Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-03 18:43:27
Üzenet elküldve: 2014-08-03 18:43:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Harga, Lewonor, Vérpisti//
*Leér a földszintre. A városőrség már kérdőre vonta az orkokat, a tűz elaludt, a vendégek kijutottak és újak egyelőre nem jönnek be. A kocsmáros láthatólag nem felejti el a történetet egyhamar, de nem szól semmit. A városőrség katonáit leszámítva itt mindenkinek vaj van a fején, Ragurknak a verekedésért, Nawennek a tűzért, a kocsmárosnak a verekedés szótlanul hagyásáért. Egyedül Harga az aki nem vette ki részét a bunyóból, persze előmenetele és társasága miatt őt sem ártana lecsukni. Mindenki próbálj saját magát kimagyarázni, tisztára mosni magát a páncélosok előtt. Bárkit is akar a tiszt börtönbe vetni az nyilván felsorolja az összes jelenlévő gaztetteit, ezzel biztosítva magának a kellemes társaságot. Innentől kezdve már csak annyi a kérdés, vajon mindenkit lecsuknak, avagy az egész társaság szabadon távozhat, a kocsmából való kitiltatás viszonylag enyhe terhével. Legalább is Nawen így látja.
Megszámolja a kocsmában lévő katonákat. Nem gondol szökésre, még nem és valószínűleg soha máskor, ha nem is lenne ennyire leterhelt akkor sem volna elég gyors, ügyes, vagy okos az itt állók átveréséhez. Nyugodt marad, ami most nem az esélytelenek nyugalma mint korábban a tűz fellobbantásakor. Ismeri a történeteket és a vicceket a városőrség rettentően korrupt embereiről, ellenben a rangidős tiszt nem úgy néz ki mint aki pár arannyal meglágyítható, bár ki tudja mennyit raboltak eddig az agyarasok. A tündér mesterének ajánlólevelében bízik, hátha az inkább kivágja a csávából mint ha tele volna arannyal.
Kihúz egy széket és leül rá. Tegnap egy kisstílű tolvaj, reggel egy ork harcosnő, délre az óriásnak is beillő barátja, most meg a fél városőrség próbálja elkapni. Ha valahogy sikerülne előlük is meglépnie, amire nyilván se esélye, se ereje, de még kedve sincs hozzá, holnapra megint előkerülne valami önjelölt kemény gyerek aki az előtte álló páncélosnál és bandájánál is veszélyesebb. Ennek a katasztrófasorozatnak most kell véget vetni. Hallgatja a két zöldbőrű válaszait, és a székben akaratlanul is elbóbiskol.*
A hozzászólás írója (Nawen Aklinh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.03 18:43:53
*Leér a földszintre. A városőrség már kérdőre vonta az orkokat, a tűz elaludt, a vendégek kijutottak és újak egyelőre nem jönnek be. A kocsmáros láthatólag nem felejti el a történetet egyhamar, de nem szól semmit. A városőrség katonáit leszámítva itt mindenkinek vaj van a fején, Ragurknak a verekedésért, Nawennek a tűzért, a kocsmárosnak a verekedés szótlanul hagyásáért. Egyedül Harga az aki nem vette ki részét a bunyóból, persze előmenetele és társasága miatt őt sem ártana lecsukni. Mindenki próbálj saját magát kimagyarázni, tisztára mosni magát a páncélosok előtt. Bárkit is akar a tiszt börtönbe vetni az nyilván felsorolja az összes jelenlévő gaztetteit, ezzel biztosítva magának a kellemes társaságot. Innentől kezdve már csak annyi a kérdés, vajon mindenkit lecsuknak, avagy az egész társaság szabadon távozhat, a kocsmából való kitiltatás viszonylag enyhe terhével. Legalább is Nawen így látja.
Megszámolja a kocsmában lévő katonákat. Nem gondol szökésre, még nem és valószínűleg soha máskor, ha nem is lenne ennyire leterhelt akkor sem volna elég gyors, ügyes, vagy okos az itt állók átveréséhez. Nyugodt marad, ami most nem az esélytelenek nyugalma mint korábban a tűz fellobbantásakor. Ismeri a történeteket és a vicceket a városőrség rettentően korrupt embereiről, ellenben a rangidős tiszt nem úgy néz ki mint aki pár arannyal meglágyítható, bár ki tudja mennyit raboltak eddig az agyarasok. A tündér mesterének ajánlólevelében bízik, hátha az inkább kivágja a csávából mint ha tele volna arannyal.
Kihúz egy széket és leül rá. Tegnap egy kisstílű tolvaj, reggel egy ork harcosnő, délre az óriásnak is beillő barátja, most meg a fél városőrség próbálja elkapni. Ha valahogy sikerülne előlük is meglépnie, amire nyilván se esélye, se ereje, de még kedve sincs hozzá, holnapra megint előkerülne valami önjelölt kemény gyerek aki az előtte álló páncélosnál és bandájánál is veszélyesebb. Ennek a katasztrófasorozatnak most kell véget vetni. Hallgatja a két zöldbőrű válaszait, és a székben akaratlanul is elbóbiskol.*
A hozzászólás írója (Nawen Aklinh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.03 18:43:53
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-03 16:58:40
Üzenet elküldve: 2014-08-03 16:58:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dhunamella Carlsson//
- Semmiség *ezzel le is tudja a meghívással kapcsolatos részt. Hangja oly színtelen, mint eddig szinte mindig. A nő kezét gyengéden fogja, mégis határozottan. Másik keze némiképp erősebben szorít a kardra, jelezve, hogy attól még nem lankad figyelme, ha bárki is próbálkozna, incidens azonban nem történik. Hogy ennek hála, vagy csupán annak, hogy nem oly barbár népségek vannak itt, mint amilyenre az ember számítana, nem tudni. A lényeg az, hogy semmi ilyesmi nem történik, így könnyedén asztalukhoz érnek. Ekkor el is engedi a sötételf kezét, hogy kihúzhassa számára a széket. Azért hogy ne vigye annyira túlzásba az illemet, nem vár arra, hogy ezt követően leüljön, inkább megkerüli az asztalt, hogy saját helye mellett megállapodjon. Most már viszont vár. Csak akkor helyezi hátsófelét az annak felkínálkozó alkalmatosságra, mikor társasága helyet foglal. Ennyit azért még meg tehet.*
- Ha a közelben laknék, nem engedném, hogy itt szálljon meg *jelenti ki teljes közömbösséggel. A kardot az asztal lábának támasztja, míg a kulcsokat az asztalra helyezi. Egyelőre nem adja át a másiknak szánt darabot, nehogy túl hamar elszökjön környékéről. Az cseppet sem lenne jó, főleg most, hogy lassan kezdi megszokni az elragadó utastársat.
Rendelésük egész hamar megérkezik. A fogadós nagy gonddal figyel oda a tálcával való egyensúlyozásra, miközben közeledik. Kalilnak esze ágában sincs segítséget nyújtani. Az nem lenne illendő, lévén, a személyzet azért van, hogy szolgáljon, semmi másért. Azt pedig meg is fizetik rendesen, na nem mintha a pénzen múlna ez a felfogás. Azzal nincs gondja.*
- Elnézést, hogy nem valami illendőbbet rendeltem, de úgy vélem, a tea jobbat tesz a rossz gyomornak! *kér bocsánatot, az alkoholtartalmú ital hiányossága végett. Mert hát vacsorához az dukálna, de ha a hassal gondok vannak, akkor gondok vannak. A problémákat jobb mihamarabb orvosolni, még akkor is, ha a vacsorához jobban illene egy palack illatos bor.*
- Jól sejtem, hogy Ön sem idevalósi? *tesz fel most már ő is egy kérdést, hogy azért mégse merüljön ki ez az egész este azzal, hogy őt kérdezik, miközben válaszolgat. Úgy illik, hogy ő is érdeklődést fejezzen ki, kérdések formájában, most pedig ez különösképp ellenére sincs. Ha hölgyekről van szó, egyáltalán nincs gondja, bár szavak terén talán annyira nem járatos, mint egyéb gesztusokban.*
- Semmiség *ezzel le is tudja a meghívással kapcsolatos részt. Hangja oly színtelen, mint eddig szinte mindig. A nő kezét gyengéden fogja, mégis határozottan. Másik keze némiképp erősebben szorít a kardra, jelezve, hogy attól még nem lankad figyelme, ha bárki is próbálkozna, incidens azonban nem történik. Hogy ennek hála, vagy csupán annak, hogy nem oly barbár népségek vannak itt, mint amilyenre az ember számítana, nem tudni. A lényeg az, hogy semmi ilyesmi nem történik, így könnyedén asztalukhoz érnek. Ekkor el is engedi a sötételf kezét, hogy kihúzhassa számára a széket. Azért hogy ne vigye annyira túlzásba az illemet, nem vár arra, hogy ezt követően leüljön, inkább megkerüli az asztalt, hogy saját helye mellett megállapodjon. Most már viszont vár. Csak akkor helyezi hátsófelét az annak felkínálkozó alkalmatosságra, mikor társasága helyet foglal. Ennyit azért még meg tehet.*
- Ha a közelben laknék, nem engedném, hogy itt szálljon meg *jelenti ki teljes közömbösséggel. A kardot az asztal lábának támasztja, míg a kulcsokat az asztalra helyezi. Egyelőre nem adja át a másiknak szánt darabot, nehogy túl hamar elszökjön környékéről. Az cseppet sem lenne jó, főleg most, hogy lassan kezdi megszokni az elragadó utastársat.
Rendelésük egész hamar megérkezik. A fogadós nagy gonddal figyel oda a tálcával való egyensúlyozásra, miközben közeledik. Kalilnak esze ágában sincs segítséget nyújtani. Az nem lenne illendő, lévén, a személyzet azért van, hogy szolgáljon, semmi másért. Azt pedig meg is fizetik rendesen, na nem mintha a pénzen múlna ez a felfogás. Azzal nincs gondja.*
- Elnézést, hogy nem valami illendőbbet rendeltem, de úgy vélem, a tea jobbat tesz a rossz gyomornak! *kér bocsánatot, az alkoholtartalmú ital hiányossága végett. Mert hát vacsorához az dukálna, de ha a hassal gondok vannak, akkor gondok vannak. A problémákat jobb mihamarabb orvosolni, még akkor is, ha a vacsorához jobban illene egy palack illatos bor.*
- Jól sejtem, hogy Ön sem idevalósi? *tesz fel most már ő is egy kérdést, hogy azért mégse merüljön ki ez az egész este azzal, hogy őt kérdezik, miközben válaszolgat. Úgy illik, hogy ő is érdeklődést fejezzen ki, kérdések formájában, most pedig ez különösképp ellenére sincs. Ha hölgyekről van szó, egyáltalán nincs gondja, bár szavak terén talán annyira nem járatos, mint egyéb gesztusokban.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-03 15:32:47
Üzenet elküldve: 2014-08-03 15:32:47
ÚJ
![>Lewonor Ragurk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2766_ork_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Harga, Vérpisti//
*A rangidős tiszt beszéde alatt keze a lehető legszorosabban ökölbe szorul, izmai megfeszülnek, és olyan késztetést érez a hatalmas erejű öklösre, mint még soha.*
-Mi az, hogy a mi fajtánk?! Az a söröskorsó okosabb mint te, te félőrült! Megmondtam, hogy meg akart szúrni! Mit tettem volna, talán hagyjam, hogy kibelezzen, én meg mosolyogva tűrjem? *tör ki oltári basszusa torkának legmélyebb bugyraiból, majd hirtelen átvált normálisabb üzemmódba, már fajtájához mérten, mert igaz, hogy az orkok néha bunkók is tudnak lenni, de akad náluk ezerszer különb, mint akármelyik ember.*
-Idióta...
*Rendezi le saját számlájáról a szócsatát, melyet a tiszt biztos meglepettséggel, talán dühvel is fogad, de ha van benne egy cseppnyi empátia, akkor érteni fogja, hogy bizonyosan miért is jogos az ork dührohama. Most viszont már ő is teljes nyugalommal méregeti a tisztet, majd a helyzet komikumát és feszültségét egy ide nem illő ajánlattal tetézi:*
-Üljön le az egyik nem kiégett asztalhoz, mindjárt megyek én is, és megbeszéljük.
*Szól oda a tisztnek, majd sarkonfordul, és valamit matani kezd a pultnál. Sört visz oda, két korsót. A csaposnak semmi oka az idegeskedésre, mivel a sör helyén hagy 10 aranyat.
.*
*A rangidős tiszt beszéde alatt keze a lehető legszorosabban ökölbe szorul, izmai megfeszülnek, és olyan késztetést érez a hatalmas erejű öklösre, mint még soha.*
-Mi az, hogy a mi fajtánk?! Az a söröskorsó okosabb mint te, te félőrült! Megmondtam, hogy meg akart szúrni! Mit tettem volna, talán hagyjam, hogy kibelezzen, én meg mosolyogva tűrjem? *tör ki oltári basszusa torkának legmélyebb bugyraiból, majd hirtelen átvált normálisabb üzemmódba, már fajtájához mérten, mert igaz, hogy az orkok néha bunkók is tudnak lenni, de akad náluk ezerszer különb, mint akármelyik ember.*
-Idióta...
*Rendezi le saját számlájáról a szócsatát, melyet a tiszt biztos meglepettséggel, talán dühvel is fogad, de ha van benne egy cseppnyi empátia, akkor érteni fogja, hogy bizonyosan miért is jogos az ork dührohama. Most viszont már ő is teljes nyugalommal méregeti a tisztet, majd a helyzet komikumát és feszültségét egy ide nem illő ajánlattal tetézi:*
-Üljön le az egyik nem kiégett asztalhoz, mindjárt megyek én is, és megbeszéljük.
*Szól oda a tisztnek, majd sarkonfordul, és valamit matani kezd a pultnál. Sört visz oda, két korsót. A csaposnak semmi oka az idegeskedésre, mivel a sör helyén hagy 10 aranyat.
.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-02 22:13:27
Üzenet elküldve: 2014-08-02 22:13:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Mint, ahogy az lenni szokott, amikor feltűnik a helyen, a faajtó most is fájdalmasan, fülsüketítő nyikorgással vágódik ki a talán túlzottan is nagy lendülete következtében. Valamiért mindig az az érzése, hogy túl nehéz az ajtó, ezért előszeretettel rugaszkodik neki, ám mindig kiderül, hogy rosszul gondolta. Ha rávetülnek a kocsma lakóinak szemei, ha nem, ő akkor is behúzza a nyakát és arca színe pillanatokra olyanná változik, akár a haja. Pedig ő úgy kerüli a feltűnést... Vagyis, mindig így tervezi, míg végül saját butaságából, vagy a véletlenek összejátszásának következtében, mégis sikerül magára vonni a kéretlen tekinteteket, és ki tudja ki figyeli ilyenkor?
Mindenesetre lendületesen indul meg a pult felé, teljesen lelakott öltözékében és kócos, tépett hajával. A csizmája bizony tényleg látott már szebb napokat is, az ingét pedig valaha még akár fehérnek is nevezhették volna, de ma már biztosan nem. Az egyedüli, ami valamelyest javít csavargó kinézetén, az a fűzője, amely sejtelmesen emeli ki csípőjét és az arca, amelyet a genetika olyan szépen kialakított. Mégis bús, de némi aggódással áthatott tekintettel néz körbe a bent levő kocsmatöltelékek társaságain. Pedig a felhozatal ugyanaz. Fogatlan matrózok, lelakott és sörrel már jócskán belakott környékbeliek üldögélnek az asztaloknál. Ezen kívül van még néhány vegyes társaság. Mélységiek, emberek, sőt még mintha egy ork nőt is látna. Az ő szürke íriszét azonban nem ez fogja meg. Arra állt be az évek során, hogy az egyedül ülő férfiakat keresse, többnyire a mélabús vagy sírás közeli arcokat, akiket még egy olyan piti tolvaj is, mint ő, könnyedén kihasználhat, csak be kell vetnie minden báját. Végül ilyet most nem talál, de van valaki, aki most kapóra jön üresen csengő pénztárcája számára. Egy férfi, valószínűleg az elfogyasztott italmennyiség hatására de igen kedvesen ölelgeti az asztalát, sőt, olyannyira rádőlt a fejével, hogy talán mielőtt elaludt volna, még egy kedves csókot is adott neki. Viszont Dynt egyedül az érdekli, hogy az asztalon alvó fej mellett bizony egy teljes korsó sör figyeli őt magányosan. Minthogy a férfi valószínűleg már nem fogja hiányolni, így lehuppan a mellette levő magányos székre, maga elé húzza annak a sörét és teljes nyugalommal szürcsölgetni kezdi az italt.*
~Micsoda pazarlás~ *Rázza a fejét, ahogy flegmán nézi az olykor fel-felhorkantó férfit, majd megrántja a vállát, legalább neki nem kell érte fizetnie. Szemeit azért kedves barátjára, a nyikorgó ajtóra szegezi, hisz sohasem lehet tudni, mikor lép az, akitől esetleg egy korsó sörnél többet is szerezhet, vagy éppenséggel az, akitől komolyan félnie kellene.*
- Mellesleg, köszönöm az italt. *Emeli kissé a korsót a szundikáló felé, majd kis kortyokban iszogatni kezdi, miközben megszakítás nélkül figyel, ahogy azt szokta.*
Mindenesetre lendületesen indul meg a pult felé, teljesen lelakott öltözékében és kócos, tépett hajával. A csizmája bizony tényleg látott már szebb napokat is, az ingét pedig valaha még akár fehérnek is nevezhették volna, de ma már biztosan nem. Az egyedüli, ami valamelyest javít csavargó kinézetén, az a fűzője, amely sejtelmesen emeli ki csípőjét és az arca, amelyet a genetika olyan szépen kialakított. Mégis bús, de némi aggódással áthatott tekintettel néz körbe a bent levő kocsmatöltelékek társaságain. Pedig a felhozatal ugyanaz. Fogatlan matrózok, lelakott és sörrel már jócskán belakott környékbeliek üldögélnek az asztaloknál. Ezen kívül van még néhány vegyes társaság. Mélységiek, emberek, sőt még mintha egy ork nőt is látna. Az ő szürke íriszét azonban nem ez fogja meg. Arra állt be az évek során, hogy az egyedül ülő férfiakat keresse, többnyire a mélabús vagy sírás közeli arcokat, akiket még egy olyan piti tolvaj is, mint ő, könnyedén kihasználhat, csak be kell vetnie minden báját. Végül ilyet most nem talál, de van valaki, aki most kapóra jön üresen csengő pénztárcája számára. Egy férfi, valószínűleg az elfogyasztott italmennyiség hatására de igen kedvesen ölelgeti az asztalát, sőt, olyannyira rádőlt a fejével, hogy talán mielőtt elaludt volna, még egy kedves csókot is adott neki. Viszont Dynt egyedül az érdekli, hogy az asztalon alvó fej mellett bizony egy teljes korsó sör figyeli őt magányosan. Minthogy a férfi valószínűleg már nem fogja hiányolni, így lehuppan a mellette levő magányos székre, maga elé húzza annak a sörét és teljes nyugalommal szürcsölgetni kezdi az italt.*
~Micsoda pazarlás~ *Rázza a fejét, ahogy flegmán nézi az olykor fel-felhorkantó férfit, majd megrántja a vállát, legalább neki nem kell érte fizetnie. Szemeit azért kedves barátjára, a nyikorgó ajtóra szegezi, hisz sohasem lehet tudni, mikor lép az, akitől esetleg egy korsó sörnél többet is szerezhet, vagy éppenséggel az, akitől komolyan félnie kellene.*
- Mellesleg, köszönöm az italt. *Emeli kissé a korsót a szundikáló felé, majd kis kortyokban iszogatni kezdi, miközben megszakítás nélkül figyel, ahogy azt szokta.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:15:09
Üzenet elküldve: 2014-08-02 14:15:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Vérpisti, Lewonor, Nawen//
*A helyzet rendeződni látszik, még azt a tökkelütött Nawent is visszataszigálják az emeletről a földszintre, ezt Harga egy helyeslő morranással veszi tudomásul. Ha nem is gnóm feltaláló, erre amúgy nagyon büszke, de azt tudja, hogy botorság menekülni, mint a mérgezett egér, ha egyszer úgyis elkapják.*
~Na ezért kár volt az a sok szaladgálás tündérke.~
*Aztán átsandít az őrei között, hogy lássa, mekkora a tömeg a kijáratnál. Nem szeretne örökre a kocsmában ragadni a hústorlasz miatt.*
- Madár az...*itt észbe kap, majd kevésbé hevesen folytatja* ... az nem vagyok. A tündérke meg akarta szúrni, azért kellett arrébb löknie azt az őrültet. Amikor meg felgyújtotta magát a menekülők feldöntötték az asztalt, kiömlött három rum meg fél korsó sör is. Azt is ki kéne fizetnie!
*A helyzet rendeződni látszik, még azt a tökkelütött Nawent is visszataszigálják az emeletről a földszintre, ezt Harga egy helyeslő morranással veszi tudomásul. Ha nem is gnóm feltaláló, erre amúgy nagyon büszke, de azt tudja, hogy botorság menekülni, mint a mérgezett egér, ha egyszer úgyis elkapják.*
~Na ezért kár volt az a sok szaladgálás tündérke.~
*Aztán átsandít az őrei között, hogy lássa, mekkora a tömeg a kijáratnál. Nem szeretne örökre a kocsmában ragadni a hústorlasz miatt.*
- Madár az...*itt észbe kap, majd kevésbé hevesen folytatja* ... az nem vagyok. A tündérke meg akarta szúrni, azért kellett arrébb löknie azt az őrültet. Amikor meg felgyújtotta magát a menekülők feldöntötték az asztalt, kiömlött három rum meg fél korsó sör is. Azt is ki kéne fizetnie!
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-02 13:43:11
Üzenet elküldve: 2014-08-02 13:43:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Lewonor, Harga, Nawen//
*A trió ismét összetalálkozik a fogadóban, s mikor a tündér elhalad a kiégett pult mellett a fogadós megereszt egy gyilkos pillantást, ám inkább elkezd söprögetni.
A rangidős tiszt nem forgat ki semmit, mi sem bizonyítja jobban, hiszen az ork most másodjára vallotta be a dolgot.*
- Tehát akkor te kezdted az egészet azzal, hogy tettlegességhez folyamodtál. Persze mit is várnánk, a te fajtád előbb üt, és csak aztán beszél, a gondolkodást pedig hírből sem érintitek *mondja az őr Lewonorra és a széken helyetfoglaló Hargára.*
- Na és neked jómadár, van hozzáfűznivalód?
*Habár a társaság eddig azt hihette az őrség tagjai megvetik az orkokat, a rangidős hanghordozásából és arckifejezéséből most egyértelműen kivehető, hogy a tündérrel sem szimpatizálnak jobban.*
*A trió ismét összetalálkozik a fogadóban, s mikor a tündér elhalad a kiégett pult mellett a fogadós megereszt egy gyilkos pillantást, ám inkább elkezd söprögetni.
A rangidős tiszt nem forgat ki semmit, mi sem bizonyítja jobban, hiszen az ork most másodjára vallotta be a dolgot.*
- Tehát akkor te kezdted az egészet azzal, hogy tettlegességhez folyamodtál. Persze mit is várnánk, a te fajtád előbb üt, és csak aztán beszél, a gondolkodást pedig hírből sem érintitek *mondja az őr Lewonorra és a széken helyetfoglaló Hargára.*
- Na és neked jómadár, van hozzáfűznivalód?
*Habár a társaság eddig azt hihette az őrség tagjai megvetik az orkokat, a rangidős hanghordozásából és arckifejezéséből most egyértelműen kivehető, hogy a tündérrel sem szimpatizálnak jobban.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-02 13:28:45
Üzenet elküldve: 2014-08-02 13:28:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
// Kalil Tyr Gailax //
*A pulton könyökölve, a vörös arcát figyelve várja, hogy a férfi leadja a rendelését. Egy pillanatra Kalil szemöldöke összeráncolódik és ezen a sötételf jól szórakozik magában, sőt megvillantja hófehér fogait is egy apró mosoly keretében. Nyilván udvarias férfi létére szívesen meginvitálta volna őt vacsorára, viszont Mella szereti, ha nem kell másoktól függnie és véletlenül se szeretett volna olyannak tűnni, mint aki mások pénzén él vagy valami hasonló naplopónak. Kalil viszont ügyesen feltalálja magát és rendel maguknak teát, sőt még két szobát is. Az éjbőrű már éppen nyitná a száját egy hevesen ellenkező közbeszólásra a meghívással kapcsolatban, de aztán rápillant Kalil szigorú arcára és csak ennyit mond.*
- Köszönöm, de igazán nem kellett volna. *Egy kicsit talán el is pirul, de gyorsan összeszedi magát és tisztelettudóan biccent egyet.
Hagyja, hogy társa kézen fogva visszavezesse az asztalukhoz. Közben tekintete elkalandozik a vörös hajszálakba vegyült kék tincseken. Azon gondolkozik, hogy vajon így születette-e vagy később kerültek bele a hajába. Talán majd egyszer megkérdezi tőle.
Ahogy visszaérnek az asztalhoz, le is ül Kalillal szemben.*
- Itt lakik valahol a közelben? *Kezdi a beszélgetést a legalapvetőbb témával. Ekkor eszébe jut a saját otthona. Az otthona, ami már nem létezik. Maga elé révedve kicsit elkomorul az arca, nem akarja felidézni a régi rémálomképeket, de már késő, újra fellobban benne az olthatatlan bosszúvágy. Viszont amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is megy, úgy érzi belefáradt már a folytonos keresésbe, hiszen eddig semmi eredményt nem ért el klánja gyilkosai után kutatva. Meg amúgy is, nem sokára gyermeke születik, most aztán végképp fel kell hagynia ezzel.
Ráadásul egy olyan férfivel ül és beszélget egy asztalnál, aki ijesztően hasonlít születendő gyermeke apjához. Így azért az emlékek igencsak felkavarodnak benne. Megpróbálja elhessegetni a rossz élmények képét és kíváncsiságtól csillogó szemét ismét a Kalilra szegezi.*
*A pulton könyökölve, a vörös arcát figyelve várja, hogy a férfi leadja a rendelését. Egy pillanatra Kalil szemöldöke összeráncolódik és ezen a sötételf jól szórakozik magában, sőt megvillantja hófehér fogait is egy apró mosoly keretében. Nyilván udvarias férfi létére szívesen meginvitálta volna őt vacsorára, viszont Mella szereti, ha nem kell másoktól függnie és véletlenül se szeretett volna olyannak tűnni, mint aki mások pénzén él vagy valami hasonló naplopónak. Kalil viszont ügyesen feltalálja magát és rendel maguknak teát, sőt még két szobát is. Az éjbőrű már éppen nyitná a száját egy hevesen ellenkező közbeszólásra a meghívással kapcsolatban, de aztán rápillant Kalil szigorú arcára és csak ennyit mond.*
- Köszönöm, de igazán nem kellett volna. *Egy kicsit talán el is pirul, de gyorsan összeszedi magát és tisztelettudóan biccent egyet.
Hagyja, hogy társa kézen fogva visszavezesse az asztalukhoz. Közben tekintete elkalandozik a vörös hajszálakba vegyült kék tincseken. Azon gondolkozik, hogy vajon így születette-e vagy később kerültek bele a hajába. Talán majd egyszer megkérdezi tőle.
Ahogy visszaérnek az asztalhoz, le is ül Kalillal szemben.*
- Itt lakik valahol a közelben? *Kezdi a beszélgetést a legalapvetőbb témával. Ekkor eszébe jut a saját otthona. Az otthona, ami már nem létezik. Maga elé révedve kicsit elkomorul az arca, nem akarja felidézni a régi rémálomképeket, de már késő, újra fellobban benne az olthatatlan bosszúvágy. Viszont amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is megy, úgy érzi belefáradt már a folytonos keresésbe, hiszen eddig semmi eredményt nem ért el klánja gyilkosai után kutatva. Meg amúgy is, nem sokára gyermeke születik, most aztán végképp fel kell hagynia ezzel.
Ráadásul egy olyan férfivel ül és beszélget egy asztalnál, aki ijesztően hasonlít születendő gyermeke apjához. Így azért az emlékek igencsak felkavarodnak benne. Megpróbálja elhessegetni a rossz élmények képét és kíváncsiságtól csillogó szemét ismét a Kalilra szegezi.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-02 10:27:33
Üzenet elküldve: 2014-08-02 10:27:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vérpisti//
*Az ajtók mind zárva vannak, bármelyiket is feszegeti egyik sem hajlandó kinyílni. A törp nem tud olvasni, ezen talán meg se kéne lepődnie. Ő is hallja a felfelé jövő alak lépteit, előrántja a sarlót, amit jelen állapotában nyilván nem lenne képes használni. Mikor látja, hogy az érkező egy városőr valamelyest megnyugszik, és készségesen átadja fegyverét. A sarló nyelét nyújtja a városőrnek két újjal fogva a fémrészét, nehogy még támadó szándékot feltételezzenek róla. Az őr reakciójából rengeteget megtudhat miféle helyzettel is kell számolnia. Leballagnak a lépcsőn, odalent odalent már megkezdték a két ork kihallgatását. Reméli a városőrök között van írástudó esetleg egy némák számára fenntartott kézjeltolmács, mert különben nehezen tudnának kommunikálni. Sokak már a némaság tényé sem akarják elismerni neki, pedig eléggé nyilvánvaló.*
*Az ajtók mind zárva vannak, bármelyiket is feszegeti egyik sem hajlandó kinyílni. A törp nem tud olvasni, ezen talán meg se kéne lepődnie. Ő is hallja a felfelé jövő alak lépteit, előrántja a sarlót, amit jelen állapotában nyilván nem lenne képes használni. Mikor látja, hogy az érkező egy városőr valamelyest megnyugszik, és készségesen átadja fegyverét. A sarló nyelét nyújtja a városőrnek két újjal fogva a fémrészét, nehogy még támadó szándékot feltételezzenek róla. Az őr reakciójából rengeteget megtudhat miféle helyzettel is kell számolnia. Leballagnak a lépcsőn, odalent odalent már megkezdték a két ork kihallgatását. Reméli a városőrök között van írástudó esetleg egy némák számára fenntartott kézjeltolmács, mert különben nehezen tudnának kommunikálni. Sokak már a némaság tényé sem akarják elismerni neki, pedig eléggé nyilvánvaló.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-02 09:21:38
Üzenet elküldve: 2014-08-02 09:21:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Harga, Vérpisti//
*Az öreg katona eléggé kiforgatja a szavait, bátorságán meg is lepődik, mely bamba ábrázatán nagyon nem látszik meg.*
-Valójában én csak szólni akartam neki, és csak elkaptam a kölök grabancát, bántani nem akartam. Aztán a tőréhez nyúlt, és megpróbált beleszúrni a kezembe! Aztán átdobtam a pulton! Hogy is mondják ezt? Ön... Önvédelemből!
*Mutogat túlzott színészi játékkal a kezére, bár kivételesen a színtiszta igazságot mondta el a tisztnek. A tűz megfékeződött, és éget faszag lengi körbe az egész termet, melyet Ragurk orra bán, és egy hatalmas tüsszentést lejt, melynek végterméke egyenesen a spicli pincérfiú felé száguld.*
*Az öreg katona eléggé kiforgatja a szavait, bátorságán meg is lepődik, mely bamba ábrázatán nagyon nem látszik meg.*
-Valójában én csak szólni akartam neki, és csak elkaptam a kölök grabancát, bántani nem akartam. Aztán a tőréhez nyúlt, és megpróbált beleszúrni a kezembe! Aztán átdobtam a pulton! Hogy is mondják ezt? Ön... Önvédelemből!
*Mutogat túlzott színészi játékkal a kezére, bár kivételesen a színtiszta igazságot mondta el a tisztnek. A tűz megfékeződött, és éget faszag lengi körbe az egész termet, melyet Ragurk orra bán, és egy hatalmas tüsszentést lejt, melynek végterméke egyenesen a spicli pincérfiú felé száguld.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-01 20:40:50
Üzenet elküldve: 2014-08-01 20:40:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Vérpisti //
*Az őrség derék legényei nem válaszolnak, így kénytelen Harga maga kitalálni, hogy mi a fenét szeretnének tőle. Sajnos nem gondolatolvasó, de azt azért kapisgálja, hogy a fiúk nem igazán szeretnék, ha csatlakozna a menekülő tömeghez. *
~ Azért kedves tőlük, hogy így aggódnak értem, épp csak vizes bőröket nem hoztak nekem a tűz ellen. Se sört, és ez fáj jobban.~
*Harga így bosszankodik őrei gyűrűjében, mást nem nagyon tehetne, mert semmi kedve bezúzni ezeknek a derék fickóknak a fejét, hogy aztán a túlerőben lévő társaik meg bosszúból kiverjék a fogait. Ha nem is tud számolni, azt azért tudja, hogy ennyi őr már bőven soknak számít. Ha van szék a közelben, akkor szétvetett lábakkal leül rá, szembe az őt visszatartókkal, majd méregetni kezdi őket. Ha nincs vagy nem hagyják, akkor állva teszi ugyanezt.*
*Az őrség derék legényei nem válaszolnak, így kénytelen Harga maga kitalálni, hogy mi a fenét szeretnének tőle. Sajnos nem gondolatolvasó, de azt azért kapisgálja, hogy a fiúk nem igazán szeretnék, ha csatlakozna a menekülő tömeghez. *
~ Azért kedves tőlük, hogy így aggódnak értem, épp csak vizes bőröket nem hoztak nekem a tűz ellen. Se sört, és ez fáj jobban.~
*Harga így bosszankodik őrei gyűrűjében, mást nem nagyon tehetne, mert semmi kedve bezúzni ezeknek a derék fickóknak a fejét, hogy aztán a túlerőben lévő társaik meg bosszúból kiverjék a fogait. Ha nem is tud számolni, azt azért tudja, hogy ennyi őr már bőven soknak számít. Ha van szék a közelben, akkor szétvetett lábakkal leül rá, szembe az őt visszatartókkal, majd méregetni kezdi őket. Ha nincs vagy nem hagyják, akkor állva teszi ugyanezt.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-01 20:20:25
Üzenet elküldve: 2014-08-01 20:20:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dhunamella Carlsson//
*A nevet nem feledi, ebben teljesen biztos. Már csak azért sem, mert emlékezete hűen őrzi az összes hölgy nevét, kivel eddig találkozott. Vagy legalábbis majdnem mindét. Akiét nem, azzal minden bizonnyal régen találkozott, oly rég, hogy talán még suhanc volt akkoriban, nem több. Most azonban egészen új ez az ismeret, így ily téren gondja nem lehet. Az ajtót könnyedén kitárja, hogy előre engedhesse a nőt. Amint ő bent van, maga is belép, hogy követhesse őt, az általa kiszemelt asztalhoz. Az onnan távozók foglalkoztatják a legkevésbé. Sőt, az éjbőrűn kívül semmi egyéb nem köti most figyelmét. Elsődleges dolog a helyfoglalás, nézelődni később is ráér. Mikor pedig az asztalhoz érnek, ő maga is leteszi kis batyuját, mit magánál hozott. Ez nem más, mint egy köpeny, melybe kardját bugyolálta. A fegyvert most még nem áll szándékában lehelyezni, lévén nem éppen olcsó darab, ahogyan maga a köpeny sem, csupán karjában tartja a cókmókot.
Tekintete végigvándorol Dhunamella öltözékén. Néhány megállapítás meg is születik elméjében, megosztani viszont nem hajlandó. Talán sértőnek is venné a másik, ha oly megjegyzésekkel élne, mik esetlegesen öltözetére vonatkoznának. Pedig bizony el tudná képzelni sokkal ékesebb hacukában is a hölgyeményt. Vagy éppen minden nélkül, efféle gondolatokat azonban még saját magának sem igen enged meg, csak a pillanatnyi feleszmélés idejéig.*
- Természetesen! *szólal fel a rendelést illetően, s bár ő maga inkább magukhoz intene valakit, most nem ellenkezik a sétát illetően sem.
Ennyi testmozgás talán kell is a hosszú vágta után, na meg jelen percekben inkább a másik kedvére tesz. De csak most. Lépteit tehát meg is indítja, hűen kísérve az előtte haladó teremtést, kardjának markolatát jelzésértékkel kivillantva a többi részét takaró köpeny alól. A pult előtt már nyitná is ajkait, hogy leadja a rendelést, s rendes ember módjára meginvitálja társaságát a vacsorára, csakhogy az megelőzi. Nem, ez cseppet sem tetszik neki, ugyanakkor az okos ember még ilyenkor is találhat oly megoldást, mi jobban kedvére való a teljes kudarcnál. Először 9 aranyat gurít a pultra, egy Töltött csibe reményében, majd ezt követi még 8, két Tea érdekében, hogy végül két Szobát (2. emelet) is kérjen, 36 arany fejében. *
- Ahhoz az asztalhoz *mutat a nő holmijaival megpakolt bútordarab felé, mi körül jelenleg még senki nem ücsörög.
A kulcsokat máris megkapja, így azokat ujjai közé is kapja, a kard mellé, másik kezével pedig megragadja Dhunamella kezét, hogy visszavezesse őt az asztalhoz.*
- Jöjjön! Majd kihozzák, addig is jobb, ha nem hagyunk esélyt másoknak az asztal elfoglalására.
*A nevet nem feledi, ebben teljesen biztos. Már csak azért sem, mert emlékezete hűen őrzi az összes hölgy nevét, kivel eddig találkozott. Vagy legalábbis majdnem mindét. Akiét nem, azzal minden bizonnyal régen találkozott, oly rég, hogy talán még suhanc volt akkoriban, nem több. Most azonban egészen új ez az ismeret, így ily téren gondja nem lehet. Az ajtót könnyedén kitárja, hogy előre engedhesse a nőt. Amint ő bent van, maga is belép, hogy követhesse őt, az általa kiszemelt asztalhoz. Az onnan távozók foglalkoztatják a legkevésbé. Sőt, az éjbőrűn kívül semmi egyéb nem köti most figyelmét. Elsődleges dolog a helyfoglalás, nézelődni később is ráér. Mikor pedig az asztalhoz érnek, ő maga is leteszi kis batyuját, mit magánál hozott. Ez nem más, mint egy köpeny, melybe kardját bugyolálta. A fegyvert most még nem áll szándékában lehelyezni, lévén nem éppen olcsó darab, ahogyan maga a köpeny sem, csupán karjában tartja a cókmókot.
Tekintete végigvándorol Dhunamella öltözékén. Néhány megállapítás meg is születik elméjében, megosztani viszont nem hajlandó. Talán sértőnek is venné a másik, ha oly megjegyzésekkel élne, mik esetlegesen öltözetére vonatkoznának. Pedig bizony el tudná képzelni sokkal ékesebb hacukában is a hölgyeményt. Vagy éppen minden nélkül, efféle gondolatokat azonban még saját magának sem igen enged meg, csak a pillanatnyi feleszmélés idejéig.*
- Természetesen! *szólal fel a rendelést illetően, s bár ő maga inkább magukhoz intene valakit, most nem ellenkezik a sétát illetően sem.
Ennyi testmozgás talán kell is a hosszú vágta után, na meg jelen percekben inkább a másik kedvére tesz. De csak most. Lépteit tehát meg is indítja, hűen kísérve az előtte haladó teremtést, kardjának markolatát jelzésértékkel kivillantva a többi részét takaró köpeny alól. A pult előtt már nyitná is ajkait, hogy leadja a rendelést, s rendes ember módjára meginvitálja társaságát a vacsorára, csakhogy az megelőzi. Nem, ez cseppet sem tetszik neki, ugyanakkor az okos ember még ilyenkor is találhat oly megoldást, mi jobban kedvére való a teljes kudarcnál. Először 9 aranyat gurít a pultra, egy Töltött csibe reményében,
majd ezt követi még 8, két Tea érdekében, hogy végül két Szobát (2. emelet) is kérjen, 36 arany fejében. *- Ahhoz az asztalhoz *mutat a nő holmijaival megpakolt bútordarab felé, mi körül jelenleg még senki nem ücsörög.
A kulcsokat máris megkapja, így azokat ujjai közé is kapja, a kard mellé, másik kezével pedig megragadja Dhunamella kezét, hogy visszavezesse őt az asztalhoz.*
- Jöjjön! Majd kihozzák, addig is jobb, ha nem hagyunk esélyt másoknak az asztal elfoglalására.
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:13:25
Üzenet elküldve: 2014-08-01 19:13:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Lewonor, Harga//
- Ne olyan sietősen *mondja a rangidős tiszt, miközben visszafogják a távozni készülő orkokat.
A tüzet időközben sikerült eloltaniuk, ezért a pult melletti feljáró is szabaddá vált, melyen rögvest fel is indul az egyik katona, miután az ork megemlítette a tüzes személyiséget.*
- Tehát bevallod, hogy te kezdted a verekedést? *kérdezi a rangidős Lewonorra meresztve szigorú ábrázatát.*
- Az volt hát, az ocsmány orkja *mondja az egyik pincérfiú, de azt a fogadós nyomban leteremti.
//Nawen//
A törpe értetlen arccal nézi végig, amit a tündér a falnak dőlve küzd le. A szerencsétlen kis alak belemaszatol valamit a földbe, melyre a törpe szemei összeszorulnak, ám arcára nem ül ki az áhított felismerés, félelem, vagy düh.*
- Én nem tudok olvansi, te fiú *mondja a törpe, s mikor meghallja a lépcsőn felfelé érkező lábakat, visszasiet a szobájába.
Nawen sem tétlenkedik, így úgy dönt benyit az egyik szobába, ám ez aligha sikerülhet neki, hisz mind zárva van - vagy azért mert nem adták ki, vagy pedig mert az utazók nem szeretik ha édes álmukban zavargatják őket. De még valószínűbb, hogy azért van zárva a legtöbb ajtó, mert hallották az odalenti dulakodás hangjait.
Amikor tehát a városőr felér az emeletre, a folyosón találja a megtépett tündért, kinek az imént amúgy még beszélni sem volt ereje.*
- Nem illik fizetés nélkül távozni. Na jöjjön csak le!
- Ne olyan sietősen *mondja a rangidős tiszt, miközben visszafogják a távozni készülő orkokat.
A tüzet időközben sikerült eloltaniuk, ezért a pult melletti feljáró is szabaddá vált, melyen rögvest fel is indul az egyik katona, miután az ork megemlítette a tüzes személyiséget.*
- Tehát bevallod, hogy te kezdted a verekedést? *kérdezi a rangidős Lewonorra meresztve szigorú ábrázatát.*
- Az volt hát, az ocsmány orkja *mondja az egyik pincérfiú, de azt a fogadós nyomban leteremti.
//Nawen//
A törpe értetlen arccal nézi végig, amit a tündér a falnak dőlve küzd le. A szerencsétlen kis alak belemaszatol valamit a földbe, melyre a törpe szemei összeszorulnak, ám arcára nem ül ki az áhított felismerés, félelem, vagy düh.*
- Én nem tudok olvansi, te fiú *mondja a törpe, s mikor meghallja a lépcsőn felfelé érkező lábakat, visszasiet a szobájába.
Nawen sem tétlenkedik, így úgy dönt benyit az egyik szobába, ám ez aligha sikerülhet neki, hisz mind zárva van - vagy azért mert nem adták ki, vagy pedig mert az utazók nem szeretik ha édes álmukban zavargatják őket. De még valószínűbb, hogy azért van zárva a legtöbb ajtó, mert hallották az odalenti dulakodás hangjait.
Amikor tehát a városőr felér az emeletre, a folyosón találja a megtépett tündért, kinek az imént amúgy még beszélni sem volt ereje.*
- Nem illik fizetés nélkül távozni. Na jöjjön csak le!
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-01 16:02:50
Üzenet elküldve: 2014-08-01 16:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vérpisti//
*A baj nem jár egyedül, az azért mégsem megszokott, hogy ekkora társaságra leljen. Nawen mondhatni már félig kint van a maga keltette viharból, de természetesen az út második fele lesz a nehezebb. Hallja lentről a kocsmárost, a városőröket és persze a tömeget is. Az helyzet innentől a fegyvereseken múlik, vagy kezelik a helyzetet, vagy mindenki bent ég és az egyedül az ő hibája lesz, mert volt olyan idióta, hogy nem engedte magát halálra veretni.
Alighogy az emeletre ér agy törpével találja szemben magát aki egy teljesen természetes kérdést intéz feléje. Ekkor először is fáradtan egy sarokba ül, vagy inkább mondjuk úgy "esik". Pár perc nyugalom kell neki és persze gondolatainak összefésülése mielőtt, bármi módon továbbjuthatna. A törpét nem akarja válasz nélkül hagyni ezért megint írásban kell a választ közölnie. Papírt, madártollat meg tintát, most macerás lenne előszedni, a tinta amúgy is a lóval maradt, ezért jobb híján kénytelen a porba írva valami elfogadható feleletet alkotni a törpe számára. A Rókalyuk első emelete nem épp a tisztaságáról híres nyilván akad elég felhasználható kosz, ha ez mégsem áll rendelkezésre, egyszerűen lesöpri a hamut frissen eloltott ruhaujjáról. Eközben azt is megvizsgálja, remélve, hogy a ruhadarab gyógyereje még mindig működőképes.
"ORKOK" Ennyit ír a porba, csupa nagy betűvel nehogy a szöveg véletlenül olvashatatlan legyen, akár bármelyik égő épületben sietve megírt dokumentum. Reméli a törp megérti miről van szó, hiszen maga ez a szó "Ork" sokok számára már magában a veszély és a baj szinonimája.
Pihenés alatt a már-már mániává vált bandita képét kezdi el keresni. Pedig az nyilvánvalóan nincs itt. Ha már gazdag nyilván az emeleten száll meg, ráadásul a pultos saját állítása szerint nem látta errefelé.
Egy percnél többet nem várakozik, talán még felet se. Kifújja magát, feláll és belép az egyik szobába, direkt olyanba ami a kocsma előtt álló városőrök, spiclik, szájtátik, pletykakereső vénasszonyok tömegére néz. Ezek közül talán kevesebb van nyitva, mert a benn lévők inkább az odakintre figyelnek, talán éppen több mert a bent lévők hamarabb meghallották a kinti zajokat. Kinyitja az ablakot és nézi vajon ki lehet-e lépni a bejárat fölötti nagy tetőre. Illetve az összegyűlt népet kémleli, próbálja kitalálni vajon elkapnák, ha leugrana, esetleg magukat mentve ösztönösen félreugranak. A lovára is ránéz, mint a célra ameddig el kéne jutnia. Nincs közel. Ezért nem vette észre Harga mikor megérkezett, és ezért macerás a tündér szökése is. Reméli számíthat a többi vendégre (már ha nem tudják meg ki is okozta a bajt).* ~Ők is ki akarnak jutni.~
*A baj nem jár egyedül, az azért mégsem megszokott, hogy ekkora társaságra leljen. Nawen mondhatni már félig kint van a maga keltette viharból, de természetesen az út második fele lesz a nehezebb. Hallja lentről a kocsmárost, a városőröket és persze a tömeget is. Az helyzet innentől a fegyvereseken múlik, vagy kezelik a helyzetet, vagy mindenki bent ég és az egyedül az ő hibája lesz, mert volt olyan idióta, hogy nem engedte magát halálra veretni.
Alighogy az emeletre ér agy törpével találja szemben magát aki egy teljesen természetes kérdést intéz feléje. Ekkor először is fáradtan egy sarokba ül, vagy inkább mondjuk úgy "esik". Pár perc nyugalom kell neki és persze gondolatainak összefésülése mielőtt, bármi módon továbbjuthatna. A törpét nem akarja válasz nélkül hagyni ezért megint írásban kell a választ közölnie. Papírt, madártollat meg tintát, most macerás lenne előszedni, a tinta amúgy is a lóval maradt, ezért jobb híján kénytelen a porba írva valami elfogadható feleletet alkotni a törpe számára. A Rókalyuk első emelete nem épp a tisztaságáról híres nyilván akad elég felhasználható kosz, ha ez mégsem áll rendelkezésre, egyszerűen lesöpri a hamut frissen eloltott ruhaujjáról. Eközben azt is megvizsgálja, remélve, hogy a ruhadarab gyógyereje még mindig működőképes.
"ORKOK" Ennyit ír a porba, csupa nagy betűvel nehogy a szöveg véletlenül olvashatatlan legyen, akár bármelyik égő épületben sietve megírt dokumentum. Reméli a törp megérti miről van szó, hiszen maga ez a szó "Ork" sokok számára már magában a veszély és a baj szinonimája.
Pihenés alatt a már-már mániává vált bandita képét kezdi el keresni. Pedig az nyilvánvalóan nincs itt. Ha már gazdag nyilván az emeleten száll meg, ráadásul a pultos saját állítása szerint nem látta errefelé.
Egy percnél többet nem várakozik, talán még felet se. Kifújja magát, feláll és belép az egyik szobába, direkt olyanba ami a kocsma előtt álló városőrök, spiclik, szájtátik, pletykakereső vénasszonyok tömegére néz. Ezek közül talán kevesebb van nyitva, mert a benn lévők inkább az odakintre figyelnek, talán éppen több mert a bent lévők hamarabb meghallották a kinti zajokat. Kinyitja az ablakot és nézi vajon ki lehet-e lépni a bejárat fölötti nagy tetőre. Illetve az összegyűlt népet kémleli, próbálja kitalálni vajon elkapnák, ha leugrana, esetleg magukat mentve ösztönösen félreugranak. A lovára is ránéz, mint a célra ameddig el kéne jutnia. Nincs közel. Ezért nem vette észre Harga mikor megérkezett, és ezért macerás a tündér szökése is. Reméli számíthat a többi vendégre (már ha nem tudják meg ki is okozta a bajt).* ~Ők is ki akarnak jutni.~
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-08-01 14:54:44
Üzenet elküldve: 2014-08-01 14:54:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Harga, Vérpisti//
*Bizonyára az őröknek nem tetszik ez a hangnem. De hogy beljebb is nyomkodják? Hogy képzelnek ilyet?*
-Szeretném kifejezni hangnemem miatt a legmélyebb bocsánatom, de most viszont utamra kéne, hogy engedjetek. Nem szeretnék benn égni, azzal a tökkelütött tündérrel együtt.
*Mordul rá orkhoz mérten kedvesen az őt felszólító őrre, majd egy másik apróság is megszólal, méghozzá spicli módjára.*
-Ahhoz a nőhöz? *biccent arrafele, továbbra is az őr szemébe nézve* Semmi közöm hozzá, csupán meghívtam egy rumra. Már ha érti! Aztán ez a kis tündér állítólag valami konfliktusa akadt a nővel, én pedig intően "rászóltam" egy kis dobással. Ő volt a hülye, ő gyújtotta meg a kocsmát, őt kapjátok el. Nem láttátok? Most futott fel az emeletre, ni!
*Mutat a lépcsőre, melyet nemsokára elérnek a lángok. Mindenesetre _finomabban_ furakszik tovább a tömegbe, majd próbálja elhagyni a kocsmaii pokol színterét.*
*Bizonyára az őröknek nem tetszik ez a hangnem. De hogy beljebb is nyomkodják? Hogy képzelnek ilyet?*
-Szeretném kifejezni hangnemem miatt a legmélyebb bocsánatom, de most viszont utamra kéne, hogy engedjetek. Nem szeretnék benn égni, azzal a tökkelütött tündérrel együtt.
*Mordul rá orkhoz mérten kedvesen az őt felszólító őrre, majd egy másik apróság is megszólal, méghozzá spicli módjára.*
-Ahhoz a nőhöz? *biccent arrafele, továbbra is az őr szemébe nézve* Semmi közöm hozzá, csupán meghívtam egy rumra. Már ha érti! Aztán ez a kis tündér állítólag valami konfliktusa akadt a nővel, én pedig intően "rászóltam" egy kis dobással. Ő volt a hülye, ő gyújtotta meg a kocsmát, őt kapjátok el. Nem láttátok? Most futott fel az emeletre, ni!
*Mutat a lépcsőre, melyet nemsokára elérnek a lángok. Mindenesetre _finomabban_ furakszik tovább a tömegbe, majd próbálja elhagyni a kocsmaii pokol színterét.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-07-31 10:09:10
Üzenet elküldve: 2014-07-31 10:09:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Vérpisti //
~Na ennek már a fele sem tréfa.~
*Gondolja Harga amikor valamelyik menekülő szerencsétlen felborítja az asztalát. Vagy csak a szelük sodorta el, esetleg deus ex machina? Így vagy úgy, a rum kiborulása meglehetősen rossz ómen mindenki, de leginkább a tulajdonosa számára. Sajnos Harga félig megivott söre is megy vele a padlóra.*
~Azt is megittam volna még! Ez a mai nap valahogy nem az igazi... ~
*Ugyan a Rumos Rókalyuk tényleg kezd csatatérré válni, de Harg a a menekülő tömeg lökdösődésétől még nem kap vérszemet és kezd tombolásba, ahhoz azért több kell még egy orknak is. Még most sem siet, hiszen látja, hogy a benti tömeg kifelé igyekszik, a kinti városőrök pedig befelé. Ennél már csak az lenne biztosabb módszer a tűzhalálra egy kigyulladni készülő fogadóban, ha még olajjal is locsolnák a forgatagot. Meg aztán ott úgyse jutna ki, hiszen mindenki látja, hogy bánnak az ajtóban az orkokkal. De nem sokáig foglalkozhat a kifelé igyekvő tömeg nézegetésével(Lewonornak még szurkol is, hogy kijusson), mert a városőrség beépített ügynöke hozzá irányít pár derék marconát. Hát már az is bűn, ha hagyja, hogy meghívják egy jó rumra? Persze az is előfordulhat, hogy csak biztosra szeretnének menni az őrség derék legényei, és maguk gondoskodnának arról, hogy Harga épségben kijusson a színről. Ez nagyon hízelgő, bár akár sértésnek is vehetné, hogy gyenge, félős nádszálkisasszonynak nézik a fiúk.*
- Kitalálok egyedül is, a sörömből pedig sajnos nem adhatok, valaki fellökte az asztalt abból a tömegből, ni! *Mutat a kifelé igyekvőkre. Reméli elkapják majd a galádot, aki még az ő rumivásánál is nagyobb bűnt követett el, aki piát önt ki, az minimum kalodát érdemel! A gyújtogató Nawenről már nem is beszélve, ha valamit is ad magára a városőrség, az olyan ártatlan vendégek vegzálása helyett, mint Harga, aki akkor sem mondott vagy tett semmi felháborítót, amikor az őrök még itt sem voltak, a menekítéssel és az igazi rendetlenkedők előkerítésével kellene foglalkozniuk.*
~Ezeknek komolyan nincsen jobb dolguk?~
~Na ennek már a fele sem tréfa.~
*Gondolja Harga amikor valamelyik menekülő szerencsétlen felborítja az asztalát. Vagy csak a szelük sodorta el, esetleg deus ex machina? Így vagy úgy, a rum kiborulása meglehetősen rossz ómen mindenki, de leginkább a tulajdonosa számára. Sajnos Harga félig megivott söre is megy vele a padlóra.*
~Azt is megittam volna még! Ez a mai nap valahogy nem az igazi... ~
*Ugyan a Rumos Rókalyuk tényleg kezd csatatérré válni, de Harg a a menekülő tömeg lökdösődésétől még nem kap vérszemet és kezd tombolásba, ahhoz azért több kell még egy orknak is. Még most sem siet, hiszen látja, hogy a benti tömeg kifelé igyekszik, a kinti városőrök pedig befelé. Ennél már csak az lenne biztosabb módszer a tűzhalálra egy kigyulladni készülő fogadóban, ha még olajjal is locsolnák a forgatagot. Meg aztán ott úgyse jutna ki, hiszen mindenki látja, hogy bánnak az ajtóban az orkokkal. De nem sokáig foglalkozhat a kifelé igyekvő tömeg nézegetésével(Lewonornak még szurkol is, hogy kijusson), mert a városőrség beépített ügynöke hozzá irányít pár derék marconát. Hát már az is bűn, ha hagyja, hogy meghívják egy jó rumra? Persze az is előfordulhat, hogy csak biztosra szeretnének menni az őrség derék legényei, és maguk gondoskodnának arról, hogy Harga épségben kijusson a színről. Ez nagyon hízelgő, bár akár sértésnek is vehetné, hogy gyenge, félős nádszálkisasszonynak nézik a fiúk.*
- Kitalálok egyedül is, a sörömből pedig sajnos nem adhatok, valaki fellökte az asztalt abból a tömegből, ni! *Mutat a kifelé igyekvőkre. Reméli elkapják majd a galádot, aki még az ő rumivásánál is nagyobb bűnt követett el, aki piát önt ki, az minimum kalodát érdemel! A gyújtogató Nawenről már nem is beszélve, ha valamit is ad magára a városőrség, az olyan ártatlan vendégek vegzálása helyett, mint Harga, aki akkor sem mondott vagy tett semmi felháborítót, amikor az őrök még itt sem voltak, a menekítéssel és az igazi rendetlenkedők előkerítésével kellene foglalkozniuk.*
~Ezeknek komolyan nincsen jobb dolguk?~
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-07-30 13:33:48
Üzenet elküldve: 2014-07-30 13:33:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Lewonor, Harga//
*Az orkok híresek a csatatéren tanúsított nyugalmukról - mit nyugalom, vad düh -, Így érthető, hogy Harga is úgy gondolja felhajthatja a még megmaradt italát, egy égő fogadóban, melyből a vendégek egymás hegyén-hátán próbálnak meg kijutni. Ezeket a tényezőket figyelembe véve nem is meglepő, hogy az asztal, melyen a rum volt, felborul, ezzel a padlóra folyatva a kupica tartalmát.
Lewonor pofán köpné a tündért, de lévén, hogy az a pulton "táncol" igen nehéz dolga van. Mindegy is, hiszen az ő esze gyorsabban forog, mint női fajtársáé, és látja, hogy bizony elkéne hagyni a kocsmát. Indul is, de az embersereg miatt erre nem igazán van alkalma, mindenesetre a sort kiállja, s szembe is kerül az őrökkel, kik nem igazán örülnek a hangnemnek, melyet az ork megüt.*
- Vigyázz a nyelvedre, mert félő, hogy elveszted *mondja egyikük, miközben kopjájával nyomkodja beljebb az orkot. Bizonyára nem tetszik nekik, hogy egy égő épületbe kellett sietniük, de akkor már a bajkeverőt sem engedik el.*
- Ott a másik, azzal van együtt *mutat egy az őrök mögül kikandikáló férfi Hargára. Páran meg is indulnak felé, nehogy a nő menekülőre fogja a dolgot.
//Nawen//
*A tündérnek sikerül megszabadulnia égő ruhadarabjától, s az emeletre is sikerül felsietnie, lévén, hogy a fogadós és személyzete a tűzoltással van elfoglalva. Az emeleten jó pár ajtó előtt, álmos, kócos, és hiányos öltözékű alakok állnak, nem értvén mi folyik odalent, de a füst egy kissé árulkodó.*
- Mi történt odalent? - kérdi egy törpe a tündért, kinek látványa szemet szúr a másiknak.*
*Az orkok híresek a csatatéren tanúsított nyugalmukról - mit nyugalom, vad düh -, Így érthető, hogy Harga is úgy gondolja felhajthatja a még megmaradt italát, egy égő fogadóban, melyből a vendégek egymás hegyén-hátán próbálnak meg kijutni. Ezeket a tényezőket figyelembe véve nem is meglepő, hogy az asztal, melyen a rum volt, felborul, ezzel a padlóra folyatva a kupica tartalmát.
Lewonor pofán köpné a tündért, de lévén, hogy az a pulton "táncol" igen nehéz dolga van. Mindegy is, hiszen az ő esze gyorsabban forog, mint női fajtársáé, és látja, hogy bizony elkéne hagyni a kocsmát. Indul is, de az embersereg miatt erre nem igazán van alkalma, mindenesetre a sort kiállja, s szembe is kerül az őrökkel, kik nem igazán örülnek a hangnemnek, melyet az ork megüt.*
- Vigyázz a nyelvedre, mert félő, hogy elveszted *mondja egyikük, miközben kopjájával nyomkodja beljebb az orkot. Bizonyára nem tetszik nekik, hogy egy égő épületbe kellett sietniük, de akkor már a bajkeverőt sem engedik el.*
- Ott a másik, azzal van együtt *mutat egy az őrök mögül kikandikáló férfi Hargára. Páran meg is indulnak felé, nehogy a nő menekülőre fogja a dolgot.
//Nawen//
*A tündérnek sikerül megszabadulnia égő ruhadarabjától, s az emeletre is sikerül felsietnie, lévén, hogy a fogadós és személyzete a tűzoltással van elfoglalva. Az emeleten jó pár ajtó előtt, álmos, kócos, és hiányos öltözékű alakok állnak, nem értvén mi folyik odalent, de a füst egy kissé árulkodó.*
- Mi történt odalent? - kérdi egy törpe a tündért, kinek látványa szemet szúr a másiknak.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-07-30 12:59:24
Üzenet elküldve: 2014-07-30 12:59:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
/Harga, Lewonor, Vérpisti//
*Jelenlegi helyzetében rengeteg oka van rá, hogy hálát adjon a sorsnak, és épp ugyanannyi, hogy átkozza azt. Az orkok nem egyszerre támadtak rá, a kocsmáros emberei a tűzoltás közben nem foglalkoznak az ő agyonverésével, csak ruhája ujja és nem áll tetőtől talpig lángokban, mikor eldobták a sarló nem állt bele a szívébe, és az üvegszilánkoktól is jobbára védve maradt, ugyanakkor se egészsége, se családja, se hangja, se pénze, torka felszakadozott, feje bágyadt. Végül hát gondolataiban sem kommentálja az eseményeket.
Fejében a fáradtság, a füst és a torokfertőtlenítésre használt töményital hármas bódulata kavarog. Amint valahogy feltápászkodik leveszi ujjas mellényét majd tovább tántorog a legközelebbi ajtóig ahol földre dobja és összetapossa a ruhanemüt hátha így sikerül eloltani. Értelemszerűen nem a kocsmáros embereinek irányába indul, hanem azokkal ellentétesen az emeletre vezető ajtó irányába. Lihegve a kilincsre támaszkodik, a tömeg és a városőrség felé néz, de a maga apró termetével nem tudja miként juthatna ki a megvadult emberviharon. Így minden erejét összeszedve elindul a lépcsőn fölfelé, amerre jó okkal senki más nem indult.*
*Jelenlegi helyzetében rengeteg oka van rá, hogy hálát adjon a sorsnak, és épp ugyanannyi, hogy átkozza azt. Az orkok nem egyszerre támadtak rá, a kocsmáros emberei a tűzoltás közben nem foglalkoznak az ő agyonverésével, csak ruhája ujja és nem áll tetőtől talpig lángokban, mikor eldobták a sarló nem állt bele a szívébe, és az üvegszilánkoktól is jobbára védve maradt, ugyanakkor se egészsége, se családja, se hangja, se pénze, torka felszakadozott, feje bágyadt. Végül hát gondolataiban sem kommentálja az eseményeket.
Fejében a fáradtság, a füst és a torokfertőtlenítésre használt töményital hármas bódulata kavarog. Amint valahogy feltápászkodik leveszi ujjas mellényét majd tovább tántorog a legközelebbi ajtóig ahol földre dobja és összetapossa a ruhanemüt hátha így sikerül eloltani. Értelemszerűen nem a kocsmáros embereinek irányába indul, hanem azokkal ellentétesen az emeletre vezető ajtó irányába. Lihegve a kilincsre támaszkodik, a tömeg és a városőrség felé néz, de a maga apró termetével nem tudja miként juthatna ki a megvadult emberviharon. Így minden erejét összeszedve elindul a lépcsőn fölfelé, amerre jó okkal senki más nem indult.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-07-30 11:29:17
Üzenet elküldve: 2014-07-30 11:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 351
Játékstílus: Szelíd
// Kalil Tyr Gailax //
*Mihelyst megérkeznek a fogadó elé, a vörös elengedi Dhunamella kezét, amivel eddig vezette és bemutatkozásra készül. Időközben többször is eszébe jutott, hogy vajon mi lehet a neve, amit eddig homály fedett és a férfinek sikerült addig várakoztatnia, hogy őrülten kíváncsi lett.
~ Kalil Tyr Gailax. Kalil Tyr Gailax. ~ Ízlelgeti magában a nemesi csengésű nevet.
Kalil gáláns kézcsókja után ő is bemutatkozik. Nincs oka egyelőre álnevet kitalálnia, a vörös Kalil eddig olyan nemességet és segítőkészséget mutatott felé, hogy egy percig sem kételkedik a férfi becsületességében.*
- Az én nevem pedig Dhunamella Carlsson. *Megereszt egy aprócska mosolyt és mélyen Kalil szemébe néz. A holdfényben bűvösen villannak meg a férfi ezüstgyűrűi és vörös hajából elő-előbukkanó néhány kék tincs.
A bemutatkozási rítus után Kalil kitárja Mella előtt a fogadó ajtaját, így a sötételf léphet be elsőként a meleg fogadóba.
A sötét éjszaka után hunyorognia kell egy pár másodpercig, mire megszokja amúgy is érzékeny szeme a benti világosságot. A fogadó soha nem alszik, a szakács csak úgy sürög-forog a pult mögött, készíti az irdatlan mennyiségű ételt és italt, amit a vendégsereg folyamatosan rendel. Néhány dühöngő ork éppen akkor hagyja el a fogadót, így felszabadul egy asztal, amire ha sietnek, még gyorsan lecsaphatnak. Az aprócska színpadon egy vonósnégyes húzza a talpalávalót, viszont a sötételfnek most a mulatozás hiányzik a legkevésbé, így inkább a felszabadult asztal felé veszi az irányt, ami - nagy szerencséjükre - a színpadtól átellenben található. Reméli, hogy Kalil követi az asztalhoz.
Ugyan nem az igazat mondta a férfinak, viszont most tényleg valami könnyebb ételre vágyik, ami nem tocsog a zsírban. Már a gondolattól is kirázza a hideg.
Az asztalhoz érve lepakolja holmiját az egyik székre és köpenyét is a szék karfájára teríti, így láthatóvá válik felsőruházata, ami egy szépen megművelt páncélozott felsőrész, leginkább harcban veszi hasznát, viszont egyre jobban kezdi ez is szorítani hastájékon.*
- Rendelünk valamit? *A lepakolt cuccok jelzik az asztalra vadászók számára, hogy a hely már foglalt. Nem hiszi, hogy bárki is elemelne a dolgai közül valamit, a táskájában csak néhány személyes, mások számára talán értéktelen dolgot tart, aranypénzzel teli zsákocskája viszont már a kezében figyel.
Ha a vörös is beleegyezik, akkor a pulthoz sétál és leadja rendelését.*
- Jó estét! Egy tál gombalevest szeretnék. *Odagurít 4 aranyat a pultra, aztán megvárja Kalil rendelését is.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.30 11:32:52
*Mihelyst megérkeznek a fogadó elé, a vörös elengedi Dhunamella kezét, amivel eddig vezette és bemutatkozásra készül. Időközben többször is eszébe jutott, hogy vajon mi lehet a neve, amit eddig homály fedett és a férfinek sikerült addig várakoztatnia, hogy őrülten kíváncsi lett.
~ Kalil Tyr Gailax. Kalil Tyr Gailax. ~ Ízlelgeti magában a nemesi csengésű nevet.
Kalil gáláns kézcsókja után ő is bemutatkozik. Nincs oka egyelőre álnevet kitalálnia, a vörös Kalil eddig olyan nemességet és segítőkészséget mutatott felé, hogy egy percig sem kételkedik a férfi becsületességében.*
- Az én nevem pedig Dhunamella Carlsson. *Megereszt egy aprócska mosolyt és mélyen Kalil szemébe néz. A holdfényben bűvösen villannak meg a férfi ezüstgyűrűi és vörös hajából elő-előbukkanó néhány kék tincs.
A bemutatkozási rítus után Kalil kitárja Mella előtt a fogadó ajtaját, így a sötételf léphet be elsőként a meleg fogadóba.
A sötét éjszaka után hunyorognia kell egy pár másodpercig, mire megszokja amúgy is érzékeny szeme a benti világosságot. A fogadó soha nem alszik, a szakács csak úgy sürög-forog a pult mögött, készíti az irdatlan mennyiségű ételt és italt, amit a vendégsereg folyamatosan rendel. Néhány dühöngő ork éppen akkor hagyja el a fogadót, így felszabadul egy asztal, amire ha sietnek, még gyorsan lecsaphatnak. Az aprócska színpadon egy vonósnégyes húzza a talpalávalót, viszont a sötételfnek most a mulatozás hiányzik a legkevésbé, így inkább a felszabadult asztal felé veszi az irányt, ami - nagy szerencséjükre - a színpadtól átellenben található. Reméli, hogy Kalil követi az asztalhoz.
Ugyan nem az igazat mondta a férfinak, viszont most tényleg valami könnyebb ételre vágyik, ami nem tocsog a zsírban. Már a gondolattól is kirázza a hideg.
Az asztalhoz érve lepakolja holmiját az egyik székre és köpenyét is a szék karfájára teríti, így láthatóvá válik felsőruházata, ami egy szépen megművelt páncélozott felsőrész, leginkább harcban veszi hasznát, viszont egyre jobban kezdi ez is szorítani hastájékon.*
- Rendelünk valamit? *A lepakolt cuccok jelzik az asztalra vadászók számára, hogy a hely már foglalt. Nem hiszi, hogy bárki is elemelne a dolgai közül valamit, a táskájában csak néhány személyes, mások számára talán értéktelen dolgot tart, aranypénzzel teli zsákocskája viszont már a kezében figyel.
Ha a vörös is beleegyezik, akkor a pulthoz sétál és leadja rendelését.*
- Jó estét! Egy tál gombalevest szeretnék. *Odagurít 4 aranyat a pultra, aztán megvárja Kalil rendelését is.*
A hozzászólás írója (Dhunamella Carlsson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.30 11:32:52
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-07-28 13:43:54
Üzenet elküldve: 2014-07-28 13:43:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Harga, Nawen//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
-A kedvenc ivóhelyem, te szárházi! Ott égj szénné!
*Majd pofán köpi Nawent és lassan távozik a kocsmából. Vagyis távozna, ha a városőrök hada nem állná útját. Mindenki a tüzet próbálja oltani.*
-Félre innen rusnya népség! *tolja el maga elől a betörni készülő őröket, majd a nagy ribilliót kihasználva elköti a tündér lovát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.28 17:57:01, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
-A kedvenc ivóhelyem, te szárházi! Ott égj szénné!
*Majd pofán köpi Nawent és lassan távozik a kocsmából. Vagyis távozna, ha a városőrök hada nem állná útját. Mindenki a tüzet próbálja oltani.*
-Félre innen rusnya népség! *tolja el maga elől a betörni készülő őröket, majd a nagy ribilliót kihasználva elköti a tündér lovát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.28 17:57:01, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-07-28 12:27:52
Üzenet elküldve: 2014-07-28 12:27:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Lewonor, Harga, Nawen//
*Harga csak ámul és bámul azon, hogy mi meg nem történik ebben a nemrég még egészen átlagosnak mondható kikötői késdobálóban. Azt még kinézte Lewonorból, hogy ilyen messzire képes eldobni a szerencsétlen bolondot, azt a tündérek szégyenét, de Nawen aztán tényleg nem várt reakciókat mutat. Az ork produkcióját pár hangos tapssal jutalmazza, a tündérét pedig leeső álla koppanásával és elkerekedő szemeivel.*
~Ez tényleg őrült!~
*Harga nem menekül az első hullámmal, először is szeretné látni, ahogy a tündér megég, másodszor pedig még van egy adag rumja az asztalán. Felhajtja, aztán feláll, hogy szép nyugodtan távozzon a színről. Az őrség derék legényei innentől majd elintézik a dolgot. Reméli Lewonor azért megússza.*
*Harga csak ámul és bámul azon, hogy mi meg nem történik ebben a nemrég még egészen átlagosnak mondható kikötői késdobálóban. Azt még kinézte Lewonorból, hogy ilyen messzire képes eldobni a szerencsétlen bolondot, azt a tündérek szégyenét, de Nawen aztán tényleg nem várt reakciókat mutat. Az ork produkcióját pár hangos tapssal jutalmazza, a tündérét pedig leeső álla koppanásával és elkerekedő szemeivel.*
~Ez tényleg őrült!~
*Harga nem menekül az első hullámmal, először is szeretné látni, ahogy a tündér megég, másodszor pedig még van egy adag rumja az asztalán. Felhajtja, aztán feláll, hogy szép nyugodtan távozzon a színről. Az őrség derék legényei innentől majd elintézik a dolgot. Reméli Lewonor azért megússza.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3808-3827