Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-21 18:53:29
Üzenet elküldve: 2015-06-21 18:53:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
- Az lehet, *Bólint a férfi feltevésére.* viszont nem nagyon van időm és alkalmam, hogy megszokjam, a pénzről nem is beszélve. Ahhoz drága, hogy minden nap akár több pohárral is megigyak, így marad az, hogy alkalmanként legurítok egy-egy adagot, de ennyi. És ha őszinte akarok lenni, nekem sem erőre, sem a nyelvem megeresztésére nincs szükségem, tökéletesen érzem magam alkohol nélkül is. Most képzelje el, ha innék pár pohárral, és még többet locsognék, mint amúgy. Ha mindent kimondanék, ami éppen eszembe jut, akkor nem hiszem, hogy sokan bírnák a társaságom; így is kevesen vannak, akik meghallgatnak. Bár annak örülök, hogy maga megteszi, ezért próbálom is visszafogni magam... Öhm, ami most megint nem igazán sikerült. *Pirul el alig észrevehetően, mikor tudatosul benne, hogy ismét nem figyelt a nyelvére. És a kérdéseket feltéve sem nagyon sikerül: átkozott gyermeklelkű kíváncsiság.*
- Igen, bocsánat. *Bólogat hevesen jelezve, hogy kezdi észrevenni magát a heves szóáradatok közepette.* Persze, szívesen mesélek majd én is. *Mosolyog lelkesen, de rögtön el is hallgat, hogy halhassa a lovag válaszát. Figyelmesen végig is hallgatja, és ugyan merül fel még benne kérdés, főleg a lovagi létet illetően, egyelőre inkább megtartja azokat magának. S talán női mivoltának köszönhetően, a szerelmi történetet is szívesen megismerné, de ő is érzi, hogy az után érdeklődni már határozottan szemtelenség lenne.*
- Azért remélem, én is megfelelő leszek egy darabig, ha ugyan a kardodra és az életedre nem is tartok igényt, mivel a társaságodat nagyon kellemesnek találom. S én kifejezetten örülök a találkozásnak, még akkor is, ha egyedül vagyok a véleményemmel. *Jelenti ki határozottan.* Na, most azt hiszem én jövök. Itt nevelkedtem föl, ennek a kikötőnek a környékén. A szüleimet nem ismertem, Dory, az öregasszony, aki felnevelt azt mesélte, hogy a dokkok közelében talált rám egyik éjszaka. Szerencsém volt, hogy nem az egyik matróz vagy kereskedő talált rám, mert akkor már jó eséllyel rabszolgaként sínylődnék egy hajó gyomrában. Ám így csodás gyerekkorom lehetett. Dory itt, a Rókalyukban dolgozott, a pultosnak segített a főzésben, de én csak aludni és enni jártam be. Időm nagy részét már suhanc korom óta azzal töltöttem, mint most, munkát kerestem. Általában a kereskedőknek segítettem cipelni az áruikat, amiken a kikötőben akartak túladni. Talán ez is az egyik oka, hogy most is jól bírom az ilyen jellegű munkát. *Teszi hozzá kuncogva.* És igazából ennyi lenne, nem valami izgalmas. A kikötő területét is csak párszor hagytam el, mikor Artheinorba kellett mennem egy-egy elvégzendő feladat miatt. *Történetét befejezve várakozó tekintettel néz a férfira, nem tudja mit mondhatna még, így a másikra bízza a beszélgetés továbbhajtását.*
- Az lehet, *Bólint a férfi feltevésére.* viszont nem nagyon van időm és alkalmam, hogy megszokjam, a pénzről nem is beszélve. Ahhoz drága, hogy minden nap akár több pohárral is megigyak, így marad az, hogy alkalmanként legurítok egy-egy adagot, de ennyi. És ha őszinte akarok lenni, nekem sem erőre, sem a nyelvem megeresztésére nincs szükségem, tökéletesen érzem magam alkohol nélkül is. Most képzelje el, ha innék pár pohárral, és még többet locsognék, mint amúgy. Ha mindent kimondanék, ami éppen eszembe jut, akkor nem hiszem, hogy sokan bírnák a társaságom; így is kevesen vannak, akik meghallgatnak. Bár annak örülök, hogy maga megteszi, ezért próbálom is visszafogni magam... Öhm, ami most megint nem igazán sikerült. *Pirul el alig észrevehetően, mikor tudatosul benne, hogy ismét nem figyelt a nyelvére. És a kérdéseket feltéve sem nagyon sikerül: átkozott gyermeklelkű kíváncsiság.*
- Igen, bocsánat. *Bólogat hevesen jelezve, hogy kezdi észrevenni magát a heves szóáradatok közepette.* Persze, szívesen mesélek majd én is. *Mosolyog lelkesen, de rögtön el is hallgat, hogy halhassa a lovag válaszát. Figyelmesen végig is hallgatja, és ugyan merül fel még benne kérdés, főleg a lovagi létet illetően, egyelőre inkább megtartja azokat magának. S talán női mivoltának köszönhetően, a szerelmi történetet is szívesen megismerné, de ő is érzi, hogy az után érdeklődni már határozottan szemtelenség lenne.*
- Azért remélem, én is megfelelő leszek egy darabig, ha ugyan a kardodra és az életedre nem is tartok igényt, mivel a társaságodat nagyon kellemesnek találom. S én kifejezetten örülök a találkozásnak, még akkor is, ha egyedül vagyok a véleményemmel. *Jelenti ki határozottan.* Na, most azt hiszem én jövök. Itt nevelkedtem föl, ennek a kikötőnek a környékén. A szüleimet nem ismertem, Dory, az öregasszony, aki felnevelt azt mesélte, hogy a dokkok közelében talált rám egyik éjszaka. Szerencsém volt, hogy nem az egyik matróz vagy kereskedő talált rám, mert akkor már jó eséllyel rabszolgaként sínylődnék egy hajó gyomrában. Ám így csodás gyerekkorom lehetett. Dory itt, a Rókalyukban dolgozott, a pultosnak segített a főzésben, de én csak aludni és enni jártam be. Időm nagy részét már suhanc korom óta azzal töltöttem, mint most, munkát kerestem. Általában a kereskedőknek segítettem cipelni az áruikat, amiken a kikötőben akartak túladni. Talán ez is az egyik oka, hogy most is jól bírom az ilyen jellegű munkát. *Teszi hozzá kuncogva.* És igazából ennyi lenne, nem valami izgalmas. A kikötő területét is csak párszor hagytam el, mikor Artheinorba kellett mennem egy-egy elvégzendő feladat miatt. *Történetét befejezve várakozó tekintettel néz a férfira, nem tudja mit mondhatna még, így a másikra bízza a beszélgetés továbbhajtását.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-21 08:38:49
Üzenet elküldve: 2015-06-21 08:38:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úr-szolga//
*Dinara a ruháit meghazudtoló eleganciával foglal helyet előtte. Egyenes hát mely nekifeszül a szék támlájának, visszafogott viselkedés, mely egy nagyon is jól nevelt lányra utal. ~A ruhái ellenére, senki sem mondaná meg, hogy nem egy nemesasszony.~ néz rá kíváncsi tekintettel. ~Érdekes.~ kortyol még egyet a borból, mely egyre édesebbnek tűnik és lassan kezdi elhagyni a savas utóízt is, majd az asztalra rakja. ~Nem hittem, hogy több egy koszos utcalánynál, de...~ simogatja meg kíváncsiságában az állát, miközben a leányt hallgatja, ki udvariasan visszautasítja a bort és még meg is indokolja az egyszerű okát, melyen a lovag elmosolyodik.*
- Hát ha nem iszol eleget, soha meg nem szokod! *újra a kupáért nyúl és újra nagyot húz belőle.* Jó szomjoltó. *egy újabb apró korty* Segít emlékezni vagy éppen felejteni. Erőt önt a gyávába és ha kell megereszti annak a nyelvét, aki amúgy nem merne szólni. Mindez egy nedűben. *újabb korty és Valahin azt veszi észre, hogy a kupa már félig üres is.
Dina azonban váratlanul megköszörüli a torkát abban a pár másodpercnyi néma csendben, és kihasználva a helyzetet engedélyt kér egy kérdésre.*
- Kérdez csak. *néz rá a lovag. A kupa, halkan, ismét a laphoz csapódik, ő pedig hátradől a székében és némán hallgatja a lányt, aki belefelejtkezve az ígéretébe, azonnal hadarni kezdi a kérdéseit. Egyiket a másik után, melynek témája mind a lovag.* Elég lesz. *emeli fel a kezét, hogy újra csitítsa a lányt.* Ha én mesélek magamról, neked is ezt kell majd tenned, ugye ezt tudod? *szegezi most ő a leánynak a kérdést egy széles mosoly kíséretében. De alig várva meg a válaszát, máris a pohárért nyúl, és nagyot kortyol belőle, mielőtt belekezdene.* Wegtoren-ből, a Tűz városából származok. Atyám és az öcsém még mindig ott élnek, mondhatni, elég jómódban. *újabb korty bor.* De én… mondjuk úgy, hogy lovagi eskümnek eleget téve, magam mögött hagytam rangot, címet, aranyat és… *apró, csalódott mosoly ül ki az arcára, melyet abban a pillanatban újra a kupa takar el.* … szerelmet. *csapja egy kicsit erősebben a kupát az asztalhoz.* És azóta szinte mindenhol megfordultam. Kerestem azt az embert, kinek felajánlhatom a kardomat, a becsületemet és az életemet. *emeli fel ismét a poharat* Bár eddig mindig is rosszul döntöttem, szóval fikarcnyi esélyem van rá, hogy ebben a városban rám mosolyog a szerencse. *húzza le a maradék bort, ezzel kiürítve a korsót és ezúttal lágyan rakja vissza az asztallapra* Bár most itt vagy te. *néz Dinara-ra* Már ha ezt szerencsének lehet mondani.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.21 13:20:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás (*).
*Dinara a ruháit meghazudtoló eleganciával foglal helyet előtte. Egyenes hát mely nekifeszül a szék támlájának, visszafogott viselkedés, mely egy nagyon is jól nevelt lányra utal. ~A ruhái ellenére, senki sem mondaná meg, hogy nem egy nemesasszony.~ néz rá kíváncsi tekintettel. ~Érdekes.~ kortyol még egyet a borból, mely egyre édesebbnek tűnik és lassan kezdi elhagyni a savas utóízt is, majd az asztalra rakja. ~Nem hittem, hogy több egy koszos utcalánynál, de...~ simogatja meg kíváncsiságában az állát, miközben a leányt hallgatja, ki udvariasan visszautasítja a bort és még meg is indokolja az egyszerű okát, melyen a lovag elmosolyodik.*
- Hát ha nem iszol eleget, soha meg nem szokod! *újra a kupáért nyúl és újra nagyot húz belőle.* Jó szomjoltó. *egy újabb apró korty* Segít emlékezni vagy éppen felejteni. Erőt önt a gyávába és ha kell megereszti annak a nyelvét, aki amúgy nem merne szólni. Mindez egy nedűben. *újabb korty és Valahin azt veszi észre, hogy a kupa már félig üres is.
Dina azonban váratlanul megköszörüli a torkát abban a pár másodpercnyi néma csendben, és kihasználva a helyzetet engedélyt kér egy kérdésre.*
- Kérdez csak. *néz rá a lovag. A kupa, halkan, ismét a laphoz csapódik, ő pedig hátradől a székében és némán hallgatja a lányt, aki belefelejtkezve az ígéretébe, azonnal hadarni kezdi a kérdéseit. Egyiket a másik után, melynek témája mind a lovag.* Elég lesz. *emeli fel a kezét, hogy újra csitítsa a lányt.* Ha én mesélek magamról, neked is ezt kell majd tenned, ugye ezt tudod? *szegezi most ő a leánynak a kérdést egy széles mosoly kíséretében. De alig várva meg a válaszát, máris a pohárért nyúl, és nagyot kortyol belőle, mielőtt belekezdene.* Wegtoren-ből, a Tűz városából származok. Atyám és az öcsém még mindig ott élnek, mondhatni, elég jómódban. *újabb korty bor.* De én… mondjuk úgy, hogy lovagi eskümnek eleget téve, magam mögött hagytam rangot, címet, aranyat és… *apró, csalódott mosoly ül ki az arcára, melyet abban a pillanatban újra a kupa takar el.* … szerelmet. *csapja egy kicsit erősebben a kupát az asztalhoz.* És azóta szinte mindenhol megfordultam. Kerestem azt az embert, kinek felajánlhatom a kardomat, a becsületemet és az életemet. *emeli fel ismét a poharat* Bár eddig mindig is rosszul döntöttem, szóval fikarcnyi esélyem van rá, hogy ebben a városban rám mosolyog a szerencse. *húzza le a maradék bort, ezzel kiürítve a korsót és ezúttal lágyan rakja vissza az asztallapra* Bár most itt vagy te. *néz Dinara-ra* Már ha ezt szerencsének lehet mondani.
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.21 13:20:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás (*).
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-20 17:11:27
Üzenet elküldve: 2015-06-20 17:11:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Úr-szolga//
*Látja a férfi szemében az enyhe meglepettséget, így egy pillanatra el is bizonytalanodik a szobát illetően, de végül alaptalannak bizonyul az aggodalma. A felhívásra engedelmesen helyet foglal a széken, majd lábait maga alá húzva, kezét az ölébe térve vár. Mivel nem szabad feleslegesen fecsegnie, ezért kissé feszengve érzi magát, nem tudja mit mondhatna, aminek van mondanivalója.*
- Nem. *Helyesel a kijelentésre egy halovány mosoly kíséretében.* Nem szoktam alkoholt inni, mármint nem túl gyakran. De örülök, hogy ízlik. *Tényleg elég ritkán kerül alkohol tartalmú ital a poharába, az is főleg bor, ne valami tömény, és az is csak akkor, hogyha nagyon magába van zuhanva. Nem mintha nem szeretné az ízét, csak túl hamar elbódul tőle, így már akár a második pohár bor is kiütheti, ha rossz napja van.*
- És, khm *Idegesen megköszörüli a torkát.* kérdezhetek valamit? *Nehezen tudja magában tartani az épp eszébe jutó megjegyzéseit, de a kérdései még annális inkább kikívánkoznak. Ha tagadóválaszt kap, akkor inkább nem feszegeti a húrt, és csendben marad, viszont ha esélyt kap kíváncsiságakielégítésére, akkor ki is használja az alkalmat.* Honnan érkezett ide? És hova tart? Artheniorba? Mi dolga van errefelé? Vagy csak kalandozik erre-arra, és most erre sodorta az élet? *Ismét kicsit megszaporodnak a kérdései, de szeretne többet megtudni a férfiról.*
*Látja a férfi szemében az enyhe meglepettséget, így egy pillanatra el is bizonytalanodik a szobát illetően, de végül alaptalannak bizonyul az aggodalma. A felhívásra engedelmesen helyet foglal a széken, majd lábait maga alá húzva, kezét az ölébe térve vár. Mivel nem szabad feleslegesen fecsegnie, ezért kissé feszengve érzi magát, nem tudja mit mondhatna, aminek van mondanivalója.*
- Nem. *Helyesel a kijelentésre egy halovány mosoly kíséretében.* Nem szoktam alkoholt inni, mármint nem túl gyakran. De örülök, hogy ízlik. *Tényleg elég ritkán kerül alkohol tartalmú ital a poharába, az is főleg bor, ne valami tömény, és az is csak akkor, hogyha nagyon magába van zuhanva. Nem mintha nem szeretné az ízét, csak túl hamar elbódul tőle, így már akár a második pohár bor is kiütheti, ha rossz napja van.*
- És, khm *Idegesen megköszörüli a torkát.* kérdezhetek valamit? *Nehezen tudja magában tartani az épp eszébe jutó megjegyzéseit, de a kérdései még annális inkább kikívánkoznak. Ha tagadóválaszt kap, akkor inkább nem feszegeti a húrt, és csendben marad, viszont ha esélyt kap kíváncsiságakielégítésére, akkor ki is használja az alkalmat.* Honnan érkezett ide? És hova tart? Artheniorba? Mi dolga van errefelé? Vagy csak kalandozik erre-arra, és most erre sodorta az élet? *Ismét kicsit megszaporodnak a kérdései, de szeretne többet megtudni a férfiról.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-20 15:17:57
Üzenet elküldve: 2015-06-20 15:17:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Miközben Dina, Valahin parancsának engedelmeskedve odébbáll és azon nyomban elkezdi intézni a rá szabott feladatott, a lovagnak marad egy kevés ideje, hogy egy kicsit jobban szemügyre vegye a fogadott. A középen elhelyezett hatalmas pultot, melyhez a leány igyekszik és ahol még abban a pillanatban is látni a néha felcsillanó halvány fényt, a fogadós mögötti kemencéből. A falakon logó, addig és ezután is ismeretlen mesterektől származó freskókat, melyek éppúgy belevesznek a teremben uralkodó, fáklyafényes sötétségbe mint maga a lovag. A tekintette a tőle balra elhelyezett színpadra téved, ami halvány mosolyra készteti őt. ~De régen volt már.~ jut eszébe egy régi emlék, egy fogadóról, egy vörös hajú leányról, egy bárdról és az öcséről. Egy emlék, egy történet, mely túl régen történt. ~És túl sok minden azóta. ~ hajtja le a fejét, miközben bal keze továbbra is, az asztalon lévő erszényén pihen, jobb keze pedig ütemesen veregeti az asztal kissé kopott lapját. Abban a félhomályba vesző kis sarokban pedig, nem tűnik többnek, egy egyszerű utazónál. Sőt keresztbe vetett lábainak hála, ha az ember nem éppen arra kíváncsi, még az oldalán lógó kardot sem veszi észre. Valahin pedig csak némán néz maga elé, emlékeibe merülve észre sem veszi, hogy Dina visszaér hozzá. ~Hogy?~ néz a lányra, ahogyan az elé rakja a korsót és mellé a kulcsot is, majd gyorsan, ahogyan ő szokta, sebtében közli vele a híreket. ~Igen…. a szoba.~ tekint le a kulcsra és a borra. *
– Jó. *néz fel a leány arcára, miközben kezével abbahagyja az asztallal való játszadozást és a kupáért nyúl* Ülj le. *mutat előtte előzékenyen a vele szemközti székre. Bár nem arra, mellyel az asztal éppen elválasztaná őket és ugyanakkor reméli azt is, hogy a leány elfogadja a meghívását. Csak ezután ragadja meg a kancsót és keveri kicsit meg egy apró kis csuklómozdulattal a benne lévő nedűt.* Nem hoztál magadnak is bort. *szegezi a lánynak a tényt.* Így hogyan beszéljünk illően? *kérdezi tőle, majd kortyol egyet a borból. Kissé savanykás ugyan, de neki ez éppen így jó.* Pedig nagyon is finom. Igazad volt. *mosolyog rá.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 18:13:10
– Jó. *néz fel a leány arcára, miközben kezével abbahagyja az asztallal való játszadozást és a kupáért nyúl* Ülj le. *mutat előtte előzékenyen a vele szemközti székre. Bár nem arra, mellyel az asztal éppen elválasztaná őket és ugyanakkor reméli azt is, hogy a leány elfogadja a meghívását. Csak ezután ragadja meg a kancsót és keveri kicsit meg egy apró kis csuklómozdulattal a benne lévő nedűt.* Nem hoztál magadnak is bort. *szegezi a lánynak a tényt.* Így hogyan beszéljünk illően? *kérdezi tőle, majd kortyol egyet a borból. Kissé savanykás ugyan, de neki ez éppen így jó.* Pedig nagyon is finom. Igazad volt. *mosolyog rá.*
A hozzászólás írója (Valahin Arrowyen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 18:13:10
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-20 10:44:59
Üzenet elküldve: 2015-06-20 10:44:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
// Úr-szolga//
*Örömmel látja, hogy a férfi elégedett a hellyel, legalábbis első pillantásra mindenképp, hiszen csípős megjegyzések és hitetlenkedések nélkül indul el a számára szimpatikus asztal felé. Most ő kullog hátul, közben figyelmesebben is szemügyre veszi a benn tartózkodókat. Volt már néhány kellemetlen tapasztalata, mivel túl könnyedén lerészegedik egyik-másik vendég, de szerencsére most a szokásosnál jobb a helyzet, alig van néhány matróz, aki már ebben a korai órában is a pohara fenekére nézett.*
~Remélem ha megszaporodnak a részegek vagy másnaposok száma, akkor sem lesz ellenére az itt tartózkodás.~
*Ahogy elindul az „ura”után, egy pillanatra megremegnek lábai, ahogy ismét megérzi a páncél rettentő súlyát, de feltűnés nélkül harapja el a pillanatnyi fájdalmat, és már indul is előre. Tény, hogy nem olyan fürgék és könnyedek a léptei, mint az előtte haladónak, de így is meglepően gyorsan eléri az üres széket.*
-Bor és szoba, értettem! *Bólint, majd indul is a pult felé, ám fél úton elbizonytalanodik.*
~Vajon egy vagy két szobát kérjek? Áh, biztosan csak egyet, miért fizetne külön a kényelmemért… Hiszen én elalszom a földön is, ha kell, ezért erre nem lesz gondja.~
- EgySzobát (1. emelet) szeretnék kivenni 10 aranyért.
*Teszi az első adag pénzt a pultra, majd egy másodikat is.* És még ezért a 6 aranyért egy pohár Bort.
*Türelmesen kivárja, míg a pultos kitölti az italt és mellé rakja a szoba kulcsot, majd felkapja mindkettőt és ismét bejárja az asztalok közti tekergős utat a sarokba.*
-Itt van a bor *Rakja le a kupát a férfi elé.* és a szobakulcs is. *S mellé a kulcsot.* És… öhm… remélem nem probléma, de csak egy szobát vettem ki. De ha kell, kérhetek még egyet, csak mivel nekem a padló is tökéletesen megfelel, ezért úgy gondoltam, hogy felesleges lenne még egy szobára költeni. Ígérem, nem fogok zavarni. *Mosolyodik el zavartan remélve, hogy nincs a másik ellenére a közös szoba és nem rontja el már rögtön az elején az első feladatát.*
*Örömmel látja, hogy a férfi elégedett a hellyel, legalábbis első pillantásra mindenképp, hiszen csípős megjegyzések és hitetlenkedések nélkül indul el a számára szimpatikus asztal felé. Most ő kullog hátul, közben figyelmesebben is szemügyre veszi a benn tartózkodókat. Volt már néhány kellemetlen tapasztalata, mivel túl könnyedén lerészegedik egyik-másik vendég, de szerencsére most a szokásosnál jobb a helyzet, alig van néhány matróz, aki már ebben a korai órában is a pohara fenekére nézett.*
~Remélem ha megszaporodnak a részegek vagy másnaposok száma, akkor sem lesz ellenére az itt tartózkodás.~
*Ahogy elindul az „ura”után, egy pillanatra megremegnek lábai, ahogy ismét megérzi a páncél rettentő súlyát, de feltűnés nélkül harapja el a pillanatnyi fájdalmat, és már indul is előre. Tény, hogy nem olyan fürgék és könnyedek a léptei, mint az előtte haladónak, de így is meglepően gyorsan eléri az üres széket.*
-Bor és szoba, értettem! *Bólint, majd indul is a pult felé, ám fél úton elbizonytalanodik.*
~Vajon egy vagy két szobát kérjek? Áh, biztosan csak egyet, miért fizetne külön a kényelmemért… Hiszen én elalszom a földön is, ha kell, ezért erre nem lesz gondja.~
- EgySzobát (1. emelet) szeretnék kivenni 10 aranyért.
*Teszi az első adag pénzt a pultra, majd egy másodikat is.* És még ezért a 6 aranyért egy pohár Bort. *Türelmesen kivárja, míg a pultos kitölti az italt és mellé rakja a szoba kulcsot, majd felkapja mindkettőt és ismét bejárja az asztalok közti tekergős utat a sarokba.*
-Itt van a bor *Rakja le a kupát a férfi elé.* és a szobakulcs is. *S mellé a kulcsot.* És… öhm… remélem nem probléma, de csak egy szobát vettem ki. De ha kell, kérhetek még egyet, csak mivel nekem a padló is tökéletesen megfelel, ezért úgy gondoltam, hogy felesleges lenne még egy szobára költeni. Ígérem, nem fogok zavarni. *Mosolyodik el zavartan remélve, hogy nincs a másik ellenére a közös szoba és nem rontja el már rögtön az elején az első feladatát.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:24:36
Üzenet elküldve: 2015-06-19 10:24:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Úr-szolga//
*Dina olyan könnyedséggel kapkodja a lábait Valahin előtt, mintha csupán egy nyúlfarknyi kirándulásra készülne egy közeli erdőbe. Nem zavarja a majdnem 20 kilós páncél súlya, a tömeg, melyen át kellet vágnia magát, egyszerűen csak halad a célja felé, a lovag pedig súlyos léptekkel követi. ~Valóban jól bírja~ néz a lányra, aki néha hátrapillant ugyan, de nem lassítja lépteit. Pontosan ugyan azt teszi mint Valahin, aki némi időközönként gyors pillantást vet néha jobbra vagy balra, esetleg hátra, miközben bal keze végig kardja gombján pihen. Az épületek pedig változnak. A sűrű, egymáshoz épült házak egyre ritkábbá válnak, a tömeg pedig egyre gyérebbé, ahogyan lassan a tenger megunhatatlan látképe is feltűnik a férfi szeme előtt. A távolban ugyan egy újabb hajó közeledik a kikötő felé, mely magára vonja a lovag tekintetét, de ahhoz túl távol van, hogy meg tudja állapítani milyen a fajtája és hogy mit is ábrázol az árbocon lobogó apró kis zászló. ~Senki. Ez jó előjel.~ pillant hátra ismét és örömmel konstatálja, hogy bizony senki sem követi őket. Így telik el alig három perc és máris a leány által megadott fogadó elé érnek. ~Nem éppen apró...~ tekintete a három szintes, sötétbarna épületre szegeződik. ~... de legalább kívülről takaros!~ lép be az ajtó előtti kis féltető alá és némán néz körül a kinti vendégek között. ~Matrózok, kalmárok és a többiek.~ állapítja meg egy apró mosoly kíséretében, hogy véletlenül sem egy olyan unalmas helyre hozta a sors szele, vagyis inkább a lány lábai, ahol a szűk erszénye egy nap alatt kimerül. Visszatérve Dina-hoz pedig, éles hangja ismét magára vonja Valahin tekintetét. Hiszen nem volt rest ajtót nyitni neki és diadalittasan bejelenteni, hogy megérkeztek.*
- Tökéletesen. *Lép a lány mellé* Gyere! *Utasítja a leányt lágy hangon.*
*Szeme ha csak egy pillanatra is de cserbenhagyja. A kinti vakító fény után, időre van szüksége, hogy megszokja a helységben uralkodó félhomályt, melyet bár próbáltak kiellensúlyozni a falakon logó fáklyát fényével, Valahin szerint vajnyi kevés sikerrel. ~Vannak néhányan.~ állapítja meg, ahogyan elindul jobbra, egy, a sarokban lévő üres asztal felé. Szemei a tömeget és magát a helyet szemlélik, miközben a teste akár egy kígyóé, úgy szalonozik át az emberek között, hogy nemhogy senkihez nem ér hozzá, de kikerüli a hangos mulatozás közbeni, korsókból kicsöppenő nedűk apró cseppjeit is és sokkal könnyebben mint Dina, pár másodperc alatt eléri az asztalt. Vaskos keze megragadja az egyik szék támláját és a fal mellé húzva lágyan ráhuppan. Lábát keresztbe veti a másikon és hátradőlve, a bal keze az asztallappal kezd játszani. Nem is hagyja abba még akkor sem, mikor Dina megérkezik és megszabadulva a csomagjától, azonnal felkínálja felszolgálói képességeit is.*
- Jó. *Csatolja le az erszényét* Hoz egy kancsó bort két pohárral és kérdezd meg a csapost, hogy van-e szabad szobája. Másra most nem lesz szükségem. *széles mosolyra húzódik a szája, ahogyan a lány zöld szemeibe tekint.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 12:37:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; sikertelen vásárlás; elgépelések javítása.
*Dina olyan könnyedséggel kapkodja a lábait Valahin előtt, mintha csupán egy nyúlfarknyi kirándulásra készülne egy közeli erdőbe. Nem zavarja a majdnem 20 kilós páncél súlya, a tömeg, melyen át kellet vágnia magát, egyszerűen csak halad a célja felé, a lovag pedig súlyos léptekkel követi. ~Valóban jól bírja~ néz a lányra, aki néha hátrapillant ugyan, de nem lassítja lépteit. Pontosan ugyan azt teszi mint Valahin, aki némi időközönként gyors pillantást vet néha jobbra vagy balra, esetleg hátra, miközben bal keze végig kardja gombján pihen. Az épületek pedig változnak. A sűrű, egymáshoz épült házak egyre ritkábbá válnak, a tömeg pedig egyre gyérebbé, ahogyan lassan a tenger megunhatatlan látképe is feltűnik a férfi szeme előtt. A távolban ugyan egy újabb hajó közeledik a kikötő felé, mely magára vonja a lovag tekintetét, de ahhoz túl távol van, hogy meg tudja állapítani milyen a fajtája és hogy mit is ábrázol az árbocon lobogó apró kis zászló. ~Senki. Ez jó előjel.~ pillant hátra ismét és örömmel konstatálja, hogy bizony senki sem követi őket. Így telik el alig három perc és máris a leány által megadott fogadó elé érnek. ~Nem éppen apró...~ tekintete a három szintes, sötétbarna épületre szegeződik. ~... de legalább kívülről takaros!~ lép be az ajtó előtti kis féltető alá és némán néz körül a kinti vendégek között. ~Matrózok, kalmárok és a többiek.~ állapítja meg egy apró mosoly kíséretében, hogy véletlenül sem egy olyan unalmas helyre hozta a sors szele, vagyis inkább a lány lábai, ahol a szűk erszénye egy nap alatt kimerül. Visszatérve Dina-hoz pedig, éles hangja ismét magára vonja Valahin tekintetét. Hiszen nem volt rest ajtót nyitni neki és diadalittasan bejelenteni, hogy megérkeztek.*
- Tökéletesen. *Lép a lány mellé* Gyere! *Utasítja a leányt lágy hangon.*
*Szeme ha csak egy pillanatra is de cserbenhagyja. A kinti vakító fény után, időre van szüksége, hogy megszokja a helységben uralkodó félhomályt, melyet bár próbáltak kiellensúlyozni a falakon logó fáklyát fényével, Valahin szerint vajnyi kevés sikerrel. ~Vannak néhányan.~ állapítja meg, ahogyan elindul jobbra, egy, a sarokban lévő üres asztal felé. Szemei a tömeget és magát a helyet szemlélik, miközben a teste akár egy kígyóé, úgy szalonozik át az emberek között, hogy nemhogy senkihez nem ér hozzá, de kikerüli a hangos mulatozás közbeni, korsókból kicsöppenő nedűk apró cseppjeit is és sokkal könnyebben mint Dina, pár másodperc alatt eléri az asztalt. Vaskos keze megragadja az egyik szék támláját és a fal mellé húzva lágyan ráhuppan. Lábát keresztbe veti a másikon és hátradőlve, a bal keze az asztallappal kezd játszani. Nem is hagyja abba még akkor sem, mikor Dina megérkezik és megszabadulva a csomagjától, azonnal felkínálja felszolgálói képességeit is.*
- Jó. *Csatolja le az erszényét* Hoz egy kancsó bort két pohárral és kérdezd meg a csapost, hogy van-e szabad szobája. Másra most nem lesz szükségem. *széles mosolyra húzódik a szája, ahogyan a lány zöld szemeibe tekint.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 12:37:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; sikertelen vásárlás; elgépelések javítása.
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:55:43
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:55:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
// Úr-szolga //
- Igenis!
*S már nyúl is a földre dobott halomért. Szerencsére nem olyan nehéz, mint amilyenre számított, de azért oda kell figyelnie, hogy ki ne billenjen az egyensúlyából.*
- Jöjjön, erre lesz a fogadó! *Szól ki az orra előtt tartott páncél fölül, és már indul is a Rókalyuk felé.* Itt van a közelben, úgyhogy csak a tömegen múlik, mikor érünk oda.
*Kissé megszaporázza lépteit, de közben hátra-hátra pillant, hogy követi-e a férfi, de ha tartja vele a tempót, akkor nem telik bele három percbe, és elérik a faajtót. Itt egy pillanatra megtorpan, de épp csak addig, hogy rá tudjon fordulni a falapra, és vállal löki be azt..*
- Itt is vagyunk! *Szól diadalittasan, mint aki egy hosszú utat tudhat maga mögött.* Tessék, válasszon asztalt, uram!
*Megvárja, míg rámutat vagy helyet foglal az egyik széken, majd lerakja a holmikat a lábai mellé.*
- Ne is álljon már fel, hozom, amit szeretne. Nem tudom fejből az étlapot... *Húzza el csalódottan a száját.* viszont bor biztosan van. Ami az ételt illeti: Kenyér, pirítós, rántotta, sült hal, ezeket már ettem itt, de ha másra vágyik, megkérdezhetem, mi van még.
*Mosolyodik el segítőkészen, várva a rendelést.*
- Igenis!
*S már nyúl is a földre dobott halomért. Szerencsére nem olyan nehéz, mint amilyenre számított, de azért oda kell figyelnie, hogy ki ne billenjen az egyensúlyából.*
- Jöjjön, erre lesz a fogadó! *Szól ki az orra előtt tartott páncél fölül, és már indul is a Rókalyuk felé.* Itt van a közelben, úgyhogy csak a tömegen múlik, mikor érünk oda.
*Kissé megszaporázza lépteit, de közben hátra-hátra pillant, hogy követi-e a férfi, de ha tartja vele a tempót, akkor nem telik bele három percbe, és elérik a faajtót. Itt egy pillanatra megtorpan, de épp csak addig, hogy rá tudjon fordulni a falapra, és vállal löki be azt..*
- Itt is vagyunk! *Szól diadalittasan, mint aki egy hosszú utat tudhat maga mögött.* Tessék, válasszon asztalt, uram!
*Megvárja, míg rámutat vagy helyet foglal az egyik széken, majd lerakja a holmikat a lábai mellé.*
- Ne is álljon már fel, hozom, amit szeretne. Nem tudom fejből az étlapot... *Húzza el csalódottan a száját.* viszont bor biztosan van. Ami az ételt illeti: Kenyér, pirítós, rántotta, sült hal, ezeket már ettem itt, de ha másra vágyik, megkérdezhetem, mi van még.
*Mosolyodik el segítőkészen, várva a rendelést.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-17 22:03:18
Üzenet elküldve: 2015-06-17 22:03:18
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern még nem itta el az eszét ami amúgy is egy kicsit jobban vág neki mint egy átlagos tengerésznek. Az öreg pedig Aern szemébe néz és ismét elkezd félrebeszélni.*
~Eddig mindenféle életbölcseletet mondott most pedig hirtelen félrebeszél? Gyanús alak.~
*Majd a beszéde közben Aern észrevesz valamit az öreg pillantásában. Kapitányként fontos látnia a legénység és az emberek tekintetében a dolgokat. Ez sem kerülte el a figyelmét. Hatása is van rá, de ezt nem mutatja ki. Továbbra is vigyorog az öregre mintha megnyugtatta volna ezzel a hülyeséggel.*
-Akkor ott találkozunk. Már várom, hogy megismerhessem azt a barátodat.
*És kezet fog vele.*
*Aern még nem itta el az eszét ami amúgy is egy kicsit jobban vág neki mint egy átlagos tengerésznek. Az öreg pedig Aern szemébe néz és ismét elkezd félrebeszélni.*
~Eddig mindenféle életbölcseletet mondott most pedig hirtelen félrebeszél? Gyanús alak.~
*Majd a beszéde közben Aern észrevesz valamit az öreg pillantásában. Kapitányként fontos látnia a legénység és az emberek tekintetében a dolgokat. Ez sem kerülte el a figyelmét. Hatása is van rá, de ezt nem mutatja ki. Továbbra is vigyorog az öregre mintha megnyugtatta volna ezzel a hülyeséggel.*
-Akkor ott találkozunk. Már várom, hogy megismerhessem azt a barátodat.
*És kezet fog vele.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:42:37
Üzenet elküldve: 2015-06-17 19:42:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Áttetsző tekintetével néz fel a térképről, egyenesen Aern szemébe. Halvány, immár jókedvű mosoly fut arcán végig, ahogy meghallja a kérdést.*
- Szóval figyelsz. Ügyes vagy, látom, nem mindennapi mihaszna matróz van. *Húzza kissé össze szemeit, vészjóslóan, de ez csak a pillanat töredékig tart.* - Szóval térkép, ami itt van előtted. S valóban egy kép kell. Egy kép vagy a sarokban.
*Rázza meg fejét, majd egyik kezével az asztalra könyököl, s arcát temeti bele koszos tenyerébe.*
- Sajnálom, fiam. Öreg vagyok én már, sokszor félrebeszélek. De örülök, hogy legalább te figyelsz rám. Vidd a térképet. *Tolja elé a papírt.* - Az utcában van néhány sövény, s terebélyesebb bokor még. Igen, van, ezt még kifelejtettem. *Bólint magába, mintegy önmagát erősítően.*
- Találkozzunk hát a dokkoknál? A Régi Lapát hajónál. Az van a legtávolabb mindentől. S ha úgy érzed, hogy átverlek, ott nyomtalanul tudsz velem végezni. *Mosolyodik el , ám ebben a mosolyban van valami túlvilági. Nem tudhatja Aern miért, de érzi, ahogy átjárja testét a mosoly hatása.* - Addigra előkerítem neked, aki tud erről valamit.
*Befejezve lakomáját az asztalon arrébb tolja a tányért, zsíros mancsát pedig kabátjába törli. Székét hátrarúgva áll fel az asztaltól, s nyújtja kezét a termetes férfi elé, jelezve, hogy felőle áll az üzlet. Ám ha amannak még vannak kérdései, azokat szívesen megválaszolja.*
*Áttetsző tekintetével néz fel a térképről, egyenesen Aern szemébe. Halvány, immár jókedvű mosoly fut arcán végig, ahogy meghallja a kérdést.*
- Szóval figyelsz. Ügyes vagy, látom, nem mindennapi mihaszna matróz van. *Húzza kissé össze szemeit, vészjóslóan, de ez csak a pillanat töredékig tart.* - Szóval térkép, ami itt van előtted. S valóban egy kép kell. Egy kép vagy a sarokban.
*Rázza meg fejét, majd egyik kezével az asztalra könyököl, s arcát temeti bele koszos tenyerébe.*
- Sajnálom, fiam. Öreg vagyok én már, sokszor félrebeszélek. De örülök, hogy legalább te figyelsz rám. Vidd a térképet. *Tolja elé a papírt.* - Az utcában van néhány sövény, s terebélyesebb bokor még. Igen, van, ezt még kifelejtettem. *Bólint magába, mintegy önmagát erősítően.*
- Találkozzunk hát a dokkoknál? A Régi Lapát hajónál. Az van a legtávolabb mindentől. S ha úgy érzed, hogy átverlek, ott nyomtalanul tudsz velem végezni. *Mosolyodik el , ám ebben a mosolyban van valami túlvilági. Nem tudhatja Aern miért, de érzi, ahogy átjárja testét a mosoly hatása.* - Addigra előkerítem neked, aki tud erről valamit.
*Befejezve lakomáját az asztalon arrébb tolja a tányért, zsíros mancsát pedig kabátjába törli. Székét hátrarúgva áll fel az asztaltól, s nyújtja kezét a termetes férfi elé, jelezve, hogy felőle áll az üzlet. Ám ha amannak még vannak kérdései, azokat szívesen megválaszolja.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-14 11:39:59
Üzenet elküldve: 2015-06-14 11:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern talán őrült, de nem őhm...hát meggondolatlan. Vagyis de az de, most akkor is gyanúsnak találta ezt a dolgot. Hallgatja az öreget ahogy beszél a helyről.*
~Már régóta tervezi ezt. Elég alapos megfigyelései vannak. Vagy csak átvág, de akkor én is az ő torkát.~
*Ahogy figyel és az öreg azt mondja, hogy a térkép a sarokban van Aern-nek elkerekedik a szeme.*
-Na várjunk csak. Az előbb még a nejed képéről volt szó te vén marha. Most magyarázd ezt meg, de nagyon gyorsan.
~Ha átvág akkor én is az ő torkát. Ja ezt már gondoltam. Mindegy kinyírom ha hazudik.~
*Aern talán őrült, de nem őhm...hát meggondolatlan. Vagyis de az de, most akkor is gyanúsnak találta ezt a dolgot. Hallgatja az öreget ahogy beszél a helyről.*
~Már régóta tervezi ezt. Elég alapos megfigyelései vannak. Vagy csak átvág, de akkor én is az ő torkát.~
*Ahogy figyel és az öreg azt mondja, hogy a térkép a sarokban van Aern-nek elkerekedik a szeme.*
-Na várjunk csak. Az előbb még a nejed képéről volt szó te vén marha. Most magyarázd ezt meg, de nagyon gyorsan.
~Ha átvág akkor én is az ő torkát. Ja ezt már gondoltam. Mindegy kinyírom ha hazudik.~
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-12 17:04:32
Üzenet elküldve: 2015-06-12 17:04:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Deron Naharien//
~És ezek az eszközöm meglepően "étvágygerjesztőek" tudnak lenni. ~
*A zsoldosnak nem túl kellemes emlékei kerültek elő, elméje egy olyan pontjáról amit jobban szeret békén hagyni. Nem is csoda. Egy seregnyi szétlapított ember és más fajú látványa nem éppen a legkedvesebb látvány. Mondjuk már rengeteg ehhez hasonlóhoz volt dolga, de ez volt a legrosszabb és a legelső. Két héttel azután történt, hogy zsoldosnak állt. Egy elég komoly megbízást kaptak, és mivel a csapat akkoriban anyagi gondokkal küszködött, kénytelenek voltak elfogadni. Egy lázadás elfojtása volt a feladat. Ez nem tűnt annyira vészesnek, ám amikor odaértünk, zabos tömeg helyett egy zabos vasvillákkal, kardokkal és fejszékkel felfegyverzett sereg fogadta őket. Tapasztalat ide vagy oda, egy frontális támadás öngyilkosság lett volna ezért a hegyekbe menekültek, a dühös parasztokból álló tömeg pedig követte őket. Enlior leszakadt a többiektől. Már majdnem beérte a többieket, mikor a föld remegni kezdett, azonban ez nem földrengés volt. A többire már nem emlékszik. Csupán arra mikor felkelt. Mindenütt por, vér, csontok és az emberi massza. A saját hangját sem hallotta a sérültek vad üvöltözésétől. A parasztok közül csupán a leghátsók élték túl a kőomlást sérülés nélkül, ő pedig megúszta egy sima kartöréssel, egy kiadós hányással és azzal, hogy egy hónapig rémálmok gyötörték.*
- Semmi gond. Már megszoktam. Viszont bárki képes lenne eladni a lelkét egy nagyobb összegért, és szerintem még mindig jobb pénzért harcolni, mint valami öntelt nemesért. Visszatérve a témára, büszke lehet magára az akinek igazi barátai vannak, nem pedig képmutató, egocentrikus mocskok.
*Ismét társai jutnak eszébe. Megbízott bennük, testvérként szerette őket, ennek ellenére nekik elég volt egy parancs ahhoz, hogy nyomába eredjenek. Ha esetleg új csapatba kerülne, késsel a kezében fog elaludni.*
- Jobban átgondolva nem is a ló elvesztése fáj jobban, hanem, hogy jóformán minden holmim ott volt a nyeregtáskájában.
~Egy csomó jó könyvet, meg néhány ékszert kellett otthagynom egy csapat idióta miatt. Pedig azokból a tárgyakból talán még egy házra is futná. ~
*Megvonja vállát, majd elmosolyodik.*
- Hát... Ez teljesen olyan mint a tolvaj és az arisztokrata. Mindkettő lop másoktól, csak az utóbbit nem kötik fel érte. Ha tisztességes nem is, akkor legalább legális munka. A sereget nem küldhetik mindenhova. Inkább a zsoldosokat áldozzák fel, és ez a megbízónak és a megbízottnak is sokkal kifizetődőbb, feltéve ha sikerül elvégezni a munkát.
*Nem rajong az orgyilkosokért. Tiszteli őket, de nem rajong értük. Valahogy fűlik a foga ahhoz, hogy valakit lesből gyilkoljanak meg. Ennek ellenére Enlior már többször is megtette. Viszont sosem az áldozat hátába szúrta a tőrt. Mindig a szívbe, farkasszemet nézve a szerencsétlen célponttal.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy jobban kedvelem a vénasszonyokat. Csupán náluk jobb, ingyenes hírszerzés nem létezik.
*Az elf példáját követve elvigyorodik, majd a pult felé pillant. Elgondolkozik azon, hogy rendeljen még egy bort, azonban hamar elveti az ötletet. Majd talán egy kicsit később.*
- Ó, pedig ha tudná, hogy a fiatal lányok mennyire szeretik az ilyen történeteket. Persze nem akarom magára erőltetni. Csak gondoltam hozzáfűzöm.
~És ezek az eszközöm meglepően "étvágygerjesztőek" tudnak lenni. ~
*A zsoldosnak nem túl kellemes emlékei kerültek elő, elméje egy olyan pontjáról amit jobban szeret békén hagyni. Nem is csoda. Egy seregnyi szétlapított ember és más fajú látványa nem éppen a legkedvesebb látvány. Mondjuk már rengeteg ehhez hasonlóhoz volt dolga, de ez volt a legrosszabb és a legelső. Két héttel azután történt, hogy zsoldosnak állt. Egy elég komoly megbízást kaptak, és mivel a csapat akkoriban anyagi gondokkal küszködött, kénytelenek voltak elfogadni. Egy lázadás elfojtása volt a feladat. Ez nem tűnt annyira vészesnek, ám amikor odaértünk, zabos tömeg helyett egy zabos vasvillákkal, kardokkal és fejszékkel felfegyverzett sereg fogadta őket. Tapasztalat ide vagy oda, egy frontális támadás öngyilkosság lett volna ezért a hegyekbe menekültek, a dühös parasztokból álló tömeg pedig követte őket. Enlior leszakadt a többiektől. Már majdnem beérte a többieket, mikor a föld remegni kezdett, azonban ez nem földrengés volt. A többire már nem emlékszik. Csupán arra mikor felkelt. Mindenütt por, vér, csontok és az emberi massza. A saját hangját sem hallotta a sérültek vad üvöltözésétől. A parasztok közül csupán a leghátsók élték túl a kőomlást sérülés nélkül, ő pedig megúszta egy sima kartöréssel, egy kiadós hányással és azzal, hogy egy hónapig rémálmok gyötörték.*
- Semmi gond. Már megszoktam. Viszont bárki képes lenne eladni a lelkét egy nagyobb összegért, és szerintem még mindig jobb pénzért harcolni, mint valami öntelt nemesért. Visszatérve a témára, büszke lehet magára az akinek igazi barátai vannak, nem pedig képmutató, egocentrikus mocskok.
*Ismét társai jutnak eszébe. Megbízott bennük, testvérként szerette őket, ennek ellenére nekik elég volt egy parancs ahhoz, hogy nyomába eredjenek. Ha esetleg új csapatba kerülne, késsel a kezében fog elaludni.*
- Jobban átgondolva nem is a ló elvesztése fáj jobban, hanem, hogy jóformán minden holmim ott volt a nyeregtáskájában.
~Egy csomó jó könyvet, meg néhány ékszert kellett otthagynom egy csapat idióta miatt. Pedig azokból a tárgyakból talán még egy házra is futná. ~
*Megvonja vállát, majd elmosolyodik.*
- Hát... Ez teljesen olyan mint a tolvaj és az arisztokrata. Mindkettő lop másoktól, csak az utóbbit nem kötik fel érte. Ha tisztességes nem is, akkor legalább legális munka. A sereget nem küldhetik mindenhova. Inkább a zsoldosokat áldozzák fel, és ez a megbízónak és a megbízottnak is sokkal kifizetődőbb, feltéve ha sikerül elvégezni a munkát.
*Nem rajong az orgyilkosokért. Tiszteli őket, de nem rajong értük. Valahogy fűlik a foga ahhoz, hogy valakit lesből gyilkoljanak meg. Ennek ellenére Enlior már többször is megtette. Viszont sosem az áldozat hátába szúrta a tőrt. Mindig a szívbe, farkasszemet nézve a szerencsétlen célponttal.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy jobban kedvelem a vénasszonyokat. Csupán náluk jobb, ingyenes hírszerzés nem létezik.
*Az elf példáját követve elvigyorodik, majd a pult felé pillant. Elgondolkozik azon, hogy rendeljen még egy bort, azonban hamar elveti az ötletet. Majd talán egy kicsit később.*
- Ó, pedig ha tudná, hogy a fiatal lányok mennyire szeretik az ilyen történeteket. Persze nem akarom magára erőltetni. Csak gondoltam hozzáfűzöm.
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-11 11:15:41
Üzenet elküldve: 2015-06-11 11:15:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
- Ugyan fiam, mi okom lenne hazudni. Öreg vagyok már és vén. Az istenek odaát mérlegelni fogják mit követtem el. Romlott életem maradék részében nem árt ha jót is cselekszik az ember.
*Mosolyodik el, majd előveszi a Kikötő térképét koszos kabátjának zsebéből. Kiterítve Aern elé mutat egy pontra, kissé távolabb a Rumostól.*
- Alig 3 utcasaroknyira van. Meg fogod ismerni az utcát, a sarkon álló kereskedőház ajtói zöldre vannak festve. Ritka az ilyen. Ott befordulsz jobbra s csak egyenesen haladsz tovább. Az utca végén találod meg. Fehérre meszelt, zárt épület. Két ablaka van az utca felől, ám az utca végi sikátorba is van egy ablak. Az ajtaja előtt általában őr szokott állni. De az éjszaka közeledtével van egy váltás, alig tíz percnyi idő lehet, amíg senki sem tartózkodik ott. *Mutogat egy pont felett az öreg térképen, majd feltekint a vele szemben ülő férfire.*
- A térkép nincs szem előtt. Utolsó ott jártamkor az épület bal oldalán volt, egy sarokba. Le van fedve egy fehér lepellel. Menni fog?
*Kérdezi meg, majd még egy utolsó mondatot hozzá fűz.*
- A városőrök nem járkálnak arra, tudják, hogy a férfinek megvan a maga emberei, hogy őriztesse a házat, de azért nem árt ha óvatos leszel. Oh, és még valami. Mire visszaérsz már nem leszek egyedül. Remélhetőleg megtalálom addigra, az aki többet tud neked segíteni a térképben, mint én. Vidd magaddal a térképet ha akarod.
*Csúsztatja Aern elé a lapot, majd továbbra is nyugodtan ott ülve szemléli a férfit, aki leült hozzá.*
- Ugyan fiam, mi okom lenne hazudni. Öreg vagyok már és vén. Az istenek odaát mérlegelni fogják mit követtem el. Romlott életem maradék részében nem árt ha jót is cselekszik az ember.
*Mosolyodik el, majd előveszi a Kikötő térképét koszos kabátjának zsebéből. Kiterítve Aern elé mutat egy pontra, kissé távolabb a Rumostól.*
- Alig 3 utcasaroknyira van. Meg fogod ismerni az utcát, a sarkon álló kereskedőház ajtói zöldre vannak festve. Ritka az ilyen. Ott befordulsz jobbra s csak egyenesen haladsz tovább. Az utca végén találod meg. Fehérre meszelt, zárt épület. Két ablaka van az utca felől, ám az utca végi sikátorba is van egy ablak. Az ajtaja előtt általában őr szokott állni. De az éjszaka közeledtével van egy váltás, alig tíz percnyi idő lehet, amíg senki sem tartózkodik ott. *Mutogat egy pont felett az öreg térképen, majd feltekint a vele szemben ülő férfire.*
- A térkép nincs szem előtt. Utolsó ott jártamkor az épület bal oldalán volt, egy sarokba. Le van fedve egy fehér lepellel. Menni fog?
*Kérdezi meg, majd még egy utolsó mondatot hozzá fűz.*
- A városőrök nem járkálnak arra, tudják, hogy a férfinek megvan a maga emberei, hogy őriztesse a házat, de azért nem árt ha óvatos leszel. Oh, és még valami. Mire visszaérsz már nem leszek egyedül. Remélhetőleg megtalálom addigra, az aki többet tud neked segíteni a térképben, mint én. Vidd magaddal a térképet ha akarod.
*Csúsztatja Aern elé a lapot, majd továbbra is nyugodtan ott ülve szemléli a férfit, aki leült hozzá.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-09 21:52:49
Üzenet elküldve: 2015-06-09 21:52:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Enlior Thrahil//
- Ó, harcoltam én már eleget ahhoz, hogy tudjam, mik azok az eszközök, amiket nagy túlerő esetén használnak a katonák.
*Persze, ez nem teljesen igaz, elvégre a tolvaj soha nem harcolt még hadsereggel az oldalán, hacsak a magafajta tisztességtelen banda nem számít seregnek. Ennek ellenére részt vett már egykét alvilági leszámolásban, ott pedig az egyik fél jelentős túlerőt szokott képviselni. Deron mégis életben van. Egyelőre.*
- Nos, ez egy jó ok arra, hogy máskor óvatosan kössön barátságokat. Amennyire ismerem a zsoldosokat, nagyobb összegért a lelküket is eladják, nemhogy a barátaikat. Bocsásson meg, ha megsértettem, mint az imént mondotta, a kivétel csak erősíti a szabályt.
*Persze a tolvajt nem nagyon érdekli, ha az illető magára veszi, amit mondott. Ebben a világban a legtisztességesebbek is eladják a barátaikat, ha pénzért nem, hát egy alapos kínzás után biztosan. De az utóbbira csak ritkán van szükség és akkor sem kell elnyújtani a dolgot.*
- Á, egy jó ló elvesztése mindig szomorú dolog. Nekem is volt egy gyönyörű kancám, sajnálatos módon csúf véget ért. De hát valahogy elboldogulok gyalog is.
*Körbesandít a Rókában és meglepi, hogy mennyire üres a helyiség. Bár, ami azt illeti, Deronnak a leghalványabb fogalma sincs róla, hogy mennyi idő lehet. Ezek szerint még eléggé korán van ahhoz, hogy az emberek betérjenek enni, vagy esetleg inni valamit.*
- Már ha mutat egy kis hajlandóságot a naplopásra, akkor sem csenik el a fontosabb holmijait. Egy kis színészi képesség nem árt.
*Vigyorog, majd lábait felteszi az asztalra, de ügyel rá, hogy a másik számára ne legyen zavaró.*
- Tisztességes pénzkeresés? Ugyan... A zsoldos és a bérgyilkos között csak annyi a különbség, hogy az utóbbit jobban megfizetik és felakasztják, ha látják, amint végez valakivel.
~Nameg egy jól képzett bérgyilkos sokkal veszélyesebb, mint egy jól képzett zsoldos.~
- Sajnálom, ha megsértem, de ez a véleményem. Mindazonáltal hasznos egyének a zsoldosok és a bérgyilkosok is. Nem árt, hogyha mindkét táborban ritkulnak egy kicsit az emberek.
*Ez egy kicsit morbidul hangzik, de a férfit valahogy nem zavarja a törvényen kívüliek és a rendfenntartók vagy épp zsoldosok összecsapásai. Az eszesebbek mindkét oldalon kerülik az ilyesmit és a felesleges vérontást, csakhát mindkét oldalon kevés az eszes.*
- Nos, én az asszonyok közül jobban kedvelem a fiatalabbakat.
*Vigyorog cinkosan, majd ujjaival halkan dobolni kezd az asztalon.*
- Én is tudok színészkedni, meg lódítani is, ha szükséges, de az érdekesebb történeteimet nem szokásom hazugságokkal még érdekesebbé tenni.
- Ó, harcoltam én már eleget ahhoz, hogy tudjam, mik azok az eszközök, amiket nagy túlerő esetén használnak a katonák.
*Persze, ez nem teljesen igaz, elvégre a tolvaj soha nem harcolt még hadsereggel az oldalán, hacsak a magafajta tisztességtelen banda nem számít seregnek. Ennek ellenére részt vett már egykét alvilági leszámolásban, ott pedig az egyik fél jelentős túlerőt szokott képviselni. Deron mégis életben van. Egyelőre.*
- Nos, ez egy jó ok arra, hogy máskor óvatosan kössön barátságokat. Amennyire ismerem a zsoldosokat, nagyobb összegért a lelküket is eladják, nemhogy a barátaikat. Bocsásson meg, ha megsértettem, mint az imént mondotta, a kivétel csak erősíti a szabályt.
*Persze a tolvajt nem nagyon érdekli, ha az illető magára veszi, amit mondott. Ebben a világban a legtisztességesebbek is eladják a barátaikat, ha pénzért nem, hát egy alapos kínzás után biztosan. De az utóbbira csak ritkán van szükség és akkor sem kell elnyújtani a dolgot.*
- Á, egy jó ló elvesztése mindig szomorú dolog. Nekem is volt egy gyönyörű kancám, sajnálatos módon csúf véget ért. De hát valahogy elboldogulok gyalog is.
*Körbesandít a Rókában és meglepi, hogy mennyire üres a helyiség. Bár, ami azt illeti, Deronnak a leghalványabb fogalma sincs róla, hogy mennyi idő lehet. Ezek szerint még eléggé korán van ahhoz, hogy az emberek betérjenek enni, vagy esetleg inni valamit.*
- Már ha mutat egy kis hajlandóságot a naplopásra, akkor sem csenik el a fontosabb holmijait. Egy kis színészi képesség nem árt.
*Vigyorog, majd lábait felteszi az asztalra, de ügyel rá, hogy a másik számára ne legyen zavaró.*
- Tisztességes pénzkeresés? Ugyan... A zsoldos és a bérgyilkos között csak annyi a különbség, hogy az utóbbit jobban megfizetik és felakasztják, ha látják, amint végez valakivel.
~Nameg egy jól képzett bérgyilkos sokkal veszélyesebb, mint egy jól képzett zsoldos.~
- Sajnálom, ha megsértem, de ez a véleményem. Mindazonáltal hasznos egyének a zsoldosok és a bérgyilkosok is. Nem árt, hogyha mindkét táborban ritkulnak egy kicsit az emberek.
*Ez egy kicsit morbidul hangzik, de a férfit valahogy nem zavarja a törvényen kívüliek és a rendfenntartók vagy épp zsoldosok összecsapásai. Az eszesebbek mindkét oldalon kerülik az ilyesmit és a felesleges vérontást, csakhát mindkét oldalon kevés az eszes.*
- Nos, én az asszonyok közül jobban kedvelem a fiatalabbakat.
*Vigyorog cinkosan, majd ujjaival halkan dobolni kezd az asztalon.*
- Én is tudok színészkedni, meg lódítani is, ha szükséges, de az érdekesebb történeteimet nem szokásom hazugságokkal még érdekesebbé tenni.
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-08 16:11:14
Üzenet elküldve: 2015-06-08 16:11:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Az öreg el is kezd mesélni Aern-nek. Az öreg bánata nem nagyon hatja meg a kapitányt. A részvét mindig is távol állt Aern-től. Ha valaki az élet nehézségei alatt nem tört meg az iránt tiszteletet érzett, de sajnálni nem tudta. Az öreg története viszont valóban egy átlagos kikötői történet. Inkább ez és hogy a városőrség is az öreg ellen volt ami Aern kíváncsiságát felkelti. Mióta itt van azóta utálja a helyi városőrséget.*
-Rendben elhozom azt a képet. De ha átversz akkor a valódi feleséged látod viszont.
*Az öreg el is kezd mesélni Aern-nek. Az öreg bánata nem nagyon hatja meg a kapitányt. A részvét mindig is távol állt Aern-től. Ha valaki az élet nehézségei alatt nem tört meg az iránt tiszteletet érzett, de sajnálni nem tudta. Az öreg története viszont valóban egy átlagos kikötői történet. Inkább ez és hogy a városőrség is az öreg ellen volt ami Aern kíváncsiságát felkelti. Mióta itt van azóta utálja a helyi városőrséget.*
-Rendben elhozom azt a képet. De ha átversz akkor a valódi feleséged látod viszont.
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-08 14:09:01
Üzenet elküldve: 2015-06-08 14:09:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
- A képnek inkább eszmei értéke van. A kép nem nagyobb, egy arasznyi lehet csak az átmérője. Ám a története. Sajnos az szomorú. *Tekint a férfira valódi bánattal áttetsző szemeibe.* - A kép a feleségemet ábrázolja. Történetünk, itt a Kikötőben közhelyszerű. Egy gazdag kereskedő is szemet vetett rá, megpróbálta behálózni. Ez félig sikerült, félig nem, egészen addig, amíg párbajra nem került a sor. Szerencsére én kerekedtem felülről, de a kereskedőnek ez sose volt elég. A képet még a családja festette róla, mindig házunk falán lógott. Még azután is, amikor egy végzetes baleset el nem érte. Egy megbokrosodott ló, mely egy hintó elé volt fogva megbokrosodott, s agyon nem taposta. A hintó a kereskedőé volt. *Nem fűz hozzá többet, tudják mindketten, hogy mi is történt valójában. Vagyis az öreg csak reméli.*
- A képet aztán eltulajdonította tőlem, mondván, hogy őt jobban megilleti, mint engem. Nem tehetettem semmit, a kikötői őrség állta utamat. Azóta házának közelébe nem engednek. Én már megöregedtem, de szeretném látni, szeretett feleségem arcképét még egyszer. Ha elhozod nekem, fiam. *Kezd bele, továbbra is csendesen beszélve.* - Addigra előkerítem azt neked, aki többet tud a térképről, mint én. Nem én vagyok az egyetlen, aki tud róla a Kikötőben. Ő többet tudna neked segíteni.
*Erősködik továbbra is az öreg, miközben sokatmondóan tekint Aernre.*
- A képnek inkább eszmei értéke van. A kép nem nagyobb, egy arasznyi lehet csak az átmérője. Ám a története. Sajnos az szomorú. *Tekint a férfira valódi bánattal áttetsző szemeibe.* - A kép a feleségemet ábrázolja. Történetünk, itt a Kikötőben közhelyszerű. Egy gazdag kereskedő is szemet vetett rá, megpróbálta behálózni. Ez félig sikerült, félig nem, egészen addig, amíg párbajra nem került a sor. Szerencsére én kerekedtem felülről, de a kereskedőnek ez sose volt elég. A képet még a családja festette róla, mindig házunk falán lógott. Még azután is, amikor egy végzetes baleset el nem érte. Egy megbokrosodott ló, mely egy hintó elé volt fogva megbokrosodott, s agyon nem taposta. A hintó a kereskedőé volt. *Nem fűz hozzá többet, tudják mindketten, hogy mi is történt valójában. Vagyis az öreg csak reméli.*
- A képet aztán eltulajdonította tőlem, mondván, hogy őt jobban megilleti, mint engem. Nem tehetettem semmit, a kikötői őrség állta utamat. Azóta házának közelébe nem engednek. Én már megöregedtem, de szeretném látni, szeretett feleségem arcképét még egyszer. Ha elhozod nekem, fiam. *Kezd bele, továbbra is csendesen beszélve.* - Addigra előkerítem azt neked, aki többet tud a térképről, mint én. Nem én vagyok az egyetlen, aki tud róla a Kikötőben. Ő többet tudna neked segíteni.
*Erősködik továbbra is az öreg, miközben sokatmondóan tekint Aernre.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:19:41
Üzenet elküldve: 2015-06-06 20:19:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Az öreg valóban bolond erre Aern csak most jön rá nem is kicsi késéssel.*
~Gyáva vénember. Csak egy kis vacak képet akar. Mégis mit ábrázol az a kép, hogy értékesebb mint a pénz. Van valami a képpel, hogy egy kereskedő is elrabolta.~
-De szeretem a kockázatot csak ez az üzlet nem tetszik nekem. Mégis miféle kép az amit ennyire akarsz öreg?
~Miért csinálom ezt egy olyan térképért amiről nem is vagyok benne biztos, hogy valódi? Kicsit már szánalmas. Ideáig süllyedtem ez szörnyű. Ezek a gondolatok a szörnyűek innom kéne még egyet.~
*Az öreg valóban bolond erre Aern csak most jön rá nem is kicsi késéssel.*
~Gyáva vénember. Csak egy kis vacak képet akar. Mégis mit ábrázol az a kép, hogy értékesebb mint a pénz. Van valami a képpel, hogy egy kereskedő is elrabolta.~
-De szeretem a kockázatot csak ez az üzlet nem tetszik nekem. Mégis miféle kép az amit ennyire akarsz öreg?
~Miért csinálom ezt egy olyan térképért amiről nem is vagyok benne biztos, hogy valódi? Kicsit már szánalmas. Ideáig süllyedtem ez szörnyű. Ezek a gondolatok a szörnyűek innom kéne még egyet.~
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-05 17:11:20
Üzenet elküldve: 2015-06-05 17:11:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A titokzatos mosolygás nem marad abba, akkor sem, amikor a férfi szemmel láthatóan feldühödik a felvetéstől, hogy mi lenne a fizetség.*
- Mondd fiam, pénzzel mit kezdek én? *Neveti el magát őszintén, kimutatva hiányos fogsorát, s annak is a sárgásabb, feketésebb részét.*
- Hogy aztán az első adandó sikátorba kiraboljanak? Nem, fiam, nem. Öreg vagyok, de nem ostoba. *Csóválja meg a fejét, majd néhány hosszúra nyúló percre csendbe marad. Falatozza lassan a vacsoráját, hagyva időt Aernnek, hogy felfogja mit is mondott, s lassan megbékéljen szavaival. Megtanulta már, hogy a türelem, s a csend nagy úr az életben. Miután befejezte lakomáját, és ütött-kopott kabátjának ujjába törli a száján s állán, no meg szakállába ragadt maradékot. Csendesen szólal meg újra.*
- Kockázat nélkül nincs nyereség, nem igaz? Egyébként is, mi egy ártatlan, alig őrzött házba bemenni egy fiatal és ereje teljében lévő férfinek? Nem nagy feladat ez, s a jutalmad busás lesz. Gondold el, hogy mit kezdhetnél ezzel a tudással. S nem csak magad hasznára fordíthatod, hasznot is húzhatnál belőle. Nem lenne számodra nyereség az egész? S ha belegondolsz nem is kérek nagy árat érte. *Vonja meg a vállait miközben hátradől. Innentől Aern dolga, hogy miként dönt. Ha továbbáll, akkor ő továbbra is csak ül és várja a megfelelő embert. De ha elfogadja, akkor lassan itt az ideje, hogy pontosan elmagyarázza hova is kell elmennie. Ha elfogadja az élet kihívását.*
*A titokzatos mosolygás nem marad abba, akkor sem, amikor a férfi szemmel láthatóan feldühödik a felvetéstől, hogy mi lenne a fizetség.*
- Mondd fiam, pénzzel mit kezdek én? *Neveti el magát őszintén, kimutatva hiányos fogsorát, s annak is a sárgásabb, feketésebb részét.*
- Hogy aztán az első adandó sikátorba kiraboljanak? Nem, fiam, nem. Öreg vagyok, de nem ostoba. *Csóválja meg a fejét, majd néhány hosszúra nyúló percre csendbe marad. Falatozza lassan a vacsoráját, hagyva időt Aernnek, hogy felfogja mit is mondott, s lassan megbékéljen szavaival. Megtanulta már, hogy a türelem, s a csend nagy úr az életben. Miután befejezte lakomáját, és ütött-kopott kabátjának ujjába törli a száján s állán, no meg szakállába ragadt maradékot. Csendesen szólal meg újra.*
- Kockázat nélkül nincs nyereség, nem igaz? Egyébként is, mi egy ártatlan, alig őrzött házba bemenni egy fiatal és ereje teljében lévő férfinek? Nem nagy feladat ez, s a jutalmad busás lesz. Gondold el, hogy mit kezdhetnél ezzel a tudással. S nem csak magad hasznára fordíthatod, hasznot is húzhatnál belőle. Nem lenne számodra nyereség az egész? S ha belegondolsz nem is kérek nagy árat érte. *Vonja meg a vállait miközben hátradől. Innentől Aern dolga, hogy miként dönt. Ha továbbáll, akkor ő továbbra is csak ül és várja a megfelelő embert. De ha elfogadja, akkor lassan itt az ideje, hogy pontosan elmagyarázza hova is kell elmennie. Ha elfogadja az élet kihívását.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-05 13:59:54
Üzenet elküldve: 2015-06-05 13:59:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern számára szimpatikus az öreg. De ez az egész történet kicsit zavaros és bizonytalan. Viszont Aern végig úgy gondolja, hogy egy próbát megér. Egészen addig amíg az árat meg nem hallja.*
~Mit gondol ez mi vagyok én tolvaj?~
-Lopjak egy lopott térképért amiről te is csak hallottad, hogy igazi?
~Az őrültek hozták meg a szerencsém és sok őrültséget csináltam már én is, de ez azért már kicsit sok számomra is? Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Vén bolond.~
*Aern pedig csak mosolyog és figyeli az öreget miközben az állát vakargatja.*
*Aern számára szimpatikus az öreg. De ez az egész történet kicsit zavaros és bizonytalan. Viszont Aern végig úgy gondolja, hogy egy próbát megér. Egészen addig amíg az árat meg nem hallja.*
~Mit gondol ez mi vagyok én tolvaj?~
-Lopjak egy lopott térképért amiről te is csak hallottad, hogy igazi?
~Az őrültek hozták meg a szerencsém és sok őrültséget csináltam már én is, de ez azért már kicsit sok számomra is? Ezt ő sem gondolhatja komolyan. Vén bolond.~
*Aern pedig csak mosolyog és figyeli az öreget miközben az állát vakargatja.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-04 14:32:28
Üzenet elküldve: 2015-06-04 14:32:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Deron Naharien//
- Pedig meglepődne ha látná, hogy néhány guruló szikla micsoda vérontást tud rendezni. Az igazi stratéga nem az embereivel győz, hanem az eszével. Azonban szerintem hagyjuk ezt a témát. Nem szeretek vitázni.
*Tényleg nem szeret vitázni. Ennek oka pedig az, hogy a legtöbb vita verekedésbe torkollik. Ez még önmagában nem egy nagy probléma, azonban ha az ellenség tisztességtelen trükkökhöz folyamodik... Nos, nem épp kellemes érzés mikor széttörnek az ember fején egy üveget, vagy bezúzzák a fejét egy széklábbal.*
- Ugyan, semmi gond. Én leszek az utolsó aki ebben meggátolja. Azonban visszatérve a témára, én a magam javát néztem, aztán kis híján a saját megöltek a saját barátaim. De persze a kivétel az csak erősíti a szabályt. Elvégre, mégis csak itt vagyok. Sajnos ez a lovamról nem elmondható.
*Szerette azt a lovat. Nem volt okos, sem bátor, sőt semmi jó tulajdonsága sem volt neki, de azért mégis csak az első lova volt. Meg hát, még mindig jobban járt, mint a csapat egyik része, akiknek csak öszvér, vagy valami vén ló.*
- Az lehet, hogy egymással jól bánnak, de én nem tartozom közéjük. Én a tisztességes pénzkeresés híve vagyok...
~Már amennyire tisztességes pénzért embereket mészárolni.~
- Tehát mondhatni, hogy az ilyen emberek legfőbb bevétele.
*Eme szavak nem ok nélkül hagyják el száját. Lopták már meg, és hát nem kifejezetten kellemes élmény. Főleg ha az embernek fel sem tűnik. Most már jobban odafigyel az ilyenekre, a tömegben pedig egyik kezét mindig erszényén tartja, a másik kezét pedig tőre markolatán pihenteti, hogy ha valaki mégis megpróbálkozna azzal, hogy elcsenje a zsoldos nehezen megspórolt pénzét, viszonzásképpen megszegényítené a tolvajt néhány ujjal.*
- Nos, a matrózok tényleg jó társaságnak számítanak, ám az én szakmámban a vénasszonyok a legelőnyösebbek. Furcsa, de azok az aszott banyák, mindig tudnak valakiről akinek jól jönne némi segítség. A sárkányok meg... Nos, annyi mindent láttam már utazásaim során, hogy nem lepne meg ha látnék egyet.
*Enlior poharára néz, majd némi gondolkozás után követi Thelar példáját, és megissza borát.*
- Megértem. Nekem viszont többször erre kellett hagyatkoznom. Voltam már királyfi, lovag, de a változatosság kedvéért troll is. A fogadókban viszont kizárólag az igazat mondom. Az ottaniakat jobban érdeklik a csaták valódi történése, mint az átköltött verzió.
- Pedig meglepődne ha látná, hogy néhány guruló szikla micsoda vérontást tud rendezni. Az igazi stratéga nem az embereivel győz, hanem az eszével. Azonban szerintem hagyjuk ezt a témát. Nem szeretek vitázni.
*Tényleg nem szeret vitázni. Ennek oka pedig az, hogy a legtöbb vita verekedésbe torkollik. Ez még önmagában nem egy nagy probléma, azonban ha az ellenség tisztességtelen trükkökhöz folyamodik... Nos, nem épp kellemes érzés mikor széttörnek az ember fején egy üveget, vagy bezúzzák a fejét egy széklábbal.*
- Ugyan, semmi gond. Én leszek az utolsó aki ebben meggátolja. Azonban visszatérve a témára, én a magam javát néztem, aztán kis híján a saját megöltek a saját barátaim. De persze a kivétel az csak erősíti a szabályt. Elvégre, mégis csak itt vagyok. Sajnos ez a lovamról nem elmondható.
*Szerette azt a lovat. Nem volt okos, sem bátor, sőt semmi jó tulajdonsága sem volt neki, de azért mégis csak az első lova volt. Meg hát, még mindig jobban járt, mint a csapat egyik része, akiknek csak öszvér, vagy valami vén ló.*
- Az lehet, hogy egymással jól bánnak, de én nem tartozom közéjük. Én a tisztességes pénzkeresés híve vagyok...
~Már amennyire tisztességes pénzért embereket mészárolni.~
- Tehát mondhatni, hogy az ilyen emberek legfőbb bevétele.
*Eme szavak nem ok nélkül hagyják el száját. Lopták már meg, és hát nem kifejezetten kellemes élmény. Főleg ha az embernek fel sem tűnik. Most már jobban odafigyel az ilyenekre, a tömegben pedig egyik kezét mindig erszényén tartja, a másik kezét pedig tőre markolatán pihenteti, hogy ha valaki mégis megpróbálkozna azzal, hogy elcsenje a zsoldos nehezen megspórolt pénzét, viszonzásképpen megszegényítené a tolvajt néhány ujjal.*
- Nos, a matrózok tényleg jó társaságnak számítanak, ám az én szakmámban a vénasszonyok a legelőnyösebbek. Furcsa, de azok az aszott banyák, mindig tudnak valakiről akinek jól jönne némi segítség. A sárkányok meg... Nos, annyi mindent láttam már utazásaim során, hogy nem lepne meg ha látnék egyet.
*Enlior poharára néz, majd némi gondolkozás után követi Thelar példáját, és megissza borát.*
- Megértem. Nekem viszont többször erre kellett hagyatkoznom. Voltam már királyfi, lovag, de a változatosság kedvéért troll is. A fogadókban viszont kizárólag az igazat mondom. Az ottaniakat jobban érdeklik a csaták valódi történése, mint az átköltött verzió.
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-06-03 21:19:10
Üzenet elküldve: 2015-06-03 21:19:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Enlior Thrahil//
- Valóban vitába lehet, csak éppen soha nem harcolt még, aki megteszi.
*Elvigyorodik, de nem áll szándékában bántani a másikat, elvégre kellemes társaságra talált a zsoldos képében.*
- Persze, hogy nem lehet megbízni. Manapság igen kevés az olyan barát, akiben megbízhat az ember. Pont a nemesség lenne kivétel? Akik vagy azért vannak olyan helyzetben, amilyenben, mert beleszülettek, vagy mert önzéssel és cselvetéssel elérték? Ugyanmár... ne éljünk az álmok világában. Ebben a világban jelentősen megnőnek a túlélési esélyeid, ha a magad javát nézed. Így hát igyekszem én is eszerint élni, de azért vannak olyan személyek, akik fontosak nekem.
*Gyorsan iszik egy kortyot a söréből, majd megdörzsöli borostás állát.*
- Bocsásson meg ezért a kirohanásomért! Kicsit nehezek voltak az elmúlt napjaim, ne lepődjön meg, ha ma este le akarom inni magamat.
*Elvigyorodik, majd serényen bólogat arra, amit Enlior mond.*
- Persze, hogy tudja. Az imént említett lebujokban lehet a legnagyobbakat szórakozni. Aki pedig egy kicsit is tájékozott, az részegen is tud vigyázni az erszényére. Különben megfigyeléseim szerint ezek az egyének egymással tisztességesen bánnak, feltéve, hogy lerészegedésről van szó.
*Látja, hogy a zsoldos belekortyol italába, így Deron is így tesz. Kicsit ízlelgeti a seritalt a szájában, majd arra a következtetésre jut, hogy messze az egyik legjobb a környéken. Bár ennek könnyen lehet az az egyszerű oka, hogy itt piszkosul olcsón mérik piát és ez különösen vonatkozik a sörre. Elvégre a tolvaj is csak öt aranyat fizetett érte. Annyit még akkor is elő tudott teremteni, amikor nem élt olyan jól, mint most.*
- Nem is kifejezetten túlélőkre gondoltam. De az olyanok, akik láttak már sárkányt, nem az ilyen pofonegyszerű városkákban tengenek. Még talán itt a kikötőben a legnagyobb az esély rá, hogy találkozol egy ilyesfélével. Elvégre a részeg matrózok kiváló hallgatóság. De ez az esély még így is nagyon apró. A szaporodásról meg... ki tudja, hogy léteznek-e még? Hogy léteztek-e egyáltalán? A történészek közül sokan voltak igen habókosak, bár én azért könnyebben elhiszek dolgokat, mint az átlagemberek.
*Újabb korty, újabb apró lépés a részegség felé. Deron nem biztos abban, hogy a sárkányok tényleg éltek, vagy valami csoda folytán még most is élnek. Bár felőle akár a már oly' sokszor lejáratott mesebeli lények is lehetnének, az sem izgatja, amíg nem kell találkozni egyel. Ami azt illeti, semmilyen szörnyeteggel nem akarna találkozni. Főleg a hajós kaland után. Egy időre elege van a megmagyarázhatatlan dolgokból. Vigyorgó vízi hulla meg miegymás. Ha ezt elmondaná bárkinek is, biztos, hogy nem néznék épelméjűnek.
Enliorra sandít, majd halványan elmosolyodik.*
- Kár, hogy ez az igazság. Nem szeretem az igaz történeket kiszínezni. A mesék és hencegések más. Azokat jól ellehet adni, főleg, ha hihetőek. De az a történet a velejéig igaz, minden így történt, még az is amit nem mondtam el. Azért biztosan elmebetegnek nézne.
*Kiissza kupája maradék tartalmát, majd elégedetten csapja le azt az asztalra s dől hátra székében.*
- Valóban vitába lehet, csak éppen soha nem harcolt még, aki megteszi.
*Elvigyorodik, de nem áll szándékában bántani a másikat, elvégre kellemes társaságra talált a zsoldos képében.*
- Persze, hogy nem lehet megbízni. Manapság igen kevés az olyan barát, akiben megbízhat az ember. Pont a nemesség lenne kivétel? Akik vagy azért vannak olyan helyzetben, amilyenben, mert beleszülettek, vagy mert önzéssel és cselvetéssel elérték? Ugyanmár... ne éljünk az álmok világában. Ebben a világban jelentősen megnőnek a túlélési esélyeid, ha a magad javát nézed. Így hát igyekszem én is eszerint élni, de azért vannak olyan személyek, akik fontosak nekem.
*Gyorsan iszik egy kortyot a söréből, majd megdörzsöli borostás állát.*
- Bocsásson meg ezért a kirohanásomért! Kicsit nehezek voltak az elmúlt napjaim, ne lepődjön meg, ha ma este le akarom inni magamat.
*Elvigyorodik, majd serényen bólogat arra, amit Enlior mond.*
- Persze, hogy tudja. Az imént említett lebujokban lehet a legnagyobbakat szórakozni. Aki pedig egy kicsit is tájékozott, az részegen is tud vigyázni az erszényére. Különben megfigyeléseim szerint ezek az egyének egymással tisztességesen bánnak, feltéve, hogy lerészegedésről van szó.
*Látja, hogy a zsoldos belekortyol italába, így Deron is így tesz. Kicsit ízlelgeti a seritalt a szájában, majd arra a következtetésre jut, hogy messze az egyik legjobb a környéken. Bár ennek könnyen lehet az az egyszerű oka, hogy itt piszkosul olcsón mérik piát és ez különösen vonatkozik a sörre. Elvégre a tolvaj is csak öt aranyat fizetett érte. Annyit még akkor is elő tudott teremteni, amikor nem élt olyan jól, mint most.*
- Nem is kifejezetten túlélőkre gondoltam. De az olyanok, akik láttak már sárkányt, nem az ilyen pofonegyszerű városkákban tengenek. Még talán itt a kikötőben a legnagyobb az esély rá, hogy találkozol egy ilyesfélével. Elvégre a részeg matrózok kiváló hallgatóság. De ez az esély még így is nagyon apró. A szaporodásról meg... ki tudja, hogy léteznek-e még? Hogy léteztek-e egyáltalán? A történészek közül sokan voltak igen habókosak, bár én azért könnyebben elhiszek dolgokat, mint az átlagemberek.
*Újabb korty, újabb apró lépés a részegség felé. Deron nem biztos abban, hogy a sárkányok tényleg éltek, vagy valami csoda folytán még most is élnek. Bár felőle akár a már oly' sokszor lejáratott mesebeli lények is lehetnének, az sem izgatja, amíg nem kell találkozni egyel. Ami azt illeti, semmilyen szörnyeteggel nem akarna találkozni. Főleg a hajós kaland után. Egy időre elege van a megmagyarázhatatlan dolgokból. Vigyorgó vízi hulla meg miegymás. Ha ezt elmondaná bárkinek is, biztos, hogy nem néznék épelméjűnek.
Enliorra sandít, majd halványan elmosolyodik.*
- Kár, hogy ez az igazság. Nem szeretem az igaz történeket kiszínezni. A mesék és hencegések más. Azokat jól ellehet adni, főleg, ha hihetőek. De az a történet a velejéig igaz, minden így történt, még az is amit nem mondtam el. Azért biztosan elmebetegnek nézne.
*Kiissza kupája maradék tartalmát, majd elégedetten csapja le azt az asztalra s dől hátra székében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819