:31:55
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-24 15:37:57
Üzenet elküldve: 2017-11-24 15:37:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Elől Aleimord és Nairada, kicsivel mögöttük, tőlük lemaradva pedig Wilhorp és Luninari. Wilhorp a lány tempójához igazodva mindenféle csomagok nélkül, komótosan sétál, magában mulatva azon, hogy mennyire kipirult a másik fél-elf a futástól és a cipekedéstől. Mikor megérkeznek A Másik Ház elé a Sayqueves család mögött áll meg és csendben figyeli a perpatvar kibontakozását.*
~Na az lenne csak a szép, ha valamelyik őr felképelne valakit.~
*Arcára semleges kifejezést erőltet, de a szeme kíváncsian ugrál ide-oda, egy apró részletről sem szeretne lemaradni. Az egészet végül Alenia megjelenése koronázza meg azzal, hogy alaposan ledorongolja az őrséget és tisztázza a helyzetet.*
~Talpraesett egy lány, azt meg kell hagyni.~
- És mindenki minket néz. *Sziszegi halkan Luninarinak, hogy a lány még jobban felizgathassa magát a történéseken. Ezután csak kicsit gúvasztva a szemét megcsodálja Alenia csinos öltözékét. Biztos drágább, mint amennyit Wilhorp egy hónapra kap majd.*
*Elől Aleimord és Nairada, kicsivel mögöttük, tőlük lemaradva pedig Wilhorp és Luninari. Wilhorp a lány tempójához igazodva mindenféle csomagok nélkül, komótosan sétál, magában mulatva azon, hogy mennyire kipirult a másik fél-elf a futástól és a cipekedéstől. Mikor megérkeznek A Másik Ház elé a Sayqueves család mögött áll meg és csendben figyeli a perpatvar kibontakozását.*
~Na az lenne csak a szép, ha valamelyik őr felképelne valakit.~
*Arcára semleges kifejezést erőltet, de a szeme kíváncsian ugrál ide-oda, egy apró részletről sem szeretne lemaradni. Az egészet végül Alenia megjelenése koronázza meg azzal, hogy alaposan ledorongolja az őrséget és tisztázza a helyzetet.*
~Talpraesett egy lány, azt meg kell hagyni.~
- És mindenki minket néz. *Sziszegi halkan Luninarinak, hogy a lány még jobban felizgathassa magát a történéseken. Ezután csak kicsit gúvasztva a szemét megcsodálja Alenia csinos öltözékét. Biztos drágább, mint amennyit Wilhorp egy hónapra kap majd.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-23 23:03:24
Üzenet elküldve: 2017-11-23 23:03:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Új otthon//
- Részvétem!
*A házról nem tesz megjegyzést egyelőre. Egyrészt ő sem biztos, hogy ugrálna örömében, ha egy halott rokonától örököl egy házat. Jó dolog az, de nem feltétlen abban a pillanatban. Másrészről, okos ő annyira, hogy gyorsan észrevegye, nem is olyan egyszerű a helyzet, ahogy azt a férfi állítja.
Mikor mindenki elkészül, követi Aleimordot, bár azon meglepődik, hogy mindenki más is velük tart. Megérti, hogy Luni nem szeretne egyedül maradni itt, Wilt meg párja hívta magával, de neki ez egy kicsit sok. Főleg ahogy ott a kapu előtt ácsorognak, arra várva, hátha beengedik őket. Hát nem így történik.*
- Nem akarok kötözködni, de az apád nem úgy tűnik, mint akit nagyon érdekel, kivel vagy...
*Súgja oda neki, ha az idősebb Sayqueves nem hallhatja. Inkább kérdésen szánta ezt, hogy akkor most mi is a helyzet. Az elmúlt óra eseményei elég hirtelen érték: Az a fél-elf, aztán Aleimord a főtéren - bár ez sokkal inkább kellemes meglepetésként érte -, az apja, most meg ez. Nem is érti nagyon, mit is keres még itt.
Közben lassan megérkezik Alenia is, kezében egy levéllel, amit bátyjának nyújt át. Valószínűleg az állhat benne, amit már említett nekik korábban. Nairada kicsit hátrébb húzódik Aleimord mellől, hadd intézzék csak el ők maguk között.*
- Részvétem!
*A házról nem tesz megjegyzést egyelőre. Egyrészt ő sem biztos, hogy ugrálna örömében, ha egy halott rokonától örököl egy házat. Jó dolog az, de nem feltétlen abban a pillanatban. Másrészről, okos ő annyira, hogy gyorsan észrevegye, nem is olyan egyszerű a helyzet, ahogy azt a férfi állítja.
Mikor mindenki elkészül, követi Aleimordot, bár azon meglepődik, hogy mindenki más is velük tart. Megérti, hogy Luni nem szeretne egyedül maradni itt, Wilt meg párja hívta magával, de neki ez egy kicsit sok. Főleg ahogy ott a kapu előtt ácsorognak, arra várva, hátha beengedik őket. Hát nem így történik.*
- Nem akarok kötözködni, de az apád nem úgy tűnik, mint akit nagyon érdekel, kivel vagy...
*Súgja oda neki, ha az idősebb Sayqueves nem hallhatja. Inkább kérdésen szánta ezt, hogy akkor most mi is a helyzet. Az elmúlt óra eseményei elég hirtelen érték: Az a fél-elf, aztán Aleimord a főtéren - bár ez sokkal inkább kellemes meglepetésként érte -, az apja, most meg ez. Nem is érti nagyon, mit is keres még itt.
Közben lassan megérkezik Alenia is, kezében egy levéllel, amit bátyjának nyújt át. Valószínűleg az állhat benne, amit már említett nekik korábban. Nairada kicsit hátrébb húzódik Aleimord mellől, hadd intézzék csak el ők maguk között.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-23 22:50:33
Üzenet elküldve: 2017-11-23 22:50:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Alenia hosszú időt tölt a még gyermekkori otthonánál is nagyobb kúria felfedezésével. Szobák, erkélyek, még több szoba, folyosók tömkelege és ősrégi, ám annál csodálatosabb festmények gyűjteménye a falon. Képes lenne szinte elveszni bennük, mert tudniillik ő műszerető elf. Mindenesetre amint el tud szakadni szenvedélye űzésétől, mármint a képek nézegetésétől, visszamegy a magának kisajátított újdonsült szobájába. Az olvasást hamar megunja, és úgy dönt, hogy a házhoz illően öltözik. Leveti eddigi ruháit, és hamarosan már egy hosszú bordó bársonyruhában rajta fűzővel, szürkés-kékes köpenyben pompázik itt-ott arany csatokkal és magassarkúval kiegészítve. Hajával is bíbelődik egy ideig. Kicsit begöndöríti, egy-két fonat, és már tökéletesnek is érzi magát, persze csak miután még néhányszor ellenőrizte magát a tükörben.
Nem is lenne túl sok ideje tovább magával foglalkozni, mert hamarosan hangokat hall a ház elől. Kimegy az erkélyre, és valljuk be, talán néhány tolvajnak jobban örült volna, mint annak a látványnak ami fogadja. Apja dühösen körözget az ajtó előtt, az őrök pedig vitatkoznak vele. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Persze nem marad el a "Kisasszony! Kisasszony!" kiáltozással a lépcsőn felfele rohanó őr jelentése sem, pont mint otthon. Nagyot sóhajt, de a duzzogás most elmarad, hogy mégis mi a fenét akarnak megint tőle. Ez most nem az a helyzet. Félénken lépdel le a lépcsőkön, örülne, ha most megállna körülötte az idő, és soha nem érne el a bejáratig, de ilyen csak a mesékben létezik, ez pedig a valóság.
Végül a két őr között és a harmadik által kísérve lép ki a kis csapathoz, aki megjelent a ház előtt.*
- Fogjátok be! Több tiszteletet az édesapámnak! *Ez még az őröknek szól, de mikor idősebb Sayqueveshez fordul, már nem ilyen karakáns a leányzó.* Szervusz, Apa. Mit keresel te itt? Bátyám. *Biccent Aleimord felé, és félénken a testvére felé sétál.* Ez... Azt hiszem a tiéd.
*Adja át neki a levelet, amin természetesen már fel van törve a pecsét. Nem áll neki magyarázkodni, amíg nem kérdezik, azzal csak rontana a már amúgy is rossz helyzetén, ahogy az apja jelenlétéből tudni vélhető. Aleniát most nem fogják megdicsérni, de legalább csinosan ki van öltözve. Minden rosszban van valami jó.*
*Alenia hosszú időt tölt a még gyermekkori otthonánál is nagyobb kúria felfedezésével. Szobák, erkélyek, még több szoba, folyosók tömkelege és ősrégi, ám annál csodálatosabb festmények gyűjteménye a falon. Képes lenne szinte elveszni bennük, mert tudniillik ő műszerető elf. Mindenesetre amint el tud szakadni szenvedélye űzésétől, mármint a képek nézegetésétől, visszamegy a magának kisajátított újdonsült szobájába. Az olvasást hamar megunja, és úgy dönt, hogy a házhoz illően öltözik. Leveti eddigi ruháit, és hamarosan már egy hosszú bordó bársonyruhában rajta fűzővel, szürkés-kékes köpenyben pompázik itt-ott arany csatokkal és magassarkúval kiegészítve. Hajával is bíbelődik egy ideig. Kicsit begöndöríti, egy-két fonat, és már tökéletesnek is érzi magát, persze csak miután még néhányszor ellenőrizte magát a tükörben.
Nem is lenne túl sok ideje tovább magával foglalkozni, mert hamarosan hangokat hall a ház elől. Kimegy az erkélyre, és valljuk be, talán néhány tolvajnak jobban örült volna, mint annak a látványnak ami fogadja. Apja dühösen körözget az ajtó előtt, az őrök pedig vitatkoznak vele. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Persze nem marad el a "Kisasszony! Kisasszony!" kiáltozással a lépcsőn felfele rohanó őr jelentése sem, pont mint otthon. Nagyot sóhajt, de a duzzogás most elmarad, hogy mégis mi a fenét akarnak megint tőle. Ez most nem az a helyzet. Félénken lépdel le a lépcsőkön, örülne, ha most megállna körülötte az idő, és soha nem érne el a bejáratig, de ilyen csak a mesékben létezik, ez pedig a valóság.
Végül a két őr között és a harmadik által kísérve lép ki a kis csapathoz, aki megjelent a ház előtt.*
- Fogjátok be! Több tiszteletet az édesapámnak! *Ez még az őröknek szól, de mikor idősebb Sayqueveshez fordul, már nem ilyen karakáns a leányzó.* Szervusz, Apa. Mit keresel te itt? Bátyám. *Biccent Aleimord felé, és félénken a testvére felé sétál.* Ez... Azt hiszem a tiéd.
*Adja át neki a levelet, amin természetesen már fel van törve a pecsét. Nem áll neki magyarázkodni, amíg nem kérdezik, azzal csak rontana a már amúgy is rossz helyzetén, ahogy az apja jelenlétéből tudni vélhető. Aleniát most nem fogják megdicsérni, de legalább csinosan ki van öltözve. Minden rosszban van valami jó.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-23 20:51:27
Üzenet elküldve: 2017-11-23 20:51:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
- Gyere csak.
*Mondja Nairadának. Sejti, hogy miről lehet szó, főleg az után, hogy a szolgálólány elárulta a lakás címét, amibe a húga önkényesen beleköltözött.*
~Na majd adok én neked. Vagy apánk.~
*Idősebb Sayqueves nem várja meg a pakolászó fél-elf lányt, de miért is tenné? Aleimord megáll az ajtóban, és megvár mindenkit, közben beszélni kezd.*
- Azon a címen egy ennél sokkal nagyobb ház van.
*Sóhajt.*
- Pár hattal ezelőtt kaptam egy levelet Felaern Saquevestől, apám bátyjától, hogy sürgősen látogassam meg. Elmondta, hogy meg fog halni, és hogy rám hagyja az egyik házát.
*Azt már persze nem teszi hozzá, hogy Felaern tudott arról, hogy Aleimordot az apja majdnem kitagadta, és hogy soha nem hagyná rá a házat. Felaern azok közé a személyek közé tartozott, aki nem szidta le Aleimordot, amiért ellenkezett. Az öreg szintén ismert egy-két varázslatot, így teljesen megértette, hogy Aleimord miért nem akar beállni a Városi Őrségbe.
Erről a házas dogról senki más nem tudott, csak ők. Nem akartak idő előtt botrányt kelteni, hiszen ha Aleimord apja megtudná... Lassan megtudja. Mind a ketten féltek, hogy kegyetlenül elbánik majd a fiával.
Ha minden igaz közben meg is érkeztek az említett lakásba. Teljesen más, mint az szüleié.*
~Legalább nem emlékeztet majd rájuk.~
*Aleimord apja már ott várja őket a kapu előtt, de az őrök nem engedik be.*
~Mily meglepő. Mondjuk velem sem találkoztak még. Akkor mégis hogyan engedték be Aleniát?~
*Az őrök bizony nem engedik be őket, mert nem hiszik el róluk, hogy Sayquevesek. Kénytelenek kihívni a bent tartózkodó lányt, mert a két rokon bizony nem hajlandó odébb állni, amíg ki nem derül, hogy mi folyik itt.
Aleimordban közben furcsa gondolatmenetek indulnak meg. Az apja képes volt eldobni az etikettet, amit olyan szigorúan követett. Eldobta, csak Alenia miatt.*
- Gyere csak.
*Mondja Nairadának. Sejti, hogy miről lehet szó, főleg az után, hogy a szolgálólány elárulta a lakás címét, amibe a húga önkényesen beleköltözött.*
~Na majd adok én neked. Vagy apánk.~
*Idősebb Sayqueves nem várja meg a pakolászó fél-elf lányt, de miért is tenné? Aleimord megáll az ajtóban, és megvár mindenkit, közben beszélni kezd.*
- Azon a címen egy ennél sokkal nagyobb ház van.
*Sóhajt.*
- Pár hattal ezelőtt kaptam egy levelet Felaern Saquevestől, apám bátyjától, hogy sürgősen látogassam meg. Elmondta, hogy meg fog halni, és hogy rám hagyja az egyik házát.
*Azt már persze nem teszi hozzá, hogy Felaern tudott arról, hogy Aleimordot az apja majdnem kitagadta, és hogy soha nem hagyná rá a házat. Felaern azok közé a személyek közé tartozott, aki nem szidta le Aleimordot, amiért ellenkezett. Az öreg szintén ismert egy-két varázslatot, így teljesen megértette, hogy Aleimord miért nem akar beállni a Városi Őrségbe.
Erről a házas dogról senki más nem tudott, csak ők. Nem akartak idő előtt botrányt kelteni, hiszen ha Aleimord apja megtudná... Lassan megtudja. Mind a ketten féltek, hogy kegyetlenül elbánik majd a fiával.
Ha minden igaz közben meg is érkeztek az említett lakásba. Teljesen más, mint az szüleié.*
~Legalább nem emlékeztet majd rájuk.~
*Aleimord apja már ott várja őket a kapu előtt, de az őrök nem engedik be.*
~Mily meglepő. Mondjuk velem sem találkoztak még. Akkor mégis hogyan engedték be Aleniát?~
*Az őrök bizony nem engedik be őket, mert nem hiszik el róluk, hogy Sayquevesek. Kénytelenek kihívni a bent tartózkodó lányt, mert a két rokon bizony nem hajlandó odébb állni, amíg ki nem derül, hogy mi folyik itt.
Aleimordban közben furcsa gondolatmenetek indulnak meg. Az apja képes volt eldobni az etikettet, amit olyan szigorúan követett. Eldobta, csak Alenia miatt.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2017-11-19 22:51:38
Üzenet elküldve: 2017-11-19 22:51:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új otthon//
*Hogy őszinte legyen önmagával, nem igazán volt ötlete, mit is kezdjen magával ezen a csodás napon, azonban a sors ahogy tegnap is, ma is megoldotta a problémát. A semmit sem változó, bolond őr rohan hozzá látszólag nagy hévvel, és egy levelet szorongat a kezei közt.*
- Kisasszony! Aleimord urat keresem, ezt a levelet hozták neki.
*Közli is váratlan látogatásának okát a fegyveres ajtónálló, ám nem jár szerencsével.*
- A bátyám nincs itthon. Figyelsz te egyáltalán arra, hogy kik hagyják el a házat, és mikor?
*Mérgelődik Alenia. Először azt felejti el, hogy ő utazott el Amon Ruadhra, most pedig Aleimord távollétéről sem tud semmit, holott neki az lenne a dolga, hogy figyelje, ki és mikor közlekedik azon a nyomorult ajtón. Mindegy is.*
- Kérem azt a levelet! Majd én átadom neki.
*Az őr nem is vitatkozik tovább vele, átadja neki azt a bizonyos levelet, majd megy is vissza dolgozni. Talán illetlen dolog, de Alenia kíváncsiságát felkelteti a levél tartalma, így ahelyett, hogy megőrizné Aleimordnak, feltöri a pecsétet, és olvasni kezdi.*
~Kedves Aleimord!
Talán meglep a levelem, mert soha nem szoktam írni neked, de ez egy rendkívüli alkalom. Nehéz szavakat vetni a papírra, nem is tudom, hogyan kezdhetném. Talán az lesz a legjobb, ha csak leírom. Sajnálatos hírrel kell szolgálnom számodra, szeretett nagybátyád, férjem, csodálatos családapánk, Felaern nemrégiben egy váratlan betegségben elhunyt. Még életében hallott szomorú sorsodról, hogy szüleid valamiféle tolerálhatatlan magatartás miatt kitagadtak az örökségből. Felaern bácsikádnak megesett rajtad a szíve, és végrendeletében, melyet a levélhez csatolok, rád hagyta artheniori rezidenciáját. Fogadd ezt tőle búcsúajándékként, s habár elköszönni nem tudtatok egymástól, biztos vagyok benne, hogy a legjobbakat kívánja neked, húgodnak és kedves családodnak. Remélem ti mind jól vagytok. Kívánok nektek erőt, egészséget és kitartást egész életetekben.
Szerető nénikéd, Cellica.~
*Alenia először könnyeivel küszködik, hisz gyerekkorában nagyon szerette Felaern bácsit, de mint tudjuk, az idő múlását nem lehet megakadályozni, és egyszer mindennek vége szakad. Emellett pedig el is mosolyodik. Ironikus az élet. Amikor örökségről van szó, valahogy mindig az ő kezében futnak össze a szálak, és most is ő lehet az első, aki meglátogathatja bátyja új házát. Picit megcsörgeti a levélhez mellékelt kulcsokat, majd rögtön munkára is fogja a szolgálóit, hogy csomagoljanak, majd küldjenek valakit, aki segít neki cipekedni. Beszél még az egyik otthon maradó szolgálóval is, hogy ha Aleimord hazaér, mondja el neki, hol találja őt, aztán útnak is indul.
Nem sokat kell gyalogolnia sem neki, sem annak a szerencsétlennek, aki a lány holmijait cipelni kényszerül, hisz Felaern bácsi rezidenciája egyáltalán nincs messze innen. Az igaz, hogy az öreg már rég vidékre költözött, és régóta nem használta az artheniori házát, de szinte biztos, hogy ennek ellenére jó állapotban találja majd. Valóban. Rendezett és látszólag szép rendben tartott kert fogadja, habár rejtély, hogy ki is foglalkozott vele egészen ez idáig. A kavicsos úton végigsétálva a bejárathoz sétál, majd a kulcsot elfordítva a zárban halk kattanással nyílik az ajtó. Belépve egy hasonlóan tágas előcsarnokba, talán még nagyobba érkezik, mint amilyen az övék, a falakon pedig a már jól megszokott festmények láthatók. Hiába, a családjuk minden generációja műkedvelő volt, nem csoda, hogy bácsikája is rengeteg remekművet őrzött a falain. A régmúlt időkről, talán már-már történelemről mesélhetnek ezek a portrék. Gyönyörűek. Alenia el is tölt néhány tíz-húsz értékes percet a nézegetésükkel, mielőtt körülnézne a rezidencia többi részében is. Őt természetesen az elemet érdekli a legjobban, így a konyha és az egyéb földszinti helyiségek felszínes megtekintése után már fel is siet a lépcsőkön, hogy kiválassza a számára megfelelő szobát. Nos, igen, talán Aleimordot is meg kéne kérdeznie arról, hogy övé lehet-e az egyik szoba, de az csak formalitás. Majd megkérdezi, ha már beköltözött, a férfi pedig néhány édes pillantás után biztosan nem tud majd ellenállni szeretett húgának.
Az egyik szélső szobába nyit be, szereti, ha a bejárattól minél messzebb van az ő szobája, hasonlóan van otthon is. Gyönyörű, nagy ágy, szekrény, asztal, erkély, és minden jóság található odabenn, amire egy Aleniához hasonló kisasszonynak szüksége van.
Elégedetten elmosolyodik, majd az íróasztalhoz ülve folytatja az olvasást, amit még a délelőtt folyamán félbehagyott. Reméli, hogy Aleimord hamarosan feltűnik, mert nélküle azért semmi komoly dologba nem szeretne kezdeni a rezidenciát illetően.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 22:52:29
*Hogy őszinte legyen önmagával, nem igazán volt ötlete, mit is kezdjen magával ezen a csodás napon, azonban a sors ahogy tegnap is, ma is megoldotta a problémát. A semmit sem változó, bolond őr rohan hozzá látszólag nagy hévvel, és egy levelet szorongat a kezei közt.*
- Kisasszony! Aleimord urat keresem, ezt a levelet hozták neki.
*Közli is váratlan látogatásának okát a fegyveres ajtónálló, ám nem jár szerencsével.*
- A bátyám nincs itthon. Figyelsz te egyáltalán arra, hogy kik hagyják el a házat, és mikor?
*Mérgelődik Alenia. Először azt felejti el, hogy ő utazott el Amon Ruadhra, most pedig Aleimord távollétéről sem tud semmit, holott neki az lenne a dolga, hogy figyelje, ki és mikor közlekedik azon a nyomorult ajtón. Mindegy is.*
- Kérem azt a levelet! Majd én átadom neki.
*Az őr nem is vitatkozik tovább vele, átadja neki azt a bizonyos levelet, majd megy is vissza dolgozni. Talán illetlen dolog, de Alenia kíváncsiságát felkelteti a levél tartalma, így ahelyett, hogy megőrizné Aleimordnak, feltöri a pecsétet, és olvasni kezdi.*
~Kedves Aleimord!
Talán meglep a levelem, mert soha nem szoktam írni neked, de ez egy rendkívüli alkalom. Nehéz szavakat vetni a papírra, nem is tudom, hogyan kezdhetném. Talán az lesz a legjobb, ha csak leírom. Sajnálatos hírrel kell szolgálnom számodra, szeretett nagybátyád, férjem, csodálatos családapánk, Felaern nemrégiben egy váratlan betegségben elhunyt. Még életében hallott szomorú sorsodról, hogy szüleid valamiféle tolerálhatatlan magatartás miatt kitagadtak az örökségből. Felaern bácsikádnak megesett rajtad a szíve, és végrendeletében, melyet a levélhez csatolok, rád hagyta artheniori rezidenciáját. Fogadd ezt tőle búcsúajándékként, s habár elköszönni nem tudtatok egymástól, biztos vagyok benne, hogy a legjobbakat kívánja neked, húgodnak és kedves családodnak. Remélem ti mind jól vagytok. Kívánok nektek erőt, egészséget és kitartást egész életetekben.
Szerető nénikéd, Cellica.~
*Alenia először könnyeivel küszködik, hisz gyerekkorában nagyon szerette Felaern bácsit, de mint tudjuk, az idő múlását nem lehet megakadályozni, és egyszer mindennek vége szakad. Emellett pedig el is mosolyodik. Ironikus az élet. Amikor örökségről van szó, valahogy mindig az ő kezében futnak össze a szálak, és most is ő lehet az első, aki meglátogathatja bátyja új házát. Picit megcsörgeti a levélhez mellékelt kulcsokat, majd rögtön munkára is fogja a szolgálóit, hogy csomagoljanak, majd küldjenek valakit, aki segít neki cipekedni. Beszél még az egyik otthon maradó szolgálóval is, hogy ha Aleimord hazaér, mondja el neki, hol találja őt, aztán útnak is indul.
Nem sokat kell gyalogolnia sem neki, sem annak a szerencsétlennek, aki a lány holmijait cipelni kényszerül, hisz Felaern bácsi rezidenciája egyáltalán nincs messze innen. Az igaz, hogy az öreg már rég vidékre költözött, és régóta nem használta az artheniori házát, de szinte biztos, hogy ennek ellenére jó állapotban találja majd. Valóban. Rendezett és látszólag szép rendben tartott kert fogadja, habár rejtély, hogy ki is foglalkozott vele egészen ez idáig. A kavicsos úton végigsétálva a bejárathoz sétál, majd a kulcsot elfordítva a zárban halk kattanással nyílik az ajtó. Belépve egy hasonlóan tágas előcsarnokba, talán még nagyobba érkezik, mint amilyen az övék, a falakon pedig a már jól megszokott festmények láthatók. Hiába, a családjuk minden generációja műkedvelő volt, nem csoda, hogy bácsikája is rengeteg remekművet őrzött a falain. A régmúlt időkről, talán már-már történelemről mesélhetnek ezek a portrék. Gyönyörűek. Alenia el is tölt néhány tíz-húsz értékes percet a nézegetésükkel, mielőtt körülnézne a rezidencia többi részében is. Őt természetesen az elemet érdekli a legjobban, így a konyha és az egyéb földszinti helyiségek felszínes megtekintése után már fel is siet a lépcsőkön, hogy kiválassza a számára megfelelő szobát. Nos, igen, talán Aleimordot is meg kéne kérdeznie arról, hogy övé lehet-e az egyik szoba, de az csak formalitás. Majd megkérdezi, ha már beköltözött, a férfi pedig néhány édes pillantás után biztosan nem tud majd ellenállni szeretett húgának.
Az egyik szélső szobába nyit be, szereti, ha a bejárattól minél messzebb van az ő szobája, hasonlóan van otthon is. Gyönyörű, nagy ágy, szekrény, asztal, erkély, és minden jóság található odabenn, amire egy Aleniához hasonló kisasszonynak szüksége van.
Elégedetten elmosolyodik, majd az íróasztalhoz ülve folytatja az olvasást, amit még a délelőtt folyamán félbehagyott. Reméli, hogy Aleimord hamarosan feltűnik, mert nélküle azért semmi komoly dologba nem szeretne kezdeni a rezidenciát illetően.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 22:52:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 933-952