//Bress//
*Elkacarászik a gondolaton, hogy miféle ocsmányságokat ehetett Bress, erről pedig eszébe is valaki.*
- Van… vagyis, volt egy ismerősöm, aki nyersen ette a békát, meg a kígyót. *Nyel egyet, talán Mortar emlegetése miatt, vagy inkább magától az emlékképtől, amikor maga is megkóstolta azt az ocsmányságot a mocsárban.* Remélem azért te nem kényszerültél erre.
*Még a hideg is rázza a gondolattól, így persze muszáj valamivel helyrehozni magát, és rögtön önt is egy újabb adag italt, majd maga elé húzza a férfi poharát és azt is megtölti. Igaz, koordinációja nem a legjobb, így van ami melléfolyik, de egye fene.*
- Mit saccolsz, hányan lehetnek a fedélzeten? És mennyire felszerelt a hajó? *Kérdezi, miután ledönti a lélekerősítőt és megrázza a fejét annak hatásától. *
- Lotyót? *Vonja fel egyik szemöldökét egy félmosoly keretében. Kicsit fura számára ezt hallani a férfitől, tekintve, hogy egész közel kerültek egymáshoz valamikor, bár tény és való, hogy ennek már jó ideje, és ő maga sem várakozott magányosan túl sokáig, így nincs miért felrónia ezt a mondatot. Leszámítva persze, hogy ő Dynti, így saját bevallása szerint bármikor felróhat bármikor bárkinek bármit. Most mégsem tesz hozzá semmit.*
- Mármint, hogy melyik a remek hír? Természetesen… mindkettő! *Incselkedik kicsit.*
- Ám komolyra fordítva a szót. A zsákmány elosztását afféle alapon képzeltem el mindig, amit én is láttam annak idején azon a nyomorult Sinistrán. *Megköszörüli a torkát, valószínűleg sosem fog tudni pozitívan nyilatkozik exkalóztársairól, de ez a bárdnak nem lehet újdonság.* Még pedig úgy, hogy mindenki annyi részt kap belőle, amekkora szerepet vállalt a megszerzésében. Minthogy az ötlet tőled származik, így persze előnyben vagy. Kivéve persze, ha mind meghalunk emiatt. Mert akkor még a halálban is kísérteni foglak. De persze ez szóba sem jöhet. *Legyinti le a dolgot.
Izgatottan várja Bress válaszát és amikor az beleegyezik a csatlakozásba, örömében fel is kiált, majd szélesen vigyorogva fog kezet az egyezség megpecsételésére.
A nagyobb gond ott kezdődik, hogy nem igazán tudja, miként foglalhatná össze a klán tevékenységét.*
- Kárhozottaknak hívjuk magunkat, kissé beképzelten talán, de mindannyiunkra illik a leírás. Mind menekülünk valami, valakik, vagy csak simán a törvény elől. Úgy is mondhatjuk, hogy a közös kirekesztettség tartja össze a csapatot. Persze gyakran cserélődünk, hiszen sokan meghaltak közülünk. Példának okáért vezérnek lenni nem nagy befektetés. Ott volt az első, valami Zaraun nevű sötételf, akivel úgy találkoztam, hogy fel akart szedni pontosan itt a kocsmában. Majd később tudtam meg, hogy igazából orgyilkos volt és a fejemre pályázott. Mindenesetre ő rejtélyes okokból a sziklák mélyén végezte. Aztán ott volt az Őrült, aki elment tárgyalni azokkal a barbárokkal északról… *Szorul ökölbe a keze, mint akárhányszor, amikor a Thargodarokkal való tárgyalásuk eszébe jut.* Azóta sem tért vissza. Csak gyanítjuk, hogy megölték, de annyira ostobák mi sem vagyunk, hogy nekimenjünk Kagan kis erődjének. Na mindegy, azóta ketten vezetjük ezt a népséget, egy másikkal kalózzal, Nadaevel, akivel minden bizonnyal találkozni is fogsz. Én viszont elég sokáig voltam oda, s csak most tértem vissza, így nem tudom mi a helyzet azóta. *Összegzi a dolgot. Túl sok mindent tudna mondani, de Bresst sem akarja a végletekig untatni.*
- Szóval, hosszú távú tervünk, hogy a Kikötő alvilága feletti vezetés a mi kezünkben csoportosuljon, de ehhez idő kell, és legfőképpen megfelelő emberek. Ami nem egyszerű, mivel a halálozási rátánk, mint hallhattad, elég magas. Csak a legszívósabbak maradnak meg. Mi pedig *Mutat előbb a férfire, majd saját magára.* azok is vagyunk. *Mosolyodik el.*
- Viszont, mint te magad is mondtad, nem lehet mindenkiben megbízni, az efféle népségben pedig pláne nem. Így szükségem lesz arra, hogy baj esetén, legyen aki mellettem áll… *Elvigyorodik és sokat mondóan néz a plafon felé. Ugyanezt kérte Tarantól is, így ha Bress az oldalán lesz, akkor már két támasszal, egészen biztosnak mondható a pozíciója.*