//Xavy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Azért valamennyit enyhít a sérelmén, hogy nem csak ő járt pórul, hanem újdonsült társát is megrövidítették a banditák.*
-Na ide se jövök többet, ha nem muszáj, hitvány rabló banda.*Motyog miközben helyre rakja a cuccait a táskájában, egyes dolgokat lejjebb pakol, hogy nagyobb biztonságban tudhassa őket.*
-Nagyon bölcs, nagyon bölcs.*Mondogatja, miután Ikta felvilágosította, hogy bizony őt is kirabolták és milyen nagy szerencse, hogy nem egy helyen tartja az összes aranyát.
Ezek után valamit, megpillant az egyik romos ház sarkán és a nyomába ered. Puha léptekkel veszi a távolságot egyre csak rövidebbre, közben egy nagyobb zsákot húz elő a táskájából, majd két kezébe véve folytatja egészen a sarokig ezt a hadműveletet, ahol is benéz. Hátranéz, hogy szája elé helyezett ujjal jelezze a sötételf felé, most már vegye halkabbra a létezését és visszafordul.*
~Még a szegénynegyedben se láttam ekkora patkányt soha! Maradj ott! Maradj ott! Szép patkányka!~*Valóban, a sikátorban, a romok között kaparászik egy szépen megtermett példány, de nem csak egy, mindjárt kettő is nem messze egymástól. Ha nyárson megsütnék őket is szép vacsora lenne belőlük, de a gnómnak nem ezért van rájuk szüksége. Kilép a takarásból, majd néhány nagyobb, halk lépést tesz előre és megáll. Úgy tűnik a dögök nem érzékelték a jelenlétét, bár ez nem igazán lepi meg.*
~Mások számára is néha láthatatlan vagyok, miért pont most hagyna cserben ez a velem született adottság.~*Majd megindul ismét, de a következő lépése maga is érzi, hogy nagyobb zajt csap, mint az megengedhető lett volna, így míg a patkányok felé fordítják a gülü szemeiket gyorsabb rohanás veszi át az iménti óvatos suhanás helyét. Maga elé tartva a zsákot, kitárt szájjal indul meg az állatkák felé és a vadászat egy nagyobb ugrással zárul, amely nem hogy zsákmánnyal nem kecsegtet, de az izmos és minden bizonnyal már jól képzett állatok vagy egy fél utcát rávernek. A kis gnóm meg csak elemelkedik a talapjtól, megáll egy pillanatra a levegőben, és visszazuhan, erőteljes porfelhőt hajtva fel maga körül. Mikor pedig a fürge bolhazsákok egy összedőlt épület elé érnek, még visszapillantanak, hogy jól kiröhögjék a maguk módján, aztán beugrálnak a leborult téglákon, valahova az épület romjai közé.*
~A PESTISHORDOZÓ DISZNÓ NÉZZEN TITEKET ABRAKNAK!~
-Hogy a bolha marcangolna szét, miközben oszlotok!*Morogja maga elé, miközben összeszedi magát a földről és minden koszszemcsét porolással visszajuttat az őt megillető helyre.*
-Pedig mekkorák voltak!*Sóhajt egy nagyot, majd felszisszen, mikor érzi, hogy az egyik térdét kicsit közelebbről ismertette meg egy téglával, mint az először a tervben szerepelt. De nem vészes úgy érzi, még a nadrágja se szakadt ki tőle.*
-Ami otthon van, az maximum a kölke lehetne ezeknek.*Gondol a saját ketrecben tartott példányaira, még arra is, amit a kedvencének könyvelt el, pedig annak van a legáthatóbb szaga, de mégis kezesebb, mint a többi és örömmel fogad el bármit gazdájától, még ha kétes is az eredete.*
~Talán rossz a szaglása, nem talán, bizonyára.~*Állapítja meg magában.*