//May Linn//
- Sajnálod, hogy se mohó, se telhetetlen nem vagyok?
*Kérdi kedvesen, felvont szemöldökkel. Sejteni sejti, ahogy ő is pontosan tisztában van azzal, hogy a másik nem képes gondolatait kiolvasni. Lévén, akkor már vagy rángatná a szobába, vagy régen elmenekült volna. Nem tudhatja, melyiket váltja ki az a bizonyos tervezet, mi koponyáját megülte.
Megmosolyogja a dolgot, képzeli mennyire felejtette el. Pontosan el tudja képzelni azt is, ahogy May könnyedén szökik fel és tör be egy szobába. Kár, hogy Arzu az igazság bajnoka, ki piszkos eszközöktől sem riad vissza. Ám mégis a fény gyermeke, már mennyire ez mondható róla. Ölt már ártatlant, erről nem eshet szó így, de talán mégis jobb, mint egyes mocsok lények. Nem, most nem May-re gondol, hiszen bájos arcával könnyen elintézheti, hogy ne is kelljen semmiért fizetnie, a könnyen olvadozó férfiakból bármikor ki tudna húzni akármit.
Ahogy felfelé indulnak, hirtelen megérzi, hogy kezére egy másik kéz fog, ő pedig csupán visszamarkolja a kis kacsót. Addig se lophat, fordul meg fejében a kis gonoszkodás, de szó nem hagyja el ajkát még.
Csak akkor, mikor hallja, hogy May miféle tervekkel rendelkezett első ízben. Ajkai széles mosolyra ívelnek, majd visszasúg.*
- Most megismerheted az én módszerem, amikor nyugodtan fekszel le és nem kell attól félned, hogy kidobnak. Sőt, képzeld milyen, hogy addig alszol az ágyban, ameddig csak kedved tartja.
*~Végre, ágy...~ Ez is eszébe ötlik, lévén már napok óta nem tudott normálisan aludni. Most sem tervezi, hogy túlontúl hamar bevágja a szunyát, ám tekintve, hogy mindketten szükségleteik közé kell sorolják az alvást, így fognak is aludni, annyi szent.*
- Persze, előbb még a forró fürdő...
*Kecsegtető elképzelnie, már pusztán egy dézsa langy vizet, hát még a kellemesen forrót és May Linn társaságában. Kész élmény, pedig még csupán egyszerű gondolat, ahogy felérnek a szobához és a kulcs kattintja a zárat, ő pedig nyitja May számára az ajtót, hogy betessékelje. Majd lép utána, hogy a kulcsot az éjjeliszekrényre tegye. Függöny és szőnyeg, mindkettő megviselt, akárcsak ő... Érdekli a fenét, hiszen az ágy elég nagy kettejüknek, s bizonyára nem csak egy mosdótál lesz, min osztozniuk kell. Viszont előbb meg kíván szabadulni súlyos kabátjától, mit az asztal mellett álló székre akaszt. Hallatszik csörrenni valami, de az erszénye övén lóg, abban van aranya. Kabátjába szőtt acéllemezek zörrentek össze, mik védelmet nyújtanak neki. Majd a két tőrét, tokostul az asztalra teszi, hogy ezekkel se legyen gondja. Végre, nincs teher, mi vállát nyomja. Ingének nyakrészben lévő fűzőjét is megoldja, hogy azt rögvest levesse. Testén sebhelyek és régebb időkből származó hegek, mikből tudni lehet, harcos. Nem gyáva kereskedő, ki irodájából, díszes asztala mögül irányít, ő a csatamezők muzsikusa, s a tőrei vérrel festenek. Művész ő, még ha más is...*