Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:45:30
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:45:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A férfi továbbra is derűsen nevet, de főként Aern szavai miatt. Tetszik neki a fickó, s ezt nem is rest kinyilvánítania. Szabad kezével int az egyik asztalnál ülőnek, hogy álljon fel, de máris. Az hajbókolva teszi meg, majd Aernre pillantva mutatja, hogy foglaljon csak helyet, becses társaságukba.
Bárhogy is dönt a férfi, a sörét kortyolgató tovább folytatja a beszédét.*
- Józan tengerész. *Int egyet kezével, s látszik ábrázatán, hogy nem tetszik neki a kifejezés.* - Sajnos ez nem hazugság. A minap találkoztam egy hajóval, ahol csakis józanok dolgoztak. Még egy csepp italuk sem volt a fedélzeten, csakis víz! *Hőbörög fel, s vele együtt az asztaltársaság többi tagja is.* - Hát mondd, ki látott már ilyet? Ezért is mondom neked, ember, hogy amit én nem láttam, az nem is létezik a tengerek világában! *Ütögeti meg mellkasát, hogy szavainak bizonyságot adjon, mint ahogy egy rendes férfi tenné.*
- Én, már mindent bejártam, s mindent láttam! Ez a bolond, *Bök fejével az egyedül ülő öreg felé.* - Pedig azt mondja, hogy van egy térképe. Egy kincsestérképe, egy... egy... *De nem tudja végigmondani, mert kacagásba tőr ki. Lábait is leveszi az asztalról, majd egész felső testével dől rá. Nevetésében öklével az asztalt csapkodja. Már-már könnyei is kicsordulnak, de azért mégiscsak felnéz, pár percen múlva. Amíg nevet, addig társai is nevetnek. De ahogy felnéz és elhalkul, amazok is elhalkulnak.*
- Szóval, van egy térképe egy "kincshez". Ami tulajdonképpen egy növény. *Kezd bele újra nevetésbe.* - Amelynek olyan, "varázsereje" van *Teszi a szavakat macskakörömbe, ahogy beszél.* - hogy megvédi a fát mindentől. *Neveti el a mondat végét újra. Úgy tűnik, hogy tényleg jót szórakoznak az öregen, s annak feltevésén.*
- Még ha igaz is lenne. Miért mondaná el? *Nevet fejcsóválva, miközben sárga fogsorát mutogatja a világnak.*
*A férfi továbbra is derűsen nevet, de főként Aern szavai miatt. Tetszik neki a fickó, s ezt nem is rest kinyilvánítania. Szabad kezével int az egyik asztalnál ülőnek, hogy álljon fel, de máris. Az hajbókolva teszi meg, majd Aernre pillantva mutatja, hogy foglaljon csak helyet, becses társaságukba.
Bárhogy is dönt a férfi, a sörét kortyolgató tovább folytatja a beszédét.*
- Józan tengerész. *Int egyet kezével, s látszik ábrázatán, hogy nem tetszik neki a kifejezés.* - Sajnos ez nem hazugság. A minap találkoztam egy hajóval, ahol csakis józanok dolgoztak. Még egy csepp italuk sem volt a fedélzeten, csakis víz! *Hőbörög fel, s vele együtt az asztaltársaság többi tagja is.* - Hát mondd, ki látott már ilyet? Ezért is mondom neked, ember, hogy amit én nem láttam, az nem is létezik a tengerek világában! *Ütögeti meg mellkasát, hogy szavainak bizonyságot adjon, mint ahogy egy rendes férfi tenné.*
- Én, már mindent bejártam, s mindent láttam! Ez a bolond, *Bök fejével az egyedül ülő öreg felé.* - Pedig azt mondja, hogy van egy térképe. Egy kincsestérképe, egy... egy... *De nem tudja végigmondani, mert kacagásba tőr ki. Lábait is leveszi az asztalról, majd egész felső testével dől rá. Nevetésében öklével az asztalt csapkodja. Már-már könnyei is kicsordulnak, de azért mégiscsak felnéz, pár percen múlva. Amíg nevet, addig társai is nevetnek. De ahogy felnéz és elhalkul, amazok is elhalkulnak.*
- Szóval, van egy térképe egy "kincshez". Ami tulajdonképpen egy növény. *Kezd bele újra nevetésbe.* - Amelynek olyan, "varázsereje" van *Teszi a szavakat macskakörömbe, ahogy beszél.* - hogy megvédi a fát mindentől. *Neveti el a mondat végét újra. Úgy tűnik, hogy tényleg jót szórakoznak az öregen, s annak feltevésén.*
- Még ha igaz is lenne. Miért mondaná el? *Nevet fejcsóválva, miközben sárga fogsorát mutogatja a világnak.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:11:01
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:11:01
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Aern mindig is hamar megtalálta a hangot azokkal akiket a tisztesnek nevezett polgárok csőcseléknek neveznek. Meg is ismeri miféle alakkal beszélget. Az ápolatlanság és a kicsapó jókedv egy éppen földet ért tengerészt sejtet. Ő is nevet egy kicsit a vázolt helyzeten. Majd ismét az öregről lesz szó. Aern most sem a fejcsóválót szólítja meg hanem aki eddig beszélt és most is úgy mintha nem érdekelné csak bele akarna folyni a társalgásba.*
-Miért mit látott? Talán józan tengerészt? Ezt a hazugságot már én is ismerem.
*Aern mindig is hamar megtalálta a hangot azokkal akiket a tisztesnek nevezett polgárok csőcseléknek neveznek. Meg is ismeri miféle alakkal beszélget. Az ápolatlanság és a kicsapó jókedv egy éppen földet ért tengerészt sejtet. Ő is nevet egy kicsit a vázolt helyzeten. Majd ismét az öregről lesz szó. Aern most sem a fejcsóválót szólítja meg hanem aki eddig beszélt és most is úgy mintha nem érdekelné csak bele akarna folyni a társalgásba.*
-Miért mit látott? Talán józan tengerészt? Ezt a hazugságot már én is ismerem.
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-20 20:14:56
Üzenet elküldve: 2015-05-20 20:14:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*A lábait asztalon tartó fickó továbbra is nevetve tekint fel Aernre. Szemei tündökölnek a jókedvtől, s ezt nem is titkolja. Egyik kezében tartja sörös kupáját, s belekortyolva, ömlik ki két oldalt a keserű nedű. Ám nem zavartatja magát, hiszen hosszan lelógó szakálla felfogja. Nemrég térhettek vissza egy hajóútról, így nem volt még ideje rendbe szednie magát. De milyen jól járt is vele.*
- Oh, bár az anyós lett volna. *Neveti el magát.* - Tudod, hogy van a mondás, nézd meg az anyját, vedd el a lányát. No az anyóshoz képest a lánya tiszta bányarém. *Neveti, s az asztaltársaság többi tagja is vele együtt vihorászik, ki az asztalt csapkodja, ki csak székén hátradőlve hahotázik. De újra csak a nagy szakállú szólal meg.*
- De bár ilyenről lenne szól. Asszony lelépett, mert nem bírta a melómat, s vele ment az anyós is. *Csóválja meg szomorúan a fejét.* - Ám inkább viccesebb a feltételezés, amit az öreg mond. Évek óta járom már a tengert, de olyanról még nem hallottam, amit ő mond. Pedig ha én nem hallottam, elhiheted nekem, akkor az nem is létezik!
*Neveti el újra magát, ahogy az asztal többi tagjai is. A mellettük lévő öreg pedig csak fejcsóválva figyeli őket.*
*A lábait asztalon tartó fickó továbbra is nevetve tekint fel Aernre. Szemei tündökölnek a jókedvtől, s ezt nem is titkolja. Egyik kezében tartja sörös kupáját, s belekortyolva, ömlik ki két oldalt a keserű nedű. Ám nem zavartatja magát, hiszen hosszan lelógó szakálla felfogja. Nemrég térhettek vissza egy hajóútról, így nem volt még ideje rendbe szednie magát. De milyen jól járt is vele.*
- Oh, bár az anyós lett volna. *Neveti el magát.* - Tudod, hogy van a mondás, nézd meg az anyját, vedd el a lányát. No az anyóshoz képest a lánya tiszta bányarém. *Neveti, s az asztaltársaság többi tagja is vele együtt vihorászik, ki az asztalt csapkodja, ki csak székén hátradőlve hahotázik. De újra csak a nagy szakállú szólal meg.*
- De bár ilyenről lenne szól. Asszony lelépett, mert nem bírta a melómat, s vele ment az anyós is. *Csóválja meg szomorúan a fejét.* - Ám inkább viccesebb a feltételezés, amit az öreg mond. Évek óta járom már a tengert, de olyanról még nem hallottam, amit ő mond. Pedig ha én nem hallottam, elhiheted nekem, akkor az nem is létezik!
*Neveti el újra magát, ahogy az asztal többi tagjai is. A mellettük lévő öreg pedig csak fejcsóválva figyeli őket.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-17 20:26:00
Üzenet elküldve: 2015-05-17 20:26:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A titokzatos növény//
*Belépve a megszokott tisztes társaság fogadja Aern kapitányt. A repülő üvegek és a zaj nem zavarja. Annál inkább a fickó akit neki löktek. A helyzetet egyből felismeri és mikor az a fickó megfordulva megindul a provokátor ellen akkor még egy lökéssel meg is segíti. Bent szétnézve hamar megtalálja ki az akin nevettek azok a részegek. El is mosolyodik a helyzeten és oda is megy a társasághoz. Direkt nem a magányos fickót szólítja meg. A hangja közvetlen.*
-No mi a móka tárgya fiúk? Tán valaki sokat ivott és összekeverte az asszonyt az anyóssal. Én is jártam már így nem volt örömteli.
*Belépve a megszokott tisztes társaság fogadja Aern kapitányt. A repülő üvegek és a zaj nem zavarja. Annál inkább a fickó akit neki löktek. A helyzetet egyből felismeri és mikor az a fickó megfordulva megindul a provokátor ellen akkor még egy lökéssel meg is segíti. Bent szétnézve hamar megtalálja ki az akin nevettek azok a részegek. El is mosolyodik a helyzeten és oda is megy a társasághoz. Direkt nem a magányos fickót szólítja meg. A hangja közvetlen.*
-No mi a móka tárgya fiúk? Tán valaki sokat ivott és összekeverte az asszonyt az anyóssal. Én is jártam már így nem volt örömteli.
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-17 16:10:20
Üzenet elküldve: 2015-05-17 16:10:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A titokzatos növény//
*Aern hamar eldönti, hogy merre is menjen tovább. Kalandok és élvezetekk hajszolása végett indul el a Rumos felé. Ahogy belép a korhadt ajtón, a szokásos kép fogadja. A csehó tömve van, már nappal is. Kártyázós társaságok, iszogatósak. Vannak akik azért jöttek ide, hogy a hosszú hajóút után jólakhassanaka, s pihenhessen, s persze más lények társaságát is élvezzék. Vannak, kik már mindennap ide járnak, őket könnyű felismerni. Orruk kipirosodott az aznapi sok alkoholfogyasztástól, beszélni már alig tudnak, és az egyenes járás sem megy nekik. Közéjük tartoznak azok is, akik keveslik a mennyiséget, amit kapnak, vagy sokkalják annak az árát, s öklüket összeszorítva csapnak az asztalra avagy a pultra. Olyanok is előfordulnak, akik tettlegességig fajulnak fajtársaival szemben, ám őket igyekszenek hamar szétválasztani. Ezért sem meglepő, ha üvegek és kupák röppályája ível a fogadó termében. Épp, amikor Aern belép egy üveg ital csattan az ajtó félfáján. Senki sem figyel rá, amikor belép a Rumosba, még egy kósza arc sem kíváncsiskodik iránta, hogy ki is érkezett meg közéjük. Mintha szellem lenne. Ám mégsem az. Még be sem lépett, máris egy tagbaszakadt férfi ütközik neki. Az ütközet nem önkéntes volt, a vele szemben lévő férfi segítette meg, öklével. A feketehajú, fekete szakállú, ritkás fogú, igen erőteljes bukét árasztó férfi morogva fordul meg.*
- Menj az útból ficsúr!
*Majd már indul is vissza, hogy revansot vegyen az ökölcsapásért. A küzdelem sokáig eltart, s inkább szájcséplés folyik, néha egy-egy pofonnal megspékelve, mint valódi baj. Ezért sem foglalkoznak velük sem. Akkor höbörög fel a benti társaság néhány csoportja, ha épp az ő asztalukatat taszítják meg.
A Rumos egyik sarkában egy kisebb kerek asztalnál egy férfi ül magányosan, fejét ingatva. Körülötte néhány alak áll, s látványosan nevetnek rajta. Az asztalnál ülő, csak idegesen dobol ujjával az asztalon. Tőle nem messze egy asztaltársaságnál feltehetően kereskedő hajó legénysége ül. Ez nem is bizonyítja jobban, hogy mindannyiuk ruhájának valamelyik részén - hol a mellkasán, hol az ujján, hol a hátán - egy keresedő társaság címere díszeleg. Ők nevetnek az idösödő magányos emberen a legjobban.*
*Aern hamar eldönti, hogy merre is menjen tovább. Kalandok és élvezetekk hajszolása végett indul el a Rumos felé. Ahogy belép a korhadt ajtón, a szokásos kép fogadja. A csehó tömve van, már nappal is. Kártyázós társaságok, iszogatósak. Vannak akik azért jöttek ide, hogy a hosszú hajóút után jólakhassanaka, s pihenhessen, s persze más lények társaságát is élvezzék. Vannak, kik már mindennap ide járnak, őket könnyű felismerni. Orruk kipirosodott az aznapi sok alkoholfogyasztástól, beszélni már alig tudnak, és az egyenes járás sem megy nekik. Közéjük tartoznak azok is, akik keveslik a mennyiséget, amit kapnak, vagy sokkalják annak az árát, s öklüket összeszorítva csapnak az asztalra avagy a pultra. Olyanok is előfordulnak, akik tettlegességig fajulnak fajtársaival szemben, ám őket igyekszenek hamar szétválasztani. Ezért sem meglepő, ha üvegek és kupák röppályája ível a fogadó termében. Épp, amikor Aern belép egy üveg ital csattan az ajtó félfáján. Senki sem figyel rá, amikor belép a Rumosba, még egy kósza arc sem kíváncsiskodik iránta, hogy ki is érkezett meg közéjük. Mintha szellem lenne. Ám mégsem az. Még be sem lépett, máris egy tagbaszakadt férfi ütközik neki. Az ütközet nem önkéntes volt, a vele szemben lévő férfi segítette meg, öklével. A feketehajú, fekete szakállú, ritkás fogú, igen erőteljes bukét árasztó férfi morogva fordul meg.*
- Menj az útból ficsúr!
*Majd már indul is vissza, hogy revansot vegyen az ökölcsapásért. A küzdelem sokáig eltart, s inkább szájcséplés folyik, néha egy-egy pofonnal megspékelve, mint valódi baj. Ezért sem foglalkoznak velük sem. Akkor höbörög fel a benti társaság néhány csoportja, ha épp az ő asztalukatat taszítják meg.
A Rumos egyik sarkában egy kisebb kerek asztalnál egy férfi ül magányosan, fejét ingatva. Körülötte néhány alak áll, s látványosan nevetnek rajta. Az asztalnál ülő, csak idegesen dobol ujjával az asztalon. Tőle nem messze egy asztaltársaságnál feltehetően kereskedő hajó legénysége ül. Ez nem is bizonyítja jobban, hogy mindannyiuk ruhájának valamelyik részén - hol a mellkasán, hol az ujján, hol a hátán - egy keresedő társaság címere díszeleg. Ők nevetnek az idösödő magányos emberen a legjobban.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:50:34
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:50:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Deron Naharien//
*Megvonja vállát.*
- Lehetett volna, de gondolom maga is tudja hogy idiótáké a világ, meg persze annak ellenére, hogy ez a bizonyos illető egy gerinctelen barom, nagyon ért az emberek nyelvén. Ráadásul a kapitány halálával most ő lett a legjobb kardforgató, ami annyit tesz, hogy most senki sem mer kikezdeni vele.
*Kissé elkeseredik annak hallatán, hogy nem könnyű jól fizető álláshoz jutni. Persze megérti, elvégre ez nem egy falu. Itt a lakosok minden munkát elvállalnak amit csak tudnak, viszont egy faluban vagy egy tanyán, legtöbbször több az elvégzendő feladat, mint a használható munkaerő. Ők is rengetegszer használták ezt ki. Ha nem volt rendes munka, akkor élelem és szállás reményében beálltak a parasztok mellé trágyát lapátolni.*
- Az kár, de nem jelent túl nagy problémát. Nekem az is elég ha nem halok éhen, valahol az utcán kuporogva a saját ürülékemben, mint a legtöbb városi koldus.
*Egyszer szemtanúja is volt egy hasonló jelenségnek. Talán négy-öt évvel ezelőtt történhetett, a város nevére pedig nem emlékszik. Csupán átutazóban voltak, amikor megpillantott egy nagyon leharcolt állapotban lévő rongyos vénembert. Szőrös arcát kosz feketítette el, szaga pedig legfőképp egy pöcegödörre emlékeztetett. Látszott rajta, hogy alig pár órája, rosszabb esetben pedig pár napja van hátra. Az ifjú zsoldos, már nyúlt a tőréért, hogy véget vessen az öreg szenvedésének, amikor egyik bajtársa megállította. Jól tette. Még a végén lecsukták volna egy koldus meggyilkolásáért.*
- Itt már nincs semmi dolgom, úgyhogy ha szeretné akár napkeltekor is elindulhatunk. Az utak biztonsága pedig nem kifejezetten napszak kérdése. Nappal is ugyanannyi dög járkál az erdőkben mint éjszaka, csak sötétben nehezebb őket kiszúrni. Szerencsére a legtöbb egymaga vadászik és lehetőleg magányos prédára, de persze jobb ha az ember állandóan nyitva tartja szemeit.
*Valamennyire azért ért a vadállatokhoz és a szörnyekhez. Még régen mikor az írnoknál dolgozott, rengeteget olvasott róluk és persze néhány vérengző lényhez már személyesen is volt szerencséje. Elég ha az ember pár méterrel odébb megy a társaitól, hogy meglocsoljon egy bokrot, vagy egy fát és valami máris ráveti magát a szerencsétlenre.*
~Nyugodj békében Gommst!~
*Ezért is reméli, hogy a férfi jobban ért a kardforgatáshoz mint ő.*
A hozzászólás írója (Enlior Thrahil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.14 18:50:55
*Megvonja vállát.*
- Lehetett volna, de gondolom maga is tudja hogy idiótáké a világ, meg persze annak ellenére, hogy ez a bizonyos illető egy gerinctelen barom, nagyon ért az emberek nyelvén. Ráadásul a kapitány halálával most ő lett a legjobb kardforgató, ami annyit tesz, hogy most senki sem mer kikezdeni vele.
*Kissé elkeseredik annak hallatán, hogy nem könnyű jól fizető álláshoz jutni. Persze megérti, elvégre ez nem egy falu. Itt a lakosok minden munkát elvállalnak amit csak tudnak, viszont egy faluban vagy egy tanyán, legtöbbször több az elvégzendő feladat, mint a használható munkaerő. Ők is rengetegszer használták ezt ki. Ha nem volt rendes munka, akkor élelem és szállás reményében beálltak a parasztok mellé trágyát lapátolni.*
- Az kár, de nem jelent túl nagy problémát. Nekem az is elég ha nem halok éhen, valahol az utcán kuporogva a saját ürülékemben, mint a legtöbb városi koldus.
*Egyszer szemtanúja is volt egy hasonló jelenségnek. Talán négy-öt évvel ezelőtt történhetett, a város nevére pedig nem emlékszik. Csupán átutazóban voltak, amikor megpillantott egy nagyon leharcolt állapotban lévő rongyos vénembert. Szőrös arcát kosz feketítette el, szaga pedig legfőképp egy pöcegödörre emlékeztetett. Látszott rajta, hogy alig pár órája, rosszabb esetben pedig pár napja van hátra. Az ifjú zsoldos, már nyúlt a tőréért, hogy véget vessen az öreg szenvedésének, amikor egyik bajtársa megállította. Jól tette. Még a végén lecsukták volna egy koldus meggyilkolásáért.*
- Itt már nincs semmi dolgom, úgyhogy ha szeretné akár napkeltekor is elindulhatunk. Az utak biztonsága pedig nem kifejezetten napszak kérdése. Nappal is ugyanannyi dög járkál az erdőkben mint éjszaka, csak sötétben nehezebb őket kiszúrni. Szerencsére a legtöbb egymaga vadászik és lehetőleg magányos prédára, de persze jobb ha az ember állandóan nyitva tartja szemeit.
*Valamennyire azért ért a vadállatokhoz és a szörnyekhez. Még régen mikor az írnoknál dolgozott, rengeteget olvasott róluk és persze néhány vérengző lényhez már személyesen is volt szerencséje. Elég ha az ember pár méterrel odébb megy a társaitól, hogy meglocsoljon egy bokrot, vagy egy fát és valami máris ráveti magát a szerencsétlenre.*
~Nyugodj békében Gommst!~
*Ezért is reméli, hogy a férfi jobban ért a kardforgatáshoz mint ő.*
A hozzászólás írója (Enlior Thrahil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.14 18:50:55
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-12 19:40:45
Üzenet elküldve: 2015-05-12 19:40:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Enlior Thrahil//
*Deron csendben bólogat az idegén történetét hallgatva. Ő ugyan korántsem nevezné katonának a zsoldosokat, olyannak meg aztán végképp nem, akik minden kérdés nélkül teljesítik a felüljáróik parancsát, de nem köt bele újdonsült ismerősébe. Neki is vannak egy kissé furcsa nézetei és elképzelései.*
- Nos, a bajtársainak talán lehetett volna annyi esze, hogy nem engedik vezető pozícióba azt az alávaló gazembert. Bár a mai világban igazán nehéz észrevenni, hogy ki is az, aki mindenféle kétes dolgokat cselekszik.
*Természetesen most is igyekszik magát viszonylag tisztességnek és becsületesnek feltüntetni, bár ezzel a férfival nyilván több információt is hajlandó megosztani, mint általában a könnyen összeszedhető lánykákkal szokott.*
- Valóban rengeteg a munkalehetőség, csak sajnálatos módon nehéz jól fizető munkát találni. Már persze, ha az ember új a városban.
~És van olyan idióta, hogy talpig becsületes legyen.~
*Persze Deron sem rója olyan régóta az utcákat. Nagyjából két-három éve mozog Arthenior közelében, ami a sikátorok szennyében egy egész élettel is felér. Arról nem is beszélve, hogy a tolvaj már korábban is megfordult a városban.*
- Igazán örömömre szolgál, ha velem tart. Az utak persze veszélyesek, de mivel maga zsoldos én pedig... szintén értek a kardforgatáshoz, ezért aligha leszünk túl nagy veszélyben.
*Miután paroláztak egymással, Deron elgondolkodva dől hátra és fúj egy szép nagy karikát a levegőbe. Nem tudná megállapítani, hogy valóban Enliornak hívják-e a férfit, de nem is lényeges. A zsoldosok gyakorta használnak álneveket, viszont ha netán ez lenne a fickó igazi neve, az sem gond.*
- Na és, a pihenésen kívül szándékozik még valami fontosat elintézni? Mert amennyiben nem, én legkésőbb holnap útra kelnék. Az Artheniori erdő rendkívül veszélyes éjszaka, én pedig nem szeretném, ha ott érne minket az sötétség.
*Deron most először tényleg a teljes igazságot mondja. Abban az erdőben éjjel olyan lények és vadállatok bóklásznak, amellyel az ember egy cseppet sem akar találkozni. És mivel Enlior nyilvánvalóan ki szeretné pihenni az üldözés fáradalmait, a mai délután szóba sem jöhet. Így hát marad a holnap.*
*Deron csendben bólogat az idegén történetét hallgatva. Ő ugyan korántsem nevezné katonának a zsoldosokat, olyannak meg aztán végképp nem, akik minden kérdés nélkül teljesítik a felüljáróik parancsát, de nem köt bele újdonsült ismerősébe. Neki is vannak egy kissé furcsa nézetei és elképzelései.*
- Nos, a bajtársainak talán lehetett volna annyi esze, hogy nem engedik vezető pozícióba azt az alávaló gazembert. Bár a mai világban igazán nehéz észrevenni, hogy ki is az, aki mindenféle kétes dolgokat cselekszik.
*Természetesen most is igyekszik magát viszonylag tisztességnek és becsületesnek feltüntetni, bár ezzel a férfival nyilván több információt is hajlandó megosztani, mint általában a könnyen összeszedhető lánykákkal szokott.*
- Valóban rengeteg a munkalehetőség, csak sajnálatos módon nehéz jól fizető munkát találni. Már persze, ha az ember új a városban.
~És van olyan idióta, hogy talpig becsületes legyen.~
*Persze Deron sem rója olyan régóta az utcákat. Nagyjából két-három éve mozog Arthenior közelében, ami a sikátorok szennyében egy egész élettel is felér. Arról nem is beszélve, hogy a tolvaj már korábban is megfordult a városban.*
- Igazán örömömre szolgál, ha velem tart. Az utak persze veszélyesek, de mivel maga zsoldos én pedig... szintén értek a kardforgatáshoz, ezért aligha leszünk túl nagy veszélyben.
*Miután paroláztak egymással, Deron elgondolkodva dől hátra és fúj egy szép nagy karikát a levegőbe. Nem tudná megállapítani, hogy valóban Enliornak hívják-e a férfit, de nem is lényeges. A zsoldosok gyakorta használnak álneveket, viszont ha netán ez lenne a fickó igazi neve, az sem gond.*
- Na és, a pihenésen kívül szándékozik még valami fontosat elintézni? Mert amennyiben nem, én legkésőbb holnap útra kelnék. Az Artheniori erdő rendkívül veszélyes éjszaka, én pedig nem szeretném, ha ott érne minket az sötétség.
*Deron most először tényleg a teljes igazságot mondja. Abban az erdőben éjjel olyan lények és vadállatok bóklásznak, amellyel az ember egy cseppet sem akar találkozni. És mivel Enlior nyilvánvalóan ki szeretné pihenni az üldözés fáradalmait, a mai délután szóba sem jöhet. Így hát marad a holnap.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:24:31
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:24:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Igazán szomorú, hogy mennyi önérdekű, gyáva féreg mászkál az utcákon. Hol van itt becsület, büszkeség meg tartás? Na az ő körükben sehol... habár ha ldnne, nem biztos, hogy ilyen jól megélne, mint most. Reyf legalább lelkiismeretesen elvégzi a munkáját. Ha már a fekete félvér történetére nem tudott pontot tenni, ideje volt, hogy belekezdjen egy sokkal több időt lekötő vállalkozásba. Hiába nem hangoztatja vagy foglalkozik vele, de idegesíti az a szurkáló érzés, hogy valamit mintha nagyon elfelejtett volna. Mintha valamikor vészzárlat lett volna a fejében és akárhogyan is próbálkozik, sehogy sem tudcrá visszaemlékezni. Se az idejére, se az okára vagy hogy mikor ért véget...
Maradt hát a munka. Az legalább tiszta és egyszerű. Na meg az esetek többségében sikeres. Gyors léptekkel halad végig a kikötő zsúfolt forgatagán. Nem egy szent hely, talán csak néhány kalóznak és matróznak, így felesleges, hogy eltitkolja faji mivoltát. Amúgy is büszke rá, akkor meg ki nem szarja le, hogy a többi faj mit gondol róla. Csak azt utálja annyira, mikor a nagyravágyó fattyúk kezdenek el sziszegni... szánalmas. Mondjuk a jobb fajtát nem veti meg a megfelelő körülmények között, de egy igazi éjbőrü nőstényhez senki és semmi nem érhet fel. Belépve a tengerészek oly kedvelt fogadójába, egyenesen a pulthoz lép, majd megtámaszkodik rajta. Rendel magának 5 aranyért egy kis tál Gombalevest, hogy aztán a tálkát pohárként használva kiigya a tartalmát.
Nem igen izgatja az íze, így gyorsan végez vele. Úgy sem marad itt sokáig. Mennie kell, hogy megkeresse a következő kuncsaftját. Mostanában olyan szép altatókat hallott... *
Maradt hát a munka. Az legalább tiszta és egyszerű. Na meg az esetek többségében sikeres. Gyors léptekkel halad végig a kikötő zsúfolt forgatagán. Nem egy szent hely, talán csak néhány kalóznak és matróznak, így felesleges, hogy eltitkolja faji mivoltát. Amúgy is büszke rá, akkor meg ki nem szarja le, hogy a többi faj mit gondol róla. Csak azt utálja annyira, mikor a nagyravágyó fattyúk kezdenek el sziszegni... szánalmas. Mondjuk a jobb fajtát nem veti meg a megfelelő körülmények között, de egy igazi éjbőrü nőstényhez senki és semmi nem érhet fel. Belépve a tengerészek oly kedvelt fogadójába, egyenesen a pulthoz lép, majd megtámaszkodik rajta. Rendel magának 5 aranyért egy kis tál Gombalevest, hogy aztán a tálkát pohárként használva kiigya a tartalmát.
Nem igen izgatja az íze, így gyorsan végez vele. Úgy sem marad itt sokáig. Mennie kell, hogy megkeresse a következő kuncsaftját. Mostanában olyan szép altatókat hallott... *
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-05-02 19:41:55
Üzenet elküldve: 2015-05-02 19:41:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Deron Naharien//
*Kissé meglepi, hogy a férfit érdekli rövid kis története. Mikor rákérdez arra, hogy miért üldözték, Enlior lesüti szemét, majd közömbös hangnemmel mesélni kezd.*
- Nos, nem volt ez így mindig. Régen aki elakart menni, az mehetett, még útravalót is kapott. Feltéve ha nem egy csata kellős közepén akarta elhúzni a csíkot. De ez akkor volt, mikor még élt a régi kapitányunk. Az öreg nem is olyan rég hagyta ott a fogát, a legutóbbi ütközetben. Egy csapat rablóra támadtunk rá megbízatásból. Szép összeget ígértek, így hát belementünk, majd pár napra rá elég szép vérfürdőt rendeztünk...
*Egy pillanatra megáll, majd alig láthatóan megrázza fejét és ásít egyet.*
- Elnézést, elkalandoztam. Na szóval, az öregnek még ki sem hűlt a hullája, amikor a csapat egyik legidiótább és legsunyibb tagja kapott az alkalmon és átvette a vezetést. Tisztában voltam vele, hogy ha ő vezet minket, a halálba fogunk menetelni, ezért inkább az éjszaka folyamán elmentem, de pár órára rá már a nyomomban voltak. Mivel nem igazán voltak ellenségeim a bajtársaim... Vagyis a volt bajtársaim közt, biztosra veszem, hogy az a semmirekellő adott parancsot az elfogatásomra, és mivel mind katonák, teljesítik a felüljárójuk parancsait.
*Talán nem a legjobb ötlet ennyit mesélni egy vadidegennek, de valahogy úgy érezte nincs más választása. Kedve támadt beszélgetni, azonban fáradt ahhoz, hogy hazugságokon törje a fejét.*
- Egy város, jó munkákkal? Pont erre lesz szükségem némi pihenés után.
*A vörös ajánlata kissé elgondolkoztatja. Most, hogy túlélte az üldözést, semmi kedve ahhoz, hogy félúton leüssék és elvegyék a maradék pénzét, azonban lehet, hogy még kapóra is jöhet, ha esetleg másnak jutna eszébe ilyesmi.*
- Örömmel tartok önnel uram, és csak nyugodtan.
*A férfi rágyújt pipájára. Enlior megveti a pipát, de a füst keringője a levegővel, egyszerűen kihagyhatatlan látvány. Valahogy megnyugtatja az embert.*
- Enlior, de elég lesz az Enlior is.
*Kezet ráz, a vörössel, majd halványan elmosolyodik. Sejti, hogy nem ez a férfi valódi neve, de ha igaza van sem veti meg, azért mert álnevet használ. A mai világban ez természetes dolog*
*Kissé meglepi, hogy a férfit érdekli rövid kis története. Mikor rákérdez arra, hogy miért üldözték, Enlior lesüti szemét, majd közömbös hangnemmel mesélni kezd.*
- Nos, nem volt ez így mindig. Régen aki elakart menni, az mehetett, még útravalót is kapott. Feltéve ha nem egy csata kellős közepén akarta elhúzni a csíkot. De ez akkor volt, mikor még élt a régi kapitányunk. Az öreg nem is olyan rég hagyta ott a fogát, a legutóbbi ütközetben. Egy csapat rablóra támadtunk rá megbízatásból. Szép összeget ígértek, így hát belementünk, majd pár napra rá elég szép vérfürdőt rendeztünk...
*Egy pillanatra megáll, majd alig láthatóan megrázza fejét és ásít egyet.*
- Elnézést, elkalandoztam. Na szóval, az öregnek még ki sem hűlt a hullája, amikor a csapat egyik legidiótább és legsunyibb tagja kapott az alkalmon és átvette a vezetést. Tisztában voltam vele, hogy ha ő vezet minket, a halálba fogunk menetelni, ezért inkább az éjszaka folyamán elmentem, de pár órára rá már a nyomomban voltak. Mivel nem igazán voltak ellenségeim a bajtársaim... Vagyis a volt bajtársaim közt, biztosra veszem, hogy az a semmirekellő adott parancsot az elfogatásomra, és mivel mind katonák, teljesítik a felüljárójuk parancsait.
*Talán nem a legjobb ötlet ennyit mesélni egy vadidegennek, de valahogy úgy érezte nincs más választása. Kedve támadt beszélgetni, azonban fáradt ahhoz, hogy hazugságokon törje a fejét.*
- Egy város, jó munkákkal? Pont erre lesz szükségem némi pihenés után.
*A vörös ajánlata kissé elgondolkoztatja. Most, hogy túlélte az üldözést, semmi kedve ahhoz, hogy félúton leüssék és elvegyék a maradék pénzét, azonban lehet, hogy még kapóra is jöhet, ha esetleg másnak jutna eszébe ilyesmi.*
- Örömmel tartok önnel uram, és csak nyugodtan.
*A férfi rágyújt pipájára. Enlior megveti a pipát, de a füst keringője a levegővel, egyszerűen kihagyhatatlan látvány. Valahogy megnyugtatja az embert.*
- Enlior, de elég lesz az Enlior is.
*Kezet ráz, a vörössel, majd halványan elmosolyodik. Sejti, hogy nem ez a férfi valódi neve, de ha igaza van sem veti meg, azért mert álnevet használ. A mai világban ez természetes dolog*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-30 19:24:48
Üzenet elküldve: 2015-04-30 19:24:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Kikötői kaland//
*Szinte csigalassúsággal vánszorog az idő, amíg a parancsra, jelre, vagy úgy egyáltalán bármire várnak. Az a sörnek csúfolt valami a korsóban pedig rohamos fogy, annak ellenére, hogy nagyon lassan kortyolgatja az italt. Márpedig ha nem akar kitűnni a vendégseregletből, rendelnie kell még egy kört. Meg kell hagyni, a jövő ilyetén kilátásai nemhogy lázba nem hozzák, de egyenesen morál rontó hatással bírnak. ~Történjen már valami.~
S mint a mesékben, csak kívánni kell, történik valami. Nyílik a kocsma ajtaja, a lovag már várná az újabb helybéli törzsvendéget, vagy egy fáradt őrjárat munka után pihenni vágyó újabb alakulatát, ám ehelyett az egyik felderítő tér be. Figyelme azonnal felélénkül, jóllehet, testtartása épphogy változik valamit. Nagyon úgy fest, a balhé valamiért elmarad, ugyanis Ryrin már kapja is a jelzést, hogy indulás van - kifelé. A miértekre bár nagyon kíváncsi, faggatózni ráér, no meg, mire összegyűlnek a találka helyen, addigra talán fény derül a rejtélyre.
Hamarosan ő is megkapja a jelzést, az immár üresen szorongatott korsót az asztalra teszi. Hála az összes létező meg nem létező istennek, hogy nem kell még egyet leerőltetnie a torkán. Némán vonul ki a fogadóból, mint aki a kis pihenő után még nagy utat kell hogy megtegyen. Végül is, ez így is van. Odakint már nincs más hátra, mint békésen álldogáló lovához menni, nyeregbe pattanni, és a többiekkel együtt visszamenni a toronyhoz.*
*Szinte csigalassúsággal vánszorog az idő, amíg a parancsra, jelre, vagy úgy egyáltalán bármire várnak. Az a sörnek csúfolt valami a korsóban pedig rohamos fogy, annak ellenére, hogy nagyon lassan kortyolgatja az italt. Márpedig ha nem akar kitűnni a vendégseregletből, rendelnie kell még egy kört. Meg kell hagyni, a jövő ilyetén kilátásai nemhogy lázba nem hozzák, de egyenesen morál rontó hatással bírnak. ~Történjen már valami.~
S mint a mesékben, csak kívánni kell, történik valami. Nyílik a kocsma ajtaja, a lovag már várná az újabb helybéli törzsvendéget, vagy egy fáradt őrjárat munka után pihenni vágyó újabb alakulatát, ám ehelyett az egyik felderítő tér be. Figyelme azonnal felélénkül, jóllehet, testtartása épphogy változik valamit. Nagyon úgy fest, a balhé valamiért elmarad, ugyanis Ryrin már kapja is a jelzést, hogy indulás van - kifelé. A miértekre bár nagyon kíváncsi, faggatózni ráér, no meg, mire összegyűlnek a találka helyen, addigra talán fény derül a rejtélyre.
Hamarosan ő is megkapja a jelzést, az immár üresen szorongatott korsót az asztalra teszi. Hála az összes létező meg nem létező istennek, hogy nem kell még egyet leerőltetnie a torkán. Némán vonul ki a fogadóból, mint aki a kis pihenő után még nagy utat kell hogy megtegyen. Végül is, ez így is van. Odakint már nincs más hátra, mint békésen álldogáló lovához menni, nyeregbe pattanni, és a többiekkel együtt visszamenni a toronyhoz.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:46:04
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:46:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Talán furcsának sem nevezhető a helyzet, hogy a felajánlott fogadást senki sem tartja az ivóból. Furcsán néznek az emberek a játéklehetőséget felajánló lovagra, ami betudható talán annak, hogy egy talpig páncélba öltözött katonáról van szó és nem egy álnok tekintetű, minden hájjal megkent szerencsevadászról, akivel szívesebben fogadnak, hiszen közülük való. Gondoljunk csak bele, hogy milyen, ha egy nehéz vértbe öltözött katona veri át a népet és milyen, ha egy ismert tolvaj nyúlja le a pénzt? Az utóbbit el lehet kapni az éj leszállta után az egyik szűk sikátorban, de az előbbin hogy hajtják be?
Talán ezzel magyarázható a fogadási felkérés népszerűtlensége, talán pedig azzal, hogy félnek a városőröktől. Jobb az efféle törvényszolgákat elkerülni, főleg, ha az embernek vaj van a füle mögött. Márpedig könnyen lehet, hogy itt a társaság nagy részének van.*
~Bizonyára inkább alkoholra költik!~
*Fogadótárs hiányában elteszi az előkészített aranyakat, majd nézni kezdi a társaság játékát. A sört közben az előzőnél sokkal jobb szájízzel kortyolgatja, mígnem összetalálkozik a tekintete Garbienével.*
~Úgy fest, indulnunk kell! Mi történhetett?~
*Egy húzásra kiüríti a kezében lévő kupa tartalmát, majd feláll az asztalról, s kezét Khan vállára helyezi.*
-Már kezdem érteni a játékszabályokat, de tét nélkül sajnos halálra unom magam.
*Megjátszott szomorúsággal pillant társára, majd tekintetét a városőrökre emeli.*
-Úgy vélem, hogy ideje hazatérnem. Az asszony bizonyára már vár! Úgyhogy, ha megbocsátanak...
*Biccent köszönésképp, s elindul kifelé az utasításnak megfelelően, hogy csatlakozhasson a Mágustoronyhoz tartó különítményhez.
Érdemes lehet elmélkedni még azon, hogy mi lett volna, ha az őrök kiszúrják, hogy együtt vannak. Vajon tettek volna akármit is, míg törvénytisztelő állampolgárként isznak, s kártyáznak? Kétlem. Talán nagyobb figyelmet kapott volna a társaság, de vélhetően azt sem azért, mert feltétlen alantas szándékot feltételeztek volna róluk, hanem inkább azért, mert az igazi városőr tekintete minden szokásostól eltérő esemény észrevételére készen kell, hogy álljon.*
*Talán furcsának sem nevezhető a helyzet, hogy a felajánlott fogadást senki sem tartja az ivóból. Furcsán néznek az emberek a játéklehetőséget felajánló lovagra, ami betudható talán annak, hogy egy talpig páncélba öltözött katonáról van szó és nem egy álnok tekintetű, minden hájjal megkent szerencsevadászról, akivel szívesebben fogadnak, hiszen közülük való. Gondoljunk csak bele, hogy milyen, ha egy nehéz vértbe öltözött katona veri át a népet és milyen, ha egy ismert tolvaj nyúlja le a pénzt? Az utóbbit el lehet kapni az éj leszállta után az egyik szűk sikátorban, de az előbbin hogy hajtják be?
Talán ezzel magyarázható a fogadási felkérés népszerűtlensége, talán pedig azzal, hogy félnek a városőröktől. Jobb az efféle törvényszolgákat elkerülni, főleg, ha az embernek vaj van a füle mögött. Márpedig könnyen lehet, hogy itt a társaság nagy részének van.*
~Bizonyára inkább alkoholra költik!~
*Fogadótárs hiányában elteszi az előkészített aranyakat, majd nézni kezdi a társaság játékát. A sört közben az előzőnél sokkal jobb szájízzel kortyolgatja, mígnem összetalálkozik a tekintete Garbienével.*
~Úgy fest, indulnunk kell! Mi történhetett?~
*Egy húzásra kiüríti a kezében lévő kupa tartalmát, majd feláll az asztalról, s kezét Khan vállára helyezi.*
-Már kezdem érteni a játékszabályokat, de tét nélkül sajnos halálra unom magam.
*Megjátszott szomorúsággal pillant társára, majd tekintetét a városőrökre emeli.*
-Úgy vélem, hogy ideje hazatérnem. Az asszony bizonyára már vár! Úgyhogy, ha megbocsátanak...
*Biccent köszönésképp, s elindul kifelé az utasításnak megfelelően, hogy csatlakozhasson a Mágustoronyhoz tartó különítményhez.
Érdemes lehet elmélkedni még azon, hogy mi lett volna, ha az őrök kiszúrják, hogy együtt vannak. Vajon tettek volna akármit is, míg törvénytisztelő állampolgárként isznak, s kártyáznak? Kétlem. Talán nagyobb figyelmet kapott volna a társaság, de vélhetően azt sem azért, mert feltétlen alantas szándékot feltételeztek volna róluk, hanem inkább azért, mert az igazi városőr tekintete minden szokásostól eltérő esemény észrevételére készen kell, hogy álljon.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-28 10:30:30
Üzenet elküldve: 2015-04-28 10:30:30
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*... Amikor az ajtó ismét kinyílik, és bejön rajta valaki. Várjunk csak, mi történt eddig? Az egy dolog, hogy ült egyhelyben, és valami nótát hümmögött a fejével, ám egy pillanatra mitha nagyon hosszú idő telt volna el egyszerre. Hetek, talán hónapok. Pedig ilyen nem történt, tehát csak Wandar érezhette ezt így valami okból kifolyólag Most viszont tudja, hogy percek, legföljebb órák szaladhattak el. Tehát a férfit, aki belép, felismeri, a felderítők egyike. Egyenesen a lovagvezérhez vonul, pár szót váltani vele. Most vagy valami nagyon rosszul sült el, vagy még annál is rosszabbul. Nem azzal a fejbe beszélős varázslattal érkezne a parancs? Vagy azzal nem stimmel valami? Esetleg Kaganék kerültek bajba? Vagy csak simán változott a terv? Máshol csapunk le, mást rabolunk ki? Mindez majd csak az idő múlásával derülhet ki (ami pedig mostanában mintha kifejezetten rosszul működne), ám annyi biztos, hogy a lovagvezér elkezdi kiküldögetni a csapattagokat. Hamarosan Wandarra kerül a sor, aki az asztalnál hagyva a megivatlan sörét (Ingyen sör a szemfüleseknek!) feláll, és minden függelékét és kiegészítőjét magával hozva elindul az ajtó felé. Amúgy nem nagyon ügyel arra, hogy beolvadjon, vagy ilyenek, egyrészt nem ért kifejezetten az ilyesmihez, amúgy meg, ha cigánykerekezve, és hangosan kurjantgatva bukdácsolna az asztalok között, sem keltene különösebb feltűnést ezen a helyen. Legalábbis veszélyeset nem. Pontosabban, a tervre veszélyeset nem. Akármi is legyen az. Abba mondjuk belegondol, hogy nem jönne-e jól út közben még elborítani a lándzsákat, ám nem tudja, hogy pontosan mennyiben változott a terv, és hogy miként befolyásolná azt a katonák felzargatása. Így hát továbbra is hümmögve, és a lándzsákat a helyükön hagyva, a csukott ajtót pedig kicselezve (kinyitja, mielőtt megkísérelne átmenni rajta) távozik a helyszínről.*
*... Amikor az ajtó ismét kinyílik, és bejön rajta valaki. Várjunk csak, mi történt eddig? Az egy dolog, hogy ült egyhelyben, és valami nótát hümmögött a fejével, ám egy pillanatra mitha nagyon hosszú idő telt volna el egyszerre. Hetek, talán hónapok. Pedig ilyen nem történt, tehát csak Wandar érezhette ezt így valami okból kifolyólag Most viszont tudja, hogy percek, legföljebb órák szaladhattak el. Tehát a férfit, aki belép, felismeri, a felderítők egyike. Egyenesen a lovagvezérhez vonul, pár szót váltani vele. Most vagy valami nagyon rosszul sült el, vagy még annál is rosszabbul. Nem azzal a fejbe beszélős varázslattal érkezne a parancs? Vagy azzal nem stimmel valami? Esetleg Kaganék kerültek bajba? Vagy csak simán változott a terv? Máshol csapunk le, mást rabolunk ki? Mindez majd csak az idő múlásával derülhet ki (ami pedig mostanában mintha kifejezetten rosszul működne), ám annyi biztos, hogy a lovagvezér elkezdi kiküldögetni a csapattagokat. Hamarosan Wandarra kerül a sor, aki az asztalnál hagyva a megivatlan sörét (Ingyen sör a szemfüleseknek!) feláll, és minden függelékét és kiegészítőjét magával hozva elindul az ajtó felé. Amúgy nem nagyon ügyel arra, hogy beolvadjon, vagy ilyenek, egyrészt nem ért kifejezetten az ilyesmihez, amúgy meg, ha cigánykerekezve, és hangosan kurjantgatva bukdácsolna az asztalok között, sem keltene különösebb feltűnést ezen a helyen. Legalábbis veszélyeset nem. Pontosabban, a tervre veszélyeset nem. Akármi is legyen az. Abba mondjuk belegondol, hogy nem jönne-e jól út közben még elborítani a lándzsákat, ám nem tudja, hogy pontosan mennyiben változott a terv, és hogy miként befolyásolná azt a katonák felzargatása. Így hát továbbra is hümmögve, és a lándzsákat a helyükön hagyva, a csukott ajtót pedig kicselezve (kinyitja, mielőtt megkísérelne átmenni rajta) távozik a helyszínről.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-28 03:06:52
Üzenet elküldve: 2015-04-28 03:06:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*A parancs nem jön, viszont valami más - vagy inkább valaki más - érkezik. Még pedig az egyik felderítő lép be a Rumos Rókalyukba és indul meg a pult mellett feszítő kolosszus felé. A naparany tekintet csak annyira időzik el a férfin, mint amennyire egy átlagos kocsmába betérő alakon időzne el, majd újabb sört rendel magának a "kedves" kocsmárostól, ha már úgyis olyan jól elbeszélgettek korábban.*
- Adj még egy kupával abból a remek Sör-ből. - *gurítja oda az 5 aranyat érte.*
- Kösz.
*Veti oda, amikor a sör megérkezik, majd a pultra könyökölve fogja kezébe a korsót, hogy belekóstoljon. A sör nem lett jobb, de legalább így van ideje az elforduló kocsmáros háta mögött meghallgatni a felderítő által hozott parancsot.
Tehát ennyi volt. Nincs meló, nincs balhé, talán zsákmány sincs.
Semmi jelét nem adja annak, hogy bármit is tett volna a söriváson kívül, majd amikor Salanel elhagyja a Rókát, megfordul és végignéz a kártyázó katonákon.
Előbb Ryrint keresi meg aranyba olvadt tekintetével, s jelzi neki a távozást. Reméli, hogy lovagjai kevés szóból is érteni fognak és nem kell különösebben egyesével a szájukba rágnia a dolgot. Pár jelentőségteljes pillantás az ajtó irányába elég kell legyen.
A félvér lovag után Moranshe kapja meg a "parancsot" a távozásra, majd utóbb a lándzsákra ügyelő Letrion is. Teszi mindezt a legkisebb feltűnés nélkül, hagyva elegendő időt, hogy ne tűnjön fel a senkinek, hogy egymás után távoznak, főleg ne a veterán katonának. Ha már ennyit szenvedtek az álcával, ne rontsák el a végén.
Legvégül Khan is megkapja a rá vonatkozó utasítást, ha nyert, ha vesztett, indulnia kell.
Csaknem egy időben hagyja el a kocsmát a Rókát a rókaképűvel, majd odakint az istálló sötétjében pár szót vált a gesztenyeszín hajú lovaggal.*
- Maradj a közelben, testvér. Figyeld, nem tűnt-e fel valakinek a távozásunk. Napkeltére térj vissza Amon Ruadhonra. Légy óvatos és ne lyuggasd ki magad senkivel. Reggel találkozunk.
*Bólint kurtán, majd fellendülve Balthazard nyergébe megindul oda, ahol szétváltak lovagjaival, akik valószínűleg már ott várják a paranccsal, hogy merre tovább.*
*A parancs nem jön, viszont valami más - vagy inkább valaki más - érkezik. Még pedig az egyik felderítő lép be a Rumos Rókalyukba és indul meg a pult mellett feszítő kolosszus felé. A naparany tekintet csak annyira időzik el a férfin, mint amennyire egy átlagos kocsmába betérő alakon időzne el, majd újabb sört rendel magának a "kedves" kocsmárostól, ha már úgyis olyan jól elbeszélgettek korábban.*
- Adj még egy kupával abból a remek Sör-ből. - *gurítja oda az 5 aranyat érte.*
- Kösz.
*Veti oda, amikor a sör megérkezik, majd a pultra könyökölve fogja kezébe a korsót, hogy belekóstoljon. A sör nem lett jobb, de legalább így van ideje az elforduló kocsmáros háta mögött meghallgatni a felderítő által hozott parancsot.
Tehát ennyi volt. Nincs meló, nincs balhé, talán zsákmány sincs.
Semmi jelét nem adja annak, hogy bármit is tett volna a söriváson kívül, majd amikor Salanel elhagyja a Rókát, megfordul és végignéz a kártyázó katonákon.
Előbb Ryrint keresi meg aranyba olvadt tekintetével, s jelzi neki a távozást. Reméli, hogy lovagjai kevés szóból is érteni fognak és nem kell különösebben egyesével a szájukba rágnia a dolgot. Pár jelentőségteljes pillantás az ajtó irányába elég kell legyen.
A félvér lovag után Moranshe kapja meg a "parancsot" a távozásra, majd utóbb a lándzsákra ügyelő Letrion is. Teszi mindezt a legkisebb feltűnés nélkül, hagyva elegendő időt, hogy ne tűnjön fel a senkinek, hogy egymás után távoznak, főleg ne a veterán katonának. Ha már ennyit szenvedtek az álcával, ne rontsák el a végén.
Legvégül Khan is megkapja a rá vonatkozó utasítást, ha nyert, ha vesztett, indulnia kell.
Csaknem egy időben hagyja el a kocsmát a Rókát a rókaképűvel, majd odakint az istálló sötétjében pár szót vált a gesztenyeszín hajú lovaggal.*
- Maradj a közelben, testvér. Figyeld, nem tűnt-e fel valakinek a távozásunk. Napkeltére térj vissza Amon Ruadhonra. Légy óvatos és ne lyuggasd ki magad senkivel. Reggel találkozunk.
*Bólint kurtán, majd fellendülve Balthazard nyergébe megindul oda, ahol szétváltak lovagjaival, akik valószínűleg már ott várják a paranccsal, hogy merre tovább.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-27 22:09:22
Üzenet elküldve: 2015-04-27 22:09:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Enlior Thrahil//
- Valóban? Érdekes.
*Mondja elgondolkodó képet vágva. Igazából tényleg érdekesnek tartja, hogy a zsoldosok csak úgy vadászgassanak régi bajtársaikra. Ok nélkül...*
- És volt valami okuk a régi bajtársaknak?
*Erre tényleg kíváncsi, bár a férfi korántsem zsoldos munkával keresi a kenyerét. Igazából, ha teheti, semmilyen munkával nem foglalkozik, néha elcsen egykét tömött vagy éppen kevésbé tömött erszényt a gyanútlan leányzóktól, de egyébként mindig csak tengődik.*
- Nos, kifejezetten jó helyet választottál arra, hogy megpihenj. Hangulatos kis hely. De ha valami komolyabbat szeretnél, akkor ajánlom figyelmedbe a kikötőhöz tartozó várost. Nincsen messze és könnyen ellehet jutni oda. Jó munkák, kiváló fogadó és persze csodálatos fehérnép.
*Halványan elmosolyodik utolsó mondatán. Deron csak azért kedveli jobban a Rumos Rókát, mert a részeg matrózoknál jobb társaságot keresve sem lehet találni, ha az ember ivócimborát keres, vagy arra vágyik, hogy az utolsó aranytallérját is elnyerjék tőle. Viszont sokkal több könnyűvérű nőcske van Artheniorban.*
- Jómagam is visszatérek oda nemsokára, esetleg szívesen venném, ha velem tartana. Szabad lesz?
*Ez utóbbit az övéből előhúzott pipára érti. Igazából fogalma sincs, hogy az egyik pillanatban miért tegezi, a másikban pedig magázza az illetőt, ehhez bizonyára nagyban hozzátesz, hogy nem olyan régen még a tengeren küzdött az irtóztató viharban valami ocsmány lény ellen s nem sokon múlott, hogy ott hagyja a fogát.
Bármit is mond az idegen, az általa faragott kis faszerkezetet, majd elégedetten fújja a füstöt a levegőbe. Majd hirtelen észbe kap, s az asztal felett a kezét nyújtja az idegennek.*
- Elnézést a modortalanságomért, hogy be sem mutatkoztam! Thelar Norven vagyok, de elég lesz a Thelar vagy a Thel is.
*Természetesen álnevet használ. Mindenki használ álnevet, Deronnak meg épp ez ugrott be...*
- Valóban? Érdekes.
*Mondja elgondolkodó képet vágva. Igazából tényleg érdekesnek tartja, hogy a zsoldosok csak úgy vadászgassanak régi bajtársaikra. Ok nélkül...*
- És volt valami okuk a régi bajtársaknak?
*Erre tényleg kíváncsi, bár a férfi korántsem zsoldos munkával keresi a kenyerét. Igazából, ha teheti, semmilyen munkával nem foglalkozik, néha elcsen egykét tömött vagy éppen kevésbé tömött erszényt a gyanútlan leányzóktól, de egyébként mindig csak tengődik.*
- Nos, kifejezetten jó helyet választottál arra, hogy megpihenj. Hangulatos kis hely. De ha valami komolyabbat szeretnél, akkor ajánlom figyelmedbe a kikötőhöz tartozó várost. Nincsen messze és könnyen ellehet jutni oda. Jó munkák, kiváló fogadó és persze csodálatos fehérnép.
*Halványan elmosolyodik utolsó mondatán. Deron csak azért kedveli jobban a Rumos Rókát, mert a részeg matrózoknál jobb társaságot keresve sem lehet találni, ha az ember ivócimborát keres, vagy arra vágyik, hogy az utolsó aranytallérját is elnyerjék tőle. Viszont sokkal több könnyűvérű nőcske van Artheniorban.*
- Jómagam is visszatérek oda nemsokára, esetleg szívesen venném, ha velem tartana. Szabad lesz?
*Ez utóbbit az övéből előhúzott pipára érti. Igazából fogalma sincs, hogy az egyik pillanatban miért tegezi, a másikban pedig magázza az illetőt, ehhez bizonyára nagyban hozzátesz, hogy nem olyan régen még a tengeren küzdött az irtóztató viharban valami ocsmány lény ellen s nem sokon múlott, hogy ott hagyja a fogát.
Bármit is mond az idegen, az általa faragott kis faszerkezetet, majd elégedetten fújja a füstöt a levegőbe. Majd hirtelen észbe kap, s az asztal felett a kezét nyújtja az idegennek.*
- Elnézést a modortalanságomért, hogy be sem mutatkoztam! Thelar Norven vagyok, de elég lesz a Thelar vagy a Thel is.
*Természetesen álnevet használ. Mindenki használ álnevet, Deronnak meg épp ez ugrott be...*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-26 19:14:54
Üzenet elküldve: 2015-04-26 19:14:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//kikötői Kaland//
*Támogatja Harath tervét, miszerint elhúzzák a csíkot. Már így is túl sok időt töltött ebben a számára idegen környezetben. Itt az ideje visszamenni Amon Ruadhra. A meglehetősen vázlatos térkép és egyszerű leírás ellenére sikerül megtalálni a Rumos Rókalyukat. Amint a hely elé érnek, a félvér biccent társainak, hogy csak várják meg kint, majd ő bemegy szólni a többieknek. Hármójuk közül vélhetően Salanel hajaz leginkább egy poros öltözetű, megviselt utazóra, aki feltűnéstől mentesen el tud vegyülni a kocsmai tömegben. Begyalogol hát a fogadóba, s nem is kell csalódnia, társait ott találja. Néhány pillanat csak, míg felméri a terepet, a helyiség felépítését, kijáratokat, és a többi, majd odalépdel Gabrien mellé és a pultra könyököl.*
-Végeztünk, indulhatunk haza.
*Súgja oda feltűnésmentesen a lovagnak, amikor a pultos épp mással foglalatoskodik, majd némi várakozás után éppoly feltűnésmentesen kisétál, mint ahogy belépett a helyiségbe.*
-Poshadt a sörük, menjünk innen.
*Jegyzi meg fintorogva az odakint várakozó társainak, majd visszakapaszkodik lova nyergébe, hogy végre tényleg a távozás hímes mezejére léphessenek.*
*Támogatja Harath tervét, miszerint elhúzzák a csíkot. Már így is túl sok időt töltött ebben a számára idegen környezetben. Itt az ideje visszamenni Amon Ruadhra. A meglehetősen vázlatos térkép és egyszerű leírás ellenére sikerül megtalálni a Rumos Rókalyukat. Amint a hely elé érnek, a félvér biccent társainak, hogy csak várják meg kint, majd ő bemegy szólni a többieknek. Hármójuk közül vélhetően Salanel hajaz leginkább egy poros öltözetű, megviselt utazóra, aki feltűnéstől mentesen el tud vegyülni a kocsmai tömegben. Begyalogol hát a fogadóba, s nem is kell csalódnia, társait ott találja. Néhány pillanat csak, míg felméri a terepet, a helyiség felépítését, kijáratokat, és a többi, majd odalépdel Gabrien mellé és a pultra könyököl.*
-Végeztünk, indulhatunk haza.
*Súgja oda feltűnésmentesen a lovagnak, amikor a pultos épp mással foglalatoskodik, majd némi várakozás után éppoly feltűnésmentesen kisétál, mint ahogy belépett a helyiségbe.*
-Poshadt a sörük, menjünk innen.
*Jegyzi meg fintorogva az odakint várakozó társainak, majd visszakapaszkodik lova nyergébe, hogy végre tényleg a távozás hímes mezejére léphessenek.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-24 12:17:46
Üzenet elküldve: 2015-04-24 12:17:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//kikötői Kaland//
*A sör lassan elfogy és a katonák kártyázni kezdenek Khannal és Ryrinnel. A kolosszus reméli, hogy többen már nem szállnak be a csapatból, mert az elég feltűnő volna. Ryrin akciója is kissé már necces, de még belefér. Nem gondolta a félvérről, hogy ilyen lépésre szánja magát, de nem fogja megfeddni érte.
Az öreg veterán persze nem száll be a szórakozásba, az ilyeneket nem lehet olcsó trükkökkel átverni, elvonni a figyelmüket. Vasfegyelem és szigor, ezeknek a szolgálat az életük, s mivel túlélték ifjú éveik ballépéseit, és mostanra keményebb lett, mint a leghidegebb tél. A többi bakától nem tart a hósörényű, de a veterán rókával meggyűlhet a bajuk, ha érkezik a parancs.
Apropó, parancs.
Elég ideje tétlenkednek itt, de eddig még csak egy gondolatfoszlány sem érkezett a szemrevaló lombzabálótól, nem hogy egy értelmes parancs. Elgondolkodik, hogy talán valami nem sikerült és társai éppen most kezdenek akcióba, az elterelés álcája nélkül.
A gondolatot aztán gyorsan elveti, hisz ahogy Kagant ismeri, a fickó biztosra megy. Csak akkor adja ki a parancsot, ha a gondolat-parancs biztosan megérkezett.
Egy sóhajjal fordul vissza a pulthoz, üres korsója halkan koppan a koszos fán, naparany tekintetét a kocsmárosra emeli. Kezd kissé türelmetlen lenni. Innia kellene még egy sört, mert ha nem fogyaszt, az feltűnővé válhat egy idő után.
Letrion és Moranshe jó helyen vannak, ahogy Khan és Ryrin is, ő pedig a pulttól mindent szemmel tarthat, rálát mindannyiukra. Ha balhét kell generálni, minden gond nélkül tud jelezni mindannyiuknak.
Csak jönne már az a parancs.*
*A sör lassan elfogy és a katonák kártyázni kezdenek Khannal és Ryrinnel. A kolosszus reméli, hogy többen már nem szállnak be a csapatból, mert az elég feltűnő volna. Ryrin akciója is kissé már necces, de még belefér. Nem gondolta a félvérről, hogy ilyen lépésre szánja magát, de nem fogja megfeddni érte.
Az öreg veterán persze nem száll be a szórakozásba, az ilyeneket nem lehet olcsó trükkökkel átverni, elvonni a figyelmüket. Vasfegyelem és szigor, ezeknek a szolgálat az életük, s mivel túlélték ifjú éveik ballépéseit, és mostanra keményebb lett, mint a leghidegebb tél. A többi bakától nem tart a hósörényű, de a veterán rókával meggyűlhet a bajuk, ha érkezik a parancs.
Apropó, parancs.
Elég ideje tétlenkednek itt, de eddig még csak egy gondolatfoszlány sem érkezett a szemrevaló lombzabálótól, nem hogy egy értelmes parancs. Elgondolkodik, hogy talán valami nem sikerült és társai éppen most kezdenek akcióba, az elterelés álcája nélkül.
A gondolatot aztán gyorsan elveti, hisz ahogy Kagant ismeri, a fickó biztosra megy. Csak akkor adja ki a parancsot, ha a gondolat-parancs biztosan megérkezett.
Egy sóhajjal fordul vissza a pulthoz, üres korsója halkan koppan a koszos fán, naparany tekintetét a kocsmárosra emeli. Kezd kissé türelmetlen lenni. Innia kellene még egy sört, mert ha nem fogyaszt, az feltűnővé válhat egy idő után.
Letrion és Moranshe jó helyen vannak, ahogy Khan és Ryrin is, ő pedig a pulttól mindent szemmel tarthat, rálát mindannyiukra. Ha balhét kell generálni, minden gond nélkül tud jelezni mindannyiuknak.
Csak jönne már az a parancs.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-21 22:50:36
Üzenet elküldve: 2015-04-21 22:50:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Deron Naharien//
*Tovább iszogatja borát, mikor egy vörös hajú alak sétál le a lépcsőn és célozza meg a pultot. Az illető vagy másnapos, vagy fáradt. Kicsit jobban körülnéz a fogadóban, és csak most tudatosul benne, hogy jelenleg senki sincs a teremben rajtuk és a fogadóson kívül. Hirtelen olyan szokatlan érzés fogja el. Ennyire kihalt fogadót még nem látott. Lehet, hogy ilyen korán még az emberek nagy része alszik, vagy épp ide tart, de akkor is furcsa látványt nyújt egy üres fogadó. Nagyot ásít, majd behunyja szemeit, annak reményében, hogy zavartalanul szundíthat egy darabig. Eme terve, ugyanolyan hirtelen foszlik szét, mint amilyen hirtelen kitalálta. Egy férfi hang kelti fel félálmából. Amikor szemei feltárulnak, a vörös hajút pillantja meg. Kissé elcsodálkozik, hogy pont mellé szeretne letelepedni, amikor az egész fogadó üres. A biztonság kedvéért körülnéz, hátha tényleg sikerült elbóbiskolnia és ez idő alatt megtelt a fogadó, de nem. Ugyanannyi szabad hely mint az imént. Alig láthatóan megvonja vállát, aztán ismét a vörösre veti tekintetét.*
- Hát persze! Foglaljon helyet nyugodtan.
*Épphogy kimondja a válasz első részét, az ismeretlen férfi máris helyet foglal, majd nekilát reggelijének. Enlior kortyol egyet italából, azután megint hátradől és frigyemmel kíséri, ahogy a szemben ülő elfogyassza az előtte lévő ételt. Kissé el is bambul a tányért nézve, de a vörös szavai ismét felrázzák.*
- Hála néhány volt bajtársam nem túl kedves noszogatásának, ide jutottam. A fogadót pedig a több napos menekülés és az egynapi séta kiheverése miatt látogattam meg.
*Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy ezt az információt talán nem épp egy ismeretlennel kéne megosztania, de végül arra jut, hogy amit tett, abban nincs semmi kivetnivaló. Egy szabad zsoldos volt nem pedig katona. A zsoldosok bármikor elhagyhatják osztagukat, elvégre semmiféle kötelesség nem köti őket, a katona viszont kénytelen harcolni. Ezért sem érti, hogy akkor mégis mi a frászért kellet majdnem egy hétig űzni őt...*
A hozzászólás írója (Enlior Thrahil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.21 22:51:20
*Tovább iszogatja borát, mikor egy vörös hajú alak sétál le a lépcsőn és célozza meg a pultot. Az illető vagy másnapos, vagy fáradt. Kicsit jobban körülnéz a fogadóban, és csak most tudatosul benne, hogy jelenleg senki sincs a teremben rajtuk és a fogadóson kívül. Hirtelen olyan szokatlan érzés fogja el. Ennyire kihalt fogadót még nem látott. Lehet, hogy ilyen korán még az emberek nagy része alszik, vagy épp ide tart, de akkor is furcsa látványt nyújt egy üres fogadó. Nagyot ásít, majd behunyja szemeit, annak reményében, hogy zavartalanul szundíthat egy darabig. Eme terve, ugyanolyan hirtelen foszlik szét, mint amilyen hirtelen kitalálta. Egy férfi hang kelti fel félálmából. Amikor szemei feltárulnak, a vörös hajút pillantja meg. Kissé elcsodálkozik, hogy pont mellé szeretne letelepedni, amikor az egész fogadó üres. A biztonság kedvéért körülnéz, hátha tényleg sikerült elbóbiskolnia és ez idő alatt megtelt a fogadó, de nem. Ugyanannyi szabad hely mint az imént. Alig láthatóan megvonja vállát, aztán ismét a vörösre veti tekintetét.*
- Hát persze! Foglaljon helyet nyugodtan.
*Épphogy kimondja a válasz első részét, az ismeretlen férfi máris helyet foglal, majd nekilát reggelijének. Enlior kortyol egyet italából, azután megint hátradől és frigyemmel kíséri, ahogy a szemben ülő elfogyassza az előtte lévő ételt. Kissé el is bambul a tányért nézve, de a vörös szavai ismét felrázzák.*
- Hála néhány volt bajtársam nem túl kedves noszogatásának, ide jutottam. A fogadót pedig a több napos menekülés és az egynapi séta kiheverése miatt látogattam meg.
*Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy ezt az információt talán nem épp egy ismeretlennel kéne megosztania, de végül arra jut, hogy amit tett, abban nincs semmi kivetnivaló. Egy szabad zsoldos volt nem pedig katona. A zsoldosok bármikor elhagyhatják osztagukat, elvégre semmiféle kötelesség nem köti őket, a katona viszont kénytelen harcolni. Ezért sem érti, hogy akkor mégis mi a frászért kellet majdnem egy hétig űzni őt...*
A hozzászólás írója (Enlior Thrahil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.21 22:51:20
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-21 21:29:04
Üzenet elküldve: 2015-04-21 21:29:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Enlior Thrahil//
*Csupa zavaros marhaságot álmodik. Fő motívumok a tenger, a hajó, a sziget és természetesen Yinash. Amikor felkel úgy érzi magát, mintha az előző este igen sok rumot döntött volna magába. Titkon reméli, hogy így is volt, mert akkor már van egy jó oka, hogy a mai napon ne tegye meg, de tudja, ez csak hiú ábránd. Azt sem tudja hány napot aludt át. Meg azt sem nagyon, hogy milyen napszak van. A kintről beszűrődő fények alapján hajnal vagy kora reggel lehet, de nem tud biztosat mondani. Szép lassan kimászik az ágyból, és az asztalon lévő vízzel teli edényhez vánszorog. Megmossa az arcát, majd amikor többé-kevésbé sikerül magához térnie, elhatározza, hogy itt az ideje lemenni az ivóba. Egyrészt, hogy társaság, s ha lehet, akkor hölgy társaság után nézzen, másrészt mert ő sem bírja ki túl sokáig étel és ital nélkül. Kilép a szoba ajtaján és fáradtan lebaktat a lépcsőn.
Első ránézésre teljesen üres az ivó. Másodikra már felfedezi az egyik asztalnál iszogató alakot.*
~Megteszi.~
*Természetesen továbbra is szívesebben élvezné mondjuk Yinash vagy Nilynn társaságát, de mivel jelenleg az is elég, ha valakivel beszélgethet, így a csendben iszogató férfiú is elég lesz.
Elsősorban a pulthoz megy és megvárja, míg a fogadós kérdő tekintetet vet rá.*
- Egy nagy adag Vaddisznópörköltet. Remélem még mindig 13 arany. Siess!
*A pult mögött álló biccent, Deron is, majd megindul az egyetlen olyan asztal felé, ahol ember is van.*
- Szabad ez a hely?
*Bök fejével az egyik székre, majd szinte meg sem várva a választ lehuppan rá. Amikor a fogadós kihozz az ételét, a férfi kifizeti, majd farkasétvággyal lát neki. Nem is szól egy szót sem, csak betermeli a reggeliét. Miután végzett, bocsánatkérő pillantást vet az idegenre.*
- Elnézést az alkalmatlankodásért, de ez életmentő volt. Mi járatban vagy erre idegen?
*Kíváncsi pillantást vet a vele szemben ülőre. Végül is új embereket megismerni mindig élmény. Mindig akad egykét szép kövér erszény...*
*Csupa zavaros marhaságot álmodik. Fő motívumok a tenger, a hajó, a sziget és természetesen Yinash. Amikor felkel úgy érzi magát, mintha az előző este igen sok rumot döntött volna magába. Titkon reméli, hogy így is volt, mert akkor már van egy jó oka, hogy a mai napon ne tegye meg, de tudja, ez csak hiú ábránd. Azt sem tudja hány napot aludt át. Meg azt sem nagyon, hogy milyen napszak van. A kintről beszűrődő fények alapján hajnal vagy kora reggel lehet, de nem tud biztosat mondani. Szép lassan kimászik az ágyból, és az asztalon lévő vízzel teli edényhez vánszorog. Megmossa az arcát, majd amikor többé-kevésbé sikerül magához térnie, elhatározza, hogy itt az ideje lemenni az ivóba. Egyrészt, hogy társaság, s ha lehet, akkor hölgy társaság után nézzen, másrészt mert ő sem bírja ki túl sokáig étel és ital nélkül. Kilép a szoba ajtaján és fáradtan lebaktat a lépcsőn.
Első ránézésre teljesen üres az ivó. Másodikra már felfedezi az egyik asztalnál iszogató alakot.*
~Megteszi.~
*Természetesen továbbra is szívesebben élvezné mondjuk Yinash vagy Nilynn társaságát, de mivel jelenleg az is elég, ha valakivel beszélgethet, így a csendben iszogató férfiú is elég lesz.
Elsősorban a pulthoz megy és megvárja, míg a fogadós kérdő tekintetet vet rá.*
- Egy nagy adag Vaddisznópörköltet. Remélem még mindig 13 arany.
Siess!*A pult mögött álló biccent, Deron is, majd megindul az egyetlen olyan asztal felé, ahol ember is van.*
- Szabad ez a hely?
*Bök fejével az egyik székre, majd szinte meg sem várva a választ lehuppan rá. Amikor a fogadós kihozz az ételét, a férfi kifizeti, majd farkasétvággyal lát neki. Nem is szól egy szót sem, csak betermeli a reggeliét. Miután végzett, bocsánatkérő pillantást vet az idegenre.*
- Elnézést az alkalmatlankodásért, de ez életmentő volt. Mi járatban vagy erre idegen?
*Kíváncsi pillantást vet a vele szemben ülőre. Végül is új embereket megismerni mindig élmény. Mindig akad egykét szép kövér erszény...*
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-20 19:55:41
Üzenet elküldve: 2015-04-20 19:55:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Már nagyjából egy hete úton lehet, és mivel az első három nap lovakkal üldözték, ezért meglehetősen elfáradt. Nagyjából fél napig neki is volt hátasa, de hála az állandó vágtának, az állat hamar feldobta a talpát. Mondjuk lehet, hogy a ló testébe fúródott három nyílvessző nagyobb szerepet játszott ebben. Nem elég, hogy ezután rohannia kellett mint az űzött vadnak, de üldözői is meglehetősen kitartóak voltak. Nem is hitte volna, hogy egykori bajtársai ennyire szeretnék fejét egy karón látni. Végül elmenekült. Dezertőr lett. Soha sem hitte, hogy valaha is megéri ezt a napot. Persze akkor még a régi parancsnok állt a csapat élén. A legértelmesebb zsoldos akivel valaha is találkozott és egyben a legjobb barátja is. Ironikus, hogy halála után, talán a földkerekség legdegeneráltabb embere vette át a zsoldosok vezetését. Enlior tudta, hogy ez a szerencsétlen az első adandó alkalommal a halálba vezetne mindenkit, ezért az éjszaka leple alatt eltűnt. Pár órával később pedig megbánta, hogy nem tüntette el a nyomait. Végül az erdőben lerázta üldözőit és még egy napnyi séta után a kikötőbe ért.*
- Végre... Talán... Talán itt végre kifújhatom magam.
*A nap állásából ítélve reggel lehet. Nem kifejezetten ideális időpont a lerészegedéshez, ennek ellenére mégis a fogadó felé veszi az irányt. Mivel most jár itt először némi időbe beletelik amíg megtalálja az épületet. Amint belép az ajtón sebes léptekkel megközelíti a pultot, majd a fogadóshoz szól.*
- Üdvözlöm jó uram! Egy pohár Bort szeretnék rendelni. Itt a 6 arany. Se több, se kevesebb.
*A pénzt a fogadós kezébe nyomja, ő pedig hamar ki is szolgálja a férfit. Nagyot kortyol italából, majd letelepedik az egyik üres asztalhoz. Kardját a szék támlájára akasztja, pajzsát pedig az asztallábnak támasztja neki. Így, hogy semmi sem nyomja hátát, nyugodtan dől hátra. Nagyot sóhajt, majd ismételten belekortyol a kezében tartott pohár tartalmába. Nem tudja, hogy a szomjúság, vagy az itteni bor minősége teszi, de mintha sokkal ízletesebb lenne mint máskor.*
~Talán utána kéne néznem valami munkának. Elvégre nem állok olyan anyagi helyzetben, hogy egy hónapig itt vedeljek. Mindenesetre örülök, hogy nem vertem el a legutolsó zsoldot egy páncélra.~
*Végül megvonja vállát és tovább iszik, de immár tartva a mértéket. Sem a másnaposság, sem a részegség nem hiányzik neki jelen pillanatban.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.21 00:56:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
- Végre... Talán... Talán itt végre kifújhatom magam.
*A nap állásából ítélve reggel lehet. Nem kifejezetten ideális időpont a lerészegedéshez, ennek ellenére mégis a fogadó felé veszi az irányt. Mivel most jár itt először némi időbe beletelik amíg megtalálja az épületet. Amint belép az ajtón sebes léptekkel megközelíti a pultot, majd a fogadóshoz szól.*
- Üdvözlöm jó uram! Egy pohár Bort szeretnék rendelni. Itt a 6 arany. Se több, se kevesebb.
*A pénzt a fogadós kezébe nyomja, ő pedig hamar ki is szolgálja a férfit. Nagyot kortyol italából, majd letelepedik az egyik üres asztalhoz. Kardját a szék támlájára akasztja, pajzsát pedig az asztallábnak támasztja neki. Így, hogy semmi sem nyomja hátát, nyugodtan dől hátra. Nagyot sóhajt, majd ismételten belekortyol a kezében tartott pohár tartalmába. Nem tudja, hogy a szomjúság, vagy az itteni bor minősége teszi, de mintha sokkal ízletesebb lenne mint máskor.*
~Talán utána kéne néznem valami munkának. Elvégre nem állok olyan anyagi helyzetben, hogy egy hónapig itt vedeljek. Mindenesetre örülök, hogy nem vertem el a legutolsó zsoldot egy páncélra.~
*Végül megvonja vállát és tovább iszik, de immár tartva a mértéket. Sem a másnaposság, sem a részegség nem hiányzik neki jelen pillanatban.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.21 00:56:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-04-20 00:13:50
Üzenet elküldve: 2015-04-20 00:13:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
* Mikorra eléri a dokkokat, a nap már lenyugvóban van. A tömeg nem elhanyagolható, hiába a közelgő éjszaka, kalmárok kínálják jobbnál jobb portékájukat, s némelyikük kezébe bizony súlyos erszények landolnak. Unottan nézelődik, túlságosan kimerült, hogy bármi is foglalkoztassa igazán. Gyalog tette meg az utat, Artheniorból, mivel lovát a legutóbbi alkalomkor mikor ott járt hátra kellett hagynia. S az, amit szerzet magának, elég girhes volt ahhoz, hogy valami kórságot összeszedve egy éjszaka kilehelje a lelkét. Bár itt akad néhány nagyon szép hátas, de a semmittevés az ő tarsolyát csak karcsúsította, így legyint magában egyet. Reméli, hogy nem hiába jött el idáig. Viszont nem sok információt sikerült kiszednie alkalmi társából, jobban el volt foglalva a borral s vele, így egy idő után felhagyott a faggatózással. Kihasználva az üres poharat s tele kancsót, addig töltögette a másik kupáját, míg az édes nedű vágykeltő helyett altatóként funkcionált. Elgondolkodva halad, tudja ő, hogy hova kell mennie, hogy ha csak egy kicsivel is többet akar megtudni. Bár minden bizonnyal itt is juthatna értesülésekhez, ha csak egy kis valóság alapja is van, annak, amit hallott. Viszont ma már semmi kedve sincs tovább bóklászni, inkább vágyik teste egy kis kényelemre. Nem mintha problémát okozna számára, hogy még napokig úton legyen, hisz kiképzése alatt, melyet már elég korán elkezdtek, bizony sokszor volt, hogy napokig nem aludt, vagy csak minimálist evett. De a legjobban edzettek is belefásulnak egy hosszabb utazásba. S azért ő még nem tartozik a legjobbak közé. Akadnak hiányosságai, s ezzel tisztában is van. Bár ezt nyíltan nem vallaná be soha. De kísértés, a nem is túl messze lévő fogadó, puha vánkosa, bora s nem utolsó sorban a fogadós lepcses szája, vagy egy környékbéli ki már túl sokat öntött garatra, de még túl szomjas ahhoz, hogy egy-két információt elcsepegtessen. Általában, aki a legjobban értesült mindig a csapos, a piaci kofák és sokszor koldusnak álcázott alvilágiak, a részeg polgárok. Az utóbbi kettőből, akad itt bőven, viszont eléggé, hosszadalmas lenne, másrészről elég feltűnő. A környék sötét figuráit igen nehéz felismerni, hacsak nem tudja, pontosan kit is keressen az ember. S ő nem tudja. A kofák, hát azok meg az egész életüket elmondanák, mielőtt csak egy lépéssel is közelebb kerülne. A legkevésbé sem akarja magára vonni a figyelmet, hisz fogalma sincs arról, kik is lehetnek ezek az emberek. Nem mintha bármit is számítana neki, hogy kékvérű pénzes zsákokról van-e szó, vagy maguk körül mindent felégető rablóbandáról. Mégsem árt az elővigyázatosság. Jobb, ha tudja kinek is a szolgálatába szegődik. Farkas törvények uralkodnak a mai világban. De bármelyik is legyen, a tapasztalatok arról árulkodnak, hogy mindenhol elkél egy maga fajta. Az alázatot belenevelték, s addig hajlandó is rá, míg neki haszna származik belőle, míg nem kell teljesen feladnia önmagát. Ha ezért gyilkolnia kell vagy éppen a háttérben meghúzódó testőr szerepét kell magára vállalnia mit sem számít, ha az ajánlat kedvező. Átvágva a dokkokon a kikötőbe ér. Bár nem veti meg a szépet, de most legkevésbé sem nyűgözi le a tenger, s az azon ringatózó hajók látványa. Túl nyűgös most ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzon, így inkább egyenest a Rumosba veszi az irányt. A hely nem túl színpompás, ám elég otthonossá teszi a bent terjengő étel illata. Most még egy cseppet sem zavarja, hogy nem vesznek róla tudomást, ahogy belép. Jobb is, hogy a saját kis dolgukkal vannak elfoglalva, így jobban szemügyre tudja venni a jelölteket, akik segítségére tudnak lenni. A pulthoz lép. *
- Adj egy kupa Bort. S leteszi érte a 6 aranyat. * a csuklya alól csak szája s álla látszódik ki az is sejtelmes félhomályba burkolózik. Halkan beszél, szinte annyira, hogy csak a fogadós hallhassa. Felül az egyik székre. Olykor-olykor fordul csak kifele, hogy megnézze az újonnan érkezőket, hátha akad közöttük megfelelő alany. Addig csak csendben némán ül. Néha emeli szájához poharát, hogy kortyoljon belőle. Ahogy kel fel a hold, úgy érkeznek egyre többen. Ki ezért, ki azért. Akad közöttük matróz, polgár, átutazó, s a helyi kemény legények. Kikér magának még egy pohár Bort. S ismét lecsengeti érte a 6 aranyat. Továbbra is csak hátra-hátra pillant, közben pedig fülel. Nem kell csalódnia, az ital hamar felszabadítja az emberekben lévő gonoszságot, irigységet, keserűséget. Nincs ez másképp most sem. Egy jó órával vagy meg lehet kettővel érkezett az a kis társaság, melynek egyik tagja már jócskán felöntött a garatra. Folyamatosan iszik, azóta, hogy betette a lábát az ivóba. Hatalmasat csap az asztalra, s bár nyelve éppen csak pörög már, egy szót, nevet tisztán és érthetően köpi a többieknek. *
~ Thargodar. ~
* S ha lehet, minden átokszót is felsorol mellé. Nem derül ki Medliel számára, miért is haragszik igazából az említettekkel, akik egyenesen a gonosz leszármazottai, hitványak, s gyávák. Már, ami a férfi véleményét illeti. S bárki, aki csak az asztalnál ül s közbe szólna, egy hangos, ingerült böffentést kap, hogy bizony ám az fogja be, mert minden szín igaz, amit állít. Kisebb fajta vita alakul, ki mikor egy másik hasonlatos asztaltársaság tagja, emel szót a Thargodarok mellett. Felettébb szórakoztató, ahogy kakasok módjára esnek egymásnak. A káosz kialakulása tetszik Med számára, szája valamiféle pajzán mosolyra húzódik, s természetesen, mint mindenki más figyelmét a két bolondra összpontosítja. Mindamellett, hogy okosabb lesz, még szórakozik is. Ha mással nem is, de annyival mindenképp többet tud, hogy megoszlanak a vélemények az új érkezőkről. Barbár horda, kiknek ártatlanok vére tapad kezükhöz és a új korszakot hozó vitéz harcosok, kik azért érkeztek, hogy megszabadítsák a népet a gonosztól teória áll egymással szemben. Ám a vita csak a fogadós türelméig tarthat, a városőrség említésére bizony abba marad, s továbbra is morogva, de lenyugodni látszanak a kedélyek. Kelletlenül fordul vissza borához, mivel szívesen megnézte volna, hogy esik egymásnak a két fickó, majd feltételezhetően a többi is. De sajnos nem így történt. Mindenesetre legyenek, portyázók vagy gazdag önkényurak, egy látogatást megér neki. *
- Szobád van-e kiadó?
- Természetesen, milyet óhajtasz?
- Lehetőleg valami jobbat.
- 19 arany egy éjszakára.
- 19 arany? Kész rablás. Jól van. Nesze itt a 38 arany. Két éjszakára a Szoba (2. emelet)ért. Te csirkefogó. * mint,akinek a fogát húzzák, úgy teszi le az érméket. Fintorra is húzza száját. Még üldögél egy darabig, addig míg le nem gurul az utolsó korty is a torkán. Mivel a továbbiakban, nem történik semmi érdekes a számára, megpiheni tér. *
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.20 00:15:27
- Adj egy kupa Bort. S leteszi érte a 6 aranyat.
* a csuklya alól csak szája s álla látszódik ki az is sejtelmes félhomályba burkolózik. Halkan beszél, szinte annyira, hogy csak a fogadós hallhassa. Felül az egyik székre. Olykor-olykor fordul csak kifele, hogy megnézze az újonnan érkezőket, hátha akad közöttük megfelelő alany. Addig csak csendben némán ül. Néha emeli szájához poharát, hogy kortyoljon belőle. Ahogy kel fel a hold, úgy érkeznek egyre többen. Ki ezért, ki azért. Akad közöttük matróz, polgár, átutazó, s a helyi kemény legények. Kikér magának még egy pohár Bort. S ismét lecsengeti érte a 6 aranyat. Továbbra is csak hátra-hátra pillant, közben pedig fülel. Nem kell csalódnia, az ital hamar felszabadítja az emberekben lévő gonoszságot, irigységet, keserűséget. Nincs ez másképp most sem. Egy jó órával vagy meg lehet kettővel érkezett az a kis társaság, melynek egyik tagja már jócskán felöntött a garatra. Folyamatosan iszik, azóta, hogy betette a lábát az ivóba. Hatalmasat csap az asztalra, s bár nyelve éppen csak pörög már, egy szót, nevet tisztán és érthetően köpi a többieknek. *~ Thargodar. ~
* S ha lehet, minden átokszót is felsorol mellé. Nem derül ki Medliel számára, miért is haragszik igazából az említettekkel, akik egyenesen a gonosz leszármazottai, hitványak, s gyávák. Már, ami a férfi véleményét illeti. S bárki, aki csak az asztalnál ül s közbe szólna, egy hangos, ingerült böffentést kap, hogy bizony ám az fogja be, mert minden szín igaz, amit állít. Kisebb fajta vita alakul, ki mikor egy másik hasonlatos asztaltársaság tagja, emel szót a Thargodarok mellett. Felettébb szórakoztató, ahogy kakasok módjára esnek egymásnak. A káosz kialakulása tetszik Med számára, szája valamiféle pajzán mosolyra húzódik, s természetesen, mint mindenki más figyelmét a két bolondra összpontosítja. Mindamellett, hogy okosabb lesz, még szórakozik is. Ha mással nem is, de annyival mindenképp többet tud, hogy megoszlanak a vélemények az új érkezőkről. Barbár horda, kiknek ártatlanok vére tapad kezükhöz és a új korszakot hozó vitéz harcosok, kik azért érkeztek, hogy megszabadítsák a népet a gonosztól teória áll egymással szemben. Ám a vita csak a fogadós türelméig tarthat, a városőrség említésére bizony abba marad, s továbbra is morogva, de lenyugodni látszanak a kedélyek. Kelletlenül fordul vissza borához, mivel szívesen megnézte volna, hogy esik egymásnak a két fickó, majd feltételezhetően a többi is. De sajnos nem így történt. Mindenesetre legyenek, portyázók vagy gazdag önkényurak, egy látogatást megér neki. *
- Szobád van-e kiadó?
- Természetesen, milyet óhajtasz?
- Lehetőleg valami jobbat.
- 19 arany egy éjszakára.
- 19 arany? Kész rablás. Jól van. Nesze itt a 38 arany. Két éjszakára a Szoba (2. emelet)ért. Te csirkefogó.
* mint,akinek a fogát húzzák, úgy teszi le az érméket. Fintorra is húzza száját. Még üldögél egy darabig, addig míg le nem gurul az utolsó korty is a torkán. Mivel a továbbiakban, nem történik semmi érdekes a számára, megpiheni tér. *A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.20 00:15:27
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829