Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-11-01 12:14:29
Üzenet elküldve: 2014-11-01 12:14:29
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szökési kísérlet-Kudarc//
*Kiragadja az ebet a banditák közül. Nem sokáig tudja vinni, hiszen az állat sérült, ő meg most nincs a legjobb formájában. Mögötte az üldözők hangja és a fáklyák fénye, előtte a teljes mély sötétség. Addig fut amíg bele nem ájul egy gödörbe, és az éjszaka elnyeli.
Másnap fájó fejjel érkezik a fogadóba, a patkó alakú seb mellett most egy másik friss, karcolás is díszíti az arcát.* ~Hogy, én az erdőt, mennyire utálom.~ *Kötésére, levelek tapadtak. Töltött csibét rendel 9aranyért
aztán és hagy 200 aranyat Lanix Tasaqva részére. Remélve, hogy az így el is jut hozzá. Az ork, mindig becsületesen jár el, ha üzletről, van szó, és az akció minden sikertelensége ellenére, a csuklyás, négy napig állt a szolgálatában. Emellett azt se szeretné, ha most egy köpőcsőből kapna nyilat a mellkasába. Nem tölt itt, sok időt. A zsíros falatott majszolva, tovább is áll a sziklaszirtek felé.*
*Kiragadja az ebet a banditák közül. Nem sokáig tudja vinni, hiszen az állat sérült, ő meg most nincs a legjobb formájában. Mögötte az üldözők hangja és a fáklyák fénye, előtte a teljes mély sötétség. Addig fut amíg bele nem ájul egy gödörbe, és az éjszaka elnyeli.
Másnap fájó fejjel érkezik a fogadóba, a patkó alakú seb mellett most egy másik friss, karcolás is díszíti az arcát.* ~Hogy, én az erdőt, mennyire utálom.~ *Kötésére, levelek tapadtak. Töltött csibét rendel 9aranyért
aztán és hagy 200 aranyat Lanix Tasaqva részére. Remélve, hogy az így el is jut hozzá. Az ork, mindig becsületesen jár el, ha üzletről, van szó, és az akció minden sikertelensége ellenére, a csuklyás, négy napig állt a szolgálatában. Emellett azt se szeretné, ha most egy köpőcsőből kapna nyilat a mellkasába. Nem tölt itt, sok időt. A zsíros falatott majszolva, tovább is áll a sziklaszirtek felé.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-31 16:43:29
Üzenet elküldve: 2014-10-31 16:43:29
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Hallgatja rezzenéstelenül testvére szavait, nem vitatkozik azok tartalmi lényegével.*
-Csak úgy. Nevelő szándékkal.
*Veti oda azért indokait. Hamar merülve bele a rabszolgaság gondolatába vonul vissza néma komorságába. A lány már vissza ért, italukat megkapták, amaz kettő fogyasztotta is. Quinn még mindig állát tengerészzsákján nyugtatva töpreng. Bárki szemlélő szerint alszik. Nyitott szemmel, nem álmodva. Közben érzékel valami hangsúlybeli változást a fruska részéről, kérdezett. Feltehetően.*
-Szerintem úgyis megkorbácsolnak. És még meg is vádolnak. Megint.
*Válaszol Rika felé fordulva egy pillanatra. Nincs hangjába nyoma sem ellenkezésnek, vádnak, nem tetszésnek. Majd vissza az előbbi állásba, és egy totál érdektelen foltot vizsgálgatva az asztalon fűzi még tovább álmatag lassúsággal.*
-Majd olyanokat emlegetnek, mint közmorál, munkatempó, hozzáállás. Hm.
*Fordul vissza magába, ha kap még egy kört percekig ahhoz sem nyúl, ha a lány mesél ő szótlanul, mindenféle érzelem avagy vélemény jele nélkül arcán hallgatja.*
*Hallgatja rezzenéstelenül testvére szavait, nem vitatkozik azok tartalmi lényegével.*
-Csak úgy. Nevelő szándékkal.
*Veti oda azért indokait. Hamar merülve bele a rabszolgaság gondolatába vonul vissza néma komorságába. A lány már vissza ért, italukat megkapták, amaz kettő fogyasztotta is. Quinn még mindig állát tengerészzsákján nyugtatva töpreng. Bárki szemlélő szerint alszik. Nyitott szemmel, nem álmodva. Közben érzékel valami hangsúlybeli változást a fruska részéről, kérdezett. Feltehetően.*
-Szerintem úgyis megkorbácsolnak. És még meg is vádolnak. Megint.
*Válaszol Rika felé fordulva egy pillanatra. Nincs hangjába nyoma sem ellenkezésnek, vádnak, nem tetszésnek. Majd vissza az előbbi állásba, és egy totál érdektelen foltot vizsgálgatva az asztalon fűzi még tovább álmatag lassúsággal.*
-Majd olyanokat emlegetnek, mint közmorál, munkatempó, hozzáállás. Hm.
*Fordul vissza magába, ha kap még egy kört percekig ahhoz sem nyúl, ha a lány mesél ő szótlanul, mindenféle érzelem avagy vélemény jele nélkül arcán hallgatja.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-31 15:50:36
Üzenet elküldve: 2014-10-31 15:50:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Nincs mit tagadni, jó a kedve. Megint. Avagy mint mindig. Minden a terv szerint megy, amit körülbelül három pillanattal ezelőtt álmodott meg.
Sötét nagyurakat megszégyenítő megvető pillantást küld testvére felé.*
- Feladni? *Felhorkant.* Minek? Aprópénzért? Még csak nem is keresik! *Megcsóválj fejét.* Quinn, Quinn, te is tudod, hogy mióta potyára fújtuk be Balfácánt, nem felhőtlen a viszonyunk a rend baromarcú őreivel. *Elgondolkodva kopogtatja az asztalt.* Nem. Iszunk, míg ide nem ér a híres-neves névtelen kapitány. Aztán meglátjuk. *Elvigyorodik.* Vagy kiütjük magunkat, eladnak evezős rabszolgának valami teknőre, és máris megspóroltunk egy rakat időt, amit azzal töltöttünk volna, hogy talpalunk ugyanazért a melóért!
*Hiába, no, mindig meg kell látni a dolgok jobbik oldalát! Vagy épp nem meglátni a hátrányait a helyzetnek. És per pillanat nincs olyan rész, ami miatt aggódni kéne. Sose volt.
Biccent a körükbe érkező lánynak, és mar rá az egyik pálinkára. Megemeli az italát a többiek felé, lehajtja, majd elégedett sóhajtást hallat. Egyik lábát beakasztja az asztaléba, és hintázni kezd székével.*
- Ezer hála, babám! És nincs ellenemre egy újabb karika! *Kacag fel, majd lendül előre, hogy koppanva stabilizálja magát.* És addig is, mesélj valamit! A hajóról, a kapitányról, a kalandjaitokról vagy mit bánom én! Elvégre nem hordott még olyan tengerészt a hátán a víz, akinek nincs egy története! *Ismét vigyor kúszik arcára, hevesen véreresedésnek induló szemei nem csak a jókedvtől csillognak, miközben cinkos pillantást vet bátyjára.* Kalózt meg aztán pláne nem…
*Nincs mit tagadni, jó a kedve. Megint. Avagy mint mindig. Minden a terv szerint megy, amit körülbelül három pillanattal ezelőtt álmodott meg.
Sötét nagyurakat megszégyenítő megvető pillantást küld testvére felé.*
- Feladni? *Felhorkant.* Minek? Aprópénzért? Még csak nem is keresik! *Megcsóválj fejét.* Quinn, Quinn, te is tudod, hogy mióta potyára fújtuk be Balfácánt, nem felhőtlen a viszonyunk a rend baromarcú őreivel. *Elgondolkodva kopogtatja az asztalt.* Nem. Iszunk, míg ide nem ér a híres-neves névtelen kapitány. Aztán meglátjuk. *Elvigyorodik.* Vagy kiütjük magunkat, eladnak evezős rabszolgának valami teknőre, és máris megspóroltunk egy rakat időt, amit azzal töltöttünk volna, hogy talpalunk ugyanazért a melóért!
*Hiába, no, mindig meg kell látni a dolgok jobbik oldalát! Vagy épp nem meglátni a hátrányait a helyzetnek. És per pillanat nincs olyan rész, ami miatt aggódni kéne. Sose volt.
Biccent a körükbe érkező lánynak, és mar rá az egyik pálinkára. Megemeli az italát a többiek felé, lehajtja, majd elégedett sóhajtást hallat. Egyik lábát beakasztja az asztaléba, és hintázni kezd székével.*
- Ezer hála, babám! És nincs ellenemre egy újabb karika! *Kacag fel, majd lendül előre, hogy koppanva stabilizálja magát.* És addig is, mesélj valamit! A hajóról, a kapitányról, a kalandjaitokról vagy mit bánom én! Elvégre nem hordott még olyan tengerészt a hátán a víz, akinek nincs egy története! *Ismét vigyor kúszik arcára, hevesen véreresedésnek induló szemei nem csak a jókedvtől csillognak, miközben cinkos pillantást vet bátyjára.* Kalózt meg aztán pláne nem…
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-31 15:26:20
Üzenet elküldve: 2014-10-31 15:26:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Szinte látja maga előtt, ahogy képzeletbeli idegszálai megremegnek, és elvékonyodnak, mély lélegzetet vesz, arcára pedig tovább erőlteti a mosolyt, amely mögül lassan kiérződik idegessége. Persze nem is azért viseli, hogy ez ne látszódjon meg, büszke heves természetére. Már-már olyan egyértelműen pofátlan a két férfi, hogy az még Rikát is feldühíti, noha igyekszik nem foglalkozni evvel a ténnyel. A legénység az legénység, márpedig nekik emberek kellenek. Azt a két Pálinkát még bőven kikecmeregheti jelenlegi vagyonából, legfeljebb kinyavalyogja azt a 14 aranyat később Zaranirtól, amelyet most rájuk szán. Még magának is rendel egy Rumot azért a 9 aranyért, majd némileg fintorogva rakja le italaikat a két férfi, no meg maga elé. Szívesen megtenné, hogy egy örömteli vigyorral az arcán egyszerűen továbbáll, de ha már a pénzét költötte erre, akkor bizony maradnia kell, míg az meg is térül.*
- A kapitány majd jön, ha alkalma lesz rá.
*Vonja meg a vállát, és miután helyet foglalt, jól meghúzza a rumot, valamiképpen az utolsó cseppig elfogy a lé. Az elvárt hatás azonban nem az igazi, még mindig meglehetősen szarul érzi magát, aminek nyilván nem a nedű az oka, hanem a nem megfelelő mennyiség. Sajnálja ugyan a nehéz munkával lopott aranyait, de a helyzet semmiképp sem maradhat így.*
- Még egy kört, fiúk?
*Teljesen függetlenül attól, hogy tulajdonképpen kiürült-e a poharuk, nyilván belőlük is jobb társaság lesz, ha egyszer majd elfelejtenek kötözködni. Magának mindenképp megrendeli a Rumot, (rendkívül mély, ám nem túlzottan elhúzódó bánattal pengeti ki érte a 9 aranyat), ám a többi italt illetően azért még megvárja a választ, feleslegesen mégse szórhatja a pénzt. Tulajdonképpen egyáltalán nem is érti, hogy mégis milyen megfontolásból nem fogadta el a pénzt, amit Zaranir éppen erre ajánlott fel, hirtelenjében a büszkeség már egyáltalán nem tűnik elfogadható indoknak, pláne, ahogy egyre csak megcsappan készlete az apró kis érmék terén.*
*Szinte látja maga előtt, ahogy képzeletbeli idegszálai megremegnek, és elvékonyodnak, mély lélegzetet vesz, arcára pedig tovább erőlteti a mosolyt, amely mögül lassan kiérződik idegessége. Persze nem is azért viseli, hogy ez ne látszódjon meg, büszke heves természetére. Már-már olyan egyértelműen pofátlan a két férfi, hogy az még Rikát is feldühíti, noha igyekszik nem foglalkozni evvel a ténnyel. A legénység az legénység, márpedig nekik emberek kellenek. Azt a két Pálinkát még bőven kikecmeregheti jelenlegi vagyonából, legfeljebb kinyavalyogja azt a 14 aranyat később Zaranirtól, amelyet most rájuk szán.
Még magának is rendel egy Rumot azért a 9 aranyért, majd némileg fintorogva rakja le italaikat a két férfi, no meg maga elé. Szívesen megtenné, hogy egy örömteli vigyorral az arcán egyszerűen továbbáll, de ha már a pénzét költötte erre, akkor bizony maradnia kell, míg az meg is térül.*- A kapitány majd jön, ha alkalma lesz rá.
*Vonja meg a vállát, és miután helyet foglalt, jól meghúzza a rumot, valamiképpen az utolsó cseppig elfogy a lé. Az elvárt hatás azonban nem az igazi, még mindig meglehetősen szarul érzi magát, aminek nyilván nem a nedű az oka, hanem a nem megfelelő mennyiség. Sajnálja ugyan a nehéz munkával lopott aranyait, de a helyzet semmiképp sem maradhat így.*
- Még egy kört, fiúk?
*Teljesen függetlenül attól, hogy tulajdonképpen kiürült-e a poharuk, nyilván belőlük is jobb társaság lesz, ha egyszer majd elfelejtenek kötözködni. Magának mindenképp megrendeli a Rumot, (rendkívül mély, ám nem túlzottan elhúzódó bánattal pengeti ki érte a 9 aranyat), ám a többi italt illetően azért még megvárja a választ, feleslegesen mégse szórhatja a pénzt.
Tulajdonképpen egyáltalán nem is érti, hogy mégis milyen megfontolásból nem fogadta el a pénzt, amit Zaranir éppen erre ajánlott fel, hirtelenjében a büszkeség már egyáltalán nem tűnik elfogadható indoknak, pláne, ahogy egyre csak megcsappan készlete az apró kis érmék terén.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-31 14:57:27
Üzenet elküldve: 2014-10-31 14:57:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Lovának hála hamar elhagyja a Mágustornyot, a Sziklaszirteket, s a Kikötőhöz ér. Emlékszik, hogy van erre egy fogadó, s mivel már enne valamit, így bemegy oda. Pihét még kiköti, majd inkább bent ül le. Jópáran vannak, de még talál szabad asztalt. Egy kis zene is szól most, s sok-sok ember duruzsolása vegyül a zenébe.*
- Egy tál Húslevest szeretnék. * Odaadja az árát, ami 5 arany.
* Hamarosan megkapja az ételt, s már neki is lát, hisz ma alig evett valamit. Elgondolkodik, hogy mennyi varázslatot tud már.*
~ Vegyük csak sorra... Vízformálás, szomjoltás, Makulátlan elegancia, Szapora természet, Vásott ruha, Beszéllő levél, Mágikus pecsét, Élelemgyűjtés, Bársonyos irha, Manalövedék, Szimpátia, Kijárat, Kérő idézés. Azthiszem ez mind. Nem is rossz.~
* Mosolyog magában, s most érez egy kis büszkeséget. Milyen jó, hogy már kicsit bonyolultabb varázslatokat is ismer! Remélhetőleg ezeknek hasznát is veszi. Ezeknek nagy része ágfüggetlen varázslat, ezek kicsivel egyszerűbben tanulhatók, de szintén hasznosak. Ha visszatér Artheinorba, akkor majd szeretne foglalkozni a vízmágia varázslataival is. Igyekszik meditálni is, mert az is hasznos. Ezt a szigeten Mordach is említette, mikor jótanácsokat adott neki a mágiatanulás kapcsán. S valóban jó meditálni, pozitív energiákkal feltöltődni. Így üldögél most magában, miközben a gondolatai zakatolnak.*
- Egy tál Húslevest szeretnék. * Odaadja az árát, ami 5 arany.
* Hamarosan megkapja az ételt, s már neki is lát, hisz ma alig evett valamit. Elgondolkodik, hogy mennyi varázslatot tud már.*
~ Vegyük csak sorra... Vízformálás, szomjoltás, Makulátlan elegancia, Szapora természet, Vásott ruha, Beszéllő levél, Mágikus pecsét, Élelemgyűjtés, Bársonyos irha, Manalövedék, Szimpátia, Kijárat, Kérő idézés. Azthiszem ez mind. Nem is rossz.~
* Mosolyog magában, s most érez egy kis büszkeséget. Milyen jó, hogy már kicsit bonyolultabb varázslatokat is ismer! Remélhetőleg ezeknek hasznát is veszi. Ezeknek nagy része ágfüggetlen varázslat, ezek kicsivel egyszerűbben tanulhatók, de szintén hasznosak. Ha visszatér Artheinorba, akkor majd szeretne foglalkozni a vízmágia varázslataival is. Igyekszik meditálni is, mert az is hasznos. Ezt a szigeten Mordach is említette, mikor jótanácsokat adott neki a mágiatanulás kapcsán. S valóban jó meditálni, pozitív energiákkal feltöltődni. Így üldögél most magában, miközben a gondolatai zakatolnak.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-30 18:52:15
Üzenet elküldve: 2014-10-30 18:52:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Természetesen követik a lányt. Természetesen elég feltűnően ahhoz, hogy ne okozzon jelenlétük túl nagy meglepetést, mikor a pultnál ismét hátra fordul. Quinn ezen felül még testvérét is követi, most épp egy eddig nem próbált asztalhoz. Hol az alig órával ezelőtti manővert mutatja be ismét. Székre omlik, világfájdalmasan, majd tengerészzsákját ölébe véve préseli azt be teste, és az asztal közé, állát megtámasztva annak tetején. A lányka kérdésére búsan pislog, majd Quent kívánságait hallva int fejével, hogy az számára is megfelelő lesz. A rumtól és a grogtól pillanatnyilag herótja van.*
-És egy kapitányt is. Mielőbbre.
*Toldja meg még rendelését fásultan. Hamar vándorol azonban életunt tekintete öccsére.*
-Mi a terv? Elisszuk az összes pénzét, aztán feladjuk?
*Persze számára majdnem mindegy.*
-Mármint nem a piálást, gondolom. És nem is ezt a sírig tartó kínlódást. Gondolom. Csak a lányt. Az őrségnek.
*Pislog nagyokat reményvesztetten, némaságba és gondolataiba burkolózva. Valahol a macskátlan tetőfedők, akasztások, kabát vásárlás viszonyait boncolgatja. Kétséges sikerrel, de elszántan.*
*Természetesen követik a lányt. Természetesen elég feltűnően ahhoz, hogy ne okozzon jelenlétük túl nagy meglepetést, mikor a pultnál ismét hátra fordul. Quinn ezen felül még testvérét is követi, most épp egy eddig nem próbált asztalhoz. Hol az alig órával ezelőtti manővert mutatja be ismét. Székre omlik, világfájdalmasan, majd tengerészzsákját ölébe véve préseli azt be teste, és az asztal közé, állát megtámasztva annak tetején. A lányka kérdésére búsan pislog, majd Quent kívánságait hallva int fejével, hogy az számára is megfelelő lesz. A rumtól és a grogtól pillanatnyilag herótja van.*
-És egy kapitányt is. Mielőbbre.
*Toldja meg még rendelését fásultan. Hamar vándorol azonban életunt tekintete öccsére.*
-Mi a terv? Elisszuk az összes pénzét, aztán feladjuk?
*Persze számára majdnem mindegy.*
-Mármint nem a piálást, gondolom. És nem is ezt a sírig tartó kínlódást. Gondolom. Csak a lányt. Az őrségnek.
*Pislog nagyokat reményvesztetten, némaságba és gondolataiba burkolózva. Valahol a macskátlan tetőfedők, akasztások, kabát vásárlás viszonyait boncolgatja. Kétséges sikerrel, de elszántan.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-30 18:37:01
Üzenet elküldve: 2014-10-30 18:37:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Na, csak elrendeződnek a dolgok. Ebben mondjuk egy percig sem kételkedett, de a könnyedség kellemes meglepetés számára. Legalább nem kell kényes elvei ellenére beborítania a másik kettőt a vízbe. Tiszta szerencse. Mint mindig.
Viszonylag halkan, alig kilengve lépdel a néhány kurta lépéssel lemaradva a lány mögött. Egy darabig. Épp nekikezdene, hogy valami újabb mélyfilozofikus fejtegetésbe kezdjen, mikor felfedezi, hogy bizony ismét a Rumos a cél. Az már pikk-pakk kiesett a fejéből, hogy volt róla szó, miszerint itt lesz a névtelen kapitány a nevesincs hajó matrózaival egyetemben. Valószínűleg azért, mert így is, meg úgyis itt kötöttek volna ki Quinnel. Ráadásul napjában kétszer ugyanott inni csak növeli a mázlit.
Érkezés után már manőverezik is egy asztalhoz, elkerülve azt, amelyiket testvére már eláztatott. Zsákját ledobja széke mellé, letelepszik és kényelmesen elhelyezkedik.*
- Pálinkát, babám! *Válaszol a feltett kérdésre.* Meg sört. *Vállat von.* Vagy ami van. Ilyen téren sose voltam válogatós.
*Igazság szerint nem sok tekintetben válogatós, de ez most mellékes. Annyira, hogy neki se áll megosztani nézeteit a dolgot illetően. Még. Inkább csak várja, hogy jöjjön az áldás. De legalábbis a szesz.*
*Na, csak elrendeződnek a dolgok. Ebben mondjuk egy percig sem kételkedett, de a könnyedség kellemes meglepetés számára. Legalább nem kell kényes elvei ellenére beborítania a másik kettőt a vízbe. Tiszta szerencse. Mint mindig.
Viszonylag halkan, alig kilengve lépdel a néhány kurta lépéssel lemaradva a lány mögött. Egy darabig. Épp nekikezdene, hogy valami újabb mélyfilozofikus fejtegetésbe kezdjen, mikor felfedezi, hogy bizony ismét a Rumos a cél. Az már pikk-pakk kiesett a fejéből, hogy volt róla szó, miszerint itt lesz a névtelen kapitány a nevesincs hajó matrózaival egyetemben. Valószínűleg azért, mert így is, meg úgyis itt kötöttek volna ki Quinnel. Ráadásul napjában kétszer ugyanott inni csak növeli a mázlit.
Érkezés után már manőverezik is egy asztalhoz, elkerülve azt, amelyiket testvére már eláztatott. Zsákját ledobja széke mellé, letelepszik és kényelmesen elhelyezkedik.*
- Pálinkát, babám! *Válaszol a feltett kérdésre.* Meg sört. *Vállat von.* Vagy ami van. Ilyen téren sose voltam válogatós.
*Igazság szerint nem sok tekintetben válogatós, de ez most mellékes. Annyira, hogy neki se áll megosztani nézeteit a dolgot illetően. Még. Inkább csak várja, hogy jöjjön az áldás. De legalábbis a szesz.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-30 15:06:24
Üzenet elküldve: 2014-10-30 15:06:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Nem volt kedve a tömeghez, de az éhség és a hideg erősebbnek bizonyultak. Nagyot sóhajt kezében az ajtó kilincsével, majd belép rajta. Meleg, ez az első amit megérez, majd a kellemes illatok a pult felől. Ellenben dugig van a hely, ráadásul sokan felé kapják a fejüket, ahogy bemerészkedik a köreikbe. Hát igen, a szokásos összetétel. Egy kikötő más szabályokkal bír, mint egy város, mondhatni némely téren rugalmasabb. Sok a hétpróbás gazember, a kincsvadász, a szerencsét próbáló aranyifjú. A fajtájából is lát néhány példányt, de az biztos, hogy nem értene velük szót. Vér, vagy bőt ide vagy oda, itt nem számít. Bár, ha ügyes, kihasználhatja a származását valami jól fizető állás felhajtásánál. Átpréseli magát a tömegen és a pulthoz lép.*
-Mid van?
- Most érkezett friss hús Vaddisznópörkölthöz. 14 arany az ára.
-Jó lesz. Hol lehet olcsón meleg holmikat venni?
-A Dokkoknál próbálkozzon. De ma már nem talál ott senkit.
-Remek! Van legalább üres szobája?
- Van egy Szoba (1. emelet). Az első emeleten. 11 arany egy éjszaka.
-Akkor még ezt csapja hozzá.
*Az étel gőzölgő illata lassacskán visszahozza belé az életet. Percekig hozzá sem nyúl, csak élvezi az elfagyott bőrét bizsergető gőzt. Majd markába szorítja a fából faragott kanalat és nekilát. Bár égeti a nyelvét a forróság, csak úgy habzsolja az ételt. Mire felemeli a fejét a tányérból, már a szoba kulcsa is ott hevet a keze mellett. Átmelegedve indul el a remélhetően puha ágy felé, bár van olyan fáradt, hogy egy kőpadon is elaludna.*
A hozzászólás írója (Gomopave Feiznal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.30 15:06:57
-Mid van?
- Most érkezett friss hús Vaddisznópörkölthöz. 14 arany az ára.
-Jó lesz. Hol lehet olcsón meleg holmikat venni?
-A Dokkoknál próbálkozzon. De ma már nem talál ott senkit.
-Remek! Van legalább üres szobája?
- Van egy Szoba (1. emelet). Az első emeleten. 11 arany egy éjszaka.
-Akkor még ezt csapja hozzá.
*Az étel gőzölgő illata lassacskán visszahozza belé az életet. Percekig hozzá sem nyúl, csak élvezi az elfagyott bőrét bizsergető gőzt. Majd markába szorítja a fából faragott kanalat és nekilát. Bár égeti a nyelvét a forróság, csak úgy habzsolja az ételt. Mire felemeli a fejét a tányérból, már a szoba kulcsa is ott hevet a keze mellett. Átmelegedve indul el a remélhetően puha ágy felé, bár van olyan fáradt, hogy egy kőpadon is elaludna.*
A hozzászólás írója (Gomopave Feiznal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.30 15:06:57
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-30 00:01:26
Üzenet elküldve: 2014-10-30 00:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hallionok, plusz egy grátisz//
*Tulajdonképpen a férfi már annyira se figyel szavaira, amennyire Rika figyelt az övéire, így aztán kétségtelen, hogy nem találják meg a közös hangot. Halkan sóhajt a fenyegetőzés hallatán, valójában nem sok kedve van vitába elegyedni.*
- Ez megtisztelő.
*Kabátjába süllyeszti a kezeit, majd mindenféle szükségtelen sürgetés nélkül indul meg a kocsma irányában, bár az is igaz, hogy nem szaporázza meg a lépteit. Már csak abban mer reménykedni, hogy némi rum társaságában talán eljut majd arra a pontra, hogy már egyáltalán nem zavartatja magát.
A Róka ajtaján belépve ösztönösen a pulthoz lép, majd hátrafordul, némileg reménykedve, hogy út közben sikerült elhagynia a másik kettőt. Amennyiben ez mégsem sikerült, vékony, érzelemtelen mosoly kúszik az ajkaira.*
- Mit isznak, uraim?
*Ő természetesen a rum mellett marad, ám a világért sem előzné meg újdonsült ismerőseit. Főleg, hogy az az érzése, minden mozdulatába bele tudnának kötni, bár ezt várhatóan most is megteszi majd legalább az egyikük.*
*Tulajdonképpen a férfi már annyira se figyel szavaira, amennyire Rika figyelt az övéire, így aztán kétségtelen, hogy nem találják meg a közös hangot. Halkan sóhajt a fenyegetőzés hallatán, valójában nem sok kedve van vitába elegyedni.*
- Ez megtisztelő.
*Kabátjába süllyeszti a kezeit, majd mindenféle szükségtelen sürgetés nélkül indul meg a kocsma irányában, bár az is igaz, hogy nem szaporázza meg a lépteit. Már csak abban mer reménykedni, hogy némi rum társaságában talán eljut majd arra a pontra, hogy már egyáltalán nem zavartatja magát.
A Róka ajtaján belépve ösztönösen a pulthoz lép, majd hátrafordul, némileg reménykedve, hogy út közben sikerült elhagynia a másik kettőt. Amennyiben ez mégsem sikerült, vékony, érzelemtelen mosoly kúszik az ajkaira.*
- Mit isznak, uraim?
*Ő természetesen a rum mellett marad, ám a világért sem előzné meg újdonsült ismerőseit. Főleg, hogy az az érzése, minden mozdulatába bele tudnának kötni, bár ezt várhatóan most is megteszi majd legalább az egyikük.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-29 14:10:51
Üzenet elküldve: 2014-10-29 14:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy a tömeg a kikötőben. Ekkora kavalkád könnyedén magával sodorhatná, hiszen a legtöbb lénynek még a mellkasáig is alig ér fel. Ám meglepő módon, még csak neki sem ütközik senki, terebélyes szárnyai is csak alig érnek hozzá egy-egy járókelőhöz. Úgy tűnik kerülik őt, mint a pestisest, s ez mosolygásra készteti. Elégedettséggel tölti el, hogy a legtöbben úgy haladnak el mellette, mintha ott sem lenne, de egy lépésnél közelebb nem nagyon merészkednek közelebb.
S már meg is érkezett úti céljához, a Rumos Rókalyukhoz. Már jó két napja nem evett, így sietős léptekkel indul meg a pult felé.*
-Egy Rántott halat, ami 11arany, és egy pohárBort, ami még 5. *Hangját épp csak annyira emeli fel, hogy a vendégek ricsaja ne nyomja el szavait. Míg a rendelésére vár, szemét körbejáratja a benn tartózkodók között. Nem csoda, hogy mindig is utálta az ilyen fogadókat, mindenféle aljanép megfordul erre felé, akik csak mondják, ami a szájukon kifér.*
~Na és persze ez az átható alkohol és zsírszag, ez mindent visz.~ *Szimatol bele fanyar arccal a levegőbe.
Közben el is készül a rendelése, amit le is rak a legközelebbi szabad asztalra, majd ő is helyet foglal. A hal hamar eltűnik a tányérjáról, s csupán a szálkák sorakoznak szép sorban a szélén, mikor kezébe veszi poharát, s nagyon kortyol a vörös nedűből.*
S már meg is érkezett úti céljához, a Rumos Rókalyukhoz. Már jó két napja nem evett, így sietős léptekkel indul meg a pult felé.*
-Egy Rántott halat, ami 11arany,
és egy pohárBort, ami még 5. *Hangját épp csak annyira emeli fel, hogy a vendégek ricsaja ne nyomja el szavait. Míg a rendelésére vár, szemét körbejáratja a benn tartózkodók között. Nem csoda, hogy mindig is utálta az ilyen fogadókat, mindenféle aljanép megfordul erre felé, akik csak mondják, ami a szájukon kifér.*~Na és persze ez az átható alkohol és zsírszag, ez mindent visz.~ *Szimatol bele fanyar arccal a levegőbe.
Közben el is készül a rendelése, amit le is rak a legközelebbi szabad asztalra, majd ő is helyet foglal. A hal hamar eltűnik a tányérjáról, s csupán a szálkák sorakoznak szép sorban a szélén, mikor kezébe veszi poharát, s nagyon kortyol a vörös nedűből.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-28 22:55:27
Üzenet elküldve: 2014-10-28 22:55:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő – Zoranyde//
*A saját főzet gondolatára elgondolkozik. Már jó ideje játszik a gondolattal, hogy meg kéne próbálni a rum készítését. Sikeres kalózként könnyen hozzájuthat az alapanyagokhoz, s onnantól kezdve nem lehet oly nehéz az elkészítése. Aztán pedig az áruba bocsátása. Már ha a mostani rum ára alatt kínálná, akkor is hatalmas haszna lenne rajta. No persze, ha meg nem issza egyedül a frissen lefőzött édes nedűt. Ami, hogy legyünk őszinték, nála erősen fennáll.*
- A saját főzetben csak a pénz megy, ki nem sok jön belőle. Nem lenne a legjövedelmezőbb, még így is jobban járok, ha ezt a förtelmet iszom, minthogy magam állítsam elő. No meg az sem utolsó szempont, hogy otthon hordónyi jobb minőségű raum *Köhögi el magát.* - van.
*Egyre jobban kiül az arcára a grimasz, ahogy látja, mit iszik a fehér hajú mélységi. Feltűnően nagy levegőket vesz, majd néhány perc hallgatás után nem bír már várni, s még mielőtt a lány belekezdhetne, hogy ki is a keresett hím megszólal.*
- Rossz nézni amit iszol! Menjünk inkább másik helyre, itt amúgy sem biztonságos, neked.
*S ezzel végigméri a lányt, főleg a feltűnően csinos ruháját, és kellően drágának ítélt – már a hely jellegéből adódóan is – táskáját. No nem mintha ő nem érezne késztetést, hogy megfújja a táskát, de emlékezteti magát, hogy nem ezért van most itt, s nem ezért állt szóba a lánnyal. Bár kellően meglepődik, hogy ilyen közlékeny és ilyen szinten megbízik benne az obszidián bőrű nőstény. Ahogy az eddigi tapasztalatai tanították, a mélységiek ridegek, és utálnak magukon kívül minden lényt. Kellően egoisták, hogy másokat is élőszámba vegyenek. Ennek tökéletes megtestesítője volt a mélységi férfi.
Elfordul a pulttól, s elindul a kijárat felé, remélve, hogy a lány is követi őt, de ha nem, azért még odaszól neki.*
- Gyere, beszélgessünk, nyugodtabb helyen.
*De még mielőtt kilépett volna a szabadba, még egy pillanatra hátrafordul, hogy a pult mögött álló csaposhoz kiálltson.*
- Aztán vigyázz magadra öreg, s ha látod azt az átkozott félkarút, üzenem neki, hogy nemsokára feje a porba hullik!
*S ezzel lábbal előre ki is nyitja az ajtót, hallgatva a lány szavait.*
- Oh...*Az első reakciója, hogy a fivérét keresi, hangneme némileg csalódott, hogy nem egy újabb, pikáns elfajzott párkapcsolati helyzetet hallgathat végig.* - Oh *A név hallatán, kisebb öröm költözik ohgatásába, mintegy jelezve, hogy felismerte a személyt.* - oh…*S egy utolsó, kínosnak hangzó reakció, a monológ végén.* - Szóval Szukafattya a te öcséd? *Sose mesélt róla a mélységi hím, noha ebben a néhány napban nem is tudja, hogy mikor lett volna alkalma ezt megtennie. Bár számított erre a fejleményre, valahol mélyen mégis meglepődik rajta.* S hogy veszítettétek el egymást oly hosszú időre, Nyde?
*Kérdezi, ahogy irányát a dokkok felé veszi, hogy két elnéptelenedett hajó közé leülve, lábukat a tenger vize fölé lógatva tárgyalják ki az ügyet.*
*A saját főzet gondolatára elgondolkozik. Már jó ideje játszik a gondolattal, hogy meg kéne próbálni a rum készítését. Sikeres kalózként könnyen hozzájuthat az alapanyagokhoz, s onnantól kezdve nem lehet oly nehéz az elkészítése. Aztán pedig az áruba bocsátása. Már ha a mostani rum ára alatt kínálná, akkor is hatalmas haszna lenne rajta. No persze, ha meg nem issza egyedül a frissen lefőzött édes nedűt. Ami, hogy legyünk őszinték, nála erősen fennáll.*
- A saját főzetben csak a pénz megy, ki nem sok jön belőle. Nem lenne a legjövedelmezőbb, még így is jobban járok, ha ezt a förtelmet iszom, minthogy magam állítsam elő. No meg az sem utolsó szempont, hogy otthon hordónyi jobb minőségű raum *Köhögi el magát.* - van.
*Egyre jobban kiül az arcára a grimasz, ahogy látja, mit iszik a fehér hajú mélységi. Feltűnően nagy levegőket vesz, majd néhány perc hallgatás után nem bír már várni, s még mielőtt a lány belekezdhetne, hogy ki is a keresett hím megszólal.*
- Rossz nézni amit iszol! Menjünk inkább másik helyre, itt amúgy sem biztonságos, neked.
*S ezzel végigméri a lányt, főleg a feltűnően csinos ruháját, és kellően drágának ítélt – már a hely jellegéből adódóan is – táskáját. No nem mintha ő nem érezne késztetést, hogy megfújja a táskát, de emlékezteti magát, hogy nem ezért van most itt, s nem ezért állt szóba a lánnyal. Bár kellően meglepődik, hogy ilyen közlékeny és ilyen szinten megbízik benne az obszidián bőrű nőstény. Ahogy az eddigi tapasztalatai tanították, a mélységiek ridegek, és utálnak magukon kívül minden lényt. Kellően egoisták, hogy másokat is élőszámba vegyenek. Ennek tökéletes megtestesítője volt a mélységi férfi.
Elfordul a pulttól, s elindul a kijárat felé, remélve, hogy a lány is követi őt, de ha nem, azért még odaszól neki.*
- Gyere, beszélgessünk, nyugodtabb helyen.
*De még mielőtt kilépett volna a szabadba, még egy pillanatra hátrafordul, hogy a pult mögött álló csaposhoz kiálltson.*
- Aztán vigyázz magadra öreg, s ha látod azt az átkozott félkarút, üzenem neki, hogy nemsokára feje a porba hullik!
*S ezzel lábbal előre ki is nyitja az ajtót, hallgatva a lány szavait.*
- Oh...*Az első reakciója, hogy a fivérét keresi, hangneme némileg csalódott, hogy nem egy újabb, pikáns elfajzott párkapcsolati helyzetet hallgathat végig.* - Oh *A név hallatán, kisebb öröm költözik ohgatásába, mintegy jelezve, hogy felismerte a személyt.* - oh…*S egy utolsó, kínosnak hangzó reakció, a monológ végén.* - Szóval Szukafattya a te öcséd? *Sose mesélt róla a mélységi hím, noha ebben a néhány napban nem is tudja, hogy mikor lett volna alkalma ezt megtennie. Bár számított erre a fejleményre, valahol mélyen mégis meglepődik rajta.* S hogy veszítettétek el egymást oly hosszú időre, Nyde?
*Kérdezi, ahogy irányát a dokkok felé veszi, hogy két elnéptelenedett hajó közé leülve, lábukat a tenger vize fölé lógatva tárgyalják ki az ügyet.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-28 20:25:58
Üzenet elküldve: 2014-10-28 20:25:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kitérő//
* Zora a kikötőben még nem járt de ismerős Arthenior szegénynegyedében és ott sem volt egy leányálom az élet. Jelen pillanatban sem szó szerint sem pedig átvitt értelemben nem volna képes beolvadni a Rumos Róka tisztelt közösségébe ugyanis egy szál mélységi sincs az egész kocsmába, és még ott van a Stridtől kölcsönzött gyönyörű, halványkék selyeminge is ami kilométerekről mindenkit biztosít arról, hogy semmi köze a kikötőbeli matrózokhoz. Az anyag szövetében még mindig ott van a fenyőerdők illata és vele együtt a hím beteges maximalizmusa.
Amint a nő a rum minőségét taglalja már sejti, hogy rosszul választott. Lehet inkább mégis a rumos-krémest kellett volna megrendelje. Semmi gond, ha el nem felejti a következő erre vezető útján már az lesz az asztalon.*
- Akkor talán a legjobb volna saját főzetet készíteni. *mondja csak, hogy ne hallgasson de azért észben tartja, hogy a fekete hajúnál lehet rumot venni bár a minősége annak is kérdéses, és Zora részéről az is marad ugyanis nem szereti a tömény italt.
A kérdésére adott válasz alapján kiderül, hogy talán a legmegfelelőbb emberrel találkozott. Ha ez a lány nem halott még Raunról, akkor senki. A kacsintásra derűsen elmosolyodik.
Úgy tűnik a nő kissé tévútra szaladt. Feléjük nem szokás hímeket személyesen üldözni, vagy legalábbis ha a régi életére gondol akkor a válasz bármiféle megcsalás, tolvajlás esetére szigorú büntetés lett volna. Ő most nem büntetni jött.*
- Nem, nem. *mondja fejét rázva* Az öcsém után indultam. Ő az akit régóta nem láttam. *mondja még mindig egyszerű beszélgető stílusban. Kissé meglepi a lány bőbeszédűsége. Mosolyogva bólogat majd iszik egy-egy kis kortyot a lőréjéből.*
- Az öcsémet Raunnak hívják. Hasonlít rám csak a szeme az átlagos sötételfeké. *mondja szórakozottan. Mikor gyerekek voltak sokan ikreknek hitték őket pedig Zora vagy két évvel idősebb mint Zaraun, a másik téma általában a nőstényke szinte már színtelen szemei voltak. Egyesek jelnek mások pedig egyszerűen csak fattyúnak vélték miatta az egyetlen jégkék szeműt. Még az is megesett, hogy azt hitték világtalan. A kapott névre természetesen a sajátjával válaszol.*
- Zoranyde vagyok. *mutatkozik be majd kíváncsian hozzáteszi *Ha tudsz esetleg valamit az öcsémről azt meghálálnám.
A hozzászólás írója (Zoranyde Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.28 20:35:23
* Zora a kikötőben még nem járt de ismerős Arthenior szegénynegyedében és ott sem volt egy leányálom az élet. Jelen pillanatban sem szó szerint sem pedig átvitt értelemben nem volna képes beolvadni a Rumos Róka tisztelt közösségébe ugyanis egy szál mélységi sincs az egész kocsmába, és még ott van a Stridtől kölcsönzött gyönyörű, halványkék selyeminge is ami kilométerekről mindenkit biztosít arról, hogy semmi köze a kikötőbeli matrózokhoz. Az anyag szövetében még mindig ott van a fenyőerdők illata és vele együtt a hím beteges maximalizmusa.
Amint a nő a rum minőségét taglalja már sejti, hogy rosszul választott. Lehet inkább mégis a rumos-krémest kellett volna megrendelje. Semmi gond, ha el nem felejti a következő erre vezető útján már az lesz az asztalon.*
- Akkor talán a legjobb volna saját főzetet készíteni. *mondja csak, hogy ne hallgasson de azért észben tartja, hogy a fekete hajúnál lehet rumot venni bár a minősége annak is kérdéses, és Zora részéről az is marad ugyanis nem szereti a tömény italt.
A kérdésére adott válasz alapján kiderül, hogy talán a legmegfelelőbb emberrel találkozott. Ha ez a lány nem halott még Raunról, akkor senki. A kacsintásra derűsen elmosolyodik.
Úgy tűnik a nő kissé tévútra szaladt. Feléjük nem szokás hímeket személyesen üldözni, vagy legalábbis ha a régi életére gondol akkor a válasz bármiféle megcsalás, tolvajlás esetére szigorú büntetés lett volna. Ő most nem büntetni jött.*
- Nem, nem. *mondja fejét rázva* Az öcsém után indultam. Ő az akit régóta nem láttam. *mondja még mindig egyszerű beszélgető stílusban. Kissé meglepi a lány bőbeszédűsége. Mosolyogva bólogat majd iszik egy-egy kis kortyot a lőréjéből.*
- Az öcsémet Raunnak hívják. Hasonlít rám csak a szeme az átlagos sötételfeké. *mondja szórakozottan. Mikor gyerekek voltak sokan ikreknek hitték őket pedig Zora vagy két évvel idősebb mint Zaraun, a másik téma általában a nőstényke szinte már színtelen szemei voltak. Egyesek jelnek mások pedig egyszerűen csak fattyúnak vélték miatta az egyetlen jégkék szeműt. Még az is megesett, hogy azt hitték világtalan. A kapott névre természetesen a sajátjával válaszol.*
- Zoranyde vagyok. *mutatkozik be majd kíváncsian hozzáteszi *Ha tudsz esetleg valamit az öcsémről azt meghálálnám.
A hozzászólás írója (Zoranyde Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.28 20:35:23
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-28 13:34:03
Üzenet elküldve: 2014-10-28 13:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő – Zoranyde//
*A mélységi szemlátomást nem tudja, hogyan működnek a kikötőben a dolgok. Itt csak egy szabály létezik, ami az életre is vonatkozik. Vagy beolvadsz de másodpercek alatt, vagy kirabolnak és jobb esetben életben hagynak, bár abban sem lesz köszönet, vagy megölnek. Láthatóan a fehér hajú, ismerős arcszerkezetű nő ezt nem tudja.
Így felveszi a legbájosabb és barátságosabb mosolyát.
Ujjait a pulton doboltatja, míg várja, hogy öreg kiszolgálja, aki láthatóan lassan dolgozik. Bár nem lenne a helyébe ez is tény, hisz ahányan itt megfordulnak nap mint nap, éjjel-nappal, nem csodálja, hogy ennyi idősen már belefáradt. De ő még most fiatal és most van szüksége az éltető nedűjére, főleg, hogy már órák óra hiányolja.
Szeme sarkából a vöröshajú társnőjére tekint, s látva annak elfoglaltságát, nem gondolja, hogy bánni fogja, ha nélküle issza meg a jussát. Így amint kiönte a koszos pohárba a legtrébb rumot, gyorsan fel is hajtja. Fintorogva néz a pultosra, ahogy a pohár alja koppan a régi deszkán.*
- Nem is értem, miért nem tőlem vetted a rumot. S hogy ezt a valamit hogy tudod rumként eladni, ráadásul ilyen borsos áron.
*Kedveskedéséért, csak egy halvány grimaszt kap vissza. Nem is foglalkozva tovább az öreggel, visszafordul a lányhoz.*
- Kontárok itt. Vigyázz hogy mit veszel, mert itt semmi sem az, aminek gondolod. Lásd, itt a rum. Azt hittem, hogy rum, holott valami rumnak álcázott lötty.
*A kérdésre, hogy ismerős-e itt, csak körbenéz a dohos, piszkos lebujban. Ajkai szélesre húzódnak, s kezeit felemeli.*
- Rövidke életemhez tartozik-e hely. Ismerem a helyet és a környéket, mint a tenyeremet.
*Kacsint a lányra, miközben továbbra is arcán tartja bájos mosolyát. A lány rendelését hallva, szemöldöke meg-megmozdul, de nincs ideje kiértékelni, hogy milyen pocséklást végez rendelésével, mikor is Vörike toppan a semmiből mellette.
Meghallgatva mondatait, szemöldöke a magasba szökken, s a lány válla fölött szemügyre veszi az idegen férfit.*
- Legyen hát, akkor a dokkoknál. Értem meg ne aggódj. *Vigyorog rá.* - Van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz semmi bajom, és amúgy is. Mindig kihúzom magam a csávából.
*Még megvárja, amíg a tovasuhanó vörös zuhatag elhagyja a helyet, s ismét visszafordul a fehér hajú hölgyeményhez. Figyelmesen hallgatja a nő mondatait. Sejtése kezd beigazolódni, de arcán nem látszik semmi erre utaló jel. Még talán szerencse, hogy épp ő bukkant a nőbe. Szukafattyát többen is látták a napokban erre, nem lenne célszerű, ha mástól tudta volna meg a keresett kérdésekre a válaszát. Így még talán ferdíteni sem lesz neki oly nehéz.*
- Oh, tehát egy hímet. *Csillanak fel a szemei.* - Csak nem az eltűnt mandród után kutakodsz? Elhagyott? Megcsalt? Átejtett? Meglopott?
*Szegezi az idegennek a kérdéseket.*
- S hogy hívják ezt a hímet? Esetleg lehetnék a segítségedre valamiben? *Játssza meg a kedves és segítőkész helyi ismerős figurát. A tegnapi esti információk fejében nem lenne célszerű, ha más által találná meg a sejthetően keresett corpust.*
- Nadae vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Mivel úgy néz ki, hogy a másik rum gazdátlanná vált, így amíg várja a választ, azt is gyorsan felhajtja, hogy egy hangos csattanás kíséretében csapja a pulthoz a poharat.*
*A mélységi szemlátomást nem tudja, hogyan működnek a kikötőben a dolgok. Itt csak egy szabály létezik, ami az életre is vonatkozik. Vagy beolvadsz de másodpercek alatt, vagy kirabolnak és jobb esetben életben hagynak, bár abban sem lesz köszönet, vagy megölnek. Láthatóan a fehér hajú, ismerős arcszerkezetű nő ezt nem tudja.
Így felveszi a legbájosabb és barátságosabb mosolyát.
Ujjait a pulton doboltatja, míg várja, hogy öreg kiszolgálja, aki láthatóan lassan dolgozik. Bár nem lenne a helyébe ez is tény, hisz ahányan itt megfordulnak nap mint nap, éjjel-nappal, nem csodálja, hogy ennyi idősen már belefáradt. De ő még most fiatal és most van szüksége az éltető nedűjére, főleg, hogy már órák óra hiányolja.
Szeme sarkából a vöröshajú társnőjére tekint, s látva annak elfoglaltságát, nem gondolja, hogy bánni fogja, ha nélküle issza meg a jussát. Így amint kiönte a koszos pohárba a legtrébb rumot, gyorsan fel is hajtja. Fintorogva néz a pultosra, ahogy a pohár alja koppan a régi deszkán.*
- Nem is értem, miért nem tőlem vetted a rumot. S hogy ezt a valamit hogy tudod rumként eladni, ráadásul ilyen borsos áron.
*Kedveskedéséért, csak egy halvány grimaszt kap vissza. Nem is foglalkozva tovább az öreggel, visszafordul a lányhoz.*
- Kontárok itt. Vigyázz hogy mit veszel, mert itt semmi sem az, aminek gondolod. Lásd, itt a rum. Azt hittem, hogy rum, holott valami rumnak álcázott lötty.
*A kérdésre, hogy ismerős-e itt, csak körbenéz a dohos, piszkos lebujban. Ajkai szélesre húzódnak, s kezeit felemeli.*
- Rövidke életemhez tartozik-e hely. Ismerem a helyet és a környéket, mint a tenyeremet.
*Kacsint a lányra, miközben továbbra is arcán tartja bájos mosolyát. A lány rendelését hallva, szemöldöke meg-megmozdul, de nincs ideje kiértékelni, hogy milyen pocséklást végez rendelésével, mikor is Vörike toppan a semmiből mellette.
Meghallgatva mondatait, szemöldöke a magasba szökken, s a lány válla fölött szemügyre veszi az idegen férfit.*
- Legyen hát, akkor a dokkoknál. Értem meg ne aggódj. *Vigyorog rá.* - Van egy olyan sejtésem, hogy nem lesz semmi bajom, és amúgy is. Mindig kihúzom magam a csávából.
*Még megvárja, amíg a tovasuhanó vörös zuhatag elhagyja a helyet, s ismét visszafordul a fehér hajú hölgyeményhez. Figyelmesen hallgatja a nő mondatait. Sejtése kezd beigazolódni, de arcán nem látszik semmi erre utaló jel. Még talán szerencse, hogy épp ő bukkant a nőbe. Szukafattyát többen is látták a napokban erre, nem lenne célszerű, ha mástól tudta volna meg a keresett kérdésekre a válaszát. Így még talán ferdíteni sem lesz neki oly nehéz.*
- Oh, tehát egy hímet. *Csillanak fel a szemei.* - Csak nem az eltűnt mandród után kutakodsz? Elhagyott? Megcsalt? Átejtett? Meglopott?
*Szegezi az idegennek a kérdéseket.*
- S hogy hívják ezt a hímet? Esetleg lehetnék a segítségedre valamiben? *Játssza meg a kedves és segítőkész helyi ismerős figurát. A tegnapi esti információk fejében nem lenne célszerű, ha más által találná meg a sejthetően keresett corpust.*
- Nadae vagyok. Benned kit tisztelhetek?
*Mivel úgy néz ki, hogy a másik rum gazdátlanná vált, így amíg várja a választ, azt is gyorsan felhajtja, hogy egy hangos csattanás kíséretében csapja a pulthoz a poharat.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-28 12:52:24
Üzenet elküldve: 2014-10-28 12:52:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kitérő//
* Alig ér a pulthoz, szinte vele egy időben két nő is érkezik a fogadóba. Tekintete pár pillanatra megpihen a vörös hajún majd inkább a fogadó által kínált ételek és italok árával kezd el foglalkozni. Miközben végigolvassa a listát azon gondolkodik kitől kérjen további felvilágosítást? Talán a fogadós volna a legmegfelelőbb személy rá. Ő ha látta Raunt biztosan megmondja a nősténynek, már ha megfigyelte és nem volt pont erre a Rumos Rókában a közelmúltban egy komolyabb mélységi találkozó. A rumos-krémes süteménynél megtorpan egy kicsit, ehhez volna talán a legjobban kedve de az ára vetekedik a szoba árával. Nagyon finom csemege lehet ha van képük ennyit elkérni érte.
Miközben Zora az árakat olvassa két oldalról is várakozva figyelnek rá. Az egyik egy fekete nő, aki az imént rendelt rumot, sajnos tészta nélkül, a másik pedig maga a fogadós. A pult mögött álló szeméből ki lehet olvasni a "vagy rendelsz vagy mehetsz" hozzáállást viszont a nő mintha barátságosabb vagy épp csak kíváncsibb volna.*
- Tényleg nem. *mondja majd a kérdést vissza is fordítja *Te ismerős vagy erre? *hangzik majd miközben a válaszra vár a fogadóshoz fordul.*
- Egy pohár Vörös Bort. *szól röviden *Itt a 6 aranyad.
* A rendelése gyorsan kiérkezik és a felszolgáló fordul is a dolga után magukra hagyva vendégeit a pultnál.
Alig telhetett el egy perc és az iménti vörös nőszemély odasiet hozzájuk és félrehúzva azt elköszön beszélgetőtársától majd egy férfi társaságában már el is tűnik. Ha most az emelet felé vonszolta volna a fekete hajú férfit biztosan arra gondolna, hogy éjszakai pillangók mind a ketten csak a fekete lány még nem talált megfelelő társaságra. Tekintetével követi a mellé visszatérő nőt majd a kérdésén elgondolkodva némán kortyol a borába.
Nem iszik sokat, talán ha két kortyot majd mély levegőt véve rukkol elő a válasszal és a kérdésével is egyetemben.*
- Keresek valakit. Hosszú utat tettem meg a Szegénynegyedtől eddig, hogy egy évekkel ezelőtt eltűnt hímet felkutassak. A nyomok ide vezettek. *mondja sem túl sokat sem túl keveset feltárva az igazságból. Bizalmatlan de nem mogorva.*
* Alig ér a pulthoz, szinte vele egy időben két nő is érkezik a fogadóba. Tekintete pár pillanatra megpihen a vörös hajún majd inkább a fogadó által kínált ételek és italok árával kezd el foglalkozni. Miközben végigolvassa a listát azon gondolkodik kitől kérjen további felvilágosítást? Talán a fogadós volna a legmegfelelőbb személy rá. Ő ha látta Raunt biztosan megmondja a nősténynek, már ha megfigyelte és nem volt pont erre a Rumos Rókában a közelmúltban egy komolyabb mélységi találkozó. A rumos-krémes süteménynél megtorpan egy kicsit, ehhez volna talán a legjobban kedve de az ára vetekedik a szoba árával. Nagyon finom csemege lehet ha van képük ennyit elkérni érte.
Miközben Zora az árakat olvassa két oldalról is várakozva figyelnek rá. Az egyik egy fekete nő, aki az imént rendelt rumot, sajnos tészta nélkül, a másik pedig maga a fogadós. A pult mögött álló szeméből ki lehet olvasni a "vagy rendelsz vagy mehetsz" hozzáállást viszont a nő mintha barátságosabb vagy épp csak kíváncsibb volna.*
- Tényleg nem. *mondja majd a kérdést vissza is fordítja *Te ismerős vagy erre? *hangzik majd miközben a válaszra vár a fogadóshoz fordul.*
- Egy pohár Vörös Bort. *szól röviden *Itt a 6 aranyad.
* A rendelése gyorsan kiérkezik és a felszolgáló fordul is a dolga után magukra hagyva vendégeit a pultnál.
Alig telhetett el egy perc és az iménti vörös nőszemély odasiet hozzájuk és félrehúzva azt elköszön beszélgetőtársától majd egy férfi társaságában már el is tűnik. Ha most az emelet felé vonszolta volna a fekete hajú férfit biztosan arra gondolna, hogy éjszakai pillangók mind a ketten csak a fekete lány még nem talált megfelelő társaságra. Tekintetével követi a mellé visszatérő nőt majd a kérdésén elgondolkodva némán kortyol a borába.
Nem iszik sokat, talán ha két kortyot majd mély levegőt véve rukkol elő a válasszal és a kérdésével is egyetemben.*
- Keresek valakit. Hosszú utat tettem meg a Szegénynegyedtől eddig, hogy egy évekkel ezelőtt eltűnt hímet felkutassak. A nyomok ide vezettek. *mondja sem túl sokat sem túl keveset feltárva az igazságból. Bizalmatlan de nem mogorva.*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-28 08:32:27
Üzenet elküldve: 2014-10-28 08:32:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Egy kis kitérő - Mortar //
*Az újra találkozás okozta meghökkenéséből egy röpke pillanatra Nadae hangja rázza fel.*
- Öhm, aha. *Reagál automatikusan, de amint leesik neki mit is mondott neki a kalózkája, rögtön javít is.* - Vagyis, remek. *Kacsint a lányra, jelezvén, hogy ő addig is ellesz. Visszafordul a férfi felé, kinek szúrós tekintete, s megjegyzése hatására arcbőre hasonlóképp vörössé válik, mint a haja, vagy az ajkai. Zavartan nevetgélve kap a tarkójához. Gondolhatta volna, hogy Mortar nem fog ujjongva a nyakába borulni, majd felkapni őt és megpörgetni a viszontlátás örömére, s ezt meg is érti. Hiszen ő volt az aki az indulás mellett döntött azon éjszakán, s reggel csupán egy sablonos levelet hagyott maga után, mi úgy tűnik, nem volt elég magyarázat tettére. Pedig ő akkor sziklaszilárdan úgy gondolta, ez a legjobb döntés. Mennie kellett.*
- Hát én... *Kezdene persze rögtön magyarázkodni, de ez a hely valóban nem a legmegfelelőbb arra, hogy mindezt kifejtse. Pedig ennyivel tartozna a másiknak, tekintve, hogy min mentek át ketten. Le is hajtja fejét egy pillanatra. Nem is olyan könnyű ez, hiszen ő sem azért lépett le, mert nem érezte volna jól magát, a különc csúszómászó evő mellett, inkább pontosan azért is ment el, mert túlságosan jó is volt. Nem is megy bele egyelőre, főleg, miután láthatóan a férfi már lezárta az ügyet, ahogy ő is egyszer, de úgy tűnik nem örökre.
A Nadaet illető kérdésre megfordul és a lány után néz, aki, ahogy gondolta rögtön el is vegyül a fogadóban, s máris beszélgetőpartnerre lelt egy hóhajú nőstény személyében.* ~Igazán hozhatná már azt a rumot.~ *Zavartan kacarászva fordul vissza a mocsárlakóhoz.* Még szép, hogy üldöznek, úgy tűnik, amíg világ a világ, addig számomra ez a sors jutott. Bár, ami őt illeti *Fejével hátrafelé bök a nő felé, s tart egy pillanatnyi szünetet mondanivalójában. Nem mintha nem bízhatna meg a férfiben, biztos benne, hogy még ha ki is tálalna neki a kis barlangi csapatukról, Mortart az sem izgatná különösebben, annak ellenére, hogy talán közöttük még ő is jól érezné magát. Igaz, hogy a barlang végül is nem a mocsár, de kellően taszító hely a normális egyedek számára, akiket mindketten annyira igyekeznek elkerülni.* hát igen, ő is egy újfajta élet kezdetének része. *Mint egykor a férfi is maga, így rögtön el is hallgat, bár nem lepné meg ha az éjhajú ebből is azt szűrné le, hogy hamarosan ezt az életet is maga mögött hagyja. Pedig úgy tűnik egyelőre biztos talajra léptek bizonytalan lábai. Hirtelen remek ötlete támad, elméje pillanatok alatt megvilágosodik, ám, ahhoz, hogy mindebbe a másikat is beleszője, talán nem árt el varrni néhány szálat. Ezért nem is kezd bele történetének elmesélésébe, vagy, hogy pontosan mit is keres itt, ezen reggeli órában a kikötő legaljább helyén. Inkább igyekszik zavarodottságát elrejtvén a tőle megszokott kacér mosolyával fürkészni a vakító zöld szemeket. Nem is igazán érti, hogy miért is jöttek ki olyan jól, miért tűrte meg maga mellett a férfi, az olykor szerencsétlen, meggondolatlan és néha órákon át a semmiről is fecsegő lányt. Bár tény, hogy Mortar néha rendesen helyre is rakta, ami rá is fért, s sokszor az agyára is mehetett a lány, de azért gondolatmeneteikben sok hasonlóság volt. Aztán persze ott volt az a közösen elkövetett ügy is... Az egyedüli, amit nem igazán tudott megszokni a másik életviteléből, az az ételfogyasztás különös kultúrája. Ettől a gondolattól szája sarkai még feljebb görbülnek, s ravasz lesz az arckifejezése. Ez viszont a másik kérdésének is köszönhető.*
- Már vártam, hogy meddig fogod itt bírni. *Dől hátra a széken. Mortar itt, egy zsúfolt, füstös kocsmában, ennyi értéktelen jellem között. Ezt a képet nem szeretné elfelejteni. Maga sem tudja miért, de teljesen megfeledkezve mai feladatáról, a pultnál a rumra várakozó Nadaeről és minden egyébről, de a kérdés után rögtön menetre készen pattan fel a székről. Végül is örül, hisz valamit csak jelez az is, hogy a férfi nem hajtotta el, vagy nem hagyta faképnél a lányt, s ettől régóta ismeretlen izgatottság lesz úrrá rajta, amitől kicsit kényelmetlenül is érzi magát, mint mindig, amikor megtudja saját magáról, hogy mégis csak vannak érzései.* Csak egy pillanat. *És már indul is rohamléptekkel a pulthoz. Nem zavarja, hogy a kalóz éppen társalog, ruhájának száránál fogva húzza félre.* Van egy kis dolgom. *Vigyorogva bök fejével óvatosan az éjhajú felé.* A szikláknál leszek, a kikötőtől a barlangig vezető szakasz parti részén, ha keresnél, de találkozzunk a dokkoknál, mondjuk pontban akkor, mikor a nap megkezdi a délutáni ragyogását. Addig körbenézek a környéken és utána kérdezek ennek a kopasz fickónak. Megleszel? *Kérdezi és az ismeretlen mélységi nőre sandít. Jobban megnézve, már kezdi is sejteni, miért is elegyedett szóba vele, csak azt nem tudja mi is lehet vele az igazi célja. Választ nem is vár a kérdésére, egyértelmű, hogy a nő tud vigyázni magára, így jelezvén Mortar felé, hogy indulhatnak, meg is indítja lépteit az ajtó felé, de még egy pillanatra visszafordul.* Majd elfelejtettem. *Ha megérkezett a lány rendelése fel is kapja az egyik rumot és felhajtja, szüksége lesz rá.* Na pá! *Kacsint egyet és most már tényleg meg is indul az ajtóhoz, amennyiben a férfi követi, bár ez egészen biztos, tekintve, hogy pontosan ő az, aki indulni akart. Igaz, Dynti sem bánja. Kilépvén az ajtón nagyot szippant a levegőből, majd rég látott társa felé fordul.*
- Tudok egy egész eldugott helyet, ahonnan pont rálátunk a nyílt tengerre, imádni fogod. *Még mindig gombócot érez a torkában, ezt pedig a téma terelésével igyekszik eloszlatni, de tudja, hogy sokáig nem tudja húzni, halogatni. Határozott léptekkel indul meg a reggeli forgatagban a tenger mellett, a kikötőből kifelé vezető úton, pontosan a szirtek felé. Valahogy bármit csinál, bármerre jár, nem telik el úgy nap, hogy ne vigyék arra lábai. Kiváltképp mostantól, hogy állandó tartózkodási helyét is a magas sziklák rejtik.*
- Hogy kerültél ide? *Kérdezi immár őszinte kíváncsisággal fordulva a férfi felé.* A kikötőnél nyüzsgőbb helyet nem igen ismerek. S, hogy őszinte legyek, itt nincs is annyi béka, vagy csúszó mászó. *Sokat mondóan vonogatja a szemöldökét a másik felé, kicsit oldva a hangulatot ezzel is. A tengeri szél olykor játékosan belekap hosszú hajába, ahogy köpenyébe is, mi is palást módjára lebeg mögötte, de nem igazán zavarja, hozzá szokott már. Ahogy ahhoz is, amikor a haját a szemébe fújja a szél, s emiatt csetlik botlik az utakon. Most viszont kihúzza magát és nagyon ügyel, hogy ne járassa le magát, hiszen bár nem tegnap hagyta ott a mocsaras vidéket, örül a viszont látásnak, még ha ezt szavakba öntve nem is ismerné be soha.*
*Az újra találkozás okozta meghökkenéséből egy röpke pillanatra Nadae hangja rázza fel.*
- Öhm, aha. *Reagál automatikusan, de amint leesik neki mit is mondott neki a kalózkája, rögtön javít is.* - Vagyis, remek. *Kacsint a lányra, jelezvén, hogy ő addig is ellesz. Visszafordul a férfi felé, kinek szúrós tekintete, s megjegyzése hatására arcbőre hasonlóképp vörössé válik, mint a haja, vagy az ajkai. Zavartan nevetgélve kap a tarkójához. Gondolhatta volna, hogy Mortar nem fog ujjongva a nyakába borulni, majd felkapni őt és megpörgetni a viszontlátás örömére, s ezt meg is érti. Hiszen ő volt az aki az indulás mellett döntött azon éjszakán, s reggel csupán egy sablonos levelet hagyott maga után, mi úgy tűnik, nem volt elég magyarázat tettére. Pedig ő akkor sziklaszilárdan úgy gondolta, ez a legjobb döntés. Mennie kellett.*
- Hát én... *Kezdene persze rögtön magyarázkodni, de ez a hely valóban nem a legmegfelelőbb arra, hogy mindezt kifejtse. Pedig ennyivel tartozna a másiknak, tekintve, hogy min mentek át ketten. Le is hajtja fejét egy pillanatra. Nem is olyan könnyű ez, hiszen ő sem azért lépett le, mert nem érezte volna jól magát, a különc csúszómászó evő mellett, inkább pontosan azért is ment el, mert túlságosan jó is volt. Nem is megy bele egyelőre, főleg, miután láthatóan a férfi már lezárta az ügyet, ahogy ő is egyszer, de úgy tűnik nem örökre.
A Nadaet illető kérdésre megfordul és a lány után néz, aki, ahogy gondolta rögtön el is vegyül a fogadóban, s máris beszélgetőpartnerre lelt egy hóhajú nőstény személyében.* ~Igazán hozhatná már azt a rumot.~ *Zavartan kacarászva fordul vissza a mocsárlakóhoz.* Még szép, hogy üldöznek, úgy tűnik, amíg világ a világ, addig számomra ez a sors jutott. Bár, ami őt illeti *Fejével hátrafelé bök a nő felé, s tart egy pillanatnyi szünetet mondanivalójában. Nem mintha nem bízhatna meg a férfiben, biztos benne, hogy még ha ki is tálalna neki a kis barlangi csapatukról, Mortart az sem izgatná különösebben, annak ellenére, hogy talán közöttük még ő is jól érezné magát. Igaz, hogy a barlang végül is nem a mocsár, de kellően taszító hely a normális egyedek számára, akiket mindketten annyira igyekeznek elkerülni.* hát igen, ő is egy újfajta élet kezdetének része. *Mint egykor a férfi is maga, így rögtön el is hallgat, bár nem lepné meg ha az éjhajú ebből is azt szűrné le, hogy hamarosan ezt az életet is maga mögött hagyja. Pedig úgy tűnik egyelőre biztos talajra léptek bizonytalan lábai. Hirtelen remek ötlete támad, elméje pillanatok alatt megvilágosodik, ám, ahhoz, hogy mindebbe a másikat is beleszője, talán nem árt el varrni néhány szálat. Ezért nem is kezd bele történetének elmesélésébe, vagy, hogy pontosan mit is keres itt, ezen reggeli órában a kikötő legaljább helyén. Inkább igyekszik zavarodottságát elrejtvén a tőle megszokott kacér mosolyával fürkészni a vakító zöld szemeket. Nem is igazán érti, hogy miért is jöttek ki olyan jól, miért tűrte meg maga mellett a férfi, az olykor szerencsétlen, meggondolatlan és néha órákon át a semmiről is fecsegő lányt. Bár tény, hogy Mortar néha rendesen helyre is rakta, ami rá is fért, s sokszor az agyára is mehetett a lány, de azért gondolatmeneteikben sok hasonlóság volt. Aztán persze ott volt az a közösen elkövetett ügy is... Az egyedüli, amit nem igazán tudott megszokni a másik életviteléből, az az ételfogyasztás különös kultúrája. Ettől a gondolattól szája sarkai még feljebb görbülnek, s ravasz lesz az arckifejezése. Ez viszont a másik kérdésének is köszönhető.*
- Már vártam, hogy meddig fogod itt bírni. *Dől hátra a széken. Mortar itt, egy zsúfolt, füstös kocsmában, ennyi értéktelen jellem között. Ezt a képet nem szeretné elfelejteni. Maga sem tudja miért, de teljesen megfeledkezve mai feladatáról, a pultnál a rumra várakozó Nadaeről és minden egyébről, de a kérdés után rögtön menetre készen pattan fel a székről. Végül is örül, hisz valamit csak jelez az is, hogy a férfi nem hajtotta el, vagy nem hagyta faképnél a lányt, s ettől régóta ismeretlen izgatottság lesz úrrá rajta, amitől kicsit kényelmetlenül is érzi magát, mint mindig, amikor megtudja saját magáról, hogy mégis csak vannak érzései.* Csak egy pillanat. *És már indul is rohamléptekkel a pulthoz. Nem zavarja, hogy a kalóz éppen társalog, ruhájának száránál fogva húzza félre.* Van egy kis dolgom. *Vigyorogva bök fejével óvatosan az éjhajú felé.* A szikláknál leszek, a kikötőtől a barlangig vezető szakasz parti részén, ha keresnél, de találkozzunk a dokkoknál, mondjuk pontban akkor, mikor a nap megkezdi a délutáni ragyogását. Addig körbenézek a környéken és utána kérdezek ennek a kopasz fickónak. Megleszel? *Kérdezi és az ismeretlen mélységi nőre sandít. Jobban megnézve, már kezdi is sejteni, miért is elegyedett szóba vele, csak azt nem tudja mi is lehet vele az igazi célja. Választ nem is vár a kérdésére, egyértelmű, hogy a nő tud vigyázni magára, így jelezvén Mortar felé, hogy indulhatnak, meg is indítja lépteit az ajtó felé, de még egy pillanatra visszafordul.* Majd elfelejtettem. *Ha megérkezett a lány rendelése fel is kapja az egyik rumot és felhajtja, szüksége lesz rá.* Na pá! *Kacsint egyet és most már tényleg meg is indul az ajtóhoz, amennyiben a férfi követi, bár ez egészen biztos, tekintve, hogy pontosan ő az, aki indulni akart. Igaz, Dynti sem bánja. Kilépvén az ajtón nagyot szippant a levegőből, majd rég látott társa felé fordul.*
- Tudok egy egész eldugott helyet, ahonnan pont rálátunk a nyílt tengerre, imádni fogod. *Még mindig gombócot érez a torkában, ezt pedig a téma terelésével igyekszik eloszlatni, de tudja, hogy sokáig nem tudja húzni, halogatni. Határozott léptekkel indul meg a reggeli forgatagban a tenger mellett, a kikötőből kifelé vezető úton, pontosan a szirtek felé. Valahogy bármit csinál, bármerre jár, nem telik el úgy nap, hogy ne vigyék arra lábai. Kiváltképp mostantól, hogy állandó tartózkodási helyét is a magas sziklák rejtik.*
- Hogy kerültél ide? *Kérdezi immár őszinte kíváncsisággal fordulva a férfi felé.* A kikötőnél nyüzsgőbb helyet nem igen ismerek. S, hogy őszinte legyek, itt nincs is annyi béka, vagy csúszó mászó. *Sokat mondóan vonogatja a szemöldökét a másik felé, kicsit oldva a hangulatot ezzel is. A tengeri szél olykor játékosan belekap hosszú hajába, ahogy köpenyébe is, mi is palást módjára lebeg mögötte, de nem igazán zavarja, hozzá szokott már. Ahogy ahhoz is, amikor a haját a szemébe fújja a szél, s emiatt csetlik botlik az utakon. Most viszont kihúzza magát és nagyon ügyel, hogy ne járassa le magát, hiszen bár nem tegnap hagyta ott a mocsaras vidéket, örül a viszont látásnak, még ha ezt szavakba öntve nem is ismerné be soha.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-27 22:24:50
Üzenet elküldve: 2014-10-27 22:24:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Egy kis kitérő //
*Nagyjából egy fél óra unott ücsörgés után végre az egyik szervező szünetet hirdet negyed órára, minek elején a suhancok rendelnek alkoholt, aztán szép lassan elhagyják a fogadót, hogy a megtöltött gyomortartalmukat inkább odakint ürítsék ki, illetve hogy a befülledt melegből egy kicsit kiszakadjanak a kellemesen hűvös időbe. Mortar ki is használja a helyzetet, s felpattanva székéről, odarobog a pulthoz, félrelökve egy fiatal lányt, aki épp pár szidalmas szót akarna az ében hajúhoz vágni, ám annak kifejező, amolyan "undorító vagy, te féreg, takarodj innen" pillantása belé folytja a szót, s inkább odébb áll. S a férfi végre ehet valamit... Pontosabban, ez feltételes módban igaz, hiszen mikor végignéz a kínálaton, melyekből több ott sorakozik a fogadós mögött, szája undort szülve kanyarodik egyre lejjebb.*
- Ha nem nézne ki úgy minden étel, mint a hányás, akkor minden bizonnyal nagyobb lenne a forgalom. *köpi oda a fogadósnak, kinek elkerekedett szeme láttán inkább rendel csak egy italt* Legyen Rum, 8 aranyért. Lehetőleg ne a legócskább fajtából.
*Azonnal tölti is, mire Mortar lehajítja az érméket, s már indul is vissza asztalához, ami szerencsére még üresen áll, de több asztal is felszabadult a Rókalyukban. A rumnak nincs igazán jó íze, talán mert leginkább a poshadt vízhez van szokva... Igazából nem is tudja, hogy miért van még itt, hiszen a felkínált ételből köszöni, de nem kér, inkább megy és nyalogatja a sziklákat... Szállás viszont kellene, hiszen most semmi kedve sincs az éjszakát odakint tölteni, jobb szeretné magányosan, a négy fal közt, főleg, mert jönnek a hideg idők, s már nincs a megszokott mocsaras helyén, ahol át tudná ezt vészelni. Természetesen fel volt erre készülve, de mégsem olyan könnyű, ha az ember hirtelen kiszakad a megszokott környezetéből.
Italának felét elfogyasztja, a maradékot pedig a földre önti, mikor nyílik az ajtó. Csupán vörös tincseket lát először, s tekintetét egyből másra emeli, hiszen olyannyira lehetetlennek tartja, hogy ismerős arcot fedez fel itt, hogy még maga is alig hiszi el, mikor a nemrégi hölgy az ő asztala felé robog. Furcsán dobban egy hatalmasat ekkor Mortar szíve... Maga sem tudja, hogy ez mit jelent, vagy mi a fene volt, hiszen ilyet nem érzett még, ám egy a biztos: ettől a megmagyarázhatatlan érzéstől ismét a rosszullét kerülgeti, s kissé szorongva, elsápadva nyel egy nagyot. Arcán azonban semmit sem lehet felfedezni. Semmi meglepettség, semmi felismerés, vagy hasonló, inkább enyhe megvetés látszik rajta, amit leginkább eltakarni próbál, kisebb sikerrel. Állát végül kitámasztja öklén, s egy ideig csak némán figyeli a nem is olyan ismeretlen hölgyet, majd végül egy sóhajt követően megszólal.*
- Én még abban sem voltam biztos, hogy kijutsz a mocsárból. *pillant rá szúrósan* Nos, én sem gondoltam volna, hogy még találkozunk, főleg mert az a bizonyos levél igen határozott volt. Ám az élet ment tovább, kár is emlegetni a múltat.
*Egy legyintéssel végül le is zárja, jelenleg ebben a tömegben és undorban semmi kedve sincs azon töprengeni, hogy hagyta ott szó nélkül az a hölgy, akit fogalmazzunk úgy, hogy képes volt elfogadni. Képes volt elviselni, hogy mindennap vele volt egy ideig, hogy nála húzta meg magát, s hogy mindenen osztoztak. Mortar... Elviselni... Egy másik embert... Visszagondolva szinte a röhögőgörcs tör ki rajta, ha arra gondol, hogy valaha mik mozogtak benne. Ám a "mindent a csúcson kell abbahagyni" elv szerint le is zárta magában a múltat. Mikor Dynti elment, ő is élte tovább az életét. Azt az életet, melyet előtte élt. Egy személyre gyűjtötte a csúszómászókat, egyedül járta a mocsarat, s ismét egyedül a saját hangját hallotta hosszú időkig. Hogy miért döntött úgy végül, hogy ő maga is elhagyja azt a biztonságot nyújtó helyet, még igazából számára is rejtély...*
- Még mindig üldöznek? Vagy ezt is a múltban hagytad? *pillant rá arra a hölgyre, akivel érkezett Dynti* Nem lehetne ezt a társalgást inkább máshol folytatni?
*Bukik ki belőle végül a kérdés, hiszen émelygése egyre nagyobb, s félő, hogy azt a kevéske gyomortartalmat a hölgyemény(ek)re üríti, ha tovább kell itt ücsörögnie a népek közt. Ez a vörös hajúnak talán nem újdonság, hiszen régen, ha éppenséggel mélyebben jöttek elő az emberek, mint téma, gyakran kerülgette már akkor is a rosszullét Mortart.*
*Nagyjából egy fél óra unott ücsörgés után végre az egyik szervező szünetet hirdet negyed órára, minek elején a suhancok rendelnek alkoholt, aztán szép lassan elhagyják a fogadót, hogy a megtöltött gyomortartalmukat inkább odakint ürítsék ki, illetve hogy a befülledt melegből egy kicsit kiszakadjanak a kellemesen hűvös időbe. Mortar ki is használja a helyzetet, s felpattanva székéről, odarobog a pulthoz, félrelökve egy fiatal lányt, aki épp pár szidalmas szót akarna az ében hajúhoz vágni, ám annak kifejező, amolyan "undorító vagy, te féreg, takarodj innen" pillantása belé folytja a szót, s inkább odébb áll. S a férfi végre ehet valamit... Pontosabban, ez feltételes módban igaz, hiszen mikor végignéz a kínálaton, melyekből több ott sorakozik a fogadós mögött, szája undort szülve kanyarodik egyre lejjebb.*
- Ha nem nézne ki úgy minden étel, mint a hányás, akkor minden bizonnyal nagyobb lenne a forgalom. *köpi oda a fogadósnak, kinek elkerekedett szeme láttán inkább rendel csak egy italt* Legyen Rum, 8 aranyért.
Lehetőleg ne a legócskább fajtából.*Azonnal tölti is, mire Mortar lehajítja az érméket, s már indul is vissza asztalához, ami szerencsére még üresen áll, de több asztal is felszabadult a Rókalyukban. A rumnak nincs igazán jó íze, talán mert leginkább a poshadt vízhez van szokva... Igazából nem is tudja, hogy miért van még itt, hiszen a felkínált ételből köszöni, de nem kér, inkább megy és nyalogatja a sziklákat... Szállás viszont kellene, hiszen most semmi kedve sincs az éjszakát odakint tölteni, jobb szeretné magányosan, a négy fal közt, főleg, mert jönnek a hideg idők, s már nincs a megszokott mocsaras helyén, ahol át tudná ezt vészelni. Természetesen fel volt erre készülve, de mégsem olyan könnyű, ha az ember hirtelen kiszakad a megszokott környezetéből.
Italának felét elfogyasztja, a maradékot pedig a földre önti, mikor nyílik az ajtó. Csupán vörös tincseket lát először, s tekintetét egyből másra emeli, hiszen olyannyira lehetetlennek tartja, hogy ismerős arcot fedez fel itt, hogy még maga is alig hiszi el, mikor a nemrégi hölgy az ő asztala felé robog. Furcsán dobban egy hatalmasat ekkor Mortar szíve... Maga sem tudja, hogy ez mit jelent, vagy mi a fene volt, hiszen ilyet nem érzett még, ám egy a biztos: ettől a megmagyarázhatatlan érzéstől ismét a rosszullét kerülgeti, s kissé szorongva, elsápadva nyel egy nagyot. Arcán azonban semmit sem lehet felfedezni. Semmi meglepettség, semmi felismerés, vagy hasonló, inkább enyhe megvetés látszik rajta, amit leginkább eltakarni próbál, kisebb sikerrel. Állát végül kitámasztja öklén, s egy ideig csak némán figyeli a nem is olyan ismeretlen hölgyet, majd végül egy sóhajt követően megszólal.*
- Én még abban sem voltam biztos, hogy kijutsz a mocsárból. *pillant rá szúrósan* Nos, én sem gondoltam volna, hogy még találkozunk, főleg mert az a bizonyos levél igen határozott volt. Ám az élet ment tovább, kár is emlegetni a múltat.
*Egy legyintéssel végül le is zárja, jelenleg ebben a tömegben és undorban semmi kedve sincs azon töprengeni, hogy hagyta ott szó nélkül az a hölgy, akit fogalmazzunk úgy, hogy képes volt elfogadni. Képes volt elviselni, hogy mindennap vele volt egy ideig, hogy nála húzta meg magát, s hogy mindenen osztoztak. Mortar... Elviselni... Egy másik embert... Visszagondolva szinte a röhögőgörcs tör ki rajta, ha arra gondol, hogy valaha mik mozogtak benne. Ám a "mindent a csúcson kell abbahagyni" elv szerint le is zárta magában a múltat. Mikor Dynti elment, ő is élte tovább az életét. Azt az életet, melyet előtte élt. Egy személyre gyűjtötte a csúszómászókat, egyedül járta a mocsarat, s ismét egyedül a saját hangját hallotta hosszú időkig. Hogy miért döntött úgy végül, hogy ő maga is elhagyja azt a biztonságot nyújtó helyet, még igazából számára is rejtély...*
- Még mindig üldöznek? Vagy ezt is a múltban hagytad? *pillant rá arra a hölgyre, akivel érkezett Dynti* Nem lehetne ezt a társalgást inkább máshol folytatni?
*Bukik ki belőle végül a kérdés, hiszen émelygése egyre nagyobb, s félő, hogy azt a kevéske gyomortartalmat a hölgyemény(ek)re üríti, ha tovább kell itt ücsörögnie a népek közt. Ez a vörös hajúnak talán nem újdonság, hiszen régen, ha éppenséggel mélyebben jöttek elő az emberek, mint téma, gyakran kerülgette már akkor is a rosszullét Mortart.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-27 21:49:33
Üzenet elküldve: 2014-10-27 21:49:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő//
*Szokatlan számára, hogy a napot fejfájás, szédülés, és idegesítő hangos zajok nélkül kezdje. Ahogy tapasztalja így még jobb hangulata is van, s mint olyan, vidáman lépdel lefelé a szirteken. Még az sem zavarja, ha néha-néha a csizmája alatt megcsúszó kavicsoknak köszönhetően siklás szerűen halad lefelé. Persze egy-egy ilyen eset után csendben várja be nőtársát, miközben a nap lassan araszol fel a keleti horizonton.*
- Áh, ne aggódj miatta. Amíg nem akarja a belső szerveidet, addig nincs vele gond. Azután van, ha érdeklődik csontjaid mibenléte után, no meg ha túlontúl kedves. Utálja az embereket, sőt minden emberi lényt. Vagyis, gyakorlatilag mindenkit. No, ha ezen változik, akkor…meg akar ölni.
*Mondaná, hogy akkor megszerette, vagy bármi hasonló szép dolgot, de rá kell jönnie, hogy az merő hazugság lenne, és messze áll annak az őrült személyiségétől. Egy könnyed legyintéssel halad továbbra is előre.*
- Áh, ne is foglalkozz Maszkossal. Azt mondta, hogy van lelkiismerete, így biztos nem bánja, ha mi végezzük el helyette a munkát. Bár remélem, hogy ez a lelkibigyónak nevezett valami hamar kiölődik belőle, mert azzal mindig csak a baj van. Nem is beszélve arról, hogy feláll az ember hátán a szőr, ha ilyen egyeddel találkozik.
*Borzong bele a gondolatba. Bár nem fűlik ínyéhez, hogy ők ketten keressenek fel holmi kopasz, gazdag fickót, majd csábítsák és öljék meg, rabolják ki, vagy épp bármi ami eszükbe jut. No de nincs más dolga, a mit csinálhatna, s még egy nap semmittevés már az agyára menne.
A Róka elé érve, örül, hogy a lány osztotta ötletét, hogy itt kezdjék napjukat. Mint rendes társhoz illően a lányt előre engedi. No nem mintha bármi baja lenne Vörikével, de ha bent épp hajnali bunyó van, ne hogy már az ő pofás arcát érje egy asztal lába. Ahhoz még túl fiatal és szép. Meg úgy a következő kérdés miatt egy fél pillanatra megállásra készteti a teste.*
- Szerintem ne foglalkozz vele. *Vonja meg a vállát.* - Annyira sem tartott minket, hogy cuki pofijával szórakoztasson minket. Ki tudja, most is épp hol hever.
*Épp hogy ő tudja. De még nem kötheti senki orrára. Egyelőre. Ezzel lezártnak is tekinti a mondotakat, s agytekervényei már épp azon járnak, hogy mit is rendeljen maguknak – noha az nem kérdés, hogy mit, inkább hogy első körben mennyit – mikor is a lány előtte hirtelen megáll. Későn veszi észre, s korrigálni sem tudja haladását, így sikeresen hátulról a lányba rohan.*
- Mi, a…? *Sziszegi fogai közül, majd arra néz amerre Vörike is. Egy asztalnál egy fekete hajú. Számára nem ismerős, de ahogy jobban körülnéz a viszonylag zsúfolt teremben, szemei megakadnak egy másik alakon. Vagyis az épp most suhan el mellettük. Obszidián bőr, fekete nadrág, könnyű ing, fehér haj. Ismerős arcvonás. Szemeit összeszűkítve figyeli az idegent, miközben az újra meglóduló lányt követi az idegen asztalhoz. Tekintetét elszakítja a mélységitől, hogy az idegent vehesse szemügyre. Úgy tűnik a lány ismeri, így nem foglalkozik túlzottan velük.*
- Yo. *Köszöni, de szemeit továbbra is az imént látott nőn tartja.* - Hozok rumot.
*A választ meg sem várva, hiszen tudja, hogy mi lenne az, indul el a pult felé. Véletlenül pont a lány mellé kerül, s a füsttől terhes levegőben int a csaposnak.*
- Két Rumot szeretnék, öreg! *S a korhadt fapultra lecsapja kezét, mely alatt ott csilingel 16 aranytallér.*
*Miközben várja a jussát szemügyre veszi közelebbről is a mélységit.*
- Te nem ide való vagy igaz? *Bök fejével a lány táskája felé, ami sok mindent elárul róla.* - Mi szél hozott ilyen hajnali órában errefelé?
*Kérdi, lehető legcsábosabb mosolyát elővéve. Túlságosan is hasonlít a tegnap szakadékba zuhant Szukafattyára, hogy ez csak a véletlen műve legyen. Talán egy kis kitérő nem árthat meg nekik, hosszú még a nap, lesz elég idejük felkutatni a kopaszt. Ez most ígéretesebb mókának néz elébe.*
*Szokatlan számára, hogy a napot fejfájás, szédülés, és idegesítő hangos zajok nélkül kezdje. Ahogy tapasztalja így még jobb hangulata is van, s mint olyan, vidáman lépdel lefelé a szirteken. Még az sem zavarja, ha néha-néha a csizmája alatt megcsúszó kavicsoknak köszönhetően siklás szerűen halad lefelé. Persze egy-egy ilyen eset után csendben várja be nőtársát, miközben a nap lassan araszol fel a keleti horizonton.*
- Áh, ne aggódj miatta. Amíg nem akarja a belső szerveidet, addig nincs vele gond. Azután van, ha érdeklődik csontjaid mibenléte után, no meg ha túlontúl kedves. Utálja az embereket, sőt minden emberi lényt. Vagyis, gyakorlatilag mindenkit. No, ha ezen változik, akkor…meg akar ölni.
*Mondaná, hogy akkor megszerette, vagy bármi hasonló szép dolgot, de rá kell jönnie, hogy az merő hazugság lenne, és messze áll annak az őrült személyiségétől. Egy könnyed legyintéssel halad továbbra is előre.*
- Áh, ne is foglalkozz Maszkossal. Azt mondta, hogy van lelkiismerete, így biztos nem bánja, ha mi végezzük el helyette a munkát. Bár remélem, hogy ez a lelkibigyónak nevezett valami hamar kiölődik belőle, mert azzal mindig csak a baj van. Nem is beszélve arról, hogy feláll az ember hátán a szőr, ha ilyen egyeddel találkozik.
*Borzong bele a gondolatba. Bár nem fűlik ínyéhez, hogy ők ketten keressenek fel holmi kopasz, gazdag fickót, majd csábítsák és öljék meg, rabolják ki, vagy épp bármi ami eszükbe jut. No de nincs más dolga, a mit csinálhatna, s még egy nap semmittevés már az agyára menne.
A Róka elé érve, örül, hogy a lány osztotta ötletét, hogy itt kezdjék napjukat. Mint rendes társhoz illően a lányt előre engedi. No nem mintha bármi baja lenne Vörikével, de ha bent épp hajnali bunyó van, ne hogy már az ő pofás arcát érje egy asztal lába. Ahhoz még túl fiatal és szép. Meg úgy a következő kérdés miatt egy fél pillanatra megállásra készteti a teste.*
- Szerintem ne foglalkozz vele. *Vonja meg a vállát.* - Annyira sem tartott minket, hogy cuki pofijával szórakoztasson minket. Ki tudja, most is épp hol hever.
*Épp hogy ő tudja. De még nem kötheti senki orrára. Egyelőre. Ezzel lezártnak is tekinti a mondotakat, s agytekervényei már épp azon járnak, hogy mit is rendeljen maguknak – noha az nem kérdés, hogy mit, inkább hogy első körben mennyit – mikor is a lány előtte hirtelen megáll. Későn veszi észre, s korrigálni sem tudja haladását, így sikeresen hátulról a lányba rohan.*
- Mi, a…? *Sziszegi fogai közül, majd arra néz amerre Vörike is. Egy asztalnál egy fekete hajú. Számára nem ismerős, de ahogy jobban körülnéz a viszonylag zsúfolt teremben, szemei megakadnak egy másik alakon. Vagyis az épp most suhan el mellettük. Obszidián bőr, fekete nadrág, könnyű ing, fehér haj. Ismerős arcvonás. Szemeit összeszűkítve figyeli az idegent, miközben az újra meglóduló lányt követi az idegen asztalhoz. Tekintetét elszakítja a mélységitől, hogy az idegent vehesse szemügyre. Úgy tűnik a lány ismeri, így nem foglalkozik túlzottan velük.*
- Yo. *Köszöni, de szemeit továbbra is az imént látott nőn tartja.* - Hozok rumot.
*A választ meg sem várva, hiszen tudja, hogy mi lenne az, indul el a pult felé. Véletlenül pont a lány mellé kerül, s a füsttől terhes levegőben int a csaposnak.*
- Két Rumot szeretnék, öreg! *S a korhadt fapultra lecsapja kezét, mely alatt ott csilingel 16 aranytallér.*
*Miközben várja a jussát szemügyre veszi közelebbről is a mélységit.*
- Te nem ide való vagy igaz? *Bök fejével a lány táskája felé, ami sok mindent elárul róla.* - Mi szél hozott ilyen hajnali órában errefelé?
*Kérdi, lehető legcsábosabb mosolyát elővéve. Túlságosan is hasonlít a tegnap szakadékba zuhant Szukafattyára, hogy ez csak a véletlen műve legyen. Talán egy kis kitérő nem árthat meg nekik, hosszú még a nap, lesz elég idejük felkutatni a kopaszt. Ez most ígéretesebb mókának néz elébe.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-27 20:47:19
Üzenet elküldve: 2014-10-27 20:47:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* El nem képzelte volna, hogy az amit a halász "mindjárt itt van, ennek az útnak a végén"-nel magyarázott a folyó mellől, a kikötőn keresztül majd pedig egy barátságtalan utcácska sarkán lekanyarodva fog elvezetni egészen a Rumos Rókáig. Végül is tényleg nincs messze, csak valahogy Zora kevesebb utcára számított és több hajóra. Lehet most épp a legtöbb már a tengert járja az a pár pedig ami még ki van kötve a legénységére vár.
Az utolsó csónak mellett is elsétál mire végre a fogadó elé ér. Tekintete a cégért kutatja. Megérkezett. Elégedett mégis némi szorongás is vegyül a mozdulatba amint lenyomja a kilincset. Vajon ismerik az öccsét? Ha igen akkor barátokra vagy ellenségekre talál a fogadóban? A levél lehetett bármilyen céllal írva. Ki tudja egy feladat várta itt az öccsét, vagy épp az ellenségei csapdát állítottak neki és most, hetekkel később még egy Aleandar szalad bele sikeresen.
Az ajtón belépve meglepően nagy tömeg fogadja. Jobbra tengerészek nótáznak, balra orkok veszekednek az egyik sarokban pedig mintha valamilyen szerencsejáték folyna épp, talán póker, de az is megeshet, hogy a napi betevő rumjukért kockáznak ott épp a matrózok.
Zora fekete nadrágban és halványkék ingben lép be az ajtón. Ezüst haja a hátára omlik, vállán egy táska bizonyítja, hogy messziről érkezett. A pulthoz megy.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.27 21:25:56, a következő indokkal:
Kérésre.
Az utolsó csónak mellett is elsétál mire végre a fogadó elé ér. Tekintete a cégért kutatja. Megérkezett. Elégedett mégis némi szorongás is vegyül a mozdulatba amint lenyomja a kilincset. Vajon ismerik az öccsét? Ha igen akkor barátokra vagy ellenségekre talál a fogadóban? A levél lehetett bármilyen céllal írva. Ki tudja egy feladat várta itt az öccsét, vagy épp az ellenségei csapdát állítottak neki és most, hetekkel később még egy Aleandar szalad bele sikeresen.
Az ajtón belépve meglepően nagy tömeg fogadja. Jobbra tengerészek nótáznak, balra orkok veszekednek az egyik sarokban pedig mintha valamilyen szerencsejáték folyna épp, talán póker, de az is megeshet, hogy a napi betevő rumjukért kockáznak ott épp a matrózok.
Zora fekete nadrágban és halványkék ingben lép be az ajtón. Ezüst haja a hátára omlik, vállán egy táska bizonyítja, hogy messziről érkezett. A pulthoz megy.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.27 21:25:56, a következő indokkal:
Kérésre.
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-27 20:10:18
Üzenet elküldve: 2014-10-27 20:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő//
*A barlangtól, a sziklákon átvezető út kellően csúszós ahhoz, hogy néhány röpke szitkozódás következtében ne csússzon meg kopott csizmája talpa a nyirkos köveken. Kezével hevesen kalimpál, s amint visszanyerte egyensúlyát újfent az útra koncentrál. Persze azt közben sem tudja megállni, hogy járjon a szája folyamatosan.*
- Azért meg kell mondjam, nem nyugodtam meg. *jegyzi meg Taug említésére. Este már kellően fáradt volt ahhoz, hogy ne merengjen rajta, de most visszagondolva, tényleg volt valami elfajult borultság a tekintetében. Mindenesetre amíg nem lopózik be az éjszaka közepén hozzá, hogy kéjesen suttogjon a fülébe, vagy tapogassa, addig nincs vele baja. Csak egy újabb kattant ürge. Amilyen fura alakokat rejt az a barlang, meg sem lepődik.
Nadae kérdésére hangosan felkacag.* - Ez most kérdés volt? *A lány sokatmondó vigyorára, ugyanazzal a ravasz mosollyal reagál. Hol is kezdhetnék a kutatást, ha nem egy kocsmában? Ez persze amellett, hogy több hordónyi rum közelében lehetnek, már csak azért is jó, mert a kopasz célpont legvalószínűbb felbukkanási helye is ez lehet, persze nem ilyen korán, de legalább lesz idejük kellően felmérni a terepet, és bevetve bájaikat, némi információt szerezni.*
- Vajon mit szól a Maszkos, hogy mi aratjuk le helyette a babérokat? *Kérdezi, miközben átugrik egy termetes tócsa felett.* - A helyében én biztos nem hagynám, habár a rácsok mögül nem sokat tehet. *Újabb ördögi kacajt hallat. Lassan, de biztos léptekkel haladnak a koszos kis fogadó felé. A reggeli kikötői nyüzsgés és a tenger megszokhatatlanul sós illata pedig teljesen feltöltik energiával, ahogy az egyre erősödő napsütés is. Újabbat nyújtózik menet közben és már szinte izgatott állapotban van a gondolattól, hogy mit hozhat a mai kis ténykedésük. Annak kimondottak örül, hogy Nadaeval együtt jöttek, ha már az újdonsült sötét tündérkét leszámítja, végül is ők ketten erősítik a női nemet a kárhozott lelkek között.
A Róka elé érve azért sandán körbetekint. Előző este nem épp a legnyugodtabb körülmények között távoztak a helyről, bár tény, hogy az ő orruk legalább sértetlen maradt és a sörüket sem lopta el senki. Ismét a lányra néz.*
- Nem furcsa, hogy a sötételfünk még mindig nem került elő? *Ha már az előző napról volt szó. Persze ő nem tudhatja, hogy Zaraun kitekeredve fekszik egy sziklán.
Nagy lendülettel tépi fel a fogadó vaskos ajtaját, csak, ahogy szokta, majd bevágtat. Első léptei természetesen a pult felé vezetnek, oly hevesen, hogy vörös tincsei ingamódra, jobbra-balra táncolnak a hátán. Menet közben lopva végigtekint a bent levőkön, majd hirtelen megtorpan, ha Nadae pontosan mögötte halad, akkor megvan az esélye, hogy még bele is ütközik.*
~Mi a fene?~ *Szűkíti össze szemeit, amint tekintete megakad az egyik vendégen. Társáról teljesen meg is feledkezve, mindenfajta szó nélkül indul meg az illető férfi asztalához, hogy megbizonyosodjon róla, nem csaltak-e szemei. Már pár lépés után viszont teljesen biztos benne, hogy nem. Ez az unott ábrázat, vakító zöld szemek és a hozzá társuló világos bőr, valamint az éjfekete hajzuhatag bizony nem jelenthet mást. A felismerés és a feltörő emlékek rögtön mosolyt csalnak az arcára. Léptei felgyorsulnak, s nem is foglalkozva a fogadó többi vendégével, addig megy, amíg Mortar asztalát el nem éri.*
- Nocsak, nocsak... Kit vetett ki a mocsár magából. *Bár fogait villantva vigyorog, meglepettségét még sem tudja takarni. Jó szokásához híven, nem is kérdez, rögtön kihúzza az egyik üres széket, majd lecsüccsen és felkönyökölve nézi a láthatóan emberek iránti undorából mit sem vesztett férfire. Kicsit azért zavarban is van, talán mondania kellene valamit, magyarázkodnia, vagy nagy örömben törnie ki, de ahhoz túlságosan is meglepett, hogy itt találja az éjhajút.* Nem gondoltam volna, hogy még találkozunk. Főleg, hogy itt... *Méla undorral néz körbe a körülöttük összegyűlteken. Valamit talán tényleg mondania kellene, de inkább a másik reakciójára kíváncsi, így csendben piszkálgatni kezdi vörös tincseit, továbbra is a másik arcát fürkészve, arra nem is gondolván, hogy Nadaet otthagyta, aki vélhetőleg azonban nem olyan magatehetetlen, hogy ott ácsorogjon, így vélhetően követte a lányt az asztalhoz, vagy ami még jobb, talán kért valamit inni, ha már itt vannak.*
*A barlangtól, a sziklákon átvezető út kellően csúszós ahhoz, hogy néhány röpke szitkozódás következtében ne csússzon meg kopott csizmája talpa a nyirkos köveken. Kezével hevesen kalimpál, s amint visszanyerte egyensúlyát újfent az útra koncentrál. Persze azt közben sem tudja megállni, hogy járjon a szája folyamatosan.*
- Azért meg kell mondjam, nem nyugodtam meg. *jegyzi meg Taug említésére. Este már kellően fáradt volt ahhoz, hogy ne merengjen rajta, de most visszagondolva, tényleg volt valami elfajult borultság a tekintetében. Mindenesetre amíg nem lopózik be az éjszaka közepén hozzá, hogy kéjesen suttogjon a fülébe, vagy tapogassa, addig nincs vele baja. Csak egy újabb kattant ürge. Amilyen fura alakokat rejt az a barlang, meg sem lepődik.
Nadae kérdésére hangosan felkacag.* - Ez most kérdés volt? *A lány sokatmondó vigyorára, ugyanazzal a ravasz mosollyal reagál. Hol is kezdhetnék a kutatást, ha nem egy kocsmában? Ez persze amellett, hogy több hordónyi rum közelében lehetnek, már csak azért is jó, mert a kopasz célpont legvalószínűbb felbukkanási helye is ez lehet, persze nem ilyen korán, de legalább lesz idejük kellően felmérni a terepet, és bevetve bájaikat, némi információt szerezni.*
- Vajon mit szól a Maszkos, hogy mi aratjuk le helyette a babérokat? *Kérdezi, miközben átugrik egy termetes tócsa felett.* - A helyében én biztos nem hagynám, habár a rácsok mögül nem sokat tehet. *Újabb ördögi kacajt hallat. Lassan, de biztos léptekkel haladnak a koszos kis fogadó felé. A reggeli kikötői nyüzsgés és a tenger megszokhatatlanul sós illata pedig teljesen feltöltik energiával, ahogy az egyre erősödő napsütés is. Újabbat nyújtózik menet közben és már szinte izgatott állapotban van a gondolattól, hogy mit hozhat a mai kis ténykedésük. Annak kimondottak örül, hogy Nadaeval együtt jöttek, ha már az újdonsült sötét tündérkét leszámítja, végül is ők ketten erősítik a női nemet a kárhozott lelkek között.
A Róka elé érve azért sandán körbetekint. Előző este nem épp a legnyugodtabb körülmények között távoztak a helyről, bár tény, hogy az ő orruk legalább sértetlen maradt és a sörüket sem lopta el senki. Ismét a lányra néz.*
- Nem furcsa, hogy a sötételfünk még mindig nem került elő? *Ha már az előző napról volt szó. Persze ő nem tudhatja, hogy Zaraun kitekeredve fekszik egy sziklán.
Nagy lendülettel tépi fel a fogadó vaskos ajtaját, csak, ahogy szokta, majd bevágtat. Első léptei természetesen a pult felé vezetnek, oly hevesen, hogy vörös tincsei ingamódra, jobbra-balra táncolnak a hátán. Menet közben lopva végigtekint a bent levőkön, majd hirtelen megtorpan, ha Nadae pontosan mögötte halad, akkor megvan az esélye, hogy még bele is ütközik.*
~Mi a fene?~ *Szűkíti össze szemeit, amint tekintete megakad az egyik vendégen. Társáról teljesen meg is feledkezve, mindenfajta szó nélkül indul meg az illető férfi asztalához, hogy megbizonyosodjon róla, nem csaltak-e szemei. Már pár lépés után viszont teljesen biztos benne, hogy nem. Ez az unott ábrázat, vakító zöld szemek és a hozzá társuló világos bőr, valamint az éjfekete hajzuhatag bizony nem jelenthet mást. A felismerés és a feltörő emlékek rögtön mosolyt csalnak az arcára. Léptei felgyorsulnak, s nem is foglalkozva a fogadó többi vendégével, addig megy, amíg Mortar asztalát el nem éri.*
- Nocsak, nocsak... Kit vetett ki a mocsár magából. *Bár fogait villantva vigyorog, meglepettségét még sem tudja takarni. Jó szokásához híven, nem is kérdez, rögtön kihúzza az egyik üres széket, majd lecsüccsen és felkönyökölve nézi a láthatóan emberek iránti undorából mit sem vesztett férfire. Kicsit azért zavarban is van, talán mondania kellene valamit, magyarázkodnia, vagy nagy örömben törnie ki, de ahhoz túlságosan is meglepett, hogy itt találja az éjhajút.* Nem gondoltam volna, hogy még találkozunk. Főleg, hogy itt... *Méla undorral néz körbe a körülöttük összegyűlteken. Valamit talán tényleg mondania kellene, de inkább a másik reakciójára kíváncsi, így csendben piszkálgatni kezdi vörös tincseit, továbbra is a másik arcát fürkészve, arra nem is gondolván, hogy Nadaet otthagyta, aki vélhetőleg azonban nem olyan magatehetetlen, hogy ott ácsorogjon, így vélhetően követte a lányt az asztalhoz, vagy ami még jobb, talán kért valamit inni, ha már itt vannak.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-10-26 23:46:33
Üzenet elküldve: 2014-10-26 23:46:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Mortar útja olyannyira unalmasan telik, hogy lassan kezdi úgy érezni, hogy szervezete - is - bemondja az unalmast, s szép lassan leáll. Hát, igen... Ő szereti látványosan unni a dolgokat, melyeknek általában véleményt is ad, függetlenül attól, hogy ez nem épp vidám reakciókat vált ki környezetéből. A kikötő felé vezető útjában csupán a táj csodálatos, mely olyannyira elvarázsolja, hogy néha bő percek esnek ki számára. A szántóföldek mögött megbúvó aranyozott napsugarak, melyek éppen most ébredeznek, s melyek a lágyan ringó fűszálaknak kellemes csillogást adnak. A madarak is épp most ébredeznek, lágy dallamaikkal keltve a mezők bogárraját, melyeknek nótája a hűvös idő beálltával egyre halkabb, míg végül hamarosan el fog tűnni teljesen, ám helyüket felváltja majd a fehér lepel, melyet Mortar nagyon vár már. Szereti a hűvös, borús időt, s idegrohamot tud kapni például egy nyári hónapban. Ezért is töltött anno nagyon sok időt egy ködös mocsárban, egyedül. Hiába van körülötte tűző nap s vidámság, a mocsarakban mindig komor idő honol, mely sok ideig éltette az ébenhajút. Azok az idők semmihez sem voltak hasonlíthatóak... Elméje új szintekre lépett, hiszen az egyedüli hang, melyet hosszú hónapokig hallott, az csupán a sajátja volt, s ez így volt rendjén. Ám mégis történt valami... Beállt az unalom, az elvágyódás új tájakra, így hát ott hagyta egykori otthonát, s most épp azon van, hogy világot lásson. Ám amit eddig tapasztalt, az szépen fogalmazva hányingerkeltő... Ahogy eléri a kikötőt, már messziről érzi a büdös részegekből áradó alkohol szagot, s már előre rosszul van a tömegtől! Szerencsére ritkán jár forgatagban, ám ha mégis megteszi, akkor a látása szinte elhomályosul, gyomra felfordul, s úgy érzi, hogy mindjárt összeesik! Ez a jelenség pedig gyermekkorától kezdve kíséri, nem is véletlen, hogy nem volt hajlandó sosem társulni a többi büdös gyerekkel. Hát, nem mindenki szereti az embereket, Mortarból pedig ez a "szeretet" különösen kimaradt! A kikötőben, s a dokkoknál igyekszik úgy haladni, hogy a tömeg szélén, lehetőleg megkerülve az árusokat, hogy minél gyorsabban elérjen a fogadóba, ahol megpihenhet. Ám nincs ekkora szerencsére... Elérve az utolsó hajóhoz, mikor lenyomja könnyedén a Rókalyuk ajtajának kincsét, az ábrázatából könnyedén leolvashatóak lesznek a gondolatai, bal szeme szinte rángani kezd! Nagyon úgy tűnik, hogy pár kezdetleges "tehetség" próbálja bebizonyítani, hogy érnek valamit - holott annyit, mint egy béka hátsója - se... Az ébenhajú belépve rögtön a hátsó rész felé igyekszik, hiszen annak "elvileg" nyugodtabbnak kéne lennie. Elvileg... Ám ehelyett egy dagadt, pöffeszkedő alakot talál ott pár igen lenge ruhában levő, ocsmány szajhával. Úgyhogy unott arccal visszasétál a fogadóba, s leül egy viszonylag távolabb eső asztalhoz, amit még nem leptek el teljesen a fiatal, feltörekvő "tehetségek". Bár, még így is lesöpör az asztalról pár ott hagyott poharat, melyet nem voltak képesek visszavinni, avagy kidobni. Úgyhogy igen nagy sóhajjal arcát kezébe temeti, s várja a pillanatot, mikor végre a suhancok eltakarodnak a pulttól, hogy végre Mortar is rendelhessen valami szilárdat, ám amíg ezek ott terpeszkednek, addig nem hajlandó közéjük menni, mert akkor csak ideges lenne. Úgyhogy inkább hallgatja a nemrég felbukkanó hölgyet, kinek olyan hangja, mintha épp erőszakolnának egy fazekat. Hát, Mortar arcán most sem éppen az önfeledett boldogság és öröm bújik meg, sokkal inkább tűnik úgy, mintha épp reggelije akarna feljönni. Ami igaz is, hiszen olyannyira kezdi rosszul érezni magát odabent, hogy az így is sápadt arca most úgy néz ki, mintha valami hulla lenne, aki éppen feltámadni készül! Te jó ég, milyen csodálatos volt ott a mocsárban, a gőzökkel és gázokkal, a csúszómászókkal, kígyókkal... Ehelyett most itt eszi a fene, és arra vár, hogy ehessen végre valami szilárdat. Bár, jobban kívánja most ismét a nyers húst, esetleg egy kígyót, békát, rákot, de most semmi kedve sincs még lemászni a partra! Inkább kivárja a sorát, s legalább telik azzal az idő, hogy mindig új emberek tűnnek fel odabent, akiket utálhat s elszidhat magában a sárga földig. Úgyhogy a kitámasztott fej, az unott és gyűlölködő ábrázat nem sok mindenkit vonz oda az asztalához, ám akit mégis, azt egy melegebb éghajlatra küldi tovább...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829