//Második szál//
*Éppen rárajtolna a rumra, már menet közben, amikor abban a csodában lesz része, hogy a pohara megszólítja. Vagy legalábbis más értelmes magyarázatot nem tud adni arra, hogy valaki az álnevén nevezi. Arra legjobb tudomása szerint egyedül holtig imádott szerelme, Manuri képes, hogy bármilyen lehetetlen helyen felkutassa, legyen szó fogadókról, fürdőről, vagy éppen bordélyról. De ez a hang határozottan nem az övé. Ugyanakkor mégis ismerős. Hallotta már, nem is olyan régen. Csak azt nem érti, mi a manót keres itt a gazdája.*
- Rilai *fordul oda a tavernatündérhez, lemosva arcáról a meglepetés minden jelét. És már zöttyen is le az egyik székre az asztalánál, gondosan ügyelve arra, hogy italának egyetlen értékes cseppje se menjen kárba.*
- Nem hittem volna, hogy emlékszel az ide megbeszélt találkozónkra *vág misztikusan fürkésző arcot, olyat, amilyeneket távoli vidékek mindent tudó mágusai szoktak, igyekezve nem elvigyorogni magát. A meglepetés legjobb ellenszere a kizökkentés. Azaz volna, ha valaki nem firtatná máris az italát, annak rum mivoltát. Egy másik női hang. Az ilyesmit lassan magától értetődőnek veszi.*
- Épp most akartam kipróbálni *emeli meg a poharát, s csak aztán fordul oda, hogy szemügyre vegye az újonnan szólót. Igazán különleges látványban van része, hirtelen nem is tudja hová tenni a lányt. Még csak hasonlót sem látott. Előtte tányérka, benne süteményt.*
- Ha már pálinkát nem lehet kapni *dünnyögi az orra alatt. Egy kevéske mondjuk abból az italból is lapul a belső zsebében.*
- De az is biztos finom, amit te eszel. Sőt, ha van kedved, eheted akár nálunk is!
*Rutinosan asztalukhoz invitálja Rhebossét. Ha Rilai-jal vlaamiért grízesre fordulna a helyzet, vagy érzékeny területre tévedne társalgásuk, így van menekülő kiskapuja. Vár egy kicsit, értő fülekre talál-e a hívogatás, aztán megül a tekintete a Vaskorsó úrnője előtti egyik tárgyon.*
- Szép kis doboz.
*Míg le van hajtva a fedele, bármi lehet benne, akár az élet értelme is. Az ilyesmit mindig végtelenül izgalmasnak találja.*