Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-22 13:38:24
Üzenet elküldve: 2015-03-22 13:38:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*A balhé kicsit felkorbácsolja a kedélyeit, de sajnálatos módon a társai fékezik indulataikat, ahogy az őrség fenyegetésére a kocsmatöltelékek is megnyugszanak.
~Gyáva népség…~
Keresztbe tett kézzel várja a végkifejletet, közben közelebb húzódik a varjashoz. Jó kis mesét dobott össze és úgy tűnik, a parancsnok bekajálja. Halvány mosoly villan át a vörös arcán, mely éppen csak egy pillanatig tart. Sajnos az őr nem elégszik meg a történettel, fizetséget is vár. Jobb, mint a fogdában végezni.
Fekete szemeivel kémleli, ahogy az új apuci leszámolja az aranyakat. Khyrnek átfut az agyán, hogy semmi esetre sem érne hozzá azokhoz a fekete kezekhez. Úgy néz ki, mintha csontig égették volna, s le merné fogadni, hogy az érintése sem kellemes. Még kesztyűben sem érintené meg.
Elhúzza a száját. Köpenyét, ami jelenleg egy poros pokróc, maga mögött hagyja a széktámlán, nem lesz rá szükség. Nadae nem fog neki örülni, hogy itt hagyja, mivel a kis fiút éppen akkor küldte el ilyen holmiért, amikor ő is majdhogynem útra indult. Nem számít, majd szerez máskor, de most csak akadályozná a mozgásban.
A varjas közelében marad, hogyha a parancsnok útjukra engedi őket, akkor leléphessenek együtt. Múgen is közelebb húzódik, és Khyr reméli, hogy Asira is hamarosan ide tolja helyes kis popóját, hogy aztán nagy szemeit a vörössel együtt kedvesen az őrre és újdonsült apucijukra pillogtathassák.*
*A balhé kicsit felkorbácsolja a kedélyeit, de sajnálatos módon a társai fékezik indulataikat, ahogy az őrség fenyegetésére a kocsmatöltelékek is megnyugszanak.
~Gyáva népség…~
Keresztbe tett kézzel várja a végkifejletet, közben közelebb húzódik a varjashoz. Jó kis mesét dobott össze és úgy tűnik, a parancsnok bekajálja. Halvány mosoly villan át a vörös arcán, mely éppen csak egy pillanatig tart. Sajnos az őr nem elégszik meg a történettel, fizetséget is vár. Jobb, mint a fogdában végezni.
Fekete szemeivel kémleli, ahogy az új apuci leszámolja az aranyakat. Khyrnek átfut az agyán, hogy semmi esetre sem érne hozzá azokhoz a fekete kezekhez. Úgy néz ki, mintha csontig égették volna, s le merné fogadni, hogy az érintése sem kellemes. Még kesztyűben sem érintené meg.
Elhúzza a száját. Köpenyét, ami jelenleg egy poros pokróc, maga mögött hagyja a széktámlán, nem lesz rá szükség. Nadae nem fog neki örülni, hogy itt hagyja, mivel a kis fiút éppen akkor küldte el ilyen holmiért, amikor ő is majdhogynem útra indult. Nem számít, majd szerez máskor, de most csak akadályozná a mozgásban.
A varjas közelében marad, hogyha a parancsnok útjukra engedi őket, akkor leléphessenek együtt. Múgen is közelebb húzódik, és Khyr reméli, hogy Asira is hamarosan ide tolja helyes kis popóját, hogy aztán nagy szemeit a vörössel együtt kedvesen az őrre és újdonsült apucijukra pillogtathassák.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-21 12:03:05
Üzenet elküldve: 2015-03-21 12:03:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Ameddig ő a parancsnokasszonnyal beszél, Múgen még balhézik egy darabig, de a nyers vas fogalma láthatóan őt is megrémíti, mint oly' sok embert. Régebben benne is hasonló rémületet keltett, de amióta élete értelmetlenné vált, mint egy rovaré, az sem zavarná, ha a szívébe mélyesztenének egy rozsdás vasdarabot. Habár ezek a emberek, úgyszólván társai nem érdemlik meg ugyanezt. Mélyen ruházatába nyúl, s az egyik belső zsebből érces csilingelést lehet hallani. Egyenként szedegeti ki az aranytallérokat, majd az asszony markába nyomja.*
- Tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, hatvan. *Majd átadja a parancsnoknak (Mesélő (Sodoron))-nak a 60 aranyat.*
- Mehetünk?
*Ha az őrparancsnoknő bólint, akkor részéről ő már indulna is. Gondolja, társainak sincs maradhatnékja, ami leginkább aggasztja, az a parancsnok. Mi lesz ha meggondolja magát? Csak tartja a szavát, ha már ilyen magas rangú egyén.*
*Ameddig ő a parancsnokasszonnyal beszél, Múgen még balhézik egy darabig, de a nyers vas fogalma láthatóan őt is megrémíti, mint oly' sok embert. Régebben benne is hasonló rémületet keltett, de amióta élete értelmetlenné vált, mint egy rovaré, az sem zavarná, ha a szívébe mélyesztenének egy rozsdás vasdarabot. Habár ezek a emberek, úgyszólván társai nem érdemlik meg ugyanezt. Mélyen ruházatába nyúl, s az egyik belső zsebből érces csilingelést lehet hallani. Egyenként szedegeti ki az aranytallérokat, majd az asszony markába nyomja.*
- Tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, hatvan. *Majd átadja a parancsnoknak (Mesélő (Sodoron))-nak a 60 aranyat.*
- Mehetünk? *Ha az őrparancsnoknő bólint, akkor részéről ő már indulna is. Gondolja, társainak sincs maradhatnékja, ami leginkább aggasztja, az a parancsnok. Mi lesz ha meggondolja magát? Csak tartja a szavát, ha már ilyen magas rangú egyén.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-19 19:38:41
Üzenet elküldve: 2015-03-19 19:38:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Nem sikerül kivitelezni tervét Múgennek, miszerint a mögötte álló fickót majd jól orron könyökli, mivel egy szemvillanásnyi idővel előtte egy igen kiadós ütést érez a hátán. Nem csoda hát, hogy megtántorodik, és pár lépést kénytelen előre botladozni.*
- Ó, hogy szakadtál volna anyádba, te fíreg!
*Hörren fel a félszemű és ahogy visszafordul a kardjához kap, de még az utolsó előtti pillanatban visszafogja magát. Helyette inkább egy kis pofozkodásba kezdene. Ahogy meglódul a fickó felé, az őrök parancsnokának hangját hallja, de nem figyel oda. Két hosszabb lépéssel a fickó előtt terem és egy határozott mozdulattal a torka felé kap. Ha sikerül neki, úgy elkapja a muksó torkát és mellé még jobbal bevisz egy gyomrost is, ha nem sikerül, hát istenem... később is kizsigerelheti majd. Ám a vihar pillanatokon belül elül, amikor az őrök engedélyt kapnak, hogy karddal vágjanak rendet közöttük. Múgen idegesen fröcsögi a szavakat az őt hátulról megütő fickó képébe.*
- Adj hálát a szellemeknek, hogy itt vannak ezek. Máskülönben kiontanám a beled, kutya.
*Hangját visszafogja, nem a nagyközönségnek szólnak szavai. Ám ami aggasztó, az a pénzbírság kérdése. Elengedi a nyomoronc torkát és a csuklyás mögé lép.*
- Ugye van annyi pénzed?
*Nem sikerül kivitelezni tervét Múgennek, miszerint a mögötte álló fickót majd jól orron könyökli, mivel egy szemvillanásnyi idővel előtte egy igen kiadós ütést érez a hátán. Nem csoda hát, hogy megtántorodik, és pár lépést kénytelen előre botladozni.*
- Ó, hogy szakadtál volna anyádba, te fíreg!
*Hörren fel a félszemű és ahogy visszafordul a kardjához kap, de még az utolsó előtti pillanatban visszafogja magát. Helyette inkább egy kis pofozkodásba kezdene. Ahogy meglódul a fickó felé, az őrök parancsnokának hangját hallja, de nem figyel oda. Két hosszabb lépéssel a fickó előtt terem és egy határozott mozdulattal a torka felé kap. Ha sikerül neki, úgy elkapja a muksó torkát és mellé még jobbal bevisz egy gyomrost is, ha nem sikerül, hát istenem... később is kizsigerelheti majd. Ám a vihar pillanatokon belül elül, amikor az őrök engedélyt kapnak, hogy karddal vágjanak rendet közöttük. Múgen idegesen fröcsögi a szavakat az őt hátulról megütő fickó képébe.*
- Adj hálát a szellemeknek, hogy itt vannak ezek. Máskülönben kiontanám a beled, kutya.
*Hangját visszafogja, nem a nagyközönségnek szólnak szavai. Ám ami aggasztó, az a pénzbírság kérdése. Elengedi a nyomoronc torkát és a csuklyás mögé lép.*
- Ugye van annyi pénzed?
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-18 22:08:50
Üzenet elküldve: 2015-03-18 22:08:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
* Hosszú órákat ül a fa tövében elmélkedve hogy mitévő is legyen. Hirtelen a gyomra nagyot kordul. Nehézkesen feláll a fa tövéből és újra a kikötőt veszi célba. *
~ Keresnem kell egy szállást és valami ételt, hogy egy kicsit összeszedjem magam. ~
* Kicsit óvatosan támaszkodik a botra melyet nemrég talált. Még nem mer teljesen rátámaszkodni mert nem tudja hogy elbírja a súlyát. A sziklaszirten semmi változás nincs csak talán a nap melegét lehet jobban érezni. A tenger sós illata és az átmelegedett föld illata tölti meg az orrát. Lába meg-meg bicsaklik a göröngyös ösvényen. Fárasztó séta után leér a kikötőbe. Fejében a gondolatok csak úgy cikáznak. Az elmúlt órákban vele történt dolgok nem hagyják nyugodni. Nem messze maga előtt meglátja a fogadó címerét. Mivel a gyomra már igencsak üres ezért a tőle tehető leggyorsabban próbál eljutni a bejáratig. Már az ajtóban érzi a friss étel illatát. Odaballag a pulthoz és elfoglal egy a többi vendégtől távolabb eső széket a pultnál. *
- Kérnék egy tál Halászlevet- * Majd kiszámolja kevés vagyonából a 8 aranyat. *
- Ja és told meg két Szelet kenyérel. - *Majd a pultra tesz még 4aranyat. *
* Kis idő elteltével a felszolgáló elé teszi a kért ételt. Habzsolva kezdi el enni a levest. Szája sarkán lecsorog a zsíros lé. Az első pár falatot mohón nyeli. Majd a tekintetét a csaposra emeli. *
-- Csapos hozz Bort. - * És kiszór még 6aranyat. *
* Mire a bor elé kerül Quarion már betermeli az étel nagy részét, mohón kap a bor után és nagy kortyokkal megissza a felét. *
~ Keresnem kell egy szállást és valami ételt, hogy egy kicsit összeszedjem magam. ~
* Kicsit óvatosan támaszkodik a botra melyet nemrég talált. Még nem mer teljesen rátámaszkodni mert nem tudja hogy elbírja a súlyát. A sziklaszirten semmi változás nincs csak talán a nap melegét lehet jobban érezni. A tenger sós illata és az átmelegedett föld illata tölti meg az orrát. Lába meg-meg bicsaklik a göröngyös ösvényen. Fárasztó séta után leér a kikötőbe. Fejében a gondolatok csak úgy cikáznak. Az elmúlt órákban vele történt dolgok nem hagyják nyugodni. Nem messze maga előtt meglátja a fogadó címerét. Mivel a gyomra már igencsak üres ezért a tőle tehető leggyorsabban próbál eljutni a bejáratig. Már az ajtóban érzi a friss étel illatát. Odaballag a pulthoz és elfoglal egy a többi vendégtől távolabb eső széket a pultnál. *
- Kérnék egy tál Halászlevet- * Majd kiszámolja kevés vagyonából a 8 aranyat. *
- Ja és told meg két Szelet kenyérel. - *Majd a pultra tesz még 4aranyat. *
* Kis idő elteltével a felszolgáló elé teszi a kért ételt. Habzsolva kezdi el enni a levest. Szája sarkán lecsorog a zsíros lé. Az első pár falatot mohón nyeli. Majd a tekintetét a csaposra emeli. *
-- Csapos hozz Bort. - * És kiszór még 6aranyat. *
* Mire a bor elé kerül Quarion már betermeli az étel nagy részét, mohón kap a bor után és nagy kortyokkal megissza a felét. *
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-18 20:27:23
Üzenet elküldve: 2015-03-18 20:27:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Belép a Rumos Rókalyuk ajtaján, s a jól megszokott vizsgáló tekintettel méri fel a terepet. Először a felé meredő szemeket vizsgálja, aztán később a benti tisztaságra. Kissé elhúzza a száját, de végül csak bedobja a derekát. Ennyi hajóút után jobb, ha kipiheni magát az ember, hogy a szervezete megszokja az új légkört. Érezhetően itt egészen más az illata a levegőnek. 5 perc nézelődés után cselekszik, hogy beljebb lép, aztán szépen becsukja maga mögött az ajtót. Éppen időben, mert egyes emberek rosszalló pillantásokat vetettek rá. Elindul a pult felé, ahol a fogadóst látja, aki sürög forog. A forgalomra nem lehet panasza, hiszen mindenfajta ember itt gondolja azt, hogy eszik és iszik, nagyobb szükség esetén pedig ott a szállás. Könnyed léptei hamar odarepítik a pulthoz, ahol hallja a fogadós harsány szavát, ahogy kiadja az utasításokat a segédeinek. Ez ide vigye, az meg amoda. Vicces látvány, amire Ryl ajkai egy kisebb mosolyra húzódnak, aztán kíváncsi tekintettel nézi meg, azok bénázásait. Végül a fogadós odacsörtet hozzá, hogy megszólítsa.*
- Szép napot kisasszony! Mivel szolgálhatok? * teszi fel a kérdését, amire Rylnek igazából gondolkoznia sem kell, mert egészen határozottan tudja, hogy mit szeretne.*
- Van szabad hely a szálláson? * kérdezi a a férfit, aki először tíz másodperc erejéig gondolkozik a kérdésen, aztán rávágja a választ, ami nem a legkedvezőbb a sötételf nő számára.*
- Telt ház van, így sajnos nem szolgálhatok ilyennel. Esetleg más dolog? * most rajta a sor, hogy elmélkedjen egy kicsit. Végül az információ szerzés mellett dönt. Elkezdi kiszedni a fogadósból a számára fontos dolgokat, aztán itt hagyja a helyet. Sikerül egy öt perc alatt megtudnia, hogy hol vehet magának élelmet és merre kell indulnia Arthenior városába. Megköszöni a férfinek, sőt pár aranyat ott hagy a pultján. Amaz egy mohó mozdulattal rakja zsebre, majd már a többi vendég felé lép. Ryl ellép a pulttól, hogy kisétáljon nyugodtan az ajtón, ahol bejött. Mikor újra érzi a különös levegőt, s nem a fogadó áporodott és sörtől bűzlő szagát, akkor nagyot szippant belőle. A férfi elmondása szerint cselekszik, így indul meg a dokkokhoz, ahol néhány árustól vehet élelmet az útra. Elgondolkozik, hogy hátha talál több embert, aki a szél városa felé igyekszik. Nem félős nő, egyedül tökéletesen boldogulna, azonban szereti a kellemes társaságot. Nem az a befelé fordulós alkat.*
- Szép napot kisasszony! Mivel szolgálhatok? * teszi fel a kérdését, amire Rylnek igazából gondolkoznia sem kell, mert egészen határozottan tudja, hogy mit szeretne.*
- Van szabad hely a szálláson? * kérdezi a a férfit, aki először tíz másodperc erejéig gondolkozik a kérdésen, aztán rávágja a választ, ami nem a legkedvezőbb a sötételf nő számára.*
- Telt ház van, így sajnos nem szolgálhatok ilyennel. Esetleg más dolog? * most rajta a sor, hogy elmélkedjen egy kicsit. Végül az információ szerzés mellett dönt. Elkezdi kiszedni a fogadósból a számára fontos dolgokat, aztán itt hagyja a helyet. Sikerül egy öt perc alatt megtudnia, hogy hol vehet magának élelmet és merre kell indulnia Arthenior városába. Megköszöni a férfinek, sőt pár aranyat ott hagy a pultján. Amaz egy mohó mozdulattal rakja zsebre, majd már a többi vendég felé lép. Ryl ellép a pulttól, hogy kisétáljon nyugodtan az ajtón, ahol bejött. Mikor újra érzi a különös levegőt, s nem a fogadó áporodott és sörtől bűzlő szagát, akkor nagyot szippant belőle. A férfi elmondása szerint cselekszik, így indul meg a dokkokhoz, ahol néhány árustól vehet élelmet az útra. Elgondolkozik, hogy hátha talál több embert, aki a szél városa felé igyekszik. Nem félős nő, egyedül tökéletesen boldogulna, azonban szereti a kellemes társaságot. Nem az a befelé fordulós alkat.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-16 22:38:49
Üzenet elküldve: 2015-03-16 22:38:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Fürkésző szemek//
*A megjelenő őrség a vendégek nagy részében félelmet kelt, s azon kezd el gondolkodni, hogy miként tudna kijutni mielőtt átkutatják. A csapat is hasonló véleményen van, így nekik is eszükbe jut egy-két menekülési terv. A probléma csak az, hogy nem nagyon beszélnek össze a két terv kapcsán, s ez még akár problémát is okozhat. A fogadó összes vendége és dolgozója felsorakozik, ahogyan a az őrmester parancsolta, egyedül a pultos az, aki nem engedelmeskedik a parancsnak, hanem minden félelem nélkül az őrmesterasszonyhoz lép, s halkan kezd el neki mondani valamit, amire a nő végül bólint. A pultos már int a tömeg felé, mintha jelezne valakinek, hogy mehetnek, amikor Khyr felkiált, és megpördülve megüti a mögötte álló szakállas fickót, akinek hangos reccsenéssel eltörik az orra, s elkezd belőle ömölni a vér. A férfi azonnal az orrához kap, de a mellette lévő férfi hasonlóan gondolkozhat, mint a csapat, hiszen szinte azonnal összekulcsolja a két kezét, és Múgen hátára üt egy erőteljeset. Asira felé egy ork ökle lendül egyenesen a mellkasa felé. Pillanatok alatt elszabadul a pokol, de az őrmesterasszony hamar reagál, és elkezdi a parancsokat kiosztani.*
-Aki szökni akar, azt vágják le! *parancsol az ajtónál álló két őrnek, akik azonnal kivonják a kardjukat a hüvelyéből.*
-Abba hagyni! *parancsol a verekedőkre.* Különben kardal csapok rendet.
*A verekedők nagy része hamar felméri, hogy az őrmesterasszony komolyan gondolja a mondottakat, így az utolsó ütéseket mérik az ellenfeleikre, s inkább megállnak. Aloryen is kihasználva a lehetőséget oda fordul az őrmesterasszonyhoz, hogy megpróbálja meggyőzni, az ártatlanságukról. Az őrmesterasszony kicsit mérlegeli, hogy igaz lehet-e amit állít a férfi, vagy sem, majd bólint.*
-Rendben. Tizenöt arany fejenként a rongálásért, és verekedésért. *int a fejével az előbbi kis verekedésre.*
*Ha Aloryen kifizeti a kért összeget, akkor szabadon távozhatnak, minden egyéb atrocitás nélkül. Ha akadékoskodik, hogy miért kéne neki kifizetni az egészet, akkor nyersen elmondja neki a nő, hogy az ő lányai, és az ő embere.*
*Ha nem fizet, akkor vissza parancsolja a többiek közé őket, s közli vele, hogy az előbbi esetért, hogy részt vettek a verekedésben, azért egy napra beviszik őket.*
*A megjelenő őrség a vendégek nagy részében félelmet kelt, s azon kezd el gondolkodni, hogy miként tudna kijutni mielőtt átkutatják. A csapat is hasonló véleményen van, így nekik is eszükbe jut egy-két menekülési terv. A probléma csak az, hogy nem nagyon beszélnek össze a két terv kapcsán, s ez még akár problémát is okozhat. A fogadó összes vendége és dolgozója felsorakozik, ahogyan a az őrmester parancsolta, egyedül a pultos az, aki nem engedelmeskedik a parancsnak, hanem minden félelem nélkül az őrmesterasszonyhoz lép, s halkan kezd el neki mondani valamit, amire a nő végül bólint. A pultos már int a tömeg felé, mintha jelezne valakinek, hogy mehetnek, amikor Khyr felkiált, és megpördülve megüti a mögötte álló szakállas fickót, akinek hangos reccsenéssel eltörik az orra, s elkezd belőle ömölni a vér. A férfi azonnal az orrához kap, de a mellette lévő férfi hasonlóan gondolkozhat, mint a csapat, hiszen szinte azonnal összekulcsolja a két kezét, és Múgen hátára üt egy erőteljeset. Asira felé egy ork ökle lendül egyenesen a mellkasa felé. Pillanatok alatt elszabadul a pokol, de az őrmesterasszony hamar reagál, és elkezdi a parancsokat kiosztani.*
-Aki szökni akar, azt vágják le! *parancsol az ajtónál álló két őrnek, akik azonnal kivonják a kardjukat a hüvelyéből.*
-Abba hagyni! *parancsol a verekedőkre.* Különben kardal csapok rendet.
*A verekedők nagy része hamar felméri, hogy az őrmesterasszony komolyan gondolja a mondottakat, így az utolsó ütéseket mérik az ellenfeleikre, s inkább megállnak. Aloryen is kihasználva a lehetőséget oda fordul az őrmesterasszonyhoz, hogy megpróbálja meggyőzni, az ártatlanságukról. Az őrmesterasszony kicsit mérlegeli, hogy igaz lehet-e amit állít a férfi, vagy sem, majd bólint.*
-Rendben. Tizenöt arany fejenként a rongálásért, és verekedésért. *int a fejével az előbbi kis verekedésre.*
*Ha Aloryen kifizeti a kért összeget, akkor szabadon távozhatnak, minden egyéb atrocitás nélkül. Ha akadékoskodik, hogy miért kéne neki kifizetni az egészet, akkor nyersen elmondja neki a nő, hogy az ő lányai, és az ő embere.*
*Ha nem fizet, akkor vissza parancsolja a többiek közé őket, s közli vele, hogy az előbbi esetért, hogy részt vettek a verekedésben, azért egy napra beviszik őket.*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-12 18:05:09
Üzenet elküldve: 2015-03-12 18:05:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
//Aktív képesség: Meggyőzés//
*Eddig minden simán megy. Taug küldte őket. Ez megnyugvást hoz a szívébe, már ha van neki. Viszont van egy dolog, ami meglepi; akit ő valami nőies cicafiúnak gondolt, valójában nő. Nem a hangjából, mint inkább a stílusából vette ki. Ha férfi lenne ilyen fizimiskával, nagy eséllyel hetyke kis ficsúr lenne, ehelyett csendes, kimért és megfontolt. Ez azon ritka esetek egyike, ahol a Varjúlátó meglepődik.
A kis csapat elindul, az ajtó kinyílik, de úgy néz ki, egyelőre csak ennyi marad. Jönnek a marcona fiatalemberek razziázni, ami a oly' ironikus ebben a helyzetben, hogy szinte már nevetnie kell. Éppen az őrség kiképezettségét, rátermettségét vizsgálnák meg, erre elébük jönnek?! Mást sem kell csinálni, mint mosolyogva hátradőlni, és figyelni a ténykedést.
Ehelyett úgy tűnik, ők a harci képzettséget akarják megnézni. A kacsintásból már leszűri, hogy itt bajok lesznek. Megint jön a lágy fejcsóválás, amit ezen napon olyan sokszor végzett, majd árgus szemmel figyeli a két nő akcióját. A öklös elég jól sikerült, ezután Múgen is betársult hozzájuk.*
- Hova kerültem én...? *temeti tenyerébe arcát, majd felnéz.* - Mit bámulsz, te rohadék? Azt hiszed, egy öregember olyan könnyű falat?!
*Mondja a suttogástól kicsit feljebb lévő hangszínben, ami nála kiabálásnak számít, majd botjával lendületesen rásóz egy hapsi tarkójára, aki perpillanat a csajbunyót nézte, így pont nem látta a lesújtó botot. A cseresznyefabot elég kemény cucc, biztos nyoma fog maradni. Ezután a varjúhoz fordul.*
- Qharr, repülj ki, szállj fel a fogadó tetejére, és ott várj minket!
*A varjú károg egyet, majd az őrök feje felett átsuhanva felröppen a tetőre. Az őrmesterhez fordul, aki a razziát hirdette, majd meggyőzően, kedvesen, ámbár kicsit sejtelmesen szól.*
- A barátaimmal utazók vagyunk, egy öregember és két nő, a lányaim, ő pedig a testőrünk. Maga is látta, hogy egy szempillantás alatt a helyzetet kihasználva nekünk estek! Kérem, engedjen át bennünket, féltem az életem és a gyermekeim életét! Nincs nálunk semmi! //Meggyőzés//
//Aktív képesség: Meggyőzés//
*Eddig minden simán megy. Taug küldte őket. Ez megnyugvást hoz a szívébe, már ha van neki. Viszont van egy dolog, ami meglepi; akit ő valami nőies cicafiúnak gondolt, valójában nő. Nem a hangjából, mint inkább a stílusából vette ki. Ha férfi lenne ilyen fizimiskával, nagy eséllyel hetyke kis ficsúr lenne, ehelyett csendes, kimért és megfontolt. Ez azon ritka esetek egyike, ahol a Varjúlátó meglepődik.
A kis csapat elindul, az ajtó kinyílik, de úgy néz ki, egyelőre csak ennyi marad. Jönnek a marcona fiatalemberek razziázni, ami a oly' ironikus ebben a helyzetben, hogy szinte már nevetnie kell. Éppen az őrség kiképezettségét, rátermettségét vizsgálnák meg, erre elébük jönnek?! Mást sem kell csinálni, mint mosolyogva hátradőlni, és figyelni a ténykedést.
Ehelyett úgy tűnik, ők a harci képzettséget akarják megnézni. A kacsintásból már leszűri, hogy itt bajok lesznek. Megint jön a lágy fejcsóválás, amit ezen napon olyan sokszor végzett, majd árgus szemmel figyeli a két nő akcióját. A öklös elég jól sikerült, ezután Múgen is betársult hozzájuk.*
- Hova kerültem én...? *temeti tenyerébe arcát, majd felnéz.* - Mit bámulsz, te rohadék? Azt hiszed, egy öregember olyan könnyű falat?!
*Mondja a suttogástól kicsit feljebb lévő hangszínben, ami nála kiabálásnak számít, majd botjával lendületesen rásóz egy hapsi tarkójára, aki perpillanat a csajbunyót nézte, így pont nem látta a lesújtó botot. A cseresznyefabot elég kemény cucc, biztos nyoma fog maradni. Ezután a varjúhoz fordul.*
- Qharr, repülj ki, szállj fel a fogadó tetejére, és ott várj minket!
*A varjú károg egyet, majd az őrök feje felett átsuhanva felröppen a tetőre. Az őrmesterhez fordul, aki a razziát hirdette, majd meggyőzően, kedvesen, ámbár kicsit sejtelmesen szól.*
- A barátaimmal utazók vagyunk, egy öregember és két nő, a lányaim, ő pedig a testőrünk. Maga is látta, hogy egy szempillantás alatt a helyzetet kihasználva nekünk estek! Kérem, engedjen át bennünket, féltem az életem és a gyermekeim életét! Nincs nálunk semmi! //Meggyőzés//
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-10 19:21:31
Üzenet elküldve: 2015-03-10 19:21:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Ideje lesz lelépniük, ha ténylegesen is neki szeretnének állni a feladatnak, ám úgy látszik, az élet megint közbeszól. Az őrség feltűnése meghökkenti Múgent.*
~Minek vannak ezek itt? Köpni nem köphetett senki.~
*Bosszúsan fújtat egyet, és a másik kettőre tekint gyorsan, de lehetőleg nem olyan feltűnően. A csendesebbik a kettő közül kacsint egyet.*
~Mi van? Mit akar ez jelenteni?~
*Ráncolja homlokát értetlenségében egy pillanatra, de hirtelen fény gyúl elméjében és ábrázata is vigyorra húzódik. Egy kamu balhé pont jól jöhet, hogy megpattanjanak. Múgen kihúzza magát és igyekszik nem túl nagy feltűnést kelteni, már ha lehetséges ez egy majd két méter magas tagbaszakadt fickótól. Pár pillanattal később pedig elszabadulni látszik a pokol. A vöröske sarkon pördül és egy férfiembereket is megszégyenítő ütést visz be annak a szerencsétlen csatornapatkánynak, akit kipécézett a két madárka. Múgen is be kell hogy csatlakozzon, nem maradhat ki a buliból. A tömegben fészkelődve elbődül.*
- Te féreg! Veszed le a kezed az erszényemről?!
*Jól irányzott könyököst küld a mögötte álló képébe. Ha betalál, az illető minden bizonnyal csillagokat fog látni egy jó ideig és az orra talán soha többé nem lesz olyan kecses, mint annak előtte... már ha eddig az volt. Bár átfut agyán a gondolat, mégsem fog kardot rántani. Az már nagy túlzás lenne. Tekintete a két lányt keresi és követi. Vajon mikor iramodnak meg, mi lesz a következő akciójuk. Múgen mindenesetre próbál a tömeg szélére kerülni, hogy ha jelzést kap, minél könnyebben kisurranhassanak.*
~Na mi lesz ebből, lányok?~
*Fut át agyán a gondolat. A két madárka jó kis verekedést kezdeményezett, de vajon megérte-e? Nem lett volna egyszerűbb, ha csendben megvárják a razzia végét?*
*Ideje lesz lelépniük, ha ténylegesen is neki szeretnének állni a feladatnak, ám úgy látszik, az élet megint közbeszól. Az őrség feltűnése meghökkenti Múgent.*
~Minek vannak ezek itt? Köpni nem köphetett senki.~
*Bosszúsan fújtat egyet, és a másik kettőre tekint gyorsan, de lehetőleg nem olyan feltűnően. A csendesebbik a kettő közül kacsint egyet.*
~Mi van? Mit akar ez jelenteni?~
*Ráncolja homlokát értetlenségében egy pillanatra, de hirtelen fény gyúl elméjében és ábrázata is vigyorra húzódik. Egy kamu balhé pont jól jöhet, hogy megpattanjanak. Múgen kihúzza magát és igyekszik nem túl nagy feltűnést kelteni, már ha lehetséges ez egy majd két méter magas tagbaszakadt fickótól. Pár pillanattal később pedig elszabadulni látszik a pokol. A vöröske sarkon pördül és egy férfiembereket is megszégyenítő ütést visz be annak a szerencsétlen csatornapatkánynak, akit kipécézett a két madárka. Múgen is be kell hogy csatlakozzon, nem maradhat ki a buliból. A tömegben fészkelődve elbődül.*
- Te féreg! Veszed le a kezed az erszényemről?!
*Jól irányzott könyököst küld a mögötte álló képébe. Ha betalál, az illető minden bizonnyal csillagokat fog látni egy jó ideig és az orra talán soha többé nem lesz olyan kecses, mint annak előtte... már ha eddig az volt. Bár átfut agyán a gondolat, mégsem fog kardot rántani. Az már nagy túlzás lenne. Tekintete a két lányt keresi és követi. Vajon mikor iramodnak meg, mi lesz a következő akciójuk. Múgen mindenesetre próbál a tömeg szélére kerülni, hogy ha jelzést kap, minél könnyebben kisurranhassanak.*
~Na mi lesz ebből, lányok?~
*Fut át agyán a gondolat. A két madárka jó kis verekedést kezdeményezett, de vajon megérte-e? Nem lett volna egyszerűbb, ha csendben megvárják a razzia végét?*
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-09 15:58:18
Üzenet elküldve: 2015-03-09 15:58:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Khyrnek kihagy a szíve egy ütemet, amikor meglátja, ahogy a csapat őr feléjük tart. Akinek nem tiszta a lelkiismerete az hasonlóképpen viselkedik, pláne ha tolvaj. De a gyilkos barátnője sem lehet nyugodt. Szerencsére Vércse esze gyorsan forog. Szarka épp csak hallja, ahogy amaz a rekedt hangjával felé surrog egy mondatot. Azonnal megérti, és már mosolyodna is el, nem kell ahhoz semmilyen indok, hogy összeverhessen valakit, lásd „Bölömbika” Múgen. Az embereket és különböző népeket elkezdik terelgetni az őrök, velük együtt a két lányt is. Az összenyomódás hatására egyre erősebb lesz a testszag. Bor, ser, pályinka, izzadság és mintha valaki még a gatyáját is telerakta volna. Talán összeszarta magát az őrök látványától, de lehet, hogy a sok ital tett be neki. Mindenesetre Khyr orra elé emeli rongyokba és bőrbe bújtatott kecses kacsóját.
A következő pillanatban egy erős szorítást érez a fenekén, nem keresi a tettest. Azonnal megpördül, és egy hatalmasat behúz annak a szakálas, büdös féregnek a szemei közé, akire Asira rávilágított. Aki nem mellesleg azon társaság tagja, akik udvariatlan megjegyzéseket küldtek feléjük nem olyan régen. Megérdemli, de ha nem érdemelné meg, akkor is megérdemelné. A nő talán még fájlalná is a kézfejét, ha ez nem lenne megszokott már számára. Nem egy ilyen ocsmány pofát vert már be. Néha falba, székbe, asztalba, de legtöbbször a kezét használja. A fickó feje hátrabicsaklik.*
- Maga undorító kéjenc!
*Hangzik el felháborodott vékonyka sikolya, ami persze nem eredeti hangszíne, de most muszáj, hatásos felháborodást keltenie. Még ha ruházata és viselkedése nem is utal úrihölgyre. Szemei villámokat szórnak nem csak a szakállas, kalóz fazonra, de mindenkire, aki körülötte áll. Keresi a következő ellenfelet, akit ki tudna ütni a nyeregből, ha kell. Ha nem kell, akkor is. Reméli hamarosan olyan kocsmai tömegverekedés kerekedik, hogy az őröknek is ki fog járni egy-két baráti pofon és a nagy felhajtásban kikeveredhetnek a kocsmából.*
*Khyrnek kihagy a szíve egy ütemet, amikor meglátja, ahogy a csapat őr feléjük tart. Akinek nem tiszta a lelkiismerete az hasonlóképpen viselkedik, pláne ha tolvaj. De a gyilkos barátnője sem lehet nyugodt. Szerencsére Vércse esze gyorsan forog. Szarka épp csak hallja, ahogy amaz a rekedt hangjával felé surrog egy mondatot. Azonnal megérti, és már mosolyodna is el, nem kell ahhoz semmilyen indok, hogy összeverhessen valakit, lásd „Bölömbika” Múgen. Az embereket és különböző népeket elkezdik terelgetni az őrök, velük együtt a két lányt is. Az összenyomódás hatására egyre erősebb lesz a testszag. Bor, ser, pályinka, izzadság és mintha valaki még a gatyáját is telerakta volna. Talán összeszarta magát az őrök látványától, de lehet, hogy a sok ital tett be neki. Mindenesetre Khyr orra elé emeli rongyokba és bőrbe bújtatott kecses kacsóját.
A következő pillanatban egy erős szorítást érez a fenekén, nem keresi a tettest. Azonnal megpördül, és egy hatalmasat behúz annak a szakálas, büdös féregnek a szemei közé, akire Asira rávilágított. Aki nem mellesleg azon társaság tagja, akik udvariatlan megjegyzéseket küldtek feléjük nem olyan régen. Megérdemli, de ha nem érdemelné meg, akkor is megérdemelné. A nő talán még fájlalná is a kézfejét, ha ez nem lenne megszokott már számára. Nem egy ilyen ocsmány pofát vert már be. Néha falba, székbe, asztalba, de legtöbbször a kezét használja. A fickó feje hátrabicsaklik.*
- Maga undorító kéjenc!
*Hangzik el felháborodott vékonyka sikolya, ami persze nem eredeti hangszíne, de most muszáj, hatásos felháborodást keltenie. Még ha ruházata és viselkedése nem is utal úrihölgyre. Szemei villámokat szórnak nem csak a szakállas, kalóz fazonra, de mindenkire, aki körülötte áll. Keresi a következő ellenfelet, akit ki tudna ütni a nyeregből, ha kell. Ha nem kell, akkor is. Reméli hamarosan olyan kocsmai tömegverekedés kerekedik, hogy az őröknek is ki fog járni egy-két baráti pofon és a nagy felhajtásban kikeveredhetnek a kocsmából.*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-09 15:19:11
Üzenet elküldve: 2015-03-09 15:19:11
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek//
*Végre elindulnak kifelé, mindent megbeszéltek, bár Asira nem tartja jó ötletnek valami felgyújtását. Nem elég, hogy lebuknak mondjuk a megfigyeléskor, még kárt is okozzanak, amiért lehet őket üldözni. Ezért kicsit elhúzza a száját, de nem szól. Mindenki úgy csinálja, ahogy gondolja, és ha már ennyire nem kreatívak a többiek, ő majd rögtönöz, vagy csak simán menti az irháját. Kockázatos is lehet egy ilyen, hiszen semmit sem tudnak az aktuális kikötői életről, még az is lehet, hogy valami nagyhatalmú valaki rakod be az éjjel.
A két nő feláll hát, és elindul a férfiakkal kifelé, de nem jutnak messzire. Ahogy kiérnek, máris egy szakasznyi őr tart feléjük, és beterelik a társaságot vissza az ivóba, nemcsak őket, hanem mindenkit. ~Ez nem tartott túl sokáig… Biztos a varjú miatt volt az egész.~ Élcelődik egy kicsit magában, és máris tervet forral. Nem kíván késlekedni és azt sem, hogy lebukjon a kelleténél több tőrével, meg ki tudja, hogy Khyrnél milyen dolgok vannak. Egy nagyobb, kissé illuminált állapotú társaság felé tart a társnőjével, míg a két másik társának – Múgennek és Varjúnak - jelez egy gyors kacsintással, akció lesz. A társaság, aki felé tart, már eddig is figyelte a két nőt, és néha eljutott Asira füléig pár nem túl illendő szó, néhány mondat, ami egyértelműen azt fejezi ki, hogy Khyr és ő tetszik nekik, még ha nem is irodalmi stílusban jelezték ezt feléjük. Tehát a páros oda tart, Asira a jobb oldalán lépkedő Khyrhez szól elég halkan, hogy csak a lány értse.*
- Üsd majd meg a szakállast, amikor érzed. *rekedten susogja, miközben közelednek a társasághoz. Azok pedig már előre örülnek valaminek, nyilván nem a razzia szónak. Az egész helyiség felbolydul az őrség jövetelére, Asiraék épp akkor érnek a díszes társasághoz, amikor a csehó népe elindul. Asira hirtelenjében rámarkol Khyr feszes fenekének jobb féltekéjére, reménykedik, hogy a lány ért a szóból. A szőke jól számított, mert a félrészeg, csúnya és elég büdös szakállas úr, kap egy öklöst a szeme közé Khrytől, ami remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy a fickó társai is felhördüljenek. Ha ez nem lenne elég, Asira, a szakállas férfi nyikorgó székének lábát, megpróbálja egy gyors mozdulattal kirúgni a rosszarcú ipse alól. Ha Khyr ütése elég erős, akkor sikerülhet a terv és akár egy jó kis verekedésbe is keveredhet az ivó népe. Őrök, részegek, balhé. Mi kellhet még ide? Asira úgy számol, hogy sokaknak akad itt rejtegetni valója, akiknek kapóra jöhet egy ilyen tömegverekedés.*
*Végre elindulnak kifelé, mindent megbeszéltek, bár Asira nem tartja jó ötletnek valami felgyújtását. Nem elég, hogy lebuknak mondjuk a megfigyeléskor, még kárt is okozzanak, amiért lehet őket üldözni. Ezért kicsit elhúzza a száját, de nem szól. Mindenki úgy csinálja, ahogy gondolja, és ha már ennyire nem kreatívak a többiek, ő majd rögtönöz, vagy csak simán menti az irháját. Kockázatos is lehet egy ilyen, hiszen semmit sem tudnak az aktuális kikötői életről, még az is lehet, hogy valami nagyhatalmú valaki rakod be az éjjel.
A két nő feláll hát, és elindul a férfiakkal kifelé, de nem jutnak messzire. Ahogy kiérnek, máris egy szakasznyi őr tart feléjük, és beterelik a társaságot vissza az ivóba, nemcsak őket, hanem mindenkit. ~Ez nem tartott túl sokáig… Biztos a varjú miatt volt az egész.~ Élcelődik egy kicsit magában, és máris tervet forral. Nem kíván késlekedni és azt sem, hogy lebukjon a kelleténél több tőrével, meg ki tudja, hogy Khyrnél milyen dolgok vannak. Egy nagyobb, kissé illuminált állapotú társaság felé tart a társnőjével, míg a két másik társának – Múgennek és Varjúnak - jelez egy gyors kacsintással, akció lesz. A társaság, aki felé tart, már eddig is figyelte a két nőt, és néha eljutott Asira füléig pár nem túl illendő szó, néhány mondat, ami egyértelműen azt fejezi ki, hogy Khyr és ő tetszik nekik, még ha nem is irodalmi stílusban jelezték ezt feléjük. Tehát a páros oda tart, Asira a jobb oldalán lépkedő Khyrhez szól elég halkan, hogy csak a lány értse.*
- Üsd majd meg a szakállast, amikor érzed. *rekedten susogja, miközben közelednek a társasághoz. Azok pedig már előre örülnek valaminek, nyilván nem a razzia szónak. Az egész helyiség felbolydul az őrség jövetelére, Asiraék épp akkor érnek a díszes társasághoz, amikor a csehó népe elindul. Asira hirtelenjében rámarkol Khyr feszes fenekének jobb féltekéjére, reménykedik, hogy a lány ért a szóból. A szőke jól számított, mert a félrészeg, csúnya és elég büdös szakállas úr, kap egy öklöst a szeme közé Khrytől, ami remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy a fickó társai is felhördüljenek. Ha ez nem lenne elég, Asira, a szakállas férfi nyikorgó székének lábát, megpróbálja egy gyors mozdulattal kirúgni a rosszarcú ipse alól. Ha Khyr ütése elég erős, akkor sikerülhet a terv és akár egy jó kis verekedésbe is keveredhet az ivó népe. Őrök, részegek, balhé. Mi kellhet még ide? Asira úgy számol, hogy sokaknak akad itt rejtegetni valója, akiknek kapóra jöhet egy ilyen tömegverekedés.*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-08 15:58:39
Üzenet elküldve: 2015-03-08 15:58:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Fürkésző szemek//
*A csapat nagy vonalakban megbeszélte, hogy mi a cél, és a terv. Bár a megbeszélés elnagyolt volt, ők úgy gondolják, hogy megfelelően ki lett dolgozva. De vajon mind ugyan arra gondolnak? Vajon a megbízójuknak elég az őrségek mérete, és a váltások időpontja? Ezekért az információkért fizetni is fognak nekik? Khyr és Asira a megbeszélés végeztével elindulnak ki a fogadóból, hogy megfigyelhessék az őrségváltást, de alighogy kiléptek az ajtón, az őrség jön feléjük.
Nyolc felfegyverzett sorkatona, az élükön egy őrmesterrel. A padokon ülő vendégek is hamar felfigyelnek a közeledő nagy létszámú osztagra, s inkább felállnak, hogy távozzanak, de az őrmester ráparancsol mindenkire.*
-Mindenki befelé a Romos Rókába! *hangja határozott, és ellenmondást nem tűrő. Majd hátra szól a többi őrnek.* Aki el akar menni, azt azonnal verjétek vasra!
*Az őrmesterasszony pár lépésre megáll a bejárattól, hogy lehetőséget adjon mindenkinek bemenni a fogadóba. Persze nem vár órákat, hogy a vendégek nyugodtan elszürcsölhessék az italukat, csupán annyi időt hagy, hogy mindenki eldöntse mit akar. Ha valaki nem akar bemenni, akkor az őrök elkezdik befelé lökdösni. A páros is jobban teszi, ha engedelmeskedik.
Az emberek úgy özönlenek be a fogadóba, mint ha patkányok volnának, akik a tűz elől menekülnek, s utánuk hét katona masíroz be. Az őrmester leveszi a fehér tollas kalapját, majd egy hatalmasat füttyent, hogy mindenki rá figyeljen.*
-Razzia! *közli hangosan, szinte már kiáltja.* Mindenki álljon a jobb oldalra a felszerelésével együtt. Ha nincs maguknál lopott áru, vagy hasonló, akkor nem kell félniük. Mindenkit átkutatunk, és utána távozunk is!
*Az első pillanatokban az emberek csupán az őrmestert nézik,de amint a katonák megindulnak, az emberek is villám gyorsan a jobb oldalra kezdenek el átrendeződni.*
*A csapat nagy vonalakban megbeszélte, hogy mi a cél, és a terv. Bár a megbeszélés elnagyolt volt, ők úgy gondolják, hogy megfelelően ki lett dolgozva. De vajon mind ugyan arra gondolnak? Vajon a megbízójuknak elég az őrségek mérete, és a váltások időpontja? Ezekért az információkért fizetni is fognak nekik? Khyr és Asira a megbeszélés végeztével elindulnak ki a fogadóból, hogy megfigyelhessék az őrségváltást, de alighogy kiléptek az ajtón, az őrség jön feléjük.
Nyolc felfegyverzett sorkatona, az élükön egy őrmesterrel. A padokon ülő vendégek is hamar felfigyelnek a közeledő nagy létszámú osztagra, s inkább felállnak, hogy távozzanak, de az őrmester ráparancsol mindenkire.*
-Mindenki befelé a Romos Rókába! *hangja határozott, és ellenmondást nem tűrő. Majd hátra szól a többi őrnek.* Aki el akar menni, azt azonnal verjétek vasra!
*Az őrmesterasszony pár lépésre megáll a bejárattól, hogy lehetőséget adjon mindenkinek bemenni a fogadóba. Persze nem vár órákat, hogy a vendégek nyugodtan elszürcsölhessék az italukat, csupán annyi időt hagy, hogy mindenki eldöntse mit akar. Ha valaki nem akar bemenni, akkor az őrök elkezdik befelé lökdösni. A páros is jobban teszi, ha engedelmeskedik.
Az emberek úgy özönlenek be a fogadóba, mint ha patkányok volnának, akik a tűz elől menekülnek, s utánuk hét katona masíroz be. Az őrmester leveszi a fehér tollas kalapját, majd egy hatalmasat füttyent, hogy mindenki rá figyeljen.*
-Razzia! *közli hangosan, szinte már kiáltja.* Mindenki álljon a jobb oldalra a felszerelésével együtt. Ha nincs maguknál lopott áru, vagy hasonló, akkor nem kell félniük. Mindenkit átkutatunk, és utána távozunk is!
*Az első pillanatokban az emberek csupán az őrmestert nézik,de amint a katonák megindulnak, az emberek is villám gyorsan a jobb oldalra kezdenek el átrendeződni.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-07 19:52:36
Üzenet elküldve: 2015-03-07 19:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Testben és lélekben is készülődik az induláshoz, amikor befut az utolsó jövevény. Amennyit a vörös lát belőle az nem túl szívderítő. Fekete karok bújnak ki szakadt csuklyás köpeny alól, amelynek egyike egy botot markol. Varjú a vállon, természetesen. Semmi kétség, ő a barátjuk a varjas és velük szemben pedig az ipse. Szerencsére Vércse átveszi a szót, ezért Szarkának nem kell hozzá tennie semmit. Illetve csak egyetlen dolgot, amit egyiküknek sem említett még. Most, hogy így szépen összegyűltek ideje szóba hozni. Amint mindenki befejezte a mondandóját, ő is szólni kíván.*
- Taug küldött.
*Erre ő is feláll, ahogy Asira. A többit, majd megbeszélik kifelé menet és ennek az új információnak a fényében, ha lesz olyan, aki nem akar vele tartani, az maradhat, vagy leléphet másfelé. Rájuk van bízva. Vércse valószínűleg nem tudja ki az a Taug nevezetű, hisz Nadae azt nem említette, hogy a szőke hajú nő is benne van a buliban, csak erről a kettőről beszélt. Viszont az alapján, amit elmondott, Szarka joggal gondolhatja, hogy ezek ismerik az elf varázslót. Az őrültet, ahogy a kalóz említette.
A jelzésre csak bólint, nem biztos, hogy Vércse így értette a dolgot, inkább egy kicsit diszkrétebben, de ez is megfelelő. Elvonja a figyelmet, és mindenkit magához csábít a láng.
A csuklyás fazon bedob egy nevet, Ő a Varjú a másik meg Bölömbika. Ennek ellenére a nagydarab is elmond egy nevet. Ez már életszerűbbnek hangzik, de végül is a vöröst nem érdekli. A nevek pusztán a formalitás kedvéért vannak, és ha mindenáron szólítani kéne a másikat, akkor egy idegen fül ne az igazi nevet hallja meg. Ne azt, amivel lenne esélye beköpni őket a strázsáknál.*
- Lépjünk le, hamarosan sötét lesz, és nem akarok lemaradni a váltásról. *Ezt nagyrészt Vércsének mondja, felé is fordul. A másik kettő felőle diskurálhat arról, hogy akkor jönnek e vagy sem. Kérdezgetniük fölösleges, többet nem tud mondani a vörös Szarka. Legközelebb, ha meg szólal, az már a kikötőben lesz, reméli legalább Asirával a nyomában hagyhatja el a helyet.*
*Testben és lélekben is készülődik az induláshoz, amikor befut az utolsó jövevény. Amennyit a vörös lát belőle az nem túl szívderítő. Fekete karok bújnak ki szakadt csuklyás köpeny alól, amelynek egyike egy botot markol. Varjú a vállon, természetesen. Semmi kétség, ő a barátjuk a varjas és velük szemben pedig az ipse. Szerencsére Vércse átveszi a szót, ezért Szarkának nem kell hozzá tennie semmit. Illetve csak egyetlen dolgot, amit egyiküknek sem említett még. Most, hogy így szépen összegyűltek ideje szóba hozni. Amint mindenki befejezte a mondandóját, ő is szólni kíván.*
- Taug küldött.
*Erre ő is feláll, ahogy Asira. A többit, majd megbeszélik kifelé menet és ennek az új információnak a fényében, ha lesz olyan, aki nem akar vele tartani, az maradhat, vagy leléphet másfelé. Rájuk van bízva. Vércse valószínűleg nem tudja ki az a Taug nevezetű, hisz Nadae azt nem említette, hogy a szőke hajú nő is benne van a buliban, csak erről a kettőről beszélt. Viszont az alapján, amit elmondott, Szarka joggal gondolhatja, hogy ezek ismerik az elf varázslót. Az őrültet, ahogy a kalóz említette.
A jelzésre csak bólint, nem biztos, hogy Vércse így értette a dolgot, inkább egy kicsit diszkrétebben, de ez is megfelelő. Elvonja a figyelmet, és mindenkit magához csábít a láng.
A csuklyás fazon bedob egy nevet, Ő a Varjú a másik meg Bölömbika. Ennek ellenére a nagydarab is elmond egy nevet. Ez már életszerűbbnek hangzik, de végül is a vöröst nem érdekli. A nevek pusztán a formalitás kedvéért vannak, és ha mindenáron szólítani kéne a másikat, akkor egy idegen fül ne az igazi nevet hallja meg. Ne azt, amivel lenne esélye beköpni őket a strázsáknál.*
- Lépjünk le, hamarosan sötét lesz, és nem akarok lemaradni a váltásról. *Ezt nagyrészt Vércsének mondja, felé is fordul. A másik kettő felőle diskurálhat arról, hogy akkor jönnek e vagy sem. Kérdezgetniük fölösleges, többet nem tud mondani a vörös Szarka. Legközelebb, ha meg szólal, az már a kikötőben lesz, reméli legalább Asirával a nyomában hagyhatja el a helyet.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-07 11:03:23
Üzenet elküldve: 2015-03-07 11:03:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Letette tomporát a székre, hogy végre kicsit kinyújtóztassa lábait és menet közben meg is kapott többé kevésbé minden fontos információt. A másik kettő bemutatkozására felvonja bal szemöldökét.*
~Ezek a nevek, te...~
*Feléjük nem volt divatos ilyen hangzatos vagy épp titokzatos neveket használni, igaz, azt a világot már maga mögött hagyta. A kalóztanya az égig érő lángok martalékává vált, nyomában csak üszkös romok és hamu maradtak. A férfi egy halk sóhaj után maga is bedob egy nevet a közösbe.*
- Múgen.
*Röviden, tömören, minden kertelés nélkül, csak Múgen. Családneve hosszú ideje nincs már, azt hatéves korában abban a bordélyban hagyta, ahol az anyja is "dolgozott". Ragadványneve pedig nem fontos. Csak Múgen.*
- Értem... szóval meg kell...
*Venné át a szót, amikor az ördög tudja honnan, előkerül a halálmadár.*
- Azt hittem belefordultál a vízbe.
*Mondja meglepetten, és mindez tükröződik arcán is. Még a vér is meghűlt benne, amikor a másik fickó megszólalt, annyira nem számított erre a "fordulatra". De úgy látszik a szellemek csak azt szeretnék, ha négyen vinnék vásárra a bőrüket. A csapat tehát összeállt.*
~Csapat? Erős túlzás...~
*Ha minden információ elhangzott, Múgentől aztán indulhatnak is, ám a felvetett ötlet, hogy valami jel jól jönne, ötletet gyújt elméjében.*
~Kaptok tőlem olyan jelet, az egész város tudni fog róla.~
- Ha bajba jut valamelyikünk, a legegyszerűbb az, ha felgyújtunk valami. A tüzet nem hagyhatják elharapózni.
*Vonja meg a vállát hetykén és részéről lezártnak is tekinti azt a témát. Feltápászkodik az asztaltól és ha mind útra készek, akkor elsőként lép ki a fogadóból.*
*Letette tomporát a székre, hogy végre kicsit kinyújtóztassa lábait és menet közben meg is kapott többé kevésbé minden fontos információt. A másik kettő bemutatkozására felvonja bal szemöldökét.*
~Ezek a nevek, te...~
*Feléjük nem volt divatos ilyen hangzatos vagy épp titokzatos neveket használni, igaz, azt a világot már maga mögött hagyta. A kalóztanya az égig érő lángok martalékává vált, nyomában csak üszkös romok és hamu maradtak. A férfi egy halk sóhaj után maga is bedob egy nevet a közösbe.*
- Múgen.
*Röviden, tömören, minden kertelés nélkül, csak Múgen. Családneve hosszú ideje nincs már, azt hatéves korában abban a bordélyban hagyta, ahol az anyja is "dolgozott". Ragadványneve pedig nem fontos. Csak Múgen.*
- Értem... szóval meg kell...
*Venné át a szót, amikor az ördög tudja honnan, előkerül a halálmadár.*
- Azt hittem belefordultál a vízbe.
*Mondja meglepetten, és mindez tükröződik arcán is. Még a vér is meghűlt benne, amikor a másik fickó megszólalt, annyira nem számított erre a "fordulatra". De úgy látszik a szellemek csak azt szeretnék, ha négyen vinnék vásárra a bőrüket. A csapat tehát összeállt.*
~Csapat? Erős túlzás...~
*Ha minden információ elhangzott, Múgentől aztán indulhatnak is, ám a felvetett ötlet, hogy valami jel jól jönne, ötletet gyújt elméjében.*
~Kaptok tőlem olyan jelet, az egész város tudni fog róla.~
- Ha bajba jut valamelyikünk, a legegyszerűbb az, ha felgyújtunk valami. A tüzet nem hagyhatják elharapózni.
*Vonja meg a vállát hetykén és részéről lezártnak is tekinti azt a témát. Feltápászkodik az asztaltól és ha mind útra készek, akkor elsőként lép ki a fogadóból.*
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-05 12:02:42
Üzenet elküldve: 2015-03-05 12:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek//
*Eljutott addig a pontig, hogy kezdi szórakoztatni ez a széllelbélelt társaság. Habár ki nem mutatja, eléggé röhöghetnékje támad a titkos csapatukon. A másik kettő jól elszórakozik egymással, amíg meg nem unja a félszemű és utánanéz a társának. Nem tart soká, visszatér és közli a nyilvánvalót, hogy nincs itt. Asirának gőze sincs, hogy ugyan mi dolga lehet a másiknak, de nem is érdekli, viszont Szarkának igaza van, lassan indulniuk kell, hogy még feltűnésmentesen el tudjanak helyezkedni. Újabb sör gurul le Khyr torkán, de ez az utolsó… talán, ugyanis megérkezik a varjús férfi, aki a madara mellett eléggé elég ágrólszakadtnak tűnik. Fejét mély csuklya rejti, amivel természetesen még gyanúsabb a lánynak. Úgy tűnik ez a menő, ráadásul még egy egész magas botja is van, talán varázsló lehet tippje szerint.*
- Úgy látszik maradunk még egy kicsit. *Mondja ki az egyértelműt, de végre megvannak mind a négyen. Viszont a férfi lemaradhatott a beszámolóról, amit a félszeműnek mondott el Keranthis. Megkíméli a társát az újabb szócsépléstől, elmondja ő röviden. Reszelős hangján szólal meg, némileg ironikusan összeillenek a csuklyással. Legalábbis ebben az értelemben.*
- Örülök, hogy végre megérkezett. A kikötői őrséget kell megfigyelnünk, szokások és őrségváltás alapján, összességében és egyenként is. Gondolom nem lesz baj, ha kiderítjük, hogy hányan vannak, mik a gyengéik stb. Plusz nem árt megtudni, hogy milyen ládákat őriznek, mi van bennük esetleg, de a súlyuk mindenképpen érdekli a megbízónkat, akit sejtésem szerint csak a társnőm ismer. *Jelentőségteljesen pillant Khyrre, majd folytatja.*
- Nagyjából ennyi lenne, akkor, ha már megvagyunk, induljunk is és keressünk megfigyelőpontokat stb… Ki-ki a maga módszerével. Esetleg vész esetére, megbeszélhetünk valami jelet. *Vonja meg a végén a vállát, majd feláll. Távozni készül, remélhetőleg a többiek sem akarnak maradni, ennyi épp elég volt. Asirának máris viszketni kezd a tenyere, és a lehetséges megfigyelőpontokon gondolkodik.*
- Nem ártana egy riasztást is csinálni, hogy nagyjából mennyi idő alatt reagálnak, de persze nem vagyok vezető, csak egy ötlet.
*Eljutott addig a pontig, hogy kezdi szórakoztatni ez a széllelbélelt társaság. Habár ki nem mutatja, eléggé röhöghetnékje támad a titkos csapatukon. A másik kettő jól elszórakozik egymással, amíg meg nem unja a félszemű és utánanéz a társának. Nem tart soká, visszatér és közli a nyilvánvalót, hogy nincs itt. Asirának gőze sincs, hogy ugyan mi dolga lehet a másiknak, de nem is érdekli, viszont Szarkának igaza van, lassan indulniuk kell, hogy még feltűnésmentesen el tudjanak helyezkedni. Újabb sör gurul le Khyr torkán, de ez az utolsó… talán, ugyanis megérkezik a varjús férfi, aki a madara mellett eléggé elég ágrólszakadtnak tűnik. Fejét mély csuklya rejti, amivel természetesen még gyanúsabb a lánynak. Úgy tűnik ez a menő, ráadásul még egy egész magas botja is van, talán varázsló lehet tippje szerint.*
- Úgy látszik maradunk még egy kicsit. *Mondja ki az egyértelműt, de végre megvannak mind a négyen. Viszont a férfi lemaradhatott a beszámolóról, amit a félszeműnek mondott el Keranthis. Megkíméli a társát az újabb szócsépléstől, elmondja ő röviden. Reszelős hangján szólal meg, némileg ironikusan összeillenek a csuklyással. Legalábbis ebben az értelemben.*
- Örülök, hogy végre megérkezett. A kikötői őrséget kell megfigyelnünk, szokások és őrségváltás alapján, összességében és egyenként is. Gondolom nem lesz baj, ha kiderítjük, hogy hányan vannak, mik a gyengéik stb. Plusz nem árt megtudni, hogy milyen ládákat őriznek, mi van bennük esetleg, de a súlyuk mindenképpen érdekli a megbízónkat, akit sejtésem szerint csak a társnőm ismer. *Jelentőségteljesen pillant Khyrre, majd folytatja.*
- Nagyjából ennyi lenne, akkor, ha már megvagyunk, induljunk is és keressünk megfigyelőpontokat stb… Ki-ki a maga módszerével. Esetleg vész esetére, megbeszélhetünk valami jelet. *Vonja meg a végén a vállát, majd feláll. Távozni készül, remélhetőleg a többiek sem akarnak maradni, ennyi épp elég volt. Asirának máris viszketni kezd a tenyere, és a lehetséges megfigyelőpontokon gondolkodik.*
- Nem ártana egy riasztást is csinálni, hogy nagyjából mennyi idő alatt reagálnak, de persze nem vagyok vezető, csak egy ötlet.
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-04 17:45:57
Üzenet elküldve: 2015-03-04 17:45:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Már megint a Rókasegglyukban; a szagélmény alapján ezt a nevet lehetne a lehető legszolidabban ráaggatni erre a tanyára, és a finoman fogalmazás elve itt is él. Elfintorodik, amit ámbár a csuklya homályából a kutya se láthat, majd kiszúrja kis barátját, ahogy egy nősténnyel és egy cicafiúval társalog.
~Jellemző. Visszafut, felszed egy nőt, jól megdugja, aztán magyarázkodhatok majd akárkinek, hogy miért késtünk, ugyanúgy fel leszek áldozva, mint a gombatolvaj...~
Oldalról közelíti őket, nagy fejcsóválás közepette, botja alja halkan, de ütemesen dobol a padlón. Olybá tűnik, hogy nagyon belemélyültek a beszélgetésbe, legalábbis a bemutatkozás és a tény, hogy nem vették eddig észre, erre utal.
~Álnevek~, villan át agyán. Nem volt nehéz.*
- Itt Varjú. Ő... Bölömbika.
*Igen, valami karizmatikus nevet keresett, valamit, ami sugallja társa erejét, erre a legjobb metafora a bika említése, de ha már egyszer az emberfia szellemes, kösse össze a jót a hasznossal, és alkosson egyet. Ha lenne humorérzéke a szellemességen felül, még el is nevetné magát, bár ezen a koron régóta túl van, no meg az álnevek elsuttogása is elég tény, hogy lássa, ez itt nem szokványos beszélgetés.*
- A varjús nem marad ki a buliból, de ha meg szabadna tudnom, milyen buliból, az még jobb lenne. *~Basszus, ilyen esetekre kéne egy jelszó. Ezeket vagy az a rohadt Taug küldte, vagy ki akarják belezni ezt a szerencsétlent, végső elkeseredésében pedig magával akar rántani a sírba...~* - Szóval. *foglal helyet, miközben kezeit az asztal fölött összekulcsolja, ezzel láthatóvá téve természetellenes színét* - Mi a gond?
*Hangja -mint mindig-, a suttogás határait feszegeti, és érces, akár a varjaké. Egyszerre rémisztő, titokzatos és sokat sejttető. Amikor erre gondol, humor ide vagy oda, mosolyra fakad.*
*Már megint a Rókasegglyukban; a szagélmény alapján ezt a nevet lehetne a lehető legszolidabban ráaggatni erre a tanyára, és a finoman fogalmazás elve itt is él. Elfintorodik, amit ámbár a csuklya homályából a kutya se láthat, majd kiszúrja kis barátját, ahogy egy nősténnyel és egy cicafiúval társalog.
~Jellemző. Visszafut, felszed egy nőt, jól megdugja, aztán magyarázkodhatok majd akárkinek, hogy miért késtünk, ugyanúgy fel leszek áldozva, mint a gombatolvaj...~
Oldalról közelíti őket, nagy fejcsóválás közepette, botja alja halkan, de ütemesen dobol a padlón. Olybá tűnik, hogy nagyon belemélyültek a beszélgetésbe, legalábbis a bemutatkozás és a tény, hogy nem vették eddig észre, erre utal.
~Álnevek~, villan át agyán. Nem volt nehéz.*
- Itt Varjú. Ő... Bölömbika.
*Igen, valami karizmatikus nevet keresett, valamit, ami sugallja társa erejét, erre a legjobb metafora a bika említése, de ha már egyszer az emberfia szellemes, kösse össze a jót a hasznossal, és alkosson egyet. Ha lenne humorérzéke a szellemességen felül, még el is nevetné magát, bár ezen a koron régóta túl van, no meg az álnevek elsuttogása is elég tény, hogy lássa, ez itt nem szokványos beszélgetés.*
- A varjús nem marad ki a buliból, de ha meg szabadna tudnom, milyen buliból, az még jobb lenne. *~Basszus, ilyen esetekre kéne egy jelszó. Ezeket vagy az a rohadt Taug küldte, vagy ki akarják belezni ezt a szerencsétlent, végső elkeseredésében pedig magával akar rántani a sírba...~* - Szóval. *foglal helyet, miközben kezeit az asztal fölött összekulcsolja, ezzel láthatóvá téve természetellenes színét* - Mi a gond?
*Hangja -mint mindig-, a suttogás határait feszegeti, és érces, akár a varjaké. Egyszerre rémisztő, titokzatos és sokat sejttető. Amikor erre gondol, humor ide vagy oda, mosolyra fakad.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-04 13:02:15
Üzenet elküldve: 2015-03-04 13:02:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Lássuk miből élünk. Egy néma gyilkos, egy bársonyléptű tolvaj és az ipse, akiről Khyr nem tudja eldönteni, hogy került ide. Nyilván tisztában van vele, hogy mi a dolguk, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre jobb lesz felvilágosítani, már ha lehet így nevezni azt a homályos magyarázatot, amit elő tud adni. A feladat tiszta, az rendben van, de ha emez nem lesz olyan megértő, mint Vércse, akkor magyarázhat neki reggelig. A megbízó kiléte a kérdéses, mert, hogy az egy dolog, hogy ki kell lesniük az őröket, na de minek? Erre a kérdésre Szarka nem tud válaszolni.
A férfi nagyon pedáns módon az ajtóhoz megy, hogy bezárja azt, na meg a másik kilétét is vizsgálgatja. Közben Khyr újabbat kortyol, s mikor a másik visszaér, hogy ő is letegye a cókmókját, Asira bemutatja magukat. A vörös elmosolyodik, tetszik neki a neve, amit a nő mond.*
- Így, Szarka, de nem tollas a hátam. *Nevet fel, de amikor csak látszólag ő vigyorog, akkor abba hagyja.* Na, és az uracskát, hogy szólíthatjuk? *Kérdezi a férfit, különösebben nem kíváncsi rá, de ha már ilyen kedvesen összegyűltek, akkor illene szólítaniuk egymást valahogy. A varjas nem tűnik fel, még mindég nincs hír róla. Nem is baj, elég madár van már itt. Khyr szerint így is túl sokan vannak ilyen egyszerű melóhoz. Bár azért örül, hogy nem a fehér hajú jött vele a barlangból, azt a nőt nem ismeri, nem dolgozott vele, kiszámíthatatlan, és ha elcseszi, akkor a homárszörnyekkel zabáltatta volna le a lábujjait. Vércse más tészta, róla tudja, hogy jó, nagyon is. Nem aggódik. Viszont, most itt van ez a fickó. Vegyes érzelmekkel gondol rá. Először olyan volt, mint egy medve, aki szét akarja tépni akár egy csúnya nézésért is, aztán olyan gyorsan megnyugodott, mint a tenger, ha elvonul a vihar. Lehet, hogy csak jó ponton kell megsimogatni és kidugott nyelvel fog háton fetrengeni a földön.*
- Meh. *Mondja ki hangosan a gondolatait átjáró perverzió elhessegetésére alkalmas szót. Aztán a férfi kérdez, Szarka a barátjára néz és mivel ő sem tud többet – mert amit tud azt is a vöröstől hallotta – elkezdi maga sorolni a dolgokat. Hangját lehalkítja, előrébb hajol. Nem feltűnően susmorogni akar, csak nem szeretné, ha a fogadó emeleti szobáiban is tudnának a dolgairól.*
- Tehát, azzal a feladattal bíztak meg, hogy húzzam le a hátsóm a kikötőbe és feltűnés mentesen figyeljem meg az őrséget. Mit mikor csinálnak, merre, hogyan, őrségváltás, napi rutin, satöbbi. Nem ártana szemet vetni a ládákra is, őrzöttség, érték, súly.
*Ezzel a mondandója végére ért. Most már igazán mindenki tisztában lehet mindennel. Ekkor hátradől és egy nagy huzattal az összes italt kiüríti a korsóból. Nincs problémája az itallal, a legtöbb nő elszégyellné magát, ha versenybe szállnának vele, de még talán néhány férfi is.*
- Ha senki nem kér semmit, *tekint Vércsére* és a barátunk nem érkezik meg, *néz a férfire* akkor lépjünk le. Hamarosan sötét lesz.
*Lássuk miből élünk. Egy néma gyilkos, egy bársonyléptű tolvaj és az ipse, akiről Khyr nem tudja eldönteni, hogy került ide. Nyilván tisztában van vele, hogy mi a dolguk, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre jobb lesz felvilágosítani, már ha lehet így nevezni azt a homályos magyarázatot, amit elő tud adni. A feladat tiszta, az rendben van, de ha emez nem lesz olyan megértő, mint Vércse, akkor magyarázhat neki reggelig. A megbízó kiléte a kérdéses, mert, hogy az egy dolog, hogy ki kell lesniük az őröket, na de minek? Erre a kérdésre Szarka nem tud válaszolni.
A férfi nagyon pedáns módon az ajtóhoz megy, hogy bezárja azt, na meg a másik kilétét is vizsgálgatja. Közben Khyr újabbat kortyol, s mikor a másik visszaér, hogy ő is letegye a cókmókját, Asira bemutatja magukat. A vörös elmosolyodik, tetszik neki a neve, amit a nő mond.*
- Így, Szarka, de nem tollas a hátam. *Nevet fel, de amikor csak látszólag ő vigyorog, akkor abba hagyja.* Na, és az uracskát, hogy szólíthatjuk? *Kérdezi a férfit, különösebben nem kíváncsi rá, de ha már ilyen kedvesen összegyűltek, akkor illene szólítaniuk egymást valahogy. A varjas nem tűnik fel, még mindég nincs hír róla. Nem is baj, elég madár van már itt. Khyr szerint így is túl sokan vannak ilyen egyszerű melóhoz. Bár azért örül, hogy nem a fehér hajú jött vele a barlangból, azt a nőt nem ismeri, nem dolgozott vele, kiszámíthatatlan, és ha elcseszi, akkor a homárszörnyekkel zabáltatta volna le a lábujjait. Vércse más tészta, róla tudja, hogy jó, nagyon is. Nem aggódik. Viszont, most itt van ez a fickó. Vegyes érzelmekkel gondol rá. Először olyan volt, mint egy medve, aki szét akarja tépni akár egy csúnya nézésért is, aztán olyan gyorsan megnyugodott, mint a tenger, ha elvonul a vihar. Lehet, hogy csak jó ponton kell megsimogatni és kidugott nyelvel fog háton fetrengeni a földön.*
- Meh. *Mondja ki hangosan a gondolatait átjáró perverzió elhessegetésére alkalmas szót. Aztán a férfi kérdez, Szarka a barátjára néz és mivel ő sem tud többet – mert amit tud azt is a vöröstől hallotta – elkezdi maga sorolni a dolgokat. Hangját lehalkítja, előrébb hajol. Nem feltűnően susmorogni akar, csak nem szeretné, ha a fogadó emeleti szobáiban is tudnának a dolgairól.*
- Tehát, azzal a feladattal bíztak meg, hogy húzzam le a hátsóm a kikötőbe és feltűnés mentesen figyeljem meg az őrséget. Mit mikor csinálnak, merre, hogyan, őrségváltás, napi rutin, satöbbi. Nem ártana szemet vetni a ládákra is, őrzöttség, érték, súly.
*Ezzel a mondandója végére ért. Most már igazán mindenki tisztában lehet mindennel. Ekkor hátradől és egy nagy huzattal az összes italt kiüríti a korsóból. Nincs problémája az itallal, a legtöbb nő elszégyellné magát, ha versenybe szállnának vele, de még talán néhány férfi is.*
- Ha senki nem kér semmit, *tekint Vércsére* és a barátunk nem érkezik meg, *néz a férfire* akkor lépjünk le. Hamarosan sötét lesz.
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-04 10:47:41
Üzenet elküldve: 2015-03-04 10:47:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*Minden eltelt szekundummal egyre biztosabb, hogy őket bizony, ahogy mondani szokták, mint a szemetet, úgy hordta össze a szél. Már csak a csuklyás-varjas fickó hiányzik közülük és Múgennek kezd furcsállani, hogy az a halálmadár még mindig nincs itt. Utalások érkeznek az asztalnál ülőktől, hogy rájuk vártak, őket keresték. A vöröske tesz egy elég lefitymáló kijelentést, legalábbis Múgennek ez már böki a csőrét. Jó szerencse, rossz szerencse, már teljesen mindegy, mi sodorta őket egymás nyakára, ebből kell kihozni a legtöbbet. A vöröske felhajtja italát és miután felkelt helyéről, egy érdekes megjegyzést tesz... Tekintetük találkozik. Van valami ebben a fruskában, gondolja a férfi, ami olyan fura érzést kelt benne. A habitusa, a gesztusai, a hanghordozása, az egész kisugárzása nyers, csiszolatlan. "Mi ketten jó barátok leszünk, nem igaz?" szegezi neki a kérdést és Múgen ábrázatán önkéntelenül valami zsiványos mosoly-féle jelenik meg. Kicsit előre hajol, arca a másikéhoz közelít.*
- A legjobbak.
*Préseli ki halkan a szavakat, és kevésen múlik, hogy konkrétan fel ne nevessen. Ahogy az új legjobb barátja elsétál a pulthoz, azzal a lendülettel Múgen kilépdel az ajtóhoz, amit az imént, de inkább pár perce olyan nagy hévvel taszajtott be. A küszöbön állva keresi odakint előző társát, de annak egyelőre se híre, se hamva.*
- Hol az anyám kínjába van ez meg? Félkegyelmű...
*Morogja az orra alatt, ahogy visszafordul és ezúttal be is zárja maga mögött az ajtót. Nagyot sóhajtva lépdel vissza a duóhoz és egy széket ragadva leül hozzájuk.*
- Felszívódott. Lehet szélütést kapott és belebukfencezett a vízbe.
*Várni kellene rá, fut át elméjén a gondolat, de gyorsan és "gyakorlott mozdulatokkal" el is hessegeti ezt az ötletet. Inkább felkönyököl az asztalra és ha már itt jár, megkérdezi a legfontosabb dolgot.*
- Na szóval. Miért is gyűltünk mi itt össze?
*Minden eltelt szekundummal egyre biztosabb, hogy őket bizony, ahogy mondani szokták, mint a szemetet, úgy hordta össze a szél. Már csak a csuklyás-varjas fickó hiányzik közülük és Múgennek kezd furcsállani, hogy az a halálmadár még mindig nincs itt. Utalások érkeznek az asztalnál ülőktől, hogy rájuk vártak, őket keresték. A vöröske tesz egy elég lefitymáló kijelentést, legalábbis Múgennek ez már böki a csőrét. Jó szerencse, rossz szerencse, már teljesen mindegy, mi sodorta őket egymás nyakára, ebből kell kihozni a legtöbbet. A vöröske felhajtja italát és miután felkelt helyéről, egy érdekes megjegyzést tesz... Tekintetük találkozik. Van valami ebben a fruskában, gondolja a férfi, ami olyan fura érzést kelt benne. A habitusa, a gesztusai, a hanghordozása, az egész kisugárzása nyers, csiszolatlan. "Mi ketten jó barátok leszünk, nem igaz?" szegezi neki a kérdést és Múgen ábrázatán önkéntelenül valami zsiványos mosoly-féle jelenik meg. Kicsit előre hajol, arca a másikéhoz közelít.*
- A legjobbak.
*Préseli ki halkan a szavakat, és kevésen múlik, hogy konkrétan fel ne nevessen. Ahogy az új legjobb barátja elsétál a pulthoz, azzal a lendülettel Múgen kilépdel az ajtóhoz, amit az imént, de inkább pár perce olyan nagy hévvel taszajtott be. A küszöbön állva keresi odakint előző társát, de annak egyelőre se híre, se hamva.*
- Hol az anyám kínjába van ez meg? Félkegyelmű...
*Morogja az orra alatt, ahogy visszafordul és ezúttal be is zárja maga mögött az ajtót. Nagyot sóhajtva lépdel vissza a duóhoz és egy széket ragadva leül hozzájuk.*
- Felszívódott. Lehet szélütést kapott és belebukfencezett a vízbe.
*Várni kellene rá, fut át elméjén a gondolat, de gyorsan és "gyakorlott mozdulatokkal" el is hessegeti ezt az ötletet. Inkább felkönyököl az asztalra és ha már itt jár, megkérdezi a legfontosabb dolgot.*
- Na szóval. Miért is gyűltünk mi itt össze?
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-03 15:21:30
Üzenet elküldve: 2015-03-03 15:21:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Fürkésző szemek//
*Úgy véli, hogy végre mindenki lenyugodott. Talán csak a Khyrben mocorog még valami tenni akarás. Azt nem tudja, hogy mennyire bírja a sört a vörös hajú, de egyelőre csak egy ment le, szóval olyan nagy baj nem lehet. Inkább az izgágaság és egy kis balhé keresése lehet az ok. Más fából faragták őket, ha ő ilyen lett volna annakidején Pirtianesben, biztosan halott lenne már és nem rumot kortyolgatna a távoli kikötő egy nevesebb kocsmájába egy tüzes lánnyal és egy dúvad férfivel.*
- És hol van most? Mert láthatóan jobb dolga van, minthogy velünk közösködjön. *Érdeklődik, mert egyelőre ez a legfontosabb, ami érdekli. Na, meg az, hogy minek járkál valaki varjúval a vállán, de ezt később is megtudakolhatja majd az férfitől. Legalábbis az „ipse” férfire utal Khyrtől, aki egyenlővé teszi a gondolataikat. Nekik négyen kellene megfigyelni a dolgokat. A férfi nem néz ki megfigyelőnek, főleg nem egy szemmel… azért ez számára kicsit, nem inkább nagyon furcsa és gyanús is egyben. De nem az ő dolga eldönteni, hogy mi fontos egy megbízónak. Ha ezt a fickót látta jónak, aki egyébként nagyon magas, és nagydarab, tehát az elbújással is lesznek gondjai, akkor ő az emberük. Aztán lehet, hogy azért őt választották, hogy legyen egy harcosabb típus is a csapatban. Szép kis csapat.*
- Akkor üljön le, ha már így hozta a rosszsors. Vércse. *Mutat magára, habár nem szokott álneveket használni egyelőre így látja jónak.*
- A hölgy pedig Szarka. *Gőze sincs, hogy használ-e ilyen nevet Kreantis, de illik hozzá a madárka.*
- Én így ismerem, de lehet, hogy most a másikat használod, nem? *Fordul felé, és kérdezi a vöröst egy apró mosollyal. Annak viszont elfogyott a söre, így egy kis szemmel verés után hoz magának még egy korsóval. Asirának elég volt ennyi ital, nem akarja, hogy veszélybe kerüljön, mert nem tökéletesek a mozdulatai.*
- Nos, ha sokáig nem jön a varjas, szerintem kimarad a buliból. *Jegyzi még meg, majd körbepillant a vendégeken, hátha akad érdeklődő irántuk. Továbbra is semmi.*
*Úgy véli, hogy végre mindenki lenyugodott. Talán csak a Khyrben mocorog még valami tenni akarás. Azt nem tudja, hogy mennyire bírja a sört a vörös hajú, de egyelőre csak egy ment le, szóval olyan nagy baj nem lehet. Inkább az izgágaság és egy kis balhé keresése lehet az ok. Más fából faragták őket, ha ő ilyen lett volna annakidején Pirtianesben, biztosan halott lenne már és nem rumot kortyolgatna a távoli kikötő egy nevesebb kocsmájába egy tüzes lánnyal és egy dúvad férfivel.*
- És hol van most? Mert láthatóan jobb dolga van, minthogy velünk közösködjön. *Érdeklődik, mert egyelőre ez a legfontosabb, ami érdekli. Na, meg az, hogy minek járkál valaki varjúval a vállán, de ezt később is megtudakolhatja majd az férfitől. Legalábbis az „ipse” férfire utal Khyrtől, aki egyenlővé teszi a gondolataikat. Nekik négyen kellene megfigyelni a dolgokat. A férfi nem néz ki megfigyelőnek, főleg nem egy szemmel… azért ez számára kicsit, nem inkább nagyon furcsa és gyanús is egyben. De nem az ő dolga eldönteni, hogy mi fontos egy megbízónak. Ha ezt a fickót látta jónak, aki egyébként nagyon magas, és nagydarab, tehát az elbújással is lesznek gondjai, akkor ő az emberük. Aztán lehet, hogy azért őt választották, hogy legyen egy harcosabb típus is a csapatban. Szép kis csapat.*
- Akkor üljön le, ha már így hozta a rosszsors. Vércse. *Mutat magára, habár nem szokott álneveket használni egyelőre így látja jónak.*
- A hölgy pedig Szarka. *Gőze sincs, hogy használ-e ilyen nevet Kreantis, de illik hozzá a madárka.*
- Én így ismerem, de lehet, hogy most a másikat használod, nem? *Fordul felé, és kérdezi a vöröst egy apró mosollyal. Annak viszont elfogyott a söre, így egy kis szemmel verés után hoz magának még egy korsóval. Asirának elég volt ennyi ital, nem akarja, hogy veszélybe kerüljön, mert nem tökéletesek a mozdulatai.*
- Nos, ha sokáig nem jön a varjas, szerintem kimarad a buliból. *Jegyzi még meg, majd körbepillant a vendégeken, hátha akad érdeklődő irántuk. Továbbra is semmi.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-03 14:06:05
Üzenet elküldve: 2015-03-03 14:06:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Fürkésző szemek //
*Az előttük álló férfi, már nem tűnik olyan morcosnak, mint mikor bevágódott azon az ajtón, ami még mindég, szárnyait széttárva lengeti magát a tengeri szél szeszélyeinek kiszolgáltatva. Nyikorogva tudatja a népekkel felháborodását, amiért majdnem eltiporták, rendeltetésszerű használat helyett. A hímből meglehetősen kiűzettetett a duhajkodásra való kedv, egyesek örömére, többek – Khyr – bánatára. Megnyugtatja magát azzal, hogy lesz még rá alkalom, hogy a torkának ugorjon.
A vörös csak figyel, ahogy az a kettő iróniát, iróniára halmozva olyan homályosan társalog. Itt lesznek egy darabig, ha így folytatják. A szarkazmus sosem volt a kedvenc eszköze, olyan lekezelő, hülyének néző. Persze, akkor más a helyzet, ha hülye az illető. Ő jobban szereti inkább a szócsatát és a verekedést. Amiben ténylegesen kimondtatik a rágalmazás, a gyengébb káromkodó meg már biztosan hülyére lesz verve, ha eddig normális is volt.*
- Nekem is azt mondták, hogy találkozónk van valakikkel, egy varjassal és egy ipsével.
*Hátát még a széknek vetve szól, majd előre hajol, hogy lehajtsa a sörének a végét. Keserű, mint mindég, amilyennek lennie kell. A hab maradéka felső ajkán marad, de könnyűszerrel megszabadul tőle. Kézfejét előrántva, egyetlen mozdulattal. A fickó újabb kört ad elő a kis kagylójával. Khyr, bár nem mutatja jelét – sőt –, de meg tudja érteni. Az ő nyakában is lóg egy kis amulett, amire kedvesen tekint néha-néha.*
- Részedről a szerencse.
*Az ő szavában nincs szarkasztikus hangnem, teljesen komolyan beszél. Oldalba böki szőke társnőjét a könyökével*
- Na, barátném… Mit szólsz ehhez? Hát nem egy főnyeremény?
*Azzal feláll, öt ujja ölelésébe kapja korsójának száját és megindul a söntés felé, egy újabb adag italért. Az még egy csomó aranyába fog kerülni, hjaj, de kényelmetlen. Neki lopnia kéne, nem költekezni, de ha már a kabátja ingyen volt, akkor ezt megengedheti magának. Közben elhalad az ellenkező nemet képviselő fehér kagylós előtt, egy pillanatra megáll, és ha az ránéz, akkor tekintetét erőszakosan a másikéba fúrja. Szája mosolyra görbül.*
- Mi ketten jó barátok leszünk, nem igaz?
*Ha az nem néz rá, akkor nem fecsérli a szót. Így vagy úgy, de odaér a kocsmároshoz. Elé teszi az üres poharat, az újratölti újabb 5 arany, újabb korsó Sör. Aztán visszamegy a kis társasághoz, leteszi a valagát és kortyol. A férfira néz, rosszallóan.*
- A barátod kitörte a nyakát, vagy azt várja, hogy a varja reptesse el az ajtóig?
*Az előttük álló férfi, már nem tűnik olyan morcosnak, mint mikor bevágódott azon az ajtón, ami még mindég, szárnyait széttárva lengeti magát a tengeri szél szeszélyeinek kiszolgáltatva. Nyikorogva tudatja a népekkel felháborodását, amiért majdnem eltiporták, rendeltetésszerű használat helyett. A hímből meglehetősen kiűzettetett a duhajkodásra való kedv, egyesek örömére, többek – Khyr – bánatára. Megnyugtatja magát azzal, hogy lesz még rá alkalom, hogy a torkának ugorjon.
A vörös csak figyel, ahogy az a kettő iróniát, iróniára halmozva olyan homályosan társalog. Itt lesznek egy darabig, ha így folytatják. A szarkazmus sosem volt a kedvenc eszköze, olyan lekezelő, hülyének néző. Persze, akkor más a helyzet, ha hülye az illető. Ő jobban szereti inkább a szócsatát és a verekedést. Amiben ténylegesen kimondtatik a rágalmazás, a gyengébb káromkodó meg már biztosan hülyére lesz verve, ha eddig normális is volt.*
- Nekem is azt mondták, hogy találkozónk van valakikkel, egy varjassal és egy ipsével.
*Hátát még a széknek vetve szól, majd előre hajol, hogy lehajtsa a sörének a végét. Keserű, mint mindég, amilyennek lennie kell. A hab maradéka felső ajkán marad, de könnyűszerrel megszabadul tőle. Kézfejét előrántva, egyetlen mozdulattal. A fickó újabb kört ad elő a kis kagylójával. Khyr, bár nem mutatja jelét – sőt –, de meg tudja érteni. Az ő nyakában is lóg egy kis amulett, amire kedvesen tekint néha-néha.*
- Részedről a szerencse.
*Az ő szavában nincs szarkasztikus hangnem, teljesen komolyan beszél. Oldalba böki szőke társnőjét a könyökével*
- Na, barátném… Mit szólsz ehhez? Hát nem egy főnyeremény?
*Azzal feláll, öt ujja ölelésébe kapja korsójának száját és megindul a söntés felé, egy újabb adag italért. Az még egy csomó aranyába fog kerülni, hjaj, de kényelmetlen. Neki lopnia kéne, nem költekezni, de ha már a kabátja ingyen volt, akkor ezt megengedheti magának. Közben elhalad az ellenkező nemet képviselő fehér kagylós előtt, egy pillanatra megáll, és ha az ránéz, akkor tekintetét erőszakosan a másikéba fúrja. Szája mosolyra görbül.*
- Mi ketten jó barátok leszünk, nem igaz?
*Ha az nem néz rá, akkor nem fecsérli a szót. Így vagy úgy, de odaér a kocsmároshoz. Elé teszi az üres poharat, az újratölti újabb 5 arany, újabb korsó Sör.
Aztán visszamegy a kis társasághoz, leteszi a valagát és kortyol. A férfira néz, rosszallóan.*- A barátod kitörte a nyakát, vagy azt várja, hogy a varja reptesse el az ajtóig?
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2015-03-02 20:45:27
Üzenet elküldve: 2015-03-02 20:45:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürkésző szemek//
*A szellemek valami furcsa játékot akarnak Múgennel játszani. Először az a halálmadár akad az útjába, utána meg ez a két halálkufár. Az lefitymáló iróniára, a vörös társának szavaira nem vág vissza. A meglepettség szerencsére lecsillapította felkorbácsolódó kedélyét, így most már nyugodtan válaszol. Hangja már közel sem olyan rekedtes, éles és fenyegető; helyette kellemesebb, lágyabb tónuson szól.*
- Igen. Azzal a varjas fickóval vagyok. Mintegy órája, ha összefutottunk.
*Lassan fújja ki tüdejéből a levegőt. Nyomát sem érzi már a pillanatokkal ezelőtti viharnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy kezesbáránnyá változott, csupán nem fogja most azonnal a másik kettőre borítani az asztalt. A duó felé fordulva folytatja.*
- Azt mondta, találkozónk van _valakikkel_, de arra nem felet, hogy _kikkel_.
*Megállíthatatlanul körvonalazódik elméjében a gondolat, hogy ez biztosan nem valami vicces félreértés lesz és ez a két leány lesz az, akikkel nekik találkozniuk kell... már pedig ha ez így van, akkor az imént kis közjáték nem éppen a legkellemesebb indítása egy "barátságnak". Talán egy szekundum telhetett el azóta, hogy befejezte a mondatot, amikor azon kapja magát, hogy a tenyerében pihenő kagylót fürkészi. Valami kellemes, nosztalgikus érzés hatja át egy pillanatra a lelkét, mielőtt újra elsüllyesztené szütyőjében az emlék-szilánkot.*
- Hát akkor, örülök a szerencsénknek.
*Hallhatják szavaiban az iróniát. Nem is lehetne szebben megkezdeni egy ismeret éget, mint kis híján egymás torkának menni éles pengékkel.*
*A szellemek valami furcsa játékot akarnak Múgennel játszani. Először az a halálmadár akad az útjába, utána meg ez a két halálkufár. Az lefitymáló iróniára, a vörös társának szavaira nem vág vissza. A meglepettség szerencsére lecsillapította felkorbácsolódó kedélyét, így most már nyugodtan válaszol. Hangja már közel sem olyan rekedtes, éles és fenyegető; helyette kellemesebb, lágyabb tónuson szól.*
- Igen. Azzal a varjas fickóval vagyok. Mintegy órája, ha összefutottunk.
*Lassan fújja ki tüdejéből a levegőt. Nyomát sem érzi már a pillanatokkal ezelőtti viharnak. Persze ez nem azt jelenti, hogy kezesbáránnyá változott, csupán nem fogja most azonnal a másik kettőre borítani az asztalt. A duó felé fordulva folytatja.*
- Azt mondta, találkozónk van _valakikkel_, de arra nem felet, hogy _kikkel_.
*Megállíthatatlanul körvonalazódik elméjében a gondolat, hogy ez biztosan nem valami vicces félreértés lesz és ez a két leány lesz az, akikkel nekik találkozniuk kell... már pedig ha ez így van, akkor az imént kis közjáték nem éppen a legkellemesebb indítása egy "barátságnak". Talán egy szekundum telhetett el azóta, hogy befejezte a mondatot, amikor azon kapja magát, hogy a tenyerében pihenő kagylót fürkészi. Valami kellemes, nosztalgikus érzés hatja át egy pillanatra a lelkét, mielőtt újra elsüllyesztené szütyőjében az emlék-szilánkot.*
- Hát akkor, örülök a szerencsénknek.
*Hallhatják szavaiban az iróniát. Nem is lehetne szebben megkezdeni egy ismeret éget, mint kis híján egymás torkának menni éles pengékkel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3800-3819