Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-21 11:28:36
Üzenet elküldve: 2012-10-21 11:28:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fogadó előtt elhangzottakra már nem mond semmit, csupán a szemeit forgatta meg arra az olcsó kifogásra, hogy nem volt elég világos a reggeli érvelése. A többi megjegyzésre azonban már nem küld semmilyen visszajelzést.
A pulthoz lépve reméli, hogy végre be is fejezték ezt a kora reggeli diskurzust, ami már így is épp elég fárasztó volt. Az italrendelés azonban nagyon szemet szúrhatott a lánynak, mert csak nem bírja ki, hogy belé ne kössön. Az udvarias, és kissé talán tárgyilagos megfogalmazás viszont először csak egy hűvös kuncogást csal ki a félelfből.*
- Még szerencse, hogy csak Revet ismered a rokonságomból. Egyébként inkább úgy fogalmaznál, hogy.. családi hagyomány. Ahogy az is, hogy hidegen hagy, ha másnak ez nem tetszik.
*Csak egy pillanatra fordul a másik felé, hogy megemelje felé a poharát és egy húzásra felhajtsa annak tartalmát. A rideg tekintete azonban így elég egyértelművé teszi, hogy jobb ha az nem forszírozza tovább ezt a témát. Se most, se máskor.
A kiürült pohárkát egy hanyag mozdulattal visszacsúsztatja az asztallapon a fogadósnak, majd ellöki magát a pulttól, s újra előbányászva az erszényét a lányhoz lép.*
- Kajára.
*Ad neki egy ebédre és vacsorára elegendő aranyat, majd további szócséplés nélkül a kijárat felé veszi az irányt. A fogadót hátrahagyva egy kicsit megáll megbizonyosodni róla, hogy a lány nem követi e, majd ráérősen tempóban ismét az istálló felé veszi az irányt. Ott megbeszéli a lovászkölyökkel, hogy az egy hétre bérbe adja valahova a lovat, ahol a haszonnal fedezi annak eltartását, a maradékot meg zsebre teheti azért cserébe, ha hallgat a bájos hölgyemény előtt, akivel itt volt az imént. Így legalább nem kell már fizetnie az állat után, s Alinát se kell minden kifakadása után levakarnia a lova hátáról. Főleg, hogy nem lesz biztos mindig olyan állapotban, hogy ezt megtegye.
Miután nyélbe ütötte ezt a nem túl nyereséges üzletet, legalább egy gonddal kevesebb teherrel indul el a folyó felé, hogy kicsit felfrissítse magát. A nap voltaképpen szinte csak most kezdődik, s ő mégis úgy érzi magát, mint aki vagy egy hete nem aludt. A hűvös vízzel végül valóban segített felélénkítenie magát, így aztán rövidesen visszaindul a kikötőbe, hogy végre hasznossá tegye magát.
Már jócskán elmúlt éjfél mire nagy nehezen visszakeveredik a fogadó emeletén lévő kicsinyke szobába. Az ajtó halk csikordulással enged, majd pár pillanattal később már csukódik is a belépő férfi mögött, akinek a sötét miatt egyáltalán nem tűnnek fel neki a takarítás nyomai. Bár jelen pillanatban talán egyébként se szentelne neki különösebb figyelmet.. Attól függően, hogy Alina ébren várta e gyújt meg egy lámpást és ébreszti fel a lányt, vagy ha erre már nincs szükség, akkor egyszerűen csak hagyja magát lerogyni az asztal melletti roskatag székre.*
- No lássuk mennyire bírtál ma magaddal.. Vedd le a blúzod, aztán had lássam a vállad.
*Támasztja meg a fejét az asztalra könyökölve, miközben egy halovány vigyorféleség kúszik fel a képére. A máskor éles, metsző szürke tekintet most valahogy furcsán tompának tűnik, a leheletén pedig egyértelműen érezni, hogy ma este nem csak egyetlen pohárka alkoholtartalmú itóka csúszott le a torkán..*
A pulthoz lépve reméli, hogy végre be is fejezték ezt a kora reggeli diskurzust, ami már így is épp elég fárasztó volt. Az italrendelés azonban nagyon szemet szúrhatott a lánynak, mert csak nem bírja ki, hogy belé ne kössön. Az udvarias, és kissé talán tárgyilagos megfogalmazás viszont először csak egy hűvös kuncogást csal ki a félelfből.*
- Még szerencse, hogy csak Revet ismered a rokonságomból. Egyébként inkább úgy fogalmaznál, hogy.. családi hagyomány. Ahogy az is, hogy hidegen hagy, ha másnak ez nem tetszik.
*Csak egy pillanatra fordul a másik felé, hogy megemelje felé a poharát és egy húzásra felhajtsa annak tartalmát. A rideg tekintete azonban így elég egyértelművé teszi, hogy jobb ha az nem forszírozza tovább ezt a témát. Se most, se máskor.
A kiürült pohárkát egy hanyag mozdulattal visszacsúsztatja az asztallapon a fogadósnak, majd ellöki magát a pulttól, s újra előbányászva az erszényét a lányhoz lép.*
- Kajára.
*Ad neki egy ebédre és vacsorára elegendő aranyat, majd további szócséplés nélkül a kijárat felé veszi az irányt. A fogadót hátrahagyva egy kicsit megáll megbizonyosodni róla, hogy a lány nem követi e, majd ráérősen tempóban ismét az istálló felé veszi az irányt. Ott megbeszéli a lovászkölyökkel, hogy az egy hétre bérbe adja valahova a lovat, ahol a haszonnal fedezi annak eltartását, a maradékot meg zsebre teheti azért cserébe, ha hallgat a bájos hölgyemény előtt, akivel itt volt az imént. Így legalább nem kell már fizetnie az állat után, s Alinát se kell minden kifakadása után levakarnia a lova hátáról. Főleg, hogy nem lesz biztos mindig olyan állapotban, hogy ezt megtegye.
Miután nyélbe ütötte ezt a nem túl nyereséges üzletet, legalább egy gonddal kevesebb teherrel indul el a folyó felé, hogy kicsit felfrissítse magát. A nap voltaképpen szinte csak most kezdődik, s ő mégis úgy érzi magát, mint aki vagy egy hete nem aludt. A hűvös vízzel végül valóban segített felélénkítenie magát, így aztán rövidesen visszaindul a kikötőbe, hogy végre hasznossá tegye magát.
Már jócskán elmúlt éjfél mire nagy nehezen visszakeveredik a fogadó emeletén lévő kicsinyke szobába. Az ajtó halk csikordulással enged, majd pár pillanattal később már csukódik is a belépő férfi mögött, akinek a sötét miatt egyáltalán nem tűnnek fel neki a takarítás nyomai. Bár jelen pillanatban talán egyébként se szentelne neki különösebb figyelmet.. Attól függően, hogy Alina ébren várta e gyújt meg egy lámpást és ébreszti fel a lányt, vagy ha erre már nincs szükség, akkor egyszerűen csak hagyja magát lerogyni az asztal melletti roskatag székre.*
- No lássuk mennyire bírtál ma magaddal.. Vedd le a blúzod, aztán had lássam a vállad.
*Támasztja meg a fejét az asztalra könyökölve, miközben egy halovány vigyorféleség kúszik fel a képére. A máskor éles, metsző szürke tekintet most valahogy furcsán tompának tűnik, a leheletén pedig egyértelműen érezni, hogy ma este nem csak egyetlen pohárka alkoholtartalmú itóka csúszott le a torkán..*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-20 22:32:06
Üzenet elküldve: 2012-10-20 22:32:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Nocsak, a formás hátsó kecses ringása a legjobb helyre vezette Kelasht. Egy csehó, ahol kaphat inni, enni és szemmel tarthatja a hollófekete hajtincsek tulajdonosát. Belöki a barna fa ajtót és biccent a benn lévőknek - köszönés gyanánt.
A hajón két dolgot kellett nélkülöznie, a sört és a formás női idomokat. Mindkettőt mihamarabb pótolni szeretné. A sör megszerzése egyszerűbb, csupán néhány csengő aranyat kell előhalásznia erszényéből. Ám a kiszemelt préda vajon hogyan fogadja majd a vadászatot? Nem túl messze a fekete hajú nősténytől foglal helyet. Kér egy korsó Sört és odaadja a kocsmásrosnak az érte járó 5 aranyat.
Nagyot húz a felszolgált italból és hangos csattanással teszi vissza a kupát az asztalra. Lenyalja a habot a szája szögletéből, s átkacsint a levest szürcsölő nőszemélynek. Tekintete hogy, hogy nem, a zöld függőkön átfut és a bőrből készült, falatnyinak tűnő ruhadarabon pihen meg, úgy két arasszal az áll alatt. Kis idő elteltével újra a sörébe kortyol.*
A hajón két dolgot kellett nélkülöznie, a sört és a formás női idomokat. Mindkettőt mihamarabb pótolni szeretné. A sör megszerzése egyszerűbb, csupán néhány csengő aranyat kell előhalásznia erszényéből. Ám a kiszemelt préda vajon hogyan fogadja majd a vadászatot? Nem túl messze a fekete hajú nősténytől foglal helyet. Kér egy korsó Sört és odaadja a kocsmásrosnak az érte járó 5 aranyat.
Nagyot húz a felszolgált italból és hangos csattanással teszi vissza a kupát az asztalra. Lenyalja a habot a szája szögletéből, s átkacsint a levest szürcsölő nőszemélynek. Tekintete hogy, hogy nem, a zöld függőkön átfut és a bőrből készült, falatnyinak tűnő ruhadarabon pihen meg, úgy két arasszal az áll alatt. Kis idő elteltével újra a sörébe kortyol.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-20 16:27:46
Üzenet elküldve: 2012-10-20 16:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
- Bah, ne szórakozz. Tudod, hogy úgyis vissza tudnám szerezni.
*Dünnyögi némileg megnyugodva, mikor kiderül, hogy azért mégis visszakapja majd hű társát. De biztos, ami biztos, nem éli még bele magát teljesen a kibúvókkal tűzdelt ígéretbe. Amilyen komisz kedve van ennek az Envyrnek, még képes és tényleg eladja Alina feneke alól a lovat. *
- Jó, majd kisúrolom azt a szobát valamennyire.
*Törődik bele az elkerülhetetlenbe, mivel sajnos nem sok ellenérvet tud felhozni a félelf visszavágásával szemben. Valóban, most legfeljebb az erdőben tudná meghúzni magát, de ahhoz először ki kellene szabadítani hátasát a fukar istállósok és gonoszkodó félelfek markából. De mielőtt belelovallhatná az újabb igazságtalanságba, már úgy elfeledkezik róla, mintha csak elfújták volna.*
- Hát, most hogy mondod, tényleg mintha valami ilyesmiről lett volna szó -*bizonytalankodik, míg megpróbál visszaemlékezni a férfi pontos szavaira. Egy pillanatra elgondolkodva elfordítja a szemeit, de azért csak talál valami visszavágni valót.* - De akkor világosabban is mondhattad volna. Nem volt nehéz félreérteni.
*Vonja le az egyértelmű következtetést, de ügyel arra, hogy nehogy túl felháborodottan közölje. Mert azért lehet, hogy kivételesen mégis Envyrnek van igaza és talán egy leheletnyivel hamarabb cselekedett, mint gondolkodott. Ezért most már kifejezetten engedelmes arcot igyekszik vágni az újabb eligazításhoz .*
- Fúj. Fintorodik el a jó hírre, hogy sebe akár el is üszkösödhetett volna. Nahát már csak az hiányozna, hogy pont az orra közelében legyenek ilyen gondjai. Eddig eszébe sem jutott, hogy idáig fajulhat a dolog.* - Jó, akkor nem megyek sehova. De csak ha visszajössz.
*Teszi hozzá, mert ha nincs Envyr, akkor nincs sok értelme ebben a koszfészekben maradni, ahová időközben visszabandukoltak.*
- Rendben, nem aggódom. De azért amint lehet, újból a magam lábára állok, mert ez így akkor sem járja. -*a régről megszokott szurkálódást enyhe mosollyal fogadja, de nem is ő lenne, ha szó nélkül hagyná.* - Na persze, úgyse tehetnél olyat, amit nem akarok.
*Állapítja meg, a félelf meg értelmezze ahogy akarja. Egyébként sem olyannak ismerte meg, mint aki erőszakoskodna.
Az újabb adag rumra azonban bosszúsan ráncolja homlokát. Még mindig nem mer túl nagy felhajtást csapni a dolog körül, de már nem rejti véka alá a véleményét. Ha meg a fogadósnak nem tetszik, felőle aztán úgy mereszti rá a szemeit, ahogy akarja, itt ő a vendég, vagy mifene. Különben is feni már rá a fogát, mert ha marad, akkor bizony a nagyságos fogadóséknak is keresztbe kell tenniük egy-két szalmaszálat. Na de előbb fontosabb dolga van.*
- Nagyon megtetszett neked az a rum. -*lép Envyr mellé, de most még megállja, hogy ne fogja le a másik kezét vagy ne vegye el tőle az italt. Viszont vizslatóan végigméri, főleg a bozontos hajon, az arcvonásokon időzik a tekintete, ami után egy fokkal szigorúbban hozzáteszi.* - Egy iszákos bőven elég egy családban. Emlékszem mennyire bosszantottak azelőtt Rev ivászatai. Ne lépj te is arra az útra. Kár lenne érted, mert még mindig jóképű, értelmes férfi vagy.
*Ennél a pontnál inkább elhallgat, mert nem akarja újból kihozni a másikat a sodrából. És jobb is még időben elvágni a beszéd fonalát, mielőtt túlzottan dicsérni kezdené a félelfet.
Ezután a másikon múlik, hogy marad-e még, vagy magára hagyja a lányt. Az biztos, hogy Alina addig nem távozik, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy nem lesz újabb italrendelés.
Ha Envyr marad, akkor végighallgatja a mondandóját. Ha egyedül hagyják, akkor megpróbálja az állapotához képest lakhatóbbá tenni a szobát. Nagy nehezen, fél karral dolgozva lesikálja a koszhályogot az ablakról, addig jár a fogadóséj nyakára, míg ki nem cserélik az ágy szalmazsákjait, a dunnát is kiteríti az ablakba, hátha valami csoda történik vele, de legalábbis enyhül a belőle párolgó pálladtság. A mocsoktól ragadós asztalnak is nekiesik, de az kifog rajta. Délre ki is dől mellőle pár órányi mély alvásra, hogy azután újult dühvel essen neki a sikálásnak, amivel délutánra sikerül az asztal egyik felét felszabadítania.*
- A fene a pofádba!
*Közli dühödten az asztal koszosabb felével, mielőtt hozzávágná az elkoszolódott rongyot és inkább sértetten áttérne a lámpatisztogatásra.*
*Dünnyögi némileg megnyugodva, mikor kiderül, hogy azért mégis visszakapja majd hű társát. De biztos, ami biztos, nem éli még bele magát teljesen a kibúvókkal tűzdelt ígéretbe. Amilyen komisz kedve van ennek az Envyrnek, még képes és tényleg eladja Alina feneke alól a lovat. *
- Jó, majd kisúrolom azt a szobát valamennyire.
*Törődik bele az elkerülhetetlenbe, mivel sajnos nem sok ellenérvet tud felhozni a félelf visszavágásával szemben. Valóban, most legfeljebb az erdőben tudná meghúzni magát, de ahhoz először ki kellene szabadítani hátasát a fukar istállósok és gonoszkodó félelfek markából. De mielőtt belelovallhatná az újabb igazságtalanságba, már úgy elfeledkezik róla, mintha csak elfújták volna.*
- Hát, most hogy mondod, tényleg mintha valami ilyesmiről lett volna szó -*bizonytalankodik, míg megpróbál visszaemlékezni a férfi pontos szavaira. Egy pillanatra elgondolkodva elfordítja a szemeit, de azért csak talál valami visszavágni valót.* - De akkor világosabban is mondhattad volna. Nem volt nehéz félreérteni.
*Vonja le az egyértelmű következtetést, de ügyel arra, hogy nehogy túl felháborodottan közölje. Mert azért lehet, hogy kivételesen mégis Envyrnek van igaza és talán egy leheletnyivel hamarabb cselekedett, mint gondolkodott. Ezért most már kifejezetten engedelmes arcot igyekszik vágni az újabb eligazításhoz .*
- Fúj. Fintorodik el a jó hírre, hogy sebe akár el is üszkösödhetett volna. Nahát már csak az hiányozna, hogy pont az orra közelében legyenek ilyen gondjai. Eddig eszébe sem jutott, hogy idáig fajulhat a dolog.* - Jó, akkor nem megyek sehova. De csak ha visszajössz.
*Teszi hozzá, mert ha nincs Envyr, akkor nincs sok értelme ebben a koszfészekben maradni, ahová időközben visszabandukoltak.*
- Rendben, nem aggódom. De azért amint lehet, újból a magam lábára állok, mert ez így akkor sem járja. -*a régről megszokott szurkálódást enyhe mosollyal fogadja, de nem is ő lenne, ha szó nélkül hagyná.* - Na persze, úgyse tehetnél olyat, amit nem akarok.
*Állapítja meg, a félelf meg értelmezze ahogy akarja. Egyébként sem olyannak ismerte meg, mint aki erőszakoskodna.
Az újabb adag rumra azonban bosszúsan ráncolja homlokát. Még mindig nem mer túl nagy felhajtást csapni a dolog körül, de már nem rejti véka alá a véleményét. Ha meg a fogadósnak nem tetszik, felőle aztán úgy mereszti rá a szemeit, ahogy akarja, itt ő a vendég, vagy mifene. Különben is feni már rá a fogát, mert ha marad, akkor bizony a nagyságos fogadóséknak is keresztbe kell tenniük egy-két szalmaszálat. Na de előbb fontosabb dolga van.*
- Nagyon megtetszett neked az a rum. -*lép Envyr mellé, de most még megállja, hogy ne fogja le a másik kezét vagy ne vegye el tőle az italt. Viszont vizslatóan végigméri, főleg a bozontos hajon, az arcvonásokon időzik a tekintete, ami után egy fokkal szigorúbban hozzáteszi.* - Egy iszákos bőven elég egy családban. Emlékszem mennyire bosszantottak azelőtt Rev ivászatai. Ne lépj te is arra az útra. Kár lenne érted, mert még mindig jóképű, értelmes férfi vagy.
*Ennél a pontnál inkább elhallgat, mert nem akarja újból kihozni a másikat a sodrából. És jobb is még időben elvágni a beszéd fonalát, mielőtt túlzottan dicsérni kezdené a félelfet.
Ezután a másikon múlik, hogy marad-e még, vagy magára hagyja a lányt. Az biztos, hogy Alina addig nem távozik, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy nem lesz újabb italrendelés.
Ha Envyr marad, akkor végighallgatja a mondandóját. Ha egyedül hagyják, akkor megpróbálja az állapotához képest lakhatóbbá tenni a szobát. Nagy nehezen, fél karral dolgozva lesikálja a koszhályogot az ablakról, addig jár a fogadóséj nyakára, míg ki nem cserélik az ágy szalmazsákjait, a dunnát is kiteríti az ablakba, hátha valami csoda történik vele, de legalábbis enyhül a belőle párolgó pálladtság. A mocsoktól ragadós asztalnak is nekiesik, de az kifog rajta. Délre ki is dől mellőle pár órányi mély alvásra, hogy azután újult dühvel essen neki a sikálásnak, amivel délutánra sikerül az asztal egyik felét felszabadítania.*
- A fene a pofádba!
*Közli dühödten az asztal koszosabb felével, mielőtt hozzávágná az elkoszolódott rongyot és inkább sértetten áttérne a lámpatisztogatásra.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-20 10:43:24
Üzenet elküldve: 2012-10-20 10:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A lány füllentésére nem tesz külön megjegyzést, csupán egy csúfondáros félmosoly engedi látszatni, hogy milyen szórakoztatónak találja a pillanatnyi helyzetet. Ebben a világban, főleg egy ilyen környéken ugyanis nem sok súlya van a szép szavaknak némi pénz ellenében. Ezt azonban a másik is érezheti, különben aligha esik neki rögtön ezzel a témával, miután magához tér a kezdeti meglepettségből.*
- De még mennyire, hogy komolyan gondoltam. Főleg, hogy az a "vacak kis tisztogatás" csak egy folyamat első lépése volt. De majd visszakapod azt a nagyra nőtt csikódat, ha rendbe jössz. -*bár a következő, cseppet sem bizalomgerjesztő vigyor kissé aláássa az előbbi szavait*- Jobban mondva: talán. Ha jókislány leszel.
*Teszi hozzá, csak hogy legyen annak egy kis motivációja a közeljövőben. Ő azonban akkor sem enged a gondosan felépített érzéketlen maszkból, amikor helyre teszi az előbb elhangzott panaszok másik felét is.*
- Tekintve, hogy az utolsó aranyaid is most landoltak egy szutykos kis lovászkölyök kezében, nem hinném, hogy túl sok helye van itt a koszos és mocskos szobák miatti fintorgásodnak. Persze csak ha nem tartod előrébb valónak, hogy az utcán töltsd az éjszakát néhány részeg tengerész bájos társaságában. Tudod, manapság már egy istálló komfortjának is megvan a maga ára.
*Az ezt követő faggatózás hallatán egy pillanatra összébb szűkülnek a szemei, de a hangja továbbra is nyugodtan szól.*
- Azt egy büdös szóval sem mondtam, hogy nem érdekelsz, csak azt, hogy mi lenne a legjobb. Persze sejthettem volna, hogy szokás szerint teljesen máshogy értelmezed az egészet.
*Ahogy most is sejthette volna, hogy ennyivel még nem ússza meg az eszmecserét. Nagy nehezen elnyom egy türelmetlen sóhajt, s most tényleg megtorpan egy kis időre, hogy tisztázzák a helyzetet.*
- Jó, ha még mindig nem lenne világos, elmondom, hogy mihez tartsd magad. Nyugton maradsz, amíg rendbe nem jössz annyira, hogy ne azon kelljen elcsodálkoznom, ha ránézek a sebedre, hogy hogy a fenébe nem üszkösödött még el az egész. Jobb ha tudod, csak abban az esetben biztos a gyógyulásod, ha most már valóban vigyázol magadra. Épp ezért gondold meg alaposan kétszer is, hogy botor módon, pont ebben a helyzetben akarod e bebizonyítani milyen jól megvagy egyedül is, és üres kézzel lelépsz ki tudja merre.
*Ezek után nagy nehezen sikerül végre elérniük a fogadó bejáratát, ám a lány még ekkorra is talál néhány megbeszélnivalót. Látszik, hogy jobban van, tegnap messze nem volt ilyen nagy a szája.*
- Ezek miatt aztán végképp nem neked kell aggódnod. -*fogja rövidre a választ, hogy ő is hozza a formáját, bár a legutolsó megjegyzést hallva csak nem tudja megállni, hogy oda ne szúrjon egy kicsit.*- Ebben az esetben reméljük én sem fogom félreérteni ezt a remek ajánlatot.
*Egy röpke gúnyos vigyorral még megfűszerezi az előbbi szavait, majd az épületbe belépve az első útja ismét a pulthoz vezet, ahol aztán 10 aranyért meghosszabbítja a Szoba (1. emelet)-foglalást, s emellett rendel egy pohár Rumot is, amiért még további 8 érme landol a fogadósnál. Reméli hogy ez valamelyest enyhíti végre a fejfájását no meg letompítja kissé a fejében vadul kergetőző gondolatokat. A lányhoz már nem szól, hacsak annak nincsenek újabb kérdései amivel még megpróbálja tovább zaklatni a meglehetősen rossz hangulatban lévő félelfet.*
- De még mennyire, hogy komolyan gondoltam. Főleg, hogy az a "vacak kis tisztogatás" csak egy folyamat első lépése volt. De majd visszakapod azt a nagyra nőtt csikódat, ha rendbe jössz. -*bár a következő, cseppet sem bizalomgerjesztő vigyor kissé aláássa az előbbi szavait*- Jobban mondva: talán. Ha jókislány leszel.
*Teszi hozzá, csak hogy legyen annak egy kis motivációja a közeljövőben. Ő azonban akkor sem enged a gondosan felépített érzéketlen maszkból, amikor helyre teszi az előbb elhangzott panaszok másik felét is.*
- Tekintve, hogy az utolsó aranyaid is most landoltak egy szutykos kis lovászkölyök kezében, nem hinném, hogy túl sok helye van itt a koszos és mocskos szobák miatti fintorgásodnak. Persze csak ha nem tartod előrébb valónak, hogy az utcán töltsd az éjszakát néhány részeg tengerész bájos társaságában. Tudod, manapság már egy istálló komfortjának is megvan a maga ára.
*Az ezt követő faggatózás hallatán egy pillanatra összébb szűkülnek a szemei, de a hangja továbbra is nyugodtan szól.*
- Azt egy büdös szóval sem mondtam, hogy nem érdekelsz, csak azt, hogy mi lenne a legjobb. Persze sejthettem volna, hogy szokás szerint teljesen máshogy értelmezed az egészet.
*Ahogy most is sejthette volna, hogy ennyivel még nem ússza meg az eszmecserét. Nagy nehezen elnyom egy türelmetlen sóhajt, s most tényleg megtorpan egy kis időre, hogy tisztázzák a helyzetet.*
- Jó, ha még mindig nem lenne világos, elmondom, hogy mihez tartsd magad. Nyugton maradsz, amíg rendbe nem jössz annyira, hogy ne azon kelljen elcsodálkoznom, ha ránézek a sebedre, hogy hogy a fenébe nem üszkösödött még el az egész. Jobb ha tudod, csak abban az esetben biztos a gyógyulásod, ha most már valóban vigyázol magadra. Épp ezért gondold meg alaposan kétszer is, hogy botor módon, pont ebben a helyzetben akarod e bebizonyítani milyen jól megvagy egyedül is, és üres kézzel lelépsz ki tudja merre.
*Ezek után nagy nehezen sikerül végre elérniük a fogadó bejáratát, ám a lány még ekkorra is talál néhány megbeszélnivalót. Látszik, hogy jobban van, tegnap messze nem volt ilyen nagy a szája.*
- Ezek miatt aztán végképp nem neked kell aggódnod. -*fogja rövidre a választ, hogy ő is hozza a formáját, bár a legutolsó megjegyzést hallva csak nem tudja megállni, hogy oda ne szúrjon egy kicsit.*- Ebben az esetben reméljük én sem fogom félreérteni ezt a remek ajánlatot.
*Egy röpke gúnyos vigyorral még megfűszerezi az előbbi szavait, majd az épületbe belépve az első útja ismét a pulthoz vezet, ahol aztán 10 aranyért meghosszabbítja a Szoba (1. emelet)-foglalást,
s emellett rendel egy pohár Rumot is, amiért még további 8 érme landol a fogadósnál. Reméli hogy ez valamelyest enyhíti végre a fejfájását no meg letompítja kissé a fejében vadul kergetőző gondolatokat. A lányhoz már nem szól, hacsak annak nincsenek újabb kérdései amivel még megpróbálja tovább zaklatni a meglehetősen rossz hangulatban lévő félelfet.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-19 16:31:30
Üzenet elküldve: 2012-10-19 16:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Belépve megcsapják a finom illatok az orrát, amitől valahogy még éhesebbnek érzi magát. Ezért nem is teketóriázik, a pulthoz siet, ahol a fogadós széles mosollyal üdvözli.*
- Nahát, kisasszony, vissza is tért?*Kérdezi tettetett meglepettséggel.*
- Ó, igen, éhes gyomrom visszavezetett ide.*Válaszol kaján vigyorral Arana.*Nos, mit is egyek? Azt hiszem ennék egy adag finom Húslevest.*Azzal le is teszi az érte járó 6 aranyat a pultra. *Meg egy kis Fácántojás is jól esne.*Szólal meg újra és még 7 arany kerül az előzőek mellé.
Mikor kikapta a kapott étkeket, leül vele egy asztalhoz és nekilát a falatozásnak. Közben nézelődik, hátha megpillant pár érdekes alakot. Egyenlőre azonban csupán egy fél-elf férfit pillant meg, aki kicsit kirí a tömegből, de ő sem csigázza fel túlzottan. Folytatja hát a táplálkozást és szép kényelmesen eszi meg a húslevest, majd a tojásokat...*
- Nahát, kisasszony, vissza is tért?*Kérdezi tettetett meglepettséggel.*
- Ó, igen, éhes gyomrom visszavezetett ide.*Válaszol kaján vigyorral Arana.*Nos, mit is egyek? Azt hiszem ennék egy adag finom Húslevest.*Azzal le is teszi az érte járó 6 aranyat a pultra.
*Meg egy kis Fácántojás is jól esne.*Szólal meg újra és még 7 arany kerül az előzőek mellé. Mikor kikapta a kapott étkeket, leül vele egy asztalhoz és nekilát a falatozásnak. Közben nézelődik, hátha megpillant pár érdekes alakot. Egyenlőre azonban csupán egy fél-elf férfit pillant meg, aki kicsit kirí a tömegből, de ő sem csigázza fel túlzottan. Folytatja hát a táplálkozást és szép kényelmesen eszi meg a húslevest, majd a tojásokat...*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-18 18:30:52
Üzenet elküldve: 2012-10-18 18:30:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A nyereggel folytatott elkeseredett küzdelmének hirtelen vége szakad. Éppen nyitná a száját, hogy csak azért is megmagyarázza Envyrnek, hogy ő igenis kíméli a sérülését, hiszen különben nem fél karral kínlódna, mikor a még lovához kapott kopott bőralkalmatosság szinte magától kirepül a kezéből. Legalábbis Alinának először így tűnik, míg szemével utol nem éri a nyereg útját és végső helyét. Meglepődik ugyan, de esze ágában sincs visszarettenni a szigorú tekintettől.
A tervezett visszavágást, azonban a torkára forrasztja a lehetetlen követelés. Így a fojtott utasítást is csak elhűlve hallgatja, hiszen a félelf valami szörnyűségre készül.*
- De... de ő az enyém. Ezt nem teheted. -*dadogja, mert még csak most kezdi felfogni mit is jelent ez valójában.* - Ezt nem mondod komolyan.
*Próbálkozik észre téríteni Envyrt, aki már tuszkolja is kifelé a meglepetéstől legyengült lányt. Az utolsó pillanatban azért még odakiált az istállófiúnak, főleg mikor felismeri a saját erszényét.*
- Hé, te, hallod! Annak a lónak én vagyok ám a gazdája, csikókora óta én nevelem, oda ne add másnak!
*Lódít egy kicsit szorosabb viszonyt önmaga és hátasa között, hogy még véletlenül se sétálhasson el senki Árvával, főleg ne egyes félelfek, ám ő még kábultan enged a másiknak.*
- Envyr, ugye ezt a ló dolgot nem gondoltad komolyan, csak úgy mondtad? Azért engem sem ejtettek a fejemre ám, tudom, hogy ennyit még az ellenséged se fizetne neked egy vacak kis tisztogatásért. És az a szoba tiszta kosz, ragad a mocsoktól.
*Éledezik benne a kufár szellem és az értelem. Mikor megállnak végre, ki is használja az alkalmat, hogy a félelf szemébe nézzen, hátha kiolvashat belőle valamit.*
- Komolyan kérdezem, hogy ezt most miért csinálod? Hiszen az imént mondtad, hogy nem érdekellek, ideje hogy elváljanak az útjaink, keresel másik gyógyítót meg a jó ég tudja miket soroltál el. -*mivel az első szavak után ő sem igazán figyelt a nagy felháborodástól* - Akkor miért nem mindegy, hogy rendbe jövök-e vagy sem? Mit akarsz tulajdonképpen? Mert én már végképp nem értelek.
*Szelídül meg végképp, míg kíváncsian figyeli a férfit.*
- Gondold át kérlek, hadd tudjam mihez tartsam magam, mert az úgy nem jó, ha nem tudom mire számítsak legközelebb. És akkor majd eldöntöm, hogy megyek vagy maradok.
*Köti az ebet a karóhoz, de már jóval józanabbul, mint az előbb. El is indulna a szoba felé, de némi habozás után mégis visszafordul.*
- És azt sem ártana tudnom, hogy te hol és mennyiből élsz. Mert az világos, hogy a lovamat nem adom, de nem hiszem, hogy megengedheted magadnak, hogy csak úgy szobákat vegyél ki nekem. Van rendes szállásod? -*méri végig árulkodó jelek után kutatva.* - Ne aggódj, nem akarok rád törni, de ha maradok, akkor úgyis munka után kell néznem. Viszont ha nincs hol meghúznod magad, ne törődj velem. Elvagyok az istállóban is. Vagy itt is maradhatsz. És mielőtt megijednél, nem fogom félreérteni.
*Veszi elejét az esetleges gúnyos megjegyzéseknek.*
A tervezett visszavágást, azonban a torkára forrasztja a lehetetlen követelés. Így a fojtott utasítást is csak elhűlve hallgatja, hiszen a félelf valami szörnyűségre készül.*
- De... de ő az enyém. Ezt nem teheted. -*dadogja, mert még csak most kezdi felfogni mit is jelent ez valójában.* - Ezt nem mondod komolyan.
*Próbálkozik észre téríteni Envyrt, aki már tuszkolja is kifelé a meglepetéstől legyengült lányt. Az utolsó pillanatban azért még odakiált az istállófiúnak, főleg mikor felismeri a saját erszényét.*
- Hé, te, hallod! Annak a lónak én vagyok ám a gazdája, csikókora óta én nevelem, oda ne add másnak!
*Lódít egy kicsit szorosabb viszonyt önmaga és hátasa között, hogy még véletlenül se sétálhasson el senki Árvával, főleg ne egyes félelfek, ám ő még kábultan enged a másiknak.*
- Envyr, ugye ezt a ló dolgot nem gondoltad komolyan, csak úgy mondtad? Azért engem sem ejtettek a fejemre ám, tudom, hogy ennyit még az ellenséged se fizetne neked egy vacak kis tisztogatásért. És az a szoba tiszta kosz, ragad a mocsoktól.
*Éledezik benne a kufár szellem és az értelem. Mikor megállnak végre, ki is használja az alkalmat, hogy a félelf szemébe nézzen, hátha kiolvashat belőle valamit.*
- Komolyan kérdezem, hogy ezt most miért csinálod? Hiszen az imént mondtad, hogy nem érdekellek, ideje hogy elváljanak az útjaink, keresel másik gyógyítót meg a jó ég tudja miket soroltál el. -*mivel az első szavak után ő sem igazán figyelt a nagy felháborodástól* - Akkor miért nem mindegy, hogy rendbe jövök-e vagy sem? Mit akarsz tulajdonképpen? Mert én már végképp nem értelek.
*Szelídül meg végképp, míg kíváncsian figyeli a férfit.*
- Gondold át kérlek, hadd tudjam mihez tartsam magam, mert az úgy nem jó, ha nem tudom mire számítsak legközelebb. És akkor majd eldöntöm, hogy megyek vagy maradok.
*Köti az ebet a karóhoz, de már jóval józanabbul, mint az előbb. El is indulna a szoba felé, de némi habozás után mégis visszafordul.*
- És azt sem ártana tudnom, hogy te hol és mennyiből élsz. Mert az világos, hogy a lovamat nem adom, de nem hiszem, hogy megengedheted magadnak, hogy csak úgy szobákat vegyél ki nekem. Van rendes szállásod? -*méri végig árulkodó jelek után kutatva.* - Ne aggódj, nem akarok rád törni, de ha maradok, akkor úgyis munka után kell néznem. Viszont ha nincs hol meghúznod magad, ne törődj velem. Elvagyok az istállóban is. Vagy itt is maradhatsz. És mielőtt megijednél, nem fogom félreérteni.
*Veszi elejét az esetleges gúnyos megjegyzéseknek.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-18 10:30:47
Üzenet elküldve: 2012-10-18 10:30:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A felkínált kenyérszeletet egy kurta biccentéssel megköszöni, de nem nyúl hozzá, hisz a nem éppen üdvözítő bejelentés előkészítése őt sem keríti túl jó hangulatba. Alina heves reakciója azonban még így is túlszárnyalja az elképzeléseit. Nehezen uralkodik a vonásain miközben komoran hallgatja a hol légbőlkapott, hol sajnos nagyon is jogos rágalmakat. Először még próbálja gyorsan kigondolni, hogy mivel tudná megmagyarázni a döntését, és elejét venni a további tévképzeteknek, de vagy a fáradtság, vagy a fásult beletörődöttség miatt, egyszerűen nem találja a megfelelő szavakat. A lány pedig úgy belelovalja magát a vádaskodásba, hogy túl sok időt sem kap, hogy összeszedje magát. Amikor pedig amaz már megint az anyagiakkal kezd jönni, az ő szemeiben is felvillannak a visszafojtott düh első jelei. Ugyan még hányszor akar bepróbálkozni ehhez hasonló gyenge érvekkel, és neki már hányszor kell bizonyítani az ellenkezőjét?*
- Nem..
*Kezdené nagy nehezen, de hirtelen megint megakad. A lány pedig egy sértődött búcsúval már viharzik is kifelé.*
- Alina, várj..!
*Szól utána kissé emelt, elkínzott hangon, de persze mintha csak a falhoz beszélne. S végül ahogy becsapódott az ajtó a másik mögött, úgy fogyott el az ő türelme is végképp. Dühösen csap az asztalra, hogy legalább egy kis részét levezesse a benne parázsló feszültségnek, majd fejét előrehajtva, kezeivel a hajába túrva próbálja helyretenni a gondolatait. Ostoba, hisztis kis csitri! Néhány pillanatig valóban eljátszik a gondolattal, hogy hagyja a fenébe, csináljon amit akar, de aztán csak győz a józan ész. Visszanyerve hidegvérét, egy fáradt sóhajjal feltápászkodik a helyéről, összeszedi a lány hátrahagyott erszényét, majd utánaindul. Szerencsére nem nehéz kitalálni hová vezetett Alina első útja, így még csak meg se kell szaporázni a lépteit, hogy beérje a nyereggel szerencsétlenkedőt az istállóban.*
- Ennyit a kímélésről, nem igaz? De, ám legyen. Így is játszhatunk.
*Szólal meg hidegen, s ezzel egyidőben kikapja a másik kezéből a terhét, amit még azzal a lendülettel vissza is akaszt a nyeregtartóra. Utána aztán nem menekül a lány a szürke szempár kíméletlen pillantásától. Most már nem hatják meg a könnyek. Elege van.*
- Tehát.. ami azt a néhány érmét illeti, amit hozzám vágtál fizetségképpen.. tudod vajmi kevés. Úgy tűnik nem teljesen vagy tisztában a tarifámmal, de sebaj. A lovad megteszi kiegészítésképpen, ha már így kikupáltad.
*Ereszt meg egy halovány, ám annál ridegebb vigyort, ami egyértelműen jelzi, hogy nem viccel. Majd mielőtt a másik még nekiállhatna a bősz tiltakozáshoz egész közel lép hozzá, s fojtott, ám ellentmondást nem tűrő hangon folytatja.*
- Itt maradsz amíg rendbe nem jössz, és erről nem nyitok további vitát. Most is csak egy újabb jeles tanúbizonyságát adtad annak, hogy mennyire nem vagy képes odafigyelni magadra.
*Azzal kitereli a lányt az istállóból, aki aligha ha van olyan fizikai kondícióban, hogy elég erélyesen tudjon ellenállni. Az kapuból azonban még egyszer visszafordul, előhalássza köpenye alól a lány erszényét, és odahajítja az egyik istállósfiúnak.*
- Vigyázz erre a lóra, mert ha lába kél mire visszaérek, nagy bajban leszel.
*Közli, majd maguk mögött hagyva a lószagú fatákolmányt, ismét a lány felé fordul.*
- Gyere, visszamész szépen a szobádba. Talán még ott tudsz a legkevesebb kárt tenni magadban.
*Morogja, majd kissé megkésve hozzáteszi.*
- És csak hogy örülj, este újra én jövök leellenőrizni a vállad. Attól tartok húsz ló áráért se találnék senkit, aki átvállalna egy ilyen nehéz esetet, mint te. Arról pedig ne is álmodj, hogy ölbe tett kézzel végignézem amint kinyíratod magad holmi kis hiszti miatt.
*Aztán amilyen jó irányba haladnak, legközelebb talán Alina is kedélyesebben fogadja a hírt, hogy végre megszabadulhat tőle..*
A hozzászólás írója (Locien Envyr Ssirrasda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.18 10:34:09
- Nem..
*Kezdené nagy nehezen, de hirtelen megint megakad. A lány pedig egy sértődött búcsúval már viharzik is kifelé.*
- Alina, várj..!
*Szól utána kissé emelt, elkínzott hangon, de persze mintha csak a falhoz beszélne. S végül ahogy becsapódott az ajtó a másik mögött, úgy fogyott el az ő türelme is végképp. Dühösen csap az asztalra, hogy legalább egy kis részét levezesse a benne parázsló feszültségnek, majd fejét előrehajtva, kezeivel a hajába túrva próbálja helyretenni a gondolatait. Ostoba, hisztis kis csitri! Néhány pillanatig valóban eljátszik a gondolattal, hogy hagyja a fenébe, csináljon amit akar, de aztán csak győz a józan ész. Visszanyerve hidegvérét, egy fáradt sóhajjal feltápászkodik a helyéről, összeszedi a lány hátrahagyott erszényét, majd utánaindul. Szerencsére nem nehéz kitalálni hová vezetett Alina első útja, így még csak meg se kell szaporázni a lépteit, hogy beérje a nyereggel szerencsétlenkedőt az istállóban.*
- Ennyit a kímélésről, nem igaz? De, ám legyen. Így is játszhatunk.
*Szólal meg hidegen, s ezzel egyidőben kikapja a másik kezéből a terhét, amit még azzal a lendülettel vissza is akaszt a nyeregtartóra. Utána aztán nem menekül a lány a szürke szempár kíméletlen pillantásától. Most már nem hatják meg a könnyek. Elege van.*
- Tehát.. ami azt a néhány érmét illeti, amit hozzám vágtál fizetségképpen.. tudod vajmi kevés. Úgy tűnik nem teljesen vagy tisztában a tarifámmal, de sebaj. A lovad megteszi kiegészítésképpen, ha már így kikupáltad.
*Ereszt meg egy halovány, ám annál ridegebb vigyort, ami egyértelműen jelzi, hogy nem viccel. Majd mielőtt a másik még nekiállhatna a bősz tiltakozáshoz egész közel lép hozzá, s fojtott, ám ellentmondást nem tűrő hangon folytatja.*
- Itt maradsz amíg rendbe nem jössz, és erről nem nyitok további vitát. Most is csak egy újabb jeles tanúbizonyságát adtad annak, hogy mennyire nem vagy képes odafigyelni magadra.
*Azzal kitereli a lányt az istállóból, aki aligha ha van olyan fizikai kondícióban, hogy elég erélyesen tudjon ellenállni. Az kapuból azonban még egyszer visszafordul, előhalássza köpenye alól a lány erszényét, és odahajítja az egyik istállósfiúnak.*
- Vigyázz erre a lóra, mert ha lába kél mire visszaérek, nagy bajban leszel.
*Közli, majd maguk mögött hagyva a lószagú fatákolmányt, ismét a lány felé fordul.*
- Gyere, visszamész szépen a szobádba. Talán még ott tudsz a legkevesebb kárt tenni magadban.
*Morogja, majd kissé megkésve hozzáteszi.*
- És csak hogy örülj, este újra én jövök leellenőrizni a vállad. Attól tartok húsz ló áráért se találnék senkit, aki átvállalna egy ilyen nehéz esetet, mint te. Arról pedig ne is álmodj, hogy ölbe tett kézzel végignézem amint kinyíratod magad holmi kis hiszti miatt.
*Aztán amilyen jó irányba haladnak, legközelebb talán Alina is kedélyesebben fogadja a hírt, hogy végre megszabadulhat tőle..*
A hozzászólás írója (Locien Envyr Ssirrasda) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.18 10:34:09
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-17 10:34:28
Üzenet elküldve: 2012-10-17 10:34:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
- Jobban is érzem magam. *Jegyzi meg egy hálás mosoly kíséretében.* - Hála neked. Szegény, nagyon sokáig fent maradtál az éjjel? Még a hajad is elborzadt tőle.
*Igazítja helyére az egyik szökevény tincset, de ügyel rá, hogy ne borítsa fel az Envyr által tartott távolságot. Ahogy a másik nyúzottságára sem tesz több megjegyzést, pedig hálás érte.*
- Sejtettem, hogy heg marad utána. Intézi el egy legyintéssel a máskor tragédiának számító következményeket.* - Jó, akkor addig csak könnyű munkákat vállalok.
*Teszi hozzá, hogy a félelf kedvében járjon.
Majd hogy még inkább kimutassa mennyire pontosan betartja az előírásokat rászánja magát, hogy kipengessen 4 aranyat 2 Szelet kenyérért. Nem mintha éhes lenne, de majd úgy tesz, mintha csipegetne belőle, majd jó lesz valamikor, ha egyszer megjön az étvágya. Kellemes meglepetésként éri, hogy a friss sütésű kenyér puha és legalább ebből nem spórolták ki a belevalót.*
- Tessék, nekem ez úgyis sok.
*Nyújtja át az egyik karéjt, már csak megszokásból is a poharat görgető férfinek, akitől eddig még nem látott ilyen szórakozottan játékos megnyilvánulást. Inkább mindig rászólt, vagy egy elégedetlen fintorral jelezte, ha zavarta Alina hasonló időtöltése.*
~Nagyon fáradt lehet.~
*Dönti el magában, ahogy azt is, hogy nem terheli felesleges szócsépléssel, inkább a kenyér közepéből csíp ki pár morzsát, hogy úgy tűnjön, mintha reggelizne. És milyen szerencse, hogy nem eszik valójában, mert Envyr bejelentésétől először se köpni se nyelni nem tud. Akaratlanul is ökölbe szorul a karéjt tartó keze, ahogy tudatáig jut mit jelentenek a férfi szavai. Szemeiben harag váltja a meglepettséget, először szólni sem tud a csalódás fájdalmától. Pár pillanatig lehunyt szemmel mélyeket lélegez, hogy visszanyelje kitörni készülő dühét, csak utána vágja halkan a másik szemébe a véleményét, mert nem akarja ingyen szórakoztatni a többi vendéget.*
- Te hazug. Bukik ki belőle az első szó, ami eszébe jut. De a többire se kell sokáig várni.* - Akkor miért ígérgettél? És mi az, hogy miattam? Ha félsz, akkor mondd azt. És különben is -*próbálja összeszedni a gondolatait és megérteni mi is a másik gondja* -, mi bajod van velem? Nem csináltam semmi rosszat. Megértettem, hogy nem akarsz tőlem semmit, így is viselkedem, nem? Nem próbálkoztam. Azt se hittem egy pillanatig sem, hogy nem vigasztalódtál meg azóta, ha attól tartanál, hogy fel akarom borítani a mostani életed. -*jut eszébe a legelső kézenfekvő magyarázat, hogy utána valami még rosszabb lehetőségre gyanakodjon.*
- Vagy azt hiszed, hogy rajtad akarok élősködni? - *vált egy fokkal hidegebb hangnemre.* - Erről van szó? - *ereszti el végre a megnyomorgatott kenyérszeletet, hogy zsebéből elővegye és dühösen az asztalra vágja gyér aranytartalékát, ami egy maréknyit is alig tesz ki.* - Itt van, a munkádért.
*Szól megvető hangsúllyal, míg zsákjával együtt feláll, hogy távozzon. Ám előtte még keserűen megnyugtatja a másikat.*
- Ne aggódj, nem rontom tovább a levegődet, nem kell elhagynod a várost. Megyek magamtól is. Kár volt a tegnapiért, inkább hagytál volna békében megdögleni. Na minden jót.
*Indul az istállóba, hogy beváltsa ígéretét, hisz itt valóban nincs mit megbeszélni. Amúgy sem árt igyekeznie, mert egyre nehezebb visszatartania a sírást. Arról nem beszélve, hogy sérült válla miatt még azt a nyavalyás ajtót sem tudja dühösen becsapni maga mögött. Hát mit ér az ilyen élet?
Az istállóba érve dühösen mázolja el alkarjával a kibukó könnyeket, míg félkézzel szerencsétlenkedik lova felszerszámozásával. A zablával még nincs gond, de azt a nyavalyás nyerget nem könnyű egy kézzel-vállal felügyeskedni. De nem érdekes, csak kerüljön fel valahogy, akkor már az se baj, ha leesik róla. Sőt, legalább kárba megy Envyr fáradozása. Úgy kell neki. Csak ez vigasztalja, mialatt a nehéz lószerszámmal küszködik.*
*Igazítja helyére az egyik szökevény tincset, de ügyel rá, hogy ne borítsa fel az Envyr által tartott távolságot. Ahogy a másik nyúzottságára sem tesz több megjegyzést, pedig hálás érte.*
- Sejtettem, hogy heg marad utána. Intézi el egy legyintéssel a máskor tragédiának számító következményeket.* - Jó, akkor addig csak könnyű munkákat vállalok.
*Teszi hozzá, hogy a félelf kedvében járjon.
Majd hogy még inkább kimutassa mennyire pontosan betartja az előírásokat rászánja magát, hogy kipengessen 4 aranyat 2 Szelet kenyérért.
Nem mintha éhes lenne, de majd úgy tesz, mintha csipegetne belőle, majd jó lesz valamikor, ha egyszer megjön az étvágya. Kellemes meglepetésként éri, hogy a friss sütésű kenyér puha és legalább ebből nem spórolták ki a belevalót.*- Tessék, nekem ez úgyis sok.
*Nyújtja át az egyik karéjt, már csak megszokásból is a poharat görgető férfinek, akitől eddig még nem látott ilyen szórakozottan játékos megnyilvánulást. Inkább mindig rászólt, vagy egy elégedetlen fintorral jelezte, ha zavarta Alina hasonló időtöltése.*
~Nagyon fáradt lehet.~
*Dönti el magában, ahogy azt is, hogy nem terheli felesleges szócsépléssel, inkább a kenyér közepéből csíp ki pár morzsát, hogy úgy tűnjön, mintha reggelizne. És milyen szerencse, hogy nem eszik valójában, mert Envyr bejelentésétől először se köpni se nyelni nem tud. Akaratlanul is ökölbe szorul a karéjt tartó keze, ahogy tudatáig jut mit jelentenek a férfi szavai. Szemeiben harag váltja a meglepettséget, először szólni sem tud a csalódás fájdalmától. Pár pillanatig lehunyt szemmel mélyeket lélegez, hogy visszanyelje kitörni készülő dühét, csak utána vágja halkan a másik szemébe a véleményét, mert nem akarja ingyen szórakoztatni a többi vendéget.*
- Te hazug. Bukik ki belőle az első szó, ami eszébe jut. De a többire se kell sokáig várni.* - Akkor miért ígérgettél? És mi az, hogy miattam? Ha félsz, akkor mondd azt. És különben is -*próbálja összeszedni a gondolatait és megérteni mi is a másik gondja* -, mi bajod van velem? Nem csináltam semmi rosszat. Megértettem, hogy nem akarsz tőlem semmit, így is viselkedem, nem? Nem próbálkoztam. Azt se hittem egy pillanatig sem, hogy nem vigasztalódtál meg azóta, ha attól tartanál, hogy fel akarom borítani a mostani életed. -*jut eszébe a legelső kézenfekvő magyarázat, hogy utána valami még rosszabb lehetőségre gyanakodjon.*
- Vagy azt hiszed, hogy rajtad akarok élősködni? - *vált egy fokkal hidegebb hangnemre.* - Erről van szó? - *ereszti el végre a megnyomorgatott kenyérszeletet, hogy zsebéből elővegye és dühösen az asztalra vágja gyér aranytartalékát, ami egy maréknyit is alig tesz ki.* - Itt van, a munkádért.
*Szól megvető hangsúllyal, míg zsákjával együtt feláll, hogy távozzon. Ám előtte még keserűen megnyugtatja a másikat.*
- Ne aggódj, nem rontom tovább a levegődet, nem kell elhagynod a várost. Megyek magamtól is. Kár volt a tegnapiért, inkább hagytál volna békében megdögleni. Na minden jót.
*Indul az istállóba, hogy beváltsa ígéretét, hisz itt valóban nincs mit megbeszélni. Amúgy sem árt igyekeznie, mert egyre nehezebb visszatartania a sírást. Arról nem beszélve, hogy sérült válla miatt még azt a nyavalyás ajtót sem tudja dühösen becsapni maga mögött. Hát mit ér az ilyen élet?
Az istállóba érve dühösen mázolja el alkarjával a kibukó könnyeket, míg félkézzel szerencsétlenkedik lova felszerszámozásával. A zablával még nincs gond, de azt a nyavalyás nyerget nem könnyű egy kézzel-vállal felügyeskedni. De nem érdekes, csak kerüljön fel valahogy, akkor már az se baj, ha leesik róla. Sőt, legalább kárba megy Envyr fáradozása. Úgy kell neki. Csak ez vigasztalja, mialatt a nehéz lószerszámmal küszködik.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-16 19:16:46
Üzenet elküldve: 2012-10-16 19:16:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy Alina elkapja a kezét megtorpan, s kényszeríti magát, hogy ismét a lány lázas szemeibe nézzen. Habozik, s szinte látszik tekintetében a dilemma, de végül egy apró bólintással enged a kérésnek. Óvatosan kiszabadítja kezét, majd az ablakhoz lépve hol a holdfényben úszó, gyér utcát nézi, hol pedig megenged magának egy futó pillantást a pihenő Alina irányába. Szinte azonnal meg is bánta ezt az apró szívességet, de úgy tűnik már ő sem tud olyan józanul gondolkodni, mint egykoron.. Amint érzékeli, hogy a lány békés, mély álomba merül, csendesen elhagyja a szobát, hogy visszatérjen a földszintre, hogy aztán bosszúsan levágja magát az egyik üres asztalhoz. Az éjszaka folyamán lecsúszik a tokán még néhány pohárka rum, mire végre annyira zúg a feje, hogy ne tudjon többé túl tisztán gondolkodni. Ekkor a szobába visszatérve még egyszer kicseréli a borogatást az alvó lány homlokán, majd széken hátradőlve átkozza magát, hogy még odalent elfelejtett magának is kivenni egy szobát. De most már nincs az az isten, hogy még egyszer letámolyogjon és vissza, úgyhogy inkább az asztalra borulva engedélyez magának is néhány óra pihenést. Szinte le se hunyja a szemeit, mire jóformán azonnal elalszik.
Még sötét van mire fájó nyakkal, és kótyagos fejjel végre magához tér az álomtalan álomból. Sosem volt túl jó alvó, így nem különösebben viseli meg a kevés pihenés, de a még mindig zúgó feje annál jobban zavarja. Vet egy pillantást az ágyon fekvőre, hogy ellenőrizze minden rendben van e, majd kedvtelenül feltápászkodik, a mosdótálból kicsit megnedvesíti az arcát, majd a nyakát masszírozva lép ki a szobából, és indul el ismét a lefelé vezető lépcső irányába. Ilyen korán szinte teljesen kihalt még az ivó rész, de legalább ennyi előnye van a koránkelésnek. Nincs semmi étvágya, s bár megveti magát a gondolatért, de legszívesebben ott folytatná ahol tegnap éjjel abbahagyta.. azonban tudja hogy ma tiszta fejre lesz szüksége. Így tehát csak egy pohár Vizet vételez magának 2 aranyért, majd letelepedve valahova várja, hogy előbb utóbb Alina is előbukkanjon. Nem akar úgy lelépni, hogy nem beszélt vele. Meglepő módon azonban nem kell sokat várnia a lányra. Úgy tűnik leszokott a hosszú szunyókálásokról, de ez most kapóra is jön.
Amin észreveszi a lépcsőn érkezőt, jelzi neki az ittlétét, majd amíg az ideér alaposabban is szemügyre veszi. Határozottan jót tett neki a pihenés.*
- Jobban nézel ki. -*jegyzi meg amint olyan közelségbe ért a másik, hogy ne kelljen felemelnie a hangját*- Legalábbis már egy árnyalatnyival emberibb formád van.
*A félelfre mondjuk ezt nem lehetne ráfogni, hisz láthatóan még nem vette a fáradtságot, hogy legalább a kissé rendetlen fekete tincsekkel kezdjen valamit. A hajókon, és az ehhez hasonló koszos kis fogadókban töltött éjszakák után, valahogy már kisebb prioritásai vannak az ilyen apróságoknak.*
- Néhány hétig még mindenképpen kímélned kell a vállad, de aztán rendbe fog jönni. Még ha nem is teljesen nyomtalanul.
*Jegyzi meg unottan miközben az immáron már kiürült poharát görgeti az ujjai között. Megvárja amíg a másik is letelepedik hozzá, s csak akkor hagyja abba a pohárral való játszadozást és szólal meg újra. Nem könnyű bevallani, de ő is elég meggondolatlan volt tegnap. Viszont nincs kedve túl sokáig kerülgetni a forró kását.*
- Tudom, tegnap megígértem, hogy a közeledben maradok amíg jobban nem leszel.. De kicsit jobban végiggondolva az akkor elhangzottakat, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet. Sem miattad, sem magam miatt.
*Nem süti le a szemét egy pillanatra sem, de nem is forszírozza tovább a dolgot. Aligha szorul magyarázatra ez az egész.*
- Még ma keresek egy gyógyítót, aki rendszeresen ránéz a sebedre, amíg végleg rendbe nem jön. Így lesz a legjobb.
Még sötét van mire fájó nyakkal, és kótyagos fejjel végre magához tér az álomtalan álomból. Sosem volt túl jó alvó, így nem különösebben viseli meg a kevés pihenés, de a még mindig zúgó feje annál jobban zavarja. Vet egy pillantást az ágyon fekvőre, hogy ellenőrizze minden rendben van e, majd kedvtelenül feltápászkodik, a mosdótálból kicsit megnedvesíti az arcát, majd a nyakát masszírozva lép ki a szobából, és indul el ismét a lefelé vezető lépcső irányába. Ilyen korán szinte teljesen kihalt még az ivó rész, de legalább ennyi előnye van a koránkelésnek. Nincs semmi étvágya, s bár megveti magát a gondolatért, de legszívesebben ott folytatná ahol tegnap éjjel abbahagyta.. azonban tudja hogy ma tiszta fejre lesz szüksége. Így tehát csak egy pohár Vizet vételez magának 2 aranyért,
majd letelepedve valahova várja, hogy előbb utóbb Alina is előbukkanjon. Nem akar úgy lelépni, hogy nem beszélt vele. Meglepő módon azonban nem kell sokat várnia a lányra. Úgy tűnik leszokott a hosszú szunyókálásokról, de ez most kapóra is jön.Amin észreveszi a lépcsőn érkezőt, jelzi neki az ittlétét, majd amíg az ideér alaposabban is szemügyre veszi. Határozottan jót tett neki a pihenés.*
- Jobban nézel ki. -*jegyzi meg amint olyan közelségbe ért a másik, hogy ne kelljen felemelnie a hangját*- Legalábbis már egy árnyalatnyival emberibb formád van.
*A félelfre mondjuk ezt nem lehetne ráfogni, hisz láthatóan még nem vette a fáradtságot, hogy legalább a kissé rendetlen fekete tincsekkel kezdjen valamit. A hajókon, és az ehhez hasonló koszos kis fogadókban töltött éjszakák után, valahogy már kisebb prioritásai vannak az ilyen apróságoknak.*
- Néhány hétig még mindenképpen kímélned kell a vállad, de aztán rendbe fog jönni. Még ha nem is teljesen nyomtalanul.
*Jegyzi meg unottan miközben az immáron már kiürült poharát görgeti az ujjai között. Megvárja amíg a másik is letelepedik hozzá, s csak akkor hagyja abba a pohárral való játszadozást és szólal meg újra. Nem könnyű bevallani, de ő is elég meggondolatlan volt tegnap. Viszont nincs kedve túl sokáig kerülgetni a forró kását.*
- Tudom, tegnap megígértem, hogy a közeledben maradok amíg jobban nem leszel.. De kicsit jobban végiggondolva az akkor elhangzottakat, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet. Sem miattad, sem magam miatt.
*Nem süti le a szemét egy pillanatra sem, de nem is forszírozza tovább a dolgot. Aligha szorul magyarázatra ez az egész.*
- Még ma keresek egy gyógyítót, aki rendszeresen ránéz a sebedre, amíg végleg rendbe nem jön. Így lesz a legjobb.
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-15 19:14:18
Üzenet elküldve: 2012-10-15 19:14:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A jólesőn hűvös tenyér érintésére ébred, ám eleinte még a gyér világítás ellenére is csak hunyorgása jelzi, hogy már nem alszik.*
- Jó.
*Érkezik az álomittas, de meglepően nyöszörgésmentes válasz, ami után fáradt mozdulatokkal elfogadható helyzetbe tornázza magát és megadóan tűri, hogy Envyr végleg ellássa a sebet. A délutáni kínzáshoz képest az egyszerű lemosás szinte semmiség, habár ha nem az előbb éledt volna fel álmából, minden bizonyára rosszabbul viselné a kezelést. Így viszont alkalma nyílik közelről megfigyelni a félelfet, amint a közvetlen közelében ügyködik. Legszívesebben végigsimítana a konok fejet takaró fekete tincseken, de nincs hozzá mersze. Mire a kötés is a helyére kerül, a szer is érezteti hatását, kellemesen csillapodik a vállát feszítő lüktetés.
Nem is kell kétszer mondani neki, hogy feküdjön vissza. Igaz, előbb üggyel-bajjal meg kell szabadulnia pár kényelmetlen tárgytól, mint az övétől vagy a csizmáitól, azonban miután magára húzza a takarót, már az sem zavarja, hogy az nincs túl bizalomgerjesztő állapotban. Túl fáradt most a beszédhez, egyelőre csak élvezi a régóta nélkülözött gondoskodást és az ágy kényelmét.*
- Elég a borogatás. - *Erősíti meg félig lehunyt szemmel, hiszen eddig is mindig lehúzódott reggelre a láza. De a férfi távozási szándékára riadtan rebben a szeme.* - Nem maradsz itt? -*Fogja meg a másik kezét.* - Csak egy kicsit.
*Kérleli a férfit, hisz annak örülne a legjobban, ha egész éjjel a közelében maradna. Ha a másik továbbra is távozni akar, nem tartóztatja tovább. Így is, úgy is hamarosan újból elnyomja az álom, ami hajnalig kitart.
Annyira azonban még nincs jól, hogy régi szokásához híven jóval napfelkelte után ébredjen. Épp csak szürkül az ég, mikor a gyógyító álom után újból felnyílnak szemei. Óvatosan körbenéz, hogy kivegye a szoba gyér bútorzatát, majd még mindig az ágyban fekve próbálja rendezni gondolatait és előző esti emlékeit, melyek között olyat is talál, aminek nem kellett volna megtörténnie. Ugyan csak halványan emlékszik, de mintha olyan dolgokról is beszélt volna, amikről hallgatni akart a férfi előtt. Gondterhelten törli ki az álom utolsó cseppjeit szemeiből és nehézkesen felkel, hogy megmosakodjon és kitalálja hogyan tovább. Mosdás előtt enyhe mosollyal simít végig a tiszta kötésen, ahogy az este ágya mellé készített mosdótálra is lágyan néz. Miután rendbe szedte magát, leül az asztalhoz, és csak a felkelő nap fényében veszi észre milyen koszos szobában töltötte az éjszakát. A külső szemlélő talán csak egyszerű bambulást vélne felfedezni arcán, valójában azonban Envyren gondolkozik, az előző napi eseményeken, elhangzott szavakon és ami mögöttük rejtőzik.
Végül úgy dönt, hogy ha a félelf a városban marad, akkor egyelőre ő sem vándorol tovább. Ami egyben azt is jelenti, hogy ideje munka után nézni, hiszen nem várhatja, hogy volt kedvese tartson fel neki szállást. Már vannak is tervei.
A nagy döntések után összepakolja holmiját és az asztalnál ülve vár egy ideig, hátha Envyr meglátogatja. Ha nem így történik, akkor fogja zsákját, hogy lemenjen a fogadórészbe, és ott várja meg jótevőjét. Már sokkal jobban néz ki, megjelenése is rendezettebb. Igaz, a sápadtság még mindig nem tűnt el az arcáról és bal karját még mindig kíméli, de már láthatóak a gyógyulás jelei. Szeme is éberen csillog, amiben az izgatottság is szerepet játszik. A férfi nem szokott a levegőbe beszélni, de hátha meggondolta magát vagy ma már kevésbé lesz kedves, mint tegnap. Így először csupán egy óvatos jó reggelt -tel meri üdvözölni, mikor megpillantja.*
- Jó.
*Érkezik az álomittas, de meglepően nyöszörgésmentes válasz, ami után fáradt mozdulatokkal elfogadható helyzetbe tornázza magát és megadóan tűri, hogy Envyr végleg ellássa a sebet. A délutáni kínzáshoz képest az egyszerű lemosás szinte semmiség, habár ha nem az előbb éledt volna fel álmából, minden bizonyára rosszabbul viselné a kezelést. Így viszont alkalma nyílik közelről megfigyelni a félelfet, amint a közvetlen közelében ügyködik. Legszívesebben végigsimítana a konok fejet takaró fekete tincseken, de nincs hozzá mersze. Mire a kötés is a helyére kerül, a szer is érezteti hatását, kellemesen csillapodik a vállát feszítő lüktetés.
Nem is kell kétszer mondani neki, hogy feküdjön vissza. Igaz, előbb üggyel-bajjal meg kell szabadulnia pár kényelmetlen tárgytól, mint az övétől vagy a csizmáitól, azonban miután magára húzza a takarót, már az sem zavarja, hogy az nincs túl bizalomgerjesztő állapotban. Túl fáradt most a beszédhez, egyelőre csak élvezi a régóta nélkülözött gondoskodást és az ágy kényelmét.*
- Elég a borogatás. - *Erősíti meg félig lehunyt szemmel, hiszen eddig is mindig lehúzódott reggelre a láza. De a férfi távozási szándékára riadtan rebben a szeme.* - Nem maradsz itt? -*Fogja meg a másik kezét.* - Csak egy kicsit.
*Kérleli a férfit, hisz annak örülne a legjobban, ha egész éjjel a közelében maradna. Ha a másik továbbra is távozni akar, nem tartóztatja tovább. Így is, úgy is hamarosan újból elnyomja az álom, ami hajnalig kitart.
Annyira azonban még nincs jól, hogy régi szokásához híven jóval napfelkelte után ébredjen. Épp csak szürkül az ég, mikor a gyógyító álom után újból felnyílnak szemei. Óvatosan körbenéz, hogy kivegye a szoba gyér bútorzatát, majd még mindig az ágyban fekve próbálja rendezni gondolatait és előző esti emlékeit, melyek között olyat is talál, aminek nem kellett volna megtörténnie. Ugyan csak halványan emlékszik, de mintha olyan dolgokról is beszélt volna, amikről hallgatni akart a férfi előtt. Gondterhelten törli ki az álom utolsó cseppjeit szemeiből és nehézkesen felkel, hogy megmosakodjon és kitalálja hogyan tovább. Mosdás előtt enyhe mosollyal simít végig a tiszta kötésen, ahogy az este ágya mellé készített mosdótálra is lágyan néz. Miután rendbe szedte magát, leül az asztalhoz, és csak a felkelő nap fényében veszi észre milyen koszos szobában töltötte az éjszakát. A külső szemlélő talán csak egyszerű bambulást vélne felfedezni arcán, valójában azonban Envyren gondolkozik, az előző napi eseményeken, elhangzott szavakon és ami mögöttük rejtőzik.
Végül úgy dönt, hogy ha a félelf a városban marad, akkor egyelőre ő sem vándorol tovább. Ami egyben azt is jelenti, hogy ideje munka után nézni, hiszen nem várhatja, hogy volt kedvese tartson fel neki szállást. Már vannak is tervei.
A nagy döntések után összepakolja holmiját és az asztalnál ülve vár egy ideig, hátha Envyr meglátogatja. Ha nem így történik, akkor fogja zsákját, hogy lemenjen a fogadórészbe, és ott várja meg jótevőjét. Már sokkal jobban néz ki, megjelenése is rendezettebb. Igaz, a sápadtság még mindig nem tűnt el az arcáról és bal karját még mindig kíméli, de már láthatóak a gyógyulás jelei. Szeme is éberen csillog, amiben az izgatottság is szerepet játszik. A férfi nem szokott a levegőbe beszélni, de hátha meggondolta magát vagy ma már kevésbé lesz kedves, mint tegnap. Így először csupán egy óvatos jó reggelt -tel meri üdvözölni, mikor megpillantja.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-15 10:32:27
Üzenet elküldve: 2012-10-15 10:32:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A korábban meggyújtott gyertyacsonk már rég leégett, mire sikerül visszaérnie az aprócska szobába. A bepislákoló hold fénye szerencsére megmenti attól, hogy vak sötétben tapogatózzon, de még így is elügyetlenkedik egy percig, mire sikerül egy újabb gyertyát működésbe hoznia, s kicserélnie a régire. Csak ezek után tudja betájolni a békésen alvó lányt. Egy rövid ideig ki is használja, hogy végre először, minden különösebb visszafogottság nélkül elidőzhet tekintete a fájdalmasan ismerős vonásokon. Igazából nem is csodálja, hogy erőt vett rajta a fáradtság. Amilyen állapotban ma rátalált az is meglepő, hogy még egyáltalán talpon volt.*
- Ébresztő.
*Szólal meg halkan miközben visszaül mellé, s hátrafésülve a kósza barna tincseket, néhány pillanatig annak homlokán pihen meg a keze. Ha az nem reagált a hangjára, lejjebb csúsztatja kezét az ép vállig, és finoman felrázza a lányt az álmok világából.*
- Gyere, ülj fel rendesen. Mindjárt bekötöm a vállad.
*Előbb azonban gyorsan lekezeli a sebet és annak környékét egy ügyes kis szerrel, ami egyrészt fertőtlenít, másrészt a gyulladást is egész jól lelohasztja. Igaz, hogy ilyen komoly sérülést még nem kezelt vele, de remélhetően ennél is kifejti a hatását. Végül pedig gyakorlott mozdulatokkal elkészíti a kötést, ami aztán jótékonyan elfedi szemük elől az ocsmány sérülést.*
- Kész is vagyunk. Most már tényleg az a legtöbb amit tehetsz, hogy megpróbálod kipihenni magad.
*Tápászkodik fel, és áll neki gondosan elpakolni maga után. Amint végez, friss vízzel újratölti a mosdótálat, és azzal együtt lép vissza az asztalkához.*
- A láz ellen most semmit se sikerült hoznom, de egy kis borogatás is elég lesz. Annyira nem rossz a helyzet.
*Mondja látszólagos magabiztossággal, holott inkább csak az a helyzet, hogy holnapig úgy sem tud többet tenni az ügy érdekében. Ha a lány elhelyezkedett, ő is leül az ágy szélére annyi időre, hogy a homlokára helyezzen egy kifacsart, kellemesen hűvös rongyot.*
- Néha visszajövök kicserélni ezt, de ha bármi van, lent megtalálsz a földszinten.
*Keresi meg még egyszer a barna szempárt, mielőtt ismét felegyenesedik.*
- Próbálj aludni, holnap találkozunk.
*Biccent, majd ha Alinának sincs már további mondanivalója, akkor valóban magára hagyja, hogy nyugodtan kipihenhesse magát. Neki pedig még úgy is szüksége van néhány pohárka erős valamire, mielőtt legalább pár órát aludni tudna. Pláne egy ilyen nap után..*
- Ébresztő.
*Szólal meg halkan miközben visszaül mellé, s hátrafésülve a kósza barna tincseket, néhány pillanatig annak homlokán pihen meg a keze. Ha az nem reagált a hangjára, lejjebb csúsztatja kezét az ép vállig, és finoman felrázza a lányt az álmok világából.*
- Gyere, ülj fel rendesen. Mindjárt bekötöm a vállad.
*Előbb azonban gyorsan lekezeli a sebet és annak környékét egy ügyes kis szerrel, ami egyrészt fertőtlenít, másrészt a gyulladást is egész jól lelohasztja. Igaz, hogy ilyen komoly sérülést még nem kezelt vele, de remélhetően ennél is kifejti a hatását. Végül pedig gyakorlott mozdulatokkal elkészíti a kötést, ami aztán jótékonyan elfedi szemük elől az ocsmány sérülést.*
- Kész is vagyunk. Most már tényleg az a legtöbb amit tehetsz, hogy megpróbálod kipihenni magad.
*Tápászkodik fel, és áll neki gondosan elpakolni maga után. Amint végez, friss vízzel újratölti a mosdótálat, és azzal együtt lép vissza az asztalkához.*
- A láz ellen most semmit se sikerült hoznom, de egy kis borogatás is elég lesz. Annyira nem rossz a helyzet.
*Mondja látszólagos magabiztossággal, holott inkább csak az a helyzet, hogy holnapig úgy sem tud többet tenni az ügy érdekében. Ha a lány elhelyezkedett, ő is leül az ágy szélére annyi időre, hogy a homlokára helyezzen egy kifacsart, kellemesen hűvös rongyot.*
- Néha visszajövök kicserélni ezt, de ha bármi van, lent megtalálsz a földszinten.
*Keresi meg még egyszer a barna szempárt, mielőtt ismét felegyenesedik.*
- Próbálj aludni, holnap találkozunk.
*Biccent, majd ha Alinának sincs már további mondanivalója, akkor valóban magára hagyja, hogy nyugodtan kipihenhesse magát. Neki pedig még úgy is szüksége van néhány pohárka erős valamire, mielőtt legalább pár órát aludni tudna. Pláne egy ilyen nap után..*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:14:10
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:14:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Miután Envyr megszabadítja tőrétől és újból az ágy sarkára kerül, a halk szavak határára lassan pityergéssé szelídül az előbbi elszabadult zokogása.*
- Tudom, de akkor is
*Ennyi telik tőle, míg könnytől maszatos arcát törölgeti. Szerencsére csak a vigasztalás első szavaira figyelt oda, különben az utolsó megjegyzések csak még mélyebbre süllyesztenék az elkeseredésben. Inkább a nyugodt hangnem és a megszokott tekintet van rá jó hatással. Akkor sem ellenkezik, mikor a másik felemeli a fejét, pedig legszívesebben inkább a koszos padlót bámulná. Eleinte inkább csak a férfi orrát, száját nézi, hiszen már annyi beszédet hallott az erős lélekről, továbblépésről, hogy nem látja értelmét különösebben odafigyelni az elcsépelt szólamokra. Ám mikor elhangzik az ígéret, láthatóan némi remény költözik arcára, és most először mer egyenesen a másik szemeibe nézni. Igaz, szinte az első pillanattól fogva látszik rajta a gyanakvás, aminek a félelf következő megjegyzése ügyesen kihúzza a méregfogát. Ennyi önzetlenség teljesen lefegyverzi utolsó ellenállását is.*
- Jó, megpróbálom. -*Szól némi töprengés után komolyan. Habár így, hogy ilyen kedves a másik, csak jobban fáj a veszteség. Nem is állja meg, hogy legalább a karját ne simogassa meg.* - Meg sem érdemlem, hogy ilyen jó vagy hozzám.
*Ezután csendben meghúzza magát, úgy nézi teljes lelki nyugalommal ahogy Envyr nagyjából eltünteti a nemkívánatos tárgyakat a szobából, ami azt jelzi, hogy egyelőre még hosszú út vezet a gyógyulásig. Szórakozott bambulásából a félelf búcsúja ébreszti fel. Az első szóra megrebben a szeme, ám a folytatás úgy ahogy megnyugtatja, de azért ott lappang benne a szorongás.*
- Jó, várlak. Rendben. Nem fogom.
*Egyezik bele engedelmesen mindenbe és igyekszik nem kimutatni aggodalmát. Az utolsó kikötésekre csak bólogatás a válasz. Bármit megígér, csak Envyr ne hagyja itt végleg.
Miután egyedül marad a szobában, jó ideig nem mozdul, hiszen éppen elég átgondolnivaló kavarog a fejében, amikkel jelenleg éppen nehezen boldogul. Csak a felhozott leves indítja újból mozgásba. Nem mintha éhes lenne, de ez a leves most más, mert Envyr küldte, ráadásul így van kit megkérnie, hogy gondoskodjon a lováról. Mikor újból magára marad, étvágytalanul leerőlteti az étel nagy részét, amelyben az is segítségére van, hogy a fogadósok láthatóan a híg levesre esküdnek, legalábbis, ha a vendégeknek készítik.
Ezután már valóban semmi dolga nem akad, csak hogy várakozzon. Fáradtan ül az ágyon, hátát a falhoz támasztja és a fogadóból felszűrődő hangokat és a folyosón dobogó jövés-menés zaját hallgatja, míg rendezni igyekszik gondolatait, de főleg érzéseit. Közben az erősödő borzongás miatt legalább a lábát betakarja a ránézésre is erősen használt takaróval. A hidegrázás ellenére sebére még csak rá se mer nézni, nemhogy hozzáérni az ágyon heverő pokróccal. Így libabőrösen, de azzal a tudattal hunyja le szemeit, hogy maradéktalanul betartotta a férfi kéréseit. Előző sírására már csak kivörösödött szeme emlékeztet, mert hosszú idő óta először végre valaki törődik vele, ami megmelengeti a szívét. Most hogy a félelf elment, hirtelen rengeteg mondanivalója lenne, de gondolatai egyre lomhábban járnak, a kintről beszűrődő hangok is addig tompulnak, míg teljesen elnémulnak, mikor a lány könnyű álomba szenderedik, amelyből még könnyű az erősebb zajra felébredni.*
- Tudom, de akkor is
*Ennyi telik tőle, míg könnytől maszatos arcát törölgeti. Szerencsére csak a vigasztalás első szavaira figyelt oda, különben az utolsó megjegyzések csak még mélyebbre süllyesztenék az elkeseredésben. Inkább a nyugodt hangnem és a megszokott tekintet van rá jó hatással. Akkor sem ellenkezik, mikor a másik felemeli a fejét, pedig legszívesebben inkább a koszos padlót bámulná. Eleinte inkább csak a férfi orrát, száját nézi, hiszen már annyi beszédet hallott az erős lélekről, továbblépésről, hogy nem látja értelmét különösebben odafigyelni az elcsépelt szólamokra. Ám mikor elhangzik az ígéret, láthatóan némi remény költözik arcára, és most először mer egyenesen a másik szemeibe nézni. Igaz, szinte az első pillanattól fogva látszik rajta a gyanakvás, aminek a félelf következő megjegyzése ügyesen kihúzza a méregfogát. Ennyi önzetlenség teljesen lefegyverzi utolsó ellenállását is.*
- Jó, megpróbálom. -*Szól némi töprengés után komolyan. Habár így, hogy ilyen kedves a másik, csak jobban fáj a veszteség. Nem is állja meg, hogy legalább a karját ne simogassa meg.* - Meg sem érdemlem, hogy ilyen jó vagy hozzám.
*Ezután csendben meghúzza magát, úgy nézi teljes lelki nyugalommal ahogy Envyr nagyjából eltünteti a nemkívánatos tárgyakat a szobából, ami azt jelzi, hogy egyelőre még hosszú út vezet a gyógyulásig. Szórakozott bambulásából a félelf búcsúja ébreszti fel. Az első szóra megrebben a szeme, ám a folytatás úgy ahogy megnyugtatja, de azért ott lappang benne a szorongás.*
- Jó, várlak. Rendben. Nem fogom.
*Egyezik bele engedelmesen mindenbe és igyekszik nem kimutatni aggodalmát. Az utolsó kikötésekre csak bólogatás a válasz. Bármit megígér, csak Envyr ne hagyja itt végleg.
Miután egyedül marad a szobában, jó ideig nem mozdul, hiszen éppen elég átgondolnivaló kavarog a fejében, amikkel jelenleg éppen nehezen boldogul. Csak a felhozott leves indítja újból mozgásba. Nem mintha éhes lenne, de ez a leves most más, mert Envyr küldte, ráadásul így van kit megkérnie, hogy gondoskodjon a lováról. Mikor újból magára marad, étvágytalanul leerőlteti az étel nagy részét, amelyben az is segítségére van, hogy a fogadósok láthatóan a híg levesre esküdnek, legalábbis, ha a vendégeknek készítik.
Ezután már valóban semmi dolga nem akad, csak hogy várakozzon. Fáradtan ül az ágyon, hátát a falhoz támasztja és a fogadóból felszűrődő hangokat és a folyosón dobogó jövés-menés zaját hallgatja, míg rendezni igyekszik gondolatait, de főleg érzéseit. Közben az erősödő borzongás miatt legalább a lábát betakarja a ránézésre is erősen használt takaróval. A hidegrázás ellenére sebére még csak rá se mer nézni, nemhogy hozzáérni az ágyon heverő pokróccal. Így libabőrösen, de azzal a tudattal hunyja le szemeit, hogy maradéktalanul betartotta a férfi kéréseit. Előző sírására már csak kivörösödött szeme emlékeztet, mert hosszú idő óta először végre valaki törődik vele, ami megmelengeti a szívét. Most hogy a félelf elment, hirtelen rengeteg mondanivalója lenne, de gondolatai egyre lomhábban járnak, a kintről beszűrődő hangok is addig tompulnak, míg teljesen elnémulnak, mikor a lány könnyű álomba szenderedik, amelyből még könnyű az erősebb zajra felébredni.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-10 18:47:33
Üzenet elküldve: 2012-10-10 18:47:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ezek szerint nincs egyedül a meglátásával, habár, talán éppen ezért, nincs is túl sok hatással a Alinára a szánalmas jelző. Viszont a lány következő kérdését hallva sem hajlandó félbeszakítani a néma munkáját, bár ha az szerencsétlenségére elkap egy pillantást a férfi tekintetéből, már azzal is elég egyértelmű választ kaphat. De hát mégis mit várt? Talán vidám legyen..? Ami pedig a kötszer, és egyéb apróságokkal kapcsolatos negatív információkat illeti, szintén nem sokon múlt, hogy alaposan helyretegye ezt a könnyelmű lányt.. vagy talán inkább gyereket? Ennyi ésszel..*
- Hagyd azt..
*Biccent rosszkedvűen, amikor észreveszi mire készül amaz a ruháival. Nem azért tisztította ki a sebet, hogy aztán ismét egy ilyen kétes tisztaságú rongyba bugyolálják. A kérdésére azonban egy szinte már meglepően bőlére eresztett kifakadás a válasz, amivel hirtelen ő se nagyon tud mit kezdeni. Nem szakítja félbe, csupán komoran hallgatja az elkeseredett szavakat. Érzi, hogy itt most sok minden elhangzott, ami normál körülmények között még véletlenül se csúszott volna ki a lány száján, de most nem igazán akar a részletekkel foglalkozni. Akkor mozdul csak meg kicsit késve, amikor Alina már sírva a vállára borult. Baljával kiveszi a lány kezében szorongatott tőrt, a másik kezével pedig gyengéden visszanyomja az ágyra annyira, hogy ismét a könnyektől homályos szemekbe nézhessen.*
- Alina.. a múlt eseményin már kár siránkozni. És ami azt illeti, lehet hogy a jövő sem lesz sokkal barátságosabb. Sose tudhatod.
*Szólal meg halkan, s bár szavai nem éppen illenének bele a rendhagyó vigasztalási monológok nagykönyvébe, de legalább őszinték. Ugyan mivel áltathatná, vagy ígérhetne neki? Hogy holnap, holnapután, egy hét, vagy talán év múlva bármi is jobb lesz? Olyan időket él, amikor még ő sem tudja, hogy mit hoz a másnap. Csak azt tudja, hogy mi az ami miatt már kár kínoznia magát.
Megvárja amíg az befejezi a zokogást, majd jobb kezével finoman megemeli a lány állát, hogy továbbra se kapja el a tekintetét.*
- Meg kell tanulnod megerősített lélekkel továbblépni, különben soha nem jutsz egyről a kettőre, csak magadat emészted fel. Én pedig nem hagylak egyedül ezzel a nehézséggel, de cserébe meg kell ígérned, hogy mindent megteszel annak érdekébe, hogy végre testileg és lelkileg is összeszedd magad. Képes vagy rá.
*Leengedi a kezét, majd kisvártatva a hevenyészett székéről is feltápászkodik.*
- És mielőtt elkezdenél ezen rágódni, nem, nem szánalomból teszem, amit teszek. Bár meg kell hagyni, ahhoz se hiányozna sok.. Hanem azért mert tényleg segíteni akarok neked.
*Közli, majd ellép a helyéről és nekiáll összeszedegetni a beszennyezett rongyokat, az elhasznált kötszermaradványokat, és az egyéb szemeteket.*
- Elmegyek összeszedek néhány dolgot amire szükségem lesz, hogy elfogadható állapotba hozzalak. Addig is felhozatok neked egy tál levest, nagyon nem szeretném, ha kidobott pénz lenne. A sebet pedig ne piszkáld.
*Reméli, hogy amaz vette a célzást, és amíg odavan hajlandó leerőltetni a torkán valami ehetőt. Az ajtóból aztán még egyszer visszanéz az ágy végében kuporgó lányra.*
- És.. miután visszajöttem, nem akarlak újra sírni látni azok miatt amiket felsoroltál az előbb. Elégszer felhánytorgattad már őket magadnak. Ideje végleg eltemetned ezeket az emlékeket.. és előre nézned.
*Azzal kilép, és csendben behajtja maga mögött az ajtót. Amint teheti megszabadul a szobában összeszedett szeméttől, megrendeli a lánynak az ételt, és maga mögött hagyva a fogadót elindul, hogy mielőbb beszerezze amire szüksége van. Na megy hogy kicsit kiszellőztesse a fejét.. Szerencsére tudja, hogy hol keresse amit akar, bár még így is rásötétedik mire végre sikerül visszatérnie a szállásra.*
- Hagyd azt..
*Biccent rosszkedvűen, amikor észreveszi mire készül amaz a ruháival. Nem azért tisztította ki a sebet, hogy aztán ismét egy ilyen kétes tisztaságú rongyba bugyolálják. A kérdésére azonban egy szinte már meglepően bőlére eresztett kifakadás a válasz, amivel hirtelen ő se nagyon tud mit kezdeni. Nem szakítja félbe, csupán komoran hallgatja az elkeseredett szavakat. Érzi, hogy itt most sok minden elhangzott, ami normál körülmények között még véletlenül se csúszott volna ki a lány száján, de most nem igazán akar a részletekkel foglalkozni. Akkor mozdul csak meg kicsit késve, amikor Alina már sírva a vállára borult. Baljával kiveszi a lány kezében szorongatott tőrt, a másik kezével pedig gyengéden visszanyomja az ágyra annyira, hogy ismét a könnyektől homályos szemekbe nézhessen.*
- Alina.. a múlt eseményin már kár siránkozni. És ami azt illeti, lehet hogy a jövő sem lesz sokkal barátságosabb. Sose tudhatod.
*Szólal meg halkan, s bár szavai nem éppen illenének bele a rendhagyó vigasztalási monológok nagykönyvébe, de legalább őszinték. Ugyan mivel áltathatná, vagy ígérhetne neki? Hogy holnap, holnapután, egy hét, vagy talán év múlva bármi is jobb lesz? Olyan időket él, amikor még ő sem tudja, hogy mit hoz a másnap. Csak azt tudja, hogy mi az ami miatt már kár kínoznia magát.
Megvárja amíg az befejezi a zokogást, majd jobb kezével finoman megemeli a lány állát, hogy továbbra se kapja el a tekintetét.*
- Meg kell tanulnod megerősített lélekkel továbblépni, különben soha nem jutsz egyről a kettőre, csak magadat emészted fel. Én pedig nem hagylak egyedül ezzel a nehézséggel, de cserébe meg kell ígérned, hogy mindent megteszel annak érdekébe, hogy végre testileg és lelkileg is összeszedd magad. Képes vagy rá.
*Leengedi a kezét, majd kisvártatva a hevenyészett székéről is feltápászkodik.*
- És mielőtt elkezdenél ezen rágódni, nem, nem szánalomból teszem, amit teszek. Bár meg kell hagyni, ahhoz se hiányozna sok.. Hanem azért mert tényleg segíteni akarok neked.
*Közli, majd ellép a helyéről és nekiáll összeszedegetni a beszennyezett rongyokat, az elhasznált kötszermaradványokat, és az egyéb szemeteket.*
- Elmegyek összeszedek néhány dolgot amire szükségem lesz, hogy elfogadható állapotba hozzalak. Addig is felhozatok neked egy tál levest, nagyon nem szeretném, ha kidobott pénz lenne. A sebet pedig ne piszkáld.
*Reméli, hogy amaz vette a célzást, és amíg odavan hajlandó leerőltetni a torkán valami ehetőt. Az ajtóból aztán még egyszer visszanéz az ágy végében kuporgó lányra.*
- És.. miután visszajöttem, nem akarlak újra sírni látni azok miatt amiket felsoroltál az előbb. Elégszer felhánytorgattad már őket magadnak. Ideje végleg eltemetned ezeket az emlékeket.. és előre nézned.
*Azzal kilép, és csendben behajtja maga mögött az ajtót. Amint teheti megszabadul a szobában összeszedett szeméttől, megrendeli a lánynak az ételt, és maga mögött hagyva a fogadót elindul, hogy mielőbb beszerezze amire szüksége van. Na megy hogy kicsit kiszellőztesse a fejét.. Szerencsére tudja, hogy hol keresse amit akar, bár még így is rásötétedik mire végre sikerül visszatérnie a szállásra.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-08 18:27:06
Üzenet elküldve: 2012-10-08 18:27:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Míg némán figyeli a férfi előkészületeit, valamiért az a fajta nyugalom szállja meg, mint mikor még a kis házban figyelte a félelf szöszmötölését, ha az éppen kotyvasztott valamit és hagyta, hogy társasága is legyen közben. Na és persze, ha a lány éppen megállta, hogy ne csacsogjon valami roppant érdekfeszítő eseményről.
A békés ücsörgésnek a kezelés vet véget, ami először nem is tűnik olyan vészesnek habár kissé zavarban van az aprólékos vizslatástól -, ám túl hamar előkerül a vizes edény és kezdetét veszi a fájdalmas tisztogatás. Ha Envyr nem fogta meg előrelátóan karját, megpróbálná kiügyeskedni magát a helyzetből, de így csak a visszafojtott felszisszenések maradnak. Karját sem meri túlzottan rángatni, inkább oda se nézz, mert attól csak nőnek a fájdalmai.
Arra hogy szokás szerint rásütik a szánalmas jelzőt, először csak egy kis fintort vág.*
- Érdekes, mintha ezt már hallottam volna. -*Épp csak a közönyös vállvonogatás hiányzik. Végül nem sikerül megállnia, hogy enyhe mosollyal hozzáfűzzön még egy gondolatot.* - Ez nálatok valami családi vonás lehet. - *Rev is a fejéhez vágta már ezt párszor, mikor nagyon felbosszantotta.*
- Te tényleg dühös vagy?
*Kérdi elgondolkodva, mert ezek szerint eddig félreértelmezte a csendet. Most ő próbálja megfejteni Envyr gondolatait, de hamar szinte maguktól lecsukódnak a szemei a fáradtságtól, így fel kell adnia a tervét.
Megkönnyebbülten felsóhajt és elereszti addig megfeszített izmait, mikor megszabadul a gondos, de kellemetlen ápolástól. Habár még így is megbizsereg benne valami a férfi közelségétől. De mint kiderül, újabb kényelmetlen részhez érkeztek. Akaratlanul is behúzza nyakát, mintha rajtakapták volna valamin. Elfelejtette eltüntetni azt a vacak kötést. Feléled benne régi rend- és tisztaságszeretete, és őszintén elszégyelli magát amiért ilyen trehányságon kapták.*
- Hááát, kaptam valami olyasmit, de már elfogyott. -*Szépíti egy kicsit a másik gyógyítótól kapott lötty sorsát. Nem akarja tovább bosszantani szegény Envyrt, főleg mert tudja, hogy a kötszerrel kapcsolatban is ki kell ábrándítania.* - A kötszer is elfogyott -*bizonygatja gyanúsan felélénkülve, pont mint régen.* - Már régóta bajlódom a vállammal és a hajón nem láttam semmi megfelelőt. De mindjárt keresek valamit.
*Tüsténkedik szóban, mert a teste nem képes lépést tartani az elhangzottakkal. Beletelik némi időbe, mire felkászálódik, majd a zsákkal visszatérve végre újból az ágyon pihenve előkotorja egyik tisztább alsóruháját. Nincs épp a legjobb állapotban, de most csak ezzel szolgálhat.*
- Ebből lehet csíkokat tépni
*Bizonytalanodik el kissé, mikor a gyér fényben jobban megnézi az anyagot. A számonkéréstől pedig továbbra sem érzi jobban magát. Hiszen a félelf pont a lényegre tapintott. Nem válaszol egyből, hanem látszólag szórakozottan lehajtott fejjel bámul maga elé, mire nagy nehezen rászánja magát, hogy beszéljen.*
- Pedig tényleg amiatt nincs kedvem semmihez. Tudom hogy nem hiszel nekem és hogy sokszor beszéltünk róla, de hát szóval úgyis tudod mit akarok mondani. -*halkul el teljesen hangja, majd újból elsorolja az unalomig ismételt érveket. Habár ha nagyon őszinte akar lenni, van itt más is.*
- Ráadásul, én nem ezt akartam, nem én tehetek róla, hogy mindig rossz irányba fordult a sorsom. -*törik el nála mécses. És most már feltartóztathatatlanul ömlik belőle a kapkodó panasz.* - De minek kellett engem elküldeni hazulról? Hát akartam én csaló lenni? Meg zsiványtanyára mászkálni? Meg csavarogni egész nap? Meg.. meg miért kellett annak az ostoba Bertnek is olyan nyámnyilának lenni, mi? És én ezt az egészet sem akartam -*vesz elő egy tőrt a magán felejtett fegyverövből.* -, de most mit csináljak, belekeveredtem. És a Vadászokat se gondoltam olyan komolyan, csak járt a szám, aztán már mennem is kellett esküre. És, és én meg is tettem, amit tudtam, pedig nem szeretek ám gyakorolni meg híreket olvasni. Pedig nagyon féltem ám, ha menni kellett valahova. De most már nem is értek máshoz, mit csináljak? Nem is lett volna baj, ha nem jössz. Csak azt sajnálom, hogy nem tölthettem több időt veled, és hogy úgy megbántottalak. Úgy sajnáltalak a búcsúkor. Most pedig itt vagyok és egyedül vagyok, és nagyon hiányzol, de azt is tudom, hogy megérdemlem.
*Törölgeti kézfejével sűrűsödő könnyeit. Ha a félelf engedi, a vállára borul kisírni magát, de nem lesz nehéz lerázni. Ha így történik, akkor csendesen elszipog az ágy sarkán.*
A békés ücsörgésnek a kezelés vet véget, ami először nem is tűnik olyan vészesnek habár kissé zavarban van az aprólékos vizslatástól -, ám túl hamar előkerül a vizes edény és kezdetét veszi a fájdalmas tisztogatás. Ha Envyr nem fogta meg előrelátóan karját, megpróbálná kiügyeskedni magát a helyzetből, de így csak a visszafojtott felszisszenések maradnak. Karját sem meri túlzottan rángatni, inkább oda se nézz, mert attól csak nőnek a fájdalmai.
Arra hogy szokás szerint rásütik a szánalmas jelzőt, először csak egy kis fintort vág.*
- Érdekes, mintha ezt már hallottam volna. -*Épp csak a közönyös vállvonogatás hiányzik. Végül nem sikerül megállnia, hogy enyhe mosollyal hozzáfűzzön még egy gondolatot.* - Ez nálatok valami családi vonás lehet. - *Rev is a fejéhez vágta már ezt párszor, mikor nagyon felbosszantotta.*
- Te tényleg dühös vagy?
*Kérdi elgondolkodva, mert ezek szerint eddig félreértelmezte a csendet. Most ő próbálja megfejteni Envyr gondolatait, de hamar szinte maguktól lecsukódnak a szemei a fáradtságtól, így fel kell adnia a tervét.
Megkönnyebbülten felsóhajt és elereszti addig megfeszített izmait, mikor megszabadul a gondos, de kellemetlen ápolástól. Habár még így is megbizsereg benne valami a férfi közelségétől. De mint kiderül, újabb kényelmetlen részhez érkeztek. Akaratlanul is behúzza nyakát, mintha rajtakapták volna valamin. Elfelejtette eltüntetni azt a vacak kötést. Feléled benne régi rend- és tisztaságszeretete, és őszintén elszégyelli magát amiért ilyen trehányságon kapták.*
- Hááát, kaptam valami olyasmit, de már elfogyott. -*Szépíti egy kicsit a másik gyógyítótól kapott lötty sorsát. Nem akarja tovább bosszantani szegény Envyrt, főleg mert tudja, hogy a kötszerrel kapcsolatban is ki kell ábrándítania.* - A kötszer is elfogyott -*bizonygatja gyanúsan felélénkülve, pont mint régen.* - Már régóta bajlódom a vállammal és a hajón nem láttam semmi megfelelőt. De mindjárt keresek valamit.
*Tüsténkedik szóban, mert a teste nem képes lépést tartani az elhangzottakkal. Beletelik némi időbe, mire felkászálódik, majd a zsákkal visszatérve végre újból az ágyon pihenve előkotorja egyik tisztább alsóruháját. Nincs épp a legjobb állapotban, de most csak ezzel szolgálhat.*
- Ebből lehet csíkokat tépni
*Bizonytalanodik el kissé, mikor a gyér fényben jobban megnézi az anyagot. A számonkéréstől pedig továbbra sem érzi jobban magát. Hiszen a félelf pont a lényegre tapintott. Nem válaszol egyből, hanem látszólag szórakozottan lehajtott fejjel bámul maga elé, mire nagy nehezen rászánja magát, hogy beszéljen.*
- Pedig tényleg amiatt nincs kedvem semmihez. Tudom hogy nem hiszel nekem és hogy sokszor beszéltünk róla, de hát szóval úgyis tudod mit akarok mondani. -*halkul el teljesen hangja, majd újból elsorolja az unalomig ismételt érveket. Habár ha nagyon őszinte akar lenni, van itt más is.*
- Ráadásul, én nem ezt akartam, nem én tehetek róla, hogy mindig rossz irányba fordult a sorsom. -*törik el nála mécses. És most már feltartóztathatatlanul ömlik belőle a kapkodó panasz.* - De minek kellett engem elküldeni hazulról? Hát akartam én csaló lenni? Meg zsiványtanyára mászkálni? Meg csavarogni egész nap? Meg.. meg miért kellett annak az ostoba Bertnek is olyan nyámnyilának lenni, mi? És én ezt az egészet sem akartam -*vesz elő egy tőrt a magán felejtett fegyverövből.* -, de most mit csináljak, belekeveredtem. És a Vadászokat se gondoltam olyan komolyan, csak járt a szám, aztán már mennem is kellett esküre. És, és én meg is tettem, amit tudtam, pedig nem szeretek ám gyakorolni meg híreket olvasni. Pedig nagyon féltem ám, ha menni kellett valahova. De most már nem is értek máshoz, mit csináljak? Nem is lett volna baj, ha nem jössz. Csak azt sajnálom, hogy nem tölthettem több időt veled, és hogy úgy megbántottalak. Úgy sajnáltalak a búcsúkor. Most pedig itt vagyok és egyedül vagyok, és nagyon hiányzol, de azt is tudom, hogy megérdemlem.
*Törölgeti kézfejével sűrűsödő könnyeit. Ha a félelf engedi, a vállára borul kisírni magát, de nem lesz nehéz lerázni. Ha így történik, akkor csendesen elszipog az ágy sarkán.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-08 13:54:05
Üzenet elküldve: 2012-10-08 13:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Amin felcsendül a lány bátortalan hangja, ellöki magát a falttól, s néhány pillanattal később ő is belép a szegényesen berendezett kis szobába. A helyiséghez tartozó egyetlen ablak üvege is már annyira elkoszolódott, hogy csak szórványosan tud bejutni rajta a kinti napfény. Nem hiába volt olcsó a szállás, de már rég leszokott a fölösleges fényűző igényekről. Mintha egy egész emberöltőnyi idő telt volna el azóta, hogy ugyanezzel a lánnyal szállt meg egy másik fogadó emeletén.. Mennyire más volt még minden. Nevetségesen más..
Első lépésként meggyújt egy, a polcon talált apró lámpást, ami legalább egy kis terülten normális megvilágítást tud nyújtani az álmos félhomályban. Az asztalt az ágy mellé húzva helyezi el annak szélén az apró fényforrást, és biccent Alinának, hogy foglaljon helyet mellette. Végül kezet mos, s egy széknek is már csak éppen hogy nevezhető ülőalkalmatosságot húz oda magának, és helyezkedik el úgy a lány mögött-mellett, hogy a fényben tisztán láthassa a kellemetlenkedő sebet annak vállán. Körülbelül egy fél percig csak némán vizsgálgatja az elmérgesedett sérülést, míg végül ismét feláll, hogy nem sokkal később egy tál tiszta vízzel, és egy többszörösen átmosott ronggyal térjen vissza.*
- Ne mozdulj.
*Figyelmezteti halkan, mielőtt a baljával határozottan megfogja és helyben tartja a lány felkarját, míg a másikkal hozzákezd a seb lassú, ám módszeres kitisztításához. Látja, hogy amaz is próbálkozott valamivel mosdás címszó alatt, ám részben a sietség, részben mert nem is tudott rendesen hozzáférni, ezzel is elég silány munkát végzett. Közben persze nem kerüli el a figyelmét a nyilvánvaló probléma, ami hagyta idáig fajulni a dolgokat.*
- Nem fog tetszeni amit mondok, de arra amit most művelsz magaddal, tényleg nincs jobb szó a szánalmasnál..
*Továbbra sem emeli fel a szinte suttogó hangját, pedig legbelül igen csak forr benne a düh a lány nemtörődömségének láttán. A földön heverő túlhasznált kötés már eleve magáért beszélt, de az elhanyagolt sérülésen végignézve kétség sem fér hozzá, hogy Alina még a kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy elősegítse a saját gyógyulását. Sokáig nem is töri meg újra a csendet, hanem csak hagyja, hogy az előző szavai lógjanak a levegőben. A kellemetlen procedúra azonban egy idő után a végéhez közeledik.*
- Mondtad, hogy voltál gyógyítónál. Adott valami fertőtlenítőszerűséget, vagy bármit? Ezen kívül merem remélni, hogy legalább némi kötszer van még nálad.. Az alapján amit a földre hánytál, elég takarékosan bánsz velük.
*Jegyzi meg kissé hátrébb húzódva, miközben szárazra törüli a kezét. Nála sajnos nem sok minden van, figyelembe véve, hogy nem épp abban a tudatban indult neki a kikötői sétának, hogy pár órával később elmérgesedett marcangolt sebeket kezeljen. Ráadásul nem is biztos, hogy ez a sérülés a jelenlegi legnagyobb probléma Alinával kapcsolatban.*
- Elárulod végre, hogy mi ez az egész? Mire fel ez az önpusztító létforma? -*vált témát, amint megkapta a választ az előző kérdésére*- Mert azt ne mond, hogy még mindig azon rágódsz, hogy akkor nem vittelek magammal. Az már régen volt.
*Muszáj erre rákérdeznie, hisz már kétszer is szemrehányást tett neki ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy tényleg maradt egy kis tüske a lány lelkében a köztük történtek miatt, de az azért erős túlzás lenne, ha idáig fajult volna a dolog. Kell, hogy legyen valami ennek a háttérben.*
- Szóval, most mi a gond? Hiába hozlak rendbe úgy-ahogy, ha nem akarsz változtatni az élet iránti közönyösségeden.
Első lépésként meggyújt egy, a polcon talált apró lámpást, ami legalább egy kis terülten normális megvilágítást tud nyújtani az álmos félhomályban. Az asztalt az ágy mellé húzva helyezi el annak szélén az apró fényforrást, és biccent Alinának, hogy foglaljon helyet mellette. Végül kezet mos, s egy széknek is már csak éppen hogy nevezhető ülőalkalmatosságot húz oda magának, és helyezkedik el úgy a lány mögött-mellett, hogy a fényben tisztán láthassa a kellemetlenkedő sebet annak vállán. Körülbelül egy fél percig csak némán vizsgálgatja az elmérgesedett sérülést, míg végül ismét feláll, hogy nem sokkal később egy tál tiszta vízzel, és egy többszörösen átmosott ronggyal térjen vissza.*
- Ne mozdulj.
*Figyelmezteti halkan, mielőtt a baljával határozottan megfogja és helyben tartja a lány felkarját, míg a másikkal hozzákezd a seb lassú, ám módszeres kitisztításához. Látja, hogy amaz is próbálkozott valamivel mosdás címszó alatt, ám részben a sietség, részben mert nem is tudott rendesen hozzáférni, ezzel is elég silány munkát végzett. Közben persze nem kerüli el a figyelmét a nyilvánvaló probléma, ami hagyta idáig fajulni a dolgokat.*
- Nem fog tetszeni amit mondok, de arra amit most művelsz magaddal, tényleg nincs jobb szó a szánalmasnál..
*Továbbra sem emeli fel a szinte suttogó hangját, pedig legbelül igen csak forr benne a düh a lány nemtörődömségének láttán. A földön heverő túlhasznált kötés már eleve magáért beszélt, de az elhanyagolt sérülésen végignézve kétség sem fér hozzá, hogy Alina még a kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy elősegítse a saját gyógyulását. Sokáig nem is töri meg újra a csendet, hanem csak hagyja, hogy az előző szavai lógjanak a levegőben. A kellemetlen procedúra azonban egy idő után a végéhez közeledik.*
- Mondtad, hogy voltál gyógyítónál. Adott valami fertőtlenítőszerűséget, vagy bármit? Ezen kívül merem remélni, hogy legalább némi kötszer van még nálad.. Az alapján amit a földre hánytál, elég takarékosan bánsz velük.
*Jegyzi meg kissé hátrébb húzódva, miközben szárazra törüli a kezét. Nála sajnos nem sok minden van, figyelembe véve, hogy nem épp abban a tudatban indult neki a kikötői sétának, hogy pár órával később elmérgesedett marcangolt sebeket kezeljen. Ráadásul nem is biztos, hogy ez a sérülés a jelenlegi legnagyobb probléma Alinával kapcsolatban.*
- Elárulod végre, hogy mi ez az egész? Mire fel ez az önpusztító létforma? -*vált témát, amint megkapta a választ az előző kérdésére*- Mert azt ne mond, hogy még mindig azon rágódsz, hogy akkor nem vittelek magammal. Az már régen volt.
*Muszáj erre rákérdeznie, hisz már kétszer is szemrehányást tett neki ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy tényleg maradt egy kis tüske a lány lelkében a köztük történtek miatt, de az azért erős túlzás lenne, ha idáig fajult volna a dolog. Kell, hogy legyen valami ennek a háttérben.*
- Szóval, most mi a gond? Hiába hozlak rendbe úgy-ahogy, ha nem akarsz változtatni az élet iránti közönyösségeden.
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:50:23
Üzenet elküldve: 2012-10-07 14:50:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Envyr válaszán meglepődik. Persze ő is látta búcsúzáskor, hogy milyen szépen köszönt el tőle a félelf, de azt hitte, hogy csak pillanatnyi kilengés volt nála. De ezek szerint az is lehet, hogy félreértelmezte a szavait Ami könnyen megy a férfi visszafogottsága mellett, ám ha így történt, akkor az azt jelentené, hogy elszalasztottak egy jó lehetőséget a boldogságra.*
- Tudom, nagy hiba volt. De honnan tudhattam volna, hogy később lecsap a világvége? Ha csak sejtettem volna -*sóhajt lemondóan.* - Te pedig világosan kijelentetted, hogy ne vegyelek számításba a döntésemkor. Akkor meg mi értelme lett volna útnak indulni a többiekkel? Már teljesen mindegy volt hol ér utol a végzet.
*Kezdi megadni magát és olyanokat is elkotyog, amikről eredetileg hallgatni szándékozott. A másik rövid időre felcsapó dühe pedig csak tovább erősíti előbbi gyanúját. Hisz ismeri a férfit, nála már ez is nagy érzelmi kitörésnek számít.*
~ Aggódna? ~
*Fontolgatja tétován, de hangosan csak rövidre fogja válaszát.*
- Nem, tényleg nem érdekes.
*Most azonban a szinte a hangjába ivódott lemondást lágyság váltja fel, szeme is simogatva követi a bosszús vonásokat. Ha ép kezét nem foglalná le a zsák, most megkockáztatna egy karsimítást. Így csak annyi marad, hogy némán próbál lépést tartani a másikkal, ami legyengült állapotában nem is olyan könnyű feladat. Igencsak nehezen veszi a levegőt, mire megjárják azt a pár lépcsőfokot, ami azelőtt fel se tűnt volna neki. Arra se marad ereje, hogy a szeme sarkából szemmel kövesse a félelfet, csak arra ügyel, hogy ne lihegjen hangosan.*
- Jó, köszönöm.
*Gyűjt össze egy csendes leheletre valót, mikor végre beléphet az ajtón és magára csukhatja azt. Első dolga, hogy az ágyhoz botorkáljon kifújni magát. Ha tehetné, nem is törődne már mással, csak elnyúlna pihenni, de még vár rá pár kellemetlen feladat, amitől már előre fél. Ám nincs sok választási lehetősége, rá kell szánnia magát a mosdásra. Még az ágyon előkotor zsákjából egy tisztább blúzt, amit nem nehéz megtalálni tekintve, hogy zsákjában csak pár ruhadarab és a régi világból fontos helyeket, személyeket ábrázoló tekercsek kallódnak. Azokat nem volt szíve sorsukra hagyni.
Nehézkesen megy a vetkőzés, vízöntés; hamar feladja, hogy a felsőtestét fedő rövid alsóruháját is lehámozza magáról, ami nem takarja teljesen az oldalán végighúzódó gyógyulófélben lévő karmolásnyomokat. Jelenlegi állapotában szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Inkább igyekszik a legtöbb koszt lemosni magáról és tűrhetően megtörölközni. Mikor ez megvan, már csak a legkellemetlenebb rész következik. Óvatosan letekeri válláról a kétes tisztaságú hevenyészett kötést, amit csak a földre dob, és sűrű sziszegések közepette megpróbálja elfogadhatóbb állapotúra mosni a mérges sebet. Jól láthatóak a válla két oldalán hagyott fognyomok, amelyek nem martak bele a húsba, inkább mélyen végigszántottak rajta. Rendes kezeléssel nem okoztak volna ilyen galibát. Most azonban már olyan rossz a helyzet, hogy a lány egész válla egy nagy vörös duzzanat, melynek közepén jól kivehetők az elmérgesedett sebek. Nem csoda, hogy bal karjával kerüli a legapróbb mozdulatokat is.
Miután az eredetihez képest elfogadhatóbbá mosta a sebet, óvatosan felhúzza a kikészített blúzt és nagyjából begombolja, hiszen ki kell még szólnia a folyosóra.*
- Kész vagyok. - *Szól kissé szégyenkezve, amint meglátja Envyr alakját.* - Azt hiszem, nem tett jót a hajóút Mikor felszálltam, még jobban nézett ki.
*Mentegetőzik, majd ha Envyr készen áll a nem túl vidám látványra, kissé lehúzza bal válláról a blúzt, hogy előkerüljön a nagyjából kipofozott, de éppen ezért még élesebben lüktető seb.
Ezután már megadja magát a sorsának és nem akadályozza a félelfet a kezelésben. Megpróbálja tartani magát és nem hangosan feljajdulni, ha fájdalmas élményben lesz része. A növekvő láznak köszönhetően pedig bármilyen gyógyitalt készségesen felhajt, olyan szomjas.*
- Tudom, nagy hiba volt. De honnan tudhattam volna, hogy később lecsap a világvége? Ha csak sejtettem volna -*sóhajt lemondóan.* - Te pedig világosan kijelentetted, hogy ne vegyelek számításba a döntésemkor. Akkor meg mi értelme lett volna útnak indulni a többiekkel? Már teljesen mindegy volt hol ér utol a végzet.
*Kezdi megadni magát és olyanokat is elkotyog, amikről eredetileg hallgatni szándékozott. A másik rövid időre felcsapó dühe pedig csak tovább erősíti előbbi gyanúját. Hisz ismeri a férfit, nála már ez is nagy érzelmi kitörésnek számít.*
~ Aggódna? ~
*Fontolgatja tétován, de hangosan csak rövidre fogja válaszát.*
- Nem, tényleg nem érdekes.
*Most azonban a szinte a hangjába ivódott lemondást lágyság váltja fel, szeme is simogatva követi a bosszús vonásokat. Ha ép kezét nem foglalná le a zsák, most megkockáztatna egy karsimítást. Így csak annyi marad, hogy némán próbál lépést tartani a másikkal, ami legyengült állapotában nem is olyan könnyű feladat. Igencsak nehezen veszi a levegőt, mire megjárják azt a pár lépcsőfokot, ami azelőtt fel se tűnt volna neki. Arra se marad ereje, hogy a szeme sarkából szemmel kövesse a félelfet, csak arra ügyel, hogy ne lihegjen hangosan.*
- Jó, köszönöm.
*Gyűjt össze egy csendes leheletre valót, mikor végre beléphet az ajtón és magára csukhatja azt. Első dolga, hogy az ágyhoz botorkáljon kifújni magát. Ha tehetné, nem is törődne már mással, csak elnyúlna pihenni, de még vár rá pár kellemetlen feladat, amitől már előre fél. Ám nincs sok választási lehetősége, rá kell szánnia magát a mosdásra. Még az ágyon előkotor zsákjából egy tisztább blúzt, amit nem nehéz megtalálni tekintve, hogy zsákjában csak pár ruhadarab és a régi világból fontos helyeket, személyeket ábrázoló tekercsek kallódnak. Azokat nem volt szíve sorsukra hagyni.
Nehézkesen megy a vetkőzés, vízöntés; hamar feladja, hogy a felsőtestét fedő rövid alsóruháját is lehámozza magáról, ami nem takarja teljesen az oldalán végighúzódó gyógyulófélben lévő karmolásnyomokat. Jelenlegi állapotában szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Inkább igyekszik a legtöbb koszt lemosni magáról és tűrhetően megtörölközni. Mikor ez megvan, már csak a legkellemetlenebb rész következik. Óvatosan letekeri válláról a kétes tisztaságú hevenyészett kötést, amit csak a földre dob, és sűrű sziszegések közepette megpróbálja elfogadhatóbb állapotúra mosni a mérges sebet. Jól láthatóak a válla két oldalán hagyott fognyomok, amelyek nem martak bele a húsba, inkább mélyen végigszántottak rajta. Rendes kezeléssel nem okoztak volna ilyen galibát. Most azonban már olyan rossz a helyzet, hogy a lány egész válla egy nagy vörös duzzanat, melynek közepén jól kivehetők az elmérgesedett sebek. Nem csoda, hogy bal karjával kerüli a legapróbb mozdulatokat is.
Miután az eredetihez képest elfogadhatóbbá mosta a sebet, óvatosan felhúzza a kikészített blúzt és nagyjából begombolja, hiszen ki kell még szólnia a folyosóra.*
- Kész vagyok. - *Szól kissé szégyenkezve, amint meglátja Envyr alakját.* - Azt hiszem, nem tett jót a hajóút Mikor felszálltam, még jobban nézett ki.
*Mentegetőzik, majd ha Envyr készen áll a nem túl vidám látványra, kissé lehúzza bal válláról a blúzt, hogy előkerüljön a nagyjából kipofozott, de éppen ezért még élesebben lüktető seb.
Ezután már megadja magát a sorsának és nem akadályozza a félelfet a kezelésben. Megpróbálja tartani magát és nem hangosan feljajdulni, ha fájdalmas élményben lesz része. A növekvő láznak köszönhetően pedig bármilyen gyógyitalt készségesen felhajt, olyan szomjas.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-07 11:45:59
Üzenet elküldve: 2012-10-07 11:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Más körülmények között biztosan jót szórakozott volna a megjegyzését követő komor homlokráncoláson, most azonban nem sok vidámság van benne ehhez. Főleg, hogy a lány abbéli gyenge próbálkozásai sem különösebben hatják meg, miszerint nem akarta átverni, meg egyebek.. Aztán ahogy a tétova magyarázkodás átcsap dacos vádaskodásba, már a félelf sem tudja megállni szó nélkül.*
- Szerintem már akkor is elég nyilvánvalóvá tettem, hogy nem mindegy mi van veled. Az pedig, hogy különváltak az útjaink egyedül a te döntésed volt. Ahogy ha jól értettem később az is, hogy egymagad vágsz neki az ismeretlennek. Majd igazán elmesélhetnéd, hogy mi vett rá erre a roppant ostoba lépésre.
*A korábbi sérelmet amivel Alina előhozakodott, már direkt nem emlegeti fel újra. Azt az esetet már épp elégszer túltárgyalták, kár lenne újra felhánytorgatni, hisz így is elég feszült már a hangulat kettőjük között.
Az ezt követő békítő hangsúly mondjuk legalább annyira elég volt, hogy ő is elfojtott egy türelmetlen sóhajt. Habár maga a tartalom szintén nem derítette jobb kedvre.*
- "Nem érdekes"..?
*Szemei valóban dühösen villannak erre a kijelentésre, amit az sem enyhít meg, hogy egy pillanattal később a lány már a pénzét próbálja rátukmálni. Inkább már nem is mond semmit, mert utólag talán még magát is elszégyellni, ha mindazt a másik fejéhez vágná, ami épp a nyelve hegyén van. Némán int fejével a megfelelő irányba, majd lassan elindulnak a szállások irányába.
Alina útközbeni kérésére is először csak egy kurta bólintással felel. A szobához érve kinyitja neki azt ajtót, majd a kulcsot zsebre téve fordul vissza felé.*
- Szólj ha végeztél, itt várlak.
*Mondja halkan. Láthatóan sikerült visszanyernie a korábbi hidegvérét, amit bizony Alinának már nem először sikerült lerombolnia. Miután a lány eltűnt a félhomályos kis helyiségben, egy fáradt sóhajjal dönti a hátát és a fejét az ajtó melletti hűvös falnak, s karbatett kézzel várja, míg a másik végez odabenn.
Csendes várakozását csupán a folyosó gyér forgalma, és esetleg a szobából kiszűrődő halk neszek zavarják meg. Gondolatai most azonban csak a tőle alig néhány méterre ügyködő Alina körül forognak. Annyira furcsa ennyi idő után újra látni, ráadásul így.. ilyen állapotban. Csak a halovány, groteszk árnyéka egykori élénk énjének, akit ő megismert. Azt sajnos nem tudhatja mi minden történt vele azóta, hogy elváltak az útjaik, de reméli, hogy csak a pillanatnyi állapota miatt olyan most amilyen. Mert ha nem.. hiába az összes kifogás, hogy nem ő hagyta el, és egyebek, a lelke mélyén akkor is hibásnak érezné magát miatta. Hisz ő a férfi, neki kellett volna jobban odafigyelni, és vigyáznia rá. Még ha utálja is magát az ilyen gondolatok miatt..*
- Szerintem már akkor is elég nyilvánvalóvá tettem, hogy nem mindegy mi van veled. Az pedig, hogy különváltak az útjaink egyedül a te döntésed volt. Ahogy ha jól értettem később az is, hogy egymagad vágsz neki az ismeretlennek. Majd igazán elmesélhetnéd, hogy mi vett rá erre a roppant ostoba lépésre.
*A korábbi sérelmet amivel Alina előhozakodott, már direkt nem emlegeti fel újra. Azt az esetet már épp elégszer túltárgyalták, kár lenne újra felhánytorgatni, hisz így is elég feszült már a hangulat kettőjük között.
Az ezt követő békítő hangsúly mondjuk legalább annyira elég volt, hogy ő is elfojtott egy türelmetlen sóhajt. Habár maga a tartalom szintén nem derítette jobb kedvre.*
- "Nem érdekes"..?
*Szemei valóban dühösen villannak erre a kijelentésre, amit az sem enyhít meg, hogy egy pillanattal később a lány már a pénzét próbálja rátukmálni. Inkább már nem is mond semmit, mert utólag talán még magát is elszégyellni, ha mindazt a másik fejéhez vágná, ami épp a nyelve hegyén van. Némán int fejével a megfelelő irányba, majd lassan elindulnak a szállások irányába.
Alina útközbeni kérésére is először csak egy kurta bólintással felel. A szobához érve kinyitja neki azt ajtót, majd a kulcsot zsebre téve fordul vissza felé.*
- Szólj ha végeztél, itt várlak.
*Mondja halkan. Láthatóan sikerült visszanyernie a korábbi hidegvérét, amit bizony Alinának már nem először sikerült lerombolnia. Miután a lány eltűnt a félhomályos kis helyiségben, egy fáradt sóhajjal dönti a hátát és a fejét az ajtó melletti hűvös falnak, s karbatett kézzel várja, míg a másik végez odabenn.
Csendes várakozását csupán a folyosó gyér forgalma, és esetleg a szobából kiszűrődő halk neszek zavarják meg. Gondolatai most azonban csak a tőle alig néhány méterre ügyködő Alina körül forognak. Annyira furcsa ennyi idő után újra látni, ráadásul így.. ilyen állapotban. Csak a halovány, groteszk árnyéka egykori élénk énjének, akit ő megismert. Azt sajnos nem tudhatja mi minden történt vele azóta, hogy elváltak az útjaik, de reméli, hogy csak a pillanatnyi állapota miatt olyan most amilyen. Mert ha nem.. hiába az összes kifogás, hogy nem ő hagyta el, és egyebek, a lelke mélyén akkor is hibásnak érezné magát miatta. Hisz ő a férfi, neki kellett volna jobban odafigyelni, és vigyáznia rá. Még ha utálja is magát az ilyen gondolatok miatt..*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-06 18:22:50
Üzenet elküldve: 2012-10-06 18:22:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Még ebben a bágyadt állapotban is furcsállja Envyr válaszát. Ha jobban érezné magát, bizony utánajárna ennek a nagy változásnak, hiszen attól, hogy talán nem ismeri az itteni növényeket, még nem kellene lemondani a teáról és egyből rumra váltani. Különösen Envyrnek, aki mindig elítélte Rev italozásait. Persze ez csak egy kis pohár volt, de akkor is Az is könnyen lehet, hogy csak ő túlozza el a dolgot, és különben sem szabad elfeledkeznie arról, hogy a félelf csak a volt kedvese. Nem szólhat bele az életébe. Amúgy is, nehezére esik most tisztán gondolkodni. Majd ha esetleg újból látja, akkor megemlíti. Ha lesz rá alkalma.
Szerencsére Envyr a tőle elvárható vehemenciával reagált a sérülés hírére. Alina el is szégyelli magát kissé, amiért olyan elbizakodott volt, hogy azt hitte, a félelf majd felháborodik vagy egyáltalán foglalkozik az esettel. Úgy tűnik, túlzottan megragadt a régi időkben. Nem is mond semmit a semmitmondó megjegyzésre, hiszen így is épp elég baja van. Ha nem Envyrről lenne szó, már rég nyűgösen megszabadult volna beszélgetőtársától, hogy elvonulhasson valami eldugott sarokba, ahol senki nem zavarja, míg reggelre lecsillapodnak a fájdalmai.
Semmilyen szempontból nincs olyan állapotban, hogy bármit is mondjon a kettejük között beálló csendben. Máskor persze be nem állt volna a szája, fel sem tűnt volna ez a kis szünet. Most viszont egyre bágyadtabban kókadozik székén. Felnéz ugyan párszor Envyrre, de leginkább ő is az asztalt bámulja. Valahogy nehezére esik most a beszéd. De legalább a férfival ücsöröghet, akinek még mindig megnyugtatja a közelsége.
Mikor Envyr szó nélkül megszakítja néma kornyadozásukat, nem is csodálkozik annyira, hiszen ő is érzi, hogy nem túl szórakoztató társaság. Szomorkásan nézi a pultnál vásárló félelfet, aki legnagyobb örömére visszatér.
Bágyadt mosollyal viszonozza a szokatlan vigyort, időbe telik, mire felfogja mi is hangzott el. Komoran ráncolja homlokát, míg bosszúsan a férfi szemébe fúrja tekintetét. Már éppen szólásra nyitná ajkait, hogy némi késéssel, de alaposan megmondja a véleményét a kéjsóvár férfiakról, de Envyr megelőzi.
Kell pár pislogásnyi idő, mire rájön mit is forgat a másik valójában a fejében *
- Nem akartalak átverni. -*pislog meglepetten.* - Nem gondoltam, hogy érdekel.
*Csodálkozását pedig átveszi valami értelmetlen dac, amitől egész felélénkül.*
- És különben is, te se szóltál, mikor megharapott az a valami. Mert el se mondtad mi volt az, még csak nem is láthattam a sebet. És, és különben is, nem kell a sajnálatod. Ha nem kellett veled jönnöm, akkor most már miért akarsz mindenáron segíteni?
*Ám csak eddig tart lázadása, mert megszeppenve veszi észre, hogy pont az csúszott ki a száján, amit a leginkább titkolni akart. Nem nehéz kitalálni, mivel vághat vissza Envyr, ráadásul jogosan. Lecsendesedve és jóval békülékenyebben teszi hát hozzá, ha a férfi még mindig nem hagyta faképnél.*
- Envyr, kedves vagy, hogy segíteni akarsz, még ha így is közölted, de nem kell szánalomból gyógyítgatnod. Egyébként is, azt se bánom, ha nem jövök rendbe. Nem érdekes. -*Azonban mivel nem akarja magára haragítani a félelfet, inkább tovább szépíti a dolgot.* - De ha mégis meg akarod nézni, akkor hadd fizessek érte. Még van annyi aranyam.
*Ha Envyr beleegyezik és nem sértődik meg, akkor elindul vele, igaz, egyáltalán nem fűlik a foga ehhez az egészhez. Fáradt, beteg, kínos ez az egész és még a maradék pénze is rámegy. Sőt, pár lépcsőfok után eszébe jut a jelenleg legsúlyosabb probléma, meg is áll egy pillanatra, míg kitalálja, hogyan is közölje ezt a másikkal.*
- Khmm, még nem is tudtam rendesen megmosakodni, a hajón se nagyon volt rá alkalmam Majd először bemegyek és rendbe teszem magam és szólok, ha jöhetsz, jó?
*Különös ezeket a szavakat éppen volt kedvesének mondani, de biztos ő is belátja, hogy Alinának igaza van. Persze fél kézzel nem tud majd túl gyorsan végezni, de ezt biztos Envyr is sejti.*
Szerencsére Envyr a tőle elvárható vehemenciával reagált a sérülés hírére. Alina el is szégyelli magát kissé, amiért olyan elbizakodott volt, hogy azt hitte, a félelf majd felháborodik vagy egyáltalán foglalkozik az esettel. Úgy tűnik, túlzottan megragadt a régi időkben. Nem is mond semmit a semmitmondó megjegyzésre, hiszen így is épp elég baja van. Ha nem Envyrről lenne szó, már rég nyűgösen megszabadult volna beszélgetőtársától, hogy elvonulhasson valami eldugott sarokba, ahol senki nem zavarja, míg reggelre lecsillapodnak a fájdalmai.
Semmilyen szempontból nincs olyan állapotban, hogy bármit is mondjon a kettejük között beálló csendben. Máskor persze be nem állt volna a szája, fel sem tűnt volna ez a kis szünet. Most viszont egyre bágyadtabban kókadozik székén. Felnéz ugyan párszor Envyrre, de leginkább ő is az asztalt bámulja. Valahogy nehezére esik most a beszéd. De legalább a férfival ücsöröghet, akinek még mindig megnyugtatja a közelsége.
Mikor Envyr szó nélkül megszakítja néma kornyadozásukat, nem is csodálkozik annyira, hiszen ő is érzi, hogy nem túl szórakoztató társaság. Szomorkásan nézi a pultnál vásárló félelfet, aki legnagyobb örömére visszatér.
Bágyadt mosollyal viszonozza a szokatlan vigyort, időbe telik, mire felfogja mi is hangzott el. Komoran ráncolja homlokát, míg bosszúsan a férfi szemébe fúrja tekintetét. Már éppen szólásra nyitná ajkait, hogy némi késéssel, de alaposan megmondja a véleményét a kéjsóvár férfiakról, de Envyr megelőzi.
Kell pár pislogásnyi idő, mire rájön mit is forgat a másik valójában a fejében *
- Nem akartalak átverni. -*pislog meglepetten.* - Nem gondoltam, hogy érdekel.
*Csodálkozását pedig átveszi valami értelmetlen dac, amitől egész felélénkül.*
- És különben is, te se szóltál, mikor megharapott az a valami. Mert el se mondtad mi volt az, még csak nem is láthattam a sebet. És, és különben is, nem kell a sajnálatod. Ha nem kellett veled jönnöm, akkor most már miért akarsz mindenáron segíteni?
*Ám csak eddig tart lázadása, mert megszeppenve veszi észre, hogy pont az csúszott ki a száján, amit a leginkább titkolni akart. Nem nehéz kitalálni, mivel vághat vissza Envyr, ráadásul jogosan. Lecsendesedve és jóval békülékenyebben teszi hát hozzá, ha a férfi még mindig nem hagyta faképnél.*
- Envyr, kedves vagy, hogy segíteni akarsz, még ha így is közölted, de nem kell szánalomból gyógyítgatnod. Egyébként is, azt se bánom, ha nem jövök rendbe. Nem érdekes. -*Azonban mivel nem akarja magára haragítani a félelfet, inkább tovább szépíti a dolgot.* - De ha mégis meg akarod nézni, akkor hadd fizessek érte. Még van annyi aranyam.
*Ha Envyr beleegyezik és nem sértődik meg, akkor elindul vele, igaz, egyáltalán nem fűlik a foga ehhez az egészhez. Fáradt, beteg, kínos ez az egész és még a maradék pénze is rámegy. Sőt, pár lépcsőfok után eszébe jut a jelenleg legsúlyosabb probléma, meg is áll egy pillanatra, míg kitalálja, hogyan is közölje ezt a másikkal.*
- Khmm, még nem is tudtam rendesen megmosakodni, a hajón se nagyon volt rá alkalmam Majd először bemegyek és rendbe teszem magam és szólok, ha jöhetsz, jó?
*Különös ezeket a szavakat éppen volt kedvesének mondani, de biztos ő is belátja, hogy Alinának igaza van. Persze fél kézzel nem tud majd túl gyorsan végezni, de ezt biztos Envyr is sejti.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-06 11:16:43
Üzenet elküldve: 2012-10-06 11:16:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Talán ráuntam a teákra..
*Hagyja figyelmen kívül az első kérdést, egy hanyag vállrándítással. Az utóbbi időszakok mindennapjai bizony őt is megváltoztatták jónéhány tekintetben. Az pedig, hogy gyakrabban nyúl az alkoholhoz, csak egy a sok közül.
Alina első nekifutásra sikeredett válaszára nem mond külön semmit. Csupán enyhén félrebillenti a fejét egy olyan pillantás kíséretében, aminél egyértelműbben verbálisan se lehetett volna közölni, hogy egy szavát se hiszi. A korábbi balsejtelmei igen csak beigazolódni látszottak, amikor látta, hogyan viselkedett a lány az istállóban: az abnormálisan óvatos mozdulatok, az ok nélkül zsebbe rejtett kéz és, hogy mindent a jobbjával csinált már épp elég nyilvánvalóvá tette a tény, hogy nincs minden rendben, amire pedig már csak hab volt a tortán, hogy azt a fél percet sem szánta rá a kedvencére, hogy legalább a kényelmetlen szerszámoktól megszabadítsa. Azok a jelek pedig, amiket itt vett észre rajta a fogadóban, szintén nem túl biztatóak. Túl sokat látott, és tapasztalt már ahhoz, hogy ne kerüljék el a figyelmét az ilyen apróságok.. Csak Alina azon igyekezete bosszantó, hogy érezhetően mindent bevet, hogy eltitkolja fájdalmait. Sőt, ahogy most a fáklyafényben furcsán csillogó szemeket nézi, már abban sem biztos, hogy csupán a sebei kínozzák. "Majd elmúlik".. na persze!*
- Ahm.. értem. Szóval farkas. Azok bizony valóban veszélyes jószágok..
*Mondja az asztalra könyökölve szinte szórakozottan, miközben Alina végre megszabadulhat a metsző tekintet rabságából. A férfi ezután egy darabig nem is töri meg a rájuk települő csendet, hanem láthatóan roppant jól elvan maga elé meredve is, ahogy a kiürült poharakon a fáklya szabálytalanul játszadozó fényét nézegeti.
Végül aztán minden különösebb előjel nélkül ráérősen feltápászkodik, és szó nélkül indul meg újra a pult irányába. Ott gyorsan újra gazdát cserél 10 arany, és egy éjszakára kiveszti valamelyik egyszerűbb Szobát (1. emelet), majd a kulccsal a kezében játszadozva sétál vissza az asztalukhoz. Ajkaira mindeközben egy szinte ijesztően szokatlan nyájas mosoly kúszik fel.*
- Nos, azt hiszem ennyi kimerítő szájtépés után, épp itt az ideje, hogy végre szobára menjünk. Remélem te is így gondolod.
*Áll meg végül a másik mellett az asztalnak támaszkodva. A halovány árnyalatú szemek kíméletlenül fúródnak ismét a barnába.*
- Égek a vágytól, hogy a saját szemeimmel is láthassam rajtad azokat a fakaslenyomatokat.
*Majd végre csak eltünteti az arcáról a korábbi idegesítő vigyorféleséget, és kissé előrehajolva, valamivel halkabban hozzáteszi.*
- Főleg, hogy tényleg elegem van már a fölösleges mellébeszélésekből, és a szánalmas próbálkozásokból, hogy elhitesd, kutya bajod. Pont engem próbálsz átverni?
*Kérdi hűvösen. Valóban nincs sok kedve tovább harcolni a lány makacsságával, hisz unja már az ilyen hiábavaló játszadozásokat.*
- Na gyerünk.
*Egyenesedik fel ismét, majd egy lépést hátrálva várja, hogy a másik kövesse. Most már nem fogja elengedni, akármit is tesz. Ezt pedig Alina is pontosan kiolvashatja a tekintetéből.*
*Hagyja figyelmen kívül az első kérdést, egy hanyag vállrándítással. Az utóbbi időszakok mindennapjai bizony őt is megváltoztatták jónéhány tekintetben. Az pedig, hogy gyakrabban nyúl az alkoholhoz, csak egy a sok közül.
Alina első nekifutásra sikeredett válaszára nem mond külön semmit. Csupán enyhén félrebillenti a fejét egy olyan pillantás kíséretében, aminél egyértelműbben verbálisan se lehetett volna közölni, hogy egy szavát se hiszi. A korábbi balsejtelmei igen csak beigazolódni látszottak, amikor látta, hogyan viselkedett a lány az istállóban: az abnormálisan óvatos mozdulatok, az ok nélkül zsebbe rejtett kéz és, hogy mindent a jobbjával csinált már épp elég nyilvánvalóvá tette a tény, hogy nincs minden rendben, amire pedig már csak hab volt a tortán, hogy azt a fél percet sem szánta rá a kedvencére, hogy legalább a kényelmetlen szerszámoktól megszabadítsa. Azok a jelek pedig, amiket itt vett észre rajta a fogadóban, szintén nem túl biztatóak. Túl sokat látott, és tapasztalt már ahhoz, hogy ne kerüljék el a figyelmét az ilyen apróságok.. Csak Alina azon igyekezete bosszantó, hogy érezhetően mindent bevet, hogy eltitkolja fájdalmait. Sőt, ahogy most a fáklyafényben furcsán csillogó szemeket nézi, már abban sem biztos, hogy csupán a sebei kínozzák. "Majd elmúlik".. na persze!*
- Ahm.. értem. Szóval farkas. Azok bizony valóban veszélyes jószágok..
*Mondja az asztalra könyökölve szinte szórakozottan, miközben Alina végre megszabadulhat a metsző tekintet rabságából. A férfi ezután egy darabig nem is töri meg a rájuk települő csendet, hanem láthatóan roppant jól elvan maga elé meredve is, ahogy a kiürült poharakon a fáklya szabálytalanul játszadozó fényét nézegeti.
Végül aztán minden különösebb előjel nélkül ráérősen feltápászkodik, és szó nélkül indul meg újra a pult irányába. Ott gyorsan újra gazdát cserél 10 arany, és egy éjszakára kiveszti valamelyik egyszerűbb Szobát (1. emelet),
majd a kulccsal a kezében játszadozva sétál vissza az asztalukhoz. Ajkaira mindeközben egy szinte ijesztően szokatlan nyájas mosoly kúszik fel.*- Nos, azt hiszem ennyi kimerítő szájtépés után, épp itt az ideje, hogy végre szobára menjünk. Remélem te is így gondolod.
*Áll meg végül a másik mellett az asztalnak támaszkodva. A halovány árnyalatú szemek kíméletlenül fúródnak ismét a barnába.*
- Égek a vágytól, hogy a saját szemeimmel is láthassam rajtad azokat a fakaslenyomatokat.
*Majd végre csak eltünteti az arcáról a korábbi idegesítő vigyorféleséget, és kissé előrehajolva, valamivel halkabban hozzáteszi.*
- Főleg, hogy tényleg elegem van már a fölösleges mellébeszélésekből, és a szánalmas próbálkozásokból, hogy elhitesd, kutya bajod. Pont engem próbálsz átverni?
*Kérdi hűvösen. Valóban nincs sok kedve tovább harcolni a lány makacsságával, hisz unja már az ilyen hiábavaló játszadozásokat.*
- Na gyerünk.
*Egyenesedik fel ismét, majd egy lépést hátrálva várja, hogy a másik kövesse. Most már nem fogja elengedni, akármit is tesz. Ezt pedig Alina is pontosan kiolvashatja a tekintetéből.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2012-10-05 18:25:02
Üzenet elküldve: 2012-10-05 18:25:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Envyr szokásos szófukarságával fogadja a híreket, habár Alina figyelmét nem kerüli el a Rev megkerültének kijáró visszafogott sóhajt. Ismeri annyira a férfit, hogy nála még az ez is nagy szó, tekintve hogy a testvéri szeretet náluk nem szavakban nyilvánul meg. Jobban fogalmazva inkább leharapnák a nyelvüket, mint hogy túl kedvesnek tűnjenek a másikkal szemben.*
- Ühüm
*Csupán ennyi értelmes válaszra telik tőle, mert semmiképpen nem akarja kimutatni csalódottságát. Ha még Envyr sem tudja, hogy meddig marad, akkor neki sem érdemes túlzottan berendezkednie az új helyen.*
- Nem féltelek, biztos megbirkózol azzal az alkímiával. Otthon is mindig a tekercseket bújtad.
*Ez azonban újabb gondokat vet fel, amire eddig nem is gondolt. Mi van, ha errefele teljesen más harcmodort használnak, mint amit megszokott? Most először bánja, hogy önkényesen elszakadt a klánjától. Hiszen ők sokkal több tapasztalattal rendelkeznek e téren. Vagy legalább Rev itt lenne, ő már biztos első nap utánajárt volt a kérdésnek egy kiadós verekedéssel.
A fogadóhoz érve istállót is találnak. Jobban mondva Envyr találja, sőt csak neki jut eszébe, hogy helyet találjon Árvának. Alinának ez meg sem fordult a fejében, úgy tűnik, az utolsó kiskapu is becsukódott: ha kifizeti az istálló árát, akkor már legalább egy éjszakát itt kellene töltenie. Esetleg meghúzza magát az istállóban, ha volt párja távozik
Nem tartana sokáig bevezetni és elrendezni lovát, ám a válla miatt még rövidebbre fogja a berendezkedést. Mivel nem akarja elárulni Envyrnek, hogy gond van a vállával, ezért inkább az állaton hagyja a lószerszámokat, az itatásra is legfeljebb csak megkéri a közelben lézengő lovászokat, ha meglátja őket. Azonban nyoma sincs a régi kedélyes csevegésnek, amivel azelőtt intézte ügyeit. Hogy lehetőleg ne tűnjön fel a félelfnek a sérülés, zsebre dugja bal kezét, jobbjával is csak a legszükségesebbeket végzi el. Lapos zsákját is jobb kézzel emeli le a nyereg mellől és eszébe sem jut hanyagul a vállára dobni. Megjárta már vele párszor, mikor a csillagokat látta amint a seb környékéhez csapódott a közepes súly.
A sötét fogadóba belépve hagyja, hogy a férfi válasszon asztalt. És egyáltalán nem bánja, hogy egy csendesebb zugot választ. Önkéntelenül is kiszakad belőle egy fáradt sóhaj, mikor végre a mozdulatlan székre ülhet, ahol semmi nem ring vagy ráng alatta. A sérülése előtt nem is gondolta volna, hogy válla a legapróbb mozdulatokban is részt vesz, de már volt alkalma kitapasztalni, hogy még járáskor is nehéz nyugton tartani karjait.
Az átmeneti nyugalomban azonban felerősödnek teste jelzései. Ráadásul az este közeledtével mindig romlik az állapota. Mindezt eddig közönyös beletörődéssel tűrte, ám most nem akar lebukni Envyr előtt. Még azt hinné, hogy csak ürügyet keres, hogy foglalkozzon vele. Vagy ami még rosszabb, a sajnálatára vár. Már érzi ahogy melegedik az arca, a vállában megszokott tompa sajgás és húzódás helyét pedig kezdi átvenni az élesedő lüktetés. Néha egy-egy figyelmeztető borzongás is végigfut rajta, ami nem sok jót ígér az éjszakára. Így nem is kérdés, hogy mit kér, de jó sokat.*
- Vizet, sokat. Megszomjaztam az úton.
*Próbál magyarázatot adni a tőle szokatlan rendelésre. Mostanában nem kívánja az ételt, egyszerű étkekkel is hamar elveri az éhét, ha az hébe-hóba jelentkezik. Átadja Envyrnek a 2 aranyat, amelyért legalább két pohárnyi Víz jár. Azután csak lehunyt szemmel várja, míg a férfi visszaér az életmentő itallal, amit egy hálás köszönet kíséretében vesz át, és türelmetlen, nagy kortyokban egyből le is hajtja a felét. Egy vödörrevalóval is elbánna most.*
- Hát te mióta iszol ilyen erős italokat? Azelőtt csak teával éltél.
*Igaz, hogy egy pillanatra sem gondolta, hogy a félelf nem bírja az italt és a legtöbbször teázóban találkoztak, de otthon sem volt gyakori látvány nála még az üres borosüveg sem, nemhogy rum.*
- Persze, nincs semmi különös. Hosszú volt az út.
*Motyogja, hogy elejét vegye a további kérdezősködésnek, ráadásul egyenesen a szürke szemekbe mondja. Ám úgy tűnik, valóban nincsen ma jó formában, nem sikerül túl meggyőzőre a megszólalása. Először csak egy fáradt sóhajjal akarja elintézni a problémát, de egyrészt nincs ereje vitatkozni, másrészt nem akarja megkockáztatni, hogy a férfi otthagyja, mikor olyan nyugodtan indult az egész találkozás.*
- Tényleg semmi különös. Volt egy váratlan találkozásom egy farkassal, de nem komoly. Majd elmúlik.
*Valóban a sok álmatlan búslakodással töltött éjszaka után túl mély álomba merült. Mire felébredt, már nem lehetett harc nélkül megúszni a farkassal való találkozást. Ráadásul már túl közel volt a fenevad, így már csak annyit tehetett, hogy félrefordult amennyire tudott. Így csak a vállához tudtak odakapni az acsargó fogak, elkerülték a torkát. Na meg az oldalát szántották végig az erőszakos karmok, de azok helye már alig látszik. A vállán nem akar múlni a bosszantóbb seb.
Aminél már csak az a bosszantóbb, hogy azelőtt éppen egy gyógyítót kellett kiszemelnie magának, aki élesebb szemmel fedezi fel mások szokatlan viselkedését. Ezért biztos, ami biztos csendesen hozzáteszi.*
- Azért megmutattam egy gyógyítónak.
*Az lényegtelen, hogy akkor is csak azért, mert olyan cudar állapotban volt. Ahogy azt sem fontos megemlíteni, hogy nem volt egy nagy gyógyítómester és a beteg sem tartotta be az utasításait. Megpróbál minél ártatlanabbul és meggyőzőbben bámulni a másik szemeibe, hátha a fáklyafény is segítségére lesz.*
~ Milyen különös, legutóbb is egy fáklya fényében beszélgettünk. ~
*Kezdenek csapongani a gondolatai talán a kezdődő láz hatására, mialatt a maradék vizet is lehajtja.*
- Ühüm
*Csupán ennyi értelmes válaszra telik tőle, mert semmiképpen nem akarja kimutatni csalódottságát. Ha még Envyr sem tudja, hogy meddig marad, akkor neki sem érdemes túlzottan berendezkednie az új helyen.*
- Nem féltelek, biztos megbirkózol azzal az alkímiával. Otthon is mindig a tekercseket bújtad.
*Ez azonban újabb gondokat vet fel, amire eddig nem is gondolt. Mi van, ha errefele teljesen más harcmodort használnak, mint amit megszokott? Most először bánja, hogy önkényesen elszakadt a klánjától. Hiszen ők sokkal több tapasztalattal rendelkeznek e téren. Vagy legalább Rev itt lenne, ő már biztos első nap utánajárt volt a kérdésnek egy kiadós verekedéssel.
A fogadóhoz érve istállót is találnak. Jobban mondva Envyr találja, sőt csak neki jut eszébe, hogy helyet találjon Árvának. Alinának ez meg sem fordult a fejében, úgy tűnik, az utolsó kiskapu is becsukódott: ha kifizeti az istálló árát, akkor már legalább egy éjszakát itt kellene töltenie. Esetleg meghúzza magát az istállóban, ha volt párja távozik
Nem tartana sokáig bevezetni és elrendezni lovát, ám a válla miatt még rövidebbre fogja a berendezkedést. Mivel nem akarja elárulni Envyrnek, hogy gond van a vállával, ezért inkább az állaton hagyja a lószerszámokat, az itatásra is legfeljebb csak megkéri a közelben lézengő lovászokat, ha meglátja őket. Azonban nyoma sincs a régi kedélyes csevegésnek, amivel azelőtt intézte ügyeit. Hogy lehetőleg ne tűnjön fel a félelfnek a sérülés, zsebre dugja bal kezét, jobbjával is csak a legszükségesebbeket végzi el. Lapos zsákját is jobb kézzel emeli le a nyereg mellől és eszébe sem jut hanyagul a vállára dobni. Megjárta már vele párszor, mikor a csillagokat látta amint a seb környékéhez csapódott a közepes súly.
A sötét fogadóba belépve hagyja, hogy a férfi válasszon asztalt. És egyáltalán nem bánja, hogy egy csendesebb zugot választ. Önkéntelenül is kiszakad belőle egy fáradt sóhaj, mikor végre a mozdulatlan székre ülhet, ahol semmi nem ring vagy ráng alatta. A sérülése előtt nem is gondolta volna, hogy válla a legapróbb mozdulatokban is részt vesz, de már volt alkalma kitapasztalni, hogy még járáskor is nehéz nyugton tartani karjait.
Az átmeneti nyugalomban azonban felerősödnek teste jelzései. Ráadásul az este közeledtével mindig romlik az állapota. Mindezt eddig közönyös beletörődéssel tűrte, ám most nem akar lebukni Envyr előtt. Még azt hinné, hogy csak ürügyet keres, hogy foglalkozzon vele. Vagy ami még rosszabb, a sajnálatára vár. Már érzi ahogy melegedik az arca, a vállában megszokott tompa sajgás és húzódás helyét pedig kezdi átvenni az élesedő lüktetés. Néha egy-egy figyelmeztető borzongás is végigfut rajta, ami nem sok jót ígér az éjszakára. Így nem is kérdés, hogy mit kér, de jó sokat.*
- Vizet, sokat. Megszomjaztam az úton.
*Próbál magyarázatot adni a tőle szokatlan rendelésre. Mostanában nem kívánja az ételt, egyszerű étkekkel is hamar elveri az éhét, ha az hébe-hóba jelentkezik. Átadja Envyrnek a 2 aranyat, amelyért legalább két pohárnyi Víz jár.
Azután csak lehunyt szemmel várja, míg a férfi visszaér az életmentő itallal, amit egy hálás köszönet kíséretében vesz át, és türelmetlen, nagy kortyokban egyből le is hajtja a felét. Egy vödörrevalóval is elbánna most.*- Hát te mióta iszol ilyen erős italokat? Azelőtt csak teával éltél.
*Igaz, hogy egy pillanatra sem gondolta, hogy a félelf nem bírja az italt és a legtöbbször teázóban találkoztak, de otthon sem volt gyakori látvány nála még az üres borosüveg sem, nemhogy rum.*
- Persze, nincs semmi különös. Hosszú volt az út.
*Motyogja, hogy elejét vegye a további kérdezősködésnek, ráadásul egyenesen a szürke szemekbe mondja. Ám úgy tűnik, valóban nincsen ma jó formában, nem sikerül túl meggyőzőre a megszólalása. Először csak egy fáradt sóhajjal akarja elintézni a problémát, de egyrészt nincs ereje vitatkozni, másrészt nem akarja megkockáztatni, hogy a férfi otthagyja, mikor olyan nyugodtan indult az egész találkozás.*
- Tényleg semmi különös. Volt egy váratlan találkozásom egy farkassal, de nem komoly. Majd elmúlik.
*Valóban a sok álmatlan búslakodással töltött éjszaka után túl mély álomba merült. Mire felébredt, már nem lehetett harc nélkül megúszni a farkassal való találkozást. Ráadásul már túl közel volt a fenevad, így már csak annyit tehetett, hogy félrefordult amennyire tudott. Így csak a vállához tudtak odakapni az acsargó fogak, elkerülték a torkát. Na meg az oldalát szántották végig az erőszakos karmok, de azok helye már alig látszik. A vállán nem akar múlni a bosszantóbb seb.
Aminél már csak az a bosszantóbb, hogy azelőtt éppen egy gyógyítót kellett kiszemelnie magának, aki élesebb szemmel fedezi fel mások szokatlan viselkedését. Ezért biztos, ami biztos csendesen hozzáteszi.*
- Azért megmutattam egy gyógyítónak.
*Az lényegtelen, hogy akkor is csak azért, mert olyan cudar állapotban volt. Ahogy azt sem fontos megemlíteni, hogy nem volt egy nagy gyógyítómester és a beteg sem tartotta be az utasításait. Megpróbál minél ártatlanabbul és meggyőzőbben bámulni a másik szemeibe, hátha a fáklyafény is segítségére lesz.*
~ Milyen különös, legutóbb is egy fáklya fényében beszélgettünk. ~
*Kezdenek csapongani a gondolatai talán a kezdődő láz hatására, mialatt a maradék vizet is lehajtja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829