//Dynti, Zara//
*Úgy tűnik, hogy Zarát sem ostobának teremtette a világ – bár utalnak rá jelek – s ő sem dől be az ork storynak. Ám a hal rudakat csak megkaparintja. Mintha magát látná. Szánakozó pillantást vet a férfi felé. Oly esendő és oly szánalmas lélek, akit ki lehet használni. Talán némi megbánást kéne éreznie, hogy Vöröskével elérhetnek a férfi által, eddig bármit. Fejét csóválja csak meg inkább, de hangot nem ad a történéseknek.
Meséje viszont nem arat túl nagy sikert. Nem érti, hogy miért nem, hiszen nem is színezte ki oly annyira. Csak egy kicsit, és itt-ott. A hazudozásaival viszont csak egy célja van. Senkinek semmi köze egyik történetéhez sem. Aki egy kicsit is ismeri, tudja, hogy egy történetet sem mond el ugyanúgy. Zara ezt már megszokhatta, lassan Vörike is rájön erre. Sose érzett késztetést arra, hogy másokat olyannyira közel engedjen magához, hogy igazat beszéljen hozzá. Hogy megbízhatatlan-e? Igen, teljes mértékben. De ezzel csak önmagát védi, és saját életét. Mert számára ez a legfontosabb.*
- A sereggel? *Néz felvont szemöldökkel társnőjére.* - Szerinted olyan vagyok, akit valaha is utolért, bármilyen sereg? *Teszi fel a költői kérdését. Természetesen megszöktek, s ebben nagyban segített a lány navigátori segítsége. No meg őrült elméje, hogy a legnagyobb viharokon vágjon át, amelyek más nem merne. S nem is mert. Önelégült vigyorral tekint a férfira, hogy vajon neki is rémlenek e a részletek a viharos éjszakáról, amikor hajójának legénysége azt hitte ott hagyja a fogát.
Ehelyett megmenekültek, üldözőiket is lerázták, s galád módon meg is lopta a férfit, ahogy a Kapitányhoz jutott. Szép kis emlékek. Eközben a két fiatal enyelgését mintha meg sem látná. A valóságba csak egy név hozza vissza.*
- Rika? *Néz rá Vöröskére.* Rika! *Kezét felemelve csettint néhányat Zara felé.* - Beszélj. Te ismersz mindenkit. Az imént említetted, hogy milyen jó segítőm lehetnél, akkor segíts. A legtöbb alja kalózt ismered, ismered Rikát? Egyébként azt hiszem, hogy női név. Mármint viselője nő, a viselkedése néha elgondolkoztat, hogy mi is ő.
*Jellemzi röviden a kalózt. Karba tett kézzel várja a választ. Addig is a szurkálódására szurkálódás a válasz. Ha a lány így játszik, hát legyen.*
- Oh, valóban zseniális ötlet volt! Egyébként is, semmi értékes nem volt ott. És mégis mit hittél? Hogy egy magamfajta üres kézzel távozik bárhonnan is? *Szemöldöke ismét magas ívben kúszik homlokára.* - Lassan csalódok benned.
*Ám nem tehet róla. Dynti vérmérsékletével szeret játszadozni. Oly könnyen fel tudja magát húzni a legapróbb dolgon is. Ajkait szélesre húzza, fogait is engedi látni. Szabad kezével a korsója után nyúl, hogy egy újabb adag rummal gazdagítsa belsejét. Csak vigyorog a nő kifakadásán, miközben csak helyen bólogat.*
- Nem csak zülledt, de még hisztis is. *Vigyorodik el bólogatás közben.* - Nyugalom, drágaság, nem kell szégyellni honnan jöttünk, itt senkit sem érdekel. S mint láthatod a kocsma többi vendége sem jobb származású. *Vigyorodik továbbra is, miközben kezét megnyugtatásként teszi a lány kezére. De ez csak alig pár pillanatot vesz igénybe, inkább székébe hátradőlve hintázik tovább. Amilyen rosszul indult a napja kezd, olyannyira jóvá válni. Ismét sikerült bebizonyítania, hogy mégis fontos a másik számára nemesi származása. Hiszen ha nem lenne az, nem ripakodott volna rá, azzal hogy számonkéri tőle a parasztságot.
Amíg Dynti egy újabb adag hal rudat rendel, addig szürkéi újra a szöszkét fürkészik. Közöttük ülve igen fárasztó hol az egyikre hol a másikra tekintenie. Zara mondandója hallatán, akaratlanul is röhögés tör ki belőle. Még jobban hátradőlve, egyensúlyát veszti a széken, s sikerül teljes testével hátra esnie. A padlóra érve néhány pillanatig csendben marad, levegője a tüdejébe szorulván. Fájlalja testét, de a röhögés továbbra is rázza. Nem foglalkozva azzal ki segít neki, ki nem, néhány perc múlva feltápászkodik, visszaül, a szerencsére nem tört székre, s ugyanúgy hintázásba kezd, lábait az asztalra rakva, mint az imént.*
- Mint… mije? *Fakad ki belőle újra a nevetés.* - Barátja? Ezt a szót használtad igaz? S, hogy a legjobb? *Kacarászik továbbra is, mintha megbolondult volna.* - Na látod, épp az ilyen ostoba beszédért nem fogsz jönni segíteni. Egyébként is elegen vannak már, akik segítenének. Jut is eszembe. *Fordul újra Vöröske felé.* - Haza kéne már mennünk.
*Szavait gyorsan fejezi be.*
~Haza? Tényleg ezt mondtam volna?~
*Saját értetlenkedésében fejét rázza meg, s ekkor egy ismerős alakot fedez fel a kocsmában. Csuklyában van, s egy varjú van a vállán. Szemeit összeszűkítve koncentrál, hogy honnan ismerős a félnótás, majd miután eszébe ötlött, Dynti felé kap.*
- Te, az nem a varjas?
*Zara immár komplett idiótának nézheti. Varjas, egy varjú ül a vállán. Ennél pontosabban is fogalmazhatott volna, ha társnője nem értené miről is beszél. A fickó ittléte már nem is érdekli továbbá. Mindenkinek megvan a maga joga lejönni, ő ugyan nem akadályozza ebben a barlangiakat. Meg van az oka, hogy itt van, s ki ő, hogy ezt a szemére hányja?
Beszédét, hogy miért is nem megy velük Zara hajót foglalni, folytatná, ám ekkor orv támadást intéznek felé. Az elsőn még teljesen meglepődik, de nem engedi a drága csemegét a földre ejteni, inkább megfogja, s gyorsan el is tünteti. A gyomrába. A másodikat már vigyorogva fogadja, hogy könnyedén elkapva, ismét gyomrába landoljon az eledel.*
- Ha így büntetsz muszáj leszek tovább beszélni. *Emeli fel kezeit, megadóan, hogy nem tud mit tenni, egészen vállai magasságába. Vigyorogva fordul Zara felé, s nagy levegőt véve kezdene bele egy újabb remek történetbe.*