//Messze az otthontól//
*A pillanatnyi öröm és mámor, ami teljesen végigjárja a nőt, azonnal tompulni kezd, amint meglátja Kevan állapotát.
Habár az, hogy a férfi felé fordul, és ragyogó szemekkel néz rá, majd üdvözli őt, és boldogan megindul felé, ünneplőbe öltözteti a szívét, de látván, hogy Kevan alighanem részeg...*
~Mi ez az egész? Mit keres itt? És, hogy néz ki? Nem szokott ennyit inni...~
*Vagy csak ő nem ismeri már egészen a testvérét. A hosszú napok, melyeket külön töltöttek, túlzottan is távol sodorták őket egymástól lelkileg. Talán sokkal távolabb, mint a fizikai távolság, amelyet eddig vélt köztük. Ám most itt az ikre. És ahogy ez a lehetetlen is megtörtént, talán az is megtörténhet, hogy ugyanolyan elválaszthatatlan a kötelék közöttük, mint eddig.*
- Megszök... *kezdené a nő a kissé döbbent kérdést. Hiszen mit is jelenthet az a mondat? Hogy Kevan is megszökött? Ráadásul talán előttük? Mikor? Amikor felment a szobájába aznap, az ünnepség alatt, talán nem is csak bezárkózott? Mikor ő, Ryda, fájó szívvel beakart rontani hozzá, mielőtt elhagyta Éjvárat, már nem aludt az ágyában? Elment, és nem is szólt neki? De miért?
Annyira fáj ez az egész számára, hogy el is feledi, tulajdonképpen ő is hasonlót tett. Ám mielőtt ennek hangot adhatna, Kevandred már ott is van előtte, és szoros ölelésbe zárja. Azaz, hogy akarná zárni, de helyette teljes súlyával a lányra nehezedik, Sigryd pedig hiába keménykötésű nő, az ő apró csontjai nem tudják teljes mértékben elbírni az évek alatt jócskán megnehezedett ikertestvérét. Pedig milyen törékeny kis fiúcska volt régen! Főleg, amikor hirtelen megnyúlt, és ennek hatására olyan soványka lett, mintha nem is enne soha. Most viszont nehéznek érzi őt a nő, akár egy lovat, és megroggyannak térdei Kevan súlya alatt.
A mondatot elharapja a lány, mert a beszédet felváltja az élni akarás erős ösztöne, és miközben érzi, hogy borulnak, próbál minél stabilabban megállni a lábán. Végül furcsa pozícióban állapodnak meg. Gyakorlatilag félig meddig elesnek, ám az asztal elég közel van Ryda háta mögött, hogy még meg tudjon támaszkodni benne éppen hogy. Így félig az asztalon fekszenek, félig a földön, Sigryd egyik lába pedig szinte a levegőben lóg.*
- Részeg vagy?
*Ösztönösen bukik ki belőle az anyáskodós korholás a viszontlátás öröme ellenére. Próbálja egyik kezével megtartani öccsét, és visszafogja az ezernyi kérdést, ami átfut az agyán hirtelen.*
- Sheienne segíts kérlek leültetni... *szól aztán társnőjének, akinek remélhetőleg nem borították ki a teáját a kis akciójukkal. Közben hideg ezüst szemeivel gyorsan végig pásztázza a helyet, és reméli, hogy nem szegeződött rájuk minden tekintet. Nincs szükség a feltűnésre, főképp ha Kevan is megszökött.
Ha sikerrel járnak, és Kevan lekerül végre egy székre, és fent is marad rajta, Ryda nagyot sóhajtva ül vissza helyére, az öröm és az aggodalom vegyes érzelmeivel mellkasában.*
- Mit keresel itt Kevan? *jön végre a kérdés, és sokat mondó pillantást vet a tündér felé közben. Sheienne az ő szökését is megsejtette. Talán Kevanról is tudott? De nem. Azt biztosan mondta volna. Ha csak nem tartotta lényegtelennek. Rin furcsa dolgokat tart olykor lényegesnek, és fontosnak tűnő információkat pedig feleslegesnek.*