Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:34:49
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:34:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Deron Naharien//
- Tudom. Bogyókon, gyökereken, meg az univerzum energiáin élnek és egész életükben mást se csinálnak mint lopják a napot, meg megállás nélkül szedik a kábítószereket. Végül arról prédikálnak nekik ez mennyire jó. Legalábbis a remete akivel találkoztam pont ilyen volt.
*Azóta már felkötötték az öreget. Kiderült, hogy annyira mégsem szigetelődött el, és titokban a falusiakat zaklatta. Enliorék az ügy végére jártak és az igazságszolgáltatást is elvégezték. Furcsa de a mai napig sem kelt benne bűntudatot ez az emlék.*
- Csak a könyveim meg néhány értékes ékszer. Ezeken nem, csak jobb lovat, hanem egy szekeret is tudtam volna venni. Legalábbis azt hiszem.
*Sosem volt túl jó az árak becsélésben és még a mai napig sem az. Szélesen elvigyorodik beszélgetőpartnere kijelentésén.*
- Kérdem én: Ki nem? Csak élősködnek a szegényeken és semmi hasznosat sem tesznek, ehhez képest mégis ők élnek a legjobban.
*Egykoron Enlior és a családja is ilyen volt. Illetve csak a szülei. Önző pénzeszsákok akik azt hitték némi arannyal minden ügy végére pontot lehet tenni. Végül ez lett a vesztük. Elárulták őket azok akiket lefizettek.*
- A megbízó sem olyan hülye, hogy reménytelen feladatokat bízzon ránk, ha pedig mégis, akkor egyszerűen nem fogadjuk el. Ráadásul bármikor leléphetünk, anélkül, hogy annak jelentősebb következménye legyen. Ezért jobb ha az ember zsoldos én nem katona. Mondjuk az utasítgatás mindkettőnél megvan, de hozzá lehet szokni.
*Egy-két parancs még nem a világ vége. Ráadásul kéréssel amúgy sem lehet túl sokat elérni. A paranccsal legalább tiszteletet lehet szerezni.*
- Tapasztalat teszi a mestert, viszont sosem árt újat tanulni. Főleg ilyen téren.
*Szélesen elvigyorodik, majd nyújtózkodik egy hatalmasat.*
A hozzászólás írója (Enlior Thrahil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 16:35:09
- Tudom. Bogyókon, gyökereken, meg az univerzum energiáin élnek és egész életükben mást se csinálnak mint lopják a napot, meg megállás nélkül szedik a kábítószereket. Végül arról prédikálnak nekik ez mennyire jó. Legalábbis a remete akivel találkoztam pont ilyen volt.
*Azóta már felkötötték az öreget. Kiderült, hogy annyira mégsem szigetelődött el, és titokban a falusiakat zaklatta. Enliorék az ügy végére jártak és az igazságszolgáltatást is elvégezték. Furcsa de a mai napig sem kelt benne bűntudatot ez az emlék.*
- Csak a könyveim meg néhány értékes ékszer. Ezeken nem, csak jobb lovat, hanem egy szekeret is tudtam volna venni. Legalábbis azt hiszem.
*Sosem volt túl jó az árak becsélésben és még a mai napig sem az. Szélesen elvigyorodik beszélgetőpartnere kijelentésén.*
- Kérdem én: Ki nem? Csak élősködnek a szegényeken és semmi hasznosat sem tesznek, ehhez képest mégis ők élnek a legjobban.
*Egykoron Enlior és a családja is ilyen volt. Illetve csak a szülei. Önző pénzeszsákok akik azt hitték némi arannyal minden ügy végére pontot lehet tenni. Végül ez lett a vesztük. Elárulták őket azok akiket lefizettek.*
- A megbízó sem olyan hülye, hogy reménytelen feladatokat bízzon ránk, ha pedig mégis, akkor egyszerűen nem fogadjuk el. Ráadásul bármikor leléphetünk, anélkül, hogy annak jelentősebb következménye legyen. Ezért jobb ha az ember zsoldos én nem katona. Mondjuk az utasítgatás mindkettőnél megvan, de hozzá lehet szokni.
*Egy-két parancs még nem a világ vége. Ráadásul kéréssel amúgy sem lehet túl sokat elérni. A paranccsal legalább tiszteletet lehet szerezni.*
- Tapasztalat teszi a mestert, viszont sosem árt újat tanulni. Főleg ilyen téren.
*Szélesen elvigyorodik, majd nyújtózkodik egy hatalmasat.*
A hozzászólás írója (Enlior Thrahil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 16:35:09
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-03 12:27:07
Üzenet elküldve: 2015-07-03 12:27:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Ki mint vet, úgy arat //
//Odafele//
* Kissé lemarad a csapattól az odavezető úton, de ettől függetlenül ügyel Anorra, és Mynára is. Út közben egy köpenyes mélységi érkezik a csapathoz kissé megkésve. *
~ Legalább maradna csendben. ~
* Gondolja Graros, miközben távolról lenéző pillantást vet az újonnan érkezettre. Közben síri csöndben figyeli a történéseket maga körül, és bármelyik pillanatban készen áll arra, hogy megvédje a rábízott életeket. *
//Helyben//
* A csapat eljut a megbeszélt helyre, ahol az üzlet megkötését bizonyára már alaposan előkészítették. Morfiusz megkéri a mélységit arra, hogy tartson Mynáékkal a séta alatt. Graros ezt parancsnak veszi, ezért tiszteletteljesen bólint Morf felé, és a továbbiakban Mynával és Ryrrossal, a kis "gerlepárral" tart. Elindulnak a sétán. *
~ Émelygek. ~
* Állapítja meg magáról a sötételf cinikus gondolataiban, amint a félig-meddig szerelmespárként aposztrofálható társaira tekint, de megpróbál inkább csak a feladatára koncentrálni. *
- Ugyan, nem is vártam el hogy belém karolj. Szerintem mielőtt bármit is cselekednénk, derítsük fel a helyszínt. Nem szabad elhamarkodottan cselekednünk, mert még lelepleznénk magunkat.
* Válaszol Graros halvány félmosollyal, és továbbra is fürkészi a látszatra egyforma, de szívükben és szándékaikban nagyon is különböző embereket. *
//Odafele//
* Kissé lemarad a csapattól az odavezető úton, de ettől függetlenül ügyel Anorra, és Mynára is. Út közben egy köpenyes mélységi érkezik a csapathoz kissé megkésve. *
~ Legalább maradna csendben. ~
* Gondolja Graros, miközben távolról lenéző pillantást vet az újonnan érkezettre. Közben síri csöndben figyeli a történéseket maga körül, és bármelyik pillanatban készen áll arra, hogy megvédje a rábízott életeket. *
//Helyben//
* A csapat eljut a megbeszélt helyre, ahol az üzlet megkötését bizonyára már alaposan előkészítették. Morfiusz megkéri a mélységit arra, hogy tartson Mynáékkal a séta alatt. Graros ezt parancsnak veszi, ezért tiszteletteljesen bólint Morf felé, és a továbbiakban Mynával és Ryrrossal, a kis "gerlepárral" tart. Elindulnak a sétán. *
~ Émelygek. ~
* Állapítja meg magáról a sötételf cinikus gondolataiban, amint a félig-meddig szerelmespárként aposztrofálható társaira tekint, de megpróbál inkább csak a feladatára koncentrálni. *
- Ugyan, nem is vártam el hogy belém karolj. Szerintem mielőtt bármit is cselekednénk, derítsük fel a helyszínt. Nem szabad elhamarkodottan cselekednünk, mert még lelepleznénk magunkat.
* Válaszol Graros halvány félmosollyal, és továbbra is fürkészi a látszatra egyforma, de szívükben és szándékaikban nagyon is különböző embereket. *
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 22:48:05
Üzenet elküldve: 2015-07-02 22:48:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A Rumos ma különösen zsúfolt, Asmä majdnem kifordul az ajtón azzal a lendülettel, amivel bejött. Végül azonban két okot is talál a maradásra: hangosan követelőző gyomrát és a tényt, hogy tömegben könnyebb megtalálni következő munkaadóját és/vagy bűntársát, mint egy üres kocsmában. Így aztán távozás helyett mindössze fintorog egyet, mielőtt a pulthoz sétálna, hogy valami ehetőhöz jusson.*
Egy Rántott halat kérek *mondja, miközben már számolja is le a 11 aranyat.*
Jó nagyot. És két Szelet kenyeret *teszi hozzá 4 újabb arany kíséretében. *
Nem biztos benne, hogy találna egy poháralattnyi helyet, ahová letehetné az italát, amíg eszik, úgyhogy úgy dönt, innivalóról majd akkor gondoskodik, ha befejezte a vacsorát.
Amikor megkapja az ételt, beteszi a halat a két szelet kenyér közé, és megy egy kört, hátha valami csoda folytán talál egy széket. Nem talál, úgyhogy megáll, ahol van, és hátát a falnak vetve kezd el falatozni. Vele szemben egy alak valami tengeri szörnyről handabandázik. Asmä arckifejezésére sok mindent lehetne mondani, de azt, hogy elámul a hős történetén, aligha. Az elmúlt pár év tapasztalata alapján tudja, hogy az efféle történeteket el kell osztani hárommal (legalább), és még azt is óvatosan kell kezelni, ami megmaradt belőlük. Ennek megfelelően tőle aztán hiába várna ingyen italt a hencegő, és ezt sokatmondó mosolya alighanem a környezetének is hírül adja.*
Egy Rántott halat kérek *mondja, miközben már számolja is le a 11 aranyat.*
Jó nagyot. És két Szelet kenyeret *teszi hozzá 4 újabb arany kíséretében. *Nem biztos benne, hogy találna egy poháralattnyi helyet, ahová letehetné az italát, amíg eszik, úgyhogy úgy dönt, innivalóról majd akkor gondoskodik, ha befejezte a vacsorát.
Amikor megkapja az ételt, beteszi a halat a két szelet kenyér közé, és megy egy kört, hátha valami csoda folytán talál egy széket. Nem talál, úgyhogy megáll, ahol van, és hátát a falnak vetve kezd el falatozni. Vele szemben egy alak valami tengeri szörnyről handabandázik. Asmä arckifejezésére sok mindent lehetne mondani, de azt, hogy elámul a hős történetén, aligha. Az elmúlt pár év tapasztalata alapján tudja, hogy az efféle történeteket el kell osztani hárommal (legalább), és még azt is óvatosan kell kezelni, ami megmaradt belőlük. Ennek megfelelően tőle aztán hiába várna ingyen italt a hencegő, és ezt sokatmondó mosolya alighanem a környezetének is hírül adja.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 21:26:53
Üzenet elküldve: 2015-07-02 21:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
*Ahogy észreveszi az embernőt, magában kissé elmosolyodik. ~ Remek, pont, ahogy akartam. Na jó, nem pont, azt hittem odavazetnek, nem ő integet. ~ Érti kissé félre a kézmozdulatott, de a lényeg a lényeg. Követi a vezetőjét az ajtón át, és az utasításhoz hűen elhallgat. Már fölösleges lenne fecsegnie, hiszen a lányt megtalálta. Azt hitte először elterjed a hír a kikötőben, hogy egy sötételf keresni kezdett egy embert, és a vércsék találják meg, ehelyett egyből beléjük botlott. Úgy látszik miuátn elhagyta Amon Ruadhot, visszatért a szerencséje. A megbeszélés alatt végig Riq mellett marad, álldogálva hallgatja végig a megbeszélést. Amikor a négy gyöngynyi fizetséget említi a férfi, kissé elhúzza a száját, de ha jobban belegondol, hogy egy fehér gyöngy milyen drága... ~ Ezek igazi különlegességnek látszanak ahhoz képest. ~ Nyugalmat erőltet arcára, hiszen milyen kém az, akinek minden érzelem kiül az arcára? Kicsit igazít csuklyáján, meg ruhaujját is lejjebb húzza, megint kilógnak a tetoválásai. ~ Sürgősen be kell szereznek egy kesztyűt. Hányszor is jegyeztem ezt meg az utóbbi időben? ~*
*Ahogy észreveszi az embernőt, magában kissé elmosolyodik. ~ Remek, pont, ahogy akartam. Na jó, nem pont, azt hittem odavazetnek, nem ő integet. ~ Érti kissé félre a kézmozdulatott, de a lényeg a lényeg. Követi a vezetőjét az ajtón át, és az utasításhoz hűen elhallgat. Már fölösleges lenne fecsegnie, hiszen a lányt megtalálta. Azt hitte először elterjed a hír a kikötőben, hogy egy sötételf keresni kezdett egy embert, és a vércsék találják meg, ehelyett egyből beléjük botlott. Úgy látszik miuátn elhagyta Amon Ruadhot, visszatért a szerencséje. A megbeszélés alatt végig Riq mellett marad, álldogálva hallgatja végig a megbeszélést. Amikor a négy gyöngynyi fizetséget említi a férfi, kissé elhúzza a száját, de ha jobban belegondol, hogy egy fehér gyöngy milyen drága... ~ Ezek igazi különlegességnek látszanak ahhoz képest. ~ Nyugalmat erőltet arcára, hiszen milyen kém az, akinek minden érzelem kiül az arcára? Kicsit igazít csuklyáján, meg ruhaujját is lejjebb húzza, megint kilógnak a tetoválásai. ~ Sürgősen be kell szereznek egy kesztyűt. Hányszor is jegyeztem ezt meg az utóbbi időben? ~*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:53:50
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:53:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az egyik asztalnál, egy kisebb társaság hangos röhögésekkel, ordítozásokkal és böfögésekkel múlatja az időt. Köztük ül Letow is, és többi matróz (vagy ki tudja miféle szerzetek) figyelve hallgatják a férfi tengeri meséit. Sok helyet megjárt már, és sok mindent látott. Persze amiket összehord a kocsmákban, azok vagy elvannak ferdítve, vagy egyáltalán nem is történtek meg. Letow leveszi a tollas kalapját a fejéről az asztalra, kissé megrázza haját, majd egy nagyot belekortyol a rumos flaskájába. Egy elégedett sóhajt hallat, majd folytatja a meséjét amit állítólag átélt a tengeren.*
-Szóval, hol is tartottam? Ja! Igen. Szóval, állunk a legénységgel a hajó szélénél, nézünk lefelé a vízbe, hogy mi a tököm is volt az, ami az elébb úgy meglökte a hajót. Mert nem hullám volt az is biztos, hiszen annál csendesebb nem is lehetett volna a tenger mint amilyen akkor volt. Nézünk ott lefele, már kezdtük feladni a reményt, hogy látni fogunk valamit, de aztán a hajó másik oldaláról az egyik fickó ordibálni kezdett, hogy: Gyertek, gyertek! Ott van valami! Át is rohantunk a másik oldalra és megláttuk azt a bizonyos valamit. Ha nem látom a saját szememmel akkor el se hiszem. Legalább olyan hosszú volt mint egy négyárbocos. Ott úszott elfele, egy nagy kígyóra hasonlított a leginkább, de ez nem patkányokat zabál, hanem inkább cápákat. A hátán meg tüskés uszonyok voltak. Úszott egy darabig a felszínen, majd alábukott és utána nem láttuk soha többet. Lehet, hogy hülyének néztek most, de ez mind így volt ahogy mondom!
*Az asztaltársaság ámulva néz Letowra, elhiszik a mesét, ha így történt, ha nem.*
-Na! Ha meghívtok egy italra akkor elmondom mivel találkoztam egyszer amikor hajótörést szenvedtünk egy szigeten. Az még cifrább volt mint ez!
*Várva az ingyen italt hátradől a székében és felrakja lábát az asztal szélére.*
-Szóval, hol is tartottam? Ja! Igen. Szóval, állunk a legénységgel a hajó szélénél, nézünk lefelé a vízbe, hogy mi a tököm is volt az, ami az elébb úgy meglökte a hajót. Mert nem hullám volt az is biztos, hiszen annál csendesebb nem is lehetett volna a tenger mint amilyen akkor volt. Nézünk ott lefele, már kezdtük feladni a reményt, hogy látni fogunk valamit, de aztán a hajó másik oldaláról az egyik fickó ordibálni kezdett, hogy: Gyertek, gyertek! Ott van valami! Át is rohantunk a másik oldalra és megláttuk azt a bizonyos valamit. Ha nem látom a saját szememmel akkor el se hiszem. Legalább olyan hosszú volt mint egy négyárbocos. Ott úszott elfele, egy nagy kígyóra hasonlított a leginkább, de ez nem patkányokat zabál, hanem inkább cápákat. A hátán meg tüskés uszonyok voltak. Úszott egy darabig a felszínen, majd alábukott és utána nem láttuk soha többet. Lehet, hogy hülyének néztek most, de ez mind így volt ahogy mondom!
*Az asztaltársaság ámulva néz Letowra, elhiszik a mesét, ha így történt, ha nem.*
-Na! Ha meghívtok egy italra akkor elmondom mivel találkoztam egyszer amikor hajótörést szenvedtünk egy szigeten. Az még cifrább volt mint ez!
*Várva az ingyen italt hátradől a székében és felrakja lábát az asztal szélére.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:17:11
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:17:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Ki mint vet, úgy arat //
*A férfi szemmel láthatóan nyugodt, még akkor is, amikor megérkeznek a tárgyalópartnerek és a vörös hajú nő az asztalához lép. A köntörfalazás nélkül elé tárt kérdés hallatán szeretne elmosolyodni és kiigazítani néhány félreértést, amik esetleg megkavarhatják az ember fejét, főleg ha ilyen szituációba kerülnek. De Garlan szigorú utasításokat hagyott neki, ő pedig nagyon messze áll még attól, hogy megkérdőjelezhesse a Fejedelem döntéseit. Egyszer talán még eljön az a nap is, de addig marad abban a szerepben, amit kiosztottak rá.*
- A nevem Niss, a Fejedelem személyes üdvözletét tolmácsolom. - *Az, ahogyan a fickó kinéz éles ellentétben áll azzal, ahogyan megszólal. Műveltnek tűnik, vagy legalábbis olyannak, aki érti, hogyan bánjon a szavakkal. Arról tudomást sem vesz, hogy a nő mindenféle formalitás nélkül vágta le magát vele szemben. Üzletpartnerek között a kölcsönös tisztelet egy hosszútávú együttműködés biztos talapzata lehet, de lehet, hogy csak ő gondolja megint túl, hisz elvégre ez a társaság "próbaidős" egyelőre és még nem eldöntött, hogy a jövőben akadnak-e közös ügyleteik vagy a mostanit követően... más irányt vesz minden.*
- Szép számmal jöttetek, ez jó, bár nem számítunk bonyodalmakra. Mivel úgy fest nem kenyeretek az időhúzás, a tárgyra térek. A város és a Kikötő között a Fejedelem felügyel minden árumozgást. - *A "minden"-t alaposan meg is nyomja, hogy hallgatóságának ne legyenek kétségei afelől, ez alá a legális és titkon szállított javak és szolgáltatások is tartoznak. Arról már nem is téve említést, hogy honnan is tudja-sejti, hogy hányan érkeztek a Vörös Vércsék képviseletében?*
- Üzletemberként szereti ismerni a piacot amin dolgozik így nyilván megérted, hogy szeretné tudni hányadán áll veletek. - *Azaz, hogy konkurenciaként vagy partnerként tekinthet majd a Vércsékre. Igazít egy keveset arcjátékán, aztán végleg elhagyja az időpazarló szavalást és a lényegre tér. Kigöngyöl egy tekercset az asztalra, amire egy hajót rajzoltak. Áruszállító bárkának tűnik, abból a hasas fajtából amit kimondottan arra a célra szánnak, hogy minél nagyobb tételt el tudjon szállítani a-ból b-be.*
- Mi a Vemhes Macskának neveztük el, ma napszálltakor számítunk a befutására. Főként gabonát és más árpaféléket szállítanak, de tudomásunkra jutott, hogy ezúttal megrakodták valami sokkal értékesebbel is. - *A papirosra gurít egy apró, gyöngyforma tárgyat. Mélytüzű, a napfényben bíbornak tetsző színű.*
- Valahol a hajón szállítják, valószínűleg tisztes őrizet mellett. - *A találkozó megkezdése óta először, most érezheti úgy Riqelie, hogy Niss őszintén mosolyodik el.*
- Íme az első megbízásotok: szerezzétek meg a gyöngyöket és juttassátok el Artheniorba egy bizonyos Aikhen Montnak, a Gazdagnegyedbe. A fizetségetek hatoda a zsákmánynak, azaz négy szem a bíborgyöngyökből. - *Kevésnek tűnhet, de ha a Vércsék utánajárnak annak, hogy mennyit is ér önmagában egy, akkor talán már méltányosnak fogják találni a vállalt kockázatért cserébe.*
- Remélem mondanom sem kell, hogy ha visszavezetik hozzátok a lopást, ez az üzlet ugrik. - *És minden jövőbeli is, de ezt nem teszi hozzá. Néha többet ér az, ha kimondatlanul maradnak dolgok.*
- Vállaljátok? - *Amennyiben igen, az esti órákig még van némi ideje a társaságnak, ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy összeüljenek és megbeszéljék a részleteket.
Az őrt állók egyébként sikeres munkát tudhatnak magukénak a Rókalyuk biztosítása közben. Besúgó-megfigyelő sokféle szerzet lehet, utcakölykök, a tavernával szemben standoló rézárus, egyszerű járókelő vagy részegséget színlelő matróz is. Riqelie biztonságban van, és a tanácskozás után már részletekkel is szolgálhat társainak a feladat milyenségéről.*
*A férfi szemmel láthatóan nyugodt, még akkor is, amikor megérkeznek a tárgyalópartnerek és a vörös hajú nő az asztalához lép. A köntörfalazás nélkül elé tárt kérdés hallatán szeretne elmosolyodni és kiigazítani néhány félreértést, amik esetleg megkavarhatják az ember fejét, főleg ha ilyen szituációba kerülnek. De Garlan szigorú utasításokat hagyott neki, ő pedig nagyon messze áll még attól, hogy megkérdőjelezhesse a Fejedelem döntéseit. Egyszer talán még eljön az a nap is, de addig marad abban a szerepben, amit kiosztottak rá.*
- A nevem Niss, a Fejedelem személyes üdvözletét tolmácsolom. - *Az, ahogyan a fickó kinéz éles ellentétben áll azzal, ahogyan megszólal. Műveltnek tűnik, vagy legalábbis olyannak, aki érti, hogyan bánjon a szavakkal. Arról tudomást sem vesz, hogy a nő mindenféle formalitás nélkül vágta le magát vele szemben. Üzletpartnerek között a kölcsönös tisztelet egy hosszútávú együttműködés biztos talapzata lehet, de lehet, hogy csak ő gondolja megint túl, hisz elvégre ez a társaság "próbaidős" egyelőre és még nem eldöntött, hogy a jövőben akadnak-e közös ügyleteik vagy a mostanit követően... más irányt vesz minden.*
- Szép számmal jöttetek, ez jó, bár nem számítunk bonyodalmakra. Mivel úgy fest nem kenyeretek az időhúzás, a tárgyra térek. A város és a Kikötő között a Fejedelem felügyel minden árumozgást. - *A "minden"-t alaposan meg is nyomja, hogy hallgatóságának ne legyenek kétségei afelől, ez alá a legális és titkon szállított javak és szolgáltatások is tartoznak. Arról már nem is téve említést, hogy honnan is tudja-sejti, hogy hányan érkeztek a Vörös Vércsék képviseletében?*
- Üzletemberként szereti ismerni a piacot amin dolgozik így nyilván megérted, hogy szeretné tudni hányadán áll veletek. - *Azaz, hogy konkurenciaként vagy partnerként tekinthet majd a Vércsékre. Igazít egy keveset arcjátékán, aztán végleg elhagyja az időpazarló szavalást és a lényegre tér. Kigöngyöl egy tekercset az asztalra, amire egy hajót rajzoltak. Áruszállító bárkának tűnik, abból a hasas fajtából amit kimondottan arra a célra szánnak, hogy minél nagyobb tételt el tudjon szállítani a-ból b-be.*
- Mi a Vemhes Macskának neveztük el, ma napszálltakor számítunk a befutására. Főként gabonát és más árpaféléket szállítanak, de tudomásunkra jutott, hogy ezúttal megrakodták valami sokkal értékesebbel is. - *A papirosra gurít egy apró, gyöngyforma tárgyat. Mélytüzű, a napfényben bíbornak tetsző színű.*
- Valahol a hajón szállítják, valószínűleg tisztes őrizet mellett. - *A találkozó megkezdése óta először, most érezheti úgy Riqelie, hogy Niss őszintén mosolyodik el.*
- Íme az első megbízásotok: szerezzétek meg a gyöngyöket és juttassátok el Artheniorba egy bizonyos Aikhen Montnak, a Gazdagnegyedbe. A fizetségetek hatoda a zsákmánynak, azaz négy szem a bíborgyöngyökből. - *Kevésnek tűnhet, de ha a Vércsék utánajárnak annak, hogy mennyit is ér önmagában egy, akkor talán már méltányosnak fogják találni a vállalt kockázatért cserébe.*
- Remélem mondanom sem kell, hogy ha visszavezetik hozzátok a lopást, ez az üzlet ugrik. - *És minden jövőbeli is, de ezt nem teszi hozzá. Néha többet ér az, ha kimondatlanul maradnak dolgok.*
- Vállaljátok? - *Amennyiben igen, az esti órákig még van némi ideje a társaságnak, ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy összeüljenek és megbeszéljék a részleteket.
Az őrt állók egyébként sikeres munkát tudhatnak magukénak a Rókalyuk biztosítása közben. Besúgó-megfigyelő sokféle szerzet lehet, utcakölykök, a tavernával szemben standoló rézárus, egyszerű járókelő vagy részegséget színlelő matróz is. Riqelie biztonságban van, és a tanácskozás után már részletekkel is szolgálhat társainak a feladat milyenségéről.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 14:23:05
Üzenet elküldve: 2015-07-02 14:23:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózok markában//
*Valahin határozott fellépése sem készteti meghátrálásra a férfiakat, ami mondjuk nem meglepő, hiszen a lovag egyedül állna ki legalább négyük ellen, ám ettől függetlenül hálás a segítségért.*
-Oh, nálad ez a kedvesség, amikor csak úgy rárontasz az emberre, megzavarod a társalgását és magaddal akarod rángatni. Nem akarlak megsérteni, de ez bunkóság.
*Részéről akár le is lenne zárva az ügy, ha Arun nem ragaszkodna annyira a társaságához. Ezt mondjuk akár bóknak is vehetné egy másik szituációban, ám most kezd az agyára menni ez a kis csapat, nem is érti, miért törik magukat ennyire. Ám mielőtt bármit is tehetne, hogy végleg elvegye a vezér kedvét tőle, hirtelen borzalmas, csípős bűz tölti el az egész fejét, szemei fennakadnak, látása elhomályosul, érzékei felmondják a szolgálatot, majd egy pillanattal később a lábai is. Erőtlenül csuklik össze, mint egy rongybaba, teljesen kiszolgáltatva magát a férfiaknak. Az utolsó dolog, amit lát, az a Rókalyukban táncoló fények homályos játéka, majd minden elsötétül előtte.*
*Valahin határozott fellépése sem készteti meghátrálásra a férfiakat, ami mondjuk nem meglepő, hiszen a lovag egyedül állna ki legalább négyük ellen, ám ettől függetlenül hálás a segítségért.*
-Oh, nálad ez a kedvesség, amikor csak úgy rárontasz az emberre, megzavarod a társalgását és magaddal akarod rángatni. Nem akarlak megsérteni, de ez bunkóság.
*Részéről akár le is lenne zárva az ügy, ha Arun nem ragaszkodna annyira a társaságához. Ezt mondjuk akár bóknak is vehetné egy másik szituációban, ám most kezd az agyára menni ez a kis csapat, nem is érti, miért törik magukat ennyire. Ám mielőtt bármit is tehetne, hogy végleg elvegye a vezér kedvét tőle, hirtelen borzalmas, csípős bűz tölti el az egész fejét, szemei fennakadnak, látása elhomályosul, érzékei felmondják a szolgálatot, majd egy pillanattal később a lábai is. Erőtlenül csuklik össze, mint egy rongybaba, teljesen kiszolgáltatva magát a férfiaknak. Az utolsó dolog, amit lát, az a Rókalyukban táncoló fények homályos játéka, majd minden elsötétül előtte.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 23:45:44
Üzenet elküldve: 2015-07-01 23:45:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*Az események mondhatni, nem éppen olyan irányba haladnak, mely kedvére tenne a lovagnak. Már az első megérzése azt súgta neki, hogy csak a baj lesz ezekkel a férfiakkal, de ahogyan a kezdeti sértegetésük még úgy pörgött le róla, mint a nyári kis zivatar apró, hűsítő kis cseppjei, addig a Dinát ért, korántsem finom inzultusok már fájó tüskeként kezdték ráébreszteni őt, hogy az események, egy nem látott esemény felé sodrodnak. Mikor pedig Valahin felállt és szavaival és tetteivel megpróbálta elijeszteni őket, mondhatni egy utolsó kis mentsvárat próbált felállítani maga köré, melyet azonnal kútba dobott azzal, hogy kivillantotta, régóta nem használt fogait és abban a pillanatban, valamiért előtörtek belőle a régi érzések. ~Ez így nem lesz jó!~ döbben rá a férfi szavait hallva ~Korántsem csak játszadoznak….~ keze megfeszül a markolaton, a düh, mely egyre jobban kezdi a hatalmába keríteni, nem is a férfi szavai, a modora, a tettei miatt van. Sokkal inkább Dinara miatt, a rég nem érzet érzés miatt, mely egy pillanatra is, de eszébe juttatja az a fiút, aki valaha volt. Aki nem fogta volna vissza magát, ösztönből cselekedet volna és már nem is kellene hallgatnia ezeket a férgeket.*
- Hozzá ne merj még egyszer érni...*morgó hangja, sokkal inkább egy medvéére hasonlít. Kezei megfeszülne és a kard ha csak egy pillanatra is, de pár centit kijjebb csúszik újfent a hüvelyéből. De abban a pillanatban, erős kezeik markolják meg.* Ti kis…. *Valahin érzi a kardot markoló kezén az egyik férfi, vaskos és kérges bőrét, ahogyan rámarkol csukójára és egy erős, határozott mozdulattal visszatolja a kardot a helyére. ~Ez így nem lesz jó!~ megpróbálja megvetni a lábát, hogy két marcona férfinak, véletlenül se legyen esélye őt a padlóra lökni. De a másik alak sem éppen lusta és bugyuta. Érzi a férfit kezeit magán, miközben a társához hasonlóan a lovag kezeit veszi célba. Talán legjobban attól tartanak, hogyha véletlen folyamán is, de fegyverhez jutna, sokkal, de sokkal nagyobb bajba kerülnek, mintha ettől a nagydarab férfitól kapnának egy pofont. ~Dina!~ tekintete egy apró kis pillanatra a leányra terelődik, aki már eszméletlenül tekint maga elé, miközben Arun a vállára kapja.* NE! *ordítja el magát hangosan, magára vonva minden ember figyelmét a rókalyukban.*
*A rég érzett érzés pedig a felszínre tőr abban a pillanatban. Izmai megfeszülnek, miközben megpróbálja kitépni magát az őt szorítók két alak szorításából. Elsőnek a jobb, utána a bal kezét rántja meg, majd újra ismétli ezt a két mozdulatsort, remélve hátha megérzi, hogy a férfiak kezei közül akár egyik is lazábban tartaná-e. Mert ha megérzi, mely nem is annyira bonyolult egy olyan ember számára, aki fél életét a harcnak szentelte, és azt tanulta, hogy egy párviadalban mire is kell odafigyelnie, akkor kivárja a következő lehetőséget, és az előzőnél is nagyobb erőt fektet a mozdulatba, a lazábbnak érzett szorítás áttöréséhez. És ha már esetleg szabad a keze? Nem arra fecsérli a kapott lehetőségét, hogy a másik férfitól is megszabaduljon, hanem ha sikerül neki akkor kézfejjel, könyökkel, vagy éppen azzal amivel éri, megpróbál a férfi arcába súly-tani. Olyan erővel, hogy egyhamar ne tudjon lábra állni a szerencsétlen.*
*Az események mondhatni, nem éppen olyan irányba haladnak, mely kedvére tenne a lovagnak. Már az első megérzése azt súgta neki, hogy csak a baj lesz ezekkel a férfiakkal, de ahogyan a kezdeti sértegetésük még úgy pörgött le róla, mint a nyári kis zivatar apró, hűsítő kis cseppjei, addig a Dinát ért, korántsem finom inzultusok már fájó tüskeként kezdték ráébreszteni őt, hogy az események, egy nem látott esemény felé sodrodnak. Mikor pedig Valahin felállt és szavaival és tetteivel megpróbálta elijeszteni őket, mondhatni egy utolsó kis mentsvárat próbált felállítani maga köré, melyet azonnal kútba dobott azzal, hogy kivillantotta, régóta nem használt fogait és abban a pillanatban, valamiért előtörtek belőle a régi érzések. ~Ez így nem lesz jó!~ döbben rá a férfi szavait hallva ~Korántsem csak játszadoznak….~ keze megfeszül a markolaton, a düh, mely egyre jobban kezdi a hatalmába keríteni, nem is a férfi szavai, a modora, a tettei miatt van. Sokkal inkább Dinara miatt, a rég nem érzet érzés miatt, mely egy pillanatra is, de eszébe juttatja az a fiút, aki valaha volt. Aki nem fogta volna vissza magát, ösztönből cselekedet volna és már nem is kellene hallgatnia ezeket a férgeket.*
- Hozzá ne merj még egyszer érni...*morgó hangja, sokkal inkább egy medvéére hasonlít. Kezei megfeszülne és a kard ha csak egy pillanatra is, de pár centit kijjebb csúszik újfent a hüvelyéből. De abban a pillanatban, erős kezeik markolják meg.* Ti kis…. *Valahin érzi a kardot markoló kezén az egyik férfi, vaskos és kérges bőrét, ahogyan rámarkol csukójára és egy erős, határozott mozdulattal visszatolja a kardot a helyére. ~Ez így nem lesz jó!~ megpróbálja megvetni a lábát, hogy két marcona férfinak, véletlenül se legyen esélye őt a padlóra lökni. De a másik alak sem éppen lusta és bugyuta. Érzi a férfit kezeit magán, miközben a társához hasonlóan a lovag kezeit veszi célba. Talán legjobban attól tartanak, hogyha véletlen folyamán is, de fegyverhez jutna, sokkal, de sokkal nagyobb bajba kerülnek, mintha ettől a nagydarab férfitól kapnának egy pofont. ~Dina!~ tekintete egy apró kis pillanatra a leányra terelődik, aki már eszméletlenül tekint maga elé, miközben Arun a vállára kapja.* NE! *ordítja el magát hangosan, magára vonva minden ember figyelmét a rókalyukban.*
*A rég érzett érzés pedig a felszínre tőr abban a pillanatban. Izmai megfeszülnek, miközben megpróbálja kitépni magát az őt szorítók két alak szorításából. Elsőnek a jobb, utána a bal kezét rántja meg, majd újra ismétli ezt a két mozdulatsort, remélve hátha megérzi, hogy a férfiak kezei közül akár egyik is lazábban tartaná-e. Mert ha megérzi, mely nem is annyira bonyolult egy olyan ember számára, aki fél életét a harcnak szentelte, és azt tanulta, hogy egy párviadalban mire is kell odafigyelnie, akkor kivárja a következő lehetőséget, és az előzőnél is nagyobb erőt fektet a mozdulatba, a lazábbnak érzett szorítás áttöréséhez. És ha már esetleg szabad a keze? Nem arra fecsérli a kapott lehetőségét, hogy a másik férfitól is megszabaduljon, hanem ha sikerül neki akkor kézfejjel, könyökkel, vagy éppen azzal amivel éri, megpróbál a férfi arcába súly-tani. Olyan erővel, hogy egyhamar ne tudjon lábra állni a szerencsétlen.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:32:35
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:32:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ki mint vet, úgy arat //
// Odafele - Felthys Baldur //
* Mivel sok feladata egyelőre nincs, ezért Niras csendben figyel, igyekszik megjegyezni az arcokat, neveket. Csendes magányát a vezérrel érkező férfi zavarja meg. *
- Igen, az vagyok. -
* Válaszolja a feltett kérdésre. Számított rá, hogy Riq nem hagyja ki a mókából, ezért most Felthys minden szavára figyel. Követés, majd biztosítás. Könnyed feladat, pont a bárdnak való. *
- Világos, csak szólj, s ott leszek. -
* Válaszolja bólogatva, hogy megértette a feladatot. *
// Rumos Rókalyuk //
* Amint megkapja a jelet, felzárkózik társa mellé, majd hallva a feladatot, maga is megindul. Mivel a férfi a bejárati ajtót választja, a bárd másfelé indul. Mivel ismeri már a Rumost, előszőr a magánterem ajtaját veszi célba, s észrevétlenűl beles, ellenőrízve, hogy ki van bent. Ezután, mintha helyet keresne magának, útba ejti a hozzá közel eső ablakokat, gyanú mozgásra, indokolatan csoportosulásokra figyelve. *
// Odafele - Felthys Baldur //
* Mivel sok feladata egyelőre nincs, ezért Niras csendben figyel, igyekszik megjegyezni az arcokat, neveket. Csendes magányát a vezérrel érkező férfi zavarja meg. *
- Igen, az vagyok. -
* Válaszolja a feltett kérdésre. Számított rá, hogy Riq nem hagyja ki a mókából, ezért most Felthys minden szavára figyel. Követés, majd biztosítás. Könnyed feladat, pont a bárdnak való. *
- Világos, csak szólj, s ott leszek. -
* Válaszolja bólogatva, hogy megértette a feladatot. *
// Rumos Rókalyuk //
* Amint megkapja a jelet, felzárkózik társa mellé, majd hallva a feladatot, maga is megindul. Mivel a férfi a bejárati ajtót választja, a bárd másfelé indul. Mivel ismeri már a Rumost, előszőr a magánterem ajtaját veszi célba, s észrevétlenűl beles, ellenőrízve, hogy ki van bent. Ezután, mintha helyet keresne magának, útba ejti a hozzá közel eső ablakokat, gyanú mozgásra, indokolatan csoportosulásokra figyelve. *
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:22:05
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:22:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
*Úgy tűnik a vezér és követőjének locsogása illetve durvulása meghozza az eredményt, a lovag végre szóra bírja eddig némán pihenő ajkait, és megkezdődik a móka. Legalábbis az alvilági fajzatok számára.*
- Ugyan már, cimbora, felesleges ide a keménykedés. Megmentjük a pénzed egy szajha mohóságától, s aztán italra sem kell költened. Ha nem tűnt volna fel, engem nem az a vörös érdekel, *bök fejével a bor felé* hanem ez a kis húsos. *Pillant Dinarára elvigyorodva, hamar félretéve a kedves szavakat s a megjátszott hős szerepét a társával szemben. Annyit ellenkezik a kisasszony, hogy Arun megunta a bájolgást, és a terv egészen más mederbe történő csordogálását a követői is megérzik, felkészülve a nem is olyan ritkán alkalmazott, jól bevett cselekménysorozatra.*
- Én igazán próbáltam kedves lenni, tündérem... *Sóhajt egyet Arun, aki ezzel mintegy megadja a többieknek a lehetőséget a csetepatéra. A Valahin mellett állók bár nem olyan magasak, mint a lovag, ám izmaikat kellően megedzette az élet, így mielőtt még kardot ránthatna a férfi, lefogják, hogy ne nagyon tudjon a leány segedelmére kelni. Amúgy se nagyon lett volna helye kihúznia a kardját az uraságnak... Tehát, amíg Valahin figyelmét ekképpen kötik le, addig a lány orra és szája elé szúrós szagtól bűzlő kendőt nyom a vezér, ennek okán pedig alig kell néhány másodperc, hogy Dinara ájultan essen össze a karjai között. Olyan gyorsan történik mindez, hogy a Rumos többi vendége fel sem fogja a nyilvánvaló rablást, és Arun már fel is kapva a leányzót, siet ki az ivóból, mögötte két követőjével.
A másik kettő viszont marad, hogy elegendő időt szolgáltassanak vezérüknek a menekülésre és felszívódásra, már amennyiben a lovag nem veri őket bucira.*
*Úgy tűnik a vezér és követőjének locsogása illetve durvulása meghozza az eredményt, a lovag végre szóra bírja eddig némán pihenő ajkait, és megkezdődik a móka. Legalábbis az alvilági fajzatok számára.*
- Ugyan már, cimbora, felesleges ide a keménykedés. Megmentjük a pénzed egy szajha mohóságától, s aztán italra sem kell költened. Ha nem tűnt volna fel, engem nem az a vörös érdekel, *bök fejével a bor felé* hanem ez a kis húsos. *Pillant Dinarára elvigyorodva, hamar félretéve a kedves szavakat s a megjátszott hős szerepét a társával szemben. Annyit ellenkezik a kisasszony, hogy Arun megunta a bájolgást, és a terv egészen más mederbe történő csordogálását a követői is megérzik, felkészülve a nem is olyan ritkán alkalmazott, jól bevett cselekménysorozatra.*
- Én igazán próbáltam kedves lenni, tündérem... *Sóhajt egyet Arun, aki ezzel mintegy megadja a többieknek a lehetőséget a csetepatéra. A Valahin mellett állók bár nem olyan magasak, mint a lovag, ám izmaikat kellően megedzette az élet, így mielőtt még kardot ránthatna a férfi, lefogják, hogy ne nagyon tudjon a leány segedelmére kelni. Amúgy se nagyon lett volna helye kihúznia a kardját az uraságnak... Tehát, amíg Valahin figyelmét ekképpen kötik le, addig a lány orra és szája elé szúrós szagtól bűzlő kendőt nyom a vezér, ennek okán pedig alig kell néhány másodperc, hogy Dinara ájultan essen össze a karjai között. Olyan gyorsan történik mindez, hogy a Rumos többi vendége fel sem fogja a nyilvánvaló rablást, és Arun már fel is kapva a leányzót, siet ki az ivóból, mögötte két követőjével.
A másik kettő viszont marad, hogy elegendő időt szolgáltassanak vezérüknek a menekülésre és felszívódásra, már amennyiben a lovag nem veri őket bucira.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:35:02
Üzenet elküldve: 2015-07-01 12:35:02
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aldren Gauthrus//
*A dorgáláson elmosolyodik, mert nem érti ha unta a kutyát, akkor miért kell szolgaként is úgy viselkednie, válaszul vakkant egyet, hadd örüljön a gazdája. Szerencsére nem időznek sokat az ajtóban, így követi befelé Aldrust. A férfi leül és kényelembe helyezi magát, Rey már gondolkozott volna, hogy a széket kihúzza e neki, de láthatóan ilyesmire nincs szükség. Teremtője maga mellé inti és a föld felé mutat keze.* ~Hát persze a nemesi büszkeség, nem mintha egy asztalhoz akarnék veled ülni.~
*Odasétál a fogadóshoz és gazdájára mutatva le adja a rendelést.*
-Drága Aldrus Uram rendelne az asztalához egy vaddisznópörköltet, amit egy citromlével öblítene le és kér még egy kupával a sellővérből meg két szelet kenyeret is csapjon mellé. ~Nálam egy garas sincs, remélem nálad van és kifizeted, amit kértem.~ *Gonosz vigyor terül el arcán és szól a fogadósnak még, hogy gazdája az asztalnál óhajt fizetni.*
-Előbb a pénz, ami 21 arany utána a kiszolgálás. *Feleli a kocsmáros, így Rey visszaindul gazdájához.*
-21 arany lesz *közli szárazon* remélem emlékszel még, de otthon hagytam az erszényem.
*A dorgáláson elmosolyodik, mert nem érti ha unta a kutyát, akkor miért kell szolgaként is úgy viselkednie, válaszul vakkant egyet, hadd örüljön a gazdája. Szerencsére nem időznek sokat az ajtóban, így követi befelé Aldrust. A férfi leül és kényelembe helyezi magát, Rey már gondolkozott volna, hogy a széket kihúzza e neki, de láthatóan ilyesmire nincs szükség. Teremtője maga mellé inti és a föld felé mutat keze.* ~Hát persze a nemesi büszkeség, nem mintha egy asztalhoz akarnék veled ülni.~
*Odasétál a fogadóshoz és gazdájára mutatva le adja a rendelést.*
-Drága Aldrus Uram rendelne az asztalához egy vaddisznópörköltet, amit egy citromlével öblítene le és kér még egy kupával a sellővérből meg két szelet kenyeret is csapjon mellé. ~Nálam egy garas sincs, remélem nálad van és kifizeted, amit kértem.~ *Gonosz vigyor terül el arcán és szól a fogadósnak még, hogy gazdája az asztalnál óhajt fizetni.*
-Előbb a pénz, ami 21 arany utána a kiszolgálás. *Feleli a kocsmáros, így Rey visszaindul gazdájához.*
-21 arany lesz *közli szárazon* remélem emlékszel még, de otthon hagytam az erszényem.
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:37:49
Üzenet elküldve: 2015-07-01 11:37:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
//Odafele - Niras, a Táncos//
*Úgy tűnik, a csapat elindul hát. Nem is kell sokat haladni, egy késő máris fejjel belerohan a csapatba, és meg is tudakolja jelenlegi hollétüket. Talán direkt csinálta? Nem ennyire egyértelmű, talán nem ők az egyetlen nagyobb csoportosulás ebben a rohadt kikötőben? Két tippje van a férfinak, az ipse vagy idióta, vagy szimplán jó humorban van, azonban ezt a látványos sajnálkozást hamar felváltja egy ízes nevetés, és nem titok, Selarist neveti ki. A bemutatkozó férfinak biccent, bár nem szól.
Éppen hogy elül az éterben a szőke fickó nevetése, a Vörös máris feladattal látja el, méghozzá az egyik legmegtisztelőbbel. Személyi testőrködés? Miért is ne? Határozottan bólint Riqnek, jelezvén, hogy megértette feladatát, ámbátor semmi személyleírást nem adott erről a bizonyos Nirasról. Legalább csupán három ember közül kell választania: a bajszos cicafiú, a fiatal torzonborz és a csuklyás késő között. Választása a fiatal torzonborzra esik. A menet első két tagját elhagyva odamegy a kiválasztotthoz, majd elé állva, foghéjról veti oda mondandóját.*
- Niras?
*Ha amaz igent mond, akkor elmondja neki a szitut, miképp a főnök jelzéséig maradjanak hátul, aztán tóduljanak előre. Ha megértette, akkor már meg is van az első Vércse, aki nem tűnik sült bolondnak.*
//Rumos Rókalyuk//
*Kisvártatva meg is kapják a jelzést a Vöröstől, így Felthys Nirashoz szól.*
- Menjünk.
*Amint odaértek, a férfi figyelmesen végighallgatja az utasításokat, és úgy is tesz, ahogy kérték. Figyelmesen körbenéz, miközben a kijáratot védi. Az, hogy testőrtársa mit tesz, nem az ő dolga, az hidegen hagyja.*
//Odafele - Niras, a Táncos//
*Úgy tűnik, a csapat elindul hát. Nem is kell sokat haladni, egy késő máris fejjel belerohan a csapatba, és meg is tudakolja jelenlegi hollétüket. Talán direkt csinálta? Nem ennyire egyértelmű, talán nem ők az egyetlen nagyobb csoportosulás ebben a rohadt kikötőben? Két tippje van a férfinak, az ipse vagy idióta, vagy szimplán jó humorban van, azonban ezt a látványos sajnálkozást hamar felváltja egy ízes nevetés, és nem titok, Selarist neveti ki. A bemutatkozó férfinak biccent, bár nem szól.
Éppen hogy elül az éterben a szőke fickó nevetése, a Vörös máris feladattal látja el, méghozzá az egyik legmegtisztelőbbel. Személyi testőrködés? Miért is ne? Határozottan bólint Riqnek, jelezvén, hogy megértette feladatát, ámbátor semmi személyleírást nem adott erről a bizonyos Nirasról. Legalább csupán három ember közül kell választania: a bajszos cicafiú, a fiatal torzonborz és a csuklyás késő között. Választása a fiatal torzonborzra esik. A menet első két tagját elhagyva odamegy a kiválasztotthoz, majd elé állva, foghéjról veti oda mondandóját.*
- Niras?
*Ha amaz igent mond, akkor elmondja neki a szitut, miképp a főnök jelzéséig maradjanak hátul, aztán tóduljanak előre. Ha megértette, akkor már meg is van az első Vércse, aki nem tűnik sült bolondnak.*
//Rumos Rókalyuk//
*Kisvártatva meg is kapják a jelzést a Vöröstől, így Felthys Nirashoz szól.*
- Menjünk.
*Amint odaértek, a férfi figyelmesen végighallgatja az utasításokat, és úgy is tesz, ahogy kérték. Figyelmesen körbenéz, miközben a kijáratot védi. Az, hogy testőrtársa mit tesz, nem az ő dolga, az hidegen hagyja.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-07-01 09:59:59
Üzenet elküldve: 2015-07-01 09:59:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reydis Syna//
*A Véreb szavain elgondolkodik kissé, majd azon nyomban elhúzza száját. Ezt az egészet ironikusnak találja, főleg azok után, hogy máris megszegte első utasítását.*
- Már szolgának is elég pocsék vagy. Most kezdted, de máris megszegted az első utasításomat. Azt mondtam, ha kutyának nevezlek, vakkants, ne beszélj! Még egy lehetőséged van. És hogy bővítsük, most már a korcs és dög elnevezéseket is hozzá csapom, hogy többször hallhassalak ugatni. Világos, korcs? *- kérdi, szigorú tekintettel, majd megindul.
Semmi kedve tovább ácsorogni, arról nem is beszélve, hogy szeretne már egy szobát, egy meleg fürdőt és némi italt. Mert miért is ne? Megmelengetné korábban átfagyott tagjait. Az ajtóban azonban megáll, várva újdonsült szolgájára, lesve, hogy vajon teszi-e azt, amit tennie kell. Az tűrhető időn belül meg is jelenik mellette, hogy kitárja az ajtót, s hajlongva befelé intse a félvért. A férfi egy pillanatig csak áll, majd még egyig, elnézegetve a görnyedt tartást, mígnem megunva beljebb lép, hogy odabent azonnal asztal után kezdjen kutatni.
Amint talál egyet szabadon, le is ül. Mit sem törődik azzal, hogy korcs követője megy-e utána, nyugodtan elterpeszkedik, azonban ha látja, úgy maga mellé int a földre, nem engedve, hogy az asztalnál foglaljon helyet.*
- Rendelj nekem tisztességes ételt és italt. Valami alkoholosat, meg simát is. És két szelet kenyeret! *teszi még hozzá.
Érdekesnek tűnő új játékot talált ki neki a másik. Ezért akár meg is dicsérhetné, csakhogy azzal máris kikerülne szerepéből. Egyébként sem hiszi, hogy túl soká tartana. Egyik lehetőségét máris elhasználta, s hacsak nem tesz valamit, mivel kiválthatja bűnét, csupán egy esélye marad a hibázásra. Az pedig hamar eljöhet, amennyiben nem hajlandó eleget tenni a parancsoknak. A félvér pedig komolyan gondolta azt, amit mondott. Kész itt hagyni őt, elvégre bármikor találhat olyat, kit bosszanthat, vagy olyat, kinek betörésével kísérletezhet. Ez már csak így megy. Jönnek-mennek az emberek az életben, ez pedig az ő életére is igaz.*
*A Véreb szavain elgondolkodik kissé, majd azon nyomban elhúzza száját. Ezt az egészet ironikusnak találja, főleg azok után, hogy máris megszegte első utasítását.*
- Már szolgának is elég pocsék vagy. Most kezdted, de máris megszegted az első utasításomat. Azt mondtam, ha kutyának nevezlek, vakkants, ne beszélj! Még egy lehetőséged van. És hogy bővítsük, most már a korcs és dög elnevezéseket is hozzá csapom, hogy többször hallhassalak ugatni. Világos, korcs? *- kérdi, szigorú tekintettel, majd megindul.
Semmi kedve tovább ácsorogni, arról nem is beszélve, hogy szeretne már egy szobát, egy meleg fürdőt és némi italt. Mert miért is ne? Megmelengetné korábban átfagyott tagjait. Az ajtóban azonban megáll, várva újdonsült szolgájára, lesve, hogy vajon teszi-e azt, amit tennie kell. Az tűrhető időn belül meg is jelenik mellette, hogy kitárja az ajtót, s hajlongva befelé intse a félvért. A férfi egy pillanatig csak áll, majd még egyig, elnézegetve a görnyedt tartást, mígnem megunva beljebb lép, hogy odabent azonnal asztal után kezdjen kutatni.
Amint talál egyet szabadon, le is ül. Mit sem törődik azzal, hogy korcs követője megy-e utána, nyugodtan elterpeszkedik, azonban ha látja, úgy maga mellé int a földre, nem engedve, hogy az asztalnál foglaljon helyet.*
- Rendelj nekem tisztességes ételt és italt. Valami alkoholosat, meg simát is. És két szelet kenyeret! *teszi még hozzá.
Érdekesnek tűnő új játékot talált ki neki a másik. Ezért akár meg is dicsérhetné, csakhogy azzal máris kikerülne szerepéből. Egyébként sem hiszi, hogy túl soká tartana. Egyik lehetőségét máris elhasználta, s hacsak nem tesz valamit, mivel kiválthatja bűnét, csupán egy esélye marad a hibázásra. Az pedig hamar eljöhet, amennyiben nem hajlandó eleget tenni a parancsoknak. A félvér pedig komolyan gondolta azt, amit mondott. Kész itt hagyni őt, elvégre bármikor találhat olyat, kit bosszanthat, vagy olyat, kinek betörésével kísérletezhet. Ez már csak így megy. Jönnek-mennek az emberek az életben, ez pedig az ő életére is igaz.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:26:21
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:26:21
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
*Miközben követik Morfékat úgy tűnik valami fecsegő poszáta közelíti meg őket, aki nem kis feltűnéssel keresi a csapatukat, ekkor kicsit megtorpan a felé forduló Ryrros szavaira figyelni. ~Ennyire talán én se lennék ostoba, ha már kések inkább meg se jelennék.~ Válaszul csak bólint a félelfnek, majd kicsit lemaradnak a többiektől mikor Morf tekintetével hátrébb parancsolja őket. Mikor megérkeznek a Rumos Rókalyukhoz végre elhangzik az első utasítás.
Mynának nagyon tetszik a Vörös Vércsevezér, pedig nem különösebben foglalkozik más nőnemű egyénekkel, mindegyik csak sajnáltatja magát, szerénykedik és csak a drága ékszerek és ruhák vidítják fel őket. De a leendő munkaadója gyors és rendszerző hangsúllyal tart eligazítást, miszerint ők kinn biztosítják a környéket.*
~Na most kell résen lennem és megmutatnom mindenkinek, hogy nem vagyok haszontalan és remélem te is elégedett leszel velem Morf és teljesíted a kívánságom, ami a 'bármit megkapok', mert már tudom mit fogok kérni.~
*Morf is tart egy gyors eligazítást és nagyon szerencsésnek érezheti magát, mert Ryrrossal marad és még megkapják a mélységit is, bár jobban örült volna, ha Morf maga felügyeli őket, de most nem kívánságműsor van. Mikor szétváltak a férfi rákacsint mosolyogva Mynára, amit a lány kacéran viszonoz, de utána egyből elkomolyodik és hagyja magát elvezeti a másik irányba a mélységi társaságával.*
-De Veled még kellemesebb a séta. *Teszi hozzá halkan Ryrrosnak a szőkeség mikor elindulnak és utána csak hallgatja amit mondd a férfi és szemével kémleli az embereket, itt mind átlagos dolgozós emberek vannak, akiket otthon gyerekzaj és lelakott asszonyok várnak.*
-Szerintem nem probléma.*Válaszol, ha Gragos hosszabb ideig nem méltatja meg a félelfet válaszával és folytatja az emberek méregetését, így könnyebb leszűrni az ittenieknek milyen igényeik vannak és milyen kérdésekkel illetve bókokkal tudja majd elcsavarni kiszemeltje vagy kiszemeltjei fejét.* ~Nagyon okos és körültekintő, de vajon mit szól neki a mélységi, hogy Ryrros felveszi itt a vezető szerepét, szeme sarkából odasandít, de a csuklya miatt, ami annak fejét takarja nem valószínű, hogy bármit is láthat. Remélem a csapat munkánk értékelik majd és együttműködik velük.~
A hozzászólás írója (Myna Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 19:33:09
*Miközben követik Morfékat úgy tűnik valami fecsegő poszáta közelíti meg őket, aki nem kis feltűnéssel keresi a csapatukat, ekkor kicsit megtorpan a felé forduló Ryrros szavaira figyelni. ~Ennyire talán én se lennék ostoba, ha már kések inkább meg se jelennék.~ Válaszul csak bólint a félelfnek, majd kicsit lemaradnak a többiektől mikor Morf tekintetével hátrébb parancsolja őket. Mikor megérkeznek a Rumos Rókalyukhoz végre elhangzik az első utasítás.
Mynának nagyon tetszik a Vörös Vércsevezér, pedig nem különösebben foglalkozik más nőnemű egyénekkel, mindegyik csak sajnáltatja magát, szerénykedik és csak a drága ékszerek és ruhák vidítják fel őket. De a leendő munkaadója gyors és rendszerző hangsúllyal tart eligazítást, miszerint ők kinn biztosítják a környéket.*
~Na most kell résen lennem és megmutatnom mindenkinek, hogy nem vagyok haszontalan és remélem te is elégedett leszel velem Morf és teljesíted a kívánságom, ami a 'bármit megkapok', mert már tudom mit fogok kérni.~
*Morf is tart egy gyors eligazítást és nagyon szerencsésnek érezheti magát, mert Ryrrossal marad és még megkapják a mélységit is, bár jobban örült volna, ha Morf maga felügyeli őket, de most nem kívánságműsor van. Mikor szétváltak a férfi rákacsint mosolyogva Mynára, amit a lány kacéran viszonoz, de utána egyből elkomolyodik és hagyja magát elvezeti a másik irányba a mélységi társaságával.*
-De Veled még kellemesebb a séta. *Teszi hozzá halkan Ryrrosnak a szőkeség mikor elindulnak és utána csak hallgatja amit mondd a férfi és szemével kémleli az embereket, itt mind átlagos dolgozós emberek vannak, akiket otthon gyerekzaj és lelakott asszonyok várnak.*
-Szerintem nem probléma.*Válaszol, ha Gragos hosszabb ideig nem méltatja meg a félelfet válaszával és folytatja az emberek méregetését, így könnyebb leszűrni az ittenieknek milyen igényeik vannak és milyen kérdésekkel illetve bókokkal tudja majd elcsavarni kiszemeltje vagy kiszemeltjei fejét.* ~Nagyon okos és körültekintő, de vajon mit szól neki a mélységi, hogy Ryrros felveszi itt a vezető szerepét, szeme sarkából odasandít, de a csuklya miatt, ami annak fejét takarja nem valószínű, hogy bármit is láthat. Remélem a csapat munkánk értékelik majd és együttműködik velük.~
A hozzászólás írója (Myna Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 19:33:09
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:37:19
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:37:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Kalózok markában//
*Őt is kissé meglepi, hogy Valahin nem áll ki mellette, de azok után, hogy így ráripakodott, talán nem is bánná, ha nem kéne tovább élveznie a társaságát.*
-Úgy látom nem érti, amit mondok. *Szűri haragosan a fogai közt.* Nem hoz lázba sem a ketreckarc, sem az iható dalocska. Nem. Akarok. El. Menni. Innen. *Jelenti ki határozottan keményen megnyomva minden szót. Ám úgy tűnik, tényleg nem beszélnek egy nyelvet a férfival, az minden ellenállása ellenére megragadja a karját és húzni kezdi.*
-Hé! Engedjen el! *Enyhén megemeli a hangját, hogy nyomatákot adjon szavainak, és mivel erővel nem szállhat szembe vele, ezért marad a passzív ellenállás. Az meg más dolog, hogy legszívesebben képen törölné az erőszakoskodót, de annyira még ő sem önfejű. Nem is vett még részt igazi verekedésben, mindig csak figyelte az utcán vagy a fogadóban folyó bunyókat, és nem most, egy öttagú csapat ellen kéne kipróbálnia magát, még akkor sem, ha nincs egyedül; bár nem tudja, Valahin mennyire lenne hajlandó segíteni neki. Ám mielőtt teljesen lemondana a férfi segítségéről, észreveszi, hogy lassan felemelkedett a székéből.*
~Hmm, hatásos beszéd.~ *Apró, hálás mosoly jelenik meg az arcán, amit egyértelműen a lovagnak címez, aki felszólalt a védelmében.* ~De a "meg is hívlak titeket egy kis jó vörösre " megjegyzés elég ironikus ebben a helyzetben.~ *Még ilyen helyzetben is megőrzi furcsa humorát, bár ezt a megjegyzést most inkább megtartja magának.
A hüvelyből kicsúszó kardra téved a tekintete, és hirtelen támadt öröme aggódásba csap át; nagyon reméli, hogy nem lesz itt semmilyen vérontás, és sikerül fegyver nélkül lerendezni a dolgot. Az egyetlen baj, hogy Arunék nem biztos, hogy vevők erre a lehetőségre.*
*Őt is kissé meglepi, hogy Valahin nem áll ki mellette, de azok után, hogy így ráripakodott, talán nem is bánná, ha nem kéne tovább élveznie a társaságát.*
-Úgy látom nem érti, amit mondok. *Szűri haragosan a fogai közt.* Nem hoz lázba sem a ketreckarc, sem az iható dalocska. Nem. Akarok. El. Menni. Innen. *Jelenti ki határozottan keményen megnyomva minden szót. Ám úgy tűnik, tényleg nem beszélnek egy nyelvet a férfival, az minden ellenállása ellenére megragadja a karját és húzni kezdi.*
-Hé! Engedjen el! *Enyhén megemeli a hangját, hogy nyomatákot adjon szavainak, és mivel erővel nem szállhat szembe vele, ezért marad a passzív ellenállás. Az meg más dolog, hogy legszívesebben képen törölné az erőszakoskodót, de annyira még ő sem önfejű. Nem is vett még részt igazi verekedésben, mindig csak figyelte az utcán vagy a fogadóban folyó bunyókat, és nem most, egy öttagú csapat ellen kéne kipróbálnia magát, még akkor sem, ha nincs egyedül; bár nem tudja, Valahin mennyire lenne hajlandó segíteni neki. Ám mielőtt teljesen lemondana a férfi segítségéről, észreveszi, hogy lassan felemelkedett a székéből.*
~Hmm, hatásos beszéd.~ *Apró, hálás mosoly jelenik meg az arcán, amit egyértelműen a lovagnak címez, aki felszólalt a védelmében.* ~De a "meg is hívlak titeket egy kis jó vörösre " megjegyzés elég ironikus ebben a helyzetben.~ *Még ilyen helyzetben is megőrzi furcsa humorát, bár ezt a megjegyzést most inkább megtartja magának.
A hüvelyből kicsúszó kardra téved a tekintete, és hirtelen támadt öröme aggódásba csap át; nagyon reméli, hogy nem lesz itt semmilyen vérontás, és sikerül fegyver nélkül lerendezni a dolgot. Az egyetlen baj, hogy Arunék nem biztos, hogy vevők erre a lehetőségre.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:23:28
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:23:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
*Teljesen elégedett azzal, ahogy Myna viselkedik eztán. Örül neki, hogy a lány hallgat a szép szóra, és, hogy nem vette zokon a burkolt fenyegetést sem, hiszen akkor nem kapott volna tőle olyan heves csókot, mint a rakodónál.
Miután visszaérnek, és Ryr alig észrevehetően méregeti a vezérasszonyságot, egy csuklyás alak lép hozzájuk, s kérdezősködni kezd. A fél-elf nyomban leveszi, hogy a mélységi - mert, hogy annak tűnik - őket keresi. De roppant felelőtlennek tartja ezt a viselkedést, így látványosan elfordul tőle, és a közelében álló Mynára tekint.*
- Ezt Te sose tedd. *szűri fogai közt alig hallhatóan a szavakat, hogy csak a lány hallja őket. Biztosan érti, mire gondol. Végül elindulnak, Morf pedig hátrébb parancsolja őt tekintetével.
Ryrros nem tud erre nem vigyorogni, így kajánul színpadiasan meghajol, és látványosan lemarad. Reméli, hogy Myna is vele, így a lánynak sem lesz hasonló gondja. Nem is érti, miért figyel rá ennyire.*
~Ráér később is fülelni. Elégedetlenséget nem okozhattam.~
*Végre elérnek a Rumos Rókalyukhoz. A fél-elf megfordult már erre olykor, ilyen-olyan formában, tudja, mit rejt odabent az épület. De most már a környéket is feltérképezte hozzá. Ám hamarosan kiderül, hogy ők nem mennek be. A legvörösebb vércse parancsot ad, majd Morf is hozzájuk, kifejezetten hozzájuk fordul. A "gerlepár" szóra csak megforgatja a szemét, de le nem lohadna vigyora. Örül neki, hogy mellé osztotta a lányt, így ügyelhet rá, hogy semmi rossz ne történjen, ám amikor az általa kiszemelt leendő beszédpartnerét is hozzájuk sorolja a férfi, kezd gyanússá válni számára dolog, hogy a sötételf talán kifejezetten Mynát kapta valamilyen feladatnak. Biztosan nem őt. Ha csak Morfiusz nem tart ennyire tőle. De az nem lehet. Hiszen a férfi úgy véli, hogy már eléggé kiismerte őt ilyen rövid idő alatt.*
- Ó, egy séta mindig kellemes. *válaszol nyomban az alvezérnek, majd Mynába karol, és irányba fordítja a lányt. Ha elindulnak, aztán meg is szólal, amint elég távolságba kerültek a Rókalyuktól.*
- Remélem nem veszed a szívedre, hogy nem karolok beléd is, kedves Graros. *kezdeményez egy rövidke beszélgetést a férfival, bár nem szándékszik éppen most trécseléssel elütni az időt.*
- Véleményem szerint járni kéne erre egyet, aztán elfoglalni mindannyiunknak egy-egy feltűnésmentes pozíciót, inkább úgymond, szerepet, ha mindent rendben találunk addig. Mit gondolsz erről? Na és Te Mynácska? Ha látnánk egy gyanús alakot, el tudnád bűvölni, amíg Graros cimborával elaltatjuk? Egyébként, remek kilátás nyílhat a ládák tetejéről ott, hogy mindent és mindenkit szemmel tarthass, ha gondolod. *fordul ismét a sötételf felé, fejével a rakodó felé bökve, amerre Mynával járt nem is olyan régen. Ezzel is a lehetségesnek tartott feladatára nyíltan, és vigyorogva célozgatva. Aztán nem mond többet, mert szeme eközben is folyvást a környéket pásztázza. Eddig nem lát semmi gyanúsat. Talán nem lesz baj. De az túl egyszerű volna. Mégsem lenne ostobaság az általa kiszemelt ládákra fölmászni. Persze ez nem Mynának való feladat, véleménye szerint. Ám Graros remek íjásznak tűnik. Ő el tudna tűnni a ládák tetején. Olybá látszik, azokat még nem akarják most egy hajóra sem felpakolni. És szép tornyokat halmoztak fel. Myna inkább az a típus, aki a fogadó közelében, ledobva ócska köpenyét, kivillantva vörös ruhácskáját és idomait, eltereli azok figyelmét, akikét kell, amíg Ryr csöndben elvágja a torkukat. Persze csak ha szükséges.*
*Teljesen elégedett azzal, ahogy Myna viselkedik eztán. Örül neki, hogy a lány hallgat a szép szóra, és, hogy nem vette zokon a burkolt fenyegetést sem, hiszen akkor nem kapott volna tőle olyan heves csókot, mint a rakodónál.
Miután visszaérnek, és Ryr alig észrevehetően méregeti a vezérasszonyságot, egy csuklyás alak lép hozzájuk, s kérdezősködni kezd. A fél-elf nyomban leveszi, hogy a mélységi - mert, hogy annak tűnik - őket keresi. De roppant felelőtlennek tartja ezt a viselkedést, így látványosan elfordul tőle, és a közelében álló Mynára tekint.*
- Ezt Te sose tedd. *szűri fogai közt alig hallhatóan a szavakat, hogy csak a lány hallja őket. Biztosan érti, mire gondol. Végül elindulnak, Morf pedig hátrébb parancsolja őt tekintetével.
Ryrros nem tud erre nem vigyorogni, így kajánul színpadiasan meghajol, és látványosan lemarad. Reméli, hogy Myna is vele, így a lánynak sem lesz hasonló gondja. Nem is érti, miért figyel rá ennyire.*
~Ráér később is fülelni. Elégedetlenséget nem okozhattam.~
*Végre elérnek a Rumos Rókalyukhoz. A fél-elf megfordult már erre olykor, ilyen-olyan formában, tudja, mit rejt odabent az épület. De most már a környéket is feltérképezte hozzá. Ám hamarosan kiderül, hogy ők nem mennek be. A legvörösebb vércse parancsot ad, majd Morf is hozzájuk, kifejezetten hozzájuk fordul. A "gerlepár" szóra csak megforgatja a szemét, de le nem lohadna vigyora. Örül neki, hogy mellé osztotta a lányt, így ügyelhet rá, hogy semmi rossz ne történjen, ám amikor az általa kiszemelt leendő beszédpartnerét is hozzájuk sorolja a férfi, kezd gyanússá válni számára dolog, hogy a sötételf talán kifejezetten Mynát kapta valamilyen feladatnak. Biztosan nem őt. Ha csak Morfiusz nem tart ennyire tőle. De az nem lehet. Hiszen a férfi úgy véli, hogy már eléggé kiismerte őt ilyen rövid idő alatt.*
- Ó, egy séta mindig kellemes. *válaszol nyomban az alvezérnek, majd Mynába karol, és irányba fordítja a lányt. Ha elindulnak, aztán meg is szólal, amint elég távolságba kerültek a Rókalyuktól.*
- Remélem nem veszed a szívedre, hogy nem karolok beléd is, kedves Graros. *kezdeményez egy rövidke beszélgetést a férfival, bár nem szándékszik éppen most trécseléssel elütni az időt.*
- Véleményem szerint járni kéne erre egyet, aztán elfoglalni mindannyiunknak egy-egy feltűnésmentes pozíciót, inkább úgymond, szerepet, ha mindent rendben találunk addig. Mit gondolsz erről? Na és Te Mynácska? Ha látnánk egy gyanús alakot, el tudnád bűvölni, amíg Graros cimborával elaltatjuk? Egyébként, remek kilátás nyílhat a ládák tetejéről ott, hogy mindent és mindenkit szemmel tarthass, ha gondolod. *fordul ismét a sötételf felé, fejével a rakodó felé bökve, amerre Mynával járt nem is olyan régen. Ezzel is a lehetségesnek tartott feladatára nyíltan, és vigyorogva célozgatva. Aztán nem mond többet, mert szeme eközben is folyvást a környéket pásztázza. Eddig nem lát semmi gyanúsat. Talán nem lesz baj. De az túl egyszerű volna. Mégsem lenne ostobaság az általa kiszemelt ládákra fölmászni. Persze ez nem Mynának való feladat, véleménye szerint. Ám Graros remek íjásznak tűnik. Ő el tudna tűnni a ládák tetején. Olybá látszik, azokat még nem akarják most egy hajóra sem felpakolni. És szép tornyokat halmoztak fel. Myna inkább az a típus, aki a fogadó közelében, ledobva ócska köpenyét, kivillantva vörös ruhácskáját és idomait, eltereli azok figyelmét, akikét kell, amíg Ryr csöndben elvágja a torkukat. Persze csak ha szükséges.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:37:59
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:37:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
//Odafele//
*Bólint, szerinte is jó lenne, ha Anort most már részletesen tájékoztatnák az őt illető dolgokról, de előbb a vizsga feladat van hátra, amit lehetőség szerint a legnagyobb haszonnal és nagyobb zökkenő mentesen hajtanak, majd végre. Ahogy észreveszi, hogy egyre többen gyülekeznek melléjük, megforgatja a szemét. Úgy tűnik hiába várja a csapat nagy részétől, hogyha lehet feltalálva magukat maradjanak le tisztes távolban. A régiek ezt tudták, hiszen a Főtéren olyan szépen ment, mindenfajta szó nélkül, de az újak...
Aki a sarkában van, annak hátra fordulva int, hogyha lehet ne olyan szorosan kövessék, mint tyúkanyót a kiscsibék, hanem próbáljanak egy kicsit lemaradni. Információ kell mindenkinek és eligazítás ezt megérti, de mindennek meg van a helye és az ideje, a türelem pedig az első és egyik legfontosabb lecke. A bemutatás után Felthys felé biccent a fejével üdvözlés képpen.*
-Morf…
*Mutatkozik be röviden, ha már úgy néz ki ő fogja védeni Riqet, akkor némi bizalmat kapott, igaz nem tőle! Ha Felt, Niras felé megy Riq végre a ki nem mondott kérdését is megválaszolja. Ahogy elhangzik a vörös ajkakról, még inkább nehezére esik, hogy ne mutasson semmit a szívében hirtelen támadt viharból. Ha Ő nem jött, akkor azt szabad akaratából tehette. Ha pedig ez így van ,akkor elhagyta őt és a Vércséket méghozzá szó nélkül. Most először valami düh féle érzés keveredik a szomorúságába, de ismét csak megálljt parancsol az érzelmeknek és összevont szemöldökén kívül semmi nem jelzi mi megy végbe benne. A felbukkanó Selarisra viszont kellemetlenül meglepődik. Az újak amúgy is kissé esetlenül viselkednek, de ez itt mindent felülmúl a kérdezősködésével. Egy feszült félmosoly jelenik meg az arcán és már éppen úgy van vele, hogy egy jobb egyenessel fogja kiütni. Ájultan kevés vizet fog zavarni akárki is legyen, de Riq szavai még időben megakadályozzák benne. Hiába néha lágy szíve van.*
-Csak szólj és elintézem bármikor, hogy ne zavarjon minket.
*Súgja a Vezér fülébe és kissé ingerült kezd lenni. Ez persze nagyban a gyöngyhajú távozásának és nem az esetlen csuklyásnak szól, de ebben a percben ez mindegy.*
//Helyben//
*Sikerül végül a csapatnak eljutnia a találkozó helyre. Riq utasítása világos és egyértelmű, ezért amint ő bemegy a fogadóba, mosolyogva Myna és Ryrr felé fordul.*
-Kedves gerlepár nem szeretnétek sétálni egyet és alaposan körül nézni? Graros veletek tart, hogy ne legyen olyan magányos a sétátok.
*Mutat vigyorogva az egyik irányba, majd Adalt maga mellé inti.*
-Te gyere velem Anor!
*Egy jelentőségteljes pillantást vet Grarosra, hogy tudja átveszi tőle egyik védencét és neki Myna marad egyelőre.*
-Ha körül jártatok és nem találtok semmi gyanúsat, akkor helyezkedjetek úgy, hogy jól lássátok a terepet. Ha pedig gyanúsat láttok... *Vigyorodik el szélesen.* Találjátok fel magatokat! A cél, hogy Riq odabent biztonságban legyen és jó üzletet kössön, mi pedig segítsük mindenben, aztán gazdagon és épségben távozzunk. Ha barátságtalan a fogadtatást, vagy őrt láttok akkor kínos lehet a helyzet, de reméljük minden símán megy. Ha meg nem, ki akar örökké élni?
*Kacsint egyet Mynára mosolyogva, aztán Adalnak intve elindul a másik irányba. A fogadót megkerülve indulnak el és remélhetőleg a többiek is alaposan körülnéznek a másik oldalon. Persze az a cél, hogy ne legyen balhé, se most, se később, de a fene tudja miért, jól esne neki egy kiadós verekedés.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 18:11:41
//Odafele//
*Bólint, szerinte is jó lenne, ha Anort most már részletesen tájékoztatnák az őt illető dolgokról, de előbb a vizsga feladat van hátra, amit lehetőség szerint a legnagyobb haszonnal és nagyobb zökkenő mentesen hajtanak, majd végre. Ahogy észreveszi, hogy egyre többen gyülekeznek melléjük, megforgatja a szemét. Úgy tűnik hiába várja a csapat nagy részétől, hogyha lehet feltalálva magukat maradjanak le tisztes távolban. A régiek ezt tudták, hiszen a Főtéren olyan szépen ment, mindenfajta szó nélkül, de az újak...
Aki a sarkában van, annak hátra fordulva int, hogyha lehet ne olyan szorosan kövessék, mint tyúkanyót a kiscsibék, hanem próbáljanak egy kicsit lemaradni. Információ kell mindenkinek és eligazítás ezt megérti, de mindennek meg van a helye és az ideje, a türelem pedig az első és egyik legfontosabb lecke. A bemutatás után Felthys felé biccent a fejével üdvözlés képpen.*
-Morf…
*Mutatkozik be röviden, ha már úgy néz ki ő fogja védeni Riqet, akkor némi bizalmat kapott, igaz nem tőle! Ha Felt, Niras felé megy Riq végre a ki nem mondott kérdését is megválaszolja. Ahogy elhangzik a vörös ajkakról, még inkább nehezére esik, hogy ne mutasson semmit a szívében hirtelen támadt viharból. Ha Ő nem jött, akkor azt szabad akaratából tehette. Ha pedig ez így van ,akkor elhagyta őt és a Vércséket méghozzá szó nélkül. Most először valami düh féle érzés keveredik a szomorúságába, de ismét csak megálljt parancsol az érzelmeknek és összevont szemöldökén kívül semmi nem jelzi mi megy végbe benne. A felbukkanó Selarisra viszont kellemetlenül meglepődik. Az újak amúgy is kissé esetlenül viselkednek, de ez itt mindent felülmúl a kérdezősködésével. Egy feszült félmosoly jelenik meg az arcán és már éppen úgy van vele, hogy egy jobb egyenessel fogja kiütni. Ájultan kevés vizet fog zavarni akárki is legyen, de Riq szavai még időben megakadályozzák benne. Hiába néha lágy szíve van.*
-Csak szólj és elintézem bármikor, hogy ne zavarjon minket.
*Súgja a Vezér fülébe és kissé ingerült kezd lenni. Ez persze nagyban a gyöngyhajú távozásának és nem az esetlen csuklyásnak szól, de ebben a percben ez mindegy.*
//Helyben//
*Sikerül végül a csapatnak eljutnia a találkozó helyre. Riq utasítása világos és egyértelmű, ezért amint ő bemegy a fogadóba, mosolyogva Myna és Ryrr felé fordul.*
-Kedves gerlepár nem szeretnétek sétálni egyet és alaposan körül nézni? Graros veletek tart, hogy ne legyen olyan magányos a sétátok.
*Mutat vigyorogva az egyik irányba, majd Adalt maga mellé inti.*
-Te gyere velem Anor!
*Egy jelentőségteljes pillantást vet Grarosra, hogy tudja átveszi tőle egyik védencét és neki Myna marad egyelőre.*
-Ha körül jártatok és nem találtok semmi gyanúsat, akkor helyezkedjetek úgy, hogy jól lássátok a terepet. Ha pedig gyanúsat láttok... *Vigyorodik el szélesen.* Találjátok fel magatokat! A cél, hogy Riq odabent biztonságban legyen és jó üzletet kössön, mi pedig segítsük mindenben, aztán gazdagon és épségben távozzunk. Ha barátságtalan a fogadtatást, vagy őrt láttok akkor kínos lehet a helyzet, de reméljük minden símán megy. Ha meg nem, ki akar örökké élni?
*Kacsint egyet Mynára mosolyogva, aztán Adalnak intve elindul a másik irányba. A fogadót megkerülve indulnak el és remélhetőleg a többiek is alaposan körülnéznek a másik oldalon. Persze az a cél, hogy ne legyen balhé, se most, se később, de a fene tudja miért, jól esne neki egy kiadós verekedés.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 18:11:41
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:41:08
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:41:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ki mint vet, úgy arat//
*Az odaúton Anor elcsípi fél füllel, hogy a vörös vezér megemlíti az ő nevét is Morfnak. Nem hallja pontosan, hogy miről beszélnek, de szinte biztos benne, hogy az ő neve is elhangzott.*
~Biztos a házról érdeklődik, remélem mielőbb mielőbb megvendégelhetem ezt a szépséget.~
*Elhangzik az utasítás, ezt már tisztán érti, éppen ezért máris szinte önjáróvá alakítja magát. Kezével ellenőrzi a tőrét, hogy még megvan-e és elindul, hogy körbejárja a kocsmát. Csak reméli, hogy legalább Morf vagy Graros vele tart, hisz tudja, a kikötő kocsmája akár veszélyes is lehet egy olyan feltűnő csoportosulásnak, mint ők.*
*Az odaúton Anor elcsípi fél füllel, hogy a vörös vezér megemlíti az ő nevét is Morfnak. Nem hallja pontosan, hogy miről beszélnek, de szinte biztos benne, hogy az ő neve is elhangzott.*
~Biztos a házról érdeklődik, remélem mielőbb mielőbb megvendégelhetem ezt a szépséget.~
*Elhangzik az utasítás, ezt már tisztán érti, éppen ezért máris szinte önjáróvá alakítja magát. Kezével ellenőrzi a tőrét, hogy még megvan-e és elindul, hogy körbejárja a kocsmát. Csak reméli, hogy legalább Morf vagy Graros vele tart, hisz tudja, a kikötő kocsmája akár veszélyes is lehet egy olyan feltűnő csoportosulásnak, mint ők.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:14:08
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:14:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Ki mint vet, úgy arat//
//Odafele//
*Csendben hallgatja végig Morf gyors és lényegre törő jelentését, figyelmét pedig nem kerüli el a figyelmeztető pillantás, ami a fél-elfet illeti.
Nem baj, ha már az elején megtanulja mindenki, hogy van amibe nem illendő beleütniük az orrukat.
Eddig szaglászhattak akármerre kényük, kedvük szerint, de ezt az irány most egy kicsit szabályozni fogják. Nem lenne túl jó, ha túl szabadon vennék egyesek a Vércsék csapatát, még belülről sem.*
- Remek. Anorral amint lehet beszélni szeretnék, ahogy később az újakkal és a többiekkel is, de ezek majd ráérnek a Menedékben is vagy épp Anornál.
*Felthys épp ekkor éri be őket, s habár egy-két szót már elcsíphetett Morfal való beszélgetésükből, Riq szemrebbenés nélkül fordul a szőke fél-lovag felé.*
- Őt itt Felthys.
*Mutatja be a férfit Morfnak, majd Felt felé fordul.*
- Pénzt szerünk, ha odaérünk a Rumos Rókalyukba, megkérhetlek, hogy maradj mellettem, mint személyi testőr. Nem bízom a megbízónkban, ahogy ő se fog bennünk.
*A válla fölött hátrasandít a csapatra, majd némi számot tevés után még hozzáfűzi mondandójához.*
- Kérlek keresd meg Nirast és ha szólok, kövessetek.
*Ha Felthys lemarad, hogy beszéljen Nirassal, végre figyelmét csak Morfnak tudja szánni, még ha ez nem is több néhány gyorsan lepörgő percnél.*
- Nem tudom mi van vele. Már rég itt kéne lennie. Sajnálom.
*Szorítja meg egy pillanatra régi barátja kezét. Nem is tudja, hogy mit mondhatna még, de ekkor feltűnik egy újabb köpenyes alak és minden elővigyázatosság, meggondolt cselekedet nélkül elkezd beszélni a csapathoz.*
~Selaris... ~
*Legszívesebben csak fogná a fejét ezen a mélységin, de legalább eltereli az eseményeket. Ha valaki még egy kicsit fel akarja bosszantani a mai napon, az nagyon jó irányba halad... válla fölött újból visszanéz, de a sötételf tekintete helyett FElthysét keresi még és villanó fekete pillantásából reméli megérti a férfi, hogy legyen szíves a szerencsétlent közelebb hozni, mielőtt bármi másba belekezdhetne.*
//Helyben//
*Ha Selaris valahogyan mellé kerülne, egy egyszerű kézmozdulattal szótlanságra inti, míg meg nem érkeznek a Rumos Rókalyukba. Ott, a bejárat előtt aztán megál, majd hátrafordul a csapat felé.*
- Felthys, Niras, ti kövessetek és bent alaposan nézzetek körül, védve a kijáratot... Selaris te is gyere, de maradj csöndben, utána mondom tovább.
*Most pedig Morf és a csapat többi feléhez szól gyors ütemű, rendszerező hangsúllyal.*
- Morf, járjátok körül a kocsmát és biztosítsátok a környéket.
*Azzal az ajtó felé lép és benyit a Rókalyuk ajtaján, ahol is a pult mögött álló fickó máris int a megfelelő asztal felé. Ő maga meg is indul a találka pont felé, míg reméli a többiek betartják utasításait.
Elegáns könnyedséggel foglal helyet az összekötővel szemben, majd egyből a lényegre térve bele is kezd.*
- Miről lenne szó és mennyiért?
*Legalább látja majd, hogy a másik mennyire van képben a dolgokkal.*
//Odafele//
*Csendben hallgatja végig Morf gyors és lényegre törő jelentését, figyelmét pedig nem kerüli el a figyelmeztető pillantás, ami a fél-elfet illeti.
Nem baj, ha már az elején megtanulja mindenki, hogy van amibe nem illendő beleütniük az orrukat.
Eddig szaglászhattak akármerre kényük, kedvük szerint, de ezt az irány most egy kicsit szabályozni fogják. Nem lenne túl jó, ha túl szabadon vennék egyesek a Vércsék csapatát, még belülről sem.*
- Remek. Anorral amint lehet beszélni szeretnék, ahogy később az újakkal és a többiekkel is, de ezek majd ráérnek a Menedékben is vagy épp Anornál.
*Felthys épp ekkor éri be őket, s habár egy-két szót már elcsíphetett Morfal való beszélgetésükből, Riq szemrebbenés nélkül fordul a szőke fél-lovag felé.*
- Őt itt Felthys.
*Mutatja be a férfit Morfnak, majd Felt felé fordul.*
- Pénzt szerünk, ha odaérünk a Rumos Rókalyukba, megkérhetlek, hogy maradj mellettem, mint személyi testőr. Nem bízom a megbízónkban, ahogy ő se fog bennünk.
*A válla fölött hátrasandít a csapatra, majd némi számot tevés után még hozzáfűzi mondandójához.*
- Kérlek keresd meg Nirast és ha szólok, kövessetek.
*Ha Felthys lemarad, hogy beszéljen Nirassal, végre figyelmét csak Morfnak tudja szánni, még ha ez nem is több néhány gyorsan lepörgő percnél.*
- Nem tudom mi van vele. Már rég itt kéne lennie. Sajnálom.
*Szorítja meg egy pillanatra régi barátja kezét. Nem is tudja, hogy mit mondhatna még, de ekkor feltűnik egy újabb köpenyes alak és minden elővigyázatosság, meggondolt cselekedet nélkül elkezd beszélni a csapathoz.*
~Selaris... ~
*Legszívesebben csak fogná a fejét ezen a mélységin, de legalább eltereli az eseményeket. Ha valaki még egy kicsit fel akarja bosszantani a mai napon, az nagyon jó irányba halad... válla fölött újból visszanéz, de a sötételf tekintete helyett FElthysét keresi még és villanó fekete pillantásából reméli megérti a férfi, hogy legyen szíves a szerencsétlent közelebb hozni, mielőtt bármi másba belekezdhetne.*
//Helyben//
*Ha Selaris valahogyan mellé kerülne, egy egyszerű kézmozdulattal szótlanságra inti, míg meg nem érkeznek a Rumos Rókalyukba. Ott, a bejárat előtt aztán megál, majd hátrafordul a csapat felé.*
- Felthys, Niras, ti kövessetek és bent alaposan nézzetek körül, védve a kijáratot... Selaris te is gyere, de maradj csöndben, utána mondom tovább.
*Most pedig Morf és a csapat többi feléhez szól gyors ütemű, rendszerező hangsúllyal.*
- Morf, járjátok körül a kocsmát és biztosítsátok a környéket.
*Azzal az ajtó felé lép és benyit a Rókalyuk ajtaján, ahol is a pult mögött álló fickó máris int a megfelelő asztal felé. Ő maga meg is indul a találka pont felé, míg reméli a többiek betartják utasításait.
Elegáns könnyedséggel foglal helyet az összekötővel szemben, majd egyből a lényegre térve bele is kezd.*
- Miről lenne szó és mennyiért?
*Legalább látja majd, hogy a másik mennyire van képben a dolgokkal.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:08:22
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Kalózok markában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Valahin csendben ül a székén és tanújelét sem adja arról, hogy túlságosan is érdekelné az ami körülötte történik. Pedig miután jobban szemügyre vette a hozzá egyre közelebb lépő férfiakat, keze ösztönösen is megfeszül az oldalán logó kard gombján. Mélyen ülő szemei pedig újra a Dina mellett álló vezére tévednek és ezúttal már le sem veszi róla a tekintetét, mely minden egyes szóval és tettel egyre komorabbá válik. Bár mikor végre a vörös hajú leányzó is kiakad a férfi túlságosan is nyílt udvarlásán, bár ha lehet azt annak mondani, egy apró kis mosoly ül ki az arcára. ~Legalább minden mérge ellenére se olyan buta, hogy velük menjen.~ gondolja a leányról. De a lovag túl sokáig tartó tétlensége csak egyre bátrabbá teszi a férfiakat, sőt egyre jobban kezdik őt használni egyfajta céltáblának, melynek nem titkolt célja a férfi becsületének aláásása és tétlenségén való nyílt élcelődés és gúnyolódás. Mások talán már rég felpattantak volna, hogy szóvá tegyék a férfiak sértegetését.~Valahir már rég kardot is rántott volna.~ jut eszébe egy pillanatra öccse vad és meggondolatlan viselkedése. Mások éppen nyíltan engednék, hogy Dinát nyugodtan magukkal vigyék, csak ne érje őt magukat sérülés. De hogy Valahin melyik? Az abban a pillanatban derül ki, mikor a férfi lágyan ugyan, de elkezdi magához húzni a lányt. ~Öten vannak.~ tekintette az éppen őt ócsároló férfira terelődik, aki nyíltan állítja, hogy a leány csak egy kósza numerára kell neki. ~ Talán kettőt vagy hármat el tudok intézni közölük, de a páncélom nélkül ugyanolyan sebezhető vagyok mint őt. Dinát pedig…~ figyelmét újra a vezetőjük vonja magára, aki leszidja a mögötte álló testőrét, majd nem rest bemutatkozni Dina-nak és próbálja továbbra is meggyőzni őt. ~... őt nem vonhatom bele ebbe. Itt túl kevés a hely, semmire megyek egy hosszúkarddal és őt is veszélybe sodorhatom.~ Sóhajt fel.*
- Ne feled, hogy minden sármos arc tönkre tehető. Nem kell más hozzá, mint egy éles penge vagy egy erős kéz. *szavaiból nehéz kivenni, hogy burkolt fenyegetése milyen súlyt is hordoz magában. De az mindenki számára egyértelmű, hogy Arun-nak szánta.* Szóval a kérdés az. *áll fel lassan és kimérten, mellőzve akármilyen hirtelen mozdulatot, mely arra sarkalná vendégeiket, hogy meggondolatlanságot műveljenek. Miután pedig kiegyenesedett és kihívóan kihúzza magát, tudatosul csak benne, hogy a hat és fél láb magasságával, mennyivel is magasodik a férfiak fölé. Ruházata ugyanakkor még jobban kihangsúlyozza edzett testét, mely a ruha alatt jócskán dagad az izmoktól, azok pedig abban a pillanatban még jobban megfeszülnek, remélve, hogy ezzel elriasztja a kéretlen vendégeit. Bár bal kézfeje mégis lecsúszik kardja gombjáról a markolatára és erősen megragadja.* Elengedett-e a leányt és visszaültök a helyetekre. Ebben az esetben még meg is hívlak titeket egy kis jó vörösre és elfelejtjük sértő szavaidat. *mosolyodik el* Vagy próbára teszitek a képességeteket egy lovaggal szemben és akkor az egyetlen vörös dolog amit látni fogtok a mai nap, az a saját véretek lesz. *a kard egy centit csúszik csak kifelé a hüvelyéből és éles hangja, miközben a bőrön végigcsúszik, utánozhatatlan egy hozzáértő harcos számára.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 11:13:47
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Valahin csendben ül a székén és tanújelét sem adja arról, hogy túlságosan is érdekelné az ami körülötte történik. Pedig miután jobban szemügyre vette a hozzá egyre közelebb lépő férfiakat, keze ösztönösen is megfeszül az oldalán logó kard gombján. Mélyen ülő szemei pedig újra a Dina mellett álló vezére tévednek és ezúttal már le sem veszi róla a tekintetét, mely minden egyes szóval és tettel egyre komorabbá válik. Bár mikor végre a vörös hajú leányzó is kiakad a férfi túlságosan is nyílt udvarlásán, bár ha lehet azt annak mondani, egy apró kis mosoly ül ki az arcára. ~Legalább minden mérge ellenére se olyan buta, hogy velük menjen.~ gondolja a leányról. De a lovag túl sokáig tartó tétlensége csak egyre bátrabbá teszi a férfiakat, sőt egyre jobban kezdik őt használni egyfajta céltáblának, melynek nem titkolt célja a férfi becsületének aláásása és tétlenségén való nyílt élcelődés és gúnyolódás. Mások talán már rég felpattantak volna, hogy szóvá tegyék a férfiak sértegetését.~Valahir már rég kardot is rántott volna.~ jut eszébe egy pillanatra öccse vad és meggondolatlan viselkedése. Mások éppen nyíltan engednék, hogy Dinát nyugodtan magukkal vigyék, csak ne érje őt magukat sérülés. De hogy Valahin melyik? Az abban a pillanatban derül ki, mikor a férfi lágyan ugyan, de elkezdi magához húzni a lányt. ~Öten vannak.~ tekintette az éppen őt ócsároló férfira terelődik, aki nyíltan állítja, hogy a leány csak egy kósza numerára kell neki. ~ Talán kettőt vagy hármat el tudok intézni közölük, de a páncélom nélkül ugyanolyan sebezhető vagyok mint őt. Dinát pedig…~ figyelmét újra a vezetőjük vonja magára, aki leszidja a mögötte álló testőrét, majd nem rest bemutatkozni Dina-nak és próbálja továbbra is meggyőzni őt. ~... őt nem vonhatom bele ebbe. Itt túl kevés a hely, semmire megyek egy hosszúkarddal és őt is veszélybe sodorhatom.~ Sóhajt fel.*
- Ne feled, hogy minden sármos arc tönkre tehető. Nem kell más hozzá, mint egy éles penge vagy egy erős kéz. *szavaiból nehéz kivenni, hogy burkolt fenyegetése milyen súlyt is hordoz magában. De az mindenki számára egyértelmű, hogy Arun-nak szánta.* Szóval a kérdés az. *áll fel lassan és kimérten, mellőzve akármilyen hirtelen mozdulatot, mely arra sarkalná vendégeiket, hogy meggondolatlanságot műveljenek. Miután pedig kiegyenesedett és kihívóan kihúzza magát, tudatosul csak benne, hogy a hat és fél láb magasságával, mennyivel is magasodik a férfiak fölé. Ruházata ugyanakkor még jobban kihangsúlyozza edzett testét, mely a ruha alatt jócskán dagad az izmoktól, azok pedig abban a pillanatban még jobban megfeszülnek, remélve, hogy ezzel elriasztja a kéretlen vendégeit. Bár bal kézfeje mégis lecsúszik kardja gombjáról a markolatára és erősen megragadja.* Elengedett-e a leányt és visszaültök a helyetekre. Ebben az esetben még meg is hívlak titeket egy kis jó vörösre és elfelejtjük sértő szavaidat. *mosolyodik el* Vagy próbára teszitek a képességeteket egy lovaggal szemben és akkor az egyetlen vörös dolog amit látni fogtok a mai nap, az a saját véretek lesz. *a kard egy centit csúszik csak kifelé a hüvelyéből és éles hangja, miközben a bőrön végigcsúszik, utánozhatatlan egy hozzáértő harcos számára.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.30 11:13:47
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3808-3827