Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-22 15:32:00
Üzenet elküldve: 2016-04-22 15:32:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Akár unja Albun már a históriát akár nem, a vörös kíváncsian várja az epikus elbeszélést a bátorságról, a rizikós helyzetekről ahogyan a két dalia a halál torkából épp, csak egy hajszállal menekül meg. Lírai képek, Svir és Albun vállt vállnak vetett kitartó küzdelme a gonosz ellen. Gigászi csaták, egymásnak koccanó kardok, tollas kalap és végül, persze a boldog befejezés, ahol a gonosztevők elnyerik méltó, ám kegyes büntetésük… Álmodozásából meg arra kell ocsúdnia, hogy a férfi csak lepasszolja a sztorizási lehetőséget. A vörös muszáj fanyalogni, és csalódottan rázza meg a fejét.*
- Márpedig én nem hallottam ezeket a dalokat. Nem lenne jobb ha előbb az igazsággal ismerkednénk meg, mielőtt a valótlan énekek elérnek minket?
*Rilai is láthatóan csalódott, ahogy pillantásuk összetalálkozik. A lány utolsó mondata azonban beleszorítja tüdejébe a szót, szemöldöke aprót rándul.*
- Hát minimum. És rengeteg arany, meg ünneplés. Virágkoszorúk. *Költi ő is tovább az újabb, valóságot kiforgató és felnagyító költeményt, bár kevésbé huncutul mint tettestársa.*
- Feddhetetlen embernek hangzik. *Motyogva jegyzi csak meg, miközben hátradől és pohara üres alját tanulmányozza. Közben int is és előhalászik még 8 aranyat egy újabb adag Rumért.
Most rajta a sor, hogy trükközni próbáljon, bár nem szakterülete a dolog. Mondhatni egy, talán utolsó próbálkozás arra, hogy a jó barátból kicsalogasson valamit a Kalaposról. Természetesen korántsem önző szándékok vezérlik a vöröst, csupán egy felkérést teljesít, s igyekszik megdolgozni a fizetségéért…
Derék férfinek látszik ez az Albun, aki nem futna örömlányokhoz mikor hazavárják. Rhebosse el sem tudja képzelni egyáltalán minek tartana kedvest valaki olyan, kit ingyen és bérmentve számos szemrevaló hölgy szolgálna ki, csak egy intésébe kerül. Nos, igen, azt is mondhatnánk, hogy a vörös nincs tisztában a férfilélek útvesztőivel.*
- Én is inkább választanám az ingyen ellátást mint a lányokat. Vagy fiúkat. *Mutat rá Albun logikájára. Mindkét hely, a Pinty s a Taverna is jövedelmező üzlet, de míg az egyiknek a férfi nem feltétlen tudja, illetve akarja kihasználni az előnyeit, addig a másik bárkinek kapóra jön. Akár hatokra is becuccolhatná magát meg a féltékeny kedvest. Rilainak sem tűnne apróságnak a dolog, mikor a pár már hónapok óta az ő kenyerét eszi.*
- Hogy én? *Kapja fel fejét a lány nekiszegezett kérdésére. Kissé zavarba jön, s a korábban elhangzott szavakra gondol.* Az attól függ. Csinosak a pintyes lányok? *Komoly képet vágva érdeklődik a férfitől mint bennfentestől, így próbálja elviccelni milyen nehéz neki így is a bizonytalanság, mikor arra gondol, hogy a szívének kedves férfi mennyi nőcskét tarthat Lanawin-szerte, kik érte epekednek. S hogy ő, az egyszerű cseléd labdába sem rúghat talán velük. Egy kalandor számára egy kurtizán is többet ér.
Rhebosse elhúzza a száját ahogyan arra a „szépséges” tölgyfaasztalra tekint, aztán fölemeli rumos poharát koccintásra. Mégis csak jobb volna, ha a sikeres üzletre ihatnának, de talán majd máskor.*
*Akár unja Albun már a históriát akár nem, a vörös kíváncsian várja az epikus elbeszélést a bátorságról, a rizikós helyzetekről ahogyan a két dalia a halál torkából épp, csak egy hajszállal menekül meg. Lírai képek, Svir és Albun vállt vállnak vetett kitartó küzdelme a gonosz ellen. Gigászi csaták, egymásnak koccanó kardok, tollas kalap és végül, persze a boldog befejezés, ahol a gonosztevők elnyerik méltó, ám kegyes büntetésük… Álmodozásából meg arra kell ocsúdnia, hogy a férfi csak lepasszolja a sztorizási lehetőséget. A vörös muszáj fanyalogni, és csalódottan rázza meg a fejét.*
- Márpedig én nem hallottam ezeket a dalokat. Nem lenne jobb ha előbb az igazsággal ismerkednénk meg, mielőtt a valótlan énekek elérnek minket?
*Rilai is láthatóan csalódott, ahogy pillantásuk összetalálkozik. A lány utolsó mondata azonban beleszorítja tüdejébe a szót, szemöldöke aprót rándul.*
- Hát minimum. És rengeteg arany, meg ünneplés. Virágkoszorúk. *Költi ő is tovább az újabb, valóságot kiforgató és felnagyító költeményt, bár kevésbé huncutul mint tettestársa.*
- Feddhetetlen embernek hangzik. *Motyogva jegyzi csak meg, miközben hátradől és pohara üres alját tanulmányozza. Közben int is és előhalászik még 8 aranyat egy újabb adag Rumért.
Most rajta a sor, hogy trükközni próbáljon, bár nem szakterülete a dolog. Mondhatni egy, talán utolsó próbálkozás arra, hogy a jó barátból kicsalogasson valamit a Kalaposról. Természetesen korántsem önző szándékok vezérlik a vöröst, csupán egy felkérést teljesít, s igyekszik megdolgozni a fizetségéért…
Derék férfinek látszik ez az Albun, aki nem futna örömlányokhoz mikor hazavárják. Rhebosse el sem tudja képzelni egyáltalán minek tartana kedvest valaki olyan, kit ingyen és bérmentve számos szemrevaló hölgy szolgálna ki, csak egy intésébe kerül. Nos, igen, azt is mondhatnánk, hogy a vörös nincs tisztában a férfilélek útvesztőivel.*
- Én is inkább választanám az ingyen ellátást mint a lányokat. Vagy fiúkat. *Mutat rá Albun logikájára. Mindkét hely, a Pinty s a Taverna is jövedelmező üzlet, de míg az egyiknek a férfi nem feltétlen tudja, illetve akarja kihasználni az előnyeit, addig a másik bárkinek kapóra jön. Akár hatokra is becuccolhatná magát meg a féltékeny kedvest. Rilainak sem tűnne apróságnak a dolog, mikor a pár már hónapok óta az ő kenyerét eszi.*
- Hogy én? *Kapja fel fejét a lány nekiszegezett kérdésére. Kissé zavarba jön, s a korábban elhangzott szavakra gondol.* Az attól függ. Csinosak a pintyes lányok? *Komoly képet vágva érdeklődik a férfitől mint bennfentestől, így próbálja elviccelni milyen nehéz neki így is a bizonytalanság, mikor arra gondol, hogy a szívének kedves férfi mennyi nőcskét tarthat Lanawin-szerte, kik érte epekednek. S hogy ő, az egyszerű cseléd labdába sem rúghat talán velük. Egy kalandor számára egy kurtizán is többet ér.
Rhebosse elhúzza a száját ahogyan arra a „szépséges” tölgyfaasztalra tekint, aztán fölemeli rumos poharát koccintásra. Mégis csak jobb volna, ha a sikeres üzletre ihatnának, de talán majd máskor.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:22:35
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:22:35
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Serényen bólogat, hogy igen, minden az árusok hibája. Nem Lorewé. Majd néhány másodperc után ráeszmél, hogy ezúttal tényleg nem az ő hibája. Nem mintha a szerzetes valaha is hárítana, vagy ilyenek, ő mindig elismeri, ha valami az ő hibája. Arról már igazán nem tehet, hogy hibátlan. Legalábbis egészséges esetben valahogy így vezetné le magában a dolgot, most viszont simán csak megkönnyebbül, hogy végre valami tőle függetlenül ment rosszul. Nagyobb vidámság volna, ha valami jól működött volna, de erre is csak perceket kell várni, ugyanis ezúttal az istenek kegyeikbe fogadták, és másodikra eltalálja az utat. Ami igen nagy teljesítmény, tekintve hogy a vonatkozó pontról összesen lehetett kétfelé menni. Meg a tengerbe, de mivel Norgen onnan jött, ezt nem reszkírozta volna meg.*
- Hát igen, gyakran gondolkodtam már rajta, hogy tanulható művészet, vagy fogadósnak születni kell. Bár én inkább fordítva szoktam, míg ők egész nap téblábolnak alvás nélkül, én egész nap alszom téblábolás nélkül. Lehetséges volna, hogy belőlem nyerik az energiájukat? És a többi alvó emberből? Ennek egyszer utána kéne járni...
*Persze ez csak amolyan mellékes terv a jövőre, de ha tényleg így van, akkor ő is kénytelen lesz megtanulni a varázslatot, amivel mások álmát rabolhatja el. Mármint a kipihentségüket. Persze ettől még gyakran aludna, mert az egyik legjobb tevékenység a világon, de amikor épp ébren kéne maradnia, akkor simán csak ellopná valaki alvó ember néhány órányi éberségét. Így az az alak annyival tovább aludna, de hát kit érdekel? Ő ébren lehetne. Másik oldalról meg be kéne védje magát, csak senki ne lopkodja az ő éberségét. Bár akkor lehet nem lenne képes aludni egész nap... jó, egye fene, ha neki épp nem kell (és általában nem kell) akkor vigyék csak.*
- Az még hagyján, de már itt is van. Nos, mondjuk... *pillant a nem túl komoly messzeségben visszafogottan magasodó épületre. Semmi kétség, ez bizony fogadó lesz a javából. Vagy bordély. Más úgysincs a környéken, hát fele-fele az esély, egy próbát mindenképpen megér* Hogy tetszik?
*Serényen bólogat, hogy igen, minden az árusok hibája. Nem Lorewé. Majd néhány másodperc után ráeszmél, hogy ezúttal tényleg nem az ő hibája. Nem mintha a szerzetes valaha is hárítana, vagy ilyenek, ő mindig elismeri, ha valami az ő hibája. Arról már igazán nem tehet, hogy hibátlan. Legalábbis egészséges esetben valahogy így vezetné le magában a dolgot, most viszont simán csak megkönnyebbül, hogy végre valami tőle függetlenül ment rosszul. Nagyobb vidámság volna, ha valami jól működött volna, de erre is csak perceket kell várni, ugyanis ezúttal az istenek kegyeikbe fogadták, és másodikra eltalálja az utat. Ami igen nagy teljesítmény, tekintve hogy a vonatkozó pontról összesen lehetett kétfelé menni. Meg a tengerbe, de mivel Norgen onnan jött, ezt nem reszkírozta volna meg.*
- Hát igen, gyakran gondolkodtam már rajta, hogy tanulható művészet, vagy fogadósnak születni kell. Bár én inkább fordítva szoktam, míg ők egész nap téblábolnak alvás nélkül, én egész nap alszom téblábolás nélkül. Lehetséges volna, hogy belőlem nyerik az energiájukat? És a többi alvó emberből? Ennek egyszer utána kéne járni...
*Persze ez csak amolyan mellékes terv a jövőre, de ha tényleg így van, akkor ő is kénytelen lesz megtanulni a varázslatot, amivel mások álmát rabolhatja el. Mármint a kipihentségüket. Persze ettől még gyakran aludna, mert az egyik legjobb tevékenység a világon, de amikor épp ébren kéne maradnia, akkor simán csak ellopná valaki alvó ember néhány órányi éberségét. Így az az alak annyival tovább aludna, de hát kit érdekel? Ő ébren lehetne. Másik oldalról meg be kéne védje magát, csak senki ne lopkodja az ő éberségét. Bár akkor lehet nem lenne képes aludni egész nap... jó, egye fene, ha neki épp nem kell (és általában nem kell) akkor vigyék csak.*
- Az még hagyján, de már itt is van. Nos, mondjuk... *pillant a nem túl komoly messzeségben visszafogottan magasodó épületre. Semmi kétség, ez bizony fogadó lesz a javából. Vagy bordély. Más úgysincs a környéken, hát fele-fele az esély, egy próbát mindenképpen megér* Hogy tetszik?
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:11:23
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:11:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csalódottan csücsörít.*
- Hát, bevallom ennél azért hatásosabbat vártam, Albun barátom. - *Ingatja a fejét, drámaian felsóhajt, és ha szemei összetalálkoztnak Rhebosse huncut barna szemeivel, kajánul megrebbennek, hátha a kis vörös hajlandó összejátszani vele.* - Arra számítottam hogy nem pár ork lesz, hanem századnyi, és szűz hercegnőből is vagy egy tucat, meg vér, meg dicsőség, meg ilyenek. De természetesen megértem, a végén még szegény asszonykáitoknak spaklival kéne levakargatnia a hevült nőstényördögöket.
*Miközben a pasas buzgón légcserél két számonkérés közt, bőszen exkuzálja magát.*
- Jaj nem, én igazán semmi rosszat nem gondoltam ám rólad! - *Még hogy egy bordélyba invesztálna valaki, hogy aztán az itt-ott gömbölyödő, kellemes illatú szalmazsákokkal múlassa idejét? Nem, ez teljességgel van kizárva, hisz a Férfi, az erkölcs és egyenesség élő mintaszobra nem hajlik el, nem dagonyázik az ilyesmi posványban, főként ha van valaki, aki hazavárja. Ettől a magasztos gondolattól hirtelen megint emelkedni nezd a vérnyomása, úgyhogy addig integet, míg ki nem hoznak neki még egy kör Rumot, 5 aranyért. Úgyhogy ha esetleg a többieket ez tartaná vissza a további tivornyázástól, rajta ne múljék. Mielőtt azonban tényleg visszasüppedne a totál elázás kellemes és áldásos felejtést hozó mocsarába, relatíve tiszta fejjel akar reagálni erre a részesedés-dologra.*
- Hát igazából én egy egyszerű kocsmároslány vagyok szóval nem igazán értek az üzlethez meg a szakszavakhoz, de... - *Bizonytalanul forgatja ujjai között a poharat, csillagos ötös színjáték. A problémája amúgy csak az, hogy nem fér a fejébe, ez Albunnak miért éri meg és miért akar ilyen rémesen keveset érte cserébe.* - De azért a tulajdonos meg a befektető közt csak van valami különbség, nem? Ha csupán a bevételből részesedsz, egyéb juttatást nem kapsz, akkor miért emelne ezellen szót a kis csinoska? Komolyan eldobnád cserébe azért az egy kis kukszliért a Vashegy alatt, mikor nem is jársz oda olyan gyakran? Vagy csak én furcsállom? Te féltékeny lennél a leányka helyében?
*Azért fordul az asztal túloldálán Rhebossehoz is, mert hátha csak ő látja prüdériának a dolgot. Persze nem offenzív a hangneme, ő látásból már ismeri a sudár, őzike küllemű nőcit, Albun menyasszonyát, és már-már kedvesnek is tartaná, ha nem lapulna bele különféle berendezési tárgyakba minden alkalommal egy esetleges párbeszéd lehetőségétől. Egyébként kétségtelen, hogy Rili szívesen rátenné a kezét a Pintyre - hallott ő már ezt-azt a különféle pult alatt tenyészű ritka és értékes csempészáruról, melyek jóformán beszerezhetetlenek a városon kívül, meg egy híres és hírhedt bordély mindig jól tejel, elvégre mindig akadnak megfáradt katonák, akik szórakozásra és törődésre vágynak, de tart tőle, hogy ez a befektető-dolog a jól hangzó címen kívül mással nem igazán kecsegtet. Elvégre ez náluk is így van, és ehhez tíz körömmel ragaszkodik: A Taverna befektetője tulajdonképp a Vashegy, így Kagan, de a gyakorlatban, csak próbálna egyszer bárki Thargarodból beledirigálni abba, hogy Rilai mit hogyan intéz, pláne hogy elviszi a bevétel egy részét, vagy a munkaerőt, úgy hogy még csak ott sem dolgozik azért, hogy az üzlet virágozzon! Na még mit nem. Ezzel pedig a Kósza Pinty tényleges tulaja se nagyon lehet másképp. Lassan megcsóválja fejét.*
- Azt hiszem, barátom, ezt a kört most passzolom. De ne hidd, hogy kevélységből vagy fösvénységből, tudod, hogy a Tavernában bármikor több, mint szíves vendéglátás vár, úgyhogy csak szólj, ha a háznál vagyok, és megszállhatsz ingyen, amikor csak akarsz. Ha lenne pecsétgyűrűm, pennám, írásba is adnám.
*Aztán kipukkad belőle a nevetés. Inkább megragadja a kicsi poharat maga előtt.*
- Na, következő kör? Igyunk még egy utolsót, aztán részemről el is tehetnénk magunkat holnapra, mielőtt le találnám fejelni ezt a szépséges tölgyasztalt.
*Csalódottan csücsörít.*
- Hát, bevallom ennél azért hatásosabbat vártam, Albun barátom. - *Ingatja a fejét, drámaian felsóhajt, és ha szemei összetalálkoztnak Rhebosse huncut barna szemeivel, kajánul megrebbennek, hátha a kis vörös hajlandó összejátszani vele.* - Arra számítottam hogy nem pár ork lesz, hanem századnyi, és szűz hercegnőből is vagy egy tucat, meg vér, meg dicsőség, meg ilyenek. De természetesen megértem, a végén még szegény asszonykáitoknak spaklival kéne levakargatnia a hevült nőstényördögöket.
*Miközben a pasas buzgón légcserél két számonkérés közt, bőszen exkuzálja magát.*
- Jaj nem, én igazán semmi rosszat nem gondoltam ám rólad! - *Még hogy egy bordélyba invesztálna valaki, hogy aztán az itt-ott gömbölyödő, kellemes illatú szalmazsákokkal múlassa idejét? Nem, ez teljességgel van kizárva, hisz a Férfi, az erkölcs és egyenesség élő mintaszobra nem hajlik el, nem dagonyázik az ilyesmi posványban, főként ha van valaki, aki hazavárja. Ettől a magasztos gondolattól hirtelen megint emelkedni nezd a vérnyomása, úgyhogy addig integet, míg ki nem hoznak neki még egy kör Rumot, 5 aranyért.
Úgyhogy ha esetleg a többieket ez tartaná vissza a további tivornyázástól, rajta ne múljék. Mielőtt azonban tényleg visszasüppedne a totál elázás kellemes és áldásos felejtést hozó mocsarába, relatíve tiszta fejjel akar reagálni erre a részesedés-dologra.*- Hát igazából én egy egyszerű kocsmároslány vagyok szóval nem igazán értek az üzlethez meg a szakszavakhoz, de... - *Bizonytalanul forgatja ujjai között a poharat, csillagos ötös színjáték. A problémája amúgy csak az, hogy nem fér a fejébe, ez Albunnak miért éri meg és miért akar ilyen rémesen keveset érte cserébe.* - De azért a tulajdonos meg a befektető közt csak van valami különbség, nem? Ha csupán a bevételből részesedsz, egyéb juttatást nem kapsz, akkor miért emelne ezellen szót a kis csinoska? Komolyan eldobnád cserébe azért az egy kis kukszliért a Vashegy alatt, mikor nem is jársz oda olyan gyakran? Vagy csak én furcsállom? Te féltékeny lennél a leányka helyében?
*Azért fordul az asztal túloldálán Rhebossehoz is, mert hátha csak ő látja prüdériának a dolgot. Persze nem offenzív a hangneme, ő látásból már ismeri a sudár, őzike küllemű nőcit, Albun menyasszonyát, és már-már kedvesnek is tartaná, ha nem lapulna bele különféle berendezési tárgyakba minden alkalommal egy esetleges párbeszéd lehetőségétől. Egyébként kétségtelen, hogy Rili szívesen rátenné a kezét a Pintyre - hallott ő már ezt-azt a különféle pult alatt tenyészű ritka és értékes csempészáruról, melyek jóformán beszerezhetetlenek a városon kívül, meg egy híres és hírhedt bordély mindig jól tejel, elvégre mindig akadnak megfáradt katonák, akik szórakozásra és törődésre vágynak, de tart tőle, hogy ez a befektető-dolog a jól hangzó címen kívül mással nem igazán kecsegtet. Elvégre ez náluk is így van, és ehhez tíz körömmel ragaszkodik: A Taverna befektetője tulajdonképp a Vashegy, így Kagan, de a gyakorlatban, csak próbálna egyszer bárki Thargarodból beledirigálni abba, hogy Rilai mit hogyan intéz, pláne hogy elviszi a bevétel egy részét, vagy a munkaerőt, úgy hogy még csak ott sem dolgozik azért, hogy az üzlet virágozzon! Na még mit nem. Ezzel pedig a Kósza Pinty tényleges tulaja se nagyon lehet másképp. Lassan megcsóválja fejét.*
- Azt hiszem, barátom, ezt a kört most passzolom. De ne hidd, hogy kevélységből vagy fösvénységből, tudod, hogy a Tavernában bármikor több, mint szíves vendéglátás vár, úgyhogy csak szólj, ha a háznál vagyok, és megszállhatsz ingyen, amikor csak akarsz. Ha lenne pecsétgyűrűm, pennám, írásba is adnám.
*Aztán kipukkad belőle a nevetés. Inkább megragadja a kicsi poharat maga előtt.*
- Na, következő kör? Igyunk még egy utolsót, aztán részemről el is tehetnénk magunkat holnapra, mielőtt le találnám fejelni ezt a szépséges tölgyasztalt.
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:14:41
Üzenet elküldve: 2016-04-22 13:14:41
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*No igen, az ügyletek. Sosem feledi el Svir legendáját fényezni. Apró ellenszolgáltatás azért, amiért segítette bevezetni az Albun di Nomam nevet a köztudatba, amikor ez szolgálta az érdekét. Most meg már, hogy szinte mindenki ezen a néven ismeri, kivezetni nem szeretné onnan.*
- Ugyan bagatell dolgok *legyint, mint aki már unja az egészet. És tényleg így is van.*
- Megmentettünk néhány rászoruló hölgyet, megfutamítottunk néhány rászolgáló orkot. Ezek azonban régi históriák.
*Az itala maradéka is eltűnik, két apró kortynak köszönhetően.*
- Született néhány dal és hősi ének, de ahogy lenni szokott, ezeket valahogy mindig erősen feltupírozzák *tárja szét a kezét egykedvűen.*
- Mindamellett az javaslom mindenkinek, aki rosszban sántikál, hogy inkább ne fusson össze a Kalapossal egy sötét sikátorban, a saját érdekében. Neki ugyan nincs bekötve a szeme, de gyanítom, néha nem túl sok mindent láthat az alól a terebélyes tökfödő alól. Ilyetén módon duplán hősiesnek minősül.
*Halovány vizslató pillantás annak felmérésére, sikerült-e szándékai szerint, a feldicsérés üdvös ténye mellett tökéletesen érdektelenné tennie a témát.*
- Úgy nézek én ki? *húzza aztán magasba szemöldökét, Rilai találgatására az ingyen bordélyhasználatról. Két nagy levegő aztán az igazság.*
- A lehetőség rendelkezésre állt, de sosem éltem vele. Ha igazán szeretsz valakit, akkor mindez lényegtelen. És ha még annál is jobban szereted, akkor mindent elkövetsz, hogy közöd sem legyen ilyesmihez.
*Egyelőre italt nem rendel. Nem jó sokkal gyorsabb ütemben inni, mint a többiek. Felborítaná vele a kikérdezhető információk törékeny egyensúlyát, a saját kárára.*
- Az igazság amott van *biccent fejével Rhebosse felé. A vöröske egészen jó átlátja a helyzetet.*
- Tulajdonrészt kínálok, a befektetésem értékében. Ha ügyesen sáfárkodsz vele, és jól kanyarítod a szót, akkor az akár a hölgyproblémáidat is megoldhatja, hosszú távra.
*A másik fele, a részesedés a Taverna hasznából, nem úgy tűnik, mintha érdekelné.*
- Egy szoba és ingyen ellátás mindig jól jön, ha épp a Vashegy közelében szeretnél tartózkodni, de ott lakni eszed ágában sincs. No meg persze, ha elmondhatod, hogy egy kocsma résztulajdonosa vagy *címzi mindkettőjüknek, de leginkább Rhebosse-nak. Ezt kínálja, se többet, se kevesebbet. Tulajdonrészek cseréjét, természetesen egyenlő értékben, a sajátjához mérve. Cserébe pedig kölcsönös előnyöket.*
- Az asszonynép és a selyemfiúk pedig rád tartoznak *rajzolódik fel a selyma-mosoly az arcára. Nem tudja kihagyni, hogy elsőként ez az eshetőség ötlött fel Rilaiban, ki tudja, miért?*
*No igen, az ügyletek. Sosem feledi el Svir legendáját fényezni. Apró ellenszolgáltatás azért, amiért segítette bevezetni az Albun di Nomam nevet a köztudatba, amikor ez szolgálta az érdekét. Most meg már, hogy szinte mindenki ezen a néven ismeri, kivezetni nem szeretné onnan.*
- Ugyan bagatell dolgok *legyint, mint aki már unja az egészet. És tényleg így is van.*
- Megmentettünk néhány rászoruló hölgyet, megfutamítottunk néhány rászolgáló orkot. Ezek azonban régi históriák.
*Az itala maradéka is eltűnik, két apró kortynak köszönhetően.*
- Született néhány dal és hősi ének, de ahogy lenni szokott, ezeket valahogy mindig erősen feltupírozzák *tárja szét a kezét egykedvűen.*
- Mindamellett az javaslom mindenkinek, aki rosszban sántikál, hogy inkább ne fusson össze a Kalapossal egy sötét sikátorban, a saját érdekében. Neki ugyan nincs bekötve a szeme, de gyanítom, néha nem túl sok mindent láthat az alól a terebélyes tökfödő alól. Ilyetén módon duplán hősiesnek minősül.
*Halovány vizslató pillantás annak felmérésére, sikerült-e szándékai szerint, a feldicsérés üdvös ténye mellett tökéletesen érdektelenné tennie a témát.*
- Úgy nézek én ki? *húzza aztán magasba szemöldökét, Rilai találgatására az ingyen bordélyhasználatról. Két nagy levegő aztán az igazság.*
- A lehetőség rendelkezésre állt, de sosem éltem vele. Ha igazán szeretsz valakit, akkor mindez lényegtelen. És ha még annál is jobban szereted, akkor mindent elkövetsz, hogy közöd sem legyen ilyesmihez.
*Egyelőre italt nem rendel. Nem jó sokkal gyorsabb ütemben inni, mint a többiek. Felborítaná vele a kikérdezhető információk törékeny egyensúlyát, a saját kárára.*
- Az igazság amott van *biccent fejével Rhebosse felé. A vöröske egészen jó átlátja a helyzetet.*
- Tulajdonrészt kínálok, a befektetésem értékében. Ha ügyesen sáfárkodsz vele, és jól kanyarítod a szót, akkor az akár a hölgyproblémáidat is megoldhatja, hosszú távra.
*A másik fele, a részesedés a Taverna hasznából, nem úgy tűnik, mintha érdekelné.*
- Egy szoba és ingyen ellátás mindig jól jön, ha épp a Vashegy közelében szeretnél tartózkodni, de ott lakni eszed ágában sincs. No meg persze, ha elmondhatod, hogy egy kocsma résztulajdonosa vagy *címzi mindkettőjüknek, de leginkább Rhebosse-nak. Ezt kínálja, se többet, se kevesebbet. Tulajdonrészek cseréjét, természetesen egyenlő értékben, a sajátjához mérve. Cserébe pedig kölcsönös előnyöket.*
- Az asszonynép és a selyemfiúk pedig rád tartoznak *rajzolódik fel a selyma-mosoly az arcára. Nem tudja kihagyni, hogy elsőként ez az eshetőség ötlött fel Rilaiban, ki tudja, miért?*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-21 16:37:20
Üzenet elküldve: 2016-04-21 16:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Muszáj lesz elmennem, és teszt alá vetni a süteményhabod. *Vigyorog Rilaira. Egyrészt, ha ott van nem messze Kalácsfalva… Másrészt, kösse csak föl a gatyát a lány, és alkosson valami finom süteményt! Jó édességért bárhova elmegy a vörös, még ide, a Kikötőbe is. Ha közelebb is kapna ilyen finomat, vagy még finomabbat, akkor gyakrabban is kiruccanna a városból. Rilai pedig biztos lehetne benne, hogy az összes bérét nála veri el.
A lány nagy barna szemei kíváncsian pislognak Albunéiba. Ha a férfi szánt szándékkal húzza el az orra előtt a mézesmadzagot, hát megtalálta a tökéletes áldozatot. Már maga a tény, hogy bármiféle kalandról hallhat felpezsdíti a cselédet egészen, hisz odáig van mások történeteiért. Legyenek azok igazak vagy sem. Szóval, még ha részben nem is az intézőről volna szó akkor is ugyanilyen kíváncsi izgalommal várná a folytatást. Hát még így.*
- Ugyan, kérem. Hadd halljuk! *Száll be az unszolásba, mert láthatóan Rilai is szívesen venné a mesét azokról a bizonyos ügyletekről.
~A Kósza Pintyé?~ Nos ez az a hely, ahova a Rhebosse-félék nem járnak. Legalábbis eddig nem volt hozzá szerencséje. Már csak ránézésre is rémesen drágának tűnik, nem beszélve arról amit jártában-keltében hall az ember, hogy tulajdonképpen egy bordélyt takar a borzalmasan aranyos név. Az pedig nyilvánvaló, hogy egy nő -Albun hölgye- nincs elragadtatva az ötlettől, ha mátkája ilyen üzelmekben jártas. ~Pedig biztosan jól jövedelmez.~ Rhebosse újabb kortyot iszik, ahogyan hallgatja a férfit. Mégis. Ha valaki képes volna föláldozni egy ilyen pénzbarlangot, az annak a jele, hogy az illető szíve választottjának nem igazán van félnivalója kétes hírű lányoktól.
Az igen derék ajánlat után a vörös a tavernatulajra figyel, vajon hogyan reagál. Ha részesedést kap, azzal talán lányokat is. A Pinty, mint üzletlánc! Fura gondolat.*
- De… Ilyenkor részesedsz a bevételből is, nem? *Kérdezi naivan. Az egy dolog, hogy ingyen „szolgáltatáshoz” juthat valaki, de hosszútávon nem érné meg befektetni sehová, ha csak ennyiből állna az üzleti élet.*
- Muszáj lesz elmennem, és teszt alá vetni a süteményhabod. *Vigyorog Rilaira. Egyrészt, ha ott van nem messze Kalácsfalva… Másrészt, kösse csak föl a gatyát a lány, és alkosson valami finom süteményt! Jó édességért bárhova elmegy a vörös, még ide, a Kikötőbe is. Ha közelebb is kapna ilyen finomat, vagy még finomabbat, akkor gyakrabban is kiruccanna a városból. Rilai pedig biztos lehetne benne, hogy az összes bérét nála veri el.
A lány nagy barna szemei kíváncsian pislognak Albunéiba. Ha a férfi szánt szándékkal húzza el az orra előtt a mézesmadzagot, hát megtalálta a tökéletes áldozatot. Már maga a tény, hogy bármiféle kalandról hallhat felpezsdíti a cselédet egészen, hisz odáig van mások történeteiért. Legyenek azok igazak vagy sem. Szóval, még ha részben nem is az intézőről volna szó akkor is ugyanilyen kíváncsi izgalommal várná a folytatást. Hát még így.*
- Ugyan, kérem. Hadd halljuk! *Száll be az unszolásba, mert láthatóan Rilai is szívesen venné a mesét azokról a bizonyos ügyletekről.
~A Kósza Pintyé?~ Nos ez az a hely, ahova a Rhebosse-félék nem járnak. Legalábbis eddig nem volt hozzá szerencséje. Már csak ránézésre is rémesen drágának tűnik, nem beszélve arról amit jártában-keltében hall az ember, hogy tulajdonképpen egy bordélyt takar a borzalmasan aranyos név. Az pedig nyilvánvaló, hogy egy nő -Albun hölgye- nincs elragadtatva az ötlettől, ha mátkája ilyen üzelmekben jártas. ~Pedig biztosan jól jövedelmez.~ Rhebosse újabb kortyot iszik, ahogyan hallgatja a férfit. Mégis. Ha valaki képes volna föláldozni egy ilyen pénzbarlangot, az annak a jele, hogy az illető szíve választottjának nem igazán van félnivalója kétes hírű lányoktól.
Az igen derék ajánlat után a vörös a tavernatulajra figyel, vajon hogyan reagál. Ha részesedést kap, azzal talán lányokat is. A Pinty, mint üzletlánc! Fura gondolat.*
- De… Ilyenkor részesedsz a bevételből is, nem? *Kérdezi naivan. Az egy dolog, hogy ingyen „szolgáltatáshoz” juthat valaki, de hosszútávon nem érné meg befektetni sehová, ha csak ennyiből állna az üzleti élet.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-21 14:21:58
Üzenet elküldve: 2016-04-21 14:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hálásan rávigyorog a vörösre.*
- Hát igen. Most mit tagadjam, tündéri hely, és a saját két kezem munkája van benne. - *Meg még egy csomó másik emberé, akit kvázi izzó vasvillával üldözött, hogy cipekedjenek, építsenek. ácsoljanak, satöbbi. Részletkérdés. A Taverna az ő szellemi szüleménye és élete nagy műve, ezért érthetően elfogult, amikor csak alkalma nyílik azzal, hogy dicsekedjen a kicsi Korsóval. Nevetve felhorkan és legurítja itala maradékát.*
- Egyszer igazán mesélhetnél ezekről a hőste... ügyleteidről. - *Dorombolja hízelkedően, utóbb széles, invitáló mozdulatot tesz.* - Elvégre két barátságos hölgyismerősöd is elragadtatva hallgatja, hogy te meg a kalapos hogyan mentettétek meg az ismert világot, de csak akkor, ha ez legalább kétszer történt meg, és az egyikben be volt kötve mindkettőtök szeme!
*Ő már mondhatni asszimilálódott a hantához: aki élete legjavát borvirágtól nagyotmondó harcosok vagy kóbor lovagok között tölti, már nem köti a sztori tetszetősségét olyan pitiáner dolgokhoz, mint az igazságtartalom.*
- Befektető? - *Húzza fel szemöldökét, visszatérve a főtopikhoz, ha esetleg Albun mégsem osztaná meg velük az egyik, tetteik dicsőítő aforizmáját, amin egyébként nem nagyon lepődne meg, mivel a fickó eddig is igen ügyesen kiszökdösött minden olyan kérdés elől, mely a kilétére, foglalkozására vagy úgy általában a személyére irányult.* - Bevallom, mióta legutóbb beszéltünk róla, azóta sem igazán voltam a Kósza Pintyben. Szerintem egyszerűsítsd le a magamfajta egyszerű fehércseléd nyelvére a dolgot: a befektető nem annyit tesz véletlenül, hogy egy nagyobb összeggel megtámogattad az ivót, amiért cserébe ingyen vehettet igénybe a hely... Öh... Szolgáltatásait?
*Mert ez esetben nem csodálná, ha Manuri kiakadna. Akarna a franc mindenféle bordélyházi nyavalyát elkapni a kedves férjurától, ha netán az hazahurcibál ezt-azt a hitvesi ágyba egyik-másik kalandja után?*
- Csak mert ez bizonyára megérted hogy nekem annyira nem csábító. Pedig odavagyok ám a csupa gömbölyűség és puhaság asszonynépekért, de azt hiszem az a fajta részesedés, amit ezzel nyerhetek, nem az én pályám. Esetleg ha beruháznátok pár selyemfiúra. - *Megvakarja orrát. Reméli, hogy ha tévúton jár, akkor most korrekcióban részesül, és megtudhatja, miért is lenne jó neki, ha rá lenne áruházva a Pinty által nyújtott kedvezményplecsni. Mondjuk az, amit a férfi cserébe kér, nem valami nagy dolog.*
*Hálásan rávigyorog a vörösre.*
- Hát igen. Most mit tagadjam, tündéri hely, és a saját két kezem munkája van benne. - *Meg még egy csomó másik emberé, akit kvázi izzó vasvillával üldözött, hogy cipekedjenek, építsenek. ácsoljanak, satöbbi. Részletkérdés. A Taverna az ő szellemi szüleménye és élete nagy műve, ezért érthetően elfogult, amikor csak alkalma nyílik azzal, hogy dicsekedjen a kicsi Korsóval. Nevetve felhorkan és legurítja itala maradékát.*
- Egyszer igazán mesélhetnél ezekről a hőste... ügyleteidről. - *Dorombolja hízelkedően, utóbb széles, invitáló mozdulatot tesz.* - Elvégre két barátságos hölgyismerősöd is elragadtatva hallgatja, hogy te meg a kalapos hogyan mentettétek meg az ismert világot, de csak akkor, ha ez legalább kétszer történt meg, és az egyikben be volt kötve mindkettőtök szeme!
*Ő már mondhatni asszimilálódott a hantához: aki élete legjavát borvirágtól nagyotmondó harcosok vagy kóbor lovagok között tölti, már nem köti a sztori tetszetősségét olyan pitiáner dolgokhoz, mint az igazságtartalom.*
- Befektető? - *Húzza fel szemöldökét, visszatérve a főtopikhoz, ha esetleg Albun mégsem osztaná meg velük az egyik, tetteik dicsőítő aforizmáját, amin egyébként nem nagyon lepődne meg, mivel a fickó eddig is igen ügyesen kiszökdösött minden olyan kérdés elől, mely a kilétére, foglalkozására vagy úgy általában a személyére irányult.* - Bevallom, mióta legutóbb beszéltünk róla, azóta sem igazán voltam a Kósza Pintyben. Szerintem egyszerűsítsd le a magamfajta egyszerű fehércseléd nyelvére a dolgot: a befektető nem annyit tesz véletlenül, hogy egy nagyobb összeggel megtámogattad az ivót, amiért cserébe ingyen vehettet igénybe a hely... Öh... Szolgáltatásait?
*Mert ez esetben nem csodálná, ha Manuri kiakadna. Akarna a franc mindenféle bordélyházi nyavalyát elkapni a kedves férjurától, ha netán az hazahurcibál ezt-azt a hitvesi ágyba egyik-másik kalandja után?*
- Csak mert ez bizonyára megérted hogy nekem annyira nem csábító. Pedig odavagyok ám a csupa gömbölyűség és puhaság asszonynépekért, de azt hiszem az a fajta részesedés, amit ezzel nyerhetek, nem az én pályám. Esetleg ha beruháznátok pár selyemfiúra. - *Megvakarja orrát. Reméli, hogy ha tévúton jár, akkor most korrekcióban részesül, és megtudhatja, miért is lenne jó neki, ha rá lenne áruházva a Pinty által nyújtott kedvezményplecsni. Mondjuk az, amit a férfi cserébe kér, nem valami nagy dolog.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-19 20:57:33
Üzenet elküldve: 2016-04-19 20:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valahogy sejtette, hogy kiderül a turpisság, mi szerint jó barátságot ápol a Kalapossal. Úgy tűnik, kölcsönösen legértékesebb tulajdonságaik közé tartozik az az egyszerű tény, hogy ismerik egymást. No persze ennek inkább az előnyeit szokta élvezni, mint a hátrányait elszenvedni, szóval egy szóval sem panaszkodik. Semleges, szenvtelen arcot vág, mondjuk a böködés ezt nem teszi könnyebbé.*
- Igen, mondhatni, a hírnevéhez képest egészen sokat tudok róla. Volt néhány közös hőste *itt egy pillanatra megáll*, akarom mondani, ügyünk. Igazi semmiség mind.
*Horog újra beakasztva. Ezek szerinte Svir Rhebosse számára sem ismeretlen, de ezen valahogy nem lepődik meg.*
- Hmm, a lányok ügyében esetleg tudok valamennyit segíteni.
*Ezt már Rilainak címzi merengőn, mintha csak most kapott volna ihletet, az elkódorgott szajhákkal kapcsolatos szomorú tapasztalatok kapcsán.*
- Mint a Kósza Pinty egyik befektetője, már egy ideje gondolkodom rajta, kire ruházhatnám át a részemet. A múltkor szemtanúja lehettél, hogy a kedvesem nem igazán szívleli az ottani ténykedésemet. Nekem pedig ő mindennél többet jelent.
*Ez így igaz. Kis híja volt, hogy elveszítse Manurit, ezt sohasem kockáztatná többet. A Vaskorsóban csak a történet vége volt látható, de talán az is éppen eleget elárult. Rövid szünetet tart, csak annyi ideig, amíg kissé leapasztja poharat tartalmát, aztán folytatja.*
- Szóval megfelelő kezekbe hajlandó vagyok azt átadni, természetesen némi ellentételezésért cserébe. Természetesen csak akkor, ha van rá igény.
*Nyilvánvalóan itt Rilaira gondol, s kevésbé Rhebosséra. Ha van érdeklődés, az árat nem szabja se túl magasra, se tisztességtelenre.*
- Mondjuk úgy, hogy a pintybéli részesedés ellenértékének megfelelően szívesen válnék a Taverna befektetőjévé, egyfajta csereügyletként. Az üzletpolitika maga kevéssé érdekel, az véleményem szerint jó kezekben van. Ott tartózkodásom idején viszont igényt tartanék ingyen szállásra, és teljes ellátásra.
*A szemöldöke sem rezzen közben. Reálisan hangzik, amit mond. Persze Albun di Nomamnál nem könnyű megállapítani, milyen célok is vezérlik valójában. Az egész ügy jelen pillanatban teljesen feltételes, eshetőségekről beszélgetnek csupán.*
*Valahogy sejtette, hogy kiderül a turpisság, mi szerint jó barátságot ápol a Kalapossal. Úgy tűnik, kölcsönösen legértékesebb tulajdonságaik közé tartozik az az egyszerű tény, hogy ismerik egymást. No persze ennek inkább az előnyeit szokta élvezni, mint a hátrányait elszenvedni, szóval egy szóval sem panaszkodik. Semleges, szenvtelen arcot vág, mondjuk a böködés ezt nem teszi könnyebbé.*
- Igen, mondhatni, a hírnevéhez képest egészen sokat tudok róla. Volt néhány közös hőste *itt egy pillanatra megáll*, akarom mondani, ügyünk. Igazi semmiség mind.
*Horog újra beakasztva. Ezek szerinte Svir Rhebosse számára sem ismeretlen, de ezen valahogy nem lepődik meg.*
- Hmm, a lányok ügyében esetleg tudok valamennyit segíteni.
*Ezt már Rilainak címzi merengőn, mintha csak most kapott volna ihletet, az elkódorgott szajhákkal kapcsolatos szomorú tapasztalatok kapcsán.*
- Mint a Kósza Pinty egyik befektetője, már egy ideje gondolkodom rajta, kire ruházhatnám át a részemet. A múltkor szemtanúja lehettél, hogy a kedvesem nem igazán szívleli az ottani ténykedésemet. Nekem pedig ő mindennél többet jelent.
*Ez így igaz. Kis híja volt, hogy elveszítse Manurit, ezt sohasem kockáztatná többet. A Vaskorsóban csak a történet vége volt látható, de talán az is éppen eleget elárult. Rövid szünetet tart, csak annyi ideig, amíg kissé leapasztja poharat tartalmát, aztán folytatja.*
- Szóval megfelelő kezekbe hajlandó vagyok azt átadni, természetesen némi ellentételezésért cserébe. Természetesen csak akkor, ha van rá igény.
*Nyilvánvalóan itt Rilaira gondol, s kevésbé Rhebosséra. Ha van érdeklődés, az árat nem szabja se túl magasra, se tisztességtelenre.*
- Mondjuk úgy, hogy a pintybéli részesedés ellenértékének megfelelően szívesen válnék a Taverna befektetőjévé, egyfajta csereügyletként. Az üzletpolitika maga kevéssé érdekel, az véleményem szerint jó kezekben van. Ott tartózkodásom idején viszont igényt tartanék ingyen szállásra, és teljes ellátásra.
*A szemöldöke sem rezzen közben. Reálisan hangzik, amit mond. Persze Albun di Nomamnál nem könnyű megállapítani, milyen célok is vezérlik valójában. Az egész ügy jelen pillanatban teljesen feltételes, eshetőségekről beszélgetnek csupán.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-19 20:07:48
Üzenet elküldve: 2016-04-19 20:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A kocsmákban az a legjobb, hogy nem csak megtermett, izzadt, zilált harcosok térhetnek be egy ilyen helyre, hanem teljesen átlagos tavernatulajok, titokzatos befektetők és persze cselédlányok, kiknek nem volna sok oka a pénzét szórni, ha nem adnának süteményt. Jó, ott a rum is. De Rhebosse mégis sokkal többre értékeli azt az adagot, ami a sütikéjében volt.
A taverna leírása így már valóban csábító, főleg ezekkel az új információkkal.*
- Még nem. *Rázza meg a nagy loboncot s közben félszegen mosolyog.*
- Igazán? Ismeri az intézőt? *Hirtelen libben Albun felé a figyelme. Fontos és gazdag emberek, hát persze, egy csokorban járnak.
~Mi kellhet még a vendégek szórakoztatásához?~ Élénken hallgatja az eszmecserét, és már majdnem kezd ajánlkozni, hiszen ő szívesen penget a jó közönségnek néha. És mi más kellhetne a szórakozáshoz, mint egy jó bárd?
Ja, nem. Mégsem ilyesfajta szórakoztatásról lehet itt szó.*
- Nekem nagyon is úgy hangzik, hogy fölfelé megy az ár. Ilyen jó kínálattal, ennyire előnyös helyen. *Csendben, ravaszkásan szól csak közbe. Még nem foglalt állást, melyik félnek is segítsen az üzlet minél kedvezőbbé formálásában.*
*A kocsmákban az a legjobb, hogy nem csak megtermett, izzadt, zilált harcosok térhetnek be egy ilyen helyre, hanem teljesen átlagos tavernatulajok, titokzatos befektetők és persze cselédlányok, kiknek nem volna sok oka a pénzét szórni, ha nem adnának süteményt. Jó, ott a rum is. De Rhebosse mégis sokkal többre értékeli azt az adagot, ami a sütikéjében volt.
A taverna leírása így már valóban csábító, főleg ezekkel az új információkkal.*
- Még nem. *Rázza meg a nagy loboncot s közben félszegen mosolyog.*
- Igazán? Ismeri az intézőt? *Hirtelen libben Albun felé a figyelme. Fontos és gazdag emberek, hát persze, egy csokorban járnak.
~Mi kellhet még a vendégek szórakoztatásához?~ Élénken hallgatja az eszmecserét, és már majdnem kezd ajánlkozni, hiszen ő szívesen penget a jó közönségnek néha. És mi más kellhetne a szórakozáshoz, mint egy jó bárd?
Ja, nem. Mégsem ilyesfajta szórakoztatásról lehet itt szó.*
- Nekem nagyon is úgy hangzik, hogy fölfelé megy az ár. Ilyen jó kínálattal, ennyire előnyös helyen. *Csendben, ravaszkásan szól csak közbe. Még nem foglalt állást, melyik félnek is segítsen az üzlet minél kedvezőbbé formálásában.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-19 17:01:06
Üzenet elküldve: 2016-04-19 17:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- De van ám! - *Kacsint a vöröskére a lehető legkevésbé titkolt dicsekvéssel.* - Emelettel, vendégszobával, ablakban szundító vén kandúrral. Kalácsfalva még járásra is közel van, ott sem jártál? Pedig az utóbbi időben igencsak felvirágzott, az intéző okos és igazságos vezető, úgy hallottam. Itt mellettünk ez a drága lélek jó barátja, úgy rémlik.
*Merthogy legalább valaki. Beszéd közben oldalba böki Yerot. Személy szerint az ő viszonya mondjuk legjobb esetben is üzleties a kalapossal, de a Korsó és Kalácsfalva kölcsönösen jó szolgálatot tesz egymásnak, úgyhogy érdemes szót ejteni róla, mégpedig pozitív hangvételben, mert sose tudja az ember, hogy kit sodor útjába a szél.
Más esetben különben valószínűleg hamar leesne neki, hogy körmönfontan kicsalogatták csigaházából, hogy a hisztikézés helyett valami konstruktívat is tegyen a mai napon, de most annyira leköti a kíváncsiskodás, hogy elsiklott azon apró tény felett, hogy már nem lóg az orra a térdéig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy jövedelmet, lehetőséget szimatol drága tavernája környékén. A piszkálódást fel sem veszi, leginkább azért, mert mélységesen egyetért vele.*
- Igazad van! Tudod mi kell nekem? Egy pár csinos lány! Már ezer meg egy éve mondogatom mindenkinek, de képzeld csak, a szégyentelen, rest szalmazsákjaim folyvást megszökdösnek, kiházasodnak, szélnek erednek. - *Pedig ő igazán nem kér ám sokat: Most, hogy a személyzet gondja kvázi megoldódott, a selyemleányoknak semmi más dolga nem lenne, mint idejük múlatni az egyébként mérsékelten büdös és helyenként egészen jóképű férfivendégekkel, erre tessék: azokat a lusta cemendéket csak nem tudja így se, úgy se munkára fogni. De hogy ne ússza meg Albun a kört felfortyanás nélkül, azért kissé sértődötten forgatja szemeit és hozzá teszi.* - No persze, azért azt nem mondanám, hogy semmiképp sem sikerül marasztalnom azokat, akik beesnek. Sőt, igazából ez az egyetlen hely, ahol megszállhatnak, ha audienciára várnak a Hadúrnál vagy Thargarod vendégei valami esemény jóvoltából.
*És amúgy is kezdi elunni azt, hogy pitiznie kell azért, hogy a rejvénybarát pali el-elejtegessen egy-egy félmondatot, úgyhogy mímelt sértődékenységgel karba fonja kezeit és átveti egyik lábát a másikon, miközben hátradől, és nekifog a tetőszerkezet fixírozásának.*
- De ha gondolod, hagyhatok még egy kis időt, hogy lenyomd a kricsmi értékét, és akkor már néhány odavetett garasnak is örülni fogok. - *Utóbb megenyhül, királynői fejmozdulattal engedélyezi, hogy a fickó a lelkébe tiporjon további becsmérlő szavakkal.* - Na, halljuk, mit tehet egy esetlen parasztleány, hogy a lebuj megüsse a város dicső csapszékeinek a színvonalát?
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-19 16:32:25
Üzenet elküldve: 2016-04-19 16:32:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Igazából sosem értette a kocsmák és fogadók túláradó süteménymániáját. Nehéz elképzelni, hogy megtermett, izzadt és zilált harcosok szétszabdalt oldallal és szembe csorgó vérrel, egy tikkasztó ütközet után megdöngetik a pultot, és a levegőbe süvöltik mondjuk a gesztenyés rolád ezerszer áldott nevét. Ezek szerint azért a Vashegyen van kereslet az ilyesmire, csalhatatlan jeleként, hogy a barbárság talmi gúnyája lassan, de biztosan lefoszlik róluk, és átadja helyét az ősi, krémet nem kímélő, sütifaló vérnek.
Rilait sikerül addig piszkálnia, míg az önemésztő sajnálat verméből előcsalogatja az ádáz tavernatulajdonost.*
- Ugyan, mintha nem tudnád, miről beszélek *legyint egyet.*
- Nos, lehet, hogy a hely Kagané, és beszerezhettek mindent, amit a föld terem felétek, vagy éppen a tőkék, de ez a vendégek szórakoztatásához és marasztalásához még nem feltétlen elég.
*Apró, alig észrevehető szurka ez, kétszeresen is.*
- Főként nálatok. De persze mindenen lehet segíteni.
*Csak beakasztja a horgot, aztán hagyja lógva a lányt. Biztos benne, hogy rettentő utálat tárgya lesz, de nem adja könnyen a mű-rejtélyességet. Azért meg kell küzdeni. A következő pillantást már a csodálkozó Rhebosse kapja.*
- Más kocsmákban inni egyenest kutyakötelesség *mutat diszkréten a rumospohárra.*
- Ősi szabály ez. Attól a pár aranytól még nem dől össze semmi.
*A kifürkészés persze szintén a repertoár része, de ezt már nem említi mellé.*
*Igazából sosem értette a kocsmák és fogadók túláradó süteménymániáját. Nehéz elképzelni, hogy megtermett, izzadt és zilált harcosok szétszabdalt oldallal és szembe csorgó vérrel, egy tikkasztó ütközet után megdöngetik a pultot, és a levegőbe süvöltik mondjuk a gesztenyés rolád ezerszer áldott nevét. Ezek szerint azért a Vashegyen van kereslet az ilyesmire, csalhatatlan jeleként, hogy a barbárság talmi gúnyája lassan, de biztosan lefoszlik róluk, és átadja helyét az ősi, krémet nem kímélő, sütifaló vérnek.
Rilait sikerül addig piszkálnia, míg az önemésztő sajnálat verméből előcsalogatja az ádáz tavernatulajdonost.*
- Ugyan, mintha nem tudnád, miről beszélek *legyint egyet.*
- Nos, lehet, hogy a hely Kagané, és beszerezhettek mindent, amit a föld terem felétek, vagy éppen a tőkék, de ez a vendégek szórakoztatásához és marasztalásához még nem feltétlen elég.
*Apró, alig észrevehető szurka ez, kétszeresen is.*
- Főként nálatok. De persze mindenen lehet segíteni.
*Csak beakasztja a horgot, aztán hagyja lógva a lányt. Biztos benne, hogy rettentő utálat tárgya lesz, de nem adja könnyen a mű-rejtélyességet. Azért meg kell küzdeni. A következő pillantást már a csodálkozó Rhebosse kapja.*
- Más kocsmákban inni egyenest kutyakötelesség *mutat diszkréten a rumospohárra.*
- Ősi szabály ez. Attól a pár aranytól még nem dől össze semmi.
*A kifürkészés persze szintén a repertoár része, de ezt már nem említi mellé.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-19 10:39:20
Üzenet elküldve: 2016-04-19 10:39:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Ebből még egyet! *Integet némán mutogatva a csaposnak, és csakhamar megérkezik még egy a 8 aranyas Rumból asztalukhoz.
Rhebosse felnevet. Vajon ketten legyűrnék a kutyaszeműt azért a pár aranyért? Nem olyannak tűnik, aki megijed két lánytól, és szerencsére Rhebosse sem rablóbandita. Amúgy is kínos lenne, ha egy nagy adag birkózás után kiderülne, hogy a fickónál nincs is pénz, csak a szája akkora, mint a kemenceajtó.
Albun talányos beszédére csak mosolyog, ahogyan belehörpint az italba.
Ahogy a vörösnek leesik a tantusz, előbb hangosan, majd közelebb hajolva, hangján halkítva kérdez rá a dologra.*
- Mi?! Tiéd a Vaskorsó? Van egy _saját_ tavernád? *Az állai is leesik a cselédlánynak. Ilyen fiatalon saját krimója van! Ő meg örül, hogy tető van a feje fölött.
A célozgatásra csak idegesen heherészik egy sort. A sütemény még jó ígéret, de a kiéhezett vashegyi férfiak gondolata némi visszásság érzését kelti benne. ~Várjunk csak. Kalácsfalva?~*
- Ilyen közel van Kalácsfalva? *Ártatlanul néz Rilaira, majd hozzáteszi:* Igen, a friss alapanyagok nagyon fontosak. Én is minden reggel kimegyek a piacra. *Tudálékosan bólogat, s közben elhallgatja, hogy a minden reggel inkább dél, ha addigra sikerül felkelnie. Szerencsére a háziak nagyja sem koránkelő, így Rhebosse eddig megúszta lustaságát.*
- Illik más kocsmákban inni mikor az embernek sajátja van? *A páros közt őszintén pislogva teszi föl a kérdést. Elvégre miért jár valaki más csehójába? Felméri a konkurenciát? Vagy a saját itala netán annyira rossz, hogy kénytelen ő maga máshol lerészegedni?
Mikor az üzletre terelődik a szó, a lány hátradől, és igyekszik eltűnni, hisz nem biztos, hogy egy kívülállónak beleszólása van az alkudozásba. De az is lehet, hogy pont egy tanúra volt szüksége a másik kettőnek az üzleti megállapodás hivatalossá tételéhez. Már, ha sor kerül ilyesmire.*
- Ebből még egyet! *Integet némán mutogatva a csaposnak, és csakhamar megérkezik még egy a 8 aranyas Rumból asztalukhoz.
Rhebosse felnevet. Vajon ketten legyűrnék a kutyaszeműt azért a pár aranyért? Nem olyannak tűnik, aki megijed két lánytól, és szerencsére Rhebosse sem rablóbandita. Amúgy is kínos lenne, ha egy nagy adag birkózás után kiderülne, hogy a fickónál nincs is pénz, csak a szája akkora, mint a kemenceajtó.
Albun talányos beszédére csak mosolyog, ahogyan belehörpint az italba.
Ahogy a vörösnek leesik a tantusz, előbb hangosan, majd közelebb hajolva, hangján halkítva kérdez rá a dologra.*
- Mi?! Tiéd a Vaskorsó? Van egy _saját_ tavernád? *Az állai is leesik a cselédlánynak. Ilyen fiatalon saját krimója van! Ő meg örül, hogy tető van a feje fölött.
A célozgatásra csak idegesen heherészik egy sort. A sütemény még jó ígéret, de a kiéhezett vashegyi férfiak gondolata némi visszásság érzését kelti benne. ~Várjunk csak. Kalácsfalva?~*
- Ilyen közel van Kalácsfalva? *Ártatlanul néz Rilaira, majd hozzáteszi:* Igen, a friss alapanyagok nagyon fontosak. Én is minden reggel kimegyek a piacra. *Tudálékosan bólogat, s közben elhallgatja, hogy a minden reggel inkább dél, ha addigra sikerül felkelnie. Szerencsére a háziak nagyja sem koránkelő, így Rhebosse eddig megúszta lustaságát.*
- Illik más kocsmákban inni mikor az embernek sajátja van? *A páros közt őszintén pislogva teszi föl a kérdést. Elvégre miért jár valaki más csehójába? Felméri a konkurenciát? Vagy a saját itala netán annyira rossz, hogy kénytelen ő maga máshol lerészegedni?
Mikor az üzletre terelődik a szó, a lány hátradől, és igyekszik eltűnni, hisz nem biztos, hogy egy kívülállónak beleszólása van az alkudozásba. De az is lehet, hogy pont egy tanúra volt szüksége a másik kettőnek az üzleti megállapodás hivatalossá tételéhez. Már, ha sor kerül ilyesmire.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-19 10:04:10
Üzenet elküldve: 2016-04-19 10:04:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mordulva letolja a söre maradékát, mert ő aztán nem tud reagálni az ilyen költői képekre meg mindenféle bonyolult célozgatásokra. Legalábbis ebben az állapotban semmiképp, és mostanra meglehetősen ignoránssá itta magát. Aztán, ha a kocsmájára terelődik a szó, úgyhogy büszkén kihúzza magát.*
- Igen, a Vaskorsó klasszisokkal jobb hely! - *Vágja rá csattanósan.* - No persze nem azért, mert a krimó az enyém. Dehogy is! De azért jó az étel, persze, magunk főzünk minden nap, és hozunk Kalácsfalváról minden zöldséget, pékárut, tejet, sajtot frissen. El tudod képzelni, itt miből van a süteményed tetején a krém? Egyszer el kell jönnöd, tudod, nálunk, a Vashegyen mindig szívesen látják a városiakat is. Főleg ha csinik. Főleg, ha odahaza vannak a csiniket értékelő fiaink is. Érted.
*Mármint a Vaskorsóban szívesen fogadják, de nem pontosít. Hallott ő már mindenféle pletykákat arról, hogy a Hadúr vendégei nem mindig részesültek makulátlanul őszinte vendégszeretetben. De ők meg bizonyára maguknak köszönhették. Ám ő most nem is feltétlen a hivatalos látogatásokra gondol, ő mindig szokott örülni a hívatlan, messzi földről érkezett vándoroknak is, *
- De mondd már, kedves Albun, miért beszélsz ilyen rejtélyesen erről a bizonyos befektetésről? Miképp járna ezzel jól mindkét fél? Merthogy... Eöö... - *Mímelve kéreti magát, aztán komiszan elvigyorodik, ami mostanában ritha vendég arcán, de meglehetősen jól áll neki.* - Szóval, én nem akarom, hogy azt hidd, elzárkózom bármitől, ami az üzlet felvirágoztatását segíti elő, szóval, ha esetleg eljön az idő, amikor nem rébuszokban beszélsz, én szívesen hallgatlak.
*Mordulva letolja a söre maradékát, mert ő aztán nem tud reagálni az ilyen költői képekre meg mindenféle bonyolult célozgatásokra. Legalábbis ebben az állapotban semmiképp, és mostanra meglehetősen ignoránssá itta magát. Aztán, ha a kocsmájára terelődik a szó, úgyhogy büszkén kihúzza magát.*
- Igen, a Vaskorsó klasszisokkal jobb hely! - *Vágja rá csattanósan.* - No persze nem azért, mert a krimó az enyém. Dehogy is! De azért jó az étel, persze, magunk főzünk minden nap, és hozunk Kalácsfalváról minden zöldséget, pékárut, tejet, sajtot frissen. El tudod képzelni, itt miből van a süteményed tetején a krém? Egyszer el kell jönnöd, tudod, nálunk, a Vashegyen mindig szívesen látják a városiakat is. Főleg ha csinik. Főleg, ha odahaza vannak a csiniket értékelő fiaink is. Érted.
*Mármint a Vaskorsóban szívesen fogadják, de nem pontosít. Hallott ő már mindenféle pletykákat arról, hogy a Hadúr vendégei nem mindig részesültek makulátlanul őszinte vendégszeretetben. De ők meg bizonyára maguknak köszönhették. Ám ő most nem is feltétlen a hivatalos látogatásokra gondol, ő mindig szokott örülni a hívatlan, messzi földről érkezett vándoroknak is, *
- De mondd már, kedves Albun, miért beszélsz ilyen rejtélyesen erről a bizonyos befektetésről? Miképp járna ezzel jól mindkét fél? Merthogy... Eöö... - *Mímelve kéreti magát, aztán komiszan elvigyorodik, ami mostanában ritha vendég arcán, de meglehetősen jól áll neki.* - Szóval, én nem akarom, hogy azt hidd, elzárkózom bármitől, ami az üzlet felvirágoztatását segíti elő, szóval, ha esetleg eljön az idő, amikor nem rébuszokban beszélsz, én szívesen hallgatlak.
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-13 21:51:48
Üzenet elküldve: 2016-04-13 21:51:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rilai egy egyszerű szabályt látszik elfeledni: ha nagyon magadba vagy fordulva, egyszerűen nézz körbe a világban. Mert a múlt emlékeit csak az írhatja felül, ami eztán következik; merengeni rajta csak rosszabbá teszi a helyzetet.*
- Fiatal, csinos lány, láthatóan jó egészséggel és tavernával. Ez tényleg reménytelen helyzetnek tűnik *vonja meg a vállát a kizökkentéses módszer híveként, enyhe fejcsóvával. Persze van rá ötlete, mi lehet a gond, hogyne volna. De amíg Rilai úgy sejti, hogy csak egy kalapácsa van, addig mindent szögnek fog nézni.*
- Volt idő, amikor a Vaskorsó sem létezett. Viszont gyanítom, ez a hely már akkor is állt. Némi kipofozással meg ebből is lehetne valami.
*No persze ha nem, abból sem lenne túl nagy gond. Fedővállalkozásnak tökéletesnek tűnik, ha meg mellette virágzik is, az már csak a hab a tortán. Ahogy az is bőven elegendő, ha az emberek pusztán egy ismeretlen oknál fogva elszánt befektető látnak benne.*
- Mindkettő szükségeltetik hozzá *lát neki a második pohárnak, minthogy a rum magától nemigen szokott elfogyni. A lány miatt meg nem aggódik, biztos benne, hogy hamar ráérez majd, hogy érheti el szerény személyénél, hogy ne csak talányokban beszéljen.*
- Jobb is, bal is. Nagy szerencse, hogy ketten vagytok *vigyorodik el albuni magabiztossággal. Persze így a szót is kétfelől kapja, ami cseppet sem teszi könnyebbé a helyzetét. Hol ide, hol oda kapkodhat. Rásandít a lánghajúra.*
- Ó, elégni nem feltétlen rossz dolog. A kellemetlenebb az, amikor rájössz, hogy te vagy a tűz *Az örökké égő, mégis társtalan. Mert tűznek csak tűz lehet a társa.*
- Túl sok lehetőség nincs a városban. A Vaskorsó tulajdonosa pedig nyilván túl büszke ahhoz, hogy rengeteg pénzt fogadjon el az üzlet további felvirágoztatásához és kiterjesztéséhez. De hát ott sem sikerülhet minden *kocogtatja meg a poharát. Pontosan tudja, mi a Taverna gyengéje. Ahogy azt is, hogyan járhatna mindenki jól.*
- Csak egy hajó kell hozzá *nyomja meg a harmadik szócskát jó alaposan. Nem mondhatná, hogy mély érzelmek kötik a tengerhez, viszont tudja, hogy aki valóban fel akar ülni a habjaira, annak nem sokat kell küzdenie hozzá. Legfeljebb szerencsétlenebb esetben a napjai nagy részét láncon tölti, de ez már egy másik kérdés.*
*Rilai egy egyszerű szabályt látszik elfeledni: ha nagyon magadba vagy fordulva, egyszerűen nézz körbe a világban. Mert a múlt emlékeit csak az írhatja felül, ami eztán következik; merengeni rajta csak rosszabbá teszi a helyzetet.*
- Fiatal, csinos lány, láthatóan jó egészséggel és tavernával. Ez tényleg reménytelen helyzetnek tűnik *vonja meg a vállát a kizökkentéses módszer híveként, enyhe fejcsóvával. Persze van rá ötlete, mi lehet a gond, hogyne volna. De amíg Rilai úgy sejti, hogy csak egy kalapácsa van, addig mindent szögnek fog nézni.*
- Volt idő, amikor a Vaskorsó sem létezett. Viszont gyanítom, ez a hely már akkor is állt. Némi kipofozással meg ebből is lehetne valami.
*No persze ha nem, abból sem lenne túl nagy gond. Fedővállalkozásnak tökéletesnek tűnik, ha meg mellette virágzik is, az már csak a hab a tortán. Ahogy az is bőven elegendő, ha az emberek pusztán egy ismeretlen oknál fogva elszánt befektető látnak benne.*
- Mindkettő szükségeltetik hozzá *lát neki a második pohárnak, minthogy a rum magától nemigen szokott elfogyni. A lány miatt meg nem aggódik, biztos benne, hogy hamar ráérez majd, hogy érheti el szerény személyénél, hogy ne csak talányokban beszéljen.*
- Jobb is, bal is. Nagy szerencse, hogy ketten vagytok *vigyorodik el albuni magabiztossággal. Persze így a szót is kétfelől kapja, ami cseppet sem teszi könnyebbé a helyzetét. Hol ide, hol oda kapkodhat. Rásandít a lánghajúra.*
- Ó, elégni nem feltétlen rossz dolog. A kellemetlenebb az, amikor rájössz, hogy te vagy a tűz *Az örökké égő, mégis társtalan. Mert tűznek csak tűz lehet a társa.*
- Túl sok lehetőség nincs a városban. A Vaskorsó tulajdonosa pedig nyilván túl büszke ahhoz, hogy rengeteg pénzt fogadjon el az üzlet további felvirágoztatásához és kiterjesztéséhez. De hát ott sem sikerülhet minden *kocogtatja meg a poharát. Pontosan tudja, mi a Taverna gyengéje. Ahogy azt is, hogyan járhatna mindenki jól.*
- Csak egy hajó kell hozzá *nyomja meg a harmadik szócskát jó alaposan. Nem mondhatná, hogy mély érzelmek kötik a tengerhez, viszont tudja, hogy aki valóban fel akar ülni a habjaira, annak nem sokat kell küzdenie hozzá. Legfeljebb szerencsétlenebb esetben a napjai nagy részét láncon tölti, de ez már egy másik kérdés.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-13 20:45:57
Üzenet elküldve: 2016-04-13 20:45:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Albun már annyit emlegeti a pálinkát, hogy a kocsmárosnak már csak azért is ki kéne egyet hoznia, hogy ne essen csorba a hely becsületén. Ha egyáltalán érdekel bárkit is a Rumos Róka becsülete. A hírneve az valószínűleg nem, különben nem volna neki olyan rossz.
~Lehet, hogy van köztük valami?~ A talányos célozgatások már kezdenek Rhebosse szürkeállományáig is eljutni. A lepkés dolog meg, szép-szép, ahogyan azt egy pénzes úrnak illik úgy csűri-csavarja a férfi a költői eszközöket.*
- Néha azért megéri elégni. *Néz elnézően azokba a kutyaszemekbe, melyek számára csak barnák. És ravaszak, esetleg.
Meghalni, na azt semmiképp nem itt kéne, ezen még pofozkodó macskakölykök sem változtathatnak. Akkor már inkább a tűz, legyen az valós vagy átvitt értelmű.
A Rumos Rókalyuk mint sütemény? Jobb bele sem gondolni.*
- A rum még rendben, de egy róka, hogy kerül a tengerhez? *értetlenkedik a névválasztáson.*
- Ha nem ez, akkor melyik jöhet még szóba? *Érdeklődik nagy naivan nem sejtvén, hogy komoly ármánykodás folyhat a háttérben.*
- A Vaskorsó? Még nem volt szerencsém. *höpinti föl ő is az italát, nehogy lemaradjon asztaltársai mellett.* Jó a kaja? Mert ha süti nincs attól tartok, kénytelen vagyok idáig lecaplatni.
*Azzal egy nagy fújással szabadul meg egy, az arcába hullott vörös tincstől. Ő biztos, hogy csak olyan helybe fektetne be, ahol nem csak hogy muskátlik, de minimum ötféle édesség és megannyi ízletes fogás is az alapfelszereltség része.*
- Neked könnyű. Nincs oda a szerencséd, ha a fedélzetre lépsz. *ingatja fejét, a lobonc vele lobog.* De igazad lehet. *sóhajt újra nagyot.* Ez a rengeteg víz még a partról is lélegzetelállító.
*~Vajon az élőholtak tudnak úszni?~ Mereng el ahogy fura ábrázattal a plafont kezdi vizslatni.*
*Albun már annyit emlegeti a pálinkát, hogy a kocsmárosnak már csak azért is ki kéne egyet hoznia, hogy ne essen csorba a hely becsületén. Ha egyáltalán érdekel bárkit is a Rumos Róka becsülete. A hírneve az valószínűleg nem, különben nem volna neki olyan rossz.
~Lehet, hogy van köztük valami?~ A talányos célozgatások már kezdenek Rhebosse szürkeállományáig is eljutni. A lepkés dolog meg, szép-szép, ahogyan azt egy pénzes úrnak illik úgy csűri-csavarja a férfi a költői eszközöket.*
- Néha azért megéri elégni. *Néz elnézően azokba a kutyaszemekbe, melyek számára csak barnák. És ravaszak, esetleg.
Meghalni, na azt semmiképp nem itt kéne, ezen még pofozkodó macskakölykök sem változtathatnak. Akkor már inkább a tűz, legyen az valós vagy átvitt értelmű.
A Rumos Rókalyuk mint sütemény? Jobb bele sem gondolni.*
- A rum még rendben, de egy róka, hogy kerül a tengerhez? *értetlenkedik a névválasztáson.*
- Ha nem ez, akkor melyik jöhet még szóba? *Érdeklődik nagy naivan nem sejtvén, hogy komoly ármánykodás folyhat a háttérben.*
- A Vaskorsó? Még nem volt szerencsém. *höpinti föl ő is az italát, nehogy lemaradjon asztaltársai mellett.* Jó a kaja? Mert ha süti nincs attól tartok, kénytelen vagyok idáig lecaplatni.
*Azzal egy nagy fújással szabadul meg egy, az arcába hullott vörös tincstől. Ő biztos, hogy csak olyan helybe fektetne be, ahol nem csak hogy muskátlik, de minimum ötféle édesség és megannyi ízletes fogás is az alapfelszereltség része.*
- Neked könnyű. Nincs oda a szerencséd, ha a fedélzetre lépsz. *ingatja fejét, a lobonc vele lobog.* De igazad lehet. *sóhajt újra nagyot.* Ez a rengeteg víz még a partról is lélegzetelállító.
*~Vajon az élőholtak tudnak úszni?~ Mereng el ahogy fura ábrázattal a plafont kezdi vizslatni.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-13 17:04:03
Üzenet elküldve: 2016-04-13 17:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nekem már mindegy... - *Nyekken enerváltan, mikor az lentebb említett melegbarna tekintet ismét befókuszálja. Kell-e ékesebb bizonyíték arra, hogy a női szerzet az utolsókat rúgja? Még évődni-cívódni sincs kedve a találomra útjába tévedő férfinéppel! Óh jaj, ez már a vég! És pont itt éri, ebben a koszfészekben, messze az övéitől, az otthonától, a céljaitól. Persze, ha egy kicsit normálisabban nézne ki a hely, talán elhunyni is ildomos volna benne. Kellene például hozzá néhány végletekig klisés giccselem, az úgynevezett otthonosságot megteremtő faktor. például kék és fehér kockás függönyök, néhány játszin pofozkodó macskakölök, vagy egy kandalló, lobogó, vidám lángokkal.*
- Hát erre tényleg ráférne a helyre egy dúsgazdag befektető. - *Néz körbe kedvetlenül, hosszan elidőzve a pult mögötti italpolc kínálatán, a személyzeten, az általános berendezésen.* - Pedig a neve jól cseng. Rumos Rókalyuk. Remélem, az nem valami édesség neve, mint a te Rumos akármid.
*Bök Rhebosse sütikéje felé. Mert az már picikét perverz lenne, legalábbis a leány olvasatában. Ezen a saját maga által kreált, jócskán béna poénon el is röhincsél magában egy kicsit, mielőtt meglöbbölné a söröskorsójában az italt, és aztán újabb kortyra emeli azt. Mint a sörcsapolás és a fogadóvezetés (minimum) saját maga által bőségesen elismert tudora, valódi szaktekintélyként nyilatkozhat.*
- A Vaskorsó minden szempontból jobb hely. Van muskátli, kerekeskút. Szerető gondoskodással megvetett ágy, a Vashegy kimeríthetetlen vendégszeretete. - *Halkan felhorkant, oldalra sandít Albun talányos viselkedésére nem tud mással reagálni, csak amivel egyébként szokott az ilyenekre. Bohóckodik.* - Szóval, áruld el, a jobb, vagy a bal zsebedben rejted azt a több ezer aranyat, amit a helyi korcsmákba fektetnél? Csak hogy tudjuk, hogy kell helyezkedni.
*Jól láthatóan rákacsint Rhebosse-ra, és elvigyorodik. Mindazonáltal valóban kíváncsi rá, hogy az egyszer vándorként, egyszer harcosként, egyszer városiként, egyszer meg csavargóként mutatkozó formának vajon honnan jött ez a befektetési becsípődése, de annyit már ismer Albunból, hogy tudja: ha rákérdez, úgyse válaszol. Úgyhogy elébb tán igyanak.*
- Én amúgy még sosem jártam a tengeren. Egyszer nagyon szeretnék! - *Kitekint az ablakon, miközen ujjai között forgatja az ibriket.* - Elmenni egy igazi kalózkalandra, hmm? Végtelen víz alattad, végtelen rum melletted, és csak simán, a végtelen előtted. Mikor még nem volt ilyen gázos a helyzet odalenn, a Kikötőben, gyakorta jöttek vízi karavánok, mindenféle mondákkal, szirénekről, hajónyi óriáshalakról, mesei szigetekről. Mi meg itt élünk, ezen a maroknyi földön a Tenger és a Hegyek között, és azt sem tudjuk megvédeni normálisan.
*Hát, ez a kis beszéde se sikerült valami vidáman. Kortyol egyet.*
- Nekem már mindegy... - *Nyekken enerváltan, mikor az lentebb említett melegbarna tekintet ismét befókuszálja. Kell-e ékesebb bizonyíték arra, hogy a női szerzet az utolsókat rúgja? Még évődni-cívódni sincs kedve a találomra útjába tévedő férfinéppel! Óh jaj, ez már a vég! És pont itt éri, ebben a koszfészekben, messze az övéitől, az otthonától, a céljaitól. Persze, ha egy kicsit normálisabban nézne ki a hely, talán elhunyni is ildomos volna benne. Kellene például hozzá néhány végletekig klisés giccselem, az úgynevezett otthonosságot megteremtő faktor. például kék és fehér kockás függönyök, néhány játszin pofozkodó macskakölök, vagy egy kandalló, lobogó, vidám lángokkal.*
- Hát erre tényleg ráférne a helyre egy dúsgazdag befektető. - *Néz körbe kedvetlenül, hosszan elidőzve a pult mögötti italpolc kínálatán, a személyzeten, az általános berendezésen.* - Pedig a neve jól cseng. Rumos Rókalyuk. Remélem, az nem valami édesség neve, mint a te Rumos akármid.
*Bök Rhebosse sütikéje felé. Mert az már picikét perverz lenne, legalábbis a leány olvasatában. Ezen a saját maga által kreált, jócskán béna poénon el is röhincsél magában egy kicsit, mielőtt meglöbbölné a söröskorsójában az italt, és aztán újabb kortyra emeli azt. Mint a sörcsapolás és a fogadóvezetés (minimum) saját maga által bőségesen elismert tudora, valódi szaktekintélyként nyilatkozhat.*
- A Vaskorsó minden szempontból jobb hely. Van muskátli, kerekeskút. Szerető gondoskodással megvetett ágy, a Vashegy kimeríthetetlen vendégszeretete. - *Halkan felhorkant, oldalra sandít Albun talányos viselkedésére nem tud mással reagálni, csak amivel egyébként szokott az ilyenekre. Bohóckodik.* - Szóval, áruld el, a jobb, vagy a bal zsebedben rejted azt a több ezer aranyat, amit a helyi korcsmákba fektetnél? Csak hogy tudjuk, hogy kell helyezkedni.
*Jól láthatóan rákacsint Rhebosse-ra, és elvigyorodik. Mindazonáltal valóban kíváncsi rá, hogy az egyszer vándorként, egyszer harcosként, egyszer városiként, egyszer meg csavargóként mutatkozó formának vajon honnan jött ez a befektetési becsípődése, de annyit már ismer Albunból, hogy tudja: ha rákérdez, úgyse válaszol. Úgyhogy elébb tán igyanak.*
- Én amúgy még sosem jártam a tengeren. Egyszer nagyon szeretnék! - *Kitekint az ablakon, miközen ujjai között forgatja az ibriket.* - Elmenni egy igazi kalózkalandra, hmm? Végtelen víz alattad, végtelen rum melletted, és csak simán, a végtelen előtted. Mikor még nem volt ilyen gázos a helyzet odalenn, a Kikötőben, gyakorta jöttek vízi karavánok, mindenféle mondákkal, szirénekről, hajónyi óriáshalakról, mesei szigetekről. Mi meg itt élünk, ezen a maroknyi földön a Tenger és a Hegyek között, és azt sem tudjuk megvédeni normálisan.
*Hát, ez a kis beszéde se sikerült valami vidáman. Kortyol egyet.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-13 16:28:04
Üzenet elküldve: 2016-04-13 16:28:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Egy Rumot! *zendül a hangja, mint aki megszokta, hogy minden kérését teljesítik. És ez egy kocsmában vélhetően amúgy is lesz. Amint megkapja az új rendelést, csörren is a 8 arany, a másik mellé helyezve a szerzeményt.*
- Ha már egyszer pálinkájuk nincsen *emeli meg a poharát, de még az előzőt. Hogy valóban nem jutott el tudatáig, hogy mégiscsak van, vagy pusztán úgy tesz, nem derül ki egyértelműen.*
- Gondolod? *villan a kutyatekintet Rilaira, fürkészőn keresve a tekintetét, mintha csak abból abból akarna leszűrni valamit.*
- A lepkéknek óvakodniuk kellene a lángtól *ráncolja meg a homlokát talányosan*.
- A tűz életet ad, de ha valaki nem képes uralni, fel is emészthet mindent.
*A két mondat erejéig hangja megmélyül, kissé máshonnan beszél, mint eddig. Aztán visszaforog, és minden visszatér a normális kerékvágásba.*
- No de fecsegéssel nem megyünk semmire *üríti ki egy húzásra az első kör maradékát. Gyanítja, jobban járnak ezzel.*
- Nem mondtam, hogy ide fektetnék be. *Ki nem mondva ugyan, de előző szavaiban ott volt ez bármelyik, hasonló jellegű helyre vonatkozhat. Bizony még a Vaskorsóra is.*
- De ha azt tenném, a mostani helyzetben kétségtelenül áron alul juthatnék hozzá.
*A nyomorúságos idők minden kínszenvedés ellenére ezzel is járnak. Az elértéktelenedéssel. Hogy mi célja lenne vele, arról viszont egy szót sem szól.
A vörös hajról szóló történetre csak bólogat, mint aki mély igazságként éli át. Való igaz, hogy szerencsét hoz. Végtére is Ziana még életben van, ennél jobb példa nem is kell. A tenger viszont kimondottan rosszul végzi a dolgát, ha nem koptatta el neki.*
- Egy Rumot! *zendül a hangja, mint aki megszokta, hogy minden kérését teljesítik. És ez egy kocsmában vélhetően amúgy is lesz. Amint megkapja az új rendelést, csörren is a 8 arany, a másik mellé helyezve a szerzeményt.*
- Ha már egyszer pálinkájuk nincsen *emeli meg a poharát, de még az előzőt. Hogy valóban nem jutott el tudatáig, hogy mégiscsak van, vagy pusztán úgy tesz, nem derül ki egyértelműen.*
- Gondolod? *villan a kutyatekintet Rilaira, fürkészőn keresve a tekintetét, mintha csak abból abból akarna leszűrni valamit.*
- A lepkéknek óvakodniuk kellene a lángtól *ráncolja meg a homlokát talányosan*.
- A tűz életet ad, de ha valaki nem képes uralni, fel is emészthet mindent.
*A két mondat erejéig hangja megmélyül, kissé máshonnan beszél, mint eddig. Aztán visszaforog, és minden visszatér a normális kerékvágásba.*
- No de fecsegéssel nem megyünk semmire *üríti ki egy húzásra az első kör maradékát. Gyanítja, jobban járnak ezzel.*
- Nem mondtam, hogy ide fektetnék be. *Ki nem mondva ugyan, de előző szavaiban ott volt ez bármelyik, hasonló jellegű helyre vonatkozhat. Bizony még a Vaskorsóra is.*
- De ha azt tenném, a mostani helyzetben kétségtelenül áron alul juthatnék hozzá.
*A nyomorúságos idők minden kínszenvedés ellenére ezzel is járnak. Az elértéktelenedéssel. Hogy mi célja lenne vele, arról viszont egy szót sem szól.
A vörös hajról szóló történetre csak bólogat, mint aki mély igazságként éli át. Való igaz, hogy szerencsét hoz. Végtére is Ziana még életben van, ennél jobb példa nem is kell. A tenger viszont kimondottan rosszul végzi a dolgát, ha nem koptatta el neki.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-13 13:27:42
Üzenet elküldve: 2016-04-13 13:27:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Az volna csak az igazán szórakoztató, ha hárman nekiállnának dalolni!
Magában mosolyog a férfi megállapítására. Ez az Albun igazi nőcsábásznak tűnik, bár biztosan nem kell félteni a barna lányt sem. A férfi nevetése és Rilai apró sértődöttsége mókás kontrasztot ad az asztal fölött, ám még mindig ott tartanak, hogy senki sem tudja mire is jó igazán a titokzatos szerkentyű. Ez pedig rendkívül zavarja a vöröst.*
- Valami oka biztos van, hogy elkészítették. A legegyszerűbb úgy kideríteni, hogy követed. *Sűrű bólogatással próbálja biztosítani róla Rilait hogy azért annyira nem is borzalmas ötlet ez az egész. Legalábbis elviekben.
Aztán kicsit megszeppenve pislog a mellette ülő férfira. Ha befektetni akar, biztosan pénzes krapek, egy cseléd meg, hát, ösztönösen nem a gazdagok társaságát keresi. Ha tudná, hogy itt még Rilainak is tavernája van, szégyenében a morzsákba süppedne amiért ő örül, ha néha egyáltalán kétes eredetű nyalánkságokat meg tud magának engedni a piacon.*
- Erre a helyre bizony ráférne, ha valaki belefektetne. *Vihog fel, majd pár kemény agymunkával eltöltött kínos ezredmásodperc után úgy dönt nagyon érdekes színe van a poharában lévő rumnak, és gyorsan meghúzza.
Az új információ hallatán derűsen hümmög. Rilai a legjobb hallgatóságra talált Rhebosse személyében; a lány imádja a mendemondákat, hiedelmeket, rejtélyeket meg úgy mindent, ami több izgalommal kecsegtet a padlómosásnál.*
- Ó, ez olyan szép! *kommentálja a csillagos mesét. Bár bizarrul hangzik, meg nem ért az asztronómiához (sem), mégiscsak jobban hangzik, mint, teszem azt azt mondani, hogy születésekor fejbe vágták és a kiserkenő vér színezte be a hajhagymákat. Vagy, hogy kiskorában beleesett a paradicsombefőttes kondérba.*
- Most, hogy ezt tudom, már egyáltalán nem áll szándékomban! *lapátolja be a maradék fél falás csokis-rumost.*
*Az volna csak az igazán szórakoztató, ha hárman nekiállnának dalolni!
Magában mosolyog a férfi megállapítására. Ez az Albun igazi nőcsábásznak tűnik, bár biztosan nem kell félteni a barna lányt sem. A férfi nevetése és Rilai apró sértődöttsége mókás kontrasztot ad az asztal fölött, ám még mindig ott tartanak, hogy senki sem tudja mire is jó igazán a titokzatos szerkentyű. Ez pedig rendkívül zavarja a vöröst.*
- Valami oka biztos van, hogy elkészítették. A legegyszerűbb úgy kideríteni, hogy követed. *Sűrű bólogatással próbálja biztosítani róla Rilait hogy azért annyira nem is borzalmas ötlet ez az egész. Legalábbis elviekben.
Aztán kicsit megszeppenve pislog a mellette ülő férfira. Ha befektetni akar, biztosan pénzes krapek, egy cseléd meg, hát, ösztönösen nem a gazdagok társaságát keresi. Ha tudná, hogy itt még Rilainak is tavernája van, szégyenében a morzsákba süppedne amiért ő örül, ha néha egyáltalán kétes eredetű nyalánkságokat meg tud magának engedni a piacon.*
- Erre a helyre bizony ráférne, ha valaki belefektetne. *Vihog fel, majd pár kemény agymunkával eltöltött kínos ezredmásodperc után úgy dönt nagyon érdekes színe van a poharában lévő rumnak, és gyorsan meghúzza.
Az új információ hallatán derűsen hümmög. Rilai a legjobb hallgatóságra talált Rhebosse személyében; a lány imádja a mendemondákat, hiedelmeket, rejtélyeket meg úgy mindent, ami több izgalommal kecsegtet a padlómosásnál.*
- Ó, ez olyan szép! *kommentálja a csillagos mesét. Bár bizarrul hangzik, meg nem ért az asztronómiához (sem), mégiscsak jobban hangzik, mint, teszem azt azt mondani, hogy születésekor fejbe vágták és a kiserkenő vér színezte be a hajhagymákat. Vagy, hogy kiskorában beleesett a paradicsombefőttes kondérba.*
- Most, hogy ezt tudom, már egyáltalán nem áll szándékomban! *lapátolja be a maradék fél falás csokis-rumost.*
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-13 12:30:30
Üzenet elküldve: 2016-04-13 12:30:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az éles szemű Rhebosse egyébként teljes joggal vonja le a következtetést: Ha itt további italozások fognak történni, a barna leány előbb vagy utóbb a következő opciók egyikébe esik: egy, kétes értékű életvezetési tanácsokkal kezd el traktálni boldogat, boldogtalant. Kettő, felváltva sír, szitkozódik, és ölelgeti a fajanszot. Három, máskor dallamos, kellemes csengésű hangját arra fogja használni, hogy fennhangon népi balladákat énekelgessen az elkínzott kocsmanépnek, de olyan tónusban, ahogy a macska visít, ha farkát húzzák. Mindenki jobban járna tehát, ha az estét csak szolidan folytatnák, és iddogálnak ugyan, de leheletfinoman, és lehetőleg annyira szóval tartva egymást, hogy a lerészegedés üteme annyira hosszúra nyúljon, amennyire csak ez lehetséges.*
- Hát, lehet, jobban is járnék vele. - *Felel meg savanyúan Albun felvetésére, jócskán félreértve a szándékát. Bár a fickó nem tudja, min forognak és kattognak a fogaskerekek a magas homlok, szépen ívelt szemöldök mögött, most egy új szemszögből találtatik végigméretni a lány által. Rilai egyébként átlagosnak látja a pasast, nem különösebben jóképűnek vagy szépnek, de rútnak vagy visszataszítónak sem mondaná. Valószínűleg az, hogy milyensége eddig még sosem szúrt szemet, úgy nagyjából teljes mértékben Rili sara: már majdhogynem egy éve, hogy senkit és semmit nem lát Őkívüle. De róla nem beszél, sőt, kényszeresen igyekszik lerázni magáról a szomorúságot is, ami az ilyen szívügyekkel általában együtt jár. Szóval, vissza Albunhoz. Hát igen, a szeme, az kínos. Ettől a melegbarna szempártól ledőlnek a nők. Az ilyen szemek értelmes és érzelmes jelleget adnak minden arcnak. Ezért nevezik ezt a típus így: kutyaszemű.*
- A fene se tudja. - *Motyogja magában, aztán orra alá húzza a söröskorsót. Kézhátával megtörli ajkait, és egykedvűen reflektál, mintha nem is fogná fel igazán, miről beszél a pasas.* - Befektetni? Itt? Minek?
*Nem is érti, a háború sújtotta kikötői vidék ki számára lehet érdekes, míg be nem indul újra a kereskedelem, s bár úgy tudja, a szörnylényegnek végül nem sikerült megvetni lábukat a tenger közelében, azért még mindig jócskán rossz hírű környék. Ennek ékes bizonyítéka például, hogy neki is minden portékáért be kell a városba rohangásznia, a tömegbe, a büdösbe, a folytonos tülekedésbe a söntéseknél és a kéretlen ismerkedőkkel az utcákon, mindezt ahelyett, hogy csak leszalajtana valakit a Hegyről ezért vagy azért.*
- Jó, hát rögtönzött terv volt. - *Szörtyen fel a vörös elszólására, és sértődötten a ketyeréért nyúl. Az igazat megvallva épp azért kezdett kétségbeesett ivászatba, mert ő maga is realizálta tervének határozottan idióta mivoltát, meg azt is, hogy a kietlen táj kellős közepébe "vezette" a tájoló, és nemcsak hogy annak se híre se hamva, akiért egyébként indult, de még a civilizáció halvány nyomát sem véli felfedezni a kopár, sziklás tájon. Így esett, hogy ebbe a csehóba tért be, hogy az éjszakára meghúzza magát, és kitalálja, reggel hogyan tovább.*
- A vörös haj szerencsét hoz! Annak, aki hordja, mármint. - *Siet megmagyarázni a kérdést a lány. Rilai egyébként a butácska népi hiedelmek két lábon járó tárháza, és rendszerint igen szívesen traktálja a képtelen babonákkal ismerőseit.* - Mert amikor a rőt hajúak megszülettek, egy szerencsecsillag lángra kapott odafenn, az égben, és annak a lángfényét tükrözi vissza. Ezért is mondják így: tűzcsókolta.
*Hatásszünetet tart.*
- Azonban azt tartják, a szerencse elúszik, ha egy hajó fedélzetére lépnek, szóval mindösszességében csak a tengertől kell óvakodnod. Gondolom, amúgy sem arra tartasz, szóval ne aggódj emiatt.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.13 12:32:12
*Az éles szemű Rhebosse egyébként teljes joggal vonja le a következtetést: Ha itt további italozások fognak történni, a barna leány előbb vagy utóbb a következő opciók egyikébe esik: egy, kétes értékű életvezetési tanácsokkal kezd el traktálni boldogat, boldogtalant. Kettő, felváltva sír, szitkozódik, és ölelgeti a fajanszot. Három, máskor dallamos, kellemes csengésű hangját arra fogja használni, hogy fennhangon népi balladákat énekelgessen az elkínzott kocsmanépnek, de olyan tónusban, ahogy a macska visít, ha farkát húzzák. Mindenki jobban járna tehát, ha az estét csak szolidan folytatnák, és iddogálnak ugyan, de leheletfinoman, és lehetőleg annyira szóval tartva egymást, hogy a lerészegedés üteme annyira hosszúra nyúljon, amennyire csak ez lehetséges.*
- Hát, lehet, jobban is járnék vele. - *Felel meg savanyúan Albun felvetésére, jócskán félreértve a szándékát. Bár a fickó nem tudja, min forognak és kattognak a fogaskerekek a magas homlok, szépen ívelt szemöldök mögött, most egy új szemszögből találtatik végigméretni a lány által. Rilai egyébként átlagosnak látja a pasast, nem különösebben jóképűnek vagy szépnek, de rútnak vagy visszataszítónak sem mondaná. Valószínűleg az, hogy milyensége eddig még sosem szúrt szemet, úgy nagyjából teljes mértékben Rili sara: már majdhogynem egy éve, hogy senkit és semmit nem lát Őkívüle. De róla nem beszél, sőt, kényszeresen igyekszik lerázni magáról a szomorúságot is, ami az ilyen szívügyekkel általában együtt jár. Szóval, vissza Albunhoz. Hát igen, a szeme, az kínos. Ettől a melegbarna szempártól ledőlnek a nők. Az ilyen szemek értelmes és érzelmes jelleget adnak minden arcnak. Ezért nevezik ezt a típus így: kutyaszemű.*
- A fene se tudja. - *Motyogja magában, aztán orra alá húzza a söröskorsót. Kézhátával megtörli ajkait, és egykedvűen reflektál, mintha nem is fogná fel igazán, miről beszél a pasas.* - Befektetni? Itt? Minek?
*Nem is érti, a háború sújtotta kikötői vidék ki számára lehet érdekes, míg be nem indul újra a kereskedelem, s bár úgy tudja, a szörnylényegnek végül nem sikerült megvetni lábukat a tenger közelében, azért még mindig jócskán rossz hírű környék. Ennek ékes bizonyítéka például, hogy neki is minden portékáért be kell a városba rohangásznia, a tömegbe, a büdösbe, a folytonos tülekedésbe a söntéseknél és a kéretlen ismerkedőkkel az utcákon, mindezt ahelyett, hogy csak leszalajtana valakit a Hegyről ezért vagy azért.*
- Jó, hát rögtönzött terv volt. - *Szörtyen fel a vörös elszólására, és sértődötten a ketyeréért nyúl. Az igazat megvallva épp azért kezdett kétségbeesett ivászatba, mert ő maga is realizálta tervének határozottan idióta mivoltát, meg azt is, hogy a kietlen táj kellős közepébe "vezette" a tájoló, és nemcsak hogy annak se híre se hamva, akiért egyébként indult, de még a civilizáció halvány nyomát sem véli felfedezni a kopár, sziklás tájon. Így esett, hogy ebbe a csehóba tért be, hogy az éjszakára meghúzza magát, és kitalálja, reggel hogyan tovább.*
- A vörös haj szerencsét hoz! Annak, aki hordja, mármint. - *Siet megmagyarázni a kérdést a lány. Rilai egyébként a butácska népi hiedelmek két lábon járó tárháza, és rendszerint igen szívesen traktálja a képtelen babonákkal ismerőseit.* - Mert amikor a rőt hajúak megszülettek, egy szerencsecsillag lángra kapott odafenn, az égben, és annak a lángfényét tükrözi vissza. Ezért is mondják így: tűzcsókolta.
*Hatásszünetet tart.*
- Azonban azt tartják, a szerencse elúszik, ha egy hajó fedélzetére lépnek, szóval mindösszességében csak a tengertől kell óvakodnod. Gondolom, amúgy sem arra tartasz, szóval ne aggódj emiatt.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.13 12:32:12
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-11 22:35:44
Üzenet elküldve: 2016-04-11 22:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Naná, hogy rögtön kezébe veszi a bizgentyűt. S ha már ott van, alaposan meg is forgatja, szemléli. Tulajdonít neki jelentőséget; ilyen tárgyakat úri passzióból, minden célzat nélkül ritkán szoktak készíteni.*
- Tekintve egyre gyakoribb találkozásainkat, lehetséges, hogy rám van tájolva *mered nagy komolyan a szimbólumokra, majd felsandítva Rilaira, milyen képet vág a nonszensz felvetés kapcsán, de nem sokáig, mert hirtelen kitörő nevetése megakadályozza ebben. Talán egy apró árnyalatnyival komolytalanabbul fogja fel a dolgot, mint Rhebosse.*
- Ez tökéletesen magyarázná azt is, hogy miért vagyunk itt.
*Nem kerül semmi nehézségbe sem álmagyarázatokat gyártania. Újra meghúzza a rumot, és csodák csodája, mintha ez az egyszerű tett komolyabbá tenné.*
- A tréfát félretéve: befektetésre alkalmas helyet keresek *kocogtatja meg jobb mutatóujjával poharát.*
- Szóval úgy döntöttem, végigjárom a jelenleg megközelíthető fogadókat és kocsmákat, hátha valamelyik érdemesnek mutatkozik erre.
*Hihetően hangzik, amit mond, de lehet, hogy csak az egyszerű ürügyet akarja palástolni, hogy mindenhol végigkóstolhassa a kínálatot. Közben kíváncsian figyeli, kiderül-e, mi jellemzi a vörös hajúakat. Ismer egy-kettőt, hátha most alátámasztatik a velük kapcsolatos gyanúja.*
*Naná, hogy rögtön kezébe veszi a bizgentyűt. S ha már ott van, alaposan meg is forgatja, szemléli. Tulajdonít neki jelentőséget; ilyen tárgyakat úri passzióból, minden célzat nélkül ritkán szoktak készíteni.*
- Tekintve egyre gyakoribb találkozásainkat, lehetséges, hogy rám van tájolva *mered nagy komolyan a szimbólumokra, majd felsandítva Rilaira, milyen képet vág a nonszensz felvetés kapcsán, de nem sokáig, mert hirtelen kitörő nevetése megakadályozza ebben. Talán egy apró árnyalatnyival komolytalanabbul fogja fel a dolgot, mint Rhebosse.*
- Ez tökéletesen magyarázná azt is, hogy miért vagyunk itt.
*Nem kerül semmi nehézségbe sem álmagyarázatokat gyártania. Újra meghúzza a rumot, és csodák csodája, mintha ez az egyszerű tett komolyabbá tenné.*
- A tréfát félretéve: befektetésre alkalmas helyet keresek *kocogtatja meg jobb mutatóujjával poharát.*
- Szóval úgy döntöttem, végigjárom a jelenleg megközelíthető fogadókat és kocsmákat, hátha valamelyik érdemesnek mutatkozik erre.
*Hihetően hangzik, amit mond, de lehet, hogy csak az egyszerű ürügyet akarja palástolni, hogy mindenhol végigkóstolhassa a kínálatot. Közben kíváncsian figyeli, kiderül-e, mi jellemzi a vörös hajúakat. Ismer egy-kettőt, hátha most alátámasztatik a velük kapcsolatos gyanúja.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2016-04-11 18:58:47
Üzenet elküldve: 2016-04-11 18:58:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Lányok ilyen mértékű (és stílusú) italozása általában valóban egyértelmű jele a bánatnak, de Rhebosse nem ismeri a barna lányt így inkább nem von le messzemenő következtetéseket. Ugyan a vak is láthatja, hogy valami nincs rendben, a vörös inkább olyan mint egy vak éjjel, vödörrel a fején egy gödörben. Egyébként is, ha a másik kettő nem túl szívbajos (vagy józan) egy idegen előtt kibeszélni gondjuk-bajuk, előbb-utóbb fény derül majd a meglehetősen változatos italfogyasztás miértjére.
A fickó viszonozza a bemutatkozást, de a meglehetősen furcsa név még csak nem is ismerős a lánynak. Ami pedig még ennél is furcsább, hogy a jóvágású arc sem, pedig meglehet számtalanszor elmentek már egymás mellett Arthenior utcáin.
Rhebosse érdeklődve hallgatja a magyarázatot, vagyis hallgatná, de csak szemöldökét ráncolja süteményének maradványai fölött. Kíváncsi természete azonban teljes elemében van, próbál közelebb kúszni a szerkezethez, hogy megfigyelje a rajta lévő jeleket.*
- Szóval követsz egy iránytűt ami nem tudod, hova vezet? Jó tervnek hangzik.*csúszik ki a száján bár igazán nem akarta ezzel megsérteni Rilait.* Izgalmas! *helyesbít gyorsan ahogy megemeli poharát.*
- Igen, oda. De néha kell egy kis kiruccanás. *A vörös vigyorogva paskolja meg mellényét.* Meg aztán néhány dolgot csak a dokkoknál kapni, ami otthonra kell. Jó ürügy, hogy az ember kicsit kimozduljon.
*Nem kis kirándulás eljönni Artheniorból idáig, de legalább a cselédlány megjárathatja a szűkös városban elmeszesedett tagjait. Régen valódi kis örökmozgó volt, most meg… Örül, ha a házból kijut, a sok munkától.*
- Azt, hogy *gondolkodik el egy pillanatra, próbálva felidézni mi mindent hallott már a hajáról.* elüldözi a rémeket?
*Megilletődve pislog Rilaira, majd Albunra, hátha ők olyat tudnak amit ő nem.*
*Lányok ilyen mértékű (és stílusú) italozása általában valóban egyértelmű jele a bánatnak, de Rhebosse nem ismeri a barna lányt így inkább nem von le messzemenő következtetéseket. Ugyan a vak is láthatja, hogy valami nincs rendben, a vörös inkább olyan mint egy vak éjjel, vödörrel a fején egy gödörben. Egyébként is, ha a másik kettő nem túl szívbajos (vagy józan) egy idegen előtt kibeszélni gondjuk-bajuk, előbb-utóbb fény derül majd a meglehetősen változatos italfogyasztás miértjére.
A fickó viszonozza a bemutatkozást, de a meglehetősen furcsa név még csak nem is ismerős a lánynak. Ami pedig még ennél is furcsább, hogy a jóvágású arc sem, pedig meglehet számtalanszor elmentek már egymás mellett Arthenior utcáin.
Rhebosse érdeklődve hallgatja a magyarázatot, vagyis hallgatná, de csak szemöldökét ráncolja süteményének maradványai fölött. Kíváncsi természete azonban teljes elemében van, próbál közelebb kúszni a szerkezethez, hogy megfigyelje a rajta lévő jeleket.*
- Szóval követsz egy iránytűt ami nem tudod, hova vezet? Jó tervnek hangzik.*csúszik ki a száján bár igazán nem akarta ezzel megsérteni Rilait.* Izgalmas! *helyesbít gyorsan ahogy megemeli poharát.*
- Igen, oda. De néha kell egy kis kiruccanás. *A vörös vigyorogva paskolja meg mellényét.* Meg aztán néhány dolgot csak a dokkoknál kapni, ami otthonra kell. Jó ürügy, hogy az ember kicsit kimozduljon.
*Nem kis kirándulás eljönni Artheniorból idáig, de legalább a cselédlány megjárathatja a szűkös városban elmeszesedett tagjait. Régen valódi kis örökmozgó volt, most meg… Örül, ha a házból kijut, a sok munkától.*
- Azt, hogy *gondolkodik el egy pillanatra, próbálva felidézni mi mindent hallott már a hajáról.* elüldözi a rémeket?
*Megilletődve pislog Rilaira, majd Albunra, hátha ők olyat tudnak amit ő nem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3808-3827