// A Báró //
*Mortar igazán türelmes jellem, ami még szerencse, hiszen jelen helyzetben ha dühtől fortyogó elmével rendelkezne, akkor teljesen biztosan kifakadt volna már magából, s ez nem biztos, hogy szerencsés lenne. Hiába mondd többet az idegen férfi, ő még mindig nem igazán érti, hogy miről is van szó. Az ébenhajú hívta őt... Mikor? Hiszen utálja a körülötte levő világot, s az lenne az utolsó, hogy valaki más segítsége után sóvárogjon. Alig merészkedett ki a mocsár komor világából, de ezen rövid idő alatt is csupán pár emberrel beszélt a klánból, az sem volt jelentős. Egy pillanatra még kutat elméjében azután, hogy esetleg a lápban gyengébb pillanatában felülkerekedett rajta a gyűlölet, s előhívott valamit a túlvilágról... Ám nem, s ennek jeleként haloványan meg is rázza a fejét. Ha valamit e világra hívott volna, azt minden bizonnyal már tudná. Ezután átlép magán, s méregzöld, szúrós íriszei az idegent kezdik fürkészni. Tán ő lenne a bolond? Összekeveri valakivel? Vagy egyszerűen tényleg csak a bolondját akarja vele járatni?*
- Tehát így állunk.
*Lép egyet közelebb az ismeretlenhez, maga mögött hagyva a szőke hölgyet, kit nemrég ismert meg, s innentől nem is nagyon szentel neki több figyelmet, hiszen láthatóan nincs semmi köze ehhez a férfihez, s Mortart már egyre inkább foglalkoztatja a dolog, hiszen úgy tűnik, hogy az illető tudhat valamit.*
- A vér? Vagy a...
*Mutat végig lassan fején, jelezve, hogy egy koponyára gondol, hiszen a kendő, melyet a tengerbe hintett, nemrég egy levágott fejet rejtett, mely megtisztítva ott pihen a barlangi szobájában. Ekkor megfordul a fejében, hogy lebukott a kikötői őrök előtt, s ez is éppen egy közülük. Hiszen egy a gyilkosság - ami önvédelem volt nem mellesleg -, ám az már más kérdés, hogy ritka az olyan beteg alak, ki begyűjti a trófeát is. Gondolhatnák ezt... Ám a mocsárlakó egyáltalán nem trófeákat gyűjt, csupán valami szokatlan kapcsolatban áll a túlvilággal. Talán az a rengeteg magány okozhatta ezt, talán csak ferdült kicsit elméje, nem tudni, de sokkal kellemesebb érzése van attól, hogy egy egykoron élő s mozgó ember kihűlt s élettelen koponyája lehet a közelében. Emlékezteti arra, hogy mindenki egyszer elmúlik, semmi sem állandó... No, meg dísznek sem utolsó!
Mikor épp gondolatban belekezdene egy kis elmélkedésbe, váratlanul fortyogni kezd alant a víz. Mintha csak a mocsarat látná haragos pillanatában, mikor dühét ilyen formában ontja a fertőzött világra... Mortar el is ámul a látványon, s közelebb lép a jelenséghez, mely szinte túlvilági lángnyelv képében tükröződik vissza nagyra nyílt szemeiben. Nem tudja hova rakni a képet egyszerűen, ám abban már biztos, hogy ez az idegen többet tud annál, mint azt a férfi először gondolta volna. Egy pillanatra felé is fordítja a fejét, ám mikor visszapillant a háborgó mélységre, hirtelen ugrik egyet hátra, mikor megpillantja a kezeket, melyek egy testet emelnek ki a vízből. Először tényleg azt hiszi, hogy valahogy ismét testet öltött az illető, kinek levágta a fejét, ám mikor látja, hogy a kiemelkedőnek hosszú haja van, s női alakja, akkor egyik szemöldökét felvonja, s enyhe grimasszal pillant az ázott hölgyre, miközben értetlenül rázni kezdi fejét.*
- Az enyém? És mégis mit kezdjek vele? Nem ő - vagy a testrésze - volt a kendőben. Abban egy fej volt eredetileg, egy férfié, aztán csak a megszáradt vér. *ekkor kissé gúnyos pillantást vet az idegenre* Bár, szerintem ezt Ön is jól tudja.
*Azzal visszafordul a hölgy felé, aki esetlenül próbál felkelni a földről, s megáll előtte anélkül, hogy segítene. Jobban szemügyre veszi először haját, arcát, ruháit, azon töprengve, hogy most mégis mi a fenét csináljon. Az már biztos, hogy nyakig benne van a dologban, ám most ellenkezzen tovább, vagy sodródjon az árral... A jelenség ugyan tetszett neki, ahogy az illető idevarázsolta a hölgyeményt, szóval úgy dönt, hogy inkább hagyja magát. Ha sokáig ellenkezne, még talán rosszul is sülne el az egész, úgyhogy végül leguggol a hölgy mellé, s mélyen a szemébe néz.*
- Nem ismerős. *ráncolni kezdi homlokát* Vagy...
*Ekkor előhúzza zsebéből azt a papírt, amit Nadae adott neki. Az egyik oldalán egy jobban kidolgozott arc pihen, mely első pillantásra ugyanolyan, mint az előtte rejtélyes módon feltűnt hölgy. A másik oldalán egy név van. Elvileg őt kellene keresnie, hogy rávegye, hogy csatlakozzon a Kárhozottakhoz jó tolvajlási képességei miatt.*
- Talán emiatt? *lengeti meg az idegen férfi felé a papírt, majd visszafordul a hölgyemény felé* Khyr?
*Ejti ki keresztnevét, ami ismerős lehet neki, ha róla van szó. Elővigyázatosságból a vezetéknevét nem mondja, hiszen ha az ül előtte, akit kell keresnie, akkor majd ő kiegészíti.*
- Most már tényleg örülnék neki, ha tisztán beszélne. *szól oda az idegennek* Ki ez a nő? S mi volt ez a műsor, ahogy kijött? Mágia, vagy a Túlvilág keze? No meg minek kellett a vér a kendőről?