Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:00:05
Üzenet elküldve: 2012-10-29 19:00:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Az együttlétük kezd emlékeztetni a régi időkre, így Envyr tréfálkozásán már nyugodtan mosolyog.*
- Nagyon helyes, az ilyen kis hercegkisasszonyokkal csak a baj van.
*Jelenti ki olyan magabiztosan, mintha vele csupa móka és kacagás lenne az élet és a gondnak még csak a futó fuvallata sem érné sohasem, viszont minden nap nyafka kisasszonyok traktálnák szörnyű bajaikkal. A szokatlanul szelíd beleegyezésért pedig valóban kijár a másiknak az a kis kedveskedés, ami olyan szépen visszaidézi a régi életüket, hogy mikor egy pillanatra behunyja a szemét, szinte a sivatagban érzi magát. Azon sem lepődne meg, ha egy bazárba tartó kofa kiabálását vagy nyikorgó kordéját hallaná.*
- Persze hogy fáradt vagy. - *Feleli rögtön, de szerencsére a férfi idejében elejét veszi kitörni készülő közlési vágyának, miszerint ő már rég megmondta, hogy az ágyban lenne a helye, és még hogy meg is dolgozott, hogy a másik kényelmesen eltehesse magát holnapra. Lehunyt szemmel ő is finoman viszonozza a szeretetteljes csókot, és most ügyel arra, hogy ne támaszkodjon túlzottan Envyrre.* - Jó. Nekem se árt a pihenés.
*Jön a gyors beleegyezés, mert ő sincs a legjobb formában, ami nem meglepő, hiszen az előző éjszakát lázasan, borogatással a homlokán töltötte. És habár most már nincs ekkora baj, azért nem viseli túl jól az éjszakai virrasztást és izgalmakat. De ha Envyr valóban marad, akkor megérte. Csak józanul is tartsa magát az elhatározásához…*
- Gyere, segítek. - *Húzza a kezénél fogva a félelfet az ágyhoz, és ha kell, valóban segít megszabadulni a felesleges ruháktól. Sőt, az ágy mellé térdelve előkotor egy poros éjjeliedényt és a férfi oldalára teszi.* - Ma találtam. Hát… kimosni éppen nem mostam ki, de nem hinném, hogy mostanában bárki használta volna… Hátha kell…
*Igazgatja el a kérdéses edényt az ágy mellett, hogy nagyjából megfelelő helyen szerénykedjen, ha netalántán szükség lesz rá. Ő is levetkőzik, majd kiügyeskedi, hogy Envyr az oldalán feküdjön (túlságosan élénken emlékszik még milyen csúfos véget jósolt magának Rev részegségében), majd jó karjára könyökölve még egyszer utoljára végigsimít a másik arcán, mielőtt a hajába csókolna, elfújná a lámpát és hozzábújva felületes álomba merülne.
Másnap hajnalban szokás szerint a vállát szaggató fájdalomra ébred, ám a mellete pihenő férfinak köszönhetően kivételesen ez most nem is olyan kellemetlen, mint általában. Kis ideig csendben figyeli az alvás közben kisimult vonásokat, és lopva megsimogatja az elvadult fekete tincseket.
Végül belátja, hogy nincs mit tenni, ideje szembenézni a mai nappal is, bármit tartogat is számára. Szorongva találgatja, vajon hogyan fog Envyr viselkedni ébredéskor, de csak rászánja magát a felkelésre, amit a mosdáshoz hasonlóan igyekszik minél csendesebben elintézni. Pár óráig még az alvó férfi mellett ülve kiélvezi a békés nyugalmat, de utána összeszedi magát, előkeresi az előző nap megspórolt aranyakat és útnak indul, hogy valami gyomornyugtatót keressen a félelfnek. Mivel még nem ismeri a várost, a nap majdnem eléri a legmagasabb pontját, mire egy csorba, de tiszta csuporral a kezében visszaér szobájukba, ahol egyből Envyrt keresi.*
- Felébredtél? - *teszi fel zavarában a rendkívül értelmes kérdést, de a csupor kimenti a kínos helyzetből.* - Tessék, szereztem neked egy kis savót a gyomrodra. Idd meg, attól jobban leszel. - *nyomja a másik kezébe az italt, majd felélénkülve folytatja.* - És képzeld, szereztem munkát! - *de egyelőre nem mond többet, amíg nem tisztáztak egy fontos dolgot.* - Mondd csak, emlékszel még mi történt hajnalban? Nem gondoltad meg magad?
*Figyelmesen nézi a férfi vonásait, nehogy kényszerből vagy az egyszerűség kedvéért mindent a lányra hagyjon.*
- Nagyon helyes, az ilyen kis hercegkisasszonyokkal csak a baj van.
*Jelenti ki olyan magabiztosan, mintha vele csupa móka és kacagás lenne az élet és a gondnak még csak a futó fuvallata sem érné sohasem, viszont minden nap nyafka kisasszonyok traktálnák szörnyű bajaikkal. A szokatlanul szelíd beleegyezésért pedig valóban kijár a másiknak az a kis kedveskedés, ami olyan szépen visszaidézi a régi életüket, hogy mikor egy pillanatra behunyja a szemét, szinte a sivatagban érzi magát. Azon sem lepődne meg, ha egy bazárba tartó kofa kiabálását vagy nyikorgó kordéját hallaná.*
- Persze hogy fáradt vagy. - *Feleli rögtön, de szerencsére a férfi idejében elejét veszi kitörni készülő közlési vágyának, miszerint ő már rég megmondta, hogy az ágyban lenne a helye, és még hogy meg is dolgozott, hogy a másik kényelmesen eltehesse magát holnapra. Lehunyt szemmel ő is finoman viszonozza a szeretetteljes csókot, és most ügyel arra, hogy ne támaszkodjon túlzottan Envyrre.* - Jó. Nekem se árt a pihenés.
*Jön a gyors beleegyezés, mert ő sincs a legjobb formában, ami nem meglepő, hiszen az előző éjszakát lázasan, borogatással a homlokán töltötte. És habár most már nincs ekkora baj, azért nem viseli túl jól az éjszakai virrasztást és izgalmakat. De ha Envyr valóban marad, akkor megérte. Csak józanul is tartsa magát az elhatározásához…*
- Gyere, segítek. - *Húzza a kezénél fogva a félelfet az ágyhoz, és ha kell, valóban segít megszabadulni a felesleges ruháktól. Sőt, az ágy mellé térdelve előkotor egy poros éjjeliedényt és a férfi oldalára teszi.* - Ma találtam. Hát… kimosni éppen nem mostam ki, de nem hinném, hogy mostanában bárki használta volna… Hátha kell…
*Igazgatja el a kérdéses edényt az ágy mellett, hogy nagyjából megfelelő helyen szerénykedjen, ha netalántán szükség lesz rá. Ő is levetkőzik, majd kiügyeskedi, hogy Envyr az oldalán feküdjön (túlságosan élénken emlékszik még milyen csúfos véget jósolt magának Rev részegségében), majd jó karjára könyökölve még egyszer utoljára végigsimít a másik arcán, mielőtt a hajába csókolna, elfújná a lámpát és hozzábújva felületes álomba merülne.
Másnap hajnalban szokás szerint a vállát szaggató fájdalomra ébred, ám a mellete pihenő férfinak köszönhetően kivételesen ez most nem is olyan kellemetlen, mint általában. Kis ideig csendben figyeli az alvás közben kisimult vonásokat, és lopva megsimogatja az elvadult fekete tincseket.
Végül belátja, hogy nincs mit tenni, ideje szembenézni a mai nappal is, bármit tartogat is számára. Szorongva találgatja, vajon hogyan fog Envyr viselkedni ébredéskor, de csak rászánja magát a felkelésre, amit a mosdáshoz hasonlóan igyekszik minél csendesebben elintézni. Pár óráig még az alvó férfi mellett ülve kiélvezi a békés nyugalmat, de utána összeszedi magát, előkeresi az előző nap megspórolt aranyakat és útnak indul, hogy valami gyomornyugtatót keressen a félelfnek. Mivel még nem ismeri a várost, a nap majdnem eléri a legmagasabb pontját, mire egy csorba, de tiszta csuporral a kezében visszaér szobájukba, ahol egyből Envyrt keresi.*
- Felébredtél? - *teszi fel zavarában a rendkívül értelmes kérdést, de a csupor kimenti a kínos helyzetből.* - Tessék, szereztem neked egy kis savót a gyomrodra. Idd meg, attól jobban leszel. - *nyomja a másik kezébe az italt, majd felélénkülve folytatja.* - És képzeld, szereztem munkát! - *de egyelőre nem mond többet, amíg nem tisztáztak egy fontos dolgot.* - Mondd csak, emlékszel még mi történt hajnalban? Nem gondoltad meg magad?
*Figyelmesen nézi a férfi vonásait, nehogy kényszerből vagy az egyszerűség kedvéért mindent a lányra hagyjon.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-29 17:53:56
Üzenet elküldve: 2012-10-29 17:53:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
* Elmosolyodik Nanaia szavaira, mert ugyanúgy érez mint a nő. Rendkívül éhes, mert nem igen foglalkoztak az evéssel és ivással. Feltűnik számára a nő zavart viselkedése, hogy mint ha nem tartaná előnyösnek, hogy az ölébe üljön. Ezek után mégis ott csücsül az ölében, és csodák csodájára a nőből heves reakciókat vált ki érintésével. Gondolja a csókja meg a segítség hozzá. Asszonykája szavaira egy kicsit elgondolkozik, azután megszólal.*
- Lehet másokat zavar, azonban én máshogy gondolkozok. * Látszik az arcán, hogy cseppet sincs ellenére a heves viselkedés, hanem őt is lázba hozza. A kijelentése nem okoz fennakadást, ami külön öröm számára.
" Akkor nyugodtan aludhatunk egy ágyban. " Vadmacskája rendel számukra egy kiadósat, ezért hálásan néz rá. Úgy érzi, hogy a szobát neki kell majd rendezni. Megérkezik az étel és az ital,ezért illedelmesen megszólal.*
-Jó étvágyat! * Hozzálát a lassú falatozáshoz, és meglepően kulturáltan étkezik. A saját adagja elfogyasztása után feláll a helyéről. Odalép Nanaiához, és a következőt közli vele.*
- Mindjárt jövök! * Pulthoz lépdel, ahol szóba elegyedik a fogadóssal. Rendel egy Szobát (1. emelet), amiért 10 aranyat fizet.
Mikor letudta a szoba kérdését, akkor visszasétál a nőhöz.*
- Van szobánk. * Halvány mosoly jelenik meg a fáradt arcán. Leül a helyére, majd csendesen bevárja a szépséget. Mikor végzett akkor tiszteletben tartja a másikat, ezért nem dönt úgy, hogy a karjaiban viszi fel. Finoman belekarol a formás csípőbe, és így vezeti fel a szobájukhoz.*
- Lehet másokat zavar, azonban én máshogy gondolkozok. * Látszik az arcán, hogy cseppet sincs ellenére a heves viselkedés, hanem őt is lázba hozza. A kijelentése nem okoz fennakadást, ami külön öröm számára.
" Akkor nyugodtan aludhatunk egy ágyban. " Vadmacskája rendel számukra egy kiadósat, ezért hálásan néz rá. Úgy érzi, hogy a szobát neki kell majd rendezni. Megérkezik az étel és az ital,ezért illedelmesen megszólal.*
-Jó étvágyat! * Hozzálát a lassú falatozáshoz, és meglepően kulturáltan étkezik. A saját adagja elfogyasztása után feláll a helyéről. Odalép Nanaiához, és a következőt közli vele.*
- Mindjárt jövök! * Pulthoz lépdel, ahol szóba elegyedik a fogadóssal. Rendel egy Szobát (1. emelet), amiért 10 aranyat fizet.
Mikor letudta a szoba kérdését, akkor visszasétál a nőhöz.*- Van szobánk. * Halvány mosoly jelenik meg a fáradt arcán. Leül a helyére, majd csendesen bevárja a szépséget. Mikor végzett akkor tiszteletben tartja a másikat, ezért nem dönt úgy, hogy a karjaiban viszi fel. Finoman belekarol a formás csípőbe, és így vezeti fel a szobájukhoz.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:43:27
Üzenet elküldve: 2012-10-29 16:43:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A magabiztos választ hallva ő is érezhetően felenged az eddigi feszült vizsgálódásból. Miközben Alina mellé lép, egyik vállát lazán az ablak melletti falnak dönti, s úgy néz le némileg megkönnyebbülve a kinti sötétséget bámuló lányra. Még mindig elég hihetetlennek tűnik neki ez az egész képtelen szituáció, de túl bágyadt már ahhoz, hogy megpróbálja kibogozni a fejében kavargó gondolatokat. Most egyszerűen csak annyit érez, hogy örül, hogy itt van vele a másik, és amiért nem rakták ki a szűrét mint egy rühes kutyának.. Ahogy talán nagyon is megérdemelte volna.
Alina fejtegetését álmai lovagjáról enyhe mosollyal fogadja. Így végiggondolva.. tényleg eléggé mellétrafált vele.*
- Na igen, aki türelmetlen várni a szőke hercegére, és helyette enged az ilyen maradék, sötét alakoknak, mint jómagam.. Nos, az így járt.
*Ami pedig az ő álmai nőjét illeti, hanyagul megvonja a szabad vállát.*
- Nem tudom. Az én estimeséimben nem sok hercegkisasszony szerepelt.
*Sosem volt igazán ideállja, de az is igaz, hogy a legtöbb nőismerőse akikkel különböző okokból összehozta a sors, teljesen más értékeket képviseltek. A könnyűvérű pillangók mellett akikkel néhanapján megosztotta az ágyát, leginkább a munkája közben szerzett hosszabb távú ismeretségeket, ahol pedig inkább a magabiztos, ám rideg természetű hölgyemények különböző árnyalatai voltak túlsúlyban. Egyedül talán a sivatagi városban megismert társaság tagjai voltak egész mások. Az ő értékrendje szerint már már túlságosan szerények, barátságosak, sőt néhány szemszögből egyenesen naivak. Talán ezért sem volt képes rendesen beilleszkedni közéjük.
Ahogy a lány végül hozzá simul, ő is megemeli jobbját, és néhány barna tincset annak füle mögé simítva viszonozza a gyengéd gesztust.*
- Rendben.
*Válaszol halkan a kérésre, az apró csókra pedig egy pillanatra lehunyja a szemeit. Szinte csak most tudatosul benne, hogy mennyire fáradt is már valójában. Már tegnap sem aludt valami jól, ez a kínos beszélgetés pedig minden maradék erejét kiszívta. Az aggódó kérésre enyhén megrázza a fejét.*
- Jól vagyok, csak egy kis pihenése van szükségem.
*Most már ha Alina végre hagyná magát, akkor sem akarna egy kiadós alváson kívül többet. No meg az a tény sem korbácsolta fel túlságosan a vágyait, hogy épp most sikerült bemutatnia a másiknak az egyik talán legszánalmasabb énjét..
Fejét kissé lehajtva egy apró csókot lehel a finom ajkakra, majd csendesen, szinte suttogva hozzáteszi.*
- Feküdjünk le, elég volt ebből a napból.
*Amennyiben Alinának sincs ellenére a felvetés, akkor valóban alváshoz készülődik. Ha pedig egyszer lehunyja a szemeit, másnap kora délutánig valószínűleg még az ágyúdörgés sem fogja felébreszteni..*
Alina fejtegetését álmai lovagjáról enyhe mosollyal fogadja. Így végiggondolva.. tényleg eléggé mellétrafált vele.*
- Na igen, aki türelmetlen várni a szőke hercegére, és helyette enged az ilyen maradék, sötét alakoknak, mint jómagam.. Nos, az így járt.
*Ami pedig az ő álmai nőjét illeti, hanyagul megvonja a szabad vállát.*
- Nem tudom. Az én estimeséimben nem sok hercegkisasszony szerepelt.
*Sosem volt igazán ideállja, de az is igaz, hogy a legtöbb nőismerőse akikkel különböző okokból összehozta a sors, teljesen más értékeket képviseltek. A könnyűvérű pillangók mellett akikkel néhanapján megosztotta az ágyát, leginkább a munkája közben szerzett hosszabb távú ismeretségeket, ahol pedig inkább a magabiztos, ám rideg természetű hölgyemények különböző árnyalatai voltak túlsúlyban. Egyedül talán a sivatagi városban megismert társaság tagjai voltak egész mások. Az ő értékrendje szerint már már túlságosan szerények, barátságosak, sőt néhány szemszögből egyenesen naivak. Talán ezért sem volt képes rendesen beilleszkedni közéjük.
Ahogy a lány végül hozzá simul, ő is megemeli jobbját, és néhány barna tincset annak füle mögé simítva viszonozza a gyengéd gesztust.*
- Rendben.
*Válaszol halkan a kérésre, az apró csókra pedig egy pillanatra lehunyja a szemeit. Szinte csak most tudatosul benne, hogy mennyire fáradt is már valójában. Már tegnap sem aludt valami jól, ez a kínos beszélgetés pedig minden maradék erejét kiszívta. Az aggódó kérésre enyhén megrázza a fejét.*
- Jól vagyok, csak egy kis pihenése van szükségem.
*Most már ha Alina végre hagyná magát, akkor sem akarna egy kiadós alváson kívül többet. No meg az a tény sem korbácsolta fel túlságosan a vágyait, hogy épp most sikerült bemutatnia a másiknak az egyik talán legszánalmasabb énjét..
Fejét kissé lehajtva egy apró csókot lehel a finom ajkakra, majd csendesen, szinte suttogva hozzáteszi.*
- Feküdjünk le, elég volt ebből a napból.
*Amennyiben Alinának sincs ellenére a felvetés, akkor valóban alváshoz készülődik. Ha pedig egyszer lehunyja a szemeit, másnap kora délutánig valószínűleg még az ágyúdörgés sem fogja felébreszteni..*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-29 14:23:42
Üzenet elküldve: 2012-10-29 14:23:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Szó nélkül követi társát az asztalhoz, s bár kissé vonakodik ölébe ülni, mivel nem híve a nyilvános enyelgésnek, most még hagyja magát egy kicsit. Zavartan körbenéz, hogy vajon mekkora feltűnést keltettek, de aztán ismét mosolyogni kényszerül a bók hallatán.*
- Teljesen mindegy, farkas éhes vagyok... Viszont egy kupa bor jól esne!
*Idejét sem tudja mikor ivott utoljára, most pedig nagyon is indokoltnak találja. Könnyíti az emésztést, mind az ételét, mind az elmúlt történésekét. A férfi durva kezének gyengéd érintésébe beleborzong, na nem azért, mert rosszul esik neki, sőt, túlságosan is élvezi. Teste kissé megfeszül,szíve is gyorsabban dobban, ereiben a vér pedig egészen felhevül, egészen izgatottá válik, amit a csók csak fokoz. Vadul mar bele a férfi ajkaiba, szenvedélyes csókkal illeti, közben alsó ajkát is megharapja. Kezével végigsimít mellkasán, majd nyakán és belemarkol kócos fekete üstökébe, másik kezét Gorduzar nyaka köré fonja, s ha lehet még közelebb húzza magához. Egészen elragadtatja magát, majd megszokott hirtelenségével kapja el fejét.*
- Vissza kellene fognom magam...
*Felpattan és az egyik közeli asztaltól elhúz egy széket, hogy Gorduzarral szemben foglaljon helyet, smaragd íriszeit ismét a férfi arcára emeli és hirtelen jött komolysága rögtön tova száll, mikor társa alvási szokásairól kezd beszélni. Kevés ez ahhoz, hogy őt zavarba hozzák, valószínű, hogy Gorduzar már nem tud sok újat mutatni Nanaiának.*
- Engem nem zavar! *megrántja vállát, majd int a kocsmárosnak* Na de rendeljünk végre!
*Amint megérkezik a kiszolgáló személyzet érdeklődik a Rókalyuk szolgáltatásai felől. Rövid gondolkozás után rendel két adag Vaddisznópörköltet, majd leszámolja érte a 26 aranyat. Kér hozzá négy Szelet kenyeret és az asztalon sorakozó érmék mellé gurít még 8 aranyat. Ezek mellé 12 tallért társít még két kupa Borért, amit ha Gorduzar nem kíván, hát Nanaia majd nagyon szívesen elfogyaszt. *
- Teljesen mindegy, farkas éhes vagyok... Viszont egy kupa bor jól esne!
*Idejét sem tudja mikor ivott utoljára, most pedig nagyon is indokoltnak találja. Könnyíti az emésztést, mind az ételét, mind az elmúlt történésekét. A férfi durva kezének gyengéd érintésébe beleborzong, na nem azért, mert rosszul esik neki, sőt, túlságosan is élvezi. Teste kissé megfeszül,szíve is gyorsabban dobban, ereiben a vér pedig egészen felhevül, egészen izgatottá válik, amit a csók csak fokoz. Vadul mar bele a férfi ajkaiba, szenvedélyes csókkal illeti, közben alsó ajkát is megharapja. Kezével végigsimít mellkasán, majd nyakán és belemarkol kócos fekete üstökébe, másik kezét Gorduzar nyaka köré fonja, s ha lehet még közelebb húzza magához. Egészen elragadtatja magát, majd megszokott hirtelenségével kapja el fejét.*
- Vissza kellene fognom magam...
*Felpattan és az egyik közeli asztaltól elhúz egy széket, hogy Gorduzarral szemben foglaljon helyet, smaragd íriszeit ismét a férfi arcára emeli és hirtelen jött komolysága rögtön tova száll, mikor társa alvási szokásairól kezd beszélni. Kevés ez ahhoz, hogy őt zavarba hozzák, valószínű, hogy Gorduzar már nem tud sok újat mutatni Nanaiának.*
- Engem nem zavar! *megrántja vállát, majd int a kocsmárosnak* Na de rendeljünk végre!
*Amint megérkezik a kiszolgáló személyzet érdeklődik a Rókalyuk szolgáltatásai felől. Rövid gondolkozás után rendel két adag Vaddisznópörköltet, majd leszámolja érte a 26 aranyat.
Kér hozzá négy Szelet kenyeret és az asztalon sorakozó érmék mellé gurít még 8 aranyat. Ezek mellé 12 tallért társít még két kupa Borért, amit ha Gorduzar nem kíván, hát Nanaia majd nagyon szívesen elfogyaszt. *
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-29 00:33:53
Üzenet elküldve: 2012-10-29 00:33:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
- Hmm! * Áll meg egy pillanatra még a Rókalyuk előtt. Megjött a vicces kedve, azt nem tudja, hogy Nanaia hogyan fogadja.*
- Lefárasztott bennünket a kaland, s olyanok vagyunk mint két összegyűrt rongy, de remélem az alvás jót fog tenni. * Indulnak tovább, majd az ajtónál előre engedi a nőt, hogy belépjen mögötte a fogadóba. Kicsit körülnéz íriszeivel, majd a nő füléhez lehajol.*
- Köszönöm, hogy te is ellenzed a kötöttségeket. * Kedve lenne jól magához ölelni a menyecskéjét, azonban elsősorban a belső tér foglalja le a figyelmét. *
- Ott a sarokban van egyszemélyes asztal. Üljünk oda. * Természetesen, úgy gondolja, hogy a nő az ölébe ül. Előre lép, hogy termetével és megjelenésével utat törjön maguknak az asztalhoz. A mögötte sétáló nő végignézheti, hogy milyen hatékonyan jut át, semmi fennakadás nélkül. Megérkezik és egyből leül, aztán az ölébe húzza az asszonyt.*
- Tetszik a nevetésed. * Jegyzi meg, majd a következő gondra összpontosít, ami nem más mint az étel és az ital kérdése. Magát jól ismeri, hogy mindent képes megenni, mert egyáltalán nem az a finnyás fajta. Azonban itt van a vadmacskája, akiről fogalma sincs, hogy milyen ételeket kedvel.*
-Öh, mit szeretnél enni és mit szeretnél inni? * Teszi fel a kérdést, közben merészségét mutatva simogatni kezdi a nő formás combjait. Másik kezével tartja meg a nőt, hogy hátra ne essen.*
-Nanaia! * Néz bele a szemeibe, és a következő pillanat egy nyelves puszi, ami a nőéhez hasonló. Nem szeretne adósa lenni a nőnek, akkor is ha csak egyszerűen egy csókról van szó.*
- Én teljesen meztelenül szoktam aludni.
A hozzászólás írója (Gorduzar Ifimeton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 00:47:35
- Lefárasztott bennünket a kaland, s olyanok vagyunk mint két összegyűrt rongy, de remélem az alvás jót fog tenni. * Indulnak tovább, majd az ajtónál előre engedi a nőt, hogy belépjen mögötte a fogadóba. Kicsit körülnéz íriszeivel, majd a nő füléhez lehajol.*
- Köszönöm, hogy te is ellenzed a kötöttségeket. * Kedve lenne jól magához ölelni a menyecskéjét, azonban elsősorban a belső tér foglalja le a figyelmét. *
- Ott a sarokban van egyszemélyes asztal. Üljünk oda. * Természetesen, úgy gondolja, hogy a nő az ölébe ül. Előre lép, hogy termetével és megjelenésével utat törjön maguknak az asztalhoz. A mögötte sétáló nő végignézheti, hogy milyen hatékonyan jut át, semmi fennakadás nélkül. Megérkezik és egyből leül, aztán az ölébe húzza az asszonyt.*
- Tetszik a nevetésed. * Jegyzi meg, majd a következő gondra összpontosít, ami nem más mint az étel és az ital kérdése. Magát jól ismeri, hogy mindent képes megenni, mert egyáltalán nem az a finnyás fajta. Azonban itt van a vadmacskája, akiről fogalma sincs, hogy milyen ételeket kedvel.*
-Öh, mit szeretnél enni és mit szeretnél inni? * Teszi fel a kérdést, közben merészségét mutatva simogatni kezdi a nő formás combjait. Másik kezével tartja meg a nőt, hogy hátra ne essen.*
-Nanaia! * Néz bele a szemeibe, és a következő pillanat egy nyelves puszi, ami a nőéhez hasonló. Nem szeretne adósa lenni a nőnek, akkor is ha csak egyszerűen egy csókról van szó.*
- Én teljesen meztelenül szoktam aludni.
A hozzászólás írója (Gorduzar Ifimeton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.29 00:47:35
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-28 17:39:20
Üzenet elküldve: 2012-10-28 17:39:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Meglepő módon Envyr nem tesz újabb menekülési kísérletet, pedig mostani állapotában Alina nem jelentene túl nagy kihívást számára. A feltett kérdésen maga is elgondolkodik kissé, de mivel nem jut dűlőre magában, kénytelen részben igazat adni a férfinak.*
- Nem tudom. Akkor… minden annyira más volt. Én is kényszerhelyzetben voltam, kezdtem átcsúszni egy tiltott határon, ahogy egyre komolyabban vettem kettőnket és egyre több időt töltöttem veled. Csak úgy lett volna esélyünk, ha elszökünk, de nem mertem közvetlenül rákérdezni. - *vallja be.* - De most nincs város, nincs klán, csak mi vagyunk.
~ Legalábbis egyelőre. ~
*Teszi hozzá magában, de ez nem az a beszélgetés, mikor végiggondolják, mi lenne, ha mégis derült égből villámcsapásként felbukkannának a Vadászok. Így is épp elég bajuk van.
Nem mer felnézni hosszú beolvasása után, csak csüggedten ácsorog hátát a falnak támasztva. Amint azonban a félelf nem nyúl a kilincsért, hanem visszalép az ablakhoz, reménykedve dobban meg a szíve, ám babonás félelemből továbbra sem meri a koszos padlónál magasabbra emelni tekintetét.
A helyzet csak az őszintétlen, keserű nevetésre változik. A férfi nem is sejti, hogy éppen ezzel az őszinte hitetlenkedéssel, lekicsinyléssel, önmaga megvetésével hajtja a saját malmára a vizet. Kinek lenne szíve ezek után kiadni az útját? Mindez azonban nem akadályozza a lányt abban, hogy szomorkás félmosollyal bólintson, immár egyenesen a másikra nézve.*
- Őrültség, mi? Azóta sem tudtam túltenni magam a hiányodon, pedig azelőtt sose volt ilyen gondom.
*Jól emlékszik még, milyen könnyedén túltette magát a Berttel való szakításon. Sőt, akkor még valami elégtételt is érzett. Persze az teljesen más okokból történt, Envyr semmi rosszat nem tett, mikor a lány megírta neki azt az átkozott üzenetet. A félelf hangos tépelődésére csak konokul hallgat, hiszen úgyis tudja a másik, hogy mit szeretne. De mikor elhangzik a férfi beleegyezése, megkönnyebbülten sóhajt fel. Mintha egy kő esett volna le a szívéről, pedig még korántsem tökéletes a helyzetük. A megerősítést váró kérdésre pedig egyértelmű a válasza, még akkor is, ha még mindig nem mer örülni, keserédes eddig ez az újrakezdés. De most olyan mélységekbe engedett Envyr betekintést, mint eddig soha, ami reménykedésre adhat okot. Hátha józanul is megmarad valami ebből a bizalomból. A lány ezt inkább érzi, mint gondolja, miközben lassan ellép a faltól és a félelf mellé áll.*
- Biztos. - *hangzik el az első magabiztos szó a szájából. Majd kis ideig a kinti sötétséget nézi, mintha bármit is láthatna, csak utána fordul vissza a szoba felé, hogy Envyr felé fordulva csípőjét a párkánynak támassza.* - Pedig nem az a szőke herceg vagy, akit annyiszor elképzeltem. - *húzódik egy majdnem nevetésre szája, míg az időközben úgy megszeretett fekete hajzatot figyeli.* - Még egy vacak címered vagy páncélod sincs. - *mosolyodik el kissé, mielőtt újból elkomolyodna.* - Habár gondolom, te sem egy magamfajtára vágytál.
*Tér vissza határozatlansága ahogy némi aggódással fürkészi a másikat, hátha mégis meggondolja magát. Végül közelebb húzódik, karját bátortalanul csúsztatja a férfi dereka és karja közé, mivel még mindig attól tart, hogy a másik mégis elhúzódik.*
- Csak azt ígéred meg, hogy megpróbálod, jó? És hogy próbálsz nyitottabb lenni, hogy én is tudhassam, mi jár a fejedben.
*Csak akkor nyugszik meg, ha Envyr még ekkor sem visszakozik. Ha így történik, az éjszaka folyamán először érez megnyugvást és újratalálkozásuk óta először mer újból közeledni a félelf felé. Még mindig nem fordul szembe vele, de belebújik a férfit körbelengő italszagba, amin keresztül közelről mégis átszűrődik némi a másik illatából, majd óvatosan, alig érintve, röviden belecsókol a nyakába.*
- Nem vagy rosszul? - *kérdi aggódva, mert ha túl sok volt az ital, jobb felkészülni a legrosszabbra és előkeresni valami rossz vödröt, biztos ami biztos.*
- Nem tudom. Akkor… minden annyira más volt. Én is kényszerhelyzetben voltam, kezdtem átcsúszni egy tiltott határon, ahogy egyre komolyabban vettem kettőnket és egyre több időt töltöttem veled. Csak úgy lett volna esélyünk, ha elszökünk, de nem mertem közvetlenül rákérdezni. - *vallja be.* - De most nincs város, nincs klán, csak mi vagyunk.
~ Legalábbis egyelőre. ~
*Teszi hozzá magában, de ez nem az a beszélgetés, mikor végiggondolják, mi lenne, ha mégis derült égből villámcsapásként felbukkannának a Vadászok. Így is épp elég bajuk van.
Nem mer felnézni hosszú beolvasása után, csak csüggedten ácsorog hátát a falnak támasztva. Amint azonban a félelf nem nyúl a kilincsért, hanem visszalép az ablakhoz, reménykedve dobban meg a szíve, ám babonás félelemből továbbra sem meri a koszos padlónál magasabbra emelni tekintetét.
A helyzet csak az őszintétlen, keserű nevetésre változik. A férfi nem is sejti, hogy éppen ezzel az őszinte hitetlenkedéssel, lekicsinyléssel, önmaga megvetésével hajtja a saját malmára a vizet. Kinek lenne szíve ezek után kiadni az útját? Mindez azonban nem akadályozza a lányt abban, hogy szomorkás félmosollyal bólintson, immár egyenesen a másikra nézve.*
- Őrültség, mi? Azóta sem tudtam túltenni magam a hiányodon, pedig azelőtt sose volt ilyen gondom.
*Jól emlékszik még, milyen könnyedén túltette magát a Berttel való szakításon. Sőt, akkor még valami elégtételt is érzett. Persze az teljesen más okokból történt, Envyr semmi rosszat nem tett, mikor a lány megírta neki azt az átkozott üzenetet. A félelf hangos tépelődésére csak konokul hallgat, hiszen úgyis tudja a másik, hogy mit szeretne. De mikor elhangzik a férfi beleegyezése, megkönnyebbülten sóhajt fel. Mintha egy kő esett volna le a szívéről, pedig még korántsem tökéletes a helyzetük. A megerősítést váró kérdésre pedig egyértelmű a válasza, még akkor is, ha még mindig nem mer örülni, keserédes eddig ez az újrakezdés. De most olyan mélységekbe engedett Envyr betekintést, mint eddig soha, ami reménykedésre adhat okot. Hátha józanul is megmarad valami ebből a bizalomból. A lány ezt inkább érzi, mint gondolja, miközben lassan ellép a faltól és a félelf mellé áll.*
- Biztos. - *hangzik el az első magabiztos szó a szájából. Majd kis ideig a kinti sötétséget nézi, mintha bármit is láthatna, csak utána fordul vissza a szoba felé, hogy Envyr felé fordulva csípőjét a párkánynak támassza.* - Pedig nem az a szőke herceg vagy, akit annyiszor elképzeltem. - *húzódik egy majdnem nevetésre szája, míg az időközben úgy megszeretett fekete hajzatot figyeli.* - Még egy vacak címered vagy páncélod sincs. - *mosolyodik el kissé, mielőtt újból elkomolyodna.* - Habár gondolom, te sem egy magamfajtára vágytál.
*Tér vissza határozatlansága ahogy némi aggódással fürkészi a másikat, hátha mégis meggondolja magát. Végül közelebb húzódik, karját bátortalanul csúsztatja a férfi dereka és karja közé, mivel még mindig attól tart, hogy a másik mégis elhúzódik.*
- Csak azt ígéred meg, hogy megpróbálod, jó? És hogy próbálsz nyitottabb lenni, hogy én is tudhassam, mi jár a fejedben.
*Csak akkor nyugszik meg, ha Envyr még ekkor sem visszakozik. Ha így történik, az éjszaka folyamán először érez megnyugvást és újratalálkozásuk óta először mer újból közeledni a félelf felé. Még mindig nem fordul szembe vele, de belebújik a férfit körbelengő italszagba, amin keresztül közelről mégis átszűrődik némi a másik illatából, majd óvatosan, alig érintve, röviden belecsókol a nyakába.*
- Nem vagy rosszul? - *kérdi aggódva, mert ha túl sok volt az ital, jobb felkészülni a legrosszabbra és előkeresni valami rossz vödröt, biztos ami biztos.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:04:25
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fejmosás nem is várat magára, Alina rögtön ráakasztja az egyik talán legtalálóbb jelzőt. Nem is tagadja. Mindig vonakodott kimutatni az érzéseit, kimondani meg egyenesen félt, hisz sokkal egyszerűbb volt ezeket a dolgokat a háttérbe szorítani. Igazából még most sem biztos benne, hogy jól tette, hogy így kiadta magát.. Ha erőt vett volna magán és nem itta volna le magát, most biztos nem állna itt a millió szemrehányás kereszttüzében.. de most már mindegy. Beletörődve a sorsába hallgatja végig ahogy Alina kiadja magából az összes csalódottságát. A férfi egyedül csak a belekeseredős résznél csóválja meg a fejét, és igazítja kicsit helyre az előbbi kijelentését.*
- Félreértettél. Nem tűntél keserűnek.. akkor még. De őszintén, meddig érted volna be annyival, mint amennyit akkor kaptál tőlem?
*Kérdi, hisz már akkoriban is egyértelművé vált számára, hogy Alina nem szívesen érte be csak annyival, hogy esténként meglátogatta. Az meg hogy sosem beszélt valami sokat mágáról, valamilyen szinten egy dacos válaszreakció volt a lány titkolózásával szemben. De ebbe most már tényleg kár belemenni.. főleg hogy a többi témára már tényleg nem tudott mit felhozni a mentségére. Legszívesebben a szemét is lesütné, hogy ne kelljen tovább állnia a könnyes, ugyanakkor vádló szempár metsző pillantását. Egészen az utolsó mondatokig ki is tart, de aztán kissé elfordítja a fejét, és néhány hosszú másodpercig csak az asztalon pislákoló lámpás fényébe mélyed. Amikor aztán megint rájuk telepedik a súlyos csönd, az ablak felé lépve teljesen elfordul a másiktól és minden előjel nélkül, hidegen elneveti magát. Semmi öröm nem volt benne, inkább csak a tehetetlensége szította reakció volt az egész.*
- Így van. Nem vagyok több egy gyáva, földönfutó részeges alaknál, aki már maga sem tudja hány szajha karjaiban "vigasztalódott" ezidáig.. -*fordul vissza a párkányra támaszkodva Alina felé*- és még mindig hajlandó lennél kitartani mellettem? Ahelyett, hogy végérvényesen megvetnél, meggyűlölnél, és végül könnyű szívvel továbblépnél?
*Kérdi őszinte hitetlenkedéssel a hangjában, ismét megcsóválja a fejét, és szemeit egy rövid időre lehunyva, szabad kezével tanácstalanul megdörzsöli a halántékát.*
- Most már tényleg nem tudom mivel tennék neked rosszabbat.
*Néz fel ismét. Ahogy egyre tovább húzódik ez a kellemetlen csevej, úgy hagyják sorra cserben az értelmes gondolatai.*
- Maradhatok. Nagy hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem akarok, de.. semmit sem tudok ígérni neked. Legalábbis amíg rendesen ki nem józanodok, addig biztos hogy nem. Már így is épp eléggé lejárattam magam..
*Igazság szerint már most sem mer belegondolni miként fog holnap a másik szemeibe nézni. De ezzel majd ráér akkor foglalkozni, ha valóban eljön az a pillanat.*
- Biztos, hogy ezt szeretnéd?
*Kérdi megkeresve a másik tekintetét, miközben még egy kis koncentrációt kipréselve magából próbál meg kiolvasni valamit a lány szemeiből.*
- Félreértettél. Nem tűntél keserűnek.. akkor még. De őszintén, meddig érted volna be annyival, mint amennyit akkor kaptál tőlem?
*Kérdi, hisz már akkoriban is egyértelművé vált számára, hogy Alina nem szívesen érte be csak annyival, hogy esténként meglátogatta. Az meg hogy sosem beszélt valami sokat mágáról, valamilyen szinten egy dacos válaszreakció volt a lány titkolózásával szemben. De ebbe most már tényleg kár belemenni.. főleg hogy a többi témára már tényleg nem tudott mit felhozni a mentségére. Legszívesebben a szemét is lesütné, hogy ne kelljen tovább állnia a könnyes, ugyanakkor vádló szempár metsző pillantását. Egészen az utolsó mondatokig ki is tart, de aztán kissé elfordítja a fejét, és néhány hosszú másodpercig csak az asztalon pislákoló lámpás fényébe mélyed. Amikor aztán megint rájuk telepedik a súlyos csönd, az ablak felé lépve teljesen elfordul a másiktól és minden előjel nélkül, hidegen elneveti magát. Semmi öröm nem volt benne, inkább csak a tehetetlensége szította reakció volt az egész.*
- Így van. Nem vagyok több egy gyáva, földönfutó részeges alaknál, aki már maga sem tudja hány szajha karjaiban "vigasztalódott" ezidáig.. -*fordul vissza a párkányra támaszkodva Alina felé*- és még mindig hajlandó lennél kitartani mellettem? Ahelyett, hogy végérvényesen megvetnél, meggyűlölnél, és végül könnyű szívvel továbblépnél?
*Kérdi őszinte hitetlenkedéssel a hangjában, ismét megcsóválja a fejét, és szemeit egy rövid időre lehunyva, szabad kezével tanácstalanul megdörzsöli a halántékát.*
- Most már tényleg nem tudom mivel tennék neked rosszabbat.
*Néz fel ismét. Ahogy egyre tovább húzódik ez a kellemetlen csevej, úgy hagyják sorra cserben az értelmes gondolatai.*
- Maradhatok. Nagy hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem akarok, de.. semmit sem tudok ígérni neked. Legalábbis amíg rendesen ki nem józanodok, addig biztos hogy nem. Már így is épp eléggé lejárattam magam..
*Igazság szerint már most sem mer belegondolni miként fog holnap a másik szemeibe nézni. De ezzel majd ráér akkor foglalkozni, ha valóban eljön az a pillanat.*
- Biztos, hogy ezt szeretnéd?
*Kérdi megkeresve a másik tekintetét, miközben még egy kis koncentrációt kipréselve magából próbál meg kiolvasni valamit a lány szemeiből.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-27 12:22:30
Üzenet elküldve: 2012-10-27 12:22:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A bosszús morgás nem sok jót ígér, ahogy az sem, mikor Envyr feltápászkodik és az inge után kutat. Alina letörten a helyén marad, onnan figyeli a készülődést először lemondóan, majd mikor kiderül, hogy a férfi valóban szerette, éledező reménnyel, amit csak tovább erősít, hogy kiderül, a félelf is csak a lány vélt érdekeit tartotta szem előtt. Ám mielőtt beleélhetné magát az újrakezdésbe, a férfinak csak sikerül mindent elrontania. Nem is próbálja leplezni a csalódottságát ahogy továbbra is az ágyon kucorog.*
- Gyáva... - *sziszegi könnyes szemmel és valódi megvetéssel a hangjában, amiben benne van minden csalódottsága. * - Gyáva vagy.
*Keresi meg újból a másikat, hogy a szemébe vághassa a véleményét. Egyelőre csupán annyit tesz, hogy az ágy szélére ül, de most már nem engedi el Envyr tekintetét.*
- Mikor együtt voltunk, gyáva voltál csak egyszer is azt mondani, hogy szeretsz, gyáva voltál őszintén beszélni velem. Mikor elbúcsúztál, csak egy szavadba került volna, hogy veled menjek, de ahhoz is gyáva voltál, ahogy most is az vagy!
*Csak most tűnik fel neki, hogy a félelf menekülőre fogná a dolgot, ezért felkel és az ajtónak támaszkodik, onnan olvas be a másiknak.*
- És mi az a baromság a belekeseredésről, mi? Olyan keserűnek tűntem én neked? Azt hiszed, akkor minden nap mentem volna hozzád? És mi az, hogy nekem más kell? Nem vetted észre, hogy mióta megismertelek, nem érdekelt más? Én nem vigasztalódtam másokkal, mint gondolom te tetted.
*Szúrja oda már csak azért is, mert ez az egy azért tényleg fáj neki. Ettől függetlenül egész végig nem emeli fel a hangját.*
- És igenis biztonságban éreztem magam melletted, ahogy gondoskodtál is rólam, még most is. Ha akartam, ha nem. Úgyhogy ezzel ne takarózz! Sőt, ne add nekem az érzéketlent, azok után, hogy most vallottad be, hogy szeretsz. Amúgy is eleget játszottad nekem a közönyöst, elegem van belőle! Semmit nem tudhatok rólad, semmiről nem beszélsz, mintha semmi közöm nem lenne hozzád, közben meg ilyenek járnak a fejedben.
*Kezdene rá megint a sírásra, de némi szipogás kíséretében még időben abbahagyja és számonkérőn néz a másikra.*
- Tudod mit, nem is kell rákérdeznem, most már tudom, hogy miattam iszol. Mintha ezzel bármit is elintéznél. Envyr, képes vagy gyávaságból eldobni, ami volt? Mi változna ahhoz képest, ami Mederben volt, mi? Ilyen nehezedre esett volna néha odajönni megsimogatni vagy kedves szót szólni? Nem ért volna meg ennyit a kettőnk ügye? Vagy elviselni egy gyereket vagy kettőt? Mások is túlélik, te se halnál bele. Sőt, tudom hogy gondoskodtál volna róluk. Még ha egyedül kellene boldogulnod velük, megértenélek, de tudod, hogy nem hagynálak ott benneteket. Nem is értelek, mitől félsz annyira. Nem hittem volna, hogy Bert bátrabb volt nálad, pedig ez a helyzet. Nem én érdekellek, nem engem féltesz, hanem csak félsz a felelősségtől. Elfogadtad ki vagyok, mivel foglalkoztam, erre egy ilyen egyszerű dologtól megfutamodsz? Tudod mit, nagyon szeretitek a képembe vágni, de most ideje hogy én mondjam: csalódtam benned, azt hittem igazi férfi vagy.
*Adja ki magából utolsó érzelmeit is, ami után más csak a fásult beletörődés marad.*
- Tessék, itt az ajtó. Ha el akarsz menni, menj, dobj el mindent, ha az kell neked. Gondolom majd szépen elmész valami szajhához, még jobban leiszod magad és belefulladsz az önsajnálatba. - *elgondolkodva végigméri még egyszer utoljára, hisz könnyen lehet, hogy ez az utolsó búcsújuk* - Lehet hogy tényleg az lesz a legjobb, ha mindketten eldobjuk az életet, mert így csak kínlódunk. Talán nem is olyan nagy baj, hogy bérbe adtad Árvát. Hátha jó helyre került.- *mosolyodik el szomorkásan.* - Ha most kilépsz, akkor utoljára láttál, elegem van mindenből, nem maradok tovább. Tessék, szabad az út, ezt akartad.
*Lép el az ajtó mellől.*
- Gyáva... - *sziszegi könnyes szemmel és valódi megvetéssel a hangjában, amiben benne van minden csalódottsága. * - Gyáva vagy.
*Keresi meg újból a másikat, hogy a szemébe vághassa a véleményét. Egyelőre csupán annyit tesz, hogy az ágy szélére ül, de most már nem engedi el Envyr tekintetét.*
- Mikor együtt voltunk, gyáva voltál csak egyszer is azt mondani, hogy szeretsz, gyáva voltál őszintén beszélni velem. Mikor elbúcsúztál, csak egy szavadba került volna, hogy veled menjek, de ahhoz is gyáva voltál, ahogy most is az vagy!
*Csak most tűnik fel neki, hogy a félelf menekülőre fogná a dolgot, ezért felkel és az ajtónak támaszkodik, onnan olvas be a másiknak.*
- És mi az a baromság a belekeseredésről, mi? Olyan keserűnek tűntem én neked? Azt hiszed, akkor minden nap mentem volna hozzád? És mi az, hogy nekem más kell? Nem vetted észre, hogy mióta megismertelek, nem érdekelt más? Én nem vigasztalódtam másokkal, mint gondolom te tetted.
*Szúrja oda már csak azért is, mert ez az egy azért tényleg fáj neki. Ettől függetlenül egész végig nem emeli fel a hangját.*
- És igenis biztonságban éreztem magam melletted, ahogy gondoskodtál is rólam, még most is. Ha akartam, ha nem. Úgyhogy ezzel ne takarózz! Sőt, ne add nekem az érzéketlent, azok után, hogy most vallottad be, hogy szeretsz. Amúgy is eleget játszottad nekem a közönyöst, elegem van belőle! Semmit nem tudhatok rólad, semmiről nem beszélsz, mintha semmi közöm nem lenne hozzád, közben meg ilyenek járnak a fejedben.
*Kezdene rá megint a sírásra, de némi szipogás kíséretében még időben abbahagyja és számonkérőn néz a másikra.*
- Tudod mit, nem is kell rákérdeznem, most már tudom, hogy miattam iszol. Mintha ezzel bármit is elintéznél. Envyr, képes vagy gyávaságból eldobni, ami volt? Mi változna ahhoz képest, ami Mederben volt, mi? Ilyen nehezedre esett volna néha odajönni megsimogatni vagy kedves szót szólni? Nem ért volna meg ennyit a kettőnk ügye? Vagy elviselni egy gyereket vagy kettőt? Mások is túlélik, te se halnál bele. Sőt, tudom hogy gondoskodtál volna róluk. Még ha egyedül kellene boldogulnod velük, megértenélek, de tudod, hogy nem hagynálak ott benneteket. Nem is értelek, mitől félsz annyira. Nem hittem volna, hogy Bert bátrabb volt nálad, pedig ez a helyzet. Nem én érdekellek, nem engem féltesz, hanem csak félsz a felelősségtől. Elfogadtad ki vagyok, mivel foglalkoztam, erre egy ilyen egyszerű dologtól megfutamodsz? Tudod mit, nagyon szeretitek a képembe vágni, de most ideje hogy én mondjam: csalódtam benned, azt hittem igazi férfi vagy.
*Adja ki magából utolsó érzelmeit is, ami után más csak a fásult beletörődés marad.*
- Tessék, itt az ajtó. Ha el akarsz menni, menj, dobj el mindent, ha az kell neked. Gondolom majd szépen elmész valami szajhához, még jobban leiszod magad és belefulladsz az önsajnálatba. - *elgondolkodva végigméri még egyszer utoljára, hisz könnyen lehet, hogy ez az utolsó búcsújuk* - Lehet hogy tényleg az lesz a legjobb, ha mindketten eldobjuk az életet, mert így csak kínlódunk. Talán nem is olyan nagy baj, hogy bérbe adtad Árvát. Hátha jó helyre került.- *mosolyodik el szomorkásan.* - Ha most kilépsz, akkor utoljára láttál, elegem van mindenből, nem maradok tovább. Tessék, szabad az út, ezt akartad.
*Lép el az ajtó mellől.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-27 10:05:45
Üzenet elküldve: 2012-10-27 10:05:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Alina szavai teljesen az elevenébe vágnak, érintése pedig szinte perzseli a csupasz bőrét. Ám talán most először, nem a jó értelemben. Mennyire egyszerű lenne, csak szimplán rábólintani egykori párja szavaira.. de nem megy. Ezt már tényleg nem teheti meg vele.*
- A francba az egésszel.
*Morogja bosszúsan, miközben elhúzódik a másik közeléből és kerülve annak tekintetét az ingért nyúl.*
- Szóval az érzelmekről akarsz beszélni, ám legyen. -*kezd bele ahogy kissé bizonytalanul az ágyról is feltápászkodik*- Jól hitted, tényleg beléd szerettem, még ha nem is azonnal, első látásra.. És valóban kerültem mindig a témát, mert utáltam magam érte. Mindent sokkal nehezebbé tett. -*néhány gomb után kelletlenül feladja az inggel való küzdelmet és inkább visszafordul a lány felé*- Ahogy egyre jobban megismertelek, ráébredtem, hogy mellettem soha nem lehetnél igazán boldog. Épp az ilyen dolgok miatt.. család, biztonság, stabilitás, törődés meg ez a kedvesség is amit mindig hiányolsz.. ezeket akkoriban sem tudtam neked maradéktalanul megadni,és ezzel teljesen tisztában voltam. Mégsem tudtalak elengedni, mert nekem jó volt, így inkább próbáltam egyszerűen csak nem törődni a tudattal, hogy előbb utóbb meg fogsz keseredni mellettem.. Amikor pedig elhagytál, baromi jó volt egyedül rád hárítani az egészet, holott a lelkem mélyén akkor is tudtam, hogy talán így jársz a legjobban. Igazából nekem kellett volna már megtenni ezt a lépést, de túl gyenge, ás önző voltam hozzá. -*keserűen elvigyorodik, ahogy eszébe jut az oly sokat emlegetett "önző dög" kifejezés*- Ó, igen. Ha nem is túl sok mindenben, de azért van pár dolog amikben érdemes lett volna a drágalátos barátnőcskédre hallgatnod.
*Elfordítja a tekintetét és tart egy kis szünetet, hogy összeszedje az össze vissza csapongó gondolatait. Legszívesebben a falba verné a fejét, hátha azzal enyhíti a fejében lévő zubogást, ám végül erőt vesz magán és kényszeredetten ismét megkeresi a barna szempárt.*
- Most már érted miért vetettem fel reggel, hogy jobb, ha külön válnak az útjaink? Hát ezért.. Még mindig akarlak, és pontosan tudtam, hogy ha elég sokat leszek a közeledben - pláne részegen, ami manapság elég gyakori jelenség - nem fogom tudni megállni, hogy újra ki ne kezdjek veled. Akár csak egy éjszaka erejéig is. Szerencse, hogy még időben emlékeztettél a hiányosságaimra, bár még így is ki fogom nyírni magam, ha egyszer kijózanodok. Az biztos..
*Forgatja meg a szemeit fejcsóválva, majd megkeresi a földön hányódó, elnyűtt bakancsait is. Bárcsak egyszerűen el tudna süllyedni innen a fenébe.*
- Neked egy olyasvalakire van szükséged, aki állandóan körülvesz szeretettel, megajándékoz néhány zajos kölyökkel, s mindehhez egy biztos hátteret is tud nyújtani. Nekem pedig nem kell több annál, mint hogy esténként valami nő széttegye előttem a lábait. Ez a nyers igazság.
*Foglalja össze röviden és tömören a helyzetet, megadva ezzel a végső kegyelemdöfést ebbe az egész elcseszett.. nem is tudja mibe.*
- Nem köthetlek magamhoz újra, hogy megint belerángassalak egy jövő nélküli kapcsolatba. Ahhoz már túl sokat jelentesz számomra. Gyűlölném magam miatta.
*Nem mintha ezek a szavak már túl sokat szépítenének ezen a képtelen szituáción, de úgy is mindegy. Végighallgatja, hogy ezek után mit vág Alina a fejéhez, bár legszívesebben inkább oda se figyelne rá, csak mielőbb felszívódna. Egek.. tényleg ki fogja nyírni magát, ha mindezek után végre kitisztul a feje..*
- A francba az egésszel.
*Morogja bosszúsan, miközben elhúzódik a másik közeléből és kerülve annak tekintetét az ingért nyúl.*
- Szóval az érzelmekről akarsz beszélni, ám legyen. -*kezd bele ahogy kissé bizonytalanul az ágyról is feltápászkodik*- Jól hitted, tényleg beléd szerettem, még ha nem is azonnal, első látásra.. És valóban kerültem mindig a témát, mert utáltam magam érte. Mindent sokkal nehezebbé tett. -*néhány gomb után kelletlenül feladja az inggel való küzdelmet és inkább visszafordul a lány felé*- Ahogy egyre jobban megismertelek, ráébredtem, hogy mellettem soha nem lehetnél igazán boldog. Épp az ilyen dolgok miatt.. család, biztonság, stabilitás, törődés meg ez a kedvesség is amit mindig hiányolsz.. ezeket akkoriban sem tudtam neked maradéktalanul megadni,és ezzel teljesen tisztában voltam. Mégsem tudtalak elengedni, mert nekem jó volt, így inkább próbáltam egyszerűen csak nem törődni a tudattal, hogy előbb utóbb meg fogsz keseredni mellettem.. Amikor pedig elhagytál, baromi jó volt egyedül rád hárítani az egészet, holott a lelkem mélyén akkor is tudtam, hogy talán így jársz a legjobban. Igazából nekem kellett volna már megtenni ezt a lépést, de túl gyenge, ás önző voltam hozzá. -*keserűen elvigyorodik, ahogy eszébe jut az oly sokat emlegetett "önző dög" kifejezés*- Ó, igen. Ha nem is túl sok mindenben, de azért van pár dolog amikben érdemes lett volna a drágalátos barátnőcskédre hallgatnod.
*Elfordítja a tekintetét és tart egy kis szünetet, hogy összeszedje az össze vissza csapongó gondolatait. Legszívesebben a falba verné a fejét, hátha azzal enyhíti a fejében lévő zubogást, ám végül erőt vesz magán és kényszeredetten ismét megkeresi a barna szempárt.*
- Most már érted miért vetettem fel reggel, hogy jobb, ha külön válnak az útjaink? Hát ezért.. Még mindig akarlak, és pontosan tudtam, hogy ha elég sokat leszek a közeledben - pláne részegen, ami manapság elég gyakori jelenség - nem fogom tudni megállni, hogy újra ki ne kezdjek veled. Akár csak egy éjszaka erejéig is. Szerencse, hogy még időben emlékeztettél a hiányosságaimra, bár még így is ki fogom nyírni magam, ha egyszer kijózanodok. Az biztos..
*Forgatja meg a szemeit fejcsóválva, majd megkeresi a földön hányódó, elnyűtt bakancsait is. Bárcsak egyszerűen el tudna süllyedni innen a fenébe.*
- Neked egy olyasvalakire van szükséged, aki állandóan körülvesz szeretettel, megajándékoz néhány zajos kölyökkel, s mindehhez egy biztos hátteret is tud nyújtani. Nekem pedig nem kell több annál, mint hogy esténként valami nő széttegye előttem a lábait. Ez a nyers igazság.
*Foglalja össze röviden és tömören a helyzetet, megadva ezzel a végső kegyelemdöfést ebbe az egész elcseszett.. nem is tudja mibe.*
- Nem köthetlek magamhoz újra, hogy megint belerángassalak egy jövő nélküli kapcsolatba. Ahhoz már túl sokat jelentesz számomra. Gyűlölném magam miatta.
*Nem mintha ezek a szavak már túl sokat szépítenének ezen a képtelen szituáción, de úgy is mindegy. Végighallgatja, hogy ezek után mit vág Alina a fejéhez, bár legszívesebben inkább oda se figyelne rá, csak mielőbb felszívódna. Egek.. tényleg ki fogja nyírni magát, ha mindezek után végre kitisztul a feje..*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-25 18:58:28
Üzenet elküldve: 2012-10-25 18:58:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Úgy tűnik, mégis jól ismeri Envyrt, és mégsem fordult ki magából teljesen a férfi, még az ital hatására sem, mivel enged a kérésnek. A hitetlenkedő kérdés hallatán csak fáradtan felsóhajt. Hát igen, azért csodákat továbbra sem kellene számítani.*
- Nem is tudom. Talán azért, mert már vagy egy éve nem vagyunk együtt, részeg vagy és se szó, se beszéd belevágtál a dolgok közepébe.
*Magyarázza türelmesen a mellette könyöklőnek, és közben beletúr a fekete bozontba tovább borzolva azt. Ám sajnos más sem nagyon változott, mint azt a férfi reakcióiból kiviláglik. Már éppen megerősítené, hogy nem, tényleg nem bánná, ha mindent újrakezdenének, de Envyr következő gunyoros célozgatása valahogy elveszi ettől a kedvét. Ha nem jogos szemrehányással fejeződne be a mondat, akkor nem is teketóriázna sokat, hogy közölje a véleményét, de így nem sieti el a választ, hanem alaposan átgondolja. Most hogy nem érzi a férfi közelségét, elmaradnak a finom csókok és simítások, rögtön jelentkezik a hiányérzet. Az esze ugyan őrlődik a lehetőségek között, de a teste egyértelműen a folytatást választaná.
Szinte fásultan fekszik vissza előbbi helyére, gondterhelten takarja el lehunyt szemeit alkarjával, míg megpróbálja összeszedni gondolatait. Hisz úgyis meghallja, ha Envyr újból mocorogni kezdene. És sajnos nem sokáig elmélkedhet, mert érkezik is a kegyelemdöfés, ami már tényleg sok a lánynak. Ökölbe szorul a keze egy pillanatra, de végül mégis visszanyeli első sértettségét.
Lassan ő is feltérdel, hogy kissé oldalról, de a félelffel szembe ülhessen. Most látja csak meg a kényszeredett mosolyra hajazó felfelé görbülő szájat. Ezt a falnak támaszkodó tartást is látta már… Ráadásul képes meztelen háttal búslakodni-hergelni, már csak valami tüdőgyulladás hiányzik a boldogságukhoz. A fene megette az ilyen gyógyítót! Nem is csoda, hogy Alina első szavai türelmetlenre sikerednek.*
- Én nem meglátni akarom, hogy mi lesz, hanem biztosra tudni. Ezt meg tedd az oldaladhoz - *kotorja elő jó karjával ellentmondást nem tűrően az egyik párnát és gyömöszöli a hideg fal és a férfi oldala közé. Egy pillanatra elégedetten szemléli művét, ami a kedélyén is sokat javít. Ahogy a jól ismert hosszan húzódó heg látványa is lecsendesíti és emlékeket ébreszt benne. *
- Most miért csinálod ezt? Igazad van, tényleg helytelen volt, amit tettem, de már ezerszer elmagyaráztam miért történt. - *néz búsan a másik szemeibe.* - És ebben te is hibás voltál. - *húzódik közelebb, mert nem állja meg, hogy legalább az arcát ne simogassa meg vigaszképpen.* - Mondd csak, miért mindig nekem kellett kuncsorognom egy kis kedvességért, hmm? Emlékszel mit mondtál legelső éjjel? Hogy még túl korai érzelmekről beszélni. Utána még ennyit se. Pedig azt hiszem, szerettél a magad módján. - *követi ujjaival a határozott arcélet, míg a múlton gondolkozik.* - És az nem válasz, hogy „ilyen vagyok és kész”.
- Ami pedig a holnapot és kettőnket illeti… - *ér a vállakhoz a keze, de szemei továbbra sem fordítja el a férfiétól.* - Én nem ezt szeretném és nem így. Hanem igen, jó lenne mindent elölről kezdeni, hogy minden olyan legyen, mint régen, sőt jobb. - *ujjai ekkor már a sebhely jól ismert vonalát követik, mint azelőtt annyiszor. És mint régen, most is ellágyul tőle.* - Mondd Envyr, tényleg olyan szörnyű lenne, ha komolyan újrakezdenénk? Nem lenne jó újból együtt lenni, de most tényleg együtt élni egy saját kis házban? Ha lenne egy otthonunk, ahova hazamehetünk, később gyerekek… - *indul el a szívós hasizmok irányába a keze, de idejében észreveszi a turpisságot és visszahúzza a félelf derekához, hogy ott végre megállapodjon.* - Tényleg olyan kibírhatatlan lenne?
*Kérdezi inkább magától, és most már vigyáz, nehogy túlzottan elragadtassa magát és a nagy ábrándozásban megcsókolja a másikat.*
- Nem is tudom. Talán azért, mert már vagy egy éve nem vagyunk együtt, részeg vagy és se szó, se beszéd belevágtál a dolgok közepébe.
*Magyarázza türelmesen a mellette könyöklőnek, és közben beletúr a fekete bozontba tovább borzolva azt. Ám sajnos más sem nagyon változott, mint azt a férfi reakcióiból kiviláglik. Már éppen megerősítené, hogy nem, tényleg nem bánná, ha mindent újrakezdenének, de Envyr következő gunyoros célozgatása valahogy elveszi ettől a kedvét. Ha nem jogos szemrehányással fejeződne be a mondat, akkor nem is teketóriázna sokat, hogy közölje a véleményét, de így nem sieti el a választ, hanem alaposan átgondolja. Most hogy nem érzi a férfi közelségét, elmaradnak a finom csókok és simítások, rögtön jelentkezik a hiányérzet. Az esze ugyan őrlődik a lehetőségek között, de a teste egyértelműen a folytatást választaná.
Szinte fásultan fekszik vissza előbbi helyére, gondterhelten takarja el lehunyt szemeit alkarjával, míg megpróbálja összeszedni gondolatait. Hisz úgyis meghallja, ha Envyr újból mocorogni kezdene. És sajnos nem sokáig elmélkedhet, mert érkezik is a kegyelemdöfés, ami már tényleg sok a lánynak. Ökölbe szorul a keze egy pillanatra, de végül mégis visszanyeli első sértettségét.
Lassan ő is feltérdel, hogy kissé oldalról, de a félelffel szembe ülhessen. Most látja csak meg a kényszeredett mosolyra hajazó felfelé görbülő szájat. Ezt a falnak támaszkodó tartást is látta már… Ráadásul képes meztelen háttal búslakodni-hergelni, már csak valami tüdőgyulladás hiányzik a boldogságukhoz. A fene megette az ilyen gyógyítót! Nem is csoda, hogy Alina első szavai türelmetlenre sikerednek.*
- Én nem meglátni akarom, hogy mi lesz, hanem biztosra tudni. Ezt meg tedd az oldaladhoz - *kotorja elő jó karjával ellentmondást nem tűrően az egyik párnát és gyömöszöli a hideg fal és a férfi oldala közé. Egy pillanatra elégedetten szemléli művét, ami a kedélyén is sokat javít. Ahogy a jól ismert hosszan húzódó heg látványa is lecsendesíti és emlékeket ébreszt benne. *
- Most miért csinálod ezt? Igazad van, tényleg helytelen volt, amit tettem, de már ezerszer elmagyaráztam miért történt. - *néz búsan a másik szemeibe.* - És ebben te is hibás voltál. - *húzódik közelebb, mert nem állja meg, hogy legalább az arcát ne simogassa meg vigaszképpen.* - Mondd csak, miért mindig nekem kellett kuncsorognom egy kis kedvességért, hmm? Emlékszel mit mondtál legelső éjjel? Hogy még túl korai érzelmekről beszélni. Utána még ennyit se. Pedig azt hiszem, szerettél a magad módján. - *követi ujjaival a határozott arcélet, míg a múlton gondolkozik.* - És az nem válasz, hogy „ilyen vagyok és kész”.
- Ami pedig a holnapot és kettőnket illeti… - *ér a vállakhoz a keze, de szemei továbbra sem fordítja el a férfiétól.* - Én nem ezt szeretném és nem így. Hanem igen, jó lenne mindent elölről kezdeni, hogy minden olyan legyen, mint régen, sőt jobb. - *ujjai ekkor már a sebhely jól ismert vonalát követik, mint azelőtt annyiszor. És mint régen, most is ellágyul tőle.* - Mondd Envyr, tényleg olyan szörnyű lenne, ha komolyan újrakezdenénk? Nem lenne jó újból együtt lenni, de most tényleg együtt élni egy saját kis házban? Ha lenne egy otthonunk, ahova hazamehetünk, később gyerekek… - *indul el a szívós hasizmok irányába a keze, de idejében észreveszi a turpisságot és visszahúzza a félelf derekához, hogy ott végre megállapodjon.* - Tényleg olyan kibírhatatlan lenne?
*Kérdezi inkább magától, és most már vigyáz, nehogy túlzottan elragadtassa magát és a nagy ábrándozásban megcsókolja a másikat.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-25 18:50:27
Üzenet elküldve: 2012-10-25 18:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Arana //
*Alaposan megszemléli a nőt, most már közelről is. A jégkék íriszek végigpásztázzák, gusztálják a kerekded vonalakat, az ében hajtincseket, a mosolygós ajkakat. Nagyon is kedvére valónak tűnik mindez.*
-Szóval az sem zavarja, ha a társaságát kívánom…
*Állapítja meg kihívóan a tényeket. Aztán rögtön csorba is esik jó modorán. Annyira belefeledkezett a párduc kecses idomaiba, hogy a saját nevéről is elfeledkezett. Hamar igyekszik jóvátenni a dolgot.*
-Bocsásson meg, kisasszony, annyira elvarázsolt kegyed bája, hogy még a jó modorról is elfeledkeztem.
*Vallja be férfiasan a tényállást.*
-A nevem Kelash Zhaughwar.
*Feláll ismét és villant egy csibészes mosolyt Aranára, majd kezének félreérthetetlen mozdulatával a kezét kéri. Ha megkapja a finom, puha végtagot, akkor néhány milliméterre emeli ajkai felé és finom csókot lehel rá. Előbb csak pillantását emeli fel, fékevesztett pajzánul, majd csak később fejét is és visszaül a helyére, a puha kacsót lágyan engedi kisiklani a saját, jóval nagyobb, munkától edzett kezéből.*
-Arana, milyen kedves név.
*Bókol tovább.*
-Mondja csak, ismerős a környéken? Mit érdemes errefelé megnéznie egy vándornak?
*Kezdeményez társalgást, mely talán oldja a hangulatot.*
-Meghívhatom egy italra?
*Alaposan megszemléli a nőt, most már közelről is. A jégkék íriszek végigpásztázzák, gusztálják a kerekded vonalakat, az ében hajtincseket, a mosolygós ajkakat. Nagyon is kedvére valónak tűnik mindez.*
-Szóval az sem zavarja, ha a társaságát kívánom…
*Állapítja meg kihívóan a tényeket. Aztán rögtön csorba is esik jó modorán. Annyira belefeledkezett a párduc kecses idomaiba, hogy a saját nevéről is elfeledkezett. Hamar igyekszik jóvátenni a dolgot.*
-Bocsásson meg, kisasszony, annyira elvarázsolt kegyed bája, hogy még a jó modorról is elfeledkeztem.
*Vallja be férfiasan a tényállást.*
-A nevem Kelash Zhaughwar.
*Feláll ismét és villant egy csibészes mosolyt Aranára, majd kezének félreérthetetlen mozdulatával a kezét kéri. Ha megkapja a finom, puha végtagot, akkor néhány milliméterre emeli ajkai felé és finom csókot lehel rá. Előbb csak pillantását emeli fel, fékevesztett pajzánul, majd csak később fejét is és visszaül a helyére, a puha kacsót lágyan engedi kisiklani a saját, jóval nagyobb, munkától edzett kezéből.*
-Arana, milyen kedves név.
*Bókol tovább.*
-Mondja csak, ismerős a környéken? Mit érdemes errefelé megnéznie egy vándornak?
*Kezdeményez társalgást, mely talán oldja a hangulatot.*
-Meghívhatom egy italra?
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-25 14:28:44
Üzenet elküldve: 2012-10-25 14:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A dorgálásra már valóban nem szólal meg újból, hisz tényleg nem talál semmit amivel visszavághatna. Egy bosszús sóhajjal le is zárja magában a témát, s inkább a lehetséges menekülési útvonalak körül kezdenek el forogni megfáradt agytekervényei. Ami persze hamar meg lett hiúsítva, egy egész váratlan végkifejlettel megspékelve.
Nehezen jutnak el a füléig a lány szavai, aminek az a roppant egyszerű oka, hogy legszívesebben egyáltalán nem hallotta volna meg őket. Az egyetlen dolog, amit jelen pillanatban szeretett volna, ha zavartalanul belefeledkezhet abba a fajta érzékiségbe, amit csak Alina közelsége tud kiváltani belőle. A tarkóján érződő sürgető érintés azonban hamar egyértelművé teszi, hogy neki itt nem sok nyugta lesz, amíg a másik fél ki nem csicsergi magát.*
- Nahát.. ki hitte volna.
*Suttogja kelletlenül, ám ugyanakkor megadóan annak nyakába, mielőtt mellé könyökölve felemeli a tekintetét, hogy az aztán újra összekapcsolódjon a barna szempárral. Semmi kedve beszélgetni, gondolkodni meg még annyira sem, s ezt bizony nem nehéz kiolvasni a világos árnyalatú szemekből. Az első megjegyzést követően ugyan kissé feljebb vándorolnak a férfi szemöldökei, de ezt leszámítva meg sem rezzen.*
- Ugyan miért tenne ilyet? Főleg, hogy érezhetően neki sincs ellenére a kezdeményezés..
*Enged végül mégis szabadjára egy színtelen félmosolyt, amit aztán a lány elég hamar lemos a képéről a következő monológjával. Na ennyit az abbéli reményeiből, hogy valami módon könnyedén átblicceli ezt a trécselést. Muszáj kicsit megerőltetni magát, hogy összerakosgassa az alkoholtól eltompult fejében az elhangzottakat, és ezért nem is szólal meg rögtön. No meg részben azért sem mert nagyon is élvezi a másik simogatását, ami legalább egy kicsit kiengeszteli ezért az egész közjátékért. De amikor végre kinyitja a száját, akkor sem húzza az időt fölösleges mellébeszéléssel.*
- Szóval nem bánnád, ha újrakezdenénk, hm?
*Foglalja össze igen csak dióhéjban Alina mondandóját, majd elvigyorodik és oldalát az ágy melletti falnak döntve felül.*
- Ha így van, akkor viszont itt a remek alkalom, hogy megmutasd mennyire akarod ezt az egészet.. nem igaz, kedvesem? Ha elég ügyes vagy talán tényleg sikerült elfeledtetned velem, hogy miként adtad ki az utam egykor.
*Mondja, a szavai mögött rejlő keserűséget leplezetlen gúnnyal kompenzálva. A távolság és a gyér megvilágítás miatt nehéz most bármit is kiolvasni a félelf tekintetéből, de azaz egy biztos, hogy egy pillanatra sem veszi le őket a másikról.*
- Ami meg a holnapot illeti.. nos, majd meglátjuk mi lesz.
*Teszi még hozzá nem túl bőbeszédűen, bár tekintve, hogy milyen másnapos lesz akkor, talán mégis a távolságtartással járna a legjobban a lány. Ezt azonban már inkább nem mondja ki, ahogy nem is tesz további mozdulatot azon kívül, hogy a fejét is a hűs falhoz dönti, s a korábbi, arcára fagyott mosollyal egyetemben, érezhető várakozással néz a másik irányába. Valóban kíváncsi rá, hogy mit lép, vagy éppen miként futamodik meg.*
Nehezen jutnak el a füléig a lány szavai, aminek az a roppant egyszerű oka, hogy legszívesebben egyáltalán nem hallotta volna meg őket. Az egyetlen dolog, amit jelen pillanatban szeretett volna, ha zavartalanul belefeledkezhet abba a fajta érzékiségbe, amit csak Alina közelsége tud kiváltani belőle. A tarkóján érződő sürgető érintés azonban hamar egyértelművé teszi, hogy neki itt nem sok nyugta lesz, amíg a másik fél ki nem csicsergi magát.*
- Nahát.. ki hitte volna.
*Suttogja kelletlenül, ám ugyanakkor megadóan annak nyakába, mielőtt mellé könyökölve felemeli a tekintetét, hogy az aztán újra összekapcsolódjon a barna szempárral. Semmi kedve beszélgetni, gondolkodni meg még annyira sem, s ezt bizony nem nehéz kiolvasni a világos árnyalatú szemekből. Az első megjegyzést követően ugyan kissé feljebb vándorolnak a férfi szemöldökei, de ezt leszámítva meg sem rezzen.*
- Ugyan miért tenne ilyet? Főleg, hogy érezhetően neki sincs ellenére a kezdeményezés..
*Enged végül mégis szabadjára egy színtelen félmosolyt, amit aztán a lány elég hamar lemos a képéről a következő monológjával. Na ennyit az abbéli reményeiből, hogy valami módon könnyedén átblicceli ezt a trécselést. Muszáj kicsit megerőltetni magát, hogy összerakosgassa az alkoholtól eltompult fejében az elhangzottakat, és ezért nem is szólal meg rögtön. No meg részben azért sem mert nagyon is élvezi a másik simogatását, ami legalább egy kicsit kiengeszteli ezért az egész közjátékért. De amikor végre kinyitja a száját, akkor sem húzza az időt fölösleges mellébeszéléssel.*
- Szóval nem bánnád, ha újrakezdenénk, hm?
*Foglalja össze igen csak dióhéjban Alina mondandóját, majd elvigyorodik és oldalát az ágy melletti falnak döntve felül.*
- Ha így van, akkor viszont itt a remek alkalom, hogy megmutasd mennyire akarod ezt az egészet.. nem igaz, kedvesem? Ha elég ügyes vagy talán tényleg sikerült elfeledtetned velem, hogy miként adtad ki az utam egykor.
*Mondja, a szavai mögött rejlő keserűséget leplezetlen gúnnyal kompenzálva. A távolság és a gyér megvilágítás miatt nehéz most bármit is kiolvasni a félelf tekintetéből, de azaz egy biztos, hogy egy pillanatra sem veszi le őket a másikról.*
- Ami meg a holnapot illeti.. nos, majd meglátjuk mi lesz.
*Teszi még hozzá nem túl bőbeszédűen, bár tekintve, hogy milyen másnapos lesz akkor, talán mégis a távolságtartással járna a legjobban a lány. Ezt azonban már inkább nem mondja ki, ahogy nem is tesz további mozdulatot azon kívül, hogy a fejét is a hűs falhoz dönti, s a korábbi, arcára fagyott mosollyal egyetemben, érezhető várakozással néz a másik irányába. Valóban kíváncsi rá, hogy mit lép, vagy éppen miként futamodik meg.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-24 15:50:11
Üzenet elküldve: 2012-10-24 15:50:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kelash//
*Mikor a férfi odaállít hozzá, mosolyogva válaszol neki.*
- Nem zavar, ha egyedül vagyok, de üljön csak ide nyugodtan.
*Tetszik neki, hogy van elég mersze a sötételfnek "odatolakodnia" hozzá. Amint leül a férfi, még bekap egy falatot az ételből, majd ismét megszólal.*
- Nos, ha már úgyis ideült, esetleg a nevét is elárulhatná.*Mosolyog ismét rá a drow-ra.*Az én nevem Arana Kiara Blisk. De szólítson csak nyugodtan Aranának.*Még mindig felfelé görbül a szája.*Ó, és nyugodtan tegeződhetünk, ha úgy jobban tetszik.*Teszi hozzá, aztán újra enni kezd, közben pedig kíváncsian nézi a férfit, várja válaszát.*
*Mikor a férfi odaállít hozzá, mosolyogva válaszol neki.*
- Nem zavar, ha egyedül vagyok, de üljön csak ide nyugodtan.
*Tetszik neki, hogy van elég mersze a sötételfnek "odatolakodnia" hozzá. Amint leül a férfi, még bekap egy falatot az ételből, majd ismét megszólal.*
- Nos, ha már úgyis ideült, esetleg a nevét is elárulhatná.*Mosolyog ismét rá a drow-ra.*Az én nevem Arana Kiara Blisk. De szólítson csak nyugodtan Aranának.*Még mindig felfelé görbül a szája.*Ó, és nyugodtan tegeződhetünk, ha úgy jobban tetszik.*Teszi hozzá, aztán újra enni kezd, közben pedig kíváncsian nézi a férfit, várja válaszát.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:15:43
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:15:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Aggódva figyeli Envyr készülődését, aki mindenáron sebet akar kötözni. Pedig az állapotát elnézve Alina nem sok jót vár a kezeléstől. Idegesen nyel egyet, míg lekerül róla a kötés, ám szerencsére kellemesen csalódik. A félelf sokáig piszmog ugyan, de inkább fázik egy kicsit mintsem valami baj történjen. Közben oda-odapislant vállára, ami mintha már jobb állapotban lenne a tegnapinál. Igaz, a férfi nagyon csendesen tesz-vesz, de csak megemlítené, ha üszkösödne a seb vagy bármi gond lenne… Legalábbis remélhetőleg így tenne. Csendben kucorog hát a késői órán és próbál nem elszenderedni a nyugodt csöndben. A majdnem idill egyetlen szépséghibája az Envyrből áradó piaszag, ami innen közelről még erőteljesebben érződik.*
- Kész?
*Kérdez rá biztos ami biztos alapon, mikor a félelf hátradől. És mikor nem várható újabb kínzásra alkalmat adó kezelés-kötözés, akkor szabadjára ereszti az aggodalmait. Először úgy tűnik, hatottak a szavai, ő maga is ellágyul, mikor Envyr arcán megjelenik az a régen látott kedves kifejezés, ami már annyira hiányzott. Ám hamar kiderül, hogy előre ivott a medve bőrére, volt kedvese legalább olyan keményfejű egyes dolgokban, mint azelőtt. Mivel biztos az igazában, gond nélkül állja a haragos tekintetet. Még szép, hiszen ez is csak az ő igazát bizonyítja, ahogy az is, ami talán először történik meg velük: a férfinak kell elfordítani a fejét. Más körülmények között biztos minden cseppjét kiélvezné győzelmének, de most túlzottan is komoly baj van, ráadásul az elkeseredett kitörés is inkább a sajnálatát élesztette fel, nem a dühét.*
- Nem vagy semmilyen rakás szerencsétlenség. Még nem. És ha összekapod magad, nem is leszel az. - *Igazítja helyre szelíden. De azért ő sem egy földre szánt jóságos isten, hogy legalább egy kicsit szigorúbbra ne vegye a hangnemet.* - És ne gyere azzal a szánalmas hazugsággal, hogy nem érdekel. Látom rajtad, hogy bánt. És ne is próbálj nekem mást bebeszélni. Nna.
*Zárja le a megszokott módon részéről a vitát, hiszen a vak is láthatja, hogy most bizony neki van igaza. De nem erőlteti tovább a témát, inkább segíteni próbál ennek a makacs hegyesfülűnek, aki olyan összeroskadva ül mellette. Még szép, hogy nem engedi el ilyen állapotban, főleg nem azok után amit egykor és most is jelent számára.
Elégedetten nyugtázza, hogy a félelfnek végre megjött a józan esze, és hallgat az okos szóra, ám mikor egyszer csak ő is ágyon találja magát, rájön, hogy megint korán örült. A szemébe vágott „hálás” köszönetre először csak pislog meglepetésében, és mire szóra nyitná a száját, már érzi is az oldalán végigfutó simogatást, ami határozottan jólesik neki, főleg mert Envyrtől származik. A kellemesen bizsergető csókra ellazulva lehunyja szemét pár pillanatra, keze akaratlanul is végigfut a másik hátán, míg a tarkót fedő dús hajhoz nem ér; ám a férfi határozottsága és szavai alapján tudja, hogy ha most nem lép, akkor már nagyon nehéz lesz leállítani. Egy lemondó sóhajjal erőt gyűjt.*
- Envyr, figyel ide, mondani akarok valamit.
*Próbálja szóval rábírni a félelfet, hogy felnézzen, de ha ez kevésnek bizonyul, akkor kénytelen egy nem túl elegáns megoldáshoz fordulni. Beletúr a fekete tincsekbe és óvatosan hátrahúzza a férfi fejét. Remélhetőleg a másik elérti a célzást, nem kell fájdalmat okoznia neki, hiszen nem ez a célja. Csak akkor van értelme megszólalnia, ha sikerül magára vonni a szürke szemeket.*
- Megmondjam, mit csinálna most a helyemben egy „normális nő”? Szentimentálisan belédnyomná a térdét és utána anyáskodva borogatna egész éjjel.
*A csípős szavak ellenére hangja meglepően nyugodt, szinte elnéző. Mivel kezét továbbra is a férfi tarkóján tartja, így csak akkor tud felkönyökölni, ha a félelf elhúzódik. Őt sem hagyja hidegen volt párja közelsége, le se tudná tagadni, hogy így van, de legalább egyiküknek meg kell próbálni észnél lenni. Maga is meglepődik azon, hogy Envyrnél még a közéjük furakodó italszag sem zavarja, pedig más férfit még a szobából is kitessékelne, de legalábbis egy ilyen kezdeményezés után nem várakozna ilyen türelmesen és kérdés sem lett volna, hogy megpróbálja-e leállítani.*
- Próbálj meg tisztán gondolkozni. Ha teljesen józan lennél, vagy ha újrakezdtük volna, én sem bánnám a dolgot, de így… Ittál, megkívántál, megkapsz és utána? Mi lesz reggel? Hogyan tovább? Szerinted nekem milyen lenne, ha ezek után reggel megint távolságtartó leszel vagy sóhajtozva kötelességből maradsz velem? Érted mit mondok?
*Figyeli a férfi reakcióit és hogy vajon egyáltalán odafigyel-e a szavaira. Semmi ellenségesség nincs hangjában, sőt beszéd közben néha engesztelőn megsimogatja Envyrt, aki ki tudja, hogy értékeli-e a gesztust vagy sem.*
- Kész?
*Kérdez rá biztos ami biztos alapon, mikor a félelf hátradől. És mikor nem várható újabb kínzásra alkalmat adó kezelés-kötözés, akkor szabadjára ereszti az aggodalmait. Először úgy tűnik, hatottak a szavai, ő maga is ellágyul, mikor Envyr arcán megjelenik az a régen látott kedves kifejezés, ami már annyira hiányzott. Ám hamar kiderül, hogy előre ivott a medve bőrére, volt kedvese legalább olyan keményfejű egyes dolgokban, mint azelőtt. Mivel biztos az igazában, gond nélkül állja a haragos tekintetet. Még szép, hiszen ez is csak az ő igazát bizonyítja, ahogy az is, ami talán először történik meg velük: a férfinak kell elfordítani a fejét. Más körülmények között biztos minden cseppjét kiélvezné győzelmének, de most túlzottan is komoly baj van, ráadásul az elkeseredett kitörés is inkább a sajnálatát élesztette fel, nem a dühét.*
- Nem vagy semmilyen rakás szerencsétlenség. Még nem. És ha összekapod magad, nem is leszel az. - *Igazítja helyre szelíden. De azért ő sem egy földre szánt jóságos isten, hogy legalább egy kicsit szigorúbbra ne vegye a hangnemet.* - És ne gyere azzal a szánalmas hazugsággal, hogy nem érdekel. Látom rajtad, hogy bánt. És ne is próbálj nekem mást bebeszélni. Nna.
*Zárja le a megszokott módon részéről a vitát, hiszen a vak is láthatja, hogy most bizony neki van igaza. De nem erőlteti tovább a témát, inkább segíteni próbál ennek a makacs hegyesfülűnek, aki olyan összeroskadva ül mellette. Még szép, hogy nem engedi el ilyen állapotban, főleg nem azok után amit egykor és most is jelent számára.
Elégedetten nyugtázza, hogy a félelfnek végre megjött a józan esze, és hallgat az okos szóra, ám mikor egyszer csak ő is ágyon találja magát, rájön, hogy megint korán örült. A szemébe vágott „hálás” köszönetre először csak pislog meglepetésében, és mire szóra nyitná a száját, már érzi is az oldalán végigfutó simogatást, ami határozottan jólesik neki, főleg mert Envyrtől származik. A kellemesen bizsergető csókra ellazulva lehunyja szemét pár pillanatra, keze akaratlanul is végigfut a másik hátán, míg a tarkót fedő dús hajhoz nem ér; ám a férfi határozottsága és szavai alapján tudja, hogy ha most nem lép, akkor már nagyon nehéz lesz leállítani. Egy lemondó sóhajjal erőt gyűjt.*
- Envyr, figyel ide, mondani akarok valamit.
*Próbálja szóval rábírni a félelfet, hogy felnézzen, de ha ez kevésnek bizonyul, akkor kénytelen egy nem túl elegáns megoldáshoz fordulni. Beletúr a fekete tincsekbe és óvatosan hátrahúzza a férfi fejét. Remélhetőleg a másik elérti a célzást, nem kell fájdalmat okoznia neki, hiszen nem ez a célja. Csak akkor van értelme megszólalnia, ha sikerül magára vonni a szürke szemeket.*
- Megmondjam, mit csinálna most a helyemben egy „normális nő”? Szentimentálisan belédnyomná a térdét és utána anyáskodva borogatna egész éjjel.
*A csípős szavak ellenére hangja meglepően nyugodt, szinte elnéző. Mivel kezét továbbra is a férfi tarkóján tartja, így csak akkor tud felkönyökölni, ha a félelf elhúzódik. Őt sem hagyja hidegen volt párja közelsége, le se tudná tagadni, hogy így van, de legalább egyiküknek meg kell próbálni észnél lenni. Maga is meglepődik azon, hogy Envyrnél még a közéjük furakodó italszag sem zavarja, pedig más férfit még a szobából is kitessékelne, de legalábbis egy ilyen kezdeményezés után nem várakozna ilyen türelmesen és kérdés sem lett volna, hogy megpróbálja-e leállítani.*
- Próbálj meg tisztán gondolkozni. Ha teljesen józan lennél, vagy ha újrakezdtük volna, én sem bánnám a dolgot, de így… Ittál, megkívántál, megkapsz és utána? Mi lesz reggel? Hogyan tovább? Szerinted nekem milyen lenne, ha ezek után reggel megint távolságtartó leszel vagy sóhajtozva kötelességből maradsz velem? Érted mit mondok?
*Figyeli a férfi reakcióit és hogy vajon egyáltalán odafigyel-e a szavaira. Semmi ellenségesség nincs hangjában, sőt beszéd közben néha engesztelőn megsimogatja Envyrt, aki ki tudja, hogy értékeli-e a gesztust vagy sem.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-23 18:29:47
Üzenet elküldve: 2012-10-23 18:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Arana //
*Egész jól alakul az igényei kielégítésére szánt este. A sörét megkapta, a lány pedig kezdetnek visszamosolygott rá.
Felvont szemöldökkel nézi végig a nevetős-fuldoklós tojásevést, készen arra, hogy közbeavatkozzon, ha rosszul alakulnak a dolgok, ám végül nem lesz rá szükség.
~Jajj, csak nem ’szemérmes’ a kicsike?~
Ereszt el egy kósza félmosolyt egy bólintás kíséretében, hogy értette a célzást. Kelasnak nem szokása kertelni, általában elveszi, amit akar. Persze, nem gázol át más lelki világán, de nem fél kimutatni, mit szeretne. Soha nem értette, minek a rengeteg köntörfalazás egy kapcsolatban. Az más kérdés, hogy a leghosszabb együttléte egy lánnyal 3 kerek nap volt. Ki tudja, hogy lesz-e hosszabb?
Néhány pillanatot újra a sörének áldoz, s pár korty után, most fogja a kupát és áttelepszik Arana asztalához.*
-Megengedi?
*Villant sármos mosolyt ezúttal a nő szemébe nézve.*
-Kár volna egy ilyen csinos hölgynek egyedül töltenie az estét.
*Teszi hozzá magyarázatképp, s ha a nő nem tiltakozik nagyon, akkor máris helyet foglal.*
*Egész jól alakul az igényei kielégítésére szánt este. A sörét megkapta, a lány pedig kezdetnek visszamosolygott rá.
Felvont szemöldökkel nézi végig a nevetős-fuldoklós tojásevést, készen arra, hogy közbeavatkozzon, ha rosszul alakulnak a dolgok, ám végül nem lesz rá szükség.
~Jajj, csak nem ’szemérmes’ a kicsike?~
Ereszt el egy kósza félmosolyt egy bólintás kíséretében, hogy értette a célzást. Kelasnak nem szokása kertelni, általában elveszi, amit akar. Persze, nem gázol át más lelki világán, de nem fél kimutatni, mit szeretne. Soha nem értette, minek a rengeteg köntörfalazás egy kapcsolatban. Az más kérdés, hogy a leghosszabb együttléte egy lánnyal 3 kerek nap volt. Ki tudja, hogy lesz-e hosszabb?
Néhány pillanatot újra a sörének áldoz, s pár korty után, most fogja a kupát és áttelepszik Arana asztalához.*
-Megengedi?
*Villant sármos mosolyt ezúttal a nő szemébe nézve.*
-Kár volna egy ilyen csinos hölgynek egyedül töltenie az estét.
*Teszi hozzá magyarázatképp, s ha a nő nem tiltakozik nagyon, akkor máris helyet foglal.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-22 20:46:19
Üzenet elküldve: 2012-10-22 20:46:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szerencsére nem volt szükség Alina felrázására, így csak hagyja magát a székre rogyni és kicsit ellazítani elgémberedett tagjait. Pocsék napja volt, s részben ez is a ludas azért, hogy ma rendesen a pohár fenekére nézett. Most meg már szinte számolja visszafelé magában a másodperceket, hogy vajon mikor fog még Alina is a torkának ugrani valami nevetséges szöveggel.*
- Dolgom volt.
*Vonná meg még vállat is a válasz mellé, ha épp nem az asztalt támasztaná. Most, hogy végre vége a napnak esze ágában sincs újra feleleveníteni. Főleg, hogy már kezd fellélegezni, amiért talán mégis megússza a prédikációt néhány ilyen teljességgel érdektelen kérdéssel, mint amilyen a következő is. Keserűen elvigyorodik.*
- Ah, szóval csak eljárt a szája a kis ütődöttnek. -*emeli fel a fejét a könyöklő keze támaszából, és karjait rezignáltan összefonja a mellkasa előtt*- Igen, bérbe adtam, miért is ne tettem volna? Te most úgyse vehetnéd hasznát, ahogy én se nagyon, így meg legalább nem áll egy helyben egész nap és zabál ki minden vagyonomból.
*Ami pedig a drágalátos húgát meg a fegyvercsapkodást, vagy éppen hajigálást illeti, először csak egy halk sóhajt csal ki a félelfből, de aztán csak nem bírja megjegyzés nélkül hagyni az ügyet.*
- Remélem a sekélyes gondolkozásmódját azért nem vetted teljesen át tőle. Bár tekintve, hogy még életben van a szerencsétlen kölyök, talán nem állsz olyan rosszul..
*Morogja unottan, miközben változatlanul tompa és teljességgel kifejezéstelen tekintettel figyeli miként küzd a másik a gombokkal. Már épp kezdene kiegyenesedni, és megkísérelni betájolni a tegnapról maradt kötszereket, amikor Alina csak elkezdi produkálni magát.*
- Már így is épp eléggé holnap van. Na gyerünk, essünk túl rajta.
*Élénkül fel annyi időre, hogy viszonozni tudja a szigorú pillantást, majd kissé nehézkesen feltápászkodva eltámolyog a mosdótálig, hogy egy kis vizet dörzsöljön az arcába, majd visszafelé összeszedegeti a szükséges felszerelést, és a lány mellé húzva a lámpást megkönnyebbülten visszateszi magát a székre. A kevéske hűs víz nem sokat segített rajta, de szerencsére annyi még kitelik tőle, hogy egy nyavalyás sérülést ellásson. A duzzanat egyébként szinte teljes egészében lelohadt annak a kis helyi kotyvaléknak köszönhetően. A gyógyulás maga még így se lesz sokkal gyorsabb, de legalább a seb se lesz már olyannyira érzékeny, mint korábban. Ezt a jó hírt persze akár kommentálhatná is a másik felé, de olyan szinten nincs kedve beszélgetni, hogy inkább teljes némaságba burkolózva végez az új fedőkötéssel. Még ha jóval lassabban is, mint tegnap este, de a végeredmény ugyanaz.
Ezt a feladatot is letudva fáradtan dől hátra, s a szemeit is lehunyja egy rövid időre, hogy még egy kis lelkierőt gyűjtsön mielőtt továbbáll. A rövid pihenőt azonban hamar félbeszakítja a lány halk hangja, s a lágy érintés nyomán meg szinte akaratlanul is megborzong. Szótlanul hallgatja végig a félig meddig feddő, ugyanakkor aggódó szavakat, amiknek hatására egyfajta furcsa békés nyugalom szállja meg. Egy futó pillanatig valóban úgy érezte magát mintha ez az egész jelenet nem is itt és most, hanem valamikor a múltban játszódna le, amikor még egész más volt minden.. Ennek jeleként egy szemvillanásnyi időre meg is lágyul a tekintete, de aztán szinte azonnal ki is rázza a tompán zúgó fejéből ezeket a gondolatot, s a következő pillanatban inkább már haragosan néz vissza a barna szempárba.*
- Hagyd már ezt az olcsó szentbeszédet arról, hogy milyen voltam egykor, és hogy mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok most ahhoz képest. Képzeld, tudom magamtól is, és mocskosul nem érdekel. Iszom, mert ez kikapcsol, és mert.. sok mindent leegyszerűsít. Megkönnyít. Például elviselni az ehhez hasonló siránkozásokat.
*Elfordul, majd jobbjával az asztalra könyökölve ismét a hajába túr, mert már muszáj volt valahogy kiszabadulnia az őt vizslató szempár tűzvonalából. Végül aztán csak összeszedi magát annyira, hogy nagy nehezen ismét feltápászkodjon, ám Alina még azt a kevéske örömet se hagyja meg neki, hogy megfutamodhasson. Mert az a szomorú igazság, hogy az egyik része nagyon is maradni akar, s ez pedig enged is a finom erőszaknak, ami az ágyra tessékeli. A baj csak az, hogy ez nem a józanabbik része.. Amikor Alina már az ingétől készül diszkréten megszabadítani, nem is bírja tovább kordában tartani magát. Egy határozott mozdulattal megragadja és magához húzza a lányt a derekánál fogva, aki ennek következtében jóformán az ölében köt ki. Mélyen a másik szemébe nézve szólal meg újra.*
- Tényleg segíteni akarsz? Akkor hagyd abba ezt a szentimentális anyáskodást, és viselkedj végre úgy, mint egy normális nő.
*Mondja szinte suttogva, ám mégis egyfajta veszélyes éllel a hangjában. Bal kezét felfuttatja a lány oldalán az ép vállig, majd céltudatosan lenyomja maga mellé az ágyra.*
- Mert nekem inkább arra van szükségem.
*Leheli fölé tornyosulva annak fülébe, majd fejét kissé lehajtva belecsókol a lágy ívű nyakhajlatba. Az amúgy is kábult tudatát most már szinte teljesen betölti a lány közelsége, és a bőréből áradó forróság.*
- Dolgom volt.
*Vonná meg még vállat is a válasz mellé, ha épp nem az asztalt támasztaná. Most, hogy végre vége a napnak esze ágában sincs újra feleleveníteni. Főleg, hogy már kezd fellélegezni, amiért talán mégis megússza a prédikációt néhány ilyen teljességgel érdektelen kérdéssel, mint amilyen a következő is. Keserűen elvigyorodik.*
- Ah, szóval csak eljárt a szája a kis ütődöttnek. -*emeli fel a fejét a könyöklő keze támaszából, és karjait rezignáltan összefonja a mellkasa előtt*- Igen, bérbe adtam, miért is ne tettem volna? Te most úgyse vehetnéd hasznát, ahogy én se nagyon, így meg legalább nem áll egy helyben egész nap és zabál ki minden vagyonomból.
*Ami pedig a drágalátos húgát meg a fegyvercsapkodást, vagy éppen hajigálást illeti, először csak egy halk sóhajt csal ki a félelfből, de aztán csak nem bírja megjegyzés nélkül hagyni az ügyet.*
- Remélem a sekélyes gondolkozásmódját azért nem vetted teljesen át tőle. Bár tekintve, hogy még életben van a szerencsétlen kölyök, talán nem állsz olyan rosszul..
*Morogja unottan, miközben változatlanul tompa és teljességgel kifejezéstelen tekintettel figyeli miként küzd a másik a gombokkal. Már épp kezdene kiegyenesedni, és megkísérelni betájolni a tegnapról maradt kötszereket, amikor Alina csak elkezdi produkálni magát.*
- Már így is épp eléggé holnap van. Na gyerünk, essünk túl rajta.
*Élénkül fel annyi időre, hogy viszonozni tudja a szigorú pillantást, majd kissé nehézkesen feltápászkodva eltámolyog a mosdótálig, hogy egy kis vizet dörzsöljön az arcába, majd visszafelé összeszedegeti a szükséges felszerelést, és a lány mellé húzva a lámpást megkönnyebbülten visszateszi magát a székre. A kevéske hűs víz nem sokat segített rajta, de szerencsére annyi még kitelik tőle, hogy egy nyavalyás sérülést ellásson. A duzzanat egyébként szinte teljes egészében lelohadt annak a kis helyi kotyvaléknak köszönhetően. A gyógyulás maga még így se lesz sokkal gyorsabb, de legalább a seb se lesz már olyannyira érzékeny, mint korábban. Ezt a jó hírt persze akár kommentálhatná is a másik felé, de olyan szinten nincs kedve beszélgetni, hogy inkább teljes némaságba burkolózva végez az új fedőkötéssel. Még ha jóval lassabban is, mint tegnap este, de a végeredmény ugyanaz.
Ezt a feladatot is letudva fáradtan dől hátra, s a szemeit is lehunyja egy rövid időre, hogy még egy kis lelkierőt gyűjtsön mielőtt továbbáll. A rövid pihenőt azonban hamar félbeszakítja a lány halk hangja, s a lágy érintés nyomán meg szinte akaratlanul is megborzong. Szótlanul hallgatja végig a félig meddig feddő, ugyanakkor aggódó szavakat, amiknek hatására egyfajta furcsa békés nyugalom szállja meg. Egy futó pillanatig valóban úgy érezte magát mintha ez az egész jelenet nem is itt és most, hanem valamikor a múltban játszódna le, amikor még egész más volt minden.. Ennek jeleként egy szemvillanásnyi időre meg is lágyul a tekintete, de aztán szinte azonnal ki is rázza a tompán zúgó fejéből ezeket a gondolatot, s a következő pillanatban inkább már haragosan néz vissza a barna szempárba.*
- Hagyd már ezt az olcsó szentbeszédet arról, hogy milyen voltam egykor, és hogy mekkora egy rakás szerencsétlenség vagyok most ahhoz képest. Képzeld, tudom magamtól is, és mocskosul nem érdekel. Iszom, mert ez kikapcsol, és mert.. sok mindent leegyszerűsít. Megkönnyít. Például elviselni az ehhez hasonló siránkozásokat.
*Elfordul, majd jobbjával az asztalra könyökölve ismét a hajába túr, mert már muszáj volt valahogy kiszabadulnia az őt vizslató szempár tűzvonalából. Végül aztán csak összeszedi magát annyira, hogy nagy nehezen ismét feltápászkodjon, ám Alina még azt a kevéske örömet se hagyja meg neki, hogy megfutamodhasson. Mert az a szomorú igazság, hogy az egyik része nagyon is maradni akar, s ez pedig enged is a finom erőszaknak, ami az ágyra tessékeli. A baj csak az, hogy ez nem a józanabbik része.. Amikor Alina már az ingétől készül diszkréten megszabadítani, nem is bírja tovább kordában tartani magát. Egy határozott mozdulattal megragadja és magához húzza a lányt a derekánál fogva, aki ennek következtében jóformán az ölében köt ki. Mélyen a másik szemébe nézve szólal meg újra.*
- Tényleg segíteni akarsz? Akkor hagyd abba ezt a szentimentális anyáskodást, és viselkedj végre úgy, mint egy normális nő.
*Mondja szinte suttogva, ám mégis egyfajta veszélyes éllel a hangjában. Bal kezét felfuttatja a lány oldalán az ép vállig, majd céltudatosan lenyomja maga mellé az ágyra.*
- Mert nekem inkább arra van szükségem.
*Leheli fölé tornyosulva annak fülébe, majd fejét kissé lehajtva belecsókol a lágy ívű nyakhajlatba. Az amúgy is kábult tudatát most már szinte teljesen betölti a lány közelsége, és a bőréből áradó forróság.*
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-22 13:04:02
Üzenet elküldve: 2012-10-22 13:04:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Hangos kiabàlàsra ès dörömbölèsre èbred.*
-Dèl van keljen fel ès takarodjon a szobàbòl, vagy fizesse ki mèg egy èjszakàra!
~ Hmm! Milyen kedves ember a fogadòs, ritkàn èbresztenek ilyen kedvesen.~
*Kinyitja az ajtòt, megtudja a fogadòstol hogy màr hàromszor pròbàlta kelteni a lànya de semmire nem reagàlt, azt hittèk meghalt vagy valami baja van. Az utòbbi idöszakban kihagyott alvàsokat legalàbb bepòtolta, ùgy tünik fàradtabb volt mint ahogy gondolta. Azt a kevèske holmijàt összeszedi, elnèzèst kèr a kellemetlensègekèrt ès tovàbbàll. A következö sarkon megkordult a gyomra. A vacsora kimaradt, ès a nagy kapkodàsban elfelejtett reggelizni. Nincs tömeg a Rumos Ròkalyukban ilyenkor hangulatos kis helynek tünik. Gyorsan megfordul ès visszasiet. *
-Dèl van keljen fel ès takarodjon a szobàbòl, vagy fizesse ki mèg egy èjszakàra!
~ Hmm! Milyen kedves ember a fogadòs, ritkàn èbresztenek ilyen kedvesen.~
*Kinyitja az ajtòt, megtudja a fogadòstol hogy màr hàromszor pròbàlta kelteni a lànya de semmire nem reagàlt, azt hittèk meghalt vagy valami baja van. Az utòbbi idöszakban kihagyott alvàsokat legalàbb bepòtolta, ùgy tünik fàradtabb volt mint ahogy gondolta. Azt a kevèske holmijàt összeszedi, elnèzèst kèr a kellemetlensègekèrt ès tovàbbàll. A következö sarkon megkordult a gyomra. A vacsora kimaradt, ès a nagy kapkodàsban elfelejtett reggelizni. Nincs tömeg a Rumos Ròkalyukban ilyenkor hangulatos kis helynek tünik. Gyorsan megfordul ès visszasiet. *
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-21 21:14:43
Üzenet elküldve: 2012-10-21 21:14:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kelash figyelmébe//
*Érzi, hogy figyelik, ezért újra szétnéz és bizony hamar meg is találja az őt néző férfit, aki nem más, mint egy fehér bozontú sötételf.~Hmm...Nem rossz!~Méri végig a férfit, aki kortyol a kupájából, majd jég kék szemével egy kacsintást küld a nő felé. Ő ezt csupán egy mosollyal viszonozza és folytatja a levese elfogyasztását. Igen, sejti, mi is járhat a férfi eszében. Nagyon is jól tudja, hiszen elég sok férfitól kapott már ilyesfajta ajánlatokat az évek során. Mikor a levessel végzett és ismét felnéz, látja, hogy a drow még mindig felé néz, bár egy kissé lentebb. Majdnem kitör belőle a nevetés, mikor tudatosul benne, hogy a másik a melleit bámulja, ebben azonban megakadályozza az első falat tojás. Így tehát nevetés helyett enyhén fuldokolni kezd, ám végül csak sikerül lenyelnie a tojást és némiképp a nevetését is visszafognia.~Ez várható volt tőle, na de, hogy ilyen leplezetlenül tegye!~Gondolja és széles vigyorral kezdi el a fejét csóválni. Egyik kezével eltakarja kebleit, a másik keze mutatóujját feltartva jelzi, hogy nem szabad, szájával pedig ciccegő hangot ad ki.~Nono! Nem adom magam olyan könnyen!~Fut át a gondolat az agyán, aztán egy széles mosollyal folytatja a falatozást.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.21 21:17:47
*Érzi, hogy figyelik, ezért újra szétnéz és bizony hamar meg is találja az őt néző férfit, aki nem más, mint egy fehér bozontú sötételf.~Hmm...Nem rossz!~Méri végig a férfit, aki kortyol a kupájából, majd jég kék szemével egy kacsintást küld a nő felé. Ő ezt csupán egy mosollyal viszonozza és folytatja a levese elfogyasztását. Igen, sejti, mi is járhat a férfi eszében. Nagyon is jól tudja, hiszen elég sok férfitól kapott már ilyesfajta ajánlatokat az évek során. Mikor a levessel végzett és ismét felnéz, látja, hogy a drow még mindig felé néz, bár egy kissé lentebb. Majdnem kitör belőle a nevetés, mikor tudatosul benne, hogy a másik a melleit bámulja, ebben azonban megakadályozza az első falat tojás. Így tehát nevetés helyett enyhén fuldokolni kezd, ám végül csak sikerül lenyelnie a tojást és némiképp a nevetését is visszafognia.~Ez várható volt tőle, na de, hogy ilyen leplezetlenül tegye!~Gondolja és széles vigyorral kezdi el a fejét csóválni. Egyik kezével eltakarja kebleit, a másik keze mutatóujját feltartva jelzi, hogy nem szabad, szájával pedig ciccegő hangot ad ki.~Nono! Nem adom magam olyan könnyen!~Fut át a gondolat az agyán, aztán egy széles mosollyal folytatja a falatozást.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.21 21:17:47
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-21 16:59:04
Üzenet elküldve: 2012-10-21 16:59:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
- Szép kis hagyomány, mondhatom.
*Szűri sértetten a fogai között a szót, hiszen milyen dolog az, hogy nem érdekli Envyrt az ő véleménye. Mert ez volt a válasz lényege. És az sem javít a kedélyén, hogy a férfi ráadásul csak úgy egy húzásra hajtja le az italt. Még jó, hogy legalább annyi udvariasság maradt benne mutatóban, hogy megáll annál az egy pohárnál.
Nem túl hálás, mikor átveszi az ételre szánt aranyakat, kellemetlen számára, hogy éppen volt kedvese költ rá ennyit. Ráadásul azt sem mondhatni, hogy a legjobb viszonyban lennének. Végül mégis elfogadja a pénzt, de magában megfogadja, hogy akkor is visszafizeti a félelfnek, főleg ha továbbra is így viselkedik.*
- Köszönöm. Azt hiszem…
*Szól a nem túl lelkes köszönet, ami közben már kiszámolja mi lesz a legolcsóbb rágnivaló, amivel ellesz egész nap anélkül, hogy a legszükségesebbnél többet költsön a férfi aranyaiból.
Ezután szerencsére lefoglalja a szobával való küzdelem, így csak délután óvakodik le az istállóba, ahol nagy felháborodására sikerül kiszednie az istállósfiúból Envyr csodás tervét, amiért természetesen a fiún csattan az ostor. Majd a drágaság is megkapja a magáét, ha előkeveredik.
A szoba és hátasa sikeresen lefoglalják a lányt, ám estefelé hiába vár és vár, Envyr csak nem akar előkerülni. Dühében pityereg egy sort, de mikor még ez sem varázsolja elő a félelfet, egyre bosszúsabban és főleg csalódottabban kucorog az asztal melletti széken a szépen kisuvickolt lámpa fényében. Egy kis egéritatás után elnyomja az álom, de az ajtócsukódásra és a közeledő lépteket már álmosan pislogva figyeli.*
- Jó, jó. - *Ásítozik és ül le engedelmesen a másik mellé, hogy kigomboljon pár gombot a blúzán. Így a tervezett asztalborogatás is gyengébbre sikeredik, eleinte leginkább álmos mormogásnak tűnik.* - Mi tartott ennyi ideig? És különben is: mi az, hogy bérbe adtad a lovamat, mi? Elkaptam ám azt a kis szutykost és elbeszélgettünk egymással. Megmondtam neki, hogy nagyon vigyázzon, mert ha nem kerül vissza épségben Árva, akkor megismerheti a tőrömet. Lehet hogy a közelébe sem érek, de azért Rev tanítványa voltam, úgyhogy nem viccelek. Nna, most már te is tudod.
*Mivel jobb kézzel nehezen megy a gombolgatás, így van ideje kifejteni a véleményét és felébredni. Csak most tűnik fel neki, hogy milyen állapotban van a férfi. Vissza is kerül a blúz a vállára és összehúzza maga előtt.*
- Te Envyr, te már megint ittál. - *Állapítja meg szigorúan, és hátradől a széken, hogy szemügyre vegye a másikat.* - Egyáltalán képes lennél most rendesen ellátni a sebemet vagy csak még nagyobb bajt okoznál? Mert akkor inkább várjunk holnapig.
*Ha a félelf ragaszkodik a gyógyításhoz, akkor hagyja magát, de csak ha a férfi valóban képes ellátni a feladatát. Ha sikerül újrakötözni a sebet, akkor utána, ha nem vállalkozik rá a gyógyító, akkor továbbra is hátradőlve vizsgálgatja az egykor olyan józan társát.*
- Envyr, mi van veled? Mi a baj? Miért iszol? - *Ha egészséges lenne, most két keze közé venné a másik arcát, így csak az állát tudja felemelni, míg jobb kezét az arcán hagyja; így vallatja a fakó szemeket.* - És ne gyere nekem vacak családi hagyománnyal és ilyen butaságokkal. Te nem ilyen vagy. Az az Envyr, akit annyira szerettem és aki annyira hiányzott, az nem ilyen. Nézz magadra: rendetlen a hajad - *simít végig a durva szálú hajszálakon, míg ujjai megállapodnak a hegyes fülön, hogy megszokásból megcirógassák* - , sápadt vagy, bambán bámulsz.. Te, aki azelőtt mindig olyan józan és megfontolt voltál. Pont azt szerettem benned, hogy lehetett számítani rád…
*Nézi elgondolkozva a másikat, de inkább elhallgat. Hiszen mi haszna lenne folytatni a sort azzal, hogy mi mindent szeretett ebben a bolondban, aki gyógyító létére így tönkreteszi magát.*
- Te buta - *sikeredik jóval lágyabbra a korholás a tervezettnél mialatt újból hátradől* - Hát ki fogja magát részeg gyógyítóval kezeltetni? Mondd el mi a baj és segítek. És még egyszer meg ne lássalak inni. - *Éled fel kissé.* - És azt ne mondd, hogy semmi közöm hozzá, mert legalább annyi van, mint neked a sérülésemhez.
*És ha Alina egyszer feléled, akkor tettrekész is lesz.*
- Azt pedig ne is reméld, hogy lelépsz tovább dorbézolni. Itt maradsz és szépen kialszod magadból a borgőzt. Ha kell, akkor a fülednél fogva viszlek, de nem szabadulsz csak úgy. Ennyit talán kibírsz a társaságomban. Na gyere, kipihened magad és holnap józanabbul látsz mindent.
*Nagyon eltökélt. Ha sikerül az ágyhoz terelgetni Envyrt és szükség van rá, akkor segít neki a cipőitől és az ingjétől megszabadulni.*
*Szűri sértetten a fogai között a szót, hiszen milyen dolog az, hogy nem érdekli Envyrt az ő véleménye. Mert ez volt a válasz lényege. És az sem javít a kedélyén, hogy a férfi ráadásul csak úgy egy húzásra hajtja le az italt. Még jó, hogy legalább annyi udvariasság maradt benne mutatóban, hogy megáll annál az egy pohárnál.
Nem túl hálás, mikor átveszi az ételre szánt aranyakat, kellemetlen számára, hogy éppen volt kedvese költ rá ennyit. Ráadásul azt sem mondhatni, hogy a legjobb viszonyban lennének. Végül mégis elfogadja a pénzt, de magában megfogadja, hogy akkor is visszafizeti a félelfnek, főleg ha továbbra is így viselkedik.*
- Köszönöm. Azt hiszem…
*Szól a nem túl lelkes köszönet, ami közben már kiszámolja mi lesz a legolcsóbb rágnivaló, amivel ellesz egész nap anélkül, hogy a legszükségesebbnél többet költsön a férfi aranyaiból.
Ezután szerencsére lefoglalja a szobával való küzdelem, így csak délután óvakodik le az istállóba, ahol nagy felháborodására sikerül kiszednie az istállósfiúból Envyr csodás tervét, amiért természetesen a fiún csattan az ostor. Majd a drágaság is megkapja a magáét, ha előkeveredik.
A szoba és hátasa sikeresen lefoglalják a lányt, ám estefelé hiába vár és vár, Envyr csak nem akar előkerülni. Dühében pityereg egy sort, de mikor még ez sem varázsolja elő a félelfet, egyre bosszúsabban és főleg csalódottabban kucorog az asztal melletti széken a szépen kisuvickolt lámpa fényében. Egy kis egéritatás után elnyomja az álom, de az ajtócsukódásra és a közeledő lépteket már álmosan pislogva figyeli.*
- Jó, jó. - *Ásítozik és ül le engedelmesen a másik mellé, hogy kigomboljon pár gombot a blúzán. Így a tervezett asztalborogatás is gyengébbre sikeredik, eleinte leginkább álmos mormogásnak tűnik.* - Mi tartott ennyi ideig? És különben is: mi az, hogy bérbe adtad a lovamat, mi? Elkaptam ám azt a kis szutykost és elbeszélgettünk egymással. Megmondtam neki, hogy nagyon vigyázzon, mert ha nem kerül vissza épségben Árva, akkor megismerheti a tőrömet. Lehet hogy a közelébe sem érek, de azért Rev tanítványa voltam, úgyhogy nem viccelek. Nna, most már te is tudod.
*Mivel jobb kézzel nehezen megy a gombolgatás, így van ideje kifejteni a véleményét és felébredni. Csak most tűnik fel neki, hogy milyen állapotban van a férfi. Vissza is kerül a blúz a vállára és összehúzza maga előtt.*
- Te Envyr, te már megint ittál. - *Állapítja meg szigorúan, és hátradől a széken, hogy szemügyre vegye a másikat.* - Egyáltalán képes lennél most rendesen ellátni a sebemet vagy csak még nagyobb bajt okoznál? Mert akkor inkább várjunk holnapig.
*Ha a félelf ragaszkodik a gyógyításhoz, akkor hagyja magát, de csak ha a férfi valóban képes ellátni a feladatát. Ha sikerül újrakötözni a sebet, akkor utána, ha nem vállalkozik rá a gyógyító, akkor továbbra is hátradőlve vizsgálgatja az egykor olyan józan társát.*
- Envyr, mi van veled? Mi a baj? Miért iszol? - *Ha egészséges lenne, most két keze közé venné a másik arcát, így csak az állát tudja felemelni, míg jobb kezét az arcán hagyja; így vallatja a fakó szemeket.* - És ne gyere nekem vacak családi hagyománnyal és ilyen butaságokkal. Te nem ilyen vagy. Az az Envyr, akit annyira szerettem és aki annyira hiányzott, az nem ilyen. Nézz magadra: rendetlen a hajad - *simít végig a durva szálú hajszálakon, míg ujjai megállapodnak a hegyes fülön, hogy megszokásból megcirógassák* - , sápadt vagy, bambán bámulsz.. Te, aki azelőtt mindig olyan józan és megfontolt voltál. Pont azt szerettem benned, hogy lehetett számítani rád…
*Nézi elgondolkozva a másikat, de inkább elhallgat. Hiszen mi haszna lenne folytatni a sort azzal, hogy mi mindent szeretett ebben a bolondban, aki gyógyító létére így tönkreteszi magát.*
- Te buta - *sikeredik jóval lágyabbra a korholás a tervezettnél mialatt újból hátradől* - Hát ki fogja magát részeg gyógyítóval kezeltetni? Mondd el mi a baj és segítek. És még egyszer meg ne lássalak inni. - *Éled fel kissé.* - És azt ne mondd, hogy semmi közöm hozzá, mert legalább annyi van, mint neked a sérülésemhez.
*És ha Alina egyszer feléled, akkor tettrekész is lesz.*
- Azt pedig ne is reméld, hogy lelépsz tovább dorbézolni. Itt maradsz és szépen kialszod magadból a borgőzt. Ha kell, akkor a fülednél fogva viszlek, de nem szabadulsz csak úgy. Ennyit talán kibírsz a társaságomban. Na gyere, kipihened magad és holnap józanabbul látsz mindent.
*Nagyon eltökélt. Ha sikerül az ágyhoz terelgetni Envyrt és szükség van rá, akkor segít neki a cipőitől és az ingjétől megszabadulni.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:46:37
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:46:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lassan sötétedik és kellene valami szállás, a vacsórát inkább reggelre halasztja mert a gyomra még a tengeren hánykolódik. Egy matróz azt mondta hogy erre van valami rókás csehó. ~ Megis van!~ A tenger illatát lassan felváltja a város büze és ez csak fokozódik amikor belép a Rumos Rókalyukba, tömeg van és nagy a zaj az odaégett étel szaga keveredik a dohány, az alkohol és a dokkmunkások szagával. Majd inkább odakint leül. rendel magának 1 Sört, kikizeti az 5 aranyat és közben szállás után érdeklödik, de nagyon magasak az árak igy még fontolóra veszi a dolgot, közben kisétál a padokhoz és elkezdi kortyolni az altatóját. Kevéske pénzét átszámolja mégegyszer és minvel hetek óta nem aludt rendesen a hajóút miatt, igazán megérdemli a pihenést. Visszasétál a pulthoz Kér egy Szobát (1. emelet)en nehéz szivvel10 aranyat átad a csaposnak , és felbotorkál a félhomályban a lépcsön.*
és közben szállás után érdeklödik, de nagyon magasak az árak igy még fontolóra veszi a dolgot, közben kisétál a padokhoz és elkezdi kortyolni az altatóját. Kevéske pénzét átszámolja mégegyszer és minvel hetek óta nem aludt rendesen a hajóút miatt, igazán megérdemli a pihenést. Visszasétál a pulthoz Kér egy Szobát (1. emelet)en nehéz szivvel10 aranyat átad a csaposnak , és felbotorkál a félhomályban a lépcsön.* 1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820